KLAPKA GYÖRGY

KLAPKA GYÖRGY

TEMESVÁRI

BA RÁ TAI ÉS POLGÁRTÁRSAIHOZ.

1869.

PESTI KÖNYVNYOMD A-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT.

(Hold-utcza 4. sz.)

Temesvárott.

N i z z a , jan. 28. 1869.

Családi ügyek tartanak itt vissza.

Ennek folytán nem vehetek személyesen részt a választási mozgalmakban s csak a lapokból látom, hogy mily szakadást idéztek azok elő, hogy a szenvedélyek napról-napra lázasabbak, a vádak és gya­

núsítások folyton hevesbek lesznek.Mint- ha mindnyájan nem ugyanazon szere­

tettel csiiggnénk a hazán , — mintha

mindnyájan, habár kiki saját nézete és meggyőződése szerint más utakon, nem ugyanazon czélt követnők!

A nép élénk részvétele a választási mozgalmakban: ez politikai érettségének legjobb bizonyítéka. Adja Isten, hogy ez érdekeltség sokáig, nagyon sokáig tart­

son és soha se adjon helyet oly indoleu- tia és részvétlenségnek, minőt a szabad­

ság kárára egyéb országokban tapasz­

talhatunk !

A jogosult választási érdekeltség és a gyűlölet s a viszály lelkiismeretlen szítása között azonban oly különbség van, melyet jókor kellene figyelembe vennünk, hogy csak az imént visszanyert szabadságot újabb viharok és veszélyek­

ben ne tegyük koczkára.

Azon kínos benyomás között, melyet erőinknek ily szétzilálása bennem föl­

keltett , nehány temesvári polgártársam azon kitüntető felhívásban részesített, hogy a jövő országgyűlésre mint jelölt fellépve, ott szeretett szülővárosomat képviseljem.

E felhívást mély köszönettel fogadom el, és örömmel teljesítem az ezzel járó köte­

lességet, hogy tisztelt polgártársaimat

— habár csak Írásban — politikai néze­

teim, óhajaim és törekvéseimmel megis­

mertessem , h o g y i g y m i n d e n vá­

l a s z t ó s a j á t m e g g y ő z ő d é s e sz e ­ r i n t , s ne s z e m é l y e m i r á n t i te­

k i n t e t b ő l , é r v é n y e s í t h e s s e s z a v a ­ z a t á t a v á l a s z t á s o n .

Húsz éve múlt, hogy Windischgrátz Pestre való bevonulása után ismert bulle­

tinjében Magyarország teljes levereté- sét hirdeté a világba. S valóban, ügyünk akkor szomorún állott. A fővárosok ellen­

séges kézben voltak; Görgey hadserege szerencsétlen visszavonulási csatározá­

sok által demoralisáltatott; Perczel had­

teste Moornál szétveretett; Mészáros Kassa előtt a megsemmisülésig meg volt verve: az ellenséges hadcsapatok minden oldalról bevonultak az ország bensejébe;

Erdély el volt veszve, s az oláhok, szá­

szok, szerbek, valamint az egész katonai határőrvidék nyílt lázadásban támadtak fel az ország ellen. Nem csoda, hogyha a dolgok ily állása közben a legbátrabbak is el kezdék veszteni bátorságukat és két­

ségbeestek a háború szerencsés folytatá­

sának lehetősége felett.

Magyarországot 1849. jan. elején a legszomorubb sors fenyegeté , mely a szabadsága és jogáért küzdő nemzetet érheti: a g y a l á z a t t e l j e s l e i g á z t a - t á s legszomorubb sorsa.

A gúnyos, kihívó modor azonban, melylyel Windischgrátz az országgyű­

lés által hozzá menesztett béke-küldött­

séget fogadá, megváltoztatá a hely­

zetet.

A nemzet talpra állt, mélyen megsér­

tett büszkesége visszaadá elvesztett ön­

bizodalmát, minden véleménykülönbség, pártviszály eltűnt körünkből, s mindezt azon egyetlen, nagy gondolat foglalá e l:

i n k á b b h a l j u n k m e g , sem h o g y b e c s t e l e n ü l b u k j u n k !

Alig múlt el három hónap Windisch- gratz azon felelete után, hogy l á z a d ó k ­ kal nem a l k u d o z i k , s már is felső- Magyarország, Erdély,a Bánság s a Bács visszahódittatott, Hatvan, Isaszeglx, Vácz, Nagy-Sarló és Komárom hirdették a ma­

gyar fegyver dicsőségét, Magyarország ismét önmagáé lett, s az országgyűlés s a kormány ismét visszateheté székhelyétaz ország fővárosába.

A magyar fegyver e dics-korszaka, melynek még ma is jó nagy részben kö­

szönhetjük mindazon rokonszenvet, mely- lyel a világ politikai lételünk és politikai küzdelmeink iránt viseltetik, az ország egyesült erőinek munkája volt, egyetér­

tésünk és megegyezésünknek arany gyü­

mölcse. Azon naptól kezdve, melyen a fiiggetlenséginyilatkozatfolytán, (itt csak

az okot adom elő,) az e g y e t é r t é s kö­

rünkből tova szállt, a nemzet ereje is meg­

törött.

Mit egyetértés által gyors előhala- dásban, dicsőségteljesen kivívtunk, azt épen oly gyorsan vesztettük el az egye­

netlenség által. Mig april havában egy hadtest volt elégséges arra, hogy a há­

romszorta oly erős ellenséges főhaderőt Pest előtt 12 napon át sakkban tartsa:

nehány hónap múlva, — a Beregszó-pa- taknál, Temesvár mellett, nehány órai ágyúzás szétugrasztá és mindenkorra harczképtelenné tévé a magyar főhad­

erőt.

V i l á g o s c s a k z á r j e l e n e t e vol t a s z o m o r ú d r á m á n a k , s z a b a d -

S á g u n k v a l ó s á g o s si rj a T e m e s ­ v á r s nem az el l enf él k a r d j a , ha­

nem a p á r t o s k o d á s , p á r t v i s z á l y és e g y e n e t l e n k e d é s á s t á k meg azt. H a n e m is k e l t ü n k v o l n a ki g y ő z e d e l m e s e n a l i a r c z b ó l , e g y e t ­ é r t é s s k i t a r t á s á l t a l a n n y i t mi n ­ d e n e s e t r e e l é r h e t t ü n k volna, h o g y az o r s z á g a r á k ö v e t k e z ő ,18 év s ú l y o s s z e n v e d é s e i , j e l e n l e g i s z ö v e t s é g e s ü n k p e d i g a z o n l e l ­ k i i s m e r e t i g y ö t r e l m e k t ö l m egki- m é l t e t e t t v o l n a , m e l y e k e t a n n y i hős és hű h a za f i k i v é g e z t e t é s e o k o z h a t o tt.

Ily szomorú tapasztalatok mellett, s tekintve az európai bonyodalmakat, ve- heti-e valaki rósz néven nekem, hogy az

országban naponként növekvő viszály, mély szomornsággal tölt el? Vagy tán azt hiszi valaki, hogy állami létezésünk már annyira biztosított és oly annyira nem jöhet már kérdésbe, hogy a nemzet, veszélytelenül szét forgácsolhatja erejét indefiniált forma-kérdések vitatására?

Kossuth a „Magyar Ujság“-hoz inté­

zett egyik levelében igy kiált fel: E u r ó p a e p o c h a l i s v á l s á g k ü s z ö b é n áll.

B i r o d a l m a k f o g n a k i tt szétbo- mol h a t n i , a m o t t t ö m ö r ül hét ni; — n e m z e t e k kel ni , n e m z e t e k e n y é s z ­ ni, a mi n t o k o s a n v a g y o k t a l a ­ nul v á l a s z t a n d o t t á k á l l á s u k a t . 11

Hol van azonban a biró, ki eldöntse, melyik a leghelyesebb állás? Es ha a

nemzet egyszer már választott, tanácsos-e, helyes-e, a már megválasztott állást, ily fenyegető válság küszöbén elhagyni csak azért, hogy njabb kísérleteket koczkáz- tassunk?

A hányszor azonban én, vagy más valaki egykori száműzött társaim közül a mérséklet és előrevigyázat politikája mel­

lett felszólalunk, az ellenkező táborból mindig azt vetik szemünkre,h o g y Ilii 11 e- nek l e t t ü n k e l ő b b i p o l i t i k a i el­

v e i n k h e z , s a l i g é r t h e t i k , h o g y t u l a j d o n k é p mit a k a r u n k .

Ily és hasonló szemrehányásokra ed­

dig csak ritkán és kivételesen feleltünk.

Ma azonban, ma a választások napján, a becsület és kötelesség parancsolja nekünk

hogy magunkviseleteért helyt álljunk és hogy ne hagyjuk válasz nélkül a szemre- hányást,melylyela mi rovásunkra akarják a népet elámitani.

Az elv, melyért húsz éven át küzdöttünk és szenvedtünk, melynek összes erőnket és életünket szentelők: a n é p f e n s ó s é g, a n e m z e t s z a b a d ö n e l h a t á r o z á s i j o g á n a k m a g a s elve. E z t i s m e r ­

t ü k el a k k o r és a zt i s m e r j ü k el mo s t is l e g f e l s ő b b t ö r v é n y ü n k ­ nek.

1848. mart. 15-dikétől 1849. april 14-dikéig az 1848-diki országgyűlési határozatokat védelmeztük, később azo­

kat, a melyeket a debreczeni ország­

gyűlés alkotott és a midőn 1867-ben

a nemzet, szabadon választott képviselői­

nek túlnyomó nagy többsége által a ki­

egyezés mellett nyilatkozott, meghajol­

tunk a nemzet akarata előtt és elfogad­

tuk a kiegyezést.

Mi hivek maradtunk elveinkhez, soha­

sem voltunk figyelemmel személyes óha­

jaink és hajlamainkra, a hol a nép akara­

tának elismerése és érvényesítéséről volt a szó ; s ott, hol a törvényt elfogadtuk, bár megfelelt légyen az meggyőződé­

sünknek vagy nem, alá is vetettük ma­

gunkat a törvény hatása és következmé­

nyeinek.

Nekünk is egykor más czéljaink és más óhajaink voltak. A mig Magyaror-

szágon nem uralkodott a törvény és sza­

badság, a míg önkény és kegyetlenség foglalta el ezek helyét, azon időben egy végső nagy erőkifejtésre akartuk bírni a nemzetet, hogy széttörje az igát, mely oly igaztalanul sulyosodott reá. De a mit mi ott a külföldön akartunk, azt nem akarták itthon, vagy legalább is nem akarták elég elhatározottan. Reményün­

ket és törekvésünket sokan hiú ábrándo­

zásnak tárták, s nem egyszer azon nem jogosult szemrehányást is tették nekünk, hogy a hazába való visszatérhetésünk megkönnyebbítésére az országra súlyos szenvedéseket és válságokat akarunk föl­

idézni. A két nagy pillanat, mely 49 óta kínálkozott arra, hogy a felszabadítás müvét sikerre való kilátással megkezd­

hessük, felhasználatlanul múlt e l ; s a z e l v e s z t e t t p i l l a n a t o t az ö r ö k l é t s e m a d h a t j a t ö b b é v i s s z a .

Hogy a prágai béke után, az alkudo­

zások utján m it l e h e t e t t kivívni, és m it n e m : efelett nagyon nehéz ítéletet mondani. Azon hű hazafiak, kik a béke és kiegyezés müvét kezükbe vették, azt állítják, hogy mi nde nt , a m i t el ér ni , és e l é r v e m e g t a r t a n i l e h e t e t t : a z t el is é r t é k . A szélsőbal azt óhajt­

ja, hogy egyáltalában ne fogtak volna az alkudozáshoz; (miért is, hisz Magyarország oly irigylendő helyzetben volt?) a balközé]) pedig azt, h o g y n é m i t ü r e l e m és s z i l á r d a k a r a t m e l l e t t s o k k a l t ö b b e t l e h e t e t t v o l n a e l é r ni .

Mi azonban, kik külföldön éltünk és a legutóbbi 18 év alatt az ország politi­

kai életében nem vettünk részt, mi — mondom — fóltehettíik-e, és szabad volt-e nekünk föltennünk, hogy oly nagy és

• szeplőtelen múltú férfiak, mint Deák és barátai, nem törekedtek volna m ég na­

g y o b b eredmény után, és nem értek volna el m é g t ö b b e t , ha egyáltalában több lett volna elérhető és remélhették volna azt is, hogy e többet fen tarthatják?

Ily föltevés nem jelentett volna-e annyit, hogy őket gyáváknak vagy hazaárulóknak tartjuk?

Mi külföldön csak azt tudtuk, hogy Velencze átadása után Olaszország ki volt elégítve, hogy ezáltal Magyarország legbiztosb s legtermészetesb szövetségese, Ausztria barátja lett, kir'e nem számítha­

tunk többé, hogy az ország szerencsétlen helyzete, naponkint növekvő szegénysé­

ge, a különféle nemzetiségeknek az or­

szág vesztére törekvő czélzatai: a kie­

gyezést nemcsak kívánatossá, de napról-

napra szükségesebbekké teszik. S a midőn ez létesült, s mi azon szentesített törvé­

nyekben, melyeken az nyugodott, jövő állami fejlődésünk csiráit szintúgy, mint a valóban szabadelvű alkotmány nem egy támpontját felismertük, s midőn végül a király aláírta a koronázási hitlevelet s megesküdött az alkotmányra, szóval, mi­

dőn mindez megtörtént, e pillanatban mi külföldi missiónkat befejezettnek tekintve, visszatértünk a hazába, hogy itt mind­

egyikünk tehetségéhez képest, részt vehes­

sen alkotmányos állapotaink rendezése és consolidatiójában.

Nem tagadható, hogy a szövetség, mely a közös uralkodó jogara alatt álló német örökös tartományokkal köttetett, nem felelt meg ugyan egészen óhajaink­

nak; de megfelelt az erőkifejtések és ál-

clozatoknak, melyeket a nemzet szabad­

sága és függetlenségének visszanyerésé­

ért hozott. A nemzet ereje 49-ben megtö­

rött, a rá következett súlyos szenvedések még élénk emlékezetben éltek, s a mint igy az áldozat és erőkifejtés csak felényi lehetett, a siker is csak félsiker volt.

Nagy kérdés azonban, hogy vájjon itt is nem érvényesül-e a régi mondás, mely szerint a „fél néha sokkal jobb mint az egész“ de ez bizonyára oly kérdés, mely felett nem mi ítélhetünk, hanem majd csak a jövő.

Mindebből világosan s határozottan kitűnik, hogy minő álláspontot foglalok el én s egykori számíizött-társaim na­

gyobb része. Mi a kiegyezési törvényeket s nevezetesen az 1867 : 12. törvényczik-

két kétoldalú szerződésnek tekintjük, mely által egyrészt az ország viszonyai az összbirodalomhoz, másrészt a mindkét szövetségi félt megillető közös ügyek és érdekek tárgyalása megállapittatott, s a melyet, legyen az jó vagy rósz, mig szer- ződésszerüleg fennáll, mindkét rész egy­

aránt lelkiismeretesen tartozik teljesíteni.

Ha az idő, körülmények és tapasztalatok a változtatást szükségessé teszik, úgy annak barátságos utón, mindkét rész meg­

egyezésével, a r e v i s i o l e h e t ő s é g é ­ n e k i d ő s z a k á t é s m ó d o z a t a i t m e g h a t á r o z ó r e visio-t ö r v é n y ér­

telmében kell végbemenni, me l y revi- sio-tör vé n y t , n é z e t e m s z e r i n t , m i n d n y á j u n k m e g n y u g t a t á s á r a , m i n d k é t b i r o d a l m i fél t ö r v é n y - h o z á s á n a k m i n d j á r t a l e g k ö z e ­ l ebbi ü l é s s z a k k e z d e t é n k e l l e n e t á r g y a l n i és el f o g a d n i .

Minden más ut vagy a reactióra, a agy a forradalomba vezet. A reactiótól a nem­

zet már elég sokat szenvedett; a f o r r a ­ d a l o m e l l e n p e d i g a z o k t i l t a ­ k o z n a k l e g i n k á b b , k i k a legkérlel- lietlenebb módon szoktak minket megtá­

madni.

Szükséges-e azonban az, hogy mind­

azok, kik az alappal egyetértnek, kik a kiegyezési törvényeket elismerik a Ma­

gyarország és Ausztria között kötött szö­

vetségi szerződésnek, hogy, mondom, mindezek egyetértsenek a mód felett is, melyben minden többi politikai, társa­

dalmi és anyagi kérdés megoldandó?

Belíigyeinkbennincs-e elég tér arra, hogy itt teljesen rendezett, alkotmányos párt- élet fejlődjék ki? Vagy tán az egész ma-

gyár politika foglalatját egyes egyedül Ausztriához való szövetség-viszonyunk képezi, s nincsenek más kérdések, melyek megoldásától szintúgy, sőt még inkább függ a nemzet jövője, élete és halála, mint a közös ügyek ideiglenes tárgyalási módjától ?

Csak néhány ily kérdést akarok itt fölemliteni, melyek megoldása a legköze­

lebbi országgyűlés teljes tevékenységét és gondját fogja igénybe venni:

I. A k ü l p o l i t i k á b a n az ország­

gyűlésnek főtekintettel kell lennie arra, hogy az oly annyira szükségelt b é k e fentartassék s annak jótéteményei sem­

mi szin alatt fel ne áldoztassanak a bo- szu vagy roszul értelmezett dicsvágy po­

litikájának.

Alakuljon s fejlődjék Németország, a mint azt óhajtja s a mint ez érdekei s ki- vánatainak leginkább megfelel. Magyar- ország és Austria feladata nem az, hogy akadályozólag lépjen a német nemzet elé s eslietőlegesen arra kényszerítse, hogy az oroszszal kössön szövetséget.

Németországban csak a németek b a- r á t s á g á t kell keresnünk; más keresni valónk ott egyáltalában nincs. M i s s i ó n k a k e l e t r e liiv. Ha ezt ott teljesíteni tudjuk, a világ rokonszenve biztosítva van nekünk. De ha Magyarország és Ausztria államférfiai ebben régi előítéle­

tek által korlátoztatni hagyják magukat, ha az elnyomott keresztények iránt ke- vesb rokonszenvet mutatnak, mint Orosz­

ország s ez utóbbi irányában pedig en­

gedékenyek és ingadozók, akkor felál-

dozták az ország jövőjét s egykoron a történet kárhoztatólag fog felettük pál- czát törni.

II. A mindkét országgyűlés által elfogadott és már is valósításnak indult védelmi törvényből, hogy az rendszeres egészet képezzen, hiányzik a legfonto­

sabb rész, az ál 1 a n d ó had s e r e g s z e r ­ vezete. A legközelebbi országgyűlés nem mellőzheti el, hogy vagy maga, vagy delegátusai által e kérdésre visszatérjen anélkül, hogy ezáltal a korona törvé­

nyesen meghatározott előjogait csorbí­

tani akarná. Épen oly határozottan kell majd e mellett azon, már a legutóbbi or­

szággyűlésen kijelentett követeléséhez ragaszkodnia, hogy a magyar ezredek- ben a tiszti helyekre megtiresedésök után,

egyedül magyarok neveztethessenek ki s hogy ez lehetséges legyen, a Ludoviceum haladék nélkül eredeti rendeltetésének át-

adandó. A magyar országgyűlésnek szó­

val, mindent el kell követni arra, hogy a közös hadsereg magyar részének — a nélkül, hogy az egész törvényes össze­

függése megzavartassék — e l v e s z t e t t n e m z e t i ö n é r z e t e visszaadassék.

A belreform-kérdéseket illetőleg tel­

jesen osztom azon egyletben (Egyenlő- ségi körben) csoportosult pesti polgárok óhajait és nézeteit, melynek szerencsém van elnöke lenni. Ez óhajok és nézetek rövid körvonalozásban a kővetkezők:

III. A f ő r e n d i h á z , a v á l a s z t á s i t ö r v é n y , az o r s z á g t ö r v é n y h a t ó ­ s á g a i n a k és k ö z s é g e i n e k reformja a teljes jogegyenlőség alapján; ennél fogva: egyenlő jogok és egyenlő köte-

lességek Magyarország összes lakói szá­

mára osztály-, nyelv- és valláskülönb­

ség nélkül.

IV. E l v á l a s z t á s a az e g y h á z ­ n a k a z á 11 a m tó 1, az egyik vagy másik hitfelekezet minden különös kiváltságo­

lása nélkül; ennélfogva: az összes hitfe- lekezetek teljes egyenjogúsága egymás között és az állammal szemközt.

V. Az á l l a m i h á z t a r t á s b a n a l ehet ő t a k a r é k o s s á g a l k a l m a z á s a , kivéve ott, a hol a népnevelés emelése s az országnak szükséges védelmi erők megszerzéséről van szó.

VI. A fö l d m ü v e l é s és i p a r gyá- molitása, s az ország f ő k ö z l e k e d é s i

á g a z a t a i létesítésének siettetése, a ke­

reskedelem és közlekedés előmozdítá­

sára.

VII. T ö r v é n y e s e l i s m e r t e t é s e az el vnek, h o g y a f i z e t e t t , e l mo z ­ d í t h a t ó k o r m á n y h i v a t a l a o k o k az o r s z á g g y ű l é s b e nem v á l a s z t h a ­ t ók, az államtitkárok, mint illető minisz­

tereik képviselőinek kivételével.

VIII. A b í r á k e l m o z d i t h a t l a n - sága, hogy az országnak a szabad és független törvénykezés biztosittassék.

IX. A h o n v é d e l e m a z o n n a l i s z e r v e z é s e és f ö l f e g y v e r k e z é s e .

Ezek nézeteim, ez azon álláspont, melyet elfoglalok. Nyíltan és őszintén mondtam el azokat polgártársaimnak, mint azt lelkiismeretem és legbensőbb meg­

győződésem sugallá. Nem levéli oly bol­

dog, mint ellenfeleim legnagyobb része, kik merész illusiókban (melyekért valóban irigylem,) a népnek az ország rögtöni füg­

getlenségét, a közös ügyek azonnali meg­

semmisítését, az önálló magyar hadsere­

get, egyszóval minden baj és az ország minden panaszának azonnali orvoslatát ígérhetik ; azon politikai irányhoz vagyok kénytelen csatlakozni, m e l y n e k h í v e i n e mc s a k a ez él, de az i de v e z e t ő e s z k ö z ö k kel is t i s z t á b a n v a n n a k , a k i e g y e z é s e d d i g i ere dmé n y e i- vel m e g e l é g e d v e , j ö v ő r e i s ez u t ó n mu n k á s a n a k a r n a k t o v a ha­

la d n i ; és m e l y n e k hí vei , végül , e r őn k b é k é s fok o n k é n t i f e j 1 ődé-

seb ea a l e g j o b b és l e g b i z t o s b zá­

l o g á t l á t j á k s z a b a d s á g u n k , p o l i ­ t i k a i j ö v ő n k és á l l a m i l é t e z é ­ s ü n k n e k .

Temesvári tisztelt barátaim és pol­

gártársaimtól függ immár elhatározni, hogy mennyire felelnek meg nézeteim és meggyőződésem az övéikkel, hogy váj­

jon engem alkalmasnak tartnak-e arra vagy nem, hogy érdekeiket a jövő ország­

gyűlésen képviseljem?

F o r d u l j o n a z o n b a n b á r m e r r e a k oc zka , s z e r e t e t e m és r a g a szko- d á s o m s z ü l ő - v á r o s o m i r ánt , me l y ­ h e z g y e r m e k s é g e m és i f j ú s á g o m l e g d r á g á b b e m l é k e i f űznek, ha­

l á l o m i g v á l t o z h a t l a n u l u g y a n a z ma r á d

Klapka György.