2012. október 57
„
TURI TÍMEA
Üvegideg
Az idegeim üvegszálból fújtak.
A külvilág is átlátszik ma rajtam, mégis elrontom, mert különbség vagyok. Ó, nevem. Lecserélhetetlen hibáim, ti mind. Nem váltalak szép ígéretekre. Múlt az, ami nem változik tovább. A tévedés, ha radírozhatatlan.
Nincs erőm a szerelemhez, az önsajnálat feneketlen süllyedés.
Történet nem lehet, aki gyenge, akinek inait nem feszítik a hasonlatok.
Elhallgatni sok felesleget
Olyan émelyítő az önkínzás, ami a szép testet szüli.
Elhallgatni sok felesleget. Az önkínzás önimádat, tetszelgő tükör és vad férfivicc. Semmi semleges.
A test nullfoka nem létezik. Csak a megcsináltság émelyít és a lustaság taszít. Nincs semleges test.
A szenvedély praktikái sem, csak a kétségbeesett szerelem képes a vakságra, nem látni a testet.
Fogalmi költészet
Aktatáska, szerszámosdoboz és nejlonszatyor, piros:
ez a párna. Ma minden vonatot lekésik úgyis.
A szája nyitva, hiába férfiszáj, úgy vár, ahogy Psziché a feledésben. Minden ernyedés, alvás, nehézkedés, csak otthon és a múzeumba illő. Kék kezeslábas,
fekete pulóver, rossz bakancs. A pad korlátja kovácsoltvas‐
forma, a pad alatt nagy CBA‐s szatyor.
Bárki meglophatná, úgysem ébred.
