Megemlékezés Fáy Andrásról

TÓRTÉNETI DOLGOZATOK

MEGEMLÉKEZÉS FÁY ANDRÁSRÓL DR. HORVÁTH RÓBERT

Fáy András neve régóta nagyrabecsült a magyar irodalomban, de ugyanak- kor a magyar közgazdaságtudomány is mindig úttörői között tartotta számon mint a magyar takarékpénztár- és életbiztosítás-ügy előharcosát és kifejlesztőjét.

Fáynak azonban nagy érdemei voltak a magyar statisztika és a magyar népesség- tudomány fejlesztése terén is. Noha ezek még élénken éltek a kortársak emléke-

zetében. és a közvetlen utókor azokkal érdemben foglalkozott is -— főleg 1864-ben

bekövetkezett halálának 25. évfordulója alkalmából ((3), (15)) —, tevékenységének ezek a nyomai a későbbiek folyamán meglehetősen elhalványultak. Csak a hazai tudománytörténet legutóbbi évtizedekben bekövetkezett fellendülése során történ- tek ismét kísérletek arra, hogy a statisztikai tudományban kifejtett tevékenységét új fényben világítsák meg ((l), (2). (17), (27), (28), (36)). A jelen megemlékezés sem törlesztheti azonban a magyar statisztikai tudománynak azt az adósságát.

hogy Fáy idevágó munkásságával monografikus formában. azaz érdemének meg—

felelően foglalkozzék a közeljövőben. ,

Midőn e megemlékezés keretében megkíséreljük Fáy András statisztikai és né—

pességtudományi tevékenységét röviden méltatni, elkerülhetetlen. hogya vele kap- csolatos kutatás egy—két olyan feladatára és megoldatlan kérdésére ne utal—

junk. melyekkel az érintett tudományterületek kutatóinak foglalkozniok kell.

Fáy András 1786. május 30—án született Kohányban, Zemplén megyében, kö- zépbirtokos nemesi családból. lskoláztatását a közeli sárospataki kollégiumban kezdte meg 1793 őszén, de családja gondoskodása folytán nevelésével magánne—

velők is foglalkoztak (35).

Az oktatás ekkor a kollégiumban még — feltehetően — túlnyomóan latin nyel—

ven folyt, ((3) 17. old.: (5) 12. old.), de figyelemreméltó újításként már megkülön—

böztetett figyelmet szenteltek a magyar nyelvnek és irodalomnak. Mindezt oly in—

tenzitással, hogy Fáy már itt. diákkorában személyes érintkezésbe került a magyar irodalom olyan nagyjaival. mint Kazinczy, Csokonai vagy PáIóczi Horváth Ádám, s hatásukra egy életre eljegyezte magát a magyar irodalommal ((3) 27. old.). Ki kell emelni azonban, hogy a kollégiumban lehetőséget nyújtottak — főleg a fel—

sőbb évfolyamú ún. ,,togátus" diákok részére -— a német és a francia nyelv és irodalom elsajátítására is. Fáy családja azonban a német nyelv minél jobb

elsajátítását annyira fontosnak tartotta, hogy fiát (a hazánkban ekkoriban elég-

gé elterjedt gyakorlatnak megfelelően) 1799 és 1803 között a pozsonyi evangéli- kus liceumba küldte tanulmányai folytatására.

E pozsonyi tanulmányi idővel kapcsolatban két momentumra kell felhívni a fi- gyelmet. mivel Fáy későbbi életútjára és a statisztikai tudománnyal való kapcsola- tára mindkettőnek jelentős hatása volt. Az egyik az, hogy Pozsonyban a líceum- ban Fáyra a leginkább Fábry lstván rektor professzor előadásai hatottak, aki filo—

zófiát és statisztikát oktatott. Ez utóbbi tantárgy feltehetőleg ..Magyarország sta- tisztikája" lehetett. Schwartner műve (33) ekkor már rendelkezésre állt. igaz, né—

met nyelven, de ez Pozsonyban akkoriban nem volt akadály. Ismert tény az is. hogy a hazai felsőoktatásban sem tudták a ..Ratio Educationis" által előírt statisztikát ..Achenwall modorában", azaz összehasonlító alapon oktatni. mert e mű nem ál- lott rendelkezésre. lgaz. Németh László befejezetlen magyar nyelvű európai ösz- szehasonlító statisztikája (26) már Schwartner művénél három évvel korábban.

1795-ben megjelent, és színvonalában is kitűnő volt. de —- úgy tűnik -— ezt az ok—

tatásban legfeljebb a szerző használhatta fel a soproni evangélikus líceumban.

amelynek ez időben tanára volt. .

A 'másik momentum a pozsonyi diéta hatalmas befolyása volt a hazai közvé—

leményre. A pozsonyi diéta nyomán a politika, a reformmozgalom és az ún; "honf—

ismeret" iránti érdeklődés magával ragadta a hazaszerető ifjúságot; nemcsak a fiatal Berzeviczyt, hanem természetesen afiatal Fáyt is. _

E hatások mintegy természetszerűleg irányították Fáyt a jogi pálya felé. miután tanulmányait — az 1803—1804-es évek folyamán végül is Sórospatakra visszatérve

— sikeresen befejezte. Közben egy súlyos himlőn is átesett, de ez sem tudta tanul—

mányaiban visszavetni. Kazinczy ezt akkoriban úgy fejezte ki. hogy a kór ugyan ... arcát elmocs'kolá ..., de szivén semmi himlő nem teve kárt, — az tiszta" ((3)

42. old.). _ .

Fáy pataki jogi tanulmányai elsősorban az ún. .,hazai jogra" terjedtek ki, de hallgatott a filozófia, a teológia és a latin nyelv mellett statisztikát'is. még- hozzá az akkori leghíresebb és legnagyobb hatású profesSzortól. Kövy Sándortól.

Ez utóbbi izzó honszeretét ismerve, fel lehet tételezni, hogy a század elején ugyan- csak a honismereti jellegű .,Magyarország statisztikáját" adta elő.

Fáy a jogi tanulmányok után ,.patvariára" —— jogi gyakorlatra —- a Pest megyei főügyész mellé. majd egy királyi táblai ülnök mellé Pestre került, és 1898—ban si- keresen letette az ügyvédi vizsgát. Az ügyvédi pályán azonban élete során soha- sem működött, hanem —— Pest megyei birtokainak igazgatása mellett -— íróként és közéleti emberként tevékenykedett. Első verse 1802—ben jelent meg. és ettől kezdve folyamatosan publikálta szépirodalmi műveit. nemcsak költeményeket, színdarabo—

kat1 regényt és az annyira közkedveltté vált filozófiai jellegű tanítómeséket, hanem egyéb kisebbműfajokba tartozó írásokat is. Ugyanakkor azonban kivette részét a politikai irodalom műveléséből is. miután 1810—től kezdve Pest megyei szolgabírói (állást vállalt, és az 1820—as évektől kezdve végleg Pestre költözött. Ez a megye és ez a város ez időben már a hazai reformmozgalom központjává nőtte ki magát. és Fáy 1825—ből datálódó reformtervezetével ((3) 248. old.) csakhamar annak. egyik vezető egyéniségeként vált ismertté, elnyerve Széchenyi barátságát és becsülését is. Noha a .,legnagyobb magyarral" belső munkatársi viszonyba is került, sziiárd jelleméhez méltón megőrizte függetien véleményalkotó képességét a nagy politi—

kai kérdésekben. és nem követte mindenben Széchenyit. midőn az egyre inkább

szembekerült Kossuthtal. A magyar politika radikalizálódása azonban a forrada—

lom és a szabadságharc előtti korszakban ismét teljesen Széchenyi politikája mel—

lé,—állitotta Fáyt, aki az 1830—as évek elején már elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagságát. valamint a táblabírói tisztet. 1845—ben az akadé- miai igazgatótanács tagja lett, majd 1847—től annak helyettes elnöke volt. .

FAY ANDRÁS

209

Fáy közéleti, reformeri munkásságában egyre nagyobb szerepet játszik a ..hon- ismeret", a hazai viszonyok objektív, azaz statisztikai feltárására való törekvés. Ezt a tájékozódást oly alapossággal végezte el. és a ,.jelen állapot" megismerését oly szervesen építette be a történelmi múlt és a jogrendszer. valamint a múlt előzmé-

nyeinek a tényszerű ismeretébe, hogy a szabadságharc előtti kor e téren legfel—

készültebb és legkiválóbb politikusának tartották ((3) 346. és köv. old.) — tegyük hozzá — teljes joggal. Az alapot ehhez az iskolai tanulmányok a hazai lehetőségek szerint maximálisan megadták. külföldi tanulmányutat azonban nem tettek szá- mára lehetővé. lgy Fáy lényegesen korlátozottabb lehetőségek között alakítja ki statisztikai műveltségét, mint nagy elődei, Schwartner vagy Berzeviczy, és kényte- len szemhatárát kizárólag a hazai források nyújtotta lehetőségekre összpontosí- tani: a ,.magyar globusz" sorskérdéseire irányitani. E téren természetesen nem áll egyedül, osztozik ebben a sorsban szinte valamennyi statisztikus kortársa, Mag—

da, Ercsei, sőt maga Fényes is.

Fáy, akinek szervezete a himlő által okozott megrázkódtatást valójában soha—

sem heverte ki, sokat gyengélkedett, és ifjúkorától kezdve fürdőkúrákra is kénysze- rült. Egy ilyen fürdőkúra után már 1819-ben megpróbálkozik Parád—fürdő leirá—

sával, amelyet mintegy leíró statisztikai monográfiának szánt, még csak nem is az Achenwall—féle értelemben, hanem az ezt megelőző, szavakkal leíró hagyományok—

kat követve, akárcsak a fiatal Berzeviczy első statisztikai jellegű munkájában, a

Szepesség leírásában közel három évtizeddel korábban (6).

A magyar honismereti statisztika fő forrásainak előbb Schwartner, majd ké—

sőbb Fényes műveinek tanulmányozása azonban gyorsan a valódi statisztika, a számszerűségek döntő jelentőségének felismerésére vezetik. A Pest megyei hiva—

tali munka, majd a Pestre költözés ráébreszti arra. hogy amit Schwartner még viziószerűen vázolt fel Pest világvárossá fejlődéséről — .,a jövőbeli London"—ként idézve fel azt —- már nem vízió, hanem egy-két évtized alatt az ország fejlődésének egyik legidőszerűbb és legégetőbb kérdésévé vált. Egy 1825—ből származó levéltö- redék (7) a bizonyíték arra, hogy Fáy milyen alaposan és milyen komolyan kereste a számszerű alapokat e kérdés tanulmányozásához, és végül is Schams 1821—ből, illetve 1822—ből származó német nyelvű pesti, illetve budai statisztikai leírásában (31), (32) találta meg azokat. E műből kiderül, hogy mig Buda lakossága 1780 és 1819 között 21 000 főről alig 25 OOO—re emelkedett. addig Pesté 1784 és 1819 között 19 OOO—ről 47 OOO—re nőtt. Ez utóbbi lakosságszámhoz azonban hozzá kell még szó—

mitani az egyre nagyobb számban itt tanuló ifjúságot, az itt állomásozó katonasá—

got és főleg a nagy számban bevándorló környékbeli népességet. Ez utóbbi elemek együttes számát Schams közel 11000 főre becsülte, vagyis ezzel Pest lakossága 58000-re volt tehető. a két testvérváros lakosságszáma pedig együttesen már ek—

kor meghaladta a 80 OOO-es felső határt. Mindez Fáy lényegesen földközelibb ér- tékelése szerint reményt nyújt — ha nem is Londonhoz, de —— egy Bécshez hasonló jellegű főváros kialakulásához. Fáy hangsúlyozza az említettlevéltöredékben. hogy

ez a fejlődés egyelőre még csak a kezdet kezdetén áll, ehhez még lényeges fel—

tételek hiányoznak. köztük olyanok, mint például az itt összpontosuló hazai bank-

rendszer, egy állandó híd, a korszerű (gáz) közvilágítás. az utcák állandó kőbur—

kolata.

Nem lehet tudni. hogy Fáy ismerte-e Petty írásait, de mindenesetre feltűnő.

hogy a köznevelés centrumainak geográfiai elhelyezése kérdésében hasonló ered-

7 Statisztikai Szemle

ményre jutott. mint a nagy angol politikai aritmetikus: erre mindketten a nagyvá-

rosokat tartották alkalmasabbaknak a kisvárosoknál (29).

E meggondolások alapján, a Sárospatakhoz való minden érzelmi kötődése el—

lenére. Fáy később, 1839-ben egy református főiskola felállítását javasolta Pesten.

Ebben a tervezetben nemcsak azt fejti ki, hogy a kisvárosi szellemiség elmarad a nagyvárosi mögött. hanem azt a további behozhatatlan előnyt is hangsúlyozza. mi—

szerint a nagyvárosban az .,élettudományt", azaz a nagyvárosban koncentrálódá ipari. kereskedelmi. pénzügyi létesítményeket és intézményeket is a gyakorlatban képesek az egyetemi vagy főiskolai hallgatók megismerni. E téren az 5000 lakossal is alig rendelkező Sárospatak aligha versenyezhetett az egykorú Pozsonnyal. s még

kevésbé a dinamikusan fejlődő Pest-Budával (8).

Az említett 1825-ös reformtervezet. amely ugyan még Pest megye számára iró—

dott, joggal tekinthető közgazdasági viszonyaink átalakítása országos programjá—

nak is. E programon mind koncepcióban. mind méreteiben csak Széchenyi, e kor- szak központi alakja mutatott túl három közismert korszakalkotó munkájában a következő évtized elejétől kezdve. Fáy joggal panaszkodik ebben az írásművében.

hogy közgazdasági irodalmunk elmaradottsága, az egyetemi és főiskolai oktatás alapjául szolgáló és Sonnenfels nézetein alapuló tanrendszer nem teszi lehetővé a korszerű tájékozódást. Ehhez szerinte a Smith és Say munkásságán alapuló kőz- gazdaságtani elmélet adhatna csak megfelelő alapot. lgy érthetjük meg milyen pótolhatatlan veszteség érte a magyar közgazdaságtan fejlődését azáltal. hogy az öreg Berzeviczy 1819-ben a cenzúrára benyújtott kitűnő közgazdaságtanát ott elsikkasztották. és csak a század végén tudta közreadni a Magyar Tudományos Akadémia. Igy a hazai tudomány és a művelt közvélemény szinte értetlenül állt

Széchenyi véleménye előtt. aki Smith rendszerét már elavultnak tartotta, és a

Ricardo és Malthus által kifejlesztett újabb közgazdasági elméleti tanok ismere- tének fontosságát hangoztatta (22). Ez utóbbi szerzők munkásságának hatását

Fáynál nem találjuk meg, egy 1845-ős művében még mindig Steuart-ra és Hume—ra hivatkozik, vagyis egy generációval korábbi szerzőkre a kapitalista fejlődést elő-

mozdító gazdaságpolitikával és annak pénzügyi kihatásaival kapcsolatban (9).—

Ami a kapitalista pénz- és hitelrendszer lendítő szerepét illeti, ezt a kortársak közül talán Fáynál jobban senki nem érzékelte, és ebből fakadt az a két gyakor—

lati gazdaságpolitikai. illetve pénzügypolitikai javaslata, amely a szó legnemesebb értelmében .,korszakalkotó" lett.

Az első magyar takarékpénztár alapítási javaslata 1840-ben. és az első magyar életbiztosító társaságé 1847-ben született meg. amely utóbbihoz Fáy népességsta- tisztikai és népesedéselméleti munkássága szorosan kapcsolódott. Mielőtt ezt is—

mertetnénk előbb arra az eddig alig hangsúlyozott összefüggésre szeretnénk rámu—

tatni, ami Fáy takarékpénztári elgondolásai és a magyar fejlődés másik nagy sors-

kérdése. a jobbágyság felszabadítása, illetve annak bekövetkeztéig anyagi helyze—

tének jobbítása között fennállott.

Fáy mint a magyar köznemesi reformnemzedék egyik legkiválóbb képviselője

a jobbágyfelszabadítás következetes híve volt. Saját földbirtokán tetteiben is min-

dent elkövetett, hogy nemcsak különféle engedményekkel és könnyítésekkel. ha-

nem vissza nem térítendő támogatásokkal is segítsen bajba jutott jobbágyain. akik többnyire semmiféle anyagi tartalékkal nem rendelkeztek. Magatartásával példázta

azt a Berzeviczy által kifejtett nemesember-ideált, amely a nemesség kritériumát a gondolkodás és magatartás emelkedettségében, a közjó szolgálatában látta.

A megvalósítandó első magyar takarékpénztár Fáy koncepciója szerint első- sorban a bajba jutott kisembereknek, közelebbről a rászoruló jobbágyoknak nyúj-

FAY AN—DRAS' x

211

tott volna kölcsönöket olyan alacsony kamatozással. ami eleve kizárta volna a pro-

fitra való törekvést. Vagyis elgondolása a m—utualizmus vagy a későbbi hitelszövet- kezetek eszméjéhez, s nem a szorosabb értelemben vett és profitra orientált kapi—

talista hitelintézeti elképzeléshez állt közel.i Nem vitás, hogy az induló magyar kaf

pitalista fejlődésnek Széchenyi szerint is ilyen értelemben vett és lendítő jellegű hitelintézetre volt elsősorban szüksége. De visszatekintve lehetetlen nem érzékel- nünk Fáy azon meglátásának igazságát. hogy a kapitalista fejlődéssel együtt járó ,.közgazdasági változás" az emberi viszonylatok gyökeres átalakításával jár együtt.

az emberiesség. szolidaritás és más olyan magatartások felbomlását is magával hozza, amelyek egy patriarchálisabb jellegű társadalomban még működtek, de a kialakuló kapitalizmus könyörtelenül szétzúzta ezeket, és kialakította a ,.paupe—

rizmus" és a ,,proletarizálódás" emberhez nem méltó körülményeit ((24) 19. és köv.

old. és (25) 211. és köv. old.). Ezeknek valamirevaló kiküszöbölésére tehát olyan mutuális takarékpénztárra is szükség. lett, volna — legalábbis az ,,igazi" kapitalista fejlődést szolgáló hitelintézet mellett —-; mint ami Fáy szemei előtt lebegett. Az el—

mélettörténet tanúsága szerint a kapitalista fejlődéssel kapcsolatos kételyek és fé-

lelmek számos fontolva haladó reformerben felmerültek, az utópista szocialistákról mint e téren a legmesszebbmenő következtetéseket levonó táborról nem is beszél- ve. lgy például a nagy német politikai aritmetikus Süssmilchben is (34), akinek művére éppen népességstatisztikai vonatkozásban Fáy sűrűn hivatkozott. Nem le—

het tehát kizárni a lehetőséget. hogy Süssmilch is megerősítette azon meggyőző- désében, hogy ilyen hitelintézetre hazai viszonyaink között is szükség lehet.

Csak a gondolatkör lezárásaként említjük meg. hogy a gyakorlati hasznosság

.,élettudományára" törekvő Fáy volt az, aki 1845-ben megjelent munkájában (9)

a haza legfontosabb és legközelebbi teendőit mintegy leltárba vette, és a jobbá-

gyi .,örökváltság" bevezetését konkrétan is elő kivánta segiteni azzal, hogy a meg—

váltási ..kulcsszámokat" is kidolgozta statisztikai alapon. Ugyanebben a munká—

ban felvetette már a .,szegényügy" rendezésének a szükségességétf melyre ismé—

telten visszatért az 1850—es és 1860—as évtizedben írott cikkeiben (10). (11) is. 1854- ben látott csak napvilágot Fáy népességstatisztikai és népességtudományi munká- ja. az ,.Adatok Magyarország bővebb megismertetésére" (12). noha annak alapjai az életbiztositó intézet 1847. évi tervezetével voltak kapcsolatosak.

Az előzőkben utaltunk arra. hogy Fáynak a kapitalista fejlődéssel kapcsolatos aggályaiban milyen szerepet játszott a takarékpénztár létesítése. valamint hogy egy életbiztositó társaság életre hívása ennek fontos kiegészitését képezte. Ez utóbbi elképzelés is inkább ember—, semmint gazdaságközpontú volt. s így érthető, hogy Fáy mint előzményre sem az 1808—ban megalakult komáromi hajóbiztosító társa—

ságra. sem az 1843 körül megalakult Pesti Jégkármentesítő Egyesületre nem hivat- kozott. noha egyes életrajzírói elgondolásait ezekkel tévesen kapcsolatba hozták ((3) 514. old.).

Egy másik fontos körülmény e munkálat életrajzi hátterével kapcsolatban ab—

ból adódik. hogy a fontolva haladó Fáy, aki már koránál és szemei meggyengülé- sénél fogva is joggal kimélhette volna önmagát, az 1840-es évek második felében beleveti magát a munkába. hogy a politikai fejlődés radikalizálódása miatt erő-

! Badics ((3) 24. és köv. old.) szerint ez a gondolat már az 1825—ös reformtervezetbeun ls szerepelt, nemcsak az 1839. március 19-i Pest megyei közgyűlésen elhangzott indítványban. és ismételten visszatér Fáy Jelenkorban megjelent idézett munkájában ((3) 467. és köv. old.).

7.

södő aggályaitól meneküljön. lgy "dolgozta kia Pesti Hazai Első Takarékpénztár

1847. januári közgyűlésén előterjesztett javaslatát egy életbiztosító intézet létesi- tésére, majd amikor azt a közgyűlés elfogadta. Fáy kidolgozta a végleges terveze—

tet és az alapszabályokat is. A mű 1848 folyamán nyomtatásban is megjelent (13).

Egyidejűleg beindította adatgyűjtési tervezetét, illetve munkálatait, azaz 1847 elején

az .általa szerkesztett halálozási adatok felvételére szolgáló kérdőívet szétküldte

több mint 700 példányban a különféle magyarországi hitfelekezetek lelkészeinek, és

hozzálátott a beérkező adatok kidolgozásához. Arra. hogy ez a munka meddig tar-

tott és mikor lett kész, Fáy életműve nem ad semmiféle támpontot. Csak annyi álla- pítható meg bizonyossággal. hogy a forradalom és a szabadságharc viharos idő—

szakában sem adta fel e nagyszabású munka véghezvitelének és befejezésének a gondolatát és az abszolutizmus csüggesztő és a nemzeti ,,passzív rezisztenciát" ki- váltó légkörében fiatalokat megszégyenítő kitartással és áldozatos munkával be- fejezte és sajtó alá rendezte az eredményeket tartalmazó művet -— a már említett .,Adatok"—at —. és azt 1854-ben sikeresen közre is adta. Ezzel az ősz hazafi újra tettekkel bizonyitotta életelvét. a ..használni akarást".

Azt, hogy ez milyen nagy teljesitmény volt. maga Fáy is bevallja műve beve- zetésében: maga sem volt tisztában azzal, hogy az első magyar halandósági tábla kidolgozása milyen óriási feladat. Mi több, ez nemcsak a statisztikai felvétel meg- szervezését, feldolgozását, a szükséges ,.matematikai" számítások elvégzését kö- vetelte meg, hanem az ehhez szükséges tudományos elméletbe való belebocsát- kozást is. vagyis az elmélet és a gyakorlat közötti szintézis létrehozását. Ez utóbbi feladat elől -— ezt Fáy világosan felismerte — nem lehetett kitérni a munka tudomá—

nyos megalapozása és korszerű szinvonalának biztosítása érdekében. Ezért a köz—

readott eredmények is két jól elkülöníthető részre tagolhatók: egyrészt a halan- dósági táblák kiszámításának alapjául szolgáló népességtudományi és népesség- statisztikai elméleti alapok összefoglalására, másrészt az első magyar — mai szem—

mel ..történeti" —- halandósági tábla statisztikai anyagának közreadására és vég- eredményként e konkrét anyagon és számításokon alapuló tábla elkészítésére.

E szerkezetnek megfelelően a mű előzményei is kettősek. Egyrészt Bernoulli Kristóf 1841-es populacionisztikai kézikönyve (38). (20). mely elsőnek nevezte e néven a tudománytörténetben a demográfiai tudományt. s mely erősen Ouetelet

1835—ben közreadott főművének (30) a hatása alatt állott, ahogy az ..isteni igazga-

tásra" való hivatkozása is bizonyítja. Fáy egyetlen helyen vette át ezt a zászlóhaj- tást a Ouetelet—féle rendszer előtt, mely még az előző. XVIII. századi tudományos ideológiára ment vissza, műve további részeiben azonban vegyesen természeti és társadalmi szemszögből adja elő az új tudomány elméleti alapjait.

Másrészt hazai tudományos előzményként Fejes Jánosra hivatkozik: ,,Dolgo- zatom nem annyira befejezett munka, mint gyep-törés; mert Fejes Jánosnak, Pes- ten. 1812—ben. latin nyelven megjelent ily című munkája: .De populatione in ge- nere. et in Hungaria in specie' szűk tere 5 még szűkebb adatainál fogva. litera- túránk e töretlen pályáján. még kísérletnek is kevés volt" ((12) 1. old.). Fáy e kettős értékelése Fejessel kapcsolatban kimondottan találó. hiszen tudományos szempont—

ból az még az előző, a századforduló előtti sonnenfelsi és a századforduló körüli

és utáni schlözeri korszak terméke. Az általa végzett Kishont megyei felmérés. a mintegy 16000 főnyi népességen alapuló politikai aritmetikai vizsgálat pedig va—

lóban szűk volt ahhoz, hogy arra egy országos érvényességű magyar halandósági táblát lehetett volna alapozni a modern, teljes körűségre törekvő auetelet-i sta- tisztika korszakában. A hazai életbiztosítás is éppen e túlságosan szűk körű és

bizonytalan halandósági adatokon alapuló becslés miatt hiúsult meg. (19).

FAY ANDRÁS —

213

Nyiri István statisztikus akadémikusunk a .,népszaporodás alapjairól" szóló elemi megközelítésű tanulmányában már 1837-ben hivatkozott egy 1817—es magyar és egy 1829—es osztrák halandósági táblára, melyek biztosítási célokra nem voltak kielégítőek, anélkül. hogy ezekről azóta is valami közelebbit sikerült volna meg—

állapítani (16). (18). Fáy viszont — évszám nélkül. egy bizonnyal 1840-es évek eleji

-— ,.fejérvári kísérletet" emleget, melynek egy hannoveritábla volt a számítási alap—

ja. Ebből kiindulva vizsgálták korábban egy lipcsei és egy koppenhágai halandó- sági tábla alapulvételének lehetőségét is. de mint írja. ezeket ,,mint teljesen hasz- navehetetleneket. elvetni kényteleníttetének" ((12) !. fej. 6. old.). Mindebből az következett, hogy egy széles bázisú, nagy adattömegen alapuló magyarországi halandósági tábla összeállítása elől nem lehet kitérni. amennyiben az első hazai életbiztositó társaság működését szilárd alapokra kívánja helyezni. Hiszen, mint írja, a populacionisztika és az életbiztosítási üzletág alapját egyaránt ... .. a való- színű halálozások kiszámítása teszi, s ez egy alkalmas. hiteles. és tapasztalással telhetően egyezően felvett halálozási táblán alapszik" (12).

N.

A statisztikai tudománynak szilárd valószínűségszámítási megalapozása két-

ségkívül a modern auetelet-i statisztika egyik legfontosabb ismertetőjegye. A kellő-

en nagyszámú megfigyelésre alapozott stabilitás a tömegjelenségekben, különö—

sen amennyiben a megfigyelt adatok ,,hitelesek" is, azaz lehetőleg állami szerv által és szakszerűen lettek összegyűjtve és feldolgozva, így mintegy természettuda- mányos törvényszerűségnek tűnő alapvető összefüggések feltárását tette volna le- hetővé. Ezek összessége Guetelet fogalmazása szerint megadhatja a ..társadalom fizikáját". noha később ő maga is kénytelen volt elismerni egyrészt a változás ku- tatásának a fontosságát. másrészt a nem homogén nagy sokaságok homogén részsokaságokra való bontásának a szükségességét. hogy az állandóság és a vál- tozás tudományos értelmezése megoldható legyen.

Az 1840-es évek körül azonban ezekben a problémákban még nem volt meg a kellő tisztánlátás és a Bernoulli által körvonalazott populacionisztika — amelyet Fáy találóan ..népességtannak" nevezett — még úgy képzelte el általános elmé- lete tárgyát. hogy az az összes európai halálozási és születési. valamint házasság- kötési adatokból kiszámítható átlagokból áll. Emellett az absztrakció mellett termé—

szetesen az egyes országok. országrészek vagy városok ugyanilyen adatainak és mu- tatóinak az ismerete is szükséges a konkrét kutatások érdekében. Ez jelentette vol—

na a speciális népességi elméletet a Bernoulli-féle rendszerben. Fáy számára pe—

dig e tudomány legújabb és legmodernebb állását. illetve formáját.

Fáy művének ll. és HL fejezete lényegében az itt körvonalazott elméleti kon- cepció átvétele. azaz részben az Európára általánosított, részben az egyes orszá—

gokra. kisebb területekre, sokszor csak városokra vonatkozó statisztikai adatok, jobb esetben mutatószámok, itt-ott összefüggések felsorolása. Csak ott és annyiban kö- zelít tehát a mai értelemben vett elmélethez, ahol már összefüggéseket is tud adni.

Egy másik jellegzetessége ennek a ..népességtanári" megfigyelésekre alapozott el- méleti résznek a rendszerezés hiánya. Úgy tűnik, Fáyt elragadta a ,,gazdagság zűr- zavara", s csak a minél több tárgyi ismeret közlését tartotta fontosnak. A legtöbbet idézett szerzők Süssmilch. utóbbi művének átdolgozója Baumann, Malthus, Ber- noulli és Ouetelet. de hivatkozik szinte valamennyi nevesebb XVlll. századi poli- tikai aritmetikusra. XVlll. és XlX. századi statisztikusra vagy népességtudományi érdeklődésű szerzőre. Jól kivehetővFáy azon törekvése. hogy a régebbi adatokat az

újabbakkal összevesse, és lehetőleg összefüggések megállapításához jusson el. ami

mindenképpen figyelemreméltó vonás.

A halandóság tanulmányozásánál a korspecifikus halandóság és a területi, fa- lusi—városi, életmódbeli és egyéb ismérvek szerint differenciált adatok jelentősé—

gének a felismerése egyik fő erőssége. A csecsemőhalandóság hazai okainak rész- letezése egyik ilyen gyöngyszeme Fáy művének, és frappánsan összevág Hatvani száz évvel korábbi megfigyeléseivel, de új jelenségekre is rámutat, köztük legfon—

tosabbként a pauperizmusra ((21) 181. és köv. old. és (12) 13. old.). A születések.

házasságkötések, sőt a vándorlások hatásának a kérdésével éppúgy foglalkozott.

akárcsak az álló népesség problémáival. lgy eljut természetesen a népességfejlő—

désnek, a népesség megkettőződésének, valamint Malthus elméletének kritikájá—

hoz, és annak mind természeti. mind társadalmi tényezőit nagy figyelemmel elemzi

((12) 16. és köv. old.. 22. old.). Végső megállapítása az, hogy a halandóság akkor

tekinthető a legkedvezőbbnek, ha csekély mértékű a csecsemő-. gyermek— és ifjú—

kori halálozás. Ennek természetes következménye, hogy statisztikailag a magasabb életkorokban így nagyobb lesz a halandósági mutató értéke. de véleménye sze- rint ezt természetesnek kell tekinteni. A halandóság összképét az is javítja. ha nő a születések száma, de ehhez azt is fel kell tételezni. hogy a népesség egyes kor- osztályai elég sokáig éljenek. vagyis az emberi élettartam hosszabbodjék. Fáy sta—

tisztikai vénáját mi sem mutatja jobban mint—az, hogy a születés utáni három hó- napon belüli halandóság jelentőségére külön is rámutat ((12) 19. és köv. old.).

Az elméleti fejtegetések lezárásaként Fáy kiemeli. hogy az emberi nem sza—

porodásának ,,természeti rendje" világ— és orSzágrészek szerint nagyon is külön- böző lehet, és többnyire csak adott korra rögzítve fogadható el. A nagy általános- ságokon túlmenő részletkérdések .,. . . nagy részben még problematikai valószínű- ségek, melyek még a népességtanároknak bővebb nyomozásaira és hitelesítéseire várnak. Nem tagadhatni, hogy a nyomozók elfogultságai, a rovat-lapok vagy cse- kély terjedelme vagy csekély hitelessége 'és sajátságos körülmények is könnyen egy- oldalúságokat szülnek a kivont eredményekben. miket csak későbbi, általánossá—

gokra vont tapasztalások igazíthatnak ki. Azonban a szaktudományok búvárjának a jelesebbek véleményeit, valamint a még kérdés alatt álló felállításaikat is, tudni

szükséges. . ." ((12) 23. és köv. old.).

Ezek a sorok azt bizonyítják. hogy a már egyáltalán nem fiatal Fáy a népesség-

statisztika elméletének tanulmányozása és egy nagyszabású halandósági tábla

összeállítása során mélyen átlátta a statisztikai tudomány elméletének a gyakor- lattal való összefüggéseit.

V.

Ezzel elérkeztünk az első magyar történeti halandósági tábla összeállításának

Fáynál felvetődött problémáihoz. Mint hangsúlyoztuk, az alapkoncepció — a gue- telet-i statisztika szellemében — a teljeskörűségre és a hitelességre való törekvés

volt, de a hazai helyzetnek megfelelő engedményekkel. Nem lévén még állami

anyakönyvezés, az adatokat csak az egyházi anya—könyvekből lehetett bekérni. Ha—

zánkban elég nagy számú egyház volt. ahol az anyakönyvezés színvonala is igen különböző volt. így volt ez az egyes egyházakon belül is, ez viszont a hitelesség ér- dekében inkább csak a nagyobb települések adataira való támaszkodást tette ki—

vánatossá. Ugyancsak a auetelet—i szellemből következett az a törekvés is, hogy az

adatokban mutatkozó szóródásokat lehetőieg hosszabb időszak megfigyelése alap—

ján. illetve egy ilyen időszak átlagértékei alapján kell kiküszöbölni, hogy a nagy

FAY ANDRÁS 215

számok törvénye alapján a legvalószínűbb értékhez közelítsen az eredmény, és a

stabilitáson keresztül a halálozás fő törvényszerűségeit megadja.

Ezért kérte Fáy kérdőívében2 az 1837—1846-05 évtizedre vonatkozó halálozási adatokat korcsoportok és lehetőleg halálokok szerint. a nagyobb járványok feltün—

tetésével s kiegészítve az álló népesség számával. a foglalkozással, valamint a szü-

letésre vonatkozó adatokkal. Noha Fáy a kiküldött kérdőívekre kettő kivételével meg-

kapta a kért adatokat. a mintegy másfél milliónyi lakosra vonatkozó adatból eleve

ki kellett szűrnie a .,kellő pontosság hiánya miatt" mintegy 425000 lakos adatát.

A fennmaradt egymillió főnyi népességre nézve. hogy adatai kellően reprezentálják a magyar népesség megoszlását város és falu szerint, át kellett értékelnie telepü—

léseink városiasságát. Mint írja, ..kétszeri kísérlet után" körülbelül 150 000 fő vá—

rosi. 265000 nagyobb mezővárosi, 120000 kisebb mezővárosi és 540000 falusi és apró városi népességet vett alapul mint olyat, mely megközelítőleg megfelel a tény- leges hazai aránynak. Ezekre mintegy 352144 halálozás esett volna. Munkája ele-

jén még Fáy azt írja, hogy ezen az alapon számította ki halálozási tábláját. Ez

azonban véleményem szerint még csak az ,,első kísérlet" ((12) 6. és köv. old.), mert Fáy másodszor hat osztályba sorolta át a települések népességét. összesen körül-

belül 900000 főre redukálva az anyagot. s ebből is csak 769149 fő adatait tar—

totta meg a végleges számítások alapjául. Ez az anyag lenne tehát a ,,második kísérlet" eredménye, mely mindössze 242 024 halálozási adatot ad csak az eredeti.

mintegy 100000 fővel többet reprezentáló első változat halálozási adatával szem- ben ((12) 24. és köv. old., illetve 57. old.).

A Fáy által végzett hatosztályos besorolás szerint a tisztán városi népességű

települések közé csak az I. osztály — azaz Buda és Pest - tartozik, továbbá a Vl.

osztályba sorolt kis bányavárosok. A ll. osztály 30000 népességű városaira már csak az állapítható meg, hogy ..némi városiasságot mutogatnak", de hogy mennyit.

az nem tisztázható. Ehhez hasonló jelleget mutatnak a 10 OOO-es kategóriába tartozó városok is, vagyis a IV. kategória. A lll. osztály 20 OOO-es népességű váro- saira viszont az jellemző. hogy ..túlnyomólag föld- vagy szőlőmívelésből élnek". s ugyanez áll az V. osztály 5000-es népességi kategóriába tartozó mezővárosaira és az ide sorolt falvakra. Amennyiben durva becsléssel a ll. és a W. kategóriára eső halálozások felét hozzászámítjuk az l. és a VI. tisztán városi népességre eső ha—

lálozáshoz, úgy az alapul vett 242000 összes halálozás 42 százaléka minősülne városi halálozásnak, s ez a mindenképpen túlzott városi halálozási hányad a vá- rosiasodás akkori fokát tekintve az országos halálozás mértékének a túlbecsülését eredményezi. Ez időben ugyanis még a városi halálozási viszonyok rosszabbak a falusinál. különösen a kevésbé fejlett országokban.

Fáy másik alapvető problémája halálozási táblája összeállításánál a kormeg- oszlás megfelelő módon történő figyelembevétele volt. Eredetileg 10 éves korcso—

portokat tervezett, de elméleti forrásainak tanulmányozása meggyőzte arról. hogy e korcsoportok tovább bontása módszertanilag elkerülhetetlen ahhoz. hogy el tud—

ja különíteni az első évtizedben a csecsemő- és 1—3 éves korig terjedő gyermek- halálozást. s a 60 éven felüliek halálozását sem lehet egyetlen csoportba össze- vonni. mert e csoporton belül is jelentékeny különbségek mutatkoznak. A problé- ma megoldását súlyosbította, hogy nemcsak az eredeti adatok nem állottak ilyen

tagolásban rendelkezésre. de sokszor még a 60 éven felüli lakosság arányát sem lehetett megállapítani kielégítően az összlakosság adataiból. Erre szolgáltat példát

Fáynak Arany Jánossal folytatott levelezése is, melyet e folyóirat hasábjain tett

, A kérdőívekről értékes információt közöl a (23) "Móré: köv. old.

kutatójuk közzé a közelmúltban (23). Közbevetőleg megjegyezzük, hogy Fáy szö—

vegezése értelmezési problémákat is támaszt, mert mint írja. a halálozási adatok .,kivéve az első gyermekségi 3 évet 5 és 10 évenkénti szakaszokra szólva küldettek

be". de az időskorúak halandósági adatait nem említi, csupán azt. hogy ..első gon-

dom volt a közöket nem egyenlően felosztva. hanem Süssmilch és Baumann életkor évi arányaik szerint egészítni ki, vagyis az úgynevezett interpolatiokat tenni meg"

((12) 79. old.). itt tehát már szó sincs arról. hogy a tábla .,Süssmilch, Baumann.

Brune, Déparcieux stb. mintáik után" készült, hanem a legfontosabb módszertani kérdésben a hazánkhoz földrajzilag és időben is legközelebb eső német Süssmilch—

Baumann táblát vette alapul, mely a mintegy 50 évvel korábbi közép—európai álla- potokat tükrözte.

Maga az ,,interpolatio" kifejezés is félrevezető, mert itt tulajdonképpen nem hé- zagos adatok kitöltéséről, hanem a kormegoszlásnak az alapul vett német táblax szerinti ,.standardizálásáról" van szó a 10 év alatti és a 60 év feletti népesség ha- lálozására vonatkozóan az osztatlan, 5 és 10 évre megadott adatokból. A modern módszertan újabban a ..típus halandósági táblák" kidolgozásával kíván segítséget nyújtani a fejlődésben levő országok hasonló jellegű problémáinak megoldásához, illetve mindazoknak. akik kumulált. sőt hiányos adatokkal kénytelenek dolgozni a halandóság statisztikai mérése érdekében. 5 ez utóbbi esetben a módszer meg—

közelíti a szó szorosabb értelmében vett interpolációt is. Sajnos Fáy abban is kö- vette a halandósági táblák politikai aritmetikai hagyományait — melyet néhány XlX.

századi statisztikus is átvett —, hogy részletszámításainak sem közelebbi módszer- tanát. sem eredményeit nem tette közzé, és így kénytelenek vagyunk megelégedni ennyivel. Csak örülni lehet. hogy táblája nem támaszt olyan súlyosabb módszertani és interpretációs problémákat. mint nagy elődeinek, például Grauntnak és Hal—

leynek adatai és táblái. Meg kell jegyeznünk, hogy Fényesnek az 1850—es évtized elejéről szóló táblájáról a végeredményen kívül még ennyit sem tudunk. azt We—

ninger őrizte meg ((37) 425. és köv. old.).

A tábla kiszámításának menetéről Fáy csak annyit közöl, hogy a Süssmilch—

Baumann-féle korrekciókat elvégezve ,.összeadtam korévenkint a mindegyikére eső

halálozási esetek összegeit, az összes halálozási eseteket egy ezerre reducáltam, s kivettem arány szerint: minden karévre mennyi esik azokból?" Ez tehát a klasszi- kus módszer. mely. ahogy Fáy meghatározza. nem az ,.elholtakat". hanem az .,el—

halókat", vagyis az elhalálozási valószínűségeket adja meg a tábla 2. oszlopában.

A 3. oszlop ennek megfelelően a túlélők ugyancsak ezerre redukált — vagyis a ki—

halási rend — oszlopát adja meg, de ennek magyarázatául Fáy a 4. oszlopban fel- tü'nteti az élők összegét. melyet a legmagasabb életkortól, a táblában szereplő 93.

évtől visszafelé kumuláltan számított ki, és így érkezett el a 0—ik évi 24 664-es élők számához. Ehhez kissé bonyolultan azt fűzi magyarázatul. hogy ,.valamely tarto—

mány vagy város népességének 24 664 lélekből kell állnia. ha abban évenként 1000 halálozás s ugyanannyi születés történik". Mindez azt mutatja. hogy Fáy szüksé—

gét érezte az összes korábbi halandósági táblák kiszámításánál követett ún. ,.sta-

cioner népesség" alaphipotézisét ebben a formában megvilágítani. annál is in-

kább, mert ez az oszlop szolgál alapul a következő, az 5. oszlopban szereplő ,.kö-

zépélethossz" kiszámításául a fenti hipotézis alapján. Egy adott korban élő és an- nál idősebb népesség összegét. azaz a 4. oszlopot elosztva az adott korban élők számával. azaz a 3. oszloppal. megkapjuk (: középélethosszot. vagy mai termino- lógiával a közép- vagy mediánélettartamot.

Ennél a számításnál Fáy bevezeti a De'parcieux által kidolgozott korrekciót ((12) 81. old.), miután a számítás ilyen formája az elhalálozás évét teljesen betöltöttnek

FAY ANDRÁS 217

veszi. Ha viszont az elhalálozások egész évre való egyenletes eloszlását tételezzük

fel. mint ahogy a francia politikai aritmetikus 100 évvel Fáy előtt ezt tette, úgy az elhalálozás évéből még egy fél évet le kell vonni. vagyis e auotiens ennyivel ki—

sebb értéket fog adni. A középélettartammal kapcsolatban Fáy kifejti, hogy a va—

lószínű — átlagos -- élettartam az előbbivel nem azonos, noha gyakran összecse- rélik a kettőt ((12) 82. és köv. old.). Hosszasan fejtegeti ez utóbbi kiszámítási mód- ját, és arra a következtetésre jut, hogy a valószínű élettartam a fiatal korban még nagyobb, de felnőtt korban már csekélyebb a középélettartamhoz viszonyítva. Végül ad egy 6. oszlopot is ..Hány közül hal el egy" megnevezéssel, mely tulajdonkép—

pen a tábla elhalálozási hányadosainak, azaz a 2. oszlopnak reciprok értéke vagy fordított mutatószáma. Ezt feltehetőleg Fáy a halandóság intenzitásának a köny- nyebb összehasonlitása érdekében számította csak ki ((28) 391. old.).

Fáy hatoszlopos táblája végeredményben. mint általában a korabeli halon—

dósági táblák. Halley stacioner népességi módszerével készült. és másik módszer-—

tani jellegzetessége a Süssmilch—Baumann-féle kormegoszlás alkalmazása. Fáy ter- mészete-sen tisztában volt azzal, hogy Magyarország akkori népessége nem stacio- ner, hiszen a népesség szaporodását a vizsgált tíz év adatai alapján 71 178 főben adta meg ((12) 57. és köv. old.). ami hozzávetőleg az alapnépesség 9 százaléka.

vagy másként kifejezve, az évi szaporodási ráta körülbelül 0.9 százalék. Ezek a számításai, akárcsak a Fáy által megállapított halandósági adatok, Magyarország akkori népesedési helyzetére és viszonyaira vonatkozóan igen valószinűeknek tün- nek, mert hazánkban közvetlenül a XIX. század közepe előtt a demográfiai átmenet

feltehetően még nem indult meg. ahogy e lassú szaporodási rátából is kitűnik. Ha

ez igaz. akkor Fáy táblája a halandóságot e feltételezésből következően is no—

gyobbnak mutatja, s nemcsak a városi népesség már emlitett magasabb aránya miatt, hanem azért is, mert a várható középélettartamot alacsonyabbnak mutatja a feltételezett valóságos értéknél. Ezt állapították meg e tábla későbbi kritikusai is, mind Weninger, mind Acsádi és a jelen sorok szerzője. Fáy a maga táblájával kapcsolatban inkább azt emelte ki, hogy az tulajdonképpen egy életbiztosító in—

tézet számára azért nem vehető alapul, mert a biztosítottak többnyire ... .. a mi- veltebb osztályokhoz tartozó egyénekből szoktak összealakulni", s ezek halálozási viszonyai általában kedvezőbbek ((12) 86. old.).

VI.

A halálozási táblák elméletének magyar képviselői Fáy munkásságát nagyra értékelik az általa alkalmazott konvencionális módszerek ellenére is. lgaz — az ál- tala is említett - Milne-féle. 1815—ben Carlisle angliai városra kidolgozott halan—

dósági tábla már figyelembe vette a halottak és élők viszonyát. vagyis a meghalta—

kat a megfelelő korú népességhez viszonyította, de ezt a módszert Anglián kívül a XIX. század közepéig máshol nem alkalmazták (2), (4). Azt viszont Fáy mégiscsak megsejtette, hogy a halandósági táblák kiszámítási módszerénél az élők és o szü- letések számának összevetése a holandósággol jelentős pontosítási és finomítási lehetőséget rejt magában. ezt később mind Acsádi, mind Pallós kiemelték ((2) 404.

old.; (28) 391. old.). E módszertani finomítást szolgálta Fáynak az a törekvése is.

hogy a népmozgalmi regiszterek kialakításához a halálozás tényének orvosi meg- állapításán túl a születés idejének pontos bejegyzését is vegyék figyelembe ((12) 87. és köv. old.).

Fáynak ezen javaslatai felkeltették az abszolutizmus kormányának figyelmét is, de végül is csak 1894—ben. a kiegyezés utáni korszakban valósultak meg az ál-

lami anyakönyvezés bevezetésével. Ugyanez mondható el a teljes körű adatokra és a teljes körű népességre alapozott halandósági táblák kifejlődéséről hazánkban.

mert végül is ezt az utat követte az e korszakban létrehozott magyar hivatalos sta- tisztikai szolgálat is az 1900/1901. évi országos halandósági tábla összeállítása so—

rán. melyben már a nemi arányt is figyelembe vették.

Mindezek alapján elmondhatjuk. hogy Fáy közismert szerénysége mellett, jog—

gal volt büszke erre a statisztikai és népességtudományi teljesítményére, ahogy er-

ről a halála után közzétett, de még 1859-ből származó önéletrajzi vázlata tanúskodik

(14). Ebben kiemelte azokat a munkáit. melyeket életpályája szempontjából a leg- fontosabbaknak ítélt. Bár a kiemelt művek mindegyike a szépirodalom területére esik. Fáy külön megemlíti szóban forgó munkáját a következőképpen: ,,A_z .Adatok

Magyarország bővebb ismertetésére' cimű munkámmal hazánkban egészen új té-

ren mozogtam. E munkám — kevés egészt kivéve -—- Shakespeare szerint: csaknem teljesen ,kavíár' volt, s ezért inkább künn, mint hazánkban méltányoltatott. mint ezt egy kezem között levő levél bizonyitja. E munkámban dolgoztam ki első. nagy- szerű halálozási tábláját Magyarországnak, melyhez hasonló nagyszerűt — minthogy ez közel másfél milliónyi népesség fölvételével készült, mig a többi emberi halan—

dósági ta'blák alig néhány ezernyi népességek után készültek —- alig mutathat föl más ország."

Ennek az értékelésnek igazságát a tudós hazai közvélemény ma érzi át igazán, és meghajtja előtte az elismerés zászlaját.

IRODALOM

(1) Dr. Acsádi György: A magyar népmozgalmi statisztikák fejlődése. A magyar hivatalos statisztika történetéből. MKT Statisztikai Szakosztály. Budapest. 1968. 239—249. old.

(2) Dr. Acsádi György: Történeti magyar halandósági tábla konstrukciók. A magyar hivatalos sta—

tisztika történetéből. MKT Statisztikai Szakosztály. Budapest. 1968. 403—408. old.

(3) Badics Ferenc: Fáy András életrajza. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest. 1890. Vili. 671 aid.

(4) Dublin, L. I. — Lotka, A. J. —- Spiegelmann, M.: Length of life. Ronald Press. New York. 1949.

XXV—i—379 old.

(5) Erdélyi Pál: Fáy András élete és művei. Dobrowsky és Franke. Budapest. 1890. 351 old.

(§) Fáy András: Parád leírása több tekintetekből. Tudományos gyűjtemény. V. köt. Trattner. Pest. 1819.

3—25. ol t

(7) Fáy András: Levéltöredék Pestről. Felsőmagyarországí Minerva. Ellinger. Kassa. 1825. 488493. old.

(8) Fáy András: Néhány szó a Pesten felállítandó református főiskola ügyében. Pesti Hírlap. 1839. évi 19. és 20. sz.

(9) Fáy András: Óramutató. avagy öszveállítások a hon legközelebbi teendői körül. jelenkor. 1845.

évi 85. és 93. sz.

(10) Fáy András: A tudományosság ügye hazánkban. Magyar Saitó. 1857. január 12. és 13. sz.

!(11) Fáy András: Az elszegényedések. Emberbaróti. hazafiúi és politikai vázlatok. Lauffer. Pest. 1862.

103 a d.

(12) Fáy András: Adatok Magyarország bővebb ismertetésére. Beimel ]. és Kozma Vazulnál. Pest.

1854. 88 old.

(13) Fáy András: Az életbiztosító intézet terve. 1848. (Kézirat az Országos Széchenyi Könyvtárban.) (14) Fáy András önéletirása. (Levelek Székács Józsefhez. Pest. 1859. május 20.) Fővárosi Lapok. 1873.

február 27. és 28. sz. .

(15) Findura Imre: Fáy András éiete és művei. Eggenberger. Budapest. 1888. 123 old.

(16) Dr. Horváth Róbert: A politikai aritmetika magyarországi problémái. Statisztikai Szemle. 1959.

évi 6. sz. 602—619. old. *

(17) Dr. Horváth Róbert: The scientific study of mortality in Hungary before the modern statistical era. Populatíon Studies. 1963. évi 2. sz. 187—197. old.

(18) Dr Horváth Róbert: A magyar leíró statisztikai irány fejlődése. A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Csoportjának és a Magyar Tudományos Akadémia Demográfiai Bizottságának kiadványai. 13. Budapest. 1966. 131 old.

(19) Dr. Horváth Róbert: Az első magyar népességtudományi mű megjelenésének 150. évfordulójára.

Statisztikai Szemle. 1962. évi 8—9. sz. 860—871. old.

(20) Dr. Horváth Róbert: Az önálló népességtudomány kialakítása körüli erőfeszítések. Statisztikai

Szemle. 1979. évi 3. sz. 294—304. old. .

(21) Dr. Horváth Róbert: Hatvani István professzor (1718—1786) és a magyar statisztikai tudomany kezdetei. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1963. 323 old.

(22) Kautz Gyula: A nemzetgazdasági eszmék fejlődési története és befolyása a közviszonyokra Ma- gyarországon. Heckenast. Pest. 1868. 602 old.

(23) Kápolnai Iván: Arany János és a statisztika. Statisztikai Szemle. 1967. évi 10. sz. totó—1022. old.

(24) Kolm. $. Ch.: Le libéralisme modeme. Analyse d'une raison écanomiaue. Presse; Universitaires de France. Paris. 1984. 230 old.

FAY ANDRÁS 219

(25) Kuznets, S. T.: Economic change. Selected essays in business cycles. national income and eco- nomic growth. Norton. New York. 1953. VllH—333 old.

(26) Németh László: Az európai nevezetesebb országoknak rövid leírása. l. köt. Sziez nyomda. Sop- rony. 1795. Vlll—l—595 old.

(27) Pallós Emil: A halandósági tábla elmélete és összeálllítósának módszerei. Statisztikai Szemle.

1956. évi 9. sz. 743—766. old.

(28) Pallós Emil: A magyar halandósági táblák története. A magyar hivatalos statisztika történetéből.

Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1968. 386—396. old.

(29) Petty, W.: An essay concerning the multiplication of mankind together with an essay on po- litical arithmetics. concerning the growth at the City of London with the measures periods, causes and conseauences of there of 1682. Megjelent: The Economic Writings ot Sir William Petty. 1—2. köt. Ed. by

Ch. H. Hull. Cambridge. 1899. 451-478. old.

(30) Guetelet, A. L.: Sur l'homme et le développement de ses facultés ou physiguesociale. 1—2.

köt. Bachelier. Paris. 1835. Xll—l—327 és VllH—327 old,

(31) S'cáwams, F.: Vollstöndige Beschreibung der kőniglichen Freistadt Pest in Ungern. Hartleben. Pest.

1821. 501. o .

(32) Schams, F.: Vallstöndige Beschreibung der kőniglichen ireyen Haupstadt in Ungarn. Universitöts Buchdruckerei. Ofen. 1822. 672 old.

(33) Schwartner Márton: Statistík des Kőnigreích Ungern. Trattner. Pest. 1798. 606 old.

(34) Süssmilch, !. P.: Die göttliche Ordnung in den Verönderungen des menschlichen Geschlechts.

aus der Geburt, dem Tode und der Fortpflanzung desselben erwíesen. .l. C. Spener. Berlin. 1741. 356 old.

(35) Szinnyei József: Magyar irók élete és munkássága. lll. köt. Hornyónszky Viktor Könyvkereskedése.

Budapest. 1894. 205—216. hasáb.

(36) Thírring Gusztáv: Akadémiónk és a hazai statisztika. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest.

1927. 60 old.

* (37) Weninger Vince: Politikai számtan. Athenaeum. Pest. 2. kiad. 1869. 620 old.

. (38) Bernoulli, Chr.: Handbuch der Populationistik. oder der Völker- und Menschenkunde noch Sta- tistischen Ergebnissen. Ulm. 1841.

TÁRGVSZÓ : Statisztika története.

PE3l-OME

Aarop uanaraer muaHeHHslü nyu. Aunpama mau (1786—1864) a nepayio ouepenh Ha ocnoaanuu ero nonuruuecxux rpynoa, nsanexaa orceona noxmsueuuyio cesab co cramcm—

uecrcoi Haykofi.

Asrop ormeuaer, uno cosnauue nepaoü aeHrepcxot—í c6eperarenhuoü Kaccu npecne—

noaano u.em, s nepayio ouepem, oxasauue Ha ocnose azauMHocm nomoum menxomy many cpeogamsuoro yimana u Humeucrayrouwm cnosM aosnunaiouiero xanuranusMa.

K aroMy npuMbmaer " nnal-r coanauus oőutecrsa p.:m C'rpaxoaamm )KM3HH, Koropuü mau eunsunyn :; 1847 rogy. B one nonroroaxu aroro nnal—ia ou paapaőoran nepayro :; Benrpuu,

— oxaarsraamuyro onono wmrmona uenosek Hacenenua u 250000 cMepreü, — Taőnuuy cmepruocm. l'iocxoany : OCHOBHbIX AaHHle nana ropoAcxoro Haceneuua npuőnusunacs u nonoauHe nacenenun (Koemcpmuem cmeprnocru xoroporo a T0 BpeMH Sun xyme, ueM y cenbcxoro nacenenmr), a raxme no ApYI'HM MeToAHHeCKHM npuuuHaM ou nonyunn napes—

MepHO suconmi YpOBeHb cmepmoc'm. OAHaKo uaaneueuaue us ero paőom susoAu cau- Aerenac'rayior o Hanu—mu y nem xopowero crarucwuecnoro uyrsn, a cmopmynuposannme

MM npeAnomer-mn npaaunbno Hamerunu Hanpaaneuue npencronmero pa3am'mr.

SUMMARY

The author elucidates Andras Fáy's (1786—1864) life mainly through his political works and expounds from this his lifelong relation to the statistical science.

The author emphasizes that the establishment of the first Hungarian savings—bank was aimed primarily at giving assistance, on a mutual basis, to the paupers of the feudal era and to the destitutes of developing capitalism. It was accompanied with the plan of the life insurance company, proposed by Fóy in 1847. For the sake of this he elaborated the first life table in Hungary. based on some one million people and on some 250,000 deaths. Since in his original data the supposed proportion of urban population came near the half of the population (the mortality rate of which was higher than that of rural population at that time) and because of other methodological reasons Fóy Slightly overestimated mortality rate in Hungary. Nevertheless, the conclusions drawn give evidence of his good sense for statistics, moreover, his proposals marked out correctly the direction of future development.