STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ 545
Ezért a szakemberek szükségesnek tartják az ún. kvóta-eljárás alkalmazását. A koráb- ban végrehajtott 1 százalékos mikrocenzus háztartásokra vonatkozó adatait a háztartás- fő társadalmi állása. a háztartás nagysága és nettó jövedelme szerint rétegezték, 5 en- nek alapján határozták meg —— rétegenként eltérő arányban — a rétegenkénti minta- nagyságot. Névre szóló levélbeni megkere- séssel és széles körű propagandával kívánják majd a szükséges háztartásszámot biztosíta- ni. A vállalkozási készség rétegenként elté- rő, Az ebből, valamint a nem arányos min- tavételből adódó torzításokat a teljeskörűsí- tésnél a mikrocenzus rétegarányaival korri—
gálják.
A folyamatos adatgyűjtésnél az adatszol- gáltató háztartások egész éven keresztül ösz- szes bevételüket és kiadásukat havonta rész—
letesen beírják háztartási naplójukba. Ha ezt a módszert kívánnák alkalmazni a jövedelmi és a fogyasztási adatfelvételnél, akkor az ér—
tékelhető adatokat szolgáltató 50 OOOI háztar- tás 600000 havi háztartási naplóját kellene ellenőrizni, egyeztetni és jóváhagyni_ Erre azonban megközelítően sem elegendők a rendelkezésre álló pénzügyi és személyi lehe—
tőségek.
Ezért a reprezentatív jövedelmi és fogyasz- tási odatfelvételre olyan módszert kellett ki- alakítani, amely egyrészt a háztartások és a statisztikai apparátus megterhelése szempont- jából még elfogadható, másrészt megfelelő—
en pontos és lehetőleg részletes adatokat eredményez. Ez a módszer — ami alapjaiban már az 1962/63-as első felvételnél megvaló—
sult —— a következő elemekből áll:
1. a háztartás összetételére, tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottságáro. Iakásviszonyaira vonat- kozó adatok. továbbá a háztartás egészére és egyes tagjaira vonatkozó társadalmi—gazdasági adatok
gyűjtése. a mindenkori adatgyűjtés elején az ún.
alapkikérdeze's során:
2. a jövedelmek és a kiadások részletes feljegy- zése háztartási naplóban. egy hónapig (ez az ún.
finom feljegyzések hónapja az egyes családoknál ro- táciős rendszer szerint változik, ami azt biztosítja, hogy az adatgyűjtés 12 hónapjában minden társadal—
mi réteg mindig egytizenketted arányban vesz részt az adatgyűjtésben és így biztosított az erősen sze—
zonjellegű kiadások számbavétele is);
3. a többi hónapban minden jövedelem ugyan- csak részletes feljegyzése a háztartási naplóba (1983- bon egy naplóba négy havi adatot lehet beírni), a kiadások feljegyzésének csak néhány olyan kiadási csoportra korlátozása mellett. amelyek a háztartási költségvetésben nagyságuk miatt különösen jelentő- sek (tartós fogyasztási cikkek vásárlása) vagy erő- sen szezonális jellegűek. például az üdülési kiadá- sok (a kiadásoknak ez a rövidített feljegyzése -— a folyamatos háztartási költségvetéshez viszonyítva —a háztartásoknak számottevő tehermentesítését jelenti, ennek ellenére a megfigyelt kiadások nagy volume- ne miatt a kiadások összegének mintegy 70 száza- lékát —- ideértve az adókat, társadalombiztosítási di- jakat. a biztosítási befizetéseket és az adósságok visszafizetését — az egyes háztartások az adatgyűj—
tés teljes évében feljegyzik);
4. a naptári év végén egy befejező interjú kere—
tében adatok gyűjtése a háztartás tulajdonában lé- vő vagyontárgyakról és a háztartás tartozásairól. va—
lamint véleménykutatás a gazdasági és szociálpoli- tikai körülményekről,
A statisztikai munka gondos előkészítése el- lenére a megfigyelés sikere döntő mértékben attól függ, hogy sikerül—e megfelelő szám—
ban olyan háztartásokat találni, amelyek haj- landók lesznek egy éven át a szükséges in- formációkat pontosan, a tényleges helyzetet tükrözően megadni. Az utóbbi évek légköre nem kedvez a lakossági adatgyűjtéseknek. To- vább nehezíti a számbavételt a vásárlási szo- kások átalakulása (a nagyobb időnkénti nagy élelmiszer-bevásárlásokból könnyen kimarad—
nak tételek) és a készpénzkímélő fizetési mó- dok egyre nagyobb mértékű elterjedése.
(Ism.: Nádas Magdolna)
GAZDASÁGSTATISZTIKA
ABERCOMBIE, K.:
AZ ÁLLATÁLLOMÁNY lNTENZIV TAKARMÁNYOZÁSA
(Intensive livestock feed'lng.) — FAO Ceres. 1982.
1. sz. 38—41. p.
Az utóbbi három évitzedben gyorsan növe- kedett a gabonafélék takarmányozási célú felhasználása. (A szerző ezt érti intenzív ta- kormányozáson.) Mivel a gabonafélék az em—
beriség nagyobb részének alapvető élelmi—
szerét is jelentik, indokolt a növekvő meny- nyiségű takarmányozási felhasználás és a ví—
lág élelmiszer-ellátása közti kapcsolat vizs- gálata.
Az 1978. évre vonatkozó FAO-felmérés sze- rint a takarmányozási célú felhasználás a vi- lág gabonafogyasztásának 43 százalékát tet-
7 Statisztikai Szemle
te ki. (A rizst, amelynek kevesebb mint egy százalékát etetik állatokkal nem vették figye- lembe.) A kukoricának 61, az árpának 68 százalékát használták fel takarmányként. E két termény közül a kukoricát főként Afriká- ban és Latin-Amerikában, míg az árpát ki- sebb mértékben Észak-Afrikában fogyasztják.
A búzának körülbelül 17 százaléka került ta- karmányozásra. (Magyarországon ez az arány normál években 50 százalék felett van.) Az előbbi három növény a takarmánygabonák- nak több mint 80 százalékát tette ki. A fenn- maradó részt a köles. a cirok, a zab, a rozs és a pohánka jelentette.
A gabonaféléket főként a fejlett országok- ban használják takarmányozásra. A világ ta- karmánygabona-felhasználásábál az Egyesült
546 STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ
Államok 24, a Szovjetunió 21. a Közös Piac pedig 13 százalékkal részesedik. A fejlődő or—
szágokra együtt 17 százalék jut. Ma's oldal- ról vizsgálva, a fejlett országokban — meg- közelítő becslés szerint — a gabonafogyasz—
tásnak 56 százalékát a takarmányozási célú felhasználás teszi ki, míg a fejlődő országok- ban ez az arány csak 13 százalék.
A két országcsoport takarmánygabona- felhasználása egyazon csoporton belülről származik: a fejlett országokban saját ter—
melésből vagy más fejlett országból szárma- 'zó importból, a fejlődőkben pedig — noha gabonából nettó importőrök —-— döntően saját termelésből. (Nem áll ez az olajpogácsára és az olajasmag—őrleményekre, amelyeket a fej- lett országok vagy közvetlenül a fejlődőktői importálnak, vagy pedig a tőlük behozott ter-
ményekből állítanak elő.)
Érdekes képet mutat a gabonaféléknek az összes takarmányfeihasználáson belüli ará- nya. Az Egyesült Államokban az 1972—1974.
évek átlagában az összes takarmányfelhasz—
nálásnak 33 százalékát a gabonafélék. 10 százalékát az egyéb szemes származékok, 38 százalékát a gyepek fűtermése és 19 száza—
lékát a szántóföldi takarmánynövények adták.
A Közös Piac 1975/76. évi hasonló részletezé- sű adatai 25, 18, 46 és 11 százalékos meg- oszlást jeleznek A Közös Piacon belül a to—
karmánygabona alacsony arányát, a magas gabonaárak is magyarázzák, ami inkább az egyéb szemes származékok importjának ked- vez.
A fejlődő országok népességének éhezése- kor a fejlett országokban elterjedt takarmá- nyozási célú gabonafelhasználást a szerző ..extravagáns eljárásnak" nevezi. A világban egyidejűleg megfigyelhető túl- és alultáplált ság adatainak ismertetése után azzal az ál—
talános hiedelemmel foglalkozik, hogy a ket- tő között kapcsolat áll fenn. Nevezetesen: a fejlett országok túlfogyasztásának (elsősorban az állati termékek fogyasztásának) visszafo- gása kedvezőbb helyzetet teremthet a fejlő—
dő országok alultápláltságának mérséklésé—
hez. Ezzel kapcsolatban a szerző az alábbi- akra hívja fel a figyelmet.
Noha egyes országokban még mindig túl gyakoriak az élelmiszerhiányos évek, világvi—
szonylatban szerencsére ritkán adódik ilyen helyzet. A második világháború óta ez ideig egyszer, 1972-ben fordult ez elő. Ilyen világ- méretű válsághelyzetben a különben takar- mányozásra szánt gabona egy részét nyilván- valóan emberi fogyasztásra lehet és kell for- dítani. 1972—ben ez meg is történt, amit a rossz termést követő gabonaár-emelkedés is támogatott. A takarmányozási célú felhasz- nálás visszafogása azonban csak rövid távon érvényesült, és csak 197449 tartott. A Szov- jetunió a krízis korai szakaszában példa nél- küli gabonaimporttai biztosította az állatte-
nyésztés fejlesztésének fenntartását. Az Egye- sült Államok ekkor gyorsan csökkentette ál- latállományát, és igyekezett az intenziv mód- szerekről a kérődzőkre és gyepre alapozott hústermelésre átállni.
A fejlett országok a tapasztalat szerint csak kényszerhelyzetben és rövid távon sza- badítanak fel gabonakészleteket az emberi fogyasztás számára. Takarmánygabona-terme—
lésüket végső soron az állati termékekkel szemben jelentkező saját piaci igényeik ha- tározzák meg. Ha az ez irányú igények csök—
kennek, a takarmánygabona—termelést is- csökkentik, hacsak más piacokon nem tudják elhelyezni terményeiket. A világ szegény, alul- táplált népessége azonban nem jelent vásár-
lóképes keresletet számukra.
Az állati termékek fogyasztásának vissza—
fogását -— mégpedig valószínűleg a közeljö- vőben — az energioválság válthatja ki. Még- közelítően kétszer annyi fosszilis energiát kell ugyanis felhasználni akkor. ha azonos kaló- riamennyiséget nem növényi, hanem állati termék formájában biztosítunk a fogyasztó- nak. (A különbség nagyobb része a mező-4 gazdaságon kívüli, élelmiszeripari rárakódás—
ból adódik.)
(Ism.: Szász Kálmán)
ADZSUBEJ, JU. V.:
A KULFOLDI TÖKE BEFOLYÁSA AZ EGYESULT ÁLLAMOK GAZDASÁGÁRA (O vlijanii inosztrannogo kapitaia na ékonomiku SZSA.) — SZSA. Ékonomíka. Politika. ldeologiia. 1982.
7. sz. 19—29. p.
A világ tőkeforgalmának egyik legjellem- zőbb vonása az 1970—es években, illetve az 1980—as évek elején az Egyesült Államok tő- keimportjának intenzív növekedése és az or- szágban működő külföldi monopóliumok te- vékenységének bővülése volt. Az Egyesült Ál- lamokba irányuló közvetlen külföldi tőkebe—
fektetések nagysága 1981 elejére elérte a 65,5 milliárd dollárt és 1977-ben a külföldi vállalatok amerikai leányvállalataira jutott az ország GDP-jének 2.6 százaléka. A tőkeim- portot az alábbi tényezők segítették elő: a munkaerőköltségeknek —- a többi fejlett tőkés országban tapasztaltnál — lassúbb növekedé- se, a nyersanyag- és energiaellátottság vi—
szonylag kedvezőbb volta, a dollár árfolya—
mának tartós esése és az Egyesült Államok viszonylagos politikai stabilitása.
Mindemellett nehezíti a tényezők hatásá—
nak számbavételét az a körülmény, hogy az Egyesült Államok statisztikai szervezetei csak a hetvenes évek második felében kezdték meg az országban tevékenykedő külföldi vál—
laiatokra vonatkozó adatok szisztematikus gyűjtését és feldolgozását. Sok esetben az
