A Magyar Statisztikai Évkönyv továbbfejlesztése

(1)

EGYÉB TÁRGYÚ TANULMÁNYOK

A Magyar Statisztikai Évkönyv továbbfejlesztése.

Levolution de l'Annuai're Statistigue Hongrois.

Tartalom: I. Az évkönyv eddigi fejlödése. — II. A tartalmi továbbfejlesztés irányelvei. — Ill. Alaki javaslatok.

I. Développement de l'Annuaire jusgu'a nos jours —- II. Principes du développement ultérieur des matiéres. —- 111.Propositions sur la presentation des matieres.

ltesumé. Parmi lest guestions des méthodes concernant la publication des renseignements sta—

iistigues, la confection des Annuaires Statistiaues tient, dans chague pays, une place bien impor- lante. Et cela non seulement parce gue les Annuai- res ofirent les résultats des enguétes et autres travaux statislígues les plus considérables, mais encore parce guiils donnent un tableau général numérioue de la situation des pays oui les puublient.

S t a t i s t i g n e gui parait (lepuis 1872, (mait, dés le

ment, un niveau relativernent élevé. Dans les deux premieres decades de son existence, il n'e'taít pas encore a.s'sez systőmatiguc. et manguait de guelgues chapitres indispensables (] présent a un travail de ce genre. Cela tenait pour une bonne part aux diffi- cultés rencontre'cs par notre statistiguc officielle, gui était bien jeunc en ce temps-la'.

Én 1893, on a commence une nouvelle série de

de'veIOppant considérable—

H 0 n g r 0 i s, commence- L'Annuaire

notre Annuairc, cn le

ment, De sorte (lu'il est devenu un ouvrage urai- ment synthétiaue offrant une image de tout le pays.

et répondant bien aux besoins de l'e'pogue. Et en 1898, on a fait encore une innovation notable, en décidant ou'il ferail partie da rapport annuel sou—

mis par le president du Conseil aa Parlement, rapport rendant compte de I'activité da gouvernement et des conditions du pays. Par la suite, on a sou- vent apporté de légércs modifications a notre An—

nuairc Statistigue.

Prespue cinguante ans apres la réforme de 1893, la nécessité s'est imposée dc dévelop-

per encore, conformément exigences

nées entre temps, notre Annuaire Statistigue; et la Commission scientifigue du Conseil général hongrois de statistigue, sur la proposition du president de l'O/fíce central de statistioue, a créé, en 1942, une Commission spéciale, chargée de faire un rap—

port sur ce point. Les membres de cette Commis—

sion-la ont présenté en 1943 leurs avis Iargement motivés, auxguels étaient joints, au total, 193 projets sur de nouveaux tableaux á insérer dans PAnnuaire.

L'au'teur du présent article (1 pris part a ces travaux comme president de la Commission scientifigue et de la Commission spéciaslc.

aaa:

Mais, en

parlant ici des modifications a apporier á l'An—

i1 ne s'inSpire pas uniguement des avis en

guestion, il dunne aussi certaines idées (: lui, indépemdantes de celles des Commissions.

En ce gui concerne I'augmentation et le déve- nuaire,

loppement des matieres de notre Annuaire Sta—

tistigue, il serait desirable gue celui—ci soit divisé ainsi: I. Territoire, population, hygiéne publigue. ——

II. Economic politigue, finances, politigue sociale.

—-— III. Culture intellectuclle, instruction publigue,

vie ecclésiastioue. _ IV. Vie des sociétés et des autres associations. Cette division, gui différe asse:

fort de celle de l'Arinuaíre, est nécessaire en raison des changements gui ont eu lieu, pendant les der—

niéres de'cades, a',une part en Hongrie et dlautre part, dans les idées scienti/igues.

Voicí les principales innovations gui devraient étre faites dans notre Annuaire Statistigue. Il seraít desirable de lier plus étroitement la statistigue des

soeial-gs et celle des finances á la certaines parties de cette statistigue agricole et les conditions

statistigue économigue;

et surtőut la

consommation et des derniere,

statistigues de la

devraient étre amplifiées dans notre Annuaire aussi,

afin gu'elles répondent plus aux exigences des temps actuels; la statistigue des assurances devrait étre liée davantagc a celle du crédit; la statistigue de la vie culturelle et de l'Enseignement devrait étre augmentée de plusieurs tableaux tenant compte des progrés faits ces derniers temps dans ces domaines; pour les administrations de PEtat et,, les autres administrations, il faudrait offrir, dans PAnnuaíre aussi, un releve' synthétigue, afin gu'on ait une vue d'ensemble. Et il y a encore plusieurs autres preposítions, recommandant d'augmenter notablement notre Annuaíre Statistigue.

Pour la presentation des matieres de cet ouvrage-lá, il conviendrait surtout d'y ajouter bien des notes et explications informant des enguétes prises pour base et des méthodes suivies pour dépouiller les renseignements (tonnás par ces enguétes,

I/appendice actuel, gui renseigne sur ltétran- ger, devraii étre amplífié á plusieurs égards. Et il serait desirable gue ("Annuaire ait encore un autre graphígues Spéciaux. En prix

appendice, o/frant des

(2)

;

1944

7—8. szám —-— 320 —

outre, I'ulílílé de notre .ftnnuaire augmenterait kert arató szobrász. Ha pl. a közgazdaság- beaucoup s'il avait plus de tableaux rétrospectifs

fails sysle'mutiouement (; plus de nombres propor—

tionnels me—ttant en lumiére les sujets importants, et s'il renseignait spécíalemenl sur les contrées parliculíérement caractéristiflues.

On pourrm't encore remanier notre Annuaire' pour les espéces de chiffres emplogées, pour la date de la publication, les éditíons en langues élrangé- res et pour plusieurs autres aueslians, relatives suttout [: la présentation des matieres; cela en grandimit plus encore la valeur scienlí/igue e!

pratígne.

!!

I. Az évkönyv eddigi fejlődése.

A statisztikai adatok közzétételének módszeres vizsgálata az egész statisztiká—

nak7 vmint tudománynak. mostohagyermeke.

Aki e szemszögből nézi a statisztikai mód- szertan szakirodalmat, azt a benyomást me'rítheti, hogy módszeres kutatásaink mintegy belefáradnaik a statisztikai adatok fel/vételének és feldolgozásának sokirányú vizsgálatába és mire a statisztikai eredmé—

nyek közzétételének kérdését kellene szem—

ügyre venniök, figyelmük és kitartásuk már kifogy. A statisztikai módszertan két ismeretes főiránya között e vonatkozásban csak viszonylag csekély különbség állapít- ható meg. Az a nálunk is még túlsúlyban lévő irány, amely főleg az adatfelvétel szer—

vezeti és egyéb elvi szempontjait. valamint az alkalmazott statisztika egyik-másik ré—

szének fontosságát domborítja ki, tan- könyveiben és egyéb tanulmányaiban imitt-amott röviden érinti ugyan a feldol- gozási eredmények közzétételének kérdését is. Megállapítható azonban; hogy ezt több—

nyire csak felszínesen teszi és kow'mtsem mélyed el az idevágó nagy horderejű ösz- szefiiggések lényegébe. Az a másik főirány viszont, amely inkább a mennyiségtani feldolgozás módszereire veti a súlyt, tőbb.

nyire még csak meg sem említi a közzété- tel vitás szempontjait, amelyeket nyilván tudományos méltóságán aluli, merőben alaki jelentőségű tárgynak tekint.

Pedig a közzététel elvi kérdései a sta- tisztikának nemcsak gyakorlati, hanem tu—

(lományOs művelői részéről is több figyelmet érdemelnének. Aki e kérdéseket elha- nyagolja, az könnyen járhat úgy, mint a célszalag előtti utolsó lépéseket elkönnyel—

műsködő és ezért vereséget szenvedő ver- senyfutó, vagy az utolsó simításokat elfe- lejtő és ezért legfeljebb csak mérsékelt si—

tan gondolatköréhez kívánunk párhuza—

mot vonni, akkor az ily magatartást ah—

hoz hasonlíthatnánk, amely a gazdaság.;—

elméletben vagy a tudományos gazdaság- politikában elhanjagolja a fogyasztás feje—

zetét: ezáltal ugyanis a gyakorlati jólét- gyarapítás síkján könnyen meddővé vál—

hatnak a gazdaságtudománynak mindama vizsgálódásai, amelyeket esetleg sok lelkiismeretességgel és' fáradsággal —— a ter- melés és a forgalom jelenségeinek felderí—

tésére fordít. Hiszen a statisztikai adat- felvételi és feldolgozási munkának csak egyik része az, amely már részleteiben is oly eleve meghatározott hivatalos, 'agy egyéb gyakorlati célra készül, hogy eredményei közzétételének kérdése esetleg még csak fel se merülhet. Igen jelentékeny viszont a statisztikai munkálatoknak az a másik része, amely eredményeit a nagyközönség,, szélesebb rétegei elé tárni hivatott és amely gyakorlati sikerre csakis akkor számíthat, ha eredményeit megfelelő módon teszi közzé. Elhibázott közzétételi módszerek alkalmazása esetén e szélesebb rétegek a szóbanforgó eredményekről a kívánatos—

nak látszó mértékben még tudomást sem vesznek, miáltal az egész alapul szolgáló esetleg igen fáradságos adatfelvételi és fel—

dolgozó munka többé—kevésbbé kárba vész.

A rossz módszerű közzététel ilyenkor köny- nyen válhat a sokat emlegetett és minden statisztikusnak rémét jelentő ,,számok te—

metőjének" közvetlen okává.

A közzétételre vonatkozó általános el- vek tudományOs kidolgozásának csak vi—

szonylag csekély fontosságot tulajdonítha- tunk. Itt ugyanis a döntő szempont az, hogy minden közzétételnek anyagi és alaki szempontból egyaránt a közönség ama ré—

tegeinek érdeklődéséhez és értelmi szín—

vonalához kell idomulnia, amelyeknek a közzéteendő eredményeket —--— az alapul szolgáló statisztikai munkálatok célja sze—

rint—tudmnására óhajtjuk hozni. Messze- menően Icülönböző elbírálás tárgya ily szempontból pl. egynészt az a közzététel, amely *valamely szakkérdés tudományos művelőinek többé—kevésbbé szűk csoportja felé irányul, másrészt pedig az a statisz—

tikai kiadvány, amely —— mint pl. valamely ország statisztikai évkönyve — netn—

csak a törvényhozás, a közigazgatás, a gazdasági élet és a közművelődési tevé- kenységek legkülönbözőbb ágazatainak tá—

jékoztatására szolgál, hanem egyúttal az

(3)

, 7—8, szám —321— 1944

ország egész közvéleményét is közvetve vagy közvetlenül befolyásolni hivatott.

Nyilvánvaló, hogy e két különböző esetben a közzététel terjedelmének, tartalmi fel- építésének, a táblázatok összetételének, a jegyzeteknek, az esetleges szöveges magya—

rázatoknak, a grafikai ábrázolásoknak, a megjelenési időpontnak stb. kérdés—ét egy- mástól messzemenően eltérő szempontok szerint kell elbírálnunk. Hasonlóan kii- lönleges és az adott tárgy testére szabott megfontolások alapján kell eljárnunk az olyan közzétételeknél is, amelyek az emlí- tett két szélsőséges példa közötti esetek igen népes táborához tartoznak. Ha itt nem találjuk el a különböző közzétételi lehetőségek kellő árnyalatát, akkor egész , statisztikai munkálatunk gyakorlati sike- rét éppen annyira veszélyeztethetjük, mintha akár az adatfelvétel, akár pedig a feldolgozás során követünk el megfelelő műhibát. Ily szempontból tehát megálla- píthatjuk, hogy a statisztikai közzétételnek a tudományban mostohán kezelt módszeres kérdései semmivel sem kevésbbé fontosak, mint akár a felvételnek, akár pedig a fel—

dolgozásnak már tudományosan is annyira részletesen kimunkált alapelvei. .

A közzététel módszeres szempontjainak vázolt elhanyagolása a Magyar Statisztikai

Évkönyv eddigi fejlődésének során csak

részben volt érezhető. Az Évkönyv ugyanis már kezdettől fogva mintegy gerince volt a magyar hivatalos statisztika kiadványai- nak és e statisztika vezetői időről-időre mégis fokozott figyelmet fordítottak mód- szeres fejlesztés—ére. Az újabb idevágó ha—

ladás távlat-ából most már vajmi könnyű lenne kemény bírálattal sújtani pl. azt a viszonylag kezdetleges alaki és anyagi teljesítményt, amelyet az Évkönyv első két évtizedének kötetei a mai felületes szem—

lélő számára jelentenek. Véleményünk mégis legott megváltozik, amint fontolóra vesszük azokat a tetemes nehézségeket, amelyek az akkori időkben e kiadvány elé tornyosultak. Keleti Károlynak, mint az Évkönyv lelkes előharcosácnak, gyakorlati- lag módja sem volt arra, hogy alkotását elsősorban. az akkortájt legjobbnak elismert, idevágó módszeres követelmények szerint indítsa útjára. E helyett nagyjában meg kellett elégednie annak az anyagnak évkönyvszerű közzétételével, amely a magyar hivatalos statisztika akkori gyermek- korában egyáltalán rendelkezésére állt.

lly szempontból elismerésreméltó ered—

mény, hogy a Magyar Statisztikai Év- könyv első kötete már 1872-ben, azaz ' öt évvel az akkori Földművelés-, lpam— és

Kereskedelemügyi Minisztérium kebelében létesült külön Statisztikai Osztály felállí- tása után. napvilágot láthatott. Pontosab- ban: az említett Osztályból 1871 április havában jött létre az Országos Magyar

Kir. Statisztikai Hivatal és az Évkönyv

első kötete már ugyanennek az évnek

végefelé sajtó alá kerülhetett, miután elő- zőleg, 1868-tól kezdve csak az egykori Hi—

vatalos Statisztikai Közlemények alakjá—

ban rendelkeztünk többé—kevésbbé rendszeres hivatalos statisztikai kiadvánnyal.

Az ifjú magyar hivatalos statisztika akkoriban még csak fokozatosan tudta kiterjeszteni tevékenységét az eg es statisztikai tárgykörökre és így az Éyvkönyv- ben is csak megfelelően, fokozatosan tudta eredményeit a nyilvánosság elé tárni.

A hazai közigazgatási szerveket még csak lassankint hatotta át a statisztikai mun- kálatok nagy horderejének tudata és egy—

úttal annak felismerése is, hogy a hivatalos statisztikai felvételekben való tevé- keny közreműködésük nélkül az állam köpontiv statisztikai szervének minden nemes igyekezete szükségszerűen meddő mara-d. E nehézségek közepette a Keleti Károly vezetése alatt működő szorgalmas kis gárdát még az a visz0nylag sovány tartalom is büszkeséggel töltötte el, ame—

lyet az Évkönyv első köteteiben közzé- tehetett. Ne feledjük továbbá, hogy hetven egynéhány esztendővel ezelőtt külföldön is még csak szórványosan jelentek meg statisztikai évkönyvek és hogy azoknak mind tartalma, mind pedig külalakja még távolról sem érte el azt a színvonalat, amely a legutóbbi fejlődés alapján ma—

napság már szemünk előtt szokott lebegni.

A magyar hivatalos állami statisztika első két évtizedében is — éppen munkála- tainak népszerűsítése érdekében —— fokozott súlyt kellett vetni arra, hogy a közzé- tételre kész eredmények minél előbb, azaz oly időben kerüljenek a nyilvánosság elé, amikor még a nagyközönség szélesebb ré- tegeinek érdeklődésével is számolhattak.

Főleg ezzel indokolható, hogy ebben az időben az Évkönyv nem egyszerre, hanem a benne foglalt tárgyak szerint 12 fűzetre szétosztva jelent meg. Az akkori kezdeti nehézségek közepette viszont elkerülhetet- lennek bizonyult, hogy az egyes füzetek megjelenésében a tárgyilag egyébként

23

(4)

7—8. szám — 322 — 1944

indokoltnak látszó időbeli sorrendet nem Az Évkönyv azonban —— említett fo- mindíg tudták betartani és hogy ilyképpen gyaté'kosságainál fogva —— idővel mégis egyes füzetek csak többé—kevésbbé nagy

késedelemmel voltak sajtó alá rendezhe- tők. Az így megjelent egyes füzetekből egybefoglalt évkönyvi kötet tartalma ——

amint már fentebb is jeleztük ——'csak az Országos Magyar Kir. Statisztikai Hivatal munkálatainak tárgybeli bővülésével pár- huzamosan tudta felölelni azokat a tárgy-

köröket, amelyeket manapság már az Év-

könyv lényeges részeinek tekintünk. Igy

pl. az Évkönyv 1872. évi első kötetének

előszava megelégedéssel említi azt a tényt, hogy a tartalomba máris fel tudta venni a statisztikának az akkori nemzetközi kon- gresszusokon megállapított, úgyszólván Összes fejezetét. Ezzel szemben utal arra a körülményre, hogy a kor színvonalán álló iparstatisztikai és törvénykezési statisztikai felvételek Magyarországon akkor még csak előkészületben voltak és ilyképpen rendszeres közzété'telük is csak a későbbi évkönyvekben volt várható.

Alaki szempontból ez a régi Évkönyv

még korántsem tett tömör benyomást.

Inkább úgy festett, mint manapság egyik- másik, a nyugati műveltségnek még csak alsó lépcsőfokain elhelyezkedő, tengeren- túli ország statisztikai évkönyve, amelynél az igyekezet főleg az, hogy első ránézésre

minél terjedelmesebbnek tűnjék fel és hogy így minél inkább győzze meg az 01- vasót a statisztikai munkálatok terén máris elért haladás lehetőleg tetemesnek feltün—

tetett mérvéről. Ehhez képest a táblázatok ' imitt-amott' laza összetételűek voltak, sok volt bennük az üresen hagyott hely, amint—

.hogy a szedéstükörből egyébként is viszonylag nagy részek maradtak kihaszná—

latlanul. Azt viszont már, az Évkönyv leg-

első kötetének is javára kell írnunk, hogy imitt-amott igen értelmes szöveges magya- rázatokat tartalmaz, hogy a közölt táblá—

zatokat helyenként bő jegyzetekkel látja el, amelyekben tüzetesen utal az alapul szolgáló felvételek természetére és hogy szakszerű ábrák beiktatását is megkísérli.

Az az öt kiartogramm—melléklete, amelyet az ország népességének, valamint ló-, szarvasmarha-, juh- és sertésállományának sűrűségi megoszlásáról hoz, még mai szemmel nézve is eléggé jónak mondható.

Dicséretes továbbá, hogy az Évkönyv 3.112 kezdetben nemcsak magyar, hanem egy- úttal magyar—német kiadásban is meg—

indult.

már csak egyre kevésbbé tudott megfe- lelni a haladó kor követelményeinek. Ez- zel magyarázható, hogy vele párhuzamo- san, 1887-ben Jekelfalussy József és Vargha Gyula szerkesztésében ,,Közgazda- sági és Statisztikai Évkönyv" címen nem hivatalos jellegű új kiadvány indult el útjára, amely az ország közviszonyait főleg nemzetközi adatokkal való össze- hasonlításukban és bő szöveges magyará- zatokkal ellátva tárgyalta. Időközben hi—

vatalos slatisztikánk is egyre nagyobb mértékben érezte át az idevágó haladás szükségességét, amíg végre 1893-ban

létrehozta a Magyar Statisztikai Évkönyv

új folyamának első kötetét. Ebben az új- köntösű évkönyvben, amely Jekelfalussy József irányítása alatt jelent meg, nagy—

jában ugyanaz az újítási lendület érvénye- sült, mint az egész hivatalos statisztikán—

kat átszervező és csak egynéhány évvel később napvilágot látott 1897. évi XXXV.

törvénycikkben. Itt már minden ízében a korszerű fejlődés színvonalán elhelyez- kedő kiadvánnyal állunk szemben, amelynek lényeges alaki és anyagi vonásait az Évkönyvben még manapság is megtalál-

juk. Tartalmi beosztása messzemenően tér

elakorábbi Magyar Statisztikai Évkönyvé-

től és nagyjában azt a rendszert követi, amelyet az említett Közgazdasági és Sta-

tisztikai Évkönyv alkalmazott. Ez pedig

a Magyar 'lHidományos Akadémia meg- bízásából és az Országos Magyar Kir.

Statisztikai Hivatal támogatásával jelent meg, ami már közvetlenül is arra ösztö—

kélte, hogy beosztásában —— a gyakorla- tias

tan vegyen figyelembe tudományos szem- pontokat is.

Eredményként megállapítható, hogy a

Magyar Statisztikai Évkönyv új folyama megindulásakor kétségtelenül az akkori legjobb külföldi statisztikai évkönyvek színvonalán helyezkedett el és hogy velük mind tartalomban; mind pedig külalakban bízvást vehette fel a versenyt. Jekelfalussy szeme előtt az a cél lebegett, hogy az új folyam — amint azt az 1893. évi kötet előszavában kifejezetten is hangsúlyozza —

— a következő (kellékekkel rendelkezzen: (

,,a világos felosztás, az adatok célszerű csoportosítása és okszerű egymásutánja, : kapcsolatban a kellő helyen alkalmazott százalékos és egyéb viszonyításokkal, §

követelménveken kívül —— fokozot- —

(5)

,."

7—8. szám

.. .további *kelléke a tömörség, minthogy csak tömör szerkezet mellett van bizto- sitva a könnyű áttekinthetőség és Végül a teljesség, hogy a mű kis kézikönyv-alak- jában a társadalmi és állami életnek minden közérdekű mozzanatát felölelje". Már ebből a célkitűzésből is világosan látható, hogy az új folyam lényegesen más előfel- tételek mellett kezdhette meg pályafutá- sát, mint a régi. Most már korántsem ar- ,ról volt szó, hogy a rendelkezésre álló, többé—kevésbbé még csak szórványos anya- got úgy-ahogy lazán felépített egészbe fog- lalják egybe, hanem hogy az akkor már negyedszázados, lendületes fejlődésre visz- szatekintő magyar hivatalos állami statisztika munkálatai alapján. és egyúttal belterjesen kimunkált módszeres aszem- pontok segítségével a korábbinál lényege- sen jobb kiadványt tegyenek közzé.

Az új folyam megjelenésekor a fent-

emlitett Közgazdasági és Statisztikai Év—

könyv az ország szakközönsége előtt igen jól ismert és viszonylag széles rétegektől használt kiadvány volt. Az e téren any- nyira fontos folyamatosság követelmé—

nyeinek is tehát meszemenően tettek ele-

get azzal, hogy a Magyar Statisztikai Év—

könyv új folyamának tartalmában ——

amint már fentebb is mondtuk —— nagyjá- ban hasonló beosztást követtek. Ily alapon

az új Évkönyv a következő fejezetekre

oszlott: I. Közigazgatási felosztás, épület- és lakásviszonyok. — II. Éghajlati jelen—

ségek. — III. Terület és népesség. —— IV.

Népesedési mozgalom. — V. Közegészség.

— VI. Östermelés. —VII. Bányászat és ko-

hászat. —— VIII. Ipar és kereskedelem. — IX. Külkereskedelmi forgalom. _ X. Köz—

lekedés. —— XI. Pénz és hitel. —— XII. Tűz- károk. —— XIII. 'Közműveltség. —— XIV.

Véderő. ——— XV. Allami pénzügy. Statiszti—

kai Évkönyvünk felépítésének szerkezete

azóta sokféle változáson ment át; a fenti összetételben mégis nagyjában már ráis—

merünk az Évkönyv tartalmának jelenlegi vázára is.

AkkOriban komoly vívmánynak volt tekinthető, hogy az Évkönyv új folyamá- nak első kötete — :főleg ,ZOtiőió Milúnnak, a horvátországi statisztikai hivatal főnö—

kének eredményes munkája alapján —— rész- letesen hozza már a Horvát-Szlavonorszá- gokrax vonatkozó statisztikai adatokat is.

E kötet korántsem szorítkozik csupán a már közzétett hivatalos statisztikai ada—

tok kivonatolására és összefoglalására.

_ 223 —— 1944

Ellenkezőleg: azzal az igénnyel lép fel, hogy önálló forrásmunkaként is tekintetbe jöjjön. így pl. máshol még nem közölt

adatokat hoz a külföldi egyetemeket láto- gató magyar honosságú hallgatók számá- ról és a fontosabb vasúti állomások sze- mélyforgalmának zónák szerinti részlete- zéséről.

Alaki szempontból az új Évkönyv két—

ségtelenül 'jól érte el azta célját, hogy tömör legyen: nemcsak a rendelkezésre álló szedéstükröt használta ki messze- menően, hanem táblázatai is igen sűrű összetételűek. Helyenkint bizonnyal túl sürűek; egymásra halmozott apró szám- jegyeik imitt—amott kártékonyan befolyá- solják a táblázatok gyakorlati használ- hatóságát. A tömörségre való törekvésnek a korábban alkalmazott szöveges magya- rázatok és bővebb jegyzetek is javarészt áldozatul estek, aminek következtében az olvasó pl. nem egy táblázat eredetére vagy az alapjául szolgáló felvétel mód- szerére nézve tájékozatlan marad. így te- hát e tömörség korántsem minden tekin—

tetben vált az új Évkönyv előnyére.

Mindenképpen örvendetes haladás volt viszont, hogy az Évkönyv idegen nyelven való megjelenését most már fokozottan hangsúlyoztuk: 1893-tól kezdve külön ne'—

met és egyúttal külön horvát kiadást is közzétettünk, amelyet 1901-től kezdve fran- cianyelvű kiadás követett. A horvát kiadás azonban már 1905—ben véget ért és a ké—

sőbbi, főleg világháborús és velük kapcsolatos nehézségek miatt a másik két idegen- nyelvű kiadásban is átmeneti zökkenők kö—

vetkeztek be: 1939 óta össze is vontuk őket.

Az Évkönyv egész pályafutásán fontos

változást jelent az 1898. év: ettől [kezdve alkotó részévé vált a kormány működéséről és az ország közállapotairól szerkesztett je—

lentésnek, amelyet a miniszterelnök rter- jeszt évente a törvényhozás elé. Ilyképpen az Évkönyv most már nemcsak általában a tágabb nagyközönséghez, hanem :külö—

nösen és közvetlenül az országgyűlés tagjaihoz is fordul. Fontos szempont továbbá, hogy a szóbanforgó jelentés abban a részé—

ben, amelyben az ország közállapotairól szól, mintegy bő szöveges magyarázatát

nyujtja az Évkönyv táblázatos anyagának

és hogy ehhez képest még beosztásában is

lehetőleg alkalmazkodik az Évkönyv beosz- tásához. Amennyiben tehát az Évkönyv az

országgyűlés tagjaihoz fordul, akik a jelen—

tésnek az ország közwállapotairól szóló emlí-

aa'f

(6)

7— 8. szám ———324— 1944 tett részét is megkapják, többé-kevésbbé

fölöslegessé vált, hogy táblázatos anyagát még közvetlenül is ellássa szöveges magya- rázatokkal. Változatlanul megfontolandó tényként maradt meg viszont az a körül—

mény, hogy az Évkönyvet igen sokan for-

gatják anélkül, hogy számukra _a jelentés—

nek szöveges magyarázatként tekintetbe- jövő és szóbanforgó része közvetlenül hoz—

záférhető lenn-e. Ezek az olvasók annál hát- nányosabban érzik meg a részben túlzott tömörséget, nevezetesen pedig a bővebb jegyzetek hiányát.

Annak a félévszázadnak folyamán,

amely az Évkönyv új folyamának 1893-ban

történt megindulása óta immár eltelt, a to- vábbi újítás követelményei egyre inkább léptek előtérbe. Többé-kevésbbé csekély je—

lentőségű változtatásokat ugyan csaknem folyamatosan hajtottak végre: a tartalmi beosztás —— amint már fentebb is mondtuk -——- fokozatosan mégis némileg átalakult, el- avult tárgyú táblázatok elmaradtak és he- lyettük új táblázatok kerültek beiktatásra, kisebb-nagyobb változások történtek az 1893. évi újításnál erősen hangsúlyozott visszatekintő adatok közlése körül, a túlsá- gosan apró számjegyek javarésze elmaradt, idővel megint jegyzetek is bővebben kerül- tek alkalmazásra, imitt-amott rövid szöve- ges magyarázatok és térképek is megjelen—

tek az Évkönyvben, legfontosabb közbenső újításként pedig az Évkönyv (nemzetközi

összehasonlító függelékkel is bővült. E rész—

leges újítások mégsem tudták egészen kö- vetni azt az iramot, amellyel a gyorsan fej-

lődő gyakorlati élet az Évkönyvvel szemben

egyre újabb követelményeket támasztott.

Amily ütemben gyarapodott az utóbbi fél- évszázadban az ország általános műveltsége és ennek kapcsán a közállapotok iránti ér- deklődés, oly mértékben bővült azoknak köre is, akik minél átfogóbb és gyakorlati- lag is minél használhatóbb statisztikai év- könyvet kívántak. Igaz, hogy 1931 óta e bővülő olvasóközönség tetemes részének igényeit viszonylag jól elégíti ki a Magyar

Statisztikai Évkönyvnek mintegy lényege—

sen kisebbített kiadásaként megjelenő Ma—

gyar Statisztikai Zsebkönyv, amely közért- hető szöveges magyarázataival, szemléltető ábr—áival és tartalmának eleven összeállítá- sával jelentékeny népszerűségre tudott 'emelkedni. Másrészt azoknak a szakembe- reknek a száma is egyre növekedett, akik

* statisztikai tájékoztatásért szívesebben for-

dulnak az eredeti ősanyaghoz, mint az Év-

könyvben közzétett összefoglalásokhoz és

áttekintésekhez. Az Évkönyv átfogóbb jel-

legű továbbfejlesztése mégis egyre nyoma- tékosabb követelményként lépett előtérbe annál is inkább, mert újabban időnkint aggasztóan csökkent azoknak a példányok—

na5k száma, amelyek belőle a könyvárusi forgalomban elhelyezhetők voltak.

E megfontolások alapján tűzte ki napi- rendre Dobrovíts Sándor, mint a Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal elnöke, az Évkönyv korszerű továbbfejlesztése'nek tárgyát. Még 1941-ben felkérte a jelen so- rok szerzőjét, mint az Országos Statiszti- kai Tanács Tudományos Szakbizottságá- nak elnökét, arra, hogy e tárgyat vegye fel a Szakbizottság munkatervébe. A megejtett előkészítő munkálatok alapján a Szak—

bizottság e célból 1942. november hó 19—én tartott ülést, amelyen a (hivatalos és a tu—

dományos statisztika, valamint az érde—

kelt szakminisztériumok képviselői vettek részt és amelyen az Évkönyv korszerű to—

vábbfejlesztésének kérdése beható megvita—

tásra került. Ekkor nevezetesen hasznosít—

ható volt már az a véleményesl jelentés is, amelyet a Központi Statisztikai Hivatalban Schneider Arpád miniszteri titkár készített a szóbanforgó továbbfejlesztésxről és amely—

ben a német, a; francia, az olasz, a svájci, valamint a bolgár statisztikai évkönyvek—kel való beható összehasonlítás alapján tüzetes vizsgálat tárgyává tette a Magyar Statiszti- kai Évkönyv méretének, papirosanyagának, számjegyfajtáinak, táblái szerkezetének, adatai területi csoportosításának, nemzet—

közi összehasonlító függelékének és tar—

talmi beosztásának kérdését. E vizsgálat—

hoz fűzött javaslatai is megvitatásra ke- rültek az Országos Statisztikai Tanács Tu- "' dományos Szakbizottságának emlitett ülé- sén. Az ülés tárgyalásainak ered—ménye- képpen a Szakbizottság megállapodott az Évkönyv továbbfejlesztésének vezérlő szem—

pontjaiban és határozatilag kimondta, hogy a továbbfejlesztés egyes részletkérdéseinek kidolgozása céljából külön Munkabizott- ság alakíttassék, amelynek tagjaiul a magyar statisztikának lehetőleg fiatalabb. de azért már gyakorlati szaksmunká juk révén is általános elismert művelői hivassanak meg. A szakbizottságot itt az a szempont vezérelte, hogy a Hivatal tevékenységét e téren főleg oly szakférfiak gondolatai egé- szítsék ki, akik —— mintegy a hivatalos sta—

tisztika fogyasztóiként —— főleg a gyakorlati felhasználás nézőszögéből nyujthatnak

(7)

:.5 — 1944

7—8. szám — 3

értékes adalékokat az Évkönyv tovább—

fejlesztéséhez.

A Munkabizottság ugyancsak a jelen tanulmány szerzőjének elnöklete alatt megalakult és még 1942 végén, valamint az 1943. év folyamán a Központi Statisz- tikai Hivatalban tartott több ülésen be- szélte meg a felmerült részletkérdések le-

hetőleg egyöntetű megoldását. Az Évkönyv

egyes részei továbbfejlesztésének előkészí- tésére a Hivatal közreműködésével egysé- ges irányelvek készültek és a Munkabizott- ság meghivot-t tagjai ezeknek az irányel- veknek alapján dolgozták ki véleményes javaslataikat. Ily véleményes javaslatokat az Évkönyv egyes részeire vonatkozólag írásban a Munkabizottság következő tagjai terjesztettek elő:

1. Népesség: Thirring Lajos miniszteri

osztálytanlácsos, egyetemi magántanár; , 2. Közegészségügy: Melly József tiszti orvos, egyetemi magántanár;

3. Szociális viszonyok: Hollós István szociális felügyelő, Rézler Gyula, az Ipari Muntkatudományi Intézet igazgatója és Steller Mária szociális felügyelő;

4. Östermelés: Heller András főiskolai

tanár, a Mezőgazdasági Munkatudományi Intézet igazgatója;

5. Bányászat és ipar: Kádas Kálmán egyetemi magántanár és Nőtel Vilmos miniszteri titkár;

6. Áralakulás: Bene Lajos székesfővá-

rosi főjegyző ós Kádas Kálmán egyetemi magántanár;

7. Közlekedés: Hantos László, a Mező- gazdaságfejlesztő Kutató Szolgálat veze- tője;

8. Pénz és hitel: Nőtel Rudolf, a Ma- gyar Nemzeti Bank főellenőre, egyetemi magántanár;

9. Fogyasztás: Bene Lajos székesfővá—

rosi főjegyző;

10. Közműveltség, közoktatásügy és egyházi élet: Lelkes Alfréd sajtókamarai segéd'titkár és Szentmáry Kálmán miniszteri segédtihkár;

1]. Állami és törvényhatósági közigaz- gatás: Urbán János miniszteri titkár;

12. Állami pénzügy és adóstatisztika:

Csikós—Nagy Béla pénzügyi titkár. egyetemi magántanár és Schmidt Ádám mi—

niszteri titkár.

E kitűnő munkál—atok mélyenszántó

szempontokból dolgozzák fel az Évkönyv

egyes fejezeteit, azoknak korszerű tovább- fejlesztésére vonatkozólag javaslatokat tesz- lt

nek és összesen 193 táblázat—tervezetet ter-

jesztenek elő, amelyek szerint az Évkönyv

egyes részeit korszerűsítendőknek válik. A Magyar Királyi Központi Statisztikai Hiva—

tal és .az Országos Statisztikai Tanács Tu—

dományos Szakbizottsága úgy tervezik, hogy e munkálatokat —— eélirányosnak látt- szó kiegészítések megejtése után —— az ily nagyobb közzététel szempontjából a jelen- leginél kevezőbb idő bekövetkeztekor teljes terjedelmükben fogja kinyomatni.

Minthogy azonban kívánatosnak látszik,

hogy az Évkönyv továbbfejlesztése irán-t

érdeklődő szakközönség már időközben is tudomást szerezhessen a szóbanforgó elő—

készítő munkálatok lényeges tartalmáról, az alábbiakban vizsgálat tárgyává tesszük a. továbbfejlesztés leginkább kézenfekvő lehetőségeit.

.Vizsgálődásaiinkban messzemenően vesz- szűk figyelembe a fentemlitett munkála—

toknak mind az Évkönyv korszerűsítésé-

nek általános szempontjaim, mind pedig az egyes évkönyvi fejezetek bovábbfejleSZe tésére vonatkozó elgondolásait. Ahol azonban helyesebbnek látszik, ott el is térünk tőlük,- számos oly nézőpontot alkalmazunk és számos oly javaslatot is felvetünk, amelyre (e munkálatok nem' térnek ki.

Nem lépünk fel azzal az igénnyel, hogy vizsgálódásaink az Évkönyv valamennyi részére egyaránt kiterjedjenek. Gondolat—

monetiinkben túlnyomórészt csak az álta—

lánosabb vagy elvi jelentőségű kérdésekkel foglalkozunk. Az alábbiak kapcsán felme- rülő részletkérdések zömére a fentemlített és később közzéteendő táblázat-tervezetek adnak választ. Magától értetődőnek véljük

továbbá, hogy az Évkönyv javasolt tovább—

fejlesztéséire csak a jelenlegi világháború befejezte után, oly időben kerüljön sor, amidőn az ilynemű újításokra általában megint több figyelmet és erőt fordítha—

tunk.

II. A tartalmi továbbfejlesztés irányelvet.

Ha mármost az Évkönyv továbbfejlesz—

tésének egyes szempontjait fontosságuk sorrendjében tesszük vizsgálat tárgyává, akkor első helyre a tartalomra vonatkozó megfontolások kívánkoznak, míg a kül—

alakot érintő mérlegelések csak. azután kö- vetkezhetnek. A tartalmi újításokról szóló gondolatmenetiink élére azonban oly kér- dés megvilágítását kell helyeznünk, amely alaki tekintetben is igen lényeges. Ez az

(8)

7—8. szám

Évkönyv terjedelmének kérdése. Első rá—

nézésre könnyen azt mondhatnánk, hogy itt elsősorban vagy csaknem-kizárólag alaki vonatkozásról van szó. Pedig nyilvánvaló, hogy az egyes részek bővítésének lehető—

sége vagy kurtításuknak szüksége nemcsak egymásközti arányuk helyes felépít—ésétől, hanem főleg az egész Évkönyv terjedelmé—

től függ. llyképpen csak az egész terjede—

lem kérdésének eldöntése után szólhatunk értelmesen arról, hogy az egyes részekbe pl. hány új táblázat felvételét tartjuk he- lyesnek, esetleg milyen új részek beiktatá- sát ajánljuk, vagy pedig hogy a hagyomá- nyos anyralgnak mely részeit kell túlságo—

san terjengőseknek minősít—énünk.

Minden ország statisztikai évkönyve- nek legfontosabb feladata az, hogy a ren- delkezésére állló számszerű kifejezésmód segítségével összefoglaló képet adjon az egész ország közállapotainak legújabb alakulásá- ról. Midőn a terjedelmet nézzük, akkor ez

a cél a Magyar Statisztikai Évkönyv szá-

mára is mérvadó és csak vele párhuzamo—

san érvényesülhet az a már említett to- '* vábbi célkitűzés, amely szerint az Évkönyv egyúttal az országgyűlés tagjain-ak különös tájékoztatására is szolgál. Megállapítható, hogy e kettős célkitűzés a terjedelem szempontjából korántsem tartalmaz ellent- mondást. Ellenkezőleg: mindkét célt he- lyesen egyaránt úgy kell értelmeznünk.

hogy itt oly nagy horderejű kiadványról van szó, amely mintegy jelképesen, tehát már külső megjelenésében is igen fontos érdekeket képvisel, mert az ország egész közéletéről hivatott számot adni. Minél nagyobb súlyt jelent számunkra e közélet számokban is. annál több mondanivalónk van róla. Kétségtelenül a statisztika nép—

szerűsítését szolgáljuk, ha e mondaniva- lónknak legalább is lényeges részeit egyet—

len kötetben tömörítjük. Vegyük továbbá figyelembe azt a körülményt, hogy egy or- szág közállapotai iránt érdeklődő komoly külföldiek jelentékeny része is_ elsősorban statisztikai évkönyvéhez fordul tájékozta—

tásért. Az igen tartalmas és ennek megfele- lően terjedelmes statisztikai évkönyv tehát már első ránézésre is amellett szól, hogy az országnak belterjes közélete van, amely—

nek számszerű megfigyelésével hivatásá—

nak magaslatán álló statisztikai szolgálat foglalkozik. Csekély terjedelmű évkönyv viszont első benyomáske'nt ezzel ellenkező értelmű következtetésekre nyujthat alapot.

Igaz ugyan? hogy itt az egész évkönyv ér-

——3'26 -— 1944

tékelésének csak némileg felüleletes szem—

pontjáról van szó. Annyi azonban mégis megállapítható, hogy a szomszédaival szemben művelődési fölényre törekvő or- szág általában nem cselekszik helytelenül, ha statisztikai évkönyvének már terjedel- mében is kifejezésre óhajtja juttatniaköz- állapotainak és egyúttal a statisztika ügyének szentelt figyelme mérvét.

Jól vigyázzunk azonban, hogy ezen az úton téves következtetésekre ne ragadtas—

suk magunkat. Igen fonák tévedés lenne ugyanis a fenti gondolatsorból pl. azt következtetnünk, hogy a statisztikai év—

könyv terjedelme az ország közéletének belterjességével és statisztikájának fejlő- dési fokával szükségszerűen egyenes arányban áll. Az évkönyv terjedelmének kérdését ugyanis elsősorban oly megfon- tolások döntik el, amelyek az idevágó összefüggések lényegét mélyebben érintik, mint a most említett, alapjában véve mégis csak felületes szempont. Ily meg- fontolás mindenekelőtt az, hogy az ország hivatalos statisztikája az évkönyvön kí- vül milyen egyéb rendszeres kiadványo—

kat tesz közzé és hogy ezek a kiadványok tartalmilag miképpen viszonylanak az összefoglaló statisztikai évkönyvhöz. Ebben az értelemben úgy is mondhatnánk, hogy a statisztikai évkönyv nemcsak tartalmá- ban, hanem terjedelmében is mintegy függvénye az egyéb rendszeres kiadvá—

nyolknak. Minél terjedelmesebb évkönyvet bocsát ki pl. Nagy—Britannia az egész Brit Birodalomról és minél terjedelmesebbek egyúttal e birodalom egyes tengerentúli részeinek külön statisztikai évkönyvei is, amelyek többé-kevésbbé — részletesen fog- lalkoznak az anyaországhoz való kapcso- lataiknak számszerű bemutatásával, annál kisebb tartalommal és terjedelemben je- lenhet meg az Egyesült Királyság statisz—

tikai évkönyve. Más külföldi országokban pedig éppen az a körülmény magyarázza statisztikai évkönyvüknek viszonylag cse- kély terjedelmét, hogy fejlett hivatalos statisztikai szolgálatuk segítségével számos rendszeres kiadványt tesznek közzé a köz-

állapotok legkülönbözőbb részteriileteire és részletkérdéseire vonatkozólag, aminek következtében összefoglaló statisztikai év- könyviik rövidebb áttekintő adatok köz- lésére szorítkozhat.

Anélkül, hogy e helyen egyenkint is foglalkoznunk kellene a közkézen forgó magyar hivatalos és félhivatalos statiszti-

(9)

——327—

1944

kai kiadványokkal, nagy általánosságban bízvást állapíthatjuk meg, hogy e kiadvá- nyok mellett indokoltan bővíthetjiik még

Statisztikai Évkönyvünk tartalmát és meg-

felelően terjedelmét is. Hazai hivatalos statisztikánk jelenlegi fejlődési fokán az ily bővítés még korántsem jelentene szük—

ségszerű és indokolatlan ismétléseket.

Nevezetesen az sem félő, hogy természe- ténél fogva oda nem való anyaggal kel-

lene megtöltenünk az ÉVIkö—nyvet, ha ter-

jedelmét lényegesen növelnénk. Ez az alábbiakból még közvetlenül is ki fog tűnni. Korántsem kellene tehát abba a hibába esnünk, hogy —— amint azt egy—

néhány, csupán kezdetleges színvonalú hivatalos statisztikával rendelkező, főleg tengerentúli országnál látjuk __ pl. oda egyáltalán nem való térkép-, fénykép-, ábra- és szöveges anyag halmozásával süllyesszii'k Évkönyvünk színvonalát.

A terjedelem növelésével szemben ál—

talában nem helytálló érv az, hogy a vele kapcsolatos többletköltségek tetemesek szoktak lenni. Kézenfekvő ugyanis, hogy

az Évkönyv közzététele — amint azt már

fentebb islkifejtettiik —— egyik legelőkelőbb feladata egész hivatalos statisztikai tevé- kenységünkne'k. Ha pedig a még teteme-

sen is bővített terjedelmű Évkönyv több- letköltségeít egyrészt az egész hivatalos statisztikai szolgálat költségeivel, másrészt pedig azoknak az eredményeknek és tel—

jesítményeknek értékével hasonlítjuk ösz- sze, amelyeket az Évkönyv közzétételétől a belföldi és a külföldi közvéleménynek, valamint különösen az országgyűlés tag—

jainak tájékoztatása terén várunk, akkor kiderül, hogy a költségekkel való takaré- koskodás e vonatkozásban mindenképpen rossz gazdálkodást jelentene.

Többnyire indokoltabb ellenvetés az, amely a statisztikai évkönyvek könnyű kezelhetősége't félti túl nagyra növesztett terjedelmüktől. Nyilvánvaló, hogy e vo- natkozásban adott határokkal állunk szemben, amelyekre mindenképpen figye- lemmel kell lennünk. Megfontolandó azonban, hogy a statisztikai évkönyvek helye —— márcsak merő rendeltetésiiknél fogva is _ általában a könyvespolcon, nem pedig úti, iskolai vagy irattáskában van, ami megint a nagyobb terjedelem lehetősége mellett szól. Ha mégis célirá- _ nyosnak látszik a túl nagy külső terjedelem vagy a súly csökkentése, akkor meg—

oldásként vékonyabb papíros alkalmazása

jöhet tekintetbe Itt azonban már nyilván oly alaki szempontról van szó, amely távo- labb esik az Évkönyv tartalmi mérlegelésé- től és amelyet éppen ezért a megfelelő ké- sőbbi összefüggésben még érinteni fogunk.

Az idevágó többé-kevésbbé alaki érvek és ellenérvek összegezéséből kiderül, hogy a Magyar Statisztikai Évkönyv terjedelme

-— amennyiben azt a tartalom is megkí—

vánja — a jövőben még jelentékenyebb mértékben lesz növelhető, Hasonló követ- keztetésre kell jutnunk egyébként már akkor is, ha csupán felületes összehason—

litást teszünk egyrészt a magyar és más- részt külföldi statisztikai évkönyvek kö—

zött. Ez az összehasonlítás azt mutatja, hogy a második világháborút közvetlenül megelőző években 1000 lapnál nagyobb terjedelme nemcsak a német statisztikai évkönyvnek volt, hanem pl. —— ily nagy-

sági sorrendben —— a Délafrikai Únió, Kína, Kanada vagy Ausztrália statisztikai évkönyvének is, míg pl. Új-Zéland, Fran- eiaország, Bulgária vagy Mandzsúria év- könyvének terjedelme 800——1000 lap, a Szovjetúnió, Peru, Sziám, Algír, Olasz- ország vagy Svájc évkönyvéé pedig 500—700 lap volt. Ez az összeállítás is egyrészt megint igazolja azt a fenti téte—

lünket, hogy az egyes országok nagysága és évkönvviik terjedelme között gyakorla—

tilag ugyancsak meddő lenne valamilyen következetes arányt keresnünk. Másrészt azonban ezen az alapon sem lenne elvi észrevétel tehető az ellen, ha a Magyar

Statisztikai Évkönyv terjedelme, amely pl.

az 1932—1941. évtizedben kereken 240 és 480 lap között mozgott, a jelenlegi szedés- tükör megtartásával akár mintegy 700—

800 Iapnyíra is duzzadna. Ez a megálla—

pításunk azonban egyelőre csupán a terjedelem gyarapításának elvi lehetőségére vonatkozik; hogy e gyarapításra tényleg mennyiben van szükség, az csak az alábbi mérlegelésekből fog kitűnni, ame-

lyek az Évkönyv egyes részeinek tartal-

mára vonatkoznak.

Ami az egyes részek szerinti beosztást illeti, a legfontosabb követelmény, ame—

lyet az Évkönyvvel szemben e téren tá—

maszthatunk, az, hogy szerkezeti felépítése is lehetőleg szilárd és hosszabb időn át folytonos legyen. Az Évkönyv gyakorlati használhatóságát ugyanis igen nagy. mér- tékben, veszélyeztetné, ha akár egyes ré- szek szerinti beosztásán, akár pedig a részeken belüli szerkezetén gyakori vál-