szakszervezetek, a sajtó helyzetét, s különösen az A m e r i k á b a szakadt magyarok életének lényeges összetevőit. H a l l u n k M o l n á r Ferencről, Z i l a h y Lajosról, Ignotus- ról, Lengyel Menyhértről, a D r a k u l á t játszó Lugosi Béláról, s megismerkedünk az a m e r i k a i élet vezetőivel meg a Magyarország jövőjét illető elképzeléseikkel, s ter- mészetesen a belpolitika a l a k u l á s á t sem hagyja figyelmen -kívül. Küldetésének fő célját a b b a n látta, hogy -megkeresse a z utat az Egyesült Á l l a m o k és h a z á n k köze- ledése s z á m á r a , s h a a r r a gondolunk, hogy a nemrég -befejeződött h á b o r ú s a las- sacskán kibontakozó szocialista építés következtében félig-meddig m é g és lassan- lassan -már ellenségesnek t ű n t a tengeren t ú l i vezetők szemében, nem csodálkoz- hatunk, -ha ragyogó diplomáciai sikerekről n e m -számolhat be. K ö n y v é n e k záró a k k o r d j a a N e w York-i békegyűlés, a békemozgalom első állomása. A szerző innen tér vissza Magyarországra, ahol — a Rajk-per h u l l á m a i közepette — ú j a b b fontos megbízatás várja.
Nógrádi S á n d o r beszámol egy katolikus pappal történt beszélgetéséről, ki azon csodálkozva, hogy az általános káoszban, a m i k o r senki sem t u d j a , hova k a p j a a fejét és -mihez kezdjen, a k o m m u n i s t á k Szegeden is, Miskolcon is ugyanazt mond- ják. Felteszi a kérdést: „ M o n d j a kérem, összebeszéltek ö n ö k ? " — T a l á n ezt a kér- dést tehetnénk fel m i is a h á r o m írónak, k i k a n n y i r a egybehangzóan m o n d j á k el véleményüket -sorsunk f ő kérdéseiről. A közös hit, közös szenvedély, közös harc a d j a meg a választ.
K U L C S Á R P É T E R
G O N D O L A T O K A „ S Z Í V E S K A L A U Z " - R Ö L
E G Y KLASSZIKUS ŰTIKÖNYV
Az olvasó figyelmébe a j á n l j u k a Szíves kalauz-t. Ma-, a m i k o r csaknem az egész ország utazik, különös érdeklődésre tarthat számot ez a több m i n t hatszáz oldalas úti-napló-gyűjtemény. N e m szereti a z útleírást? Felejtse el, hogy úton ké- szült, és -szociográfiaként olvassa! A Puszták népe írója számol be a z orosz puszták és a dél-francia települések meg a távoli városok népéről. K ü l f ö l d nem érdekli?
Olvassa m a g y a r vonatkozásaiban! N e m szenvedheti a riport m ű f a j t ? Széppróza ez a j a v á b ó l ! Idegenkedik a költői leírástól? Figyelje meg, milyen nemes tárgyi- lagossággal illeszkednek a monda-tok! J o b b a n kedveli a verseket? N e m lesz ol- dal, -amelyiken nem b u k k a n lírai ötletekre! Olvasta m á r ? N e m mentség, m a kell elolvasnia!
A z útijegyzetek j a v a 20—30 évvel ezelőtt íródott, de m a sem csak művészi erényeivel vagy -történelmi d o k u m e n t u m a i v a l hat. Ezek a z írások gyorsan vál- tozó k o r u n k b a n is megőrizték aktualitásukat. Nemcsak a véletlen szeszélye, hogy így történt. A témaválasztás teszi. Illyés m i n d i g a nemzeti lét legfontosabb kérdé- seivel vívódik, oda utazik, ott néz szét, ahol v a l a m i ú j készül-. És h a felkerekedik, nem turista, -nem „kéjutazó" — alhogy ő írja —, nem író civilben. Ezért számol be az 1934-es Oroszországról, a Magyarországgal határos világpolitikai tényezőről, ahol egy ű j világ épül, és amelyről a hivatalos Magyarország makacsul n e m a k a i tudni. Ezért meséli el a kitörő h á b o r ú -kontrasztjaként az utolsó békés hetét 1939 augusztusában. Ezért hoz h í r t 1946-ban a z újjászülető Franciaországról, s közvetve az újjászülető Európáról, biztatásul, példaként a feltápászkodáshoz, a m i t azért is sürgetne a m a g a részéről, mert ott egyelőre nemigen hisznek első demokratikus próbálkozásaink őszinteségében. Ezért utazik el 1947-ben a földosztás után, a tsz- szervezés előtt egy dél-francia faluba. Ezért kötik le figyelmét Németországban a habakocsik. Ezért beszélget Bledben tavaly a D u n a m e n t i népek -barátkozásának le- hetőségeiről, szükségszerűségéről. Tudatosan a korfordulókra koncentrál, szándéko- san a legkényesebb kérdéseket bolygatja. A korfordulók m ö g ö t t ü n k v a n n a k , napja- inkban m i n t h a a számvetés idejét élnénk, és ennél a visszapiliantásnál-előretekin- tésnél Illyés szempontjainak jó része megfontolást érdemel-. A z Oroszország például a Szovjetunió elleni r á g a l o m h a d j á r a t t a l szegül -szembe első megjelenésekor, most az építés ú j a b b történelmi korszakában kerül 'kiadásra.
M á r B á l i n t György felfigyelt a z Oroszország-ról írt recenziójában, mennyire emberközpontú Illyés szemlélete. M a g a az író vall arról, hogy n e m a m ű e m l é k e k 953
érdeklik, vagy a táj, h a n e m lakója. A k u l t ú r a érdekli, a szónak a b b a n a jelentésé- ben, amelyet a z archeológia ad neki. A z életmód, a civilizáció emberiesült része, a z anyagi élet emberarcot viselő elemei. A dombok, a m e d d i g a kertek felkapaszkod- n a k r a j t u k , a Szajna-parti sétány, a m í g a z a u t ó k el n e m lepik, a provence-i m e g a m a g y a r ökrös fogat 'közti különbség, a baszk kordé és a m a g y a r kocsi. Dnyepro- geszből a kapcsolóasztal mellett á l l ó h á r o m ember s a nézőközönség; a Téli P a l o t a kincsei egyáltalán nem, sokkal i n k á b b a Nyizsnyij Novgorod környéki fafaragások, a francia k ö l t ő k beszélgetése, a háború u t á n i Párizs ú j eszmeáramlatai. A paraszti lét meghatározó élménye fordíthatta Illyés G y u l a figyelmét az anyagi k u l t ú r a felé, és a n n a k viszonylagos belső h a r m ó n i á j a ébresztette fel b e n n e az igényt is, h o g y — b á r messze van Ozorától Párizs — az a n y a g i k u l t ú r á t a szellemivél m é g egészebb egésszé ötvözze. Illyés világképében a k e t t ő elválaszthatatlan egymástól. Nehéz m u n k á v a l .teremtett használati tárgyaink is az e m b e r i szellem teljesítményei, ben- n ü k mintegy materializálódik a gondolat. • A m u n k a k ö t i össze a -szellem ós a kéz embereit, de az e l m ú l t nemzedékeket a jövendőkkel is: nemesített gyümölcseink- ben, terményeinkben őseink üzennek, a legmodernebb t a l á l m á n y o k b a n is ott v a n az ősök m u n k á j a , a kerék. A dél-franciaországi falu leírását k e z d i ezzel a gondolat- menettel, mintegy feltárva a z olvasó előtt az anyagválogatást m e g h a t á r o z ó szem- pontokat.
R i t k a örömet okoz stílus és gondolatmenet tökéletes összhangja. A h o g y meg- figyelési tárgyát válogatva elkerüli az ember kezenyomát m a g u k o n n e m viselő dol- gokat, éppúgy idegenkedik a z elvontan hangzó „értekező" szavaktól. Egy a l k a l o m - m a l m é g a törtszámnevet is túl tudományosnak véli, i n k á b b a z t közli, m e n n y i b ő l hányról van szó. Képei i n t i m m é varázsolják a legelvontabb v i t á t vagy a leggran- diózusabb p a n o r á m á t is. Leírásai azt sugallják, hogy a z egész v i l á g a h á z u n k t á j a . Hasonlatai olyan gyönyörködtetően érzékletesek, m i n t a m a g y a r i r o d a l o m b a n t a l á n legutóbb P á z m á n y Péteréi. Gondolatmenete sziporkázóén eredeti, e l l e n á l l h a t a t l a n p á r h u z a m o k k a l b í r j a r á a z olvasót érvelése elfogadására. A t u l a j d o n n e v e k e t gyak- r a n fordítja magyarra. M i n t cseppben a tenger, m u t a t k o z i k m e g ebben a z apróság- ban is a z alapkoncepció, Ozora és Párizs, Ozora és a nagyvilág összekapcsolódása, a világ k ü l ö n b ö z ő részein dolgozó parasztok, a v i l á g k ü l ö n b ö z ő részein í r ó k ö l t ő k összebarátkoztatása, az eltérést 'hangsúlyozó nyelvi b u r o k lerántása, és a z a l a t t u k rejlő azonos lényeg megmutatása. Hiszen az idegenül h a n g z ó Pont Neuf sem m á s , m i n t Űj Híd, a m e l y a k á r n á l u n k is lehetne. M i m á s ez, m i n t a v i l á g .távoli dolgai- n a k humanizálása, n e k ü n k valóvá tétele. Párizs és O z o r a . . . — szép, de mosolyog- tató is. N e m szándékában, csak lehetőségeiben. A szándék tiszteletreméltó, ragasz- k o d n u n k -kell hozzá, mert megvalósítása a f e l a d a t u n k . M i r e ' a z o n b a n i g a z á n talál- kozni fognak, Ozorára nem, de t a l á n a m a i P á r i z s r a sem ismernénk r á .
A kötet első és utolsó írásait több m i n t h a r m i n c esztendő választja el egymás- tól. A z utolsó írások (Annyi után) a megelőzőkhöz képest zaktatottak, a m o n d a t o k göcsörtösen tekeregnek, intellektuális töltésük megfosztja őket kecses a r á n y a i k t ó l , szépségük -más természetű. T a l á n a z t is megkockáztathatnánk, líraibbak, m i n t a ré- gebbiek. A z elmélázó tekintet kevesebbet rögzít a látnivalóból1, a leírás egy-egy ele- m e merészebben k i u g r i k környezetéből, lírai t a r t a l m a t szív m a g á b a . V a g y c s u p á n arról v a n szó, hogy ezek az ÍTásók n e m a Kézfogások, h a n e m a Dőlt vitorla versei- hez á l l n a k közelebb?
A z ú t i k a l a u z két dologra taníthat: a l á t n i v a l ó k r a h í v j a fél a figyelmet, és ta- nácsokat ad, hogyan utazzunk. Illyés könyve a m á s o d i k igénynek is m e g f e l e l : a k i akar, t a n u l h a t belőle „utazóetikát". K ü l f ö l d ö n i s h a z á j a fia, de a z ú t o n a m á s i k or- szág érdekli. M i n d e n ú j benyomásra fogékony, m i n d e n r ő l v a n véleménye, de véle- ményeiből n e m kanyarít h a m a r j á b a n elméletet. A szokatlan jelenséget előbb meg- érti, magyarázni igyekszik ö n m a g á n a k is, a z u t á n b í r á l j a . Sok m i n d e n t h a j l a n d ó át- venni, de nem esküszik egyik népre sem — a m a g á é r a sem. (Szépirodalmi Könyv- kiadó 1966.)
F E J É R Á D Á M
954
