KÖNYVEKRŐL
Monique Boekaerts és P. Robert-Jan Simons: Leren en instructie psychologie van de leerling en hetleerprocess.
Dekker van de vegt, Assen, 1993. 301 o.
A leideni egyetem két neves professzora írta a pszichológiai alapokon építkező, a tanítás és a tanulás legfontosabb kérdéseit taglaló fontos szakkönyvet. A munka négy nagy fejezetben elemzi, a tanulást és a ta- nuláselméleteket, a tanulás folyamatát, a különböző kontrollszinteket, és végezetül a tanítás elméleteit. E fe- jezetek legfontosabb gondolatmenetének kiemelésére vállalkozhat csupán a recenzens. Az első nagy fejezet- ben (32-22. o.) a tanulás definiálása után a tanulási elméletek bemutatása következik igen szemléletes, átte- kinthető formában.
A behaviorista, kognitív, cselekvéses, meta-kognitív és konstruktivista elméletek felvázolása egyben a könyv korszerű és a legfrissebb szaktudományos fejleményekre támaszkodó szemléletét is tükrözi. A fejeze- ten belül külön kerül elemzésre Gagne, Ausubel, Van Parkeren, Galperin, és Spíro munkásságának idevo- natkozó része. Fontos megemlíteni, hogy Vigotszkij gondolkodási stratégiájára való hivatkozás is fellelhető a téma kibontakoztatása során. Zárásként minden fejezet végén ellenőrző, átgondolásra javasolt kérdések és ajánlott irodalom jegyzéke szerepel.
A második fejezet (23-99. o.) a tanulás folyamatát ismerteti, ezen belül kitér az információ felvételére-, az irányított, autonóm információszerzés és feldolgozás fázisainak bemutatására, a kognitív aktivitás straté- giájára, valamint a lingvisztikai, pszichomotoros, verbális és nem verbális csatornák számbavételére.
Ezt követően az információ osztályozásának bemutatására kerül sor: a fogalom különböző szintjei, az algoritmus, a mini-elméletek, a koncepciók és a személyes relációk. A felsorolás már maga is rendkívül iz- galmas, újszerű, de még érdekesebb az egyéni különbségek és a specifikus egyéni ismeretek dominanciájá- nak taglalása.
Figyelemre méltó a kognitív tanulási stratégia bemutatása is, melynek során széles áttekintést nyújt a könyv az általános kognitív stratégiáról, a tanulási stílusról és stratégiáról, a gondolkodás irányáról, integrá- lódásáról, a kódolási stratégiáról, az ismeretek analizálásáról, strukturálásáról, szelekciójáról, koncentráció- járól, perszonalizációjáról, végezetül a kritikai gondolkodásról. Fontos megállapítása a szerzőpárosnak, hogy az individuális különbségek a kognitív stratégiában is megmutatkoznak, különösen az intelligencia ját- szik meghatározó szerepet.
A második fejezet zárásaként a metakogníáóról nyújt ismereteket a munka. Az orientáció, tervezés, előállítás, kidolgozás, reflektálás részkérdéseinek taglalása után a tanulást mint információfelvételt, memori- zálást, a tanultak szelektálását, előhívását elemzi, majd a metakognícióban megmutatkozó egyéni különbsé- geket tárja fel, azaz az önreguláció kérdését boncolgatja a könyv.
A harmadik fejezet a kontroll kérdését vizsgálja (101-168. o.), beszél a motivációs, tevékenységi, ér- zéki és szociális, szféra kontrolijáról. Nem véletlenül, kiemelkedő része a könyvnek a motiváció bemutatása, ugyanis Boekaerts kutatási területe a tanulási .motiváció. Nagy fontossággal bír a motiváció strukturája, a tartalmi, folyamatok, a tevékenység, illetve az attribúciók egy egységként való kezelése. A tevékenységen belül a.tervezés, orientáció és az ellenőrzés fázisa nyer kiemelést.
105
Könyvekről
Az érzelem kérdéskörében roppant tanulságos a szorongás, a stressz és az iskolai negatív érzelmek be- mutatása, analizálása. A szociális kontroll témáján belül szintén figyelemre méltó a szociális háló szüksé- gességének kiemelése. A szocializáció folyamatában a szociális, kompetencia megszerzésében kiemelkedő szerep hámi a kooperatív tanulásra, a különböző szerepismeretre és azok gyakoroltatására.
Az utolsó, negyedik fejezet (169-257. o.) a tanítással és annak elméleteivel foglalkozik. Analizálja a didaktikai folyamatot: a tervezést, a konkrét munka megszervezését, a BIT modellt-, bemutatás, információ- nyújtás, az információk integrálása, az alkalmazás fázisai és az értékelés. Ezen belül, kiemeli a szociális- emocionális folyamatok, valamint az adaptív tanulás jelentőségét.
A könyv glosszáriummal és a legfrissebb szakirodalom közlésével zárul. Remek ábrák, vidám képek gazdagítják, jól szerkesztett, logikusan építkező, a tanulásta kiemelések, a lényeges kérdések külön jelölése segíti. Esztétikus kivitelezésű könyv áll tehát a leideni egyetemisták rendelkezésére. A pszichológiai alapo- kon kifejtett didaktika nagymértékben hozzájárni a holland tanárjelölteknek alapos felkészüléséhez és érde- kes, valamint tanulságos lehet a magyar szakemberek számára is.
Réthy Endréné
Fehér Erzsébet: Magyar nyelvű tankönyvek 1777-1848.
Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum kiadása, 1995. 246 o.
Kiemelkedő jelentőségű alkotás látott napvilágot a közelmúltban Fehér Erzsébet sárospataki főiskolai ta- nárnő tollából tankönyvirodalmunk történetének egy gazdag korszakáról. Ez a korszak iskolakultúránk múltjában ugyanis a felvilágosodás idejét és a reformtörekvések időszakát fogja egybe. Ekkor az iskolai tankönyv, mint didaktikai jellegű műfaj nem pusztán tanulási eszköz, mely a diákok munkáját segíti elő csak. Hanem ennél jóval több. Ezt a többletet ismerte fel a szerző, amikor kiválasztotta a magyar tankönyv- irodalom történetének ezt a periódusát. Felismerte, hogy a korabeli tankönyvek javarészben tudományos jellegű munkák, amelyek az iskolánkívüli életben is fontos szerepet játszottak, részben ismeretteijesztő sajá- tosságuknál fogva, mert a tantervi előírásnál jóval többet, adott esetben mélyebb ismereteket nyújtottak, sok esetben pedig a szaktudományokat is gazdagították. Ezen kívül egyes tankönyvek bírtak még irodalmi, sőt szépirodalmi értékekkel is. A jó tankönyvírók törekedtek is arra - nem egy esetben kedvtelésből - , hogy az iskolai tanulókon kivül a szélesebb olvasóközönség is kedvet kapjon munkájuk kézbevételére, hasznosítására. A magam részéről nem csodálkozom azon, hogy Fehér Erzsébet tankönyvirodalmunk történetének éppen ezt a periódusát, az 1777-től 1848-ig terjedő korszakát írta meg; jól ábrázolva érdek- feszítő, színes voltát is.
Aki ismeri a szerző eddigi kutatásait, s találkozott szakirodalmi publikációival, az tudja, hogy nem most kezdett foglalkozni a szóbanforgó témakörrel. Hosszú évek óta gyűjti, rendezi ennek a korszaknak a tankönyveit, míg monográfiává nem érett a gyűjteménye. Kezdetben Sárospatak iskolatörténete szolgáltatott számára bőséges válogatási lehetőséget, majd fokozatosan, regionális méretekben, végül pedig országos ki- terjedésben tette mérlegre a felkutatott forrásanyagot. Legvégül kandidátusi értekezés született a téma kuta- tása alapján. Megvédésére a Magyar Túdómányos Akadémián 1989-ben került sor. Ez a védés akkor ese- ményszámba ment a szaktudomány képviselői körében. Sikere nyilván inspirálta Fehér Erzsébetet a disszer- táció továbbfejlesztésére, kimunkálására, ebben a formában történő kiérlelésére. Így vált ez a kötet, az Or-
