374.
Kényszeregyességi likvidácíó.
I r t a : Dr. György Ernő, az O H E i g a z g a t ó j a .
I.
Az utolsó évek gazdaságtörténetének jogéJeti visz- szatükröz'ése mutatkozik abban, hogy megoldásra váró problémák, a jogfejlődés ujabb jelenségei és intézményei az inzolveneiális jogélet terén lépnek fel nagyobb szám- ban. Az összeomlások lebonyolítása jogi téren is több gondot okoz, mint az u j alakulások alapítási problémái.
Az alábbiakban oly jogi problémakörrel kívánnék foglalkozni, amely egy újszerű jogintézményt: a kény- szeregyességi likvidáció kérdését tárgyalja, a fizetéskép- telenségek lebonyolításának oly ujabb formáját, mely, már bizonyos keretek között átment az életbe-, de amely- nek elméleti és irodalmi téren való taglalásával nálunk még nem találkoztam. Éppen ezért, a fogalmak tisztá- zása és ez intézmény mibenlétének megfelelő körülhatá- rolása szempontjából is mellözheíetlennek tartom néhány alapvető elvi szempontnak, ez intézmény kifejlődésének és jogéletünkben ezidöszerint elfoglalt helyzetének tisz- tázását.
II.
A kénys-zeregyességi intézménynek eredeti alapgon- dolata az, hogy az adós a. hitelezőktől elnyerendő elenge- dés és fizetési időbeosztás folytán üzletének továbbfoly- tatását biztosítani legyen képes. Ezt a gondolatot ezidö- szerint érvényben- lévő ké|nyszaregyességi rendeletünk bevezető szavai is kifejezésre juttatja, kimondván, hogy ez eljárás célja: „adós javára a hitelezők egy részére gyakorolható kényszer utján is lehetővé tenni eddigi gazdasági tevékenységének a lehetőséghez képest zavar- talan folytatását". Ez a kénys-zeregyességi eljárásnak, hogy ugy mondjuk, pozitiv irányú célkitűzése. Egy ne- gatív irányú törekvés is benne rejlik azonban a csödün- kiviili 'kényszerügyesség gondolatában, s ez az eljárásnak csőd elháritó jellegében jut kifejezésre, abban a hatásá- ban, hogy a esőd sziikségképeni értékrombolásával szem- behelyezi a fizetésképtelenség jogi lebonyolításának a csődön kiviil eső lehetőségét.
Gazdasági kihatásaiban ugyanis — a csőddel szem- ben — a csödönkiviü kényszeregyesség intézménye kü- lönösen két oknál fogva tekinthető kielégítőbb lebonyolí- tási módnak. Egyrészről, mert a csödszerii értékesítés mindig és szükségképen értékrombolással jár. Azokban
a szakértői jelentésekben, melyek a felmerülő fizetéskép- telenségi esetek gazdasági helyzetképét tüntetik fel, a va- gyontételek értékelésénél lényegesen eltérő felállítást találunk a szerint, hogy az üzlet továbbfolytatásának lehetőségével,^ annak nyugodtabb tempójú, kommerciá- lis lebonyolításával és végül csőd esetén való kényszer- értékesítésével kell-e számolni! Csödszerti értékesítés esetén, szemben az egyéb lebonyolítási módokkal, a va- gyonértéknek messzemenő devalvációja áll be. Emellett ctt van az a további szempont is, hogy mig az üzlet folya- matosságának biztosítása mellett, kommerciális módon történő likvidáció az üzlc-t eszmei értékének a tranz*
akció körébe való bevonását is lehető teszi, addig csőd esetén az üzlet megszervezettségében rejlő goodwill érté- kok teljesen elpusztulnak, az üzleti berendezésért, ame- lyet gyakran nagy költséggel létesítettek, alig lehet vala- mit elérni s az üzem gépeit és szerszámait nem egyszer csak mint ócskavasat lehet számításba venni.
A másik, a csődlebonyolitással szükségképen együtt- járó hátrány, amely a hitelezők kielégítési alapjának megteremtésében súlyosan érezteti befolyását, abban je- lentkezik, hogy a. csődeljárás nem biztosítja az adós ak- tív közreműködését a vágyonéi tékek likvidációjában. Az a köiiilmény, hogy az adós teljesen érdektelenül s nem egyszer ellenséges szemmel nézi a csőd keretében folyó vagyonlikvidációt, szerintem a rendkívüli kedvezőtlen cscdlehonyolitásoknak egyik nyomatékos oka. Kétség- * telen igazság, hogy senki sem tud olyan megfelelő módon vagyontárgyakat értékesíteni, mint a közvetlenül érde- kelt fél, aki e vagyontárgyakkal maga rendelkezett, aki üzlete természetét ismeri'és tájékozva van azzal kapcso- latban az értékesítéssel összefüggő számos oly részlet- kérdésről, melyeket az egyébként kellő gazdasági tájéko- zottsággal biró harmadik -Személy nem tud egykönnyen áttekinteni. A kintlevőségek behajtásával, a tömeggel szemben támasztott követelések érvényesítésével kapcso- latosan felmerülő perekben rendkívül nagy fontossággal bir az a körülmény, hogy az adós a pervitelt intenzív, aktiv közreműködéssel támogassa, a szükséges adatokat, bizonyítékokat rendelkezésre bocsássa s közömbös vagy a tömeggel szembenálló harmadik személyeket titkon tá- mogató magatartása ne szolgáljon a perek sikeres lebo- nyolításának akadályául.
A csödönkivüli vagyonlikvidálásnak ezek az előnyei oly szembeötlőek s annyira nagy fontossággal birn-ak a hitelezői érdekek megfelelő kielégitése szempontjából, hogy joggal merül fel az a kérdés, le szabad-e ez előnyök- ről mondani a hitelezőknek akkor, amikor a kényszer-
3 7 6
gyességi eljárás fentiek szerint pozitív tartalmúnak jel- zett célja: adós eddigi gazdasági tevékenysége zavartalan folytatásának biztosítása, bármely oknál fogva nem ér- hető el. Itt különös figyelmet érdemel az a meggondolás, hogy az adós gazdasági tevékenysége továbbfolytatásá- nak biztosítása elsősorban és túlnyomórészt adósi s talán csak távolabbi vonatkozásaiban hitelezői érdek, mig a csödlebonyolitás elhárítása és egy a csődnél megfelelőbb módon történő likvidáció biztosítása elsősorban hitelezői érdek. Az adós számára a csőd és a likvidáció közötti kü- lönbségek inkább erkölcsi és büntetőjogi vonatkozások- ban jelentkeznek — a hitelezők számára anyagiakban, mert a külföldi példák alapján is kétségtelenül megálla- piható, hogy a legjobb csődtörvény és a legkevésbbé ki- fogásolható csödlebonyolitási eljárás mellett is kisebb gazdasági eredmény áll elő a hitelezők számára, mint a csődönki viili lebonyolítás esetén.
Ezek a szempontok éreztették kétségtelenül a hatá- sukat akkor, amikor a gyakorlatban a különböző európai országokban egyaránt kialakult a likvidációs egyesség, mint a fizetésképtelenségek lebonyolítási módja. Talál- kozunk ez intézménnyel mindenütt a biróságonkivüli, adós és hitelezők minden jogi szabályozástól kiviil eső konszenzusán alapuló magánegyessége körében. A hite- lezők megegyeznek a fizetésképtelen adóssal, hogy annak vagyonlikvidációját vagy maguk veszik kezükbe, vagy ezt az adós, de a hitelezők megfelelő ellenőrzése mellett intézi s a befolyó összegek képezik a hitelezők fedezetét.
De a likvidációs egyesség gondolata, az azt alá- támasztó célszerűségi momentumok folytán tovább is halad, túlnő a minden jogi szabályozáson kivüli magán- egyesség keretein s integráns részévé válik a törvényileg szabályozott kényszeregyességi eljárásnak, mint ez egyességek lebonyolításának jogilag akceptált, törvénye- sen megalapozott formája.
III.
A likvidációs egyesség jogintézménye a kényszer- egyességi jogrendszerekben — még pedig egyformán az egyébként alapelveikben eltérő rendszerű törvényekben
— olykép jelentkezik, hogy részletekbe menő, a kérdés minden vonatkozását szabatosan körvonalazó szabályo- zással nem állunk szemben. Ez intézmény jogi kialaku- lása azon az uton van, hogy a jog akceptálja azt, amit a gazdasági ¡szükségszerűség kialakított, de az ujszerii in- tézménynek a jogéletbe való teljes felszívódása még nem ment végbe. Á jog csak jelzi az életben élő institúciót,
annak néhány részletkérdését esetleg érinti is, anélkül azonban, hogy bárhol is kimerítő és teljes szabályozással találkoznánk. A likvidációs egyesség keresztülvitelének mikéntjét, az annak kapcsán felmerülő, számos irányban elágazó részletkérdések megoldását, az intézményt elvi- leg elfogadó kényszeregyességi törvények is, rábízzák az életre. Az itt érintett jelenséggel találkozunk a belga kényszeregyességi jogban, amely szól az aband-on d' actif intézményéről (24.. §.) s rövid rendelkezéseket tartalmaz a likvidátorok kirendelése és azok díjazása kérdésében.
A likvidációs egyesség alapgondolatát, azt hogy adós ak- tiváinak átengedése által hitelezőivel szemben tartozásai alól szabadul, a belga kényszeregyességi törvény, a rész- letes szabályozás mellőzésével, elismeri.
A német törvény is a gyakorlatban már ténylegesen fennálló, a magánügyességeknél elég széles körben jelent-
kező fzetósképtelenségi lebonyolítási módszert isméi- éi, amikór minden további részletezés és közelebbi körül- írás nélkül a kényszeregyességi eljárás körébe vonja, a likvidációs egyesség lehetőségét. E törvény 6. §-a egy negatív jellegű körnlrással utal a likvidációs egyesség törvényes elismerésére, amikor azt mondja ki, hogy ha az ajánlat a követelésnek százai ékszerű en meghatározott, részleges elengedésére vonatkozik, ugy a minimális kvó- tának 30%-na kell rúgnia. Ebben a közvetett körülírás- ban tekinthető adottnak az egyességnek az a másik faj- .tája, amelynél az ajánlat nem az adós tartozásának szá- zalékszeriien meghatározott, részleges elengedésére irá- nyul, hanem az egyesség lebonyolítása és a követelések ki- egyenlítése a vagyon likvidációjával nyer elintézést. To- vábbi szabályozását e kérdésnek azonban nem találjuk, de az itt jelzett törvényes rendelkezés folytán a német gyakorlat és jogirodalom a mai kényszeregyességi tör- vénynek két legális egyességi tipusát különbözteti meg:
az Erlnssvergleich-ot, amelynél az ajánlat százalékos el- engedésére irányul és a Liquidations- vagy Treuhands- vergleicb-ot, ahol százalékszerii elengedés helyett az adós vagyonának likvidációját ajánlja fel hitelezőinek kielégitésiil. A likvidációs egyességet a német jog a Treu- hand egyesség nevezete alatt azért emliti, mert e likvidá- ciós ügyességek tényleges lebonyolítása az esetek legna- gyobb számában a német jogban ismert Treuband intéz- ményének közbeiktatásával történik. Adós kötelezettsé- get vállal arra nézve, hogy vagyontárgyait hitelezőinek kielégítésére átengedi. Adós ós a, hitelezők egyrészről, másrészről a vagyon lebonyolításával foglalkozó likvi- dátor, szolgálati, vagy vállalkozási szerződést létesítenek a hitelezők részére átengedett vagyontömeg értékesité-
378.
sére. A kötelmi jog körébe eső e megállapodás azonban nem adja meg minden egyes esetben az itt különösen szükségesnek érzett teljes biztonságot. Ezért mutatkozik gyakran szükségesnek a jogi hatály megfelelő érvényre- juttatása szempontjából, a likvidáció zavartalan lebonyo- lításának a Treuhand fiduciárius természetű intéz ínye utján történő oly alátámasztása, hogy az adós vagyon- tárgyaira vonatkozólag a formális, fiduciárius tulajdon- jogot átruházza egy harmadik személyre, a likvidátorra
(a Treubänderre) azon célból, hogy ez átruházás a hite- lezők egyen lő, aránylagos kielégítésének biztosítása re szolgáljn. De az is előfordul, hogy a Treuhänder ez át- ruházás ellenében adóssal szemben az összhitelezök ki- elégítését vállalja. A német kényszeregyességi törvény -a likvidációs egyesség mikénti lebonyolítására nézve kö-
zelebbi szabályozással szolgálni nem akart. Ez intéz- ménynek puszta, elismerésével csak azt a lehetőséget kí- vánta megadni, hogy likvidációs egyességek az adós és hitelezői között — a részletek tekintetében általuk tetszés szerint megállapítandó módon — ne csupán a hitelezők 1100%-os hozzájárulása alapján jöhessenek létre, hanem itt is épen ugy meg legyen adva a többség majorizálási lehetősége, mint a százalékszerü elengedésre irányuló egyességeknél.
Az érvényben lévő magyar kényszeregyességi ren- deletek a likvidációs egyességet, mint a kényszeregyes- ség lebonyolításának önálló institúcióját el nem ismerték.
A mi kényszeregyességi jogunk az eljárás elrendelésé- nek előfeltételeként állapítja meg azt, hogy az adós meghatározott százalékot — a rendeletben előirt mi- nimális kvótát — ajánlja fel hitelezőinek. Nem terjeszt- het elő tehát joghatályosan az adós oly ajánlatot, hogy
— meghatározott egyosségi hányad felajánlása helyett — vagyontárgyainak átengedésével szabadulhasson köte- lezettsége alól. Az adósnak kvótát kell ajánlania és a fel- ajánlott egyességí hányada erejéig, a létrejött egyességnél fogva, az adós minden esetre kötelezettségben marad.
Ha a jogszabályok nem is teszik ilykép lehetővé azt hogy az adós százalékos ajánlat mellőzésével, aktívumai értékesítésének felajánlásával mentesüljön kötelezettsé- gei alól, az a gazdaságilag egészséges gondolat, amely a likvidációs egyességbon rejlik, keresztültört minálunk is. Az OHE-nak az egysségek létrejötte körüli tevékeny- ségében közvetlenül szemlélhettem e lebonyolítási forma iránt megnyilvánuló szükségérzet jelentkezését, az an- nak kielégítésére A'aló erőteljes törekvést és az ezek alap- ián kialakuló intézmény fejlődését.
Amikor a hitelezők adósukkal az egyesség megkö-
té-se kérdésében tárgyalnak, ti felajánlott kvótahányad- nál mindig nagyobb szerepet játszik az annak teljesítését valószín,üsitö biztosítékok kérdése. A hitelező a legszíve- sebben a külső segítséget, a kezes állítását látja. Ám ha ez nincs meg, már pedig a mai nehéz viszonyok között és különösen a nagyobb gazdasági jelentőségű ügyek- ben nem egy könnyű jó kezest szerezni, ugy mint minimá- lis kívánság jelentkezik az a követelmény, hogy az adós legalább azt a vagyonértéket, amellyel maga rendelke- zik, kösse le megfelelő módcn hitelezői számára. Ingat- lan vagyonnál adott a jogi forma: a jelzálogos bekebele- zés. Vannak ritka esetek, ahol egyes. értéktárgyak, ék- szerek, biztosítási kötvények Letehetök, zálogtartó részére kiadhatók. Sokkal nagyobb nehézségekbe ütközik azon- ban az élő üzletben rejíö vagyonértékek biztosítása, még pedig nemcsak a jogosulatlan vagyonielvonás megakadá- lyozása szempontjából,- hanem -abban a tekintetben is, hogy az adós ne folytassa a végletekig a hitelezők szem- pontjából reménytelen, gazdasági eredménnyel nem járó üzleti tevékenységét, ne élje fel aktíváinak roncsait, ha- nem ha már az egyesség normális lebonyolítása lehető- nek nem mutatkozik, a meglévő vagyonértékek gyors értékesítése juttassa hozzá a hitelezőket azokhoz az aktí- vákhoz, -amelyekkel az adós még.rendelkezik. Az egyes- seg teljesítését'alátámasztó biztosíték keresése utján ju- tott el nálunk a gyakorlat a. likvidációs egyesség életre- hi vasának szükségességéhez. A hitelező biztosítani akarta a. maga számára az adós üzleti vagyonában rejlő értékeket, intézményesen kivánta megakadályozni azt, hogy az üzletet adós továbbvigye akkor is, amikor már hitelezőivel szemben kötelezettségeinek eleget tenni nem tudott — ezen érd-ekek szempontjából mutatkozott szük- ségesnek a likvidációs egyesség oly alakjának megterem- tése, amely az itt jelzett szempontok érvényesítésére al- kalmas. Egyes hitelezők felvetik az egyesség megkötésé- nél azt a kívánságot, hogy a likvidációs jog a hitelezők részére biztosíttassák s ez a körülmény az egyesség szö- vegébe is helefoglaltas-sék. E kívánság-ok gyakoribb je- lentkezése arra vezet, hogy az egyességkötéseknél a likvi- dációs jog kikötésével gyakrabban találkozunk. A likvi- dációs klauzula belekerül az e-gyességek -szövegébe -s mi- után az ily ügyességek' birói jóváhagyásban részesül- nek, o kikötések az egyezségek lebonyolitásánál — min- den jogi szabályozás hiányában is — teljes mértékben érvényesülnek. De a:z igy kialakult tényleges helyzet, a kikötések szélesebb körű alkalmazása, hova-tovább elő- térbe helyezi a törvényes szabályozás szükségességét a gyakorlatban, az egyes esetekben felmerült szükségérzet
b 8 0
folytán már alkalmazott likvidációs kikötések jogi alá- támasztását A gyakorlatban már ténylegesen kiala- kult intézmény jogi körülhatárolásának szüksége vezet a 6340/1927. M. E. sz. rendelet 4. §-ának életrehivásához, amely a likvidációs egyesség tekintetében állapit meg bizonyos jogszabályokat s e ténylegesen kialakulni kezdő intézményt a jog által is elismeri.
I V .
A 6340/1927. M. E. sz. rendelet 4. §-a mindenek elölt azt az elvi megállapitást tartalmazza, hogy joghatályos- nak ismeri el azt az egyességi kikötést, mely szerint az adós a vagyonához tartozó dolgokra és jogokra, a hitele- zők javára, az OHE által gyakorolható értékesítési jo- got biztosíthat. E rendeleti szabályozásból kitiinöleg is azonban nem a valóságos likvidációs egyességet hivja életre ez a rendelkezés, nem adja meg tehát ez sem a le- hetőségét annak, hogy adós százalékszerü kvóta felaján- lása nélkül vagyontárgyait bocsássa rendelkezésre hite- lezői kielégítésére, hanem az idézett rendeleti szakasz ki- fejezetten megállapítja, hogy az értékesítés voltaképen
„az adós részérő! vállalt fizetési kötelezettség teljesítésé- nek biztosítására-" vonatkozik. E rendeleti szabályozás után is változatlanul fennáll tehát az a jogi helyzet, hogy az adós csak a rendeletben előirt százalékszerü hánya- dokra és a megállapított időbeosztásokra figyelemmel terjesztheti elő ajánlatát. Az értékesítés lehetősége, mint az egyesség teljesítését biztosító, garanciális jellegű klau- zula kerül be az egyességi jog körébe. Bár tehát az adós egész vagyona az értékesítési eljárás során a hitelezők javára lelikvidáltat.ik, ha abból a kvótahányad teljes fedezetet nem nyer — adósnak kötelezettségben mara- dása a különbözet (esetleg a felélesztett tartozás összeg) erejéig változatlanul fennáll. Hogy ez a megtörtént likvi- dáció folytán anyagilag mennyit ér a hitelező számára
— az más lapra tartozó kérdés.
A külföldi példáknak megfelelően, az idézett rende- leti szakasz is arra. -az álláspontra helyezkedik, hogy az értékesítés mikénti keresztül vitelére vonatkozólag a fe- lek megállapodásának enged szabad teret s csupán azt kívánja meg. hogy az értékesítés feltételei magában az egyesség szövegében tüzetes megállapitást nyerjenek, aminek szüksége egyébként fenforog már csak azért is, mert az egyesség az -adós és a hitelező között fennálló jogviszony szempontjából messzemenő jogi jelentőséggel hir és iey az itt- felmerülő kérdések tisztázása feltétle-
nül szükségesnek mutatkozik. A rendeleti szabályozás
azonban nálunk — a külföldi példáktol el t ér öl eg — egy további szempontot is érvényesit. A közérdekű vonatko- zások kidomboritása, visszaélési lehetőségek kizárása és a helyes lebonyolítás biztosítása érdekében teret biztosit a rendelet az officiózitás elvének a likvidáció keretében is, s a hitelezői autonómia által foganatosítható likvidá- ciós eljárást a birói impérium alá rendeli. Az a körül- mény, hogy az értékesítés foganatosítását a kényszer- egyes s égi. eljárásra illetékes biróság rendeli el, hogy e részben szükség esetére az érdekeltek rövid úton való meghallgatását előírja, hogy a határozathozatalra lehe- tőleg 48 órán belüli határidőt'állapit meg és az értékesí- tési eljárás során keletkezett sérelmek orvoslására elő- terjesztési jogot is ad — megadja a biróság részére a legnagyobb fontosságú kérdésekben való döntés és el- lenőrzés jogát anélkül, hogy tulhosszadalmas bürokra- tikus eljárásokkal ez ügyek gazdaságilag kielégítő, gyors lebonyolitási lehetőségét gátolná. Meg is állapithatjuk a legteljesebb tárgyilagossággal, az immár két évet meg- haladó gyakorlat alapján, hogy biróságaink a rendelet szövegéből kifejezésre jutó szellemnek megfelelően, az ügyek gyors és a gazdasági érdekeket' szemmel tartó el- intézését keresztül is vitték s ezzel nagy mértékben -já- rultak hozzá ez intézmény zökkenésmentes funkeionálá sához.
Az officiozdtás gondolatának a rendeletben megálla- pított körben való érvényesitése, a biróság intézkedési és ellenőrzési jogának az egyességi likvidáció körében történt intézményes biztosítása, amely a magyar jognak a külföldi példáktól eltérő ujitása, véleményünk szerint szerencsés megoldásnak bizonyult. Intézményes garan- ciát nyújt ez a visszaélések lehetősége ellen, vitás esetek- ben megadja a bíró számára a döntés lehetőségét, más- felől azonban e birói eljárás beiktatásával az intézmény hatákonyabb megalapozása, annak a közvélemény és az érdekeltek számára megnyugtató alakban való jelentke- zése és ezáltal az ily kényes ügyek elintézésénél annyira fontos bizalomnak megerősítése is lehetővé vált. Az a jogi lehetőség, hogy vitás esetben a biróság döntése ki- kérhető, valószinüleg szintén elősegítette annak a hely- zetnek a kialakulását, hogy az értékesités megkérésénél, a keresztülvitel módozatainak megállapításánál, az OHE, a hitelezők és az adós között nézeteltérés a konkrét ese- tekben alig merült fel.- A célszerűségi megoldások jelölik, itt is a követendő utat.
A likvidáció intézményének gyakorlati eredmé- nyeire. itt bővebben kiterjeszkedni nem kívánnék, rövi- den csak annyit említek meg, hogy, amint ezt az OHE
- . 2 6
8 8 2
1928. ^évi jelentése részletesen' kimutatja az 1927—
1928. évi folyamán intézett ügyekbein az előnyös jellegii és I. osztályú követelések teljes kielégítése után, a csőd- ben II. osztályú kielégités alá eső hitelezők részére átla- gosan mintegy 18% kvóta volt két hónapos átlaglebonyo- litási tartalommal biztositbató, ami a csődfelosztásoknál, a hitelezők szempontjából, összehasonlíthatatlanul elö- nyösebbnek mutatkozik. Hogy .a hitelezők közbenjötté- vel történő, kommerciális szellemben folyó, minden feles- leges bürokratikus munkát mellőző és jóformán semmi költséggel nem járó lebonyolítási mód a hitelezők szá- mára összehasonlíthatatlanul előnyösebbnek mutatkozik a csődnél, azt bővebben fejtegetni aligha szükséges.
A gyakorlati eredmények elérésében nagy szerep jut az adós intenzív közreműködésének, amelyet az OHE azáltal igyekszik megfelelően biztosítani, hogy a likvi- dáció lebonyolítását, mely a rendszerint alkalmazott egyességi szöveg iszerint az OHE-nek csak joga, nem pe- dig kötelessége .s amelyhez az adósnak az esetek nagy számában jelentős morális érdekei fűződnek, attól teszi függővé, hogy megfelelő garancia, kezesség nyújtásával a likvidációnak minimális eredménye a hitelezők javára eleve biztosíttassák. E garancia vállalás legnagyobb mo- rális előnye abban jelentkezik, hogy az adós és annak közelállói közvetlen érdekeltséget nyernek az ügy kielé- gítő lebonyolításánál és maguk hatnak közre abban a tekintetben, hogy a lehető legkedvezőbb gazdasági ered- mény legyen elérhető. A tranzakoionáliis jellegii likvidá- cionális* lebonyolítás lehetővé tétele szempontjából nagy jelentőséggel bir a, ke. rendelet 31. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezés, amely lehetővé teszi az adós kereskedelmi üzletének, vagy annak egy részé- nek átruházását anélkül, hogy az üzletátvevö felelőssége az üzletátruházási törvény rendelkezései szerint megáll a- rútható volna. Ez által válik lehetővé, bizonyos esetek- ben oly megoldások létesítése, melyeknél az üzem, vagy üzletvitel folytonosságának biztosítása mellett, az üzlet- ben. mint élő vállalkozásban rejlő eszmei értékek ás to- vábbadhatók és értékesíthetők. Ilykép az adós üzletének vagy üzemének fennakadás nélküli, zavartalan folyta- tása, ott ahol az üzlet, vagy az üzem megfelelő életképes- séggel bir, nem egyszer vált lehetővé — s a likvidáció keretében, a vállalkozás folytonosságának fenntartása mellett, a tulajdonoscsere ment végbe.
' Kétségtelen, hogy a jogász -számára a probléma a nehézségek felmerültével, a megoldásra váró feladatok
jelentkezésével kezdődik. Ilyen probléma a kényszer- egyességi likvidáció körében elég széles körben,- merül fel. Egymagában véve az a körülmény, hogy a kényszer- egyességi eljárás alapján foganatosítható likvidáció ná- unk voltaképen nem jelenti egyeszer-smind a likvidáoiós egyesség tényleges bevezetését, szükségképen; bizonyos bonyodalmakra vezet. Az egyik oldalon változatlanul fennáll adósnak az a kötelezettsége, hogy a megállapított kvótahányadot az előirt időpontokban megfizetni tarto- zik. A másik oldalon az egyességböl folyó értékesítési el- járás kerül lebonyolításra. E kettős irányú strukturája a megkötött kényszeregyesiségnek könnyen vezethet összeütközésekre. Megoldásra váró probléma mindenek előtt az, hogy adós kötelezettségben állásának fentartása mellett, a likvidáció tényleges lefolytatásához szükséges nyugalmi állapotot megteremteni lehessen.
Ennek kapcsán merülnek fel végrehajtási és csődjogi kérdések, melyeknek eliminálása a likvidáció lebonyoli- tásának elengedhetetlen előfeltételévé vált.
A líkvidációs kikötés legtöbbnyire olykép nyer al- kalmazást, hogy az értékesítés joga akkor áll be, ha adós kvótafizetési kötelezettségének megfelelően eleget nem tett. A kvóta nemteljesitése folytán viszont a hitelező jogait végrehajtás utján érvényesítheti, a végrehajtás foganatosítása pedig, különösen kapcsolatban a nemtelje- sités esetére beálló követelés-feléledéssel, a likvidáció keresztülvitelét teszi lehetetlenné. Ezen a nehézségen az a kikötés igyekszik segíteni — még pedig az eddigiek sze- rint a gyakorlatban meglehetősen bevált módon — hogy minden egyes kvótarészletnél az esedékességnek egy fel- tételes kitolása áll be. Az egyesség szövege rendszerint azt a kikötést tartalmazza, hogy a hitelezőnek a végre- hajtás megkéréséhez való joga minden egyes részletre nézve annak esedékességétől számított 15 napra áll be.
s további 60 nappal kitolódik abban az esetben, ha, e 15 napi időn belül az OHE a hitelezőket ajánlott levélben értesiti arról, hogy az értékesítés keresztülvitelét vál- lalja. Ilvenképen az esedékesség kitolása, vagyis a hitele- zőt megillető végrehajtási jog gyakorlásának felfüggesz- tése mintegy 60—75 napi időt biztosit a likvidáció zavar- talan lebonyolítására.
E kikötés helytállóságát a gyakorlat is teljes mérték- ben elismerte, bíróságaink a hitelezők részéről netán előterjesztett végrehajtás iránti kérelmek elrendelését mellőzik minden oly esetben, amikor az OHE-nek azérté- kesítés elrendelésére vonatkozó beadványa a bírósághoz benyuj tátik. Az esedékességnek e kitolását kifejezetten elismeri a bírói gyakorlat, aminthogy a budapesti- kir.
26»
384.
ítélőtábla, egy itt vázolt tartalmú egyesség kapcsán P. VIII. 4275/1929. sz. végzésében megállapítja, hogy az egyességnek az a kikötése, mely szerint „a hitelezői- nek az egyességből folyó és a rendeleten alapuló végre- hajtási joga minden egyes részletre nézve azok teljesí- tési időpontjától számított 15 napra állt be" — nyilván- valóan az esedékesség meghosszabbításának tekintendő.
Az itt érintett egyességi kikötés, és annak a birói gyakorlatban való érvényesülése, el is hárította a nehéz- séget abban a tekintetben, liogy a hitelezőket illető vég- rehajtási jog a likvidáeió lefolytatását keresztezze és és annak háborítatlan lebonyolítását akadályozza.
További jogi összeütközés lehetősége jelentkezik azonban abban a tekintetben, vájjon a hitelezőnek a csődkérési joga a likvidációra való tekintettel miképen alakul? E kérdés tárgyalásánál különbséget kell tennünk egyrészt azon időszak tekintetében, amely a kvóta esedé- kessé váltával veszi kezdetét és a likvidációra nézve az egyességben megállapított tartammal végződik, amely időszakra a hitelező végrehajtási joga felfiiggesztetett, s a teljesítési idő kitolásával állunk szemben, — másfelől azon időszakra nézve, amikor már ez a likvidációs idő- szak s az azzal járó kíméleti idő adóssal szemben lejárt s a végrehajtást a hitelező az adóssal szemben megkér- heti.
Áz első időszak tekintetében kétségen kiviil állónak kell tartanunk azon érvelés helyességét, hogy miután a joghatályos kényszeregyesség értelmében a teljesítés idő- pontja kitol-átott, a hitelező csődnyitási kérelmét elő nem terjesztheti. Bár a csődtörvény 84. '§-a értelmében csőd- nyitás le nem járt követelés alapján is kérhető, mégis arra való tekintettel, hogy itt az egyesség maga intézke- dett az összes kvóták teljesítésének kitolása tekintetében, egy a hitelezők kielégítését biztosító eljárás közbeiktatá- . / sával, a hitelezői követelések érvényesithetésének oly jog-
hatályos felfüggesztésével állunk szemben, amelynek szükségképen! konzekvenciája az, hogy a csőd jogszerűen meg nem nyitható.
Figyelemreméltónak és a likvidációs egyesség jövő- beni lehetőségei szempontjából is nagyfontosságunak tartjuk birói gyakorlatunk oly irányban való kifejlődé- sét, hogy az, e kérdés közgazdasági vonatkozásaira- való - figyelemmel is, a csőd elrendelés kérdésénél figyelemmel
van a hitelezőknek a kényszeregyesség során megnyilvá- nult akaratára és a kényszeregyességi likvidáeió zavar- talan keresztülvitelét lehetővé tenni igyekszik. Egy kon- krét ügyben az egyik hitelező azon 15 napon belül, ami- kor az OHE az értékesítési jog gyakorlása kérdésében
nyilatkozattételre jogosult, bár e nyilatkozat még nem történt,^ osődnyitás iránti kérelmet terjesztett elő, a Tör- vényszékhez, amely -a csődöt adós ellen meg is nyitja.
Az előterjesztett felfolyamodások folytán a szegedi kin ítélőtábla P. II. 1352/12/1929. sz. végzésében megváltoz- tatja az első biróság végzését és a hitelezőt csődnyitás iránti kérelmével elutasítja. Ez ügyben egyébként az OHE az egyességileg megállapított 15 napon belül be- jelentette -a Törvényszéknél azt, hogy a csődkérelem el- utasítása esetén a likvidáció lebonyolítását vállalni haj- _ lan dórnak mutatkozik.
A szegedi Tábla végzésének indokolása a -kényszer-, egyességj likvidáció gazdasági jelentőségét és annak a- hitelezők érdekvédelme szempontjából való fontosságát oly nyomatékosan emeli ki, hogy az indokolás alábbidé- zett részének szószerinti közlését helyénvalónak tartjuk, miután véleményünk szerint ez, az eseti döntésen tulme- nöleg, fényt vet arra is, hogy bíróságaink e kérdés jelen- tőségét mily szellemben fogják fel, s hogy ennek meg- felelően ez intézmény kialakulásának lehetőségei miként alakulnak.
A szegedi Tábla, idézett végzésének indokolása töb- bek között a következő megállapításokat tartalmazza:
„A kényszeregyességii eljárásnak azt a kitűzött cél- ját, hogy» a hitelezők vagyoni érdelve megfelelően bizto- sittassék és hogy az önhibájukon kivül válságos anyagi helyzetbe jutott, de a tényállás szerint teljes vagyoni fe- dezetet nyújtó jóhiszemű adósok további gazdasági tevé- kenységének a lehetősége is megóvás,sék — a jóváhagyott egyesség nemcsak határidők engedélyezésével, hanem az aktíváknak a hitelezők részéré biztosított és átengedett legjobb értékesítésével is kívánta szolgálni. Az OHE már a' julius 2-án kelt és 2. alatt eredetben mellékelt levelé- ben közölte a vagyonfelügyelővel, hogy az értékesítésre vonatkozó tárgyalásokat folyamatba tette. A 6. alszámu . felfolyamodásában pedig bejelentette, hogy a hitelezői
bizottság határozata alapján, amennyiben erre a lehető- ség meg van, adósok vagyontárgyának értékesítését, az egyesség szerint vállalni hajlandó és e részben az összes intézkedéseket a csőd elrendelésének hatályon kivül he- lyezése esetén foganatba is veszi, mert az egyesség már eredetileg is azon az alapon jött létre, hogy az OHE egy lehető kedvező likvidációt visz végbe a nagy hitelezők közreműködésével.
Figyelemmel tehát arra, hogy adósok előadása sze- rint az OHE a likvidációra vonatkozó bejelentést az egyességnek megfelelően időközben a kir. törvényszék- nél megtette és annak keresztülvitele esetén valamenny
386.
érdekelt közreműködésével, az Cgyesség szerint is a leg- előnyösebben valósul meg az eljárás ama intézményi célja, hogy adósok vagyona a hitelezők összességének a rendelkezésére bocsáttassék a végből, hogy abból az egyenlő elbánás elve szerint a legrövidebb uton a leg- jobb kielégítést szerezhessék:
figyelemmel továbbá arra, hogy a likvidációnak a megbízott OHE általi végrehajtása panaszosnak az egész tömeghez való viszonylatban igen jelentéktelen követe- lése kiegyenlítéséhez fűződő érdekét is a legcélszerűbben szolgálj lelj * cl csöd elrendelése azonban indok és szűkség nélkül ugy a többi összes hitelező, mint a panasz! ottak jóval jelentősebb gazdasági érdekét súlyosan érintené,
—• ezért a kir. ítélőtábla a felfolyamodásoknak helyt adott és az első bíróság végzésének megváltoztatásával panaszost a csődnyitás iránti kérelmével elutasította."
Megállapítja egyébként a Tábla idézett döntése azt is, hogy az OHE az egyesség szerinti fizetési határidők mindegyikében jogosított az értékesítés foganat havételót elhatározni és hogy e jog gyakorlása érdekében.' a fize- tési határidő esedékessége minden egyes részletnél 15 nappal meghosszabodik. Az értékesítés elvállalása te- kintetében tehát minden egyes kvotarészlet esedékessé- gétől számított 15 napon belül jogosított az OHE a nyi- latkozattételre.
De a csőd elrendelése .aktuálissá válhat későbbi idő- pontban is. A likvidáció foganatba vétetik, annak alapján az aktívák értékesítése végbe megy, de a befolyt össze- gek tényleges felosztása a likvidációra megállapított idő- tartamon belül keresztül nem vihető, mert egyes tételek, különösen az előnyös kielégítés alá esők, még nem tisztá- zottak. A pénz az OHE-nél fekszik, az esetleg még meg- lévő vagyontárgyakkal pl." a kintlevőségek behajtásával az OHE rendelkezik — s ily körülmények között terjeszti elö valamely hitelező a csőd elrendelése iránti kérését.
Itt voltaképen az a helyzet áll elő, hogy az adós a csőd- nyitás szempontjából figyelembe jövő vagyonnal már nem bir, mert az a pénz vagy egyéb értékek, melyekkel az OHE, mint az összhitelezök megbízottja rendelkezik, nem az adós, hanem a hitelezők tulajdonát képezik. Az a körülmény, hogy az OHE, technikai okokból, a hitelező- ket megillető összegeket tényleg még nem osztotta fel, nem érinti azt a jogi helyzetet, hogy a befolyt összegeket és értékeket, mint a hitelezők — s nem az adós — tulajdo- nát tartja az OHE kezelése alatt s hogy arra vonatkozó- lag az adósnak minden tulajdoni és rendelkezési joga megszűnt.
Azon kérdés tekintetében, vájjon a likvidáció elren-
delése után az OHE letétjében elfekvő vagyonértéknek, mint csödvagyonnak alapul vételével elrendelhető-e a csőd; ujabban a budapesti kir. ítélőtábla P:VIII. 8590—
3—1929. sz. végzésével arra az álláspontra helyezkedik — a kir._ Törvényszék e tárgyban meghozott végzésének megváltoztatásával — hogy a csőd nyitási kérelem el- utasítandó. Kimondja -a Tábla e végzésének indokolása azt, hogy a 6340/1927. M. E. sz. rendelet 4-ik szakaszában szabályozott értékesítési eljárás a kényszeregyességi el- járás folyamán kötött egyesség lebonyolítási módja. Az a körülmény, hogy ezen eljáráshoz az egyes hitelező hozzá- járult-e, vagy sem, annak érvényét nem érinti, minthogy az értékesítés esetén gyakorolható jogorvoslat is rende- leti szabályozást nyert. Minthogy pedig a Tábla idézett végzésének indokolása szerint „a csődeljárás a kényszer- egyességi eljárás eredményét, még mielőtt az értékesítés befejezést nyert volna, meghiúsítaná,-meg kellett állapí- tani, hogy az OHE által vállalt értesítési eljárás folyama alatt a csőd a kény szer egyesség alatt állott adóssal szem- ben nem nyitható meg."
A budapesti Tábla e döntése tehát az értékesítési el- járás, mint a kényszeregyességböl folyó és annak egyik fázisát képező aktust fogja fel, amelynek befejezése előtt a esőd meg nem nyitható. Kétségtelenül megállapítható ugy a szegedi, mint a budapesti Tábla döntéséből az is, hogy bíróságaink a kényszeregyességi likvidáció gazda- sági jelentőségét, az annak zavartalan lebonyolításához fűződő hitelezői érdekeket megfelelően méltányolják* és ebből a nézőpontból kiindulva járulnak hozzá döntéseik- kel e kialakulóban lévő jogintézmény jogalapjának és fejlődési lehetőségeinek megerősitéséhez. Az a birói gya- korlat, mely e döntésekben kifejezésre jutva a csődöt — el nem rendelketönelc mondja ki mindaddig, mig a likvi- dáció teljes befejezést nem nyert, a kényszeregyességi eljárás során, történt hitelezői akaratmegnyilvánulásnak adja meg a kellő jogi hatályt <s annak elismerésével a lik- vidációnak zavartalan keresztülvitelét is lehetővé teszi.
* A Pestvidéki Tőrvényszék k. e- 15.680/1928. sz. vegzéssel j á r u l hozzá a likvidációhoz, kiimondván, hogy „a n a g y költ-.
séggel j á r ó csődeljárás a hitelezőkre h á t r á n y o s a b b volna, m i n d a jelen értékesítési mód."
