DŰLŐ YAGY ÁLLÓ IRÁS?
Kollmann űr az írásnál való elhelyezkedést geométriai pon- tossággal rajzolt ábrával teszi világosabbá.
Csakhogy amit a papíron ki lehet czirkalmazni, azt nem lehet mindig ugyanavval a pontossággal a gyakorlatban kivinni.
Ez áll a jelen esetben. Mi ugyan már elébb kifogásoltuk a könyö- köknek az asztallap C és D pontjaiban való megtámasztását az egyenes testtartás érdekében, de tegyük föl, hogy Kollmann úr megállapodása helyes. H a most az írás határai gyanánt DN, A O-t teszszük fel, amint Kollmann úr teszi, (lásd e folyóirat jú- liusi füzetét), akkor az írólapnak okvetlenül ferdén kell előt- tünk feküdnie. A sorok tehát ferdén fognak alulról fölfele futni. A szemalapvonal mindig párhuzamos a sorokkal. A sorok pedig ebben az esetben ferdén haladván, a szemalapvonal is elferdül s az író két válla ,1 és K nem lesz párhuzamos az asztallap szélével (lásd 2. ábránkat), hanem a G' H' J' K"" test- tartás fog bekövetkezni és ekkor a mellkas jobboldali része a pad széléhez kerül (H'), a jobb könyök pedig a pad közepéig fog csúszni. .(Lásd: D', D", D'", D'"). Evvel előttünk áll a dülö írás- nál általánosan tapasztalható helytelen testtartás. Eltekintvén ezen testtartásnak egészségügyi tekintetben káros következményei- től, Kollmann úr elmélete szerint még rstu (tengelyfekvés) hely- telen irkafekvést vonna maga után, a mi szintén igen gyakran tapasztalható. Kollman úr föltevése tehát, hogy dülő betűket egye- nes testtartással lehessen í r n i : tarthatatlan. A tapasztalat bizo- nyítja, hogy nemcsak gyermekek, de még felnőttek sem tudnak hosszabb ideig egyenes testtartással dülő betűket írni. Rövid idő múlva jobbra hajlik a törzs és nem egyszer lehet látni, hogy az író féltestét is elfordítja.
Kollmann úr 2. és 3. ábrája az írólap fekvéseit tünteti föl a dülő írásnál, 4. ábrája pedig az álló írásnál használt írólap fekvését mutatja.
0 tengely fekvési és átlófekvési különböztet meg a dülő írás- nál, az állóírásnál pedig — elég különös — csak oldalfekvést mond.
Mi Schubert Pál dr. rendszere szerint közép- és oldalfékvé- seket külömböztetünk meg. A középfekvés lehet kétféle, t. i. ferde,—
ezt használják általában a dülö írásnál •— vagy egyenes — ezt'
Magyar Ptedagogia. I, 9. 36
5 6 2 b ö n g é r f t k á r p á t i .
használják az álló írásnál. Az álló irás rendszerét első ábránk tün- teti föl.
Az oldalfekvések lehetnek ismét jobb vagy baloldaliak s mindegyik megint egyenes vagy ferde. A ferde oldalfekvéseket szintén használják a dülő Írásnál. De az írólap jobbra fektetését újabb időben, minden írásszakértő elvetette. Állóírást pedig az írólapnak csakis egyenes középfekvése mellett íratnak. Hogyan vehet föl tehát czikkiró az álló írásnál oldalfekvést?
Kollmann úr a ferde középfekvést nevezi állófekvésnek, az irkának a mell középvonalától való jobbra fektetését pedig tengely- fekvésnek mondja. Csodálatos, bogy míg minden szakértő elveti a tengelyfekvést; addig ő helyesli.
A baloldali fekvésekről pedig említést sem tesz, holott azok kevésbbé károsak a jobboldali fekvéseknél.
Rendszerében annyi ellenmondás van, ö maga fejtegetéseiben annyira habozó és annyi kitérést és kivételt enged meg, bogy gyakor- lati ember előtt azonnal világossá lesz rendszerének tarthatatlansága.
A 360. lapon ezt mondja :
«Az átló csúcspontjának s magának az átlónak elhelyezése épúgy történik, mint a mély fekvésű (Aai E) négyzetnél: de a tégla helyzete más lesz, mint az ábra is mutatja, (lásd a 2. ábrát) t. i. kevésbbé dűlt; húrja azonban az írólap jA vagy kl vonalához képest eltérést mutat, mely eltérés az írót csakhamar ferde sor- írásra kényszerítené, ha írásközben a különbözetet ki nem egyenlítené vagy az írólapnak a sor közepén való följebb, vagy a karnak lejebb csúsztatása által, mely utóbbi segédeszköz kevésbbé ajánlható; mert a kiegyenlítés mindkét módja, de az utóbbi na- gyobb mértékben, mint az előbbi hátráltatja az írás folytonossá- gát s a kar egyenletes sugárszerű mozgását.»
Már most kérdjük, lehet-e ilyen és ennyi kifogás után meg- maradni a fölvetett módnál ? Kollmann úr szerint igen, mert ö még tovább folytatja a eombinátiót, de csak azért, hogy nyomban ismét megczáfolja. Ugyanis azt állítja, hogy «e nehézséget meg- szüntethetnék azáltal is, hogy az írólapot magasabbra az A pon- on túl helyezem úgy7, hogy az átló A és 0 pontok közé esik (lásd 3. ábra :monp egyenközényt); de az átlónak (n o) az AE irány- ból való áthelyezése állandóan ferde fej- s testtartást követelne, azonkívül pedig az egész írás messze túl esnék a szem látókörén
(CRASD), a mi legfölebb messzelátókra lenne baj.®
Kollmann úr szerint «ebben a fekvésben az írólap nagyon alkalmas lenne a folytonos írásra, a mi épen a tengely fekvés előnye.»
Tehát czikkíró a folytonos írást annyira döntőnek véli, bogy mellette minden más szempont eltörpül. Mi az iskola szempontjá- ból az egészségügyi szempontot tartjuk mindenekfölött állónak.
Mit használ a gyermeknek minden tudása is, ha csak egészségének feláldozása árán juthat hozzá? Mi az olyan írásmódot, mely állan-
dóan ferde fej- és testtartást követel: nem tartjuk iskolába való- nak. Az iskola törekedjék mintaszerű tanításra és nevelésre. Az olyan írásmód, mely állandóan ferde fej- és testtartást követel : nem lehet helyes, nem lehet mintaszerű.
De Kollmann úr abban is téved, midőn azt állítja, hogy
«bármelyik helyén az írásívnek N és 0 között (3. ábra) az írás betűinek és írásvonalak iránya ugyanaz marad.* (362. 1.) Ellen- kezőleg, minél távolabb fektetjük az irkát mellünk középvonalától, annál jobban jobbra fognak dűlni a betűk és annál inkább kiseb-
36*
564 b ö n g é r f t k á r p á t i .
bedik a betűk hajlásszöge, amit rajzunk (3. ábra) világosan mutat és amiről mindenki meggyőződhetik saját íráskisérletei alapján.
«A mi az írássorok (írásvonalak) fekvését illeti, az akármely négyzet alakú írólap tengely- s átlófekvésében a CD vízszinteshez viszonyítva 45°-u, a félnégyzet átlófekvésében 30°-u, az oldalfek- vésben (az álló írásnál) 0°-u» — mondja továbbá Kollmann úr.
Ezen báromféle fokú írásmód közül most már melyik a leg- praktikusabb kivált gyermekek tanításában ? Avagy melyik gyer- mek tudja a 30 fokú szög elhajlást szemmértékkel meghatározni?
A 45c-u elhajlás sem olyan könnyű, mint a hogy azt sokan gon- dolják. Látható, bogy gyakorlati szempontból is előnyösebb az álló írás.
Néhány sorral lejebb a czikkíró is bevallja, hogy «talán feles- leges megjegyezni, hogy a 45 fokon túl az írás derék- és kötővona- lainak megkiilömböztetése tetemesen megnehezíttetnék®. Igaza van és ez a dülő írást írók nagy többségénél tapasztalható. Miért pártolja tehát czikkíró ezt az írásmódot annyira? Csak azért, mert szerinte a dülő írás folyékonyabb és gyorsabb. Ez pedig nagyon relatív valami. Az írás mesterség, melyhez csak gyakorlat útján juthatunk. A ki az álló írásra begyakorolta magát, az éppen olyan gyorsan írhat, sőt még gyorsabban, mint a ki a dülő írásban tett szert gyakorlottságra. Az ugyanazon magasságból húzott függélyes és dülő vonások közül a függélyesek rövidebbek, tehát kevesebb idő alatt vonhatók meg, mint a dűlők. Ebből következik, hogy az álló írás időmegtakarítással jár s így elesik Kollmann úrnak az a kifogása is, melyet gyorsaság szempontjából emelt az álló írás ellen. (Lásd a 4. ábrát.)
Kollmann úr továbbá ezeket a tanácsokat a d j a : «czél- szerűbb tehát az a téglaalaku irólap, mely a rövidebb oldalával párhuzamosan van vonalozva; ba mégis a hosszabb oldal Ká- nyában vonalzottat kénytelenek használni (a tanulók), oszszák azt kétfelé és a felező vonal felső végpontja szerint határozzák meg a függőleges irányvonalat és a papirlap fekvését.® Kis gyermekek nem képesek a felező vonal felső végpontja szerint meghatározni a függőleges irányvonalat és a papirlap fekvését. Evvel az eljárás- sal megint felsülnénk.
Majd így szól: ferde sorok nézése pedig a fej, kar, hdtgerincz rendes tartása mellett nem gyakorolhatnak más ha- tást a szemre, mint bármely más a természetben előforduló
lejtős vonalak nézése.* De kérdjük, lehet-e rendes testtartásról csak szó is ferde sorok nézésénél? A sorokat nemcsak nézzük, de el is olvassuk írásközben. Próbáljunk csak falra ferdén alkalmazott falragaszokat olvasni. Vagy az asztalra helyezett pénzdarabnak köriratát! Azonnal el fog ferdülni szemünk alapvonala s vele együtt a fej és a hátgerincz.
Neliány sorral lejebb már azt mondja a czikkíró , bogy «sze- münk önkénytelenül keresi az irányt, melyben a fénysugarak a tárgytól egyenesen a szemgolyó közepébe hatolhatnak, még pedig mindkél szemünkbe egyszerre a szemlélt tárgy minden új mozza- natában. » Ilyen ellenmondásokba keveredik Kollmann úr. Ez az utolsó állítása egészen az álló írás malmára hajtja a vizet.
4. ábra.
b b b b b t e t t e
Az ada A-ben ad: aa = az egyenszárú derékszög befogói az átfogóhoz.
Nagyon hosszúra terjedne válaszunk, ha Kollmann úr min- den ellenmondására vagy minden tévedésére rá akarnánk mutatni.
Azért csak még neliány állításának czáfolatára szorítkozunk.
«így az író sem veszi észre a szemtengely és írássor keresz- teződését, hacsak valaki külön rá nem fordítja figyelmét. Ilyen a szem által meg nem figyelt, az ész által fel nem fogott mellékes fénysugárszálak egészen közömbösek, tehát ártalmatlanok is.
Azért el kell távolítani az iskolai írólapokról a vízszintes vonal- zatot.» Miért távolítsuk el a vízszintes vonalzatot, ha ártalmat- lanok a mellékes fénysugárszálak? Kollmann úrnál nagy szerepet játszik a vonalzat. Ha vastag, károsan hat a szemre, ha finom,
előmozdítja a rövidlátás fejlődését; mert arra kényszeríti a gyer- meket, hogy fejét túlságosan lehajtsa, a mivel a fejnek oldalra hajtása jár. Lám, tehát most már a fejnek oldalra hajtását is elismeri! De ennek okát — elég hibásan —- a vonalzat finomságá- ban keresi. Pedig ha a vonalzat olyan finom, hogy a gyermek tisztán észre nem veheti, akkor csak előre kell hajolnia. Oldalra is hajlik,
5 6 6 b ö n g é r f t k á r p á t i .
(le ennek oka a ferde sor. Ebben kell keresnünk a hibát és nem a vonalzatban, mert ez az írás kezdetén olyan segédeszköz, melyet nem lehet nélkülöznünk. Későbben el lehet hagynunk, söt el is kell hagynunk, mert az írástanítás végső czéljaihoz az is hozzá tartozik, hogy a gyermek tiszta papíron vonalozás nélkül írjon.
A szemtengely és az írássor kereszteződése, a mi a dülő írás- nál előfordul, bizony nagy baj. A ferde sorok nézése igen kellemet- lenül hat a szemre, igyekszik is a helyzeten segíteni, amennyiben a szemalapvonal a sorok szerint igazodik. (Lásd a 2. ábrát.) Hiszen Kollmann úr is elismerte, hogy «szemünk önkénytelenül keresi áz irányt, melyben a fénysugarak a tárgytól egyenesen a szemgolyó közepébe hatolhatnak*. A 370. oldalon az utolsó szakaszban azt mondja czikkiró, «hogy mind a dülő mind az álló írásnál fej for- dítással ki kell azt a külömbséget egyenlíteni, a mely az írás egyes mozzanataiban a szemtengely és az írássor fekvése között kelet- kezik. »
A dülő írásra nézve igenis áll az, a mit czikkíró mond, de az álló írásra nézve éppen nem. Az álló írásnál a fejet csak egy kissé lefelé kell hajtanunk, de fejforclílásokról szó sincsen. Mire való volna a fejfordítás, mikor az írólap egyenes középfekvésben van előttünk s a vízszintes szemtengely párhuzamos az írássorok- kal ? Az álló írásnál rövid sorokat iratunk. Tehát szóba se jöhet olyan különbség kiegyenlítése, amely az írás egyes mozzanataiban a szemtengely és az írássor fekvése között keletkezik. (Lásd az 5. ábrán 00 y 00 y 00 '-vei jelzett pontokat.)
«A mely helyzet íráskor természetes, nem az, vagy kevésbbé az olvasáskor» — mondja továbbá Kollmann úr. Miért? Erre a kérdésre adós marad. Szerintünk az másnál és az olvasásnál lé- nyegileg egy a helyzet. Mindkét esetben egyenes testtartást köve- telünk és ügyelünk arra, hogy a szemalapvonal a sorokkal pár- huzamos legyen. Követeljük ezt egészségügyi szempontból. Ám a czikkíró így folytatja gondolatmenetét: «azért az irott betű mindig különbözni fog a nyomtatottól alakra és irányra s összekötési módra nézve, csalás olvasásra lévén szánva." Hátazirottcsnyom- tatott betű nincs egyaránt olvasásra szánva 9 Miért írunk ? Csak a magunk számára, időtöltésből, avagy nem inkább mások ked- véért, mások fölvilágosítására nyúlunk-leggyakrabban tollhoz? Az irott betűnek ugyanaz a czélja, a mi a nyomtatotté: az eszmék, a gondolatok terjesztése. Nemcsak a nyomtatott, de az irott munkák
G'ir J'K'" = a sorokhoz alkalmazkodott iró testtartása; D' D" D'" D"" = helyvál- toztató jobb könyök; K, K" A'" stb. helyváltoztató és feltolt vállpont (magas váll);
ratu — az ezen testtartásnak megfelelő tengelyfekvés. Bal könyök már ilyenkor nincs a padon, hanem azalatt valahol a térden.
is olvasásra vannak szánva. Am czikkíró ezt tagadja. Hogy a be- tűk alakját és irányát az olvasástól teszi függővé, azon is nagyon csodálkozunk, midőn későbben ő maga is a gyorsírást ajánlja a közönséges irás belyett használtatni. Már pedig a mostani irott és
5. ábra.*
nyomtatott betűk alakja és iránya között távolról sincs meg az az óriási külömbség, a mi a gyorsírás és a nyomatott betűk között megvan. Vagy talán a gyorsírást sem szokták elolvasni"? Mire használják akkor?
* A 2. ábra alatti magyarázó szöveg az 5. ábra alattival fölcserélte- tett. Azonkívül a 2. ábra alatt AS belyett US olvasandó. A figyelmes olvasó-
nak ez különben úgyis azonnal feltűnhetett. Szerte.
5 6 8 b ö n g é r f t k á r p á t i .
Azt mondja később, hogy az álló Írásnál a kar mozgása természetellenes; »mert a könyöknek mozzanatról mozzanatra ú j meg új támpontot kell keresnie®. A. czikkíró — úgy látszik — nem ismeri az álló írásnál megkövetelt kartartárst, ott a kö- nyök nem érinti az asztallapot, tehát nem is kell keresnie új meg új támpontot. Az igaz, bogy a kéz balról jobbra csiíszik, s b a a sorok bosszúk volnának, könnyen fárasztókig hatna az írás arra, a ki ezt meg nem szokta. Azért használtatunk rövid sorokat. De a ki egyszer már megszokta ezt az írást, az bosszú sorokat is írhat, anélkül, hogy elfáradna. Természetes, mert ellenkezik-e a kar és a kéz alkatával a vízszintes, balról-jóbbra baladó mozgás? Miért lenne csak a kar sugárszerü mozgása a természetes ? A kar és a kéz min- den irányban szabadon mozoghat, tehát akármelyik mozgása ter- mészetszerű.
Kollmann úr bevallja, hogy «a dülő írásnál a fej fordulat balról jobbra felfelé lévén irányozván. Ez elég baj, az orvosok kimutatták, bogy evvel a fej fordulattal szorosan összefügg a törzs elhajlása. Lejebb ezt mondja : «Innét van, bogy az álló írás hívei örömmel híresztelik, bogy tanítványaiknál a fejnek oldalra haj- lása nem vehető észre; miért nem, avval nem törődnek,® (szánt- szándékkal kerüljük, mert tudjuk, hogy a fejnek oldalra bajlása végzetes az egyenes testtartásra nézve) .«mi más új bajt leplez ez előny, azt nem sejtik, nem is kutatják®. H á t a czikkíró sejti-e?
Miért nem szíveskedik akkor velünk az ívj bajt megismertetni ? Ezt a közügy érdekében nagyon helyesen tenné. Mi — megvalljuk — ebben semmi bajra sem bukkantunk.
Czikkíró úr helyesli az elemi tanítók egy csekély részének azt a javaslatát, mely az írásnak és olvasásnak egy időben való tanítását meg akarja szüntetni. Mi nem helyeseljük. Ez határozott visszaesés volna. Az írás és olvasás két ikertestvér, mindakettő olyan szorosan függ egybe, hogy egymástól való elválasztásuk köl- csönösen károsan hatna.
Az olvasás módját is reformálni akarja. De bogy a hall- gatók több figyelmet tanúsítanának, ba csak az olvasó nézne a könyvbe, a többiek pedig nem, hanem szemöket a felolvasó ajkaira szegeznék: ebben is alapos okunk van kételkedni. Mentől több érzékünk működik : annál könnyebbek s annál világosabbak lesznek képzeteink. H a a gyermekek a könyvbe néznek, nemcsak a hallás, de a látás érzéke is működik. Sokkal könnyebben meg-
érthetik hát a,z olvasót. Mert nemcsak a fül, hanem a szem is kö- veti az olvasást. Aztán nagyon kevés gyermeknek jutott az az isteni adomány, hogy hosszabb ideig tudjon akként olvasni, hogy a hallgatók figyelmét ébren tartsa. Vagy nem tud kellő hanglejtést alkalmazni, vagy hangja gyenge, némelyik nem tud elég tisztán beszélni stb. Ilyenkor nagyon helyes, ha társai a könyvben kisér- hetik az olvasást. Az olvasás külömben távolról sem olyan szem- rontó, mint az írás.
De hogy Kollmann úr a középiskolai «pra ep ara lió - írás t»
meg akarja.szüntetni: azt helyesen teszi. Ne adjon a tanár a tanuló- nak nagyon sok házi írásbeli feladatot és igyekezzék az iskolában többet tanítani, mint előadni.
A czikkiró felhívja a figyelmet azokra a rendellenességekre, melyek származnak, «ha az álló Írásunkat dülő helyzetbe hozzuk*.
De minek az álló írást dülő helyzetbe hozni ? Senki sem köve- teli ezt.
Azt is jelzi, hogy helytelen tanítás vagy hanyag felügyelet melleit nagy bajokat okozhat az álló írás. Ez igaz. De hanyag felügyelet vagy helytelen tanítás mindenütt á r t ! Nem mondjuk mi, hogy helytelenül tanítsák az álló írást, és hogy hanyag fel- ügyeletet gyakoroljanak.
A 373. lapon ezt a furcsaságot olvassuk: «Az olvasásra két- ségkívül az írólapnak ama fekvése legkedvezőbb, melyet oldalfek- vésnek neveztünk." Sokat foglalkoztúnk az írás-olvasás kérdésével, de azt nem olvastuk, sem nem hallottuk, hogy az olvasáshoz a könyv oldalfekvése szükséges.
Mindenki önkéntelenül egyenes középfekvésbe hozza a köny- vet vagy az írást, ha az olvasáshoz fog.
Még csak egy megjegyzést akarunk tenni. Kollmann úrnak az az állítása, hogy az álló írással a kéz és kar görcsös összehúzó- dása, az egész kar gyakori elzsibbadása, a mell összezsugorodása jár: nem egyéb puszta állításnál, melyet a czikkiró semmivel sem
bizonyít.
Ugy saját gyakorlati megfigyeléseink, valamint másokéi, nem igazolják, hogy az álló írásnál a kéz és a kar görcsösen össze- húzódnék. Az álló írásnál a tolltartás olyan fesztelen és könnyű, hogy az izmok túlmegerőltetése elő sem fordulhat. A tollszárt há- rom ujjal tartjuk, de valamennyi ujjat könnyen behajlíthatjuk akként, hogy a hüvelykujj hegye a mutató- és a középujj hegyével
570 B ö n g é r f i — K á r p á t i .
egy irányba jusson és a kisujj külső oldala egészen a második Ízületig a papiroson nyugodjék. A tenyér a papirra lehetőleg füg- gélyesen áll.
Látni való, hogy az álló írásnál az ujjak szabadon mozoghat- nak, a tollszár biztosan és szilárdan fekszik az íróujjak között, anélkül, hogy e czélból még különös erőt kellene kifejtenünk.
Ezért a tolltartásnak ezt a nemét már régóta ajánlják az orvosok az olyan egyéneknek, akik reszketésben és gyakori írásgörcsben szenvednek.
Tehát nem az álló Írásra nézve áll az, a mit a görcsös összehúzódásról felhozott, hanem éppen a dülő írásra. A dülő írásnál is három ujj fogja a tollat, de azokat az író egyenesen kinyújtja s ez a kinyújtás okozza hosszas írásnál a görcsöt. Az egész kar gyakori elzsibbadásáról sem lehet szó, hiszen Kollmann úr is mozzanatos írásnak nevezi az álló írást, amiért a kar folyton balról jobbra mozog. Elzsibbadás nem keletkezhetik mozgásnál, hanem csakis egy helyben való tartós veszteglésnél, illetve nyo- másnál. S ez ismét Kollmann úr rendszerénél fordúl elő, amikor mindakét könyök állandóan támaszpontot képez s így tartós nyomásnak van kitéve a kar. Az álló írással az egyenes testtartás vele jár. Egyik a másikát feltételezi. Hogy egyenes testtartásnál a mell összezsugorodhatnék, azt képtelenségnek tartjuk.
Összefoglalva fejtegetéseinket, mi az álló írást feltétlenül pár- toljuk nemcsak az elemi, dé a középiskolai oktatásban is. Mi az egészségügyi szempontra fektetjük a fősúlyt, de a gyakorlati élet követelményeit sem feledjük, mikor az írás szabályosságát és csinosságát, de főleg olvashatóságát semmi áron sem akarjuk föláldozni az írás folyékonyságának és gyorsaságának. A közép- iskolai tanulók nagy része annyira elrontja kézírását a hadaró gyors írással, s annyira dűti a betűket, hogy ember legyen a gáton, aki ezeket az irkafirkákat el tudja olvasni. Néha egész külön kéz- írási tanulmányokat kell folytatnunk. Már csak az olvashatóság szempontjából is az álló írásra kellene szavazatukat adniok a taná- roknak. De az egészségügyi szempont nagyobb jelentőségű. A hor- vátok már is megelőztek bennünket.
Hranilovic H. dr., főreáliskola! tanár «A testi nevelés Hor- vátországban® czímű czikkéből értesültünk, hogy a kir. horvát kormány az álló írásnak kizárólagos használatát rendelte el a hor- vát népiskolákban. Ugyanez a rendelet a tolltartásra, testtartásra s
az Íróeszközökre nézve is ad utasítást. Reméljük, hogy a magyar kormány sem fog soká késni hasonló irányú rendeletével.
BÖNGÉRFI—KÁRPÁTI.
N É P O K T A T Á S U N K A V E G Y E S - H Á Z B E L I K I R Á L Y O K K O R Á B A N .
III.
A latin oktatásnak egy igen alapos ismerője s tanítás módját és menetet így ismerteti: «A fiukat közönségesen három csoportra osztották de mind egy szobában részesültek oktatásban. Az első csoport (osztály) olvasni és írni tanult; a második a latin nyelv elemeit, Donatus könyvé- ből a partes orationist és Alexanderéből a declinátiókat kezdte tanulni; a harmadik azt folytatta s a grammatikai szabályokat valamelyik szövegen, többnyire az evangéliumon vagy Cató morálisán, vagy más hasonlón gyakorolta, azonkívül Hispanus P. könyvéből a logika elemeit ismertették meg velők s ünnep napokon egyik tanító az evangéliumot magyarázta.
Természetesen a zenét és éneket is szorgalmasan gyakorolták.®* S mint az akkori paed. irók munkáiból kitűnik, a tanítás czélja akkor nem any- nyira az értelem fejlesztése, mint inkább s kizárólag az ismeret közlése volt, 8 e czél elérésére egyedül helyes útnak az emlékezet gyakorlását tar- tották, innét a sok vers és sententia betanítása. Az emlékezet a múzsák anyja, mert ez szüli s táplálja őket, mondja Aeneas Sylvius. A grammati- kát pedig minden tudomány alapjának tekintették.
Theodulph, orleánsi püspök, (|821) megparancsolta megyéje lelké- szeinek, bogy minden városban ós faluban iskolákat állítsanak, és ba valamelyik hivük gyermekeit tanítás végett (ad discendas litteras) rájuk akarjabízni, azokat befogadni és tanítani ne vonakodjanak, hanem inkább őket legnagyobb szeretettel oktassák. Mikor pedig őket tanítják, semmi értékest tőlük ne követeljenek és el ne fogadjanak, csak a mit a szülők önkényt ajándékképen visznek. (S. Theodülph Capitularéi, MansiConcT.) XIII. 933. 1.— Heppe: Das Sehulwes. des Mittelalters 11.1.
De nemcsak nyugaton volt ez így. A mi emlékeink is kétség- kívülivé teszik, bogy az egyház papjait, tanítóit mindig a szelid bá- násmódra intette.
* Paulsen: Gesch. d. Gélehrten-Unterricbts 106. 1.
