1924 ———473-— 11—12. szám.
ha az egyes pénznemek vásárlóerejénél mu—
tatkozó differenciákat is számításba vesszük.
Míg pl. az előző táblázat adatai szerint Bel- giumban a kómívesmnnkás munkabére egy—
hatodát sem tette az amerikai munkásénak, a helyes számítás útján elért eredmények már azt mutatják, hogy a különbség nem egészen négyszeres. Ezekből az adatokból általában
megállapítható, hogy legjobban vannak fizetve minden kategóriánál az amerikai munkások, legrosszabban a belga munkások; a német és francia munkások munkabére nagyjában egyenlö szinten mozog, míg az angol munkás a középső helyet foglalja el az amerikai és európai munkás között.
Hajdrik Sándor dr.
llll....llllllllllllllllIIIlll'lllllll-l-llIll-III.lll'lllIllllllIllllll-II Ill.-IllllllllllllllllllllllllllI'll-Illllll'lllI-IIIIII
._._.—___—!
§ MEZÖGAZDASÁG _J§
A gabonafélék termésátlagai.1
Moyennes de la production des céréales.1 Résume'. DO/"fice Central roi/. hongrois
de Statistigue a réorganisé en 1922 les re—
cueils des données statistigues sur la pro—
duction agricole, parmi lesguels il a rangé un nouveau recueil permettant d*établir les moyennes de la production des céréales d'une maniere entiérement detaile'e par communes et catégories d'exploitations agricoles. Ce nou—
veau recueil de données est le recensement de la statistigue du battage, dont les résultats, pour la premiere fois disponibles, rendent pos- sible la publication détaillée des branches de ' cult'ure des ce'réales et sur la base de ces cal- culs, reposant sur les données les plus exactes, nous pouvons exposer l'intensité de la production des ce'réales relative a la superficietotale du pays.
Sur la base des moyennes de la produc- tion en céréales de Fannée 1923, gui peut étre considére'e comme normale, la production en céréales de la Hongrie est en arriere par rapport á la production des pays de llEurope occidentale. Les moyennes de la production des régions établies sur la base morphologigue présentent de grands extrémes. Les moyen—
nes des catégories des exploitations agricoles distinguées par regions font preuve de di—
oergences encore plus considérables gue les moyennes générales des regions. De sorte gue sur la base des recherches on peut établir le résultat suivant: les moyennes de la produc- tion des differentes regions et catégories de production indiguent dans leur ensemble, gue letat arriéré de la production en ce're'ales de la Hongrie peut e'tre imputé en premiere ligne a Pescploitation extensive des petites propriéte's fonciéres. Il peut" en outre étre motivé par la production toujours encore insuffisante des
' A Magyar Statisztikai Társaság 1925. január 13-iki ülésén tartott székfoglaló előadás. —— Confé—
rence inaugurale ayant eu lieu a la séance de la Société ngroise de Statistigue du 13 janvier courant.
propriéte's moyennes et par le fait, gue cette production arriérée se manifeste dans les trois guarts du pays et elle se présente le plus sensiblement dans les régions situées entre le
Danube et la Tisza, ensuite dans les contrées
situées dans la partie géographigue centrale Vet supe'rieure de la Tisza.
Enfin d7apres ce résultat final, ce recueil statistigue nous enseigne dune part la néces- sité de suivre avec attention, outre la solution urgente du credit agricole, la production des céréales par regions, en favour de laugrnen- tation de la production, puis, gue ladmini- stration de lagriculture se doit diriger dlaprés les régions agricoles. En dehors de cela il faut attirer lattention sur le fait gu en faveur de la classe des petits proprietaires et surtout dans l'intérét de ceux gui ont pris place dans cette catégorie fonciere par suite du réfbrme agraire, on établit un enseignement primaire special agricole el gu'il soient crée'es, suivant des di/férents regions, des fermes—modcles.
A gabonatermelés belterjessége, amely elsősorban a termésátlagok nagyságában nyil—
vánul meg, egyike hazánk legfontosabb gazda- ' sági kérdéseinek és a termésátlagok jelentősége még sohasem volt akkora, mint napjainkban.
A trianoni békeszerződés következtében ugyanis Magyarország területe régi területé- nek egyharmadrészére, 162 millió kat. holdra zsugorodott. S mert e területveszteség folytán hazánknak elsősorban erdőkkel, rétekkel, lege—
lőkkel borított részei vesztek el, s főleg azok a vidékei maradtak meg, amelyeknek átla—
gosan 60"/o a szántóföldekből áll, az ország
agrárjellege még inkább előtérbe nyomult és a mezőgazdasági termelés viszonylagos jelen—tősége még nagyobb lett, mint a multban volt, amikor a szántóföldek az ország terü-
letének esak 45'40/o-át alkották. De tovább—
1 1—12. szám.
menve, mert a csonka ország területének ma már mintegy harmadrészén termelnek gabo- nát, holott a multban az ország területének alig negyedrésze szolgált a gabonafélék ter- melésére, nemcsak az ország agrárjellege nyo- mult a multhoz képest még jobban előtérbe, hanem a gabonaneműek termelésének jelen—
tősége is sokkal fontosabbá lett. Ennek kö:
vetkeztében pedig az, hogy a gabonafélék termelésének belterjessége mekkora, s hogy az részleteiben miképen alakul, az ország gazdasági életének mindenesetre egyik leg- fontosabb kérdését alkotja. S mert az ország gazdasági életének újjászervezése és meg- erősítése csakis a legbelterjesebb gazdálko- dás útján valósítható meg, tekintettel a gabo—
nával bevetett terület nagy kiterjedésére, amely nemcsak a többi terménycsoport által elfoglalt területeknél jóval nagyobb, hanem még a szántóföldek után következő legnagyobb mívelési ágnak: az erdők kiterjedésének is háromszorosa, joggal állítható, hogy a gabona—
félék termésátlagat'nak jelentősége még soha—
sem volt akkora, mint napjainkban.
A gabonafélék termésátlagainak ez a nagy jelentősége késztette a m. kir. központi sta- tisztikai hivatalt is arra, hogy mezőgazdasági termelési statisztikai adatgyüjtéseinek újjá- szervezése alkalmából azok sorába egy oly új adatgyűjtést is iktass0n, amelynek adatai a gabonafélék termésátlagaira vonatkozólag:
községig és ezen belül gazdaságkategóriáig menő részletességgel is teljes tájékozast nyujt—
sanak. Ennek az adatgyüjtésnek most már rendelkezésre álló eredményei teszik lehetővé a felvetett kérdésnek az egész ország terüle- tére kiterjedő, konkrét adatok alapján való részletes ismertetését.
Mielőtt azonban a gabonafélék termésátlagainak erre az ismertetésére rátérnék, helyesebben, mielőtt azokat a legfontosabb vég-eredményeket ismertetném, amelyek a felvetett kérdésnek gondos és hosszas tanulmányozása alapján megállapíthatók voltak, szük- ségesnek tartom, hogy röviden megemlékezzem az előbb említett statisztikai adatgyűjtésről is.
Az ország gazdasági újjászervezésének előmoz- dítása érdekében a statisztikai hivatal még 1921-ben részletes tervezetet dolgozott ki a mezőgazdasági statisztika újjászervezésére. Ennek egyik része: az újjászervezett mezőgazdasági termelési statisztika, a tervezetnek megfelelő módon, már 1922-ben rendeleti úton életbelépett.
Ez az 1922-ben rendszeresített mezőgazdasági termelési statisztikai adatgyűjtés túlnyomórészt már az egyéni bevalláson alapszik. A bevetett területet s annak termények szerint való részletezését minden gazdaságnak külön kell bevallania. A termés ered- ményét a 20 kat. holdas és ennél nagyobb gazda- ságok szintén egyénenkint mutatják ki, s csak a 20 kat. holdnál kisebb gazdaságok termését állapítják meg most is becslés útján.
—474— 1924
A gabonanemüek terméseredményeinek többoldalú és minél pontosabb megállapíthatása céljából pedig egy új adatgyüjtés: a cséplést' statisztikai adatgyűjtés índíttatott meg. S ennek az új adatgyüjtésnek életbe—
léptetése következtében a gabonanemi'íek termésátlagai az előbb említett egyéni bevallason és becslésen kívül most már a cséplési statisztikai adatok alapján is meghatározhatók, Ez az adatgyűjtés szintén az egyéni bevallason alapszik, úgyhogy végeredményképen a gabonaféléknek termésátlagai, valamint termésered- ményei is, ma már az összes gazdaságokra vonatko—
zólag az egyéni bevallás alapján állapittatnak meg.
A cséplési statisztikai adatgyüjtésnek ez az életbe—
léptetése teszi lehetővé, hogy a gabonafélék termés—
átlagaival most már behatóbban : akár községig vagy akár azonbelül gazdaságkategóriáig menő részletes—
séggel foglalkozhassnnk. A eséplési statisztikai adat—
gyűjtés alkalmával ugyanis minden cséplögéptulaj- donosnak hetenkint kell bejelentenie, hogy a hét folyamán naponkint hány métermázsa gabonát, neve—
zetesen: búzát, rozsot, árpát vagy zabot esépelt ki és a kicsépelt mennyiség bejelentésével egyidejűleg ki kell mutatnia azt is, hogy ugyanabban a gazda—
ságban kicsépelt gabonaféle mennyisége hány kat.
hold területen termett. Az így nyert adatok alapján azután az egyes gabonaféléknek termésátlagai köz—
ségíg s azonbelül gazdaságkategóriáig menő pontos- sággal már könnyen megállapíthatók, még akkor is, ha nem érkezik minden cséplésröl jelentés.
Bizonyos, hogy az adatgyűjtés folyamán nyert adatok, bármennyire gondos felülvizsgálat alá vétet—
nek is, számtalan hibát tartalmaznak. Kétségtelen, hogy a gazdaságok tekintélyes hányada kevesebb termést mutat ki a tényleges termés nagyságánál; s hogy a kérdőíveken feltüntetett területi adatok, kü- lönösen a kisebb gazdaságoknál, amelyek az általuk bevetett területet nagyon sok esetben pontosan nem is tudják részletezni, nem megbízhatók. Megállapíhato azis, hogy a helytelen adatok szolgáltatását sok
esetben nemcsak az adózástól való félelem, nemcsak
az egyéni ,adatok tudakolása iránt érzett ellenszenv, nemcsak a gazdasági feljegyzéseknek hiánya, hanem a célzatos félrevezetés és rosszakarat is előidézi.
Mindennek ellenére az adatok mégis rendkivül érté- kesek és nagy egészükben megbízhatóknak is tekint—
hetők. Az ország különböző vidékeire s ezenbelül a gazdaságkategóriákravonatkozótermésátlagokugyanis oly rendszerességet mutatnak, amely rendszeresség alapján a megbízhatóság el nem vitatható. Másrész—
ről: a megbízhatóság javára irható az is, hogy a cséplési statisztika termésátlagai segítségével meg—
állapított termés eredménye nagyobb annál az ered—
ménynél, amely a gazdasági tudósítók és felügyelők által becslés alapján szolgáltatott termésátlagokkal határoztatott meg, vagyis az új módszer útján elért eredmények a valóságot sokkal inkább megközelítik, mint a becslés alapján nyert eredmények. így 1922- ben, amikor elsőizben állapíttatott meg a cséplési statisztika termésátlagai segítségével a gabonatermés nagysága, a régi módszer szerint szintén meghatá- rozott terméshez képest, egyedül a búzánál mintegy 2 millió métermázsával nagyobb eredmény mutatko- zott. S hogy a termésnek ez a nagysága a valóság- nak jobban megfelelt, bizonyítja, hogy a kormány intézkedései, amelyeket már az új adatgyüjtés ered—
ményei alapján tett, mindenkor megállták helyüket.
De előmozdítja az adatgyűjtés értékességét és meg—
bízhatóságát az a tény is, hogy a cséplési lapokkal az adatoknak oly nagy tömege áll rendelkezésre, amely tömegben a nagy számok törvénye is érvé-
nyesíilhet. így 1923-ban -— 1924-röl még nem folytak
1924 —-—475— 11—12. szám;
be az összes lapok —— már mintegy 80.000 cséplési bejelentőlap érkezett be és a bejelentések az ország gabonatermésének mintegy háromnegyedrészére vo—
natkoztak. Ez a 80.000 lap pedig, a legminimálisabb számítás szerint is legalább 1 millió adatot tartalmaz, mert mind a négy gabonafélének bejelentése ugyan—
azon a lapon történik s minden bejelentőlap hat napi eséplés eredményét tartalmazza. S ezzel, tekintettel erre a nagy adathalmazra, azok a hibaforrások, amelyekre rámutattam, a kiegyenlítődés folytán a valóságtól lényegesebb eltérést alig okozhatnak.
Vagyis mindezek alapján a cséplési statisztikai adat- gyüjtés eredményei megfelelöknek, a tudományos kutatás céljaira alkalmasaknak tekinthetők, s azokat a gyakorlati élet ellenőrzésére is mindenesetre joggal felhasználni lehet,
Ezek előrebocsátása után rátérek előadá- som tulajdonképeni tárgyára: a gabonafélék termésátlagainak, s ezek alapján a gabona—
termelés belterjességének ismertetésére. S az alábbiakban a eséplési statisztikai adatokból kiszámított termésátlagokat, illetőleg az azok tanulmányozása alapján megállapított végered—
ményeket fogom ismertetni, és pedig az 1923.
évi jó-közepes gabonatermés adatai alapján.
Ennek az esztendőnek gabonatermésé ugyanis körülbelül megfelel az ország normális ga- oonatermésének, mert a gabonafélék Magyar- brszág mai területére vonatkozó országos ter- mésátlagai, ebben az esztendőben és a világ—
háborút megelőző utolsó esztendők átlagában mondhatni azonosak és a törvényhatóságok szerint részletezett átlagok is alig egy-két tized métermázsával különböznek egymástól.
Ugy, hogy e minimális eltérések következté- ben az 1923. esztendő gabonatermése szintén átlagosnak, s ezzel egyúttal normálisnak ve—
hető, vagyis olyan termésnek, amelynél az ország gabonatermelését nagymértékben hát- ráltató szélsőséges csapadék és hőmérsékleti viszonyok, vagy más változó természeti ténye- zők, kiküszöböltnek tekinthetők és amelynek termésátlagaiban legfőképen az állandó ter- mészeti tényező: a talaj mineműsége és az emberi tevékenység, vagyis a mivelés belter—
jessége nyilvánul meg.
A tárgyalt esztendőben Magyarországon kat. holdankint átlagosan 80 métermázsa búza, 7'0 métermázsa rozs, 7'5 métermázsa árpa, 7'1 métermázsa zab termett. Ezek az átlagok, mint már említettem, körülbelül azonosak azok—
kal az átlagokkal, amelyek az ország mai területének háború előtti átlagos termésére vonatkoznak, ellenben már mintegy kétszeresei a mult század hetvenes éveiben elért termés- átlagoknak. Igy tehát arról tanuskodnak, hogy az ország termelése a hetvenes évek óta nagyot fejlődött és a gabonaféléknek akkori nagyon is külterjes termelését, ahogy azt a közbenső évek termésátlagai is mutatják, las-
sankint belterjesebb termelés váltotta fel. Ha azonban ezeket a multhoz képest lényegesen kedvezőbb 1923. évi adatokat a nyugati álla- mok termésátlagaival hasonlítjuk össze, az összehasonlítás eredménye hazánkra nézve még mindig rendkívül kedvezőtlen. Német—
alföld, Dánia, Belgium, Anglia és Németország a magyar termésátlagokhoz képest kat. holdan- kint sokkal több gabonát termelnek. Sőt még Svédország és Svájc termésátlagai is jóval nagyobbak. A felsorolt államok közül a leg- kedvezőbb termésátlagokat Németalföld terme- lése mutatja: ott kat. holdankint16'9 méter—
mázsa búzát, 10'8 métermázsa rozsot, 15'2 métermázsa árpát és 131 métermázsa zabot termelnek. Legközelebb állanak még a magyar termelési átlagokhoz, az ugyancsak rendkívül belterjesen gazdálkodó Németország termési
átlagai: ott az 1923. év folyamán kat. holdan-
kint 11'0 métermázsa búza, 9'4 métermázsa rozs, 10'5 métermázsa árpa, 10'3 métermázsa zab termett. Vagyis a legbelterjesebb gazdál- kodó Németalföld termésátlagai, a rozs kivételé—
vel, a magyar termésátlagoknak mondhatni kétszeresét teszik s még Németország termés-
átlagai is 35—400/o—kal magasabbak a magyar
átlagoknál. Ezeket a különbözeteket, amelyek ma a nyugati államok és Magyarország termés- átlagai között fenforognak, megerősítik a há- ború előtti évek adatai is, mert azoknak a különbözeteknek arányai, amelyek a magyar és a legintenzívebben gazdálkodó nyugati álla- mok termésátlagai között ma fenforognak, a római nemzetközi mezőgazdasági intézet adatai szerint a multban is, mondhatni azonos mér—tékben mutatkoztak. A gabonafélék magyar termésátlagainak a nyugati államok átlagaival szemben mutatkozó ez a nagy különbözete tehát Magyarország gabonatermelésének belterjessé- gére rendkívül szomorú fényt vet és a ter—
melésnek hátramaradottságát, helyesebben még mindég külterjes voltát igazolja.
Azok az adatok, amelyek ma az említett új statisztikai adatgyüjtés révén rendelkezésre állanak, módot nyujtanak arra, hogy ezek a még mindig hátramaradott termésátlagok rész—
leteikre bontassanak s azok összetétele ily- módon vizsgáltassék meg. E vizsgálódások pedig lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a termelés belterjességének hátramara—
dottságát tulajdonképen hol és miben kell keresni.
A termésátlagoknak ez a részleteiben való tanulmányozása két irányban történhetik. Első—
sorban a vidéki átlagok, másodsorban pedig a gazdaságkategóriákra vonatkozó átlagok alapján.
33
11—12. szám. ———476— 1924
!. A gabonafélék termésátlagai vidékek és gazdaságkategóriák szerint.
I. Moyennes de la production des cére'ales suivcmt les régions du pays et les catégories agricoles.
(A maximális és minimális átlagok külön kiemelésével).
(Avec distinction des moyemws maxima et minima).
14599' i $$$ 3311 a ceg 15 lies; 's
-w.3f£ 'Ú'É, §3§§n§ H'S a? sg D_S H'S s? Ng ng ;...É, s? sg
% B*gÉ sgggaífik euro eco es 4; 40: es (??É'T'ííÉGIUJ mole: ojat-c
§ ; §; ; § 'G OE—S s, _— _u— __
s s § e 45 ; És?—s termesáuaga általában sra"?faitfyaz,53553íiafáftt -mi?rmester-126521:
Cd xm § _ aki; 61" au Moyume de la récolte dans les petites pmpríétés colte dans les grandes mo—
! § ! % § __ ' e", général ! foncz'n'es (moins de 100 arp priités foncíéres (plusde 1000
_a § 3 az osszes te— __, cad.) ú V arp cad. !
_A! 66.33: ruletO/o-ában
;g 'S's.ga§ve"0/Ode,la kat.holdankintmétermázsákban
L... a _; ; fg superjicze , , _ , , , ,
r 4 totale , par arpents cadastraum en gutntatu: metrzgues
.; §! * [ i *
§ N 1 468.290 61 30'9 § 84 8 24 8 1 79 811 ' 77 77 *' 75 97 106 98 8'5
Egg 2 ? 288640 68'8 33-5 8—0; S-OÉ 7-5 7-2 7'6i 7-3 7—0 ; 6-7 , 9-0 12-7 9-5 , 8-2
ki 33, 380554 61'1 823 82 7 li 8'5 8'3 7'9f 6'6 80 i 7'9 , 91 96 100 [ 88
a § 4 , 486 863 57—9 32-0 67 6-2? 64 6-7 65; 5-9 61 ; 6'2 ' 7-6 82 7-7 8-9
%% 5 771.265 47'6' 27'3 ' 6'2 5'75 7'2 6'6 59; 5'4 Gő * 6'1 i 81 85 92 8'5
% § 6- 544.978 36'9 19'7 ' 7'1 , 65 67 70 071 lí'O 6'4 ! 60 92 95 92 94
Ég 7 ; 482137 44-7, 199 7-0, 62: 6-4 57, 653 5-5 (i'O 5-2 10-2 9-4 9-5 ; s 1
33, 8—j 755421 68'6' 30'8 , 88, 907 8'1 74! 7 6; 74 7'1 ; 61 108 111 9'9 ; 8'8 .; § 9[ 232.698 64'6 348 86 9'03' 90 86 8 5 * 8'6 ' 8'5 ; 8 2 92 92 9 7 ! 10'0
%% 10! 287027 5602 271 8 2 7'7; 79 77 793 66 7 6 § ? 6 111 96 12 2 ( 98 g§ 11! 623385 513 261 78 787 83 7'7 78; 74 79 ; 7'7 , 8'0 88 98 í 8'1
; 123 1,167.401 61'6_ 29'3 8'3 78; 77 79 78 7'1 7'1 3 7'3 ; 100 103 9'6 , 9'6 13É 186477 5845 29'6 8'1 7'01 73 "('S 8'1' 6'7 7'4 i 78 M 87) 813 74 '! 8—7
_
_ W
§ 14 f- 805392 69 9 308 81 74; 8 (if; 7'4 8'1 : 71 83 74 8 5 9'2 93 7 5
§ 15 1422 121 58 4 816 § 74 695 6'9É 6'4 7'2 G'? 6 6 6'4 91 92 90 6 6 D., 16 1 ,247. 162 50 9? 26'3 fi 6'7 5'6; 66" 5'2 65 55 6'2 _5'2 7 5 G'? 6'7 5'4 u 17 * 367. 928 60'4 82'1 ,% 7'2 611 70 G'? 72 00 6'4 § 6'2 _ 80 119 120 85
§ 189 251662 85 40'3 *; 11'2 116! 118 1013 107 93 110 ( 10'1 ) 151 1513 15"? 11'7
§ 19' 506865 776 428 : 9'1 95§ 89 84 89 83 88 78 112 123 112 107
33 20: 894260 80 41 7 : 90 9933 84 79 89? 81 82 7 4 103 111 9'6 95
1 211; 828.992 76 1, 39'9 ;; 7'7 7'6§ 69 58 75 G'Gi li'ó' ! 5'3 92 94 8 4 70 c 22* 762524 66'0 35'7 ; 72 67 6'5 5'1 fiu? 6'4 ő'l ; 4"? 103 89 91 63 3-5 28 1,142.219 62'5§ 28'4 ;) 7'3 64, 66 58 70: 5 9 02 5'3 9'5 88 82 7'6
2 24 689371 79'3 306 i 7'9 6223 72 62 75 60 (375 59 8'8 79 83 7'2
(: 25 482040 7113, 277 'I 7'0 6'8; 72 64 6'9 64 70 _ 6'5 , 99 85 81 65
, , , _
': c _ ;" 1 ' §
§ §É26 _ IDE—3.693; 55'9 29'1 i; 70 66; 0"? 5'47 '6'7 6'1 57 4'8 97 88 8 1 6'1
§§€27 223868 51'3 276 1; 74" 7'6f 70 61 : (i'!) 68 6' 4 *' (YO 8 6 100 88 6'6 7í§o§28 1,028.611 426 228 %f (í'1 6'2? 5'7 4'9 § 5'9; 5 ?, :7'6' 4'6' 8 8 91 70 7'2
%% * 35 * ? -
31 l i -
%%??? 16,162.589 602 800 ;, 8-0 703 7'5 7'1 % 7'5! (íz—3 6'8 _ (5'6 99 92 93 82
g, ,, 13 l ; §
,: — . !
in '? § , ,
Abból a célból, hogy a termésátlagok az ország jellegzetesebb vidékei szerint legyenek kimutathatók a közigazgatási járások morfo—
lógiai, azaz földalaktani alapon, vagyis a ter—
melésnek állandó természeti tényezői, neveze—
tesen: a hegyrajzi, földtani és talajviszonyok alapján csoportosíttattak. Helyesebb lett volna ugyan, ha e durva csoportosítás helyett a köz—
ségek azonos morfológiai viszonyai szerint ala- kíttattak volna meg a gazdasági körzetek, ez
a csoportosítás azonban, megfelelő adatok hiányában, most nem volt keresztülvihető. De különbenis célszerűbbnek mutatkozott — leg- alább is egyelőre — a járási beosztásnak épségbentartása, mert ez a csoportosítás,
ismertetésemnek megengedett keretei között, az áttekinthetőség szempontjából előnyösebb—
nek látszott. E beosztás szerint (1. a 477. lapon közölt térképet), amelynek részletes ismerteté- sét a ,,Magyar Statisztikai Szemlénekk egyik
_ u . m n e v ' n n o n s z
NYITRAí g J É L l E G Z E T É S M É R E T — , G Ö M Ö R É S E M D W
KíSHÚNTA'?':
"3. POZSUNY
! ! X
!N Ó G R Á D 3
PazsanS Z A T M Á R s z u L Á G Y 5
a(79f'á'l16HOLUZS
ou-ms'VX bmm- ARAD
4Árad zabaglfó'[mia
B Á C S — B O D R O G
high/finaleTEMES HUNYAD
0727/7795va'/voil/gas
K R A S S Ó - S Z Ö R É N
oI
[ " m " m m m
33*
11——.12. szám.
legközelebbi száma fogja tartalmazni, Magyar—
ország mai területe 28 vidékre osztatott fel.
Ezek a vidékek a következők:
1. Hanság és Rábaköz, a Szigetközzel.
2. Duna völgye a Szígetköztől a Vértesig, Sokoró- aljával.
3. Magyar Alpok vidéke, a szombathelyi lejtővel.
4. Marcali halomság, a Kemenesaljával.
5. Lendvai és zalai dombság.
6. Bakony és vidéke.
7. Vértes, Pilis és környéke.
8. Mezöföld.
9. Drávaköz, a Sárközzel.
10. Ormányság.
11. Délsomogy, a Somogysággal.
12. Semogyi dombság.
13. Mecsek és vidéke.
14. Bácska.
15. Csepel—Kalocsai Dunasikság.
16. Kiskunság, a hozzá csatlakozó buekasággal.
17. Alsó-Tisza síkság, Tisza jobbparti része.
18. Marosmenti síkság.
19. Alsó-Tisza síkság, Tisza balparti része.
20. Fehérkörös és vidéke.
21. Közép—Tisza síkság, Tisza balparti része,a Nagykunsággal és Sárréttel.
22. Közép--Tisza síkság, Tisza jobbparti része, a Jászsággal.
23. Hortobágy és Hajduság, a bihari részekkel.
24. Nyírség.
25. Tiszahát, az Ecsedi láppal.
26. Cserhát, Mátra és Bükk hegységek déli lejtői.
27. Hegyalja és Hegyköz, a Bodrogközzel.
28. Cserhát, Mátra és Bükk hegységek északi lejtői, a Csereháttal.
Ezeknek a vidékeknek termésátlagai a búzánál 6'2 és 11'2 métermázsa, a rozsnál
56 és 11'6 métermázsa, az árpánál 57 és
118 métermázsa, a zabnál pedig 4'9 és 106 métermázsa között váltakoznak. (L. az I; sz.táblázatot.) E minimális és maximális vidéki
átlagok között tehát IOOo/o—os, sőt ennél is nagyobb különbözetek mutatkoznak és amíg a minimális átlagok az országos átlagnál 20——300/o—kal is kisebbek, addig a maximális átla—
gok még a belterjesen gazdálkodó Németország termésáttagait is némileg meghaladják.
Ha ezeket a termésátlagokat mind a négy terménynél azonos elvek alapján terményen- kínt osztályokba, jelen esetben 7 osztályba sorozzuk, az az érdekes megállapítás tehető, hogy ugyanannak a vidéknek mind a négy gabonatélére vonatkozó termés'átlaga több- nyire ugyanabba vagy legfeljebb a szomszé- dos kategőriába tartozik. Ez azt igazolja, hogy a termelés intenzitása az összes gabona- féléknél az egyes vidékeken belül mondhatni azonosnak tekintheto". Kivételt csak a rozs és zab termésátlagainak jelzőszámai alkotnak annyiban, hogy a rozs jelzőszámai a dunán- túli és alföldi részek egyes vidékein, a zab jelzőszámai pedig az Alföldön általában kiseb-
bek, mint a többi gabonaneműé.
——478— 1924
Az adatok szerint a maximális termés-- átlagok a marosmenti síkságon találhatók, ahol azok a 11 métermázsa körül mozognak.
Utána a vele északou közvetlenül határos vidékek termésátlagai következnek, amelyek átlagai többnyire a 9 métermázsát haladják meg. Ez az összefüggő terület tekinthető a gabonafélék maximális termésátlagai első köz- pontjának. A maximális termésátlagok máso—
dik központja, a Duna alföldi szakaszának jobbpartja, nevezetesen az alföldi jellegü Mezőföld és a Drávaköz, a Sárközzel. Itt a termésátlagok 8'5—9 métermázsa között válta- koznak. A harmadik maximális közpönt pedig a Kisalföldnek legmélyebb fekvésű részéből áll. Itt kat. holdankint8—8'5 métermázsa gabona terem.
Azok a vidékek, amelyek termésátlagai—
közepeseknek minősíthetők, e három maximá- lis központ körül csoportosulnak. Igy az első, maximális központ után, az attól északra fekvő alföldi vidékek közepes termésátlagai sorakoznak. De míg a maximális központtal határos Nagykúnság, valamint a belterjesebb gazdálkodást folytató Nyírség átlágai — a zab termésátlagainak kivételével —— 7—8 métermázsa között ingadoznak, addig a többi idesorozható alföldi vidéken a búza termés- átlaga meghaladja ugyan a 7 métermázsát, a, többi gabonaféle átlaga azonban csupán 6'5 és 7 métermázsa között mozog. A második maximális központhoz délnyugatnak csatla—
kozó vidékek a Balatonig és a zalai domb- ságig, valamint ettől keletre a Bácskának megmaradt része szintén közepes termésátla—
gokkal rendelkeznek. E vidékek a maximá- lis termésátlagú vidékek után legjobb gabona—
termő területei az országnak, éppúgy, minta harmadik maximális központtal szomszédos dunamenti vidék és a szombathelyi lejtő. E' vidékeken a termésátlagok 7 '5—8 métermázsa között ingadoznak, sőt egyes esetekben a 81 métermázsát is meghaladják.
E maximális és közepes termésátlagokkal.
szemben, amelyek elsősörban a legjobb talajú:
alföldi jellegű vidékeken, illetőleg az alacso—
nyabb fekvésű dombosvidékeken találhatók, a minimális termésátlagok központjai: a Duna- Tisza közén fekvő homokbuekás vidékek, az északi hegyes—dombos vidékek és a dunántúli hegyes-dombos vidékek a hozzájuk csatlakozó, túlnyomórészt harmadkorban alakult Marcali halomsággal, továbbá zalai és lendvai domb—
sággal, ahol a termásátlagok a 7 métermá—
zsát csak kivételesen haladják meg s több—
nyire a 65 niétermázsát sem érik el.
Annak okát kutatva, hogy a termésátla—
goknak vidékek szerlnt vázolt ez az alaku—
—479—-
11—12. szám.___
n. Jelzőszámok. _ Chi/Tres lndicatifs.
(Az alkalmatossági jelzőszámokat elérő vagy meghaladó jelzőszámok külön kiemelésével.) —— (Az-ee distinc—
lion des chiffres lndicatifs atteignant ou dépassant les chiffres indicatifs concernant le sol capable a la pro- duction agricole.)
44.423: Jee 3135 ag a 539; 4 53 m ;
ÉKÉÉÉÉ §; ÉÉ §§ $$$ ÉS i-Ém Ég g§ %% —§w %% §; gi ;: w %%
gum; ss— zv—vas es **st es 92 H's aims es "'a 4373
% ÉÉÉÉÉÖ ÉZS. 3545 azt. 4% 40 am az este ao a: es. sára 4.0 441
.s §31§s§%5§§;3.§§ ,, . . .. .. . . .
95 ma (,, : gs. s :5— § :; . , . . .. termesatla amak elzo- termesatlagamakjelzó—
É : §; §§§§ § *. s %% 34333 termesatlagmnakwlzo- száma a íisgazfiasá— száma a nagygazdasá-
! * EEÉwg % $$$ "$$$; szama altalaban — gokban —— cin/free m— gokban ——- chszres m—
Égigg 4 "* 4" 49 chr'ű'res indicatifs en gé— dtcatz'fs des moyenrzes dtcatlfs des moyermes 735 iga-ag És mum _ "árul des moyeymes de de la produetren des de la productzprt des
E ? 07-84? chiű'res indí- - pelites proprzétes fon- grandes proprzetes fon-
) 4 E 77335; caíi/s la 1)",me cíéres(moinsde100a. e.) ciéres( plus de 100077. _c_)_
§ 1' 6 4 4 5 i 4 , 5 5 4 3 4 4 7 7 7 5
45 2 5 5 4 4 4 4 4 ! 4 4 3 3 6 7 7 5
ke 3 3 4 4 4 3 5 5 l, 4 2 4 5 6 6 7 6
§ 4 4 4 4 2 2 2 3 2 1 2 3 4 4 4 6
es; 5 3 3 3 1 1 3 3 * 1 1 3 a 4 5 6 5
Es 6 1 1 1 ( 3 2 3 4 2 1 2 3 e e e 7
És 7 2 2 1 34 2 2 2 2 1 1 1 7 e 7 5
% % 8 5 5 4 5 5 5 4 4 3 3 3 7 7 7 6
: S; 9 4 4 5 5 5 6 6 5 5 5 5 6 6 7 7
"§; 10 4 3 3 4 4 4 5í 4 ' 2 4 4 7 e 7 7
2 § 11 4 —3 4 4 4 5 5 4 3 4 5 4 5 7 5
8 * 12 4 4 4 ; 5 4 4 5 ; 4 3 3 4 7 7 7 7
13 2 4 4 § 4 3 4 4 í 4 3 4 4 5 5 4 6
. t '
§ 14 6 5 4 4 3 5 4 H 4' e 5 4 5 _5 7 4
§ 15 5 4 3 3 3 3 3 3 3 3 3 6 5 6 3
Rt 16 4 3 4 2 1 2 1 2 1 2 1 " 3 3 3 2
33 17 5 4 4 3 2 3 3 j_ 3 1 2 3 4 7 6 5
E 18 7 7 6 7 7 7 7 ;; 7 6 7 7 7 7 7 7
2 19 6 e 7 6 e 6 5 ;i 5 4 5 5 7 7 7 7
C': 20 7 6 7 6 6 ! 5 5 ;? 5 4 5 4 7 7 7 7
; 21 6 6 G 4 4 3 2 E 3 2 3 1 7 6 5 4
_; 22 6 5 ; 5 3 3 3 1 ,í 2 2 ! 2 ; 1 7 5 6 3
% 28 5 rí ; !: 3 2 3 2 3 1 § 2 § [ 7 5 5 4
E 24 4 6 4 4 :? x' 3 ; 3 3 1 !, 3 : 3 5 4 5 4
' 25 5 5 I 3 3 3 _, 3 3 §_ 3 2 ; 3 ; 3 7 5 5 3
ág ;?v— l !: l
IS * s ! w *! !
; 226 3 3 ; 4 . 3 2 e 2 2 2 i 1 1 7 5 . 5 3
_ggsm 3 31 :; 3 4; 3 af; 3 3; eg e 5 7 5 3
135428 2 i 23 2 1 25 1 1"' 1i 13 15 1 5 5 3 4
n t, 5 ! § .
Magvgrp. 4 4 a 4 4 3 4 4 %% 2 3 i 3 s 7 5 7 5
Hongrie ? ; tg [ l ! !
lása szisztematikus módon is megmagyaráz- ható legyen, tekintettel arra, hogy normális esztendő termésátlagairól van szó, amikor a változó természeti tényezők hatása kiküszöbölt- nek tekinthető, az állandó természeti ténye—
zök alapján a vidékek mezőgazdasági terme- lésre való alkalmatosságnak megállapítását és osztályozását is megkíséreltem. Tettem ezt abból a célból, hogy a vidékeknek osztályo- zás alapján nyert jelzőszámai a termelésre vonatkozó különböző jelzőszámokkal, vagyis
a termőföldnek termelésre való alkalmatossága
magával a termeléssel ősszehasonlítható legyen.
Ennek az osztályozásnak részletes leírását, mert az a "Magyar Statisztikai Szemléa-ben szintén megjelenik, ugyancsak mellőzöm s erre vonatkozólag csupán azt említem fel, hogy a vidékek termelésre való alkalmatosságuk alap- ján 7 kategóriába soroztattak oly módon, hogy a termelésre legkevésbbé alkalmas vidé- kek az első, a leginkabb alkalmasak pedig a hetedik osztályba tartoznak.
A termelésre vonatkozó különböző adatok jelzőszámainak ezekkel az alkalmatossági j elzó-
11—12. szám. ——480—-— 1924 számokkal való összehasonlítása folyamán
megállapítást nyert, hogy a vidékek alkalma- tossági jelzöszámai és a szántóföldek elter- jedésére vonatkozó s ugyancsak 7 osztályba
sorozott jelzőszámok jobbára fedik egymást.
(L. a II. sz. táblázatot.) Ez azt jelenti, hogy a szántóföldek a termőföld termelésére való alkalmatosságának arányában vannak legin- kább elterjedve. Sőt megközelítőleg ez mond- ható a gabonafélék elterjedéséről is, ha a gabonafélék által elfoglalt területek össze- foglaltatnak. A termésátlagok jelzőszámai és az alkalmatossági jelzőszámok között azon—
ban, ámbár közöttük az összefüggés szintén megállapítható, ez az összefüggés már más formában jelentkezik. A maximális termés—
átlagok központjai ugyanis összeesnek ugyan a termelésre legalkalmasabb vidékekkel és a közepes termésátlagok is túlnyomórészt ott találhatók, ahol a vidékek alkalmatossági jelző—
számai közepesek, azonban az Alföldön ——-— a Tisza—Maros szöge és talán még a Nyírség kivételével, ahol a kétféle jelzőszám fedi, ille- tőleg legalább is nagyon megközelíti egymást
—-— a termésátlagok jelzőszámai az alkalmatos- sági jelzőszámoknál mindenütt jóval kisebbek, az északi hegyes-dombos vidéken körülbelül azonosak, a dunántúli vidékek legnagyobb részében pedig — a Kisalföld vidékeinek kivételével, ahol a jelzőszámok szintén majd—
nem azonosak. továbbá a Marcali halomság, zalai és lendvai dombság kivételével, ahol a termelés a talaj minőségéhez képest kisebb, már a termésátlagok jelzőszáma a nagyobb.
E meghatározás alapján az ország vidékei 3 nagy csoportba sorozhatók. Az első cso- portba a Marcali halomság, zalai és lendvai
dombság, továbbá a Tisza—Maros szöge vidé- keink kivételével azok a nagyalföldi vidékek tartoznak, ahol a termelés még messziről sem áll azon a színvonalon, amely színvonalon a talajviszonyok alapján állhatna. A második csoportba azok a vidékek sorozhatók, ahol a gabonatermelés a talajvisz0nyoknak megfelelő színvonalon áll, vagy azt legalább is nagyon megközelíti, a talajviszonyoktől azonban még mindig nem tudta magát teljesen függetleníteni.
Ezek a vidékek: a Tisza-Maros szöge — a Marosmente kivételével —— a Nyírség, az északi hegyes—dombos vidékek és a győri medence alföldi jellegű vidékei. A harmadik csoportban pedig: a marosmenti síkság és az előbbi két csoportba tartozó vidékek kivéte- lével azok a dunántúli vidékek találhatók, ahol a termelés a talajviszonyokhoz képest
már többé—kevésbbé kedvezőbb. Az ország
vidékeinek termésátlagai tehát azt mutatják,hogy a harmadik csoportba tartozó marosmenti:
és dunántúli vidékek kivételével, amelyek az.
ország mai _területének körülbelül negyed—
részét alkotják, az ország háromnegyedrészé- ben a gabonatermelés még mindig külterjes módon folyik és a termésátlagok még a leg—
kedvezőbb esetben sem haladják meg azt a színvonalat, amely a vidékek talajviszonyai—
alapján elérhető. Másrészről pedig ezek az, átlagok arról is tanuskodnak, hogy csakis a Marosmentén és a dunántúli vidékeken —— a Marcali halomság, valamint lendvai és zalai dombság kivételével — találunk belterjes gabonatermelést, mert ott az emberi tevékeny- ség már túlnyomórészt függetlenítette a ter-—
melést a talajviszonyoktől, úgyhogy e vidé- keken a termésátlagok még a legrosszabb esetben is megközelítik azt a színvonalat, amely színvonalon a talajviszonyok alapján?
állaniok kell.
Mindezek alapján tehát megállapítható, hogy a gabonafélék termésátlagai, ha nem is.
alakulnak teljes mértékben a talajviszonyok szerint, azokkal még ma is nagyrészt össze- függnek s a termésátlagok alakulása csak kisrészben írható a belterjes gazdálkodás ja- vára. S így a vidékeknek ezek az általános ler- mésátlagai azt tüntetik fel, hogy Alagi/arr—
országon a gabonafélék termelése az ország háromnegyedrészében, de különösen a Duna- Tisea közölt fekvő, továbbá a Tisza középső;
és felső szakasza mentén elterülő alföldi ride- keken még mindég kezdetleges módon folyik.
A legújabban rendelkezésre álló adatok alapján azonban, ha a vidékeknek ismertetett termésátlagái részleteikre bontva, vagyis gaz- daságkategóriák szerint vétetnek vizsgálat alá, az előbb megállapított eredményt bizonyos vonatkozásaiban lényegesen kiegészíteni, sőt módosítani kell.
A gazdaságkategőriák országos termés—
átlagai alapján ugyanis azt kell s csakis azt lehet megállapítani, hogy a termésátlagok nagysága a gazdaságok nagyságával egyenes—
arányban áll, vagyis minél nagyobb a gazda- ság, annál nagyobb a gabonafélék termés—
átlaga is. S ebből kifolyólag kat. holdankint legkevesebb gabonát a 100 kat. holdnál kisebb gazdaságok, legtöbbet pedig a 2000 kat.
holdas, és ennél nagyobb gazdaságok termel-
nek. Igy a búza termésátlaga a 100 kat.
holdnál kisebb gazdaságokban csupán 75 métermázsa, a 100—200 holdasoknál 81, az 500—1000 holdasoknál 8'7, az 1000—2000 holdasoknál 88, a 2000 kat. holdas és ennél nagyobb gazdaságokban pedig 9'9 métermázsa volt. A rozs termésátlaga a felsorolt gazdaság—
1924 —481—— 11—12. szám.
kategóriákban 6'3, 7'6, 81, 86 és 92 méter-
mázsát, az árpáé 68, 80, 84, 89 és 93 méter—mázsát tett, a zab termésátlaga pedig 6'6 méter—
mázsáról 73, 74, 79, majd 82 métermázsára
emelkedik. Vagyis a két szélsőséges termés-átlag közötti különbözetet mérlegelve: a 2000
kat. holdas és ennél nagyobb gazdaságok gabonával bevetett területének minden kat.holdján a 100 kat holdnál kisebb gazdaságok azonos területéhez képest 32%—kal több búza,
%% kal több rozs 37% kal több árpa és 2 "xb-kal több zab termett.
Az ország vidékei szerint megkülönbözte- tett adatok ezt az eredményt szintén megerő—
sítik, sőt az ellentéteket még jobban kidom- borítják. Ezeknek az adatoknak részletes fel- sorolását mellőzve, csupán arra mutatok rá, hogy az országnak nincs vidéke, ahol a na—
gyobb gazdaságoknak termésátlaga ne lenne többé-kevésbbé nagyobb a 100 kat. holdnál kisebb gazdaságok termésátlagánál s hogy az ország összes vidékein, mondhatni kivétel nélkül a nagygazdaságok termésátlaga a leg- nagyobb.
A nagygazdaságok termésátlagai ugyanis vidékenkint a búzánál 7 5 és 15 1 métermázsa, a rozsnál 67 és 156, az árpánál 67 és 157 és a zabnál 54 és 117 métermázsa között váltakoznak. (Lásd az I. számú táblázatot.) Ezzel szemben a 100 kat. holdnál kisebb gazdaságokban a kat. holdankiuti termés:
búzából csupán 59 és 10'7, rozsból 54 és
9'3, árpából 56 és 110, zabból pedig 4'6és 10'1 métermázsa között ingadozik. A közép-
gazdaságokban pedig a termésátlagok a most felsorolt kétféle átlag között foglalnak helyet.
Ha a gazdaságkategóriák termésátlagai a vidéki termésátlagokhoz hasonló módon vétet- nek vizsgálat alá, mind a négy gabonaféle termelésének intenzitása ugyanazon a vidéken és gazdaságkategórián belül éppúgy, mint ahogy azt a vidékek átlagai mutatják, meg- lehetősen azonosnak tekinthető. A nagygaz—
daságoknál kivételt éppúgy a rozs és a zab alkot, ezeknek átlagai azonban a többi gabona- nemű átlagához képest csakis az Alföldön alacsonyabbak A 100 kat. holdnál kisebb gazdaságokban pedig a zab ugyancsak az Alföldön, a rozs ellenben már országszerte kevesebb szemet ad kat. holdankint, mint a többi gabonanemű.
Epp így a maximális, a közepes és a minimális termésátlagok az összes gazdaság- kategóriákban ugyanott találhatók, ahol a megfelelő vidéki átlagok találtattak Azzal a nagy különbséggel azonban, hogy a nagy- gazdaságok kategóriáinál a maximális termés-
átlagok központjai már több egymással szom—
szédos vidéket ölelnek fel, a minimális termés- átlagok központjai pedig kevesebb vidékre terjednek ki. Viszont a 100 kat. holdnál kisebb gazdaságoknál a 3 maximális központ szorít- kozik kisebb területre és a minimális átlagok központjainak területe a nagyobb. A közép- gazdaságoknál pedig a maximális központok területének csekély terjeszkedése mellett, a közepes átlagterméssel rendelkező területek javára inkább a minimális központok területei
kisebbek.
A gazdaságkategóriák átlagterméseinek jelzöszámai alapján mutatkozó ezek az eltoló—
dások. az eddig mondottaknál, még sokkal kirívóbb módon jelentkeznek, ha ezek a jelző- számok az alkalmatossági jelzőszámokkal hasonlíttatnak össze. (Lásd a II. számú táb- lázatot.) A nagygazdaságok termésátlagainak jelzőszámai ugyanis a Duna- Tisza között fekvő homokbuckás vidékeken termelt gabonafélék és az Alföld nagyobbik részében termelt zabi jelzőszámainak kivételével, az egész ország- ban nagyobbak, mint az alkalmatossági jelző—
számok. A nagygazdaságok gazdálkodása tehát a talajviszonyoktól mondhatni már függetle-c nítette magát és termésátlagaikban elsősorban az emberi munka, vagyis a gazdálkodás bel- terjessége nyilvánul meg.
A 100 kat. liolduál kisebb gazdaságok ter—
mésátlagai viszont még kedvezőtlenebbeknek mutatkoznak, mint a vidékek termésátlagai.
S mert a kisgazdaságok termésátlagainak jel—
zőszámai általában alacsonyabbak, mint az alkalmatossági jelzőszámok, s azoknak szin—
vonalára csakis a Maros mentén, a Magyar—
Alpok vidékén, valamint a Duna—Dráva—Balaton által határolt területen emelkednek, ezek ater- mésátlagok már általában a kisgazdaságok kiilterjes gazdálkodásáról tanuskodnak.
A középgazdaságok termésátlagai pedig a nagy- és kisgazdaságok átlagai közé esnek, közöttük átmenetet alkotnak és a középgaz—
daságokon folytatott gazdálkodás a nagygaz- daságok belterjes és a kisgazdaságok külterjes gazdálkodása között foglal helyet. Ugyhogy a középgazdaságok a Tisza- Maros szögének vidékein, a Nyírségben, az északi hegyesdom—
bos vidéken és a dunántúli vidékeken is — a Marcali halomság, valamint a lendvai és zalai dombság kivételével —— már általában belterjeseknek tekinthetők.
Vagyis a vidékek és azonbelül gazdaság- kategóriák szerint részletezett termésátlagok azt mutatják, hogy a kisgazdaságok a maximális központokhoz tartozó vidékek kivételével, a gabonatermelés terén országszerte, de különö—
