ONLINE
PEDAGÓGIAI TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI KONFERENCIA
2020. DECEMBER 11.
A KONFERENCIA PROGRAMJA
9.00 MEGNYITÓ (dr. Lénárd Sándor a TDK zsűri elnöke).
9.10-11.10 PEDAGÓGIA SZEKCIÓ 1. PEDAGÓGIA SZEKCIÓ 2.
EREDMÉNYHIRDETÉS, A ZSŰRI ÉRTÉKELÉSE
PEDAGÓGIA SZEKCIÓ 1.
9.10-9.30
A coaching hatása a diákok iskolai közérzetére és önreflexiójára
MOHAY DOMONKOS
9.30-9.50
Offline és online kapcsolati háló az osztálytermen belül és kívül
KÁROLYI BORBÁLA
9.50-10.10
Kreatív demokrácia nyomában iskolafókuszú jogi attitűdkutatások mentén KORMOS KEVIN
10.10-10.30
Pedagógia BA és Neveléstudomány MA szakos hallgatók tanulástámogatással kapcsolatos igényei - egy mentorrendszer megalkotásának első lépései
PÉTER PETRA
10.30-10.50
Az iskolarendszerű szakképzés médiareprezentációja és gyermekképe SZARKA ALEXANDRA
EREDMÉNYHIRDETÉS, A ZSŰRI ÉRTÉKELÉSE
PEDAGÓGIA SZEKCIÓ 2.
9.10-9.30 A Pest megyei pedagógusok motivációi a sajátos nevelési igényű tanulók oktatására irányuló szakmai fejlődést célzó programokban való részvételre
CSÖRGŐ EMESE - KIRCHNER ENIKŐ - TÓTH ANNA VERONIKA
9.30-9.50 Digitális eszközhasználati szokások magyarországi bölcsődei ellátásban résztvevő gyermekek és családjaik körében figyelemmel az eltérő
településtípusok esetleges különbözőségeire
FARKAS PÁLMA - SCHREINDORFER LINDA - SZABÓ GÁBOR - VARGA GYÖNGYI
9.50-10.10 Ingázó hallgatók a felsőoktatásban
KISS GEORGINA LILI - RABI LÍVIA LUCA - TÓTH CINTIA
10.10-10.30 A Marko-D német matematikai mérőeszköz hazai tesztelése
KATYI RENÁTA KRISZTINA - TURMEZEI NATÁLIA - VECSERNYÉS VILLŐ
10.30-10.50 A vezetők szerepe a pedagógus kiégés folyamatának prevenciójában
PATAKI ÁGNES
10.50-11.10 Egy mindfulness-alapú program alkalmazásának hatása óvodás gyerekek indulatkezelésére és szorongására
ERLITZ NATÁLIA - GALICS BIANKA - GERVÁN KINGA VIKTÓRIA - KÁROLYI BORBÁLA
EREDMÉNYHIRDETÉS, A ZSŰRI ÉRTÉKELÉSE
Pedagógia szekció 1.
Bizottság: Lénárd Sándor, egyetemi docens, a zsűri elnöke
Golnhofer Erzsébet, egyetemi tanárCzető Krisztina, egyetemi adjunktus
Mohay Domonkos
mohay.domonkos@gmail.com osztatlan tanári képzés
Témavezető: Ágoston Csilla
A coaching hatása a diákok iskolai közérzetére és önreflexiójára
Az iskolában számos olyan problémával, kihívással szembesülnek a pedagógusok, amely nem szorosan kapcsolódik a szaktárgyaikhoz, mégis az iskolai élet szerves részét képezik. A problémák megoldására van, aki játékok alkalmazását javasolja (Hudra 2008), mások a szociális kompetencia fejlesztését tartják fontosnak (Németh 2008). Egy másik kísérlet, amellyel nemzetközi források foglalkoznak, a coaching alkalmazása a problémás tanulók kezelésében (Wilson et al.2012, Lee & Choi 2013, Lu 2010, McCloskey & Quay 1987). Hasonló kezdeményezés indult egy magyarországi általános iskolában is, ahol az iskola tanárai megoldásfókuszú coachokkal együttműködve dolgoztak ki egy személyes kísérésre alapuló programot. A program célja az volt, hogy pozitív megközelítéssel, a megoldásra koncentrálva kezeljék az osztályokban a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségeket, illetve a konfliktushelyzeteket (Telek 2019). A dolgozat célja feltérképezni a program hatékonyságát a tanulók körében. A hipotézis az, hogy a személyes kísérés eredményeképpen a tanulók iskolai közérzete és önreflexiós képessége javulni fog. Ennek érdekében egy pre- és posztintervenciós kontrollcsoportos terepkutatást indítottunk pre- és posztintervenciós méréssel. A kutatásban összesen 34 hetedik osztályos tanuló vesz részt. A kísérleti csoportba tartozó 17 tanuló az iskola által szervezett tanárok által lebonyolított mentorporgram keretein belül négy-öt alkalmas személyes kísérésben vesz részt, mely egy konkrét problémára és annak megoldására fókuszál. A kontrollcsoport tagjai nem részesülnek ebben az intervencióban. A pre- és posztteszt során használt mérőeszköz egy 4 kérdőívből álló csomag, melynek részei: Szubjektív jóllét kérdőív diákoknak (Renshaw et al 2015), Önreflexió skála (Grant et al. 2002), Rosenberg önértékelési skála, WHO általános jóllét kérdőív (WBI-5). A kérdőívet a gyerekek a kísérési folyamat előtt, közvetlenül utána, valamint néhány héttel a folyamat után töltik ki. A kérdőívek mellé a kísérleti csoportba tartozó gyerekekkel és osztályfőnökeikkel félig strukturált interjú is készül. A kérdőívek válaszain statisztikai, az interjúkon tartalomelemzést végzünk. Az eredeti tervek szerint az adatfelvétel a 2019/20-as tanév második félévében zajlott volna, az első adatfelvétel után azonban az iskolák bezártak.
Ennek következtében idén ősszel új diákcsoportokat vontuk be a kutatásba, a pretesztre november elején került sor.
Károlyi Borbála
karolyibori97@gmail.com Neveléstudomány MA
Témavezető: Fehérvári Anikó
Offline és online kapcsolati háló az osztálytermen belül és kívül
Az okoseszközök, az internet használata egyre fiatalabb életkorban megjelenik a gyermekek életében. Számos kutatás vizsgálta már ezen jelenség hatásait, azonban a tanulók kortárskapcsolatainak alakulására vonatkozóan eddig kevés elemzés számolt be. Kutatásom célja felmérni a 3.-4. osztályosok online kommunikációjának, okoseszköz használatának jellegzetességeit, különös tekintettel az internethasználatuk, illetve okostelefon használatuk leggyakoribb módjaira. Kutatási keretem kevert módszeren alapul, amely tartalmaz egy tanulói kérdőíves vizsgálatot és egy többszempontú szociometriai felmérést, amelyeknek elsődleges célja volt feltérképezni az osztály iskolán belüli és kívüli offline, valamint online kapcsolati hálót, azok közt összehasonlítást végezni, valamint felmérni azok összefüggéseit a tanulók online jelenlétével, kapcsolattartási szokásaikkal. Ennek érdekében egy hagyományos többszempontú szociometriai kérdéssort egészítettem ki online kapcsolatokra vonatkozó tartalmakkal. Emellett az eredmények pontosítása, értelmezése érdekében feltáró interjúkat készítettem az érintett osztályfőnökökkel. A kutatásban egy harmadikos, valamint egy negyedikes osztály vett részt. Mindkét osztály budapesti, állami általános iskolákból került ki.
Kutatásom alapján kimutatható, hogy bár a negyedik osztályosokat összetettebb online kapcsolati rendszer jellemzi, az általam megkérdezett harmadik és negyedik osztályok tanulói között már egyaránt előfordul bizonyos mértékben az online jelenlét, az okostelefonbirtoklás és használat, melynek egyik célja többek közt az online kapcsolattartás, kommunikáció.
Kutatásomból az is kiderült, hogy az osztályfőnökök mennyire tudják követni a tanulók online, iskolán kívül kialakuló kapcsolatait, valamint mennyire részei a diákok online kapcsolati hálójának. Ez utóbbi mértéke eltérő volt a két osztályfőnök esetében, azonban mindketten egyetértettek abban, hogy az iskolán belüli és kívüli offline kapcsolatokat sokkal jobban tudják nyomon követni, mint az online dimenziót. A pilot-kutatásom felhívja a figyelmet az offline-online jelenlét, valamint a kortárs kapcsolatok összefüggéseire, az azzal járó lehetséges veszélyekre, melyek most különös jelentőséggel is bírnak, hiszen a digitális oktatás bevezetése óta még több gyermeket érint az online jelenlét.
Kormos Kevin
kormoskevin@gmail.com
osztatlan tanári képzés
Témavezető: Rónay Zoltán
Kreatív demokrácia nyomában iskolafókuszú jogi attitűdkutatások mentén
Ahogy Fukuyama (2020) kiemeli, a társadalmi és gazdasági változások dinamikája olyan nagymértékűvé vált, hogy a korábban biztosabbnak érzett jogi és erkölcsi kérdések közti határ még elmosódottabnak tűnhet. Dewey (1939) kapcsán a „reflective faith” fogalom a demokrácia tárgyalásakor előjön; állítása szerint a demokrácia résztvevői mind nyertesei ennek a „hitnek”.A demokrácia tanulási folyamat, amelyben eltérő háttérrel rendelkező egyének minden kisebbségtől függetlenül meg tudják élni a jogaikat, értékeik képviselve vannak. A demokrácia keretrendszerében azonban a kreativitást előremutatónak tartja, kiáltványában a kreatív demokrácia az előttünk álló feladat. Kutatásom két fázisában az iskolai jogok kapcsán előkerülő kreatív demokráciát keresem. Az első kérdőívem tanárok és tanári szakosok körét célozza meg, általános jogtudatosságot (Fekete 2016) és témaérzékenységet vizsgálva. Ez inkább a köznevelésben dolgozók jogait vizsgálja. A második fázisban az esetelemzések mentén szerveződő kérdőívet egy magas presztízsű fővárosi gyakorlóiskola tanárai és diákjai töltik ki, továbbá egy nem fővárosi technikum és szakiskola tanárai és diákjai. A kitöltő diákok egy korosztályba tartoznak. A kutatás tanári szakosok attitűdjét is vizsgálja. Az esetek megalkotásához Hertogh (2011) normatív profiljait hívtam segítségül – három olyan szituációra kell reagálniuk tanárszakosoknak, tanároknak és diákoknak, amelyekben egyre erősebbé válik a jogi és erkölcsi parancs közötti feszültség. A három szituáció Ewick-Silbey (1998) definíciói mentén lehetségesen a jogtiszteletre, a haszonelvű joghasználatra és a jogi elidegenedésre hoz példát (nem kizárólagosan). Fontos része a kutatásnak felhívni a figyelmet a tanulói – tanári jogok lehetséges sérülésének okaira. A dolgozat alternatívákat keres arra, milyen nevelési folyamatokkal lehetett volna megelőzhető egy-egy kiélesedett helyzet. A dolgozat a gyakorló tanárok és tanári gyakorlatukat már megkezdett tanári szakosok közötti különbségekre is reflektál, továbbá a magasabb és alacsonyabb presztízsű intézmények tanulóinak és tanárainak összevetett attitűdbeli különbségeire hívja fel a figyelmet. A folyamatban lévő kutatás előzetes eredményei és feltételezései mentén az iskolai fókuszú jogi attitűdkutatásokra szükség van, főleg a jogtudatosság és jogosultságtudatosság kialakítása miatt, a kreatív, rugalmas joghasználat pedig szükségszerű. Az eredmények új nézőponttal szolgálhatnak egy nagyon fontos friss kutatáshoz való kapcsolódásban. Rónay és Fazekas (2020) arra az eredményre jutott, hogy azok az intézmények mozognak a legkönnyebben a szabályozási keretekben (közepesen szabálykövető intézmények), amelyekre erős strukturáltság jellemző és amelyek kreatív fejlesztéseket is megvalósítanak. A kutatás arra is kíváncsi, hogy két mikrokörnyezet vizsgálatával – csupán diákok és tanárok attitűdjei mentén milyen új nézőpontok lesznek fontosak.
Irodalom
Dewey, J. (1940). Creative democracy: The task before us(pp. 220-8). New York: GP Putnam's Sons.
Fukuyama, F. (2020). 30 Years of World Politics: What Has Changed?. Journal of Democracy, 31(1), 11-21.
Hertogh, M. (2011). Loyalists, cynics and outsiders: who are the critics of the justice system in the UK and the Netherlands. Int'l JL Context, 7, 31.
Rónay Zoltán és Fazekas Ágnes. A szabálykövetéssel kapcsolatos iskolai szervezeti kultúra hatása a tanulók jogi attitűdformálására – megjelenés alatt.
Silbey, P. E. (1998). Susan. The Common Place of Law: Stories from everyday life.
Péter Petra
peterpetra012@gmail.com
osztatlan tanári képzés
Témavezető: Misley Helga
Pedagógia BA és Neveléstudomány MA szakos hallgatók tanulástámogatással kapcsolatos igényei - egy mentorrendszer megalkotásának első lépései
Az utóbbi évtizedekben a felsőoktatásban résztvevő hallgatók tanulása és annak támogatása az érdeklődés és a gondolkodás középpontjába került (Miliband, 2006; Simándi, 2016).
Elterjedtté és elismertté vált annak a nézete, hogy a hallgatók sokfélék, sokféle tanulási úttal és nehézséggel találkoznak tanulmányaik során (Kálmán, 2013). A különböző tanulási utak támogatásának egyik lehetséges formája a mentorálás, melynek gyakorlatát a nemzetközi (Lee
& Bush, 2003; Muschallik & Pull, 2016) és hazai (Gál, 2015; KJF Szenátus, 2015) szakirodalom is több szempontból tárgyalja. Ilyen szempontok - többek között - a mentorált szakmai fejlődésének és akadémiai előre lépésének segítése (Muschallik & Pull), a tanulmányokhoz és tanulásmódszertanhoz kapcsolódó kérdések (Gál, 2015), valamint a pszichés és érzelmi támogatás (Perjés & Héjja-Nagy, 2018).Jelen kutatás kiindulópontját a 2020-ban az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetében elindult kezdeményezés adta, mely egy új, a pedagógia BA és neveléstudomány MA szakos hallgatókat támogató mentorrendszer előkészítését és felépítését tűzte ki célul, építkezve a 2006 és 2011 között megvalósult BaBe-projekt vonatkozó részére (Kopp, 2012). Kutatásom célja e szervezeti szintű folyamat empirikus kutatás által megalapozott szakmai támogatása: a kiterjedt nemzetközi és hazai szakirodalmi áttekintés után komplex, többszempontú kérdőívvel mérem fel a nevezett képzésben részt vevő hallgatók fennálló tanulási nehézségeit továbbá tanulástámogatással és mentorálással kapcsolatos igényeit.
Kutatásomban választ keresek arra is, hogy milyen motivációval indulnak el egy esetleges tudományos pálya felé. valamint azt is feltárom, hogy a mentorálás mennyiben és milyen formában lehet alkalmas az akadémiai pályára való felkészítésre. Kutatásommal komplex képet kapok a hallgatók mentorálással és tanulástámogatással kapcsolatos igényeiről és nézeteiről, amely hozzájárulhat az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetének képzésfejlesztéséhez egy jól működő hallgatói támogatói rendszer kiépítésével.
Szarka Alexandra
szarka.alexandra@gmail.com
Neveléstudomány MA
Témavezető: Fehérvári Anikó
Az iskolarendszerű szakképzés médiareprezentációja és gyermekképe
A magyar szakképzési rendszer az elmúlt tíz évben jelentős változásokon ment keresztül: a 2015-ben elfogadott szakképzésfejlesztési koncepció a Szakképzés a gazdaság szolgálatában elnevezéssel jelent meg, amely a következő évek fókuszát tekintve egyértelmű irányt jelölt ki, majd ezt követte a legújabb minisztériumi szakmapolitikai koncepció, a Szakképzés 4.0.
Foglalkoztatáspolitikai részről látható, hogy kiemelten kezelik a képzés helyzetét, jövőjét. A kérdés, hogy milyen jövőt képzelnek el a szakképzés és a benne tanuló diákok számára: mire készít fel a képzés, milyen lehetőségeket ad, és kiknek. Az oktatásnak a gazdaság működésének elősegítése mellett számos más funkciója van. Érdemes megvizsgálni, hogy az iskolarendszerű szakképzésről, valamint annak céljáról és eredményességéről szóló diskurzusokban a gazdasági funkció, a foglalkoztathatósági szempont érvényesülése mellett helyet kapnak-e a klasszikusan közoktatási feladatnak tulajdonított egyéb szempontok is, mint a nevelés vagy társadalmi mobilitás. Az intézményről szóló diskurzus, a benne megjelenő szereplők meghatározzák a képzést és a képzésről alkotott véleményeket. A különböző szereplők érdekeinek társadalom felé történő közvetítésére az egyik legkézenfekvőbb eszköz a média, ezért célszerű elemezni a szakképzés médiareprezentációját. A kutatás a 2011-es és 2019-es szakképzési törvény online médiareprezentációját vizsgálja aszerint, hogy a törvények elfogadása előtti és utáni három hónapban, a három legolvasottabb online hírportálon milyen hírek jelentek meg a szakképzéssel kapcsolatban. A kutatás fő célja, hogy vizsgálja mely funkcióját hangsúlyozzák a szakképzésnek a médiában, milyen érdekek mentén beszélnek a szakképzésről, valamint annak a feltárása, hogy ez alapján milyen gyermekkép bontakozik ki a képzésben tanulókról. A kutatás során a vizsgált tartalmat kevert módszerrel dolgozom fel. A kvantitatív elemzésben egy általános képet kaphatunk arról, hogyan artikulálódik a téma a médiában, a kvalitatív diskurzuselemzés pedig a megnyilvánulások mélyvizsgálatára kínál eszközt. Az elemzés várható eredménye a szereplők szakképzésről és a képzésben tanuló diákokról alkotott narratíváinak azonosítása, a két törvény reprezentációja közti hasonlóságok és eltéréseket vizsgálata, a szakképzésről folytatott diskurzus jellemzőinek feltárása. A különféle nézetek, attitűdök és érdekek felismerése és elemzése nélkülözhetetlen lépés a szakképzéssel kapcsolatos változások, javaslatok megfogalmazásához.
Pedagógia szekció 2.
Bizottság: Fehérvári Anikó, egyetemi docens, a zsűri elnöke
Garai Imre, egyetemi docensSzéll Krisztián, egyetemi adjunktus
Kirchner Enikő Tóth Anna Csörgő Emese
enikokirchner@gmail.com toth.anna.veronika98@gmail.com emesecsorgo@student.elte.hu Pedagógia BA
Témavezető: Rausch Attila
A Pest megyei pedagógusok motivációi a sajátos nevelési igényű tanulók oktatására irányuló szakmai fejlődést célzó programokban való részvételre
A sajátos nevelési igényű tanulók számának növekedése (KSH, 2019) és a pedagógusok körében végzett TALIS 2018 felmérés (Teaching and Learning International Survey) eredményei azt mutatják, hogy az egyik leginkább fejlesztésre szoruló terület a sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók integrált nevelés-oktatásához kapcsolódó pedagóguskompetenciák. A pedagógusok szakmai fejlődési motivációi között leggyakrabban az osztálytermi kihívások hatékony kezelése szerepel (Guskey, 2002), valamint, hogy a tanárok ezen szándékait leginkább az időhiány, az anyagi terhek és a képzés családtól, lakóhelytől való nagy távolsága akadályozza, illetve, hogy a rövidebb ideje pályán lévő pedagógusok nyitottabbak a szakmai fejlődést nyújtó programok iránt (Simon & N. Tóth, 2016). Kutatásunk célja a pest megyei pedagógusok SNI tanulók oktatásához kapcsolódó kompetenciáik fejlesztésére irányuló motivációinak feltárása egy online kérdőív segítségével. Mintánkat a pest megyei alsó- és középfokon tanító általános iskolai, gimnáziumi, szakgimnáziumi, szakiskolai és szakközépiskolai tanárok alkotják. A válaszadók (N=400) 80%-a tanít általános iskolában és átlagosan 26 évet töltöttek eddig a pályán. Kutatási kérdéseink a motiváló tényezők, a szakmai tevékenységek, az akadályok és a fejlesztési lehetőségek köré épülnek. A megkérdezett pedagógusokat leginkább a gyakorlatban jól alkalmazható módszerek megismerése (86%) motiválja, ennek érdekében a legtöbben a szakirodalom olvasását (74%), illetve a személyes (67%) és online (53%) tanfolyamokon való részvételt választják. Fejlődési szándékaik megvalósítását leginkább az időhiány (27%), a munkahelyi leterheltség akadályozza (24%), valamint az, ha a képzésnek nincs gyakorlati relevanciája (43%). A részvételről való döntésben a női és pályakezdő pedagógusokat nagyobb mértékben tartja vissza a képzési helyszín családtól vagy lakóhelytől távol eső elhelyezkedése. Azok a pedagógusok, akik még nem vettek részt SNI képzésen, de van SNI tanulójuk, leginkább az időhiányt, a munkahelyi leterhelést, a képzés általi plusz terhelést, a családtól és a lakóhelytől való távolságot és az anyagi terheket tartják akadálynak a szakmai fejlődési programokban való részvétel tekintetében. A kutatás eredményei fontos információval szolgálnak a pedagógusok SNI- s képzésekhez kapcsolódó támogató és segítő tényezőkről, amelyek segítségével a továbbképzések kidolgozói és szervezői képzési programjaikat a pedagógusok igényeihez tudják igazítani.
Farkas Pálma Schreindorfer Linda Szabó Gábor Varga Gyöngyi
spakpalma@gmail.com
Neveléstudomány MA
Témavezető: Rausch Attila
Digitális eszközhasználati szokások magyarországi bölcsődei ellátásban résztvevő gyermekek és családjaik körében figyelemmel az eltérő
településtípusok esetleges különbözőségeire
A kisgyermekek digitális eszközhasználata egy új és vitatott területe a pszichológiai és neveléstudományi kutatásoknak. A témában eddig megjelent kutatások szerint a digitális eszközhasználatnak és tartalomfogyasztásnak nincsen kialakult szokásrendszere a kisgyermekes családokban (Konok, Bunford & Miklósi, 2020 ). A szülők nem minden esetben vannak tisztában a kiskorú gyermekekre leselkedő veszélyekkel, esetleges kockázatokkal, miközben számos kutatás rámutatott arra, hogy a szülők és a gyermekekkel foglalkozó szakembereknek is határozott igénye van a megfelelő eszközhasználati szokások ismeretére és tanítására (Chaudron, 2020). A kutatásunk célja pontosabb képet kapni a hazai bölcsődei ellátásban résztvevő gyermekek digitális eszközhasználatáról, továbbá megvizsgálni, hogy különböző szocio-ökonómiai tényezők milyen kapcsolatot mutatnak a gyermekek digitális eszközhasználatával. Emellett célunk volt feltárni a szülők véleményét a digitális eszközök gyermekükre gyakorolt hatásáról, valamint prevenciós/produktív eszközhasználati nézeteiket.
Vizsgálatunkhoz papír alapú kérdőívet alkalmaztunk, amelyet személyesen juttattunk el egy fővárosi, egy megyeszékhely, egy város és egy község bölcsődéjébe, ahol az oda járó gyermekek szüleit kértük meg a kérdőívek kitöltésére. Kutatás adatfelvétele még folyamatban van, korábbi nemzetközi kutatások eredményei alapján várhatóan a hazai bölcsődei ellátásban lévő gyermekek egyre korábban kerülnek kapcsolatba digitális eszközökkel, és egyre hosszabb időintervallumban használják azokat, továbbá feltételeztük, hogy a kisgyermekeket nevelő szülőknek van igénye tájékoztató anyagok megismerésére a megfelelő, körültekintő, biztonságos és produktív digitális eszközhasználat kialakítása tekintetében. E kutatás megmutatja a megkérdezett kisgyermekes családok digitális eszközhasználatának főbb jellemzőit és a helyzet kiértékelését követően lehetőséget teremt, hogy eredményeinket felhasználva a szakemberek a bölcsődés korosztály digitális eszközhasználatának preventív szemléletű, biztonságos tartalomfogyasztásra épülő ajánlásokat fogalmazhassanak meg.
Kiss Georgina Lili Rabi Lívia Luca Tóth Cintia
kiss.georgina.lili@gmail.com rabilluca@gmail.com tothcintia06@gmail.com
Pedagógia BA
Témavezető: Rausch Attila
Ingázó hallgatók a felsőoktatásban
A felsőoktatásban tanuló hallgatók egyre nagyobb arányban és egyre nagyobb távolságból ingáznak, hogy részt tudjanak venni az egyetemi, főiskolai óráikon. Az ingázás okai mögött állhat rosszabb szocioökonómiai státusz, a kollégiumi férőhelyek száma a legtöbb egyetemi városban erősen korlátozott, miközben az albérleti díjak jelentős mértékben, sok család számára már nem megfizethető mértékben emelkedtek az utóbbi években. A napi ingázás mindenki számára kimerítő tud lenni és hatással lehet az egyén iskolai teljesítményére, szociális életére, egészségére. A kutatás célja, hogy feltárja az ingázás hatásait, valamint feltérképezze az azzal kapcsolatos jellemzőket a hazai felsőoktatásban tanulók körében. A kutatáshoz online kérdőívet alkalmaztunk, amelynek elején lakhatással, közlekedési és átszállási lehetőségekkel, valamint a tanulásra fordított idővel kapcsolatos kérdésekre válaszoltak a megkérdezettek. A kérdőív további részeiben ingázási tapasztalatokkal, szabadidős tevékenységekkel, valamint pihenéssel kapcsolatban találhattak kérdéseket. A kérdőívet kitöltők (N=160) közül 107 hallgató fővárosi, 53 hallgató vidéki felsőoktatási intézménybe jár, átlagéletkoruk 21 év. A megkérdezett hallgatók átlagosan 90 percet töltenek ingázással egy nap, ami mellett nagy részük végez egyéb tevékenységeket, mint sportolás, közösségszervezés, munkavállalás, viszont a kitöltők több mint fele, nem folytat semmilyen, tanulmányokon kívüli egyéb tevékenységet. A megkérdezett hallgatók válaszai alapján az ingázás kevésbé van hatással a tanulmányi eredményekre, főként a szabadidős és egyéb tevékenységek hiányát eredményezi, továbbá sokan munkára fordítják fennmaradó kevés idejüket. A témában elenyésző szakirodalom és információ áll rendelkezésünkre, ezért kutatásunkkal az ingázás fő hatásaira, esetleges következményeire kívántunk rávilágítani, mellyel szélesebb látókört biztosíthatunk a felsőoktatásban résztvevőknek.
Turmezei Natália, Katyi Renáta
Krisztina Vecsernyés Villő
turmezeinatalia@gmail.com reni.taborosi@gmail.com vecsernyesvillo1997@gmail.com
Neveléstudomány MA
Témavezető: Rausch Attila
A Marko-D német matematikai mérőeszköz hazai tesztelése
A számolás az iskolakezdés egyik legfontosabb elemi alapkészsége, ezért a lemaradásban lévő gyermek azonosítása és felzárkóztatása az iskolaelőkészítés kiemelkedő feladata. A számolási készségek diagnosztikus méréséhez több teszt is használható, ezek közül hazánkban a legelterjedtebb a DIFER elemi számolási készség tesztje (Nagy et al., 2004). Az utóbbi években gyermekközpontú mérőeszközök is elérhetővé váltak pedagógusok számára, ilyen a német kutatók által kidolgozott 4-8 éves gyermekek számolási készségeinek diagnosztikus értékelésére alkalmas MARKO-D teszt (Ricken, Fritz & Balzer, 2013). A teszt sajátossága, hogy a tesztfeladatokat kisgyermekek figyelmének fenntartása érdekében egy illusztrált, mesés keretbe ágyazták. Kutatásunk célja a MARKO-D számolási készségek mérésére alkalmas eszköz hazai tesztelése, kipróbálása óvodások körében, valamint a gyermekek MARKO-D teszten és DIFER elemi számolási teszten kapott eredményeinek összehasonlítása. A mérések három óvodában, összesen 60 középső és nagycsoportos óvodás bevonásával zajlottak 2020.
novemberében. Az adatfelvételre két részletben került sor, a gyermekek egyik felével először a DIFER Elemi számolási készség tesztet, másik felükkel először a MARKO-D tesztet vettük fel.
A teszteredmények rögzítése mellett a gyermekek visszajelzéseit is gyűjtöttük a két teszt feladataival, tartalmával és kinézetével kapcsolatban. A két teszten elért összteljesítmény és hasonló tartalmú résztesztjeik eredményei várhatóan korrelálnak majd egymással, emellett a MARKO-D teszt megbízhatóságáról is információt kapunk. A gyermekek visszajelzései rávilágíthatnak arra, hogy a teszt kerettörténete, illusztrációi hatással vannak-e a gyermekek feladatvállalására és teljesítményükre.
Pataki Ágnes
tapsagnes@gmail.com
Pedagógia BA
Témavezető: Szabó Zoltán András
Vezetők szerepe a pedagógus kiégés folyamatának prevenciójában
A pedagógus kiégés folyamatával korábban több nemzetközi és hazai kutatás is foglalkozott, kitérve a munkahelyi körülményekre és a vezetők szerepére. A 2011-es törvényi változások következtében az állami közoktatási intézményekben egyrészt a munkáltatói jogok elkerültek az intézményvezetőktől, másrészt az intézményeknek megszűnt a gazdasági önállósága.
Mindezek azt jelentik, hogy a törvény 2013-as bevezetése óta az intézményvezetőknek vezetői mozgástere rendkívül leszűkült. Felmerül a kérdés, hogy miként tudják fenntartani a pedagóguskar megfelelő mentálhigiénés állapotát. Mivel az elmúlt években viszonylag kevés kutatás készült ebben a témában, vizsgálatunkban annak feltárása volt a cél, hogy az állami fenntartású iskolák vezetői mennyire tudják befolyásolni az intézményükben dolgozó pedagógusok jó mentálhigiénés állapotát, milyen lehetőségük van a pedagógus kiégés folyamatának megállításában, kezelésében, mire lenne szükségük ahhoz, hogy kollégáikat jobban tudják támogatni. A szakirodalmi feltárás után a kutatást három budapesti iskolában folytattam le, az átfogó elemzéshez két oldalról végzetem vizsgálatot. A tantestület körében kérdőívvel mértem fel, miként látják a pedagógusok saját mentálhigiénés állapotukat és milyen támogatást kapnak a vezetőktől. A kutatás során intézményvezetőkkel és helyetteseikkel félig strukturált interjúk keretében vizsgáltam a vezetői véleményeket azzal kapcsolatban, milyen lehetőséget látnak ők kollégáik támogatására, hogyan ítélik meg a tantestület mentiálhigiénés állapotát, és igényelnének-e a vezetők bármilyen segítséget. Az interjúk és kérdőívek kiértékelése után azt látjuk, hogy a pedagógusok munkájukban valóban túlterheltek, a nehezen motiválható diákok és szülők mellett a válaszadók közel 60%-a emelte ki, hogy több elismerésre vágyik. Az intézményvezetők, bár érzékelik a tanárok túlterheltségét, mentálhigiénés problémáikat, csak rövidtávú elismerést, megoldásokat tudnak biztosítani, mely a kollégák motiváltságát, mentálhigiéniáját, és ezzel a kiégés folyamatát jelentősen nem képes befolyásolni.
Erlitz Natália Galics Bianka Gerván Kinga Viktória Károlyi Borbála
erlitznatalia@gmail.com bianka.galics@gmail.com gervan.kinga@gmail.com karolyibori97@gmail.com
Neveléstudomány MA
Témavezető: Vekety Boglárka
Egy mindfulness-alapú program alkalmazásának hatása óvodás gyerekek indulatkezelésére és szorongására
Az agresszió és a szorongás már óvodás korban is tapasztalt jelenségek, gyakori jelenlétüknek pedig káros hatása lehet a gyerekek későbbi életére, társas kapcsolataira nézve (Danis et al., 2011). Ezen káros hatások kiküszöböléséhez ígéretes gyakorlatok találhatók meg a mindfulness-alapú programokban is, melyek alapja a tudatos, ítélkezés-mentes figyelem fordítása a jelen tapasztalásaira. Ezen programoknak számos pozitív hatását mutatták már ki a gyermekek indulatkezelésére és szorongására nézve (Hooker & Fodor, 2008). Kutatásunk célja egy óvodás gyermekek indulatkezelésére, szorongásának csökkentésére irányuló mindfulness-alapú program hatásvizsgálata. Továbbá azt is vizsgáljuk, hogy a kimutatott változások összefüggésbe hozhatók-e a gyermekek nemével és életkorával. A vizsgálatot óvodások körében végeztük, vegyes életkorú csoportokban. Az előmérés során a gyerekek agresszív viselkedéssel kapcsolatos indulatkezelésére, szorongására vonatkozó adaptált kérdőívet (Zsolnai et al., 2008), illetve kiegészítésként a természetes megfigyelés módszerét alkalmaztuk. Ezután a gyerekeket véletlenszerűen, illesztéses módszerrel mindfulness (N=10) és kontrollcsoportba (N=11) osztottuk. Ezt követően megkezdtük a fejlesztést, mely nagyjából 2 hetet vett igénybe, amelyet követően utómérést végeztünk. Eredményeink alapján közel tendencia szintű különbséget tapasztaltunk az elő és utómérés között az idő és a részvétel kölcsönhatásában a kísérleti és a kontrollcsoport között a fizikai agresszió megküzdési stratégia előfordulásának gyakoriságában, a kontrollcsoport esetében növekedés, míg a kísérleti csoportnál csökkenés volt megfigyelhető. A nemek szerinti lebontásnál ez a közel tendencia szintű különbség a fiúk esetében jelentkezett, míg a lányok esetében nem. A megfigyelés során a verbális agresszió előfordulásánál találtunk tendencia szintű különbséget az idő és a részvétel kölcsönhatásában, a kontrollcsoport esetében itt is növekedést, míg a kísérleti csoport esetében csökkenést figyeltünk meg. A szorongás tekintetében semmilyen különbség nem volt kimutatható az előmérés és az utómérés eredményei között, valamint az életkorok lebontásában sem találtunk szignifikáns összefüggést. Az általunk használt mindfulness-alapú programnak leginkább a gyermekek agresszív viselkedésére volt kimutatható, tendencia szintű hatása, mely hosszabb fejlesztési időszak esetén feltehetően még nagyobb mértékű fejlődést eredményezett volna.
