É R T E K K Z E S E K
A N Y E L V - É S S Z É P T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L
K I A D J A A M A G V A K T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A .
AZ I. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L
S Z E R K E S Z T I
G Y U L A I P Á L
0 8 Z T Á I . Y T 1 TKÁR.
V . K Ö T E T . I I I . S Z Á M . 1 8 7 5 .
A HANGSÚLYRÓL
A MAGYAR NYELVBEN.
B A R N A F E R D I N Á N D
L . TAR.TÓL.
4
BUDAPEST, 1875.
A M. T O D . A K A D É M I A K Ö N Y V K I A D Ó H I V A T A L Á B A N . ( A Z A K A D É M I A B É R H Á Z Á B A N ) .
É R T E K E Z E S E K
A N Y E L V - É S S Z É P T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L . Első kötet. 1867—1869.
I. Szám. Solon adótörvényéről. T é l f y I v á n t ó l . 1867. 14 1. , Ára 10 kr.
II. Szám. Adalékok az a t t i k a i törvkönyvhöz. T é 1 f y I v á n t ó l . 1868. 16 L 10 k r . III. Szám. A legújabb m a g y a r Szentírásról. T á r k á n y i J . B é l á t ó l .
1868. 30 1 20 kr.
IV. Szám. A Nibelung-ének keletkezéséről és g y a n í t h a t ó szerzőjéről.
S z á s z K á r o l y t ó i . 1868. 20 1 10 k r . V. Szám. Tudománybeli hátramaradásunk okai, s ezek tekintetéből Akadé-
miánk feladása T o l d y F e r e n c z t ő l . 1868. 15 1 10 kr.
VI. Szám. A keleti török nyelvről. V á m b é r y A r m i n t ó 1. 1868. 18 1. 10 kr.
VII. Szám. Geleji Katona István főleg mint nyelvész. I m r e S á n d o r t ó l . 1869. 98 1 30 kr.
VIII. Szám. A m a g y a r egyházak szertartásos énekei a XVI. és XVII. szá-
zadban. B a r t a 1 u s I s t v á n t ó 1. Hangjegyekkel. 1869. 184 1. . 60 k r . IX. Szám. Adalékok a régibb m a g y a r irodalom történetéhez.(l. Sztárai Mi-
hálynak eddig ismeretlen színdarabjai 1550—59.—2. Egy népirodalmi emlék 1550—75-ből. — 3. Baldi Magyar-Olasz S z ó t á r k á j a 1583-ból. — 4. B á t h o r y István országbíró m i n t író. — 5 Szenczi Molnár Albert
1574—1633). T o l d y F e r e n c z t ő l . 1869.176 1 60'kr.
X. S z á m . A m a g y a r bővített mondat. B r a s s a i S á m u e l t ő l . 1870. 46 1. 20 kr.
XI. Szám. Jelentés a felső-austriai kolostoroknak Magyarországot illető
kéziratai- és nyomtatványairól. B a r t a l u s I s v á n t ó l . 1870. 43 1. 20 kr.
Második kötet. 1869—1872.
I. Szám. A Konstantinápolyból legújabban érkezett négy Corvin-codex-
ről. M á t r a y G á b o r 1. tagtól. 1870. 18 1 10 kr . II. Szám. A t r a g i k a i felfogásról. Székfoglaló. S z á s z K á r o l y r . tagtól.
1870. 32 1. 20 k i . III. Szám. Adalékok a magyar szóalkotás kérdéséhez. J a n n o v i c s Gy.
1. tagtól 1870. 48 1. , . ' 20 k i , IV. Szám. Adalékok a magyar rokonértelmü szók értelmezéséhez, F i-
n a l y H e r i k 1. tagtól. 1870. 47 1 20 k r . V. Szám. Solomos Dénes költeményei és a hétszigeti görög népnyelv.
T é l f y I v á n lev. tagtól. 1870. 23 I , 20 kr.
VI. Szám. Q. Horatius satirái ( E t h i k a i tanulmány). Székfoglaló. Z i c h y A n t a l 1. t a g t ó l * 1871. 33 1. t 20 kr VII. Szám. U j a b b adalékok a régibb m a g y a r irodalom történetéhez (I.
Magyar P á l XIII. századbeli kanonista. I I . Margit kir. herczegnő, mint ethikai iró. III. Baldi B e r n a r d i n magyar-olasz s z ó t á r k á j a 1582- ből. Második közlés IV.Egy XVI. századbeli növénytani n é v t á r XVII.
és XVIII. századbeli párhuzamokkal. V. Akadémiai eszme Magyaror-
szágon Besenyei előtt) T o l d y F e r e n c z r. tagtól. 1871. 124 1. Ára 40 kr.
A HANGSÚLYRÓL
A MAGYAR NYELVBEN.
BARNA FERDINÁND
L . T A G T Ó L .
B U D A P E S T , 1 6 7 5 .
A M . T . A K A D É M I A K Ö N Y V K I A B Ó - H I V A T A I . Á B A N .
(A; Akadémia épületében.)
A HANGSÚLY A MAGYAR NYELVBEN.
(Olvastatott a m. tud. akadémia, 1872. jan 2-án t a r t o t t ülésén.)
Ezelőtt két évvel a m a g y a r szenvedő alakról értekez- temben a t á t i k t e t i k kiil- és ó d i k ö d i k bel-szenvedő alakok ősrégisége k i m u t a t á s a végett m á s okerők mellett kü- lönös súlyt f e k t e t t e m volt azon k ö r ü l m é n y r e is, hogy a m a g y a r nyelvben, tekintve a n n a k egybefoglaló (syntbeticus) t e r m é - szetét, más mint egyszerű (nem összetett) a l a k a szenvedő igére ki sem fejlődhetett.
N e m lévén a hangsúly t á r g y a a most emiitett érteke- zésnek, t a n u ' m á n y a i m a r r a akkoron ki sem is t e r j e d h e t t e k , s igy nem is tűnt fel előttem a k k o r nyelvünk eme egyik nagy elvének egy szükségképeni következése, mely a h a n g s ú l y r a vonatkozik.
M o s t midőn a hangsúly mibenlétének kérdése kezd tudósaink között vitás kérdés lenni: lelki szemeim a k a r a t - l a n é i is azon t a n u l m á n y o k r a fordultak, melyeket a k k o r tevék, s melyek engem egyéni meggyőződésem szerint a kérdés meg- o l d á s á r a vezetének.
E g y é n i meggyőződésem szerint, mondom, — m e r t épen a tudományos búvárlatok, kísérletek, tanulmányok történetei igazolják legjobban, mennyire ki van téve a vizsgálattevő tu- d o m á n y b a r á t a t é v e d h e t é s n e k ; de sokszor a h i b á k is tanul- ságosak, ugyanis hányszor nem t ö r t é n t m á r az, hogy a kísér- let vagy t a n u l m á n y t e v ő szaktudós a k e r e s e t t igazság felfede- zéséhez m á r a legjobb úton volt, s csak még egy lépést kell vala tennie, hogy az örvendetes h e u r e k k á t elmondhassa, de m á r ez nem neki, h a n e m egy szerencsés!) u t ó d á n a k volt
M . TUD. A K A D . Í R T . A N Y K L V - T U D . K Ö R É B Ö L . I *
f e n n t a r t v a , — a ki, úgy lehet az ő t e t t e tanulmányok nélkül még csak a n n y i r a sem boldogult volna a vitás kérdéssel, mint a mennyire ő. S valóban h a kivált a m o d e r n t u d o m á n y o k s ezek között mind a r é g i b b mind az u j a b b nyelvészet törté- nelmét is t e k i n t j ü k : azt t a p a s z t a l j u k , hogy az egyes igazságok m e g á l l a p í t á s á b a n , melyekből á l l m a g a a tudomány, a téve- dések eleintén t a l á n még s z a p o r á b b a k voltak, mint az értéke- síthető valódi felfedezések, — h í j á b a ! egy csapással a f á t sem lehet e l e j t e n i ; a z é r t a t u d o m á n y b a r á t a n n a k a sikeretlen f á r a d o z á s n a k nagyon is ki van téve, melyet a latin közmondás igy fejez k i : oleum et o p e r á m perdidi, az évangyeliomi halá- szok pedig í g y : egész éjjel munkálódván semmit sem fogtunk.
D e a z é r t a további f á r a d a l o m t ó l még sem szabad visszariadnia, el kell készülve lenni a t u d o m á n y b a r á t n a k , hogy a b o t l á s n a k minden lépten nyomon ki van téve, de hát m e r n i e kell b o t l a n i is. J ó l tudom, hogy ennek én is ki vagyok téve, s ha ily nézet merül fel állításaim ellenében, én nem is kivánok egyebet mint csak is azt, a mi szigorúan méltányos, ellenfeleim vegyék fel lovagiasan az eldobott keztyüt, s k ü z d j e n e k velem nem az á l t a l á n o s s á g o k b a b u r k o l o d z ó tekintély t i l t a k o z á s á v a l , ha- nem okerők ellenében okerőkkel. K ü l ö n ö s e n egy k ö r ü l m é n y r e bátorkodom lehető ellenfeleimet figyelmeztetni, melyet ren- desen n e m igen szoktak számba venni azok, a kik a m a t a n u l - m á n y o k n a k , melyeknek növelőihez számítom én is m a g a m a t t. i. az altáji Összehasonlító nyelvészetnek évek hosszú során á t nem b a r á t j a i , h a n e m a p r i o r i elitélői voltak. E z e k egy n a g y része azon nézetben van, hogy h a valamely s a j á t s á g a a m a g y a r nyelvnek csakugyan létezik, a n n a k m a g á t m á r régen elkcllett volna á r u l n i a , ugyanis a m a g y a r nyelvmüvelés épen nem u j dolog, és így lehetetlen, hogy a n n a k oly számos és j e l e n t é k e n y erőket s z á m í t o t t művelőinek fel ne t ü n t volna ez avagy ama s a j á t s á g a a m a g y a r nyelvnek, melyről a finnezők, finnisták tudni a k a r j á k , hogy van, holott ilyesmiről h a z a s z e í t e senki sem tud semmit. H i b á s nézet, k á r t é k o n y előítélet ez, elfeledik az ilyenek, hogy v a l a m i n t egyesek, úgy egész népek is h u z a m o s időfolyamon át képesek sok m i n d e n r ő l teljesen leszokni, s az örök feledés t e n g e r é b e meríteni, a mi az előtt az egész nem- zetnek egy-egy legfőbb eredetiségét, s a j á t o s s á g á t képező köz*
A H A N G S Ú L Y A MAGYAR N Y E L V I J E N . 5
kincse volt, s helyette e l s a j á t í t a n i hosszas megszokás á l t a l a környezetétől n a p o n k é n t l á t o t t s h a l l o t t oly dolgokat, melyek- hez nála azelőtt a k á r a h a j l a m a k á r érzék teljesen hiány- zik vala.
É s most t á r g y a m r a :
Midőn én c tek. tud. A k a d é m i a m u l t 1870. márcz. 7-iki nyelv- és széptud. ülésében ily cziinü értekezésemet olvastam f e l : »A finn költészetről, tekintettel a m a g y a r ősköltészetre« ; a megtörtént felolvasás után értekezésem A k a d é m i á n k két nagy é r d e m ű t a g j á n a k b í r á l a t r a szokott módon k i a d a t v á n , csak a bírálat folytán p a t t a n t ki, hogy a h a n g s ú l y r a nézve n á l u n k két ellentétes nézet létezik, egyik : a k ö 11 ő k é, a k i k a m a g y a r b a n a szóbeli h a n g s ú l y n a k létezését t a g a d j á k , és ennek ellenében csak is a m o n d a t b e l i , m á s k é n t é r t e l m i hangsúlyt ismerik el, és a n y e l v é s z e k é , a kik a szóbeli hangsúlyt e g y h a n g ú l a g elfogadják s azt a m a g y a r b a n a szó első szótagán lévőnek állítják. E z utóbbiakhoz t a r t o z o m én m a g a m is, jó okoknál fogva.
Sajátságos, hogy e két. látszólag homlokegyenest ellen- kező nézet a m a g y a r tudómányos osztályban t e t t l e g létezett, helyesben mondva l a p p a n g o t t , a nélkül, hogy egy ily valóban fontos kérdés, vitás kérdésnek a k á r csak felismerve is lett v o l n a ; még különösb ennél az, hogy a nyelvészek h u z a m o s időn á t folyvást azon hitben élnek vala, hogy a mit ők valla- nak, sem t ö b b sem kevesb, mint ugyanazon t a n i t m á n y , melyet A r a n y J á n o s a nagy körösi gymnasium 1856-iki évben meg- j e l e n t tudosítványában olvasható »A m a g y a r nemzeti vers- idom« czimű értekezésében érvényesített volt, k i m u t a t v á n e k i t ű n ő s é g ü n k : a m a g y a r legrégibb költészetben a b ö t ü r í m (alliteratio) divatát, a 4 méretű vagyis 8 szótagos verseknek nagy régiségét, az utórimeknek nálunk a r á n y l a g későbbi és feltiinőleg lassú f e j l ö d t é t * ) végre a mostan divó m a g y a r nép-
*) Az utórímekhez való érzék a magyar népnél még sokáig a mo- hácsi vész után is annyira hiányzik vala, hogy még 8zenczi Molnár Albert 160fi-ban is a magyarra fordított zsoltárénekek élőbeszédében így szólhatott erre nézve : »Az régi magyar énekekben vagy semmi egyenlő terminatiók (rímek) nein voltak, avagy tiz vers is egymás után mind egy
1gében ment ki, a honnan a históriás énekekben számtalan az sok : vala,
d a l o k b a n a z ü t e m e k d i v a t á t . M i n d o l y d o l g o k , m e l y e k e t a z a l t á j i ö s s z e h a s o n l í t ó n y e l v é s z n e m c s a k a l á í r h a t o t t , h a n e m e g y s z e r s m i n d á l m é l k o d v a s z e m l é l h e t t e , m i l y c s u d á l a t o s e g y e - z é s v a n a m a t a n u l m á n y o k e r e d m é n y e i k ö z ö t t , m e l y e k e t e g y g o n d o l k o z á s a m é l y s é g é r ő l h a z a s z e r t e i s m e r e t e s f é r f i ú , a z ő t a n u l m á n y a i t ó l e g é s z e n f ü g g e t l e n ü l m u t a t o t t f e l , é s a z o k k ö - z ö t t , m e l y e k r e ő a z ö s s z e h a s o n l í t ó n y e l v é s z e t s o k k a l k ö n n y e b b é s b i z t o s a b b e s z k ö z é v e l e l ő b b u t ó b b k e l l e t t , h o g y e l j u s s o n , d e a m i b e n ez ú t t a l A k a d é m i á n k e g y i k l e g n a g y o b b k i t ű n ő s é g e á l t a l a l á n g é s z m i n d e n t á t ö l e l ő h a t h a t ó s s á g á v a l m e g e l ő z t e t e t t - A h a z a i ( a l t á j i ) ö s s z e h a s o n l í t ó n y e l v é s z e t e n a g y f o n t o s s á g ú f e l f e d e z é s e k b e c s é t n e m c s a k n e m k é s e t t e l i s m e r n i , h a n e m
vala, vala, kín az idegen nemzetek, kik ezt l á t j á k , nem győznek r a j t a eleget nevetni. De liála istennek, ez e g y n é h á n y esztendőkben az mi embereink is ékesb verseket szoktak írni.« Értekezések a Nyelv- és Széptudom, osztály köréből. IX. szám. Toldy Fer. Adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez : Szenczi Molnár Albert. (Tehát akkor még csak egynéhány esztendő óta kezdtek rímeket használni.)
Ugyan csak ő mondja ugyan ott e s z a v a k a t : »Annak okáért meg- gondolhatja minden, minemő nagy munkával kellett énnekem ez hosszú magyar igéket az francziai apró igékből álló versekre formálnom, holott egy syllabával sem tehettem többet hozzá sem a sensustól nem kellett eltávoznom. Mert nagyobb gondom volt az fondamentombeli igaz érte- lemnek fordítására, hogy nem az verseknek ékesgetésére.« (Molnárnak tehát, a külföldi sokoldalú s nagy alaposságú műveltséggel biró férfiúnak feli iintek már e 7 — 8 sőt 9 szótagu magyar szavak, melyek nélkül ma- gyar ember el nem lehet, de mivel gyerekkortól fogva hozzá vagyunk szokva, s a hanghordozás t i t k á t öntudatlanul bár, de biztosan t u d j u k , nagy könnyűséggel mondjuk ki, s észre sem is veszszük, mintha nem is volnának. De már abban, hogy a versszerzésben csakugyan nagy aka- dályokat gördítenek a verselő elé, s a rímek sem kerülnek ki a mellett oly könnyen mint akármelyik á r j a nyelvben, abban tökéletesen i g a z a t adhatunk Sz. Molnár Albertnek. O e nehézségeket diadalmasan küzdötte le, — de van oly régi magyar nyelvemlékünk is, (Lyra caelestis,) — melynek szerzője: N á r a y György midőn a legszokottabb s legősibb magyar versnemmel (+ méretű) a később e l t e r j e d e t t u t ó r í m e k e t összeakarta egyeztetni, ezt nem tudta másképen megejteni mint a ma- gyar mondatrend, különösen az alanyi és tárgyi ragozás teljes halomra döntésével, ez már nem törődött annyit a »sensussal« mint 8z. Molnár Albert, holott dolgozataiból eléggé kiérzék, hogy tősgyökeres magyar volt.
A H A N G 8 U L Y A M A G Y A R X Y E I . Y B K I f . 7
H u n f a l v y P á l azokat a »Vogulokröl« irott művében mint szi- g o r ú a n e tanulmányokhoz is tartozó vívmányokat emiitette fel, nemcsak, hanem a megkezdett ösvényen egy lépéssel tovább haladva, r á m u t a t o t t egyszersmind a m a g y a r őskülté- szetben a bokor kifejezéseknek a többi á l t a j i népekkel valaha közösnek lenni kellett d i v a t á r a is. Mi természetes!) t e h á t annál, hogy midőn az összehasonlító nyelvész az a l t á j i ősköltészet minden s a j á t s á g a i t ily egymástól egészen f ü g g e t l e n ü l történt búvárlatok a l a p j á n fölfedezve l á t t a ; önkénytelenül r á kellett jönnie azon gondolatra, s illetőleg felmerülnie előtte azon
k é r d é s n e k : vajon az, a mit A r a n y .Tános a m a g y a r népdalok- ban ütemeknek ismert fel, s nevezett el, — n e m ugyan cgy-o azzal, a mi a finn költészetben m á r a m u l t században l'cl volt fedezve, s a finn nyelvészek és költök s ezek között egy J u s l e n i u s z egy P o r t h á n á l t a l accentus tonicus-nak felismerve és elnevezve, megkülönböztetésül a ragozási rendszerből folyó- lag a szuomi nyelvben csak oly gyakran, mint ugyan ezen ok- nál fogva a m a g y a r b a n is előforduló ö, 8, 9 szavak p á r a t l a n szótagain lévő széphangzásu (euphonious) hangsúlytól, mely az első szótagon lévő hangsúlynál sokkal gyengébb.
E g y ily kérdésnek az összehasonlító nyelvész előtt való felmerülése a finn nyelv és költészetben csak némi j á r t a s - ság mellett is e l m a r a d h a t l a n volt, mihelyt az illető az e t é r e n való vizsgálódásra e l h a t á r o z t a m a g á t . U g y a n i s azok a jegyek, melyeket A r a n y J á n o s a m a g y a r versidom legrégibb ismer- tető jegyeiül számlált elő, a finn költészetre a n n y i r a r á illettek, m i n t h a csak nomine m u t a t ó azoka? a k a r t a volna ismertetni.
K ü l ö n b s é g mindössze is a b b a n látszott lenni, hogy a mint a m a g y a r költészet ma ki van fejlődve, a v e r s f a j o k a m a g y a r b a n elég számosak, a mint a z o k a t az értekező u r igen tanulsá- g o s a n ismertette, a finn költészet pedig az egyetlen s vala- mennyi a l t á j i népek közkincsét képező 8 szótagos fajnál ere- detileg többet nem használt, — de ez csak látszólag van igy, ugyanis nem csak hogy a finn találós mesék valóban nagy- szerű gyűjteményében, melyek túlnyomóan nagyobb része a z ősi versnemben van szerkesztve, — fedezhetni fel feles szám- m a l olyanokat, melyekben az ősi versnem szótagai s z á m á t ó l e l t é r é s vehető észre, h a n e m a »Népdalok« g y ű j t e m é n y é b e n
( K a u t e l e t á r ) is t ö b b van olyan, a melyekben ugyan ez tapasz- t a l h a t ó ; igy t ö r t é n h e t e t t ez n á l u n k is olyaténképeD, hogy az eredeti ősi versnem, melyen a m o n d a i költemények szerkesz- t e t t e k , ugyanaz volt, mely valamennyi a l t á j i népnél, ragozó nyelvök természetéből önként folyólag volt divatban, vagyis az, melyen a m o n d a i finn költemények is szerkesztvék *), de u t ó b b a nemzetnek keresztyén h i t r e t é r t e után, még p e d i g m i n t látók, elég későn, ezek mellett m á s versfajok is f e j l ő d t e k kí, t. i. a m o s t a n i a k egészen ugy, m i n t ezelőtt p á r évvel a kertészet kedvelői értesültek volt a r r ó l , hogy l e g ú j a b b a n sike- r ü l t kettős s z á r ü és virágú t u l i p á n o k a t előállítani c s u p á n az á l t a l , bogy a m e l l é k h a j t á s s a l e l l á t o t t tő m e l l é k h a j t á s a az a n y a h a j t á s i d e j e k o r á n t ö r t é n t e l t á v o l í t t a t á s a után gondosan á p o l t a t o t t , s az igy nyert magból keletkezett növényen ugyanezen eljárás f o l y t a t t a t o t t egész addig, mig a czél el nem é r ő d ö t t . E z a különbség tehát csakis látszólagos volt.
Lényegesb ennél egy másik, s ez nem más, m i n t a finn- ben — mint f e n t e b b említem, — m á r r é g ó t a ismeretes h a n g - súly, melyről, hogy ilyesmi, avagy ennek megfelelője a m a g y a r n é p d a l o k b a n szintén v o l n a , az A r a n y J . értekezésében n i n c s emlékezet, h a n e m e helyett a m a g y a r népdalok elszám- l á l t jegyei között az ü t e m e k k e l t a l á l k o z u n k , miről meg a finn k ö l t ö k hallgatnak, h o l o t t az, a mit A r a n y igy nevez, csak ugy m e g van a finn költeményekben, mint a m a g y a r o k b a n , ú g y h o g y nem h i á n y o z t a k a mult században finn költők, a kik a s z o k o t t 8 szótagos verseket a 4-ik és 5-ik szótag közötti meg- szakítással vagyis sormetszettel t a r t j á k vala egyedül helye- seknek, de a mitől P o r t b á n idejében e l t é r t e k már, a finn nyelv erősen trochaicus természetét és a p á r a t l a n szótagokon
*) Ennek a teljes és tökéletes egyezésnek legvilágosabb j e g y é ü l tekinthető a legrégibb körmondásainkban t a l á l h a t ó előrímeknek a finn elürimekkel való teljes egyezése, és a skandináv költemények előrímeitől való lényeges különbsége. Ugyanis míg a finn és magyar előrím minden- kor kizárólag csak egyetlen versre szorítkozik, még pedig hogy a n n á l jobban kiéreztethessék, rövidke 8 szótagos versre, addig a skandináv versek elóríinei több versekre is kiterjedhetnek, a minek oka a hosszabb verssorokban rejlik, m i n t h o g y itt másképen elvesztek, elmosódtak volna.
A H A N G S Ú L Y A MAGYAR N Y E L V I J E N . 9
lévő félhangsúlyt t a r t v á n szem előtt.- Ö n k é n y t e l e n ü l r á kel- lett t e h á t jönnie a g o n d o l a t r a a vizsgálattevőnek, h á t ha egy a kettő, h á t ha az, a m i t A r a n y J á n o s ü t e m n e k nevezett el, egyenesen a hangsúly á l t a l van feltételezve, h á t h a épen e ténykörülmény fogja legerősh bizonyítékát szolgáltatni annak, hogy a m a g y a r b a n valóban van szóhangsúly, csak úgy, mint m i n d e n nyelvben, és igy nyelvünk e t e k i n t e t b e n sem valami csonka-béna özönviz előtti c s u d a f a j z a t , valami teve- gém (strucz), hanem egy jól m e g t e r m e t t nyelvegyed, melynek minden egyes szava első szótagán van a teljes, a v a g y a körül- mények szerint gyengült b á r , de igy is t a g a d h a t a t l a n u l létező hangsúly ?
S z o l g á l t a t t a pedig a megoldást, — m i n t f e n t e b b is mon- dám, — épen a m a g y a r nyelv erősen synthetikai, s e tekin- tetben még a classícus nyelveket is m a g a m ö g ö t t messze h á t r a l i a g y ó a n ilyen természete, de másrészről a n n a k is észle- lése, miért uralkodnak a m a g y a r n é p d a l o k b a n az ütemek a n n y i r a , hogy ez á l t a l m á s népek költeményeitől külön- böznek.
L á s s u k t e h á t monnót.
A l i g hiszem, hogy a m a g y a r tudom. A k a d é m i a I. osztá- lyának a k á r nyelvész, a k á r széptudományi t a g j a i közt volna csak egy is, a ki kétségbe vonná azon igazságot, hogy midőn egyes m a g y a r szót m o n d u n k ki, a hangsúly mindig az első szótagon van, és pedig az értelmi h a n g s ú l y t k i z á r ó l a g vallók szerint a z é r t , mert i l y e n k o r az egyes szó egész m o n d a t t a l ér fel.
H a a dolog igy van, p e d i g igy van, a k k o r csekély né- zetem szerint arról vitázni, vajon a m a g y a r b a n csupán csak m o n d a t — vagyis értelmi hangsúly, s nem egyszersmind szó- hangsúly is van-e ? egészen felesleges, a mi az a l á b b mondan- dókból ki fog tűnni.
U g y a n i s nyelvünk s y n t h e t i k a i s á g a nem csak a b b a n nyilvánul, hogy a nyelvben t ö r t é n h e t ő m i n d e n n e m ű viszonyí- t á s t r a g o k k a l eszközöl, s e közben egy nagyon jelentékeny része a viszonyítás azon eszközeinek, melyek az á r j a nyelvek- ben külön szót képezve önállóan szerepelnek, az a l t á j i magyar nyelvben a viszonyított szóval egybeolvad, h a n e m abban is.
hogy még az önállóan szereplő szók is a m o n d a t b a n a n n a k kiegészítő részei g y a n á n t olyképen sorakoznak e g y m á s h o z hogy az összetarfozók közül a viszonyítás mindig az utolsó szó végén t ö r t é n i k , a többi pedig v á l t o z a t l a n u l m a r a d , ilyenek : a ) valamennyi összetett szavaink, b) a névmutató az u t á n a következő szóval, c) a melléknév a főnévvel, d) a birtokvi- szonyt (genitivus) képező b i r t o k o s és birtok, kivéve azon esetet, midőn a birtokost és birtokot jelentő m i n d k é t Sző, avagy csak egyik előtt melléknév áll, t o v á b b á midőn a birtok- viszonyban a b i r t o k o s a birt dolognak u t á n a á l l ; p é l d á n a k o k á é r t : a b á t y á m gyönyörű k e r t j e , — a nagyobbik fia a b á t y á m n a k ; e) az igekötő és i g e h a t á r o z ó k n a k az igéhez való viszonya, f ) a m i n t és h o g y módliatározót, t o v á b b á a k i , m e l y , m i visszahozó n é v m á s t megelőző névmutató, állítást képező m o n d a t o k b a n ( a h o g y , a k i , a m e l y , a m i ) p . o . a m i n t én látom, ahogy én tudom, aki a r ó z s á j á t i g a z á n szereti stb., sőt az ilyenek i s : mit l á t o k ? azt mondom stb.*), a h a n g - súly ilyenkor m i n d i g az első szó első szótagán van, p. o. az orrom, a szemem, k ú t á g a s , puskatok, zsebbelí, a n y á r o n , szám- t a r t ó , tiszttartó, harapófogó, cséplőgép, igaz b a r á t s á g , a p j a fia, a n y j a lyánya, f a l u háza, jól van, d e r e k a s a n t e t t e d , meg- verték, elintézték, elmondódott, bevégződött stb., melyekben a hangsúly m i n d i g az első szón, s illetőleg annak első s z ó t a g á n
*) Hogy mennyire meg van az erre való törekvés a magyarban, hogy az egyes mondatrészeket egyetlen hangsúlyos szótag vezérlete alatt, úgy szólván egyetlen hosszabb szónak tekintse s így bánjék el velők, elég legyen azon bizony dologra hivatkoznom, miszerint tényleg vannak egyetlen szót. képező igéink, melyeknek Sz á r j a nyelvekben ^—5 külön önálló szú felel meg p. o. elhozathattam volna de nem akartam, németül : ich h ä t t e es wohl wegbringen lassen können, ich habe es aber nicht ge- wolt. A magyarban a két mondatban van összesen 5 önálló szó, a német- ben pedig nem kevesebb mint 13. Oka ennek abban rejlik, hogy az e l h o z a t l i a t t a m szóban minden egyes szótagnak egy-egy önálló szó felel meg, a németben és pedig 1. weg, 2. bringen, 3. lassen, 4. können, 5. 6. 7. ich, es, habe. Hasonló példákat hozott fel Révay is Gram, elabo- rat.iorjában, de más érdekben t, i. annak bizonyítására, hogy a magyar nyelv ragai mind s a j á t értelemmel biró önálló szavakra vezethetők vissza egy ős- vagy a mint ma hívjuk minta nyelvben. Emlékeztetnek némileg, de nem egészen ilyenek, mert önállóan irat.ik minden szó, a francziában az ilyenek m i n t : qu' est ce, que cela, mely mondat rendesen
A H A N G S Ú L Y A M A G Y A R N Y E L V I J E N . 1 1
van. V a n pedig azért, m e r t mindezen esetekben az egyes ösz- szetartozó szavak, ha nem is helyesírási tekintetben, de más- képen hanghordozási t e k i n t e t b e n egyetlen szónak tekintendők, melynek a viszonyítás a legvégén, vagyis az utolsó szótagon r a g g a l megtoldva t ö r t é n i k , a többi egész szótest pedig válto- zatlanul m a r a d , a h a n g s ú l y pedig az első szótagon van, a k á r legyen az ily mondatrész (alany, tárgy, ige, eszköz, mód stb., egy szóval mindaz, a mi az ismeretes latin versben foglaltatik : quis, quid, ubi, quibus auxiliis, cur quomodo, quando) egyet- len szóval képviselve a m o n d a t b a n , a k á r pedig a fentebbi módon kiegészítve, vagyis más s z a v a k k a l : a nyelvszellem ugyanazon elvet követi a mondatrészek külön-külön h a n g s ú - lyozásában a k á r legyen a m o n d a t r é s z egyetlen szóval, a k á r t ö b b szóval (p. o. fő- és melléknév) képviselve; m i n t h a csak egyetlen hosszú szó volnának, melyekhez g y a k r a n hasonlí- t a n a k is, mint ezt imént bővebben kifejtén).
Az eddig e l m o n d o t t a k r a nem csekély világot vet b á r o m szó, melyeknek eredete kétség a l á nem eshetik, e b á r o m s z ó : j á m b o r annyi mint j ó e m b e r ; n é m b e r a. m. nő-ember (a népnél máig is a s s z o n y e m b e r ) ; ti 1111 e p a. m. ü l ő - n a p , melyek r é g e n t e n okvetetlen két szót képeztek, 111a pedig egyet, len szónak ejtetnek, a minek fő-okául nem annyira az elisio ( h a b á r ez is) mint i n k á b b a most vázoltam elv, vagyis az ugyanazon m o n d a t r é s z h e z tartozó szókat egyetlen szó gya-
úgy ejtetik ki mint egy kéttagú egyetlen szú (keszk-szlá) de irva 5 önálló szót tesz ki. Nem lehetetlen, hogy ezen esetleges találkozásnak oka azon következetes ellentétességben rejlik, melyben van a tisztán előlviszonyitó franozia nyelv a ragozó magyarhoz s a mely olyaténkép hasonlit egy- máshoz mint jobb- és balkéz, — e következetes ellentétesség több pon- ton nyilatkozik a két nyelv között, s ezek egyike a hangsúly is mely a magyarban az első, a francziában pedig az utolsó szótagon van.
Legjobban l á t h a t n i mindezt a főnévnek a melléknevek, és rokon nemű szókhoz (névmásak, számnevek) való viszonyán, ezek között pe- dig legjobban a névmutatón, melyre az utána következő főnév oly erős hatást gyakorol, hogy a s bötii másaihangzón kezdődő szók elótt ki- hagyatva könnyebb kimondás kedvéért azzal egybeolvad a nélkül, hogy azért mégis az utána következő szóval egy szónak volna vehető, avagy csak áthasonulásnak is, a mely a dolog természeténél fogva csak is ugyan azon szóban történhetik, csak ott lehet helye.
mint k i m o n d á s r a való h a j l a m , vagyis az én felfogásom szerinti h a n g s ú l y o z á s s a vele együtt j á r ó h a n g h o r d o z á s t e k i n t e n d ő , mely h a a hosszabb szókat egyetlen szóvá nem képes is át- a l a k í t a n i , ugyanezt e rövidebb egytagú mellékneveken, m i n t l á t t u k , t e t t l e g v é g r e h a j t o t t a .
N e m kis felvilágosítást képez az e d d i g e l m o n d o t t a k r a nézve n y ú j t a n i a török nyelv, melyben a segéd létige 3-ik személye a d r , az előző szóval a n n y i r a együvé olvad, liogy az a l t á j i nyelvek b a n g r e n d i törvénye szerint a n n a k h a n g z ó j á t is szigorúan követi, s a szerint lesz d u r , d y r , diir-ré, egészen ugy, mint a b i r t o k r a g egyes számú 3-ik személyének i r a g a , mely a körülményekhez képest u i ü-nek hangzik. E z egyéb- i r á n t az egész török nyelven észlelhető, s a n n y i r a megy. hogy p é l d á u l azon elv alúl, miszerint a t ö r ö k főnév egészen úgy, mint a magyar, m a g a előtt m i n d e n t melléknévvé a l a k i t á t , m é g csak a nem egyenes vonzatú m o n d a t o k r a nézve sem t ű r meg kivételt, a mi az o k á t képezi a n n a k a t ö r ö k nyelvben, hogy visszahozó névmással képzett m o n d a t a i nincsenek.
Mindezek a n n a k b i z o n y í t á s á r a v a n n a k felhozva, hogy az egy m o n d a t r é s z t képező, b á r külömböző beszédrészek a m a g y a r b a n egyetlen szónak tekintendők, s úgy kell őket kiej- teni, m i n t h a egyetlen szó volnának. M i u t á n pedig a h a n g s ú l y egyetlen szóban m i n d i g csak az 1-ső szótagon van, követke- zőleg itt is (több szóból álló m o n d a t r é s z e n ) egész hangsúly csak is az első szó legelső szótagán van, a többi önálló sza- vakéra pedig m á r csak félhangsüly esik, mivel hogy az első a többit elnyomta, vagy is más szóval élve, gyengülést szen- vedett.
A z eddig e l ő a d o t t a k b a n f o g l a l t a t i k a kulcsa egyszer- smind a szóbeli h a n g s ú l y olyatén értelmezésének, m e g h a t á r o - z á s á n a k (definitio) a mint az a m a g y a r b a n tettleg létezik, miszerint a hangsúly a m a g y a r beszédben a h a n g h o r d o z á s azon s a j á t s á g a , melylyel a beszélő beszéd közben az a k á r egyetlen, a k á r több szóból álló kiegészített mondatrész első szavát, s illetőleg a n n a k első s z ó t a g á t nagyobb erélylyel m o n d j a ki, s az által, hogy minden k i m o n d o t t önálló szó u t á n kissé megállapodik (a m o n d a t r é s z első önálló szava előtt to- vább, a többiek előtt kisebb ideig, sokszor erre, kivált sebes
A H A N G S Ú L Y A M A G Y A R N Y E L V I J E N . 13 beszéd közben i n k á b b csak az a k a r a t van meg, a mikor csak a h a n g h o r d o z á s olyan, milyen szokott lenni akkor, midőn a m e g á l l a p o d á s valóságos) egymástól e l v á l a s z t j a , s ez á l t a l n a g y o b b érthetőségre törekszik, a mi közben a több szóból álló mondatrész többi, u. m. 2-ik, 3-ik, 4-ik szava első szó- t a g j á n lévő h a n g s ú l y az első szóéhoz képest gyengülést szenved ugyan, de a z é r t m á s o d r e n d ű h a n g s ú l y n a k meg is marad.
Van-e a p á r a t l a n 3., 5., 7-ik szótagokon, mint a hogy a finnben van, ezt ezúttal nem vitatom, eredetileg igy kellett lenni, de mióta n é v m u t a t ó k k a l és i g e k ö t ő k k e l élünk, a z ó t a szükségképen változásnak kellett beállani, h a m i n d j á r t e vál- tozás nem igen látszik t ö b b n e k lenni, m i n t annyinak, hogy a névmutató- avagy igekötővel e l l á t o t t szónak széphangzási h a n g s ú l y a (accentus euphonious) helyet cserélt, példa ezt vilá- gosabbá fogja tenni, e szóban p é l d á u l : menthetetlenül, a szép- hangzási hangsúly a 3-ik ( t e t ) és 5-ik szótagon (niil) van, ha azonban a f e l igekötőt elibe t e s z e m , a felmenthetetlenül szóban a 3-ik és 5-ik szótag m á r nem az előbb jeleltem t e t és n i i l , h a n e m a l i e és l e lévén a széphangzási hangsúly ezekre fog esni.
Ugyanis igen g y a k r a n történvén a m a g y a r b a n , hogy valamely viszonyítandó m o n d a t r é s z h o s s z a b b r a is t e r j e d h e t , semhogy ha csak beszédközben hangsúlylyal, irásközhen pedig Írásjegyekkel a lehető pontossággal nem külömböztetünk, m é g pedig sokkal g y a k r a b b a n , semmint ugyanezt az á r j a nyelvek- ben tenni szükséges, fárasztóvá, sőt é r t h e t e t l e n n é ne lenne a beszéd, más is ennélfogva a h a n g s ú l y a m a g y a r b a n , semmint
az á r j a nyelvekben, mert azokban nem forogván fenn a ma- g y a r nyelv most jeleztem szüksége, miszerint itt a m o n d a t r é - szeket mindig el kell egymástól választani, lehet az a körül- ményekhez képest 1., 2., 3., 4-ik szótagon, mivel hogy nagy- részt egészen más októl van feltételezve, m i g a m a g y a r b a n csak is a m o n d a t r é s z 1-ső szótagán van egy főhangsúly, a mondatrész többi következő szavai első szótagán p e d i g egy-egy gyengült vagyis félhangsúly, melyet sokszor csupán a z é r t nem veszünk észre, m e r t a m a g y a r beszéd természete hozza magával, hogy a beszélő a viszonyítás jegyét képező raghoz avagy utóijáróhoz önkénytelenül, s feltartóztathatni-
lanul r o h a n , hogy ez á l t a l az elérni o h a j t o t t mondatbeli érte- lemhez mielőbb e l j u t t a t h a s s a a h a l l g a t ó t ; kényszerülve van e r r e az által, lipgy a m a g y a r nyelv r a g o z ó nyelv lévén nincsen neme, nincsen ejtegetése, h a j t o g a t á s a , (e k e t t ő t a ragozás pó- t o l j a ugyan, de nem egy) nincsenek praepositiói, nincs belido- mulása, mely mind ezen eszközök segélyével oly kényelmesen i r á n y o z h a t j a a beszélő a h a l l g a t ó figyelmét előre is oda a hova a k a r j a , a h a l l g a t ó pedig még kényelmesben kisérheti figyel- mével egész a beszélő g o n d o l a t á n a k előre ki t a l á l á s á i g ; nem h a g y h a t j u k a melléknevet, részesülőt a főnév után, mind ezek azt viszik véghez, hogy mi ugyanegy m o n d a t alkatrészeit ügy m i n t ezt kisebb-nagyobb m é r t é k b e n m i n d e n á r j a nyelv teheti, n e m s z ó r h a t j u k szét. h a csak teljesen érthetetlenek nem a k a r u n k lenni, a z é r t az ily versek m i n t p. o. a l a t i n b a n ez N u b i b u s a t r i s C o n d i t a nullum F u n d e r e possunt sidera l u m e n , valóságos lehetetlenségek, ugyanis a m a g y a r b a n nagyobb vi- l á g o s s á g o k á é r t mindent a m a g a helyén kell hagynunk m á r csak a z é r t is, hogy a hangsúly s a vele e g y ü t t j á r ó h a n g h o r - dozás kiérezhető legyen ; ép ily lehetetlenségek az angol és f r a n c z i a m o n d a t o k oly könnyű kezelésű h á t r a v e t e t t mult ré- szesülői is, melyeket a m a g y a r nyelv kénytelen mindig elől m o z d u l a t l a n u l hagyni, — legyenek ezek m é g oly hosszúak.*) A z egyetlen a mivel a m a g y a r irály eme nagy nehézségein s e g í t h e t ü n k , a körülírás, s a p r ó b b m o n d a t o k r a szedegetés az a l a n y n a k szükség esetében ismétlése, melyre példa lehet Szenczi M o l n á r A l b e r t előbb idéztem helyének eme tétele; »k i n az idegenek kik ezt l á t j á k , nem győznek r a j t a eleget nevetni«
s eme másik, melyet valamelyik lapból jegyeztem ki » A z t á n az az u n a l m a s téli nap, milyen j ó az reflexiókra,« mely ismét- lései a. n é v m u t a t ó k n a k e g y a r á n t m e g s z o k o t t a k a t ö r ö k b e n , finnben, — s mint értekezésem felolvasása óta látom a vogul- ban is.
A z á r j a nyelvekben ez mind másképen van, nincs ugyanis köztök egy is mely n e m nélkül ellenne, s m i u t á n ez minden
*) A rokon nyelvek közül egyedül a vogul nyelv az, mely ezt nagyban is irigylendő könnyűséggel teszi, mint erről az értekezésem fel- olvasása óta megjelent Máté évangelioma fordításából bő alkalmam volt meggyőződni.
A H A N G S Ú L Y A M A G Y A R N Y E L V I J E N . 1 5
főnévre kiterjed, e/. á l t a l az van elérve, hogy igen r i t k a mon- d a t az, melyben h a a h a l l g a t ó egy két szót m á r hallott egy mondatból, a többi még h á t r a l é v ő t ne t u d n á gyanítani, m e r t egyik szó a jegyeivel r á u t a l a másikra, m í g ez a m a g y a r b a n nem történik, hányszor nem esik meg a m a g y a r b a n , bogy két- értelműség kikerülése végett kénytelen a nyelvszellem külön- böztetéseket létesíteni a m o n d a t b a n , különösen ott a hol a beszédrészek összefolyását a k a r j u k meggátolni, nehogy pél- dául az a l a n y a r e á következő birtokragos szóval birtokviszonyt létesítsen a beszélő szándoka ellenére, m á s k o r ismét az a l a n y a m o n d o m á n y n y a l össze ne olvadjon csatlás (copula) hiányá- ban ; vagy pedig a főnév e l ő t t álló szintén főnév á t ne alakul- jon melléknévvé, s k é t é r t e l m ű s é g talán nevetségesség ne tá- m a d j o n , hányszor nem történik meg, hogy két önálló szó ha hangsűlylyal el nem választjuk, összefut p. o. a lapok, alapok, alap-ok, — ( e g y a r á n t g y a k o r i a k , és eléggé i s m e r t e k az ilye- nek a finn nyelvben, a m i n t ennek igen a l k a l m a s p é l d á j á u l szolgálhat a finn népmese-gyűjtemény 3-ik kötete V I I - i k me- séjében előforduló e h e l y : hol a házi ebhez vendégül m e n t f a r k a s ittas állapotban é j s z a k á n a k idején az általános mély csend közepett így szól az ebhez »laulanko m a lanko,« énekel- jek-e b á t y a , hol laulan,-ata énekelni-t jelent, k o a k é r d é s szokott j e g y e a magyar é, m a a személy-névmás 1 -ső személye a m a g y a r é n , l a n k o atyafi, b á t y a . A z értelem változást a l a u és k o szüli, m e l y e k a k á r m e l y i k e h a a l a u l a n k o szóból el- vétetik, m á s értelem t á m a d épen úgy mint a fennebbi h á r o m különböző értelmet fejező ugyanazon m a g y a r szótesten l á t ó k . TTgyanott az eszt állatmesékben szól igy a farkas, l a u l a n k o ma kuomaseni, — (énekeljek-e koma) itt m e g a k o és m a a d n a k egy oly szót, mely a rákövetkező k u o m a v a l m a j d egészen azon h a n g z á s ú , - — m i n t l á t h a t j u k i t t ö n t u d a t l a n u l b á r , de mindenesetre szándékosan vannak a m o n d a t szerkezetek alkalmazva, s a nyelvnek szójátékokra a l k a l m a s volta mint- egy előttintetve.)
í m e ezt irás közben szemmel l á t h a t ó jegyekkel igyek- szünk elhárítani (azért a hiányjelnek a n é v m u t a t ó után min- den előleges megvitatás, és írói m e g á l l a p o d á s nélkül t ö r t é n t elhagyását is ép oly kevéssé lehet helyeselni, mint a pontozott
e-nek írás és beszéd közben, megkülönböztetése h i á n y á t ) h á t beszéd közben h o g y a n segítünk m a g u n k o n ? ágy hogy minden m o n d a t r é s z elején m i k o r egyenként sor k e r ü l reájok, kissé m e g á l l a p o d u n k s erélyesben m o n d j u k ki, avvagy h a a beszéd természete ezt nem engedi, oly h a n g h o r d o z á s s a l élünk, a mi- lyent szoktunk használni midőn ezt m ó d u n k b a n áll tenni s mely e szerint t i s z t á n a hangsúly kifolyása, s tény, hogy be- széd közben ezzel az eszközzel biztosban t u d u n k különböz- tetni, mintsem irás közben az Írásjegyekkel.
É s ez természetes. U g y a n i s a h a n g s ú l y az egyes nyel- vekben sok mindentől lehet feltételezve, — nem kis befolyással lehet e r r e azon elemek egybefüggése, a b ö t ű k sorakozása, a melyekből áll m a g a a szó valamely nyelvben. H a az á r j a nyelvekben a szó gyökét t e k i n t j ü k , o t t nem csak belidomulás- sal találkozunk, úgy a viszonyítás-mint szóképzésben is, h a n e m azonkívül a mássalhangzók oly n a g y s z e r ű váltakozásával, hogy a z o k a t a k á r török, a k á r finn, a k á r m a g y a r néphez t a r t o z ó nem- Í r á s t u d ó ember ki sem t u d n á mondani, mivelhogy e nyelvek- ben teljességgel nem t a l á l t a t n a k , s a nyelvek k i m o n d á s m ó d j a s z e r i n t u g y a n a n n y i szótagot a d n a némelykor egyetlen t ö b b mássalhangzóból álló egy szótagú szó, a hány mássalhangzó t a l á l t a t i k benne vagy pedig a mássalhangzók egy részét ki- m o n d a t l a n u l h a g y n á , igy a t ö r ö k ö k ha n é m e t ü l m e g t a n u l n a k a n é m e t niehts-et rendesen nikisz-nek mondják, a svédből iszvedset-et csináltak, — egészen úgy m i n t a m a g y a r a stallum- ból istálló-t a scholá-ból iskolá-t a feldspáth-ból f ö l d p á t o t ; a finnek a scholá-ból koulu-t Stephanus-bó;l Tahvannus-t, a svéd f r a n s k - b ó l ranská-t, fröken-ből ryökkinä-t, professorból r o h - wessori-t csináltak, de m á r oly szavak m i n t például a követ- kezők- : k r a f t (4 mássalhangzó), obst (3 mássalhangzó), f r e u n d (4 m á s s a l h a n g z ó azonkívül egy i k e r h a n g z ó ) a latinban t r a b s , plebs (4 msh.), e két s z ó t : ptrücsök, p t r ü s s z e n t (nem tücsök^
tüsszent, mint az u j a b b a k nagy bölcsen t u d n i a k a r j á k , ) ugyanis m i n d k é t szó h a n g u t á n z ó , a tücsök, tüszszentés pedig m á r n e m az, kivéve, teljességgel nincsenek, ugyanis a m a g y a r b a n a szótő a k k o r mikor egy szótagu, áll rendesen egy vagy két m á s s a l h a n g - zóból és egyetlen magánhangzóból, ikerhangzók nyelvünkben c s a k n e m egészen hiányzanak, p. o. fa, fű, jó, só, sás, b o t ;
A H A N G S Ú L Y A M A G Y A R N Y E L V I J E N . 1 7
elég számosak az ilyenek mint kert, föld, tölgy, térd, bolt, folt , k a r d , p a r t , s a j t , csont, nyest, de ezeknek egy jelentékeny része vagy idegen eredetű, vagy pedig kopások, vagy is éredetileg nem zárt, h a n e m nyilt szótaggal végződő kéttagú szavak ma- radványai, melyek utóhangi u w-jöket később elvesztették.
A z ugyanazon egy szótagban t a l á l h a t ó mássalhangzók cse- kély száma, s az ikerhangzók ágy szólván teljes h i á n y á n a k , m i n t o k n a k az okozat szükségképeni következménye azon kö- rülmény, hogy annyi m a j d egészen azon hangzású szó, nincs t á n egy nyelvben sem *) — m e r t hogy 2 mássalhangzóval, s az ikerhangzók teljes mellőzésével a gyökérszók oly nagy- szerű sokféleségét az a l t á j i m a g y a r nyelv nem á l l í t h a t t a elő, mint az á r j a nyelvek bármelyike, ahhoz nem kell m a g y a r á z a t . A z é r t a magyar beszédben a szavakat lehetőleg tisz- t á n kell kimondani, különben érthetetlenség t á m a d , a mit olyanok beszédén, kik nyelvünket meglett k o r b a n t a n u l t á k meg, n a p o n k é n t t a p a s z t a l h a t u n k , mivelhogy azon minden leg- kisebb h i b i t á s r a oly csudálatosan érzékeny tinóm h a l l á s t , mely a született m a g y a r n a k kiváló s a j á t j a , idegeneknek meg- lett k o r b a n elsajátítani, h a t á r o s a lehetetlenséggel, de a szó- nak tiszta kiejtése m a g á b a n még nem elég, hanem azon kivül nyelvünk a hangsúlylyal való különböztetésre is j o b b a n r á szőrül, mint bármely m á s nyelv.
L e h e t - e t e h á t azt állítani, hogy a m a g y a r b a n s z ó h a n g - súly nincs, hanem csak m o n d a t h a n g s ú l y ? A m i n t veszszük, sokszor t ö r t é n i k , hogy az emberek u g y a n egy dolognak más nevet a d n a k , s u g y a n a z t é r t i k ; az sem egészen példa nélkül való a tudományok történetében, hogy nagy hírnevű tudósok, u g y a n a z o n egy dolgot érvényesítés közben tudni a k a r t á k , hogy
»de bizon nekem van igazam« s végre kisült, hogy m i n d a k e t - ten egy ugyanazon igazság mellett küzdöttek teljes komoly- sággal. M u l t a hunt eadem sed aliter, m o n d j a Quintilian. N e m a k a r o m m a g a m a t a nálamnál h a s o n l í t h a t a t l a n u l nagyobbak- hoz távolról is hasonlítani, roszul á l l a n a az egy m a g y a r tu- d o m á n y b a r á t h o z , még h a s a j á t természete nem t i l t a n á is
*) V a j igen ! értekezésem felolvasta óta ugyanis bű alkalmam volt meggyőződni, hogy a vogul nyelv ha felül nem múlja, bizonyára utói- éri e tekintetben is a magyart.
M . T U D . AKAD. KI1T. A N Y K L V - T U D . K Ó R É H Ü L . 2
ezt neki, egy oly k o r b a n , midőn t u d o m á n y t a iájbelileg. szüle- t e t t m a g y a r b a n m é g csak l e h e t ő n e k sem hisznek m á r , — s e r r e m ú l h a t a t l a n u l csak is külföldit hisznek r á t e r m e t n e k , a v a g y ha belföldit, csak is olyat a kinek neve, s anyanyelve is a német volt. D e a hazai nyelv nekem t a l á n még ked- vesb mint n e k i k , s igy a n n a k i g a z s á g a i k u t a t á s á r a jogo- sítva érzem m a g a m a t ; én tehát úgy látom a dolgot, bogy a m a g y a r á z a t , a melyet a d t a m , szigorúan megfelel az igazságnak, m i s z e r i n t van igen is a m a g y a r b a n nem csak értelmi hang- súly, h a n e m és pedig első helyen szóhangsúly is, s a k e t t ő nem csak hogy nem z á r j a ki egymást, h a n e m épen ellenkezőleg szépen kiegészíti, u g y a n i s az egyes szók hangsúlyától az ér- telmi hangsúlyhoz olyatén átmenetel van mint az elvetett m a g c s i r á j á t ó l magához a teljesen kifejlett növényhez, avagy fához, és a n n a k ágbogaihoz, ugyanazon jelenséget tüntetvén elénk úgy a csira, mely mindössze két gyöngéd levélke, m i n t m a g a a k i f e j l e t t terepélyes fa számnélküli á g b o g á v a l s milliónyi levelével, melyek a l a p j á b a n véve ugyanazok, mint a két csira levél az ő első képök és h a s o n l a t o s s á g o k .
A z eddigiekből azt láttuk, hogy a szóhangsúlynak a m a g y a r b a n főtiszte a mondatrészek kiemelése, s hógy igy fe- jezzem ki m a g a m a t , érezhetővé t é t e l e : — elmondom már- most, hogyan sikerült ezt nekem megfigyelnem. Sikerült ez nekem az által, hogy a finn nyelvvel h u z a m o s b időn á t foglal- koztam. A z t c s a k h a m a r észrevettem, hogy a h a n g h o r d o z á s a m a g y a r b a n és finn nyelvben egészen egy h ú r o n p e n d ü l ; t u d t a m a z t is, s i g a z n a k találtam, bogy a főhangsuly ott m i n d i g az első szótagon van a szóban, de ezenkívül a többi p á r a t l a n szótagokon is van egy g y ö n g é b b (széphangzási) hangsúly. Figyelni k e z d t e m tehát a h a n g s ú l y r a a m a g y a r b a n is, s l e g a l á b b én csak ugy, mint mindazok, kik h a z á n k b a n nyelvészettel tüzetesen foglalkoznak, c s a k h a m a r r á t é r t e m a r r a , a m i t egyhangúlag vallanak, hogy a hangsúly a ma- g y a r b a n a szó első s z ó t a g á n van, midőn pedig ezelőtt több évvel a K a l e v a l á t kezdtem fordítani, n e m egyszerre, hanem csak h u z a m o s idő elteltével a finn ősköltészetnek a m a g y a r ősnépköltészettel való összehasonlítása folytán arról győződ- tem meg, hogy az eredetileg nálunk is ugyanaz volt, a mi a
A H A N G S Ú L Y A M A G Y A R N Y E L V B E N . 19 finneknél, s iine ezen m á r a h a n g s ú l y t is sokkal teljesben meg- figyelhettem, mint bárhol is másutt, ugyanis a 8 szótagos és bokorkifejezésekkel ( p a r a l e l l i s m u s ) ellátott u t ó r i m e t l e n finn versek az e nyelvekben létező szóhangsúlynak a lehető legtö- kélyesb m i n t a k é p e t s z o l g á l t a t j á k az által, hogy egy-egy vers lehet ugyan egész m o n d a t is, de még is sokkal gyakoribb azon eset, hogy a n n a k t a g o k r a szedett részei, u. m. alany, tárgy, eszköz, időpont, mód stb. ( p á r h u z a m o k ) 2., 3., 4., sőt t ö b b versben is s o r o l t a t n a k el, ugy, hogy minden vers 1 — 2 mon- d a t r é s z n e k felel m e g * ) ; minthogy pedig a vers kezdetén szükségképen h a n g s ú l y van (enjambement, vagyis a m o n d a t - rész d a r a b o k r a s z a g g a t á s a egészen szokatlan) önként követ- kezik, hogy m i n d e n mondatrész eleje önálló h a n g s ú l y t k a p ; ime, a mi itt kiválóan észlelhető, u g y a n a z a h a n g s ú l y észlel- h e t ő úgy a finn, m i n t a m a g y a r közbeszédben is.
I g a z n a k kell ennek lenni, m e r t az igy készített versek a finn köznépnek oly könnyen kerülnek, hogy a nép fiai közül egynémelyik képes hevenyészve ha kell, a k á r folyton ily ver- sekben beszélni, mit sokszor nagy tudományú s teljesen meg- bízható férfiak is álmélkodva szemléltek; mindez p e d i g nem t ö r t é n h e t n é k , ha a versbeli hangsúly nem volna egy a közbe- szédbelivel, m e r t mig igy a r r a szolgál, hogy a versek keletke- zését könnyítse, ellen esetben csak nehezíteni fogná, h a t. i. a versbeli a közbeszédbelivel ellenkezésben volna, de nincs, - a honnan én a r r ó l győződtem meg, hogy a finn versek, kapcso- l a t b a n a,z ószékely balladákkal, s némely régibb verses nyelv- emlék-maradványnyal, a hangsúly megfigyelésére különösen alkalmasak, m e r t ezekben a hangsúly a közbeszédbelihez viszonyítva mintegy mintaszerüleg van kezelve.
A régi nyelvemlékbeli verses m a r a d v á n y o k b a n , mint a m i n ő k : Sz. K a t a l i n l e g e n d á j a , Kinizsi P á l né i m á d s á g o s könyve, s főleg a székely b a l l a d á k s a j á t s á g o s a n m a g y a r o s zamatú szerkezetében a verselés m ó d j a , a finn versekével oly nagy hasonlatot m u t a t , hogy a m a n n a k ezen, úgyszólván minden jellemvonását a maga eredeti t i s z t a s á g á b a n , s őseredetisé-
*) A mondatrészek emez elválasztgatásán alapulnak a közbenső rímek, és a sajátságos végtagismétlések a következő vers elején mind a finnben, mind a székely ó-balladákban.
2 *
gében megfigyelhetjiik; mire nézve a hangsúly megfigyelésére ezeket minden egyébnél a l k a l m a s b a k n a k t a r t h a t j u k ; mivel hogy ezek tisztán csak a h a n g s ú l y r a v a n n a k alapítva, a mint
a finnek önnyelvükön m o n d j á k : korolle p e r a s t e t t u t .
P é l d á k a t e r r e nézve elég bőven hoztam fel a finn költé- szetről t a r t o t t értekezésemben (lásd »Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből« I I I . kötet V I . szám 1873.) m i r e nézve azokat e z ú t t a l ismételni feleslegesnek t a r t v a , eléglem m é g csak annyit jegyezni meg, hogy a h a n g s ú l y a n n y i r a szü- l ő a n y j a az a l t a j i nyelvekben a nyelv nemzeti v e r s i d o m a i n a k , hogy e g y a r á n t biztosan lehet következtetni a hangsúlyból a v a l a h a létezni kellett eredeti ősi versnemre, m i n t az ősi vers- i d o m b a n irott b á r m i kevés m a r a d v á n y o k b ó l — h a ilyenek léteznek — a h a n g s ú l y r a . A mivel azonban nem a k a r o m azt mondani, hogy nyelvünkben a szótagok hosszúsága, vagy rövid v o l t á n a k nem volna meg a m a g a szerepe; ez igen is van, — nemcsak, hanem az is bizonyos, hogy az ezeket j ó l h a s z n á l n i t u d á s tetemesen képes a m a g y a r versek h a n g z a t o s s á g á t
emelni, valamint az is, hogy a kettő igen jól megfér együtt.
É n a h a n g s ú l y n a k f e n t e b b azon értelmezését (defini- t i ö j á t ) a d t a m volt, m i s z e r i n t az a m a g y a r beszédben a hang- h o r d o z á s azon s a j á t s á g a , melylyel a beszélő beszéd közben az a k á r egyetlen, a k á r t ö b b szóból álló m o n d a t r é s z első szavát, s illetőleg a n n a k első s z ó t a g á t nagyobb erélylyel m o n d j a ki, s az á l t a l , hogy minden k i m o n d o t t önálló szó u t á n kissé megál- l a p o d i k (a m o n d a t r é s z első önálló szava előtt tovább, a töb- biek előtt kevesli ideig) egymástól elválasztja, s nagyobb ért- h e t ő s é g r e törekszik, a mi közben a több szóból álló mondat- rész többi, u. m. 2., 3., 4. stb. szava első s z ó t a g á n lévő hang-
súly az első szóéhoz k é p e s t gyengülést szenved ugyan, de a z é r t m á s o d r e n d ű h a n g s ú l y n a k mégis m e g m a r a d . H a a h a n g - súly emez értelmezését az ü t e m r ő l a d t a m értelmezéssel össze- h a s o n l í t j u k , úgy f o g j u k találni, bogy a k e t t ő úgy viszonylik egymáshoz, mint ok és okozat, vagyis az ü t e m n e k oka a h a n g - súly, s igy tekintve a dolgot, a most a d t a m értelmezés nem egy t ü n e t n e k a d j a a k u l c s á t kezünkbe, ilyenek :
1-ör miért kedvelik a m a g y a r népdalok az ütemet, s a mi ez á l t a l van feltételezve, önálló szót, vagy is a mint mon-
A H A N G S Ü L Y A M A ß Y A K N Y E L V B E N . 2 1
dani szokták : sormetszetet. E z a z é r t van, m e r t minden iitein eredetileg m o n d a t r é s z t képvisel a n n a k első szaván, illetőleg s z ó t a g á n lévő hangsúlylyal. E z t a 8 szótagos, bokorkifejezéses és előrímes a l t a j i népköltészet népdalai oly szigorúan meg- t a r t j á k , bogy, semmint a mondatrész d e r e k á n lévő szó fél- hangsúlyával beérjék, i n k á b b ismétléseket h a s z n á l n a k , vagy pedig azon értelmű s z ó k a t halmoznak össze egész a d d i g , mig egész kényelmesen szerit ejthetik annak, bogy a következő mondatrész (vers) ütemet kezdhet, a mi megint további okát képezi a bokorkifejezéseknek ( p a r a l e l l i s m u s o k n a k ) és igy nem betegség az, m i n t egyik szépirodalmi k i t ű n ő s é g ü n k t u d n i a k a r t a , h a n e m a nyelv természetéből szükségképen folyó sa- játság, melyet a k á r t a g a d n i , a k á r meglátni nem a k a r v a , igno- rálni e g y a r á n t hiba volna, a d o t t eseteknek kell az ilyeneket venni, s nyelvművelésünket aliboz képest intézni.
D e az ütemeknek á l l a n d ó a n m o n d a t r é s z e k k e l kezdődése k i v á l t az u j a b b keletkezésű versekben, mindenkor eszközölhető alig lévén, kénytelenek vagyunk sokszor gyöngült liangsúly- lyal is, vagyis a m o n d a t r é s z 2-ik, 3-ik, 4-ik szavával is beérni, sőt költőink széltére h a s z n á l j á k a legösszetartozóbb mondat- részeknek, nem r i t k á n összetett szóknak szétszakítását, s egyik versből a m á s i k b a minden habozás és tétovázás nélkül való folytatólagos á t t e v é s é t is, vagyis azt, a mit a francziák eiljambement-nak neveznek. A mi az ily g y ö n g ü l t liangsúly- lyal kezdődő ü t e m ű verseket illeti, ezek sokkal csekélyebi) h a t á s ú a k ugyan, de jól választva s a teljes hangsúlyos ütemü- ckkel vegyítve, a vers 2-ik 3-ik ütemének, mégis m e g j á r j á k , de m á r a szorosban összetartozó mondatrészek megszakítása s egyik versből a m á s i k b a á t c s a p v a á t t é t e l e megengedhetetlen, m e r t az ily átcsapkodások nem csak a m a g y a r , hanem egy- á l t a l á b a n valamennyi a l t á j i nyelvek nemzeti versidomaiban e g y a r á n t ismeretlenek; oka ennek ugyanazon s a j á t s á g a nyel- vünknek, melyre f e n t e b b r á m u t a t t a m , előadván, hogy nyel- vünknek nincs annyi jegye, mint az á r j a nyelveknek, m i r e nézve a mondatrészek egyes szavait több versbe szétszór- n u n k nem lehet.
2. V a n n a k a m a g y a r b a n igen-igen j ó hangzású versek, sőt ilyen összes n é p k ö l t é s z e t ü n k , a melyekben, ha a lejti
m é r e t kivált az utolsó ütemben igen j ó szolgálatot tesz is, s a z o k h a n g z a t o s s á g á t nagy m é r t é k b e n emeli, egészen ugy, mint a finnben, még is, minthogy ezek készítésekor a q u a n t i t á s o k r a a n é p teljességgel nem szokott t e k i n t e t t e l lenni, s következetesen használva m a j d soha sem is jönnek e l ő ; szoros értelemben se trochaikus, se j a m b i k u s verseknek n e m mondhatni. M i lehet t e h á t az, a mi a z o k n a k azt a s a j á t s á g o s j ó h a n g z á s t és t e r m é - szetes kedvességet kölcsönzi ? felelet a természetes beszédtől soha el nem távozáson kivül a h a n g s ú l y , mely k a p c s o l a t b a n a r a j t a , mint okon az okozat alapuló ü t e m e k k e l a m a g y a r nép- költésnek egy s a j á t s á g o s a n eredeti k i n y o m a t ó á b r á z a t o t (pliy- siognomie) k ö l c s ö n ö z , mely v a l a m e n n y i népdalainkon felis- merhető, de a melynek mintaképe a 8 szótagos, bokorkifeje- zésekkel és elörímmel ellátott u t ó r í m e k e t nem valló versalak, melynek példái, mint fentebb is m o n d á m , legépebben ma- r a d t a k fenn az ószékely h a l l a d á k b a n , de m á r itt is hiányo- san, a mennyiben i d ő j á r t á v a l részben ezek is felvették az utó- rímeket, az előrímeket peclig nagyrészben elejtették, s m i n t e g y inegeuropaisodtak, s azonkívül a 8 szótagos sorokhoz mások is j á r u l t a k , de egy főjellemvonásuk m é g is m e g m a r a d t , az, hogy mind e m a i n a p i g h a n g s ú l y r a , vagyis az A r a n y J á n o s műszavával ölve ü t e m r e (ictus) vannak alapítva, s csak is ily é r t e l e m b e n trochaeusok, egészen ugy, m i n t ez a finnben is van, a hol is ez m á r a m u l t században fel volt is- merve, s h a n g s ú l y r a a l a p í t o t t (korolle p e r u s t e t u ) verseknek elnevezve. B ő v e b b m a g y a r á z a t á b a bocsátkoznom felesleges, m e r t az ü t e m szó, mely — mint f e n t e b b m á r kifejtém — a l a p j á b a n véve semmi egyéb, mint a mondatrészek egymástól való megkülönböztetése, elválasztása végett azok elejére eső ietusok, vagyis liangsúlyosságok, e r r e a lehető legjobb m a g y a - r á z a t . A két szó között a különbség csakis az, hogy m i g a hangsúly a m i n d e n szó első s z ó t a g á n lévő hangsúlyosságot á l t a l á b a n , ez i n k á b b a n n a k a költészetben a l k a l m a z á s á t jelenti, és igy az ü t e m annyi, mint a l k a l m a z o t t hangsúly-
A z ü t e m (ictus) m ű s z ó n á l e r r e a l k a l m a s b , s a dolgot híveb- b e n kifejező műszavat találni alig l e h e t e t t volna, m e r t a n n a k k e z d e t é n mindig f e l e m e l t e t i k a m o n d a t r é s z hangsúlyos első szótaga, erre pedig nyomban esés következik be egész a viszo-
A H A N G S Ü L Y A M A ß Y A K N Y E L V B E N . 2 3
nyitást képező jegyig (rag), melyet a m a g y a r nép, a meny- nyire én megfigyelhettem, szeret kissé megnyomni, de a nélkül, hogy a közvetlen előtte álló szótő és r a g között meg- állapodnék, — a m i é r t én azt h a n g s ú l y n a k nem tekinthetem, avagy h a igen, legfelebb is széphangzási hangsúly egyszerű s z í n á r n y a l a t á n a k .
A hangsúlylyal sokan összezavarják a szavak hosszú- s á g á t , szemök előtt mindig csak a német nyelvet t a r t v á n ; melyben a hangsúlyos szó mindig liosszu, — de ez egészen téves felfogás, ugyanis lehet a m a g y a r b a n a szótag rövid, és még is hangsúlyos, valamint hogy lehet a szótag hosszú és még is hangsúlytalan. K é t különböző dolog ez, melyek ver- selés közben a költő czéljához képest j ó ha találkoznak, de m a g o k b a n is m e g á l l h a t n a k , m e r t legalább előttem kétségte- lennek látszik, hogy a m a g y a r nyelvben létezik mind a szóbeli hangsúly (accentus tonicus), mind a mennyiség ( q u a n t i t á s ) ugyanezen oknál fogva kétféle verselés lehetséges, sőt van is b e n n e u. m. a t i s z t á n hangsúlyos vagyis ütemes, és ime ez a nemzeti versidom és q u a n t i t a t i v vagyis mennyiséges, mely ré- szint a modern i r o d a l m a k n a k nálunk meghonosított versido- mait, részint a classicus i r o d a l m a k nálunk még ez idő szerint is eléggé kedvelt versidomait műveli. E z t a k ü l ö n b s é g e t e d d i g költőink nem t e t t é k , s a m a g y a r népköltés t i t k a úgyszólván rejtély volt. E z ma m á r A r a n y J á n o s á l t a l szerencsésen m e g van fejtve, de a most t e t t e m különbségtétel t u d t o m r a e d d i g elé még érvényesítve nem volt, h o l o t t ez épen nem felesleges, m e r t kellőleg felfogva, s alkalmazva mindkét verselésmódnak j a v á r a szolgálhat. Az ü t e m e k r e a l a p í t o t t versekről elég annyit t u d n u n k , hogy ha a 2-ik ütemben az 1-ső s még inkább h a a 3-ik szótag is egyszersmind hosszú is, tetemesen emeli a vers szép h a n g z a t á t ; — mondatrészeknek megszakítása s egyik versből a másikba való folytatólagos áttétele m e g e n g e d h e t e t - len ; — a nyelvtan törvényei á t h á g á s t nem t ű r n e k . A m o d e r n versidomok között természetesen nem mindegyik engedi ma- g á t ütemekre szedetni, itt tehát czélszérűnek látszik az elő- szabott q u a n t i t á s o k h o z lehetőleg szigorúan ragaszkodni, mely esetben utánozni f o g j a a m a g y a r nyelv az idegen nyelvnek h a n g j á t , melyben a versidomok o t t h o n o s a k ; — lehet ezt oly
ügyesen tenni, liogy a hallgató a n y e r t élvezet mellett könnyen feledi, hogy ez elvégre is u t á n z á s ; de nem mind oly kényes t e r m é s z e t ű , v a n n a k ugyanis olyanok is melyek az ü t e m e k r e szedetést könnyebben megtűrik, m a g y a r o s b z a m a t u a k és igy a k ö z m o n d á s : a r t i s est celare a r t e m valósítása is kevesebb nehézségekbe ü t k ö z i k , — ezeket egyszerűen ü t e m e k r e kell osztani, egyszóval meg kell m a g y a r o s í t a n i . A classicus alakok szerint készítendő versnemekben elég h a e l h á r i t t a t n a k az aka- dályok, melyek a versek metrikai folyását akadályozzák, vagy is m á s szavakkal, h a a hangsulyütemek, sormetszetek meg- á l l a p í t á s á v a l érezhetővé tétetik, s hogy ezt tehessük, ebhez nem is kivántatik egyéb mint a classikus m é r t é k e k szerint készült m a g y a r költeményekben megfigyelni, mely versek a z o k b a n olyanok, hogy természetes hangsúlyozással olvasva is azonnal elárulják m a g u k a t , s melyek olyanok, melyek így olvastatva nem is emlékeztetik az olvasót a r r a , hogy például h e x a m e t e r vagy p e n t a m e t e r csakugyan az a mi a k a r t lenni a szerző s z á n d o k a szerint. M e r t ha ilyenkor azt a k é r d é s t tesz- szük m a g u n k n a k , hogy mi ennek az o k a ? úgy fogjuk találni, hogy ezt egyenesen az ütemek ( c e s u r á k ) okozzák. A z első r e n d b e l i e k e t f o g a d j u k el követendő mintákul, az utóbbiaktól pedig lehetőleg t a r t ó z k o d j u n k . Vagyis egy rövidletbe foglalva az e d d i g i e k e t : a nemzeti versidomokban a hangsúly legyen az u r a l k o d ó , — idegen versidomokban p e d i g a m e t r u m o k .
3. V a n az u j a b b i r o d a l o m n a k egy á l t a l á n o s a n elfoga- dott nyelvtani hibája, mely egy hibás elvből indulva ki, nyel- vünkben valóságos z ű r z a v a r t , és igen g y a k r a n boszantó két- é r t e l m ű s é g e t szül, s n e m c s a k nyelvünk nagy elveit semmisíti meg, lianem azon kivül a hangsúlyt is f e l f o r g a t j a : azon téves nézetet értem, mely szerint a m a g y a r b a n a névmutató a bir- t o k r a g g a l ellátott szó előtt mindenkor el volna hagyható. E z a l k a l o m m a l nem lóvén czélom nyelvtani elveket fejtegetni, eléglem érinteni nyelvünk egyik nyelvtani nagy elvét, melyről más a l k a l o m m a l k i m e r í t ő b b e n szándékozom értekezni, de állí- t á s o m i g a z o l á s á r a m á r m o s t sem mellőzhetek belőle a n n y i t érvényesíteni, hogy a m a g y a r b a n a főnév a közvetetleniil előtte álló a k á r m e l y beszédrészbeli jelzőt m ú l h a t a t l a n u l melléknévvé a l a k í t j a át, s ez á l l a p o t á b a n a szó mint előbb kifejtem váltó-
A H A N G S U L Y A M A G Y A R . N Y E L V B E N . 2 5
zatlanul m a r a d m i n t h a csak a főnévvel egyetlen szót képezne, ez annyira megy, hogy nincs beszédrész, mely nem volna kény- telen engedni ennek az absolut kényszerűségnek p. o. helyre- legény, t e j b e k á s a , épkézláb ember, ú r h a t n á m ember, nem szere- tem szokás, bizony dolog ; most mindent nem a k a r v á n elszám- lálni, eléglem ezt az elvet okául m u t a t n i fel annak, m é r t beszé- lünk így a m a g y a r b a n »ragya verte élet, a most e l ő a d t a m eset«
stb. ha ezek helyesek, pedig hogy helyesek és ősrégi szólamok, eléggé kitűnik onnan, hogy ugyanezt mind a finnben ésvogulban, mind a törökben, sőt ez utóbbiban m é g csak a nem egyenes vonzatú m o n d a t o k r a is kiterjedőleg e g y a r á n t feltaláljuk, — ha mondom ezek helyesek, önként következik, hogy az ily m o n d a t - szerkezetek m i n t : l á t t a m b á t y á m a t , meggondolatlan beszéded, feltétlenül helytelenek, és h a költői s z a b a d s á g n a k megen- g e d j ü k is, a m i n t ily s z a b a d s á g o k a t minden népek költészete enged, de m á r kötetlen beszédnek, melynek szigorúan a nyelv törvényeit kell követni, feltétlenül helyteleneknek kell t a r t a - nunk, m e r t a fennebbi nyelvtani elvet veszélyeztetik; de ezen kivül nyelvünk megszokott h a n g h o r d o z á s á t is f e l f o r g a t j á k : nem lévén ugyanis a m a g y a r nyelvnek oly sok k ü l ö m b ö z t e t ő jegye mint az á r j á k n a k , részint szóelrakással részint a mi
ehhez szigorúan alkalmazkodik, a h a n g h o r d o z á s s a l különböz- t e t ; ezeket t e h á t : m e g g o n d o l a t l a n a beszéded, gonosz a szán- dékod , nem m o n d h a t o m így: m e g g o n d o l a t l a n beszéded, gonosz szándékod, m e r t ekkor mást tesznek, ezenkívül egy ily a m a g y a r beszéddel homlokegyenest ellenkező mondatszerke- zetben a kivánt é r t e l m e t a k á r hangsúlyozással, a k á r Írás- jegyekkel helyre ütni e g y a r á n t lehetetlen, ugyanis a hangsúly a helyesen a l k o t o t t m o n d a t o k k a l oly szép egyetértésben van, hogy a h i b á s mondatszerkezetet azonnal felismerhetni onnan, hogy hangsúlylyal nyomatékolni n e m lehet, a nyelvszellem tehát ilyenkor az a közbeszurásával különböztet, mely szerepe az a az m u t a t ó névmásnak hasonló czélokra v a l ó b a n gyakori, nem csak itt hanem mindenütt a hol a r r a szükség van, — de egyszersmind a vele együtt j á r ó hangsúlylyal is, ugyanis mi- kor azt teszik : inconsideratus est sermo tuus, m a l i g n u m est proposituin t u u m , a hangsúlyt a névmutató k a p j a , b e s z é- d e d , s z á n d é k o d pedig csak gyöngült h a n g s ú l y t , s így
kiegészítve egy-egy egész m o n d a t o t képeznek, míg a nélkül csak is egy m o n d a t r é s z t : ineonsideratus s e r m o tuus, niali- gnuni t u u m propositum. D e h a én azt a k a r o m , hogy az egyes szók ne egyetlen m o n d a t r é s z t (alany- vagy t á r g y e s e t e t ) liá- nom egy egész m o n d a t o t képezzenek, közbe szúrom a m u t a t ó n é v m á s t , s lesz a m o n d a t b a n k é t m o n d a t r é s z 1. meggondolat- lan, 2. a beszéded, vagyis u g y a n a n n y i h a n g s ú l y molinónak az első szótagján, m í g az 1-ső esetben csak is egy-egy m o n d a t - részszel lévén dolgunk csak is egyetlen teljes hangsúly a mon- d a t r é s z első szótagán, a m á s o d i k szaván pedig a m o n d a t r é s z - nek egy gyöngült h a n g s ú l y .
4. O k á t képezi a n n a k , miért oly r i t k á k , s csaknek lehe- t e t l e n e k a m a g y a r b a n az elisiók? ez azért van mert a szó- h a n g s ú l y mindig áz első szótagon van, és így é r t e l e m z a v a r o d á s n é l k ü l változtatást m é g csak a gyöngült h a n g s ú l y o n sem tehe- t ü n k , továbbá m e r t két önálló szó között a h a n g s ú l y kiemelése végett rendesen m e g á l l a p o d á s szokott történni, a mi azt esz- közli, hogy az előző szó u t ó h a n g j á n a k a következő szó elő- h a n g j á r a h a t á s a nem lehet. A z é r t t e h á t az az egy k é t eset is, a hol látszólag előfordul, i n k á b b összehúzásnak m i n t s e m elisio- n a k mondható. A z ily összehúzások a m a g y a r b a n különben is elég szaporák, s különösen költeményekben bízvást alkal- m a z h a t ó k minden oly esetben, midőn a nyelv h a n g r e n d i tör- vényeiből folyó biztos s z a b á l y o k r a vonhatók, s k i m u t a t h a t ó róluk, hogy a m a g y a r népnél á l t a l á n o s h a s z n á l a t ú n k . A leg- i s m e r t e b b elisiófélék ezek. u t c z ' a j t ó , r e k t ' u r a m , k a n t ' r u r a m , g a z d ' u r a m , gazd'asszony, asszony'ám, nai'nyám, ezek közül elisiónak csak is a z : u t c z ' a j t ó , g a z d ' u r a m és gazd'asszony vá- lik be, melyekben t. i. két m a g á n h a n g z ó közül az egyik elenyé- szett, a többiek m i n d o l y a n a k , a hol két egyenlő szótag, nem p e d i g két egyenlő m a g á n h a n g z ó olvadott össze és p e d i g : r e k t o r , k a n t o r - b a n az or az á r r a l , asszony'ám, n a i ' n y á m b a n p e d i g egyikben az o n y és a n y , a m á s i k b a n p e d i g az a g y az a n y nyal, h o z z á j á r u l ehhez még az is, hogy ily összehúzá- sok csak is összetett s z ó k b a n jönnek elő, és így a főhangsuly é r i n t e t l e n ü l m a r a d .
5. Van a m a k a r o n i s m u s n a k egy nálunk meglehetősen elterjedve lévő tréfás neme, mely valamely idegen nyelvhang-
