Az 1848. évi honvéd szakirodalom kezdetei

KEMÉNY G. G Á B O R

CÁJK 1848. ml Itő iwld szakitődatőHi kezdcM

Számos tanulmányban olvashattunk arról, hogy a szabadságharc jelentős eredményei, nemkevésbbé pedig a nemzetőrség és honvéd- ség szakszerű megszervezése nagyobbrészt

azoknak a fiatal katonai szakembereknek köszönhető, akik nemcsak hadsereget, de magyar hadtudományt, katonai szakirodal- mat is teremtettek 1848—49-ben.

Ezekről a 48-as magyar katonai szakírók- ról és általában a korabeli honvéd katonai szakirodalom kezdeteiről röviden beszámolnunk már csak azért is szükséges, mert ennek az iro- dalomnak első zsengéi a gyakorlatban összefor- rottak a szabadságharc első hadi eredményeivel, szervezési és hadászati sikereivel. D e nemcsak ez a közvetlen gyakorlati ok készteti a kutatót a száz év előtti honvéd szakirodalom első ki- adványainak egybegyűjtésére. A vizsgálat az idevágó irodalom- és társadalomtörténeti kér- désekre is választ ad. Megismerjük belőle Negyvennyolc katonai szakíróinak életkörülmé- nyeit, érdeklődési körét, munkásságát, tehát szemléletét, valamint a haditudományok szín- vonalát és helyzetképét a száz év előtti Ma- gyarországon.

H o g y megfelelően értékeljük 1848 honvéd szakirodalmát, elöljáróban meg kell állapíta- n u n k : a pesti márciusi forradalom előtt magyar szerzőtől származó magyar katonai szakirodalom nem létezett, csak többnyire idegen nyelvű katonai művek voltak; a korábbi időkből fennmaradt eredeti magyar hadtudományi ha- gyományok pedig feledésbe merültek. Bizo- nyos, hogy a X I X . század első harmadának javarészt az országhatárokon túlra helyezett

„osztrák—magyar" garnizon-világában aligha esett szó az ősi magyar hadviselés, a Mohács előtti magyar hadászat formáiról. M á t y á s fe- kete serege, Bocskai hajdúi, a költő-hadvezér Zrínyi s katonai-szellemi hagyatéka, a kuruc hadjáratok stratégiája inkább csak elmosódott, elképzelt emlékként élt az összbirodalmi h a d - seregbe kényszerített magyar tisztben és köz- katonában. Ez a hadsereg pedig — mint azt a

Sztrokay Elek

A Z

ERŐDÍTÉS tudománya.

I R T A

S Z T R O K A Y E L E K ,

F Ő H A D N A G Y A Z Ö T Ö D I K S Z Á M Ü M A G Y . H U S Z Á R - EZREDNEL.

A s z e r z ő arcképével és nyolc körnetszetü táblával.

BUDÁN,

A M A G Y A R K I R . E G Y E T E M B E T Ű I V E L

1 8 4 8 .

Sztrokay Elek posztumusz művének címlapja

11

Magyar kiegészítésű csapatok a szabadság- harc előtt című tanulmány (Honvéd, 1948 8—9. sz., 59 és kk) találóan jellemzi —, „kisebb szerű államot alkotott az államban s megbíz- ható, vak eszköze volt mindenkor az összbiro- dalmi eszmét képviselő kormányzó főhatalom- nak. Az összbirodalmi gondolat megtcstesí- tése az ezredek elhelyezésében és az egyes csa- pattesteken belül a tisztikar nemzetiség szerinti megoszlásában jutott szembeötlően kifejezésre.

A színmagyar ezredek javarésze Olaszország- ban, Galíciában, Cseh- és Morvaországban állomásozott, Magyarország földjét pedig ide- gen katonák taposták."

1848-ban tehát mindent élőiről és újból kellett kezdeni, nem egyszer a korábbi isme- reteket az új szükségletekre alkalmazni. Vi- tathatatlan, hogy a szabadságharc korának ka- tonai szakírói nem azzal az érzéssel és szán- dékkal írtak, hogy ezzel az új magyar katonai szakirodalmat gazdagítsák, illetve megteremt- sék. Ilyen vaev ehhez hasonló tervszerűség nem irányította tollúkat: egyedül és kizárólag a napiesemények során felmerülő gyakorlati szükségleteket igyekeztek kézikönyveikkel, sza- bályzataikkal, értekezéseikkel kielégíteni. Bizo- nyos azonban, hogy a korai magyar honvéd szakírók egyike-másika kétségkívül tudatában volt annak, hogy ismereteik, tapasztalásaik közzététele ösztönzőleg hat a magvar vonatko- zású katonai problémák további vizsgálatára.

Ezzel a célzattal vetette papírra munkáját az alig harminc esztendős korában tragikus hirtelen- séggel elhunyt Sztrokay Elek „cs. kir. huszárfő- hadnagy", aki egyetlen reánk maradt művében az első XIX. századi magyarnyelvű stratégiai munkával gazdagította keletkező katonai szak- irodalmunkat. Sztrokay Elek, „az 5. számú magyar huszárezred főhadnagyának" műve: Az erődítés tudománya 1848 júliusában jelent meg Budán, az Egyetemi nyomda kiadásában- A szerző ekkor már több, mint háromnegyed éve halott volt, posztumusz művét anyja rendezte sajtó alá és ajánlja Mészáros Lázár hadügyminiszternek. Az első „negyvennyolcas"

katonai szakíró nyilván tüdősorvadásban D U S Z -

tult el s vele egyik legkiválóbb reménysége veszett el a korai magyar szaktudománynak.

Sztrokay 1818 augusztus 19-én született Pes- ten, tehát halálakor nem volt még 29 éves. El- végezte a gimnáziumot, majd tüzérnek jelentke- zett és 1836-ban már a bécsi „bombászkarnál tanulja az erődítési tudományt.

Sztrokay posztumusz műve nem minden- ben viseli magán az eredetiség jegyeit, de a soron következő Gál Sándor kiadványaival összehasonlítva Az erődítés tudománya ezek- nél eredetibb, egyéni kutatások és megfigyelé- sek alapján összeállított munka-

Gál Sándornál viszont, akit több-keve- sebb joggal a magyar katonai szakiroda- lom egyik ösztönzőjének, kezdeményezőjének, sőt megteremtőjének tekinthetünk, nem a szak- irodalmi munkán, hanem a gyakorlati — nem- zetőr, majd a honvéd — szervezésen volt a

hangsúly, olyannyira, hogy összeállításait és eredeti értekezéseit teljesen alárendelte ennek, az akkortájt valóban létfontosságú szervezési szempontnak. Régi székely katonacsaládból származott, atyja, aki Gál katonai pályafutása kezdetén már kvietált kapitány, előbb a kézdi- vásárhelyi katonai nevelőintézetbe, majd az olmützi katonai kadétiskolába küldötte, ahon- nan 1830 körül a csiki 1. székely gyalogez- redhez került. Itt kadéttársaival magyar ön- képzőkört és olvasótársaságot szervez. Had- nagyi kinevezését, mint megbízhatatlan csak 1842-ben kapta meg, mire kilépett a szolgálat- ból és „nyugdíjaztatta" magát. Közvetlenül a pesti márciusi forradalom után nemzetőri szolgálatra jelentkezett és szakismereteit a ma- gyar szabadságmozgalom rendelkezésére bocsá- totta. összeállításai, majd önálló értekezései gyors egymásutánban jelentek meg. Március- ban A nemzeti őrsereg oktatási, gyakorlati és őrszolgálati szabályzatát és A cs. királyi sor- gyalogság oktatási szabályzata című, nyilván osztrák katonai szerzőtől, németből fordított szolgálati szabályzatot, áprilisban A Pest-városi nemzeti őrsereg ideiglenes oktatás, gyakorlat- és szolgálati szabályzata című összeállítását jelen- tette meg. Ezeket követték Negyvennyolc augusztusában Szuronyvítan (vívástan) a gya- logság számára és Rövid utasítás egyes földszíni tárgyak és helységek védelmezésében című ki- sebb tanulmányai, majd az év szeptemberében A cs- királyi sorgyalogság oktatási szabályzata című fordításának második része és Rövid utasítás az előőrsök (Vorposten) szolgálatát illetőleg című önálló dolgozata, melynek meg- jelenése után hosszú időre karddal cseréli fel a tollat.

Korábbi tanulmányunkban (A honvédség az 1848. évi sajtó és irodalom tükrében, Honvéd 1948 8—9. sz. 71—78 1.) közöltük, hogy a Kossuth Hírlapja már 1848 július 23-án közli a szerzőnek, Kovács György pesti nemzetőrségi ezredparancsnok mellé századosi rangban történt kinevezését. Ugyanitt megírtuk, hogy a Buda- pesti Divatlap viszont arról tudósít 1848 augusztus 24-én, hogy a székely önkéntesek- ből verbuválandó lovassereg megszervezésére a Székelyföldre utazott Berzenczei László maros- széki képviselő segédtisztként magával vitte Gál Sándort, akiről nem ok nélkül állapítja meg Szinnyei Ferenc, hogy „a székelyek bál- ványa volt, kik lángeszű földijüket tisztelvén benne, érte mindent megtettek . . . "

Gál, mint a székelyföldi hadsereg egyik megszervezője, kiérdemelte Bem tábornok elis- merését is, aki 1849 január 23-án az első székely ezred ezredesévé nevezte ki. A szabad- ságharc katonai szakírója a világosi fegyver- letétel után Angliába, majd Konstantinápolyba ment, majd érintkezést keresett a Kutahiába került Kossuthtal és a magyar emigrációval.

Nem tartozik tanulmányunk körébe, hogy Gál további emigrációs katonai tevékenységével kö- zelebbről foglalkozzunk. Szükségesnek tartjuk megjegyezni azonban, hogy 1861. évi nézet- 12

GÁL. S Á N D O B .

IR<D?IID IVA31VA8

AZ

ELŐŐRSÖK (VORPOSTEN)

S Z O L G L A T Á T ILLETŐLEG

G Á L K Á I D O K

A ' H O X V É D D E K - T S MOBILNEMZETŐSSÉG SZÁMÁRA.

1818.

)

rivoaATofxkóZiíVAztLkiL.

MniD vnsivAs

EGYES FÖLDSZIM TÁRGYAK NEMZETI ORSEREG

É S

HELYSÉGEK VÉDELMEZÉSÉBEN

ÉS

MEGTÁMADÁSÁBAN.

G A L S A S K O R

A' S O R K A T O N A S Á G ' G Y A K O R L A T I S Z A B Á L Y Z A T Á N A K F Ü G - GELÉKE S Z E R I N T .

PESTEN, 1848.

N Y O M A T O T T K O Z M A V A Z U L N Á L .

IDEIGLENES OKTATAS, CYAKOHLAT- n

SZOLGÁLATI SZABÁLYZATA.

SZERKESZTŐ

u

A PESTI ŐRHADITANÁCS H E L Y B E N H A G Y Á S Á V A L

kOZKE BOCSÁT A

G A I . S Á N D O R .

P E S T E N , 1 8 4 8 . ia KOMMUUTCZ. ttkCLrrtM

GÁL SÁNDOR és 1848. évi katonai szakirodalmi kiadványai

13

eltérése Kossuthtal az olaszországi magyar légiók szervezése körül nem politikai okok- ból, hanem zabolátlan, kiegyensúlyozatlan egyé- niségének rovására írandó, mint azt a vele fog- lakozó tanulmányok is elismerik.

Bennünket nem az emigráns Gál, sőt nem is a legendáshírű székelyföldi katonai szervező érdekel közelebbről ez alkalommal, hanem a katonai szakíró. Éppen ezért Gál katonai sze- repét leszűkítjük a nevével jelzett 1848. évi ka- tonai kiadványok vizsgálatára.

Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy Gál Sándor 48-as katonai munkáit sem az egyéni jelleg, sem pedig a magyar katonai ve- zényleti vagy éppen az értekező haditudo- mányi szaknyelv megteremtésére irányuló szán- dék nem jellemzi. A nemzeti őrsereg oktatási, gyakorlati és szolgálati szabályzata című munka — az első 1848. évi magyar katonai kiadvány — például, soronkövetkező bővített kiadásával (A Pest-városi nemzeti őrsereg ideig- lenes oktatás-, gyakorlat- és szolgálati szabály- zata) együtt tulajdonképpen szűkre fogott ki- vonata annak a németből fordított, nyilván osztrák katonai szerzőtől származó munkának, melynek első része Gál fordításában már 1848 márciusában megjelent, második része pedig szeptember végén hagyta el a sajtót. Jellemző, hogy Gál az első kiadvány címlapján még szerzőként szerepel, a másodikon mint „szer- kesztő" s csak a harmadik kiadványból, a for- dításból tűnik ki, hogy az anyag jelentős része az ismeretlen idegen szerző művének ki- vonata- Nem hallgathatjuk el azonban, hogy szolgálati szabályzatokkal van dolgunk, me- lyeknek rövid, értelmes és áttekinthető átülte- tésével és magyarnyelvű összefoglalásával így is kétségkívül nagy szolgálatot tett a nemzetőri, majd a honvéd szervezésnek.

Gál egyébként a Szabályzat első, márciusi ki- adványát sajtó alá rendezve, utal bizonyos

„korszerű hadi munkálatokra", melyeknek azon- ban nem leljük nyomát 1848 tavaszán. Ki- adványának (úgy ez, mint áprilisi röpirata kétnyelvű, magyar-német párhuzamos szöveggel jelent meg) célját egyébként a következőkben indokolja:

„hogy a jelen európai átalakulási moz- galmak következtében a bel- és külbi- torság (biztonság) fenntartására alakuló magyar nemzeti őrsereg dicső rendelteté- sének tökéletesen megfelelhessen, ezen sza- bályzatok ideiglenesen, t. i. míg a nem- zeti őrsereg országosan és törvényesen rendeztetik és a terjedelmes alapszabályzat- tok a sajtó alól kiszabadulva, közre bocsá- tatnak, (z)sinórmértékül ajánltatnak "

Gál Sándor kiadványai kétségkívül nem annyira a magyar honvéd szakirodalom előbbre- viteie, mint a gyakorlati kiképzés terén jelen- tősek. A munkák megjelentetésének fontossá- gát elismeri a nemzetőri szervezkedés központi irányító szerve, a pesti őrhaditanács is, mely- nek „helybenhagyásával" jelenik meg az ápri- 14

lisi szolgálati szabályzat. Ebben az alapkikép- zés utasításain és az új vezényszavak egész sorozatán kívül megtaláljuk a „nemzeti és polgári őrsereg" szolgálati szabályzatát is, mely két szakaszban tárgvalja a nemzetőrök kötelezettségeit, illetve őrszolgálatuk természetét- Kortörténeti szempontból is figyelemreméltó en- nek a résznek bevezetése, melyben a szerző a nemzeti és polgári őrsereg célját fejtegeti. A munkának ez a része — mondanunk sem kell — Gál eredeti alkotása.

„A csend és közbátorság (bizton- ság) fenntartása, a nemzeti és polgári őr- sereg magasztos célja.

Hogy ezen testület rendeltetésének tö- kéletesen megfelelhessen, vezényletbeni egység, rend és tettleges erélyes együttmű- ködés, valamint, hogy az őrvitézen kezdve minden rangfokozaton ki-ki szolgálati kö- telességét ismerje, elkerülhetetlenül szük- séges.

Jelen rendszabályban (foglaltak) min- den őrvitéznek és őrtisztnek kötelességé- ben foglaltatván, ideiglenesen — míg a nemzeti őrsereg országosan és törvénye- sen rendeztetik — útmutatásul szolgálnak.

Azon meggyőződéstől áthatva, miként a csend és közbátorság fenntartása né- mileg ezen ideiglenes rendszabályok pon- tos teljesítése által van föltételezve, min- den egyén, ki a nemzeti és polgári őrse- reghez önként beállott^ jelen szabályzat kellő teljesítésére köteleztetik."

A továbbiakban azután elmondja, hogy az őrsereg alapja a fegyelem. Az őrvitézek (nem- zetőrök) „a meghatározott órában őrszolgá- latra éjjel és nappal, valamint minden ünne- pély és fegy(elmező) gyakorlat végett teljes fegyverzettel a kijelölt gyűlőhelyen megjelenni kötelesek." A nemzetőrség rangfokozata: őrvi- téz, őrvezető, tizedes, őrmester, első- és másod- fokozatú hadnagy, főhadnagy, százados- Maga- sabb fokozatot a nemzetőrség — legalábbis

1848 tavaszán — nem ismert. A szervezet fölött a nemzetőri fővezérség állott, melytől a nem-

zetőrparancsnokok a mindenkori parancsokat továbbításra átvették.

Gál következő kiadványa A cs. királyi sor- gyalogság oktatási szabályzata II. rész1) már 1848 nyarának elején sajtó alatt lehetett, de csak szeptember végén jelent meg. Itt említjük, hogy a munka még 1848 márciusának végén megje- lent első részének címlapján Gál, a fordító még „cs. kir. alhadnagy az 1. székely 14- ba- tárvédezrednél" megjelöléssel szerepelt. A má- sodik rész címlapján Gál új rangja nem sze- repel, pedig tudjuk, hogy 1848 július 23-án századosi ranggal kinevezték a pesti nemzet- őrséghez. A könyv — mint jeleztük — részle- tes tárgyalása mindannak, amit Gál előző két röpiratában vázlatosan ismertet. Ez tehát egy

') Oktatási szabályzat a magyar gyalogság számára.

2-ik füzet. A csatározásról. (Voni Plánkelnj. Az eredeti németből. Pesten 1848.

HONVÉDELMI

\ ()rsere<f»ck

i l ü V t t b é r t * ® * * * "

^ ******

SZÜfSflE

Kiadja

ao*rÉD Tüzroe,

l ö b b k a l o n a k ö z r e m u n k á l á s á v a l ^ ^ K S E G S Z \ jty

R a k s n n y l I m r e , volt cs. kir. bombavető.

POZSONYBAN, 1848.

SCHMIO FEREBCZ ÉS BUSCH J. I. BETŰIVEL

4 ^r-elnök

**<*» Tiniű ^urszieos

) i,

v Pcste", 1848

yoraUou ^ . r 'Kinfyiail.

Három egykorú kiadvány az 1848. évi katonai kiképzés és szakirodalom köréből

részletes oktatási és szervezeti utasítás, ahol inkább csak a nem mindig szerencsés kézzel átültetett magyar vezényszavak érdemelnek fi- gvelmet. Ezen a téren Gál épúgy kísérletezik, mint Halas József pozsonyi nemzetőr, aki „A nemzeti könnyű lovas őrseregnek besorozása ezredekben és Hadgyakorlati Parancsszavak című május elején kiadott röpiratában a ran- gok magyar megfelelőit, majd a korábbi pa- rancsszavak magyar változatait igyekezett pon- tosan meghatározni. Gál — ezen a téren is — kétségkívül eredményesebb munkát végzett Halas röpiratánál

Még két Gál-féle röpiratról kell röviden megemlékeznünk. Mindkettő oktatófüzet jel- legű. Az első (Rövid utasítás egyes földszíni tárgyak és helységek védelmezésében és meg- támadásában) 1848 augusztusában, a második (Rövid utasítás az előőrsök szolgálatát illető- leg) az év szeptemberében jelent meg.

Az utalásból kitűnik, hogy Gál nagyobb hadtudományi munka megjelentetésére készült, melyet a Kossuth Hírlapja már augusztus má- sodik felében Harcművészeti utasítások címmel hirdet. Ez a munka azonban székelyföldi szer- vező körútja, majd ottani tevékenysége követ- keztében nem jelent meg. A szerzőtől 1849 folya- mán csupán egy Marosvásárhelyről, 1849 jú- nius 29-én keltezett tábori felhívás (Rendelet a

táborból — Székelyek szabadságharcosai) látott napvilágot. Éppen ezért Gál önálló hadtudo- mányi munkásságáról az elmondottak alapján aligha beszélhetünk. Mégis ő lett a szabadság- harc magyar katonai szakirodalmának elindí- tója, aki kis kézikönyveivel, vázlatos összefog- lalásaival a legszükségesebb alapismeretekre tanította a nemzetőröket, majd a honvédeket.

Az a szerző, aki — saját bevallása sze- rint — céltudatosan és hosszú idő óta törekedett a magyar katonai irodalom szaktudományos megalapozására, nem Gál Sándor, hanem Rak- sányi Imre 1848 márciusának végén Pozsony- ban „több katona közremunkálásával" megje- lent Honvédelmi Szövétnek című röpirat szer- zője volt- Az ő nevéhez fűződik az első magyar-

nyelvű katonai szaklap kiadásának terve, amiértis indokoltnak tartjuk, hogy személyével közelebbről megismerkedjünk.

Raksányi Imre, 1818 májusában született Orosházán. Az olmützi tüzérségi katonai iskola elvégzése után Bécsben éveken át felsőbb ka- tonai, elsősorban tüzérségi szaktanulmányokat folytatott. Ennek ellenére a tiszti ranglétrán semmit sem haladt előre, 1848 tavaszán még mindig a legalsóbbfokú tüzértiszt („bombavető"), mint a negyvenes évek elején. Bécsi tartózko- dása idején egyizben felmerült benne a gondo- lat, hogy Szövétnek címmel magyar katonai

szaklapot indítson, tervét azonban — Szinnyei állításával ellentétben, aki nyilván az 1848. évi Honvédelmi Szövétnekkel téveszti össze ezt a korai elképzelést — nem valósíthatta meg. A márciusi pesti forradalomnak kellett elkövet- keznie, hogy Raksáriyi kivételes szakképzettsége teret kapjon. A szabadságharcot nagy rokont, Kossuth mellett vívta meg, akinek megbízásá- ból többször tárgyalt az egész szabadságküzde- lemre kiható nagyfontosságú ügyekben. így

1849 júniusában ő kapott megbízatást a szerb békéltető tárgyalások lefolytatására- Minden bi- zonnyal Szinnyeinek van igaza Nagy Ivánnal szemben abban, hogy Raksányi a fegyverleté- tel után nem menekült külföldre, hanem való- színűleg elesett az 1849 augusztus 9-i temes- vári ütközetben.

Raksányi tehát, mint a szabadságharc ma- gyar katona-diplomatája is figyelemreméltó egyé- niség, még inkább az, mint a magyar honvéd szak- sajtó alapvetője, melynek bejelentését éppen az 1848 március 25-ről Pozsonyból keltezett Hon- védelmi Szövétnek tartalmazza. Ennek elősza- vában olvassuk tervezett vállalkozásának alábbi Ieirását:

„Itt az ideje — írja —, hogy a magyar valahára katonai tudománnyal is foglala- toskodjék. Alulírt, az elől kitett cím alatt egy népszerű hadtudományi folyóiratot kí- vánok megindítani, a magyar hadiirodalom- nak egyik első zsengéjéül.

A vállalat kitűzött célját a munka címe fejezi ki. Nem lesz az egyéb, mint a magyar lelkes ifjúságnak olvasmányt nyúj- tani, melyből mindenekelőtt a maga ren- deltetésével, a honvédelem roppant fel- adatával, az életrevaló hadseregek bonyo- dalmas lényegével megismerkedni tanuljon;

a magyar törvényhozóknak pedig kézi- könyvet, melyben a honvédelmi rendszer felállításánál a szükséges statis(z)tikai, ide- tartozó státustudományi adatokat, más nemzetek példáit, a különféle szempon- tokból felállított honvédelmi elveket, tano- kat, lábrakapott tévedések megigazításait fel- találhassa."

Röpiratából megtudjuk, hogy a szerző már 1843-ban javaslattal fordult az országgyűlés- hez a nemzetőrség „minden kormányenge- delem nélküli talpraállítása ügyében." Az ekkori követválasztási kihágások jövőbeli elkerülésére javasolta,' hogy a megyei hatóságok a kisne- mességet ennek ürügye alatt fegyveres kikép- zésben részesítsék, „akép nemzetőrséget orga- nisáljanak s ilyennel hátuk mögött bátrabb hangon beszéljenek reformkívánságaikról."

Raksányi javaslatát elvetette az országgyűlés s hasonlókép nem nyert meghallgatást az a válaszirata, melyet a következő évben a Lu- doviceumnak politechnikává való átalakítása ellen — Kisfaludy Sándor hasonértelmü érteke- zését támogatva — készített. A sorozatos siker- telenség sem törte le a magyar független had- erőt és az önálló magyar katonai szakirodalmat célzó tervei további propagálásában. Ezért üd-

16

>

vözli örömmel 1847 végén a Magyar Tudós Társaság — 1849 március 31-re kitűzött pá- lyatételét „nemesi felkelésünk rendszere cél- szerű átalakításának javaslata" ügyében.

Ennek a munkának összeállítását szakította félbe a pesti márciusi forradalom, mely most már reményteljes távlatokat nyitott ezen a téren is. De Raksányi nemcsak a megvalósí- tás lehetőségét, a független magyar haderő, ön^; álló magyar hadtudomány és katonai szaksaj- tó létrehívásának rendkívüli akadályait is látja.

Ez csendül ki röpirata alábbi soraiból:

„Mindjárt az első szabadságpercekben aggodalom kérdéseit tevém magamnak. S ezeknek leggyötröbbike volt: hol vesz- szük hirtelen a nemzeti honvédelmi szerke- zet alig felszámítható sokaságú eszkö- zeit? Lesz-e elég magyar katonai tudomá- nyunk, nem mondom az állandó hadse- reg visszamagyarosítására, hanem csak a nemzetőrség oly gyors organisátiójára is?

Elérkezettnek látja az időt, hogy felvesse az első magyar katonai szaklap megindításának tervét:

„A Honvédelmi Szövétnek a szükség- hez képest ábrázolatok, abroszok és térké- pekkel fog megjelenni. Egyelőre csak egy próbakötetet bocsátunk közre s ennek ok- vetlen megjelenési határnapja jövő (értsd:

az elkövetkező) júl. l-e leend, miszerint a kormánynak és a közvéleménynek benne netán teendő javaslatok még az első magyar parlament egybegyűlése előtt legye- nek köztudomásúak . . . A Honvédelmi Szö- vétnek az Országos Magyar Nemzetőrség kézikönyve leend s ami ennél több: a nemzetőrséget a magyar állandó hadse- reggel összefüggő (összekötő) kapocs. Nem hiszem, hogy e honban jelenleg lelkesítésre legyen szükség- A mire szükség van: in- tés a hadidolgok tanulására, ezt tegyétek, polgártársaim!

Raksányi tervezett hadtudományi folyó- irata eddigi kutatásaink szerint nem jelent meg.²) Ebben közrejátszott a szerkesztő másirányú elfoglaltsága, de kétségkívül az a körülmény is, hogy egy fenti elképzelésű tudományos katonai folyóirat feltételei hiányoztak még nálunk 1848 első felében. Később pedig nem Rak- sányi, hanem Ocsvai Ferenc indítja el a sza- badságharc első katonai lapját, a „Honvéd"-et, 1848 december 28-án, Kolozsvárt.

A fegyvernem szerinti katonai szervezke- dés még Kossuth július 11-i megajánlási be- széde után sem bontakozott ki a szükséges ará- nyokban. Még a lovasságnál is sok volt a szer-

2) Az Eggenberger-féle Honi Irodalmi Hirdető (az egyetlen egykorú irodalmi bibliográfia) 1848. évi 21. o l - dalán 1848 júliusának kiadványai között ugyan a kö- vetkező adattal találkozunk: Raksányi Imre: Honvédelmi Szövétnek kézikönyvül nyújtva nemzetöröknek és fiatal katonáknak. Táblákkal, rajzokkal, térképekkel. 2. rész.

8. r. Pozsony 1848. ö s s z e s e n 264 1. Ez az adat azon- ban nyilván az előzetes bejelentésre támaszkodik, melyet viszont nem említ a -Honi Irodalmi Hirdető a márciusi és későbbi kiadványok között.

vezni való, ami később is fennáll, mire maga Mészáros Lázár hadügyminiszter vállalkozik a lovassági oktatási kézikönyv összeállítására (Huszárok kézikönyvecskéje. Oktatási szabályul altisztek és közvitézek számára, Pest, 1849.) Hasonlókép 1849-re esik a magyar katonai fő- iskola első tervezetét tartalmazó kiadvány (Petzelt: A magyar hadi főtanoda) megjelente tése is.3)

A tüzérségnél viszont mindent a legelejéről kellett kezdeni. Magyar tüzérség eddig nem volt, meg kellett teremteni. Ennek a munká- nak oroszlánrészét Mack (Makk) József 1848—49. évi tüzérezredes, korábban „bombász- kari főtüzér" hajtotta végre, akit osztrák ka- tonai körökben veszedelmes rebellisnek tartot- tak azóta, hogy Galíciában 1831-ben, a len- gyel fölkelés idején, nem volt hajlandó tüzelni a népre. Mack forradalmiságában nem tévedtek, ő lett a magyar honvédtüzérség megteremtője és egyike a szabadságharc legmerészebb forra- dalmárainak. 1848 június 19-én nevezték ki hadnaggyá és negyedévvel később bemutatja a világ előtt a legfiatalabb fegyvernemet, mely 1848 szeptemberében a magyar honvédsereg javára dönti el a fordulópontot jelentő pákozdi csatát.

De Mack ez alkalommal nem mint vál- tozatos pályafutású katonai szakember érde- kel bennünket, aki Schwechat után őrnagy, rö- viddel később alezredes, 1849 januárjában ez- redes, majd a komáromi helyőrség tüzérfőpa- rancsnoka lesz, hanem a tüzérségi szakember és még inkább a katonai szakíró portréja az, melyet közelebbi megvilágításba kell helyeznünk.

Ezt a portrét a néki tulajdonított és Batthyány miniszterelnök, valamint az országos nemzetőrseregi tanács vezetője, Baldacci ez- redes megbízásából készült Kézikönyv a honvéd tüzérség számára című hosszabb összefoglaló munkából ismerhetjük meg.

Mack egyszerűségére és szűkszavúságára jellemző, hogy szükségtelennek tartja bármi- féle előszóval ellátni könyvét. Mondanivalóját a korabeli tüzérségi alapfogalmak és gyakor- lati szabályok szerint osztályozza, hogy minél világosabb képet nyerjünk az artillériáról, azaz a tüzérségről, mely Mack szerint „azon főfegy-

3) Ezzel a jelentős 1849. évi szakirodalmi kiad- vánnyal a közeljövőben külön tanulmányban foglalkozunk.

ver neme a hadseregnek, mely lövegeinek (síklo- vegek vagy vetálgyúk) hatása alatt a győzel- met előkészíti és eldönti."

De Mack nemcsak az ágyúkkal és a mű- ködő tüzérséggel foglalkozik. Bevezeti az ér- deklődőt a korabeli tüzérségi műhelyekbe és raktárakba, ismerteti az elővigyázatossági és gyakorlati intézkedéseket, a töltések elkészíté- sét és tárolását.

A Macknak tulajdonított első magyar tüzér- ségi kézikönyvvel kapcsolatban megállapíthat- juk, hogy a szerző valóban a legrövidebb leírá- sát igyekszik adni a szükséges tüzérségi alap- ismereteknek. Tárgyalásmódjára jellemző, hogy nemcsak elbeszélésmódja, hanem szakleírásai, katonai fogalmai, parancsszavai is mennyire szabatosak, magyarosak, természetesek. Mack biztosan nyúl vissza a népnyelvhez, ennek szel- lemében fogalmazza mondanivalóját és tüzér- ségi műnyelvét. Kifejezései, vezényszavai ma is jórészt használatosak.

Befejezésül megemlítjük még, hogy amikor Mack kézikönyve 1848 őszén megjelent, a hon- véd hadiszervezet nagy vonásaiban már készen állott. Nemcsak az egyes fegyvernemek szer- veződtek meg, hanem az egész korszerű hon- védség, melynek fegyelmét most már nemcsak szolgálati szabályzatok, hanem a magyar kato- nai jogrend is biztosították- A honvéd szak- irodalomnak ekkor már jogi szakírója is volt Rácz Vilmos hadbíró személyében, aki 1848 novemberében jelentette meg A hadifenyítő- törvények a magyar honvédségre alkalmazva című tanulmányát.

H a az elmondottak alapján összegezni kíván- juk 1848 honvéd szakirodalmának kezdeti ered- ményeit, megállapíthatjuk, hogy a szabadság- mozgalom, majd a szabadságharc első hónap- jaiban valósággal minden előzmény nélkül, bá- mulatos gyorsasággal keletkezett ez a szak- irodalom a korszellem hatása alatt és a szük- ségletek eredményeként. Miként összefoglalá- sunk több helyén megállapítottuk, végső ösz- szegezésként is hangsúlyoznunk kell, hogy az első — formára, kifejezésre olykor kezdetleges, de tartalmilag és szakszerűség szempontjából fi- gyelemreméltó — 48-as katonai kiadványokban a szabadságmozgalom életereje, elvi határozott- sága és erkölcsi emelkedettsége tükröződik vissza: a független magyar honvédelem biztosí- tása és a szabadságjogok védelmében.

17