Tercsi Mihály - Csillagok porából
T e rc s i M ik á ly
T e rc s i M ih á ly
Csillagfok p o rá tó l
Köszönet ifj. Kutasi Imre úrnak, és Édesapjának, soltvadkerti lakosoknak,
akik igazi mecénásként segítették elő a kötet megjelenését.
A szerző
A könyvborítóját tervezte: Tercsi Ildikó A kötetet kiadta: Tercsi Mihály
ISBN 963 640 306 6
Készült a
BÍRÓ fainily Kft Nyomdaüzemében Felelős vezető:
Bíró Endre ügyvezető igazgató
Előszó
... Mint világunk történéseinek folyamába me
rített szűrő, fogtam fel életem eseményeinek min
den mozzanatát, és a hatások s kölcsönhatások megérintő lélekrezdülései indították meg bennem az.
irás kényszerét.
Elem mindennapjaim, az élettér kicsiny, de szen
vedélyekben s indulatokban dús, markáns s egyben érzékletesen rapszodikus körülményei között, át
érezve a földi lét spiráljának örök misztériumát, a szeretet és gyűlölet bennünk rejtőző szélsőségei között.
Természetesen, a mindenkori társadalmak fel
gyülemlő feszültségeit önkéntelenül is tovább hor
dozzuk magunkban, melyek reflexeket működtet
nek így vagy úgy mindannyiunkban Az ősi ösztön, a tiszta, kreatív tudással ötvózötten azonban cso
dákra lehet képes!
A harmadik evezred küszöbén az értelmes es be
csületes tenniakarás transzformáltan inspiráljon hat mindenkit! Mindehhez azonban mindenképp szük
ség van a szeretet melegére, különben megfagyna körülöttünk minden.
Mindenesetre, fogódzót találnunk kell, az ab
szolút reménytelenséget „teremtő” közegekben is A Lélek virágai című első kötetem fogadtatása arra engedett következtetni, hogy megjelentetése-
A Csillagok porából című művem szerkesztése
kor - kissé eltérve a hagyományoktól arra is tö
rekedtem, hogy olykor egy-egy önvallomással te
gyem érdekesebbé könyvemet.
Remélem, hogy minden kedves olvasónak új
donságot hordozó esztétikai élményt nyújtanak sajátos stílusú írásaim.
Kecskemét, 1999. január 27.
T. M. A szerző
4
Hozzátok, akikhez szól!
Vigyázzunk az érzékenységre - mert az a tehetség -
hagyta ránk Baudelaire.
... nem mindenáron akadályokat gördíteni az alkotó útja elé,
az amúgy is társadalmasított általánosságok rosszindulatú csökevényeivel...
Ember!
Embertelenséged - butaságod áldozatává válhatsz!
A szerző
A költészetről röviden
A líra; a művészetek legcsillogóbb ékköve, az emberi érzelem és szellem legtömörebb esztétikai kifejezőeszköze.
6
Ars poétikám
Az emberré tudatosodás, kreatív emberré válás fejlődésének útja során elsajátított és metamor- fizálódott tudás empirikus, spon
tán megnyilvánulása, tiszta, egyé
ni eszközökkel.
Alkotói hitvallásom elvi és gya
korlati jegyei azonban eltérnek a kortárs irodalmi áramlatainak stílusirányzataitól.
írásaim az általam megfogalmazott és képviselt stílusban születtek.
Stílusom:
Empirikus spontanizmus.
Definíciója:
A tanultak, a tapasztal
tak által rögzült s egyé
nien fejlődő bölcseletem önkéntelen ihletettségé- ből fakadó eksztatikus, lírai megnyilvánulása.
A szerző
8
Bevezető
M i befolyásolja az embert értékítéletében?
A művészet, irodalmi kritikáról.
A kérdés mindinkább arra ösztönöz, hogy átte
kintsem magamban az emberiség fejlődésének tör
ténetét, az evolúció kapcsán rögzült, de a felszínen kavargó gondolataim pillanatnyi felötléseit is.
Ahogy az ember kutat a gyermekkor és a fel
nőtté válás korszakaiban, egyre több felvillanó kép
sor emlékezteti, vezeti vissza a családfa meghatáro
zó gyökereihez.
Az emberré válás minőségében a gének életre hívása játszik döntő szerepet. A gyermek - és az ifjúkor élmenyei, a családi és baráti légkör hatásai bontakoztatják ki karakterét.
A jellemző vonások tehát a megfogantatáskor eldőlnek, de a szükebb és tágabb pátriánk; az isko
lák, a munkahelyek, de egy-egy ember, vagy a ter
mészet negatív, illetve pozitív kisugárzása is válto
zást hoz létre bennünk.
Az ér: ;és, a kialakulás legfontosabb állomása - a nemek találkozása, az egymásra való talalas és utaltság érzékletességei. Legősibb vágyunk - a társ megtalálása, mely tökéletlenségünk miatt a legne
hezebb próba az amúgy is kényszerű keresés út
vesztői közt.
hetnek életre hívásunk miértjéhez - a boldogság elérésének lehetőségéhez.
Erre készülünk spontán és tudatosan, de időről- időre elveszítjük a titok kulcsát - a tudás iránti nyitottságot s a kölcsönös tisztelettel ötvözött sze
retetek Az élet beteljesüléséhez, a jellemet nemesítő értelmes munkát talán, de az örök szerelem forrását így soha nem találhatjuk meg?! Mindebben termé
szetesen fontos szerepe van egyéniségünk s nem
zetünk sajátosságainak, társadalmunk szerkezeté
nek és politikánknak is. Államformánk, rendszerünk kapcsolata az egyénhez, a népekhez és azok világ
nézetéhez. Oly különbözőek vagyunk, melyet ujj
hegyeink lenyomatai tükröznek leghűbben.
Mégis, újra és újra álcákba burkolózunk, és falat emelünk magunk köré.
Ösztöneinkért felelős agyunkat a szocializálódó és civilizálódó agyféltekék koronázzák be, melyek sokszor hiába biztatnak együttérzésre, könyörüle- tességre - a másság elfogadására.
Minduntalan felszínre kerül az egyéni érdek, a hatalom utáni vágy - a pénz s kéjsóvárság, és ezek az érzések képesek betölteni egész tudatunkat.
Legtöbbször a létért való küzdelem, vagy jobb esetben hozzátartozóink szőkébb köre akasztja meg lényünket az emberiségért való élés eszméjétől.
Századunk technikai forradalma felgyorsította az ismeretlen részleteihez való közeledést, de a minél tökéletesebb eszközök és azok által biztosítható javak birtoklásáért folyó állandósult küzdelem csak az emberek egymástól való eltávolodását eredmé
10
nyezte, A tömegek manipulálása pedig borzalmas háborúkhoz vezetnek napjainkban is.
Sokunk, jellemét vesztetten - tévelyegve hányó
dik, szennyezve bolygónkat eszméletlen eszméivel és végtermékeinek hulladékával. Azt hiszik, meg
ismerhetik a mindenség csodálatos világát. Értel
mük hiába segíti őket bármilyen tudományos ered
mény elérésében, még igazán az agy működését sem ismerik. Miként találhatnánk hát meg a szellem és a lélek harmóniájához vezető utat?!
A teljesség igénye, csak az emberiség áhított vá
gya marad mindörökre. A zsenialitás, a talentum ritka kincs. Kevés embernek adatott meg eddig is, így a múzsák isteni szikrái csak a kiválasztottaknak gyújthattak világot. A kipusztíthatatlan butaság azonban állandó gátja, torlasza a tiszta szellem fo
lyamának. Néha ugyan sikerül a kevésbé fogéko
nyak elméi közé hidat verni, olykor a mennyei ma
gasságból érkező fuvallat meg-meglebbenti a fényt takaró leplet. Ettől ámulatba esnek, belebódulnak, és elveszítik a tisztánlátás áldásos adományát.
Súlyos gondok mutatkoznak a kultúra minden területén is. A valódi művészet sem képes azonban örökmécsest lobbantani a korlátok között vergődő embernek. A sötétségben pedig rendre sebet kap és oszt, majd megelégszik sérüléseinek nyalogatásai- val. Többségük vakond módjára tör előre céljaiért - alantas gyönyörök élvezetéért Egyesek, pislákoló világosságra jutva hódolnak a művészeteknek, de
A kialakult, néha hullámzó helyzetképhez még az egyén érvényesülésének lélektorzuláshoz vezető gondjai, a tágabb értelemben vett függési viszonyok es formaságok csapdái is hozzájárulnak. A semati
kus életbe való belefáradás, beletörődés pedig csak vegetáláshoz vezet legtöbbjüknél.
A jelenkor irodalma és képzőművészete sok te
kintetben ismétli önm agát...
Kevés az eredetiségtől tündöklő nagyság. Ha
nyatlás, felhígulás tapasztalható. Tetőzni látszik a gyenge színvonalú művek, alkotások áradata. Át
menet igazán nem érzékelhető a tömegek igényei
hez igazodó fércmunkák és az igazi gyöngyszemek között. A terjesztés formája, technikája, a kiadók nem mindig hozzáértő válogatása, és a kényszerű anyagi érdekeltség is okolható. Kapcsolódik mind
ehhez a pedagógusi hivatástudat túlságosan is gaz
dasági okokra visszavezetett lanyhulása.
Úgy tűnik, az emberi gyarlóság az írótársadal
mat is bomlasztja - egyenes arányban az életszín
vonal romlásával. Törvényszerűen halódik a múzsa, hiszen a tudatot falja a létért folyó ádáz küzdelem.
Hol vannak az ünnepelt, díjazott költő- és írófeje
delmek, akik a kor válságos időszakában - a pénzcentrikusság embertelen légkörében, - hitet és reményt oltanának, hogy mozgósíthassanak. A mű
vésznagyságok csak a megfoghatatlan, hálóba font kultusz - páholyok rituáléin elnyerhető olimposzi szimbólumok „Isteni színjátékjának szereposztá
sán acsarkodnak. Nem értik meg, hogy a Halhatat
lanság Panteonjába való bejutásukról úgy sem ők döntenek. Mindenesetre, különös, zárt és sajátos szofizmusuktól való irányítottságuk a dolgok mani-
12
pulálhatóivá „emelte” sokukat. Társadalmuk erősí
tése érdekében hasonló elvhű álművészek tömegét nevelték ki maguk köré, a Pavlov-i tan reflex
mechanizmusának törvényszerűsége alapján.
A kirekesztettek, az egyetemes kultúráért küz
dők alázatával azonban teret fognak nyitni a
„másság” gondolatainak, hogy eljuthasson minden
ki az emberhez méltó élet és a szociális biztonság j oggyakorlatának kitelj esedéséhez.
1996. március 15.
Tercsi Mihály
Mottó:
... De inkább hiszek, mert azzal áldok, kételkedéssel biztosan ártok.
A szerző
14
A mottóhoz
... és e jellemző gondolat, bölcseleti forma, legyen mindenkinek követendő példa! így életfilozófi
ája értelmet adhat mind
annak, amit képviselve a lelkek egymásnak adhatnak.
A szerző
Rák jegyében
Ha izmok feszültség alatt tapadtan, fájdalom vért csillapíta, kort oldottan,...
és mindazt, mit oly sok holdtölte orvon, elhelyez sejt-milliárdon, tobzódón.
16
Töltődés
Bántó fények védő árnyai, pihentetve érleljetek.
Olykor bizsergetve, majd ismét érintve, zizzentve receptort, idézetten az áldó kort,...
most megújultan teremtsetek.
Kiterjedve
Hullámzóm csapongva, áradón terjedve...
Feszítve s ringatva, millió tükrömet olykor megcsillantva.
Elemem cseppjeit hintőn permetezve, fodraimat feléd hűsítőn terjesztve, hogy eredőd hevét meg-megcsendesítve, tömeg természetét életre ébresztve;
érintsen álmodva.
18
Jövőmre vigyázva
Éji bagolyárnyként forogva, szemem nyitva, bár becsukódna.
Várom, de mi nem hagy nyugodni9 Az álmod tudna választ adni.
Most a Hold fényében őrködöm, benned él szunnyadva örököm ...
mert már reménnyel éltet élted, hát lépek, hisz fogadsz és érted,...
lehetek, de irányt nem szabok, kutasd tovább, mit rád hagyhatok.
22. Születésnapodra...
- kislányomnak
Rég újhazában
A Kelet bölcsődala, őriz most is szava...
Soha el nem hagyva, kert majd újra a napra.
Estjének szele - Nyugat, mely hűsítve megnyugtat, s ébreszt ősi álmokat.
20
Bennem dobbanva
- d a l-
Hangod dallama - vérem áram a...
lüktet vibrálva, jeled feltárva.
Jeled feltárva kódban létem kovásza,...
lüktet vibrálva, lobban sejtem génnásza.
Vérem árama, robban szívem szinusza...
hangod dallama, dobban bennem ritmusa.
Dobban bennem ritmusa, robban szívem szinusza,...
lobban sejtem génnásza kódban létem kovásza.
- Refrén -
Erőd, gyengeséged
kislányomnak
Ha a fényből az árnyékba lépsz, azzal ellentéteket is tépsz.
Az áthatások eltakarnak, de lényedből is fakadhatnak.
Időd tárolja, amit megélsz, s részeddé válhat, akit kímélsz.
A képek s törvényszerűségek, majd mindenhová elkísérnek.
Istentől kaptad erőd, hited, csak tőle eredhet reményed...
S ha önként tör fel fohászod, meglátod, teljesülhet álmod.
De olykor megtréfálhat sorsod, hisz látni, meg kell tanulnod.
Ez hajt újra, mivel ember vagy;
csak mindig természetes maradj
22
A szenvedély vonata
Dombok közt, hajlaton, illanón nyíló hajnalon,...
sistergőn, dübörgőn, szikrákat vető-füstölgőn..
Fut, zakatol izván, a mámor hormonvonalán.
Kétségünk oldásában
Egymásra várva tép, őröl a múlti kép, villantva fogsorát.
Azt hittem, hogy érzed, de rájöttem féled lépésed gyanúját.
Majd a reggeli fény, feltölt, s megannyi tény világlik, törve át.
Aztán felold, tisztán, játszva lelkünk hangján;
együtt összecsendül.
24
Inspiráció
- költeményes próza
Szobámban fekszem, gondolataim csaponganak szabadon. Majd egynél megpihen, és ettől nyugalom árad szét bennem.
Agyam ezoterikus mezői megnyílnak, s impulzusaim terjedve hatolnak át a körülzáró falakon.
Némi tétovázás után újra érzelmi korlátáimba ütköznek, melyek ki tudja mióta emeltek gátakat?
Ráeszmélve feszengek, és a feszültsé
gem egyre nő.
Próbálom kordába tartani a rámtörő kételyem, és a meg-megújuló légzésem lassan távlatokat nyit.
Víziószerűen tör rám egy látomás, mely buja természet apró jeleit festi körém ... Jótékony illatok és hangok áramolnak sejtjeimbe...
Oldódva reménykedem, érzelmem hullámai mégis eljutnak hozzád.
Hosszan kísérem kisugárzásom, várva, hogy tiéddel egyesül, hogy átlénye
gülve, emberi életet gerjesszen.
Szereteted
Mily szép vagy?!. . . Túl formán, tiltott almán, melyet éretten
csak ember kíván.
De te, most már
engem gyönyörködtetsz, meleg színek
textúrái sármján.
Bárhogy érintesz, kísérsz utamon, hol jár énem -
seprőként előttem - kutatón. Bátran,
majd megtisztultan, kap hátára
világi futamon.
26
Csillagok porából
Ha hozzád simulok, s fürtjeidbe borzolok, mindig úgy érzem, a kezem között pergetem
az életet...
A hókadó szálaiban fonódó, áldó s félelmeim görcseit oldó
melegséget.
Mert már rég tudom, hozzád tartozom.
Csendben megbúvók, mint benned szunnyadó álmok, s érlelőn-képeink vonzásában ölelőn -
megragadnak.
S mint égő Napnak, izzó magmamagnak őrző angyalai s elemek hordozói
a tudatnak - szeretve s illúziót teremtve.
Spontánia
A gondolatok okán
- a szerelemről általában - (paradoxon)
... ha a szerelem öncélú , akkor nem ér semmit... ha nem öncélú, akkor önpusztító, és az kinek jó?!
...h a egyoldalúan önfeláldozó, akkor tragédiába fullad.
Hosszabb távon azonban a külön
bözőség és a változás törvény
szerűsége miatt illúzióit veszti, és megkopik, így öntisztulni, meg
újulni képtelen.
Világunk és önmagunk megismeré
se nélkül, így a párválasztás tudá
sának hiányával, egy életen tartó boldogság, csak illúzió!
Illúzió nélkül azonban a tudás megszerzésének lehetősége is csak álom maradhat csupán...
A szerző
28
Árnyjáték
Megcsillantod magad létem sugarával, felvértezve nyitott szellem távlatával, de fedve a konvenciók sémájával -
más szemének társz fel bensőm bizalmával.
Ékesíted magad öröm látszatával, eltakarva bennem bőröd bársonyával...
hódítva az érzék ösztön-izgalmával - felsejlő remény szétfoszló ködfátylával.
... csak rég, emberi kórként a bevésődött bűn is
arctalanul itt lebeg!
A szerző
30
... a titkot nem tudva, hajt a hatalom;
örökké őröl majd az imamalom!
A szerző
Spontánia
Tézisek, hipotézisek
Az emberi én nem tudja tudatába ötvözni a mesterséges viszonyok ráerőszakolt körülményeit, de maga is képes mindezeket előidézni.
Szellemének fejlődését, kultúrájának emelkedé
sét csak bevésődött ösztöneinek állandó pozitív ráhatásával lehet elérni, hogy a mássággal szembeni reakciója kezelhetővé váljon. így felelhet csak meg a világtársadalom eszmeiségének.
Igazodni kellene a ma emberének egészséges szellemi normáihoz, igényeihez, mert így tudna eleget tenni emberi mivoltjának teljesebb kibonta
koztatásában.
Visszatekintve a történelem már érzékelhető, kezdetleges korszakáig - összehasonlítva a későbbi államrendszerek lényegiségeivel nem járhatunk messze az igazságtól, ha kimondjuk: nincs igazán lényeges, alapvető változás az ember gondolkodá
sában. Adottságai alapján célja, az élet minél élvez
hetőbbé tétele. Bizonyos fokú morális korlátozott
ság mellett mindent ennek érdekében tett, agyának munkája ezt szolgálja.
Ennek megváltoztatásában, a viszonylagos ritka kivételek sem lehettek törvényszerűen hatékonyak, hiszen hatásaikat rendszerek transzformálták mind
untalan, érdekeiktől függően. Úgy tűnik, az emberi-
32
ség betöltötte tér- és időhatárt szabó, ideiglenes univerzumi szerepét. A hatalom, annak eszközei által elérhető szellemi és fizikai gyönyörök minél fantasztikusabb kiaknázása minden törekvése.
Az empátia, együttérzés és a könyörületesség, a legfejlettebb faj ismérve, melyek a család mikrovi
lágának szűrőjén keresztül fejt ki tágabb értelemben affinitást, de a gyarlóság fertőzöttségének szintje itt is erőteljes bomlást eredményezett.
Tehát, az „isteni” csapdából - akárhogy is nyúj
tózkodik az ember - , nem tud kitörni. Meghatáro
zó, szélsőséges jellemzőiben hordozza a pusztulás jegyeit.
Agonisztikusan hangzik, de képtelen mindeze
ken felülemelkedni, hiszen csak ember...
Kozmikus hínár zavaros folyamának társlényei vagyunk. Ebben a posványbán élünk, számomra ez jelenti az igazi tragikomédiát.
A szerző
Arctalanul
Mióta terjed s meddig kísérhet, koboldok árnyaiként kísérthet17...
Felsüvölt rettenete koronként s bűnök üdvén, esztelen dicsként, vonzva báb, démoni tekintetét.
Klónol mát múlttal, tenyészt jellemet, ha kell, palackból tölt ki szellemet, és felold gátlást, morált átlépve...
így ölt szerepet, időt terelve, teremt formát s jövőt, a felnövőt.
Gonosz?! Maga a lidérces álom, mely képeit ébredten is látom ...
S a fájdalom, mely jel a hangomon, misztérium emlékében oltón, ment át jövőmbe, hittel, gyógyítón.
34
Körforgás
Bénít a félelem, a rettenet...
Érzem jő az emberi értelmet lekötő s felőrlő, iszonyattal ismét betelt idő-gyalázattal.
A szellem, kegyelettől független, újra és újra áldoz, féktelen.
Illant illúziók, könnyek fátylán, villan az érzéketlen barbár, s tapos embertelen élet álmán.
Kihasználva majd a hit irgalmát, lobbant lelkeket égető fáklyát.
Míg érzek és földi létet élek, teremtő reményt ihlettel féltek.
Fel nem adom! Szívem nyílt, nem remeg, erőm; szeretet... De bevésődött:
a bűn, emberi kórként itt lebeg!
Fertőz és arat, de a szó hallgat, ezzel pénzt csillant meg és hatalmat.
Csal, lop s harácsol a siserehad, tenni, mikor szánod már el magad?!
Karmám
Feltörő létemért kárhozatra, fel-felengedő dermedtséggel, küszködve ítél pusztulásra?!
Szívemben a világra dobbanva, elszajkolt szeretetbe fáradva, évek telítettek tespedtséggel.
Hordozzuk tovább sorsunk jegyeit, mely talán egyedül engem feszít...
Hisz meg sem születtem, elfeledtek, de jelük miatt mást nem tehettek...
M ert csak a regélők ajka formál igazságot, bölcselethez tápot, s elmúlást újra szülhet a morál.
36
Változva, változatlanul
Szemgödreimet síron elfedem, és emberi bőrömet levedlem.
Megnyújtózva örökölt kínomban, ébresztek élvezetet fajomban,...
ki létéért teremtett istenét, formálja, tükrözve vetületét.
így reprodukálva tudatában, üzen jövőnek csillagporában.
A XXI. század előestjén
Hitem hitetlenségével birkózva,
létem vágyait elszórva tékozlom ...
és nemzetem ízeiben tobzódva, az örök élet vizében
feloldom.
Rendszer perifériáján, mosódva,
emészt egyre habzsolva, a századom.
38
Gyökereket vesztetten
költeményes próza -
A több évtizedes lidércnek - úgy tűnt vége. A hosszú évek kirekesztettségét a mindennapok zajától való távolság nyu
galma enyhítette. Ritkultak zsigereim görcsei, de az éjszakák álmai gyötör
tek minduntalan.
Agyam receptorai ezúttal is bekapcsol
ták élménytáram zárt idegrendszerét, és az átélt anyaghalmaz biokémiai labora
tóriuma beindult. Képek és eseménysorok adrenalinnal dúsított hormonvegyületei áramoltak sejtjeimbe. Egyre gyorsulón keringve hevültek fel életnedveim.
A folyamatot azonban hirtelen blokkol
ta a robbanás.
A kozmikus-térbe kerülve - milliárdnyi atomra hasadtan - , teljes békét nyújtó univerzumi kisugárzások hatottak át.
Fel-fel villant még az előző életem, mely már oly értelmetlennek tűnt.
Végigfuttattam utoljára memóriám, majd a tér spirális szerkezete tuda
tomat - az időben oldva - a sötétanyag
ba rejtette. Más dimenzióban így szen
dergem lebegve, várva jövőm befogadni
Jövőmbe pillantva
Zsibbasztó áramok kúsznak újra végtagjaimba,
a nikotin ismétlődő csuklást lök mellkasomba.
Most az éjszaka ízeit szívom, szomjazom borra, a sötétség átjárva képez fényt,
s vet jobb sorsomra.
Udvaromon járva, zárt, régen várt gondolattal,
csillagképekben terjedve már az univerzummal.
Tágulva s összehúzódva, rándul a pillanatra,
mely felgyorsulva robban és hasad dimenziókra.
40
Énemből kilépve
Régóta árnyaltan élek...
Itt már nem zavarnak léptek, melyek agyamban dobogtak, és álmot élnem nem hagytak,.
csúf életek gyűlt szikrái dühvei telt hévvel lobbantak.
Kihűlt körülöttem minden, dermedten nézem magamban a csendet, megsemmisülten.
Idő oldva tudatomat, vegyít a térben, s porrá zúz, szórva szét atomjaimat.
Spóraként terítve lebeg, énem jövőmben szendereg,...
de mindig reméltem, egyszer életterem lesz egy rendszer.
Nyelvünkbe örökítve
Petőfinek szentelve
Csiklandoz a hang, érve fülembe, kúszva örvénylő gondolát ér be.
Zümmögve zizzen, igézve szavát, édesanyanyelv honi dallamát.
Olt idegbe, oldva érzületbe, s ráncot vetve kerget őrületbe...
Majd szívbe markol, gyomrot emésztve, s lüktet mellkast, májat kenegetve.
Hol meg pezsdít, véremet lobbantva, hevét csókba s borba csillapítva.
Hol indulatom szítva kavarog, aztán trilláz, felvidítva pattog.
Most fák hajoltak fölém susogva, féltve léptem, óvón hullámozva.
Üzenetet zúgtak, kort kísérve, belső hangot újra megidézve.
42
Mióta már?!
(hordái)
Óborba fojtanám mérgemet, de hol van az az érlelő nyár, amitől izmunk izzott s remegett?
Érzéketlenség éke feszíti, már erjesztve a tőkék ízét, s múltunkat szárítva deríti.
Hol van az a zamat, aroma, az álomba ringató búké, a lelket gyógyító karizma?
Bódítva gondolat erejét,
támaszt új eszmét, szomjúhozva szippantja el mítoszunk hitét.
Virtuális valóságom
Feszülve ellenpontok halmazán, lendülök mozgás energiáján,...
s rakódott fejlődés pulpitusán, törvényt ülök életem vonalán,...
és természetem rendjének síkján, őrködöm a végtelen nyugalmán.
44
A végtelen képeihez
Fraktált geometrián hömpölyög idő és tér, görbülve ideget ér;
pont transzformációján.
Fényt szórva-sűrüsítve, csillan meg kápráztatván, a jövő objektívján,...
tapint, jelet képezve.
Aggódva jövődért
Mint ivarsejtek vetélkedése, pusztító, savas vetéltetése.
így vál meddővé korod, ha örvénybe sodor sorsod.
46
Önhipnózisban
A képek, jelek
spektrumai közt égnek, a tér elemei,
korokat idéznek.
Ősi, spirális
szerkezete belereng, s múltam félhomálya
peregve feldereng.
Míg ismét áthat
régen rögzült képzetem, át-át ugorja tér
és idő szegmentem...
Félelmem sötét
galaxisát kutatva, énemben újra és
újra felbukkanva, tudatba hasít
a felvillanó jövő;
a határtalan űrt s tudást átívelő.
Görbülve hajlít,
génrendszerem érintve, s kísér tovább, álmot,
víziót vetítve.
Devolúciós rejtély?
Fellobbant egy koron a láng,
s a végtelen idő ármányán ráng.
Bábozódott énéből kikel,
s kihunyó jövőjében bibéi...
Mert vadul öl a spontán őrlő láz, s lelket ki tudja mióta ráz?!
Fogantat és halába üz,
a gondolat végtelenébe fű z...
Hisz elpusztítanak, felőröl már a torzfejű sáskahad!...
S szűkölő életteréből
emlékek foszlánya sem marad;
hisz arat a létért való tudat.
Lebeg vedlőn, porrá törpül ködlőn, és a tér görbülő határán, mosódik vére vonalán.
Míg egyszer csak; a Nap Vörös
óriásból törpült sötét magja, a jövőjét magába szippantja.
Roskadva, zsugorodva présel be, spirális anyagán átszűrve, az Éden Holt-tengerébe...
Majd atomok kölcsönhatása, szűnik meg s világunk tágulása... ?
48
Spontánja
Velük, önmagunkért
- A próféciák oldásában -
Akik sugallják e képletet, életünk pozitív kölcsönhatásait előidéző szereplői.
A tisztánlátás eredői ők, az öröklődés isteni áramlatainak különleges egyedei. A szellemiség szenzitív megtestesítői, akik az érzelem klavia
túráiként a természet fuvallatainak és rezdü
léseinek transzcendesei is.
Mindezt anyagiságuk megtartásával, tudatalat
t i k szublimálódásában élik meg, a sűrűn feltö
rő hang és fény effektusainak változatos szín
képeiként. Az emberré tökéletesedés fejlődésé
nek inspirátoraiként katalizálják gondolkodásun
kat. Az eszmeiség ellentmondásait kiszűrő dialek
tusaiként ma már nem törekednek robbanásszerű kitöréseket előidézni. A felgyülemlett feszültsé
gek kezelhetősége érdekében azonban a társadalmi kiegyenlítődés eszközeiként egyensúlyi funkciót töltenek be. Az igazságosabb, emberarcúbb életért való erőfeszítései az állandósult hatalmi érdeke
kért folyó harcok miatt pulzálóak.
Világunkban mindenkor jelen kell hogy legyenek,
Jövőtudatom
Ha majd csillagképed vetülete, egy jelet - melyet a múlt rejtette üzenetként a szívedbe vetít, s hit reménye örökre üdvözít.
Akkor érint titkot génszellemed, s mit számít a kín, el kell viselned!...
Hisz tiéd lehet, mi még esztelen, akár a térspirál, a végtelen.
A digitális ösvény elvezet,
de a tudás, nem csak sejt s szerkezet...
Mert az ember szubsztancia s mi több;
a földi fajok között a legfőbb!...
Ki Istentől örökölt teremtést, együttérzést, gyógyítást s törődést.
Mindenekelőtt azonban erőt, mely dimenziók közt a ködmezőt, kozmikus élettérré tágítja...
S minden szem tükrének egy darabja, csillanthat majd mát az emlékeknek, s esélyt a harmadik évezrednek.
50
Bennem csendesülve
Szeretem az őszi est csendjének hangulatát, a holdfény sejtelmekkel teli, éji játékát....
s a megnyugvás eszmélő óráiban már várom, az eltelt nap zsongásába belelódult álmom.
Most még látom az árnyam s a benne rejlő vágyam mely követ minduntalan, gátlásait zavartan;
csak gondolat nyithat távlatot hídként kapcsoltan.
Egy parányi valóság illanó pillanata, mint a templomi áhítat meghitt fuvallatra.
Vajon, most a évszakom, melyet még marasztalom az éjen, a kifürkészhetetlen, miként vallat?...
De csak békés természetességgel belém hallgat.
Súlytalanul, szétterjedve foszlottan semmivé, s a szellem sűrűsödött láthatatlan erővé.
Majd váratlanul láttam meg az isteni jelet, mely már kételyemben bizonyosságot teremthet...
S mégis, e lelki extázis, rémületes s csodás, mint a szerelem érintése, sokk s oldó forrás.
Az életnedvek eredője - félelem s öröm - feltöri időre kódolt pecsétjét ösztönöm.
Tudatomba rejtetten
korszakok
Sötétség ernyőjében magányomba merülök, s álmaim lidércében önmagamba ütközők.
- Az emlékek érzésekké válnak.
Ki sértők árnyaira fénycsillámokat öltök, s elmémnek foncsorára így visszatükröződök.
- Az érzések félelmekké válnak.
Ösztönöktől terhelten kéregcsúcsokra török, s múltukra mészgerincen koszorúkat kötözök.
- A félelmek hasadtakká válnak.
52
Szellem-szemelvények
Fogva tart távol s közel, keringve árnyal bolygóm, teremt űrt és kendőz el.
Depressziók öveznek, az áhított rend; korlát...
Dózis-álmok mérgeznek.
Sunyi szemhasadékon dagadt hypo-szívekkel üzennek agymoslékon.
Feszülő szellem ékek pattanó képdúcai;
mutáns jellem-emlékek.
Befelé hasadás
(Az elgépiesedőgondolkodás ellen...)
Sziszifusz élet - orális képlet, majd anyagcseréd -
gyűjtője heréd - emberi lávát,
bolygó hamvát, lövellve kódot -
sorsodban oldót...
Alparabolát, metafizikát...
Keresve arcát,
megvívja harcát - leleményében -
rejlik génjében;
isteni elit!...
Mily moduszt vetít?!
„Atomulátok”, nanorobotok...
én, ember vagyok,
mikro-hablagyok!...
„ a to m u lá to k ” = e lg é p ie se d e tt g o n d o lk o d á sú em b erek
54
A formák
Ahogy a letisztult formák kiáltanak - elementáris - bennük rejlő erővel hatnak.
Oh, vonalak! fondorlatokkal élve hogy futnak, idegeimben már mily tűzzel kígyóznak.
Újévi fohász
Óh, Istenem! Óvd az írót, az élet vizében zúgót...
Az időtlent, álmodozót, táguló térben utazót;
a teremtő illúziót!
Segítsd,
hogy kérhesse irgalmadat, s gyógyítsd,
közvetítve szavaidat!
De ha kell, büntess engemet, s szeress,
hogy tarthassam meg hitemet!
S engedd,
hogy élvezzem a reggelem, s kicsit
szerethessem az életem!
56
Az életút utórezgése.
Spontánia
A látásmód, szemlélet, a kapcsoló
dó gondolkodás és kifejezőeszkö
zeinek helyessége s egyben újdon
sága, csak akkor érdemel figyel
met, elismerést, ha, a specifikusan társadalmasitott művész-hierar
chia arra érdemesnek, azaz fi
gyelemreméltónak ítéli meg.
Ugyanakkor, kevés hiteles al
kotó él, aki önzetlenül új s más aspektusokkal örvendeztetné meg magát és a világot.
Egyáltalán, számuk, de az élet más területeire is érvényes fenn
maradási törvényszerűségek kép
viselete, az azzal való azonosulás miatt sem várható el a természe
tes kiválasztódás, a megfelelő szűrés.
Magától értetődő tehát, hogy csak a tisztességes munka erőfeszíté
sei hozhatnak eredményt, sikert az arra hivatottaknak. Számukra nincs más út!
Születésnapodra
Ahogy világodra ébredezve, találsz rá, és életre rendezve, tár végtelent okos tekinteted, melyből késztetésed merítheted.
S a vágytól álmod illúziói - olykor megélve affekciói, halak-csillagképtől vezérelve - jegyével örökre megjelölve,
teremti a szellem elemeit, védve a Föld szervi képleteit.
S majd gyermeki mosolyba vetülve - nem génhasadtan - beteljesülve, kapocsként a múltad örökében;
élj tovább a jövő reményében!
58
Egy villanásnyi eszmefuttatás a szép fogalmáról.
Valaminek, vagy valakinek széppé érzé
kelése, egyben egyéniségünk, karakte
rünk visszatükröződése.
Általánosan: a világegyetem, a termé
szet kellemes, gyakran meghökkentő, de mindig megújulni kész, természetes egysége.
Az emberi kreativitás és a gyönyörköd
tetés váltakozó impulzusainak alapele
me. Egyfajta spirituális elragadtatás, mely érzékszerveink által nyújt különle
ges élményt, befészkelve magát tudatunk
ba, és sokszor varázslatos hatást gya
korolva tudatalattinkra.
Az emberi alkotókészség ihletettségé- nek kifogyhatatlan tárháza, amelyből mindig meríthetünk. Halmozódva; a gyö
nyör eszenciája, melyet számunkra - férfiaknak - maga a nő testesít meg.
A szépség művi megjelenítésének for
mációi, már az ember által létrehozott terminológiai kategóriák, melyek alapja, maga a természet, ami kölcsönhatásban az emberiség épülését, örömforrását
Spontánia
Atom máglyáin sugárzón
Álmodom-n, remegőn, érzékenyen - érzékletesen...
Szomjazom-n, égetőn, szerelmesen - szenvedélyesen...
Vágyódom-n, őrlődön, egyenesen - természetesen...
Hányódom-n, emésztőn, ösztönösen - örökletesen.
60
Szomjúság
Vegetációm zárt napjait fejtem le és öltöm magamra, a lét sziszifusz-moduszait hányom minduntalan árnyamra.
Várva életforrás ereit: -
Gyújts hajszálnyit rövid utam ra!...
Úgy, mint régi vágyak ízeit, gyógyírként majd tikkadt ajkamra.
A szenvedőkért
Óh, mily vad düh őrjítő hatalma, fog, szorít, talán örök ártalma?!
Félelmem béklyója véd magamtól, s vérem árama tisztít agyamtól.
Testem mérgeit könnyem apasztja, mert oly sok társam sorsát siratja.
62
Terjedő szürkeség
Még érzékelem
a nappal szűrődő fényeit, mely egyre mérhetetlen
ernyedő pilláimmal - nyom el idegembe
hatolt lét szürkeségeit, szellemem váltó,
fölém magasodó árnyammal.
Még ágáló s ránduló ösztönöm reflexeit tudatomnak-feszül,
sűrűsödő kontúrommal.
Terjed testtelenül,
elfedve mérnem chipjeit, vegyülni kész, újra -
eredő gondolatommal.
A szorítás tágulatában
Élő energianyalábok koncentráltan űrt zavarnak, a láthatatlan sugarában,...
és mikrogének programjai uralkodnak álszellemen, a kavargó lét viharában...
S a jellemoldók, szorítanak a szférikus időgyürű spontán jel tágulatában.
Csak hitt örök eszmekor repít a gondolkodó végtelen pályájának változatában.
64
Spontánia
Önkéntelen benyomások a tisztaságról
Nemxsak az általános, fizikai érte
lemben vett tisztálkodásról, a külső
leg is megjelenítő testi karbantar
tásról és azok formációiról van szó.
Szeretném ébren tartani a mentális, érzelmi-észbeli és a spirituális, lelki- -szellemi, a teljes emberi organikus- ság, de környezetének ápolási igényét is. Mindez, a látásmód tanult és meg
tapasztalt módozatainak aspektusa
it öleli fel, a globális higiéné és a mentálhigiénián keresztül az abszo
lút tiszta érzés közérzetre gyako
rolt hatásainak elemeit érintve.
Létünk alapvető igényeiként, a tovább
fejlődés jellemzőiként kell, hogy je
len legyenek, és a viszonyulás s a vi
szonyítás mindenhez való kapcsolatát kell, hogy jelentse. A lelkiismeret kiegyensúlyozott biztonságát, az abban való bizonyosságot - a tisztánlátás - az adottság, képesség és tehetség tudatszintjének s kölcsönhatásainak
Ihletemhez
Rejtezz bennem óh, ihletem!
Oldd fel dús, földi életem,...
és fejtsd meg titkos képletem!
A szerző
66
Belső zenei hangok
Óh, hangok! óh, ti idegnyugtatók!
Óh, ti olykor mocskot le s feloldok!
Zsongón - borzongón csillapítsatok!
A szerző
Szemük tükrében
Zavarodott vagyok, mert ma még zavar e zűrzavaros világ, tudatukon belül, csak egyre-egyre rág.
68
Aforizmák
Bölcseletek lírikus gondolatokban
Vezérfonal
Az emberi szellemet mindig eszmék vezérlik, irányítják s zavarják;
a rendet csak remélik.
Paradicsomi
A Föld és az élet - Isten adománya, a szenvedés pedig, az ember vívmánya.
Realitás
Könnyeink tiszta fénytükre, illő malaszt a jövőnkre.
A szerző
Aforizmák
Ámítás
Az ártalmas élvezetek szuggesztív
vonzása,
önmagunkban hordozott ellentétek
oldása.
Intelem
Az emberiség egymásból él, ezért egymástól örökké fél!
A mérleg nyelve
Tökéletességed,
a tökéletlenségek betege, az érzékenységed,
az érzéketlenségek mérlege.
A szerző
70
Aforizmák
Vállalkozói szemmel
Nem azért vagy, hogy jót tegyél, hanem, hogy több pénzt termeljél!
Beteljesülés
Az ember természeténél fogva saját górcsövén keresztül szemléli világát,
de ha másokéiban is képes meglátni majd a világegyetem talányát;
akkor tán, közel kerülhet már ahhoz is, hogy úgy tekintsen majd mindent, mint a sajátját!
A szerző
Aforizmák
Értékítélet
Valaki, ha tapasztaltabb,
még nem biztos, hogy eszesebb,...
de ha tovább csiszolódik - együtt már a többivel felérhet az oly régóta áhított bölcsek kövével.
A pillanat
Majd ha már minden kötél szakadt,
s a valagad is elég dagadt,...
s Khárón ladikja el
ragadt, ...
gondold át; - utánad mi maradt?!
A szerző
72
Aforizmák
Lehetőség
Ha majd Isten naggyá tesz, segít, hogy örökké élj,...
ha nem, hát akkor se félj!...
Ember még attól lehetsz.
Nem szintetizálható
A lelkiismeret olyan kincs, amely ha birtokodban mégsincs, soha meg nem vásárolható.
T ermészetünkről
Az ember a pillanatot sokszor várja,
de a gyengeséget mindig kihasználja.
A szerző
A kiváltságosok rendjében
Ok olyan világban élnek, melyben mindenki már létének cinkosa, és melyben az írott, az íratlan társadalmi körének biztosa.
Sivárság
Már semmit sem szívből csinálunk, minden csak formaság minálunk.
74
Jelenés hullámaiban
Tudatalattimban - valahol mélyen, olykor fel-feltünik - majd minden éjen, az idők távolából - álomkéjen...
Csillagkapum sugárzó rejtélyében - árnyad sziporkázó sziluettjében lényed - gondolatom vetületében.
Idéz, delejezett térben érintve, érzékeim szenvedélytől gerjesztve,...
tobzódó ingert - vágyakat ébresztve, derengsz fel bennem - terjedve lüktetőn, hullámokat vetve, csapongsz lebegőn, gyönyört remegtetsz - oldva fel enyhítőn.
Holtpontról
Fon az undorító, nyúlós szellemuralom...
Fomaldehid, ammónia és még ki tudja mily üledék, őskotyvalék sava oldhatja ki kora - bábállapota életvizének, a kezdetleges alkotó emberi térnek mindig változó variánsait? De tudom, az elme s a képlencse villanó csapjai álmainkban írnak ki a jövőnek trendet, és a fénycsapda pálcikái majd a rendet- tördelnek - nihilt stimuláló vakfoltjára s a hazugságok megtisztító formájára.
És a testetöltők szférikus alakjai
kezelhetnek génregulátort s tiszta m ám ort...
Az igazaknak és az életért haltaknak.
76
Megkísértő messzeség
... árnyaddal lélegzem,
melyen fel-feltűnő holdfényben szűröm át képedet.
Álmoddal érkezem, éjen kiterjedő szellemben szövöm át jelemet - erős kötelékké - szorosan.
Vágyammal vétkezem,
mélyen meg-meggyötrő ingerben...
Hűtöm hát véremet - imámmal fékezem,...
kéjen megerjedő cseppekben őrzöm hát hevemet -
közös élményekké-szomjasan.
Sötétlőn fénylő álmaim asszonya
Bőre bársonya, haja selyme-loknija, légies termete, nőies formája,...
s mily kellem-bűbáj sugárzó finom sármja9!
Földet díszítő virágszirom mozgása, érzékeket babonázó vitalitása,...
kéjes, borzongató hangjának varázsa?!
S az erények öt - léte, sodró szelleme, egyenes és mégis rugalmas jelleme,...
lelki harmóniát tükröző éj szeme?!...
Csodálattal tölt el isteni eleme!
78
Metamorfózis
Új érzések, áramlatok; - zavarnak?
Újak s újabbak be - és átkavarnak...
Majd egyre űznek-szürnek, átitatnak.
Alakulnak formálgatva, átrendezve - érzékenyen, olykor meg-megérintve.
A szellemet, vágyat s a testi gyönyört - óh, idegeimben hányszor meggyötört?!
Új közeggé - benned érve feltárnak, a tiszta szerelemnek - önmagának.,.
S most már nem fontos semmi majd megvárnak!
Sorsommal szinkronban
Beesteledve - elmerengek sétálva,
idézgetve még kint - belső csendre várva.
Figyelve a légkör halkuló zajára,
vigyázok hát megannyi nesz nyugalmára.
Kísér, s önkéntelen követem magamban, a tudattá válót - tudatalattimban - téged ismerve fel gondolataimban.
Örömőrző, tán ébredő álomnak tűnő,...
vagy talán még feszültségem szembetűnő?
Mindenesetre izgalmas talányként hordozlak hormonjaim hatásaként, játszadozva vágyaim játékával -
élve a természet ajándékaival.
80
Még benned rejtezem
Amikor a Hold világot rejt, s kísérteié rejtélyeket fejt - álomvalódról;
emlékfény éled csillagodról.
Hintve, szóródva, megcsillantva léted s terét - a természetét...
Árnyalva - magadban takarva - hiába kutatsz, már nem találsz.
Majd reménykedve,
titkon egyre vársz - vágyakozva, éjt dédelgetve,
s beleolvadsz a költészetbe önkéntelenül,...
Zár be mindörökre - legbelül.
Emlékedben bujdosva
(A múltba vesző ideámról)
Most a gondolatom forgataga rejt, de más térsíkokban
forgatva is sejt,...
Míg az álomvilág ittasan felejt.
Majd bódultán is vár a múlt szelleme.
Kísért újra oly sok fájó eleme:
mert még mindig bennem ragyog a szeme.
82
Álomképekben
(Ideámról)
Mindazok - a fényforrások nem érted égtek s lobognak, óh, csak az illúzióknak!
Igaz, hogy elkápráztattál, de a csillanó képláncok, nem voltak mások, csak álmok.
Ideámat vesztetten
Fájdalmam teremtő verete,...
milyen régi már eredete?
Most nem lelem... erőm vesztettem, hisz hitem benned felejtettem.
84
Hitem átkodban
(Ideámnak)
Hiába várom, már vissza nem adod, csak nevetésed visszhangját hallgatod...
Lassan ködlő fénysugárként szétoszlok, és a zúgó szél leplében zokogok.
Szinopszis
(Axióma)
Szellemet és tisztaságot kaptam, de nem tudtam megosztani senkivel, ... hát belém haltak.
Igazán egy tündérre szerettem volna szellemileg, lelkileg és fizikai
lag egyesülni, mert a Földön a
„nőre” nem találtam rá...
Egyedül kedves tudni és akarni.
Akkor meg mi a fenének éltem?!
Úgy tűnik, életutam során célkitűzé
seim közül a legfontosabbal vala
hol a téridőben elveszítettük egymást.
Útitársam gyakran csak a gyötrelem volt. A szerencsétlenség pedig a leg
nevetségesebb dolog a világon,... hát így körülröhöghettem magam.
Flangom könnyeim fényét vajon meddig takarhatja, és a boldogságra való
képtelenségem mindezt hogyan palástolja?...
86
Tézis az orvosláshoz
Az emlékezet és a képzelet teremti és öle meg a szellemet,
s a szellem hatja át a lelkeket,...
és együtt - az erő az életet;
mely úgy teljes, ha tárt a szeretet.
Ismét élek
Újra áldottnak,
s végre boldognak, a jel jegyéből -
élő reményből melyet követve -
s örömet lelve - érzem, hogy vagyok!...
S mosolygó napok, mint zengő dalok,...
hisz benned gyúlva, szívedbe bújva -
oldva áradok.
88
Őszülő jelmezen
Őseimben várva, s áldva megéltem - de még hordozom jelemet és az életet,...
s emlék-árnyamban villanva éltetem majd a népemet...
A mát és a földet őrző isteni pillanat nyugalmát.
S a hit erői ölelve, - így szeretettől vezetve lobogok, míg ki nem hunyok.
De addig is, - megálmodom poézisen karneválom.
Ott, nem ütköznek érdekek, csak színesen forgó jelmezek...
s a legszebbet s a herceget - ékezve az ünnepeltet;
a rím dalát - kadenciát,...
s a jónak kiáltva vivát.
Utószó
A közelmúltban régészek egy csoportja arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy az eddigi kutatá
si eredményekkel ellentétben a civilizáció késő
őskori, kora-ókori időszakából Máltán fennmaradt, a legújabb tudományos metodikával vizsgált épü
letmaradványok még idősebbek a Babilóniában és Egyiptomban feltártakénál is. Figyelemmel e kor
szak településeire - beleértve a bibliai városokat is Máltán épült a legtöbb templom, i. e. 8000 évvel.
A beszámoló kapcsán nem is az keltette fel a fi
gyelmemet, hogy a kutatók korábban tévedtek az épületek korának meghatározásában, hanem az, hogy e földközi-tengeri szigeten az akkor élő vallá
si csoportok milyen kirívóan rivalizáltak egymással a szentélyek architektúráinak és ornamentikáinak kialakítása tekintetében. Jó lenne tudni, hogy akkor milyen érdekeket szolgálhatott mindez?
A hír, úgy tűnik megbízható, habár a tudomá
nyos hipotézisek sok-sok verziója okozott már meglepetést az idők folyamán. Vajon, mit takarhat
nak a korok mélyebb rétegei?
Mindenesetre, nagyon keveset tudunk az embe
riség múltjáról.
Gondoljunk csak a sok tekintetben feltételezet
ten felvázolt késő-őskori időszakra, beleértve a nagy valószínűséggel lezajlott vízözönnel, vagy az Atlantisz-szigettel kapcsolatos apokrif legendákat is.
90
Annyi azonban bizonyos, hogy a tudományos kutatások sok adalékkal járultak hozzá a régmúlt emberének jellemrajzához. Emlékezzünk csak a sokak által ismert - és talán át is élt - történetre, amelyben az „egyszeri ember” azért épített nagyobb és díszesebb házat a szomszédjánál, hogy azt bosz- szantsa!... Mily párhuzam a tízezer évvel korábban élő máltai istenfélőkkel?! Ma is hasonló jellemvo
násokkal megáldva kell a kor emberének a társa
dalmi elvárásoknak és kihívásoknak megfelelnie, csak már jóval kiélezettebb körülmények között.
Eltöprengve, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy most, a tudatra ébredő polgár egyéni érvénye
sülésének kérdése kelt legnagyobb riadalmat és fejtörést.
A lassan feledésbe merülő misztériumok lélek
nyugtató hatásaival ellentétben ma kizárólagos sze
repe csak az életminőség - anyagiakban mért - minél rövidebb időn belül megvalósítható emelésé
nek és a hosszú élet eléréséhez vezető út keresésé
nek van.
A lehetőségek viszont - bármilyen lehangolóan is hangzik - , igen behatároltak a pénzcentrikusság versenylázában égő világunkban.
A valóságra - kvalitástól függetlenül - , minden
kit elég hamar rávezet környezete. Szűkebb és tá- gabb pátriájuk sajátos érdekképviselete folyásolja be a tapasztalatlanságot. Természetesen, hatásme
chanizmusának hatékonyságától függően.
akkor válhat igazi emberi karakterré, ha azt céljai
nak beteljesüléséhez vezető megpróbáltatások meghatározzák. Ehhez viszont, erős egyéniségre van szükség.
Az út, direkt és indirekt hatások és kölcsönha
tások csapdáin át vezet, és üdvösséget nem garan
tál. Ahhoz szellemre, lelkiismeretre és helyes érték
ítéletre van szükség mindhalálig, s a lélek nyugalma elnyerhető.
A boldogulás reményének beteljesítéséhez kívá
nok minden kedves olvasónak sok erőt, egészséget és a nehéz helyzetekben oldó derűt!
A szerző
92
Epilógus
A sorskód metafizikai teóriája
Gyermekkoromban - az élet mechanizmusának kezdetleges, felfedező időszakában már hittem az intelligencia valamilyen megkülönböztető formájában, mivel minduntalan tapasztalnom kellett az emberek megnyilvánulásainak széles skálán mozgó különböző
ségét. Ebben a hitemben később az ujjlenyomat krimi
nalisztikában alkalmazott bizonyítási eljárásának mód
szere is megerősített. A nagy áttörés a kilencvenes években következett be, az intelligencia génjének fel
fedezésével, mely nagy elégtétel volt számomra. Fi
gyelve és érzékelve a bio- s más technológiák roha
mos ütemű fejlődését, biztos vagyok abban, hogy a jövő évtizedei sok, korábban fantasztikusnak hitt hi
potéziseit igazolják majd. Elgondolkozva az emberek másságán, az abból is fakadó különböző élethelyzete
ket megélő egyediségein, arra a következtetésre ju
tottam, hogy a sorsok kölcsönhatásban vannak a megjelenitő eltérőségükkel, melyeknek megkülön
böztető jegyei, kódjai kell hogy legyenek. Sorsunk a csillagokban meg van írva - hallhattuk sokszor. Tehát, az ember már régóta érzi, érzékeli e költői kép erede
tét.
Mindebből csak az következhet, hogy meg va
gyunk jelölve, hiszen alkotóelemeink a csillagokból erednek. A jelnek, az un. kódnak azonban meg kell
A megjelölés pedig csak a magzat fogantatásakor, a szülők személyiségjegyei által hordozott és az aktus idején metamorfizálódó sajátos metafizikai állapot, és a kozmikus jelrendszer együtthatóinak pillanatában következhet be, a férfi ivar - és a női petesejt egyesü
lésekor, az új egyed sejtmembránjára ható szubsztatikus és transzcendentális erők hullámai által, specifikus rezgésekkel.
Gondoljunk csak arra, hogy a megszületés idő
pontjából, a csillagok és a bolygók együttállásaiból próbálták és kísérelik meg ma is az asztrológusok a sorsot kinyomozni.
Milyen érdekes lenne a jelek, jegyek kimutatása és értékelése alapján már a magzati időszakban tudni, hogy milyen élet várhat az esetlegesen meg
születő emberkére?... Vagy mégse?!
Kecskemét, 1999. június 9.
A szerző
94
... S egyszer...
Kapjon új értelmet a
szenvedély, a racionalitás és a morál együttes eszményképe,
az ökológiai és a társadalmi egyensúly megteremtéséért...
De „tegyetek” is érte!
Keressétek!... Végül úgy is
„rájöttök” - az igazság bennetek van!
A szerző
Művészeti stílus
- Empirikus spontanizmus
Definíciója:
A tanultak, a tapasz
taltak által fejlődő sajátos bölcselet spontán ihletésű mű
vészi megnyilvánulása
A szerző
96
TA RTA LO M
E lő s z ó --- —3
H ozzátok, akikhez szól! --- 5
A költészetről r ö v id e n --- 6
Ars poétikám —...7
Stílusom -...-...— 8
B e v e z e tő ... —9
M o ttó --- 14
A m ottóh oz---15
Rák jeg y é b e n ...-... ... 16
T ö ltő d és... -... 17
K iterjed v e --- 18
Jövőm re v ig y á z v a --- 19
22. születésnapodra...— 20
Bennem d o b b a n v a ---21
Erőd, g y e n g e sé g e d ---22
A szen ved ély vonata--- 23
K étségünk oldásában--- 24
In sp iráció---25
Szereteted... 26
C sillagok p o r á b ó l... 27
Spontánia - A gondolatok o k á n ---28
A rn yjáték --- --- 29
Spontánia - T ézisek, hipotézisek---32
A rcta la n u l--- 34
L ö rfo rg á s--- --- 35
Karm ám --- 36
V áltozva, v á lto z a tla n u l--- 37
A XXI. század e lő e stjé n --- 38
G yökereim et v esztetten ... 39
Mióta már?---43
Virtuális valóságom--- 44
A végtelen képeihez--- 45
Aggódva j övödért--- 46
Önhipnózisban---47
Devolúciós rejtély?--- 48
Spontánia - Velünk, önmagunkért--- 49
Jövőtudatom---50
Bennem csendesülve--- 51
Tudatomba rejtetten---52
Szellem-szemelvények--- 53
Befelé hasadás---54
A formák---55
Újévi fohász---56
Spontánia - Az élet utórezgése--- 5 7 Születésnapodra---58
Spontánia - Egy villanásnyi eszmefuttatás a szép fogalmáról — 59 Atommáglyám sugárzón--- 60
Szomjúság---61
A szenvedőkért---62
Terjedő szürkeség---63
A szorítás tágulatában--- 64
Spontánia - Önkéntelen benyomások a tisztaságról — 65 Ihletemhez--- 66
Belső zenei hangok---67
Szemük tükrében---68
Aforizmák--- 69
Jelenés hullámaiban---75
Holtpontról--- --- 76
Megkísértő messzeség--- 77
Sötétlőn fénylő álmaim asszonya---78
Metamorfózis--- 79
Sorsommal szinkronban--- 80 98
Még benned rejtezem--- 81
Emlékedben bujdosva--- 82
Álomképekben---83
Ideámat vesztetten---84
Hitem átkodban---85
Szinopszis---86
Tézis az orvosláshoz---87
Ismét élek---88
Őszülő jelmezen---89
Utószó--- 90
Epilógus---93
...S egyszer---95
Művészeti stílus---96
