A termelőerők és a vállalati koncentráció a termelőszövetkezetekben

A TERMELÓERÓK ÉS A VÁLLALATI KONCENTRÁClÓ A TERMELÓSZOVETKEZETEKBEN

MOLNÁR ISTVÁN -— SZABÓNE MEDGYESI ÉVA

Az 1961 óta eltelt másfél évtized a magyar mezőgazdaság fejlődésének új sza- kasza. Létrejöttek, megszilárdultak. majd pedig a termelés meghatározóivá lettek

a nagyüzemek. A termelés fejlődésének üteme egyenletesebbé vált, fokozatosan gyorsult. és felzárkózott a szocialista országokéhoz. Az időszak vége felé pedig

— a társadalmi termékben mérve - megközelítette a népgazdaság egészének nö—

vekedési ütemét. A gazdasági növekedés intenzív jellegű volt, és az alapvető ter-

melőeszköznek — a földterületnek —, továbbá a munkaerő létszámának csökkené—

se. más termelőerők erőteljes növekedés közepette valósult meg.

A fejlődés az üzemi méretek növekedésével is együtt járt: az állami gazdaságok

és termelőszövetkezetek száma 15 év alatt mintegy 60 százalékkal csökkent, átlagos

földterületük, eszközeik és termelésük ezt meghaladóan növekedett. A termelés

szervezeti keretei jelenleg sok tekintetben minőségileg különböznek a tíz év előtti- ektől. Tért hódít a mezőgazdasági termelés iparszerű szervezése, és újszerűen ve- tődik fel a vállalati koncentráció folytatásának kérdése is. A fejlődés vázolt sajá—

tosságai a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben fokozottan érvényesülnek, ezért a termelőerők fejlődését és a vállalati koncentrációt elsősorban e gazdaságcsoport—

ban vizsgáljuk.

A TERM ELÖERÖK FEJLÖDÉSE

A termőföld nagysága, minősége, a művelés módja alapvetően meghatározza a mezőgazdasági termelés jellegét. A föld -- különleges állóeszköz lévén -— hasz- nálata során nem veszít értékéből, sőt a rendszeres és gondos művelés javítja a talaj állapotát, termékenységét. Különleges állóeszköz a föld értékelésének hely- zete miatt is, hiszen alapvető termelőeszköz jellege ellenére értéke ritkán szerepel a gazdaságossági számításokban. Értékét az e témával foglalkozó szakemberek

tág határok — hektáronként 10000 és 100000 forint — között becsülik. A mezőgaz—

dasági termelőszövetkezetek használatában levő földterületek értéke a Központi Statisztikai Hivatal számítása1 szerint 200 milliárd forint, amelynek 4 százaléka ál- lami tulajdon. 44 százaléka csoporttulajdon, a fennmaradó hányad pedig a tagok

egyéni tulajdona. A földterület értéke ezek szerint körülbelül kétszerese az egyéb

állóeszközök értékének. A földérték időbeli változásának mérésére azonban kísér—

letet sem tettek. Elképzelhetetlen ugyanis. hogy a földterület mennyiségének né—

* Lásd: A nemzeti vagyon és állóeszköz-állomány 1960-1973. Statisztikai Időszaki Közlemények 320. köt.

Központi Statisztikai Hivatal. 1974. 153 old.

MOLNÁR — SZABÓNE MEDGYESI: A TERMELÖERÖK ÉS A KONCENTRÁCIÓ 137

hány százalékos változása egyenlő lenne a földnek mint termelőeszköznek érték- változásával.

A termelőszövetkezetek földterülete az elmúlt másfél évtizedben mindössze 8—9 százalékkal nőtt. A földterület termőképességét javította, hogy 15 év alatt mint—

egy 200000 hektáron tették lehetővé az öntözést, több százezer hektáron talaj—

javítást végeztek. Jelentős volt még a nagyüzemi táblák kialakításával járó munká—

nak. a belvízrendezésnek és az üzemi úthálózat kiépítésének értéknövelő hatása is.

amelyek egyben költségkímélő hatásukkal a ráfordítások jobb hatékonyságát ered- ményezik.

A földterület művelési ágak szerinti összetétele 1961 óta lényegében változat—

lan. A szántóterület aránya 1961 és 1974 között 5 százalékponttal csökkent, ami- nek majdnem egésze az erdőterületet növelte. A többi művelési ág területe csak néhány tized százalékkal változott. A nagyüzemi ültetvénytelepítés és rekonstrukció azonban a szőlő és gyümölcsös művelési ág minőségi javulásával járt, és így szin- tén értéknövelő tényezőnek tekinthető.

A földterület termékenysége a vizsgált másfél évtizedben jelentősen megnőtt a nagyobb tömegű holt munka felhasználásával, a gépek. a műtrágyák. a növény- védőszerek. a nagyhozamú fajták fokozottabb alkalmazásának eredményeként is.

A területi termékenység számottevő emelkedése az 1971—1974. évekre tehető.

1. tábla

Területi termékenység a mezőgazdasági terme/őszövetkezetekben

(1968. évi áron)

1961—1965. l 1966—1970. ! 1971-1974.

Megnevezés

évek átlaga

Egy hektár mezőgazdasági területre számítva '(forint)

A növénytermelés bruttó termelési értéke . . . . 5753 6741 8043 Az állattenyésztés bruttó termelési értéke . . . 2214 3170 3967 A növénytermelés és az állattenyésztés bruttó ter-

melési értéke együtt . . . 7967 9911 12010 A növénytermelés és az állattenyésztés nettó ter-

melési értéke . . . 3763 4054 4470

Növekedési ütem (százalék)

Bruttó termelési érték . . . 1.7 6.3 13,2*

Nettó termelési érték . . . O,7 0.8 3.6

A föld termékenységét növelő agrotechnikai eljárások hatása is sok esetben tartós (gyommentes területek, trágyázás, javuló talajszerkezet stb.). Ezt, a meliorá- ciót, az öntözést, a földrendezést figyelembe véve, a föld mint a termelés alapja ma lényegesen értékesebbnek tekinthető. mint korábban. akkor is, ha az értéknö—

velő tényezők számszerűsítésére és szintetizálására nem vállalkozunk.

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek munkaerő-állománya az átszervezést követően adott volt. A földdel és a föld nélkül belépett tagok — kevés kivételétől eltekintve a területen korábban mezőgazdaságból élő valamennyi ember — mun- káját és megélhetését kellett volna biztosítaniok a megalakult termelőszövetkeze- teknek a közös gazdálkodásba vont földterületekről. Gyakorlatilag a munkaerő egy része a legtöbb vidéken feleslegesnek bizonyult. Előfordult azonban az is, hogy egyes körzetekben a belépők jelentős része nem volt hajlandó a termelőszövetke—

138 MOLNÁR ISTVÁN - SZABÓNE MEDGYESlÁEVA

zetekben dolgozni (másutt vállalat munkát. öreg volt), és relative munkaerőhiány

lépett fel.

1961—ben 1.1 millió tagot számláltak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek,

a tagok egyharmada az általános nyugdíjkorhatár (60 év) fölötti életkorú volt. Kö—

zel negyedmillió szövetkezeti tag egyáltalán nem vett részt a közös gazdaság mun—

káiban. A munkateljesítmények alacsonyak voltak, amit részben a munkavállalási készség hiánya magyarázott, de nagyon gyakran az állandó munkaalkalom hiányá—

ból következett. Fokozatosan kialakult a termelőszövetkezeti tagok két csoportja:

egyrészt azok, akik rendszeresen réSzt vettek a közös gazdaság munkáiban. más—

részt azok. akik idős koruk. egészségi és családi körülményeik miatt erre csak kor- látozottan voltak képesek. A munkára rendszeresen vállalkozók — az ún. aktív ta—

gok -— létszáma fokozatosan csökkent. később az alkalmazotti létszámmal bővült.

lgy az egy fő aktív dolgozóra számított földterület -- az időszak elején 4.2 hektár

— fokozatosan növekedett, és 1974-ben elérte a 8.9 hektárt. A mezőgazdaság és

különösen a termelőszövetkezetek munkaerő—ellátottságának vizsgálatakor elsősor- ban és gyakran egyoldalúan e munkaerőlétszóm—csökkenést hangsúlyozzák, a me- zőgazdasági aktív keresők számának csökkenésére hivatkoznak.

Az aktív dolgozólétszám csökkenésével egyidőben azonban ezt ellensúlyozó fo- lyamat is lezajlott. A munkaerőforrás sokrétűvé vált, a nyugdíjasok. a családtagok, az alkalmazotti munkaviszonyban foglalkoztatottak és az alkalmi munkavégzők ál- tal ledolgozott munkaidő növekedett. és ez a gépesítéssel együtt ellensúlyozta az

aktív tagok számának csökkenését. Egészében, a közös gazdaságban teljesített

munkanapok száma a tizenöt év előttihez képest alig valamivel lett kisebb. A ki- egészítő munkaerőforrások figyelembevételével számított redukált létszám alapján a földellátottság — az egy főre jutó földterület — csak körülbelül egy hektárral

nőtt. *

A szoros értelemben vett mezőgazdasági termelésre azonban lényegesen ke- vesebb munkaidőt fordítottak, mert az alaptevékenységen kivül teljesített munkák

aránya az 1965. évi alacsony (90/0) arányról 1974—ig 21 százalékra nőtt. Területegy-

ségre (egy hektárra) így 1974-ben mindössze 28 munkanapot fordítottak a tíz év előtti 35 munkanap helyett.

A kisebb állandó létszám mellett mind jelentősebbé vált a munkaidőalap má-

sik forrása, az állandó jellegű munkaerő (az aktív tagok, az állandó alkalmazottak)

teljesebb foglalkoztatása. (1974-ben 261, 1965—ben 194 munkanap évente). Az át—

lagos életkor kedvező változása — az aktív tagok átlagos életkora 10 év alatt 47

évről 41 évre csökkent — ezt a folyamatot elősegítette. Javult a munkaerő szakkép—

zettsége is: 1974-ben már 85 000 szakmunkás dolgozott a termelőszövetkezetekben.

Kedvezőbbekké váltak a termelőszövetkezetek vezetésének személyi feltételei.

Kialakult a hozzáértő, szakmai gyakorlattal rendelkező törzsgárda, javult a vezetők iskolázottsága. 1974—ben az elnököknek és elnökhelyetteseknek mintegy kéthar-

mada (1961-ben 16 százaléka) felső— és középfokú végzettséggel rendelkezett. A me'

zőgazdasági irányító munkakört betöltők közel háromnegyede volt egyetemi vég- zettségű. míg 1961—ben csupán 29 százalékuk.

Az élő munka termelékenysége 1965 és 1974 között 94, illetve 70 százalékkal

(lásd a 2. táblát) nőtt (előbbi a bruttó, utóbbi a nettó termelés alapján), ami nem

kizárólag a technikai fejlesztéssel, hanem a munkaerő—állomány összetételének javu- lásával is összefügg.

A termelőszövetkezetekben tehát az aktív dolgozók létszámának csökkenését a teljesebb foglalkoztatás. a kormegoszlás. a szakképzettség. továbbá a szakmai tudás javulása a kiegészítő munkaerőforrások bevonásával együtt jórészt ellensú—

A TERMELÓERÖK es A KONCENTRÁCIO

139

lyozta. Számokkal nem mérhető minőségi javulás emellett az is. hogy a termelőszö- vetkezeti dolgozók jelenleg sikeresen alkalmaznak olyan fejlett technikát, korszerű termelés— és üzemszervezést, amelyre akár fél évtizeddel ezelőtt aligha lettek volna

képesek. A munkavégző ember mint termelőerő ma aktívabb. cselekvőképesebb, mint korábban.

2. tábla

Az élő munka termelékenysége (: mezőgazdasági termelőszövetkezetekben

1974-ben az

1965. 1970. 1974. _—'M——

1965. 1970.

Megnevezés

évben egy ledolgozott

munkanapra számítva évi százalékában (forint)

Változatlan áron számított

bruttó termelési érték . . . . . . 233 301 451 194 150

nettó termelési érték . . . . . . 105 117 179 170 153

Az emberi munkát helyettesítő anyagok, eszközök szerepe a mezőgazdasági termelésben megnőtt. Az ipari anyagok alkalmazása általánossá vált, másfél évti- zed alatt az ilyen jellegű felhasználások változatlan áron számított összege meg- háromszorozódott. 1974—ben területegységre számítva hétszer annyi műtrágyát szór- tak ki, mint 1961-ben. A vizsgált időszakban terjedtek el és váltak a szántóföldi gaz- dálkodás nélkülözhetetlen eszközeivé a növényvédő- és a gyomirtószerek, megnőtt a takarmánykiegészítők és a fehérjekoncentrátumok, (: gépek üzemeltetéséhez szük-

séges olajszármazékok szerepe is. *

1961 óta létrejött a termelőszövetkezetek önálló gépparkja. A traktorok száma több mint négyszeresére, teljesítőképessége pedig 7.4-szeresére emelkedett. Jelen—

tősen nőtt az arató-cséplő gépek száma is. A főbb növények vetési és betakarítási munkáinak gépesítését megoldották.

3. tábla

Gépáflomány és gépesítési színvonal a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben

1961 ' 1965. 4 1970. I 1974. 1974-ben

M ,

az 1961.

egnevezes

évi szóza- évben

léká ban

Gépállomány (darab)

Traktorok száma . . . 11 282 41 044 52 668 49 847 442 Traktorok átlagos teljesitőképessége

(Lóerő) . . . 1.1 1,3 1.6 1.9 173

Pótkocsik száma . . . . . . . . . 13 001 33 730 53 860 64 091 493 Vetőgépek szóma . . . . . . . . 2 965 17 019 19 107 17 359 585 Arató-cséplő gépek száma . . . 126 1 025 9 757 11 823 94-szeres

Gépesítési színvonal (százalék)

Gabonabetakarítás . . . 69 83 99 100 -—

Kukoricacső-betakaritás . . . 1 40 89 —

Kukoricaszár—betakaritás . . . 24 100 85 -—

Cukorrépa-kiszedés . . . 32 47 71 68 —

Burgonyakiszedés . . . 22 34 64 88 —

"A gépállomások eszközei nélkül.

140 MOLNÁR iSTVAN — SZABONE MEDGYESI EVA

A szocialista átszervezést követően egészen 1972—ig végrehajtott nagyarányú és nagy összegű építési beruházások nem szolgálták egyértelműen a termelőesz—

közök bővülését, a termelés növelését. Az 'l960-as évek elején épített állatférőhelyek egy része csak a korábban is meglevő korszerűtlen épületek cseréjét jelentette. A szarvasmarha— és sertésférőhelyek második cseréje 1968—ban a szakosított telepek építésével vette kezdetét, és ez a csere máig sem zárult le. Meg kell jegyezni, hogy a termelőszövetkezetekben már 1968 előtt is több tehénférőhely volt, mint ameny—

nyire a közös tehénállománynak szüksége volt, és ez a későbbiekben sem válto- zott. Természetesen ebből nem vonható le olyan következtetés. hogy az új építke—

zések feleslegesek voltak. Más tényezőket is mérlegelve azonban az állapítható meg, hogy a tehénállomány mindenkori növelését nem kizárólag és elsősorban az istállók hiánya akadályozta. A sertés— és a baromfi—férőhelyek száma évről évre nőtt.

Nem elhanyagolható tény, hogy az új férőhelyek felszereltsége lényegesen maga—

sabb fokú, használhatóságuk jobb.

Az állóeszköz—állomány értéke 1961—től 1974—ig többszörösére emelkedett, tech- nikai összetétele azonban kedvezőtlenebbé vált. Az ingatlanok 1961. évi 54 száza- lékos aránya 72 százalékra nőtt, és 12 százalékponttal csökkent a gépek és jármű—

vek aránya. Az utóbbi években az arány javul, mert az új beruházások egyre na- gyobb hányada gép és jármű.

Az állóeszközök hatékonysága a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben ti- zenöt év alatt mintegy 50 százalékkal romlott, miközben az élő munka technikai felszereltsége körülbelül négyszeresére emelkedett.

4. tábla

Eszközhatékonyság és felszereltség a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben

(1968. évi áron)

1961. 1965. 1970. 1974. 1974-ben

Megnevezés éa; 19.61.

évben száz forint állóeszközértékre jut 'igkgzgáx—

Bruttó termelési érték (forint). . . . 177 120 102 84 47.23

Nettó termelési érték (forint) . . . . 84 54 40 33 39,3

Egy foglalkoztatottra jutó állóeszköz-

érték (ezer forint) . . . . . . . . 44,4 74.5 1432 322,5

A hatékonyság romlása a technikai fejlődés velejárója, ezen felül is nem szo- bad szem elől téveszteni. hogy az eltelt időszakban hozták létre a termelőszövet- kezetek gazdaságközpontjaikat, javító. kiszolgáló részlegeiket, korszerűsítették tá- roló, feldolgozó létesítményeiket, és nem utolsósorban megteremtették az állatte—

nyésztésben a munka gépesítésének alapjait. E ráfordítások nélkül — amelyek a jövőben már kevésbé jelentősek lesznek, és nem hozhatók összefüggésbe a ter- melés növekedésével sem -— viszont a nagyüzemi termelés további fejlesztése is el- képzelhetetlen. Az eszközállomány és a technikai felszereltség növekedése így nem—

csak a jelenlegi eredmények, hanem a további fejlődés zálogául is szolgál.

A TERM ELÖERÖK KONCENTRÁLÓDÁSA

A földterület, a munkaerő és az eszközérték növekedésével egyidőben a ter- melőüzemek száma csökkent. Az átszervezéskor megalakult több mint négyezer ter- melőszövetkezet 1975-ig mintegy 1600 gazdaságba tömörült. A termelőerők és a termelés vállalati koncentrálódása ennek megfelelően lényegesen gyorsabb ütemű

A TERMELÖERÓK ÉS A KONCENTRACIÓ

141

volt, mint a termelőerők abszolút értelemben vett növekedése. Az átlagos terület- nagyság a kezdeti 900 hektárról több mint 3000 hektárra növekedett.

A termelőszövetkezetek átlagos nagysága jelenleg mintegy fele az állami gaz- daságok átlagos méretének. A szövetkezeti vállalati formának e kisebb területű gaz- daságok ma még jobban megfelelnek, mint a nagyok. A nagyobb vállalati méret nyújtotta ökonómiai előnyöket ismerve, ez a szempont fokozatosan háttérbe szorul.

A termelőszövetkezeti egyesülések egyre kevésbé egy községen belül zajlanak le.

Az ilyen egyesülések nyomán nem válik szükségszerűen ésszerűbbé a "földhaszná—

lat, nem nő arányosan az átlagos táblanagyság stb. Feltétlenül bonyolultabbá váv lik viszont a vezetés. nőnek az üzemen belüli szállítási távolságok, a szakosodás megindult folyamata lelassul. Számos jelből ítélve úgy látszik. hogy a termelőszövet- kezetek egyesülését követően inkább — legalábbis átmenetileg —- a negatív ténye- zők vannak túlsúlyban.

A termelőszövetkezeti gazdaságok területnagyság szerinti adataiból valószinű- leg ezért nem bontakoznak ki a magasabb fokú területi, ehhez kapcsolódóan ter—

mészetesen az eszközök, a munkaerő és a termelés koncentrálódásának előnyei.

1974—ben például a kisebb termelőszövetkezetek legfontosabb hatékonysági mu—

tatói — kivéve a munka termelékenységet — felülmúlták az átlagot, és kizárólag a 6000 hektárnál nagyobb gazdaságokban alakultak ehhez hasonlóan. A munkater- melékenység és az átlagkereset azonban mégis a nagyobb területű gazdaságok-

ban alakul kedvezőbben.

5. tábla

A termelőszövetkezetek néhány mutatószáma a földterület nagysága szerint, 1974

A területi A munka-

——————-É—w —— Az eszköz— á

Te ületna só -cso t termeléken sé hatékony- Az évi Agazdas -

' (hal/(tó?) por y 9 ság átlagos gok föld—

"""" (eszköz/ kereset területe hektáron— dolgozón- termelés)

ként ként

Az összes termelőszövetkezet százalékában

—2000. . . . . . . . . . . 106 96 110 101 222

zooo—3000 . . . . . . . . . . 98 98 100 99 26.7

3000—4000 . . . . . . . . . . 98 99 95 97 22,5

4000—5000 . . . . . . . . . . 99 105 97 104 14,9

5000—6000 . . . . . . . . . . 94 101 94 106 6.5

6000— . . . . . . . . . . . . 107 125 100 112 7.2

Osszes iermelőszövetkezet . . . . 100 100 l 100 ! 100 1000

Forint

Összes termelőszövetkezet . . . . 12,7 119

77 21.48 - A koncentráció hatásának mérésére célszerűnek látszott a földterület nagysá- ga helyett más ismérvet keresni. A termelőerők más elemei (a munkaerő, az állat-, az eszközállomány) is felhasználhatók ilyen célra. A termelőerők összességével lét- rehozott termelési eredmény azonban valószínűleg alkalmasabb a koncentráció mé- résére, mint a termelőerők egyik vagy másik eleme. Ezért a továbbiakban erre a célra az üzem kibocsátásának mutatószámát, a halmozatlan termelési értéket hasz- náljuk fel.

1961-ben 4.2 millió, 1974—ben ennek tízszerese, 42 millió forint volt az egy gaz- daságra jutó halmozatlan termelési érték. A foglalkoztatottak száma ugyanezen

142 MOLNÁR lSTVAN - SZABÓNE MEDGYESI ÉVA

idő alatt 80, az állatállomány (számosállatban) 180 százalékkal nőtt, az álló— és forgóvagyon ugyancsak megtízszereződött egy termelőszövetkezeti gazdaságra szá-

mítva.

A termelőerők vállalati koncentrálódása nem csupán gazdaságegyesülést je—

lentett. hanem olyan vállalati keretek létrejöttét is, amelyek már minőségükben kü—

lönböznek a 15 év előttiektől. A termelőerők egyszerű egyesülését követően az egye- sült gazdaságokban már nem az országos átlagnak megfelelő ütemben és össze—

tételben fejlődtek és fejlődnek a termelőerők. hanem egymástól jól elkülöníthető csoportokban, differenciáltan. A vállalati koncentráció foka tekintetében az 1917

termelőszövetkezet 1974—ben már nagymértékben szóródott. A 42 millió forintos

gazdaságonkénti átlagot a termelőszövetkezetek harmadrésze jelentősen meghalad-

ta. viszont mintegy 500 gazdaság az átlag felét sem érte el. Nyilvánvaló. hogy az

átlag feletti gazdaságokhoz szám— és területi arányukat meghaladó termelőerő és

kibocsátás tartozott.

6. tábla

A termelőszövetkezefek megoszlása a halmozotlan termelési érték gazdaságonkénti átlaga szerint, 1974

_20 [ 20—50 ] sox-100 l 100—

Megnevezés Összesen

millió forint értéket termelő gazdaságok

Gazdaságok szóma . . . 507 898 401 111 1917 Gazdaságok részesedése (százalék)

Termőterület . . . . . 15,0 44,4 30,0 10.6 100,0

Foglalkoztatott munkaerő 12.6 4i,1 30.8 15,5 100.0

Eszközérték . . . 10,'l 39.5 33.7 16,7 100,0

Halmozatlan termelési

érték . . . . . . . 8.0 36.2 33.7 22.1 100,0

Nyereség . . . 8.0 37.2 33,8 21 ,0 100,0

Egy gazdaságra számított Termőterület (ezer hek—

tár) . . . . . . . 1.4 2.4 3.6 416 2.5

Foglalkoztatott mu nkaerő

(fő) . . . 168 31 1 521 945 354

.:

A termelési tényezők közül a továbbiakban kettőt veszünk figyelembe: a föl—

det, mert' alapvető tényező (és mert jelentős volt a területi koncentráció), továbbá a halmazatlan termelési értéket. mert ebben közvetve kifejezésre jut a felhasznált

termelőeszközök értéke is. A koncentrációs folyamat belső összefüggéseinek feltá-

rásához indokolt olyan vizsgálat, hogy e két tényező közül melyik hogyan befo- lyásolja ezt a folyamatot. (Az eltelt időszakban az egyesülések szerepe volt jelen- tősebb, hiszen a termelőerők és a termelés egésze kisebb mértékben növekedett,

mint egy gazdaságra számított értékeik.)

A számítás során elsősorban a koncentráció mutatószámának függvényében

— az eddigieknél több (kilenc) csoport átlagai alapján —- a termelési szinvonal mu-

tató és az átlagos földterület kapcsolatát vizsgáltuk egyszerű korrelációszámítás út-

ján. A kapcsolat szorossága:

a) a koncentráció és a termelési színvonal között: r : 099.

b) 'a koncentráció és az átlagterület között: r : 0.79.

A TERMELÖERÖK ÉS A KONCENTRACIÓ

143

Mindkét függő változó erős pozitív kapcsolatot mutat. A termelési színvonal hatása azonban e statikus felfogású vizsgálatban jelentősebb. mintegy 20 száza—

lékkal nagyobb. minta termőterülete.

A regressziós egyenleteket lineáris összefüggést feltételezve számítottuk, mert

a magasabb fokú görbe illeszkedése nem bizonyult megfelelőnek. Eszerint:

az a összefüggésben: y : 0.156x —l— 6,6 a b összefüggésben: y : 0.012x —l— 2,6

ahol az egyenlet konstans értékei szintén a termelési színvonal fokozott szerepére utalnak.

Egyébként az előző (6.) táblában a halmozatlan termelési érték szerint képzett gazdaságcáoportok átlagterülete is mutatja ezt a kapcsolatot. hiszen 20—50 millió forint termelési érték mellett 2400, a 100 milliót meghaladó, tehát az előbbi csopor-

tot mintegy háromszorosan felülmúló koncentráltságú gazdaságcsopor'tokba n ..csak"

4600 hektár az átlagterület.

A koncentrációs folyamat belső összefüggései azonban nem fejezhetők ki csu- pán sztochasztikus kapcsolatok számszerűsítésével. A termelőerők és a koncent-

ráció foka között sokkal bonyolultabb és összetettebb a viszony.

A vizsgálat módszere az volt, hogy a koncentráció alacsony fokán álló (ide 507 olyan termelőszövetkezetet soroltunk. amelyeknek termelési volumene 20 millió forintnál kisebb volt) és a magas koncentráltságú (100 millió forintnál nagyobb évi termelési érték) gazdaságok mutatószámait egybevetettük. (A továbbiakban az ,,ala—

csony koncentráltságú". illetve a ..magas koncentráltságú" csoportok kifejezést használjuk.)

A földterület minősége lényegesen jobb a koncentráció magasabb fokán álló gazdaságokban: egy hektár szántóterület átlagos aranykorona-értéke 24. szemben az alacsony fokon levő gazdaságok 16 aranykoronás átlagával. Az intenzív mű—

velési ágak aránya is az alacsony koncentráltságú csoportban volt kedvezőtlenebb.

A szántóterület aránya 62 százalék az alacsony és 74 százalék a magas koncent- ráltságú csoportnál, a szőlő aránya pedig 1.1, illetve 1.4 százalék. A rét-. legelő—

és erdőterületnél fordított a helyzet. az alacsony koncentráltságú csoport termő- területének jelentős hányadát teszik ki ezek a kisebb területi termelékenységű mű—

velési ágak. Az alacsony, illetve a magas koncentráltságú csoportban a rét aránya 7, illetve 4, (] legelőé 17, illetve 14, az erdőé 11, illetve 4 százalék. A terület inten- zívebb kihasználására utal az is, hogy az alacsony koncentráltságú gazdasógcso- portban a területnek nem egészen 2, a koncentrált üzemekben a területnek csak—

nem 10 százalékát öntözik. A termelőerők további fejlődése szempontjából az ala- csony koncentráltságú csoport földminőségi hátrányai tartósan ható tényezőknek tekinthetők. Ezek közül ugyanis a föld minősége szinte konstans, a művelési ágak aránya pedig csak igen nagy ráfordítással változtatható meg.

A munkaerő-ellátottság a magas koncentráltságú gazdaságok csoportjánál kedvezőbb: a földellátottság —- az egy főre számított földterület -— az alacsony kon- centráltságú csoportban 8.5, a koncentrált gazdaságokban 5 hektár. Mindez a mun- kaigényesebb termelésszerkezet kialakítását teszi lehetővé, sőt módot nyújt a mező- gazdaságon kívüli ágazatok viszonylag jelentős fejlesztésére is. Az alacsony kon—

centráltságú gazdaságok egy hektár területre 28. a magas csoportba tartozók 57 munkanapot forditanak. A szoros értelemben vett mezőgazdasági tevékenység terü- letegységre számított munkaráfordításában azonban már kisebb a különbség: 26 munkanap az alacsony. 39 munkanap a magas koncentráltságú gazdaságok átlaga.

Az alacsony koncentráltságú csoportban ugyanis a munkavégzésnek csupán 7 szá—

144 MOLNÁR lSTVÁN — SZABONE MEDGYESI ÉVA

zaléka jut az alaptevékenységen kívüli tevékenységre, a magas koncentráltságú

csoportban pedig 32 százaléka. A vállalati termelésszerkezet ezen sajátossága a

jövedelmezőségre és a gazdasági növekedésre is hatást gyakorol. Közismert, hogy

a nem mezőgazdasági tevékenységek általában nagyobb arányú nyereséget bizto- sítanak, mint a mezőgazdasági termelés.

A koncentrált gazdaSágokban a munkáknak mintegy 20 százalékát, az ala—

csony koncentráltságú csoportban pedig csak 13 százalékát végzik az állandó al- kalmazottak. Ezt a különbséget jórészt a nyugdíjas tagok munkavégzése egyenlíti ki, ami 92 százalékot tesz ki az alacsony és 4.7 százalékot a magas koncentráltságú csoport átlagában. Az aktív tagok munkateljesítésének aránya a két csoportban nem tér el lényegesen (68 százalék körüli). ezért az alapvető munkaerőforróst mind—

két csoportban a termelőszövetkezeti tagok jelentik. (A legkisebb területű gazda-

ságokban a legmagasabb az alkalmazotti munkateljesítés.) **

A nyugdíjasok alacsonyabb aránya és munkavégz ése a magas koncentráltságú csoportban együtt jár az aktiv munkaerő kedvezőbb átlagos életkoróval is. Ezen

túlmenően ugyanitt a nem fizikai dolgozók szakképzettsége, még inkább a vezetők

iskolai végzettsége számottevően magasabb, mint az alacsony koncentráltságú cso-

partban.

7. tábla

Az aktív tagok és az alkalmazottak korösszetétele és szakképzettsége a termelőszövetkezetekben, 1974

ulaAcíony A magas Az összes termelő- koncemrá ltságú szövetke-

Megnevezés csoportban zetben

(: megfelelő állománycsoport százalékában

Aktív tagok és alkalmazottak 26 évesnél fiatalabb . . . . . 17 25 21

27—39 éves . . . . . . . . 26 32 28

60 évesnél idősebb . . . . . 9 6 8

Szellemi dolgozók Felsőfokú végzettségű . . . . 17 l 22 20

Középfokú végzettségű . . . . 34 43 38

Elnök. elnökhelyettes.

főágazatvezető

Felsőfokú végzettségű . . . . 42 65 53

Középfokú végzettségű . . . . 32 23 28

Mindennek szinte természetes következménye, hogy az alacsony koncentrált—

ságú csoportban a munkaerő foglalkoztatottságo tíz százalékkal kisebb, mint a magas koncentráltságú csoportban: az egy főre jutó évi munkateljesítés 10 órás munkanapban 250. illetve 277 munkanap.

Az élő munka termelékenysége —— az egy foglalkoztat ottra jutó halmozotlan ter-

melési értékkel mérve — az alacsony koncentráltságú csoportban 77 000, a magas koncentráltságú csoportban 170 000 forint volt. Ez nem véletlen, hiszen a terület- hez mérten bővebb munkaerőforrás. a kedvezőbb korösszetétel, a magasabb szak—

képzettség, a képzettebb vezetők. a munkaerő teljesebb foglalkoztatása egyaránt a magas koncentráltságú gazdaságokat jellemzi. Az alacsony koncentráltságű

A TERMELÓERÓK ES A KONCENTRÁCIÓ 145

csoportban a termelés gyors fejlesztését a hátrányosabb munkaerőhelyzet fékezi. de e hátrány behozására inkább van lehetőség, mint a földterület minőségéből szár—

mazókra. A munkatermelékenység több mint kétszeres hatékonysági előnye azon—

ban már szinte minőségi különbségnek tekinthető.

Az eszközei/átottság a magas koncentráltságú csoport gazdaságaiban kedve-

zőbb: hektáronkénti eszközértékük 33000 forint, több mint kétszerese az alacsony koncentráltságú csoport átlagának (15000 forint). Az élő munka technikai felsze- reltségében már kisebb a különbség. az egy főre jutó eszközérték 124 000 forint az alacsony és 160000 a magas koncentráltságú csoportban. Az állóeszközök tech- nikai összetételében is csak kisebb eltérések tapasztalhatók a két csoport között.

Az épületek és építmények értékének mintegy 22 százaléka szolgálja az állat- tenyésztést az alacsony és 25 százaléka a magas koncentráltságú csoportban. Ez nem mutat számottevő szerkezeti eltérésre. Az egyes állattenyésztési ágazatoklsze- repe — amit az állóeszköz-állomány megoszlása alapján állapítottunk meg — azon—

ban már sokatmondó. A szarvasmarha- és a sertéstenyésztés épületei az alacsony koncentráltságú csoportban 17, illetve 4 százalékos arányt érnek el, a magas kon?

centráltság'ú csoportban viszont a sertés- és (: baromfitenyésztési épületek teszik ki az összes állóeszközérték 9, illetve 6 százalékát. Az arányok az állatállomány összetételére is rávilágítanak, és kiemelik, hogy a koncentráció alacsony fokán álló gazdaságokban a magasabb nyereséghányadú ágazatok (baromfi, sertés) jelen- téktelenek, ugyanakkor a magas beruházásigényű és alacsony nyereséghányadú szarvasmarha—tenyésztés vezető helyet foglal el. A termelési szerkezetre utal a ker—

tészeti és borászati létesítmények értékének 7 százalékot megközelítő aránya a ma—

gas koncentráltságú csoportban, ami három és félszerese az alacsony koncentrált-

ságú csoport arányának.

A gépellátottság területegységre számítva mindkét csoportban közel azonos színvonalon van. A koncentráció magas fokán levő gazdaságok gépeiket viszont jobban kihasználják, ennek megfelelően hektáronként több gépi munkát végez"—

nek. Ennek mértéke 8.5 normálhektár az alacsony és körülbelül 14 normálhektár a magas koncentráltságú csoportban. A betakarítási munkák gépesítettsége a" ma- kgas koncentráltságú csoportban előrehaladottabb. teljes a kukorica— és kedvezőbb 'a cukorrépa—betakarításban. Ez a tény az azonos szintű vonóerő—ellátottság mellett az alacsony koncentráltságú csoport gazdaságaiban a munkagéphiányra mutat rá.

8. tábla '

Az eszközhatékonyság néhány mutatószáma a iermelőszövetkezetekben, 1974

A száz forint állóeszközre számított érték (forint)

Megnevezés

..

azalacsony 0 magas GZOSSZES

——————————————— termelő-

koncentráltságú csoportban szövetkezetben

Halmozatlan termelés

alaptevékenységben . . . 53 58 58

alaptevékenységen kívüli tevé—

kenységben . . . 9 15 12

Bruttó jövedelem . . . 26 35 28

Fejlesztési alap . . . 4.6 8.9 6.6

Az eszközök kihasználása. többféle értéki mutatóval vizsgált hatékonysága lé-

nyegesen kedvezőbb a koncentrált gazdaságok átlagában,_a nyereségből képződő

3 Statisztikai Szemle

146 MOLNÁR lSTVÁN — SZABÓNE MEDGYESI EVA

fejlesztési alap rátájában pedig legnagyobb — mintegy kétszeres —- az előnye a

másik csoporthoz képest. Ez a különbség szükségszerűen csak alacsonyabb pótlási ütemet tesz lehetővé a kevésbé koncentrált gazdaságokban. ami szinte módszere—

sen konzerválja elmaradásukat.

Az eszközellátottság területi és élő munkára számított különbsége, az álló- eszköz-összetétel néhány kedvezőbb vonása, a jobb kihasználás és hatékonyság. to-

vábbá az automatikusan gyorsabb eszköznövekedési ütem a magas koncentráltságú

csoportban tartós előnynek tekinthető.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a termelőszövetkezeti gazdaságokban a

földterület minősége. a munkaerő— és az eszközállomány jelentősen fejlődött. Aföld—

terület és a munkaerő esetében ez a fejlődés nem szintetizálható egyértelmű és

összegezhető mutatókban, csak a minőségi változásokat kifejező arányokban, il-

letve a hatékonyság javulásában. *

A termelőerők fejlődése együtt járt azok vállalati koncentrálódásával. Ennek üteme lényegesen meghaladta volumenük változásának ütemét. Különösen a hal—

mozatlan termelési értékben mért koncentráció jelentős. A gazdaságegyesülés és a termelési szinvonal növekedése a koncentrációs folyamat két tényezője. ezek közül a

múltban az egyesülésnek volt. a jövőben inkább a termelési szinvonal növekedé-

sének lesz nagyobb szerepe. A termelőszövetkezeti földterület ugyanis gyakorlatilag nem növekszik. a további gazdaságegyesítéseket pedig a termelőerők jelenlegi fej- lettsége általában nem indokolja. A koncentrációs folyamatban azonban mind nagyobb jelentősége lesz a vállalatok közötti kooperációs és társulási formáknak.

A koncentráció alacsony fokán levő mintegy 500 termelőszövetkezet termelő-

erőinek állapota e csoportban a további vállalati koncentrálődás és a gazdasági

növekedés átlagosnál kisebb ütemét teszi valószínűvé. Viszont már a ma is tőkeerős

111 termelőszövetkezetnél a további gyors fejlődés lehetősége fennáll.

A föld minőségének javítása a fejlődés gyorsításának korlátozottan járható útja.

A munkaerőforrások csökkenésével az eddigieknél is nagyobb szerep jut a mun—

kaerő-összetétel javításának. A jelenlegi helyzetből az átlagos életkor csökkenésére, a szakmai ismeretek, a szakképzettség fokozódására lehet következtetni. A kise—

gítő jellegű munkaerő jelentősége aligha csökken, az integrációs folyamat pedig növeli a munkaerőigényt. A koncentráció magas fokát eddig nem elsősorban a me—

zőgazdasági termelés fejlesztése eredményezte.

Az eszközállomány jelenlegi összetétele - a magas épületarány. az irányi-

tás, a raktározás eszközeinek kiépítettsége. az állattenyésztésben megteremtett gé—

pesítési lehetőség — a jövőben kisebb befektetéssel is gyorsabb fejlesztést tesz le-

hetővé. A koncentráció alacsony fokán levő gazdaságok azonban e téren hátrá-

nyos helyzetben vannak.

A termelés és a hatékonyság növelésének sok más útja mellett szükséges és

hasznos kihasználni azokat a lehetőségeket is, amelyek a termelőszövetkezetek ma-

gasabb koncentráltságú csoportjában máris adottak. és ezeket minél több gazda—

ság számára elérhetővé kell tenni.

PE3l-OME

B Benrpun Ha npommem—m nocnennnx 15 neT TeMl'ibl pasam'm npOHSBÓAHTeanbe cnn

% npouaaoACTaa : ceanKoxoanECTBeHi-iblx HPOHSBOACTBGHHHX Koonepamsax Gunn őonee BHCOKHMH, ueM B ceanKOM xoasücne B uenom. onnnume B cocraB oőmeCTBeHHoro xoa-

.

A TERMELÖERÓK ÉS A KONCENTRACIÓ 147

uücraa seMeanbie nnomapu aozpocnn Bcero Ha 8—9 npoueHToa, a paőoueü CHJ'ibI ce—

roAHa uMeeTcn meubme, nem a nepnoa counanncmuecxoü nepecrpoüxn. Coxparunoce Tak- me paőouee BpeMH, oőpamaemoe Ha cenbcxoxoaaücrseHHoe npouaaoncrao. YpOBeHb cne- unanbnoü nonroroaxu paőoueü cnnu, a raiake ee OTHOUJeHHe K oőmecreeHHomy xossücrsy renepb cymecrseHHo nyume, no cpasuenmo c npegbmyumm nepHOAOM. Cpenn cpegcra npousaopcraa :; Hauőonbmeí—i mepe aoapocna CTOMMOCTb ocuosnux monnoemepeaucns TeMl'ibl pocra npouasogcraa. Bmcpexmenocn, (hormon OAI-lako yxygmunacu.

B peaynbtare npouecca oő'beAnHem—m xosnücra uncno Koonepamaoa conparnnoce c 4200 a 1961 rony n.o 1600 B 1975 rogy. Mccnenyn peaym'arbl KOHueHTpauHH Ha ocuoaauun Banoaoro oőbema nponykuun 6e3 nosropHoro cuera Momno YCTaHOBHTb, uro prngie xoasücraa nyume oőecneueubi cpencraaMu npouaeogcraa, oi—m HMGIOT Gonee BblCOKYIO 34:—

cpex'mauocrb, ueM mer—lee prngie xoani'ictaa. np0H3BOACTBeHHbie noonepamsbl, pacnona—

rename 3H6HHTeanblMM CpeACTBaMM, HMeiOT őnaronpmmue ycnosua nna nanbnei'imero őbrcrporo pazar—nun.

SUMMARY

The rate of development of the productive forces and production of agricultural co- operatives in Hungary in the last 15 years was more intensive than in the agriculture as a whole. The land area used for collective forming increased only by 8—9 per cent, the labour force is now less than it was at the time of the socialist reorganisation of agriculture. The working time used in agricultural production also decreased. The professional skill of the labour force, its aualification, and its links with the common farm is now considerably better as compared to the previous situation. Of the productive forces the stock of fixed assets increased most, exceeding the growth rate of production. However, the efficiency of the means lessened.

As a result of the mergers the number of agricultural cooperatives decreased from 4.200 in 1961 to 1.600 in 1975. Productive forces and production became more concentrated.

Measuring concentration on the basis of the volume of the yearly net production value of the farms it can be painted out that larger farms are more eauipped, their efficiency is better than that of the smaller ones. The further development of agricultural cooperatives with considerable means promises to be fast. '

3.