A magyar demografiai és gazdaságföldrajzi statisztika történelmi forrásai

455 :, Szám.

Jazz !

' Kétségtelen tehát, hogy a demografiának és gazdasági geogratiának leginkább van szüksége a történelmi statisztikai anyagra.

Bár a modern gazdasági élet csupán fél—

százada bontakozott ki teljesebben, alapjai mindenütt hosszú százados fejlődésen nyug- szanak. Viszont gazdasági statisztikánk alig nyúlik vissza még a kiegyezés koráig is.

Ebből pedig az következik, hogy statiszti—

kailag csupán a jelen gazdasági rendszer jelenségeit tudjuk megfogni, de a jobbágy- felszabadítás előtti gazdasági rendszereket, a terménygazdálkodás gazdasági életét, ha—

zánk nagy pásztorkodó korának gazdasági világát nem tudjuk a statisztikai reflektor _sugarával megvilágítani, ezért leglényege- sebb tényei ma is homályban vannak előt- tünk, mert csupán minőségi, kvalitatív és nem mennyiségi, kvantitatív vizsgálódásokra vagyunk képesek. Az utóbbiak nélkül pedig a gazdasági földrajz pozitív tények helyett csupán tapogatózik a mult század közepét megelőző magyar gazdasági életben. Hogy példával illusztráljam, meg kellett eléged- nünk azzal, hogy a faekével való művelés 'mellett a föld csak ,,hitvány" termésered—

ményeket szolgáltatott, hogy a szilaj-pásztor- kodás ,,óriási" tömegű marhát tartott az Alföldön, stb. Ezeket az általánosságokat tulajdonképen a gazdaságtörténelemnek kel- lene felbontani, realizálni; mivel azonban nélkülök a gazdasági földrajz sem tudja munkáját elvégezni, ez a munka mindin- kább áthárul a gazdasági földrajzra.

Ugyanezen nehézségeket még fokozottab- ban érezte a magyar demogratia is. Éppen ezért előbb a demográfia nyúlt hozzá a ma—

gyar statisztika történelmi forrásaihoz, s hogy azokból magyar nemzeti szempontból milyen mérhetetlenül fontos anyagot hozott napvilágra, utalok Acsády lgnác és Thirring Gusztáv munkásságára. Velük azonban jó- formán ki is merül a magyar statisztikai tudományok történelmi anyaga munkásai- nak száma. Ide vonatkozó munkákban bi- zony elég szegényes a magyar'statisztika.

Időrendben legelső jelentékenyebb ilyen munkánk a közismert Acsády lgnác: ,,Ma—

gyarország népessége a Pragmatica sanctio

korában" (1896), amely az 1715 és 1720—as jobbágyösszeírások eredményeit dolgozza fel, de csupán demográfiai szempontból.

Ezen összeírások gazdasági anyaga azonban talán még sokkal értékesebb, mint demo—

.graliai anyaga, s mégis alig dolgozott belőle

"valaki. Acsády Ignác másik jelentékenyebb történelmi demográfiai munkája ,,A magyar

.—- 296 _— 4932

jobbágynépesse'g száma a mohácsi vész után" (Akadémiai Ertekezések 1889), az 1553—i majdnem általánosnak mondható első jobbágyösszeírásunk demográfiai anya- gát hozta napvilágra, de gazdasági anyaga ennek sincsen még csak érintve sem.

Thirring Gusztáv főleg a II. József kora—

beli általános népösszeírás hozzáférhető anyagát kutatta és dolgozta fel. Magyar- ország szabad kir. városainak népesedési

Viszonyait összeíró 1777-i kimutatás (Con—

scriptio Animarum in Liberis Regiisgue Civitatibus pro 1777 adpromptata) anyagát ,,Városaink népesedési viszonyai 1777-ben"

című tanulmányában tette közzé (Földrajzi Közlemények 1898). Másik hasonló. tanul- mánya ,,Városaink lakosságának kereseti

viszonyai" (Gazdaságtörténeti Szemle, 1901)

már a gazdasági téren mozog. Végül (a leg—'—

fontosabb, Il. József-korabeli népösszeírás feltalálható anyagát ugyancsak 6 dolgozta fel és tette közzé ,,II. József magyarországi népszámlálása" című tanulmányában (Ma- gyar Statisztikai Szemle, 1931).

Rajtuk kívül csupán Györffy Istvánnak a történelmi statisztika köréből vett részlet- tanulmánya jelentős: ,,Dél-Bihar népesedési és nemzetiségi viszonyai negyedfélszáz év óta" (Földrajzi Közlemények, 1915).

Mindezek főleg demográfiai tanulmá—

nyok; gazdasági statisztikánk történelmi for—

rásai azonban csaknem érintetlenek mai napig is. Ezeknek a forrásoknak feltárása főleg községek, vagy nagyobb tájak mono- grafikus feldolgozóira vár. Egységes feldol—

gozásuk nagy nehézségekbe ütközik, mert alig van köztük az egész országra kiterjedő anyag, 5 ami van, az is természetszerűleg igen heterogén. Viszont kisebb monografiák- ban való, feldolgozásuk annál inkább sür—

gős, mert ezek nélkül alig lehetne alaposan feldolgozni egy—egy országrész, vagy még- inkább egész Magyarország gazdasági föld—

rajzát, vagy települési geografiáját. Hogy pedig mindkettőnek milyen sürgősen meg

kell születnie, csupán arra utalok, hogy az

utóbbi időkben mind sűrűbben látnak nap- világot hazánk német településeineknémet kezekből kikerülő feldolgozásai, amelyek többnyire nem kivánatos, nem tárgyilagos és a magyar forrásanyag ismeretének hiá- nyában nem is teljes eredményeket közöl—

nek. _

Jelen tanulmányomban éppen ezért ezekre a történelmi statisztikai forrásokra óhajtom a figyelmet ráterelni, s rámutatni azokra a speciálisan magyar módszerekre,

4, .szám.

—' 297 _—

amelyek segítségével ezeket a forrásokat meg lehet nyitni.

Elsősorban a jobbágyösszeírások mérhe—

tetlenül becses anyagát kell megemlítenem.

Igaz, hogy ezek az összeírások sohasem tel- jesek, még egy-egy megyén belül sem, mert csupán adóösszeírások lévén, eredetileg is csak a jobbágy népségre terjeszkedtek ki;

de még ezt sem sikerült sohasem hiánytala—

nul végrehajtani, amire legmeggyőzőbb pél—

dák az 1715-i és 1720—i, aránylag már fej- lett statisztikai módszerekkel végrehajtott összeírások. Ennek a két összeírásnak ered- ményei között ugyanis rendkívül nagy kü- lönbségek mutatkoznak, amik egyrészt az akkori zavaros politikai viszonyokból, más- részt abból a törekvésekből magyarázhatók meg igen könnyen, hogy adóösszeírásokról lévén szó, a jobbágyság mindent elkövetett, hogy abból magát kivonja, s előlük elmeneu

kült, elrejtőzött.

Jobbágyösszeírásaínk anyaga legteljeseb- ben az Országos Levéltár Urbarii et Con- scriptiones című gyűjteményében található fel. A magyar jobbágyösszeírások vissza—

nyúlnak a mohácsi vészt közvetlenül követő időkbe. Az 1540-es évekből már megtalál—

hatók egyes vidékekről, majd kisebb-na- gyobb megszakításokkal, az illető vidék tör—

ténelmi sorsa szerint, megvannak az utolsó, 1828- ban végrehajtott összeírásokig

Az alábbiakban példaszerűleg főleg e(Ty palóc falu (Nagyvisnyó), két bihari község ( Tenke és Bélfenyér), továbbá a Jászság községeinek összeírásait mutatom be szemel—

vényesen, illetve hívom fel a figyelmet a belőlük kidolgozható demográfiai és gazda- ságföldrajzi eredményekre.

Bihar megyének pl a török által csupán 1660—ban megszállt falvaiból ezek az össze- írások rendkívül gazdag sorozatban talál-

hatók meg. így Tenke jobbázgyösszeírásai megvannak a következő évekről: 1552—55 ,évente, 1595, 1597—99, 1600, 1602, 1692, 1715, 1720, 1726, 1733, 1770, 1772, 1778, ,'1828. Két és fél század alatt tehát összesen ' 20 Összeírás keletkezett és maradt fenn. Ez már olyan gazdasági statisztikai sor, amely- nél sűrűbbet a modern statisztika sem tud redukálni, Más vidékek szegényebbek az szeírásokban. így Nagyvisnyón, amely ko- n török alá került, már csak a következő vekről maradt fenn jobbágyösszeírás:

46—1696-ig összesen 34 különböző ér- ű összeírás, majd részletes összeírás 1556, 2, 1696, 1715, 1720, 1828—ból. A Jászság 702—45 közti szolgaságuk ideje kivé—

el állandóan a földesúri hatalmon kívül

állván mint kiváltságos szabad kerület, még kevesebb összeírást tud felmutatni, de ezek

azután páratlanul gazdagok. így az 1699—i Pentz-féle névszerinti összeírás, majd az 1715—i és 1720-i általános összeírásokon kí—

vül az 1745—i megváltás alkalmával felállí- tott Liber fundi csodálatosan gazdag gazda- sági, demográfiai és földrajzi anyaga, majd az 1828-i összeírás kimeríthetetlen tudomá- nyos anyaga.

Ha ezeket az összeírásokat áttekintjük, igen különböző értékűekre akadunk. A leg—

kezdetlegesebb, többnyire még a 16. sz.—ból származó összeírásokban csupán a porták számát találjuk meg. A porták száma azon—

ban nem felel meg sem a házak számának, sem a családok számának, hanem csak

adóalap, amelyből többnyire megtalálható kulcs segítségével kiszámíthatjuk úgy a csa- ládok, mint a házak számát. Az összeírt porták száma többnyire csupán azt jelenti, hogy a község hány porta után fizette az adót, de az adómentes porták hiányzanak belőlük. Gyakran sZembetűnik az is, hogy ugyanazon község két egymást követő év összeírásában lényegesen különböző porta—

számmal szerepel. Ebből azonban még arra sem lehet következtetni, hogy a lakosság száma csökkent volna, mert a gazdasági viszonyok rosszabbodásával, vagy a község feldúlásával ugyanazon számú lakosságra ís kevesebb számú adóköteles portát vetettek ki. így a csupán csak az adóköteles porták számára kiterjedő összeírásokat meglehető- sen óvatosan kell használnunk, de több- nyire meg lehet találnunk az összeírás alap—

ján az átszámítási kulcsot.

A későbbi összeírások a jobbágy lakos- ságot már névszerint tüntetik fel. Természe—

tesen csupán a családfőt, illetőleg az adózó egyént, aki igen sokszor nem is férfi, hanem özvegy nő. A névszerinti összeírásak azon- ban még mindig nem adják a község lakos—

ságának teljes számát. Eltekintve attól, hogy a nem adózó lakosokra, papokra, gyakran kántorokra, egyes községekben esetleg az adóbehajtásra használt és éppen ezért adó- mentes bíróra sem terjed ki, más nehézsége is van, hogy az összeírt családok számából egy kulccsal közvetlenül kiszámíthassuk a lakosság számát. Ugyanis a palóc falvakban, de természetesen még sokfelé másutt is az országban, még a 17. sz. végén is fennállt bizonyos házközösség és gazdasági közösség is, s több 'család együttesének feje szerepel az adóösszeírásokban névszerint. Példa erre Nagyvísnyó 1672—i összeírása, amely szeren—

csésen elárulja, hogy a névszerint összeírt

'4 . " szám .

családfők családjában még benne élt a fel—

nőtt fiak, sőt testvérek családja is. Ilyen ese—

tekben még komplikáltabb számítások után juthatunk hozzá a lélekszámhoz csak hozzá—

vetőlegesen is.

A 17. századbeli összeírások itt-ott már bizonyos gazdasági anyagra is kiterjeszked—

nek. Az ilyen természetű összeírások anyaga azonban, ha lehet, még heterogénebb, mint a demográfiai anyag. Gyakran akadunk olyan összeírásokra, amelyek csupán a job—

bágyok állatlétszámát adják meg, névszerint, vagy összesítve. Ebből igen helytelen volna arra következtetnünk, hogy mezőgazdasági termelésük nem is volt, de arról meggyőz- het bennünket, hogy az állattenyésztés, he- lyesebben pásztorkodás, volt gazdasági éle- tük alapja, 5 a nép az állat után adózott.

Előfordul viszont az is, hogy megtaláljuk az összeírásban az állatok számát, de ez csu- pán a szó szoros értelmében vett háziálla- . tokat adja, viszont azt az állatállományt, ', amely kint volt a pusztán, s amely nem volt : a népnek adóköteles haszonállata, bizony f senki sem számolhatta össze.

Igen különbözőképen adják az összeírá- sok a lakosság mezőgazdasági termelésének statisztikáját is. A 18. századbeli összeírások—

ban találkozunk velük részletesebben. Több- nyire nem tartalmazzák a névszerint össze- írt lakosság kezén lévő összes szántókat sem, hanem csupán egyévi vetésterületüket írták össze. Ebből azután elég komplikált átszá- mítási módokat kell konstruálnunk, hogy a község összes szántóinak terjedelmét meg—

kapjuk. A nehézséget többnyire az okozza, hogy a tavaszi vetésre használt szántók nem

—mindig vannak feltüntetve, mert legtöbb he- lyütt csak az őszi vetemények, búza, rozs, árpa e's zab után adóztak a jobbágyok, a tavaszi vetemények, kapások után nem min- denütt. Ha emellett feltüntetik azt is, hogy a földeket hány fordulóban használták, munkánk lényegesebben meg van könnyítve a szántók terjedelmének kiszámításában.

Ezt azonban természetszerűleg csupán az őszi vetőterületre szokták megadni, a tava—

szira nem. A legnagyobb körültekintésre van tehát szükségünk, hogy az összes szán—

tók terjedelmét meghatározhassuk. Még mindig fennáll azonban az a nehézség, hogy az így kiszámított szántók csupán a job- bágyke'zen lévő adóköteles földek, s nincsen bennük sem az uraság saját művelése alatt álló föld, sem a pap, kántor, stb. adómentes földje.

Még további nehézségeket kell legyőz- nünk, ha a szántók megkapott terjedelme

——, 298 —— ^{' ' 1932}

alapján meg akarjuk állapítani az egyes termények évi termésmennyiségét. Ezt kellő óvatossággal (már a 18. Század eleji össze—

írások alapján is meg lehet csinálni. Minde- nekelőtt arra kell ügyelnünk, hogy a for—

dulók száma szerint csak felét, vagy harma—

dát vehetjük figyelembe a szántóknak. A másik nehézséget az okozza, hogy sok he-

lyütt, ahol nem földesúri földekről van szó, a szabad kerületekben, nem esett korlátozás alá az, ha a földesgazda a tavaszi vetés alá való földeken is őszieket vetett. A másik tekintetbe jövő nehézség meg az, hogy a te—

rületme'rte'kek szinte vidékenkint változnak.

Többnyire nem is területmértékben vannak összeírva a szántók, hanem pozsonyi me'- rőkben, azaz azt adják meg, hogy mennyi vetőmagot szokott beléjük elvetni a gazda.

De még ha holdakban írták is össze a szán- tókat, a hold területe is nagyon változó.

Mégis a legtöbb összeírás figyelmes tanul- mányozása megadja a módot, hogy a mér—

tékeket meghatározhassuk. Éppen így meg—

van az átszámításhoz szükséges másik adat is, hogy a bevetett föld hány magot hoz. De ez is újabb óvatosságot követel a kutatótól.

Ebben a kulcsban ugyanis hol benne van a vetőmag is, hol csak a tiszta hozadék, hol le van vonva belőle a papi járulék, hol meg a cséplők és aratók része is. Természetesen nem minden termény adott ugyanabban a községben ugyanannyi magot, ami még bo—

nyolítja átszámításunk módját. Azonban többnyire megtaláljuk ennek a megoldását is, mert bár egy átlagos hozamot vesznek adózási kulcsnak, legtöbbször megtaláljuk terményenkint is részletezve a hozamot, a vetőmag többszörösében, ami érdekes vilá- got vethet egyes tájaink termési viszonyaira a különböző terményekből. Csupán egyet kell nélkülöznünk az összeírások ilyen ter—

mészetű adataiban, t. i. egyik sem adja meg, hogy az egyes termények mennyit foglaltak le a község területén a szántókból,

Kiterjeszkednek az összeírások gazdasági adatai a kaszálókra és helyenkint az irtvány- földekre is. Az utóbbiak megint nehezítik a kutató dolgát, mert erdődús vidékeken sza- bad volt az irtás a jobbágynak, s az irtvány- földet bármire használhatta, nem esett adó alá; csak a Mária Terézia által végrehajtott urbariális rendezés vonta be az irtványokat is a jobbágytelek kiszabott terjedelmébe.

Ha az összeírások nem adják meg szám- szerűleg az egyes jobbágyok kezén lévő föld.

vagy egy évben bevetett terület nagyságát, hanem csupán a jobbágytelek hányadában (egész-, fél—, negyed—, nyolcad—telkes job—

m

hágy), a kutató munkája még nagyobb ne- hézségekkel küzd. A jobbágytelek nagysága ugyanis tudvalevőleg ídőnkint és vidékenkint erősen változott. De még ilyen esetben is többnyire leküzdhetők a statisztikai kutatás nehézségei, mert majdnem mindig akad olyan feljegyzés az összeírásban, ami útba- igazíthat.

Hogy e kutatások minden nehézségére, de éppen ezért minden tudományos szépsé- gére is rámutassak, megemlíthetem még azt is, hogy a jobbágyteleknek számszerűleg megadott terjedelmébe egyes vidékeken a belsőségeket is beleszámították, pedig ez gyakran igen nagy terjedelmű volt. De ép- pen ezért helyenkint arra is megvan a mód, hogy ezen az alapon a község belső terüle—

tének terjedelmét is meg tudjuk állapítani, ami települési földrajzi szempontból igen becses eredményekre vezethet.

Ha a kutató mindezen nehézségeket le—

győzve hozzájut a szántók mai térmértékre átszámított terjedelméhez és az évente beve-

tett területhez, valamint a terméshozamhoz,

további nehézségek legyőzése után megálla- píthatia az évi terméseredményt, űrmérté- keknek súlymértékekre való megint csak bo—

nyolult átszámítása után, mai súlymérte'k- ben is. Ezek már olyan eredmények, ame- lyeket azután nagyon nagy haszonnal kama- toztathat a kutató, mert egyrészt az akkori termelési viszonyokra, per capíta termelésre, termelési színvonalra és a mai termelési szín—

vonallal való összehasonlítására ad pompás alkalmat.

A kaszálók területe szintén majdnem minden összeírásban fel van jegyezve. De ezt sem könnyen lehet úgy megfogni, hogy 'összehasonlításokra, fejlődési folyamatok ki- mutatására lehessen használni. Ugyanis többnyire a kaszások számában találjuk meg a kaszálók területét. A ,,kaszás" terü-

"letét vidékenkint újabb nyomozással kell

"megállapítanunk. Az eredmény azután pom- pásan hasznosítható az állatlétszámmal való

"sszevetésre: sőt a község határa művelési ágainak fejlődési sorait is felállíthatjuk se-

ítségével.

Majdnem mindenütt kiterjednek az össze- rások gazdasági adatai a szőlőkre, gyümöl—

tsösökre, s ahol kevés volt az erdő, és a lakosság birtokában volt, az erdő terjedel- mére is. Érdekes, hogy az utóbbit is leg- többször pozsonyi mérőkben adják meg, ami pl. a Jászságban a 18. sz. végén egy fél tasztrális holdnak felelt meg, Biharban nnban egy magyar hold (1.200 négyszögöl)

lt. Ezekről a térmértékekről is majdnem

teljesen hiányzik még megfelelő statisztikai összeállításunk, ezért ezt is többnyire magá—

nak a kutatónak kell nagy figyelmet kívánó munkával megállapítania.

Hogy milyen nehézségekbe ütközik az összeírások számanyagának a mai haszná- latra való átszámítása, ami nélkül pedig nem tudunk tiszta és összehasonlításokra alkalmas fogalmakat alkotni, feljegyzem pl.

a Jászságnak a redempció alkalmával hasz- nált területmértékegységeinek néhány ada- tát, amelyek nagyrészét Gyárfás István fej-

tette meg (Századok, 1880). Jászberény—

ben egy ,,kötel" szántó 16 hold, 1 kötel ka- száló 1.000 négyszögöl, 1 ,,Iánc" erdő 500 öl. Jászladányban egy ,,gyalog" föld 56 k.

hold és 206 öl. Jászalsószentgyörgyön t ,,pózna" szántó 4 k. hold és 22 öl. Árokszál—

láson egy ,,öl" föld 5 k. hold és 23 négy- szögöl. Jákóhalmán egy ,,rend" föld 3 k.

hold. Felsőszentgyörgyön egy ,,figur" föld

10 hold. _

Az összeírások gazdasági anyaga, sajnos, sohasem terjed ki az egész határ minden művelési ágára. Ha az erdő a földesúr bir-

tokában volt, ami a szabad kerületek kivé-

telével mindenütt így volt, az erdő területét nem mutatják ki. Nem találhatjuk meg a legelők területét sem, s csak nagyon kivéte—

lesen vannak erre vonatkozó feljegyzések.

Ez pedig éppen az Alföld nagy állattenyésztő vidékein rendkívül fontos volna. De hát akkor még alig mérték fel ezeket a mérhe- tetlen pusztákat. Csak a Jászság és Kúnság területe volt aránylag jól felmérve, amire a redempeiót követő osztozkodás alkalmával volt múlhatatlan szükség. Mégis akad reá itt—ott mód, hogy a legelők területét is ki—

számíthassuk. Éppen a Jászság jó példa erre, ahol minden föld a nép kezén volt, az időnkinti összeírásokban tehát minden szántó, kaszáló, gyümölcsös és szőlő, össze- iratott, mert mindez adóköteles volt. Csupán csak a legelők nem voltak adókötelesek, eze- ket nem írták össze. A községek határai azonban már a 18. sz. közepén fel lévén mérve, némi fáradsággal fogalmat, illetve számszerű adatokat szerezhetünk ezeknek a legelőknek, a xKis-Kúnságban lévő jász pusz- táknak terjedelméről és azokon folyó pász- torkodás nagyszerű méreteiről.

Az összeírások tudományos kincseinek tárháza azonban még ezekkel a gazdasági adatokkal sincsen kimerítve. A 18. sz.-ban már majdnem minden község névszerinti összeírása kiterjeszkedik arra is, hogy a nép miként tagozódik foglalkozás szerint. Tár- sadalomtörténeti statisztikánk pompás anya-

4; szám.

got találhat ezekben is. Még arra is kiteri jednek ezek a feljegyzések, hogy az egyes iparosok hány segéddel dolgoznak, s meg- nevezik az általuk űzött ipart is, valamint igen gyakran megemlítik azt is, hogy vaj- jon egész éven űzi--e ipari foglalkozását az

illető, vagy csak az év egy részében.

Mindezeket csupán kivonatosan és példa- ként említettem meg. Példának arra, hogy a magyar statisztikai, vgazdaságföldrajzi, tár- sadalomtudományi, gazdaságtörténeti tudo- mányok íigyelmét felhívjam erre a még alig értékesített nagyszerű anyagra, amelyről tör—

ténészeink figyelmét is elterelte a politikai és szellemtörténeti kutatási irány.

Az alábbiakban megint csupán néhány példán mutatom be, hogy ezen anyag fárad- ságos és igazán nagy körültekintést kívánó feldolgozása milyen meglepő eredményekkel jutalmazhatja a kutatót és a statisztikával vonatkozásban lévő összes tudományainkat;

Előbb századonkint bemutatok néhány fontosabb összeírást, hogy felhívjam a figyel- met ezek statisztikai anyagára, azután majd a belőlük kihozható eredményekre muta- tok rá.

A 17. századból igen jellemző összeírás Nagyvisnyó 1672-i összeírása (Portio in pos—

sessione Visnio, Orsz. Levéltár, Urb. et Consc. Fasc. 47. No. 47). Ez az összeírás megadja a következő adatokat: az adóköte- les családfő neve, fiainak neve és kora, az ökrök, lovak, tehenek, borjak, disznók, juhok, méhkaptárok száma, szőlők terje- delme, a jobbágytelek hányada, a szántó holdakban, az évente beVethető szántó köb- lösökben, a tényleg bevetett szántó köb- lösökben.

A 17. század leggazdagabb ilyennemű anyagát azonban kétségtelenül abban az összeírásban találjuk, amelyet a Jászság és Kúnságnak a német lovagrend számára való eladása előtt a kamara Pentz János nevű kamarai tisztviselővel készíttetett 1699—ben.

'Ez az ú. n. Pentz—féle összeírás. (Orsz. Le- véltár Urb. Met Consc. Fasc. 71. No. 4.) Ez a rendszeres statisztikai felvétel a következő adatokra terjeszkedik ki: a családfő neve, az illető jász-községbe való származása előtti

lakóhelye (!), fiainak, valamint leányainak

száma (nemcsak a felnőtteké, hanem az összeseké), lovak, csikók, ökrök, tehenek, tinók, üszők, juhok, bárányok, disznók, ma—

lacok, méhkaptárok száma, a szőlők terje- delme, a bevetett szántók őszi búzával,'ta- vaszi búzával, árpával, zabbal, kölessel, egyes községekben más terményekkel is be- lvetett területe, illetve vetőmagszükséglete

———300—— 1932

,,killákban", a kaszálók terjedelme szekéri szénákban. Ebből az összeírásból nagysze- rűen rekonstruálhatjuk a Jászság 17. sz.

végi egész gazdasági életét.

A 18. század összeírásai közül legismer—

tebbek az 1715-i és l720-i összeírások, ezekre tehát nem is térek ki részletesebben, csupán azt jegyzem meg, hogy gazdasági anyagukban nem homogének az egész or—

szágban, s hogy az 1715—1 sokkal kevésbbé használható, mint az l720-i. Általában a szántókat és kaszálókat adják, helyenkint az irtásokat15.Rendkívül becsesek azonban azok a megjegyzések, melyek az egyes köz—

ségek összeírását követik.

A Mária-Terézia-féle urbáriális rendezést megelőző összeírások közül legjobb anyaguk van az 1770-i és 1772-i összeírásoknak,

így pl. a Bihar megyében fekvő Tenke köz:

ség 1770—i összeírása kiterjeszkedik a követ—

kező adatokra: a szántók területe pozsonyi mérőkben, a jobbágytelekhez tartozó belsö—

ség területe szintén p. mérőkben, a kaszálók terjedelme kaszásokban

Mindezeknél kimerítőbb adatokat tartal—

maz a Jászság megváltásakor (1745) felállí—

tott Liber fundi (megvan minden jász köz,- ségben), amelyeknek gazdasági anyaga ma is feldolgozatlan, pedig ennek a szabad ke—

rületnek idegen beavatkozástól mentesen fejlődő gazdasági életére nézve páratlan anyagot tartalmaz.

A 19. század összeírásai közül legáltalá- nosabb volt az 1828-ban országosan Végre- hajtott összeírás. (Megvan az Orsz. Levél—

tárban.) Ez névszerinti volt és anyaga a következőkre terjed ki pl. Tenkén (de másutt is majdnem mindenütt, mert egy- séges elvek szerint készült): a családfő neve, a személyek száma a családban 18—60 év között, az összeírt jobbágy, zsellér, vagy házatlan zsellér volta, testvérek, fiak, leá- nyok száma, szolgák, mesteremberek, a há- zak száma, a jobbágyi, vagy polgári jogon bírt szántók területe p. mérőkben, a termés—

hozam a bevetett mag többszörösében, az igás ökrök, fias tehenek, meddő tehenek, hároméves borjúk, kétéves borjúk, lovak, egy évnél idősebb disznók és juhok száma;

a családfők nevei mellett megjegyzésekbe van téve azok foglalkozása is.

Ezzel az összeírással le is zárul a job- bágyösszeírások sora. De hogy milyen nagy"- értékű eredményeket lehet azokból kihozni, arra is bemutatok néhány példát. Nézzük előbb a demográfiai szempontból érdekes

eredményeket. *

— 301 —— ' 1932 ,, .11;'ÉA népesség száma és a népesség xzá- vizsgálódásokra adnak alkalmat, mint a—

mának fejlődése. Vegyük példának Tvnlcét. modern statisztikai felvételek, éppen azérti Azösszeírásokban megadott nyersanyag a mert névszerint tartalmazzák a lakosságot;

következő: előbb a porták vagy házak Ennek alapján módunkban áll, hogy egyes száma, később a jobbágycsaládok száma, családok, nemzetségek szaporodását, meg- majd névszerinti összeírások. Ezek alapján telepedését, elköltözését, stb. figyelemmel a következő sort tudtam összeállítani. A la- kísérhessük. Sőt. ha nem egy községet, ha—

kaaság száma Tenkén: 1552 : 585, 1595 : 150 nem egy-egy községcsoportot veszünk vizs- (közben feldúlták), 1600 : 84, 1602 : 84, gálat alá, még azt is sikerrel kísérelhetjük

1692 : 234, 1715 : 78 (közben megszöktek), meg, hogy a szomszédos községek egymás—;

:78, 17261222 (közben visszatértek), közti népcseréje't is megállapítsuk. Kitűnő 2168 (ismét megszöktek), 1770 : 480, példa erre éppen Tenke, amely község an- :480, 1.828 : 1434; tovább már külön- nak a magyar községcsoportnak központja;

nyomtatott források alapján, 1839: amelyet a Fekete-Körös völgyében már tel- 1851:1634, 1857 : 2186, 1869 : 2897, jesen körülvett az oláh tenger. Ennélfogva 2679, 1890 : 3257, 1900 : 3570, 1910 : ez a község elsösorban a szomszédos magyar 3857, 1920 : 3897. községekkel folytatott népcserét hosszú szá- zadokon át. Nézzük pl. azt, hogy Tenke 2. Népmozgalom. ' Ezek a névszerinti nemzetségeinek népmozgalma hogyan ala—

összeírások sokkal behatóbb népmozgalmi kult az utóbbi három századon keresztül:

1000—1602 1602—1715 1715—1720 1720—1726 1726—1733 1770 1778 1828 l600—1733 1600—1828

Eltá- Érke— Elm- Érke- Eltá- Érke— Eltá- Érke— Eltá- Érke— Érke- Érke- Érke- _ , , ,. .

vozás zés vozás zés vozás zés vozás zés vozás zés zés zés zés hltavozas Erkezes

o s a) 58 a) 5 ca fő a) 3 55 55 55 ?; 5

.t: .o .o ,a .D .a .D .o .o .o .ch ;: .a .a ,a

:o :o ao ro 20 zo :o :o :o 50 20 :o :0 :o zo

? b ? ) ? ? § ? ) ? :) ? § ) I)

m tn _ i!) m ... m m _. m (A _ m tn .— m —-4 m .— m .— m : m —-— G

10 *0 30 '0 20 *a) 10 '0 10 *0 10 50 10 *a) 50 'O :O *0 %O *0 to *0 :O '0 30 'O :O *0 D 20 "O 9

$§£§£§£E£§£ESE$§53£§£§£§£§$6§§35§§

. l t t

Age—r_re_r—4_mex—CM4M % Ma

b.. Lt. ?. a. 2. ca 2 m a a. S. az a az. 2 Lm. 2 r:. 2 a. [2 :; 2 u. 2 a. E 0 m 2 :O

, x ; 1 )

á———-3—————8—— 1———i—3————————'———18——;54—————

——.—3—————3————1———8—1——21————]—————————36* ——————

————1————4—————1————-4§———— —14——1——8———————i—41l——120

— ,—-—3——— 3————9 ———; 1————— 7— 8 —13—125——)— —!79

3 ) § l

Ezek a részletes történelmi népmozgalmi itt példának megint csak Tenke összeírásai—

vizsgálódások valóban olyan eredményekre ból végzett következő eredményem.

vezetnek, amelyeket a mai összeírások alap-

ján nem is lehet elvégezni. így pl. nagyon Tenke népmozgalma 1600—1910 (az új:

— _azépen ki lehet mutatni bizonyos időpon- családok % arányszáma az időszak kezde- _ tokban a lakosság állandó részének arány- tén, az eltűnt nemzetségeké az időszak vé- számát az összes lakossághoz képest és a: gén összeírt összes családok számához vi—

"rúji jövevényekkel való felhigulását. Álljon szonyítva):

,1600—1602 1602—1715 1715—1720 1720—1726 1726—1733 1733—1770 1770—1778 1778—1828 1828—1910

l

ca ! a.) ** cu 2 a f. a; :: o :: o !. a: : a: :

ki. E: IR a ha m Én ki in rül ízt Ed Fa hl ki a CT-c E!)

A 33'3 46'1 63'6 50'0 100 100 94'1 900 920 i 91'1 69'3 28'0 8'3 12'0 25'0 13'1 35'9 5'6

"Még érdekesebbek azok a vizsgálatok. fáradságos munka eredményei ezek, de vi-

* le eredmények, amelyek az összeírások szont igen fontos volna nemzeti szempont—

ján kimutatják valamely község lakos- hó] is, hogy egyes nemzetiségi vidékek ma- it" ának ősiségét. Mindenesetre rendkívül gyar nyelvszigeteinek lakosságát ebből a

4. szanh —302—— 1932

:!

szempontból is megvizsgáljuk. Ilyennemű vizsgálataim eredményeiből példaképen áll- janak itt Bélfenyér biharmegyei község adatai.

Bélfenyér 1910. évi családainak % sze—

rinti megoszlása őseik első itten való össze—

írása időpontja szerint:

"1600 1602

28'5 01)

1715

36'3

1720 1726 1733 1778 1828

107 24 51 51. 08

3. A nemzetiségi viszonyok. Ez a kérdés elvezet bennünket a nemzeti szempontból egyik legfontosabb történelmi statisztikai vizsgálathoz, a nemzetiségi viszonyok fej—

lődésének kimutatásához. Ennek nyers- anyaga, amelyet az összeírások rendelkezé-

1600 nr 920

1715

0. III.

80 1000

1720 1726

0. nr 0'0 20'0

0. II].

800 206

0.

E táblázathoz magyarázatul csupán any—

nyit, hogy e község lakossága a táblázat tanusága és más történelmi adatok szerint is többször kicserélődött.

Nem kevésbbé érdekesek azok a vizsgá—

latok sem, amelyek valamely község egy bizonyos időpontban való nemzetiségi viszo- nyait mutatják ki. Vegyük példának Jász—

berényt. A már ismertetett Pentz-féle össze—

írás alapján módunkban van a következő nemzetiségi és népmozgalmi viszonyokat fel—

tárni:

Jászberényben 1699—ben az összes lakos—

ság 57'4%—a volt helybeli eredetű, 42'6%—a idegen jövevény. A helybeliekből 83'7% volt neve szerint magyar, 5875 szláv nevű, 10'2% más és megfejthetetlen nevű. Az ide- genek közül 75'1% neve szerint is magyar, 10'8'7/5 szláv, 13'995 más és megfejthetetlen nevű. A magyar nevűek alapján, leszámítva a más helynevük alapján régebbi jövevé- nyeknek vehetőket, kimutatható, hogy 1699- ben Jászberényben _az összes lakosságnak csupán 38'9%-a lehetett eredetileg is jász- berényi származású.

4. Egyes nemzetségek szaporodási aránya.

Egészen különlegesen érdekesek azok a vizs—

gálatok is, amelyeket a pontos névjegyzék- sorozatok alapján arra vonatkozólag foly- tathatunk, hogy egyes községekben bizo- nyos nagy, népes nemzetségek szaporodási képessége, virtualitása miképen alakult. így pl. kimutatható, hogy Tenkén a Berke—

nemzetség 1600—1910 között 4 családról 17 Családra, vagyis 425%-ra szaporodott, az

794

%

sünkre bocsátanak, már nem olyan biztos,

mint az előbbi számszerű adatok, mert az

összeírások csupán a névsort adják meg, s a kutató csupán arra támaszkodhat, hogy a nevek hangzása alapján döntse el azok viselőjének nemzetiségét. Kétségtelen, hogy ez éppen magyar szempontból kedvezőtle- nebb eredményeket adhat, mint a valóságos helyzet, mert hiszen egy-egy idegen név viselője már az összeírás idején is tökélete—

sen elmagyarosodott lehetett. Mégis rend- kívül érdekes és becses eredményeket kap- hatunk ezzel a súlyosbító körülménnyel ter-

helt vizsgálatok alapján is. Álljon itt példá-

nak Tenke nemzetiségi viszonyainak törté- nelmi fejlődése %-os arányszámokban (ma- gyarok és oláhok kimutatásával):

1733 HL 1000

1770

0. m.

00 900

1778

0. m.

40 900

1828 0. m.

40 870 0.

130

Illyés-nemzetség 1.500%-ra, 1715—1910 kö—

zött az Orbán-nemzetség 8.8()0%-ra stb. Ha most ezeket a szaporodási számokat azonos időközökre átszámítjuk, összehasonlíthat- juk az egyes nemzetségek virtualitását is, ami birtokszerzésükkel összevetve rendkívül érdekes megvilágításba helyezi azt a küzdel- met, amit ez az oláhsággal teljesen körül- fogott maroknyi magyarság itteni megmara—

dásáért nagyszerű szaporaságával folytatott.

5. A lakosság homogenitása. Ugyanezen összeírások arra is képessé tesznek bennün- ket, hogy segítségükkel bepillantást vethes- sünk egyes községek lakosságának koron- kint való összetételébe. Minden nehézség nélkül és tökéletes biztonsággal megállapít- ható, hogy időnkint egy—egy nemzetségre át- lagosan hány család jutott az összes csalá—

dokból. Legyen erre példa Bélfenye'r. Itt a község összes esata'djaiból átlagosan jutott egy—egy nemzetségre:

1600 1602 1715 1720 1726 1733 1778 1828 1910

12 14 14 15 17 16 35 56 88

Ez a sor azt bizonyítja, hogy egyes na—

gyobb nemzetségek lassankint mind nagyobb tért nyertek a község lakosságában, tehát szaporábbak voltak, mint mások, s szapora- ságuk még a beköltözés által való felhigu- lással is lépést tudott tartani, sőt azt le is küzdötte.

6. A tényleges szaporodás arányszáma.

Ugyancsak az előbbi nyersanyag alapján nagyobb nehézségek nélkül előállíthatjuk egyes községekben a tényleges szaporodás

—— 303— 1932 arányszámának fejlődését is több századra

visszamenőleg. Tenkén pl.() ígyalakult az

'i'I'?"%3343 091778—1828 s—_—1828—39 o_183951 be1851—69 31890-1900

ne1880—90

A bemutatott néhány példa meggyőzhet bennünket arról, hogy a magyar történelmi demografiának szinte kimeríthetetlen forrá- sai a jobbágyösszeírások. Egyetlen hátrá—

nyuk van, hogy csupán olyan községekben vezetnek megbízható eredményekre, ame—

yek tiszta jobbágyközségek voltak, s így akosságuk teljes egészében összeiratott.

, Az összeírásokból meríthető gazdasági istatisztika talán még érdekesebb eredmé—

1 nyekre vezet. Az agrár-szociális problémák - egész sorát világíthatjuk meg a maguk tör-

ténelmi fejlődésében, a legmegbízhatóbb ,számszerűséggel. Néhány ilyen gazdasági , történelmi statisztikai eredményemet is be-

mutatom példaképen.

, l. A föld és a lakosság egymáshoz való aránya. Egyike a legfontosabb agrár-szociá—

l lis problémáknak. Nézzük meg egy község-

; ben, Bélfenye'ren ennek az arányszámnak fejlődését. Bélfenyéren 1552-ben egy lakosra 'utott katasztrális holdakra átszámítva 26 k. h. szántóföld, 1720-ban a falu túlnépese- f' dése következtében már csak 1'2 k. b., 1778—

ban csak 1'0 k. h.; 1910-ben a közben foly- tonosan tartó nagy erdőirtások, legelőfeltö- rések következtében ez az arányszám fel—

emelkedett 2'3 k. h.-ra, de még mindig ke- vesebb volt, mint 1552-ben.

2. Per capita termelés. A termés mennyi- ségének a lakosság számához való arányí- tása ugyancsak megoldható az összeírások lapján, bár ez egyike a legbonyolultabb ladatainknak, mert igen nehezen átszá- ítható mértékekkel kell dolgoznunk. A ntatások azonban ebben az irányban is igyon érdekes eredményekre vezetnek, fő- ha még a nemzetiségi viszonyokkal is unkban van összevetni. Tenkén pl.

ben az akkor magyar lakosság any—

termelt, hogy a kenyérmagvakból egy-

onult és helyüket az oláhság foglalta er capita termés nem volt több 25 NIég beszédesebbé válik ez az adat,

lléiállítjuk azt a másikat is, hogy kor a szomszédos magyar lakos-

ságú Bélienye'ren a szemtermésből egy-egy lakosra 150 kg jutott.

3. Termésátlagok. Mivel a lakosság be—

vetett szántóját és közepes termését ponto- san fel szokták volt jegyezni, arra is mó- dunk van, hogy a termésátlagokat is kiszá—

mítsuk és a mai mértékre átszámítva a mai- val összevessük, s ezáltal a mezőgazdasági művelés fejlődéséről nyerjünk fogalmat.

Erre vonatkozólag lássuk a következő pél- dákat.

Nagyvisnyó 1829. évi termésátlagai a következők voltak kat. holdankint számítva:

zab 48 kg, kétszeres 72 kg. Jelenleg köze- pesen a zab termésátlaga 530 kg, a kétsze—

resé 600 kg!

A kitűnő földű Tenkén már jóval előbb is sokkal kedvezőbbek voltak a termésátla—

gok. így pl. 1715-ben k. holdankint a búza termésátlaga közepesen 200 kg, de ugyan—

ennyi maradt még 1828-ban is.

4. A művelési ágak aránya. Különösen érdekes eredményekre jutunk, ha az egyes művelési ágak területének fejlődését a lakos- ság számának fejlődésével vetjük egybe.

Tenkén pl. a szántók területe úgy viszony- lik egymáshoz 1770 és 1913—ban, mint 1 : 56, a rét és legelőé mint 1 :9, a lakos- ság száma pedig mint 1 :8. Mindennél be—

szédesebb és igen messzemenő következteté- sekre jogosító történelmi statisztikai adatok

ezek. ;

5. Az állatállomány számának fejlődése és a lakosság számához való aránya. Az összeírások majdnem kivétel nélkül mindig megadják az állatállomány számát is, mert hiszen az állat után szigorúan adózott a jobbágyság. Éppen ezért nagyon könnyű ezekből az adatokból egész sorát megkon- struálnunk az állatállomány és a lakosság arányszáma fejlődésének. Néha pompásan meg lehet figyelni, hogy a 17. század nagy pásztorkodása miképen esik vissza, majd hogy a belterjesebb gazdálkodás és az is- tállózó állattenyésztés megindultával hogyan emelkedik ismét az állatállománynak a la- kosság számához való aránya.

Ilyennemű vizsgálataimból csupán Bél- fcnyér eredményeit közlöm ehelyütt: A szarvasmarhaállományból egy-egy családra jut Bélfenyéten:

1600 1602 1726 1733 1778 1828 1869 1895 1911 19 4-8 38 25 11 0-6 2-0 31 2—7

(Megjegyzésül csak annyit, hogy 1600- ban csupán csak az ökrök irattak itt össze.)

4. szám. ———304— 1932 Nem kevésbbé érdekes egy bizonyos idő-

pontban szomszédos községek állattenyész—

tésének összehasonlítása sem. Pl. Jászberény—

"ben 1699-ben egy-egy lakosra 3'3 juh jutott, 'Árokszálláson 40, míg ugyanakkor a vize-

nyős határú Jákóhalmán csak 17, Ki'se'ren 1'6. A Pentz—iéle összeírás alapján módom- ban lesz számszerűleg megfogni a szilaj- pásztorkodásnak eddig csak kvalitative is- mert módját.

5. Anép gazdasági kaltúrmankájának mértéke. Talán mindennél hálásabb feladat a bőségesen rendelkezésünkre álló anyag alapján figyelemmel kísérni azt a hatalmas mezőgazdasági kultúrmunkát, amelyet egyes községek lakossága végzett a maga határá- ban, hogy természetes szaporaságának meg;

felelően növelje azt a gazdasági teret, amely továbbra is biztosíthatta megélhetését. Ver- senyfutás volt ez a nép szaporasága e's ga:—

udasági élettere között. Befejezésül csak

Tenke 18. századbeli gazdasági mérlegének eredményét iktatom ide. A 18. század folya- mán (illetve 1715—1778) így gyarapodott Tenke termőterülete és népe: szántóföld és belsőség 33676, rét 218%, lakosság száma 616%.

Szinte kimeríthetetlen, tudományos kinCs fekszik, mint látjuk, ezekben az eddig leg- alább ebből a szempontból teljesen elhanya- golt összeírásokban. Eddigi eredményeim—

ből éppen csak mutatóba közöltem a fentie—

ket, de még sokáig folytathatnám ezt a sort.

Újból hangsúlyozom, hogy sem gazdaság—

földrajzi, sem demografiai tudományunk nem nélkülözheti továbbra is ennek a tudo- mányos anyagnak minél szélesebb körű fel- dolgozását. Sok olyan kérdésre és magyar problémára adhatnak ezek felvilágosítást, amelyek nélkül csak homályban tapogatóz—

hat a szociális politika, az agrárkérdések megoldása és a nemzetiségi probléma is.

Fodor Ferenc dr.

. o ,.

n a .;

KÚLÖNFÉLE ;

Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapitó Bizottság.

Commission hongroz'se pour la fiacatíon des valeurs de statistigue commerciale.

Szakosztályülések. —' Séances de sections.

A Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmeg űllapító Bizottság megkezdte az 1932. évi külkeres—

kedelmi egységét-tékek felülvizsgálását.

A VI. szakosztály 1932. év április hó 19—én dél—

előtt %11 órakor tartott ülést, Vida Jenő, a Felső-

ház tagjának elnöklete alatt. Jelen voltak: Kramer

'Tivadar dr., Müller Pál dr., Szécsi Illés, Weisinger György és Zárai Samu kereskedelmi tanácsosok, Gregorich Emil, Gruber György, Kármán Dezső, Ko- vács Jenő dr., Salgó Imre és Spiegel Béla szakértők.

A bizottság az ásványok, továbbá a cement— és kő- ipar termékeinek értékelésével foglalkozott.

A XVII. szakosztály 1932 április hó 21-én dél—

előtt tartott ülést Hüttl Frigyes kereskedelmi fő- tanácsos elnökletével. Jelen voltak: Mattyasovszky-

Zsolnay Tibor, Müller Pál dr., Szécsi Illés és Székács Imre kereskedelmi tanácsosok. Napirend előtt fel—

olvasásra került Fischer Emil jelentése a kerámiai cikkekről:

Az elmult évben a szerződések hiánya, úgy- szintén az év második felében beállott pénz-értékbeli nehézségek úgy a behozatalra, mint a kivitelre nagy befolyással voltak; így többek között a Cseh-

Szlovákiával való kölcsönös forgalom lényegesen megcsappant, míg ugyanezen oknál fogva a Német—

országgal való forgalom némiképen növekedett. A külföldi fizetési forgalom megnehezitése az üzleti összeköttetéseknek sok esetben teljes megakasztását vonta maga után s igen kívánatos volna, ha ez az állapot mielőbb enyhülne. Nem egy külföldi szál- litó cég jelentette már ki, hogy bár a régi össze- köttetéseket kész örömest ápolja s támogatja, de nem nyugodhatik bele abba, hogy számlái csak azon esetekben nyerjenek kiegyenlítést, ha valutát kap e célra; újabban pedig éppenséggel csak akkor, ha a külföldi hitelező kötelezi magát, hogy a régi tar- tozás kiegyenlítése esetében újabb egyenértékű hitelt nyujt.

Majd Mattyasovszky-Zsolnay Tibor jelentése került tárgyal—ás tal—á. Visszapillantást vetett az agyag- iparnak a finom keramia alatt értendő egyes ága- zataira vonatkozó külkereskedelmi adatoknak az 1926. évig visszamenő alakulására és pedigkülönös tekintettel a porcellánárukra, valamint az agyagáruk kőedény elnevezés alatt ismeretes fajtáira, A mázas burkolólemezek és a háztartási edények, egészség—