Hajkin, V.: A munkatermelékenységi tervfeladatok kiszámítása matematikai módszerek segítségével

436

HAJKIN, V. :

A MUNKATERMELÉKENYSÉG!

TERVFELADATOK KISZÁMITÁSA MATEMATIKA! MÓDSZEREK SEGITSEG-Évet.

(Raszcset planovüh zadanij po proizvodite1'- noszti truda sz pomoscs'iu matematicseszkih metodov.) —- szocialiszticseszkü Trud.1962.11.

sz. 77—85. 1).

A termelékenységi terveknek összhang-

ban kell lenniük a vállalat reális lehető—

ségeivel. Jelenleg azonban a gépipari vál—

lalatok tervkészítési rendszere nem min—

den esetben felel meg e követelmények- nek. A termelékenységi mutatók kiszámí—

tásánál nem feltétlenül a legjobb munka- szervezésből indulnak ki, s hatást gyako—

rolnak a vállalat vezetői által hozott in—

tézkedések is. A termelékenység emelé- sének lehetőségeit megmutató hatékony módszert a gépiparra vonatkozóan még nem dolgozták ki, de matematikai úton 9 lehetőségek meghatározhatók; mégpedig a többszörös korreláció segítségével. En—

nek egyenlete a következő:

"Hanza, (C,, mp -- ', zh)!

ahol

x, —- az egy dolgozóra jutó ter—

melés;

x., , m,, — a vállalatot jellemző mu—

tatószámok;

'n. —— a számításnál figyelembe vett mutatók száma.

A termelékenységi színvonalra ható té- nyezők igen sokfélék lehetnek. Három fő

csoportra oszthatjuk őket:

1. a természeti viszonyok különbözősége;

2. a termelés egyéb anyagi feltételeinek különbözősége ;

3. a dolgozók munkájának minősége, azaz a rendelkezésre álló eszközök jó vagy

rossz kihasználása.

Az 1. csoportba tartozó tényezők a gép-

.iparban nem játszanak nagy szerepet, a 3. csoport tényezőinek hatását pedig ki akarjuk küszöbölni, így egyenletünk csak

a 2. csoportba sorolt tényezők hatását tükrözi.

A korrelációs számításokhoz kilenc té—

nyezőt választottak ki, a tizedik mutató—

szám pedig a kilenc tényezőtől függ: az

egy munkásra jutó termelés.

A korrelációs függvény a következő:

b! ba bn

xlsblwz, x:, ..., az,,

,

ahol

bi —— állandó, _

bg, bg," ,b,, az egyes tényezők hatását kifejező paraméterek.

STATISZTIKA! mániám nem

A paraméterek kidolgozására a Harkovl

gazdasági körzet 15 gépipari vállalatának 1956—1959. évi adatait használták fel, s a — munka folyamán a legkisebb négyzetek módszerét alkalmazták:

Z (log ml —— log 331)! : min,

ahol

mi ——- a termelés számitott értéke.

Ha log ac, helyébe behelyettesítjük az _ előző formula szerinti értéket, sorra vesz——

szük az első deriváltakat b,,...,b,,— sze—, rint és a minimum—számítás szabályainak megfelelően nullával tesszük egyenlővé, eredményül, olyan egyenletrendszert ka- punk, amelyből megállapithatók a bi ,. -., b,, paraméterek.

A számításokat Ural I. elektronikus számítógépen végezték el. A gép befoga—

dóképessége szabta meg a figyelembe ve—

endő paraméterek számát. A számítások elvégzéséhez 5 óra gépi időre volt szükség.

A kapott eredmény elemzése során szük—

ségesnek mutatkozott a termelés évi nö—

vekedésének mutatóját is figyelembe venni. Itt szintén a legkisebb négyzetek módszerét alkalmazták.

Végeredményben két képlethez jutottak:

a) a kis- és középvállalatok vonatkozá- sában,

b) a nagyüzemek vonatkozásában.

A kapott képletekből kiindulva az is

megállapítható, hogyan változik a terme—

lés az egyes tényezők változásától függően,

ha a többi tényező hatását kiküszöböljük.

A képletek elemzése megerősíti azt a tételt, hogy a termelés mennyiségének

növelése —-— különben azonos körülmények között —— a termelékenység emelkedésé—

hez vezet.

A továbbiakban szerző azt ismerteti,

hogy a képletben szereplő egyes tényezők hogyan hatnak a munka termelékenysé—

gére.

A tervezett és a tényleges értékek kö—

zötti eltérést több úton mutathatjuk ki.

A korrelációs módszer segítségével meg—

állapíthatjuk a korrelációs együtthatót, amely a függőség fokától függően 0 és 1

között van. Ha a korrelációs együttható

négyzetét levonjuk 1,0—-ból, s szorozzuk IDO—zal a nyert eredményt, megkapjuk, hogy a tényleges értékek eltérése a szá- mított értékektől hány százalékot tesz ki.

A szerző grafikusan is ábrázolja, illetve

táblázatokban foglalja össze a 15 kis— il—

letve középüzem és 7 nagyüzem 3 évi

adataiból számitott eredményeket.

A szerző szerint — az általa'ismertetett

módszer — bizonyos fenntartásokkal al—

STATISZTIKAI IRODALIVH FIGYELÓ

kalmazható. A vizsgált vállalatok a Har—

kovi gazdasági körzet gépiparának jelentős

részét felölelik, s az így nyert képletek

az egész terület gépipari tervének készí—

tésénél jól használhatók.

(Ism.: Kovács Tamásné)

IVONIN, l.:

szowET CÉGEK — Az IPARIRÁNYFTÁS ÚJ FORMÁJA

(Szovetszkie firmü -— novaja forma upravle—

níja promüslennoszt'ju.) —— Planovoe Hozjajszt- vo. 1962. 11. sz. 17—26. p.

Szerző cikkében azokkal a tapasztala—

tokkal foglalkozik, amelyeket az iparirá—

nyitás átszervezése során a lvovi területen szereztek.

A lvovi gazdasági körzet népgazdasági

tanácsának megalakulása után számos ki—

sebb, azonos termékeket előállító vállala—

tot összevontak, egyesítették, Ez azonban

még nem biztosította kellőképpen az ipar—

vállalatok operatív irányítását. Ezért új termelési egységeket hoztak létre, ame—

lyeket szovjet cégeknek neveznek.

Mindegyik cégnek van vezető közgaz—

dásza, aki alá tartozik a tervosztály, a

munkaügyi és a bérosztály, valamint a könyvelőség.

A tapasztalat azt mutatja, hogy célszerű egy olyan osztályt is működtetni, amely szervezési kérdésekkel és a termelési költ- ségek csökkentésének kérdéseivel foglal- kozik.

437

A szerző ismerteti azokat a legfontosabb termelési eredményeket, amelyeket az új

cégek elértek, majd a cégek létrehozásá—

nál alkalmazott elvekkel foglalkozik. Em—

lékeztet a szerző néhány (a termelés ter—

jedelmének növeléséből, a munkaerő— és

anyagi ráfordítások csökkentéséből stb. el—

ért megtakarítások meghatározására) már ismert képletre, melyeket a Szovjetunió

Állami Tervhivatala, Tudományos Akadé—

miája stb. dolgozott ki, majd ezekbe be—

helyettesíti a lvovi körzet adatait s kimu—

tatja, hogy milyen fejlődésbeli eredmé—

nyeket értek el az összevonások óta.

Rámutat a szerző az összevonás fő fo- gyatékosságára: a cégek vezető szervei nem rendelkeznek elegendő jólképzett szakemberrel, s így a nagy lehetőségeket nem tudják minden esetben teljes mérték—

ben kihasználni.

Végezetül a cikk szerzője a még hátra—

levő, megoldandó feladatokkal foglalkozik.

Szerinte a cégek megerősödése, szervezeti

kialakulása után az ágazati iparigazgató—

ságok rendszere szükségtelenné válik.

Rendezni kell a továbbiakban az egyes

üzemek, üzemrészek, műhelyek egymás—

hoz való viszonyát, szervezeti és béralap—

kérdéseket, rendezni kell a bérszínvonal,

a forgóalapok normatíváinak kérdését stb.

Mindezen problémák teljes megoldása az egész népgazdaságban további alapos elemző munkát igényel.

(Ism.: Csihák György)

HÁZTARTÁSSTATISZTI KA. MUNKAÚGYI STATISZTIKA

AUSZTRIA NÉPESSÉGÉNEK ÉLELMISZER —FOGYASZTÁSA

(Der Nahrungsmittelverbrauch der őster—

relchischen Bevölkerung.) —— Monatsberichre des Österreichischen Institutes für Wirtschafts- forschung, 1962. 70. sz. 38. p.

Az Osztrák Gazdaságkutató Intézet ki- adványa az ausztriai népesség élelmiszer—

fogyasztásának színvonalát, struktúráját

és az 1950'51—1960'61. gazdasági évek

közötti fejlődését vizsgálja. A számítások alapanyagát az országos termékmérlegek

és a háztartásstatisztikai felvételek ered—

ményei alkották.

Az alkalmazott módszerek az adatok sokféle feldolgozását tették lehetővé, töb—

bek között lehetőséged; nyújtottak a fo—

gyasztást meghatározó fontosabb ténye- zők kvantifikálására is. A rendelkezésre álló adatok ökonometriai elemzése alap—

ján azt is vizsgálták, hogy a különböző

tényezők —-— elsősorban a reáljövedelem, az árak és a fogyasztási szokások —— ho—

gyan befolyásolták az egyes termékek

fogyasztását.

A tanulmány figyelmet érdemlő kísér- lete a fogyasztók élelmezési kiadásai és a forgalomba kerülő mezőgazdasági nyers—

termékek értéke közötti összefüggések elemzése. A vizsgált évtized idősor-ainak meghosszabbításával távlati becsléseket végeztek az élelmiszer—fogyasztás várható

alakulására is, melyeknek eredményei 1975—ig bezárólag készültek el.

A vizsgálódások eredményei szerint Ausztria népességének élelmezési kiadá- sai —-— reálértékben számolva —- egy

évtized alatt 52 százalékkal (évente tehát

4,1 százalékkal) emelkedtek. Az elfogyasz—

tott élelmiszerek értékvolumene —- az

1952 '53—1956'57. évek átlagárain számolva

—— ugyanezen idő alatt 30 százalékkal (évi