KÖNYVTÁR KÖNYVTÁROS

Könyvtári Intézet

KÖNYVTÁR

KÖNYVTÁROS

2007/01

A Pécsi Tudományegyetem a főiskolai végzettséggel rendelkező könyvtárosok számára 2007 szep­

temberében ismét indítja EGYETEMI SZINTŰ INFORMATIKUS KÖNYVTÁROS KIEGÉSZÍTŐ KÉPZÉSét (KL). A (még nem bolognai típusú) képzés 2 éves. Jelentkezni lehet 2007. márciusi5-éig az érvény­

ben lévő felvételi szabályok szerint (www.felvi.hu).

A KL-es tagozatú informatikus könyvtáros képzés nagyon népszerű nemcsak a dunántúli régióhan, hanem az egész országban, az Alföldről, vagy az észak-keleti országrészből is járnak hozzánk.

A költségtérítéses képzés általában havi 2-3 napos elfoglaltsággal jár. A képzésről információ elérhető a PTE FEEK honlapján (http://feek.pte.hu/feek/feek/index.php?ulink=544#szakok). A kép­

zésben olyan kurzusokat hirdetünk, amelyek szervesen épülnek a főiskolai ismeretanyagra, de egye­

temi szintű kompetenciát és végzettséget nyújtanak.

A képzésformája:

Levelező tagozat, a főiskolai könyvtáros, informatikus könyvtáros képzésen alapuló kiegészítő képzés (KL) - költségtérítéses forma (4 félév).

A képzés célja:

Olyan szakemberek képzése:

• akik a könyvtár és az információszolgáltatás területén korszerű elméleti, történeti és gyakorlati ismeretekkel rendelkeznek, és ezek birtokában képesek a különböző könyvtártípusok, valamint a szaktájékoztatási feladatokat végző intézmények szakmai munkaköreinek ellátására;

• akik képesek a különböző információhordozók, a hazai és a külföldi, a magyar és az idegen nyelvű dokumentumok gyűjtésére, analitikus és szintetikus feldolgozására, tárolására és rend­

szerezett közreadására; a szakmai könyvtári munka és tájékoztatási tevékenység szervezésére és fejlesztésére, a hazai és a külföldi könyvtári kapcsolatok építésére, könyvtári és információs intézmények, szervezetek irányítására;

• akik felkészültek az információk társadalmi hasznosítására, információs szolgáltatások ter­

vezésére, szervezésére és működtetésére; számítógépes szakirodalmi információs rendszerek alkalmazására, adaptálására és tartalmi fejlesztésére; az információs politika irányításában való részvételre az információ gazdaságtana, pénzügyi és jogi szabályozása, valamint szabvá­

nyosítása terén, Képzésünk intézményi háttere:

Aszakot a Pécsi Tudományegyetemen, a Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar keretei között működő Könyvtártudományi Intézet gondozza. Az intézet alapvető küldetése, hogy a modern, új szellemiségű könyvtáros hivatásnak a szakembereit végre a Dunántúlon is és magas színvona­

lon képezze. E célból szorosan együttműködik a PTE Egyetemi Könyvtárával, a TTK Matematikai és Informatikai Intézetével, a megyei és a városi könyvtárakkal.

A végzettség, szakképesítés megjelölése: okleveles informatikus könyvtáros.

A képzésekkel és a jelentkezéssel kapcsolatos további információ, illetve személyes kapcsolatfel­

vétel:

/w

_ : w Wf«7Íg

ÍÍ&M

PTE FEEK Tanulmányi és Szervezési Osztály 7633 Pécs, Szántó K. J. u.1/b. földszint Információs Pont - Deák András Tel.: 72/501-500/2501 mellék E-mail: deaka@human.pte.hu Dránovits Klára

Tel.: 72/501-500/2500 mellék E-mail: dranovits@human.pte.hu

KÖNYV, KÖNYVTÁR, KÖNYVTÁROS

16. évfolyam 1. szám 2007. január

Tartalom

Könyvtárpolitika

Bánkeszi Katalin: Merre tart a könyvtáros világ? Gondolatok két nemzetközi

konferencia kapcsán 3 Balogh András: Könyvtáros etika a gyakorlatban 9

M űh e lykérdések

Pegán Anita: Békéscsabán novemberben 20 Takács Béla: Aprónyomtatványok teljes szöveges keresésének megvalósí­

tása könnyen, gyorsan 27 Orbánná Kalmár Judit: Könyvtár 2.0. Szubjektív íogalomrakosgatás ide-

oda 32 Balogh Mihály: Jelentés az iskolai (kollégiumi) könyvtárakban 2006-ban

végzett könyvtári szakfelügyeleti vizsgálatról 35 Konferenciák

Kis Klára: Akadálymentes könyvtárhasználat az új évezred küszöbén 47 Memento

Pogányné Rózsa Gabriella: Lehotzky András Magyar Könyvtára és kap­

csolatai a korai magyar könyvészetekkel 52 Könyv

Mezey László Miklós: Tájirodalom és irodalmi táj a helyismereti munkában 58

From the contents

Katalin Bánkeszi: Trends in librarianship. Impressions from two international con­

ferences (3);

András Balogh: Librarian ethics in practice (9);

Mihály Balogh: Special inspection of school and dormitory libraries in 2006 (35)

Cikkeink szerzői

Balogh András, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkatársa; Balogh Mihály, az Or­

szágos Pedagógiai Könyvtár cs Múzeum ny. főigazgatója; Bánkeszi Katalin, a Neu­

mann-ház igazgatója; Kis Klára, a Könyvtári Intézet munkatársa; Orbánné Kalmár Judit, a soproni Széchenyi István Városi Könyvtár igazgatója; Pegán Anita, az Or­

szággyűlési Könyvtár osztályvezetője; Pogányné Rózsa Gabriella, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola oktatója; Takáts Béla, a szolnoki Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár igazgatóhelyettese

Szerkesztőbizottság:

Bartos Éva (elnök)

Biczák Péter, Borostyániné Rákóczi Mária, Győri Erzsébet, Kenyéri Kornélia, Poprády Géza

Szerkesztik:

Mezey László Miklós és Vajda Kornél

A szerkeszt őség címe: 1827 Budapest, I. Budavári Palota F épület - Telefon: 224-3791; E-mail: 3k@oszk.hu;

Internet: www.ki.oszk.hu/3k Közreadja: a Könyvtári Intézet

Felelős kiadó: Bartos Éva, a Könyvtári Intézet igazgatója Technikai szerkesztő: Korpás István

Nyomta az AKAPR1NT Nyomdaipari Kft., Budapest

Felelős vezető: Freier László ^..,'.<^f

Terjedelem: 5.7 A/5 kiadói ív.

Lapunk megjelenését támogatta az _^;

Oktatási és Kulturális Minisztérium fP^

Nemzeti Kulturális Alap OKM Nemz«., Kundus AUP

Terjeszti a Könyvtári Intézet

Előfizetési díj I évre 4800 forint. Egy szám ára 400 forint HU-ISSN 1216-6804

9

KÖNYVTÁRPOLITIKA

Bánkeszi Katalin

Merre tart a könyvtáros világ?

Gondolatok két nemzetközi konferencia kapcsán

...ami az előadásból kimaradt...*

2006 júniusában az ausztriai Salzburgban rendezték meg An Expedition to Euro­

pean Digital Cultural Heritage címmel - a MINERVA program által is támogatott - digitalizálási konferenciát. A rendezvény alcímében - Collecting, Connecting - and Conserving? -nem véletlenül van kérdőjel, hiszen sokakat foglalkoztató, aktu­

ális kérdések voltak napirenden. Bár számos érdekes felszólalást hallhattunk, és szép eredményekről számolhattak be az előadók, őszintén szólva mégis úgy érzem, nem sikerült minden feltett kérdésre megnyugtató választ adni. De ez talán nem olyan nagy baj..., fontos, hogy megfogalmazódtak a problémák, amelyekkel közö­

sen foglalkoznunk kell. A DAT konferencián elhangzott előadásban a salzburgi találkozóról kevesebb szó esett, ezért itt erről szól részletesebben a beszámoló.

A rendezvényen - az EU támogatásának köszönhetően - minden érdeklődő ingyen vehetett részt. Célközönségként az örökségintézményeket, a kutatóintéze­

teket, multimédia-fejlesztőket, a MINERVA program nemzeti képviselőit és a politikai döntéshozókat jelölték meg. Az előadások angol, német és francia nyel­

ven hangzottak el, a könnyebb megértést szinkrontolmácsok segítették.

A program fő szervezője az IKT fejlesztésekkel és azok alkalmazásával fog­

lalkozó Salzburg Research (http://www.salzburgresearch.at/company/index.php) elnevezésű kutatóintézet volt, amely két évvel ezelőtt is lebonyolított egy sikeres konferenciát, hasonló témában.

A 2004 őszén megrendezett szimpózium címe így hangzott: eCulture Horizons:

From Digitisation to Creating Cultural Experience(s). Az előadók a digitalizálást mint első lépcsőt tekintették abban a folyamatban, amely új minőségben teszi elér­

hetővé a kulturális értékeket, A hatékony projekttervezéstől kezdve a folyamat irá­

nyításáig, teljes körű menedzseléséig mindenről szó esett. A helyi intézményeknek külön workshopokat is szerveztek a napi munkában felmerülő kérdések megvitatá­

sára, a konkrét problémák felvetésére, az egymás közti tapasztalatcserére. A mun-

* Az eredeti előadás a DAT 2006 konferencián hangzott el, 2006. november 21-én.

kamegbeszéléseken a pénzügyi háttér megteremtése, a szerzői jogok kezelése, az intézmények munkájának összeegyeztetése is felmerült.

A folyamat második lépcsőjeként a hozzáférés lehetőségeinek kiszélesítése volt a fő téma, beleértve a hozzáadott értékekkel növelt, tudást közvetítő és kulturális élményt nyújtó szolgáltatások kialakítását is. Ebben a lépcsőben meg kell valósí­

tani a közösségi együttműködést, a felhasználók bevonását a feldolgozásba, meri így valósulhat meg az intézményeknél létrejövő digitális tartalmak és a használói közösségek tudásának eredményes összekapcsolása, és ezáltal egy magasabb szin­

tű szolgáltatásrendszer megvalósítása.

Természetesen a technológiai és a fejlesztési kérdések sem hiányoztak a szek­

ciótémákból. Fontos értéknövelő fejlesztési irányként jelölték meg a vizualizációt, a szemantikus nézetek kialakítását és más, újszerű megjelenítési megoldásokat, melyek a szolgáltatások minőségét hivatottak emelni.

A 2006-os találkozó azokra az erőfeszítésekre fókuszált, amelyekel az EU a sok­

színű európai kulturális örökség tartós megőrzése érdekében folytat. Az idei talál­

kozó kuleslémái az Európai Digitális Könyvtár helyzete, az Európai Unió állal meg­

fogalmazott Dinamikus Akcióterv alkalmazása, az i2010 kezdeményezés megvita­

tása, a hosszú távú megőrzés problémái, az együttműködés különféle területei, valamint a „legjobb gyakorlatok" bemutatása voltak. A pénzügyi és technológiai támogatás hatékony koordinálása érdekében elhangzott a kompetenciaközpontok létrehozására tett javaslat is.

A szekciók ülései a „gyűjtés és konvertálás", a „kapcsolatépítés", „a kommu­

nikáció és együttműködés", a „hosszú távú megőrzés" kulcstémák megvitatása köré szerveződtek.

Az Európai Bizottságot Horst Forster képviselte, aki az Í2010 stratégiái mint a tudásalapú társadalom zászlóshajó projektjét ismertette nyitó előadásában.

Az Európai Digitális Könyvtár (EDK) kialakítását megfogalmazó akcióterv egy közös európai kultúrtér megvalósítását tűzte ki célul, amelyben minden állam­

polgár számára on-line elérhetővé válik az írott és audiovizuális örökség. A jelenle­

gi szakaszban a korábbi tevékenység kiszélesítése, az utóbb belépett tagállamok bevonása, és a soknyelvű keresési lehetőség kialakítása szerepel az elsődleges célok között. Az EDK létrehozásában a nemzeti könyvtárak játszottak vezető szerepet, de a szervezők úgy gondolják, hogy a közgyűjtemények (könyvtárak, múzeumok, le­

véltárak, archívumok) széles körénél létrejött tartalmak elérhetőségét is biztosítani kell. méghozzá többnyelvű keresőfelülettel. Gondoskodni kell a tagállamokban a nemzeti könyvtáraknál és más intézményeknél őrzött digitális örökség összegyűjté­

séről és közös felületen biztosított elérhetőségéről. Ez a hatalmas feladat csak széles körű összefogással valósítható meg, amelyben a magánszektornak is jelentős szere­

pel szánnak.

Hans Petschar (Osztrák Nemzeti Könyvtár) elmondta, hogy 2007 végéig 35 nemzeti könyvtár digitális állománya lesz elérhető az Európai Könyvtár (TEL) portálján (www.rheetiropeanlibrary.org). Véleménye szerint a TEL jó együttmű­

ködési modell lehet az EDK koncepciójának megvalósításához.

A hosszú távú megőrzés terén még mindig kérdések sorakoznak, a válaszok pedig bizonytalanok. A megoldandó problémák között szerepel többek közölt a digitalizálandó források kiválasztása, a tárolási formátumok és a tárolókapacitás kérdése, a gyorsabb hozzáférés biztosítása.

4

HerbertHayduck az ORF képviseletében elöljáróban azt fejtegette, hogy a lehet­

séges megoldások közül reálisan csak az választható, hogy a jelenlegi legjobbnak ítélt technológiával készüljön el a kiválasztott anyagok digitalizálása, és gondos­

kodni kell a folyamatos migrációról. Komoly fejtörést okoz a szakembereknek a technológiai változások kezelése, valamint a várható adatvesztés minimálisra csök­

kentése.

Daniel Teruggi(Nemzeti Audiovizuális Intézet, Franciaország) felhívta a figyel­

met arra, hogy ez nem kis feladat, mert sok részlet nem látható, nem tervezhető előre, szinte lehetetlen mindenre felkészülni. Várhatóan a tárkapacitás biztosítása lesz a legkisebb gond, hiszen a tároló eszközök és technológiák rohamosan fejlőd­

nek. Azzal is számolni kell, hogy a többszöri migráció során adatvesztés, informá­

cióvesztés előfordulhat, de ezzel együtt is ez tűnik ma az egyetlen járható útnak. Az európai nemzeti könyvtárak csak az unió támogatásával képesek megszervezni és megoldani ezt a hatalmas feladatot, amely számos, ma még megoldatlan problémát vet föl. A munkát mindenképpen meg kell kezdeni, mert már így is hatalmas mennyiségű információ vár összegyűjtésre, archiválásra és feldolgozásra.

A kulturális értékek megmentése terén új kihívást jelent a webarchiválás, amint azt Julien Masanes (Európai Archívum, Hollandia) elmondta. Egyrészt a mennyiségileg hihetetlen mértékben növekvő digitális tartalom kezelése, másrészt az „eltűnő'' webtartalmak megmentése sokszor megoldhatatlannak tűnő feladat elé állítja a szakembereket. A dinamikusan változó weboldalak archiválása is szá­

mos kérdést vet föl. Hol „kezdődik" és hol „végződik" egy internet oldal? Ki dönti el. hogy mit kell archiválni és mit nem? Ezeket a kérdéseket nem is olyan egyszerű megválaszolni.

Szinte minden témában, minden területen felmerült az együttműködés fontos­

sága, mint az értékek létrehozásának és eredményes hasznosításnak a záloga.

Nemcsak nemzetközi szinten a különböző tagországok között, hanem országos szinten az intézmények között is elengedhetetlen az együttgondolkodás, a mun­

kamegosztás, a tevékenységek koordinálása. A közös európai kultúrkines megőr­

zése nem csupán technológiai kérdés. A tapasztalatok kiértékelése és átadása, valamint az intézmények és a szakemberek munkájának nemzetközi összehango­

lása szintén nagyon fontos a siker érdekében.

Együttműködést kell kezdeményezni a felhasználókkal is. be kell vonni őket is a munkákba, a szolgáltatások kialakításába stb. Folyamatosan nő a blogok. a wikik és hasonló speciális, közösségi tartalmak száma, amelyek rengeteg mikro- tudást hordoznak, és új lehetőséget jelentenek az intézmények és a felhasználók kapcsolatában, a tudástárak létrehozásában is.

A Web 2.0 és a Library 2.0 eszközeit a közgyűjtemények is sikerrel alkal­

mazhatják szolgáltatásaik bemutatásában, népszerűsítésében. Maga az elgondolás újszerű és rohamosan terjed az európai országokban, ezzel is bizonyítva a szol­

gáltató-használó kapcsolat újraértelmezésének és a közösségi gondolkodás elter­

jesztésének létjogosultságát, szükségszerűségét.

Nagy felelősség a hatalmas tudásmennyiségből kiválasztani, hogy mit és ho­

gyan kell digitalizálni. Mindent vagy semmit? Nincs általánosan elfogadott vá­

lasz, számos - sokszor egymással ellentétes - szempontot kell érvényesíteni, az adott gyűjtemény jellegét és a felhasználók igényeit is figyelembe véve kell a legjobb döntést meghozni.

Arra is figyelni kell. hogy a tartalmak a különböző felhasználói csoportoknak mást és mást jelentenek. Másként kívánják használni őket a tudományos munkához és megint másként a mindennapi életben. Többféle módon kell elérhetővé tenni, és akár más tárgyszavakatkell hozzákapcsolni a dokumentumokhoz annak érdekében, hogy a különféle olvasói rétegek eltérő igényeit is képesek legyünk kiszolgálni.

Ebbe a munkába a felhasználók is bevonhatók, sőt, akkor lesz igazán jól használha­

tó a dokumentumok sokasága, ha a használók maguk is dönthetnek arról, milyen keresőszavakkal, kulcsszavakkal kapcsoljuk össze a tartalmakat. Ez a módszer per­

sze nem helyettesíti akönyvtárosok szakértő, feltáró/leíró munkáját, de jól kiegészí­

ti, és hatékony abbé teszi a keresését, a tartalmak megtalálását, használatát.

A legjobb gyakorlatok bemutatása során megismerkedhettünk egy rendkívül figyelemre méltó projekttel: a Mozarteum Alapítvány gondozásában októberre elkészül a digitális Mozart-kiadás (Digitale Mozart-Edition), amely különleges hozzáférést biztosít a művekhez, méghozzá ingyenesen. A kották digitális kiadása - összekapcsolva a kutatási eredményekkel - sokkal több lehetőséget biztosít az életmű feltárására és tanulmányozására, mint a nyomtatott dokumentumok.

A konferencia szervezői többféle szakmai és kulturális kísérőrendezvényt kí­

náltak a résztvevőknek, melyek közül megemlíteném a BRICKS és a PrcstoSpacc workshopot, valamint a MINERVA program nemzeti képviselőinek tanácskozását a programsorozat harmadik napján.

A konferenda honlapja a http://dhc2006.salzburgresearch.at/intevnei címen ta­

lálható.

* * *

A címben említett másik konferencia, az Internet Librarian International már több éves hagyománnyal rendelkezik. Ha csak az utóbbi két-három konferencia témaválasztását nézzük, már akkor is érzékelhető a fejlődés. Míg 2004-ben Access, Architecture & Action: Strategies for the New Digital World volt a választott téma­

kör, és a stratégia kialakítása volt napirenden, addig 2005-ben - Transcending Boundaries: Information Technologies & Strategies for the 21st Century címmel - a stratégia továbbfejlesztéséről tanácskoztak a résztvevők a tapasztalatok alapján.

2006-ban a. Discovering New Resources, Demystifying Web Technologies cím­

ben megfogalmazott témaválasztás célja az volt. hogy vitassuk meg a tapasz­

talatokat, keressük és alkalmazzuk az új lehetőségeket, és barátkozzunk meg a gon­

dolattal, hogy a technológia nem egy misztikus valami, hanem eszköz, amivel haté­

konyabban dolgozhatunk, és felhasználóközpontú. személyre szabott elektronikus szolgáltatásokat hozhatunk létre. A könyvtáraknak fontos, hogy minél több olyan olvasójuk legyen, aki szívesen .,lapozgatja" az intézmény weboldalait, olt meg is találja, amit keres, és gyakran vissza is tér oda. A magas lálogatószámcrt persze a virtuális térben is meg kell dolgozni!

Úgy tűnik, a téma nagy érdeklődést váltott ki, hiszen 27 országból 300 résztvevő érkezett, és mintegy 70 előadót hallhattunk, köztük olyan ismert szakértőket is, mint Brian Kelly, Paul Miller. Michael Stephens, Phil Bradley és sokan mások, akik kitűnő felkészültségük mellett kiváló előadói képességekkel is rendelkeznek.

A találkozó középpontjában a korszerű webes ajánlások szellemében megvaló­

sult eredmények, valamint a fejlesztések során szerzett tapasztalatok álltak, emellett 6

az elektronikus szolgáltatások szinte minden vonatkozását érintették a szekcióprog­

ramok:

- Web 2.0 - Library 2.0 - Open Access, Open Source - Digitalizálási tapasztalatok

- Menedzsment technikák Internet könyvtárosoknak - eLearning és információs írástudás

- Taxonómiák, folksonómiák és ontológiák - Internet kutatások

- Elektronikus források

Az elhangzottakból leszűrhető legfontosabb feladatok:

- a digitalizálás koordinálása - sokoldalú hozzáférés biztosítása

- tapasztalatcsere, a jó gyakorlatok terjesztése - közösségszervezés, együttműködés

- interaktív kapcsolat kiépítése a felhasználókkal - élethosszig tartó tanulás támogatása

Nagy jelentőséggel bír a munka gondos előzetes tervezése és a folyamatok magas szintű koordinációja. Ki kell küszöbölni a párhuzamosságokat, jobban ki kell használni az erőforrásokat, meg kell osztani a fejlesztések eredményeit, mert csak így lehet jó minőségben, költséghatékonyan és gyorsan digitalizálni és szol­

gáltatni a dokumentumokat.

Több előadó is felhívta a figyelmet arra, hogy manapság a hangsúly a felhasz­

nálók minél tökéletesebb és sokoldalúbb kiszolgálásán van. Ennek egyik fel­

tétele az összefogás és az együttműködés a felhasználókkal, hiszen legjobban ők tudják, milyen dokumentumokat keresnek, mi tenné kényelmesebbé a digitális tartalmak használatát stb. Törekedni kell arra, hogy ne csak megismerjük az ol­

vasók véleményét, hanem tegyük a könyvtáros-olvasó kapcsolatot élőbbé. A köl­

csönös bizalomra építve vonjuk be a potenciális felhasználók tudását is a fej­

lesztésekbe, hiszen legjobban ők képesek meghatározni, mire van szükségük, és hogyan, milyen formában szeretnék elérni a keresett információt. Saját használati tapasztalataikkal értékes segítséget adhatnak a tartalmak feldolgozásához és az igény szerinti megjelenítési formák kialakításához.

Sok könyvtárban tapasztalták az olvasók számának csökkenését, ugyanakkor ki­

mutatható az internetet használók számának emelkedése. Ha nem megy Mohamed a hegyhez..., ha nem jön az olvasó a könyvtárba... Vigyük el az információkat, híreket, sőt akár a szövegeket és képeket oda, ahova a felhasználók egyre gyakrab­

ban mennek: például az újkeletű közösségi szolgáltatások oldalaira. Számos közös­

ségi portálon jelennek meg közgyűjtemények, amelyek ezen a fórumon keresztül is kapcsolatot tarthatnak jelenlegi és leendő olvasóikkal. Ezek a lehetőségek kitágít­

hatják a könyvtárak falait, több emberhez juthat el a könyvtárban elérhető informá­

ciótömeg. Olyanokkal is kapcsolatba kerülhet így a közgyűjtemény, akik talán so­

sem tették be a lábukat a gyűjteményeket őrző épületbe.

A jó gyakorlatok megismerése, valamint a hazai és nemzetközi szintű tapasz­

talatcsere nagy segítséget jelenthet a legeredményesebb technológia kiválaszlá-

sában. Esettanulmányokon keresztül mutattak be a sikeres projekteket, fclhíva a figyelmet a kritikus pontokra, a buktatókra.

A folyamatos képzés, az élethosszig tartó tanulás jelentőségét egyre inkább felismerjük. Miért ne lehetne a könyvtár is az ismeretszerzés színtere, amikor ott található meg a legtöbb forrás tudásunk bővítéséhez'.7 A felhasználók képzésének számos területén jutnak egyre növekvő szerephez a könyvtárosok, akik maguk is rendszeresen bővítik tudásukat, hogy az új eszközöket és megoldásokat képesek legyenek használni, sőt azok használatát az olvasóiknak is meg tudják tanítani.

Érdekes kezdeményezést mutatott be a Charlotte & Mecklenburg megyei nyilvá­

nos könyvtár, amely meglepően színes szolgáltatásválasztékkal várja olvasóit. A kicsiknek például.,leckemegoldó" webcsapatot hozott létre a braridog.net címen.

amely persze nem arról szól, hogy valaki megoldja a gyerekek helyett a feladatokat.

Sokkal inkább rávezeti a tanulókat az információkeresés módszereire, kézközeibe vagy inkább ..egérközclbc"' helyezi az elektronikus szótárakat, kezikönyveket, és könyvtárosok segítik a gyerekeket a helyes megoldás megtalálásában.

Trexi néven egy érdekes keresó'megoldást mulattak be az alkotók: személyre szabott keresőfelületet alakíthatunk ki, eldönthetjük, mely keresőprogramokat használjuk, elmenthetjük és akár másokkal is megoszthatjuk találati listáinkat, illetve mások megosztott keresési eredményeit is összeépíthetjük a sajátunkkal.

Érdekes lehetőségek tárulnak fel például az azonos érdeklődésűek közös tudáste­

rének kialakítására.

Láthattunk több kitűnő példát, amelyek bizonyítják, hogy a jól kitalált, könnyen kezelhető, barátságos felülelek vonzzák a felhasználókat, és szinte észrevétlenül képesek segíteni az eligazodást a digitális tudástérben.

A konferencia internet oldala: http://www.internet-lihrarian.com

* * *

Összességében nagyon tanulságos volt mindkét rendezvény. Mindkeltő legfon­

tosabb gondolataként leszűrhetjük, hogy egyaránt fontos az együttgondolkodás és azegyi-ittműködés a különféle területeken tevékenykedő fejleszLők közi, valamint a szakemberek és a felhasználók között is. Az elszigetelt ismercl-szigetekkel szem­

ben sokszorosan nagyobb értéket jelenthet egy közös, megosztott tudástér.

8

Balogh András

Könyvtáros etika a gyakorlatban

A könyvtáros etika néhány általános kérdése

A könyvtáros szakmai munkája etikai vetületeinek, követelményeinek megfo­

galmazása a Könyvtáros etikai kódex állandó aktualitása, kidolgozása kapcsán ke­

rült az érdeklődés középpontjába. Ahhoz, hogy jól értsük és olvassuk a könyv­

tárosoketikai kódexét, meg kell vizsgálnunk a morálfilozófia, azetika néhány alap­

vető kérdését, hogy lássuk a kódex gyakorlati hasznát, alkalmazását; konkrét társadalmi-használói viszonyrendszerbe helyezve a szakmai és olvasói elváráso­

kat, viselkedési normákat. Lássuk tehát a morál két oldalát: téziseinek elvont általá­

nosságát és a gyakorlati cselekvés konkrét tartalmi mozzanatai által megvalósuló gyakorlatát.

Etikán olyan viselkedési normákat kell értenünk, amelyek általános érvénnyel írják le cselekedeteink kritériumait. Egy cselekedet morális tartalmának leírásakor meg kell határoznunk, milyen alapokra építve mondhatjuk, hogy ez vagy az a cselekedet jó, avagy rossz. A kérdésből az is adódik, hogy az etika egyik filozófiai kérdése épp arra keresi a választ, hogy mit tekintünk egyáltalán morálnak. Ta- pasztalatilag összegzett és hagyományozott, minden történelmi korszakban általá­

nosan elfogadott objektív értékekről van szó, vagy koronként újra- és átértelmezett társadalmi viselkedési szabályokról? Esetleg e kettő dialektikus elegyéről és egy­

ségéről, amelyek kölcsönösen egymásra hatva, egymást kiegészítve jelentik az etika elméleti-gyakorlati oldalát. Hogy rögtön a könyvtáros etika területéről hoz­

zunk egy példát: a közkönyvtár egyik vezéreszméje a nyilvánosság mint elvont morális kategória. Morálist is említünk a szakmai mellett, hiszen a kultúra ösz- szegyűjtött anyagainak nyilvánossá tétele a polgári szabadságeszmény megvaló­

sulásának egyik legfőbb erkölcsi „parancsa." Ennek gyakorlati-szakmai megvaló­

sulásai jelentik a tulajdonképpeni public library történetének kezdetét. A polgári korszakban kialakult közkönyvtári rendszerek, azonban egészen mást és mást ér­

tettek nyilvánosság és szabad könyvtárhasználaton. Egy teljesen raktáron lévő állomány is lehet szabad hozzáférésű, még akkor is, ha ez csak helybenhasználatol jelent. Egy ilyen könyvtár éppúgy teljesíti a szabad könyvtári szolgáltatás erkölcsi maximáját, mint mondjuk, egy éjjel-nappal nyitva tartó, a könyvkiválasztástól, a kölcsönzésig teljes önállóságot biztosító könyvtári rendszer. Úgy látszik tehát, hogy az erkölcs normatív oldala nem választható el a konkrét társadalmi-törté-

nelmi gyakorlattól, hiszen az elvont normákat ezek konkretizálják. Manapság pél­

dául már nem lehel a nyilvános, szabad könyvtárhasználat normáját szabadpolcos könyvkiválasztó tér nélkül, csak helyben használatra biztosított állománnyal ki­

elégíteni. Gyakorlati megközelítésről beszélünk tehát, hiszen etikáról, (bármilyen társadalmi természetű) emberi viselkedés, egységes normatív leírásáról csak a társadalmi gyakorlat, konkrét tartalma és szükséglete által van értelme beszélni.

A szabadpolcos könyvkiválasztás tehát a szabad könyvtárhasználat elvont normá­

ját árnyalja, elmélyíti, konkretizálja, egy már megváltozott társadalmi szükségletet kielégítve. A dokumentumok szabad hozzáférésének a későbbiekben nyilvánvalóan még több dimenzióját ismerjük meg fokozatosan (házhozszállítás, bibliobuszos ellátás, interneten történő könyvfoglalás, önkiszolgáló kölcsönzés, sőt magliknak a könyveknek on-line olvasása stb.).

Az etika normatív (leíró) oldala tehát formális intenciókat sugall arra nézve, hogy mii kellene tennünk ebben vagy abban a helyzetben, de éppen formalitása miatt nem alkalmas arra, hogy konkrét szituációk konkrét etikai problémáira választ adjanak. Ezt a morálfilozófia másik, értelmező oldala világíthatja meg. amely azt kutatja, hogy egyáltalán mit értünk morálon, azaz a társadalom etikai viselkedésé­

nekgyakorlati aktusaiból konstituálják amoral cselekvő oldalát. Csak az etika ezen két aspektusa által érthető meg a cselekvés két pólusa: indítéka és következménye.

Itt találkozunk a morális cselekedet irányultságával; a va/i-tól a legyen-'\g. E kettő közölt közvetít a gyakorlati cselekvés kell tartalma. Egy cselekedet szándéka és következménye mindig az adott társadalmi kontextus és felfogás etikai normája által válik elfogadottá, mint ahogy a gyakorlati cselekedet bontja ki az etikai norma általános tartalmát.

A kódex formális kategóriáit tehát csak a gyakorlati könyvtár-üzemeltetés során lehet tartalommal megtölteni a konkrét használói szükségletek függvényében: ad­

dig, csak elvont szakmai maximák maradnak. A fent említett nyilvánosság norma­

tív kategóriája mellett megemlíthetjük a könyvtár másik, az elsőnél talán még bo­

nyolultabban konkretizálható alapkritériumát, az állománygyarapítás különböző aspektusait. Az. hogy a könyvtár rendszerezetten gyűjt, feltár, dokumentumot szol­

gáltat és róluk információt - szintén igen tág spektrumra teheti érvényessé a ..köz­

gyűjtemény" formális maximáját. Talán ez az a terület, ahol a legnagyobb eltérése­

ket tapasztalhatjuk a könyvtárak konkrét lehetőségei és az éppen megkívánt társa­

dalmi szükséglel kielégítései között. Két példány Andorka Rudolf Bevezetés a szociológiába című" műve éppúgy a koncepciónak gyűjtés és feltárás eredménye lehet, mint mondjuk, huszonöté. Az állomány tartalmi, mennyiségi tényezői tehát szintén a könyvtárak egyedi lehetőségeihez, értékrendjéhez kötötten elégítik ki a könyvtár általános fogalmi definícióját. Ezzel látensen kapcsolódik gondolatmene­

tünk a közgyűjteményeket definiáló 1997-cs törvényhez, hiszen ahhoz, hogy könyvtáros etikáról beszéljünk, előbb meg kell határoznunk, mit értünk a könyvtár fogalmán. A könyvtárhasználat szabadságának fokozatai a szabad, mindenki állal igénybevehető könyvtárról, szintén eltérő gyakorlati mozzanatokat jelenthet. A könyvtárhasználó alanyi, személyes jogon jöhet be, de hogy beiratkozásához elég egy személyi igazolvány, vagy munkáltatói igazolás is szükséges, az szintén a könyvtársaját hatásköri döntésébe tartozik. Ahány könyvtár, annyi módon értelme­

zett szabad hozzáférés, vagy tagság, illetve állománnyal kapcsolatos etikai szabály megvalósítása. Ieen nagy különbségek mutatkozhatnak könyvtár és könyvtár kö-

10

zött, de a kódex ajánlása szerint mindegyik „etikus" lehet a maga módján. Láthatjuk tehát, hogy az etikai kódex ajánlásait, maximáit a konkrét szituáltság. a könyvtári hagyomány és könyvtárpolitika, valamint a használói szükséglet tölti meg tartalom­

mal nemcsak a könyvtárhasználat formális és technikai mozzanataiban, de a szak­

mai-kulturális színvonal emberi aspektusaiban is. Ezért kell a könyvtári munka eti­

kai vetületei vizsgálatakor magának az etikának a normatív és gyakorlati oldalaira is figyelemmel lennünk.

A könyvtáros etika értelmező oldala, (maga a kódex) tehát azokat a formális etikai normákat tartalmazza, amelyeket a könyvtáros szakma korunk olvasói szük­

ségleteinek leghatékonyabb, legkulturáltabb kielégítéséhez vélelmez. Az etikai kódex tartalmi mozzanatait persze csak a gyakorlati könyvtári munkavégzésben lehet konkretizálni. Mit jelent tehát egyáltalán az „etikai probléma" kérdése a könyvtári munka során? Azt a morális oldalról (is) helyesnek vélt eljárást, amellyel az olvasók kulturális szükségleteit kielégítjük. De miért kell az is-t is odatennünk? Azért, mert a kultúra és információátadás technikai, szakmai kielé­

gítése mellett feltételezzük, hogy ezen folyamatnak lehetnek „etikai" vetületei is.

Nem mindegy, hogyan, mi módon adjuk át azt az információt, dokumentumot a felhasználónak, amelyért bejött a könyvtárba. Mit jelent tehát a könyvtáros szak­

mai munkájának az "etikai" minősége? Egyáltalán miért kell a mindennapi szak­

mai munkának etikai aspektusairól beszélnünk? A kérdés megválaszolása meg­

haladja a könyvtári probléma kereteit, és csak össztársadalmi dimenziókba he­

lyezve érthető meg. Az egyén és közösség világának modern megkettőződése, a cselekvés egyéni és társadalmi gyakorlatának kettősségét (ellentmondásosságát) is jelenti. Ez a szétválás természetesen szükségszerű a fejlődés törvényszerűségé­

nek logikája szerint, de szükségszerű (lenne) a meghaladása is. A cselekvés ala­

nyainak szembenállása tehát időlegesen szükségszerű, amennyiben a modern pol­

gári társadalmat az egyének önérvényesülésükért vívott harcaként értelmezzük, azonban egyszerre láthatjuk c társadalmi rendszer, felfogás tarthatatlanságát is.

Az „értelmes önzés" hatókörén túlmutató, tisztán egyéni érdekeket szolgáló és azokat preferáló társadalmi rend természetes közösségszerveződései komoly sé­

rüléseket szenvedhetnek egy olyan rendszerben, amelyben csak az egyéni attitű­

dök érvényesítése a cél. A (könyvtáros) etikáról való gondolkodásunkban azonban tételeznünk kell a gyakorlati és elméleti, egyéni és közösségi, fizikai, valamint szellemi tevékenységek, folyamatok szintézisét. Ebben a befejezett viszonyrend­

szerben már valóban nincs értelme külön etikáról beszélnünk, hiszen maga az etika válik a gyakorlat immanens részévé. Természetesen ennek a célnak a meg­

valósítása is rejthet csapdákat. Ha az etikát formális tézisként, egyfajta a priori igazságként értelmezzük, akkor cselekvésünk általánossága is formális lesz. A

„Légy mindig segítőkész az olvasóval!" jellegű felszólításoknak tehát elvont igaz­

ságként csak önmagukban van jelentésük, de nem helyezik azt a konkrét olvasó­

könyvtáros viszony perspektívájába. Ezt a konkrét szituációt a könyvtárügy szük­

ségleteinek történeti fejlődése, valamint az erre reagáló szakmai gyakorlat tölti meg tartalommal. A könyvtáros munkájának etikai és szakmai oldala szétválásá­

ban természetesen szerepet játszik a modern könyvtár munkamegosztása. Éppen ezért, még a nagyobb könyvtári rendszerekben sem szabad abszolút értelemben szétválasztani a könyvtári munkaterületeket. Mit jelent ez a gyakorlatban? A tá­

jékoztatás, kölcsönzés, feldolgozás klasszikus munkaterületein túl még ezek a

munkák is specializáltakká váltak: szabadpolc, olvasóterem, tartalmi és formai feltárás, könyvek, egyéb dokumentumok stb. vonatkozásában. Ezeknek a mun­

káknak a hatékonysága érdekében szükségszerű ez a fajta differenciálás, azonban időlegesen kell olyan munkákat is végezni, amelyek más munkaterületekbe is átnyúlnak: feldolgozó osztály besegítése az olvasószolgálati ügyeletbe, olvasó­

szolgálati osztály besegítése a gyűjteményszervezésbe, állományalakításba, a könyvtári szakmunkaerő besegítése a raktári feladatokba stb. Láthatjuk tehát, hog) a rendszerben és egészben való gondolkodás fontos szempontja az etikai normák gyakorlati megvalósításának. A konkrét munkaszervezés gyakorlata az egyik le­

hetséges válasz a „hogyan"-ra. A könyvtáros is akkor érzi magát könyvtára in­

tegrált részének, ha teljességében látja a munkafolyamatokat, így fogja megérteni az egész rendszer értelmét.

A könyvtáros etika tehát a hogyan-va. kérdez rá, azt vizsgálja. Ennek a hogyan­

nak azonban - mint ahogy már elkezdtük kifejteni - nagyon sok emberi vetülete lehet, és nagymértékben függ az információátadás konkrét aktusától. Megállapítot­

tuk, hogy könyvtáros etika semmiképpen nem a priori, hiszen konkrét emberi vi­

szonyok konkrét kommunikációs aktusaiban manifesztálódik a tartalma, azaz nem választható el a jelenkor könyvtári-szakmai követelményeitől. Ezeket a konkrét szakmai-etikai normákat, tehát a használói környezetlel kapcsolatban lévő könyv­

tári munka alakíthatja ki. Mindazonáltal általános etikai norma igényével léphetünk fel, amennyiben ez a konkrét viszonyok, konkrét normáinak általánosíthatóságát jelenti. Az etika hogyan-yá tehát nem önmagában álló, még kevésbé a priori volta feltételezi azt, hogy a könyvtári munka etikai vetületekor hasonló hangsúllyal vizs­

gáljuk a használók etikai viszonyát a könyvtári intézményrendszerhez, hiszen a használó és a könyvtáros metszéspontjában van értelme beszélnünk könyviári eti­

káról. Mivel a könyvtári információátadás interakciós aktusa kétoldalú, (mint min­

den emberi viselkedés) legalább akkora fontosságú lenne egy egységes használói etikai kódex kidolgozása is, mint a szolgáltatói oldalé. Ezljclenleg saját hatáskörben oldják meg a könyvtárak, különböző szellemiségű szabályozási hagyományt kiala­

kítva. Hasonlóan azonban nem idegen jelenség az sem, amikor egy nagyobb könyv­

tári szakmai műhely, szintén kialakít egy könyvtárosi illemkódexet, amelyben a könyvtár szolgáltatói szellemiségét hagyományozzák tovább az újabb könyvtáros nemzedéknek. Ez sokszor informálisan továbbadható viselkedési szabályokat, az olvasókkal való bánásmód íratlan viselkedésformáitjelenti. Olyan attitűdöt, amely­

be az adott könyvtár legjobb hagyományait megtestesítő könyvtáros kollégák avat­

ják be a fiatalabb könyvtáros nemzedéket. Az olvasók tehát más-más könyviárban más-más konkrét „etikai*' viszonyulást látnak a könyvtárosoktól, így megtapasztal­

va a ..hely szellemét", amely olyan általános olvasói jelzőkben ölt testet, mint pl.

rigorózus, szigorú, barátságos, szabadszellemű, lelkiismeretes, nemtörődöm, unott, arctalan, ellenszenves, rokonszenves, megértő, tudálékos stb. A sor természetesen bővíthető, de láthatjuk, hogy az olvasó is ítél a „hogyan-róT, (és ő ítél leginkább), amikor ..etikai" szempontból is osztályozza az intézményekéi. Ebből láthatjuk azl is. hogy a felhasználók számára is felértékelődön a hogyan kérdése, a nyilvánvalóan legalább ennyire fontos mit mellett.

A könyvtári kultúra és információszolgáltatás két minőségi sarokpontja tehát a mit adok és a hogyan adom kérdése. Az elsőt az állomány és az információ mennyi­

sége, hozzáférhetősége, visszakereshetősége, a könyvtárosok szakmai elkötelezett- 12

sége. kompetenciájajelenti. A második tényező, hogy amim van, azt milyen emberi mozzanatokkal ,,kiegészítve" kell adnom a szakmai követelmények melleit. Nem elég tehát az állomány, az adatbázisok ismerete és a gyors információszolgáltatás, szükséges, hogy ezt valamilyen általánosítható etikai normák alapján tegyem. A könyvtárosok etikai kódexének kidolgozása előtt tehát íratlan, hagyományozott eti­

kai normákat átadva alakult ki egy könyvtár sajátos emberi arculata, amely ezután sem fog elveszni, hiszen az etikai kódex formális téziseit a gyakorlati, a hely szelle­

méhez szabott tartalmi moralitás fogja a továbbiakban is elmélyíteni. Melyek tehát azok a tényezők, amelyek a kódex másik oldalát alkotják, és a napi munka gyakor­

latára lebontják normáit? Elsősorban egy könyvtár helyi, szervezeti, társadalmi kör­

nyezetétől meghatározott és kialakított olvasószolgálati gyakorlat. Fontos hangsú­

lyoznunk tehát, hogy az etikai kódex nem önmagában álló iránymutatás és ajánlás, hanem a napi gyakorlat sajátosságai által elmélyített és alkalmazott konkrét viselke­

dési kultúra összessége, amelyet az ajánlások „mögött" kell értenünk. Ezen gyakor­

lati oldal sajátosságai tehát értelmezik a könyvtáros etikai kódex általánosságait.

Vegyük példának azt az ajánlást, hogy a „Könyvtáros elkötelezett... a szellemi sza­

badság, és az információ szabadsága mellett. "

Nyilvánvaló, hogy egy könyvtár állománybeli. munkaszervezési, szervezeti formája mást-mást jelent a szellemi szabadság és az információ szabadsága vo­

natkozásában. Ha egy könyvtárban, pl. nincs szabadpolcos könyvkiválasztó tér.

attól még eleget tehet a szellemi és információs szabadság elvont kritériumának, de a XXI. század konkrét szükségleteinek viszonylatában már kevéssé. Ha a könyvtár szervezetéből, munkaszervezési hiányosságaiból adódóan nehézkes, las­

sú, bürokratikus működésű, akkor szintén csak formai oldalról lehet eme szen­

tencia igaz. mert nem veszi figyelembe a konkrét társadalmi szükségletrendszer felgyorsult igényeit. Úgy tűnik tehát, hogy hiába felel meg elvben egy könyvtár a modern polgári közgyűjtemény formai kritériumainak, ha azt nem mélyíti el a napi munkakapcsolat tapasztalataiból megkövetelt maximális lehetőségig, akkor csak elvont formális viselkedési, üzemeltetési normát jelent számára az etikai kódex, de gyakorlati előnyeiből a felhasználó semmit sem érez. A vanAól a le- gyen-\g tartó minőségi ugrást tehát egy könyvtári intézmény és struktúra lehető legjobb és leghatékonyabb potenciáljának elérése jelenti. Ehhez önmagában kevés az etikai kódex, hiszen az,.etikus viselkedés" sosem lehet öncélú egy könyvtárban.

Lehet egy teljesen zárt és korszerűtlen könyvtári struktúrában is normásított vi­

selkedési szabályoknak megfelelően foglalkozni a szakmával, de az olvasók még­

sem ezt. ezeket a könyvtárakat fogják preferálni, hanem azokat, ahol a van és a legyen, tehát az aktuális és potenciális könyvtári szolgáltatások összessége köze- lítődik egymáshoz a társadalmi szükségleteket követve. Mit ér tehát egy olyan könyvtár, amely magas szakmai nívójú, „etikus" viselkedésű, de korszerűtlen technikai felszereltségű? Az állománya nem megfelelően prezentált, az épület rosszul tervezett, a munkafolyamatok rosszul szervezettek. Ezzel párhuzamosan viszont fel kell tennünk a kérdést megfordítva is: mennyire emberarcú egy jó informatikai hátterű, üzemszerű gépiességgel kiszolgáló, kiváló állománnyal és adatbázisokkal rendelkező könyvtár, ha tereiben kevés a könyvtaros, nincs kihez fordulni segítségért, és ha mégis találkozunk egy könyvtárossal, akkor tömör.

..szakszerű" válasszal küld minket a megfelelő polchoz, vagy hűvös tárgyilagos­

sággal mutatja meg az adatbázis működését. E kérdések nyilván nemcsak „etikai"

jellegűek, hanem szervezeti, szervezési, anyagi és még számos vonatkozásúak.

Hogyan tudjuk teháL e soktényezős szakmai attitűd értékeit megfogalmazni'.' A könyvtári etika írott formai ós az emberi kultúra íratlan szabályainak egységeként.

E két alkotóelem azonban nemcsak elmélyíti, tartalmilag kifejezi, konkréttá teszi egy-egy cselekvésünket, de adott esetben felül is írhatja, korlátozhatja egymást.

Ebben a tényezőben kell ismét kiemelnünk, hogy a könyvtári etikai kódexnek kellene egy használókra kiterjedő vetületének is lennie, hiszen az etika mindig valamilyen emberi kölcsönösséget tételez föl. Tehát az etika két oldala nemcsak normatív és gyakorlati meghatározottságát jelenti, hanem azt, hogy viselkedésün­

ket mindig egy másik személlyel szemben „követjük el", azaz kölcsönösséget tételez fel. Nyilvánvalóan a könyvtári interakciós alapállapotot figyelembe véve - a könyvtáros mint szolgáltató, a használó mint állampolgár - a könyvtári visel­

kedés etikája beletartozik egy általánosabb ismérvű és elfogadottsága viselkedési szabályrendszerbe; a jogállam írott és íratlan etikai normarendszerébe. Bizonyos olvasói attitűdök esetében azonban a konkrét kulturális szabályrendszernek prio­

ritást kell kapnia, a mégoly általánosan megfogalmazott könyvtárosi etikai kódex­

szel szemben is. Vegyünk például olyan eseteket, amikor a használó nem az ál­

talános szokás és értékrendszer szerint használja a könyvtárat: zavarja a többi olvasói (viselkedésével, öltözködésével slb.). a könyvtári személyzettel nem az általános érintkezési normák szerint kommunikál, rongálja a kikölcsönzött doku­

mentumot stb. Érvényesek-e ekkor is az etikai kódex irányelvei? Megtagadható-e például az információ és a dokumentumok szabad hozzáférése, ha használója, rongálva a közvagyont, rendszeresen rossz állapotban hozza vissza a rábízott do­

kumentumot. A könyvtárat saját könyvállományuk gyarapítására használó olva­

sókat nem is kell külön említenünk. Ez lehet a legnagyobb etikai elhajlás az olvasó részéről, amely a leginkább ütközik egy fönnálló (Ne lopj!), általánosan elfogadott társadalmi normával és az őt „állampolgári" jogon megillető könyvtári etikai nor­

mával, (a dokumentumok szabad hozzáférésének ajánlásával). Ebben a konkrét esetben természetesen az általánosabb norma felülírja a konkrét szakmai-etikai normát. A problémát gyakorlati utakra terelve egyre inkább az ötlik fel bennünk, hogy az etikai cselekvés interakciós oldalai a könyvtárosság etikai konstrukció­

jában azt feltételezik, hogy a cselekvés alanya és tárgya a könyvtáros-olvasó oda­

visszaható, kölcsönös viszonyaiban, és az olvasó-olvasó kapcsolatában is fennáll­

nak. Ezt a tényt azonban már inkább a jogállam etikai normáinak demokratikus követelményei szabályozzák. Jogok és kötelességek egymást kölcsönösen felté­

telező és egymást kiegészítő egységét kell együtt látnunk. Nemcsak a közszolgá­

latban dolgozóknak vannak etikai kötelezettségeik, de általánosan elfogadott vi­

selkedési normáknak kell érvényeseknek lenniük a használói oldal részéről is! Az etikai kódex utal is erre. amikor azt mondja:

„A könyvtáros és a használó viszonya az egyenrangú partnerségen és köl­

csönös bizalmon nyugszik. "

Itt explicite is ajánlást ad a kódex a használói és szolgáltatói oldal etikájának kétoldalúságáról, partneri viszonyáról. Nem akarunk részletesen szólni azokról a .szélsőségesebbesetekről, amikor nyilvánvalóan a használó viselkedése,.etikátlan", mind a könyvtár szellemiségét, mind a könyvtári személyzetet megsértve. A sza-

14

badság elvont filozófiai kategóriája, mint fentebb láttuk, szembenállhat a jogállam­

nak a demokratikus értékrenden nyugvó bizonyos korlátozó hatalmával, de látnunk keil azt is, hogy a szabadság elvont normája a gyakorlati cselekvésben mindig vala­

milyen szükségszerű cselekedetben kell, hogy realizálódjon. Szabadság és szükség- szerűség tehát összetartozó fogalompárok egy olyan demokratikus társadalomban, amelynek legfőbb célja a közjó megvalósítása. A kölcsönösség tehát nem csak a könyvtáros-olvasó viszonylatban áll fent, mert egy szükségleteket újraelosztó in­

tézmény működése megköveteli az ésszerű, mindenki érdekét szolgáló korlátozá­

sokat. Mint alább látni fogjuk, a könyvtáros etika gyakorlati kérdéseit is a szabadság és szükségszerűség kettősségének egymásra ható egysége konkretizálja. A könyv­

tári etika vizsgálatába az eddigi fejtegetéseinket továbbgondolva jobban be kell vonnunk azetikai cselekvés oda-visszaható kétoldalúságát; jelen esetben azolvasó- könyvtáros viszonyának tükrében. A könyvtáros szakmai (mit adok?) és etikai (ho­

gyan adom?, hogyan viszonyulok?) kérdésköre elválaszthatatlan az olvasói attitűd általános kulturális (szokásjogától. Az egyre magasabb szakmai szinten kielégített olvasói szükségletek maguk is újabb szükségleteket teremtenek, amelyekre a könyvtárnak, könyvtárosnak reagálnia kell hiszen nem maguknak dolgoznak, szol­

gáltatnak. Tételeznünk kell azonban a könyvtárosságnak mint intézményi rend­

szerhez kötött tevékenységi körnek azon értékadó, normateremtő viszonyulását a kultúrához, olvasóhoz, amelyek egyben mintául szolgálhatnak a kulturált könyvtár­

használat megteremtésében. Fontos látnunk itt is az egymást fejlesztő, korlátozó kétoldalúságot, mert a demokratikus könyvtárnak egyenrangú partnerként kell ke­

zelnie ahasználót. El kell felejtenünk azt a régi, a fejlődés korai szakaszára jellemző könyvtárosi attitűdöt, amely maga ítélhetett, korlátozhatott, mint az állami művelő­

dés és cenzúra meghosszabbított karja. A partnerségen alapuló új típusú olvasó­

könyvtáros viszony azonban feltételezi a demokratikus körülmények közötti olva­

sóijogviszony és viselkedés befolyásolását.

Bibliopláza és „etika"*

Lássunk tehát egy nagyobb könyvtári modellt, amelyben az etika fent kifejteti vetületei a mindennapi munkavégzés és könyvtár-üzemeltetés során lesz aktuális tartalmú. A Fővárosi Szabó Ervin Központi Könyvtárban megforduló napi 3-5 ezer. vegyes társadalmi összetételű olvasói szükségletek igen változatos formák­

ban mélyítik el a könyvtári etika gyakorlatait.

Már a könyvtár tereibe történő fokozatos beléptetés is bőven teremt alkalmat az „etikai" szabályozás normáinak konkretizálásához. Könyvtárunkba történő be­

lépés többlépcsős: a könyvtár földszintjén lévő átriumot és az abból nyíló kávézót bárki, bármiféle ellenőrzés, hivatalos regisztráció nélkül használhatja. Ebben a könyvtári térben tartalmi szolgáltatással a központi információs pontot és a könyv­

visszavételt, valamint a beiratkozási adminisztrációt leszámítva nem találkozik, de fontos mozzanatok történhetnek ebben a térben az olvasó könyvtári tagságának Az etika szó idézőjelet; használata arra utal, hogy etikán - a szó eredeti jelentését kibővítve - viselkedési kultúrát és szokásrendszert értek, és nem csak cselekedeteink jó vagy rossz aspektusait vizsgáló tudományt.

további lépcsőfokai felé. Ha egy használó egy dokumentum megléte miatt kíván beiratkozni, akkor azt a központi információs pultnál érdeklődve döntheti cl.

Amennyiben csak a könyvtár olvasói tereit használná, és csak helyben olvasna, internetezne, akkor elég egy ingyenes regisztráció vagy napijegy. Ehhez a jogo­

sultsághoz, már hivatalos regisztrációs aktusra van szükség (személyi igazolvány), hiszen a könyvtár saját (állományvédelmi, statisztikai) szempontjait érvényesítve előírja a személyes adatok regisztrálását. A szabad információhoz jutás tehát már ..elszenved" egyfajta (ésszerű) korlátozást, hiszen bizonyos adminisztratív aktu­

sok nélkül nem léphet használó az olvasói terekbe. A teljes jogú tagságnak is több dimenzióját, kedvezményét nyújtjuk. 16 év alatt ingyenes a beiratkozás, de csak szülői kezességvállalással, 18 év fölött kezes nélkül, diákkedvezmény, illetve fél évig érvényes beiratkozás is lehetséges. Természetesen leginkább az éves inter­

vallum az elterjedtebb, de ez is bővíthető bérletté, amely az összes Fővárosi Szabó Ervin tagkönyvtárra érvényes. Külön kedvezmények érintik a hátrányos helyze­

tűeket, időseket. Láthatjuk tehát, hogy a könyvtári tér „használatba vételi" szintjei különböző jogosultsága, ugyanakkor követelményű szabályrendszer szerint tör­

ténnek. A szolgáltatói oldalon megjelenő etikai előírások tehát ésszerű; az olvasó, valamint az intézmény érdekeit egyaránt szolgáló módon konkretizálják az infor­

mációhoz történő szabad hozzáférés első mozzanatait.

Feljebb jutva - mind térbelileg. mind igényszintet tekintve - a könyvtárban, újabb szabályrendszerek teremtenek egyensúlyt az információhoz való jutás esély­

egyenlőségében, és az egyéni igények elmélyítésében. A nyolc kikölcsönözhető könyv limitje is az egyéni igények ésszerű korlátozása a közösség érdekében, éppen úgy. mini az internetes számítógépek meghajtóinak írásvédetté tétele. Ez utóbbi korlátozást már inkább a könyvtár érdekeit szem előtt tartva vezettük be.

éppúgy, mint a helyben használható, raktárból kikért könyvek olvasójegyen tör­

ténő regisztrációját. Bizonyos, főleg nagyon régi könyvek esetében a bekamerá- zott olvasóterem és a fokozott könyvtárosi felügyelet is elfogadható korlátozásnak tűnik. De menjünk tovább az etikai normák érvényre jutásához szükséges tartalmi konkrétumok, korlátozások, szabályozások rendszerében.

A könyvtári üzem forgalmi függvényei hatással lehetnek az olvasók egyéni erde­

keinek érvényesítésében. Ha mondjuk, sor alakul ki a tájékoztató pult előtt, és mel­

lette még a telefon is cseng szintén tájékoztatásra várva; épp az esélyegyenlőség és a megkülönböztetés nélküli informálás elvét szem előtt tartva kell csökkenteni a tájékoztatás idejét, szintjét.** Fontos szolgáltatói, emberi szempont ugyanakkor, hogy ilyen esetekben is megtaláljuk az elvárható emberi és szakmai „minimumot".

valamint azt, hogy a korlátozás mindenkit egyenlően érintsen, és ne kivételezzünk senkivel. Kivételes esetek azonban ilyenkor is akadnak: hátrányos helyzetű vagy idős olvasóknál épp egy általánosabb emberi norma írja felül ezt a korlátozást, hi­

szen nekik bármilyen fokozott forgalmi torlódáskor is több figyelem, empátia, tole­

rancia jár.

Sok emberi és szakmai mérlegelési szempont határozza meg a könyvtáros ..eti­

káját" egy-egy konkrét tájékoztatói helyzetben. Lényeges szempont, hogy az olva-

** A lájékoxlalás idejének és szintjének helyes alkalmazása a könyvtári munkamegoszlás függ­

vénye is. amely szintbeli leg és térbelileg osztja el az olvasói szükségletek kielégítéséhez megfelelő munkaerőt.

16

sói jogoknak ilyenkor sem szabad sérülniük, csak ésszerűen korlátozódniuk. A gyors és hatékony tájékoztatás még egyáltalán nem biztos, hogy egyben felületessé­

get is jelent, ellenben az „alapos", lassú, időigényes tájékoztatói munka is lehet redundáns, ha pl. nem jó irányba indul, mert nem konkretizálja az olvasói kérdést. A könyvtári állomány elrendezésének fogalmi viszonyait, a különböző tudo­

mányterületek interdiszciplináris jellegét tehátjól kell ismernünk ahhoz, hogy több­

szempontú és jeljes, megfelelő, etikus, személyre szabott információt nyújtsunk".

A ..nőkérdés" problémaköre például minimum három szakterületi megközelítést igénye], (szociológiai, „mozgalmi", művelődéstörténeti), a „zsidóságé" minimum négyei, (szociológiai, politikai, jogi, vallási). Fontos szakmai szempont a tájékoz­

tatás szintjeinek és területeinek megfelelő alkalmazása is. Ha nyilvánvalóvá válik egy olvasói kérdés specializáltsága, akkor szintén lényeges, hogy a könyvtári ál­

lományomat megfelelően ismerve tudjak dönteni arról, hogy a kérés milyen mély­

ségben elégíthető ki, és ha nem tudok elégséges válasszal szolgálni, akkor mely (szak)könyvtárakat tudom ajánlani. Egy bölcsészettudományi könyvtárban „feles­

leges" szakmai erőlködés és időpocsékolás a magasépítészet, a farmakológia vagy éppen a baromfitartás európai uniós szabályozásának rejtelmeibe hatolni: ezen szakterületek megfelelő tartalmi mélységű könyvtárait ajánlani szintén csak a ruti­

nosan kérdező és tájékoztató könyvtári munka képes. Az etika ilyen irányú konkrét­

sága szakmai meghatározottságú: képes vagyok-e mint tájékoztató könyvtáros gyorsan átlátni egy-egy tájékoztatási szituációt szakszerűen, a forgalmi terheltség­

től függő, arányokat megtartó módon kielégíteni az olvasói szükségleteket. Ilyen­

kor nem azért csökkentem az olvasóval történő tájékoztatás idejét, mert etikátlan vagyok, hanem éppen azzal vagyok etikus, hogy gyorsítom az olvasó információ­

hoz való jutását azzal, hogy felkínálom az adott szakterületet legmélyebben gyűjtő (szak)köny vtárakat. Ez az etikai elv azért is fontos, mert az olvasók etikai kontrollja nagyon érzékeny az egyenlő bánásmód kiegyensúlyozott érvényesítésére. Fontos tehát az a szakmai-etikai fogékonyság, amellyel megteremtjük az olvasókra, háttér­

munkákra fordított idő arányosságát, az olvasóval való hatékony és rutinos kommu­

nikációval megcélozva az igényelt tudományos, irodalmi mélységet. Azonban tud­

junk a különböző tájékoztatói-emberi helyzetekre egyénre szabottan is reagálni.

Más jellegű, de etikai vetületében még érzékenyebb kérdést vetnek fel az állo­

mányalakítás és gyűjteményszervezés „etikai" megfontolásai, mivel a kódex meg­

állapítása szerint: ,A könyvtáros, ...a közvélekedéssel és saját nézetével ellentétes műveket is beszerez". A könyvtárnak és a könyvtárosnak nem szabad tehát egyéni ízlését, világnézetét úgy kidomborítania az állományalakításnál, hogy az a többi terület rovására menjen, ugyanakkor a demokratikus közkönyvtár alapgondolatá­

val ellenkezik, ha egy könyvtár negligálja az értékek teljességére való törekvést a gyarapításban. Az egyéni érdeklődés és témaorientáció más vonatkozásban vi­

szont előfeltétele egy adott szakterület, tudomány(terület) műveinek legszaksze­

rűbb gyűjteményezéséhez.

Vegyünk egy többször felmerülő tájékoztatói, gyűjteményszervezési problé­

mát: Hitler Mein Kampf-'yán-ák könyvtári beszerzése több (etikai) problémába is ütközik. A könyv kiadását jogi úton korlátozták, bár egyes könyvespultok alól hozzáférhető. Mit tegyen a könyvtáros, aki „többszintű" etikai kelepcében érezheti magát. Először is a könyv tartalmát ismerve, el kell utasítania a könyvben foglal­

takat. Másrészről és szigorúan tudományos alapon viszont van igény e mű tanul-

mányozására, elsősorban történeti forrásdokumentumként. De említhetünk más jellegű tartalmi kérdéseket is: Marx és Lenin összes művei gyorsan kikerüllek a

könyvtárak szabadpolcairól, sok esetben a meggondolatlan állományapasztás kö­

vetkeztében magukból a könyvtárakból is. A történelmi és tudományos objekti­

vitás ugyanakkor támaszt olyan jellegű etikai felelősséget is a könyvtáros elé.

hogy ezen szerzők legismertebb, legkeresettebb, legfontosabb művei továbbra is elérhetők legyenek a szabadpolcos állományban. Ugyanez vonatkozik aktuális történelmi, politikai vonatkozású írásokra is. Tamás Gáspár Miklós. Kis János.

Bayer Zsolt. Lovas István művei éppúgy nem hiányozhatnak a könyvtár polcairól, mint Fran ka Tibor vagy Kende Péter írásai. De mondhatunk más területről is példákat: a katolikus filozófus Bolberitz Pál Keresztény teológia című művének éppúgy helye kell, hogy legyen, mint Pais István materialista koncepciójú filozó­

fiatörténetének. Hermann Nitsch művészetéről szóló kötetek ugyanúgy megtalál­

hatók, mint az orosz ikonok művészettörténeti rejtelmeit taglaló művek.

Az audiovizuális dokumentumok világa szintén teljesen önálló területe a szer­

zeményezés etikai vetületének. Pornográf jellegű anyagokat a közkönyvtár ha­

gyományosan nem gyűjt, de sokszor elmosódó lehet a határa a művészi-erotikus- pornográf kategóriáknak. Arról nem is beszélve, hogy a hagyományos szórakoz­

tató filmek (mindenkor kötelező) szerelmi szálaiban is egyre nyíltabb a naturális ábrázolás. Hangzó anyagoknál felmerül például, hogy lehet-e sátánista (pl. Ma­

rilyn Manson) zenét vásárolni. Ha igen, akkor keresztény karizmatikus könnyű­

zenét is kcll(ene) venni a kiegyensúlyozott állománygyarapítás elvét követve.

Esetleg megoldás, hogy egyiket sem vásárol a könyvtár? A világnézeti ..semle­

gesség" nemlegességet vagy az állománygyarapításnak minden területre történő kiterjesztését jelenti?

Az internetes szolgáltatások is vetnek fel hasonló etikai kérdéseket. Korlátoz­

ható-e bizonyos honlapok hozzáférése etikai szempontok szerint? Az amerikai 200l-es terrormerényletek egyik könyvtári-etikai diskurzusa épp abból indult ki.

hogy a merénylők az amerikai közkönyvtárak ingyenes internetes szolgáltatásait használva kommunikáltak, illetve szervezték meg akciójukat teljesen követhetet­

len és anonim módon. Vagy más probléma: hogyan tudok például különbséget tenni a pornográf internetes oldalakat „tudományos" kutatás céljából használó olvasó és a személyiségfejlődésének torzulását okozó használók között? A fizetős internet kizárja bizonyos oldalak szűrését, vagy a pénzéért joga van az olvasónak a teljes, szűrés nélküli világhálóhoz?

A közkönyvtár teljességre való törekvése, az olvasók szabad dokumelum-in- íormáció hozzáférésének joga hol ütközik ellentmondásokba? Milyen határterü­

letei állíthatók fel a gyűjteményszervezésnek, információadásnak, hozzáférésnek a XXI. században? Kell-e egyáltalán értékelvű korlátokat felállítani⁹ Ha igen.

milyen objektív kritériumok alapján tudjuk ezt megtenni? A fent említett kérdések és problémák nem válaszolhatók meg egyértelműen, de a velük való folyamatos foglalkozás és szakmai diskurzus nélkülözhetetlen a könyvtáros szakmai-etikai világképének kialakításában.

Ezen szakmai kitérő nem egy könyvtári tájékoztatásról szóló jegyzet részletei voltak, hanem azt illusztrálták, hogy mit jelent az etika és a szakmai gyakorlat ..egy­

beesése", netán különválása könyvtári munkánk főbb területein. Az etika milyen immanens formáit fedezhetjük fel szakmai tevékenységeink közben? Ugyanakkor

IS

nehezen kerülhetők ki azok a helyzetek, amikor a könyvtárosnak a szakmai orien­

táltságán és kompeteneiáján túl választani kell bizonyos olvasói határhelyzetek eti­

kai kérdéseiben. Minél nagyobb, minél szélesebb körű" használói réteget vállal lel egy könyvtár, annál több ilyen jellegű problémával fog találkozni. Nem megoldás viszont ebben a kérdéskörben sem a használói szám bármilyen megfontolást! korlá­

tozása.

Láthatjuk tehát, hogy az etikai kódex formai kereteit hogyan lehet és szükséges

„egyénre", „szituációra", interakciós helyzetre szabni. A normák konkretizáció- jának egyik prioritása tehát szakmai szempontú: hogyan kell az egyéni igényeket

a gyakorlatban, a könyvtár általános üzemeltetési rendjének, térbeli, szervezeti kialakítását, a könyvtár napi forgalmi terheltségét figyelembe véve kielégíteni. Az etikai kódex tehát nem egynemüsíti a könyvtárakat szakmailag (sem): a „mit adok" kérdése, egy könyvtár szellemi, anyagi erőforrásainak mennyisége, minő­

sége, szervezettsége függvényében aktualizálóik. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a magyar könyvtárügy sajátosságaiból adódó diszkrepanciák bőven adnak lehetőséget a hazai könyvtárpolitika újragondolásához. Mind területi, mind szak­

területi eloszlásban új szempontokat, szabályozási formákat, szakmai ajánlásokat kell kialakítani ahhoz, hogy a könyvtárügyi közszolgálat versenyképes és haté­

kony, arányos legyen. Láttuk, hogy szerencsés esetben mindhárom tényező nivel­

lált, mert egy megfelelő állományú könyvtár csak a megfelelő szakmai mélységű és szervezettségű humánerőforrásokkal képes kifejteni legmagasabb színvonalát.

Ugyanígy fontos a mennyiség és az elrendezettség kérdése is, mert egy rossz, kevéssé nyilvános állományú könyvtárban csak szűkebb olvasói kört tud kiszol­

gálni bármilyen kiválóan megszervezett könyvtári gárda is. De a kódex másik,

„emberi" vonatkozású árnyalása, a „hogyan" kérdése még jobban függ egy könyv­

tári struktúra szervezeti-szociológiai hátterétől, általános kulturáltsági színvona­

lától.

Országos könyvtárügyi politikáváemelve a könyvtáros etikát, megállapíthatjuk, hogy a kódex tág értelemben vett illetékességi köre vonatkozik az országos könyv­

tárügy szervezeti, stratégiai döntéseire, hosszú távú programjaira, koncepcióira, hi­

szen az adókból fenntartott magyar könyvtárügy hatékony koordinálása is „etikai"

kérdés. Éppúgy, mint az alacsonyabb-magasabb szinten meghozott vezetői dönté­

sek, amelyek intézmények átalakításáról, átszervezéséről, a munka hatékonyabbá tételéről szólnak. így „záródik" be a könyvtáros etikai kódex hatásköre, amely köz­

vetve vagy közvetlenül a magyar könyvtárügy összes szakemberéhez szól.

Ezekkel a gondolatokkal kívántam hozzájárulni a könyvtári etika megvitatásá­

hoz, gyakorlati alkalmazásához, érzékeltetni próbálva, hogy a könyvtárban min­

den szakmai és emberi mozzanat lehet egyben etikai is, kezdve egy raktári könyv kikérésétől az országos könyvtárügy nagyobb mozzanataiig.

M ŰHEL Y KÉRD ESEK

Békéscsabán

novemSerSen

Nyár közepe óta készülődök Békéscsabára. Ambrus Zoltán, a Békés Megyei Könyvtár igazgatója akkor még elhárította a beszélgetést, most viszont egyik napról a másikra szívesen fogadott.

- Miért gondolkozott ilyen sokáig ezen az interjún? - kérdeztem rögtön kíván­

csian.

- Tulajdonképpen azon gondolkoztam, hogy mi újat tudok még mondani. Hi­

szen már annyi helyen nyilatkoztam, beszéltem szakmai kérdésekről. Ráadásul éppen egy nagyon elfoglalt időszakban keresett; szeptemberben és októberben pedig a Kolbászfesztivál miatt szabadságon vagyok.

- Hajó! tudom, ez a fesztivál az egyik szívügye.

- Az egyik a sok közül. Mert az ember úgy szocializálódik, hogy elsősorban békéscsabai és azután minden más. Tősgyökeres békéscsabai vagyok. Úgy men­

tem el Debrecenbe az egyetemre, hogy jövök vissza. És tudatosan maradtunk itt a feleségemmel. Ez nem is közösségi vállalás, hanem inkább a családhoz, a gyö­

kerekhez való ragaszkodás.

- Beszélne egy kicsit a városról?

- Ez a város szlovák telepítésű. Nem nagy, de nagyon megélt, és még élő hagyományokkal. Ez nem valamiféle néptáncolást vagy éneklést jelent, hanem az életmódban megjelenő hagyományokat.

Annak ellenére, hogy szeretjük hinni, hogy ez nagy város, nem így van - ez egy kis város. Gondolkodásában, szokásaiban, életmódjában és életformájában is.

És az az igazság, hogy egy kialakulatlan város, sok nem városi szokással, és sok olyannal, amit igyekszünk nem városiként feltüntetni. Ezeket valami elmaradott­

ságnak, illetve rossz szokásnak véljük. Viszont ha arra gondolok, hogy ebben a városban még ma is divat az utcákat elsöpörni, a házak előtti lakat megmetszeni, és még jó értelemben figyelnek egymásra a szomszédok, segítenek egymáson, akkor azt kell mondanom, hogy ezek azok a jó hagyományok, amelyek összetart­

ják Békéscsabát.

Sok trauma érte ezt a települést - mint annyi más magyar várost. Kezdődött Trianon után, amikor nagy számú erdélyi menekült került ide a határ közelsége okán. Folytatódott azzal, hogy a zsidókat deportálták és megölték, akik mind gazdasági, mind társadalmi, kulturális értelemben nagyon fontos részei voltak a városnak. 1947-ben lakosságcsere történt. Ez azt jelentette, hogy innen feltüzelt szlovákok kitelepültek Szlovákiába - visszatérve az „anyaföldre" -, onnan pedig 20