együtt fejlődnek vele az emberek, a jelenetek sze- replői egyúttal az építés azon fázisának főszereplői is.
Kegyetlen, vagy épp sze- retni való asszonyok, bor- ról m u n k á r a szokott em- berek, törődött öregek, csa- ládok, gyerekek, idősek, fia- talok; m á r régen élők, ú j o n n a n szétnézők, p á r j u - k a t unók és párkeresők, szóval mind olyan t u l a j - donsággal elénk lépők ezek az emberek, akik között mi is éljük életünket. És e sok alak mozgatásánál, cselek- vésük, életük összefonódá- sának r a j z á n á l látjuk, hogy Baráth Lajos mennyire is- meri tulajdonságaikat, és milyen biztonsággal jellem- zi őket. Nemcsak megfi- gyelt modelleket mozgat, hanem sokrétű tapasztala- tából a d j a á t a legfonto- sabbakat, az egyedi esetre leginkább jellemzőt egy- egy a l a k j a esetében. Eb- ből következik a regény nagy eredménye is: nem- csak színvonalas munkás- témájú írás, h a n e m egyút- tal a m a emberéről alko-
tott képünket is teljesebbé tevő, az egyedi munkás- sorsban is általánosítható emberi problémákat meg- fogalmazó.
Ennek a megoldásnak gazdagsága a regény ellen- téteiben mutatkozik meg.
A vallási szektásoknak azért van fontos, a kompo- zíción is túlemelkedő sze- repük. ö k is közösséget je- lentenek, de a pusztulás, a tehetetlenség, a „Godot"-ra várás közösségét adják. A szegénység egyik ú t j a ez is.
Nem sokkal alacsonyabb rendű, mint az előző re- gény gomba előtt része- gen tengődő, várakozó em- bereinek élete. De itt sok- kal többet jelent, általáno- sabb megfogalmazása és cselekménybe állítása min- den értelmetlen, a cselek- vésről lemondó emberi ú t - nak. Az egyik oldalon ők, a másik oldalon a szintén embertelenül akadékoskodó bürokraták példázatot ad- nak nekünk, hogyan n e m szabad élni. Mert az életet nemcsak elfogadni, hanem meg is kell hódítani s a j á t számunkra.
Ezzel a regény túllép sa- ját történetén. Kétféle szemlélet összecsapását m u - tatja, melynek tanulsága, hogy nálunk a tengődés- nek, a csak a szükségesben résztvevőnek m á r tragédiá- ja sincs. Akik kiléptek az emberi célok világából, a díszletekkel hiába a k a r j á k tragikusra felfokozni életü- ket. Így válik ez a szinte naturalistán vérbő esemény- sorozat általános érvényű vallomássá az alkotással értelmet kapó emberi élet mellett. És így válik ez a regény egyúttal korrekcióvá is. A Házak tábla nélkül i n k á b b az elmúlt évtizedet idézi, ahol a jobbra várás még sokszor csak külső té- nyezőktől, állami a j á n d é - koktól várta vágyai telje- sülését. A Tűz és korom ennek az évtizednek a re- génye, amikor az ember m á r önmaga alkotó közre- működésével felelős saját sorsáért is, élete kereteinek javulásáért. (Szépirodalmi Könyvkiadó 1967.)
KABDEBÓ LÓRÁNT
M O L D O V A GYÖRGY: R O N G Y ÉS A R A N Y
Moldova György olyan népszerű, hogy szinte illet- lenségszámba menne, ha valaki nyíltan kimondaná:
nem szereti őt. A közönség és a kritika kedvence; ami éppen azért különlegesen örvendetes, m e r t n e m ép- pen gyakori kultúrjelenség.
Az olvasó nagy általános- ságban kevés fenntartással szereti Moldovát, mint el- lenállhatatlan humoristát, szellemes szatirikust, bő- vérű elbeszélőt. A meglehe- tősen szelíd kritikai fenn- tartások is jogosak. Egyet- len sztereotípiával azonban a magam részéről nem tu- dok megbékélni. Egyrészt azért, mert sztereotípia, másrészt azért, mert nem egészen fedi a valóságot. Az
átlag szabványa körülbelül így hangzik: sajnos ez a kitűnő író akkor van ele- mében, ha extrém helyze- tekkel, különc figurákkal foglalkozik.
Riportkötete, a Rongy és arany kitűnő alkalom a r r a is, hogy vitába szálljak egy olyan felfogással, melynek érvényét gyakori felbukka- nása inkább gyengíti, mint erősíti.
Moldova riportjai s no- vellái között (mint általá- ban a kitűnő novellák s ki- tűnő riportok esetében) nem húzhatunk éles határvona- lat. A Moldova-novellák egyik erénye: a valóság ap- rólékos, éles megfigyelése.
S a Moldova-riportok eré- nyei közé tartozik, hogy az
író fantáziája bőven színe- zi az önmagában is érdekes valóságanyagot. Bár tapasz- talatom szerint egy vasúti fülkében több találó mon- dással, nyelvi fantáziával találkozik az ember, mint sok ú j novellában — mégis a Rongy és arany helyen- ként azt a benyomást kel- teti, hogy lakosságunk olyan vagy m a j d n e m olyan szel- lemes, mint Moldova. Ettől a riport hitélességéből jó- formán semmit sem veszít.
Sőt! A tömör, aforizmához hasonlatos „bemondások" a tényanyagban rejlő eszmei lényegre utalnak; jobban megvilágítják, mintha Mol- dova fantáziája helyett magnót vinne magával.
S vajon e rendhagyóan
6* 83
ötletes emberek — különö- sek-e más tekintetben is?
Csodabogarak-e Moldova riport- s novellahősei? Ext- rém a sorsuk?
Látszatra valójában an- nak tűnik. Csak aztán el kell gondolkodnunk: kihez, mihez képest?
Ellenőrző kísérletet a j á n - lok az olvasó számára. Gon- doljon közvetlen vagy távo- labbi környezetében élők közül azokra, kiknek élet- folyását, jellemét valóban ismeri. (Esetleg önmagát is belefoglalhatja.) Ügy érzem, velem együtt r á j ö n arra, hogy — ha az abszurd n e m is vált tipikussá — jellem és sors kölcsönhatásai olyan életpályákat, egyéniségeket
hoztak létre, melyekből az elhihetőség kedvéért bizo- nyos motívumokat akár az írónak, akár a társasági el- beszélőnek el kell hagynia.
Szélsőséges eset-e a Rongy és arany önhibáján kívül hányatott életű biztosítási szakembere, mániás-e való- jában Herz doktor, csoda- bogár-e Kiiment technikus?
„Extremitásuk" szerintem
eltörpül egy barátomé mel- lett, aki ötven esztendeje ugyanabban a lakásban él, negyven éve ugyanannál a vállalatnál dolgozik, s v a k - bél-operációja volt élete legszélsőségesebb élethely- zete.
Messze az emberek után környezetük, annak s t r u k - t ú r á j a érdekli legjobban Moldovát. Különleges kör- nyezet? Margó alatti s t r u k - t ú r a ? A vidéki zálogház, a MÉH, az egymással acsar- kodó svábok és székelyek vagy a vásárosok, kikről r e - mekbe szabott riportokat írt — aligha társadalmi- gazdasági gócok vagy n e m - zeti neuralgikus pontok. De Moldova a látszólagos cso- dabogarak felől t u l a j d o n - képpen az átlagembert (aki sokak szerint csak statisz- tikai absztraktum) közelíti;
s a látszólag „albérleti"
problématika felől azt, a m i t általában főproblematiká- nak tartunk. Jobban, m i n t - ha „toronyirányban" vágna neki.
Formát, tartalmat ösz- szevetve: a Rongy és
a r a n y egészen újszerű. H a szabad e kifejezést h a s z n á l - n o m : szatirikus szociológia.
S mindezen túl s f e l e t t : Moldova legérdekesebb, leg-
rokonszenvesebb, legjob- b a n megírt f i g u r á j a — Mol- dova. Némely riporter m i n t - h a erkölcsi m a x i m á k a t v i n - n e magával „kiszállásra".
Olyan m i n t egy prédikátor, kinek lelki albérlője egy ügyész, s az olvasó csak a b - b a n r e m é n y k e d i k : a m i t le- írt, v a l ó j á b a n n e m m o n d t a el a riport során. Moldova kitűnő szemét, éles hallású fülét, egészséges, együttér- ző lelkét viszi magával, h a riportra megy. N e m d i s t a n - círozza m a g á t azoktól, k i k - kel beszél. Nem is b a r á t k o - zik velük. B a r á t j u k ! Időle- gesen beleolvad m a g a v á - lasztotta környezetbe, hogy mélyen megértse azt. N e m csoda, h a m e g n y i t j a a szí- veket s a szájakat. Érzésem szerint Moldovának v á l a - szolnak az emberek, m i - előtt kérdezne. (Kozmosz Könyvek 1967.)
LORÁND IMRE
ORMAY IMRE: B E E T H O V E N B U D A I U T A Z Á S A
Amióta Mörike kisregé- nye Mozart prágai utazásá- ról bevonult a világiroda- lomba, témaválasztásával a zenész-életregények alaptí- pusává lett. A népszerűség magyarázata kézenfekvő:
korok, osztályok és jelle- mek felidézésére talán sem- mi sem alkalmas annyira, mint a természetes mozgás- törvényeket érvényesítő utazási regények. A deko- ratív háttér szabad kezet ad az írónak ahhoz, hogy a történeti hitelesség látsza- tával szelektáljon, nem be- szélve a felbukkanó figurák tömegéről, amelyek vázla- tos kidolgozásuk ellenére is ideális szerepet tölthetnek be kétféle értelemben is.
Egyfelől megeleveníthetik a kor társadalmi közéletét
vertikálisan és horizontáli- san, másfelől megkönnyít- hetik a főhős jellemzését, m e r t módot nyújtanak meg- nyilatkozásaikkal egy-egy jellemző vonás hangsúlyo- zásához. A szerző pedig úgy mozgathatja hősét közöttük, hogy jól időzített szituáci- ók azonosságokat és külön- bözőségeket érzékeltesse- nek.
Mindezek után nagyon té- vedne mindenki, aki azt a következtetést vonná le az elmondottakból, hogy effé- le Mörike-típusú kisregényt könnyű írni. Éppen az evi- dens előnyök és a világ- irodalomban kényelmesre kitaposott út rejti m a m á r a n n a k legnagyobb veszé- lyét, hogy erősen átlagos- nál többet és jobbat n e m -
igen v á r h a t u n k azoktól a művektől, amelyek e k o n - cepció jegyében fogantak.
Következésképp t a l á n é r t - hető, m i é r t v e t t ü k kézbe némi aggodalommal O r m a y I m r e kisregényét.
Beethoven b u d a i u t a z á s a : nagy t é m a és méltó a m e g - örökítésre. A f o r r á s o k elég- telen volta, illetve szűksza- vúsága és az a tény, hogy ehhez a látogatáshoz zene- történetileg szinte semmi jelentős mozzanat n e m f ű - ződik, n a g y m é r t é k b e n meg- könnyítette a fantáziaszülte rekonstrukció lehetőségét.
O r m a y I m r e n e m élt vissza ezzel: regényes k o r r a j z á b a n sikerrel törekedett egyen- súlyt tartani a történeti té- nyek és az írói lelemény arányai között. J ó érzék-
