tiszataj 64.ÉVFOLYAM

I M •

tiszataj

6 4 . É V F O L Y A M

Kosztolányi 125

Juhász Ferenc verse

Tandori Dezső esszéje

Arany Zsuzsanna, Bengi László,

^író-Balogh Tamás, Bónus Tibor,

Hózsa Éva, Kovács Krisztina,

Lengyel András, Turi Tímea tanulmányai Miklosovits László

illusztrációi

2010. március

tiszatáj

I R O D A L M I F O L Y Ó I R A T

Főszerkesztő:

OLASZ SÁNDOR Szerkesztő:

H Á s z RÓBERT

A s z e r k e s z t ő s é g t a g j a i : A N N U S GÁBOR (művészeti szerkesztő)

DOMÁNYHÁZI EDIT (nyelvi lektor) HAJÓS JÓZSEFNÉ (szerkesztőségi titkár)

tiszatáj

Megjelenteti a Tiszatáj Alapítvány Kuratóriuma

a Csongrád Megyei Önkormányzat, Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, a József Attila Alapítvány ,

a Nemzeti Kulturális Alap és

a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete támogatásával.

nka

Felelős kiadó: Tiszatáj Alapítvány.

Szedés, tördelés: Tiszatáj Alapítvány.

A lapot nyomja: Garmond 2000 Kft., Szeged.

Felelős vezető: Kinyik Erika. N e m z e , i Kulturális Alap m A > Z 1 1 in t e r n e t : w w w . t i s z a t a j . h u e-mail: t i s z a t a j @ t i s z a t a j . h u

Szerkesztőség: 6741 Szeged, Rákóczi tér 1. Tel. és fax: (62) 421-549. Levélcím: 6701 Szeged, Pf. 149.

Teijeszti: Lapker (Magyar Lapterjesztő Rt.)

Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága 1008. Budapest, Orczy tér 1.

Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu, faxon: 303-3440

További információ: 06 80/444-444 Egyes szám ára: 500 forint.

Előfizetési díj: negyedévre 1200, fél évre 2400, egész évre 4800 forint.

ISSN 0133 1167

Tartalom

LXIV. ÉVFOLYAM, 3- SZÁM 2010. MÁRCIUS

JUHÁSZ FERENC:

Kosztolányi-kegyelem 3

TANDORI DEZSŐ:

Hol lelhetjük Kosztolányit? 5

ARANY ZSUZSANNA: A

Kosztolányi kritikai kiadás forrás-

gyűjtésének tapasztalatai n

LENGYEL ANDRÁS:

„Innen-onnan"

TURI TÍMEA:

Kosztolányi kamerája (Irodalom és újság-

írás viszonya a Pesti utca írásainak tükrében) 32

KOVÁCS KRISZTINA:

A nyilvánosság és az intimitás terei

a Kosztolányi-prózában 45

HÓZSA ÉVA:

Német fordítás, franciás fortély

című Kosztolányi-kötet három verse német nyelven,

1 9 1 4 )

54

BÓNUS TIBOR:

Színháziasság és az érzékek topológiája -

szemek (Az Édes Anna értelmezéséhez) 58

BENGI LÁSZLÓ:

Esti Kornél és a nemzeti karakter 88

BÍRÓ-BALOGH TAMÁS:

Kosztolányi Dezső szegedi kapcso-

lataihoz 93

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ

Esti Kornél-illusztrációi a címlapon,

I L L U S Z T R Á C I Ó

ITS LÁSZLÓ

Esti Kornél-illusztrációi a

a 2., 4., 10., 22., 44., és a 87. oldalon

JUHÁSZ FERENC

Kosztolányi-kegyelem

Mint a csontvázam a húsomba:

versedbe voltam csomagolva.

Te hűtlen hűség, világ-szobányi teremtés, bánat, bűn: Kosztolányi.

Testbőrömön a haj, a szőrzet

csillagfény-kóccal gyémánt-fénylett.

A nemi szőr, hónalj-szőr. A pilla kristály-ernyőként szememre hullva.

Ady, Babits, József Attila

minden győzelme, összes kínja

szívembe gyűlve forrón fénylett,

mint a lét-mindenség csillag-örvények.

Óceán-gyomruk nehéz, nem könnyebb, mint könnyzacskóban a lángcsöpp könnyek.

És Juhász Gyula, a szegedi zord Éden derékig a halál Tisza-vízében.

És Tóth Árpád, a cimbalom-asztal hang-halom birkózott a halál-viasszal.

És Kassák Lajos munkás-kezében faragókés a születés-szégyen.

Mint a lélek a nádas-tűz lángra, bárányfelhő a zöld fűzfára,

11 12 tiszatáj

tóba dobott kő gyűrűzése, vadlibák zokogás-repülése,

a fákon kirobbant tavaszi mámor, katicabogár zöld fűszálon,

sziklafal-résen kinőtt csönd-bokor ág leng bennem kegyelmed: vad ifjúság.

És te is szó-titán, kinőhetetlen jóság, hit, élet-kegyetlen.

Rothadó gégéjű Isten-kürtje:

ajkadon mégis a szépség hab-fürtje.

Kosztolányi, te verhetetlen

látás-tudat, szigor: legyőzhetetlen.

2010. március 3ZY1

T A N D O R I D E Z S Ő

Hol lelhetjük Kosztolányit?

„Élhessenek.

Lelhessenek."

K D nyomán 1

Az emlékezetes, továbbélő, nagy írókat főleg háromfelé lelhetjük aztán. Nyomaikban (mű- vek), képzeleteinkben (műveik kisugárzása, előítéleteink, kombinatorikánk), sehol (és ez mégis lelés, de a racionális gyökerű művészetek művelőinek esetében igen ritka jelenség;

formai alapja a Szabó Lőrinc-féle - épp csak szerelemalapú - „semmiért egészen", ahol a kijelentő akar mindent megkapni; magam így fogalmaztam nemrég, azaz fogalmaztam volna, ha meg tudom oldani igényeim szerint a paradigmát: „csak mindenért a semmit", azaz csak akkor fogadom el s tartom üdvömnek a semmit, ha mindentől megszabadulok így... ami csaknem lehetetlen, hiszen madaraim, feleségem, medvéim stb. mely kategó- riába esnek akkor).

Még a zárjelben, de ki is kell jönni, ugyanakkor: ahogy a „minden mégse minden, a „semmi" nem semmi, az irodalom sem „irodalom", vagy fordítva, mert az említett „se- hol" itt s így, elsősorban oly kiélezett esetekben, amilyeneknek a kései Kosztolányi- költészet példaszerű foglalata, a kifejező (az író) önmaga megszületését tételezi, közli,

„posztulálja", miközben ezt irodalmi formában teszi.

S ezzel a legkényesebb Kosztolányi-tényhez érkeztünk, bár a magunk által fontosab- baknak tartottakra eztán kell kitérnünk csak: a racionalitáson túli, Esti Kornélnál még lé- haságnak (nem igaz!), szellemességnek felfogható elem, elemi meghatározó, mélytalapzat a személy(iség) felszámolódását sugallja, s nem úgy csupán, ahogy a tíz, húsz tucatnyi örökérvényűnek rémlő Kosztolányi-vers egyike, a Halottak... még visszatérünk rá... ha- nem szinte tételes „keleti filozófiai" gyakorlat jegyében (bocsánat a szimplifikálásért, a legrövidebb út).

„Érzéstelenné és meredtté", „világfutóvá verje őt a vad kovács, kívánná meg a költő, ahol megszabadulhat ő bilincseitől, a végzettől... s így tovább... még a jócskán életcent- rikus Már megtanultam is arra mutat, hogy „dermedten, élet nélkül élni", s főleg igy

„tesz" az Ének a semmiről, ahol nemcsak a birtokoltak elfelejtéséről és elejtéséről van szó (miként ez szebben ki van fejtve a Halottak soraiban, keressük meg), nemcsak az elnyú- lásról az üres sötétben... delejben... lelkünkben az elmúlás furcsa ríme... de kijelentve is olvashatjuk: .Annál, mi van, a semmi ősebb, /... és tartósabb is mint az élet, / mely vérrel ázott és merő seb..."

2

Nem akarok kész eredményeket közölni Kosztolányiról, mert nincsenek birtokomban, öt- ven év tűnődés után sem ilyenek, ilyenjeim, így átcsusszanok inkább a vér és a sebek vilá-

TI tiszatáj

gába. A seholban nem egyszerűen képzeteink stb., netán a személy fizikai, világi meg- semmisülése révén találkozunk költőkkel, érzékeljük lényegüket, hanem azokban a borza- dályos intimszférákban, amilyen egy haldoklószoba, nem sorolom. Élet és irodalom kér- désében (igenis költészeti) kitérőt tenni itt, röstellem, de magamra. Mikor a nevezetes, szép kis Kosztolányi-szobornál oly sokat üldögéltem pár éve a róla elnevezett tér külső sarkán, előttem voltak még baleseteim, igaz, vértelenül, vagy csak feketülő, nagy terű be- vérzésekkel etc., de már borzadtam, mint Dylan Thomas egy sírkő évszámai láttán, iszo- nyodtam attól, hogy a költő 51 évnél alig többet ért. Ma, amikor 71 éves vagyok, nem a szá- mok összehasonlítása az érdekes. Hanem...?

Ez egy olyan kérdés, hogy benne vita nincs. Ha én úgy érzem, hogy (nekem) alkalma- sint (nekem) tragikusan iszonyú kevés van hátra, szellemeskedve: rettentő, milyen kevés van hátra... rettentő, milyen sok lehet még hátra stb. - akkor itt máris kifutunk, érintő-tá- vozással a realitás és társasság síkjáról, mert természetesen mások másképp vélekednek az én alapérzületemről... meg nekik mit lenne tragikus, iszonyú etc. az engem majd sújtó sors. És ott az Ének, akár a semmiről, szintén felfüggesztődő érvényű. Vanni az van, ami a szétnyiszált állkapoccsal, arccal van, a gége roncsaival, a fulladással, a közlés csak lihe- gés vagy irkafirka stb. Mennyi sorolást szakítok meg, ugye? Alapérzetem az is, hogy Kosz- tolányi költészetét nem bírom az életvég, a fizikai iszonyat nélkül látni. S ebben nem kí- vánhatom, hogy bárki is kövessen.

Nincs sok egészen közeli elvbarátom, szakmai útitársam, de épp a legszorosabb kap- csolatokban kellett kizártnak tekintenem (gyarló, esetleges) magánemberségemmel kap- csolatban lehetséges (így lehetetlenné vált) közléseimet. Mégis, úgy kell éreznem, ezzel élet és irodalom nálam a nevezetes hetilaptól nagyon eltérő benső párosom fogyatékot szenved: nekem teljesen egy (eggyé vált, pont 71 éves koromra végképp) életem és irodal- mam, s ha nem tehetek elemi, naszcenz közléseket mindkettőről (ha csak moderátó is, szordínóval, észnél léve), visszacsúszom a képzeteken is túl a nyomok világába: maradnak a netán rangos formában megírottak, az érdekes, szerkesztésekkel elővonultatottak stb., tehát agyondicsérhetném így Kosztolányit is, azzal, hogy nem emeltem ki vattát az arca sebéből, hogy nem simíthattam meg talán csatak haját, nem hallhattam zihálását, már fo- gyatékosan ismerek valamit az élet-irodalom párosságból... és mai szakszerűsödve kattogó irodalom-felfogásunknak ez nem is hiányzik.

Nekem igen.

Semmiképp se, persze, a soroltak hiányával. Nem seb és vatta, vér és csontszilánk (ki- csit NNÁ-t, tanáromat idézem), más lenne, amit átélhetni kellene. S ez rávilágít azonnal a költészeti átélhetés kérdésére. Közvetíthető-e az az emberi teljesség, aminek megfelelője igyekszik lenni (brr) a költészeti érték?

Magyarán: a Csáth Gézának c. vers nem mondja el ezt nálam ezerszer jobban, teljes hitellel? S a Halottak az átmenet a semmiének stb. felé?

Jellemző, hogy máskülönben kiváló kritikusunk némiképpen márcosnak, édeskésnek érzi (pontatlanul idéztem!) a Csáth-nagyverset, s a délvidéki dolgok konkrétumaira vo- natkozó passzusokat magam is kihagytam adott esetben... közel ahhoz a furcsasághoz, hogy Kosztolányi újságcikk-életművének is vannak (helyesen?) elhallgatott részei!!!

Természetes, hogy mai népszerűsítő-divatunkat nem követem mindenben, elemezvén az esztétikai szépséget, netán az egykori „eszmei mondanivalóra" hajazó közlésértéket, de

2010. március 3ZY1

formalista tudományoskodásra, szerkezetek gépiességére sem rontom le-félre Kosztolányi költészetét, egyetlen dolgozat erejéig sem.

Akkor mit akarhatok, mit próbálok?

3

Amennyiben hihetünk annak a Shakespeare-nek, aki a Halottak-versben elfelejtett (a sí- ron túl) angolul, s aki azt a bizonyos légi semmit mondja, melyet szent őrületben a költő alakkal stb. ruház fel, van itt egy kör.

Melyet alaptételünk helyett (ilyen ugyanis nincs!) emlegettünk. A semmibe-kiúszás, az elhessenés - ez kerül anyagba a költészettel, ennek nyomai maradnak meg. A közbülső stáció, képzeteink - az értelmezést, az értékelést adják a konkrét matéria kezelésekor, be- fogadása során.

Eljuthatunk-e Kosztolányi hol-lelhetőségének megfejtéséhez így? Talán igen, ha felté- telezzük, hogy a valamin-túlinak erős maximumközelítése (a majdnem megfoghatatlan) adja a nagyon is esztétikai matériának a sugárzó anyagát. Ahogy a Mágia, a Mák, az Őszi koncert is nagyon töményen, szecessziósba hajlón, de a Kisgyermek és a Bús férfi, meg az ez utániak ciklusai a realitást révület nélkül ugyan nem, de állagához hívebben jelenítik meg költészet-szakszempontúan (versként, a vers elemeiben akár etc.). A különben nem spontánul drámai tehetségű Kosztolányi (ah, persze, regényeit, cikkeinek dramaturgiáit felednénk?) a legnagyszerűbb szereplőket varázsolja vidéki-vasútállomás-színpadára a Férfi és a Nő alakjával, és a jelenetezés szükségszerűségei a költészet igazi mélységeit tárják.

Ez volt az a belső nyitottság-rendszer, a több-mint-körbe benső-világa nála, ami a kül- ső ékeknél jobban dalolt, hódított, s teszi azt ma is, magyarázva jócskán a népszerűséget.

4

S erről itt még annyit: a kört járók, a három „elemiség" (anyag, értsd költői eszközök és közlendők; várakozásunk, képzettárunk; a nyomokon túli „semmi" megjelenése), mindez olyan sallangokkal-is-sallangtalanul, tisztán jelenik meg, mint a kávé, dohány és rum, meg a „más egyéb is" a Csáth-versből és a Hajnali...-ból. Terítve, de legalább nincs bont- va, az asztal vár minket.

Mellette Valaki, aki jajokba fúlva lett „az életé" (kifogásolja nyilván a kritikus, saját zsánere, valamennyiünk adott esetekbeni idegensége szerint), ellenben mégsem. Itt Kosz- tolányi indult el s ért el a fény felé közelítő „úton" egy semmi-tartományba.

Maradtak jelei, maradtak tovább szított képzeteink. Maradt az a gazdagságunk, melyet neki is köszönhetünk.

Harcos alkatoknak Ady adott sokat, szikárabb hívőknek Babits, tökéletességrajongók- nak József Attila, nekem Szép Ernő, s ha otromba eszköztárból választanék szavakat, azt mondhatnám: Mindezekkel együtt is Kosztolányi Dezső a huszadik századi magyar költé- szet zászlóshajója, címére, már lobogó ne legyen Od. bot és vászon). Jó, Weörest az abszo- lút-féle virtuózt és erős filozófust nem említettük.

Kosztolányi van és fog is maradni. Egyre azt tanítja nekünk (brr, bocsánat), hogy igen- is van engedékenysége a szépségnek, mely a végső meg nem alkuváshoz jobban vezet, mint sok akarnokság, tartalmas helyesség-henyeség. Bűvöletes szavakat tudunk elfogadni

TI tiszatáj

(kösöntyű, mágia stb.) racionalizált századunkban. Hetvennél több éves a Kosztolányi- mű, és a versek elsöprő tökéletessége mellett a „koloncabb" műfaj, a regény is rómaian plasztikus sorok együttese nála mindig, és az újságcikkek a lélek és az egyéniség eszmeta- nát különbül adják, mint az általában öt bővített mondatban összefogható lényegű filozó- fiák. A magam szent misztikuma, a hitfilozófia, netán az egzisztencializmus sem kivétel.

A részvéten túl valami más is volt éles fény Kosztolányi szemében. Kört járó mindhárom elemünk. Ő bűvös anyagát úgy sziporkáztatta mindig, nyújtotta (el?) netán lekötelezően, hogy értésünkre adta: az ő igényei is (képzeteink!) hasonlóak. Kosztolányi mindig fivéries volt (s marad, ismétlem). A semmit és a semmin túlit pedig szerényebben adta, mint e sorok olykor e tárgyban megvadulásokra kész írója, rovója (megmaradt a Lehetséges Birodalom- ban, mit, hogy „mindent" vegyenek el tőlem, ha már semmim teljes? a szellemmel könnyel- műen játszó bűvészinas vagyok csak így Őmellette; igaz, Szép Ernő famulusa volnék érdem- ben). Olykor kisszerűen eszmei irodalom közegünkre jellemző a rosszul szelektáló emléke- zet. Hogy magam egykor Kosztolányit is „bírálni mertem", mert ő kibírja. Jó ég, cinikus let- tem volna, ha akár akkor is így járok el. Ma tudok rövid lenni e tárgyban is. Igen, nekem is Kosztolányi a „mindenig" nem törekvő, ám ebben a szépséget, a boldogítást soha csorbára nem juttató Nagy, Világi Mester. A semmiben pedig egyek vagyunk. Ahol én elakadok: ez földi sorsa Kosztolányi Dezső nevű halandótársunknak. A sokban töredékesnek látszó, de Vele egyen-rangú Szép Ernő átlagosabb sorsot kapott. (Leszámítva, amit nem lehet.) Szép Ernő sosem tökéletes. Mi sem vagyunk azok. Kosztolányira hangolódva: hozzám Szép így férhetett oly nagyon. Kosztolányit viszont úgy tudom csodálni, hogy annál több nem kell.

Nála ebben-abban valami talán kell(ene) még, s kevesebb festett vér és könny. De ismerjük a világszínpadi hatás fricskatörvényeit. A sivalkodó négylábú a zsákban színész volt, s hitték.

Mikor lebukott, s malacot tettek be helyébe, az már nem volt az igazi.

De hagyom az ügyetlen hasonlatot.

5

Persze, kimentem a kis szoborhoz. A sohase jövőhöz és sohase beszélőhöz, Kosztolányi- hoz, akit nekem a legszentebb divatszervező-nagyságok sem tudtak volna Egyedüli Pozíci- ójából kiszorítani. Igen, nekem ő az, aki nem jön, s rémes, amit mondok, de tisztelet és becsület ellenére Csáth sem „az", Krúdy és Szomory messze nem „az" nekem, aki... aki az életemhez kell.

Az életemhez József Attila, Szép Ernő és nemes másodsor-dobogós helyen Kosztolányi kell. Ahogy mondani szokták, Babitsé a negyedik hely, a bádog... de a magyar költészetben ez is csodarang. Mert Weörest nem említettük újra, Füst Milánt egyszer sem... holott.

De nem, nem. Van valami nagy ív (melynek egyenértéke J. A. „kis íve", Szép Ernő örökké restaurálandónak látszó, szent-jó akármije, rendre), amely nélkül nem tudunk köl- tészetélvezőkként rendben létezni, jól. Kosztolányi sosem mutatvány, s dehogy mondtam, dehogy „állom" e mondást végül, hogy „festett vér", is. A csudálatos, zenét közelítően „meg- játszós" költészetnek a maga lényegéből legelemibben adódó eszközei a legáhítatosabbak,

s ezek hangolnak minket is - napszaktól függetlenül - áhítatra.

Hogy aztán istenhívő költő, esztétikus költő, egzisz... hagyom.

2010. március 3ZY1

6

Ottlik - nemes, bölcs „mániáinak" egyikével - a boldogsággal, ennek gyakorlati, szinte gyerekkorig visszaélhető fogalmával közelíti Kosztolányit egy elbeszélésválogatás utósza- vában. magam, remélem nem illetlenül... hiszen a költők társasága kerekasztal egy rangon túl... Szép Ernőt idézem ide: hallotta ő, hogy „boldogság", s azt is, hogy az nincsen, s így hallott Isten felől is, s magyarázza, barátom, „meg kell itt halni, látom". Szabad változat- ban fejezem is be: azt hitte ő, hogy vele épp ez az Isten majd kivétel lesz, s tréfarabság lesz az élet, mézes bilincsen. (így, kapaszkodjunk meg!) Kosztolányinak nem lett az.

Az általam - fájdalom - legtöbbre értékelt, igaz, már nem e földet lakó (Pilinszky) semmi jegyében ez a konkrétan megélt sors Kosztolányi etikuma. Ha szépészetileg gyö- nyörködünk benne, akkor is ezt restaurálgatjuk: legyen felettünk mégis fedél.

Nem első. De nem utolsó. Ez a hová-is-menjünk kérdés. Ráhív minket, indukálja- ihleti... s nicsak, közben ő maga fent épebben ragyog, mint bármi.

Szépek voltak, szépség fölött szépek, túl szépek, idézem erre a magam alapvető költő- jét. S közben Baudelaire is bejön. Húznak, múlnak a felhők, mint álomnépek-képek... de

Kosztolányinál épp ez a valószínűtlen az, ami eszméletileg-döbbent. Az ő szépségei nem a szürrealisták felhői, nem is a Szép-realizmuséi, hanem csak a magáéi, és nem múlnak.

Elalszom alkonyukkal, és felébredek arra, hogy ugyanott vannak, csak más alakokban, vagy fordítva. Egyenesben.

7-

A minap elüldögéltem egy újabb gyűjteményes kötetével, könyveim között kotorásztam, tűnődtem - védekezésül, ne érezzem annyira, hogy magam is, igen, tűnök, kosztolányisan forgattam a szót, „tűröm, bár nem tűröm", nem tettem ezt feltételes módba. Mi joga van ilyenkor az embernek, ha érzete ez? S Kosztolányi épp olyasvalamivel felelt, amit magam annyira bámultam nála, fejcsóválva: kések közt is stb. - még akkor is, ha nem is legna- gyobb darabjait mindig, de a tökélyt írta, ahogyan ő erre volt ítélve. A gondolat, az eszmé- lés irdatlan tömegű írására. Hírlapi, művészeti-periodikái cikkei! Stílszerűen a Csehovról szóló egyik ilyen, ez lapozódott fel mélázásomhoz. Ahogy 40 sorral (így írom), mit tudom én, jó két flekk terjedelemben tökéletes képet adott az orvos-novellistáról-drámaszerzőről.

És azzal zárta valahogy: sugallja nekünk Anton Pavlovics, hogy semmin és senkin nem le- het segíteni, még magunkon sem, sőt. Ezt a legnagyobb önellentmondást mármost Ő (ké- sek között is stb.) feloldatlan, de élhetően tárta oda nekünk mégis-szépség, mégis- tökéletesség formáiban. Jó, jó, morgok, bizonnyal mások is, nem verseny... csak ő annyi- szor. És nála a sok elismerésre jutott, elismerésünkre. Igaz, szememben a szorzat aztán egyenlő, mert közben (késekkel stb.). De Kosztolányi valamit nagyot elért. Hogy azzal amivel oly áthúzatlanul nagy (ld. Weöres jogos nagyságbírálatát általában), igen, őt, meg- szerették, feltétlenné tették, hagyják hatni, kell. Él.

8.

Kosztolányi szellemmatériája igenis jól tűrheti - tűrhetné, ha volnának érdemleg ilyenek - az eszmei vitákat. Úgy értem, Kosztolányi hiperevidens, mint szépirodalmi anyag, de mintha más érintők mentén gondolkozna a szakmai világ, de még, lebontva, a filozófia is.

Ne feledjük, volt „közben" az úgynevezett modern, s ennek, való igaz, kevés magyar iro- dalmi „egység", alakzat, urambocsá termék (ne!!) felel meg, s furcsa, hogy a legvirtuózabb magyar poéta, W. S. mester is tulajdonképpen ókonzervatív alapokra épít/épül. Hogy Kosztolányi-rajongó-értő Ottlik Gézáról ne beszéljünk. Konzervatívak voltak az úgyneve- zett Újhold költői, csak darabosabbak, ám ugyanazt a belső dallamot vitte tovább József Attila is (nem mondom, maximalizálva). Karinthy Frigyes, engedtessék meg, Berda Jó- zsef, a szintén klasszikumi alapokból kisaijadó Füst Milán poézise fogható a modernség kategóriájába - edzőcsapat csak a Nyugat nagyjai mellett. Kosztolányihoz azonban... ho- gyan is mondjam, arra-érdemesen bármi rajongás ellenére sem jut közelebb az, aki a szép- hangzással, az esztétikával beéri, a nagy tudással, a rugalmassággal, a lelki használható- sággal. Kosztolányit az emberlét elemi kérdései gyötörték, s csöppet sem klasszicizálható nyitottságok, ördöglakatok, ha úgy tetszik. Hogyan legyek ember? Ezek babitsi támaszok (vallás), weöresi áttünések (virtuozitás emberfelettije), Szép Ernő túl közeli hozzám, hogy összetevőit jól kereshessem... mindegy, segédegyenesek nélkül volt megoldandó kérdés Kosztolányinak. Vegyük ajándékul, hogy küzdelme - ah, a 40, 50, 60 év terjedelmén se - ily ékességes.

tiszatáj

2010. március 3ZY1

A R A N Y ZSUZSANNA1

A Kosztolányi kritikai kiadás forrásgyűjtésének tapasztalatai

„Hivatalosan még nem érkezett meg a tavasz" - írja Kosztolányi A labda című tárcanovel- lájában, 1923 márciusában, a Pesti Hírlapban.2 „Hivatalosan már megérkezett a tavasz" - írja ugyanaz a Kosztolányi, szintén a A labda című tárcanovellájában, 1935 áprilisában az Alföld - Képes Hetilap címet viselő szabadkai újságban.3 Most akkor igen, vagy nem? - tehetnénk föl a kérdést. Úgy tűnik, hogy igen, ha az ultima manus elvéből indulunk ki, s feltesszük, hogy a későbbi - ám szigorúan csakis a szerző életén belüli időpontban kelet- kezett - szöveg felülírja a korábbit. Tehát megállapíthatjuk, hogy a tavasz igenis megér- kezett.

Eme reneszánsz jelleg elmondható a Kosztolányi-kutatásokra is, tekintve, hogy a ki- lencvenes években történt nagy újrafölfedezéseket és újraolvasásokat követően elindultak a kritikai kiadás munkálatai, valamint születőben vannak életrajzok, nagymonográfiák is.

A kiadás alapját adó forrásfeltáró munkák pedig már a kritikai kötetek szerkesztésének megkezdése előtti időszakban is folytak, s megjelent forrásjegyzékünk első (a továbbiak- ban: FJI)4 és második (a továbbiakban: FJ2)S kötete is, melyeket hamarosan a budapesti sajtóanyag első részét közreadó harmadik fog követni. A kéziratos anyag közismert hiá- nyosságai, valamint a kötetbeli megjelenések kisebb száma miatt döntöttünk amellett, hogy a forrásgyűjtés gerincét a napilapokban és folyóiratokban található anyag feltérképe- zése fogja adni. Miután mindezen gyűjtések számos érdekességet és nem egyszer megle- petést is tartogatnak, így nem árt ezeket időről időre összegeznünk, tanulmányokban ösz- szefoglalnunk, hogy lássuk, hol is tartunk az egyes munkafázisok végeztével, s milyen ta- pasztalatokkal gazdagodtunk. így teszek ezúttal is, jelezve, hogy a későbbiek folyamán elő- fordulhat, újabb összegzéseket is az olvasó elé tárok majd.

1 A szerző a tanulmány megírása idején Bolyai János Kutatási Ösztöndíjban részesült, valamint az MTATKI által támogatott MTA-ELTE Hálózati Kritikai Szövegkiadás Kutatócsoport tagja.

2 1052. Kosztolányi Dezső: A labda, Pesti Hírlap, XLV. évf. 62. sz., 1923. márc. 18., 3., in: Arany Zsuzsanna (szerk.) Kosztolányi Dezső napilapokban és folyóiratokban megjelent írásainak jegy- zéke 1. A Hét, Nyugat, Pesti Hírlap, A Pesti Hírlap Vasárnapja, Új Idők, Budapest: Ráció, 2008.

(= FJi)

3 1. Kosztolányi Dezső: A labda, Alföld - Képes Hetilap, II. évf. 14. sz., 1936. ápr. 5-11., 14., in: Arany Zsuzsanna (szerk.) Kosztolányi Dezső napilapokban és folyóiratokban megjelent írásainak jegy- zéke 2. Határon túli lapok 1. A bácskai sajtó anyaga, Budapest: Ráció, 2009. (= FJ2)

4 L. l-es jegyzet.

s L. 2-es jegyzet.

TI tiszatáj

Gondolkodtam azon, vajon hogyan lehet ezt a tetemes mennyiségű anyagot - az FJi- ben 3883 tétel szerepel, az FJ2-ben pedig 3855 - összefoglalni úgy, hogy ne váljon írásom statisztikai jelentéssé, hiszen nem értelmezésről van szó esetünkben, hanem sokkal in- kább adathalmazok rendszerezéséről. Végül arra jutottam, hogy egyfelől a munkánk köz- ben adódó, főként filológiai, valamint nemegyszer életrajzi problémákat vázolom fel, más- felől pedig olyan kérdésköröket érintek, melyek a befogadástörténetre is hatással lehet- nek, illetve melyekkel a jövőben - gyűjtéseink előrehaladtával - (is) szembesülnünk kell.

Sokan kíváncsiak arra, vajon kerülnek-e elő olyan írások, melyek eddig ismeretlenek voltak. Nyilván igen lehet a válaszunk, ám nehéz kiszemezgetni a nem megjelent cikkeket, tárcákat, novellákat és verseket ebből a (és a leendő) mennyiségből, főként akkor, ha első- sorban a Kosztolányi életében megjelent szövegváltozatokra koncentrálunk, s ennek meg- felelően végezzük a gyűjtéseket is. Emiatt tehát csak afelől tudok jelenleg informá-ciókkal szolgálni, hogy az 1936-ig megjelent kötetekben6 vajon mennyi írását közölte, illetve az Illyés Gyula által összeállított sorozatban mi jelent meg azok közül, amelyek korábban nem. Ha számszerűsíteni próbálom, inkább az első felvetéshez rendelt matematikai műve- leteket végezném el, s egy-két számot írnék: az FJi-ben a 3883 közül 1262 látott napvilá- got kötetben (ebbe beletartoznak a regényfejezetek és a műfordítások is), tehát 2621 csak később. Illyés pedig 11 kötetes gyűjteményében 1016 szöveget közöl, s elsősorban a Nyu- gatban, a Pesti Hírlapban és A Pesti Hírlap Vasárnapjaban megjelent anyagot hozza, te- hát a bácskai lapokban lévőket kevésbé (NB: a Bácskai Hirlap is szerepel a forrásmegjelö- lések közt), bár ezek közt sok másod-, illetve harmadközlés is akad, főként a Bácsmegyei Naplóban, s utódjában a Naplóban. E számadatokból is jól látható, mennyi, előtte főként csak napilapban megjelent írás került felszínre mind az Illyés, mind pedig később a Réz Pál szerkesztette sorozatban, s bukkan föl majd a kritikai kiadás köteteiben. A posztumusz szövegközlések feltárása azonban külön feladatot jelent, melyet a Kosztolányi életében megjelent művek összegyűjtését követően lenne célszerű elvégezni. Néhány magától érte- tődő eset azonban már ebben a fázisban is adódik, s előfordulhat, hogy a később megje- lent kötetek - elsősorban a Réz Pál által szerkesztett sorozat, de az Urbán László-féle két kisebb terjedelmű könyv7 is - sok segítséget nyújt a szövegek azonosításánál.

A feltáró munka első lépéseként - a bácskai anyagot feldolgozó FJ2 esetében8 - szük- ségünk volt azon lapok listájára, melyek az adott korszakban, s az adott térségben, azaz a Bácskában jelentek meg. Az első kérdés azonban már ekkor felmerült: mit tekinthetünk a Bácskának? Némi földrajzi utánajárás is szükségeltetett, hogy Bács-Bodrog vármegye településeit sorra vegyük, s azt követően kezdhettük el azon lapok lajstromba vételét, me- lyek e kisebb-nagyobb településeken megjelentek. Feladatunkat nehezítette - s folyama- tosan nehezíti - az is, hogy a mai napig nem létezik a magyar tudományosságban, illetve közkönyvtáraink polcain a kézikönyvek közt, könnyen föllelhető helyen a 20. század (an- nak is az első évtizedeinek) sajtótörténetét rendszerező, periodikumainak katalógusát

6 Ideértve a Révai-féle összkiadásból a Tengerszemet is, melyet még láthatott Kosztolányi, a többit azonban már nem.

7 Kosztolányi Dezső: Az élet primadonnái, szerk. Urbán László, Budapest: Palatínus, 1997.; és: Kosz- tolányi Dezső: Gyémántgöröngyök, szerk. Urbán László, Budapest: Magyar Könyvklub, 2001.

8 Tekintettel az FJ2 anyagának kevésbé ismert voltára (szemben az FJi-gyel), főként e kötetről szó- lok tanulmányomban.

2010. március 3ZY1

adó, alapvető eligazítást nyújtó munka. így aztán térképre,« Bács-Bodrog vármegye törté- netéről beszámoló, még Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország vármegyéi és városai című sorozat keretében, 1909-ben - tehát még a trianoni békeszerződés előtt - megjelent Bács-Bodrog vármegye című kétkötetes összefoglalásra, valamint olyan helyi sajtótörténetekre kellett támaszkodnunk, mint Kolozsi Tibor 1973-as szabadkai sajtótör- ténete.10 Előzetes körültekintéseink eredményeként összesen 231 lap adatait sikerült ösz- szegyűjtenünk." Ezek közül 26-ban szerepelt Kosztolányitól írás, 169-ben nem találtunk semmit (esetleg csak vonatkozó irodalmat), 36-ot pedig egyáltalán nem leltünk föl az alábbi közgyűjteményekben (betűrendben): Bieliczky Károly Városi Könyvtár (Zombor, Szerbia), ELTE Egyetemi Könyvtár (Budapest), a Matica srpska könyvtára (Újvidék, Szer- bia), Nemzeti és Egyetemi Könyvtár (Zágráb, Horvátország), Országgyűlési Könyvtár (Bu- dapest), Országos Széchényi Könyvtár (Budapest), Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár (Szeged), Történelmi Levéltár (Zenta, Szerbia), Városi Könyvtár (Szabadka, Szerbia), Városi Múzeum (Zenta, Szerbia).¹²

További fejtörést okoztak a kétes hitelű írások is. E kérdéskör - tágabb értelemben vé- ve - azért is nehéz, mert ide tartoznak például az Új Nemzedékben megjelent, immáron egyre többet emlegetett Pardon-rovat cikkei is,'3 melyekről azok politikai töltete miatt ko- rábban viszonylag kevés szó esett, vagy ha esett, akkor is csak negatív ítéletek formájá- ban,14 megfelelő filológiai utánajárások nélkül. Nem kerülhetjük el a kérdést, hogy amikor a budapesti napilapok feldolgozása lesz soron (ami hamarosan bekövetkezik, jelenleg a havilapoknál és magazinoknál tartunk), akkor vajon hogyan kezeljük majd ezeket a glosz- szákat: kétes hitelű írásokként-e vagy sem? Szerzőségük egyáltalán nem állapítható meg (legalábbis pillanatnyi tudásunk szerint a 300 rovatnyi cikkből csak néhányról állapítható meg, hogy ki lehet azok írója), tehát Kosztolányi-szövegekként semmiképp sem aposztro- fálhatjuk őket. A kétes hitelűnek történő minősítéssel pedig az lehet a gondunk, hogy a ro- vat cikkeit nem egy ember írta.

» A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914, szerk. Zentai László, Pécs: Talma Kiadó, 2001.

10 Kolozsi Tibor: Szabadkai sajtó. 1848-1919, Szabadka: Életjel, 1973-

11 E gyűjtőmunkát jelentős részben az FJ2 anyagának egyik összegyűjtője, Molnár Fábián végezte.

12 Munkánk során egyfelől mi magunk mentünk el, s néztük végig a föllelhető lapokat, másfelől hely- béli kollégák is segitettek, úgymint az Újvidéki Egyetem oktatói, Csányi Erzsébet, Hózsa Éva és Ispánovics Csapó Julianna, kik közül utóbbi a zombori anyag felderítésében is segítségünkre volt;

valamint a Matica srpska könyvtárosai, azaz Heinermann Péter, Raffa Katalin és Radovan Micic osztályvezető; a szegedi Somogyi-könyvtár könyvtárosa, Szerdahelyi Péterné; a szabadkai Városi Könyvtár munkatársa, Hicsik Dóra; a zágrábi Nemzeti és Egyetemi Könyvtár munkatársa, Mar- ina Mihalié; a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet vezetője, Hajnal Jenő és kollégája, Kaszás An- géla. Az FJ2 anyagának összegyűjtésében budapesti egyetemi hallgatók és doktoranduszok is részt vettek, azaz Gorove Eszter, Guth Holda, Hermann Veronika, Molnár Fábián, Szabó Laura, Tamás Péter, Végh Dániel, Winkler Tímea. Kitartó és alapos munkájukért ezúton is köszönetet mondok.

•a Ezzel kapcsolatos legutóbbi írásomat lásd: Arany Zsuzsanna: „Pardon, Kosztolányi". Dokumentu- mok és kérdések egy rovat körül, Kalligram, 2009/nov. 57-64.

14 A Pardon rovat befogadástörténetben betöltött szerepéről bővebben lásd: Arany, Zsuzsanna: Po- litics and Literature. A Case Study: Kosztolányi's Reception during the Communism, Hungárián Studies, 23 (2009) 1., 57-74.

TI tiszatáj

De kétes hitelű szövegek találhatók az eddig már feltárt lapokban is, nevezetesen a Pesti Hírlapban és a Bácsmegyei Naplóban, hogy csak a legnagyobbakat említsük azok közül, melyekben eddig a legtöbb névtelen cikk szerepelt. A Pesti Hírlapban olvasható Pesti utca sorozat darabjai, melyekhez hozzátartoznak többek közt a Körbe-körbe, a Pillanatképek, az Élőképek, illetve az Arcélek címen írott kis színesek is, valamint egyéb más, inkább ap- róbb aktualitásokról beszámoló szövegek, melyek szintén névtelenül, vagy olykor - i. ál- név alatt jelentek meg. Az FJi-ben kétes hitelű szövegekként szerepeltettük ezeket (egy ré- szüket, illetve további, mindmáig ismeretlen találatokat, szintén kétes hitelűekként az FJ2 Hibajegyzéké ben is közöltünk),1 6 ám az FJi-gyel közel azonos időpontban megjelenő, Ze- ke Gyula által szerkesztett Budapesti Negyed száma1 6 már Kosztolányinak tulajdonítja őket. Az általa fölvett Pesti utcák közt azonban szerepel pár olyan is, melyek nem - i., ha- nem - y. álnéven jelentek meg,17 tehát Kosztolányi szerzősége akár ez alapján is megkér- dőjelezhetővé válik, azokon a nyelvi-stilisztikai észrevételeken túl - különös tekintettel az idegen szavak gyakori használatára - , melyeket Szegedy-Maszák Mihály fogalmazott meg a lapszám bemutatója alkalmából rendezett összejövetelen.1 8

A Bácsmegyei Naplóban található Tere-fere című rovat anyagának egy részét megje- lentette már Botka Ferenc,1 9 azonban mindössze három esztendőt tekintett át ( 1 9 2 3 - 1926), így forrásfeltáró munkánk meglepetésekkel szolgálhatott, hiszen még 1935-ben is akad Tere-fere az immáron Napló néven futó szabadkai napilap hasábjain. A szerzőséget

•s Érdekesebb példák: 3784. [Szerző nélkül]: „Nyelvünk épségéért és szépségéért..." Nyelvujitás 1932-ben, Pesti Hírlap, LIV. évf. 72. sz., 1932. márc. 31., 4. [Műfaj: tárca; első sor/mondat: „Ez a jelszava és tartalma annak a mozgalomnak, melyet akadémiánk mult hóban indított meg, hogy gátat vessen az egyre inkább divatozó nyelvrontásnak, az idegen szavak hóbortjának s a tudósok, az irók, a sajtó és a nagyközönség segítségével őrködjék nyelvünk tisztaságán."]; 3809. ( - ő.):

Ezerszemű Cézár - ezerszemű gyermek... Artista vizsgán, Pesti Hírlap, LIV. évf. 179. sz., 1932.

aug. 11., 4. [Műfaj: tárca; első sor/mondat: ,A gyermek kegyetlen."], in FJ2.

16 Zeke Gyula: Kosztolányi Dezső: Pesti utca, Budapesti Negyed, XVI. évf. 4. sz., 2008/tél.

17 Például: 3756. - y.: A pesti utca. Nyelvlecke. Kémlelő tükör. Iskolai idill, Pesti Hírlap, LIII. évf.

206. sz., 1931. szept. 12., 6. [Műfaj: mozaikok; első sor/mondat: ,A belvárosi utcák déli sétautjain mantillás, régimódi nénike szólítgatja meg az embereket." / „Hollandiában (s Bajorország régi városaiban) az uriházak ablakain elmés szerkezetű tükröcskék vetitik a szobákba a külső, utcai élet forgását." / „Reggelente a Vérmezőn urak, dámák lovagolnak, lovászok futtatják gazdáik ne- mes járású paripáit." / „Az első iskolai nap." / Két nő beszélget az utcán."]; 3759. - y.: Pesti utca.

Francia lecke a villamoson. Képek és arcélek, Pesti Hírlap, LIII. évf. 265. sz., 1931. nov. 21., 4.

[Műfaj: mozaikok; első sor/mondat: ,A villamos elindul a villanegyedből." / „Vasárnapi alkonyat a Krisztinavárosban." / „A novemberi szél végigrohan az utcákon. Közlekedési rendőr a járdaszé- len igazgatja a forgalmat."]; 3760. - y.: A pesti utca, Pesti Hírlap, LIII. évf. 276. sz., 1931. dec. 4., 4. [Műfaj: mozaikok; első sor/mondat: „Szurtos inasgyerek ül a villamoskocsi ütközőjén." /

„Gondos előkelőséggel öltözött úriember át akar menni egyik forgalmas budai utca kocsiutján." /

„Két kisleány - 8-10 évesek - ballag haza az iskolából." / „Este van." / „Vasárnap."]; 3762. - y.:

A pesti utca, Pesti Hírlap, LIII. évf. 279. sz., 1931. dec. 8., 4. [Műfaj: mozaikok; első sor/mondat:

„Vasárnap dél." / „Budapesten egyre több konfliskocsi tűnik föl, egyre több ló." / „Déltájt sétálni viszik a kisgyerekeket." / „Egyik neves festőművészünk gyermek-arcképet fest."], in FJ2.

18 Tranzit Café, Budapest, Kosztolányi Dezső tér, 2009. márc. 30.

"> Botka Ferenc (szerk.) Tere-fere. Kosztolányi Dezső írásai a Bácsmegyei Naplóból, 1923-1926, Bu- dapest - Újvidék, Balassi - Forum, 2004.

2010. március 3ZY1

illetően Botka2 0 az alábbi szerkesztőségi cikkre hívja fel figyelmünket: „Szerkesztői üzene- tek. Érdeklődő, Vrsac. A »Tere-fere« rovatunkat Kosztolányi Dezső irja."21 Emiatt tehát mi is kitüntetett figyelmet szenteltünk a tárcasorozatnak, s igyekeztünk összegyűjteni an- nak minden darabját. A legutolsó Tere-fere - Botka állításával ellentétben, aki 1926. dec- ember 25-iki dátummal, fenntartásokkal ugyan, de lezártnak véli a tárcasorozatot - 1935.

március 31-én jelenik meg,2 2 névtelenül. Az, hogy ez a találat vajon Kosztolányié-e - mert esetleg valaki más is átvehette tőle a kis színes cikkeket tartalmazó rovat írását és szer- kesztését - , nem marad kérdés akkor, ha sorra vesszük - i m m á r az F J i segítségével - A Pesti Hírlap Vasárnapjában ez idő tájt megjelent írásokat. 1935. március 17-én ugyanis a következőket olvashatjuk a lap 4. oldalán: Kosztolányi Dezső: „Terefere", PHV, LVII.

évf. 11. sz., 1935. márc. 17., 4. [Rovat: Vasárnap; műfaj: tárca; első sor/mondat: „Tapasz- talt barátunk így oktatott bennünket. Sokféleképpen lehet udvarolni a nőknek."]. Nem vi- tás, hogy ugyanarról a szövegről van szó. Mindezek fényében, ha visszatekintünk az 1926 és az 1935 közötti esztendők termésére, megállapíthatjuk, hogy számos Tere-fere jelent meg, melyeknek ugyan előfordulhat, hogy nem mindegyikét írta Kosztolányi, de hogy nem fejezte be a sorozatot 1926 karácsonyán, az a fentiek alapján bizonyosra vehető.

Botka a következőképp érvel - életrajzi adatokra hivatkozva - amellett, hogy 1926.

december 25-én megszakadt volna a cikksorozat: „1926. december 25-ével azonban meg- szakadt a Tere-ferék sora. A szeretett öregúr, a szabadkai gimnázium egykori igazgatója, aki lábadozása örömére Vén sas aláírású verseivel maga is a Bácsmegyei Napló munka- társává lépett elő, december 4-én elhunyt. Munkásságáról maga a főszerkesztő, Fenyves Ferenc írt megbecsüléssel teli nekrológot. Az »ok« tehát megszűnt, s a költő egy perccel sem vitte tovább az önként vállalt terhet."23 Botka ezt követően, egy 1928-as levélre hivat- kozik, melyet Kosztolányi anyja írt, s felpanaszolja fiának az írásokért kapott honorárium elmaradását. Nehezen érthető, hogy az 1928-as datálásból - tehát a szerinte 1926-ban le- zárult Tere-fere sorozatot követően egy esztendővel vagyunk - miért vonta le azt a követ- keztetést Botka, hogy: „A családnak szánt segélyt, amely az édesapa gyógyíttatásából vált általános kötelezettséggé, egy évig fizeti, de végül ezt is beszünteti."24 Mi alapján juthatott arra a megállapításra, hogy 1926 végén megszűnt a Tere-fere, s ezt követően egy éven ke- resztül esetleg pesti munkáiból segíti családját Kosztolányi? Ha megnézzük azt a levelet, amire utal Botka Ferenc, láthatjuk, sehol sem szerepel benne, hogy Kosztolányi abbahagy- ta volna a kis színes cikkek írását. Mindössze a pénz utalása maradt el, amiből egyáltalán nem következik, hogy megvált volna Fenyves lapjától. Sőt, még Fenyves halálát követően is közöl cikkeket a lapban - ahogy azt Botka szintén jelzi - , s nekrológját is megírja.2s

20 Botka Ferenc: Előszó, in Botka, 2004, i. m., 13.

21 Bácsmegyei Napló, XXV. évf. 259. sz., 1924. szept. 21., 15.

22 [Szerző nélkül]: Tere-fere. [Tapasztalt barátunk], Napló, XXXVI. évf. 91. sz., 1935. márc. 31., 26- 27.

« Botka Ferenc: Előszó, in Botka, 2004, i. m., 15.

24 Botka Ferenc: Előszó, in Botka, 2004, i. m., 15.

« 3048. Kosztolányi Dezső: Utolsó találkozás. Emlékezés dr. Fenyves Ferencre, Napló, XXXVI.

évf. 355. sz., 1935. dec. 25., 58. [Műfaj: tárca/nekrológ; első sor/mondat: „Sötét ünnepeste volt, későősz, amikor utoljára jártam lenn otthon."], in FJ2. A cikket eddig nem találtuk meg a gyűj- teményes kötetekben.

T I 551 ^tiszatáj

Ahogyan az említett levélben az anya fogalmaz: „Nem tudom szóval ki fejezni, hogy mily végtelen fáj az, hogy benned édes fiam most csalódtam. Mert leveledből világosan ki tűnik, hogy te a nekem 1925. dec. ítöl adott [tehát nem 1923-tól, azaz a Tere-ferék első megjelenésétől - A. Zs.j 1000 d. meg vonod holott eszt nem egyszer szóval és levélben (a melyek meg vannak) rendelkezéseimre engeded azzal, hogy fordicsam arra, mire ne- kem szükségem van. 1926. nov. 1 ota a ház törlesztésére használtam fel annyival is inkább mert te is kívántad és levélben is irtad, hogy így húgod részére is biztos megélhetést nyujthatunk."26 Ha pedig tovább olvassuk a levelet, az is kérdésessé válik, hogy Kosztolá- nyinak - mellőzve családja többi tagját - mindössze apja sorsa lett volna fontos, s csakis az ő élete-halála lett volna az „ok" a honorárium átengedésére. Édesanyja ugyanis ezt írja a levél folytatásában: „Emlékezzél csak vissza mit Ígértél apuska ravatalánál, »hogy soha el nem hagylak titeket és mindég ez a mondásod van előttem ha lelkemet csügedés fogta el mindég a te mondásod adott nekem reményt."27

Tere-fere tehát 1928-ban is, sőt még azt követően is megjelenik a lapban. Azt a lehető- séget azonban kizárhatjuk - többek közt az i935-ös szignált cikket hozhatjuk példaként, valamint a hivatkozott levél nem egyértelmű utalásait - , hogy Kosztolányi 1927-től (vagy 1928-tól) már nem vesz részt a sorozat írásában. Állításainkat alátámasztandó íme néhány példa az egyes évekből (a teljes anyagot lásd FJ2):

- [Szerző nélkül]: „Tere-fere. Egy nép mint kisérleti nyúl", Bácsmegyei Napló, XXVIII.

évf. 7. sz., 1927. jan. 9., 20. [Műfaj: mozaik; első sor/mondat: „Egy történetiró érdekes tényre hivja fel figyelmünket:"]

- [Szerző nélkül]: „Tere-fere. Három kinaí történet", Bácsmegyei Napló, XXIX. évf. 6.

sz., 1928. jan. 7., 28. [Műfaj: tárca; első sor/mondat: „Az apa gyönyörű holdfényes es- tén sétálgat a fiával."]

- [Szerző nélkül]: „Tere-fere. Lélektani hirek", Bácsmegyei Napló, XXX. évf. 9. sz., 1929. jan. 9., 2. [Műfaj: tárca; első sor/mondat: „Egy párisi orvosi folyóirat cikket tesz közzé az ikrek lelki életéről."]

- [Szerző nélkül]: „Tere-fere. Uszó szigetek", Bácsmegyei Napló, XXXI. évf. 5. sz., 1930.

jan. 5. [Műfaj: tárca; első sor/mondat: „Az óceánrepülő ujabb diadalai kapcsán szóba kerül, hogy a tengeren uszó szigeteket létesítsenek, melyek a repülőgépek számára mintegy kirepítő fészkűi szolgálnának, azonkívül ellátnák a két világrész között kalan- dozó repülőgépeket benzinnel s a szükséges anyagokkal."]

- [Szerző nélkül]: „Tere-fere. A léleklátó patikusné", Napló, XXXII. évf. 94. sz., 1931.

ápr. 5-, 37-38. [Műfaj: tárca; első sor/mondat: „Londonban sokat beszélnek egy rend- kívüli léleklátó asszonyról."]

- [Szerző nélkül]: „Tere-fere. Newyorki levél", Napló, XXXIII. évf. 8. sz., 1932. jan. 10., 38. [Műfaj: tárca; első sor/mondat: „Nemrégen csodálatos fölfedezést tettek egy szén- bányában, melynek tárnáit tárták föl."]

26 Kosztolányi Árpádné Kosztolányi Dezsőnek, 1928. jan. 15., in A Kosztolányi család levelezéséből, szerk. Dér Zoltán, Szabadka: Életjel, 1988, 315-316.

27 Kosztolányi Árpádné Kosztolányi Dezsőnek, 1928. jan. 15., in Dér, 1988, i. m., 316.

2010. március 3ZY1

- [Szerző nélkül]: „Tere-fere. [Franciaország]", Napló, XXXIV. évf. 17. sz., 1933- jan.

17., 14. [Műfaj: tárca; első sor/mondat: „Franciaország Eiffel születésének századig évfordulóját ünnepelte nemrég."]

Mint láthatjuk, 1927. január 9-én újraindul a sorozat, tehát mindössze az 1926 szil- veszteri lapszámból hiányzott. A cikkek később is ugyanúgy heti rendszerességgel jelen- nek meg, mint az 1923 és 1926 közti időszakban, a harmincas években azonban csökkenő tendenciát mutat a gyakoriságuk. Mindezek fényében - bizonyítandó, hogy a filológiai fel- táró, illetve forrásgyűjtő munka életrajzi adalékokkal is szolgálhat - cáfolhatjuk Botka azon tézisét, miszerint Kosztolányi az édesapja halála után már nem kívánta családját anyagilag ennek a cikksorozatnak a honoráriumával támogatni, illetve hogy mindössze édesapja állapotától tette volna függővé családja segítését.

Á m más névtelen cikksorozatok is napvilágot látnak a Bácsmegyei Napló, illetve utód- ja, a Napló hasábjain. Az egyik - a Botka Ferenc által szintén ismert - Tudja-e...?, másik pedig a Színházi kistükör címet viselő, főként külföldi bemutatókról hírt adó kisebb tár- cák, kritikák füzére. Előbbiről az alábbiakat írja Botka: „Ugyancsak teljes névvel jegyzett a Tudja-e...? első két folytatása, utána már csak K. D. szignóval találkozunk, de két ízben, 1925. április 18-án és május 6-án ez is elmarad. A Tere-fere rovat, mint azt az előszóban már elmondtuk, névtelenül jelent meg. [Nem minden esetben. Lásd FJ2. - A. Zs.] A Tud- ja-e...? megszűnését követően azonban négy alkalommal, 1925. augusztus 30-án, szept- ember 6-án, október 11-én és 18-án itt is feltűnt a K. D. szignó."28 Mindehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy nem pusztán Kosztolányi szignóival, illetve nem pusztán név nélkül megjelent cikkekkel találkoztunk a Bácsmegyei Napló sorozatának darabjainál, hanem egy ízben Stella Adorján is szerepel a szerzők között.2 9 Ez azon feltételezésünket támasztja alá, hogy a sorozat nem mindegyik darabját írta Kosztolányi, tehát az FJ2-ben ezek is a kétes hitelű szövegek csoportjába kerültek.

A másik sorozatnak, a Színházi kistükörnek első darabja még Kosztolányi neve alatt jelenik meg, ám azt követően éveken át névtelenül, vegyes tartalommal. Miután olyan szerzők neve fordul elő gyakorta e kis írásokban, mint Pirandellóé, George Bernard Shaw-é vagy Dario Nicodemié, kikről Kosztolányi gyakran írt, illetve darabjaik kritikáját rendre közölte a Pesti Hírlapban is, így joggal gyanakodhatunk arra, hogy ha nem is min- den tagját a sorozatnak, de legalább egy részét írhatta akár ő is. Emiatt egyelőre - további filológiai és életrajzi kutatások hiányában - kétes hitelű szövegekként aposztrofáltuk eze- ket is, s ezen gyűjtőcím alatt adtuk teljes listájukat. Á m Kosztolányi szerzősége mellett szólhat azon fölfedezésünk is, melyet a Pesti Hírlap újbóli tanulmányozása során tettünk.

A budapesti napilapban ugyanis szintén szerepelnek, szerző nélküli Színházi kistükrök,3°

28 Botka Ferenc: Függelék, in Botka, 2004, i. m„ 493-

29 (s. a.): „TUDJA-E...?", Bácsmegyei Napló, XXV. évf. 303. sz., 1924. nov. 4., 2.

30 Például: 3757. [Szerző nélkül]: Színházi kistükör. A mese. Mozart városa, Pesti Hírlap, LIII. évf.

212. sz., 1931. szept. 19., 9. [Műfaj: mozaikok; első sor/mondat: ,A fiatal iró fölkeresi a színigaz- gatót s igy szól:"/ „Salzburg, Mozart szülővárosa, egyre több rajongót gyűjt maga köré."]; 3768.

[Szerző nélkül]: Színházi kistükör. Galipaux. Állatok a filmen. Az olasz zene térhódítása, Pesti Hírlap, LIV. évf. 16. sz., 1932. jan. 21., 10. [Műfaj: mozaikok; első sor/mondat: „Nemrég hunyt el Galipaux, a jeles francia komikus, aki mint humorista iró is ismeretes." / „Az állattantudósok

TI 551 ^tiszatáj

melyek mind fölépítésükben, mind tematikájukban hasonlítanak a bácskaiakra. Állítása- ink igazolására ismét néhány példát hozunk, a Bácsmegyei Naplóból, hogy lássuk, milyen jellegű szövegekről beszélünk:

- Kosztolányi Dezső: „Színházi kistükör. Szinészhistóriák. Milyen volt a régi olasz szín- ház", Bácsmegyei Napló, XXVII. évf. 29. sz., 1926. jan. 30., 2. [Műfaj: mozaikok; első sor/mondat: „Scurint, az öreg baritonistát nem nagyon becsülték Lyonban." / „Lucien Guitry, a vigjátékiró Sacha atyja, egy terjengős szónokról igy nyilatkozott:" / „Henry Beraud, »A kövérek mártiromsága« cimii regény irója meséli, hogy Lyonban Merina tenorista magarendezte a Siegfriedet." / „Pirandellónak már fényes színháza van, mely akármelyik európai színházzal vetekszik." / „Angelo Musco, az olasz színigazgató me- séli:" / „Edmondé [!] Rostand aprólékosan gondos, figyelmes, kitűnő rendező volt, ki a párját ritkította."]

- [Szerző nélkül]: „Színházi kistükör. Minden jóra fordul... Pirandello bemutató Barcel- lonában", Bácsmegyei Napló, XXVII. évf. 58. sz., 1926. febr. 28., 17. [Műfaj: színikri- tika; első sor/mondat: „Pirandello háromfelvonásos vigjátékában azt bizonyítja a ma- ga csavaros, szellemes okfejtésével, amit több drámájában: hogy a játékból néha való- ság válik s a játék néha komolyabb a valóságnál is."]

- [Szerző nélkül]: „Színházi kistükör. Shakespeare stratfordi színháza leégett. Moliére orvosa", Bácsmegyei Napló, XXVII. évf. 97. sz., 1926. ápr. 9., 10. [Műfaj: jegyze- tek/mozaikok; első sor/mondat: „A Memóriái Theatre, melyet a költő születési he- lyén, Stratfordban építettek, az ünnepi előadások céljaira, leégett, mint az a másik színház, a Globe Theatre, melyről Shakespeare beszél." / „Moliére szatírájának leg- mérgesebb nyilatt [?] tudvalévőleg az orvosokra lődöztek."]

- [Szerző nélkül]: „Színházi kistükör. Ferencz Ferdinánd és Dario Nicodemi. Shaw az inkognitóról", Bácsmegyei Napló, XXVII. évf. 113. sz., 1926. ápr. 25., 17. [Műfaj: jegy- zetek/mozaikok; első sor/mondat: „1913-ban, a bécsi Burgtheaterben bemutatták Dario Nicodeminek »Bóbita« cimü drámáját." / „Bemard Shaw azon panaszkodik egy újságírónak, ki meginterjúvolja, hogy sohasem maradhat inkognitóban."]

A sorozat megjelenési gyakorisága a Tere-ferékkel megközelítőleg azonos időpontban kezd el ritkulni, s idővel teljesen meg is szűnik. Szerkezete lényegében azonos a Tere- ferékkel, hisz az összefoglaló (rovat) cím alatt kisebb írások következnek, melyek főként

a külföldi lapokból hírül vett bemutatók elemzésén túl afféle (korabeli) sztárpletykákkal is kívánják szórakoztatni az olvasókat. Mindkét sorozat esetében megkockáztatható tehát Kosztolányi szerzőségének állítása, azonban nem mondhatjuk teljes bizonyossággal - te- kintettel a rendkívüli mennyiségre is - , hogy ezek mindegyikét ő írta volna. (Különösen akkor nem, ha számításba vesszük, hogy eddigi tudásunk szerint életében megközelítőleg 340 lapban jelentek meg írásai (bővebben lásd: www.kosztolanyioldal.hu), valamint ezen- felül számolnunk kell a kötetein - nem utolsósorban a regényein - végzett munkáinak mennyiségével is.) Mindkét esetben tehát kétes hitelű szövegekként kezeltük a tételeket az FJ2-ben.

Amerikában fölszólalnak az ellen, hogy a mai filmek nem veszik számba a tudományos szempon- tokat." / „Amerikában a mult évben a bemutatott zeneművek 82 százaléka olasz."], in FJ2.

2010. március 3ZY1

A Bácskai Hírlap névtelenül íródott anyagának felderítésekor azonban már némileg könnyebb dolgunk akadt. A Heti levél címet viselő esszék és komolyabb tárcák sorozata ismert volt egyrészt Hitel Dénes kéziratos bibliográfiájából, másrészt a Réz Pál szerkesz- tette, Szépirodalmi Könyvkiadónál évtizedeken át megjelent, közismert sorozatból, annak is az Álom és ólom címet viselő kötetéből. Meglepetésekkel azonban e napilap szemlézése során is találkoztunk. Egyfelől nem minden tétel lelhető föl a korábbi bibliográfiákban (Réz Pál utószavában világosan jelezte, hogy válogatást ad közre, tehát a teljességet az ő munkáján nem kérhetjük számon), másfelől ezek közt nem egy politikai töltetű esszé is szerepelt. Pár emblematikus idézetet hoznék, hogy érzékeltessem: Kosztolányi már e korai időszakában, fiatal újságíróként, állást foglalt politikai kérdésekben is. Ellentétben az in- duló Kosztolányi politikai hovatartozását hirdető tanulmányokkal, az 1905. április 23-án megjelenő Heti levélben a következőket olvashatjuk: „Megdöbbentő, hogy a mi hires és hírhedt hazafiságunkat mennyire megingatták a jelen még néhány létező, de szerény néze- tem szerint igen hamar lejáró szocialista áramlatai. Az ő közelgő ünnepükről jut eszembe, hogy materializmusból táplálkozó hiveik ma, magyar létükre [!] ellenére is, mily féktelen káromkodással és fölényes mosolylyal néznek mi ránk, öreg patriótákra.":" Mindebből számomra kétségessé válik, hogy Kosztolányi a század első éveiben egyértelműen, száz- százalékosan rokonszenvezett volna baloldali eszmék némelyikével, ahogy azt több ta- nulmány is állítja,32 illetve ahogyan az közvélekedés volt már a korban is. Sokan ugyanis inkább például a marxista tanok híveként tekintettek rá, máskülönben nem lenne érthető, hogy a Pardon rovat 1919 őszén elvállalt szerkesztését mindenki éles váltásként élte meg.

Való igaz, hogy dolgozott többek közt a Népszavának, sőt Lukács szerint többedmagával Marx műveit is kezdte volna lefordítani a Tanácsköztársaság idején.33 Mindennek fényé- ben a Pardon-korszak „pálfordulását" is átértelmezhetjük, illetve még összetettebb jelen- ségként kell vizsgálnunk. Azonban másik szöveg is tanúskodik arról, hogy Kosztolányi nem feltétlen volt a baloldaliként aposztrofálható eszmék teljes mértékű elkötelezettje.

Ennek az újonnan fölfedezett vezércikknek az ismerete azt is megkérdőjelezi, hogy radiká- lis, szélsőséges jobboldali nézetek jellemezték volna a sorok szerzőjét - mint ahogy azt többen a Pardon értelmezői közül fő vádpontként hozták föl Kosztolányi ellen - , hanem annál összetettebb fölfogással találkozhatunk. Az említett esszét augusztus 20-ika alkal- mából írta Kosztolányi, s Szent István király emlékét idézi föl benne. A következő, politi- kai állásfoglalásként is tekinthető kommentárral találkozhatunk a sorok olvastán: „Bölcs és mély az a ragaszkodás, mellyel ehhez az ereklyéhez [ti. a Szent Jobbhoz] vonzódunk.

A magyar faj nem szereti a miszticizmust, a csoda-hitet, e kézben való bizalmát azonban senki sem rendítheti meg, minthogy gyökerei mélyen lenyúlnak a néplélekbe. Nemzeti történelmünk tanúsága, alkotmányunk folytonossága mély szimbólumául tiszteljük és tiszteltük, benne látjuk azon nemzetvédő magyar konzervativizmust, mely - mint a leg- újabb történelem mutatja - oly hatalmas bástyafallal vette körül döngetett várunkat. [...]

31 [Szerző nélkül]: Heti levél, Bácskai Hírlap, IX. évf. 95. sz., 1905. ápr. 23., 6.

32 Például: Csaplár Ferenc: Kassák és Kosztolányi, ItK, 1993/1., 39-51-

33 Utóbbi összetettebb kérdés, s érveket hozhatunk föl mind mellette, mind ellene. Ezzel kapcsola- tos tanulmányomat lásd: Arany Zsuzsanna: „Lucifernek is neveztek..." Kosztolányi Dezső befoga- dástörténetének ideológiai vetületei, in A kultúra átváltozásai. Kép, zene, szöveg, szerk. Jeney Éva, Szegedy-Maszák Mihály, Budapest: Balassi, 2006,164-208.

TI tiszatáj

Hánykódva a mult s a jövő között el [-] elgondoljuk, mi lenne, hogyha az az elszáradt jobbkéz egyszer megelevenülne. [...] Ha megbüntetné az igazságos magyar király a haza- árulókat, a konclesőket, a dibdábokat, a kétszinüeket, ha közéjük ütne erős kardjával, ő, ki egykoron a haza ellenségeit megvakittatá és füleikbe forró ólmot öntete!"3 4 Nem nehéz egyfajta nemzeti-konzervatív értékrend megnyilvánulását is kihallanunk az idézettekből, nem hiányolva ugyanakkor a radikalizmusra hajló megoldás keresését sem, ám fogalmait, szóhasználatát csakis az adott korszakhoz igazítva, a történelmi háttér ismeretében érde- mes értelmeznünk. Megkockáztatom a kijelentést, hogy Kosztolányi későbbiek során ki- fejlődött nyelvfelfogása, a kizárólag a magyar kifejezéseket előnyben részesítő nyelvtisztító munkássága, komoly tanulmányai az anyanyelvről és egyáltalán nyelvművelő tevékenysé- gének egésze részben ennek a politikai attitűdnek, s nemzetinek is nevezhető irányvonal- nak az esztétikai kérdésekbe történő transzformálása is egyúttal.

Az ismert lapokban fellelt ismeretlen szövegeken túlmenően ismeretlen lapokban is találtunk ismert szövegeket. A kisebb és kevésbé jelentős orgánumokban főként másod- közlésekkel találkoztunk, illetve egy-egy éppen aktuálisan megjelent Kosztolányi-kötetből vett versekkel, elbeszélésekkel, mintegy népszerűsítésként is. Ilyen meglepetést okozott például az Óbecsei Újság, melyben a Csendes, ünnepi óda az élethez című vers látott nap- világot,35 vagy épp a Bajai Hírlap, ahol rendre olyan korai novellák jelentek meg,3 6 me- lyek csak a szerző halála után kerültek kötetbe.

Munkánk következő fázisát jelentette a könyv formában még Kosztolányi életében megjelent szövegekkel való összevetés, valamint a korábbi forrásjegyzék (FJi) találataira történő visszautalások elkészítése. Ennek eredményeként derült fény igazán arra, hogy Kosztolányi milyen gyakran és hova adta, nem egy ízben ugyanazon szövegeit - az eddig feldolgozott anyag alapján - , milyen gyakran írta át azokat, s adott nekik más címet. To- vábbá, hogy mennyi idő telt el az egyes közlések között, s az időintervallum nagysága va- jon mennyiben járult hozzá ahhoz, hogy átírt szövegekről, szövegváltozatokról beszélhes- sünk. Véleményem szerint ezen folyamatok nyomon követése - hisz összevetéses módsze- rünk mindezt lehetővé teszi - nem pusztán a kritikai kötetek sajtó alá rendezőinek ad rendszerezett leltárt a kezükbe, hanem bepillantást enged Kosztolányi alkotóműhelyébe is. A következőkben inkább olyan példákat hoznék, melyek mindössze pár soros kommen- tárt igényelnek csak, hisz a tételekben felsorolt tudnivalók önmagukért beszélnek:

1. példa:

Kosztolányi Dezső: „A cseh trombitás", Bajai Hírlap, X. évf. 13. sz., 1907. márc. 31., 1 - 2 . [Rovat: Tárca; műfaj: novella; első sor/mondat: „A cseh trombitásnak, az öreg Sznopcsek arca még piros volt, járása vidám és könnyű, de lelke mélyén már a halál csirái fakadoz- tak."; lásd FJ1/295: „Beethoven" is; kötetben: BE, 7 1 - 7 8 : „A cseh trombitás".]

34 (K. D.) [=Kosztolányi Dezső]: Szent István napjára, Bácskai Hírlap, IX. évf. 190. sz., 1905. aug.

20., 1-2.

33 Kosztolányi Dezső: Csendes, ünnepi óda az élethez, óbecsei Újság, III. évf. 4. sz., 1913. jan. 26., 1.

36 Például: 2470. Kosztolányi Dezső: A hegedű, Bajai Hírlap, IX. évf. 14. sz., 1906. ápr. 8., 1-2.;

2471. Kosztolányi Dezső: Adonisz ünnepe, Bajai Hírlap, IX. évf. 33. sz., 1906. aug. 19., 1-2.;

2472. Kosztolányi Dezső: Hajóállomáson, Bajai Hírlap, IX. évf. 44. sz., 1906. nov. 4., 2-3.;

2473. Kosztolányi Dezső: Róza, Bajai Hírlap, IX. évf. 50. sz., 1906. dec. 16., 1-2., in FJ2.

2010. március 3ZY1

Megjegyzés:

A cseh trombitás című korai novellát a kevésbé ismert Bajai Hírlapban is megjelentette Kosztolányi. Ha fellapozzuk az FJi-et, láthatjuk, hogy e megjelenés után hat esztendővel újra napvilágot lát a szöveg, 1913. április 27-én, A Hét hasábjain, Beethoven cím alatt, il- letve bekerült az 1908-ban kiadott Boszorkányos estékbe is, szintén A cseh trombitás cí- men.

2. példa:

Kosztolányi Dezső: „Az esernyő", Bácsalmási Járás, VII. évf. 15. sz., 1914. ápr. 12., I—II.

[Műfaj: novella; első sor/mondat: „Janka egyszer nálam felejtette az esernyőjét."; annotá- ció: Húsvét 1914 Szépirodalmi mellékletünk részeként; lásd FJ1/269 is; kötetben: BL, 7 - 1 2 . , Pávai, P á v a 2 , 1 6 7 - 1 7 3 . ]

Megjegyzés:

A novella az 1914-es Bácsalmási Járást kivéve napvilágot látott még - eddigi tudásunk alapján - A Hét hasábjain is, 1912. szeptember 22-én, valamint a Beteg lelkek című 1912- es kötetben, és a Páva 1911-es és 1920-as kiadásaiban is.

3. példa:

Kosztolányi Dezső: „Hajnali párbeszéd", Bácsmegyei Napló, VIII. évf. 120. sz., 1911. máj.

21., 1 - 2 . [Műfaj: színpadi jelenet; első sor/mondat: „(Az agglegény és a férj beszélget.";

lásd FJ1/349: „Kóczbábok. Kis jelenet" is; kötetben: BE, 137-142., Bű, 1 4 8 - 1 5 7 : „Komé- dia".]

Megjegyzés:

A szöveg megjelent egyrészt a Bácsmegyei Naplóban, 1911-ben, Hajnali párbeszéd cím alatt. Másrészt Kóczbábok. Kis jelenet címen A Hét hasábjain, 1914. december 21-én.

Harmadrészt a Boszorkányos esték című kötetben, 1908-ban, illetve a Bűbájosokban, Komédia címen, 1916-ban.

Talán e három példa is érzékelteti, hogy az egész szövegkorpuszon belül milyen összetett és kiszámíthatatlan mozgásokról beszélhetünk, s hogy Kosztolányi milyen mértékben használta föl - tudatosan vagy akár tudattalanul is - korábbi írásait, azok tematikáját, fordulatait, szerkezeti bravúrjait, s hogyan építkezett fokozatosan belőlük. Ugyanez fi- gyelhető meg mind a hírlapi, folyóiratbeli publikációi, mind a kötetei szintjén is, valamint verseinek (például a Négy fal között, A szegény kisgyermek panaszai, a Lánc, lánc, eszterlánc, A bús férfi panaszai áthallásai), novelláinak (mint az Esti Kornél- történetek), cikkeinek (mint például az Alakok), műfordításainak (Modern költők kiadásai, illetve szerzőnkénti műfordítás-kötetek, lásd Maupassant, Wilde) újbóli és újbóli átgondolásáról, különböző kompozíciókba (kötetekbe, verscsokrokba, novellafüzérekbe) rendezéséről is árulkodnak feltárásaink. Á m eredményeink talán azt is alátámasztják, hogy forrásjegyzék- sorozatunk elkészültének hiányában nehezebb dolguk akadna a sajtó alá rendezőknek is, amennyiben versesköteteket, novellásköteteket, publicisztikai írásokat tartalmazó kötete- ket, sőt műfordításköteteket kívánnak összeállítani. Az eddig ismert kéziratos bibliográfi-

11 22 tiszatáj

ák,3? melyekre részben lehet támaszkodni, valamint olyan gyűjtemények, mint a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján található Magyar írók Bibliográfiája és a repertóriumok, csak részleges és meglehetősen hiányos fölvilágosítással szolgálhatnak. Mindezeken túl tanulmányommal arra is igyekeztem rávilágítani, hogy kutatásaink folyamatos előre- haladtával a Kosztolányi-kép változásaira is számíthatunk, illetve régóta tisztázatlan vagy épp tisztázottnak vélt kérdések (újbóli) fölmerülésére is föl kell készülnünk, ahogy fokoza- tosan kerülnek felszínre az elmúlt évtizedekben kevésbé bolygatott források.

37 Hitel Dénes kéziratos bibliográfiája, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattára, MS4645/6-11. jelzet alatt, az általunk használt, szerkesztett változatot készítette Végh Dániel; Kosz- tolányi Dezső művei. Bibliográfia, összeáll. Dénes Miklós, PIM: V3452/62. Online változatukat lásd:

www.kosztolanyioldal.hu

2010. március 3ZY1

LENGYEL ANDRÁS

„Innen-onnan"*

Arany Zsuzsanna bibliográfiája (Kosztolányi Dezső napilapokban és folyóiratokban meg- jelent írásainak jegyzéke I. Bp. 2008) kereken 500 A Hétben megjelent Kosztolányi-írást

regisztrál - ezek versek, novellák, kötetlen tematikájú tárcák, könyv- és színikritikák stb.

Az első fölgyűjtött írás 1906-ban, a legutolsó 1919-ben jelent meg, de az anyag összefüggő, nagy tömbje 1907 és 1917 között született, amikor Kosztolányi a lap belső, szerződtetett munkatársa volt. Néhány kivétellel valamennyi közlemény jegyezve van: névvel, ismert álnévvel (pl. Lehotai, Punin) vagy szignóval (például: K. D., L-i,) - Kosztolányi szerzősége tehát ezek esetében bizonyos. Ez az 500 tétel azonban nem fedi le az író teljes itteni ter- mését. A Hét ugyanis, mint ismeretes, csak viszonylag kevés írást közölt névjelzéssel, az írások zöme vagy különböző álneveken és sziglákon, vagy éppen minden jelzés nélkül je- lent meg. A lap tehát személytelenített formában, rejtőzködve képviselte álláspontját, il- letve fejtette ki mondandóját. A szerzői név nélkül vagy csupán jellel, esetleg teljesen jel- zetlenül közzétett írások zöme a lap belső munkatársaitól származott, egy-egy számban némelyiktől több is. S mivel, mint belső munkatárs, e gyakorlatban Kosztolányi is oszto- zott - osztoznia kellett - , régóta tudható, hogy A Hét úgynevezett névtelen írásainak egy részét is ő írta. (Néhányat, elfogadva a korábbi attribuciót, Arany Zsuzsanna is teljes jogú Kosztolányi-írásként szerepeltet jegyzékében.) A névtelenségben elsüllyedt szövegkorpusz szerzőinek utólagos szétválogatása azonban nem egyszerű - egy lépésben, egyetlen lendü- lettel e munka nem is végezhető el. Á m a Kosztolányi-filológia erősödése, a Kosztolányi- szövegek szerveződési módjának egyre jobb és mélyebb megismerése lehetővé teszi, hogy legalább Kosztolányi írásainak egy részét azonosítsuk, kiemelve azokat az ismeretlenség homályából.

*

Az úgynevezett névtelen irások egyik számottevő vonulata a lapon belül az Innen-onnan rovatban jelent meg. Ez a rövid és nehezen meghatározható műfajú glosszákból álló rovat minden számban jelen volt, s a lap egyik vonzerejét adta. A Hét mentalitásformáló és -kifejező szerepe nem utolsó sorban éppen ezekben a folyamatosan megjelenő, a környező világot verbalizáló, szöveggé alakító „aktuális" írásokban fogható meg. Egy-egy számban 6 - 8 - 1 0 ilyen írás jelent m e g egyszerre, többnyire két, két és fél oldal t e r j e d e l e m b e n .

Az itt közölt írás előszava a hamarosan megjelenő Innen-onnan c. kötetnek, melyről a közreadó, Lengyel András, így ír: „Kötetünk Kosztolányi Dezső kétszázötven, eddig ismeretlen Írását adja A Hét „Innen-onnan" rovatából. Az időrendben első cikk 1908-ból, az utolsó 1916-ból való.

Együttes közreadásuk révén a költő prózaírói életművének eddig nem érzékelhető jelentős vo- nulata válik hozzáférhetővé."