ш
M A G Y A R
GAZDASÁGTÖRTÉNELMI SZEMLE
KIADJA
MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ÉS A NAGYM. FÖLDMIVELÉSÜGYI MINISTERIUM TÁMOGATÁSÁVAL
AZ ORSZÁGOS MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET
SZERKESZTI
DR K O V Á T S F E R E N C Z
EQYBTBMI MAGÁNTANÁB, KIK. JOGAKADÉMIAI NYILV. SESDEB TANÁÉ.
AZ EGYESÜLET RÉSZÉRŐL A SZERKESZTÉSRE FELÜGYEL
S Z I L A S S Y Z O L T Á N
AZ OMGE. SZEEKESZTÕ TITKÁRJA.
XII. ÉVFOLYAM
- = = = 1 9 0 5 . —
BUDAPEST
" P Á T R I A ' " IRODALMI VÁLLALAT ÉS NYOMDAI RÉSZYÉJSTYTÁBSASÁG NYOMÁSA
1905.
1
г
TARTALOM
I. ÉRTEKEZÉSEK.
Oldal D K . EBDÉLYI LÁSZLÓ. Pisky István tihanyi kapitány számadáskönyve 1585—1589. 133, 177
D B . IVÁNYI BÉLA. Bihar- és Bars-vármegyék vámhelyei a középkorban 81
D B . TAKÁTS SÁNDOB. A Z auspitzi (pusztapécsi) magyar marhavásárok régi ki-
váltságlevelei — ... 228
D B . TAKÁTS SÁNDOB. A török alattvalók kereskedése Magyarországon 2 3 3 VÁRNAI SÁNDOB. Adalékok a régi pesti polgári rend társadalmi és gazdasági
kialakulásához ... ... 241
ZOLTAI LAJOS. Debreczen város ménese, gulyája a X V I I I . század első felében 1
II. ADATOK.
XV. SZÁZAD.
A kassai nyergesek czéhlevele (1461). Közli: KEMÉNY LAJOS ... 12 XVI. SZÁZAD.
A Kanizsaiak fizetési lajstroma 1503—1504-ből (Töredék.) Közli : D B . IVÁNYI BÉLA 15 Horváth Pál nándorfej érvári viczebán jelentése 1504. Közli: D B . IVÁNYI BÉLA 320 Kővár várának jövedelmi forrásai 1566-ból. Közli : D B . LUKINICH IMBE ... ... 258 Várdai Kata ingóságai. Közli : D B . MERÉNYI LAJOS . . . 2 6 1
XVI—XVII. SZÁZAD.
Adatok a tized történetéhez. Közli : D B . KÁRFFY ÖDÖN 3 6
Végrendeletek A X V I — X V I I . századból. Közli : SŐBÖS PONGBÁCZ 2 6 5
XVII. SZÁZAD.
A szécsi kerület gabona-tizedszedőinek utasítása 1 6 2 1 - b ő l . Közli : D B . K Á B F F Y ÖDÖN 1 5 6
Mezőgazdasági birtokviszonyokra vonatkozó okmányok a hédervári levéltárból.
Közli : SES. 273 Szenessi Zsigmond temetvényi várporkoláb utasítása 1627-ből. Közli: D B . K Á B F F Y
ÖDÖN 2 7 9
Egervári gazdasági utasítás 1 6 2 9 . Közli: D B . KÁBFFY ÖDÖN 3 4 1
Kismartoni uradalmi faárszabás 1632-ból. Közli: D B . MEBÉNYI LAJOS 280
A kapuvári uradalom utasítása 1 6 3 3 - b ó l . Közli D B . IVÁNYI BÉLA 2 8 1
Selmeczbánya bormérési statutumai 1 6 3 3 . Közli: D B . KÁBFFY ÖDÖN 2 8 7
IV
Szomolnokhuta bányafelszereléseinek leltára 1634-ben. Közli: D E . IVÁNYI BÉLA 343 1637. esztendőbeli jövedelme palatínus urunk ő nagyságának a jászok, kis-
kúnok és bujáki jószágbeliektöl. Közli : D B . MEBÉNYI LAJOS . . . — 2 9 2
Földosztásról való statutumok Debreczen város közlevéltárából. Közli : ZOLTAI
LAJOS 2 9 4
Körmendy Mihály, Ludány kastély porkolábjának utasítása 1649-böl. Közli:
D B . K Á B F F Y ÖDÖN _— — — — — — — — — — — 2 9 6
Bélaváry Miklós, szepesi kamarási tanácsos, nagy- és felsőbányai bánya-
komiszárus jegyzőkönyvéből ( 1 6 6 4 junius). Közli: D B . KÁBFFY ÖDÖN . . . 1 6 0
Pottendorf és Szarvkő uradalmak utasítása 1669. Hevenyessiné öreg asszonyunk
Instructiója. Közli: D B . IVÁNYI BÉLA — — — — — — 1 6 3
Kassai fertályos tisztek utasításai a X V I I . századvégéről. Közli: KEMÉNY LAJOS 2 9 9
Kassa külső jószágai liszttartójának utasítása 1 6 9 4 . Közli: KEMÉNY LAJOS 3 0 2
Herdegen János Bernát budai provisor utasítása 1687-ből. Közli: D B . KÁBFFY
ÖDÖN 3 0 5
Guary Miklós praefectus jegyzéke a XVII. század végéről. Közli : SÖBÖS PONGBÁCZ 3 0 7
XVIII. SZÁZAD.
Az erdélyi kincstári javak becslése 1701-ből. Közli: DB. LÜKINICH IMBE 315 X A dombovári uradalom a XVIII. század elején. Közli: D B . MEBÉNYI L A J O S — — 320
Κ A kaposvári uradalom 1720-ban. Közli : D B . MEBÉNYI LAJOS ... ... 43
III. IRODALOM.
DB. JOACHIM. Das Marienburger Tresslerbuch. Ismerteti : G Ν. ... — 169
D B . A. LUSCHIN V. EBENGBENTH. Allgemeine Münzkunde und Geldgeschichte,
Ismerteti: KBOPF LAJOS ... — — — — 166
MILHOFFEE SÁNDOB. Magyarország közgazdasága. Ismerteti : KOVÁTS FEEENCZ — 5 7 ZOLTAI LAJOS. Debreczen és vidékének urai. Ismerteti: KOVÁTS FEBENCZ 7 2
TJj könyvek. (Folyóiratokban közzétett fontosabb értekezések egybefoglalásával.) 348
IV. VEGYESEK.
D B . IVÁNYI BÉLA :
A Nádasdyak dunántuli jövedelme 1566-ban ... 382 A Budához és Visegrádhoz tartozó koronajavak 1609-ben 383
KEMÉNY LAJOS. Kassa város az 1 6 9 6 . évben 3 8 1
Kiss EBNÕ. ínséges esztendők 73
D B . TAKÁTS LAJOS.
Passau városa és a magyar marhaárak ... — 172 Az esztergomi érsek jövedelme 1568—1570-ig 175
Rothal a magyar kereskedelemről 175 I. Ferdinánd és a magyar ezüstkivitel 1550-ben — 375
Az udvartartás költsége az országgyűlések alatt — 376
A bécsi adósság megszerzése 378 A mesterasztal és a köszönő pohár 379 A nyilas és kádas kalmárok : 380
ZOLTAI LAJOS. Debreczeni kalmárok a kuruczvilágban 3 7 0
Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kiadása.
a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle f. évi folyamára.
о
„Tudtunkkal oly folyóirat, amely csak egy nemzet gazdaságtörténe- tének felderítését tűzte ki czéljáúl, nem létezik még sehol és így a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle az első: és egyedüli folyóirat a maga- nemében az egész világonE mondattal vezette be a folyóirat első szerkesztője, PAIKERT ALAJOS, a Szemle első évfolyamát 1894-ben. Azóta, tizenegy kötetre szaporodott fel a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle évfolyamainak sorozata. Ki érdemlett büszkeséggel tekintünk az e soro- zatban felhalmozott nagybecsű szellemi munkára s elismeréssel adózunk:
a magyar gazdaságtörténelem úttörőinek, akik legjobb tudásukkal, serény kutatásaik legértékesebb gyümölcseivel töltötték meg a Magyar Gazda- ságtörténelmi Szemle évfolyamait. S tizenegy év múlva az egész világiroda- lomban még mindig hiába keresünk oly vállalatot, amelylyel a Magyar- Gazdaságtörténelmi Szemlét összehasonlíthatjuk. A német-angol-franczia- olasz „Szocziál- és Gazdaságtörténeti évnegyedes folyóirat" (Viertel- jahrschrift für Social- und Wirtschaftsgeschichte) nemzetközi jellegénél
és korlátolt terjedelménél fogva egy nemzet gazdaságtörténelmi tárául.
nem szolgálhat, a „Mezőgazdaságtörténeti Lapok" (Landwirtschaftliche Historische Blätter) a (német) gazdaságtörténetnek csak egy ágát karolták fel. Tizenegy éves sorozattal sem az egyik, sem a másik folyóirat nem dicsekedhetik s így — az itt említettekkel ki lévén merítve a külföldi·
szakfolyóiratok száma — a Magyar Gazdaságtörténelme Szemle még most is „az első és egyedüli folyóirat a maga nemében az egész, világon. "
De vájjon megfelelt-e a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle hiva- tásának? Góczpontjává lett-e a hazai gazdaságtörténeti kutatásnak,.
•*2
megörizte-e azon hagyományt, amelyet WENZEL GUSZTÁV, HORVÁTH MIHÁLY, IPOLYI ARNOLD, SALAMON FERENCZ, VILLÁNYI SZANISZLÓ S mások alapítottak, fejlesztette-e a szaktudományt, bővítette-e szakismereteinket ? A feleletet megadja ,a tizenegy évfolyam tartamának ismertetése. A gazdag s változatos tartalomjegyzék sorát az értekezések nyitják meg, a
•szerzők között a jelenkori hazai nevesebb . gazdaságtörténészek majd
¡mindegyikét megtaláljuk. íme:
Az I—XI. évfolyamban közzétett ÉRTEKEZÉSEK jegyzéke.
- A C S Á D Y IGNÁCZ : Nógrádmegye termése 1574-ben.
— A magyar gazdasági élet 1720-ban.
— A magyar gazdaságtörténet feladatai.
ÉBLE GÁBOR : Károlyi Ferencz gróf gazdasági tevékenységéből. I. Az ecsedi uradalom megszerzése. II. Nyíregyháza újra alapítása.
1 EBDÉLYI LÁSZLÓ : A bakonybéli apátság Árpádkori oklevelei.
ÉBDUJHELYI MENYHÉRT : A magyar-szerb sertéskereskedés története. I.
FEST ALADÁR : Fiume kereskedelme a középkorban.
FINÁCZY E B N Ő : A gazdasági felsőbb szakoktatás kezdetei Márja Terézia alatt."
— Ujabb adalékok a szempczi collegium történetéhez.
*GALGÓCZY KÁROLY : Adalékok Magyarország mezőgazdasági, történetéhez a honfoglalás első korszakából.
'HEBCZEGH MIHÁLY : A bortermés hazai fejlődése.
>ILLÉSY JÁNOS: A selyemtenyésztés állapota Magyarországon 1771-ben.
— Passardi János, az első selyemtenyésztő hazánkban.
— A kincstár hegyaljai szőlőgazdálkodása a XVII. század második felében.
— A tokaji bor védelme 1737-ben.
"KÁBFFY Ö D Ö N : A Z első erdélyi földmívelő egyesület működése ( 1 7 6 9 — 1 7 7 2 ) .
— Az erdélyi marhakivitel monopoliuma 1695-ben.
KABLOVSZKY E N D B E : A selyemtermelés története Erdélyben 1848-ig.
— Magyar gyár- és kézműipar 1771—74-ben.
— A burgonya meghonosítása Erdélyben.
— Magyarország kereskedelmi viszonyai 1755-ben.
(KEMÉNY LAJOS : A kassai harminczad története a XVI. század végéig.
— A kassai pénzverőház.
KEBEKES GYÖBGY : A kassai kereskedelmi társaság feljegyzései 1 5 0 2 . és 1 5 0 3 .
— Nemes Almássy István kassai kereskedő és bíró.
— A kassai kereskedő-czéh (Bruderschaft) könyve 1 4 4 6 — 1 5 5 3 . IKOVÁTS FEBENCZ : Pénzértékviszonyok Pozsonyban 1 4 3 5 — 6 0 . közt.
— Adalékok a dunai hajózás és a dunai vámok történetéhez az Anjouk korában..
— Pozsony városának háztartása a XV. században. I.
KBIZSKÓ PÁL : Egy körmöczbányai nagykereskedő a XV. században.
ÍKBOPE L A J O S : „Galine de Indie" (Pulyka V . gyöngytyúk I. Mátyás udvarában?)
— Wolfger püspök úti számadásai 1203/4-ből.
— Szent István „pensa auri"-ja.
— Még egyszer Szent István „pensa auri"-ja.
— A magyarországi pápai adószedők számadásai, a 13. és 14. században.
LEHOCZKY TIVADAB : Német telepítések Beregmegyében.
— A zimonyi uradalom a Schönbornok kezén.
LENGYEL JÁNOS: Beer könyve Mária Terézia és II. József kereskedelmi politikájáról..
MÁRKI SÁNDOR : Arad vármegye őstermelése az erdélyi fejedelmek korában.
MUNKÁS (MIAVECZ) LÁSZLÓ : A posta meghonosítása hazánkban.
— Ujabb adatok a posta meghonosításának történetéhez hazánkban.
— Paar Péter és fiai, mint pozsonyi postamesterek 1538—1613.
— Húsz év a magyar posta történetéből 1622—42.
— A magyar királyi posta a XVII. század közepén (1642-1664).
— A magyar királyi posta a XVII. század második felében (1664—1680).-
— Az utolsó magyarországi főpostamester és kora (1680—1700).
A magyar posták a XVIII. század elején 1 7 0 0 — 1 7 1 6 .
NÉMETH AMBRUS : Selyemtenyésztési mozgalmak Győrött 1 7 7 1 — 1 8 3 1 - i g . OBTVAY TIVADAR : Az állatvilág és a gazdasági kultura.
— A vadászat haszna és jövedelmezősége. Különös tekintettel Pozsonvmegyére¿:.
— Állatgazdaságtörténelmi adalékok. Különös tekintettel Pozsonymegvére..
PAULEB GYULA : Szent István „pensa auri"-ja.
— Még egyszer Szent István ,,pensa auri"-ja.
PÓLYA JAKAB: A magyar birtok- és örökjog fejlődése. \
— Gazdasági viszonyaink a X V I I I . század első felében.
PÓR ANTAL : Külkereskedelmünk fellendülése A X I V . században.
— Háborúság Esztergom város és az esztergami káptalan közt a vám miatt...
REIZNER JÁNOS : A mindszent-algyői uradalom története.
— Adalékok a gabona- és kenyérárak egymáshoz való viszonyához.
— Szeged mezőgazdasági története.
RODICZKY JENŐ : A sáskajárások történetéhez.
SÖRÖS PONGBÁCZ : Egy falu a török időben.
— Egy magyar gazdaságtan-író a XIX. század elején. Kovács Márton benczés...
SZÁDECZKY LAJOS : II. Rákóczy Ferencz postái.
SZÜTS MIHÁLY : Debreczen mezőgazdasági története.
TAGÁNYI KÁROLY : Á hármas nyomású rendszer behozatala Erdélyben.
— A földközösség története Magyarországon.
— A modern erdészeti kultura keletkezése hazánkban.
TAKÁTS SÁNDOK : A komáromi vizahalászat a XVI. században.
— A dohány elterjedése s az első dohánymonopolium hazánkban.
— Komáromi harminczadosok dolga a X V L és X V I I . században.
— A Szamos szabályozása a mult században.
— Az ecsedi láp eresztése a mult században.
— A harminczadosok elleni vizsgálat 1560-ban.
— Külkereskedelmi mozgalmak hazánkban I. Lipót alatt.
— A dunai hajózás a XVI. és XVII. században.
— A bécsi halkereskedők kiváltságai Magyarországon 1328-tól 1714-ig..
— Az első magyar dohánymonopolium bajai.
— A magyar kamara állapota 1627—1628-ban.
— Két világkereskedelmi czikkünk a XVIII. században.
— A rézpénz mint országos csapás 1703-ban.
— Hajóépítők telepítése Magyarországba a 16., 17. és 18. században.
TÉGLÁS GÁBOR : Adatok hazánk legrégibb kereskedelméhez.
4
THALLÓCZY LAJOS : Lamberg Kristóf, I . Ferdinánd király fővadászmestere Budán.
— Adatok a magyar pénzügyi kezelés történetéhez.
— Horvát szokásjog 1551—1553-ból.
— Károlyváros s a horvát határőrvidék keletkezése.
— Gróf Benyovszky Móricz haditengerészeti és kereskedelempolitikai tervei.
"THERRIXG G U S Z T Á V : Városaink lakosságának kereseti viszonyai a 18. század második felében.
VISZOTA GYULA : Gróf Széchenyi István és a magyarországi lóversenyek megalapítása.
-ZOLTAI LAJOS : Debreczen 200 év előtt. Gazdaságtörténeti adatok.
— Debreczen a török uralom végén A város háztartása. 1662—1692. .
Ezenkívül az „Adatok" rovatában nagymennyiségű gazdaságtör- téneti okmány, szakavatott munkatársak másolatai alapján, jelent meg.
Különös gondot fordított a szerkesztőség az „Irodalom" rovatának tar- talmasságára, amely úgy a nevezetesebb hazai és külföldi szakmunkák ismertetését s bírálatát, mint a hazai és külföldi irodalmi termékek teljes bibliográfiáját mutatja be. Az 1904. évig fennállott „Gazdaságtörténelmi Értesítő" czímü rovat, amely a folyóiratok tartamáról számolt be, meg lett szüntetve, illetve az irodalmi rovattal egyesítve, miután ez idő óta az összes hazai és. külföldi folyóiratokban megjelent fontosabb érteke- zések a bibliográfiába („üj könyvek. Folyóiratokban közétett fontosabb -értekezések egybefoglalásával." A szerkesztőség által vezetett állandó
rovat) illesztettek. Kisebb, de rendszerint igen fontos és közérdekű köz- lések a „Vegyesek" rovatában kiegészítik és változatossá teszik az
•évfolyamok tartalmát. Ezen rovatokba dolgozott feledhetlen emlékű, néhai JÓZSEF FŐHERCZEG Ő fensége, a királyi ház fenkölt tagja, A magyar tudomány dicső pártfogója és lelkes híve. Azonkívül az értekező munka- társak majd mindegyikétől találunk adatokat, irodalmi és vegyes közlé- seket, de a már említetteken kívül még résztvettek e rovatok gyarapí- tásában BALLÒ ISTVÁN, BARABÁS SAMÚ, BARCZA IMRE, BERÉNYI PÁL, BOROVSZKY SAMÚ, CSÁNKI DEZSŐ, DŐRY FERENCZ, GÍÁRY KÁROLY, HERMANN ANTAL, HORVÁTH SÁNDOR, HÜBNER EMIL, KARÁCSONYI JÁNOS, KISS ERNŐ, KOMÁROMY ANDRÁS, KONCZ JÓZSEF, KŐNYÖKI ALAJOS, KŐSZEGHY SÁNDOR, KÜFFER BÉLA, LUKINICH IMRE, MAYEB GYULA, MERÉNYI LAJOS, MILHOFFER
>SÁNDOR, NAGY GYULA, PAIKÊRT ALAJOS, PETTKÓ BÉLA, RÉCSEY VIKTOR, RUISZ GYULA, SZAMOTA ISTVÁN, SZÉLL FARKAS, SZILÁGYI SÁNDOR, TREICHEL
•SÁNDOR, VIRÁGH BENEDEK és gróf ZICHY ISTVÁN. Azt hisszük, hogy a munka- társak ezen illusztris névsora kellő biztosítékot nyújthat arra nézve, hogy a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle mindenkoron megfelelt nagy és magasztos feladatának. A folyóirat megalapítása korszakot jelent a hazai szaktudomány történetében. Egyrészről erélyesen és eredményesen karolta fel a szaktudósok kutatásainak istápolását, tért biztosítván a kutatások eredményének közlésére, másrészt megbecsülhetlen anyaggal
5
szolgált a kutatásnak, amely számos hazai sőt külföldi levéltárban lappangva különben esak nagy munka és időáldozat ellenében vagy tán épen egyáltalán nem állana a szaktudomány rendelkezésére.
Nem habozunk kijelenteni, hogy a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle a legmesszebbmenő támogatást érdemli a szaktudomány s a nagyközönség részéről is. E támogatás fejében nélkülözhetetlen támaszt, segédeszközt nyújt a szaktudománynak, tanulságos és érdekes olvasmányt a nagyközönségnek, különösen a gazdavilágnak. A szaktudós, a történész s a közgazdász, a folyóirat előfizetése által nemcsak fontos és úttörö értekezések és czikkek hosszú sorát szerzi meg, hanem valóságos
„Gazdaságtörténeti adattár" s a legrészletesebb bibliográfiái összeállí- tások, a legnélkülözhetetlenebb irodalmi segédeszközök birtokába jut, a gazdaközönség pedig a jelen társadalmi viszonyok között, a modern gazdasági érdekellentétek heves összeütközésénél, fokozott érdeklődéssel tanulmányozza a letűnt századok gazdasági viszonyainak ecsetelését, épül az előadásban foglalt tanulságokon, mert hiszen sok gazdasági vitás kérdés, amely életbevágó fontosságánál fogva a legszélesebb körök figyelmét lekötette, nem ma született, nem a XX. század nóvuma, de keletke- zésének szálai gyakran századokra visszamenőleg nyúlnak be hazánk történetébe. S ezen történet megismerésére, nagy tanulságai megértésére máskép, hogy érkezhessünk el, mint ha a magyar társadalom gazdasági életének fejlődését, evoluczióját tüzetesen tanulmányozzuk. .E tanul- mányok sikeres megvalósítására a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle nyújtja a leghathatósabb segédeszközt.
Áthatva a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle missziójának fontos- ságától, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, mint e folyóirat kiadója, nagy áldozatkészséggel úgy a teljes sorozat beszerzési árát, mint az előfizetési díjat mérsékelt árban állapította meg, hogy így különösen közép- és szakiskolák, gazdasági. egyesületek és körök, könyv- tárak s intézetek, nemkülönben érdeklődő magánosok is csekély áldo1 zattal szerezhessék meg a hazai gazdaságtörténet e kincsesházát.
A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle eddig megjelent tizen- egy kötetének az árát
33 koronában állapította meg,
mely összegnek az Országos Magyar Gazdasági Egyesület pénz- tárába (Budapest, IX., Köztelek) juttatása esetére a megrendelő bérmentve kapja meg a sorozatot.
Előfizetési díj a folyó évfolyamra — 4 füzet egyenként б — 6 nagy 8-rét ívnyi tartalommal
W » NÉGY KORONA, - ^ f f l
Az 1905. évi XII. évfolyam első és második füzetének tartalma :
I. ÉRTEKEZÉSEK.
ZOLTAI LAJOS. Debreczen város ménese, gulyája а XVIII. század első- felében.
D R . IVÁNYI BÉLA. Bihar- és Bars-vármegyék vámhelyei a középkorban.
D R . ERDÉLYI LÁSZLÓ. Pisky István tihanyi kapitány számadáskönyve.
1585—1589.
II. ADATOK.
A kassai nyergesek czéhlevele ( 1 4 6 1 ) . Közli; KEMÉNY LAJOS.
A Kanizsayak fizetési lajstroma, 1503—1504-ből. (Töredék.) Közli:
D R . IVÁNYI BÉLA.
Adatok a.tized történetéhez. Közli: D R . KÁRFFY ÖDÖN.
A kaposvári uradalom 1720-ban. Közli: D R . MERÉNYI LAJOS.
A szécsi kerület gabona-tizedszedőinek utasítása 1621-ből. Közli:
D R . KÁRFFY ÖDÖN.
Bélaváry Miklós, szepesi kamarai tanácsos, nagy- és felsőbányái bánva- komiszárius jegyzőkönyvéből ( 1 6 6 4 június). Közli: D R . KÁRFFY ÖDÖN.
Pottendorf és Szarvkő uradalmak utasítása 1669. Hevenyessiné öreg asszonyunk Instructiója. Közli : D R . IVÁNYI BÉLA.
III. IRODALOM.
MILLHOFFER SÁNDOR. Magyarország közgazdasága. Ismerteti : KOVÁTS.
FERENCZ.
ZOLTAI LAJOS. Debreczen és vidékének urai az Árpádkor végén és az.
Anjou-korban 1 2 0 0 — 1 4 0 0 közt. Ismerteti: KOVÁTS FERENCZ.
DR. A. LUSCHIN v. EBENGREUTH. Allgemeine Münzkunde und Geldge- schicbte des Mittelalters und der neueren Zeit. Ismerteti :
KROPF LAJOS.
DR. JOACHIM. Das Marienburger Tresslerbuch der Jahre 1399—1409.
Ismeteti : G Ν.
IV. VEGYESEK.
Ínséges esztendők. Közli : DR. Kiss E R N Ő .
D R . T A K Á T S SÁNDOR. Passau városa és A magyar marha-árak.
D R . T A K Á T S SÁNDOR. A Z esztergomi érsek jövedelme 1568-tól 1570-ig.
DR. T. S. Rothal a magyar kereskedelemről.
A legközelebbi számokban előreláthatólag többek között a következő értekezések fognak kiadatni:
Kováts Ferencz: Gazdaságtörténeti prolegomenák.
K o v á t s Ferencz : Városi kereskedelmi politika a középkorban.
Iványi B é l a : A Kanizsayak vas- és sopronmegyei birtokai a XVi. század elején.
Takáts S á n d o r : Az auspitzi (pusztapécsi) magyar marhavá- sárok régi kiváltságlevelei.
V á r n a i Sándor : Adalékok a régi Pest polgárságának gazdasági és társadalmi alakulárához.
Ajánljuk a megrendelések, illetve az előfizetés iránti intéz- kedések gyors megtételét, mert az előző évek köteteiből csak korlátolt példányszámmal rendelkezünk.
Kérjük végül, hogy ezen előfizetési felhívást az érdeklődők körében hathatósan terjeszteni szíveskedjék.
Budapest, a postabélyeg kelte.
Szilassy Zoltán,
országgyűlési képviselő, az OMG-E. szerkesztő- titkára, az' OMGE. részéről kiküldött felügye-
leti tag.
Dr. Kováts Ferencz,
egyetemi magántanár, pozsonyi kir. jogaka- démiai ny. r. tanár, a Magyar Gazdaságtörté-
nelmi Szemle szerkesztője.
"Pátria" r.-t. Budapest, IX., Üllői-ut 25.
DEBRECZEN VÁROS MÉNESE, GULYÁJA Á XVIII, SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN.
Irta : ZOLTAI LAJOS.
»Equi equatiales Communitatis exstabaat 4-a Januarii 1749 No 58;
Armentum Communitatis a decennio comparatimi et auctum constabat 3-a Jan. anni labentis 1750 ex pecoribus in toto No 374«:
E sorok Debreczen város pénzügyi és gazdasági állapota leírá- sában találhatók, amelyet a városi hatóság 1750-ben a szepesi kama- rához terjesztett fel.1) Fontos adat arról, hogy az 1828-dik esztendőben spanyol fajú lovakból újonnan alakított, 1885-töl fogva Nonius-vérreL felfrissített híres törzsménesünk nem áll egyedül Debreczen gazdaság- történetének lapjain. Valamint gulyát is közpénzen nem 1885 óta tart először a város közönsége. Csakhogy a régi ménes és a mostani ménes,, a régi gulya és a mostani gulya között hiába keresnénk a leszármazási, kapcsolatot. Különböző korszakoknak nem egymásból fejlődött eredmé- nyei ezek. Egymástól távol eső nemzedékeknek elszigetelten álló vállal- kozásai, melyeket nem ugyanazon czélból kezdettek. Más volt a ren- deltetése a XVIII. század első felében tartott ménesnek, gulyának;:
ismét más a mostaniaknak. Részint a közjövedelemnek gyarapítása,, részint a házilag kezelt gazdálkodás szükségletének kielégítése, ami- szépapáinkat 150—180 esztendővel ezelőtt ménes-gulya felállítására késztette, ma másod-, harmadrendű feladat. Azt pedig eszökbe sem vették, hogy a polgárság jószágai számára ily módon neveljenek jó·
apaállatokat s ez által az állattenyésztés faji jellegét ilyen vagy olyan, irányban fentartsák, akár a degenerálódásra hajlandó régi anyagba keresztezéssel friss vért ömleszszenek. Semmi nyoma ilyen törekvésnek.
E miatt Debreczen város legrégibb ménese és gulyája, melynek léte-
^ Teljes czíme az értékes leírásnak : Status proventuum et erogationum Liberae- ac Regiae Civitatis Debreczinensis secundum pubcta idealia ab S. Regio Camerali Administratione Scepusiensi die 6-ta 9-bris anni curçentis 1750 denuo emanata et praescripta optima fide et sincere elaboratus modo et. ordine sequentibus. (Vár.
Közltár : Régi számadókönyvek csomójában.)
Gazdaságtörténelmi Szemle 1905. 1
zéséről tudomásunk van, e hajdan kiválóan állattenyésztő vidék gazda- sági életére az irányító befolyásnak még a lehetőségét is elveszítette.
Ha mégis körülményesebben foglalkozunk ezekkel, teszszük azért, mert
* historiájokban visszatükröződik ama régi kor általános állattenyészté- sének képe, a kezdetleges állapot, amelyben a baromtenyésztés, ez
• ősfoglalkozás is élt III. Károly idejében Debreczen vidékén. Ennél nagyobb gazdaságtörténelmi jelentőséget nem kívánunk tulajdonítani e szerény leirás keretében ismerteit régi ménesünknek és gulyáinknak.
I. A m é n e s r ő l .
;A város magánménesére vonatkozó adatok 1727-től fogva tüne- deznek fel az egykorú városgazdai és oeconomicus perceptori számadá-
• sokban. Eleintén aligha tartottak külön ménest ; hanem a gazdák egyik-
!.másik ménesébe hajtották be a város heverő lovait. Ezt abból követ- keztetjük, hogy 1727—1730 között a város lovaitól „földbért" fizetnek
• a „ménes pásztornak"; 1733-ban „a város lovaira repartitialtatott kut- 'bér" is előfordul, amelynek csak úgy volt helye, ha a város lovait . mások lovaival közös kútból itatgatták. Először csak 1733-ban hasz-
» nálják „a város ménespásztora" kifejezést s ez a későbbi években
• mindegyre gyakoribbá válik, amint a szükség állandó alkalmazottá teszi
; a külön ménespásztort. 1734-ben a város ménese számára kutat ásatnak.
A napszámosok egész 4 magyar frtot kapnak.
Mi módon alakult az első ménes, biztosan meg nem mondhatjuk.
Valószínű, hogy az innen-onnan összeverődött bitang lovak és α magva- szakadás következtében a városra szállott lovak alkották a ménes i magvát. Azután is ezen az úton és ellés által szaporodott a tőkelovak száma· Olykor pedig a város szekeres lovai közül kiselejtezetteket is .Jtözécsapták a ménesnek.
A természetes szaporodás azonban meglepően silány. Míg a város .mostani ménesében 80—90%, addig a tárgyalt korszakban 20—40%
között váltakozik. E kedvezőtlen eredménynek legfőbb okát talán jól sejdítjük a szabad fedeztetésben. Ez eljárásnál egyfelől a ménnek sok ereje fecsérlődik el, másfelől a kanczák fogamzóképessége problemati- kussá válik. Helytelen szokás volt az is, hogy a különböző nemeket és évjáratokat nem különítették el. Gsődöröket, kanczákat, herélteket, őre- egeket, harmadfüveket és most bélyogozottakat együtt őriztették, csak
-egy ménespásztora lévén a nemes városnak.
A ménesállomány megoszlására nézve némi tájékozást nyerhetünk ,az 1736. évi kimutatásból.
3
Volt ekkor a ménesben
öreg és negyedfü kanczaló — öreg és negyedfü herélt
harmadfű csödör és kanczacsikó bélyogozott csikó
öreg és ifjabb csödör ___ ___ ...
bitang herélt és kanczaló kimustrált kocsibeli l ó . . . ... — bélyogozatlan csikó
15 10
6 8 5 4 7
10 4 8
10 Összesen 82 77 Az 1738. év elején készült kimutatás szerint 33 öreg, fias és meddő kanczára két csödör jut. Ugyanekkor van még a ménesben 10 harmadfű kancza és herélt, kilencz vegyes bitangló meg „két paripája"
a városnak.
Az 1736. évi urbárium (Status proventuùm et erogationum)1) azzal indokolja meg a ménes fenntartását, hogy a város vonó lovai onnan kerülnek ki; néha becsáron el is adnak belőle. Azonban ezt a czélt sem érték el egészen. Amennyi lovat a város kocsijába, szekerébe befogtak a ménesből, ugyanazon idő alatt jóval többet kellett vásárol- niok. A város jóakaróinak való ajándékra pedig — úgy látjuk — egy- általában nem tartották alkalmatosnak saját ménesbeli anyagjokat.
A discretioban és honoráriumban adott lovakat, valamint azokat is, amelyekkel 1742-ben a város lovasított insurgenseit fölszerelték, kivétel nélkül pénzen szerezték. 1736—1751 között a ménesből a város kocsi- jába, kis szekerébe, serfőzöházi malmához, pusztakerülői és sőrései számára tudtunkkal mindössze 18 lovat használtak fel, ellenben körül- belül annyi idő alatt (1732—1751) 132 lovat vették helybeli és vidéki lótenyésztőktől, összesen 5746 magyar frton, amiből egy lóra átlagosan 43-5 magyar frt vételár esik. Tömegesen kétszer vásároltak lovakat.
1742-ben gr. Pálffy Miklós országbíró kívánságára 25 lovat szereztek 900 rh. frton (1080 m. frt); de — nem tudjuk miért? — ezeket még abban az évben, ismét eladták 1011 m. frton. 1747-ben pedig 3518 frton vásárolt 80 lovat ajándékoztak a királynőnek kegyelmességeért, hogy a várost a régi szokásban meghagyván, katonai beszállásolás tekintetében különválasztotta Biharvármegyétől.
Nagyobbacska jövedelmet látott a házi pénztár a számfeletti és kiselejtezett lovak eladásából, bár héhá éveken keresztül egy darabot
!) Városi közltár. Régi számadó könyvek csomójában.
4
se adtak el, amit pedig eladtak, igen alacsony áron kelt el. Különböző évekből (1733—1750) összesen 61 városi lónak eladása van feljegyezve ; csak 43 lónak árát ismerjük; ezek között is 17 olyan, amelyet a város insurgensei az örökösödési háborúban elnyüttek s tulajdonképen a ménesbeliek közé nem számíthatók. A 43 lóért 872 m. frtot kaptak, átlagosan csekély 20 frtot. Ez bizonyítja, milyen gyenge minőségűek voltak akkor a nemes város ménesbeli lovai.
E szembeszökő értéktelenséget a helytelen tenyésztési rendszeren kívül a nomádszerű gondozás is előmozdította. Ez állatok kora tavasztól késő, hideg őszig a szabad ég alatt éltek. írás nem hagyta emléke- zetben, hogy télire fedél alá hajtották volna ménesöket. Mégis való- színűnek véljük, hogy a régi számadásokban néhányszor említett „akol", amely valami kezdetleges majorféle telep volt Fegyverneken, Ondód- puszta egy részén, ahol a gulyát teleltetni szokták rendesen, egyúttal a ménes számára is menhelyet adott a téli zord időjárás ellen. Más majorsági épületei, a város belterületén lévő istálló- és gabonásháztól, valamint az utczaházaktól eltekintve, nem voltak a városnak. Az 1736.
évi urbárium is mondja: „Allodia Civitatis aut aedificia ejusmodi nulla habentur". Ugyanezt olvassuk az 1750. évi urb.ariumban.
A csikók teljesen vadon nőttek fel. Míg a negyedfűkort el nem érték, kötőféket csak a bélyogozás napján éreztek magokon. A szilaj, vad csikók összefogdosásához, megkötözéséhez városgazda uraimék a város kenyerén és jó borravaló mellett külön lovas legényeket alkal- maztak. Például : 1736-ban 16 font hús, 2 czipó és nyolcz itcze bor fogyott el. 17õ0-ben a gulyabeli borjuk és ménesbeli csikók bélyogozá- sakor a pásztorok és fogdosó emberek 2 cseber bornál többet ittanak meg. De hát veszedelmes munka is volt az. Emberben, állatban köny- nyen kár eshetett.,
. Olykor a vad csikók tanítása költségeivel is találkozunk a régi számadásokban. 1737-ben Gyapjas István bojtár két csikó tanításáért, 2 frt 40 drt kapott.
i . A méneses • lovak élelmezését csaknem egészen az isteni gond- viselés kegyelmére bízták. Télen talan nem vonták meg tőlök a szénát, ,hiszen 9, város határának különbönző részein hatalmas . szénakazlai nyújtózkodtak a; városnak. De már az annonanusok, a gabonásház.
gondnokainak mindig igen részletes számadásaiból sehol nem látjuk, hogy a ménes abrakot is .kapott volna ; nem kaptak a fias kanczák és nqás erőtelen lovak se.
Д silány táplál^ozástpL.is elcsigázott jószág nem csoda ha fogé- konynyá lett a mocsaras legelőkön könnyen fejlődő állati betegségek iránt, amelyeket állategészségügyi óvrendszabályok nem korlátoztak ;
csak kuruzsló kovácsok próbálgattak orvosolgatni.1) A nyavalyák minden esztendőben tíz, húsz, olykor harniinez százalékát is elpusztították à
ménesnek. 1736-tól 1750-ig 190 db ló „esett ki döggel" a ménesből.
Legroszabb esztendő 1740, amikor 65-ből 24, és 1746, 1747, amikor 86, illetőleg 89-ből 20—20 ló hullott el. Mintha csak a bőrével fizetett volna a ménes. Pedig a lóbőrnek se volt jó ára. Darabonként 50 dénártól
1 frtig kelt. Végül majd látni fogjuk, hogy a ménesre több volt a költ- ség, mint a belőle jött haszon.
Ilyen körülmények között a ménes feloszlatását határozta el a város. Az erre vonatkozó határozatot nem találtuk meg. Sejtjük, hogy a szepesi kamara is beleavatkozott a dologba. A kamara e korban évről
•évre több kifogást emelt a város gazdálkodása ellen és új meg új pa- rancsokat küldött az eladósodott házipénztár bajainak orvoslására. Egyéb okok mellett ekkor tiltotta meg azt is, hogy a városi pénztárból fizet-
tessenek a ref. egyház papjai és a kollégium tanárai. Holott ez kétszáz éves háborítatlan gyakorlat volt. 1751. tavaszán tehát eladták az egész ménest, egy nyomorék vén ló kivételével, 49 lovat és 9 -csikót, 3 csikót -egy pár lóban tudván, egy párt ráadással, párját 30 m. frt 60 dénáron.
A ménes ára összesen 810 m. frt. volt.
Csekély tőke; amely már semmi hasznot nem hozott. A város saját lie vallása szerint (1750.- évi urbárium) lovakból, még inkább az elhul- lottaknak bőréből befolyt 1747-ben 12 rht. 14% kr.
1748-ban 12 36Va » 1749-ben 14 > 39
együtt 39 rhfr. 30 kr. Ennek egy évi átlaga 13 frt. 10 kr.
Érthető, ha felesleges intézménynek tartotta az ilyen ménest az atyáskodó szepesi kamara.
E század 70-es éveiben uj ménest alakított a város. Domokos Lajos főbiró 1777. május 9-én a senatus és communitás gyűlésén indítvá- nyozta, hogy a ménes létszámát hatvanra emeljék s jó fajtájú kanczákat vásároljanak a pesti, szentmártonnapi vagy a győri vásáron. 1778-ban pedig, miután már az elébb meglévő két pásztorhoz harmadikat is fo- gadták, a ménes kettéválasztását és két uj ménnek szerzését is elha- tározták. A ménesek felügyeletére pedig ménesmestert tartottak.2)
!) 1736. Bereczki Mihálynak beteg lovak orvoslásaiul 1 fr. 36 d. ; 1737. Varga Jankó lóorvossal két fekélyes lovat orvosoltattak 68 d. . 1738. A német kovácsnak, ki a város lovain eret vágott, 1 fr. 8 d. ; .¡ ¡, 1747. Város lovai orvoslásáért a kovácsnak 2 rh fr.
2) Prot, politico-oeconomicum 1776—1782.
6
Ez új és a később szervezett ma is meglévő ménes történetét további kutatások alapján más alkalommal Írhatjuk meg.
IL A g u l y á r ó l .
A ménessel egyidőben két gulyája is volt Debrecen városának.
Egyik sőre-; másik vegyesgulya. Az ökröket soványan szedték össze, s mikor a füves Jegelőkön, bőven termett szénán meghíztak, vagy egy tömegben adták el tőszéreknek, vagy levágatván a város mészárszékei- ben mérették el. Az üzlet rendesen nyereséggel zárult. Különösen nagy és sikeres forgalmat csináltak 1745-ben. Ötszázharminczkilencz söre mar- hából 430-at vágtak le. Döggel csak 2 ökör veszett el. A következő évre megmaradt 107 db. Kiadás volt 10342 rhfr. 39 kr, a bevétel
11296 frt. 49 kr. így a nyereségök 954 fr. 10 kr.
Bővebben szólunk a vegyes gulyáról, amely először az 1737. évi számadásban jelenik meg. Az első állomány 26 darab. Ebből öttel az 1736. esztendőbeli városgazdák számoltak be, valószínűleg mint bitang jószágokkal. Huszonegy db. aprólékos marbát pedig N. Kis Gáspár senátor és más becsületes emberektől a piaczon és gúlyán pénzen sze- reztek. 1740-ben a nagy pestisben elhalt emberekről maradt 59 darab marha 82-re emelte a gulya létszámát. Caducitásból két ízben később is gyarapodott a gulya, még inkább pedig ellések és vásárlások által.
így 1741-ben 225, 1742-ben 13 dbot szereztek ismeretlen helyről és ismeretlen áron. 1747-ben gróf Bánffy Dénes szentmiklósi gulyáját, 200 dbot vették meg 2733 m. frt. 84 dron. 1750-ben ismét 12 dbot vásároltak. Ugyanekkor 34-et Martonosi Zsigmond marháiból appre- hendáltak.
A természetes szaporodás százalékát csak a teljes létszámhoz ará- nyosítva tudjuk megállapítani, miután a gulya évjáratok szerint soha nincs számbavéve. A szaporodás itt is, miként a ménesnél, felette silány. Mikor legjobb, akkor se megy túl 30%-on. Átlag 2 0 % körül mozog. Bitang marha ritkán és kevés számmal került a gulyába, nem úgy mint a ménesnél.
A gulyát is nem a köztenyésztés fejlesztése végett tartották.
Fajnemesítő hatását ennek sem vehetjük észre. Az elöljáróság meg- elégedett azzal, ha évente minél több számfeletti jószágot küldhetett vásárra és ha saját marhája húsával láthatta el a Hortobágyon átvonuló militiát, a határjáró deputátiókat és a künn dolgozó praebendás nap- számosokat.
ν
Eladásoknál a következő árakat kapták városgazda uraimék.
1742-ben·tulkok párjáért, 54 m. fr. 48 d.
1742-ben meddő tehenek darabjáért 20 » » 40 » 1743-ban » » » ... 24 ^ 28 >
1746-ban vén tehenek » ___ 14 » » 24 » 1747-ben marhák darabjáért ... ... — 19 » » 13 >
1747-ben öreg ökör , ·. 43 » » 20 ».
1748-ban tülkök párjáért 65 » » 28 » 1749-ben meddő tehenek párjáért 30 » » — » 1750-ben tulkok párjáért 55 » » 08 » . 1751-ben selejtes marhák párjáért... ___ 24 » » — .»
Ha szép tehenekkel akart kedveskedni a tanács jóakaró urainak,, rendesen pénzen szerezte meg az ajándéknak való barmokat. Csak 1751-ben ment a gulyából discretióban egy bikával együtt 12 tehén.
Állati betegségek, marhavész, kábulás s olykor a farkas is csak- nem minden esztendőben sokat felemésztettek a gulyából. 1737-től'
1753-ig 654 db. jószág esett ki ily módon. 1747-ben a létszámnak több- mint egy negyede, 1750-ben csaknem egy harmada döggel hullott el.
Ellenben 15 év alatt 365 dbot adtak el és 57 dbot vágtak le. A kor megjavult közbiztonságát dicséri, hogy tolvajok a legritkább esetben sza- kítottak ki egy két marhát.
A házi pénztár haszna mindazonáltal jóval nagyobb a gulyából,, mint a különben is kisebb ménesből.
Az 1750. évi urbárium szerint eladott marhák és elhullottak bőre- után volt a bevétel :
1747-ben ._; — fr. rh. 931 kr. 25V2
1748-ban » » 856 » 8 1749-ben » » 338 » 59
Összesen fr. 2126 k<\ 32V2
Évi átlag 708 fr. 471/z kr.
A szepesi kamara ezt is keveselhette. Mert 1753 őszén, amikor nagy szárazság volt, a közönség a gulyát „úgy a mint vagyon, circiter 260, csak 250-nél kevesebb ne legyen" 3000 vonás frton (2550 rh. frt.
3060 m. fr.) eladta a helybeli mészáros czéhnek. Az Elepen három kazal szalmát is engedett hozzá. A vételár felét új esztendőben, felét jövő évi Szentgyörgy napkor kellett fizetni.1) Év közben elhullott 26 db.
Ezzel feloszlott a város gulyája is.
i) Prot. Relationum 1742—1755 : 548 1.
ν
Α ménes-gulya történetéhez tartozik, a mibe került a fenntartásuk.
À közvetlen felügyeletet a városgazdák gyakorolták. Ök fizették a pásztorokat és számoltak a ménes-gulya körül felmerült bevételekről-
kiadásokról. 1750 táján pár évig ménes-gulya inspektorok is szerepel- nek, anélkül, hogy ezek állását rendszeresítették volna a városi szer- vezetben.
A ménest és gulyát egy-egy pásztor őrizte, nem átalányért, hanem
•darab szám szerint fizetett bérért. A csikós 1731-ben egy számos (nagy) lóért 34, a gulyás 1752-ben egy számos marháért 14 dénárt kapott.
Conventióban bizonyos élelmi szerekre, sajtra, kenyérre, kására, sóra, ezen felül fára, bocskorra, szűrre is járt nekik néhány forintocska. Hús dolgában -sohsem szorúltak meg. Mindig került „elesett jószág" a bográcsba.
Rendes kiadások közé tartoztak a bélyogozás, kiválasztás vagy
•szaggatás, csikótanítás, orvoslás költségei. Néha telelő földet a város széles nagy határán kívül voltak kénytelenek váltani a gulya számára, így töítént 1747-ben, amikor a püspök-ladányiaktól 10 frt 23 krert, és
1751-ben, amikor egyekiektől, dorogmaiaktól 10 rh. frtért béreltek téli legelőt. Rendkívül való módon terhelték a közpénztárt az olyan esetek is, ha mikor az erőtelen marhákat az akolhoz hajtották s ezeket külön
"felfogadott emberrel őriztették, szénával javították. 1750-ben 15 m. frtot fizettek az őrizőnek és 1 frtra becsülték felétetett szénáját à városnak.
A ménesre, gúlyára fordított rendes kiadások az utolsó években így alakultak :
ménesre gulyára rh. frt. kr. rh. frt. kr.
1743 30.60 70-30
1 7 4 4 3 8 . 1 6 7 8 . 2 1 7 2
1745 , 26.28 39.3272 1746 ..I '.1 ... 15.18 48.28 1747 34.53 144.27
1748 — . - 96.351)
1749 ... ... - 36.20 61.—
1750 26.54 68.21
1752 Ì 3 4·3 5 5 3·0 8 *
, Meg kell jegyeznünk, hogy a pásztorok gyakran csak a következő esztendőben kapták meg előző évi conventiójoknak egy részét.
Helyén való, hogy a város hintós és igás lovairól, jármos ökreiről is ejtsünk néhány szót. A városnak 1736-ban négy kocsibeli lova volt.
!) A ménes költségével együtt.
»
1742-től 1747-ig öt pej lovat tartottak, mellettök egy kocsist évi 30 m frt.
készpénz, 4 fr. 50 d. esizmapénz, 2 fr. 50 d. szalonnapénz fizetés és némi gabonabeli konvenció mellett. 1742-ben Bideskúti Zsigmondtól vettek két pejlovat 100, Szatmári György czigánytól egy pejt 50 m.
frton. Úgy látszik, ekkor kezdték alkalmazni Debreczennek ma is neve- zetes specialitását, az ötös fogatot 1748 után már hat lova, egy kocsija1) és egy kis szekere (homokfutója) van a városnak. Egy lónak egy hó- napra 1 köböl árpa dukált.
A csapszékeknél való szolgálatra hat ökröt használtak. Ezeken kívül a város utczáinak az egész korszakon keresztül széna és fahordásra, fuvaro- zásra 36 szekérhez 72 igás lova és annyi jármosökre volt. Csakhogy mindezeket az utczák kezelése alatt állott utczaszerböl tartották fenn.
A régi és a mostani viszonyok összehasonlíthatása végett érdekes- nek tartjuk, hogy Debreczen város törzsméneséről és törzsgulyájáról ide igtassuk az alábbi adatokat,, amelyeket a város házi pénztárának
1903. évi zárószámadásából vettünk ki : A törzsménesben volt 1903 decz. 31-én:
kancza mén . herélt összesen
öreg 45 32 28 = 105 4-ed fü 20 8 — = 28 3-ad fü 15 20 — = 35 1902. évi .... 22 15 — = 37
• választott 1903 ellés 16 21 — = 37 118 96 28 = 242 Értékök 126350 koronára van becsülve. Egyé átlag 571 korona.
De 7000 koronát is ajánlottak már a városnak egy pár herélt kocsi- lováért. A ménesből való bevétel a polgárság ménesei közé adott városi mének fenntartása megtérülése czimén felvett 13954 koronán felül leg- nagyobb részben eladott számfelettiek és kiselejtezettek árából 16779 kor.
A ménesre tett kiadás 32313 kor. Ebből zabra 12500, személyzet fize- tésére 10474 kor. esik.
A törzsgulyában volt ugyanakkor:
tehén és üsző bika tinó összesen
öreg 43 14 18 = 75 4-ed fü 10 3 = 1 3 3-ad fü 13 6 6 = 25
1903. évi ellés ... 18 21 = 39 84 44 24 = 152
!) 1749-ben Budán a n. város számára egyfedeles kocsit és két postakocsit csináltattak 210 rh. frtért.
10
A törzsgulya értéke 42750 korona. Egy darabra esik átlag 281 kor.
Tenyészállatok eladásából befolyt 6843 kor. Tenyészállatvételre, sze- mélyzet fizetésére és korodai költségre kiment 4017 kor.
A ménes tehát pénzügyileg ma sem fizeti ki magát. De nem is ez a költséges fenntartás végczélja. Hanem a város összes lóállományának javítása. Hogy e czélt jól szolgálja-é a ménes? — a felett megoszlik a
szakemberek véleménye.
Függelékül a régi ménes és gulya esztendőnként való létszámát feltüntető kimutatást is összeállítottuk, amint következik :
I. A v á r o s m é n e s é n e k l é t s z á m a .
Létszám az év Évközi szaporodás s K i m e n e t e l >ffl й
elejen -ο
bitangul vagy| máskent jölt ι Ν
kimustrálás, | beosztás I
от SU ЫЭ
Esztendő városé bitang összesen ellésböl
Λ ОТ
'ο =3
TS α ο vásárlásbó
l bitangul vagy| máskent jölt ι su от
' >
su ОТ N
•а eladás kimustrálás, | beosztás I appropriálá о
.2 от
"Õ bß
••о to
•TS
>
>
SU N CÖ
-ci В CSI от
Esztendő
d a r a b d a г а b M iß d a r a b su
J
1 7 3 6 7 4 8 8 2 S _ _ 6 9 6 4 3 8 7 7 1 7 3 7 7 1 6 7 7 8 — о 1 2 9 9 1 9 1 2 1 3 6 4
1 7 3 8 5 5 9 6 4 1 0 — — 4 7 8 2 — 2 9 6 5
1 7 3 9 p ρ 6 5 2 2 — 7 7 6 2 3 — 7 6 5
1 7 4 0 5 5 1 0 6 5 ρ ρ ρ ρ S 3 — — — 2 4 5 9
1 7 4 1 4 8 1 1 5 9 S ρ ρ ρ 7 8 5 — 3 3 6 7
1 7 4 2 5 6 1 1 6 7 1 0 — — 5 S 2 2 — — 9 7 1
1 7 4 3 ρ ρ 7 1 15 — — — 8 6 — 2 — 1 1 7 3
1 7 4 4 ρ ρ 7 3 1 4 ρ ρ ρ 1 1 0 — — 4 1 3 9 3
1 7 4 5 э ρ SS1) 16 — — 1 0 1 1 4 1 1 — — 1 7 8 6
1 7 4 6 ρ ρ 86 14 — — 1 1 0 1 — 1 1 2 0 7 9
. 1 7 4 7 ρ ρ 7 9 ρ ρ ρ ρ ρ — — — 9 89
1 7 4 8 7 3 16 8 9 14 — — — 9 — — 1 2 0 7 8
1 7 4 9 58 2 0 7 S ρ — — — ρ — . 3 1 1 4 7 2
1 7 5 0 5 7 15 7°- 12 — — ο 86 — 5 — 1 3 6 8
1 7 5 1 ρ ρ 502) 9 5 9 5 S 1
2) A városgazdai számadások ennyit irnak. A különbség oka nem lünik ki.
11
II. A v á r o s g u l y á j á n a k l é t s z á m a .
>
-о Évközi szaporodás
1 Egész évi létszám Évközi kimenetel
tszámaz évvégén
'β о
-Sá SJ Létszám az elején ellésböl caducilásból vételből. bitangul jött 1 Egész évi létszám eladás kimustráltak, I elajándékoztak I döggel kiesett, farkas megette levágtak tszámaz évvégén
M te . d a r a b
1 Egész évi létszám
d a г a • b J
1737 5 _ _ • 21 26 2 1 23
1738 23 — · — — — 26 — — — — 26
1739 23 3 — — — 26 — _ 3 — 23
1740 23 — 59 — — 82 — — 15 4 63
1741 66 68 — 225 5 364 24 — , 3 1 336
1742 336 71 — 13 2 422 51 — 45 3 323
1743 323 98 — — 2 423 8 — 24 i 384
1744 384 80 • — — 6 470 . 53 63 7 347
1745 347 82 — — — 429 — — 53 5 371
1746 371 59 — — — 430 12 — 57 361
1747 358 61 — 200 — 619 49 13 93 1 463
1748 463 24 — — — 487 24 — 72 7 384
1749 384 69 7 — 1 461 32 — 33 22 374
1750 374 56 39 46 — 515 77 — 102 . — 334 1751 334 46 — - — — 380 33 13 32 — 302
1752 302 51 — — 353 9 — 32 9 307
1753 307 9 ? 266 ' 26
ADATOK.
A KASSAI NYERGESEK CÉHLEVELE. (1461.) S a t l e r C z e c h e .
Il em. Es ist czu merken. Nachdeme und ayne yczliche Stadt in
€zunehmung des volkes und merung der Eren, auch der narung besserung erfunden wirt, wo dy hant werk! eute und Czehen durch Ire herrn und oeberisten in rechtfertiger ordenung und regirung gehalten werden. Im sint dy erbaren Maister der Satler Czeche vor gesessen Rat komen, pittende mit ganzen fleisse In (-ihnen) dy hernachgeschriben Artickel
•czu verlegen, guenstiglich mitczugeben und Sy dabey czubestetigen, Dar Sy desterpas bey diser Stadt vebel und gut mitleydende, sich aufge- halten und an Irer narung gebesseren moechte, dy also hernach folgen.
Czum ersten Daz In dy Bawmhacker gutte baeume machen, damit ain yczlicher Maister bewart sey und af ain Bawmhacker äynen Maister baewme gebe, dy nicht gerecht weren, dy sol man czuschloen, und der schade sol gehen'auf den Bawmhacker, wer aber daz der Bawmhacker aynen Maister gutte baewme gebe und der. Maister oder seyne Gesellen dy baewme verschnitten es wer gem Ross, oder gem Manne, bey dem- selben Maister sol man Sy gleicherweize czuschloen, sy sein gehewt
•oder mittenander berayt.
Item Aver ain kuesz Satel machen wil, Er sey rot oder swarcz, der sol nehmen gut czeitig leder und darczu sol er In beschloen, vor
•der schin und holschin mit ba-n und wer aynen rotten duerren Satel machen Avil, der sol nehmen gut czeitig leder, ausgenomen schefens, und kain Satel sol mit loesch werden angelegt, es sey denn daz In ymandt also dingte, der sol das thuen mit wissen der viermaister.
Item daz kain Satler ain Bawm selbs mache, er kund'e es denn wol, also daz In dy Bawmhacker beschawn vor und dy viermaister af er ain toegn hab oder nicht, es das er nichten tawk, so sol man In czu schloen, alz oben geschrieben steht.
Item daz kain Maister aynem Gesellen mehr sol under dy hende geben czu beschneiden und ausczuberaiten, wenn sechs baewme, und daz Er dy gut mache, und wenn Er dy gemacht hat, so geb man Im aber sechs, daz das der Stadt und den Maistern ayne Ere mag gesein und dem Lande czu nutcze.
Item an ymandt fremde Seettl her brechte und Sy oberfueren wolde, alz Sy vor getan haben, wo Sy denselben oder dy guetter be-
