STATISZTlKAl lRODALMl FIGYELÓ 101
A munkanélküliség aggasztó vonása. hogy a munkanélküliek között magas a nők és a fiatalok aránya. Horvátország nagyobb vá—
rosaiban például a nők aránya a munkanél- küliek között gyakran mindenütt 60 százalék felett volt, s hasonló arányok érvényesek a többi köztársaságra is, elsősorban a gazda—
sági—kulturális téren fejlett területeken. Az adatok alapján a szerző azt is bemutatja.
hogy a munkanélküli fiatalok száma állan- dóan emelkedett, s a munkanélküliek zöme a pályakezdő fiatalok közül kerül ki.
E jelenség okait a szerző a személyzeti és oktatási munka hiányosságaiban, valaminta csoportérdekeknek az általános társadalmi érdek fölé helyezésében látja.
Megérett az idő — állapitja meg a szerző
—, hogy a távlati stratégiai fejlesztési prog- ram keretében a munkanélküliség felszámo- lását is célul tűzzék ki. E távlati célkitűzés- nek tartalmaznia kell olyan akciókat és in- tézkedéseket, amelyek radikális fordulatot eredményezhetnek a foglalkoztatási politiká- ban, és elősegítik a fiatalok munkába állá- sához szükséges feltételek megteremtését. E téren az egyik legfontosabb feladat az ok—
tatási rendszer és a foglalkoztatási szerkezet tudományos összehangolása.
(Ism.: Horváth Beáta)
FRANZ. A. :
A VALLALATI STATISZTIKA TAVLATAl AUSZTRIÁBAN
(Unternehmensstatístische Perspektiven für Öster- reich.) — Österreichische Zeitschrift für Statistík und Informatik. 1986. 4. sz. 271—294. p.
Az osztrák gazdaságstatisztika megfigyelé- si egysége általában nem a vállalat. hanem az üzem. Fokozódik azonban az érdeklődés a finanszírozási kérdések, a struktúra átala- kítása és az intenzív korszerűsítési törekvé- sek iránt, melynek következtében a gazda- ságstatisztikában is reformlépések válnak szükségessé.
A szerző részletesen ismerteti az osztrák gazdaságstatisztikai adatfelvételek duális rendszerét, a megfigyelési egységek kapcso- latát és főbb ismérveiket. Kísérletet tesz egy összehangolt és a lehetőségekhez képest tel—
jes körű, vállalati szemléletű statisztikai al—
rendszer felvázolására. A jelenleg is létező megfigyelések ugyanis nem fogják át a te- vékenységek teljes szféráját, s elsősorban pénzügyi vonatkozásúak (például csak a részvénytársaságok, illetve a korlátolt fele—
lősségű társaságok jövedelméről, adózásáról, külföldi beruházásairól, hiteleiről szolgáltat—
nak információkat).
Az általánosan alkalmazott üzemi szintű megfigyelések előnye, hogy segítségükkel
ágazatilag és területileg is mélyebben rész- letezett adatokhoz lehet jutni. Az ENSZ sta- tisztikai ajánlásainak követésére törekvő osztrák üzemi megfigyelési rendszer kialaki- tásának fontos lépései voltak az üzemek 1954. és 1964. évi ősszeírásai, az éves szin- tű adatszolgáltatás bevezetése 1968-tól, to—
vábbá a tevékenységi körök 1976. és 1983.
évi átfogó összeírásai. Az emlitett cenzusok közötti időszakokban a megfigyeléseket az il- letékes (ipari, kereskedelmi) kamarák sze—
rint, üzemi szinten hajtották végre, az ága—
zati besorolásnál is irányadónak tekintett fő—
tevékenységnek megfelelően. (A szektorokat viszont jogi—szervezeti kritériumok alapján
határoltók el.)
A megfigyelési egységek nyilvántartásai (regiszterei) is üzemi szintűek, de tartalmaz—
nak olyan információkat is, amelyek figye- lembevételével a vállalati szint is rekonstru- álható. A szerző véleménye szerint a regisz- tereket azzal az igénnyel kellene fejleszteni, hogy a struktúraátalakítás forrásai is lehes- senek. Vállalati szemléletű statisztikai rend- szerben a jelenleg elkülönülő regiszterek ösz—
szekapcsolásával átfogóbb szektorokat le- hetne képezni, és mód nyílna új tipusú ada- tok gyűjtésére is.
A vállalati szintű megfigyeléseknek teljes mértékben koordináltaknak kell lenniük az üzemi szintűekkel. Ezért — az adott feltéte- lekből kiindulva — a vállalati szintű statisz- tikát is időbelileg differenciált, periódikus megfigyelési rendszerként kell kialakítani, amelyben központi jelentőségűek az éves
adatgyűjtések.
Lényeges racionalizálási tartalékot jelent, hogy a gazdaságstatisztika megfigyelési egy—
ségeinek 97 százaléka egyetlen üzemből ál- ló vállalat. Számuk 1985-ben 184 841 volt, foglalkoztatottoik létszáma pedig meghalad- ta az 1.2 *millió főt. Túlnyomó többségük a kereskedelembe, illetve a vendéglátóiparba tartozik, továbbá személyi vagy gazdasági szolgáltatást végez. A több üzemből álló vállalatok 1985. évi száma 5268 volt, s fog—
lalkoztatottaik létszáma nem érte el a
935 000 főt. _
Az egy üzemből álló vállalatok kérdőivét csak ki kell egészíteni vállalati ismérveket tudakoló kérdőpontokkal, s ezzel alkalmas- sá válnak a többcélú felhasználásra.
A több üzemből álló vállalatoknál diffe- renciált eljárásra van szükség attól függően, hogy egyes üzemeiket jelenieg milyen tevé—
kenységi körökre vonatkozóan és milyen gya- korisággal figyelik meg. Végső soron olyan mátrix-tipusú információstruktúrára lenne szükség, melynek sorai megmutatnák, hogy valamely több üzemes vállalat a főtevékeny- ségén kivül még mely ágazatokban érdekelt (az üzemeiben végzett egyéb tevékenységek révén), mig az oszlopok arról informálnának,
