SZLÁV EREDETŰ HELYNEVEK AZ ÜN. TISZAHÁTI TERÜLETEN
DR. BIHARI JÓZSEF (Közlésre é r k e z e t t : 1973. j a n u á r 4.)
1. A szóban forgó terület az első világháború végéig a régi történelmi Bereg vármegye részét képezte. A megye ú j határvonalai Csehszlová- kia megalakulása után, m a j d 1945-ben a Kárpátontúlnak Szovjet- U k r a j n á v a l való újraegyesülése idején alakultak ki.
1.1. Az ú j határok megvonása u t á n a történelmi Bereg vármegye követ- kező helységnevei kerültek a mai Szabolcs-Szatmár megyéhez: Bara- bás, Beregdaróc, Beregsurány. Csaroda, Gelénes, Gergelviugornya, Gulács, Jánd, Lónya, Marokpapi, Mátyus, Tarpa, Tákos, Tiszaadony, Tiszaikerecseny, Tiszaszalka, Tiszavid, Tivadar, Vámosatya, Vásáros- namény, valamint 1962 óta a k é t közös tanácsú község: Fejércse és Hete; összesen 22 község.
1.2. A szlávsággal való közvetlen kapcsolatainknak több mint ezeréves m ú l t j a van. Magától értetődő, hogy ezeknek a kapcsolatoknak nem- csak nyelvünkben, hanem egyes helységneveinkben is nyomot kellett hagyniuk. A magyar—szláv kapcsolatok történelmi-művelődéstörté- neti hátterének a tisztázásához nagyban hozzájárulhat a szláv eredetű helynevek elemzése.
1.3. Nincs szándékunk feleleveníteni azokat a komoly tudományos vitá- kat, amelyek akörül folynak, hogy a magyar nép a szlávság melyik csoportjával került még a honfoglalás előtt érintkezésbe, és hogy a honfoglaláskor hol ütköztek a honfoglalók autochton szláv lakosságba.
Kétségen kívül áll ugyanis, hogy az általunk megvizsgálandó terüle- ten a szlávság nyomait egyes helynevek mind a mai napig őrzik.
1.4. Egyébként is bizonyos helynevek szláv eredetének a megállapítása gyakran komoly nehézségek elé állítja még a legképzettebb kutatókat is. Mező András—Németh P é t e r Szabolcs-Szatmár megye történeti- etimológiai helységnévtára (Nyíregyháza, 1972) c. kéziratát a szerzők jóvoltából még e cikkem megfogalmazása előtt megkaptam. Vállalko- zásuk elsősorban oktatási célokat szolgál, vagyis az utóbbi időben szép fejlődésnek indult helytörténeti kutatásokat kívánják vele elő- mozdítani. Mivel azonban a falvak évszázados m ú l t j á n a k a m e g m u t a - tásával felhívják a figyelmet a települések és nevük régiségi értéké-
re, kutatásaik hasznos t á m p o n t u l szolgáltak nekem is. (Vö. az emlí- tett kézirat 6. oldalával. A szerzők engedelmével — amelyért ezúton is hálás köszöneteimet fejezem ki nekik — bizonyos részeket, több- nyire minden változtatás nélkül átvettem tőlük. A rövidség kedvéért ilyenkor Nyh jelzéssel hivatkozom rájuk, megadom a kéziratuk oldal- számát, a helynevek részletes felsorolásánál pedig azt a sorszámot, amellyel ők láttáik el szócikkeiket kéziratukban).
A jeles nyíregyházi szerzők maguk is kiemelik (7), hogy a fal- vak történetének a megírásában a tatéT' l , ;rás előtt csak aránylag ke- vés oklevél a n y a g r a támaszkodhattak. L , oklevél anyag csak a tatár- járás után gyarapodik, de ez is elsősorban birtokjogi vonatkozású, mely a helynevek eredetét gyakran csak halványan világítja meg.
„Mégis a b e n n ü k rejlő történeti, földrajzi, művelődéstörténeti adat- mennyiség felbecsülhetetlen kincse a történeti kutatásnak." (8) 1.5. A helynevek elemzése bizonyos mértékig választ adhat arra a sokat
vitatott kérdésre, hogy milyen nyelvű, vagy nemzetisegű népek lak- tak Magyarország területén a honfoglalás előtt, illetve a honfoglalást követő évszázadokban. A nevek eredetének a megfejtésében azonban nagyon óvatosan kell eljárnunk. Mező András—Németh P é t e r emlí- t e t t tanulmánya (sajtó alatt, 13) ezt az elvet követi, sohasem esnek túlzásba és hangsúlyozzák, hogy a neveket nem úgy k e l l , „hanem nyelvünk, n é p ü n k m ú l t j á n a k és sajátosságainak ismeretében úgy 1 e- h e t " magyarázni. V. Smilauer (Üvod do toponomastiky. Praha, 1963.
Statni ped. nakladatelstvi) is a középutat t a r t j a helyesnek az etimologi- zálásban és joggal idézi J. G r i m m szavait: „Mindent meg akarok ugyan magyarázni, amit tudok, de nem tudok mindent megmagya- rázni, a m i t a k a r o k . "
1.6. Az etimológus természetesen n e m nélkülözheti a történeti, nyelvé- szeti és régészeti adatokat, b á r az utóbbiakkal kapcsolatban Kniezsa István eléggé szkeptikus, amikor azt t a r t j a , hogy a régészeti leletek eléggé bizonytalanok és jellegtelenek. (3)
1964—65-ben Erdélyi I s t v á n dr. ásatásokat végeztetett a mai Ma- gyarország ÉK-i részén, az egykori Bereg és Zemplén megye terüle- tén. (L. István Erdélyi: Forschungen auf awarenzeitlichen Siedlungen.
— I. Mi^dzynarodowy Kongres Archeologii Siowianskiej, T. III. Nad- bitka). Archeológiai talajleletek alapján VII—IX. századi települések nyomaira b u k k a n t a k Kisvarsány és Gergelyingornya közelében. Az utóbbi helység mellett, a Makócsa patak p a r t j á n , három földkunyhó is felszínre került. Az ott talált t á r g y a k arra mutatnak, hogy a település a honfoglalás u t á n is megvolt még.
1.7. A történelmi Bereg megye elődjének a régebbi Borsova megye t e - kinthető, mely a XIII. századig állt fenn. „A t a t á r j á r á s u t á n (1241) bomlott meg Borsova megye területi egysége: a Tiszától nyugatra eső részét Szabolcs megyéhez csatolták, míg a Tiszától keletre eső na- gyobb hányada Bereg megye néven vált önállóvá és ismertté." (Nyh 14—15).
A Tisza és Borsova összefolyásának közelében épült a borsovai vár.
„Ez időben élt ispánjának, Borsnak nevéről nyerte mind a megye,
mind pedig székhelye a Borsava nevet, amely nem mas, mint a Bors személynév megtoldva az -eva szláv birtokos raggal, jelentése pedig:
'Borsé!' (Nyh 16)
1.8. Jelentékeny mennyiségű szláv névadású településnév van a Beregi Tiszaháton is (Nyh 30). Az Ugornya névben a megőrzött g hang azt bizonyítja, hogy az egyes szláv nyelvekbeli g > h változás lejátszó- dása előtt, tehát a XII—XIII. század forulójánál korábban vettük át.
A Borzsova is egy fejedelemkori személynévből keletkezett — m i n t láttuk — szláv névadással.
2.1. Mielőtt részletesebben ismertetném a Tiszahát szláv eredetű helyne- veit, szükségesnek látszik azon elvi kérdés tisztázása, amely szerint a helységnév funkciójában használt személynév a települések elneve- zésének magyar módja, mert a. szlávoknál s z u f f i x u m nélküli egyszerű személynevek sohasem szolgáltak helynevek képzésének alapjául. Eb- ből, sok nyelvész szerint, az következik, hogy azok a helynevek, a m e - lyek eredetileg személynevek és nincs képzőjük, magyar nevek még akkor is, ha szláv eredetűek.
2.2. J a n Stanislav (Slovenské J u h v Stredoveku, Bratislava 1937) nem f o - gadja el teljes mértékben a fenti megállapítást, és elég nyomós é r v e - ket helyez vele szembe. Azt elismeri, hogy magyar embernek is lehe- tett szláv személyneve, s hogy olyankor a helynév abból származha- tott, de csak igen ritka esetben állítható, hogy szláv személy nevéről adott egyik-másik helynév a magyaroktól származik. Miután a D u n a - medencében és az általunk vizsgált Tisza-környéken ís sok mezőnek, hegynek, víznek szláv neve van, egyet lehet érteni J. S t a n i s l a w a l , hogy ezek az elnevezések egy egységes rendszert alkotnak, amely ere- detére nézve vitathatatlanul szláv. Ez viszont arra mutat, hogy a sze- mélynevek szerinti elnevezéseket egyszerűen nem lehet kizárni a szláv településből. Stanislav szerint a szlávoknál is keletkeznek hely- nevek személynévből s z u f f i x u m nélkül, de a kutatók erre eddig nem figyeltek fel.
2.3. Állításának igazolására Stanislav a következő példákat idézi a bolgár nyelvből: B a b j a k ^ , Bogomili. vagy Bogomilovo, Balsa, Biagum>, L j u - bem> stb. Szerb-horvát és szlovén példák: Bata vagy Batovo, Bato- vac; Dobrota vagy Dobrotin stb. (594. old.) Igaz, egyik-másik elneve- zésnél azt az ellenvetést tehetné valaki, hogy eredetileg talán nem is személynevek és csak látszólag olyanok, mint a személynevek. Ezzel a nézettel valóban nehéz vitába szállni. Legrosszabb esetben a j > szuf- f i x u m m a l lehetne magyarázni az -s végű elnevezéseket; lehetne a r r a gondolni, hogy itt eredetileg -ch végű személynév van. Ellenben bi- zonyos, hogy vannak -s-re végződő szuffixumok. Ilyen lehetséges fenntartások mellett mégis csak marad elég sok olyan példa, mely egész világosan m u t a t j a , hogy a szlávoknál ismeretes volt ez a hely- névtípus (595. old.)
» 2.4. Görögországban is, ahol a VI. századtól kezdve igen sok szláv élt, ta- lálunk s z u f f i x u m nélküli személynevet helynévként: Si>rbota stb. Az elnevezésnek ezt a módját Stanislav általában a feudális Európára t a r t j a jellemzőnek. A pannóniai szlávoknál, illetőleg a szlovákoknál
ez a mód a legrégibb korban feltűnően gyakori volt és így — szerinte
— a puszta személynevek mint földrajzi elnevezések náluk a magya- rok bejövetele előtti időbe tartoznak.
2.5. Kosice etimológiájának a bemutatásával (legrégibb alakja +K o s a , eb- ből lett a magyar: Kassa, aztán -ov s z u f f i x u m által: +Kosov > latin Cassovia, később: +Kosici > Kosice (Stanislav azt igyekszik illusztrál- ni, hogy a szláv s z u f f i x u m nélküli elnevezések magyar formái és ugyanezen elnevezések szuffixumos szláv alakjai közötti különbségből csak azt lehet kikövetkeztetni, hogy a magyarok bejövetele idején és még egy ideig azután is a régi Magyarországon élő szlávok ezeket a n e v e k e t -ice, -ovice stb. képzők nélkül használták, s hogy a képző- ket csak később csatolták hozzájuk a szlávok, amikor divatba jöttek ezek és más képzők. A földrajzi elnevezések végén a s z u f f i x u m o k az ú j a b b időkben sem stabilizálódtak. (598. old.) Ezzel kapcsolatban Sta- nislav a Hont megyei Trebusovce-t (< középkori: +Trébégost, ma- g y a r : Terbegéc) idézi. Más példák is azt m u t a t j á k , hogy a helynevek melletti s z u f f i x u m o k nem állandóak, és hogy a ma szuffixumos föld- rajzi elnevezés n e m szükségképpen volt szuffixumos keletkezésétől fogva. Lehetséges, hogy a magyarok a szuffixumos elnevezések szuf- f i x u m á t elhagyták, mert ellentétben állottak az ő szótőrendszerük- kel, s szemantikailag nem volt é r t é k ü k az ő számukra. (599. old.) 2.6. A magyar névtanirodalomban szinte dogmává merevedett az a fel-
fogás, hogy a szlávoknál a puszta személynevek helynevekként való használata sohasem volt meg. Ha ez igaz, ennek csak az az ,,előnye"
lehetne, hogy a régi szláv települések száma Magyarországon jelentő- sen lecsökkenne. A kérdés mellett azonban éppen azért időztünk kissé hosszabban, mert érzékeltetni akartuk, hogy a régi álláspont (Meíich, Kniezsa stb.) legalábbis további vizsgálatra szorul.
3.1. G y ö r f f y György (Az Árpád-kori Magyarország tört. földr. Akadémiai Kiadó, I960. 11. old.) szerint a magyaroktól megszállt t e r ü l e t korai szláv helynévanyaga általában a szláv—magyar együttélés időszaká- nak, t e h á t a X—XI. századnak etnikai viszonyait tükrözi, ebből azon- ban nem rekonstruálható bizonyossággal az itt lakott szlávság IX.
századi elterjedése. Szerinte számolni kell azzal, hogy bizonyos terü- letekről a szlávság elköltözött s helynévi nyoma nem maradt, ugyan- akkor valószínű, hogy a X. században telepítések, áttelepítések is tör- téntek, s a szlávság oly vidéken is meghonosodott, ahol korábban nem lakott. Egyébként amikor a honfoglalás előtti szlávság elterjedését vázolja a korai szláv helynévanyag alapján, a régészet eredményeit az etnikai meghatározás bizonytalansága miatt mellőzi. Szerinte a régi Bereg vármegye szláv helynévanyaga arra mutat, hogy a magyarság jelentékeny szláv lakosságot t a l á l t ott. (520. old.)
3.2. Erdélyi István dr., a MTA Régészeti Intézetének f ő m u n k a t á r s a az 1956—68-as években feltárásokat végzett Gergelyiugornya határá- ban, IX. századi településeken, ahol — mint említettük — több, félig földbe v á j t k u n y h ó került felszínre; ez a település megérte a hon- foglalást.
3.3. Gergelyiugornya a vásárcsnaményi járásban van, a Tisza jobb part-
ján, területe (T) 3900 kh, lakosainak száma (L) 1661. Régebbi alakjai:
Gergeri, Geregeli (Lehoczky III., 266.). A község neve igen későn, Lehoczky szerint 1425-ben tűnik fel, amikor Csaroda Krisogon pap it- teni részeit átengedi a n y a i leánytestvérének. Névadója a Tákosi család. A falu XI—XII. századi megülésére valló magyar település- névi Gergely -f- -i birtokképző, tehát a n n y i mint 'Gergyely-é'. Ada- t u n k még tartalmazza az eredeti r - t (Gregor). Disszimilációval és pa- latalizációval (r > 1 > ly) jött létre a m a i névforma.
1389: t r i b u t i Wgornya vocati, a parte C. de Beregn siti in dicta v. Vgornia in portu Ticie (Szabolcs vm. oki. 10). A község neve 1389-ben tűnik fel, amikor Tákosi Gergely fia, Miklós az ugornyai vám felét a névvel együtt — melyet ősi jogon bír — j j adomány cí- mén megkapja Zsigmond királytól.
Talán szláv eredetű településnév. Moór Elemér (ZONF. VI., 22) a gora 'hegy, erdő' származékának t a r t j a , tehát erdő melletti telepü- lést jelenthetett. (Nyh 48.)
3.4. Ugornya nevében a megőrzött g hang a korai X—XI. századi átvételt bizonyíthatja. Utal a szlávoknál szokásos égetéses földművelésre is (gorenie 'égés').
3.5. Ugornya nyugati szélén, a Makocsa folyónál egykor sáncokkal erődí- t e t t védhely volt.
3.6. Gergelyi és Ugornya községet 1939-ben egyesítették (Helységnévtár 1967. 722 és Nyh 48).
4.1. A Tiszahát többi olyan helységeit, amelyeknek valamilyen szláv kap- csolatuk van, a következőkben ábécé sorrendben sorolom fel.
Beregdaróc. Az Árpád-korban foglalkozást jelentő m a g y a r daróc közszóból származik, melyet azonban valamelyik szláv nyelvből v e t - tünk át (< dravbch). Jelentése nincs teljesen tisztázva. A névadás m a - gyar (Nyh 11).
Beregsurány. (Vásárosnaményi járás. T.: 2557 kh. L.: 919).
1279 v. Suran, in C- u d e ' Bereg (Reg, Arp. II. 2—3, 2954 reg.);
1299: t. Suran, oue iacet inter Mark et Ighazos S u r a n (Zichy I., 91);
1312: Nycolaus f. Andree de Kyssuran (Zichy 1. 136). A köz- ség neve 1279-ben tűnik fel, amikor III. László király elődje V. István király adományát a Káta nembeli Gabrián fia, Tamas részére meg- erősítette.
Magyar névadással, puszta személynévből keletkezett. A személy- név eredete azonban nem világos. Szabó Dénes: (MNyTK. 85. sz. 7—8) a törökből vagy még inkább a szlávból való származtatását t a r t j a való- színűnek. Ha a szláv eredetet fogadjuk el, akkor a sun> 'sógor' (Sza- bó: i. h.; Mikesy: Veszpr. HtLex. 356) továbbképzett alakja. Stanis- lav II., 511) a cseh sury, lengyel szurny 'görbe, ferde' szó - j a n i . kép- zős alakjának tartja. A bolgárban van S u r á n személynév, de ez nem látszik réginek. (Stefan Ilcev, Recnik na licmite i familni imena u b t I g a r i t e . Sofija, 1969: 561). (Nyh 12). (Vö. még Cs, I. 414).
Csaroda. (Vásárosnaményi járás (T.: 4251 kh. L.: 1002)
1299/435: sac. de Charnawoda (Györffy I, 536); 1312: v. C h u r - nauada, pro f - i s Johannis de C h u r n a u d a (Zichy I. 137); 1332—5 (Pp.
Reg. (sac) de Charnoueda, Chornouada (Vat. 1/1, 349, 365). A község neve 1299-ben t ű n i k fel az idevaló pap nevében. A Káta nembeli Csarnavodai v a g y Beregi Gabrián fia János fiainak birtoka, melyet 1311-ben a környékbeli nemesek leromboltak és kifosztottak. Az 1334.
évi II. részlet f e j é b e n 4, az 1335. évi részlet fejében szintén 4 garas pápai tizedet f i z e t e t t papja. Szláv eredetű településnév. Régi Csorna- voda ~ Csarnavoda f o r m á j a még világosan utal jelentésére: szláv cérna ^ cornci 'fekete' -f- voda 'víz' (vö. Lehoczky: Századok VII. 66;
,,A Beregszászon túl, közel a Tiszához, egykor teljesen magyar vidé- ken fekvő Csaroda helység a XIII., XIV. századbeli okmányokban Csarnavoda-nak neveztetik, azon fekete t a l a j ú víztől, mely h a t á r á b a n máig is folyik"; Melich: Honf. Mg. 165, 262; Moór ZONF. VI. 17; Sta- nislav II., 106). Eredetileg t e h á t vizet, patakot jelentett, s csak később vált a víz közelében épült település nevévé. (Nyh 22). Ez a fekete t a l a j ú víz, m e l y n e k vízililiomai között csónakázni is lehet, ma a Csa- ronda nevet viseli. (Idegenforgalom, X. évf. 8. sz.)
Gulács (Fehérgyarmati járás. T: 4034 kh. L: 1600).
1327: Petrus, Tyba et Laurentius f - i Teodori de Galach (Zichy I., 296);
Tyba f. Theodorü de Gulach (A. II., 307). A község neve 1327-ben t ű n i k fel idevaló nemesek nevében. (Nyh 50).
Az etimológiája vitatott. N y h szerint t a l á n puszta személynévből való, a régiségben gyakran f e l t ű n ő Gula kicsinyítő származéka lehet.
Stanislav viszont a Gulácsa helynevet (II., 199) a szláv goli> 'kopasz, puszta, meztelen' származékának tartja. N y h szerint az ebben levő o aligha záródna u-vá. (Nyh 50).
Lónya. (Vásárosnaményi járás. T: 6179 kh. L: 1901).
1270/272/476/580: t - s seu v - s . . . Lonya et Lonya (W. VIII., 260—2);
P. sac. S. P e t r i et P a u ü de Lonha, petrus de Lona, Lonona, Lou- nia, Lomya (Vat. 1/1, 251, 331, 345, 361). A község neve 1270-ben t ű n i k fel, de é p p e n ebből az oklevélből t u d j u k , hogy mindkét Lónya Bánk bán vásárolt birtoka volt még a XIII. század elején. Ö vejének, Simonnak adta, akinek magtalan halála u t á n V. István király 1270-ben a Rosd nembeli Endre fia. Mihálynak adományozta tovább. A zemp- léni archidiaconatusban fekvő Szent Péter és Pál tiszteletére emelt egyháznak P é t e r nevű papja 1332-ben 8, az 1334. évi íészlet fejében 8, a II. részlet és az 1335. évi részlet f e j é b e n 5—5, a II. részlet fejé- ben ismét 8 garas pápai tizedet fizetett.
Szláv e r e d e t ű településnév: a loviti 'halászni' ige származéka (Lo- v y n j a ) alkotja (vö. Kniezsa: MR. I., 228, U j b XXIII., 198; vö. még Stanislav II., 319 és I. 521; lengyel: Lowina, szlovák Lovinobana.
Nagylónyánál v a n egy m a j o r : Longtanya < Log (Moór 30); a nazá- li o Stanislav szerint a szláv okra utal, még a magyarok bejövetele előtt). A Kis- és Nagy- jelző az eredetileg szomszédos két település egymáshoz viszonyított méretét fejezte ki.
Kislónya és Nagvlónva községet 1934-ben egyesítették Lónya né- ven (Hnt. 1967, 723). "(Nyh 88).
Pázmány Marokpapi község (vásárosnaményi járás) határába ol- vadt falu, melynek emlékét a Pázmány helynév tartotta f e n n (1888.
térkép, év nélküli [1245—64]); t. Paznan in prov. Bereg (Zichy I., 6).
A falu neve 1245—64 között tűnik fel, amikor Razlaus halicsi herceg, IV. Béla király veje e földet a német Izsép fiainak adomá- nyozta.
Puszta személynévből alakult településnév. A szn. a német Paza -)- man összetételéből való Pázmán (vö. Melich: Száz LVIII., 709—40, MNy. XVI. 125, Nyk. XXXIII., 325—6; Mikes: Mny. XXXI., 292.) Stanislav (II., 397) egy szláv Poznani» személynévből magya- rázza a földrajzi nevet. (Nyh 95).
Amennyiben puszta szn.-bői Közép-Európában csak magyarok al- kottak településnevet, akkor Stanislav nézete nem fogadható el.
Tarpa. (Vásárosnaményi járás. T: 8650 kh. L: 3966).
1299: Ladislaus de 'Tarpa sac. (Zichy I., 92); 1332—5/Pp.
Reg.: Ladislaus (sac.) S. Andree de Corpa, Torpa, Corpa (Vat. 1/1., 247, 349); 1338/339: Michael de Torpa (Doc. Val. 81.). A község 1299- ben László pap nevében tűnik fel, aki mint a Szent András templom papja 1332-ben 8 garas, 1334. évi II. részlet fejében 6, az 1335. évi II. részlet fejében 6 garas pápai tizedet fizetett. Egy idevaló nemes
1338-ban királyi emberként szerepel.
A falunév eredetét nem ismerjük. J. Stanislav (II., 522) egy szláv
*Trpa személynév átvételének tartja, ilyen képzésű nevet azonban nem tud kimutatni.
A község határába olvadt Helmec falu (1854. kataszt, térkép) 1299: Gurk de Hylimuch (F. VI/2; 185).
Szláv eredetű településnév: a szláv chl\<mh 'halom' kicsinyítő- képzős chl-bmucb származékának átvétele (vö. Moór ZONF. VI., 24;
Stanislav II., 211, 226). (Nyh 187).
Tiszaadony. (Vásárosnaményi járás. T: 2717 kh. L: 951).
1290/342: t. Odon (Zichy II., 32). Eredetileg Fügedi Farkas bir- toka, akitől a Gutkeled nembeli A p a j fia, A p a j ispán és fia vásárolta meg. Ők viszont 1290-ben végleg eladták a Szalók nembeli Szalóki Péternek, 120 márkáért.
Neve az ismeretlen származású ősi magyar Adony szn.-bői való.
(Kniezsa: MR. I., 191; Kálmán, 172).
Valószínűleg a község határába olvadt Galgó falu. 1290/342. t.
Golgoua (Zichy II., 32); 1298: v. Gulgo (Zichy I., 89). Sorsa Tisza- adonyéval egyező. A Szalók nembeli Szalóki Mihály fia, P é t e r birto- kolta 1298-ban is. amikor Eszenyi Tamás fiai eszenyi és csapi job- bágyokkal lerombolták a falut.
Szláv eredetű településnév. Ugyanabból a tőből való, mint a Gal- góc, Galagó ~ Gallagó helység- és dűlőnevek: a szláv Glogovi-, a glog-fr 'som' származékával van dolgunk.
Az eredeti szláv g megőrzése arra m u t a t , hogy a magyarság e ne- vet legkésőbb a XII. század vége előtt átvette, ugyanis ez idő t á j t
egyes északi szláv nyelvekben a g már h-vá változott (vö. Kniezsa:
Szt. István Emi. II., 373, 466; M. Nyv. IV., 199, 229—30, VI., 14;
Melich: Honfogl. Mg. 370; Etsz. II., 882; Virágh 38; G y ö r f f y I., 520;
Moór ZONF. VI. 21; Stanislav II., 180; Pais SRH I., 74, MAn. 115, Mny. XXXI., 271). (Nyh 191).
Tiszakerecseny. (Vásárosnaményi járás. T: 4140 kh. L: 1641).
1324: Nicolaus f. Petri de Kerechun (HOkl. 196); 1327, 1329: = de Kerechen (A. II., 307, Zichy I., 327); 1332—5/Pp. Reg.: P e t r u s (sac.) de Kerechen Berechen, Kerechen (Vat. I I. 323, 345, 361). A község 1324-ben a Szalók nembeli idevaló nemes nevében túnik fel, aki 1317-ben P a z o n y b a n (Szabolcs m.) rabolt, 1329-ben Veresmart (Sza- bolcs m.) ügyében tanúskodik. A zempléni archidiaconatusban fekvő egyházának P é t e r nevű papja az 1334. évi II. részlet és az 1335. évi I. részlet f e j é b e n 5—5, a II. részlet f e j é b e n 3 garas pápai tizedet fizetett.
Puszta személynévből (Vö. Kerechen szn. Kovács, Index), amely viszont a kerecseny 'a sólyomfélék családjába tartozó, ölyv nagyságú ragadozómadár' közszóból a l a k u l t (vö. TESz II., 453). Indokolás nélkül a szlávból magyarázza Stanislav (II., 268. — Szerinte bizonyára +Kre- can(y) vagy +Krecin-ből ered; vö. szerbhorvát Krecane, cseh Kfecov;
vö. még Cs. I. 416).
A község h a t á r á b a olvadt Eszterjén ^ Iszterjén falu (Lehoczky III., 817). 1344: p. Izteryen (Zichy II., 97). A Csaroda folyó mellett fekvő (1409: Zs. II/2, 6543 reg.) falu neve 1344-ben tűnik fel, mint Kerecsenjei B a r n a b á s birtoka.
Szláv e r e d e t ű településnév, a strélci 'nyíl' származéka (vö. Moór:
ZONF. VI. 108). Moór szerint a falu egykori lakói valószínűleg a kö- zeli gyepű népei voltak. Kiss Lajos, a Nyelvtudományi Intézet fő- m u n k a t á r s a szerint a szláv s t r é l a a Toponimiában 'folyóág' jelentésű lehet. Ebből való a lakónév a +strelj amint 'az, aki a folyónál lakik', többese + s t r e l i a n e ^ +s t r e l j a n v . Vö. felsőszorb Trélany helynév. (Nyh
200).
Tiszaszalka. (Vásárosnaményi járás. T: 2577 kh. L: 1142).
1289: t. Zalka (W. IX., 506); 1331/359: p. Zalka, in C-u de Be- regh iuxta f l - m T y z a . . . c u m capella lignea ad honorem OOSS.
cornstructa (A. VII., 603). 1289-ben a Gutkeled-nem egyik ágának v á - sárolt birtokaként tűnik fel a község neve. 1331-ben a Tisza mellett fekvő településnek a Mindszentek tiszteletére emelt f a k á p o l n á j á t is említik okleveleink.
Ismeretlen eredetű településnév (Kálmán, 178). Moór E. (ZONF.
VI., 107) a szláv sol 'só' származékának t a r t j a , ilyen képzés azonban a szláv n y e l v e k b e n nincs (Kniezsa: MNyv. IV., 227). Stanislav (II., 462) is azt m o n d j a , hogy az összeesengés csak véletlen lehet. Vö. eset- leg: bolgár Sálko < Sáva szn. (Ilcev i. m. 438). Nem valószínű, hogy kapcsolatban l e n n e a törökből (Pais: MNy. XXIV., 169; Mikesy, Veszpr. HtLex. 335), illetőleg a szlávból (Melich: Nytud. Ért. 41. sz.
21) magyarázott Szalók személy- és helynevekkel.
A község h a t á r á b a olvadt Bag falu (Hnt. 1967: Bagtanya. L 2.)
A f a l u neve 1278-ban tűnik fel, mint az egyedi (Bihar m.) monostor Tisza menti birtoka.
Sokféle magyarázat; eredhet a szláv Bog bogIj 'isten' névből is (vö. Moór: ZONF. VI., 116), a névadás azonban mindenképpen ma- gyar. (Nyh 206).
Tiszavid. Neve 1298-ban tűnik fel. Puszta személynévi eredetű helynév. Névadója valószínűleg az a Vid ispán, aki még a XI. század- ban élt Gut leszármazottja (Györffy I., 523), a f a l u tehát sokkal ré- gebbi első említésénél. A Vid személynév az egyházi latin Vitus tő- rövidítéssel alkotott magyar származéka. (Nyh 210).
Stanislav a szláv vidéti 'lát' igével rokon Vidri> személynévből magyarázza; II., 572.
Vámosatya (vásárosnaményi járás) neve 1289-ben t ű n i k fel, a magyar a t y a közszóból eredő Atya személynév alkotja. Az egykori vámos hely voltára utaló jelzőt a Szatmár megyei Ätya községtől való megkülönböztetés végett kapta.
A község h a t á r á b a n fekszik Kabala falu helye (,,Kabola Szugja"
V. Atya 1832. évi erdőtérképén, Vásárosnaményi Tájmúzeum). 1321:
p. Kobula, in C-u de Bereg iuxta fl-m Zernua (Györffy I., 542). A falu neve 1321-ben tűnik fel, mint Mátyusi J u n a fia, János öröklött bir- toka, aki a település felét az itt levő Szt. Kereszt kápolna (capella in honorie S. Crueis) felével átadta Gyulaházi J u r h fiainak, Lukácsnak és Julának, ezek nővérei hitbére s jegyajándéka, valamint leány- negyed fejében.
Valószínűleg szláv eredetű: a Kobyla 'kanca' szóból alakult hely- név átvétele (vö. Virägh 48; Moór: ZONF. VI., 109; Kniezsa: MR. í., 241; Tesz. II., 290). (Nyh 225).
4.2. A megvizsgált terület 9 helynevénél (Barabás, Gelénes, Jánd, Mátyus, Tákos, Tivadar, Vásárosnamény, Fejércse, Hete) nem m u t a t h a t t u n k rá szláv örökségre; 6 község elemzése (Beregdaróc, Beregsurány, Csa- roda, Gergelyiugornya, Lónya, Tiszakerecseny) a szláv eredetről ta- núskodik. Kétes szláv eredetűnek volt minősíthető a terület 4 hely- neve (Gulács, Tarpa, Tiszaszalka és Tiszavid). A terület községeinek a h a t á r á b a n 2 esetben lehetett szláv eredetű f a l u n é v r e r á m u t a t n i (Ti- szaadonynál Galgó, Vámosatya mellett Kabala), 1 esetben azonban a község határában levő falu (Márokpapi mellett Pázmány) szláv ere- dete is kétes. A kétes szláv eredetű helyneveket azért v e t t e m fel, m e r t az e területen folytatandó ásatásokhoz esetleg támpontul szol- gálhatnak.
J E G Y Z E T E K — R Ö V I D Í T É S E K
1 Nyh. Mező A n d r á s — N é m e t h P é t e r : S z a b o l c s - S z a t m á r m e g y e t ö r t é n e t i - e t i m o l ó - giai h e l y s é g n é v t á r a . N y í r e g y h á z a , 1972. (Kézirat).
2 K é z i r a t o m (7) és (8) jegyzete a f e n t i m ű g é p i r a t á n a k 7., illetve 8. o l d a l á r a utal.
3 K n i e z s a I s t v á n : M a g y a r o r s z á g népei a XI. s z á z a d b a n : Szt. I s t v á n Emi. II., 401.
4 L e h o c z k y : Lehoczky T i v a d a r : Bereg v á r m e g y e m o n o g r á p h i á j a I—III. U n g v á r o t t , 1881.
5 Szabolcs v m . oki. Szabolcs v á r m e g y e l e v é l t á r á n a k m o h á c s i vész előtti oklevelei, N y í r e g y h á z á n , 1901.
6 ZONF. Z e i t s c h r i f t f ü r O r t s n a m e n f o r s c h u n g . M ü n c h e n u n d Berlin. 1925—1936.
7 Helységnévtár. M a g y a r o r s z á g h i v a t a l o s h e l y s é g n é v t á r a . 1967.
8 Reg. Arp. Az Á r p á d - h á z i k i r á l y o k o k l e v e l e i n e k k r i t i k a i jegyzéke. Regesta r e - g u m stirpis A r p a d i a n e Critico d i p l o m a t i c a . I—II. Szerk.: S z e n t p é t e r y I m r e . Bp., 1923—1943. II. 2—3. Szerk.: S z e n t p é t e r y I m r e — B o r s a István. Bp. 1961.
9 Zichy. A zichi és vásonkói gróf Zichy-család idősb á g á n a k o k m á n y t á r a . Codex diplomaticus d o m u s senioris c o m i t u m Zichy d e Zieh et Vásonkeő. Szerk.: Nagy I m r e , Nagy I v á n , Véghely Dezső, K a m m e r e r Ernő, Lukcsics Pál. I—XII. Pest, Bp. 1871—1931.
10 MNyTK. A M a g y a r N y e l v t u d o m á n y i T á r s a s á g K i a d v á n y a i . Sorozat. Bp. (1905—).
11 Cs. Csánki D e z s ő n e k a d o l g o z a t b a n idézett m ű v e .
12 Melich: Honf. Mg. Melich J á n o s : A h o n f o g l a l á s k o r i M a g y a r o r s z á g . Bp. 1925—
1929.
13 A. A n j o u - k o r i o k m á n y t á r . Codex dipl. h u n g a r i c u s a n d e g a v e n s i s . Szerk.: Nagy I m r e , T a s n á d i N a g y Gyula. I—VII. Bp. 1878—1920.
14 W. Á r p á d - k o r i Ű j O k m á n y t á r . Codex d i p l o m a t i c u s A r p a d i a n u s c o n t i n u a t u s . Közzé teszi W e n z e l G u s z t á v . I — X I I . Pest, Bp. 1860—1874.
15 Vat. M o n u m e n t a V a t i c a n a h i s t ó r i á m regni H u n g á r i á é I l l u s t r a n t i a . Series I. Tom.
I—IV. Bp. 1885—1891.
16 K n i e z s a : MR. K n i e z s a I s t v á n : K e l e t - M a g y a r o r s z á g h e l y n e v e i : MR. I., Ill—313.
17 U J b . U n g a r i s c h e J a h r b ü c h e r . Berlin—Leipzig. 1921—1943.
18 MNy. M a g y a r Nyelv. F u l y ó i r a t I. (1905—).
19 NyK. N y e l v t u d o m á n y i K ö z l e m é n y e k . Folyóirat. Pest, B u d a p e s t , I. (1862—).
20 P p . Reg. P á p a i r e g i s t r u m , s z á m a d á s k ö n y v .
21 Doc. Val. D o c u m e n t a h i s t o r i a n V a l a c h o r u m in H u n g a r i a i l l u s t r a n t i a u s q u e ad a n n u m 1400 p. C h r i s t u m . C u r a n t e Emerico L u k i n i c h et a d i u v a n t e L a d i s l a u s Makkai. Bp. 1941.
Etudes sur 1' E u r o p e C e n t r o - O r i e n t a l e 29.
22 K á l m á n . K á l m á n B é l a : A n e v e k világa. Bp. 1967.
23 Virágh. V i r á g h R ó z s a : M a g y a r h e l y s é g n e v e k e r e d e t e . A m a g y a r h e l y s é g n é v - k u t a - t á s e r e d m é n y e i . Szeged, 1931.
24 Pais, MAn. P a i s Dezső, M a g y a r A n o n y m u s , Bp. 1926.
25 Szn. Személynév.
26 TESz. A m a g y a r n y e l v t ö r t é n e t i - e t i m o l ó g i a i szótára. I. A—Gy. Bp. 1967. II. H—O.
Bp., 1970.
27 MNyv. M a g y a r N é p n y e l v . É v k ö n y v . Debrecen (közben: Debrecen—Kolozsvár), I.
(1939—), VI. (1947—49).
Н А З В А Н И Я НАСЕЛЕННЫХ ПУНКТОВ СЛАВЯНСКОГО ПРОИСХОЖДЕНИЯ В ОБЛАСТИ ТИСАХАТ
Й о ж е ф Бихари
В статье рассматриваются только те названия населенных пунктов славянского происхождения комитата Берег, которые расположены в самой восточной части се- годняшней Венгрии.
В я з ы к о з н а н и и до сих пор уделялось мало внимания сосуществованию в К а р - патском бассейне восточно-славянских и венгерского языков. В связи с топонимикой, автор в своей статье приводит некоторые материалы о выше упомянутом одновре- менном сосуществовании этих языков, подчеркивая, что наши связи имеют более чем тысячелетнее прошлое. Эти связи не могли не оставить следа в н а з в а н и я х местностей.
В венгерской топонимии я в л я е т с я общепринятым представление о том, что соб- ственные имена у с л а в я н не с л у ж и л и источником названий местности. По мнению автора статьи, ета концепция нуждается в дальнейших исследованиях.
На рассмотренной территории автором было найдено шесть названий деревень славянского п р о и с х о ж д е н и я . Однако в работе перечислены и те н а з в а н и я , славянское происхождение которых до сих пор недостаточно доказано, потому что они могут с л у ж и т ь п о д д е р ж к о й для раскопок, проводимых на этой территории.
