1 2 S Z E N T ISTVÁN Ü N N E P E C S Ü T Ö R T Ö K , 1 9 9 3 . A U G . 1 9 .
Szer kultuszából a megye is töltekezhet
A megyék első országos gyűlésének tiszteletére rövid egy h ó n a p alatt készült el Balzovich László és Kristó Gyula A csongrádi régió 1100 éve című könyve. A régió, a megye, a középszintű közigazgatás históriájáról be- szélgettünk a szerzőkkel.
• Hogyan fér össze a magyar nép kárpát-meden- cei történetét jelző 1100 esztendő, és egy modern fogalom, a régió?
K. Gy.: - A régió kifejezés az utóbbi évtizedben igazga- tástörténeti jelentést is kap, de e munkában mi tájegység ér- telemben használjuk. A cím- választást indokolja, hogy a csongrádi térség 1100 évének históriáját foglaljuk össze. Ez pedig 140 évet jelent a megye előtti időből, illetve arra utal, hogy megszületése után Csong- rád m e g y e sem á l l a n d ó a n u g y a n a z o n határok k ö z ö t t működött.
• Mi a magyarázata an- nak, hogy a Körös és a Ma- ros torkolata közti, a Tisza két partjára kiterjedő terü- letet máig Csongrád megyé- nek nevezik, holott a régió közigazgatási központja már régen nem a Körös- toroki település?
K. Gy.: - A megye történe- tében az állandóságot a közép- szintű közigazgatási funkció jelenti. A megye kiterjedése, hatásköre az idők folyamán változott. Az első megyeköz- pont t é n y l e g e s e n C s o n g r á d volt, s úgy rögződött, hogy bi- zonyos területek Csongrádhoz tartoznak. Ezért a változó ki- t e r j e d é s ű és szerepű m e g y e legitimációját az eredeti el-
nevezés megőrzésében találja meg.
• Magyar sajátosság a területi igazgatás megyei szervezetének létrehozása, közel ezeréves fennmara- dása. A megye azonban korszakonként mást és mást jelent. Melyek a megye
történetének főbb szaka- szai?
K. Gy.: - A középkor két megye-típusa: a királyi, illetve a nemesi vármegye. A tatár- járásig létező királyi várme- gyére a megyén belüli királyi birtokok és királyi joghatóság túlsúlya jeliemlő. A XIII. szá- zad második felében, a XIV.
században létrejövő nemesi vármegye egyfajta demokrati- zálódást indított el: a vissza- szoruló királyi hatalom helyé- re, a király rovására megerősö- dött nemesség lépett.
B. L.: - Az 1848-ig fenn- maradó nemesi vármegye ket- tős funkcióval rendelkezett.
Közvetítette a központi akara- tot, de önkormányzati funkció- ja is létezett, az adott politikai erőviszonyoktól f ü g g ő erős- séggel. A kiegyezés hozta létre a p o l g á r i v á r m e g y é t , mely
1945-ig funkcionált. Az 1945- 50 közötti átmeneti időszakban a közigazgatást „ellepték" a pártok, vitatva a középszint sorsát. A pártok elképzelése közül az egyik legismertebb az Erdei-féle város-megye kon-
cepció. A vitát a szovjet típusú tanácsrendszer bevezetésének elrendelése „lezárta". Az 1950- től élő szocialista megye ön- kormányzati jellegének látszat- szerűsége a tanácstörvények k ö v e t k e z t é b e n v á l t o z o t t : a kettős funkció helyreállításá- nak irányába mozdult. A rend- szerváltozás utáni megyének viszont m i n d k é t f u n k c i ó j á t megcsonkították.
• A megyék tán épp ezért összefogtak: első országos gyűlésüket tartják. A me- gyék szövetkezésének mely történelmi példájából me- ríthetnek erőt?
K. Gy.: - A XIV. században már kitalálták, hogy 3-5, egy- mással határos, hasonló prob- lémákkal küszködő, (gy azonos érdekű megye gyűlését hívta össze a király megbízásából ki- szálló nádor. Arra is van példa, hogy egyetlen királyi megbí- zott 4 - 5 megye ispáni tisztét is
b e t ö l t ö t t e . Tehát a m e g y é k egymásrautaltságának királyi hatalom által való legitimálása középkori találmány.
B. L.: - A polgári időszak- ban a megyék levelezés útján tartották egymással a kapcso- latot. A megyéknél rosszabb érdekérvényesítési lehetősé- gekkel r e n d e l k e z ő v á r o s o k tartottak országos gyűlést, ad- tak ki lapot.
• Tehát a megyéknek eddig nem volt szükségük arra, hogy országos gyűlésen tisztázzák helyzetüket és jövőbeli esélyeiket. Az első
ilyen összejövetelnek kü- lönös atmoszférát ad, hogy az ópusztaszeri Arpád-em- lékmű köré gyűlnek a me- gyei önkormányzatok kép- viselői.
K. G y . : - Szernek, a mai Ópusztaszernek a XIII. század elején, Anonymus munkájában f o r d u l elő az a s z e r e p k ö r e ,
rtuU fclurtf nutmdmír
mi} ftimutr* 4 tik
cup4#ae-tttd*wA Jp Ah Mi&
r 4Aepta tttffem Innc t
(fagmmt cj* *iaf v cuftud
tUum j t m d f W j ^ W t t s *itít!tttt$mttr imtus c
"nu lutíi qmlcer
utí <p4tr uiHmunt
eatm bup ,
Blazovich László Kristó Gyula
A C S O N G R Á D I R É G I Ó 1 1 0 0 É V E
<Fr \*cum tUuxtl
CLi tlw Ab ftaqtui &rtu<
mintha itt a honfoglalás korá- ban „országgyűlést" tartottak volna, ahol elrendelték az or- szág ügyeit, „szerét ejtették" az ország dolgainak. Ez történe- tileg aligha valószínű. Nem vitás, hogy a honfoglalás idő- szakában is voltak „megbeszé- lések", de nem a mai értelem- ben vett „országgyűlés" jelle- gűek. Szerre legalább egy kö- zépkori adat van. melynek 99 százalékos a hiteltelensége, mégis e l f o g a d h a t ó b b zarán- dokhely, mint egy önkényesen.
ma kijelölt pont az ország te- rületén. Egy nemzetnek szük- sége van egy olyan helyre, ahova elzarándokolva szem- besülhet múltjával, föltöltekez- het a történelmi inspirációk révén. A történész is elfogadja, hogy Ópusztaszer a magyar h o n f o g l a l á s s z i m b ó l u m a , a magyar államalkotó géniusz kifejezője lett.
B. L.: - S z e r n e k e kö- zépkori hagyományokon ala- puló kultuszát éltetni kell.
Újszászi Ilona
• Mi lehettem volna, ha szü- letésemtől fogva a szülőfalum- ban m a r a d o k ? Boldog trak- toros, könyvelő, valamiféle j o b b sorsra érdemes tisztvi-
selő? Esetleg tanító? Talán az utóbbi. Csakhogy én a virágzó m e z ő g a z d a s á g korszakában gyorsan és lelkesen elszakad- tam a f ö l d t ő l , a parasztizá- lástól, meg a falumtól.
Egy időben az a gondolat is foglalkoztatott, hogy esetleg agrárértelmiségként feltaláltam volna-e magamat a nagyüzemi gazdálkodás keretei között?
Elképzelhető. Bár, annak el- lenére, hogy még most is élek- halok a m u n k á é r t , nem tud/om/tam volna elviselni, ha lépten-nyomon belebeszélnek (parancsolnak) az önmegva- lósítási terveimbe, törekvé- seimbe, s ha annyi önállóságot
- felelősséggel együtt persze - sem hagynak, mint amennyi a személyiségi jogaimmal jár.
Ma meg ugye a magyar ag- rárételmiségiek helyzete elég labilis. Mit is csinálhatnék, ha a helyükben vagyok? Mi lenne a tipikus reagálás a társadalmi változásokra? Biztos vagyok abban, hogy néhány hónapon belül már látványosan választ kapunk erre a kérdésre is, el- c s i t u l n a k . e l r e n d e z ő d n e k a föld-ügyek (már amennyire), s k i d e r ü l / h e t / , ki, m e k k o r a területeket (értékeket) hasított ki (vett, bérelt, csalt stb.) ma- gának.
Most úgy tűnik, állandósult a csatazaj. Előbb a különböző törvények - melyek átalakítják az a g r á r i u m o t - Nyugathoz közeittik a gazdálkodásunkat, aztán a mezőgazdaság mély
Kinek sül az új kenyér?
válsága következtében a szö- vetkezetek és más csatlakozó érdekképviseletek demonstrá- cióval, tiltakozó megmozdu- lásokkal való fenyegetőzése, a panaszuk meg nem hallgatása, és természetesen a nagyfokú j ö v e d e l e m h i á n y miatt, leg-
utóbb pedig a föld-ügy borzol- ta fel a kedélyeket. A magyar föld ügye.
N e m egy párt azt v a l l j a u g y a n i s , akié a föld, azé a haza. Semmiképpen nem sze- retnék tehát, ha az őszi hóna- pokban parlament elé kerülő földtörvény-tervezetben olyan k i t é t e l e k is s z e r e p e l n é n e k , amelyek a külföldi tőkének korlátlan (vagy akár kismér-
tékben is) vásárlási lehetőséget nyújtanának. Szerintük ugyanis ez a cselédsorshoz, a zsellér- világhoz vezetne.
V a l ó b a n , n a p j a i n k egyik i z g a l m a s és hosszú é v t i z e - dekre, g e n e r á c i ó k r a k i h a t ó kérdése, kié is lesz a magyar föld? Az á t m e n e t i á l l a p o t ,
amely talán nem törvénysze- rűen kialakult, igen hosszúra nyúl/hat/ik majd, tehát úgy kell szabályozni a legértékesebb kincsünket - hiszen a magyar t e r m ő f ö l d é r t é k e n a g y o b b , mint az összes ipari objektum értéke - , hogy ne idegenek prédája legyen! Néhány sajná- latosan szerencsétlenül nyélbe ütött privatizáció - akár az
Tóth Valéria domborműve
ágazatnál maradva is - elriasz- tó képe is motiválhatja a pár- tokat eme véleményük megfo- galmazásában. Elég volt a cső- dökből és a félresikerült pri- vatizációkból! Ne áruljuk ki lábunk alól a szülőföldet!
Könnyen meglehet, hogy ez a csatazaj elhúzódik a parla- menti választásokig. Tőkét is kovácsolnak belőle - nem ke- vesen. Hiszen szépen hangzik:
az itt élők tulajdonába kell adni a földet, s azt is maximálni, bizonyos nagyságrenden felül f e n n t a r t a n i a tilalmi l i s t á t . Nincs nálunk é r t é k e m é g a földnek, potom pénzért juthat- nak hozzá a licitálók, de egyál- talán (sajnos), a magyar pa- raszt nem képes arra, hogy na- gyobb területeket vásároljon és ütőképes birtokot varázsoljon elő egyik napról a másikra. A szakminisztérium (a föltör- vény-tervezet készítője) sorolja a maga érveit. S nem minden ráció nélkül. Érdemes figyelni rá! Melyek ezek? Éppen a nyu- gati világ tapasztalatait vették figyelembe, ahol már igencsak busás ára van a földnek, s mi- ért ne jöhetne be fgy legálisan a külföldi tőke - legalább el- lenőrizni lehet - , különben is a háború előtt, pontosabban a két háború között Magyarországon voltak külföldi tulajdonú bir- tokok. S nem pusztult bele az ország. Valóban, a krónikás ta- lálkozott több ilyen gazdaság- gal is, például a Viharsarok- ban. Meglepődve tapasztalta, hogy amikor a „felszabadító"
szovjet csapatok elözönlötték a szóban forgó vidéket, egyik kezükben a géppisztolyt, má- sikban a csokoládét, zászla- j u k o n pedig a s z a b a d s á g o t hozva, ezeket a birtokokat nem
fosztották ki. Ha t e h e t t é k p e r s z e , e l c s e r é l t é k s z o v j e t érdekeltségűre!
Azzal is védekezik még a miniszter: nem érti, miért kö- vetelik egyesek a fejét, hiszen ez csupán egy tervezet, ame- lyet a tárca megvitat, majd az Országgyűlés, tehát lehetőség és mód van a korrigálására.
Különben is, az egypárti dik- t a t ú r á b a n volt j e l l e m z ő az ilyen - csak nem cipeljük to- vább, nem fáradtunk el abban a negyven évben? - , hogy aján- lások helyett utasításokat ad- janak, sugalljanak a szaktárcá- nak.
Nemzeti kérdés a föld. So- kat és sokáig vitatkozhatni raj- ta. Annak örijlni lehet, hogy nem a jelenlegi siralmas álla- potokat tekintik alapnak, ami- kor is ugye megdöbbentően lecsökkent az állatállomány - a hetvenes-nyolcvanas évekhez képest 41 százalékkal - , keve- sebbet terem a föld, s a még exportra jutó termékeket elkó- tyavetélyik az egymással szóba se álló, versengő külkereske- dők, amikor is az állambácsi nem fogja már senkinek sem a kezét, hogy éppen most vess, arass, házasodj és szüljél szta- hanovistákat, nagykorú polgár- ként magad döntessz - és ma- gad mehetsz tönkre!
Hol van itt a bor, búza, bé- kesség? Örülhetünk, hogy az ország kenyere megtermett. S az már igazán művésze a szak- mának, aki ilyen viszonyok közepette (aszály, j é g v e r é s , adózás stb.) egy fillérből két krajcárt tud csinálni.
Épeszű ember irigyelheti?
Sz. Lakács Imre
