Külföldi népszámlálások szemléje

A M.

...-III.!!—IIIIl...lllllllllIllllIll.ll'IlllIIIIIIII'IllIll.-'IIIIIIIIIIIIO-lllIII-I'll!!!llllll'

TERÚLET És NÉPESSÉG e

Külföldi népszámlálások szemléje.

Revue des zecensements erécztés á l'étmnger.

Stat. Szemlében a következő új külföldi népszámlálásokról közöltettek adatok:

— ; u.: a. ' ll mi a . a; a. ' i :.4 a.

v ll :) *)

Allam neve !; § Allam ne 6 : w § Allamneve _m 3 Allam neve ;; §

!(1930i 947 Csile 1931 1010 Lettorszá r1930 948 Románia 1931 1003

A 'k . F ill )1931 25 Dánia .. .. .. .. .. 1931 1007 g ' 11931 742 aar—terület .. .. . 1931 1008

me" a" .gy. * - 1931 74 Délafrikai Unió . 1981 1008 Luxemburg 1931 913 SH , 41931 741 1931 1009 Feröer-szigetek . 1931 1008 Mexikó .... .... 1931 742 Gorsmg .... 11931 1007

Algir .. .. . .. .. 1931 1008 Franciaország.. 1981 1006 Nagy—Britannia .. 1931 1007 Sv" 11931 201

Anglia és W'ales. 1931 1006 Hongkong. .. .. .. 1931 1009 Németalföld .... 1931 1007 310 """ 11931 741

Brit-India 1931 1009 llolland-Kel—lndia 11931 202 Norvégia .. 1931 202 Svédország 1931 913 Ceylon ,, .. .. .. 1931 1009 ' 11931 627 Olaszország.. 1931 1006 YSzovjet-Oroszorsz. 1931 742 1931 337 Japán . .. . , . 1931 307 Palesztina... 1931 1009 Tunisz .. .. .. .. .. 1931 1008 Cseh—Szlovákia .. 1031 530 ugoszlávia .. . 1931 911 Panama. .. ' 1931 1010 16 állam összefog-

1931 912 ! Portugália 1931 626 * laló táblázata.. .. 1931 742

I ll

A világ minden tájáról egymásután befutó nép- számlálási híradások nyomán fokról-fokra színese- d'lk, teljesebbé válik az a kép, melyet az 1930 körüli nagy népességi inventáriumok alapján a népesedési helyzetről alkothatunk. Szemlénk korábbi adatköz—

léseihez ezúttal az olasz, francia, norvég, lengyel, egyesült államokbeli és kanadai hivatalos publiká- ciók, valamint néhány elterjedt szakfolyóirat? nép—

számlálási összeállítás-ai alapján a következő újabb eredményeket fűzhetjiik hozzá.

Cseh-Szlovákia 1930 december 1—én foganato—

sított nagy népességi felvételének magyar részről a legfeszültebb figyelemmel várt nemzetiségi adataiból Bolláö Antalnak, a népszámlálás vezetőjének, a ,,Statisticky ()bzor" hasábjain legújabban napvilá—

got látott kisebb cikkében kaptunk újabb ízelítőt.

A történeti tartományok után most az Északkeleti- Felföld nemzetiségi viszonyainak megrajzolása ke- Minthogy a Ruténföld népszámlálási rült sorra.

anyagának előzetes feldolgozásán alapulnak csak a Boháé által ismertetett adatok és mert cikke terü- leti részletezést nem tartalmaz, az új adatközlés kri- tikára még nem érett meg, Az is zavaró körülmény, hogy az ideiglenes feldolgozás csupán a cseh-szlovák állampolgárokra terjeszkedett ki; 'a mult tapaszta—

lmi alapján tehát a megnövekedett létszámú kül- öldi és ismeretlen honosok (számuk 1921-ben 6862, 4130-ban 16.300 volt) adatainak feldolgozásától még magyarság számának —— habár csak mérsékeltebb emelkedését várhatjuk. A Felvidék keleti felén

számlált belföldi állampolgárok

zódása a magyar kisebbség szempontjából eléggé zőtleni'll alakult (különösen, ha a külföldi ho- számbavétele után majd még mindenesetre hetősen emelkedő tényleges növekedését a nemzetiségi

Notiziaaio Demografico, Wirtschaft und Sta- t tiatlicky Obzor, Journal of the American

sociation , stb.

18.934 főnyi, 18'2%-os természetes szaporulattal is szelnbellelyezzük) :

A cseh-szlov.

Cseh— zlov. llono Tén le

Nemzetiség népessség számas szapbrogdíss %%?gggg

1921 1930 szám 0/0 1921 1930

Cseh-tót . . 19.775 35.157 15.382 77'8 3'3 5'0 Orosz (rutén) 372.500 447.182 74.682 20'1 62'3 63'0 Magyar . 103590 108350 5.260 51 17'4 15'3 Zsidó 79.715 90.509 10.794 13'5 13'3 12'7 Német . 10.326 13.223 2.897 28'1 1'7 ,1'9 Oláh . 10.810 12.650 1.840 17'0 1'8 1'8

Cigány 418 1.341 923 2208 0'1 02

Egyéb . 497 303 —— 194—39'0 0'1 0'1 Összesen 597.731 709315 111584 18'7100'0 1000 A magyarság népességi hányadosa pontosabban Hűtő-ről 15'36-ra hanyatlott; 1910—zel szemben még sokkal nagyobb a visszaesés, mert ekkor a 173313 főnyi magyarság aránya még 29'2%-ra (1880—ban 25'O—rei rúgott. 1921 és 1930 között a külföldi ho- nosokat is felölelő felekezeti adatok szerint a Rulén—

föld református népessége (1930-ban 70.879) 14'4%—

kal, azalz 8.916 lélekkel, tehát a magyar nemzetiség- nél szám szerint és viszonylagosan is erőteljeseb- ben fojlődött. Minthogy Kárpátorusszia tősgyöke' resen magyar anyanyelvű református lakossága az olt élő egész magyarság csaknem 60%—át alkotja, 1921—1930. jelentékeny gyarapodásából a magyar népesség nagyobb arányú tényleges szapo—

rodására lehetett számítani, mint aminőről most a cseh-szlovák statisztika hírt ad. Természetesen a részletadalok hiányában a felvétel pontosságát ne- héz ellenőrizni; a magyar elem lassúbb fejlődésének a Magyarországra és tengerentúlra irányuló kiván—- dorlás is egyik okozója lehet, minthogy pediga zsidóság nemzetiségi adatai valamivel erősebb sza- porulatról tanuskodnak, mint az izraelita felekezetre vonatkozó lélekszámadatok, lehetséges, hogy az 1921—ben magyarnak kimutatottak egy kisebb törej déke azáltal forgácsolódott el, hogy a'tl'z évvel ez—

12

évi

3. szám. — 158 — 1932

előtt még a magyarok soraiban szereplő izraeliták lemn—1931

egy, része most zsidónemzetiségünek iratott össze. "Tényleges , _ 6/'o3

A cseh—tót elem rohamos előretörését jórészben a Természetes 333P0T0d33 11-0 közigazgatás, a városi lakosság elcsehesítésének Vándorlási veszteség __ 4-7 tudhatjuk be; de a zsidóság is tömegesebben V'al—

lotta magát cseh-szlovák nemzetiségűnek, mint tíz évvel előbb. A lassan a magyarlakta síkföld felé szivárgó orosz (rutén) őslakosság nagy természetes szaporulata a tízéves lélekszámeltolódásokban híven visszatükröződik.

A Szemlében már közreadott országos végszá—

mokon kívül néhány új hivatalos statisztikai forrás- mű alapján Olaszország 1931 április 21—én meg- tartott népszámlálásának több ideiglenes részlet- eredménye is ismeretessé vált; egyúttal az országos eredményt is helyesbítette a Statisztikai Intézet. Az Apennini-félsziget népesedési folyamatáról a követ—

kező összeállítás ad tájékoztatót:

Év Lélekszám Éggpgengggeáo

a) Régi terület:

1871 26,801.154 —

1881 28,459.628 062

1901 32,475.253 0'74

1911 34,671.877 065

1921 37,142.886 068

b) Uj terület:

1921 38,769.798 ——

1931 41,220.434 0'67

Száz évvel ezelőtt, 1833—ban a régi államterüle- ten 21'2 millió volt a lakosok száma; hogy azóta a szapora olasz nép a világháborús területnövekedés ellenére sem duplázódott meg, ez a közismerten rendkívüli méreteket öltő kivándorlás számláját ter- heli. 1871 óta a népgyarapodás szinte meglepően egyenletes, de — éppen a kivándorlás nyomása alatt — eléggé enyhe ütemű volt. Érdekes, hogy a háború alatt csaknem megszűnő kivándorlás és a behívások folytán is nagyobb visszavándorlás ered- ményeként a háborús időt átfogó évtized átlagos sza- porodási arányszáma szinte kedvezőnek mondható.

Sőt magasabb, —- bár csak a legminimálisabb mér—ték- ben, — mint az 1931-gyel végződő tízéves szakasz 0'67%-os arányszáma, mely évi átlagban 261463 főnyi tényleges embertöbbletnek felel meg. Túl—

népesedési tünetek is hozzájárulhattak ahhoz, hogy a fascista népességi és gazdasági politika sem tudta a természetes szaporulat jelentékeny részének a külső vándormozgalom csatornáin át való lecsapolódását meggátolni. A kivándorlás jelentőségének megítélé- sére ugyan egészen pontos adataink még nincsenek, minthogy a két utolsó népszámlálás közti periódus tényleges és természetes szaporodásának egyenlegét az olasz statisztika tudtunkkal nem publikálta, a nem egészen 9% éves időszak természetes szaporu—

latát azonban a rendelkezésre álló havi adatok fel- használásával legalább megközelítően kiszámíthat- juk, így a népszaporodás forrásainak következő mérlege tárul elénk:

A mintegy 426 milliós természetes lélekszám- többletből becslés szerint 181 millió folyt el a kül- földre és csupán 245 millió maradt az országhatá- rokon. belül. De nemcsak a nagy vándorlási diffe- rencia, hanem a természetes szaporulat kielégítően magas színvonala is szembeszökő: az élveszületések

és halálozások különbözete megközelíti a 11'4

%—os magyar megyei adatot (országos adatunk meg éppenséggel csak 9'6%l), holott az 1921. és 1931. évi olasz népszámlálások közti spácium 10 nappal rö- videbb, mint 9 év és 5 hónap, úgyhogy teljes tíz évre kiszámítva az olasz nemzet természetes szapo- rulatának hányadosa a mi megyei számunknál is magasabbra: 11'7%—ra emelkedik!

A békeszerződések következtében megváltozott államok régi területére vonatkozó népességi adatok ismerete a multtal való összehasonlítás szempont- jából nagyon becses. Sajnos, olasz forrásaink a ,,Compendio Statistico"—ban megjelent egyetlen gra—

tikontól eltekintve, a régi Olaszország legújabb lé- lekszámáról nem tájékoztatnak. Tehát ismét csak becslés útján állapíthatjuk meg a háború előtti olasz terület lakosszámát, mely számításunk szerint nem éri el a 40 milliót: mindössze 395 millió fő. Az egész mai Olaszország 310136 kme—nyi területének átlagos népsűrűsége 1931—ben (kmÉ—kint) 132'9 lélek; Olasz—

ország nagykiterjedésű hegyvidékeit és még mindig erősen agrikol jellegét tekintve, ez a szám magas s kétségtelenül ez egyik indoka a szinte tradicioná—

lis kivándorlásnak. —— Az ország lakónépességének száma 42'2 millió; az idegenben élő olaszokkal együtt az egész nemzet 508 millió tagot számlál.

olasz

Olaszország egyes tartományainak 1921—1931.

évi fejlődése általában a városok növekedésével, a fokozódó városiasodással párhuzamos. Ez azért em- lítésreméltó, mert arra mutat, hogy a vidék fejlesz—

tésére törekvő újabb, erőteljes olasz népességpolitika sem tudta a modern belső népvándorlásnak ezt a főirányát megváltoztatni. Az ország nagyobb terület- részei közül Róma erőteljes lélekszámszaporulata folytán Lazio népgyarapodása (21'9%) emelkedik ki, Viszont az igen sűrűn lakott Nápoly és nagyobb kerülete csupán 5'7%—kal és elért Campania tar—

tomány is csak 7'9%-kal lett népesebb az elmult tíz év alatt, a földrengések hazája, Szicília pedig 2'2%-kal megfogyott, amiben hír szerint felvételi hibák is részesek (állítólag az 1921. évi összeírás túlzottan mutatta ki Szicilia lélekszámát). A kisebb területi egységek közül igen feltűnő a háború előtt Ausztriához tartozott Venezia Tridentina két részé- nek tökéletesen ellentétes fejlődése: az idegenforga-

3. szám.

—,159 _—

::

om jótékony hatását élvező Bolzanoban, mely egy ardegnai járástól eltekintve, az egész ország leg- itkábban lakott része (1 km2-re 36'7 fő), a 9%

v alatti gyarapodás arányszáma 14400; ugyanekkor Trento lakossága 3'7%-kal megapadt. Úgy látszik, tt és ezenkívül Piemonte egyes részein befolyásolta 920—1930 folyamán is a legerősebben a népesedés 'temét a *hegyvidékek, magasvölgyek népességének özismert stagnálása, illetve elnéptelenedése?) Meg- llapítható még, hogy általában Olaszország déli észe fejlődött erőteljesebben. A városok közül a élekszám 22-ben haladta meg 1931 áprilisában a százezer főt. Kétszázezernél népesebb Róma i(1,009.244), Milánó (990099), Nápoly (839576), Ge- [nova (601650), Torino (596566), Palermo (389933), '.Firenze (316193), Velence (260463), Trieszt; (249495), Bologna (245647) és Catania (226800). Tehát az olasz főváros népszáma valamivel meghaladja Buda-

rpestét; ez a különbözet azonban teljesen elenyészik, Lhogyha az olasz népszámlálás valamivel későbbi idő—

pontját és székesfővárosunk (szerény) területnöveke- dését is tekintetbe vesszük. De Róma fejlődésének rüteme tagadhatatlanul egészen más, mint Budapesté:

ul921-ben 691.661-es lélekszám valóban amerikai

;módon, 317583 fővelz), azaz 6 hónap híján tíz év alatt 45'9%—kal nőtt meg (Budapest fejlődésének legtüneményesebb szakaszában, 1890—1900—ban tel- jes tíz év alatt is csak 44'8%-0s szaporulatot jegy- nzett fel a statisztika).

Az utolsó évtizedben általános területbűvítések folytán a többi olasz város tiszta népgyarapodási arányszámát még nem lehet megállapítani. A városi adatok sorából magyar szemszögből figyelmet érde—

Émel az 1910-ben 49.806 lakosú Fiume stagnálása:

egújabb lélekszáma is csak 52.921, az egész fiumei kerületé pedig 106.532.

Vatikán város-államnak Olaszország lélekszá- mában ezúttal már nem szereplő lakosszámát az 1932 március 15-i számbavétel kereken 1000—ben állapította meg; ugyanitt az 1930 december 31-i számlálás 639 lakost talált.

A konsziderációs népesedési típust megteste—

sító Franciaországról a francia hivatalos lap kö- lt olyan részletesebb adatokat, amelyek a fejlődés rületi és történeti sajátosságainak megrögzítésére kalmasak. A francia rendes lakónépesség száma 81 óta jellegzetesen lassan ívelő pályát futott be:

,

a) Régi terület:

1881 37,672.048 ——

1886 38,218.903 0'29

1891 38343192 007

1896 38,517.975 0'09

1) V. 5 Magyar Statisztikai Szemle 1931, évf.

1

?) Egy 692 főnyi kisebb település bekebelezé—

a kb. hasonló lakosságú Vatikán—város kiszaka—

kiegyenlíti;

1932

Év Lélekszám ÉJÁPÉÉÁyÉÉÉeos/o

1901 38,961.945 0393

1906 39252245 0'15

1911 39,604.992 018

1921 1) 37,500.017 —- 053

1926 )) 38,948,751 0'77

1931 :) 39,836.547 0'51

b) Új terület:

1921 39,209.766 -—

1926 40,743.851 0'78

1931 41,834.923 0'54

1) A mai Franciaország Moselle, Bas—Rhin és Haut-Rhin megyék nélkül.

Ötven év alatt a régi terület népességének száma 2,264.499 lélekkel, tehát csupán 6'0%-kal ——

egy normális tízéves szaporodásnál is szerényebben

—— nőtt meg; igaz, hogy az 1911—1921. évi csaknem ugyanekkora lélekszámapadás nélkül a helyzet leg- alább valamivel kedvezőbb volna. De száz év távla- tában sem sokkal rózsásabb a francia népesedés képe: az 1931. évi lélekszám (régi terület) csak 226

%-kal nagyobb az 1831. évinél (32,569.223). 1921 óta pedig az mutat legélesebben az egyenlőtlen fejlő- désre, hogy a Németországtól elcsatolt három új tartomány évi gyarapodása (1'1%) lényegesen felül—

múlta a tulajdonképení francia megyéket (0'65%),

vagyis a természetes szaporodás dolgában is jobban álló elszász-lotharingiai terület nagyobb népességi többlete az egyik (szerényebb) faktora a stagnálás legsiralmasabb időszakához (1886—1896) képest ugyan megújhodottnak látszó, a nemzetközi mércén persze csak mérsékeltebb magasságig jutó legújabb francia népesedési arányszámnak. A lélekszámemel—

kedés jóval hatékonyabb tényezője a francia földön átmenetileg munkát lelő, vagy ott végleg megtele- pedő idegenek számának hullámzása. Sajnos, az idegen kérdésről, mely aggályos kísérő tüneteivel (pl. olasz expanzio, külföldiek térfoglalása az el- néptelenedés stádiumában lévő agrárvidékeken, a munkanélküliség és az idegenlétszám kapcsolata az ipari kerületekben, stb.) ma már országos súlyú probléma, a francia népszámlálások fényképfelvé- telei nem adnak tökéletesen hű képet. A francia állampolgárság megszerzésének könnyü volta azt eredményezi, hogy az idegenek (különösen a második generáció) jó része elsikkad, eltünik a francia nép- tengerben. Franciaország lakóinak faji összetétele tehát kevertebb, mint amilyennek a népszámlálások mutatják. (Még nehezebb támpontot találni a világ- háború alatt tömegesen a francia hadiszíntérre do- bott gyarmati lakosok faj— és közegészségügyi tekin- tetből?) kedvezőtlen szinben feltűnő térfoglalására). A hiányos idegenstatisztika szerint a külföldieknek a

2) V. ő.: Harmsen: Der Einbrueh der Farbigen nach Europa. Archiv für Rassen— und Gesellschafts—

Biologie. 19. Band. 54. és köv. !.

12*

3. szam. __

régi területén 1891—ben 1,101.798-ra és 1911—ben 1,132.696-ra rúgó létszáma a háború vége óta szen-

zációsan felduzzadt: a mai terület 1921—ben l,550.449, 1926—ban!) 2498230 és 1931—ben 2,890.923 külföldi honosnak volt lakóhelye (az egész lélekszám 700-3).

A legújabb demográfiai eseményekre igen jellemző a francia és az idegen elem szaporodási adatainak szembesítése:

A francia Az idegen l d 0" s z a k lakosság évi tényleges szaporodása

szám 0/0 szám 0/0

a) Régi terület:

1921—1926 106570 030 183177 1292

1926—1931 123847 034 73.712 316

b) Mai terület:

1921—1926 117261 031 189556 1223

1926—1931 139676 037 78.539 314

Az első évö—tödre az újjáépítés és az ipari kon- junktúra nyomja reá bélyegét: a második lusztrum végét már a munka nélkül álló egyének sokasodó szama s az idegenek előli elzárkózás jellemzi. A kül- földiek szaporodási százaléka azonban még ekkor is csaknem kilencszer nagyobb a francia néptörzs gya- rapodásánál, pedig a francia állampolgárok lélek- számnövekedését közvetlenül vagy közvetve a hono- sítások és az idegenek természetes népmozgalma is elősegítette?) Jellemző, hogy a régi terület 1891 óta észlelt 1,593.000-es többletéből 1,600.000-et az idegen elem nyelt el, úgyhogy a franciák létszáma itt 40 év alatt néhány ezerrel megcsappant! A mindig már- ciusra eső népszámlálások közti természetes szopo—

rulatról a francia közlésekben sem találunk adatot.

Az évtizedes tényleges szaporodási számokat tehát az 1921—1930. naptári évek természetes szaporodá- sával lehet csupán összemérni. A valóságtól így is csak lényegtelenűl eltérő eredmények megfelelően domborítják ki a minimális természetes többletnek kicsiny és a bevándorlásnak az olasz kivándorlási veszteséggel szinte pontosan megegyező többletet produkáló, erősen domináló szerepét:

1921—1926 19%—1931 1921—1931

s z a z a l é k

Tényleges 39 27 67

Természetesj szaporod. 11 07 18

Vándorlási nyereség 4—2'8 -(-2'0 —l—4'9 A hivatalos adatközlés szerint a népszámlálási eredményekben nincs bent a felvétel időpontjában az országhatáron kívül tartózkodó katonák, hadi és kereskedelmi tengerészek és családtagjaik száma (937928). —- Franciaország mai területe 550986 négy—

zetkilométer. Az átlagos népsűrűség tehát (1930) 759. Az ország közepes lakottsága ellenére 1926 óta 90 megyéből csak lift-nak nőtt meg a lakosszáma, 1) Azonos forrásból származó más adat szerint 2,505.047.

2) Az idegenek szerepét a természetes szaporo- dásban megvilágító adatokat ]. Magyar Statisztikai Szemle 1931. évf. 75. 1.

160 ——

összesen 1,330.430 fővel, míg 44 túlnyomóan agrár—

megyéé 239.358-cal megfogyott. A városbatömörülés, legl'őke'pen Nagy—Párizs, s a tengerparti kikötő vá—

rosok (különösen Marseille) fejlődése az elmult öt év alatt is az uralkodó csillaga volt a francia demo- grafiának. Hasonlóképen domináló, de kedvezőtlen vonása az ország népesedésének, hogy a megyéknek több mint felében az ötéves lélekszámtöbbletet a kül- földiek szaporulata foglalta le magának. Az idegen- létszám emelkedése tehát ezúttal is országszerte kar—

öltve járt a kedvezőbb népgyarapodással, ámbár nem oly szervesen, mint 1921—1926-ban. Öt év alatt,

magas (10%-0n felüli) szaporulatot csak három tar—

tományban (Alpes Maritimes, Bouches du Rhőne, s a távolabbi Párizskörnyéket felölelő Seine et Oise) észlelhetünk. Annál lesujtóbb, hogy az új népszámlá- lás 64 megyében talált csekélyebb lélekszámot az 1881. évinél, ezért pedig egyedül a háborút felelőssé tenni nem lehet, hiszen a visszafejlődés a legtöbb vidéken jóval régibb keletű. Határozottan kiemelked—

nek a francia népességi mozgalmak térbeli jellem—

vonásai, hogyha a lefolyt félszázad alatt a leggyor—

sabban előretörő négy megye (az említett három megye és Szajna megye), valamint az aránylag las- sabban előrehaladó, de nagy abszolút többletével

kiemelkedő Nord, Pas de Calais és Rhőne megyék

szaporodási adatait a régi terület többi megyéitől különválasztva tesszük vizsgálat tárgyává:

'! erősebben fej—

lődő megye

A többi 80 régi megye a) Lélekszám :

1881 7,356.527 30,315.521 1911 10,079.298 29,525.694 1921 10,267.570 21232447 1926 11,265.947 27,682.804 1931 12,175.187 27,761.860 b) Különbözet 1881—1931:

Szám $4,818.660 —2,554.161

% _; 65'5 — 84

1931-ben Franciaország 399 városának volt tíz- ezernél több lakosa; a százezret meghaladta a népes- ség száma 17 n—agyt—ömörülésben. A legnépesebb fran- cia városok: Párizs (2,891.020), Marseille (800881), Lyon (579763), Bordeaux (262990), Nice (219549) és Lille (201.568). Szajna megye (Nagy-Párizs) né—

pességi állaga 1926 óta 4,628.637-ről az ötmilliós ha- tárvon—al közelébe, 4,933.855-re emelkedett; szaporo—

dási arányszáma (%%. Minthogy magában a főváros—

ban csak 0'7%—ot tett (19.591 lelket) a növekedés üteme, a Szajna megye népgyarapodása csaknem teljes egészében az élénk Párizs'környéki települési mozgalom eredménye, tehát a külváros-koszorú öt év alatt 285627 főnyi, 16'3%-os aktívumával jelleg- zetes periférikus sajátságokat árul el. Szajna megye az idegen elem tekintetében is kiütközik 459498 kül- földiével az ország megyéi közül, bár viszonylag az olasz határszélen elterülő Alpes Maritimes dé- pertement idegen hányadosa a legmagasabb: 28'5%.

3. szám.

—— 161 — 1932

_' a:

Az olasz közvélemény különleges érdeklődéssel nézett a francia és olasz népszámlálás országos ada- tainak párhuzam-a elé. Az eredmény ugyan Olasz- országra nem volt kedvező, mert tíz év alatt (az olasz népszámlálások közti rövidebb periódust is belekalkulálva) a két állam embertöbbletének vi- szonyszáma teljesen egy színvonalon (6'7%) moz- gott, de a mult adatai Olaszország kétségbevonha—

tatlan dewmografiai felsőbbségéről tanuskodnak, sőt Olaszországnál szintén a lakónépességet (42'2 millió)

véve számításba, 1931—es lélekszáma is meghaladja

Franeiaországét:

Franciaország Olaszország

Időpont területe lélekszáma területe lélekszáma

km2 (1000) km2 (1000)

1800/01 _ _ 27.349 18.125

1851/02 l 03'-699 35.783 24.348

1861 550.986 37.386 286.610 25.017

1871/02 36.103 26.801

1911 l 536464 39.605 34.671

1921 ' .. . 39.210 310.137 38.770

1931 l 500386 41.835 310.136 41.220

lirősen Olaszország javára billenti még a mér- leget, hogy idegen honosainak száma 1921—ben a száztízezret sem multa felül, az idegenmozgalmak íháború utáni eldorádójában, l*'1'aneiaországban vi—

zont 1926. évi adatok szerint egyedül az olaszok

ima is 760116 volt. '

Belgium 1030 december 31-i népszámlálási- ak előzetes eredményeit legújabban publikálta az iszág statisztikai szerve. lfelszz'izad alatt a belga llam népesedesét a nagy háborús ('aesura ellenére égeredményben kielégítő, felfelé halado tendencia ellemzi:

Évi tényleges

liv I.elekszam szaporodás %

1880 ö,520.009 —-

1890 6,069.321 100

1900 6,693.548 103

1910 7,423,784 109

1920 (régi terület) *) 7,4t)1.353 —- 0-03 192001)" terület) 7 .465.782 —

1930 8,092.004 0'84

') Az 1919-ben annektált La Calmine községgel együtt 7,405.569.

A szomszédos Franciaország lélekszámalakulásá- z képest a fejlődés igen kedvező, de már Hollan—

a népességi pályafutását a belga népesedés tem—

egy évtizedben sem érte el. Ezt olvashatjuk ki 1, hogy a hasonlóke'pen kis területű, sűrün la- Németalföld 1879—ben még ly; millióval alacso- b lakosszáma (401 millio) 1930-ban 7'92 mil—

_, tehát csaknem a belga lélekszámnívóra emel—

elt. Tudvalevőleg a versaillesi béke jóvoltából Vagyobbodott, ma 30.444 km? kiterjedésü Bel- Európa legsűrűbben lakott államalakulata,

** nek minden négyzetkilométer földjére 1930-ban 265'8 lélek jutottt Elsősorban ez a nagy esültség indokolja a gyarmatai es Francia-

; felé elég élénk kivándorlási mozgalmat; 1920—

11 azonban a háború alatt feldúlt tartomá-

nyokba irányuló, még 1920 után is tekintélyes vissza- települési folyamat aktív vándorlási mérleget ered- ményezett, amire az igen gyenge természetes nép—

szaporulat mellett szükség is volt. Néhány adat elég ahhoz, hogy a népmozgalmi tényezők szerepét fel- ismerhessük:

1920—1980

"lo

Tén leges , 84

Terriiészetesl szaporodas 6-2 Vándorlási nyereség 4— 22

Belgium népesedésének elmult tíz éve a bányavidekek erősebb, a városok normális körüli fejlődésének és a háború alatt legtöbbet szenvedett vidékek újranépesede'sének (Ypres kerület 1920——

1930. évi szaporodási arányszáma 38'3%) jegyében telt el. A világháború a belga nemzettörzsön kisebb rést ütött, mint a francián s a népesség nagyobb életképessége a háborús veszteségek fo—

kozatos pótlását külső erők (idegenbeáramlás) közrejátszzisa nélkül is inkább lehetővé tette. Az egyes vidékek fejlődése így is meglehetősen egyenlőtlen: Limbourg tartomány (bányavidék) 22'4

%-kal, Anvers tartomány pedig 15'4%—kal nagyobb népességet halmozott fel területén, mint tíz év előtt, ellen—ben megcsökkent a lakosok száma és pedig 13

%-kal Luxembourg tartományban. Ma a férfinépesség sorai teltebbek, mint közvetlenül a világháború után.

1880-ban a két nem még egyensúlyban volt; a mi- nimális nőtöbblet (ezer férfire 1.001 nő) a ferfiak intenzívebb külső vándormozgalma folytán 1910-ig 1.017-1'e fokozódott, majd a háborús veszteségek hatása alatt (a régi területen) 1.032-re duzzadt; most ismét 1.019-re enyhült. Belga adatforrásunk a négy nagy agglomerációról is bemutatja az előzetes ada—

tokat és pedig a tulajdonképeni közigazgatási város- maghoz az illető város szervesen odatapadó kül—

városait is hozzászámítva. A négy legnépesebb nagy- város: Brüsszel (869281), Anvers (484350), Liege (252297) és Gand (218680). Az elszállt tíz év alatt egyik nagy gócpont lélekszámhullámszása sem volt túlságosan elénk; még Nagy—Brüsszel 9'9%—os lélek- szzimszaporulata a legügyelemreméltóbb.

Az 1930 december 31-i népszámlálás helyesbí- tett adatai szerint Luxemburg nagyhercegség lé- lekszáma 299993.

Franciaország déli szomszédságában, Spanyol—

országban a ,,W'irtsehaft und Statistik" szerint javuló irányzat eredmenyeit jegyezte fel az 1930 de- cember 31-én végrehajtott legújabb népszámlálás.

1920—ban az ibériai félsziget öthatodát elfoglaló spanyol állam népszáma 21,338.381 volt; most, az 1930 szilveszteri állapotfelvétel 23,817.179-ben hatá—

rozta meg az ország lakosszámát. Ez a szám Ön- kényteleniil is azt juttatja eszünkbe, hogy normális körülmények között 1925 táján a megcsonkítatlan egész Magyarbirodalomban is ekkora lélekszám lett volna esedékes! Spanyolország maga igen kielégítő,

3.szmn.

—162—— 1932

11'6%—os (2,478.798 főnyi) tényleges gyarapodással érte el 1930—ig az említett magasságot. A népnöveke- dés világszerte lassuló korszakában az ország fej- lődési indexét előkelő hely illeti meg s amennyiben az előzetes híradás helytállónak bizonyul és a nép—

növekedés üteme tartósan ekkora marad, ez ked—

vező fordulatot jelentene a spanyol népesség törté- netében, hiszen az ország lélekszáma 1877 és 1920 között csupán 28'3%-ka1, egyedül 1910—1920—ban pedig 7'0%-kal lett magasabb. (A pireneusokon túl elterülő másik államban, Portugáliában az 1920. év szintén jobbraforduló népességi folyamat jelzőköve.)

A Balkán-félsziget államai közül Jugoszlávián kívül csak Albánia tartott 1930 körül (május 25-én) népszámlálást (a legutolsó bolgár népszám- lálás 11. i. még 1926 december 31-én zajlott le és 5,478.741 lakost talált, mig Görögország lakossága az 1928 május 15—i népszámlálás időpontjában 6,204.684, Eutópai-Tőrökországé pedig 1927 október 28-án 1,044.306 volt). 1923-ban az albán állam ki-

számított lakosszáma 803.959-et tett; ez a szám 25'1%-os különbözettel most l,005.902-re duzzadt.

Albánia azonban még a népességi statisztika számára eléggé terra incognita ahhoz,9hogy a különbözet jó- kora részét a szétszórtan élő lakosság első pontosabb számbavételének kétségtelenül nagyobb

ben találjuk meg.

Az Európa északi részén elterülő Izland 1930 december 2-i népszámlálásának első eredménye is csak most vált ismeretessé. Bár a decennális lélek- számtöbblet Izlandon 14'1%-ot ért el, a 102819 kmz-nyi szigetországon a lakosság száma még így is csak 108644, az átlagos népsűrűség pedig csu- pán 1'1.

Norvégiából ugyancsak újabban bővült az elő- zetes népszámlálási adatkincs. Elsősorban a város és vidék népességi párhuzama érdekes:

teljességé-

' A városi A Vidéki Avárosi A Vidéki

E V , , , népesség szapo—

nepesseg szama rodása %

1900 627.650 1,612.382 —— —

1910 689228 1,702.554 9'8 5'6 1920 785404 1,864.371 14'0 9'5 1930 797.042 2,012.522 1'5 7'9

Az 1920. év tehát fordulópontnak tűnik fel a váro—

sok fejlődésébenl) s a városi lakosságnak az 1835.

évi 11'3, majd 1895. évi 25'6%—ról 1920-ig 29'6—re fel- menő népességi hányadosa most 28'4—re csúszott vissza. Az ország egész népessége 1835 óta (ekkor 1,194.827 lakosa volt Norvégiának) 135'2%—kal meg—

nőtt. Norvégia területe 308456 km2, népsűrűsége 9'1, nőtöbblete pedig (1000 férfire) 1.054 (1910—ben 1.076).

1) A városterületeket talán pontosabban figye- lembevevő más összeállítás szerint 1920-ban a vá—

rosi népesség száma 799.014 fő volt, 1930-ig tehát 0'3%-kal megfogyatkozott. Viszont a külvárosias településekkel együtt a városi lakosság 7'2%—kal _nőbt meg, a vidéki pedig csak 4'6—del lett nagyobb.

Az 1930 körüli népszámlálások közül a legelőre—

haladottabb stádiumban Lettország 1930 február 11-i nagy népességstatisztikai művelete van. Az or—

szág lélekszámmozgalmait s az egyedülállóan nagy háborús veszteségeket a következő számok kitünően jellemzik: 1800: 725000, 1860: 1,225.000, 1897:

1,929.387, 1914: 2,552.000, 1920: 1,596.131, 1925:

1,844.805 H- 15'6%), 1930: 1,900.045 H— 3'0%). Az 1 km2-re számított népsűrűség ezidőszerint 289 fő.

Sokat szenvedett a háború és forradalmak idején a főváros, Riga, de azóta igen gyorsan regeneráló-

dott. 1897. évi lélekszáma 282230 volt, az 1920-as 185.137—re zuhant, azután abnormisan magas (82'4

%-Os) szaporulat következett s a lélekszám 1925—ben már 337.699—re szökött előre, majd az utóbb le:

pergett 5 év alatt ugyancsak szépen, 11'9%—kal lett nagyobb; ma a város falai között 377917 lakos él.

Lettország a néptömörüle's alacsony fokán áll: a 2.000—né1 népesebb községekben még 1930-ban is csak a lakosság 1/3—a (34'9%-a) halmozódott fel.

A háború tüneteit tükrözi vissza a nőtöbblet: 1897—

ben 1.000 férfire 1.039, 1920-ban 1.211, 1930-ban 1.144 nő jutott. A népszámlálás nemzetiségi ered—

ményeit a Szemle már 1930. évi folyamában ismer—

tette (a 948. lapon), Kiegészítőleg megemlíthetjük, hogy a lett nemzetiség aránya a legutolsó évötöd—

ben a vidéken a töredéiknyi kisebbséget alkotó len- gyelek és litvánok nagyobb szaporulatával szemben 80'1%-ról 79'8%—ra esett vissza, a városokban ellen-

ben 60'9%-ról 62'4%-ra nőtt. A zsidóság Lettország—

ban is városlakó, arányszáma a vidéken 06, a váro—

sokban 12'6% (1925-ban 13'9%). A családi (társal—

gási) nyelv alapján készült külön feldolgozás sze—

rint a lettség létszáma csaknem ugyanakkora, mint a nemzetiségi kérdöpont alapján, viszont a német és nagyorosz elem képviselete magasabbnak tűnik fel, amiről a következö főadatok is tanuskodnak:

lett (családi nyelv) 1,390.232, nagyorosz 252090, német 81.269, zsidó 77.709, lengyel 49.272, fehér—

orosz 19.828, litván 15.598. A nemzetiségi tagozó—

dásnál jóval megosztottabb a lett népesség vallás—

felekezeti összetétele:

vallásfelekezet 1920 , 1980 1920 1930

s z a m %

Ág. ev. . . 914409 1,057.877 57-3 55-7 Róm. kat. . 375227 450210 23-5 23-7 Gör. kat. 138803 169625 8'7 8'9 Óhitű . . 73.310 96.802 4-6 5-1

Zsidó . 79.626 99.741 5-0 4-9

Egyéb 14.756 31.790 0-9 1-7

Összesen . l,596.131 1,900.045 1000 1000 A íőkorcsoportolc adatai a munkaerőprobléma magját képező korcltolódásokra is világot vetnek:

Korcsoport 1897 ISS/%O 1930

— 20 éves . 41'0 38'4 32'1

20—40 ,, 31'3 25'5 32'0

40—60 ,, . . . 17'9 23'2 233

60— ,, . . . 9'8 12'9 12'6

^{——163—— 1932}

Az öt évnél fiatalabbak korcsoportja jóval tö- möttebb, mint 1920-ban, amikor számukat a világ—

háborús születési hiány nyomta le igen mélyre;

létszámuk 1920 óta 102.725-ről 168.815—re nőtt, de az 1897—es adattól (214289) messze elmaradt. Az írni-olvasni tudók aránya Lettország 10 évnél idő- sebb népességében 86'4% (1920-ban 78'8%).

Danzig szabad város-állam népességének 1929 augusztus 18-i számbavétele arról tanuskodik, hogy az 1924 augusztus 31—i népszámlálás óta fejlődése nem volt túlságosan erős ütemű: a népesség száma 383.995-ről 407.517-re nőtt, vagyis 6'1%-kal emelkedett.

Az újjászületett Lengyelország első népszám- lálását 1921 szeptember 30—án, a másodikat pedig 1931 december 9—én foganatosította. A lengyel nemzet az 1931. évi felvétel eredményére méltán büszke lehet. Valóban a nemzeti lét újjászületését jelentheti az a tény, hogy a 10 év és 2 hónapot át-

; fogó időszak alatt 27,176.717-ről 32,120.020-ra (elő- ízetes adat) növekedett a népesség száma. Az Eu- ópa legnépesebb államai közé került lengyel köz- ársaság tényleges népgyarapodása tehát megkö- elíti az ötmilliót (4,943.303) s ez a nagy abszolút zám 18'2%—os, vagyis évi átlagban 1'79%-os iga- zan rendkívüli szaporodási arányszámnak felel meg. A roppant erőteljes fejlődés magyarázatát a

"enmészetes alap-okokon kívül (újraéledő államélet, ömeges visszatérés a háború előtti lakóhelyre, nellátásra berendezkedő közgazdaság rendkívüli , ri fejlődéssel és a mezőgazdaság regeneráció- ával, igen magas természetes szaporulat), kisebb , szben statisztikai-technikai, tehát látszólagos akban is kell keresni: az államterületben a ult népszámlálás körül beállott változások miatt es részekre (Vilna kerülete, Szilézia egyrésze .) az 1921-es népszámlálás nem terjeszkedhetett

_V így ezeknél az 1919. évi felvétel adatai so-

attak az 1921—es országos eredmények közé:

1921. évi valóságos lélekszám tehát valamivel asabb, a tényleges szaporulat pedig egy kevés- alacsonyabh a kimutatottnál. A nagy népességi úció a km2—kinti lakossűrú'ség 70'0—ről 82'7-re vekedését vonta maga után. Lengyelországban ősorban a városi települések, különösen a 11 zernél népesebb közigazgatási és közgazda—

entrum népesedett gyorsan. Varsó, az ország benlBudapesttel szinte egyívású fővárosa az t'tíz év alatt 25'8%—os lélekszámszaporulat ' volt és 936.713-ról 1,178.211-re felszökő gával messze Budapest elé ugrott (% mil- ekszámtőbbletén kívül a Varsót körülvevő kit?-nyi terület lakosszámának 181.585—ről _ 79'5%-kal való — kiilvárosias — meg- se is említést érdemel). 200.000-nél több örült a fővároson kívül még Lódz szaporodás: 34'0%), Lwów-Lemberg

(316177, szap.: 29'0%), Poznan (246698, szap.:

33'5%) és Krakó (221260, szap.: 20'4%) városok-

ban; csaknem eléri a kétszázezret Vilna 1919 óta 52'3%-kal megszaporodott népessége (196345).

Nem meglepő, hogy a kis halászfaluból tűzzel—

vassal kikötővárossá fejlesztett Gdynia lakosainak száma (1921: 3.164) csaknem megtízszereződött (1930: 30.210). Az ország nagyobb területi egysé- geinek megfigyelése a litván és orosz határ köze—

lében elterülő északkeleti tartományok kiemel- kedő fejlődéséről világosit fel (maximum: Polesz—

szia, 51'6%). Errefelé terülnek el a ma is legrit- kábban lakott vidékek s a természetes szaporulat ugyancsak itt hág a legmagasabbra. Viszont a leg- erőtlenebb fejlődést jelző, bár távolról sem leki- csinylendő 7'4%—os népnövekedési index Pózen (Poznan) tartomány sajátja, ahonnan (fővárosából is) különösen a német lakosság hurcolkodott el tö—

megesen, úgylátszik részben még 1921 után is?) Amint említettük, a lengyel népesedési folya- mat legelső alaptényezője a népesség igen gyors megújhodása, feltűnő természetes szaporulata?) volt, melyet a kifelé áramlást ellensúlyozni tudó be- vándorlási többlet már csak szerényebben támo- gatott:

lsmíigsl

()

Tényleges 18'2

Természetes szaporulat 18'0 Vándorlasi többlet _t- 02

Szovjet-Oroszország 1931 január 1—i népszám-

lálásának kissé ködös, megfelelő hivatalos statisz- tikai forrásmű hiányában tartózkodással kezelendő adattárából az ,,Economia" 0. olasz folyóirat nyo- mán néhány területi részletadatot lehet ideiktatni, sajnos anélkül, hogy az európai és ázsiai rész el—

különítésére mód volna:

Lélekszám (1.000) Tényleges szaporodás

1926 1931 szám (1.000) %

Orosz szovj.közt. 100858 110.933 10.075 100 Ukrán ,, ,, 29.020 31.408 2.383 82 Fehéror. ,, ,, 4.984 5.246 262 5'3 Transzkaukáziai

" szovj. közt. 5.860 6.427 567 9?

Uzbévszovjközt. 4.685 _

Tadzgik , , l 5'275 1.174 584l111

Turkmenv ,. 992 1.138 146 147

Összesen 1)146.989 161006 14.017 9-5

!) Más adat szerint 147.028 ezer — Az 1926. évi orosz népszámlálás adatait v. 6. M. Stat. Szemle 1928.

évf. 267—269. 1.

Lehet, hogy kisebb területi átcsatolások za- varják a szaporulatról összeállításunkban nyuj- tott képet. Mindenesetre azonban az 1926 dec. 17.

és 1931 jan 1. közt eltelt rövid időszakra (4 év 1) V. ő.: Hollós István dr.: Lengyelország nem—

zetiségi és felekezeti viszonyai. M. Stal. Szemle 1930.

évf. 1.075. és köv. l.

2) Adatát csak megközelítő pontossággal szá- míthattak ki.