mezési ¡szerekkel ellátni, h o g y a keresztény hajó-személyzetet keresztónyfogságba visszavihesse.
H a egy matróz a behajózás után megbetegedett, a f é l zsoldot kapta meg, ha pedig betegsége által az ut folytatásában meg- akadályoztatott v a g y oly súlyosan megbetegedett, h o g y ki kel- lett hajózni, akkor a patrónus köteles volt neki a kialkudott zsoldot megfizetni, a miért a hajó és a rakomány szavatoltak;
kivételt csupán a saját hibából eredt megbetegedések képeztek.
Lelkiismeretes és pontos intézkedéseket tartalmaz a törvény- k ö n y v a hajóösszeütközés elkerülése tekintetében és ezen esetekre a kártérítési kérdés igazságosan és méltányosan van szabályozva.
A tengerészek kötelesek voltak szükség- és veszély esetén egy- mást kölcsönösen kisegíteni és büntetés volt szabva azon matró- zokra, kik vonakodtak a patrónus v a g y Piloto parancsára a mentő-sajkára lépni.
A t ö r v é n y k ö n y v egy része kizárólag biztosítási jogszabá- lyokat tartalmaz és a nemzetgazdaság ezen nehéz ágában való jártasság valóban figyelemre méltó, ha a t ö r v é n y k ö n y v meg-
alkotásának idejét tekintetbe vesszük. A z akkori biztosítók külön- ben nagyon elővigyázatosak voltak és a még kevéssé kifejlődve v o l t hajózási mesterségre való tekintettel risikókat olyan hajókra nem vállaltak, melyek a gibraltari szoroson túl jártak v a g y a Barbareskok tengerpartját látogatták. E g y b e n az emberek hason- lók maradtak, t. i. a birvágyban, mert a szóban forgó törvény- k ö n y v b e n szükségesnek tartottak olyan intézkedéseket felvenni, melyek által olyan h a j ó k biztosítása megakadályoztatott, amelyek- ről az ajánlattevők tudták, h o g y az kárt vallott v a g y épen szeren- csétlenül járt.
E z e n t ö r v é n y k ö n y v fölött eddig mondottakból is kitűnik, h o g y az minden szükséges intézkedést tartalmazott; a fuvar-. és biztosítási szerződések, havariált (tengeri kár) stb. szabályozása ép oly figyelemre méltó, mint a kereskedelem- és forgalomra nézve abban foglalt egészséges nézetek és törekvések, melyek mindazon j o g o k a t és kötelességeket megvilágítják, a nislyek a hajó és rakomány komplikált jogviszonyaira vonatkoznak.
A „Consolado del mar" kataloniai dialektusban van írva, de Velencze köztársasága a X V I . században a t ö r v é n y k ö n y v n e k n é g y kiadását eszközölte. A legjobb spanyol kiadás castigliai nyelven jelent meg Madridban 17y2. évben Capmany spanyol historiographustól. ' .
Kell-e s e g é d k ö n y v e k e t v e z e t n ü n k ?
I r t a ; Pinterits Károly tanár.
Kereskedelmi t ö r v é n y ü n k a k ö n y v e k mikénti vezetését ille- t ő l e g k é t §-ban intézkedik, mely k é t § szószerint i g y szól: . 25. §. Minden kereskedő köteles bekötött, egyenkint folyó- számmal ellátott és átfűzött k ö n y v e k e t vezetni, melyek ligyle-
t e i t és vagyoni állását teljesen feltüntetik; emellett azonban szabadságában áll a könyvelés bármely módját és bármely élő nyelvet használni. Bevezetések a rendszerint kitöltendő helye- ken liózaghagyás nélkül teljesitendők. A bevezetés eredeti tar- talmát kitör ölés által, vagy másként olvashatatlanná tenni, vala- mint kivakarni, vagy oly változásokat tenni tilos, melyek minő- ségüknél fogva kételyt hagynak az iránt, vájjon azok az eredeti bevezetéskor, v a g y később törtóntek-e.
,26. §. Minden kereskedő köteles üzlete megkezdésekor leltárt késziteni, tehát ingatlan vagyonát, követeléseit és tarto- zásait, készpénzmennyiségót ós egyéb javait pontosan összeírni és az egyes javak értékét kitüntetni, egyúttal a követelő és tartozó állapotoknak egymáshozi viszonyát kimutató mérleget szerkeszteni. E leltár és mérleg azontúl minden évben elkészí- tendő. Ha a kereskedő oly áruraktárral bir, melynek leltározása az üzlet természeténél f o g v a minden évben nem eszközölhető, , elég ha az árutár minden második évben leltároztatik.
Ezen utóbbi § utolsó szakasza a kir. kúria által u g y órtel- meztetik, hogy leltár legalább minden két évben egyszer, de mérleg minden évben készitenclő.
Törvényünk tehát azt a czélt tűzi ki, hogy kimutatható legyen a mindenkori vagyonállomány, s hogy évenkint kimu- tatható legyen a tényleges vagyon, és eredmény, azaz, h o g y elkészithetnők a mérleget és az ehhez szükséges leltárt. Vannak államok, melyek ennyit sem, és ismét államok, melyek többet mondanak a könyvelés érdekében.
í g y például Dánia, az Egyesült-Államok, Angolország ós Norvégia kereskedelmi törvényei a könyvelést illetőleg említést sem tesznek, míg mások határozottan előírják az egyes köny- vek vezetését. í g y a „Code de Commerce" és az ennek alapján készült törvények, mint Belgium, Spanyolország, Svédország, Olaszország, Hollandia, Portugália, Szerbia és a Portugál tör- vény alapján készült argentínai kereskedelmi törvények a „Levél másolati könyv", a „Leltár" és „Napló" ós a spanyol törvény ezekén felül a „Fő-" vagy „Számlakönyv" vezetését határozot- tan megkívánják.
A. mi törvényünk, s ennek forrása a német kereskedelmi törvény, a mint azt már emiitettem, csak czélt irnak elő. Kér- dés csak az, hogy vájjon eme czél előírás nincsen-e elhatározó befolyással a könyvelésre, a könyvelés menetére s az esetleg alkalmazandó könyvekre nézve. A gyakorlott könyvelői felfo- gás mindezekre csak igennel felelhet, s törvényszabta köteles- ségnek tekintheti a fő-, azaz lényeges-, és a segédkönyvek veze- tését az egyes körülmények között.
Lényeges-, vagy főkönyveknek neveztetnek mind ama könyvek, melyeket a számviteli rendszerben rejlő sajátságok és viszonyok következtében kell vezetnünk, s a hitelviszonyok, a kettős könyvvitelnél pedig a tárgyi vagyon érték állománya
nyilvántartására szolgálnak. A segédkönyvek ellenben az üzlet, u g y nevezhetni egyéni sajátságaitól vannak f ü g g ő v é téve, s a tárgyi vagyonnak első sorban mennyiségszerinti nyilvántartását czélozzák.
Kérdés tehát az, hogy hol ós mikor vezetendők a lénye- ges könyvek, továbbá, hogy vezetendők a segédkönyvek.
A lényeges könyvek a mennyiben az alaptöke, a hitel- viszonyok s a költségek nyilvántartására szolgálnak, az egyszerű könyvvitelnél, s eme vagyonrészek s a tárgyi összes vagyon- részek órtókszerinti nyilvántartására a kettős könyvvitelnél ennék következtében elkerülhetetlenül szükségesek, s nem képzelhető magának helyességet vindikáló könyvelés eme k ö n y v e k nélkül.
Másképen áll azonban a dolog a segédkönyvekkel. Ezeknél két esetet kell megkülönböztetnünk, t. i. hogy vájjon a lényeges könyveket egyszerű, avagy kettős könyvvitel szerint vezetjük-e.
A mennyiben az egyszerű könyvvitelnél a tárgyi vagyon- részek elszámolásáról, kivéve a tenyleges készpénzállományt, gondoskodva nincs, kétséget sem szenvedhet az, hogy segéd- könyvekot vezetnünk kell, mert hiszen csak ezek segélyével lesz módunkban évközben eme vagyonról elszámolhatni. S a segéd- könyvek alkalmazása az egyszerű könyvvitelnél oly általános szabálylyá vált, hogy némelyek már az egyszerű könyvvitel lényeges könyvei közé sorolják, az egyszerű könyvvitelt u g y definiálván, hogy az csak a v a g y o n mennyiséget, s nem értéket is tartja nyilván, holott az lenne a tulajdonkópeni helyes defi- nitiója, hogy az egyszerű könyvvitel a tőke, készpénz ós hitel- viszonyok, továbbá egyes költségek nyilvántartására szolgál, s a tárgyi vagyon eme könyvelésnél a segédkönyvekben számolta- tik el. A segédkönvvek vezetése tehát törvónyszabta kötelesség, mely még fontossággal bir nagyobb üzleteknél, hol a leltár, a mint emlitők, csak kótévenkint készitendő, azonban mérleg min- den évben. A fontosságról ós szerepről, melyet ezen esetekben a segédkönyvek játszanak, későbben fogok szólani.
A kettős könyvvitel a teljes vagyon1 és az összes vagyon- változások órtókszerinti elszámolására szolgál. í g y irják körül azt elsőrangú szakférfiak. Hü képet szerezhetünk magunknak tehát mindenkor a vagyon számolási órtókállományáról a lénye- ges könyvekből is. Ebből kifolyólag első pillanatban ugy véle- kedünk, hogy a segédkönyvek, mivel azoknak az értékelszámo- lás czóljából a főkönyvekben számlák lettek nyitva, vezetése felesleges. Pedig tévedünk erősen, ha ezen feltevésből mdtdunk ki, mert nem áll-e érdekünkben a tárgyi vagyon mennyiségét a számolási időközben is ós nem csak az év végén, leltározás alkalmával — tudnunk? Hisz az vita tárgyát sem képezheti, mert különösen áruüzletekben, hol majdnem mellékszerepet ját- szik a tárgyi vagyon értékének elszámolása, a mindenkori va- gyonállományt kivánjuk nyilvántartani, a segédkönyvek vezetése nélkülözhetlen már üzleti és nem törvényszabta szempontokból is.
10
De nélkíilözhetlenek a segédkönyvek, lxol a kereskedelmi törvény nyújtotta ama kedvezménynyel kivannak élni, Hogy leltárt csak minden két évben — s i g y minden évben, a mely- ben leltárt nem — úgynevezett ,,Aproximativ-Móiieg"-et készí- tünk. Mert áruüzletben miből alakul a nyereség j a v a része'? A.
számolási érték és a tényleg meglevő készlet árfolyamértékének különbözetéből.. Pedig ha leltárt nem készítünk, csak u g y áll módunkban a tényleges készletet megtudnunk, lia s e g é d k ö n y v e - ket vezetünk. Ennek következtében, ha mérleget kell készíte- nünk, s leltár nem áll rendelkezésünkre, okvetlenül a segéd- könyvekre vagyunk utalva, s mérlegünket ezek alapján h e l y e s e n meg is szerkeszthetjük. Ha tehát, a segédkönyvek oly nélkülöz- hetlenek, hogy azok nélkül a törvényszabta vógczél el n e m érhető, feltéve, hogy az év végén nem leltározunk — s ezek a tárgyi vagyon állományát teljesen feltüntetik, kérdés, h o g y miért kivánja a törvény ennek daczára a kétévenkénti leltáro- zást? Erre is megfelelek.
Bármily pontosan mérlegeljünk, v a g y mérjünk ugyan, azért idővel részint a mérés, részint a beszáradás, elpárolgás, higro- skopikus sajátságok, növeclék, s hasonló körülmények következ- tében a tényleges és számolási mennyiség között eltérések fog- nak mutatkozni, mely eltérések a leltározás alkalmával derittetnek ki, s ez alkalommal kiegyenlíthetők.
H a táhát az 1875. évi X X X V I I . törvényczikkbŐl a kon- ldusiót levonjuk, a segédkönyvek vezetése a törvényben rejlő sajátságoknál f o g v a is okvetlenül szükséges.
T ö r v é n y szempontjából ugyan nem, de gyakorlati szem- pontból ezen tétel helyességét többen kétségbe vonták, köztök a hires Völderndorf, sőt Schiebe ós hü követője Odormann dr.
tanár is, kik többször igyekeztek bizonyitaiii, hogy egyes segéd- k ö n y v e k vezetése minden praktikus alapot nélkülöz, mig végre hazájuk jurisdiktiója más meggyőződést nem keltett bennök.
T Ö R V É N Y K E Z É S .
A csődnyitás előtt hetekkel vezetett végrehajtás megtámadható, ha mindjárt a közadós ellen előzőleg sem biztosítás, sem ki- elégítési, végrehajtás nem vezettetett, mert elégséges, hogy a végrehajtató adósa fizetésképtelenségéről a végrehajtás alkal- mával az által nyer tudomást, hogy az a végrehajtást és a szoros zárt megtűrte, anélkül, hogy fizetést eszközölt volna .*
A t e m e s v á r i kir. törvényszék ítélt: Eelperes fenti kereseté- vel elutasittatik s köteleztetik 18 frtban megállapított perkölt- , * Ezen felsőbirósági Ítéletek véleményünk szerint nagyon is túllőnek a ezélon, a bennök nyilvánuló elveket téveseknek tartjuk, miért is azokat legközelebb bővebb fejtegetések tárgyává ''fogjuk tenni. Szerk.
