HIDAS ANTAL SZEGEDEN
A szegedi Somogyi-könyvtár meghívására 1969. áp- rilis 27-én Szegedre látogatott Hidas Antal Kossuth- díjas író. A könyvtár vasárnap délelőttönként megren- dezésre kerülő szabadegyetemi sorozatának vendége volt, s tulajdonképpen író-olvasó találkozón vett részt.
Pályaképéről Garamvölgyi József irodalomtörténész, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese tartott bevezető előadást, majd Csernák Árpád és Mentes József, a Sze- gedi Nemzeti Színház tagjai mondtak el verseket tőle, befejezésül pedig maga olvasta fel az idei Szép versek c. kötetben megjelent költeményét, illetve a Ficzek úr első fejezetét.
A restellni valóan gyér közönség előtt Hidas An- tal megérdemelt és egyöntetű sikert aratott. Amikor felolvasásba kezdett, első pillanatban áramkörébe kap- csolta a hallgatóságot, s szuggesztív átélését, fiatalos dinamizmusát, a szöveg minden ízét, színét érzékel- tetni képes előadásmódját Thália jelen levő hivatásos képviselői is elismerő odafelejtkezéssel nyugtázták.
A csonka közönséggel nem sikerült ugyan beszélgető kapcsolatot teremteni, de Mocsár Gábor köszöntő fel- szólalása alkalmat adott a vendégnek, hogy felidézze hosszú emigrációjának néhány személyes emlékét: a népdalokhoz, a népköltészethez való erős kötődéséről, Zalka Mátéval kapcsolatos élményeiről beszélt
Délután Hidas Antal a Tiszatáj szerkesztőségébe látogatott, ahol Andrássy Lajos ismertette a folyóirat tevékenységét, és bemutatta a szerkesztő bizottság tag- jait. A Tisza-parti sétával megtoldott tartalmas beszél- getésen tovább sorjáztak Hidas Antal kifogyhatatlan emlékei. A húszas évek eleji kassai lakozást éppoly él- ményszerűséggel idézte fel, mint újabb külföldi útjait;
Ady Endre temetéséről ugyanolyan újdonságízzel szó- lott, mint Kassák vagy Juhász Ferenc költészetéről.
Érdekes összehasonlítást tett — egy korábbi, már a Tö- mörkény-Emlékkönyvben jelzett gondolatát folytatva
— a debreceni és szegedi irodalmi örökség között, s Szeged modern irodalmi múltjának tendenciái közül a leginkább életrevaló, ma is ható vonulatként a rea- lista hagyományt emelte ki.
Másnap Hidas Antal Békéscsabára utazott. Remél- jük, a csabai közönség törlesztett valamit a nem ér- dektelen, de rosszul szervezett szegedi publikum kínos mulasztásából.
JUHÁSZ FERENC-EST ÚJSZEGEDEN Egy nemrégen megjelent és rendkívül nagy érdek- lődést kiváltó Juhász Ferenc-kötet (A Szent Tűzözön Regéje), néhány emlékezetes találkozás a költővel, Ju- hász Ferenc és Nagy Attila jövetelének híre megte- remtették az érdeklődést, s mágnesként vonzották a kö- zönséget a költészet napi estre az ú j szegedi November 7. Művelődési Házba. Az összegyűlt, meglehetősen nagy- számú közönség nem csalódott. Ritkán sikerül ilyen jól irodalmi est, mint ez az újszegedi randevú Juhász Fe- renccel.
Domokos Mátyás, a Szépirodalmi Könyvkiadó fő- szerkesztője mutatta be a költőt, a verseket pedig Ju- hász Ferenc és Nagy Attila, színházunk ú j művésze ad- ták elő.
O N N A N
ADY ÜNNEPLÉSE, ADY-VITÁK ROMÁNIÁBAN Az ötven éve halott Ady életműve ma is „buj- togat", vitákat támaszt;
jelentőségét mi sem bi- zonyítja jobban, mint az, hogy képes rendező elvvé válni élő irodalmi kér- désekben. A hazai ünnep- lés csöndesebb, egyértel- műbb volt, mint a romá- niai. Ott vita indult, s a romániai magyar iroda- lom alapkérdéseit fesze- gették Ady kapcsán.
A kolozsvári színház Ady-matinéját szinte nem tudták levenni a műsor- ról, a tervezettnél sokkal többször kellett bemutat- ni.
A Korunk-ban Balogh Edgár szenvedélyes kihí- vással. jelentette be a po- litikus Ady időszerűségét:
„Nem elég publicisztikája, mi több: politikai tanítá- sa is minden nyelvekre vár. Elsősorban is Kelet- Európában . . . A két vi- lágháború közt több or- szágban is Adyból indult az ú j magyar értelmiség, mely a Horthy-féle ellen- forradalom gyűlölködő re- vanspolitikájával, ú j r a szláv- és románellenes, Kelet-Európával szembe- szálló kalandorságával el- lentétben a dunai békét és megnyugvást, a társa- dalmi és nemzeti felemel- kedést s mindezeken át a szocialista orientációt sür- gette. Nem esztétikai kér- dés volt Ady számunkra, hanem . . . politikai for- rás."
Az Utunk-ban többek között Mihai Beniuc ro- mán költő, a magyar iro- dalom jeles fordítója nyi- latkozott arról a szemé- lyes élményről, melyet
K R Ó N I K A I N N E N -
O N N A N
Ady olvasása adott neki kolozsvári egyetemi hall- gató korában: elhanya- golta tanulmányait, csak- hogy Adyt olvashassa.
„Ady arra is figyelmez- tet — írja Beniuc —, hogy lassan mozdulunk, nehezen számoljuk fel a régi bűnöket, s a törté- nelem útján még mindig ott csörögnek a béklyó- láncok, melyeket magunk után vonszolunk, holott már régen el kellett vol- na temetnünk valameny- n y i t . . . Némelykor hara- gudtam magamra, hogy nem tudok eléggé jól ma- gyarul és itt-ott nem ér- tem [Adyt], De nemcsak ez volt a baj. Megértésé- hez a gondolkodásnak az az érettsége is kellett, - amit az akkori egyetem
nem igyekezett kifejlesz- teni az emberben: a szo- cialista gondolkodás."
Páskándi Géza, a mai ro- mániai magyar irodalom legtehetségesebb képvise- lője szerint „Egy bizo- nyos: a nemzeti betegség- nek nagyobb kritikusa, a nemzeti méltóságnak na- gyobb kifejezője alig van nála." Szemlér Ferenc olyan költőnek tartja Adyt, aki nemcsak önma- gát, de bennünket is ki- fejez. Vita Zsigmond a nagyenyedi kollégium ko- rán kialakuló Ady-kultu- száról írt, melyben nagy szerepe volt Áprily Lajos- nak is. Jancsó Elemér egy párizsi és egy kolozsvári Ady Társaság történetét mondja el. (Bár nem e mostani jegyzetünkhöz tartozik, de megjegyezzük:
Jancsó Elemér irodalmi emlékeit jó lenne már egy kötetben olvasni!) Jordáky Lajos a munkásmozga- lomban élő Ady-kultuszt, Kozma Dezső a kialakuló romániai magyar iroda-
A költészet napján, könyhéten és az év közben megrendezett író-olvasó találkozóknak mindig nagy a varázsa. Juhász Ferencet és Nagy Attilát is még több- ször visszavárjuk.
BETŰRENDES MUTATÓ MÓRA FERENC ÖSSZEGYŰJTÖTT MŰVEI KÖTETEIHEZ A Tömörkény István összegyűjtött műveihez készí- tett, 1961-ben megjelent betűrendes mutató után Péter László, Szeged irodalmi múltjának tudós és következe- tes kutatója Móra Ferenc születésének közelgő kilenc- venedik évfordulója alkalmából hasonló rendszerű el- igazítót jelentetett meg a szegedi Somogyi-könyvtár kiadásában.
A Könyvtájékoztató áprilisi számában m á r orszá- gos nyilvánosságot kapott kötetkére mi is felhívjuk a Móra-szeretők figyelmét. „Ebből a bibliográfiai segéd- eszközből pillanatok alatt megállapítható, hogy melyik Móra-írás melyik sorozat, melyik kötetének hányadik lapján található. A két sorozat birtokosai és irodalom- történeti kutatók egyaránt hasznát fogják venni a Mó- ra-indexnek, amelyet a könyvtár készséggel bocsát az érdeklődők rendelkezésére. Ingyen, illetőleg annak a levelezőlapnak a költsége fejében, amelyen az index megküldését kérik."
A két sorozat: Móra Ferenc Művei. I—X. köt. Bp.
1955—1958. Ifjúsági (Móra Ferenc) Könyvkiadó; Móra Ferenc összegyűjtött Művei. I—XIV. köt. Bp. 1958—
1969. Magvető Könyvkiadó.
Irigyeljük a sorozatok tulajdonosait: most még egy praktikus ingyen mutatóval egészíthetik ki gyűjtemé- nyüket. Együttérzünk azokkal, akik most hozzájutnak a kitűnő mutatóhoz, de nem birtokosai a sorozatoknak.
Vajon mikor hirdeti meg a Magvető Kiadó a teljes ti- zenöt kötetes Móra-széria előfizethető ú j kiadását?!
Nem fizetne rá, mint ahogy a Somogyi-könyvtár híre is csak öregbült ezzel a példás és célszerű Móra-index- szel.
CS. PATAJ MIIHÁLY TÁRLATA VÁSÁRHELYEN Békéscsaba és Szeged után a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeum falain is elébünk tárulnak Cs. P a t a j Mihály festőművész, a Szegedi Tanárképző Főiskola adjunktusa újabb alkotásai. A Rudnay-tanítvány m ű - vész az Alföld szülötte, s több mint egy évtizeden át tanárkodik Szarvason. Képein elő-előbuknak mestere fény-árnyék ellentétekre épülő megoldásai, ám sokkal jellegzetesebb az az expresszív hevület, az a drámai indulat, mellyel az elhaló tanyai világnak a könyörte- lenül diadalmas fúrótornyokkal való birkózását képes hitelesen érzékeltetni. Újabb képein a tárgyak a jel- képek világába lendülnek; érett filozófiával, korszerű festői nyelvezettel jelenítve meg nagyon is időszerű gondolatokat.
Ez a költészetté emelt, s ugyanakkor az értelem erejével feszítetten összefogott jelrendszer nyilván ha- mar meg fogja találni az utat a parasztváros közönsé- géhez, hiszen Vásárhelyen a mai élet d r á m á j a fogható közelségben „rombol" s épít.
A képek egy csoportja kevésbé rokon Rudnay m ű -
veivel. Ezeken építkezően válogatja össze a meleg-pu- hán lírai színkontrasztokat, s a fény-árnyék ellentéte- ket is éretten summázó konstruktivitással fogja együvé. A geometrikus kontúrok és a lágy, érzelem-
gazdag színfoltok ellentéte megkapó feszültséget te- remt a vásznakon.
Cs. Pataj Mihály akvarellekkel kezdte, líraian természetelvű alkotásokkal, majd keményen, markán- san tálaló fa- és linómetszetekkel fejezte ki vonzalmát szűkebb pátriájához. A tudatos elemek már Szegeden épülnek bele eredendően realisztikus művészetébe; ez a sajátos piktúra a „Tisza-parti metropolisban" emel- kedik az értelem általánosításaiig — anélkül, hogy ér- zelmi gazdagságát, az indulatok melegségét elveszítené.
Talán épp ez a kettősség adja meg ennek a vérbelien alföldi, s ugyanakkor egyetemesen korszerű ábrázoló- művészetnek egyediségét, mással össze nem téveszt- hető karakterét. S ez a kettősség a záloga annak is, hogy a modern emberi lélek régióit mind eredménye- sebben képes feltárni a formák és színek, a fények és árnyékok dinamizmusával.
„AZ ALFÖLD HELYE A MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETBEN"
Pogány Ö. Gábor előadása a művészklubban
„Eljöttem Szegedre, hogy vízcseppeket hordjak a tengerbe: az alföldieknek beszélni az Alföld művésze- téről. Felvidéki születésű vagyok, Budapesten lakom és az alföldi művészetről beszélek azoknak, akik csi- nálják azt."
Dr. Pogány ö . Gábor, a Nemzeti Galéria főigaz- gatója üdvözölte így április 14-én a Sajtóház képző- művész-klubjának vendégeit. Tornyai-, Koszta-, Nagy István-, Rudnay-képekről készült diafilm-vetítéssel kí- sért előadásában a „régi alföldieket" idézte a ma mű- vészeinek, beszélve azok magatartásbeli azonosságáról és ábrázolásmódbeli különbözőségükről. S mivel a mai alföldi művészet elszakíthatatlan a hagyományok- tól, így az előadást követő beszélgetés szükségszerűen a mához közeledett: vita indult, milyen legyen a mo- dern művész, milyen a mai alföldi képzőművészet ar- culata. Bár ezt a kérdést egyhangúan lezárni nem le- het, mégis kialakult egy viszonylag egységes vélemény arról, hogy mi a modern művész iránti követelmény:
a ma művésze az „örök emberi" mellett fejezze ki a mai kor tartalmát, művészetével mindig forradalmian újat adjon.
„SZEGEDI IRÖK ÉS KÉPZŐMŰVÉSZEK KAPCSOLATA"
Soha jobbkor nem kerülhetett volna sor dr.
Csaplár Ferenc irodalomtörténész előadására, mint a májusi művészklub foglalkozásán; most, amikor a sajtóban folyik a vita Szeged szellemi karakteréről.
Ez az összejövetel is lehetőséget nyújtott néhány vé- lemény ismertetésére.
Csaplár Ferenc előadásának kiindulása: a körül- ményék azonossága hatására a különböző művészeti ágak művészei hasonló tartalmú alkotásokat hozhat-
I N N E N - ONNAN
lomra tett Ady-hatást vizsgálja. Egy sereg fiatal magyar író lírai vallomá- isa van még az Utunk Ady-számában (Király László, Lászlóffy Aladár, Farkas Árpád).
Az Igaz Szó-ban újra találkozhatunk Beniuc ne- vével, „óriásnak" nevezi Adyt; Balogh Edgár fi- gyelmeztető soraival a fiatal írókhoz „Nem is adom át helyemet, s ne is adjátok helyeteket soha másnak, csak Adyból nőtt, Adyért küzdő, Adyn ne- velkedett, Adyt mélyen ismerő, verseit és cikkeit olvasó utódnak. Ez a mér- ce hűségre és népszolgá- latra, emberségre és világ- szintre." Bustya Endre, az Ady-életmű kiváló kuta- tója, az Ady-novellák egy- begyűjtője, akiről az utób- bi időben egyre keveseb- bet hallunk, nevét elég rit- kán látjuk folyóiratokban, néhány elfelejtett Ady- cikket és kiadatlan Ady- levelet közölt. Király Ist- ván Ady-monográfiájának, melyet igen nagy érdek- lődéssel várunk, egy feje- zetét is közli az Igaz Szó.
Kovács János a nagyvá- radi Magyar Szó és a Ta- vasz című hetilapok Ady- anyagáról írt; valóban iro- dalomtörténeti kincsesbá- nya ez a két rövid életű hetilap. Talán a legérde- kesebb írás az Igaz Szó Ady-számában Dávid Gyuláé, Ady Endre a ro- mán olvasók szeméhen címmel. Ady nevét és élet- művének egy részét már a kortárs román olvasók ismerték. Valóságos Ady- kultusz volt. a román iro- dalomban. 1930-ban jelent meg az első önálló Ady- kötet román nyelven.
Külön számot szentel az évfordulónak a bukaresti Előre is. Itt legelőbb
K R Ó N I K A I N N E N -
ONNAN
Eugen Jebeleanu román költő, a magyar irodalom egyik legjelesebb műfor- dítója (Adyt, Petőfit, Jó- zsef Attilát és Radnótit fordított sikerrel) szólt Adyról: „Gondolja — kér- dezte tőlem egy fiatal ma- gyar költő —, hogy Ady még időszerű? — Bizonyos vagyok benne. Azok a köl- tők, akik saját bánatuk, örömük eldalolását- nem tartják elegendőnek, azok örökké időszerűk." Szász János író is elevennek érzi Ady példáját és hatá- sát: „A romániai magyar irodalom, mely akkor szü- letett, amikor Ady meg- halt, az ő forradalmi lá- zától beoltva talált önma- gára . . . A hagyomány nem fétis, hanem ösztön- zés az önismeretre. Nagyot zökkent Ady halála óta az idő, de költőnek lenni mégiscsak Adyhoz méltón érdemes."
S végül két írásról, mely a vitát kiváltotta. Az első Székely János marosvá- sárhelyi költőé az Utunk- ban. Cikkének kiinduló té- zise: az Ady-kultusz de- fenzióban van. Oka: Ady költészete avul, modoros- ságai kiütköznek, költői attitűdje ellenszenvessé, meghaladottá vált. „Nem ízlésünk szerint való töb- bé a vezérkedésnek és prófétáskodásnak az a lég- köre, amely Ady versei- ből árad". Művészi bátor- sága volt, amely „a tökély
magas fokán realizálódott néhány esetben". Csak húsz-huszonöt versét érzi igazán elevennek, mara- dandónak. A másik írást az Előre közölte, a Buka- restben élő Szilágyi Do- mokos költő írta. ö is az Ady-vallás visszaszorulá- sáról beszél s arról, hogy
„Az elmúlt két évtized költőnemzedékei az em-
nak létre, s egyben kölcsönösen hatnak is egymásra.
Jó példa erre Károlyi Lajos és Juhász Gyula, Radnóti Miklós és Buday György kapcsolata. Juhász és Ká- rolyi személyes kapcsolatán túl azonos a két ember- nél életük egy bizonyos szakaszában a társadalomtól való visszahúzódás, s műveikben a szegénység felé fordulás és a tájszeretet. A két művész közül Juhász volt az aktívabb fél kettőjük kapcsolatában, hiszem ismeretes, hogy a költő több értékelhető kritikát írt a festőről, s verseiben is találunk nem egy róla szólót.
A másik nagy kettős — Radnóti és Buday György kapcsolatában inkább Buday volt az, aki többet adott Radnótinak.
Napjaink alkotóit illetően az előadó magatartás- beli azonosságot fedezett fel Tóth Béla és Tápai An- tal, Papp Lajos és Dér István között. Az előadás hoz- zászólói amellett, hogy kibővítették még a párhuza- mokat (Szőri József—Balázs Béla, Dinnyés Ferenc—
Móra Ferenc), reális igényként vetették fel, hogy ne csak e két művészeti ág találkozását vizsgáljuk. Min- denképpen pozitív hatású lenne, ha több kapcsolat alakulna ki a zeneszerzőkkel, esztétákkal, kritikusok- kal is. S mivel a valóság amelyből mindnyájan me- rítenek, közös, a kapcsolatokat is meg lehet terem- teni — csak akarni kell.
BEMUTATÓ AZ EGYETEMI SZÍNPADON Az Egyetemi Színpad újjászerveződött. Mindnyájan emlékszünk még a korábbi nagy sikerekre: nagydíj 1967-ben az Országos Egyetemi és Főiskolai fesztiválon, szereplés a rádióban és az Egyetemi Színházak Feszti- válján Zágrábban. Ezek a fiatalok végeztek, elkerültek Szegedről, s most április 20—21—22-én egy teljesen ú j együttes lépett a közönség elé az Ady téri Auditórium Maximumban.
Bemutatkozásuk három modern egyfelvonásossal történt. Az angol John Mortimer Ebédidő, az ír Sámuel Beckett Mondd, Joe, és a francia Fernando Arrabal Piknik a csatatéren című egyfelvonásosát láthatták az érdeklődők. A darabok nem ismeretlenek, a Nagyvilág- ban olvashattuk, televízióban is láthattuk egyiket- másikat, így mindenki érdeklődéssel várta a bemu- tatót.
Az együttesből kiemelkedett Sajti Emese mindkét alakításával. Mellette megemlíthetjük Dunai Tamást, aki a Piknik a csatatéren című darabban volt hitelesebb és élőbb. Az együttes ezzel a darabbal teremtett vi- szonylag leginkább színházi atmoszférát. A Becket-da- rabot úgy kellene nézni, hogy a Férfi alakítására fi- gyeljen a néző, hallgatva a Nő szavait. Kiss Mária azonban szép hangjával magához vonzotta a tekintete- ket, s jóformán ő vált a darab főszereplőjévé, bár Notheisz János Férfi alakítása is megérdemelte a fi- gyelmet. A Férfit a másik szereposztásban Paál István játszotta, egyben ő a színpad rendezője és művészeti vezetője is. Korábbi években végzett munkája alapján bátran remélhetjük, hogy az együttes — a mostani egyenetlenségeken túllendülve — hamarosan eléri majd a hajdani „fénykor" színvonalát.
AMATÖRFILM-BEMUTATÓ SZEGEDEN Filmbarát törzsközönség nézte s egyben izgulta vé- gig április 17-én a megyei Népművelési Tanácsadóban tartott amatőrfilm-bemutatót. Ez a találkozó ugyanis több volt egy bemutatónál, a Tanácsköztársasági Művé- szeti Szemle keretében került megrendezésre, mint megyei minősítő verseny.
A négy amatőrfilmes munkája iránt elismeréssel adózhatunk. Témában, technikában, mondanivalóban és minőségben is mindegyik film más és más, de egy- ben egyeznek, abban, hogy az alkotó sok-sok napja, aprólékos és pontos munkája van benne.
A pályázaton négy szerző (Csókási László, Konter László, dr. Németh András, Szabó Árpád) hét filmje vett részt. 1000 forintos első díjat kapott dr. Németh András A pék című kisfilmje, második díjas Konter László Tehát 7-kor című filmje, mely a szerző első és sikeres alkotása. Arany oklevéllel jutalmazta a zsűri dr. Németh András Ülés vagy értekezlet című munká- ját és Csókási László Adriai vakáció című filmjét. Sza- bó Árpád pedig három filmjével — Évszakok, Disznó- ölés Nagynyomáson, Természetrajzi felvételek — ezüst oklevelet kapott.
/ A Művészeti Szemle keretében Szolnok megye ta- nácsa rendezi meg májusban a dél-alföldi amatőrfil- mesek fesztiválját, melyen a szegediek is részt vesznek a bemutatott filmekkel.
bért József Attilában ta- lálták meg. Adyban tisz- telik a Muszáj-Herkulest, de ajkbiggyesztve hallgat- ják már-már siránkozá- sait; becsülik a bátor fér- fit, de idegenkednek az úrhatnám hímtől; elisme- rik a vezér érdemeit, de fanyalognak az istenlcedő pózok láttán; eredeti stí- lusa nem tudja feledtetni
modorosságát, önmarcan- goló őszintesége föl-föl- bukkanó exhibicionizmu- sát, önbizalma a túlzásba vitt gőgöt." Szerinte a mai fiataloknak Ady már nem jelenti azt, amit a hú- szas, harmincas évek fia- talságának jelentett.
Ha jól megfigyeljük, mindkét vitacikk bizonyos megkésettséget mutat.
Alapvető kifogásaik meg- egyeznek azokkal az Ady- ellenes vádakkal, melyet mén a költő életében, de különösen a húszas évek nagy Ady-vitáiban han- goztattak, és elsősorban Kosztolányi híres-hírhedt
I N N E N - O N N A N
Ady-cikkében hangzottak el. A vita megindult, de inkább csak érzelmi telí- tettségű válaszok voltak mindkét írásra. Szilágyit figyelmeztették, hogy a fiatal költőnemzedék ne- vében ne tegyen nyilatko- zatot; középiskolás diák, ifjú költő, öreg Ady-ra- jongó írt választ az Előré- ben Szilágyi ellen. A vita megnyugtatóan nem zárult le, olyan mély ellentmon- dásokat fedett föl, hogy kiegyenlítésük már aligha megoldható az Ady-kérdés keretében. Erre érzett rá Dávid Gyula is az Előré- ben írott hozzászólásában;
ő mondta ki, hogy itt már nemcsak az Ady-életműről van szó, hanem a romá- niai magyar irodalomnak
Ugyanilyen nyomon indult el Páskándi Géza is (Utunk, 1969. ápr. 11—18.), aki hosszabb tanulmányt kezdett az Ady-kérdésről.
Az Ady-követés, -utánzás és -folytathatóság lehető- ségeit magyarázza az al- kotói ráérzés finom disz- tingváló készségével. Ady szimbolizmusát vizsgálja, s
nem az irodalmi hatások- ból vezeti le, hanem a művészegyéniség tulajdon- ságait tartja szem előtt.
Páskándi tanulmányából nem idézünk, ez olvasni kell; mi régen olvastunk Adyról ilyen mélyenértés- ről tanúskodó tanulmányt.
(i.)
SZERKESZTŐI ÜZENETEK Nem közölhető íráso- kat küldtek: P. M. Eb- szőnybánya, M. I. Za- márdi, V. T. Diósjenő, B.
K. Bükkaranyos, P. M.
Dunaújváros, B. M. Vö- rösberény, Sz. A. Jász- berény, L. T. Eger, Sz. I.
Balmazújváros, G. j . Szentes, V. J. Debrecen, B. J. Budapest, L. J. Bu- dapest, J. J. Miskolc.
HELYREIGAZÍTÁS
1969. májusi számunk 410.
oldalán „Az élő Radnótit ün- nepeljük" c. cikkünk utolsó mondatának befejező sorai — helyesen: nem a m u n - kamegosztás különválasztott gyümölcse, hanem az ember- faj újraegyesítése.".
I A KÖNYVEK!
J " SZÓRAKOZÁS!
Dallos Sándor: A NAP SZERELMESE. — ARANY ECSET. 1—2. kötet.
Munkácsy Mihály életregénye. Emlékezetes képet ad a nagy festő ifjúkoráról, szenvedélyes szerelmeiről, külföldi útjairól, r e m e k m ű - veket létrehozó gazdag, érdekes életéről.
1. kötet. 48,— Ft. 2. kötet 52,— F t Zweig, S.: FOUCHÉ
Pompás könyv Napóleon rendőrminiszteréről, erről a bámulatosan becsvágyó, nagy karriert elért politikusról és magánemberről.
Kötve 17,— F t Moravia, A.: A KÖZÖNYÖSÖK
A nagy olasz író egy szerelmi sokszög kapcsán villantja fel a két háború közti korszak társadalmi-erkölcsi válságát.
Kartonkötésben 15,— F t Suetonius: CAESAROK ÉLETE
A híres történetíró a Római Birodalom legnagyobb uralkodóiról ad képet e könyvben.
Kötve 41,— F t AZ IFJÚSÁGNAK AJÁNLJUK:
« Byrd, E. R.: EGYEDÜL
3 A neves sarkkutató életveszélyes kalandjairól számol be ebben az 5 izgalmas könyvében.
5 Kötve 16,— F t 8 Tatay Sándor: PUSKÁK ÉS GALAMBOK
8 A kedves hangú lányregény a népszerű Csíkos Könyvek sorozatban 5 jelent meg.
$ Kötve 17,— F t S Verne, J.: ÉSZAK DÉL ELLEN
S Az amerikai polgárháború és szabadságharc izgalmas története.
8 Kötve 29,— Ft
S N J Ö Í X X X X J C X J Í X X X X X X X X S Í ^ ^
Fenti könyveken kívül rendkívül gazdag választékkal v á r j á k vásárlóikat a szegedi könyvesboltok:
MÓRA KÖNYVESBOLT, Kárász utca 5., TÖMÖRKÉNY KÖNYVESBOLT, Lenin krt. 34.,
IDEGEN NYELVŰ, ORVOSI ÉS ZENEMÜBOLT, Kárász utca 16.
Dugonics tér sarok.
Állandó vásárlóinknak FOLYÓSZÁMLA KEDVEZMÉNYT nyújtunk!
ÁLLAMI KÖNYVTERJESZTŐ VÁLLALAT
