Sheifer, V.J.: Az Egyesült Államok Munkaügyi Statisztikai Hivatalának élőmunkaköltség-indexe

218 STATISZTIKAI IRODALMl FIGYELÖ

SHEIFER. V. J.:

AZ EGYESULT ÁLLAMOK MUNKAUGYI STATISZTIKAI HIVATALÁNAK ELÖMUNKAKÓLTSÉG-INDEXE

(The BLS employment cost index.) — Statistícal Reporter. 1977. június. 101—114. p.

Általánosan kialakult vélemény, hogy az Egyesült Államok Munkaügyi Statisztikai Hi- vatala (Bureau of Labour Statistics —- BLS) eddigi vizsgálatai nem alkalmasak a munka- adók költségeinek átfogó és az időbeni vál- tozást tükröző elemzésére. Ezért az Egyesült Államokban új módszer szerinti számítást kí—

vánnak bevezetni. amely alkalmas e költsé—

gek változásának reális vizsgálatára. A szá—

mítás neve: Employment Cost Index: CPI. A munkaerőköltség ugyanis — a szerző vélemé—

nye szerint —— a munkaerő-kereslet, az önkölt—

ség és az árak döntő meghatározója.

Az ismertetésre kerülő vizsgálat kiterjed az egész -— nem hadi -— iparra és bevonja a fog- Ialkoztatottak minden állománycsoportját, de figyelmen kívül hagyja a tulajdonosokat és családtagjaikat. Munkaerőköltségen itt mind—

azt az egy órára jutó ráfordítást értik, ame- lyet a dolgozók számára kifizettek, illetve az ő érdekükben felmerült. Nagy figyelmet for—

dítottak az összehasonlíthatóság szempont- jainak minél nagyobb mértékű érvényesíté- sére is. Ennek érdekében az új index válto—

zatlan munkakörök megfigyelésén alapul, és azok változatlan súllyal szerepelnek az ősz—

szes megfigyelt tömegen belül.

A vizsgálatnál külön vették számításba az órabéreket, a havi fizetéseket és az egyéb juttatásokat. A minta kiválasztásának alapjá—

ul a munkaköri besorolási kódszám szolgált.

A jövedelmeknél külön figyelték meg a köz- vetlen bért és a kiegészítő fizetést (az adók levonása előtt). Az adatokat mindig az azo—

nos minta alapján kiválasztott vállalatoktól gyűjtötték be.

A heti vagy havi fizetéseket és az egyszeri jövedelmeket is egy órára vonatkoztatták, az egy órára jutó bérrel való összevonhatóság érdekében. A vizsgálat mai stádiumában még számos pontatlanságot tartalmaz. Igy el kel—

lett volna különíteni a nagyobb szakképzett—

ségi kővetelmény következtében jelentkező bérnövekedést, a hosszabb gyakorlat vagy a munkaerő tluktuációja miatt beálló bérnöve- kedést. Erre azonban nem volt lehetőség.

Ezen túlmenően számos kérdés nem volt rész- leteiben megvizsgálható. Ilyen például a tel- jesítménybér befolyásoló hatása. Ezért azok- ban az esetekben, ahol egy vállalaton belül idő— és teljesítménybérben dolgozókat. illetve teljes és részmunkaidőben foglalkoztatottakat is alkalmaztak, ezek közül csak a nagyobb hányadot képviselő csoportot vizsgálták meg.

A Hivatal most dolgozza ki egy részletes csoportosítású vizsgálat lehetőségét. Ez azon- ban jelenleg több nehézségbe ütközik.

A közvetlen bérek megfigyelése mellett ne—

hézséget jelent a pótlékok, a kiegészítő fi—

zetések és a szociális juttatások (a további- akban kiegészítő juttatások) gyors változásá—

nak vizsgálata.

Ilyen probléma mutatkozott a jutalmak, a le nem dolgozott időre járó fizetések és a munkaadók részéről történő szociális és nyug—

díjkifizetések, táppénzek stb. megfigyelésénél.

Tekintve, hogy mindezen juttatások nem ará—

nyosak a ledolgozott órák számával, rendki- vül nagy nehézséget jelentett a munkaadói kiadásnak az egy ledolgozott órára való ve—

títése. Nem is beszélve arról, hogy néhány szociális költség nem is az élő munka. ha—

nem a vállalat nyereségének függvénye. A vizsgált költségtétel konstansként kezelését vagy változásának figyelemrbevételét attól kell függővé tenni, hogy az ilyen jellegű juttatás az élő munka költségének tekintendő-e vagy sem. Igy például nem érinti az élőmunkaköilt- séget a túlórára fordított összegek változása, mert ez más tényezőtől függ. Ezzel szemben számos tételt figyelembe kell venni. amelyek változás—a külső tényezőktől függ. Ilyen pél—

dául a társadalombiztosítási vagy a nyugdíj-

járulék változása, '

A kiegészítő juttatásokkal kapcsolatos adat- gyűjtés a következő négy lépcsőben történik:

1. a bázisidőszak juttatásainak megállapítása.

'2'. minden tétel egy órára jutó értékének kiszá-

mltasa.

3. a változások időpontjának meghatározása, 4. a változások következményeként jelentkező új, egy órára jutó érték kiszámítása.

Számos tételt nem vehettek be a megfi- gyelt költségek közé, mert ezek vizsgálata igen bonyolult lett volna. Ilyenek például az áttelepítési költségek, a büfék, parkolók lé- tesítési költségei vagy a rövidebb munkaidő- kiesések (állásidők) idejére fizetett összeg stb.

Nyilvánvaló, hogy az egyes vállalatok nem vehettek azonos tételeket ligyelembea kiegé—

szítő juttatások számításánál. Erre vonatkozó—

lag a BLS útmutatót bocsátott ki. Ugyanak—

kor problémát jelent a munkahelyen kívül töl—

tött idő (szabadidő, távollét stb.) figyelem- bevétele is. Az új tételek felmerülésekor a bázisidőszak adatait is korrigálták.

A kiegészítő juttatásokat a vállalatok rend- szerint nem tudják egy adott munkahelyre vo- natkozóan kimutatni, hanem csak egy—egy nagyobb egységre. Azokon a területeken és tételeknél. ahol a kiegészítő juttatások béra- rányosak, egyszerűen a bérre vetíthetők, ahol azonban nem, ott a megfigyelt egység egy- összegben jelentkező kíadását le kell bontani

az adott munkahelyre.

A nehézségek ellenére az új módszer al- kalmas arra. hogy a munkaerőköltségben be- következett változásokat azok felmerülésekor észleljék.

STATISZTlKAl IRODALMI FIGYELÓ

219

Az alapadatokat mintegy 2000 egységtől kivánják begyűjteni. A kétlépcsős kiválasztás alapján kijelölt adatszolgáltató egységek 1—- 23 (átlagban 10) tevékenységi körről (a jegy- zékben 3 szám mélységű bontás szerint) szol- gáltatnak adatokat. A mintánál 3—5 éves ro- tációt terveznek.

Az egy órára jutó költségeket tevékenységi körönkéntfix súlyok figyelembevételével át—

lagolják. A súlyok megváltoztatását az 1980.

évi cenzus eredményeképpen fontolóra ve- szik. A számításnál Laspeyres—indexet hasz- nálnak. Az index célja, hogy lehetővé tegye az élő munka ellenértéke. a munkaerőköltség.

a foglalkoztatottság. a termelékenység és az árak változásának együttes vizsgálatát. Ezen túlmenően számos egyéb, ma még pontosan

meg nem határozható, de már előrelátható felhasználási területe lesz a leírt módszer alapján készített munkaerőköltség-indexnek.

A tervek szerint az indexet havonta fogják közzétenni két hónappal a tárgyidőszak után.

Ez azonban csak lépésről lépésre érhető el.

Az első adatokat 1976 júniusában közölték, de ezek csak az 1975. N. és az 1976. !. ne—

gyedévre vonatkozó bér- és fizetési adatokat tartalmazták. A további részletekre vonatkozó adatgyűjtés csak a közelmúltban kezdődött el.

(Ism.: Nádas Péter)

TAAGEPERA. R. — HAYES, J. P.:

HOGYAN CSOKKEN AZ ORSZÁG MÉRETElVEL A KULKERESKEDELEM/GNP ARANY

(How trade/GNP ratio decreases with country size.) — Social Indícators Research. 1977. 1. sz. 108—

132. p.

Közismert tény, hogy a kis országokban az export és az import viszonylag nagyobb arányt ér el, mint a nagy államokban. Az Egyesült Államok. a Szovjetunió, Kína, India exportja és importja nem éri el a GNP (Gross National Product — bruttó nemzeti termék) 7 százalékát, ugyanakkor például Barbadosé, Gambiáé, Luxemburgé 30 és 90 százalék közé esik.

Ezt az összefüggést számos kutató vizsgál- ta. Tanulmányuk első részében a szerzők ezekről a vizsgálati eredményekről adnak rövid összefoglalást, ismertetik a külkereske—

delmi forgalom/GNP arány és az országok mérete, illetve a nemzeti szuverenitás foka közötti korrelációt jellemző mutatókat. Meg- állapítják. hogy mivel e mutatók kiszámítása során a kutatók linearizálták az említett vál—

tozók közötti kapcsolatokat. az általuk ki- számított paraméterek nem tekinthetők kellő megbízhatóságúaknak, és nem teszik lehe- tővé azt. hogy a változók egy részének isme- retében becslést végezzünk a többi változó értékére. További problémát jelent. hogy a

vizsgált összefüggés jelentős időbeli változást mutat. Az említett elemzések többsége ke- resztmetszeti adatokon alapult, tehát egy- egy év adatai alapján vontak le következte- téseket a külkereskedelem/GNP arány és an- nak alakulását befolyásoló változók kapcso—

latára vonatkozóan, és nem vették figyelembe azt, hogy a külkereskedelmi forgalom évről évre igen jelentős mértékben ingadozhat. (Ez az ingadozás különösen a kisebb, kevésbé fejlett, bizonytalan politikai helyzetű orszá—

gokban ölthet nagy méreteket.)

A korábbi vizsgálatok eredményeinek fel- használásával és a hibáíkból leszűrhető ta—

nulságokat hasznosítva a szerzők 110 ország adatai alapján új modellt alkotnak a kül- kereskedelem/GNP arány alakulásának elem—

zésére. Bevezetőben kifejtik, hogy a fenti arányt véleményük szerint a következő ténye—

zők befolyásolják: az adott ország mérete, amit célszerű a lakosság számával jellemez- ni, a nemzeti szuverenitás foka, ami szoros összefüggésben van a gyarmati vagy éppen gyarmattartói múlttal; az áruk technológiai és gazdasági szempontból optimálisnak te- kinthető szállítási távolsága; továbbá több más földrajzi, gazdasági, politikai adottság.

Jelen tanulmányukban a szerzők nem tekin- tik céljuknak több egyenletből álló, bonyo—

lult elméleti modell kidolgozását, ezeknek a követelményeknek más (hivatkozott) munká—

ikban tesznek eleget. Itt olyan egyszerűsített megoldást alkalmaznak, amely ugyan statisz- tikai értelemben kisebb magyarázó erővel bír. viszont a témában kevésbé tájékozott fel- használók számára is szemléletes képet ad a vizsgált összefüggésekről. További egyszerű—

sítést jelent, hogy nem vizsgálják a különböző forrásokból nyert adatok megbízhatóságát, tudomásul veszik, hogy az egyes adatsorok árbázisa más és más, hogy a különböző or- szágok eltérő módszertana és fogalomhasz—

nálata tartalmi eltéréseket okoz még az azo- nos elnevezésű mutatók között is. Kritika nél- kül elfogadják és felhasználják az összes hozzáférhető hivatal05 statisztikai adatokat, bár maguk is tisztában vannak azzal, hogy eredményeiket ez eléggé megbízhatatlanná teszi. A hibák csökkentése érdekében az ere—

deti adatokat ötéves periódusokra átlagolják, kihagyva az átlagszámításból a legkirívóbb, nyilvánvalóan hibás alapadatokat. A vizsgá- latba bevont közel 200 ország közül csak azok maradnak a modell kialakítását szol—

gáló mintában, amelyekről az 1953 és 1972 közötti időszakra megfelelő számú adat áll rendelkezésre. s amelyekben a külkereske- delmi forgalom értéke nem haladja meg a GNP nagyságát.

A fenti elvek értelmében 110 ország export /GNP és import/GNP—mutatóját foglalják táblázatba az 1955, 1960" 1965. és 1970. évre vonatkozóan. (Ahol például az 1960. évi adat