Roussel, L.: A család Nyugat-Európában

426

ROUSSEL, L.:

A CSALÁD NYUGAT—EURÓPÁBAN

(La famille en Europe occidentale: Divergences et con- vergence.) — Population. 1992. 1. sz. 133—152. p.

A termékenység csökkenése, a házasság háttérbe szorulása, a válások számának növekedése, a há- zasságon kívüli szülések terjedése mind—mind olyan jelenségek, amelyek az l960-as évek közepe óta egyre inkább jellemzők Nyugat—Európa szinte min- den országában, és alapvetően megváltoztatták a legitim családról korábban kialakult képet. A szer—

ző áttekinti e fontos változásokat, és eltéréseik sze-

rint csoportositja az országokat azzal a következte- téssel, hogy a jelenlegi eltérések fokozatos csökke—

nésével valamennyi ország hasonló modell felé tart.

A kialakult-e már az európai családmodell kérdésre mindenekelőtt a demográfiai mutatók adhatják meg a választ. (A családmodellek konvergenciáját ugyanis a különféle magatartások megfigyelési eredményeinek ki kell fejeznie.) Ehhez a szerző 16 nyugat—európai ország (Ausztria, Belgium, Dánia, Spanyolország, Franciaország, Görögország, íror- szág, Olaszország, Luxemburg, Norvégia, Hollan—

dia, Portugália, a Német Szövetségi Köztársaság, az Egyesült Királyság, Svédország és Svájc) muta- tóit vizsgálta.

l950—től l965-ig, az ún. baby-boom időszakában Nyugat—Európában a családok magatartásában mindenütt hasonló tendenciák érvényesültek. A család reneszánszáról beszéltek, miközben a model- lek közeledését lehetett megfigyelni. Ez azonban illúziónak bizonyult. A jelenlegi mutatók ugyanis azt igazolják, hogy ez már a múlté. igaz, hogy a termékenység mindenütt alacsonyabb a népesség utánpótlásához szükségesnél (vagy éppen egyenlő azzal), ám jelentősek az eltérések a teljes termékeny—

ségi arányszám írországban vagy Svédországban megfigyelt 2,1-es, illetve 2,0-es, valamint Olaszor- szág l,3-as értéke között. A házasságkötési arány szintén általánosan alacsony, az ezer hajadonra jutó házasságkötések száma 600 és 800 közötti. A válási arány különbözősége végképp szembeötlő. íror- szágban a válást nem teszi lehetővé a törvény, a töb—

bi országban pedig száz házasságkötésre 5 (Olasz—

ország), illetve 45 (Svédország, Dánia) válás jut.

Tovább növekszik az eltérés, ha az új modell, a ,,papír nélküli" házasság elterjedését vizsgáljuk. A hatalkori élettársi kapcsolat az 1970—es években általában rövid ideig tartó és terméketlen volt. Az- óta a házasságkötés már sem az együttélésnek, sem a termékenységnek nem kizárólagos feltétele, E te—

kintetben Európa jelentős mértékben megosztott.

Az északi országokban a házasság előtti élettársi

kapcsolat megszokottá vált, és ma már a gyermekek fele ilyen párkapcsolatból születik. Közép-Európá- ban a házasság előtti együttélés gyakorisága meg- közelíti az 50 százalékot, és a házasságon kívüli születések aránya 20-30 százalék. Európa déli ré—

szén ugyanakkor az élettársi kapcsolat még mindig kivételnek számit. Hasonlóképpen eltérően alakul- nak az újraházasodások: egyes országokban igen gyakori a csonka család, másutt ez ritka. Néhány országban egyre több az egygyermekes család (Né- met Szövetségi Köztársaság, Olaszország), más or- szágokban továbbra is a két gyermek jellemző.

Mindazonáltal a legjelentősebb eltérés a házasság nélkül együtt élő családok elterjedtségében mutat- kozik.

Az egység hiányát megállapítva, a tanulmány szerzője az országokat négy csoportba sorolja, Az elsőben (Spanyolország, Olaszország, Görögország és Portugália) a termékenység, a válási arány, az élettársi kapcsolatok és a házasságon kívüli születé—

sek aránya is alacsony. A másodikban (Franciaor—

szág, Norvégia, Hollandia és az Egyesült Királyság) alacsony a termékenység és az élettársi kapcsolatok aránya, magas a válások száma, és közepes a házas—

ságon kívüli születéseké. A harmadikban (Dánia és Svédország) viszonylag magas a termékenység, ma- gas a válások és az élettársi kapcsolatok aránya, valamint a házasságon kívüli születéseké is. A ne- gyedikben (Német Szövetségi Köztársaság, Auszt—

ria, Belgium, Luxemburg és Svájc) rendkivül ala—

csony a termékenység, magas a válási, közepes a házasságon kivüli együttélési arány, és alacsony a házasságon kívüli születések aránya. (irország, ahol a legtovább fennmaradt az 1950-es évek családmo- dellje, nem sorolható be a fenti csoportokba.) Az északi országokban magánügynek tekintik az e té—

ren tanúsított magatartást, míg a nyugati csoport—

hoz tartozó országokban az együttélés és a házassá- gon kivüli szülés többnyire csupán megelőzi a ké- sőbbi házasságkötést. Ugyanezekben a kérdések- ben a középső zóna országai nem az intézményesí—

tést utasítják el, hanem inkább rugalmasabbá ki- vánják tenni azt. Ezzel szemben a déli országokban a házasságon kívüli család gondolatát is törvényen kívülinek tekintik. E csoportosítás ugyanakkor né- hány meglepetést is tartogat. Azt gondolhattuk vol—

na, hogy azokban az országokban, amelyekben ke- vesebb az élettársi kapcsolat, viszonylag magasabb a termékenység, márpedig ennek épp az ellenkezője igaz.

Ha azonban nem csupán a jelenlegi helyzetet vesszük figyelembe, hanem az utóbbi időszak válto—

zásait is, fel kell ismernünk, hogy az említett ténye—

zők konvergálnak a különböző országokban. A

STATISZTIKAI IRODA LMI FIGYELÖ

427

termékenység például 1960 és 1989 között mind a 16 vizsgált országban csökkent, mégpedig annál nagyobb mértékben, minél nagyobb volt a mutató kiinduló értéke. 1965-ben a házasságkötések aránya

is igen magas volt, de az 1970-es évektől ez először

Svédországban és Dániában, majd később a többi országban is csökkenni kezdett. Ugyancsak az 1970—es évektől csaknem mindenütt emelkedett az első házasságkötéskori életkor (az Európai Közös- ség országaiban átlagosan másfél évvel). 1965 és 1988 között a válások aránya mindenütt legalább megkétszereződött (de például Hollandiában és Angliában a négyszeresére nőtt), A déli országok—

ban ez a változás csak az 1980-es évektől figyelhető meg. A házasságon kívüli együttélések adatait nehe- zebb kimutatni. Az élettársi kapcsolat kategóriája ugyanakkor különféle formákat takar: rövid vagy hosszú ideig tartó, házassággal végződő vagy nem végződő, gyermektelen vagy gyermekes. Végül a házasságon kívüli termékenység elterjedése az 1970- es években Svédországban és Dániában a legjelen- tősebb. Néhány országban ez később következett be: Franciaországban, Norvégiában és az Egyesült Királyságban az 1980-as évektől aránya egyre nő, a déli országokban és Svájcban viszont lassú az átala- kulás.

A Változások időrendjét két dimenzióban vizs—

gálva megállapítjuk, hogy ezek először mindenütt a termékenység, majd a válások területén jelentkez- tek, ezt követően a házasságon kívüli és a gyermek nélküli párkapcsolatok, végül a termékeny élettársi kapcsolatok területén; az új magatartások először a skandináv országokban alakultak ki, és északról dél felé, valamint nyugatról kelet felé terjedtek el.

A társadalmi változások feltétele, hogy a megfe—

lelő közösségek támogassák ezeket, és rendelkezze- nek is a kívánt új gyakorlat megvalósításához szük- séges eszközökkel. A házastársak közötti kapcsolat hagyományos elképzelése az egyenlőtlenségen, az eltérő házastársi szerepeken, a megbonthatatlan köteléken alapult. Ez a fajta keresztény modell elő- ször Svédországban dőlt meg (már a XIX. század végétől kezdve), és a házasságban élő nők jogai fokozatosan közeledtek a nem házasokéhoz. Az egyéni boldogulás és boldogság elve ezt követően a többi európai országban is teret nyert. A gyámkodó állam mindenütt háttérbe húzódott, a magánélet szférája szabadabbá vált. Nem lehet alábecsülni a fiatalság szerepét sem, amelyet elvárásaiban és ma- gatartásaiban ma Európa-szerte azonosság vagy hasonlóság jellemez, és amely a holnap felnőtt tár—

sadalmát jelenti.

Ennek megfelelően legalábbis az elkövetkező húsz évben az anyagi körülmények, a törvénykezés

és a kultúra valószínűleg hasonló irányban fejlődik Nyugat-Európa országaiban. Az egység ugyanis nem korlátozódhat csupán a gazdaság és a politika területére. Időbeni eltolódásokkal és a kulturális hagyományokból fakadó eltérésekkel, de hasonló tendenciák kialakulása várható. Természetesen ez nem zárja ki, hogy minden országban legyenek olyan népességcsoportok, amelyekre kényszer, ér- dek vagy meggyőződés alapján másfajta modellek jellemzők. Ezek speciális vizsgálatai hozzájárulhat- nak a valóság részletes és a többségi modellt is érthetőbbé tevő leírásához. Ha a változásokat vala- milyen súlyos külső válság nem befolyásolja, a ter- mékenység várhatóan a jelenlegi szinten stabilizáló- dik, esetleg a leginkább malthuziánus országokban kisebb mértékben növekszik. A jövőben várhatóan

a házasságok száma kismértékben emelkedik, a csa- ládi állapot változása gyakoribb lesz a déli orszá—

gokban, és állandósul másutt, Európa déli részén is el fog terjedni a házasság előtti együttélés, és minde—

nütt társadalmilag elfogadott lesz, illetve marad a házasságkötés nélküli tartós együttélés. Mindezek jelentős hatással lesznek közvetlenül a népesség struktúrájára, közvetve pedig a gazdaságra, a jogra, a nemzedékek közötti kapcsolatokra és általában a társadalmi egyensúlyra.

(Ism.: Rózsa Gábor)

VALLIN, J.:

A FELNÖTTKORI HALÁLOZÁSOK pKAi

AZ ALACSONY HALANDÓSAGU ORSZAGOKBAN

(Causes de mortalité adulte dans les pays á faible mor—

talite': comparaison entre guelgues pays industriels et guel—

gues pays en développement.) w Populalian. 1992. 3. sz.

555—--582. p.

A szerző 67 ország adatai alapján a halandóság l970—l980-as években bekövetkezett változását vizsgálja. Néhány kevésbé fejlett országban a szüle- téskor várható élettartam l985—re elérte a legfejlet-

tebbek szinvonalát. A ,,kevéssé fejlettek" közül Ciprus (immár a 3. helyen áll 73,9 évvel) és Hong Kong (az 5. helyen 73,8 évvel) megelőzi Svájcot, Kanadát és Izraelt. Kuba a férfiaknál a 12. (72,7 év), és ezzel megelőzi Angliát, az Egyesült Államo—

kat vagy a fejlett nyugat-európai országokat. (Ha- zánk a 60. helyen áll a férfiak várható élettartama szerinti sorrendben.) A volt Szovjetunióban, illetve

a kelet-európai országokban, a már 2—3 évtizede

tartó kedvezőtlen tendencia következtében, a vár- ható élettartam legalább 4 évvel elmarad a fejlett országokétól. A nőknél más a sorrend; Magyaror-