FELSZABADULÁSUNK TIZE DIK ÉVFORDULÓIA
Tíz esztendővel ezelőtt, 1945. április 4-én a szovjet hadsereg hős har—
cosai hosszú, véres harcok után teljesen kiűzték .hazánkból a német fasisz—
tákat. Magyarország dolgozó népe hozzákezdhetett —— először évezredes tör—
ténelme folyamán —— hogy saját hazájában saját sorsát, jövőjét maga meg- teremtse. E tíz év hatalmasabb Változást hozott az ország, a dolgozó nép életében, mint korábban hosszú századok. A szovjet fegyverek győzelmére támaszkodva, a munkásosztállyal az élén, a párt vezetésével dolgozó népünk élni tudott történelmi lehetőségeivel: nemcsak újjáépítette a rombadőlt országot, de teljesen átalakította társadalmunk és gazdaságunk szerkezetét, nemcsak képletesen, de a valóságban is ,,új hazát teremtett, mely jobb a réginél". A magyar nép történelme során, talán a mohácsi vész óta nem indult el még olyan mélyről, és bizonyosan még sosem jutott olyan magasra,
mint az elmúlt tíz esztendőben.
A német fasiszták és magyar cinkosaik pusztításai országunkat szinte egyetlen romhalmazzá változtatták; A háborúban, a fasiszták haláltáboraí- ban több mint 400 000 magyar vesztette életét. Elpusztúlt a háborúban és a fasiszta dúlás következtében az ország nemzeti vagyonának mintegy__
630/0—a, az ország összes ipari üzemeinek több mint 900/0—a tönkrement vagy kisebb-nagyobb kárt szenvedett. A fasiszták leölték, iletve nyugatra hajtot—
ták a szarvasmarhaállomány 55, a lóállomány 63,5, a sertésállomány 76,2%-át; elpusztították, megrongálták, illetve nyugatra hurcolták az 'or- szág mozdonyainak mintegy 76%—át, személykocsiparkjának több mint 83%—át, a teherkocsik 850/0—át; felrobbantották az összes Duna és Tisza
hídjainkat.
A szörnyű pusztítás közepette, amikor a ,,történelmiu Magyarország vezetői, illetve akik közülük megmaradtak, gyáván nyugatra mentették bő—
rüket, amikor a hagyományos ellenzéki pártok reménytelennek és kilátás—
talannak tartották az ország helyzetét, csak egy párt volt az országban, a kommunisták pártja, amely hirdette, hogy a nemzet hazafias és fasiszta- ellenes erőinek összefogásával újjá lehet építeni az országot. A Magyar Kommunista Párt törhetetlen bizakodással és akaraterővel mozgositani tudta az ország népét az újjáépítésre és az ország demokratikus átalakítá—
sára. A demokratikus átalakítás feladatai közül idézzük fel csak a legfonto—
- sabbat: a földreformot, mely végül is a parasztság javára döntötte el a fa—
lusi nincsteleneknek hosszú századok, Dózsa György óta folyó perét. A föld- . höz jutott 650 000 volt béres, zsellér, törpe- és kisbirtokos, de velük együtt az egész dolgozó parasztság most kezdte megérteni, hogy valamennyi tár- sadalmi osztály közül egyedül a munkásosztály segítsége, szövetsége fel——
emelkedésének és boldogulásának záloga.
292 FELSZABADULASUNK manna amanma _
A munkásosztály járt az élen, amikor a bombáktól sérült, s hiányos fel—
szerelésű gyárakban, a pénzromlás nehéz viszonyai között meg kellett indí- tani a termelést; a munkásosztály odaadása, hazaszeretete csodákat művelt, amikor helyre kellett állítani a vasúti közlekedést, újjá kellett építeni a hidakat; a munkásosztálynak a termelés megindításában elért sikerei, bizalma a pártban és az infláció vámszedői, a feketézők és fullajtárjaik elleni harckészsége tette lehetővé a stabilizációt.
A magyar dolgozó nép, de különösen a magyar munkásosztály történel—
mének legszebb napjai azok, amelyek a rombadöntött ország felépítéséért, a gyárakban, a bányákban, a földeken a termelés megindításáért vívott küzdelmeket örökítik meg. A munkásságnak nemcsak a gyárakban, a há- nyákban, a hidakon kellett a legnehezebb munkakörülmények között, s a rohamosan növekvő infláció következtében szűkös anyagi körülmények mellett helytállnia, hanem azokban a politikai harcokban is, amelyeket ezek—
ben az esztendőkben az újjáépítést tétlenül néző, azt sokszor akadályozó, az országot a német fasiszták után most az amerikai imperialisták részére-' áruba bocsátani kívánó reakció ellen kellett megvívni. A munkásság ott volt a gyárakban, amikor termelni kellett, de ott volt az utcákon is, amikor a munkája eredményeit meg kellett védeni. A magyar munkásosztály harcát '
——-— amely mellé egyre szélesebb fronton zárkóztak fel a többi nem proletár, dolgozó, rétegek, elsősorban a dolgozó parasztság —-— biztos kézzel irányította a Magyar Kommunista Párt.
A Magyar Kommunista Párt III. kongresszusa meghirdette: szükség van iparunk, közlekedésünk, mezőgazdaságunk újjáépítését és továbbfejlesztését szolgáló hároméves tervre, és szívós akarattal a terv gondolatát diadalra vitte. A hároméves tervet az ország két év és öt hónap alatt teljesitette.
Sikerét elősegítette, hogy fokozatosan az állam tulajdonába került az ipar- ban a termelőeszközök zöme, a bankok, a nagykereskedelem és a közlekedés jelentős része. A hároméves terv befejezésekor a gyáripari és bányászati termelés már 400/o-kal haladta meg az 1938. évi szinvonalat, és a háború következtében súlyosan leromlott mezőgazdaság a hároméves terv időszaka alatt termelését mintegy 600/0—kal emelte, s 1949—re a termelés már kb. a háborúelőtti szinvonalon mozgott. 1949—ben már több mint 9000 traktor dol—*
gozott a mezőgazdaságban és megindult a termelőszövetkezeti mozgalom. Je- lentősen emelkedett a közlekedés teljesítménye, megnőtt a külkereskedelmi forgalom. A hároméves terv 29 hónapja alatt több mint 10 milliárd Ft—ot ruháztunk be a népgazdaságba. Nemcsak újjáépítettük az országot, hanem számos új üzemet létesítettünk, a meglévőket kibővítettük. A falvakban felépült mintegy 120 000 lakóház, több mint 450 község kapott villanyt, helyreállítottunk többezer általános iskolát. Új kórházakat, iskolákat, ren—
delöintézeteket, óvodákat, egészségházakat építettünk. A hároméves terv végére hazánkban megszűnt a munkanélküliség. A gyáriparban a munkás—
létszám már 400/0—kal haladta meg az 1938. évit. Lényegesen emelkedett a nemzeti jövedelem, melynek már több mint a felét, az iparban pedig túl—
nyomó részét szocialista üzemek termelték. A hároméves terv időszakában megváltozott a nemzeti jövedelem elosztása; megnőtt a nemzeti jövedelem—
ből a dolgozók részesedése. Ezekben az években dőlt el a hatalom kérdése is: a már egységes pártja által vezetett munkásosztály az iparban, a keres—
kedelemben, a közlekedésben, a bank— és a hitelélet területén megvalósí—
totta ,,a kisajátítók kisajátítását", szövetségeseire támaszkodva elfoglalta
FELSZABADULASUNK TIZEDIK EVFORDULOJA ; 293
az államhatalom parancsnoki magaslatait, s a dolgozó nép támogatásától kisérve, pártja Vezetésével hozzálátott az egész népgazdaságban a szocializ-
mus alapjainak lerakásához.
A szocializmus alapjainak lerakása megkövetelte az ipar, különösen a nehézipar fejlesztését, a mezőgazdaság szocialista átszervezését, s mind- ezzel párhuzamosan —— és mindezek eredményeképpen -— a dolgozó nép jólétének, kultúrájának további emelését. ,
Az ötéves tervben e célok megvalósításában további eredményeket ' értünk el. Az ipari termelés 1954. végén már a háború előtti háromszorosára
emelkedett, számos cikk, például a szén, a villamosenergia, a kőolaj, a vas, az acél, de a legtöbb fogyasztási cikk termelése is a felszabadulás előttinek többszörösére nőtt. Az ötéves terv időszakában 75 új üzemet létesítettünk, mintegy 100 meglévő gyárat új üzemekkel és gyáregységekkel bővítettünk.
Felépült többek között az Almásfüzitői Timföldgyár, a Szegedi Textilkom—
binát, a November 7. Erőmű, a Sztálinvárosi Gépgyár és Erőmű, a Mályi Téglagyár stb. Megkezdtük számos új termék gyártását; megváltoztattuk iparunk szerkezeti arányait; az egész ipar vezető erejévé a nehézipar, ezen belül a gépgyártás vált, amelynek termelése az ötéves terv időszaka alatt közel négyszeresére nőtt. Az ipari termelésnek, az ipar népgazdasági jelen- tőségének növekedésével nőtt társadalmunk vezető osztályának, a munkás—
osztálynak létszáma is. 1954. végén a gyáripari munkásság létszáma mint- egy háromnegyedmillió volt, az 1938. évinek majdnem kétszerese. A mezőgaz- daságból, a kisiparból, a korábban nem dolgozók közül százezres tömegek ke—
rültek az iparba és az épitőiparba. Értünk el eredményeket a mezőgazdaság—
ban is: növekedett ,a mezőgazdaságban használt gépek száma, a gépállomái sok hálózata már az egész országra kiterjedt és elsősorban a termelőszövet—
kezeteket, de különösen 1953—tól kezdődően az egyénileg dolgozó paraszto—
kat is egyre hatékonyabban segítette munkájuk elvégzésében. Megjelent, s ma már tekintélyes erőt képvisel mezőgazdaságunkban a szocialista szektor.
Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek területe az összes szántóterü—
let 300/0—ára terjed ki. Az előző évekhez képest 1954—ben, az ötéves terv utolsó esztendejében, a szarvasmarha kivételével nőtt az állatállomány, fokozódott a parasztság termelési kedve, s a kedvezőtlen időjárás ellenére is kedvezőbbek voltak gazdasági eredményei. Fejlődött -— bár egyes terüle-—
ten a szükségletek mögött elmarad —— a közlekedés és a kereskedelem. Ki—
magasló eredményeket értünk el a kulturális és szociális ellátás számos területén. Az iskolák kapui—7— az általános iskolától az egyetemig — meg-;
nyíltak a dolgozó nép fiai előtt. A könyv és a színház, a mozi és a rádió stb.
ma már a munkásosztály és egyre inkább a dolgozó parasztság mindennapi életéhez tartozik. A felszabadulás óta például több mint 1000 faluba vezet—
ték be a villanyt; ma már mintegy 2250 község rendelkezik mozival. Jelen- tősek az eredmények a szociális ellátás és az egészségügy terén. Az egész lakosságnak mintegy 60%—át bevonták a társadalombiztositásba; több mint 30%—kal emeltük a kórházi ágyak számát, nőtt a rendelőintézetek, a külön-6
böző gondozóintézetek száma; évente ma mintegy 200 000 dolgozó —- több- ségében munkás -—— jut kedvezményes üdüléshez; kiszélesítettük a bölcső- dék, óvodák hálózatát. A kedvezőbb egészségügyi ellátás, az élet— és munka—6 biztonság, s a dolgozók túlnyomó többségénél a magasabb életszínvonal eredményeképpen megjavultak a munkásság népesedési mutatói. A halálo—
294 FELSZABADULASUNK TIZEDIK EVFÖRDULGH,
házasságkötések aránya emelkedett és megnövekedett az egész dolgozóánép,
de különösen a munkásosztály átlagos életkora.
Ötéves tervünk végrehajtása során hibákat is követtünk el: Az ipar fej—
lesztésénél nem voltunk kellő tekintettel az ország adottságaira. Helyesen, a szocialista iparosítás politikájának megfelelően, elsősorban a nehézipart fejlesztettük, de ugyanakkor nem fordítottunk kellő gondot a könnyű—, illetve a nehézipar olyan ágainak fejlesztésére is, amelyekhez megfelelő nyersanyagbázissal rendelkeztünk; a szövetkezetek fejlesztésénél nem vol—- tunk mindig tekintettel az önkéntesség és fokozatosság lenini elveire; és nem foglalkoztunk eléggé az egyénileg dolgozó parasztok gazdaságával, termelési tartalékait nem kellően használtuk ki. Mindezek és egyéb körül—- mények következtében a mezőgazdaság termelése nem fejlődött kellően és dolgozó népünk életszínvonala nem emelkedett egyenletesen, sőt 1951—52—
ben a korábbi évekhez képest csökkent. A párt e hibákat felismerte, s 1953 júniusában és a Magyar Dolgozók Pártja'III. Kongresszusán megfelelő hatá—
rozatokat hozott a hibák kijavítására. Ahozott intézkedések eredményekép— ' pen nőtt a közszükségleti cikkek termelése, fellendült az egyénileg dolgozó parasztság termelési kedve, emelkedett a dolgozók életszínvonala. Ugyanak- kor a párt továbbra is abból az elvből indult ki, hogy az ország iparosításának fő eszköze a nehézipar marad, hogy a mezőgazdasági termelés szocialista át—
alakítása nélkül a mezőgazdasági termékek bőséget, a parasztság jólétét megteremteni nem lehet. A párt elítéli azokat a káros jobboldali nézeteket, amelyek az 1953. júniusi határozatokat eltorzítják' és a nehézipar eláősorban való fejlesztésének, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének politikáját
fel akarják adni. *
Ha megvonjuk egészében a tíz év harcainak mérlegét, akkor fejlődé—
sünkre minden bizonnyal nem a hibák, nem a tévedések —— amelyeket a párt idejében fel tudott ismerni és ki tudott, illetve ki tud javitani —— lesz-—
nek a jellemzőek, hanem azok a hatalmas sikerek, amelyek eredményekép- pen egy évtized alatt hazánk a háborús pusztulásból felemelkedett, fejlett iparral rendelkező országgá vált, társadalmi rendje átalakult, osztályviszo—
nyai megváltoztak; a hárommillió koldus és a néhány tízezer földbirtokos—, tőkés és bankár országából népi demokrácia, a dolgozó nép hazája lett,.
A magyar történelemben még nem volt olyan osztály, mint a magyar munkásosztály, még nem volt olyan párt, mint a magyar kommunisták pártja, amely ilyen rövid idő alatt ilyen hatalmas forradalmi változásokat tudott volna létrehozni. Amiről a magyar nép legjobbjai századokon át álmodoztak: a dolgozó nép szabadsága, uralma megvalósult; amiért a ma—
gyar nép legjobbjai hosszú századokon át harcoltak: a magyar nép a Szovjet—
unió segítségével kivívta függetlenségét. A harccal, munkával teljes nagy—
szerű útnak, amely a szocialista társadalom teljes felépítéséhez vezet, még csak egyik szakaszát tettük meg, de már egyre teljesebben kibontakoznak
a magyar nép megváltozott életének körvonalai; a boldog szocialista jövőt még építjük, de részben már a jelenben is benne élünk. Megvan minden le—
hetőségünk arra, hogy a megkezdett úton tovább haladva, tanulva a hibák—
ból, a szocializmus alapjait az egész népgazdaságban lerakjuk. A párt veze-§
tésével és a Szovjetunio segítségére támaszkodva népünk e lehetőséget való—
sággá fogja váltani.
'FELSZABADULASUNK TIZEDIK ÉVFORDULÓJA _ , , 295
E tíz esztendő alatt gazdasági szerkezetünk, társadalmi rendünk átalaku- lásával párhuzamosan, annak eredményeképpen megváltozott hazánkban a statisztika szerepe és jelentősége. Népi demokráciánkban a statisztikusok pártunk, államunk vezetőinek közvetlen gyakorlati segitőtársaivá váltak.
Tevékeny részvételük a tervek előkészítésében, a tervek végrehajtásának ellenőrzésében, a gondos, tudományos vezetés, a szocialista gazdálkodás nélkülözhetetlen feltétele lett. Azokban a hatalmas sikerekben, amelyeket népünk az utolsó tíz esztendőben elért, része volt a statisztikusoknak is.
Országunkban a statisztika már valóban közügy: a vezetők ezrei, a dolgozók .tiz— és százezrei, a munkában elért eredményeket, sikereket, de a hibákat és a lemaradásokat is a statisztikai adatokból tanulják megismerni. A szovjet statisztika példája és tanítása nyomán a szocialista statisztika átfogó rend—
szere, egységes fogalmai és kötelező állami fegyelme népgazdaságunk vala- mennyi ágára, a társadalmi, szociális, kulturális tevékenység egészére kiter- jed. Az állami statisztikáról szóló 1952—es VI. számú törvény meghatározza ' azokat a feladatokat, amelyek népi demokráciánkban a statisztikára várnak és egyben a törvény erejével, hatalmával lehetőséget is ad arra, hogy a sta—
tisztika egységes rendszerét, az adatok pontosságát, az adatszolgáltatás fegyelmet biztosítsuk. A statisztikai törvényre, valamint kormányunknak a statisztikával foglalkozó egyéb rendeleteire támaszkodva, a Szovjetunió tapasztalatainak felhasználásával e 10 év alatt nagy lépésekkel vittük előre a szocialista statisztika ügyét. Az iparban, a mezőgazdaságban, a kereskede—
lemben, a közlekedésben, a statisztikai adatgyűjtések átfogóbbak, rendszere—
sebbek lettek, kellő anyagot nyújtanak a tervezéshez, a tervek ellenőrzésé—
hez, a tartalékok feltárásához; meggyorsultak a feldolgozások és mélyebbé váltak az elemzések is. Szilárdabb lett a statisztikai fegyelem, hitelesebbek lettek az adatok; a szocialista Vállalatok gazdasági eredményei nem ,,üzleti titkok" többé, államunk a vállalatok működése felett többek között a sta—
tisztikai beszámolók bekérése, az abban szereplő adatok rendszeres vizsgá—
lata révén gyakorol ellenőrzést. Jelentős eredményeket értünk el a kultu- rális, szociális, egészségügyi statisztika megfigyelési körének kiterjesztése, tevékenységük megfigyelésére szolgáló új mutatószámok kidolgozása terén.
A felszabadulás után számos, az egész népgazdaságra és a népgazdaság egyes ágaira kiterjedő összeírást hajtott végre a statisztikai szervezet; az 1949. évi népszámlálást, az évenként rendszeresen végrehajtott nagy mező- gazdasági összeírásokat, a gép— és anyagösszeírásokat az iparban, illetve a népgazdaság egyéb ágaiban, az 1954. évi lakásösszeírást stb. lehetetlen lett volna a felszabadulás előtti években a mostanihoz hasonló gyorsasággal és pontossággal végrehajtani. A statisztikai szervezet, a Statisztikai Hivatal az egységes beszámolási rendszer terén elért eredményekre, a gyorsabb és korszerűbb feldolgozási technikára támaszkodva, jelentései, elemzései révén pártunknak és kormányunknak nem egyszer tudott értékes segítséget adni az időszerű gazdaságpolitikai kérdések megoldásában. Ebben a 10 esz—- tendőben nemcsak a statisztika rendszere, szerkezete alakult újjá, de a marxista—leninista gazdaságtanra, a történelmi materializmusra támasz- kodva, most vált valóban tudományossá módszere.
A statisztika nem érhetett volna el hazánkban hasonló eredményeket a statisztikusok szakmai tudásának szüntelen fejlődése, az állammal szem- beni kötelességérzetüknek megszilárdulása nélkül. A statisztikai ismeretek iránti nagyfokú érdeklődésre jellemző, hogy az utóbbi években közel 6000 statisztikus tett szakvizsgát és a különböző tanfolyamokon, a közgazdasági
PELszmADULASUNK TIZEDIK, stream
* technikumokban, az egyetemeken a statisztikát tanulók száma elérte az évi 15 OOO—et. A Szocialista Statisztika Könyvtárának eddig megjelent több mint 50 kötete, a Statisztikai Szemle, az Iparstatisztikai Értesítő, a Statisztikai Értesítő, a különböző tankönyvek és oktatási útmutatók több tízezres pél—
dányszáma jelzi azt, hogy a statisztikusok egyre magasabb fokra kívánták emelni tudásukat, hogy feladataiknak megfeleljenek.
Végül, mint társadalmi, gazdasági életünk minden területén az elmúlt tíz évben, a statisztikai munka fejlődésének is a párt állandó irány- mutatása, s a Szovjetunió önzetlen, testvéri segítsége volt a biztosítéka, A magyar statisztikusok a Szovjetunió példája, a szovjet statisztikusok köz—
vetlen útmutatása nyomán tudták kiépíteni, megvalósítani a szocialista sta—
tisztika rendszer ét.
A statisztikai munka terén elért jelentős eredmények mellett a munka színvonalának emelése, a statisztikai fegyelem megszilárdítása, a statisztikai bürokrácia megszüntetése terén még vannak hiányosságok, még jelentősek a tennivalók. A statisztikai fegyelem az utolsó években, különösen a sta—
tisztikai törvény megjelenése óta valamelyest megszilárdult, de még mindig sok az engedélynélküli, bürokratikus, túlméretezett adatgyűjtés. Az is elő-- fordul, hogy részben hanyagság, a megfelelő bizonylatok hiánya, de részben a vállalati eredmények tudatos meghamisítása következtében az adatok rosszak, megbízhatatlanok. Egyes népgazdasági ágakban, elsősorban a mező- gazdaságban, rendszeresen elmulasztják vagy késedelmesen teljesítik az adatszolgáltatást. A statisztikai fegyelem megszilárdítása érdekében a követ-' kezetes és a törvény erejére támaszkodó harcnak a pontatlan vagy hamis adatokat szolgáltatók ellen, az adatgyűjtések határidőben történő teljesité—
séért nem szabad veszítenie erejéből. Az elmúlt évben a statisztikai adat- gyűjtés egyszerűsítése terén bizonyos eredményeket elértünk, de az egysze—v rűsítési munkát, amely nemcsak a statisztikusoknak az ügye, hanem része a vezetés, az ellenőrzés színvonalának emeléséért folytatott küzdelemnek, továbbra is folytatni kell.
A szocializmus építésének napirenden lévő kérdései, amelyeket a Köz- ponti Vezetőség 1953. júniusi határozata, majd a Magyar Dolgozók Pártjá—
nak III. Kongresszusa, s legutóljára a Központi Vezetőség 1955. márciusi , határozatai leszögezték, megszabják a statisztika időszerű feladatait is.
A párt most nyomatékkal hangsúlyozza, hogy a szocializmus építésében, a dolgozók életszínvonalának emelésében elérendő minden további eredmé—
nyünk előfeltétele, hogy fordulatot érjünk el az ipari termelésben: növeljük a termelést, emeljük a munka termelékenységet, javítsuk a minőséget, csök—
kentsük az önköltségét, tegyük gazdaságosabbá vállalataink működését. Az ipari Vállalatok munkájának megfigyelése a statisztikusok számára nem új feladat. Mégis a statisztikusoknak —— éppen a Központi Vezetőség 1955.
márciusi határozata nyomán —— ezzel a kérdéssel most fokozottabb mérték—
ben kell foglalkozniok: vállalati, minisztériumi, igazgatósági és országos szinten nemcsak a munka termelékenységét, az önköltség alakulását kell elemezniök, hanem megfelelő statisztikai módszerekkel ki kell mutatniok a munka termelékenységének és az önköltségnek kedvezőtlen alakulásában milyen szerepe van a munkaidő, a munkaerő nem megfelelő kihasználásá—
nak, a termelő berendezések elhanyagolt műszaki állapotának, az anyag—
pazarlásnak stb. A kedvezőtlen vagy az átlagos eredmények mellett vizsgál- ' niok és elemezniök kell az átlagosnál jobban és a kiválóan dolgozók ered—
* xvmsumnuusunx TIZEDIK evr oammou ' 297
ményeit is. E vállalatok tevékenységét éppen olyan részletesen kell ele- mezni, mint az átlagosan vagy a rosszul dolgozókét, mert csak így: az elért jó eredmények kiváltó okainak, körülményeinek feltárása révén állíthatjuk azokat követendő példaképnek az összes vállalatok elé. Ezenkívül az ipar- statisztikában néhány módszertani kérdést, különösen a termelés számba—
vételével, illetve az azon alapuló mutatószámokkal kapcsolatosan is meg kell oldani. Mezőgazdasági statisztikánk a felszabadulás előtt néhány kivé—
teltől eltekintve, alig foglalkozott üzemi adatgyűjtéssel. A szocialista szek-
*tor jelentős súlya lehetővé, de szükségessé is tette, hogy ne csak a mező—' gazdasági termelés általános szinvonalát vizsgáljuk, hanem társadalmi szek——
torok szerint is, ezen belül pedig az egyes állami gazdaságok, termelőszövet- kezetek eredményeit is elemezzük. Ezen a téren azonban még sok a tenni-'—
való. Allami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink egy része még nem dol—- gozik kielégítően; mezőgazdasági statisztikusaink feladata, hogy a gondat- lan gazdálkodás tényeit, okait azok kiküszöbölése érdekében, a gazdaságok
sokoldalú statisztikai vizsgálata révén felderítsék. Az utóbbi években sok
állami gazdaság, szövetkezet megjavította munkáját, vannak közülük szép számmal olyanok is, amelyek példamutató eredményeket értek el. Uzemi monográfiák és a jól dolgozó gazdaságok adatainak tömeges feldolgozása révén ki lehet és kell mutatni, hogy milyen munkamódszerekkel (a munkák gépesítése, a növényápolási munkák minősége, a helyes vetésforgó, takar—mányozás, állatgondozás stb.) értek el kimagasló eredményt. A statisztiku—
sok ezzel: a nagyüzemi gazdálkodás legkiválóbb módszereinek ismertetésé—
vel járulhatnak hozzá a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez.
* A mezőgazdasági statisztikusok előtt számos egyéb feladat is áll: ki kell dolgozni, illetve tovább kell fejleszteni a mezőgazdasági munka termelé- kenységének, a mezőgazdasági termelés önköltségének, a munkák gépesíté—
sének mérésére szolgáló statisztikai—közgazdasági módszereket. Tovább kell fejleszteni, pontosabbá, gyorsabbá kell tenni a nagy mezőgazdasági össze— * írásokat és ezeket szélesebb körben, mint eddig, kell összekapcsolni a repre- zentatív módszer alkalmazásával. A kereskedelmi statisztikában különösen a város és a falu közti áruforgalom megfigyelése, a városi és falusi fogyasz—
tás összehasonlítása, a kiskereskedelmi árindexek számításának módszer- tana, a piaci statisztikatovábbfejlesztése és a kereskedelmi munka költsé- geinek és a begyűjtési költségeknek vizsgálata, a forgalomba kerülő áruk minőségének statisztikai elemzése az időszerű feladat. A külkereskedelmi statisztikában: a forgalom értéki számbavételének határparitáson történő megfigyelése, a külkereskedelmi forgalom strukturális megoszlásának kér—z dései, s a külkereskedelem gazdaságossága áll az érdeklődés előterében. A beruházások—építkezések statisztikája a szocialista statisztikának viszonylag fiatal ága. Ebből következik, hogy statisztikusainknak itt sok olyan felada—*
tot kell megvalósítani, amelyek a többi népgazdasági ágban már többé- kevésbé megoldottak. A beruházások—építkezések mérésére az értéki muta—
tók mellett fokozottabban kell alkalmazni a természetes mértékegységeket, ki kell dolgozni az építkezések önköltségének kimutatására szolgáló mód- szereket, foglalkozni kell az építkezések időtartamának mérésével, a be— ' ,ruházások eredményességével. Az új ötéves tervben, tanúlva az elmúlt évek
tapasztalataiból, beruházásainkat gazdaságosabban, átgondoltabban, olcsób-
* ban kívánjuk végrehajtani. Mindehhez azonban elengedhetetlen, hogy a sta—
tisztika fokozott segítséget adjon: pontosabb módszereken alapuló, mé-
298 FELSZABADULASUNK Tizsmn naposat; _
lyebb elemzéssel kell hozzájárulnia ahhoz, hogy az új ötéves terv be—
ruházásai gazdaságosabbak és hatékonyabbak legyenek. A szociális és egész- ségügyi statisztikában az eddigi, főképp forgalmi mutatók mellett, széleseb- * ben kell alkalmazni a gyógyítási-megelőző munka minőségét, s e munka eredményét kifejező mutatószámokat; a népességi statisztikában átfogóbban fel kell dolgozni az utolsó 10 évben az egész népesség és az egyes társa—
dalmi osztályok népesedési mozgalmában bekövetkezett változásokat. A kulturális és népművelési statisztikának meg kell figyelnie a város és a falu, a munkásság és parasztság kulturális ellátottságát, s ennek érdekében nad gyobb mértékben, mint eddig, kell a reprezentatív felvételeket alkalmazni.
A három— és az ötéves tervben jelentős volt az előrehaladás a különböző népgazdasági számításokban. A marxizmus—leninizmus tanításaira, a szovjet tapasztalatokra támaszkodva Magyarország gazdasági fejlődésének egé- szére, munkaerőhelyzetének alakulására vonatkozó mérlegek egész sorát számították ki. E népgazdasági mérlegek számítását tovább kell finomítani, elsősorban a nemzeti jövedelem mérlegének, de az új ötéves terv tudomá—
mányos megalapozásához szükséges egyéb mérlegek, többek között a/rpénz—
ügyi mérleg módszereit. Továbbra is elsőrendű feladat a lakosság anyagi és kulturális fogyasztására vonatkozó életszinvonalszámításoknak, mindenek- előtt a munkásosztály reálbérére és a parasztság különböző rétegei reál—*
jövedelmére vonatkozó számításoknak tökéletesítése.
Ahhoz, hogy a statisztikai apparátus, a statisztikusok ezeket a feladato—
kat elvégezzék, szükséges, hogy szakmai tudásukat tovább fejlesszék. A Sta—
tisztikai Hivatalnak folyóiratai, tanfolyamai révén, a megfelelő könyvek és tankönyvek kiadásának szorgalmazásával a következő években magasabb "
szintre, az előttük álló feladatok szintjére kell emelni a statisztikusok tudá—
sát. A statisztikai elmélet és módszertan fejlesztésénél, az oktatás színvona—
lának emelésében figyelembe kell venni azokat a fő irányelveket, amelyeket a Szovjetunió Tudományos Akadémiája, Központi Statisztikai Hivatala és Felsőoktatási Minisztériuma által a múlt évben tartott tudományos érte—
kezlet a statisztikai elmélet továbbfejlesztése céljából kijelölt. Mindenek—
előtt azonban a statisztikai törvényre támaszkodva a Központi Statisztikai Hivatalnak, s valamennyi, saját apparátusa statisztikai munkájáért felelős minisztériumnak és főhatóságnak következetesen ,gondoskodnia kell a sta—
. tisztikai beszámolás egységes rendszerének, kötelező fegyelmének bizto—
,tikai munka sikerének az ügye elsősorban a Vállalatok, az üzemek, a közvet—
len adatszolgáltatók pontos, megbizható adatszolgáltatásán múlik. A Statisz- tikai Hivatalnak, a minisztériumok munkájának átfogó ellenőrzése révén állandóan arra kell törekednie, hogy a vállalatok felettes szervei, a külön- böző minisztériumok és főhatóságok vezetőinek gondja legyen vállalataik, üzemeik adatszolgáltatásának ellenőrzésére és megjavítására.
A párt és kormány megtisztelő feladatot bízott a statisztikusokra: jelen- téseik, adataik jelzik azt, milyen eredményeket értünk el a szocializmus építésében, van-e és milyen mértékű a lemaradás, hol és mi a hiba és hogyan kell. azokon javitani. A párt és a kormány azt Várja tőlük: tárják fel bátran az eredményeket és hiányosságokat, a szakértelmet és a politikai ismerete-—
ket a dolgozó nép iránti hűséggel, a szocializmus ügye iránti odaadással párositsák. Végezzék jobban, eredményesebben a jelenleginél bonyolultabb további feladataikat; legyenek mindig —— a lenini kifejezéssel — nagy
ügyünknek ,,gyakorlati segítőtársai".
