A Magyar Statisztikai Évkönyv továbbfejlesztése

ELTÚNT STATISZTIKÁK NYOMÁBAN

A MAGYAR STATISZTIKAI ÉVKÖNYV TOVÁBBFEJLESZTÉSE

Az ,,Eltűnt statisztikák nyomában" című sorozatban alább közölt tanulmányrész- let a két világháború közötti magyar közgazdász- és statisztikusgárda egyik jeles képviselőjének, Surányi-Unger Tivadarnak (a róla szóló megemlékezést lásd e szá- munk 1011—1031. old.) ötven esztendővel ezelőtt megjelent háromrészes tanulmá—

nyának középső, II. része. A teljes mű közlésétől terjedelmi okok miatt el kellett tekintenünk. A tanulmány I. része Az évkönyv eddigi fejlődése címmel összefoglalja a statisztikai szolgálat megalakulása óta — elsőként Keleti Károly, a szolgálat vezetője által — kialakított tájékoztatási alapelveket és a megvalósult eredményeket.1

A szerző bevezető szavaiban nem kevés teret szentel aggodalmának, miszerint ,,A statisztikai adatok közzétételének módszeres vizsgálata az egész statisztikának mint tudománynak mostohagyermeke. . . Pedig a'közzététel elvi kérdései a statisztikának nemcsak gyakorlati, hanem tudományos művelői részéről is többfigyelmet érdemelné- nek." Kritikus hangon szól e tényről, és érzékletes hasonlattal azt állítja, hogy ,,. . .az ily magatartást (mármint az adatok közzététele fontosságának szem elől tévesztését, a szerk. megj.) ahhoz hasonlíthatnánk, amely a gazdaságelméletben vagy a tudomá—

nyos gazdaságpolitikában elhanyagolja a fogyasztás fejezetét. . .". Véleménye szerint a statisztikai adatok közzétételéről szóló általános elvek tudományos kidolgozást kívánnak, és ennek ,,. . .csak viszonylag csekély fontosságot tulajdonítunk". E gon—

dolat alapelveként veti fel a közzététel Kinek a számára? kérdését, és a sikeres tájékoztatás érdekében felhívja a figyelmet arra, hogy ,,Messzemenöen különbözö elbírálás tárgya ily szempontból egyrészt az a.közzététel, amely valamely szakkérdés tudományos művelőinek többé—kevésbé szűk csoportja felé irányul, másrészt pedig az a statisztikai kiadvány, amely _ mint például valamely ország statisztikai évkönyve

—— nemcsak a törvényhozás, a közigazgatás, a gazdasági élet és a közművelődési tevékenységek legkülönbözőbb ágazatainak tájékoztatására szolgál, hanem egyúttal az ország egész közvéleményét is közvetve vagy közvetlenül befolyásolni hivatott."

Ezen alapelvek rögzítése után Surányi-Unger végigtekinti, hogy a hivatalos statisztika Keleti Károly nevével fémjelzett kezdeteitöl milyen erőfeszítések történtek ezek érvé—

nyesítésére, az első Évkönyv kritikai bemutatása mellett annak legfőbb erényeit is kiemelve.

* A tájékoztatás jelenlegi elveiről lásd: dr. Soós Lőrinc: A tájékoztatás elvei és gyakorlata. Statisztikai Szemle. 1993.

évi 4———5. sz. 326—337. old.

1012 SURÁNYI-UNGER TIVADAR

Ezt követően a szerző méltatja a Magyar statisztikai évkönyv 1893 ban Jekelfalussy József1rányítása alatt megjelent ún. u']folyamát. ,,Itt már minden ízéb en a korszerű fejlődés színvonalán elhelyezkedő kiadvánnyal állunk szemben.. —— írja, majd így folytatja— ,,Eredményként megállapítható, hogy az akkori legjobb külföldi statisztikai évkönyvek színvonalán helyezkedett el.. " Az új évkönyvről elmondja, hogy —— többek között —— erénye ,,a világos felosztás,az adatok célszerű csoportosítá—

sa és okszerű egymásutánja, kapcsolatban a kellő helyen alkalmazott százalékos és egyéb viszonyításokkaln .,további kelléke a tömörség. a könnyű áttekinthetőség és végül a teljesség..." Rámutat a szerző a kötet egyéb erényeire is (pél dául a horvát közreműködéssel létrehozott Horvát-Szlavónországra vonatkozó adato kat tartalma—

zó részre, valamint egyes adatok önálló forrásmunka igényű közzétételére Újabb fejlődési állomásként emeli ki az évkönyv idegen (német, horvát, francia) nyelvű megjelentetését 1893- től, valamint azt a fontos fordulópontot, amikor —— 1898-tól kezdve —— ,, . . .alkotó részévé vált a kormány működéséről' es az ország közállapotairól szerkesztett jelentésnek, amelyet a miniszterelnök terjeszt évente a törvényho zás elé.

llyképpen az Évkönyv most már nemcsak általában a tágabb nagyközönséghez, hanem különösen és közvetlenül az országgyűlés tagjaihoz is fordul".

így jut el a szerző az 1940—es évek elején időszerűvé vált megújításához, e munkafo—

lyamat megszervezéséhez Az akkori Országos Statisztikai Tanács SzakbizottSága végezte az elvi előkészítő munkálatokat, majd a részletes kidolgozásra külön m unka- bizottságot hoztak létre a Hivatal közvetlen közreműködésével. (Érdemes megjegyez — ni, hogy a Munkabizottságban a statisztikai-közgazdasági szakmai világ olya n híres- ségei dolgoztak, mint például Thirring Lajos, Rézler Gyula, Heller András, Kádas Kálmán, Bene Lajos Csikós—Nagy Béla, Schmidt Ádám és mások

A Munkabizottság vizsgálódásának legfőbb eredményeit foglalja össze a szerző az itt közölt részletben.

A tanulmány III. része az ún. alaki javaslatokkal foglalkozik, melynek során számos, ma is hasznosítható tanulsággal szolgál az évkönyvműfaj részletekb e menő alaki—technikai kérdéseiről: a betűtípus megválasztásától, a táblák szerkesztésén és elhelyezésén át a módszertani megjegyzések beiktatásáig, még az eladási ár kérdéséről sem feledkezve meg.

V. L. M.

". A tartalmi továbbfejlesztés irányelvet.

lla múmmost az Évkönyv 'tow'ihhlt-jlesz- tt'sónck egyes szempontjait fontosságuk sorrendjében tesszük vizsgálat tárgyává.

akkor első helyre a tartalomra vonntkmó megfontolások kivánkoznak míg a kül- .tlnkot óri'ntő mérlegelések csak amit!in kö- vrtkczholnnek. A tartalma újítasokról szóló gonrlolalmcnotünk élére monban oly kor- (liÉs mnf'vilz'ialti'isát kell helyeznünk, amch alaki tekintetben is igen lényeges. Ez az

STATISZTIKAI ÉVKÖNYV

Évkönyv terjedelmének kérdése. Első rú—

nézésre könnyen azt mondhatnánk, hogy itt elsősorban vagy csaknem kizárólag alaki

vonatkozásról van szó. Pedig nyilvánvaló, hogy az egyes részek bővítésének lehetö-

sége vagy kurtításuk-nak szüksóge nemcsak egymásközti aányuk helyes felépíti-séta, hanem főleg az egész Évkönyv teljedolmé- től függ. llykc'ppen eszik az eg,'ész terjede- lem kérdésének eldöntése után szólhatunk értelmesen arról, hogy az egyes részekbe

pl. bz'my új kibtúzat felvételét tartjuk be-

lyesnck, esetleg milyen új részek beiktatá—

sát ajánljak, vagy pedig hogy (( hagyomá-

nyos anyagnak mely ré" Zil kell túlságo- san terjengőscknek mim'isíteniink.

Minden or (1: statisztikai évkönyve—

nek legfontosnbl-i feladata az, hogy a ('en—

(lelkezósóre (it-ló sz::msznrü kifejezésmód segítségével összefoglnló képet adjon az egész ország közfillapotainnk legújabb alakulásá- ról. Midőn :: terjedelmet nézzük. akkor ez a Cél :( Magyar)" Stati. . kai Évkönyv szá- mára is mérvadó és csak vele párhuzamo—

san érvényesülhet az a már említett to- vábbi célkitűzés amely szerint az livkiinyv egyuttal az ()rs.:'(g"v('il('—x l:_:;_(i;(l((ak különös tzij('1k()7,lat:(s:(i'n is sm . !. Muznllnpitbnh') hogy e kettős (u'-lkih'lzt—s :( ((rjedelem szempontjából korantsem tartalmaz ellent- mondást. Ellenkezőleg: mindkét célt hc-

lyesen egyaránt úgy kell éitelmeznünk,

hogy itt oly navy horderejű kiadványról van szó, amely (mint?: y jelképesen, tehát m.u' külső ))(egjelenésében is igen fontos érdekeket képvisel ((((—(t az ország egész közéletéről hivatott számot adni Minel na- gyobb súlyt jelent számunkra (: közélet számokban is. annál több mondanivalónk van róla. h'étmigtelem'it (( statisztika nép- s7erűsítósót szoleútink ha e (((()nd.miva- lónknak legal:'(bb is lényem-s (észeit ("'vel- lon kotetben t(")(n(")(il_iiil( Vegyük tovabba figyelembe azt :( l((")(("(tm(':nvt hogy egy or- sza!Y kozállapolni i(:'(((t ((((leklí'nlö komoly külföldiek _íel('nl('-k(-ny ((sze is elsősorban statisztikai évkönvvébez f(ndnl tz'iíékozla- tasért. Az i"(:(( lurlulnms (s ennek ((((-"f(le- lően lerier/mcs statisztikai évkönyv tehát már elso (ain'-zésre is amellett szól, hogy az országnak bel/erins Icözólefe van, amely- nek számszerű megfigyelés-("wet him/lám- nak magaslatán állú ctnlisztíkrlí szolgáin!

foglalkozik. Csekély terjedelmű évkönyv viszont első benyom'mkent ezzel ellenkező (.rtelnn'i kövukezteh'sekie nvuithal alapot.

Igaz ugyan hogy itt az egész (Évkönyv (')r-

1013

tékelése'nek csak némileg felii'leletes szem-

pontjáról van szó. Annyi azonban mégis nic-gállapitható, hogy a szomszédaival

szemben művelődési fölényre törekvő or- szág általában nem cselekszik helytelenül, ha statisztikai e'vkőnyvének már terjedel-

mében is kifejezésre óhajtja juttatniaköz—

állapotainak és egyúttal statisztika

ügyének szentelt figyelme rmérvét.

Jól vigyázzunk azonban, hogy ezen az 'úton téves következtetésekre ne ragadtas—

suk magunkat. Igen fonák tévedés lenne ugyanis a fenti gondolatsorból pl. azt következtetni'mk, hogy a statisztikai év- könyv terjcdelme az ország közéletének belterjességével és statisztikájának fejlő- dési fokával szükségszerűen egyenes arányban áll. Az évkönyv tm-jedelmének kérdését ugyanis elsősorban ()ly megfon- tolások döntik el, ((melyek az idevágó összefüggések lényegét mélyebben érintik, mint a most említett, alapjaban veve mégis csak' felületes szempont. Ily meg—

fontolás mindenekelőtt az. hogy az orsz./(:;

hivatalos statisztikája az évkönyvön ki—

viil milyen egyéb rendszeres kiadványo- kat tesz közzé és hogy ezek :( kiadványok tartalmilag miképpen viszonylanak az összefoglaló statisztikai év—könyvhöz. Ebben az értelemben úgy is mondhatnánk, hogy a statisztikai évkönyv nemcsak tartalmá- ban, hanem terjedelmében is mintegy függvénye az egyéb rendszeres kiadvá- nyoknnk. Minőt terjedelmesebb évkönyvet bocsát ki pl. Nagy-Britannia az_egész Brit Birodalomról és minél terjedo]mesebbek egyúttal c birodalom egyes tengerentúli részeinek külön statisztikai évkönyvci is, amelyek többé-kevésbbé részletesen fog—

lalkoznak az anyaországhoz való kapcso—

lataiknak számszerű bemutatásával, annál kisebb tartalommal és terjedelemben je- lenbet meg az Egyes lt Ix'irúlysz'ig statisz—

tikai évkönyve. Mas külföldi orszá'voklmn pedig éppen az (( l((")('iil().((':n_v (na-(yan'(zza

statisztikai óvkí'myvüknek viszonvlav cse-

kély terjedelmét, hogy fejlett hivatalos statisztikai szolgálatuk segítségével szamos rendszeres kiadványt tesznek közzé a köz—

állapotok legkülönbözőbb részteriileteire és részletkérdéseire vonatkozólag. aminek következtében összefoglaló statisztikai év- könyviik rövidebb áttekintő adatok köz- lésére szorítkozhat.

Anélkül, hogy e helyen egyenkint is foglalkoznunk kellene :( közkézen forgó magyar hivatalos és félhivatalos statiszti-

1014

SURÁNYI-UNGER TlVADAR

kai kiadványokkal, nagy általánosságban bízvást állapíthatjuk meg. hogy e kiadvá—

nyok mellett indoknllan bővíthcljük még Statisztikai Évkönyvünk tartalmát és meg—

felelően terjedelmét is. Hazai hivatalos statiszti'kz'mk jelenlegi fejlődési fokán az ily bővités még korántsem jelentene szük—

ségszerű és indokolatlan ismétléseket.

Nevezetesen az sem félő, hogy természe-l le'-nél fogva oda nem való anyaggal kel-

lene megtöltenüok az Évkönyvet, ha ter-

jedelmét lényegesen növelnénk. Ez az alábbiakból még közvetlenül is ki fog tűnni. Korántsem kellene tehát abba a hibába esnünk, hogy —— amint azt egy- néhány, csupan kezdetleges színvonalú hi—

vataIOs statisztikaval rendelkező, főleg tengerentúli országa./il látjuk —- pl. oda egyaltalan nem való térkép-, fénykép-.

abra— és szöveges anyag halmozásaval síillyessziik Évkönyviink színvonalat. '

A terjedelem növelésévrl szemben (tl- talaban nem helytálló érv az. hogy a vele.

kapcsolatos [őblilrlköl/sem!." letemesek szoktak lenni. lx'ézenl'elu'r'i ugyanis, hogy az Évkönyv közzététele —— amint azt már fentebb is kifejtettük — egyik legelőkelőbb feladata egész hivatalos statisztikai tevé- kenysr'vgünkne'k. Ha pedig a még teteme- sen is bővített te:"eclelnn'i Évkönyv több—

letköltségeit egyreszt az egész hivatalos statisztikai szolgálat költségeivel, nnisrészt pedig azoknak az erednu'niyelmek és tel—

jesítményeknek értékével hasonlítjuk ösz-

sze, amelyeket az Évkönyv közzétételétől

a belföldi és a külföldi közvéleménynek, valamint különösen az országgyűlés tag- jainak tájékoztatása terén várunk, akkor kiderül, hogy a költségekkel való takart"—

koskodús e vonatkozásban mindenképpen rossz gazdálkodást jelentene.

Többnyire indokoltabb ellenvetés az.

amely a statisztikai évkönyvek könny/ű Iwzelhclőségél félti túl nagyra növesztett terjedelmiiklől. Nyilva'mvak'), hogy e vo- natkozásban adott határokkal állunk szemben, amelyekre mindenképpen figye—

lemmel kell lennünk. Megfontolandó azonban, hogy a statisztikai évkönyvek helye —— marcsak merő remlelletésiikxnél fogva is —— altalaban a könyvespoleon, nem pedig úti, iskolai vagy irattaskaban van,":imi megint a nagyobb terjedelem lehetősége mellett szól. lla mégis célirá- nyosnak látszik a túl nagy külsö terjede- lem vagy a súly csökkentése, akkor meg- oldásként vékonyabb papíros alkalmazasa

jöhet tekintetbe itt azonban már nyilván oly alaki szempontról van szó, amely távo-

labb esik az Évkönyv tartalmi mérlegelésé-

től és amelyet éppen ezért a megfelelő ké-

sőbbi összefüggésben még érinteni fogunk.

Az idevágó többé—kevésbbé alaki érvek és ellenérvek összegezéséből kiderül, hogy

a Magyar Statisztikai Évkönyv terjedelme

--— amennyiben azt a tartalom is megki- vánja —— a jövőben még jelentékenyebb mértékben lesz növelhető, Hasonló 'követ- keztetésre kell jutnunk egyébként már akkor is, ha csupán felületes összehason—

lítást teszünk egyrészt a magyar és más- részt külföldi statisztikai évkönyvek kö-

zött. Ez az összehasonlítás azt mutatja.

hogy a második világháborút közvetlenül

megelőző években 1000 lapnál nagyobb

terjedelme nemcsak a német statisztikai évtkönyvne'k volt, hanem pl. —— ily nagy- sz'igi sorrendben — a Délal'rikai Únió, Kina, Kanada vagy Ausztralia statisztikai évkönyvének is. míg pl. Új-Zéland, Fran- ciaorszag. Bulgária vagy Mandzsúria év—

könyvének terjedelme BOD—4000 lap, a Szovjetúnió, Peru, Sziám, Algír. Olasz—

ország vagy Svájc évkönyvéé pedig 500—700 lap volt. Ez az összeállítás is egyrészt megint igazolja azt a fenti téte- liinket, hogy az egyes országok nagysága és évkönvviik terjedelme között gyakorla- tilag ugyancsak meddő lenne valamilyen következetes arányt keresnünk. Másrészt azonban ezen az alapon sem lenne elvi észrevétel tehető az ellen. ha a Magyar Statisztikai Évkönyv terjedelme, amely pl.

az 1932—1941. évtizedben kereken 240 és 480 lap között mozgott. a jelenlegi szedés- tükör megtartásával akar mínlcgy 700———

800 [annyira is dnzzadna. Ez a megalla- nítúsunk azonban egyelőre csupán a ter- jedelem gyarapításának elvi lehetőségére vonatkozik: hogy e gyarapításra tényleg mennyiben van szükség, az csak az

alabbi mérlegelésekliől fog kitűnni, ame-

lyek az Évkönyv egyes részeinek tartal—

mára vonatkoznak,

Ami az egyes részek szerin/i beosztást

illeti, a legfontOSabb követelmény, ame—

lyet az Évkönyvvcl szemben e téren tzi—

masztliatnnk, ahhogy szerkezeti felépítése is lehetőleg szilárd és hosszabb időn át

folytonos legyen. Az Évkönyv gyakorlati

használhatóságát ugyanis igen nagy mér- tékben veszélyeztetné. ha akár egyes ré.- szek szerinti beosztásan, akár pedig :!

részeken belüli szerkezetén gyakori vál-

STATmanAIÉVKÖNYV

toztatásoknt eszküzölm'nrk. Ez az eljárás ugyanis rendkívül megnehezítené az olyan hosszabb évekre viszatekintö idősoroknak és általában az olyan összefoglaló áttekin—

t'éseknek elkészítését, amelyek csak az Evkönyvnek esetleg számos kötetében foglalt adatok alapján állíthatók össze.

Azt a következtetést szűrhetjük tehát le, hogy az lívkönyv jelenlegi beosztásán lényegesebben változtatnunk csakis oly vonatkozásokban szabad, amelyekben azt igen nyonmtékos indokok teszik szüksé- gessé. Ahol viszont a változtatás csak úrnyalati ,előnyt jelentene, ott tanácsosabb meginni—adnunk a tudományos és gyakor—' lati lmsznúlnlban már többe—kevésbbé megszokott eddigi beosztás mellett. Föleg azt a körülményt kell megfontolnunk, hogya közélet újabb erös kilengéseiben az egyes t'ttalakulúsi folyamatok gyakorta csak átmonetieknek bíztmyulnatk es hogy lepergósiik után gyakorta törünk megint vissza :t korábbi állapotok rendszeréhez vagy általános szemlélete—hez. Nem csele- kedni-nk tehát helyesen, ha az Évkönyv általános beosztásában is túl gyorsan kö- vetnénk a közélet egyes területeire vonat- kozó felfogásunk esetleges bullámzását.

Ezen az uton ugyanis könnyen fordul- hatna elő, hogy az elsietett, idevágó vál—

toztatásokat ki'-sőbb megint meg keltette szüntetnünk ( esetleg ismét az Évkönyv előbbi beosz 'iboz kellene visszatérnünk.

Ily szemszögböl ajanlatos szemügyre vennünk az livkönyvnek azt az újabb be—

osztását, amely (pl. az 1941. évi kötetben er- vényesíti és amely szerint az egész tartalom a következő 5 részre oszlik: I. Terület, né- pesség es közege .ségügy. II. Szociális vi- szonyok. llI. Közg-a' lnsúg—i elet. IV. Köz- műveltseg, közoktatásügy és egyházi élet.

V. Állami és törvényliatósz'tgi élet. Nyilvánt—

való, hogy ez a boe" tás tküzúllapotnink egé—

szének stratisztiik át kívánja rendszerbe fogla—lni. Az itt atkahnnzott rendszer azon.

ban az észszerűseg síkján nem egészen

helytálló. Induljunk ki annak a vitathatat-

lan. ténynek hangsúlyozásából, hogy az or- szág uközállapotaina'k számszerű bemuta—

tása egyaránt terjed ki mind az egyéni, mind pedig a közösségi és a közületi élet legkülönlúizf'rhl) vonatkozásaira. E tekintet-

ben tehát helyes, ha az Évkönyv külön re!

sze foglalkozik azokkal a közületi átlapo—

tokkal, amelyekre nagyjában a jelenlegi V. rész vonatkozik. Helyes továbbá, hogy külön részeket szentelünk egyreszt az

1015

anyagi jólét, masreszt pedig a szellemi jólét

összefüggéseinek. llyikeppen a jelenlegi III.:

és IV. rész különállása is rindokolt. Kétség-

telenül helyes végül, hogy mielőtt a közületi ' eletnek által—ában, valamint az anyagi és a szellemi jólétre való törekvésnek statiszti-

kájáról szólunk, számszerűen tekintünk át

egynéhány olyan alapvető összefüggést,

amelynek ismerete egyaránt szükseges min- den egyéni, közösségi és közületi eletfolya—

mat megértéséhez. így indokolható neveze—

tesen az I. résznek, mint az egesz Évkönyv bevezető és alapvető részének különállása.

Korántsem ennyire egyszerű és egyol-

dalúan eldönthető kérdések-kel van dol-

gunk, ha a II. rész különt'tllt'tst'tnak indo- koltságát mérlegeljük. A nehezseget itt nem utolsó sorban a ,,szociálís viszonyok" kife- jezés sokrétű és megfelelően homályos ér- telme okozza. A kifejezés legtágabb értel-

mezésének alapján azt mondhatnánk, hogy végeredményben meg az egesz közületi eletre, valamint az anyagi és e szellemi jó—

lc't're vonatkozó összefüggések is szocialis, azaz társadalmi természetűek. Az ilyfajta, igen tág értelmezéssel azonban itt sem men- nénk sok-na. Ha az értelmet szűkítjük, nk- kor nagyjában két lehetőség előtt állunk.

Először azt tehetjük, hogy a tágabb ér- telmezésű társadalmi összefiiggesekből ki- hasitjuk azokat, amelyekkel a jelenlegi Év—

könyv I._ III., IV. és V. része foglalkozik és az ilyképpen még megmaradó összefüggése- Icet tekintjük szűkebb értelemben vett ,,tár-

sadalania'knak". Többé-kevésbbé ezt az útat

követi az Évkönyv jelenlegi rendszere, 'Ha azonban az így összeállított II. rész tartal- mát vizsgáljuk, .tkkor már első ránézésre is

kitűnik, hogy főleg a III., a IV. és az V.

rész tartalmával szemben csak mennyire elmosódott határai vannak. Más szóval: a jelenlegi Évkönyv II. részének csaknem va- lamennyi táblázatanál többe—kevésbbé in-

dokoltan merül fel az a kérdés, hogy tartal-

mánál fogva nem inkabb tartozik-e a köz- gazdasági, a művelődési vagy az általános

közületi statisztikához es hogy ennek kö- vetkeztében nem lenne-e jobban elhelyez- hető a III., IV. vagy az V. részben.

Masodszor abból a feltevésből indulhat-

námk ki, hogy a II. rész tartalmának tu- ladenkeppen egyeznie kellene azoknak az

összefüggéseknek statisztikai bemutatásá-

val, amelyekkel a mai értelemben vett tár-

sadalmi politika foglalkozik. Ha viszont

erre az álláspontra helyezkedünk, akkor tisztában kell lennünk azzal. hogy minden

1016 SURÁNYI-UNGER TIVADAR

helyesen felfogott társadalompolitikai tevé- kenység középpontjában —— közvetlenül vagy közvetve —— vagyon- és jövedclcmcl—

oszlásí törekvések állnak. A társadalmi po-

liti'ka valamiképpen nem ért egyet azzal a vagyon- és jövedeleineloszlási renddel, amely az újabb tőskegazdasági fejlődés során ki—

alakult. Ezért főleg az alsóbb és lész—ben a középső vagyon- és jövedelemeloszlási ré- tegeken is segíteni kíván. Eletszinvonalukat emelni igyekszik, hogy ezáltal'ls csökkentse a tőle egészségtelenül nagyoknak vélt társa- dalomgazdasági osztályki'ilönbségeket. Igaz, hogy a szellemi jólétgyarapítás eszközei is,

rendelkezésére állnak. Ezeknek az esz-kö—

zöknek alkalmazását azonban többnyire

vita nélkül és egyöntetűen a nn'ivelődési po-

litika körébe szoktuk utalni. Annál öntuda- tosabb'an alkalmazza azonban a társadahni politika az anyagi jólélgyaraplt-ás eszközeit,

amelyeknek segítségével a vagyon— és jöve-

delmneloszlási viszonyokat mm'ntositani kí-

vánja. Ha tehát e szemlélet alapjára helyezv- kcdünk, akkor kétségtelen, hogy a társa- dalmi politika célkitűzései mimlenetu-li'itt az anyagi jólétnek amaz (isszel'iiggéseil érintik.

amelyekkel az Évkönyvnek a közgazdasági életről szóló része foglalkozik. [lyképpena ..szoeiális viszonyok" stalzisztikz'ija is jól térne meg a Ill. rész keretében. Ami viszont be—

lőle mégsem kívánkozik oda, az akadály—

mimint lenne ollnlye7helö .iz livkönyv többi három részében.

E megoldással szemben ellenérvként fő—

leg az lenne felhozható, hogy a társadalmi politika újabb fejlődési fokán tetemes gya- korlati fontosságra emelkedett, hogy tárgy- köre egyre határozottablmn jegecesedik ki és hogy az iránta való fil—talános érdeklődés statisztikai vonatkozásban is növekvőbon van. Ily alapon nevezetesen az lenne köve- telhető, hogy a ,.szoeiális viszonyok" sta- tisztikája továbbra is az Évkönyv különálló részeként szerepeljen. Ez az ellenérv azon- ban nem helytálló. A szóbanforgó tárgykör

ugyanis többé-kevésbbé zárt egészként és

tetszésszerinli részletességgel mutatható be

akkoris, ha az Évkönyv ltl. részének lkere-

tében helyezzük el. Ezáltal a ,,szociális vi- szonyok" statisztikája még távolról sem forgácsolódna szét. Ellenkezőleg: az anyagi

jólét gyarapítására vonatkozó 'túlnymnó

zöme a III. részen belül nagyobb, külön fe—

jcrclkénl kedvezően lenne továbbfejleszt-

hető, mig egyik-másik szempontja értelem- szerüem jobb helyet italát—na az Évkönyv

többi részében. Főleg pedig megszűnne az

Évkönyv egész felépítésének az a gyengéje.

amely a határozatlan (ts-szétfolyó tartalmú jelenlegi I'l. résznek külön részként való

szerepeltetésében rejlik. Itt, melléke-

sen még azt a tényt is megemlíthet—

jük, hogy a táisadalmi viszonyok statisz- tiktja a méivadó külföldi statisztikai

év'könyvek zömében sem szerepel kü-

lön részként. Pedig korántsem mondható,

hogy a társadalmi-politikai tevékenységek—

nek a tekintetbejővő külföldi országok köz- életébcn csekélyebb jelentőséget tulajdoní-

t'a-naik, mint Magyarországon

_ Ilyképpen tehát a jelenleminél helyesebb

beosztásként az javasolható, hoyy az Év-

könyv a jelenlegi 5 rész helyett csak 4

részből álljon, amely részek itartahnilag

nagyjában megfelelnek a jelenlegi I., III., tv. és V. részeknek és amely új beosztás szerint a jelenlegi II. rész túlnyomó zöme a közgazdasági életről szóló részbeli külön fejezet'ként helyezkedik el. Az egész Év-

'ki'myv beosztása így kétségtelenül észsze—

rübbó és tömörebbé válna.

Megmaradhat-e az új beosztás 4 része je- lenlegi sorrendjében? Elvben helyesebb

lenne, ha a területről és a népességről szóló első rész után második helyen az állami és

törvényhatósági élet-nek szentelt rész követ—

keznék, mert ez a rész általánosabb össze- függésekkel foglalkozik, mint a 'többi kettö.

lly álláspontra különösen akkor kell he—

lyezvkedniink, ha a közületi élet összefüggé-

seinek fokozott jelentőséget tulajdonítunk

és nem követjük a túlságosan egyénieskedő felfogást. Az egyén érdekeit kidomborító

jóléti statisztika tehát csak a közületi élet

statisztikája után következne. A jóléti stn- tisztikán belül pedig mindenképpen vitat- ható, hogy—fontossági sorrendben—nninn lenne—e helyesebb először a szellemi jólétről, tehát a művelődési statisztikáról szólnunk és az anyagi jólét, azaz a gazdasági élet sta-

tisztikáját a vele e ,,ybekapesolto társadalmi

statisztikával együtt esnpz'mmásodik helyre

tennünk. Eredményként tehát az Évkönyv

új beosztásának 4 része a következő sor-

rendben helyezkedne el: I. Ter,iilct népes—

ség és közegészségügy — II. Állanii és tör- vényhatósági élet. —— Ill. Köznn'iveltség, közoktatásügy és egyházi élet. IV. *Köz- gazdasági élet. lndo'koltan vethető fel. azon-

ban az a kérdés is, hogy e sorrendi vál-toz-

tau'is előnyei felérnek—e a régi és megszo- kott sorrend felforgatásának hátrányaival.

Erre a kérdésre korántsem válaszolhatunk határozott igennel. Ha pl. 'társadalomböl-

STATISZTIKAI ÉVKÖNYV

1017

cseleti téren az egyéniosség (individualiz- mus), metafizikai tekintetben pedig az anyagiassúg (materializmus) álláspontjára helyezkedünk, .akkor a 4 rész jelenlegi sor-

rendjét feltétlenül helyesnek kell monda-

nunk, mert ez a sorrend az egyéni jólét vo- natkozásairól előbb szót, mint a közületi

életről és egyúttal az anyagi jólét statiszti-

káját is előbb tárgyalja, mint a szellemi jó' létét. Az pedig, hogy a közösségi és az esz-

ményies (idealisztikus) szemlélet helye-

sebb-e az egyénies es az anyagias felfogás-

nal, egyoldalú és végleges érvénnyel soha el nem dönthető vilagnezeti kérdés. Nem kö-

vetünk et tehát hibat, ha e tekintetben a megszokott eljárás mullvllí Icilurlúsl fonto, sabb érdeknek tekintjük és a jövőben is

megtartjuk a szt'tbawnt'orgt') 4 rész jelenltngi

sorrendjét.

Nngyjúlmn lmsunló z'nllz'lsponlot t'nglnl- hatunk el azzal a kérdéssel szemben, hogy e 4 rész címét mennyiben kellene megvál—

toz'tatnunk. Szorosan kapcsolódik ide egy- úttal az a további kérdés is, hogy az egyes fejczelclcrc vonatkozólag vmilyen nagyobb álcsoportosílúsokul keltette eszközülniink. E szoros kapcsolatra való tekintettel célirá- nyosnak látszik, hogy a két kérdésre egybe—

vont valaszt adjunk. Mivel a ,,szoeiúlis vi—

szonyok" statisztikajaban az Évkönyv már eddig is több egészségügyi vonatkozású táb- lázatot szerepeltetett ——- ilyenek pl. a beteg- ségi és a baleseti társadalmi biztosítás, a

balesetek vagy a inentt'iegytnületek statisz-

tikájának táblázatai —, targyilag indokol—

ható lenne, ha az egesz közegészségügyi sta- tisztikát az l. részből ide helyeznék út. Két- ségtelen azonban, hogy a közegészségügy- nek nemes—ak tz'n'sadatompolitikai és általá—

ban közgazdasági, hanem egyúttal igen nyomatékos közművelődési, söt altalanos

közületi vonatkozásai is vannak. Ezért

ajánlatos, hogy az 1. részt ne esonkítsuk meg. Ha pedig az itt nn'rrlegelt átcsoporto-

sitástól eltekintünk, akkor e rész címe is _a

jelenlegi maradhat: ,,Tcrűlct, népesség és

közegészségügy".

A társadalmi tudmnanyok mai fejlödési

fokán egyre vilagosablmn isnn-rjiik fel azo- kat a szoros kapcsolatokat, amelyek egy- részt a közgazdasági elet, másrészt pedig a közületi pénzügyek között fennállnak: a

közületi bevételeknek és kiadásoknak nin—

csen olyan mozzanata, amely ne érintené igen sokrétt'iena közgazdasági életet és a termelésnek, a forgalomnak, a jövedelemel- oszlásnak, valamint a tarsadalmi politiká-

nak általában nincsen olyan vonatkozása.

amelynek ne lenne többé—kevésbbé döntő.

befolyása a közületi pénzügyek alakulá-

sára. Igaz, hogy merőben alaki szempont—

ból az egész pénzügyi politika közületi te-

vékenység és hogy e tekintetben a közületi

élet 'megnyilvánutasának fogható fel. Ala—

kilag indokolt tehat az Évkönyv jelenlegi szerkezete, amely szerint az ,,áliami pénz—

ügy és adóstatisztikau tárgyköre az ,,allami

és törvényhatósági élet"—ről szóló rész liarf

nradik fejezeteként szerepel. Anyagilag

azonban kétségtelenül helyesebblenne, ha

e fejezetet a "közgazdasági élet"—rőt szóló

részbe tennők át, amelyet egyébként ——

fenti érvelésünk ertelmeben —— a ,,szociális viszonyok" fejezetével is bővíteni ajánlunk.

Az ilyképpen bővült új ll. rész főclméül te- hát a kt'ivet—kezt'i klln'tlkuzik: ,,It'özguzdnsúg, [nt/nzügyi ús hírmululmi poliliku". Ez így lü—

mt'n'ebb és értelem szerint is helyesebb.

mintha a főcímben közgazdasági életre, al- lami pénzügyre és a(lóstutisztiokara. vala- mint szociális viszonyokra utalnánk. Az adóstatisztika mindenképpen csak a pénz—

ügyi statisztika szerves részének tekinthető.

A ,,Közmú'ueltsc'g, közoktatásügy és egy- házi élet" cimen, amely a javasolt új beosz- tás szerint immár az liv'könyv III. részének eímévé válna, indokolatlan lenne vútoztat- nunk. Korántsem mondhatnók ugyanezt az új beosztás szerinti IV. részről. A jelen—

leg használatos "állami és törvényhatósági élet" elm azért nem fedi teljesen e rész tar- talmat, mert benne a megyei városok és a községek statisztikájáról is szó van. Foglal- milag helyesebb cim lenne tehát a követ- kező: ,,Közülctí élet". A kifejezés szabatos- ságanak előnye itt 'bűven felér a hétköznapi nyelvben való szokatlanságának hátrányá- v—al. E IV. rész első fejezeteként ajánlatos lesz megint felújítanunk a korábban már szerephez juttatott ,,'I'('irvénylioz:'is" című tárgykört. A második fejezet címeként egy.

szerűen "Közigazgatás" kínálkozik. a liai—

madiké pedig ,,.Io;.:szolgáltatás" maradhat.

A fentiek értelmében ez a rész nem terjedne mar ki a pénzügyre, mert az arról szóló fejezet a II. részbe kerül. Az új beosztás szerinti 4 rész címei tehát a kövebkezők:

I. Terület, népesség és közegészségügy. II.

Közgazdaság, pénzügy és társadalmi poli- tika. III. Közműveltsóg. közoktatásügy és egyházi élet. IV. Közületi élet. Az egyes ré- szekre az alábbiakban is már csak 0 címe—

ken fognntk utalni.

Az alábbiakból fog kiderülni nevezete—

1018

SURÁNYI—UNGER TIVADAR

sen még-az is, hogy az Évkönyv részeinek egymásköztí terjedelmi arányán célirá-

nyos lcnne-e 'tetemesebb változtatásokat

eszközölnünk. Ha Énkönyvíinket e szem—

pontból hasonlítjuk össze a mérvadó kül- földi évkönyvek—kel, akkor leginkább szem—

betiinő,kiilönbségke'nt általában azt állapít- hatjuk meg, hogy a Magyar Statisztikai Év- könyv viszonylng sok teret szentel a társa- dalmi , politikának, a 'közoktatásügynek és a jogszolgáltatásnak, amíg pl. a mezőgazda-

ságról és a pénzügyről szóló fejezetet, va—

lamint részben az egyéb gazdasági tar- talmú fejezeteket, továbbá a közigazgatási

tárgykört is e szempontból túlságosan mos-

tohán kezeli. Az Évkönyvnek fent javasolt

nagyobb —tcrjcdel.1nún belül a szóbanforgó arányosság érdekében kisebb-nagyobb vál-

toztatások kétségtelenül könnyeit lesznek

eszközölhetők. A társadalompolilikai tárgy-

kör ——- nagy gyakorlati horderejére való le-

kintettel —— új szenkezcti elhelyezésében is megtarthatja jelenlegi tcrjedelnn'n. lla vi- szont esetleg még tovább bövítenén—k, akkor e vonatkozásban célirz'tnyosnnk látszik majd valamivel takarékosabban eljárnunk, mint egyes egyéb részeknél, főleg pedig mint a szorosabb értelemben vett gazdasági fejeze- teknél. Ha tekintetbe vesszük, hogy a szel- lemi jótét statisztikája elvben legalább is egyenrangúan fontos az anyagi jólét statisz—

tikájávnl, akkor egyenesen büszkén kell el- könyvelniink azta tényt, hogy Évkönyvünk a közműveltségnck, n közoktatásügyne'k és az egyházi életnek már eddig is viszonylag hő teret adott. Nem lenne indokolt, hogy e viszonylagos előnyünkröt lemondjnnk. A továbbfejlesztés során tehát (: tárgykörre még megfelelően több figyelmet fordítha- tunk. A jogszolgáltatásról szóló fejezetet viszont nem ajánlatos jelenlegi terjedelntén túl növelnünk, mert további aprólékos rész- tetkérdésekre való kiterjesztéséről bízvást lemonrlhatunk. Esetleg még némileg knrtit-

hatjuk is. ilyképpen az egész Évkönyv java- solt terjedelméből a jövőben csak arányo—

san kisebb rész jutna rá. Az végül kétség-

telen, hogy a mezőgazdaságról és a pénz- iigyről szóló közléseket az Évkönyvben,

jelentékenyen bövíteniink kellene, amint- hogy egyéb gazdasági fejezeteket és föleg még a közigazgatási tárgykört is viszony- lag nagy mértékben kellene továbbfejlesz- tenünk. A gazdasági fejezetek gyarapítására

vonatkozó javaslat korántsem jelent egyol—

dalúan anyagias állásfoglnlz'tst. Csupán an-

nak a világos felismerésnek jegyében jár,

hogy a gazdasági összefüggéseknek az egész közéleti fejlődésben újabban csaknem kézzelfoghatóan egyre nagyobb súlyuk van.

Ezeknek az egyes évkönyv? részek ter-

jedelmét érintő javaslatoknak azonban csak pán kereti értelmük lehet: hangsúlyoznunk kell, hogy e keretek tényleges betöltésének mérve csak attól függhet, hogy az egyes szóbnnftyrgó tárgyköröluw'il —— közállapo- taink (is nevezetesen hivatalos st.:llisztikt'tnk mindenkori fejlödési fokához sképest —— rmi- lyen és mennyi mondanivalónk van.

Röviden érintenünk kell itt még egy,

esetleg az Évkönyv élére kerülő általános rész 'lehetőségének kérdését is. Évköny—

vünk e téren korábban tett már kezdetné—

nyező lépést. Még az 1040. évi kötetben is a területről, a népességről és'a köz- egészségügyről szóló tárgykör előtt, 1.

részként. az ,,Eghajlnti jelenségek"-n'ől szóló táblázatok szerepeltek. Idevágó kül- földi példák nyomán felmerülhet az a gondolat, hogy ezt a részt általánosabb

jellegű bevezető részként építsük ki. Ke.-

reteibe sorolhatnánk nevezetesen és még az éghajlati jelenségek elé helyezhetnénk

az ország földrajzi leli-ásáról szóló al-

fejezetet is. Az éghajlati jelenségeket követőleg pedig esetleg általános esemény- naplót közölhetnénk a szóbanforgó évre vonatkozólag. Az általános résznek így kialakuló három fejezete esetleg megtold- ható lenne még egy negyedikkel. amely célszerü összeállításban az egész Évkönyv egynéhány legfontosabb összefoglaló és áttekintő adatát lartnlnutzná. Bármeny- nyire is tetszetős azonban egy ily külön- álló általános rész gondolata és bármeny- nyire is el kell róla ismernünk, hogy az Évkönyv népszerűsítésének valószínűleg előnyére válna, sznkszempontln')! mégis ellene kell állást foglalnunk. Itt ugyanis a _népszcrűsités érdekében részben már oly eszközökhöz folyamodnánk, amelyek nem

jól férnek meg a Magyar Statisztikai Év-

könyv szakszerűségének a jövöben is fenntartandó magas szinvonalával. Erre a

szempontra egyébként alább, az alaki továbbfejlesztés kapcsán, vissza fogunk

még térni.

' Ha a kérdést közelebbről vesszük szemügyre, akkor kiderül, hogy egy ily általános rész említett fejezeteinek tartal—

mát előnyösebben, célirányosabhan és a szakszerűség síkján is helyesebben oszt—

hatjuk fel az Évkönyv fentemlített négy

része között. A földrajzi leírásnak tárgyi

STATISZTIKAI ÉVKÖNYV

szempontból változatlanul jó helye van az I. részben, a területről szóló táblázatok előtt. Az ég'hajlali jelenségek elsősorban és túlnyomórészt a mezőgazdaságot ér—

deklik, miért is a róluk szóló táblázatok a második részbe,

szóló fejezet élére kivánkoznak. Vitat- ható. hogy egy eseménynapló adatai egy- általán felveend'ők-e az Évkönyvbe.

Hiszen itt javarészt 'korántsem számszerű adatokról és nekik megfelelő mennyiségi összefüggésekről van szó, mint az Év- könyv egyéb tartalmánál. A fontosa'knak elismert és feltüntetett esenn'myek kivá- lasztász'mál a minőségi mérlegelésnck oly szempontjai érvényesülhetnek, amelyek gyakorta csak vajmi ingatag alapon áll—

nak. Még ha túl is tesszük magunkat ezen az aggályon és ese.!m-nynaplűszerű ada—

toknak az liívki'vnvvlu- való lit—iktatási"?!

határozzuk el magunkat. akkor is komo- lvabban és szakszerűbben járunk el, ha az Évkönyv négy részének tárgyköre szerint csoportosítjuk és külön—külön. 'a megfelelö

részek élén iközöljiik őket. így a tartal—

makkal kapcsolatos statisztikai tábláza- tokhoz is közelebb kerülnek. Nagyjában hasonló álláspontra ln-lyezlu'dlwtünk vé—

gül az őssw/onlnhí és líllr'kiulé' "(ln/ol:

közlésére vonatlwzólag. Szakszemponllu'n itt is többre _intnnk és a felesleges ismét- léseket is 'kiinm'ebben kerülhetjük el, ha tárgyilag felosztjuk ('s ugyancsak az Év- könyv négy részének élén —— esetleg az eseménynapló adatai után —— tesszük őket közzé. _Ezzel azonban még nem mondjuk

azt. hogy az ilyfajta összefoglaló adatok-

nak az Évkönyvbe való felvétele minden- képpen szükségesnek látszik. Kétségtelen

viszont. hogy itt is az Évkönyv szélesebb

körökben való használhatóságát és így népszerűsítését is nem csekély mértékben fokozni alkalmas lehetőségről van szó.

Ila most még röviden sorra vcssziik az

egyes évfkönyvi részek tartalmi tovább- fejlesztésére vonatkozó legfontosabb és legáltalz'mosabb szempontokat, akkor ——

megint az 1941. évi kötel alapján -— meg- állapíthatjuk, hogy a "Tr-rület, népesség és közegészségügy" című I. résznek mind keretei, mind pedig beosztása a jövőben is célirányosan lesznek megtarthatók.

A ,,Terl'ílct és (illő népességmcímíi fejezet élén szereplő földrajzi leirás helyesen lenne kiegészíthető egynéhány oly táblá- zattal, amely pl. a folyók hosszára, a hegycsúcsok magasagara stb. vonatkozik.

a 'mezőgazdasz'igrót -

1019

Az álló népességről szóló táblázatoknál (illatában megszívlelendő volna. hogy az lívkönyv egyes köteteibc'n nagyobb egy- öntetűséget alkalmazzunk a mindenkori utolsó népszámlálás adatainak közlése körül és hogy csak ezt a több éven át megtartandó alapanyagot egészítsük ki a mindenkori legújabb feldolgozási eredmé-

nydkkel. Kívánatos lenne továbbá, hogy a_

városi és a vidéki népesség szerinti meg—

kiilönböztetésnek több figyelmet szentel- jiin'k. A Trianon előtti Nagy-Magyaroszág népességi adatainak állandó közlését sem

szabad cllxanyagolnunk. Helyes lenne azon- kivül. ha nagyobb mértékben közölnénk továbbvezetett vagy továbbtrt (extrapolált)

adatsorokat, aminthogy az időközi orszá- gos népösszeírúsok, a helyi adatgyűjtések és a népességnyilvántartasi adatok is na- gyobb nn'n'lékben jnlbatm'inak szóhoz.

A .,Né/nrsmlésl nio:ynlo:n"-rút szóló táblázatokat tanácsos lenne —— pl. a ha- lalndósági és az élotkoraxlatokra vonat- kozólag —— fokozott összhangba hoz—

nunk az álló népességről közölt anyaggal.

Azonkivül termékenyen lehetne e fejezetet továbbépitenünk föleg még különböző oksági és kon—csoportokra vonatkozó ada- tok szakszerű cgybcfűzésével (kombiná- ciójával). A vándorlási statisztikánúl a hosszab!) időre, is visszatekintő táblázatok közlése különösen fontos.

A ,,It'özcgészségügy"-rőt szóló fejezetet viszont igen ajánlatos lenne kiegészíte—

niin'k pl. azokkal az adatokkal, amelyeket a M. Kir. Országos Közegészségügyi Inté—

zet (s a Székesfővárosi Tisztifőorvosi Hi-

vatal révén a zöldkeresztcs egészségvéde- lemből,- illetve a budapesti szakvédelmi munkából lehetne meríteni. Javasolható,

hogy a belterjesebben' kiépítendő kór-

házi statisztikáról és az orvosi kamara összetételéről, valamint működéséről is iktassunfk' be. egynéhány táblázatot. Fen- tebb már utaltunk arra a körülményre,

hogy az 1941. évi Évkönyv ,,Szociális viszonyok" című részében több oly táblá—

zatot közöl, amely elsősorban közegészség- ügyi vonatkozásá. Ix'ívánatox lennc, hogy e táblázatokat a jövőben már a "közegész- ségügyi fejezet kereteibe illesszük.

A javasolt új II. rész, amelynek címe

"Közgazdasági, pénzügy és társadalmi po—

litika", már fejezetek szerinti becsztásában is gyökeresebb változtatásokra és kiegészi- tésre szorul. Ez az új rész, amint már cí- méből is közvetlenül adódik, célszerűen a

1020

SU RÁNYl—UNGER TIVADAR

következő 3 fejezetre oszlik: l. Közgazda- ság.;2. Pénzügy. 3. Társadalmi politika.

A közgazdaságrál szóló fejezet általá—

nos tartalmi felépítésében megfelel az Ev-

könyv 1941. kötete "Közgazdasági élet"

címü, II. részének. 13 rész jelenleg a követ-

kező 9 fejezetből áll: A) Östermelés. B) Bányászat ós kohászat. C) Ipar és kereske—

delem. D) Átalakulás. E) Külkereske- delmi forgalom. F) Közlekedés. G) Pénz és

hitel. H) Biztosításügy. l) Tüzkárok.— Ha e felosztást a közgazdasági összefüggések tudományosan általában elfoglalt rendsze- rének szemszögéből nézz—ük, akkor több kifogást kell mnelnünk ellene. ,,Österme- lés" cím helyett helyesebb :! "Mezőgazda- súg" ebtevezés, mert őslernteléscn bányá- szatot is értünk,_ ez pedig a következő cím—

bon a kohászu-tlal együtt szerepel. Nem helyes az ipart és a kereskedelmet ——t"rtsd:

u ln:lkerrskedelmut — egy fejezetbe össze—

foglalnunk, a küIkerosluwlelmi forgalmat pedig külön fejezetben szerepeltetniink, mert a belkereskedeln-m közelebbről kap- csolatos a külkereskedelenmn-l,. mint az ipara—tail. Az átalakulást sorrendi szempont- ból nem célirányos a belkereskedelem és 'a kiilkereskedelmn között lín'gyalnunk, mert az átalakulás korántsmn csupán a keres- kedelmet érdeklő, hanem oly folyamat, amelynek sokirányú befolyása van a köz—

gazdasági élet egészére és amelyet éppen ezért a termelési és at forgalmi Összefüggé—

sek után, tehát a közgazdasági statisztika végefelé ajánlatos elhelyeznünk. A bíz—to—

sitásügy, amelyet a hilelintózetelmek egyik

válfaja, a biztosílt'wállolzvtok a hitelügyle- tek egyik válfajának, a biztosítási ügyle- teknek révén bonyolítanak le. helyesebben a pénzről és a hitelről szóló tárgykör kere—

tében, nem pedig azzal egyenrangt'i tárgy—

körkónt szerepeltethető. Végül a tüzkárok

sem érdemelnek ebben az összefüggésben külön fejezetet, hanem a tt'izbiztosítással ésaz egész biztosításüggyel együtt belye- sebbcn illeszthetők be a pénzről fós a hitel- ről szóló fejezetbe. Külön tz'n'gykörkónt kell majd viszont megint ide felvenni a fo- gyasztást, amely mint ilyen az Évkönyv korábbi kötielciben már szerepelt és amely a jövőben megúnt fokozott figyelmet fog

érdemelni. Külön tárgykör kereteben lesz kívánatos továbbá foglalkoznunk még

azokkal a közgazdasági mérlegekkel és

egyéb összegezésekkel is, amelyeket a gaz- daságstatisztika mai fejlödési fokú-n már

egyre behatóbban vizsgál és amelyeknek

tartalmára alább meg vissza fogunk térni.

Ha tehát ilyképpen a kilences beosztást megtartjuk, akkor ez új ,,Közgazdaság"

című fejezetet a fenti szempontok alapján

a következő 9 alfejezetre cent-ényes tagol-

nunk: A) Mezőgazdaság. B) Bányászat és kohászat. C) Ipar. D) Kereskedelem. E) Közlekedés. F) Pénz és hitel. G) Áu'alaku- lás. H) Fogyasztás. I) Köz-gazdasági mérle—

gek és összegezések.

Ami e 9 alfejezet közül az elsőt illeti, már fentebb is hangsúlyoztuk, hogy a nwzőgazduság összefüggéseinek az Év—

könyvben a jelenleginél jóval nagyobb tvr-

jedelmet lenne kívánatos adnunk. Igaz,

hogy pl. az 1941. évi kötet föleg-azért nyil-balta meg oly erősen az ,,őstennelés"—

ről, azaz a mezőgazdaságról szóló mon- daniwrlója'nt, mert mint a nnúsodik vilag- ln'ilmn'iban akkor Jnúrr közvetlenül részt—

vevő ország mi sem közölheltük többé azokat. a mezőgazdasági adatokat, ame- lyekből az ellenség.; háborús gazdasági erő-

kifejlúsíink (poteneic'tlisunk) múrvére köz—

vetleníil lkövetkezlethetne. Annál inkább kell azonban majd ;; háború befejezte után arra törekednünk, hogy .az Évkönyvnek ezt az egész, gazdasági életünk szempontjá—

ból annyira fontos al'fejezetet lendületesen építsük ki. Amint már fentebb is mondtuk, az éghajlati jelensegek statisztikáját ide kívánatos :ttxltelyeznünk és egyúttal az egesz alfejezet élére tennünk. A mezőgaz-

daság tulajdoni viszonyainak lwnmtatz'isá—

nált célirányos lenne, ha a trianoni terüle- ten kívül az 1938—41. évi országgyarapo-

dús során visszakapott területek birtok-

megoszlásúl is tüzetesen bemutatznók és ha külön táblázatokban szi'nuolm'mk be

nemcsak az Országos Földbirtokt'cndező Bíróság tevékenységének, hanem az újabb

telepítésnek és egyéb földbirtokrondezés-

nek eredményeiről is. A megművelt föld

adata-inak kapcsán—ős egyúttal meg több

alabbi tételnél is —— tüzetesebben kellene

figyelembe vennünk az 1935. Évi üzem—

slati-sztikai felvétel eredményeit, aminthogy a mazt'igazdasúgi nmnknerők tekintetében az 1937. évi munkabérstatlsztikai felvétel.

a mezőgazdasági gépesilósre vonatkozólag pedig az 1925. évi traktor-4 (es szúntógép- összeírás, valamint a Földművelésügyi

Minisztériumtól 1942-ben kezdeményezett n-ra—ló- és kaszálógépöszeírás adatait is bö-

vebben ki kellene aknáznúnk. 'A talajerő—

fenntan'tás tárgykörében a trágyázott torii- letre vonatkozó táblázaton kívül jó lenne

srAnsanAiÉVKöNYv

tájékoztatást nyujta-nunk a műtrágya-

hasznátlatrél is, amelynél legalább a gyár- tási és a behozatali adatokra támaszkod- hatniánk. A mezőgazdasági termelés tekin-

tetében a földművelési adatokat a jövőben

ne korlátozzuk a 7 főtennónyre és a. do- hányra, hanem lehetőleg terjesszük ki őket a többi ipari növényekre, a növény-

npagvalcra és az egyéb idevágó termé- nyekire is. Az állattenyésztési táblázatok- nál az 1935. évi tojástermolt'xsi, az 1989.

évi baromfiállorinányi és az 1942. évi állat-

slaliszlikai l'elva'ttrlokln'il böven kellem-, adatokat közölniink. Az ertlűgazdálkodás- nál szintén a visszavsalult területek ide- vágó viszonyainak, a kertészeti termékek- nél pedig a tiyiimölestt-rntelők Országos Egyesülete lnmslt'wt-im-k behatol-l) figyu-—

lelnlmvótcle lt'llllt' a_jz'mlalus. A tögaulnsá- gokra vonatkozólag az 1935. évi adatok lennének jól felliaszmilhntók. A termés- ercdményok folcoztsánaik tárgyalász'mál lie- lyes lenne nkitérniink az Országos Öntözés- ügyi Hivatal. valamint a mezőgazdasági kutató intézetek és a kísérletiigyi tevékeny- ség eredményeinek számszerű méltatására.

A mezőgazdasági készletgazdálkodásnál a szt'ekestövárOS tát-házainak és hűlt'iln'izainak adatait, a mezőgazdasági hitelnél az adós- ságokra vonatkozó újabb adatokat, a mező- gazdasági jövedelmezőség kérdésénél a Szé-

kesfővárosi Statisztikai Hivatal ésa Magyar

Gazdaságlmlaló lnle'zet idevágó közléseit, az iizemkölLségszámításnál az OMGl'Z adat—

gyűjtésének eredményeit, a l'öklhaszonbór-

letek statiszrtikája'mz'il pedig a Földmívelés- ügyi Minisztérium nyilvántartásait kellene

az Évkönyvben is fokozott terjedelemben

közölnünk. Érdemes lenne továbbá még a

mezőgazdasági kamarák és az ánnentesítő

társulatok működésére vonatkozólag is egy-

néhány táblázatot beixktatnunk,

Mivel a lnlnyríxzulm és til kohászalm, valamint az iparra vonatkozólag az Év- könyv továbbt'ejlesztése tekintetében egy- máshoz messzemenően hasonló szempontok állnak előtérben, célirányosnak látszik, hogy e két alfejezotröl 'it—t ogybet'oglalóan szól—

jnnk. Előre kell bocsátannnk, hogy az ipart tárgyaló alfejezetnek kívánatos—célszerű csoportosításban — egyaránt kiterjeszked- nie a gyáriparra és a vele együtt áttekin- tendő építőiparra, valamint a kézműiparra és a rháziiparra is. Ezeknél az ipari ágaza- toknál, csa-kúgy, mint a ln'myászatnál ésa kohászatnál, ajánlatos tenne a foglalkozta- tásna'k és a termelési tm'jntlelmnnck (voln—

1021

men-nek), valamint a teljesitőképesség nö-

vekedésének és kihasználásának mérvéröl

korszerü statisztikai számítások segítségével megállapított és az eddigieknél különböző

részletei-kben is behatóbban kimunkált jel—

zőszámokat (indexeket) 'közölnünk. Vala- mennyiük tekintetében ajánlatos lenne to-

vábbá, ha a közlendő táblázatok a következő vonatkozásokban is tájékoztatást, illetőleg megkülönböztetési lehetőséget nyujtaná- nak: a termékeknek termelési (beruházási) és fogyaszási javak szerinti szétválasz-

tása, a tiszta (netto) 'teiunelési értékek fek

tüntetése, a nn'iszaki haladás, nevezetesen

pedig az észszeriisílós (racionalizálás), a szabványosítás (standardizt'ilás)és a gépe-

síte's (mechanizálás) haladása, valamint az országnak ily szempontból fontos tájai szc- rinli település l'n-jlí'nlése. .lavasolli—alt'i tn- vábbá, hogy a jövőben az Évkönyv is foko- zott figyelmet tordítson a képviseleti mód- szer szerint megejtett havi gyáripari felvé—

tel fontosabb és célszerűen összesített ered—

ményeire, a közüzemi temetésre annak sa- já-tos szempontjai szerint, az Iparügyi 'Mi- nisztérinm Akartellstatisztikájz'mak bányá—

szall és ipari részére, ugyane minisztérium közszállitási kimutatásainak bányászati és ipari vonatkozásaira, az évente kiadott iparjogosítványokra, az ipari kísérletügy eredményeire, a Magyar Szabványügyi ln' tézet tevékenységére, a bányászati és az ipari termelés rendelkezésére álló linérnökök liivatási viszonyaira és általában a Mérnöki

Kamara imiilu'idt'esúre, a különböző irányú mű- és póta-nyaggyártásra, az iparfejlesztés

terén. eszközölt közületi kiadásokra, vala—

mint a bányászati, .a (kohászati és az ipari részvénytársaságok működésére, amelynek

adatai e célból az általános részvénytársa- sági statisztika eredményeiből választandók

ki. Hasznos lenne végül, ha megfelelő táb—

lázatokat közölnénk az üzemek összponto- sitásának (koncentrációjának) haladz'lsára, a tőkeigényesség és a munkaigényesség mérvére, valamint a felhasznált nyersanya- gok származási helyére vonatlkozólag és ha minél pontosabban, minél világosabban ha- Lárolnók el egymástól a gyáripart, a kéz- műipart és a háziipart. A középipari üze- mek statisztikájának közbeiktatása vala- mennyi idevágó táblázatnak kétségtelenül előnve're válna.

Miként a mezőgazdaságról, abányászat- ról és a koluiszatról, valamint az iparról

szóló tárgykörökre, úgy a kereskedelemmel

Foglalkozó alfejezetre és az Évkönyv még

1022

SU RÁNYl—UNGER TIVADAR

alább tárgyalandó egyeb részeire vona-lko-

zólag is kézenfekvő, hogy továbbfejleszté-

sük a masodik vilz'ighalmrt'i befejezte lllt'l'll főleg azokra a tablazatokra nézve lesz fon- tos és sürgős, amelyeket a háború folyamán megjelent kötetekben éppen a háborús ti- toktartásra való tekintettel kellett elhagy- nunk vagy legalább is erősen knrtítanunk.

Ez pedig azt jelenti, hogy a kereskedelem- ről szóló alfejezet akkor megint az Évkönyv egyik legtcrjedelmesebb szakasz-[lva fog bő—

vülni. Két alcímre kell majd tagolódnia, amelyek külön-külön foglalkoznak a belke—

reskedelem és a külkereskedelem statiszti—

kajával.

. A belkereskedelmi aleimbe kerülnek a jelenlegi Evkönyv ,,lpar és kereskedelem"

című fejezetének kereskedelmi vonatko- zású táblázatai, így pl. a keresia—delmi es iparkaman'ikra, valamint a mertekhitelesí- tésre (:s a hordójelzésre vonatkozó tablaza—

tok. Ugyancsak itt helyezhetők el a resz- vénytítrsasagok es a korlátolt felelősségű társaságok altalanos adatai is. Cóliranvos továbbá, hogy ezt az alcímet, különösen a félig vagy egészen közületi kereskedelmi egykezek tevékenységére és ———- ha "majd lity—

nemű felvételek is kellő színvonalon állnak.

t'endelkezésiinkre— az egyeni kis- és nagykereskedelmin működésére vonatkozó adatokkal is kiegészítsük. A kereskedelmi szövetkezetek, a nagyaruhazak és az egyéb _nagyiizemű kiskereskedelem statisztikája itt különös figyelmet fog érdemelni. '

A külkereskedelemmel foglalkozó al—

címben a már korábban is szerepelt tábla—

zatok külömböző irímyú kiegészítésem kivül kétségtelenül érdekes lesz tüzetesebb vizs—

galat tárgyává tennünk azt a kérdést, hogy közvetlenül a második világháború előtt és

azután (: háború folyamán is miképpen fej.

lődött ki a nagyobb és fontosabb tel-gazda—

sági alakulatoknak egyrészt belső, de azért nemzetközi-nek tekintemlő, másrészt pedig külső, azaz a többi tórgazdasz'lgokkal lebonyolított kereskedelmi forgalma. Nyil- vánvaló, hogy ebből a túrgykörből ide csak

a magyar kiilkeroskedelemre vonatkozó

adatok kívzinkoznak, míg a többi ilynemű táblázat helye a nemzetközi adatokkal fog—

lalkozó függelékben van, amelyről alz'ibb

még bővebben is szó lesz.

AIcöchIcerIésről szóló alfejczctelismeg—

felelően kell majd tagnlnunk a közúti halo—

zat, a vasúthálózat, a hajózás, a légiforga- lom, valamint a posta, a távíró, a távbe- szélő és rádiószolgálat 5 alcíme szerint, Ha-

todik alcí'mként a vendégforgalmn statiszti—

kája kivankozik ide. Ami az egyes- alcímek terjedelmének egymásközti arányát illeti, a közúti hálózatról, a vasúti hálózatról, vala- mint a postáról, a távíróról és a távbeszélő- ről az livkönyvben már eddigelé is viszony- lag eleget szóltunk. Az eddiginél tetemesen nagyobb terjedelemben !kell azonban majd foglalkoznunk a légiforgalom kérdéseivel, a hajózási alcímen belül a duna—tengeri ha jó- zással és az ötödik alcímben a rádiószolgá- lattal is. Ez a javaslat bővebb indokolás-ra nem szorul, mert itt a közlekedésnek oly ágazatairól van szó, amelyeknek rohamo- safbb fejlődése éppen csak az utóbbi évek

folyamán következett be. A *közlokedósi'al-

fejezetből viszont elbagyandők azok a láb—

lázatok, amelyeket itt korábban a közleke- dási baleseteki'c vonatkozólag közöttünk. l':

ill-llllu'tlllltlk-tll a fentebb már tárgyalt köz- egészségügyi fejezetbe ajánlatos áthelyez—

nünck. Ami végül a vendégforgalmi alcímet illeti, nem vitás, hogy azt tárgyánál fogva legjobban a közleketlésügyi alfejezetben tudjuk elhelyezni. 'l'ablúzataizban egyaránt;

kell majd i'tltekinteniin'k a budapesti és a vidéki, nevezetesen pedig a nagyobb videki wirosi es fiirdőltelyi vemlt'rgforgaltmat,asze- rint, hogy belföldi vagy külföldi vendegek-

ről van-e szó. Főleg a ktilfíttttről'értkező

vendégeknel ajánlatos meg külön táblázato- kat közölnünk arról is, 'hogy milyen orszag—

bót származna-k, hogy milyen közlekedési eszközökön, érkeztek hozzánk és hogy meny-

nyi időt töltöttek el llálllhtk. A vendégforga-

lom kapcsán érdemes még további tábláza-

tokban a Budapesti Nemzetközi Áruminta-

vásár, a Budapesti Mezőgazdasági Kiállítás

ós Állatvásár, a Budapesti Öszi bakbcren—

dezési Vásár, a Szegedi Ipari Vásár, vala—

mint az esetleges egyéb fontosabb minta-

vásárok és kiállítások statisztikajával is foglalkozunk. Hasznos lehet még, ha a szál—

todátknak, a penzióknak és a turistaházak- nak, valamint ezek férőhelyeinek statiszti- káját is áttekintjük.

Noha a pénz és a hitel tárgyköréről az

Évkönyv már eddig is viszonylag igen részletesen és alaposan kimunkált. táblá- zatokat között, ezeknek is meg többféle vonatkozásban való továbbfejlesztése ajan-

latos. így pl. a fizetési forgalomnál a

bankjegy—, az átírási, a csekk- és az elszá- molási forgalom havi adatait is behatób—

ban kellene megvilágítanunk. Cétirányos további kiegésztltésként még a következő szempontok kínálkoznak: a külföldi vál—

STATBZNKAIÉVKÖNYV

1023

tók és pénznemek felárral számitott ár- folyamainak és egyes külföldi fizetési mó- dozataiunknak táblázatos közlése; a hitel—

intézetek szervezeti felépítésére, mérleg- adataira és fontosabb iizletágaira vonat- kozó összeállttásoknál a Nemzeti Bank és a Postamkarékpenztár megfelelő adatainak bekapcsolása, hogy ezáltal valóban egysé- ges szemlélethez jussunk; egyes fontosabb hitelügyleteknek a vezető hitelintézetek szerinti részletezése és főleg a tőkepiac különböző folyamatainak az eddiginél lé- nyegesen behatóbb figyelembevétele. Ez utóbbi területen különösen a részvények és a kötvények átlagos :irl'olyainertéltéröl, hozamukrél és a kilmt'sz'ltási tevékenység alakulz'isín'él, a részvétnlz"sasági alapítá—

sokról, a tőkeemeli'wekn'it. lovát—lni 'il különböző kiiziileti kilnuzsáti'isokról kel- lene rés' etesebh táblázatokat közülniink.

Nemzetközi követeléseink és tartozásain részletezése is idetartozik, noha összegező.

mérlegszerű szembeállításuk későbbi feje—

zetbe tkc'riil. E közlések heiktatásának ló- nyeges előfeltétele, hogy általa nemzetközi gazdasági vagy hatalompolitikai érdekeink sérelmet ne szenvedjenek. A pénzről és a hitelről szóló tárgykörbe az Évkönyv, kii- lőnőson korábbi köleteiben, olyada-tokat is felvett, amelyek viszonylag csak kevésbbé fontosak. Ilyenek pl. a Budapesti Áru- és

lírték'tőzsde, a Magyar Nemzeti Bank vagy az Állami Árverési Csarnok amaz ügy—

leteire vonatkozó táblázatdk, amelyek nem- leigazdasági szempontból csa'k' csekélyebb figyelmet érdemelnek. llelyszt'ike esetén ezek a táblázatok elliagvhatók lesznek. Ha azonban tekintettel vagyunk az Évkönyv terjedelmének fentemlített növelési lehető—

ségeire, akkor -— esetleges célszerű kurti- tásokkal —-—- ezek a táblázatok is meghagy—

hatók. Nagyjáhau hasonló álláspontra kell helvez'keduünk a hizlosításiigvri'il és a tűz—

károkról szóló táblázatokkal szemben, ame—

lyekről már fentebb inegz'illapítottuk, hogy szintén a pénzzel és a hitellel foglalkozó alfejezetbe kellene tartozniok. Azt pl. ér-

dekes lenne még tagozó és vonatkozó vi—

szonyszá'mokkal is megvilágítanunk, hogy a biztositásügynek a nemzeti tőkeképződés szempontjából mektkora jelentősége van.

Fontoljuk meg azonban, hogy az Ev'könyv- nek pl. 1941. évi kötete a biztosításügyet és a tűzkárokat kl). ugyanakkora terjede—

lemben tárgyalja, mint a mezőgazdaságot, a bányászatot és, a kohászatot, valamint az ipart és a kereskedelmet együttvéve. Ily-

képpen további részletezést itt sem szabad

ajánlanunk. Nyilvánvaló, hogy a javasolt

újítások alapján az egész pénz- és hitet- ügyi alfejezetnek fokozottabb mértékben kellene a Magyar Kir. Központi Statiszti- kai Hivatalon lkívüli közlésekre, így neve- zetesen a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Kir. Postalakarékpénztár, a Budapesti Le- számoló Egylet, a Budapesti Giró— és Pénz- tárcgylet, a Magyar Gazdaságkutató Inté-

zet, "a Budapesti Áru- és Értéktőzsde, a Pénzintézeti Központ, valamint egyéb ki-

emelkedő pénzintézeteink adataira támasz—

kodnia.

Az (ira/ukulásról szóló alt'ejezetet azért kívánatos sorrendben mindjárt a pénzzel és hitellel foglalkozó alfejezet mögé he—

vazniink. mert a kettő között —— egyrészt a forgalomban levő pénz mennyisége és forgási sebességehmásrészt pedig az ál—

talános árszínvonal magassága között fenn—

álló közvetlen kölcsönhatások réven —— kii—

lőnöscn szoros kapcsolat állapítható meg.

Az Évkönyv továbbépítésének itt abból a sajnálatos tényből kell kiindulnia. hogy az áralakulással foglalkozó fejezet eddigelé igen satnya volt. A jövőben való kibőví—

tése különösen az élelmiszerz'n'ak vonatko—

zásában könnyű, mert a Székesfővárosi Vásárolk c's Vásárcsarnokok Igazgatósága igen bő idevágó anyagot tesz közzé, amely- ből a legfontosabb árcsoportok tekinteté- ben az Év'könyvbe felveendő hóvégi ada—

tok akadálytalanul állítható'k össze. Igen kívánatos lenne azonban, ha az ország egyéb részeiből is megfelelő adatok lenné- nek közzétehető—k és ha ezeket azután tá- jankint szakszerűen tagolva csoportosíta- nánk. Az egyes áresoportoknz'il tüzetesen keltene megjelölni, hogy mily nagykeres- kedelmi. vagy rkiskereskedelmi forrásból származnak. lly forrásként a nagykeres—

kedelmi áraknál pl. árutőzsdei átlagok, budapesti iragyvásártelepi, illetőleg ától—alvá—

sári, vágóhídi vagy nagykereskedői cégek- től beszerzett jegyzések, a kiskereskedelmi áraknál pedig pl. vásárcsarnoki vagy bolti árak stb. jöhetnek tekintetbe. A lehetőség- hez képest termelői (majori) és gyári árak és árjelzőszámok is köztendő'k, noha az idevágó adatgyűjtési nehézségek szakkö- reinkben éppen eléggé ismeretesek. Az ár—

jelzőszámok terjedjenek ki a termelési és fogyasztási javak, a kiviteli és behozatali cikkek, a hazai és a külföldi anyagból ké- szült eik'kelk, valaminta megélhetési cik- kek és a létfenntartási költségek szerinti

1024

SU RÁNYI-UNGER TIVADAR

csoportosításm, lehetőleg számos árucikk

tekintetbevétele alapján épüljenek fel es a

velük kapcsolatos jegyzetek utaljanak bő- ven a kiszámltásuknál alkalmazott módsze-

rekre, valamint az allapulvctt árúk minő-

ségére és az áruk forgalmazásával kapcso- latos kereskedelmi feltételekre. Az útjelző- szamokba egyes szolgálatok és teljesítmé-

nyek árai, így pl. a közlekedési díjszabá—

sok is célszerűen kapcsolhatók be. Végül

ajánlatos lenne, ha az Évkönyvbc is beil-

leszttenénk egynéhány. Mello-számításra vonatkozó eredményt, így pl. a mezőgazda- sági vagy az ipari úrollóra, a külkereske—

delmi úmllóra és a karlelliz'u'olk'n'u, vala—

mint. ezek együlthalóira vonatkozó tabla—

zatokat.

A [ogyasztási összefüggéseket-a gazdaság.

tudmnány eddigi fejlődése során távolról

sem méltatta arra a figyelemre, amelyre

nagy elméleti és gyakorlati lnn'rlerejíikznól fogva érdemesek lennének. Ennek az arany- talansúgnak visszhangja az a körülmény

isf hogy a fogyasztási tz'iblúzatok az Év-

könyv 1941. kötetéből teljesen liiz'myzanak és hogy a korábbi évfoly-anmkban is csak igen szűk helyet kaptak. A jövőben a fo- gyasztási alfejezelnek mindenekelőtt egész sor további fogyasztási cikk shallsztikújára kellene kiterjednie. Az élelmiszerek köré—

ből a húsfélék, a zsir—adók, a tojás, a tej

és taj tejlennékek, a liszt, a rizs, a száraz—

tészta, az egyéb őrleményck (t'irpakz'lsa,

zabpeliely, köleskása), a számz hüvelye-

sek, a burgmiya, a zöldség- és a főzelék—

félek, a gyümölcs, a só, azonkívül pedig a dohány és még egynéhány további ciklk fogyasztasa egészltlietaé ki jól a .már ko-

rábban is közölt táblázatokat. A fon- tosabb iparcikkek fogyasztásának statisz- tikáját is célirányos lenne beiktatnunk.

Nyilvánvaló, hogy itt a Központi Statiszti—

kai Hivatal munkálatain kivii—l nemcsak a

Székesfővárosi Statisztikai Hivatal. titi Ma—

gyar Gazdaságkutató Intézet és több más

szerv már eddig.: is folytatott fogyasztási adatgyüjtésót kellene igénybevennünk, ha- nem hogy egyúttal többirányú új felvételi és feldolgozási tevékenységre is szükség lenne. Egyes vmmtkozasokban még jelentős.

kony nehezsegeket kellene lekíizdeniink ab- ból a célból, hogy jelenleg részben meg csak szórványosan rendelkezésre álló fo—

gyasztási statisztikai adotainkat orszagos vonatkozású sz./nnsorokkz'n építsük ki.

17, munkálatok ermlmónyelu'xnt azonban az

Évkönyvben is ajánlatos lenne, ha pontos

megkülönböztetést tennénk a szó szorosabb

értelmében vett fogyasztás és nyersanyagok-

nak, valamint félgyártmányoknak tov—ábbi ipari felhasználása között. Kívánatos lenne

továbbá, ha —— főleg az élelmiszereknél —-—

pontosabban határoznók meg, hogy a fo- gyasztási adatokat a termelőtől a fogyasz- tóig vezető út mely pontjára, azaz a for-

galombahozatal mely mozzanatára vonat.—

koztatjuk, mert pl. a tennxell'yi értékesí-

tés, a nagybani és a kicsimybcni elnd'ás kö—

zött esetleg tetemes súlyveszteségek ás etö—

fordulba'lnok. Célinányos lenne továbbá,

ha az egész fogyasztás alakulására vonat-x

kozótag. öszefoglaló táblázatokat is közöl-

nénk. amelyek szakszerű becslesekkel, .va- lamint tatgozó és vonatkozó viszonyszá- mokkal lennének kiegészíthetők. Ily a_dan

tok jól világltha'tnúk meg különösen a

termelési és a forgalmi statisztika tulajdon- képpeni nemzetmzdasú—gi értelmét. A l'o-

gynaszlás és az ipari felhasználás készlet-

stntisztikai összefüggései különösen gondos

kimunkálást igényelnek majd az Évkönyv—

ben is. Végül hangsúlyoznunk kell, hogy az egyes fogyasztási cikkek minőségének pon-

tos .körüllrása és a mervado fogyasztási szokásokról szóló szakszerű szöveges ma—

gyarázatok közlése —- amennyiben azok a táblíizahm anyag módszeres. megvilágítá—

sára szolgálnak --—- szintén fontos feladat lesz.

Az Évkönyv szempontjából teljesen új

utakon kell inegindwlnia annak az itteni utolsó alfejezetnek, amelyben a közgazda-

sági mérlegek és összegezések tárgyalását

javasoljuk. Ez az alfejezet — tárgyainak ter-

mészeténél fogva —— inkább csak becslesszcrű

számításokra, semmint pontos számlálás-

sal egybekötött felvételekre támaszkodhat.

Előre kell továbbá .bocsa'itanunk, hogy az alfejezet tárgyköre a közgazdaságtamnaik oly területére vonatkozik, amely még ma-

napság is többé-kevésbbé ingoványos és bi-

zony—talan, noha már hosszú évtizedek óta a tudomanyos szakkörök érdeklődósfmek előterében áll. A bizonytalanság oka főleg az idevágó, alapvető fogalmak részbeni ho- nn'ilyossúgaban rejlik. Ezt mondhatjuk ne—

vezetesen mindjart azokról a táblázatok'ról

is. amelyeket a ,,Nemzclguzdasági mérleg-"

alcím alá foglalhatmímk és amelyekben a nemzeti vagyon. valamint a nemzeti jöve—

delem fejlődéséről nyujthatnank képet.

A legfontosabb követelnn'any itt az, hogy

tüzetesen ntaljnnk az alapul szolgáló számí- t—úsi módszerekre és hogy azoknak elkerül-

24