Konszon, A.: A tudományos dolgozók munkájának hatékonysága

1166

velésével egy adott értékhez tartanak,

és már függetlenek a matrix választott elemeitől (illetve oszlopaitól). A számí—

tások egyszerű végrehajtásához a szerző

'n_—_2k alakú hatványokkal operál, ami-

vel a stabil forma gyorsan megközelít-

hető. Már a kző—ik lépésben (MM—re,

azaz 320 év múlva) az említett hányado- sok 6 tizedes pontossággal konstansok.

Ezek logaritmusainak ötödrésze a népes—

ségfejlőclés intrinsic szaporulati mutató—

jának becslése.

Szerző empirikusan (az 1960. évi mexi—

kói adatokon) megmutatja, hogy az em—

lített konstans az M matrix IM —M] :0

karakterisztikus egyenletének gyökeként (nevezetesen a 9 gyök között egyetlen valós értékként, amely az összes között a legnagyobb abszolút értékű) is előál—

lítható, ami az intrinsic szaporulati mu-

tató becslésének egy másik eljárásához

vezet. '

2. A dolgozat áttekintést nyújt a Lot-

ka—féle integrálegyenlet valós sajátérté—

kének, azaz az intrinsic szaporulati mu—

tató Lotkától (a nettó fertilitási függvény első és második kumulánsaival a saját értékre nyert másodfokú egyenlet meg—

oldása), S. D. Wickselltől (a nettó ferti—

litási függvény leírása gamma-függvény- nyel) és A. J. Coaletól (iterációs eljárás)

származó kiszámítási módjairól, sőt az utóbbi gépi realizálásához megadja az eljárás egyszerű FORTRAN programját.

Empirikus úton részletesen vizsgálja az intrinsic szaporulati mutató különféle módszerekkel nyert értékeinek egymás- ,hoz való viszonyát.

Szerző 33 országra és valamely 1960—

,hoz közeli évre kiszámította az intrinsic

szaporulati mutató értékét projekciós

módszerrel és az integrál-egyenletre ala—

puló kétféle eljárással. A módszerek pon- tosságának becslésére további empirikus vizsgálatokat proponál a szerző.

(Ism.: Tekse Kálmán)

KONSZON, A.:

A TUDOMÁNYOS DOLGOZÓK MUNKÁJÁNAK HATÉKONYSÁGA

(Effektivnoszt' truda naucsnüh rabotnikov.)

—— Szocialiszttcseszkij Trud. 1965. 8. sz. 102—

108. p.

A tudomány megnövekedett szerepe a kommunizmus anyagi—technikai bázisá- nak megteremtésében, a tudományos dol—

gozók számának gyors növekedése ak—

tuálissá teszik a tudományos dolgozók

munkahatékonyságának emelését.

Ennek számszerű formában való kife- jezése útján lehetővé válik annak az el—

S'I'A'I'ISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

döntése, hogyan lehet a rendelkezésre

álló kádereket a legelőnyösebben alkal—

mazni, az adott szakember melyik helyen hoz nagyobb hasznot, hány kutatóra van szükség egy bizonyos feladat megoldá-

sára stb.

A tudományos munka hatékonyságá—

nak mérhetőségével kapcsolatosan két

egymással gyökeresen ellenkező néző—

pont alakult Vki. Egyesek tagadják annak a lehetőségét, hogy a tudományos munka

hatékonyságát reális, ésszerű módon mérni lehet. A másik koncepció hívei

ezzel ellentétben azt állítják, hogy ez a

hatékonyság minden esetben megmér—

hető, mégpedig olyan módon, ahogyan az iparban a munka termelékenységét

határozzák meg.

A tudományos dolgozók munkájának

hatékonysága megállapítható, bár e tg- ren nagy nehézségek merülnek fel. Az iparban alkalmazott termelékenységi mu—

tató alkalmazásának mechanikus átvé—

tele ——- mint a kísérletek is bizonyították

— nem adott pozitív eredményt.

A jelenleg alkalmazott mutatók egyik alapvető hibája az, hogy nem tükrözik a végzett munkának a népgazdaságban előidézett hatását, csupán a ráfordított költségek nagysága a jellemző szám.

Továbbá a mérés csupán egyéves perió—

dusra vonatkozik, annak ellenére, hogy sok jelentős munka évekig is folyik, s ez a tény szinte arra vezet, hogy a nép—

gazdasági hatékonyságot nem eléggé pon—

tosan mérik le. Egy további hiányosság az, hogy csak az egész kollektívára dol—

gozzák ki e mérési mutatókat holott szükség lenne az egyes dolgozók mun—

kája hatékonyságának ismeretére is.

A népgazdasági hatékonyságot az alábbi képlet fejezi ki:

A

aru—d' w

ahol:

e —- a népgazdasági hatékonyság,

A — a kutatómunka eredményének hatása, w — a ráfordított költségek.

Természetesen sem az A, sem a w nem

jellemezhető egyetlen mutatóval. így a

tudományos kutatóintézet munkájának hatékonysága csak a mutatók egész rendszerével mérhető le. Például az A

hatását a következő mutatókkal lehet

megközelíteni:

a kutatóintézet által egy adott idő—

szakban elkészitett, s az üzemnek kísér—

leti termelésre átadott új és tökéletesí—

tett termékek makettjeinek száma;

a befejezett kutatások —- melyek ma—

kettjeit átadták a kísérleti üzemnek w—

összköltsége és munkaigényessége;

'STATISZTIKAI IRODALIWI FIGYELÖ

célszerű azt is figyelembe venni, hogy mennyi a tudományos kutatóintézet ál—

tal kikísérletezett, az ipar által kibocsá-

tásra kerülő termékek várható mennyi—

sége az adott időszakban (pénzértékben kifejezve). Szükséges még a népgazda—

ságnak az új tipusú berendezés vagy cikk iránti szükségletét is felmérni, to—

vábbá, hogy ebből exportra mennyi ke—

rül és milyen a Várható devizahozam;

az ágazati kutatóintézet eredményeinek .a termelésbe való bevezetése által elért )évi költségmegtakarítás kiszámítása (ún.

gazdasági potenciál);

gyakran előfordul, hogy a kutatás eredménye ugyan nem hoz költségmeg—

takarítást, viszont a társadalom vala—

mely igényét jobban kielégíti (például a

televízióban a színes adás megvalósí-

tása). Tehát az igények kielégítésének foka is fontos jellemző;

nem elegendő annyi, hogy a kutató—

intézet átadja kísérleti termelésre az új vagy tökéletesített felszerelések makett- jeit, emellett az is fontos, hogy az ipar tömegtermelésben mennyit gyárt belőlük.

A gyártó üzemek száma sem közömbös:

1167

a kutatóintézetben dolgozó munkatár—

sak által publikált tudományos művek száma is jellemző mutató (tudományos munka kritériuma az, hogy új gondolat felvetése legyen a műben);

a kutatómunkára szánt idővel való ta—

karékosság, illetve a szériatermelésig el—

telt idő megröviditése szintén a népgaz—

dasági hatékonyság növelését segiti elő.

A kutatóintézeti munka hatékonyságá—

nak másik mutatója a w, azaz a ráfor—

dított költségek. Az ágazati tudományos kutatóintézetek hatékonyságának vizsgá—

latakor számításba kell venni a munká—

val kapcsolatban felmerült általános költségeket és az intézet dolgozóinak az adott munka elvégzése idején kifizetett munkabért.

A kutatóintézet munkájának hatékony—

ságát jellemzi mindenekelőtt a 100 mun—

katársra (vagy 1000 rubel költségre) eső egy év alatt előállított új típusú termék—

mennyiség. Ugyancsak fontos jellemző még a népgazdasági szinten számított 1 munkatársra (vagy 1 rubel költségre) eső évi költségmegtakarítás is.

(Ism.: Kotász Gyuláné)

IPARSTATISZTIKA

KUPKA, G.:

Az NSZK 1963. ÉVI !PARI ÖSSZEíRÁSÁNAK MÓDSZERE És ELSÖ EREDMÉNYEI

(Methode und erste Ergebnisse des Indus—

"triezensus 1963.) —— Wirtschaft und Statistik.

1965. 6. sz. 359—366. 1).

1960—ban több mint 60 ország képvise—

lői az ENSZ keretében megállapodtak, hogy 1963—ban —— vagy egy ahhoz közel—

eső évben —— az ipari tevékenységükre vonatkozó fontosabb adataikat egységes módszerek szerint írják össze. Az erede—

tileg ajánlott módszereket az Európai Statisztikusok Konferenciája pontosabbá tette és adaptálta az európai viszonyokra.

Az Európai Gazdasági Közösség kere- teibe tartozó 6 ország ezenkívül még kü—

lön további programot is kidolgozott, melynek alapján az összeírás tárgyköre ezekben az országokban tovább bővült, illetve módosult. A cenzus végrehajtása a Német Szövetségi Köztársaságban ez utóbbi határozatokhoz igazodott, és 1962—t választotta tárgyévéül.

Az összeírás —— eltérően a Szövetségi Köztársaság eddigi gyakorlatától — a bá—

nyászatra, a feldolgozóiparra, a kézmű—

iparra, az építőiparra, továbbá a köz—

hasznú erőművekre, vízművekre és táv—

fűtőművekre terjedt ki. Ez szélesebb

kör, mint amit a rendszeres statisztikai

adatfelvételeknél alapul szoktak venni.

A Világcenzus eredeti programja a ,,lé—

tesitményt" (,,establishment") jelölte

meg, mint a felvétel egységét. A Szö—

vetségi Köztársaság statisztikusai azon—

ban a végrehajtásnál nem ezt vették _ala—

pul, hanem az összeírást kétféle megfi—

gyelési egység 'szerint, úgy mint a vál—

lalat (Unternehmen) és az üzem (Be—

trieb) szerint hajtották végre.

Az előbbin a statisztikai gyakorlat a Szövetségi Köztársaságban azokat az egy—

ségeket érti, amelyek valamilyen törvény alapján gazdasági tevékenységükről könyvek. feljegyzések vezetésére kötele—

zettek. üzemnek azokat a telepeket te—

kintették, melyek egy telephelyen mű—

ködnek, azokkal az irányító és kisegítő egységekkel együtt, melyek vagy ugyan—

azon a telephelyen működnek, vagy leg—

alábbis annak közvetlen közelében.

Az ágazati besorolások mindkét meg—

figyelési egység szerint végzett össze—

irásnál a tevékenységi súlyponthoz iga—

zodtak, s ez természetesen különböző eredményekhez vezetett. A különbség zömét a többüzemes vállalatok adták. A különbség egy másik része abból szár-