FOGLALlCOZTATÁSI' FESZÚLTSÉGEK ES ELSZEGENYEDÉS
SZABOLCS-SZATMÁR—BEREG MEGYÉBEN
DR. HAJDU BERTALANNÉ
A korábbi évtizedekben Szabolcs— Szatmár—Bereg megye társadalmi-gazdasági szerkezete, helyzete önmagához mérten igen sokat fejlődött; ugyanakkor a kedvezőtlen természeti-köz- gazdasági adottságok miatt a fontosabb statisztikai mutatók alapján a megyék közötti össze- hasonlításban nem sikerült elmozdulnia az utolsó helyről. A gazdasági ágazatokat tőke- szegénység, az infrastruktúrát elmaradottság jellemezte.
A megye területi fejlesztése az 1970-es évtizedben felgyorsult, javult a foglalkoztatási szinvonal, folyamatosan nőttek a jövedelmek, élénkült a lakásépítési kedv. A fajlagos jö- vedelmi színvonal —— a felmérések szerint — e megyében mindig a legalacsonyabbak között volt, ugyanakkor folyamatosan nőtt a lakosság egy részének eladósodása.
A térség társadalmi—gazdasági helyzetét az 1990—es évek elején az alábbiak jellemzik:
— a gazdasági fejlődés megtorpant, néhány ágazat stagnálása, illetve visszafejlődése tapasz- talható;
— a lakosság széles tömegeinek életszínvonala mérhetően csökkent, a társadalom egyes rétegei elszegényednek ;
— az ár- és bérolló szélesre nyílásával az inüáció a lakosságot az országos átlagnál nagyobb mértékben sújtja;
-— a munkaerőpiac egyensúlya fellazult, kiéleződtek a foglalkoztatási feszültségek;
— az infrastruktúra hiányosságai miatt a lakosság életkörülményeit jelző ellátottsági mutatók az országos rangsorban továbbra is az utolsók;
— a megye sajátosságaiból eredően (elavult gazdasági szerkezet, rubelelszámolást't piac be- szűkülése, munkanélküliség stb.) a lakosság életfeltételei gyors ütemben romlanak.
A FOGLALKOZTATÁS JELLEMZÖI
Szabolcs—Szatmár-Bereg megye népességmegtartó képessége mindig is alacsony volt;
az életszínvonalat nagymértékben befolyásolta a foglalkoztatási színvonal. Évtizedek óta probléma az aktív korúak elhelyezkedése, emiatt több ezren hagyták el a megyét véglegesen vagy ideiglenesen. A megyében az 1960. évi népszámlálás adatai szerint még 617 OOO—en éltek, 1970—ben nem egészen 573 OOO-en. Az elvándorlás legnagyobb mértékű az 1960-as évtized—
ben volt (a tényleges vándorlási veszteség 1960 és 1969 között 44 000 fő).
A hetvenes évtizedben az új munkahelyteremtő beruházások eredményeként csökkent az elvándorlás, sőt 21 OOO-rel nőtt a népesség száma. 1980 óta ismét csökken a népesség, nő az elvándorlás. 1990 elején a megye lakónépessége 572 200, annyi, mint 1970-ben volt.
A vándorlásból származó veszteség a megyék közül Szabolcs-Szatmár—Bereg megyében volt a legnagyobb (tíz év alatt 36 300).
3
890 DR. HAJDÚ BERTALANNÉ A számítások szerint az utóbbi 40 év alatt mintegy 250 OOO—re tehető a vándorlási vesz- teség. (Ez körülbelül Nógrád megye népességének felel meg.) Több ezren a munkavállalás—
nak azt a módját választották, hogy nem költöztek el, hanem hetenként, kéthetenként utaztak haza a családjukhoz, vagyis ,,távolsági ingázókká" váltak.
A foglalkoztatottak száma legnagyobb mértékben az 1970—es és az 1980—as évtizedben nőtt az iparosítási és területfejlesztési program megvalósulásának eredményeként. Húsz év alatt mintegy 80 000 munkahely létesült. A foglalkoztatási színvonal —— nagymértékű fejlő- dése ellenére — az országos átlagot soha nem érte el, s bár a férfiaké teljes körűnek tekinthető, a nőknél lényegesen alacsonyabb volt; különösen a községekben élők nagy része nem tudott elhelyezkedni, de ezeknek egy része az átlagosnál több eltartottról, gyermekről gondoskodott,- másik részük jövedelmét a kisüzemi gazdaságokban egészítette ki.
Az új munkahelybővítő beruházások eredményeként 1960 és 1980 között legnagyobb ütemben az iparban foglalkoztatottak száma nőtt: csaknem háromszorosára. Számottevően bővült az építőipar és a tercier ágazatok létszáma is, míg a mezőgazdaságban folyamatos csökkenés figyelhető meg.
Az anyagi ágakban foglalkoztatottak száma
(Index: 1980. év : 100) Százalék
130
120 Mezőgazdasági termelöszövet kezetek
_ _-.. Ipar
..."-mo Ktvmlazö építőipar
1 10 -— --- Komkedalem
1931 1682 1683 1694 1686 1686 1681 19'88 19'89 1990 Év
!. tábla
A foglalkoztatottak száma gazdasági áganként
A foglalkoztatottak száma
Az 1989. évben
Gazdasági ág az 1980. l az 1985. l az 1989. az 1985. évi
százalékában évben (fő)
Ipar ... 56 046 l 55 941 53 697 96,0 Építőipar ... 13 629 10 453 9 260 88,6 Mezőgazdaság és erdőgazdálkodás . . 63 929 61 967 48 847 78,8 Közlekedés, posta és távközlés ... 16 209 17 687 16 909 95,6 Kereskedelem ... 24 223 23 206 21 006 90,5 Vízgazdálkodás ... 4 775 4 859 4 415 90,9
Egyéb anyagi tevékenység ... — 2 519 2 149 85,3
Anyagi ágak együtt 178 811 , 176 632 156 283 88,5
Forrás: Szabolcs-Szatmár—Bereg megye statisztikai évkönyve, 1989. KSH Szabolcs—Szatmár—Bereg megyei Igazgató- sága. Nyíregyháza. 1990. 263 old.
FOGLALKOZTATÁS És ELSZEGÉNYEDÉS 891 1980-ban még legtöbben a mező- és erdőgazdaságban dolgoztak (64 000), ezt követte az ipar (56 000), de jelentős volt a kereskedelem, az építőipar és a nem anyagi ágak foglal- koztatottjainak száma is.
Az elhelyezkedési lehetőségek bővülése kedvezően hatott a lakosság életszínvonalára az l980-as évek közepéig. A nyolcvanas évek végére beszűkültek a foglalkoztatási lehetősé- gek a megyében, új munkahelyteremtő beruházások szinte alig valósultak meg. A munkaerő- piac feszültségei kiéleződtek, a munkát keresők, illetve a munkanélküliek száma folyamato-
san nő.
A foglalkoztatási problémák a megye sajátosságaiból származó több okkal magyaráz- hatók.
A jellegzetességek közé tartozik a nagy létszámú távolsági ingázó réteg, akik a megyén kivül tudtak csak elhelyezkedni, munkát vállalni (körülbelül 25 OOO—30 000 fő). A racionális létszámgazdálkodás (költségtakarékosság) következtében a megyén kívüli vállalatok is első- sorban a távolsági ingázóktól, illetve az alacsonyabb szakképzettségű munkaerőtől igyekez—
tek megszabadulni, ezért a szabolcsiak közül többen visszatértek. A folyamatot súlyosbította az ún. ,,válságágazatok" kialakulása (kohászat, gépipar, egyes könnyűipari ágazatok), a lét—
számcsökkentések felgyorsulása.
Az ingázók közül 1990-ben közel 2500—an tértek vissza a megyébe. (Az I—III. negyedév- ben még csak ennek fele, 1241 fő.) Kétharmad részük szinte azonnal segélyezetté vált. E mun—
kavállalói rétegre a teljes munkaerő-piaci kiszolgáltatottság a jellemző. Sajnos, a megyén be- lül nem tudnak elhelyezkedni, a munkanélküli-segélyt veszik igénybe. A megyén kivül elbo- csátottak körében magas a szakképzetlen munkaerő aránya, de a szakképzett munkanélküli- ek száma is növekszik, 300-ná1 többen szakmunkás bizonyítvánnyal, 40-én diplomával ren- delkeztek, újból elhelyezkedni még egy százalékuk sem tudott.
A racionális munkaerő-gazdálkodásra törekvés a megyén belüli gazdálkodóknál is ta—
pasztalható volt. Az elmaradott, nem a piaci igényeknek megfelelően termelő gazdasági, ezen belül ipari szerkezet miatt az utóbbi évek politikai—gazdasági válsága a gazdálkodó egy- ségek (vállalatok, szövetkezetek) nagy részét sújtotta.
A megye iparában nagy hányadot képviselő gépipar és könnyűipar válságos helyzetbe került. A rubelelszámolású piac beszűkülése miatt több iparvállalat csökkentette termelését, illetve létszámát. A megye ipari gazdálkodóinál foglalkoztatottak száma az utóbbi években folyamatosan mérséklődött.
Nagymértékben csökkent a létszám az építőiparban, a mező— és erdőgazdaságban és a ke- reskedelemben is. Összességében az anyagi ágakban foglalkoztatottak száma az utóbbi tíz év alatt több mint 22 OOO-rel csökkent. A legerőteljesebben — tíz év alatt 15 OOO-rel — a mező—
és erdőgazdálkodásban apadt a dolgozók száma, márpedig az anyagi ágakban foglalkozta- tottak egyharmada itt dolgozik.
A nagymértékű létszámcsökkentés 1988—tól figyelhető meg, és 1990—ben gyorsult fel.
A múlt évben a megye gazdálkodó szervezetei 5200 dolgozó elbocsátását jelentették be, a fo- lyamat gyorsulását jelzi, hogy az év utolsó 3 hónapjában 1700 főnek mondtak fel. Az elbo- csátások 42 százalékát az iparban, 15 százalékát a mezőgazdaságban, 12 százalékát az építő- iparban, 13 százalékát a kereskedelemben, a többit a közlekedésben (főleg a VOLÁN—nál) hajtották végre. A mezőgazdaságban új jelenség a foglalkoztatás szüneteltetése, ez az év vé—
gén közel 3000 termelőszövetkezeti tagot érintett. Döntő részük munkanélkülivé, illetve se- gélyezetté vált. A leépített dolgozók egy része a magánszektorban, illetve a kisszervezetekben (kft.—kben) dolgozik tovább. (A kisszervezetek száma a szervezeti változások felgyorsulásá- val nagymértékben emelkedett; az 1990. év folyamán újonnan létrejött több mint 300 gaz- dálkodó mintegy háromnegyede 20 főnél kevesebbet foglalkoztat.) A munkahelyüket el—
vesztők számottevő része viszont munkanélküli—segély igénybevételére szorul. Az előző években igen gyors ütemben nőtt a rokkantnyugdíjasok száma, 1989-ben 12 500 főt száza-
3—
892 DR. HAJDU BERTALANNÉ lékoltak le. A szakemberek ezt összefüggésbe hozzák az átlagosnál rosszabb munkakörül- ményekkel, valamint az ingázással járó életmóddal is.
A munkaerőforrást nagymértékben bővíti a pályakezdő fatalok rétege. Az 1970-es évek közepén született nagylétszámú korosztályok tagjai ugyanis most középiskolások, szakmun—
kástanulók, s várhatóan 1-2 éven belül szeretnének elhelyezkedni. (1975—ben az élveszületé- sek száma 12 400, az 1989. évben 8300 volt.) A mintegy 8000 pályakezdőnek csak körülbelül 40 százaléka tudott elhelyezkedni az év végéig. Különösen nehéz a csak általános iskolát vég- zettek helyzete, az elmúlt évben végzett és elhelyezkedni kivánó 900—ból csak minden harma- diknak van munkahelye, a frissen végzett szakmunkások közül pedig minden második talált munkát. Gimnáziumi érettségivel 270-en, szakközépiskolai végzettséggel SOO—an áltak mun—
kába, s az előbbi kategóriában 360—380, az utóbbiban 470—500 fiatalnak az év végéig még nem volt munkahelye. Az elhelyezkedés sem mindig jelent végleges megoldást, mivel a pá—
lyakezdők 39 százaléka csak határozott idejű munkaviszonyt létesithetett (ez főleg a gimná- ziumi végzettségűekre jellemző).
A MUNKAERÖPIAC ALAKULÁSA
A munkaerő—kínálat bővülése, a munkanélküliek számának növekedése és a kereslet mérséklődése kiélezte a munkaerőpiac feszültségeit. A munkát keresők száma az utóbbi év- ben igen dinamikusan nőtt a megyében. A munkaerő-szolgálati irodát közel 26 OOO-en ke- resték fel 1990—ben, közülük csak minden tizediknek volt munkaviszonya. Az állást keresők száma egy év alatt 2,5-szeresére emelkedett, és jelenleg már a 30 OOO-et is meghaladja. Sza- bolcs—Szatmár-Bereg megye a munkanélküliek számát tekintve az első helyet foglalja el a me- gyék sorrendjében. A munkanélküliek 20 százaléka ebben a megyében koncentrálódik.
A nyilvántartott munkanélküliek 43 százaléka 30 évesnél fiatalabb, az 50 évesnél idő- sebbek aránya nem éri el az 5 százalékot. A munkanélkülieknek több mint fele a közép- korosztályba tartozik.
2. tábla
A munkaviszonyban nem álló, állást keresők megoszlása korcsoport és nem szerint, 1990-ben
(százalék)
Korcsoport (éves) Férfi ! Nő Együtt
30 és fiatalabb ... i 40,6 45,9 i 42,5 30—49 ... 54,2 50,2 52,7
50 és idősebb ... 5,2 3,9 4,8
Fonds: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Munkaügyi Központ jelentése, 1990. Szabolcs-Szatmár—Bereg megyei Mun—
kaügyi Központ. Nylregyháza. 31 old.
Kezdetben a munkanélküliek többsége alacsony iskolai és szakmai végzettségű volt, majd folyamatosan nőtt a közép- és felsőfokú iskolai végzettségűek száma és aránya. Az egye-
temet és főiskolát végzett munkanélküliek száma megkétszereződött, és 1990 végére elérte
a félezret. Kétharmad részük műszaki és agrár értelmiségi. A középfokú oktatási intézmé- nyekben szakmai képzésben is részesült (szakiskolát, szakmunkásképzőt, szakközépiskolát, technikumot végzett) munkanélküliek állománya meghaladta a 9300 főt, az összesnek több mint négytizedét.
Az állást keresők 13 százaléka (mintegy 2900 fő) korábban szellemi foglalkozású volt, közülük 770—en vezető, irányitó munkakört töltöttek be. A fizikai foglalkozású munkanél—
küliek körében legdinamikusabban a szak- és betanított munkások száma nőtt.
FOGLALKOZTATÁS És ELSZEGÉNYEDÉS 893
3. tábla
A munkaviszonyban nem álló állást keresők száma nem és államánycsoport szerint, 1990-ben
Szak- ! Betanitott i Segéd- Fizikai Szellemi
Nem Összesen
munkás foglalkozású
Száma (fő)
Férfi ... 6529 2084 4717 13 330 1120 14 450
Nő ... 1292 2611 2217 6 120 1763 7 883
Együtt ... 7821 4695 6934 19 450 2882 22 333
Az 1989. évi százalékában
Férfi ... 376,7 409,4 183,8 277,z 214,9 271,1 Nő ... 286,5 * 346,3 173,3 246,4 l45,6 215,7
Együtt ... 358,1 371,1 180,3 266,6 170,6 248,6
Forrás: Lásd a 2. táblánál.
A munkaerő—kereslet jelentős mértékben csökkent: míg 1989—ben száz munkanélküli álláskcresőre összesen 49 betöltetlen munkahely jutott, addig a múlt évben már csak 11.
A fizikai dolgozók közül a szakképzetlenek iránti kereslet is igen alacsony, de a szakképzettek és szellemiek újraelhelyezkedése szinte kilátástalan.
4. tábla
Elhelyezkedési esélyek 1990-ben
Száz állást Alap-állománycsoport, Állást keresők keresőre jutó
beosztás száma (fő) bejelentett
álláshely
Fizikaiak összesen ... 19 450 13 Ebből:
Szakmunkás ... 7 821 9 Betanitott munkás ... 4 695 17 Segédmunkás ... 6 934 14 Szellemiek összesen ... 2 883 1 Vezető, irányitó ... 769 1 Ugyintéző, ügyviteli alkalmazott 2 114 2
Összesen 22 333 I ]
Forrás: Lásd a 2. táblánál.
A vállalatok igényei a kevésbé képzett, szakképzetlen munkaerő irányába tolódtak el.
Erre utal, hogy 1990—ben a bejelentett munkaerőigények 27 százaléka szakmunkások. 32 szá- zaléka betanított munkások, míg 39 százaléka segédmunkások számára biztosított elhelyez- kedési lehetőséget. A munkaerő-kereslet és kínálat a megyén belül egyes körzetekben sincs egyensúlyban. A szakképzett munkaerő egy része a megyén belül talál ugyan munkát, de lak- helyétől távol, így a napi ingázás sok esetben a 3 órát is meghaladja.
A földrajzi távolság, a rossz közlekedési viszonyok mellett a lakásmobilitás hiánya is gá-
tolja a munkavállalási lehetőségeket. Nyíregyházán például olyan építőipari szakmunkásokat
(kőműves, ács-állványozó, burkoló) kerestek, akik a megye távolabbi településein munkanél—
küliek voltak; hasonló a helyzet a szabó-varró szakmáknál is. Több vidéki termelőszövetke—
zet végzett kiegészitő tevékenységben szabást-varrást. 1990-ben több helyen azt felszámolták
894 DR. HAJDU BERTALANNÉ és a dolgozókat elbocsátották, a kereslet azonban főleg a városokban (Nyíregyházán, Máté—
szalkán) van.
Igen súlyos probléma a megyében, hogy a munkaerőpiac kínálati oldalán nagy számban pályakezdő fiatalok, főleg gimnáziumi érettségizettek, szakmunkások állnak. Az iskolai kép- zés és a kereslet nincs egyensúlyban, például a gépipari szakmák iránt nem nyilvánult meg kereslet, ugyanakkor évente több lakatos, hegesztő, forgácsoló, autószerelő szakmát tanult fiatal lép ki az iskolákból. Ezek többsége sem megyén belül, sem más megyében nem tud el- helyezkedni. Az ingázással járó többletköltségeket ma már nem szívesen vállalják a vállala- tok. A pályakezdőknek a múlt évben csak 40 százaléka tudott elhelyezkedni.
A munkaerőpiac alapvető jellemzője, hogy rugalmatlan, a piacon jelenlevők köre meg- lehetősen homogén. Igen nagy a szakképzetlenek hányada, emellett főleg azonos szakmák, szakmacsoportok jelennek meg. A munkaerőpiac befolyásolására ma még nem állnak ren- delkezésre hatékony módszerek. A térség vagy megye önerőből nem képes enyhíteni a prob—
lémákat, ezt jelzik a már kialakult módszerek alkalmazása során tapasztaltak is.
Munkahelyteremtő beruházásokra 150 millió forint központi pénzügyi keretet biztosi- tottak, ezzel 900 új munkahely megteremtése vált volna lehetővé, de az új munkahelyek létre- hozásának költse'gei időközben emelkedtek, a munkaerőigények is módosultak, a támogatási keret az 1990. év közepére pedig kimerült. A megyében 2077—en vették igénybe az újrakezdési kölcsönt, ezt a lehetőséget 1990 közepén felfüggesztették. Havonta közel ötszázan végeznek közhasznú munkát, főleg a kommunális szolgáltató szférában. Folyamatos a munkaerő át- képzése; az igényeket figyelembe véve eddig szakápolói, szociális gondozói, számitógép-ke- zelői, külkereskedelmi ügyintézői és kőműves—tanfolyamok indultak.
Mindezek nem elegendők a növekedő nehézségek megoldására. Az 1991. év elején ala- kult Megyei Foglalkoztatási Központnak új, rugalmasabb és hatékonyabb módszereket kell alkalmaznia, hiszen a prognózisok és az eddigi tapasztalatok szerint a munkaerőpiac feszült- ségei tovább éleződnek. 1991—ben 40 mezőgazdasági termelőszövetkezetnél 4000—4500 dol- gozó munkaviszonyának többhónapos szüneteltetésére, 22 ipari gazdálkodó 500-600 dolgo- zójának elbocsátására és 50-100 kereskedelmi dolgozó munkahelyének megszüntetésére lehet számítani a megye területén. Ezt növeli még a más megyében elbocsátottak, illetve az idén végzett fiatalok nagy száma is.
A munkaerő-piaci helyzet gyors rosszabbodását jelzi, hogy a munkanélküliségi ráta Sza- bolcs—Szatmár-Bereg megyében közel 8 százalékra nőtt (országosan 2,7 százalék). A nyilván- tartott munkanélküliek száma megközelíti a 18 OOO-et, munkanélküli-segélyben, —járadékban 1991 februárjában 16 700-an részesültek. A munkaerőpiac korábbi jellemzői nem változtak;
csökkent a bejelentett betöltetlen álláshelyek száma. A munkaerő-közvetítő szerveknél meg- jelenő száz — munkaviszonyban nem álló — állást keresőre jutó álláshelyek száma mindössze
3 volt a megyében.
A munkanélküli—segély átlaga az említett időpontban 5536 forint, ami a keresetekhez hasonlóan legalacsonyabb a megyék között (országosan 6405 forint). A vizsgálatok azt mu- tatják, hogy az országosnál alacsonyabb átlagkereseteknek csak egy része indokolható a szak—
mastruktúrával, másik része a munkaerő kereslet-kínálat hatásaival, a munkavállalók élet- korával, nemével van összefüggésben.
A LAKOSSÁGI JÖVEDELMEK
A lakosság életszínvonalát nagymértékben meghatározza jövedelmének nagysága, amely mindig jóval elmaradt az országos, illetve a többi megyében mért hasonló mutatótól. A jöve- delem mintegy kétharmadát a munkajövedelmek teszik ki: ezeknek 40 százaléka alkalmaz- tatásból, 10 százaléka mezőgazdasági tsz-ben Végzett 16 százaléka a háztáji-kisegítő gazda- ságban végzett munkából származik. Az átlagbérek és átlagkeresetek elmaradása az országos
FOGLALKOZTATÁS És ELSZEGÉNYEDÉS 8 9 5 átlagtól az anyagi ágak többségében 20-25 százalékos (több mint 2000 forint). Ez azt jelenti, hogy itt jóval több munkával lehet elérni —— a szabadidő rovására — azt a jövedelmet, amit az ország többi megyéjében.
A keresetek lemaradása is részben a megye gazdasági, foglalkoztatási szinvonalával és struktúrájával függ össze. A bruttó havi átlagkereset a szövetkezeti mezőgazdaságban a leg- alacsonyabb, több mint 5000 forinttal marad el a vizgazdálkodásban, 3000-re1 az iparban, építőiparban, közlekedésben foglalkoztatottakétól. Az ágazatok közötti különbségek orszá- gosan is hasonlók, de a megyében a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben dolgozók havi bruttó átlagkeresete 1989-ben 2300 forinttal maradt el az országos átlagtól.
5. tábla
Az anyagi ágakban foglalkoztatottak létszáma, bére és keresete 1989—ben
Havi nettó Foglalkoztatottak
átlagbér átlagkereset
Gazdasági ág az zá zá
zá 1985. é . . az ors gos . SZOTS go_s
$ 0.253 százalékg- forint szágaalíká- forint szágaalíká
ban
Ipar ... 53 697 i 96,0 6944 85,4 7153 84,9 Építőipar ... 9 260 88,6 7335 85,5 7527 84,2
Mezőgazdaság és erdőgazdál-
kodás ... 48 847 78,8 5713 80,4 6036 81,5 Közlekedés, posta és távköz—
lés ... 16 909 95,6 7251 92,7 7339 9l,6 Kereskedelem ... 21 006 90,5 6329 88,4 6579 85,8
Vízgazdálkodás ... 4 415 90,9 7760 949 8409 96,7
Egyéb anyagi tevékenység . . [ 2 149 85,3 [ 6022 79,2 ! 6440 76,2
Anyagi ágak összesen 156 283 * 88,5 ! 6555 84,2 6805 83,8
Forrás: Lásd 1. táblát.
Az elhelyezkedési nehézségek növekedése miatt a lakossági bevételek között egyre na—
gyobb hányadot képvisel a munkanélküli—segély.
6. tábla
A munkanélküli-segély átlagos havi bruttó összege iskolai végzettség szerint 1990—ben
(forint)
Megyei Országos A kettő
Iskolai végzettség közötti
átlag különbség
8 általánosnál kevesebb . 4392 4517 125
8 általános ... 4612 4953 341
Szakmunkásképző ... 5332 5919 587
Szakközépiskola ... 5696 6397 701
Technikum ... 6588 7841 1253
Gimnázium ... 4961 5834 873
Főiskola ... 8059 8813 754
Egyetem ... 9928 9993 65
Összesen ... 4976 5787 81 ]
Forrás: Lásd a 2. táblát.
896 DR. HAJDU BERTALANNÉ 1990-ben 12 240-en részesültek munkanélküli—segélyben, melynek egy főre jutó átlaga 4976 forint volt, a munkabérekhez hasonlóan jóval alacsonyabb, mint az országos átlag. A budapesti átlag ugyanakkor a 8000 forintot is meghaladta, így szembetűnő az ettől való le- maradás.
A bruttó segélyösszeg elmaradása az országostól az alacsonyabb képzettségűeknél ki—
sebb, a középiskolai és főiskolai végzettségűeknél nagyobb, az egyetemi diplomával rendel- kezőknél nem mutat lényeges különbséget. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy a szakképzetlenek mindenütt a minimálbért kevéssel meghaladó jövedelemben részesülnek, a magasabb képzettségűeknél pedig az eltérő szakmai összetétel is közrejátszik a különbsé- gek kialakulásában.
A megyében a 950 járadékra jogosult személy (akik egy évnél hosszabb ideig voltak segélyen) járandóságának átlaga 4116 forint volt.
A mezőgazdaságból, háztáji és kisegítő gazdaságból származó jövedelmek szerepe
A megye gazdasági szerkezetéből eredően a mezőgazdaság szerepe nemcsak a foglal—
koztatásban, hanem jövedelemforrásként is fontos. A vizsgálatok szerint a jövedelmeknek több mint egynegyede (27,4 százaléka) a mezőgazdasági tevékenységből ered (egytizede a me- zőgazdasági termelőszövetkezetekből és több mint egyhatoda a háztáji és kisegítő gazdaság—
ból). Az inaktív nyugdíjas rétegeknél ez az arány 35 százalék, mivel a kisösszegű nyugdíjukat ezzel a tevékenységgel egészítik ki. A községekben élők jövedelmének 36,5 százaléka szárma- zik a mezőgazdaságból.
A megyében meghatározó a háztáji-kisüzemi gazdaságok tevékenysége, szerepe; a brut- tó termelési érték felét (országosan mintegy négytizedét) ezekben állítják elő, annak ellenére, hogy a lakosság döntő hányada önellátásra termel. A háztáji gazdaságból származó jövede—
lem aránya csak Bács-Kmkun és Csongrád megyékben magasabb. A legutóbbi jövedelem- felvétel szerint a lakosság bevételeinek egyhatoda származott a háztáji és egyéni gazdaságból (a községekben élők jövedelmének 24 százaléka a városi lakosságának 8,5 százaléka). Ez a forrás — természetesen a parasztság után — az értelmiségi és az egyéb szellemi munkát végzők jövedelmében is figyelemre méltó, az aktív keresők jövedelmének 16 százalékát teszi ki, az inaktív rétegeknél pedig ennél is nagyobb.
A mezőgazdaság restrikciós folyamatai nemcsak a nagyüzemi, hanem a kisüzemi ter- melést és az innen eredő jövedelmeket is visszaszorítják. A költségek emelkedése, a piaci problémák és a tudatos visszafejlesztések miatt egyre több ágazatot (baromfi, szarvasmarha, tejtermelés, juhászat) felszámolnak.
Az 1991. évi Általános Mezőgazdasági Összeirás szerint 113 000 kisüzemi állattartó van a megyében. Ezekhez hozzáadva a csak növény- vagy gyümölcstermesztéssel foglalkozókat, 128 000 a kisgazdaságok száma. Az ezekből származó jövedelmeknek a kiesése, illetve csök—
kenése - ismerve a megye foglalkoztatási és jövedelemszerzési problémáit —- semmivel sem pótolható.
Pénzbem' társadalmi jövedelmek
A jövedelmek egyötödét (20,8 százalékát) teszik ki a pénzbeni társadalmi jövedelmek (családi pótlékok, nyugdíjak). A vizsgálatok egyértelműen azt mutatták, hogy a családi jö- vedelem színvonalát nem a keresetek nagysága, illetve különbsége befolyásolta elsődlegesen, hanem az eltérő családösszetétel, vagyis az eltartottak (gyermekek) száma. Ez különösen megfigyelhető Szabolcs—Szatmár-Bereg megyében, ahol több eltartottról kell gondoskodni, mint másutt. A gyermekes és gyermektelen családok közötti jövedelmi különbségek igen na- gyok.
FOGLALKOZTATÁS És ELSZEGÉNYEDÉS 897
1987-ben a társadalmi minimumnak megfelelő színt (3400 forint) alatt élt a kétgyermekes háztartások egyharmada, a három és több gyermekesek közel kétharmada (országosan ne- gyede, illetve fele). Ezek az arányok számításaink szerint alig módosultak, mivel a családi pótlék növekedése csak a fogyasztóiár-indexszel tartott lépést. A megye még mindig viszony- lag bő gyermekáldású, a családok eltartási kötelezettsége nagyobb, mint másutt, száz aktív keresőre 121 inaktív kereső és eltartott jut. Jelenleg 65 OOO—en részesülnek családi pótlékban, melynek összege számítások szerint 18—24 százalékát fedezi a gyermekek eltartási költsé- geinek.
7. tábla
Az egy főre jutó személyes jövedelmek
az aktív keresó's háztartásokban a gyermekek száma szerint
Az 1977. ! Az 1982. Az 1987.
A 19 éven aluli
gyermekek száma évi egy főre jutó személyes jövedelem
százalék' forint
0 ... 100 100 100 5864
l ... 81 84 87 5096
2 ... 64 73 72 4225
3 és több ... 46 53 52 3048
* A gyermektelen háztartások egy főre jutó jövedelmének százalékában.
A gyermekkorúak többsége — az 1970—es évek közepén történt nagyszámú élveszületések miatt — középiskolás korú. Jelenleg a családi pótlék összege nem függ a gyermek életkorától.
A magasabb korú gyermekek kiadási szükségletei (fogyasztás, ruházkodás, oktatás, művelő—
dés) jóval nagyobbak, így az idősebb gyermekek fogyasztási szükségleteinek egyre kisebb há- nyadát fedezi a családi pótlék. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a gyermekes családok többsége elszegényedik, viszonylag nagy hányaduk él a létminimum szintjén. A gyermekes családok rosszabbodó helyzetére utal a napközis ellátást igénylők számának csökkenése is.
A lakosság egyes rétegeinél a társadalmi juttatások kompenzálják az áremelkedések ha- tásait. Az utóbbi években egyre többen szorulnak rá valamilyen segélyre, 1990-ben a megyé- ben közel 31 OOO—en részesültek tanácsi szociális segélyben, ebből 6000 a rendszeres segélyben részesülők száma. Az ilyen címen kifizetett összeg meghaladta a 291 millió forintot.
A jövedelemfelvételi vizsgálatok azt mutatták, hogy a megyében jóval nagyobb réteg él az átlagosnál alacsonyabb jövedelmi szinten, mint az ország többi megyéjében. 1990—ben a megye lakosságának több mint egynegyede élt a létminimum alatt (országosan jóval kisebb ez a mutató). Napjainkban ennél is lényegesen magasabb ez az arány. A magas jövedelmi kategóriákba is kevesebben tartoznak e megyében. Érdekesség, hogy a társadalom egyes cso—
portjai, rétegei közötti jövedelemkülönbségek kisebbek voltak, mint a rétegen belüliek. Leg- nagyobb különbség a kisárutermelőknél tapasztalható, a homogénebb csoportot az egyéb szellemi kategóriába tartozók alkották. A legalsó jövedelmi kategóriába a homogén paraszti családok tartoztak a legnagyobb arányban.
A nyugdíjasok száma folyamatosan nőtt: 1988—ban 115 OOO-en, 1989-ben 119 OOO-en, 1990-ben 124 OOO—en voltak a megyében. Az országosnál jóval alacsonyabb jövedelmek miatt itt a nyugdíjátlagok is körülbelül 20 százalékkal kisebbek. Ez főleg abból származik, hogy a nyugdíjasoknak több mint négytizede korábban mezőgazdasági dolgozó volt, ahol a jó- vedelmi színvonal közismerten a legalacsonyabb. 1990—ben a nyugdíjasok közül 64 000 fő nyugdíja nem érte el az 5000 forintot, mindössze 1400 fő kapott havi 10 000 forintnál és 17 fő 20 000 forintnál magasabb nyugdíjat.
89 8 DR. HAJDÚ BERTALANNÉ Az áremelkedések a nyugdíjak reálértékét is nagymértékben csökkentették. Kevésbé inflálódott a kisebb összegű nyugdij. Az 1980. évi 3000 forintos nyugdíj reálértéke 1985—ben 84 százalékot, 1989-ben 77,6 százalékot ért. Az ez évi nyugdíjemelések a megye nyugdíjasait kedvezően érintették, mivel az alacsony nyugdíjat relatíve magasabb összeggel egészítették ki.
AZ ÉLETSZíNVONALAT BEFOLYÁSOLÓ EGYÉB TÉNYEZÖK
A családok életszínvonalát jelentősen befolyásolja a jövedelem nagysága mellett a fo- gyasztás szerkezete, a fogyasztói árak alakulása. Az utóbbi években a lakossági bevételeknél nagyobb mértékben emelkedtek az árak, amelyek így csökkentették a jövedelmek reálértékét.
A fogyasztóiár—index kiadási főcsoportok szerint eltér. Korábban a luxus, illetve a tartós fogyasztási cikkek árindexe nőtt jobban, és ez a lakosságnak szűkebb rétegét érintette. 1990—
ben azonban az alapvető élelmiszerek ára emelkedett a legnagyobb mértékben (35,3%), így ez a lakosság szinte teljes egészét sújtotta.
Köztudott, hogy a megye lakosságának nagyobb részét képviselő, alacsonyabb jövedel- mi szinten élők (különösen a gyermekes családok) jövedelmük, bevételeik nagyobb hányadát fordítják élelmiszer vásárlására. A háztartás—statisztikai adatok szerint a lakosság élelmiszer- fogyasztásában számottevő részt képvisel a saját termelésű élelmiszerek — esetenként kény- szer jellegű — fogyasztása. Különösen a községekben élők csak ennek növelésével tudják szinten tartani (például hús-, tojás-, zöldség-gyümölcs- stb.) fogyasztásukat.
A lakosság életszínvonalát jelentősen befolyásolja a lakáshelyzet. A megye lakásállo- mánya az elmúlt évtizedekben folyamatosan bővült, 1991. január 1-jén 192 400 volt. Nagyobb mértékben a városok lakásállománya nőtt. Az 1980-as években évente 4000-nél több lakás épült, az utóbbi három évben évről évre kevesebb, 1988—ban 3247, 1989-ben 3486, 1990-ben 3218. A lakások döntő része magánerőből épült, az állami forrásnak aránya igen alacsony (1990-ben 2,3 százalék, szinte valamennyi megyében magasabb). A lakosság az infrastruktú- rát is saját erőből építette ki, míg másutt többnyire a központi pénzalapokból.
A lakosság eladósodása igen nagy, száz forint betétre 172 forint hitel jut. Január elején 94000 családot érintett a lakáskamatadó visszafizetése. Az igen magas építési költségek, az alacsony jövedelmek és a munkanélküiség terhei több családot összetetten érintenek. Kü- lönösen kilátástalan a fiatalok, pályakezdők lakáshoz jutása.
Az életszinvonalat befolyásoló tényezők közé lehet sorolni a közbiztonság romlását és a bűnözés nagymértékű növekedését. A bűncselekmények száma 1990—ben közel másfélsze—
rese volt az előző évinek, különösen a fiatalkorúak bűnözése emelkedett; a bűnözők 20 szá- zaléka munkanélküli volt. A bűncselekmények egyre kisebb hányadát tudják csak felderíteni, ez rontja a lakosság hangulatát, növeli a félelemérzetet. Mindezek mellett meg kell még emlí- tenünk a megyét nagymértékben érintő földkérdést, a mezőgazdasági termelés bizonytalan sorsát. A lakosság számottevő része az életszínvonal rosszabbodását jelzi, és csak 4—5 száza- léka ítélte meg úgy, hogy életszínvonala az utóbbi években javult.
*
Az életszinvonal 1991—ben tovább csökken, nő a munkanélküliség. A megyében élők társadalmi szerkezete mind korstruktúráját, mind iskolai végzettségét tekintve folyamatosan átalakul. Nem javul a gazdasági helyzet, a gazdaság élénkülését, illetve új munkahelyek meg- teremtését szolgáló nagyobb volumenű beruházás nem indult. Az infláció továbbra is a bér- színvonal növekedését jóval meghaladja. Egyes társadalmi rétegek megélhetési gondokkal küzdenek. A lakosság legszegényebb részének helyzete nem romlott, bár számuk nőtt. A leg- alacsonyabb nyugdíjak reálértékét — legalábbis az elmúlt néhány évben — sikerült megőrizni.
Örvendetesen nőtt a legszegényebbeknek nyújtott segélyek kerete. A fő probléma, hogy a kö- zéprétegeknél erős polarizálódás figyelhető meg, jelentős részük leszakad, s a létminimum
FOGLALKOZTATÁS És ELSZEGÉNYEDÉS 899 közelébe kerül. Ez különösen a gyermekes háztartásoknál, a pályakezdőknél észlelhető, első- sorban a dotációk megszüntetése miatt.
A megye halmozottan hátrányos helyzete tovább romlik, nő az ország többi részéhez vi- szonyított leszakadása; a kitörési lehetőségek ma még nem láthatók. Az infrastruktúra fej—
letlen (például a száz lakosra jutó telefonok száma a megyében 6,4, országosan 16,8), lassú az ipar szerkezeti átalakulása, a megyében hiányoznak az ún. ,,húzóágazatok". A korábbi rubelelszámolású exportra termelt áruknak, termékeknek (konzervek, alma, állati termékek, könnyűipari áruk, gépek) szerződés hiányában nincs piacuk. Az iparvállalatok egy része csökkenti termelését és az alkalmazottak létszámát, új beruházásokra nincs pénzügyi fede- zetük. A vállalkozások száma — a lakosság szűkös anyagi erejével összefüggésben — lassabban nőtt, mint másutt az országban.
A mezőgazdasági üzemek jelentős részében hiányoznak a bővített újratermelés feltételei, jellemző a tőkeszegénység, a nagy adósságteher. A mezőgazdaság fejlesztésére Viszont meg—
lennének az adottságok. Olyan agrárpolitika szükséges, amely támogatja ebben a térségben a mezőgazdasági termelést, csökkenti az agrárollót (amely 1985-ben 9,9, 1989-ben 22,2 szá- zalék volt), és fizetőképes piacot teremt.
A mezőgazdaság támogatásán kívül az infrastruktúra esetleg közmunkavégzés kereté- ben történő javítása, valamint a falusi turizmus fejlesztése, a szomszédos országokkal való kereskedelmi-idegenforgalmi kapcsolatok kiterjesztése is kivezető út lehetne a megye szá—
mára mostani helyzetéből.
TÁRGYSZÓ: Foglalkoztatottság. Szegénység.
PEBIOME
Boarmxmne B Haaane 1990-51x ronon oömecTBeHHo-axonomntrecxne Hanpmkennocm B pasira!!- noü crenerm nopaxcaio'r Hacenenne omenbamx pernonoa. B KOMPITaTe Caőon'i-CarMap—Beper u3-3a coxpamennx aanm-ocm, HPBKOFO ypomm noxouon u öbICTpOI'O TeMna nndmmmu Bee őonbman nom Haceneimn cramcmzaercsr c npomrrombm prmrocmivm n Gemiee'r (magnum oöpa30M MHorozxe'rnme CCMBPI n namnaronme caMocroxrenbnyto mmm). Kommar Bee Gonee nonanaer B a mororcpa'mo neőnaronpnamoe nonoxcenne n peaxo orcraer OT npyrnx pemonoa crpanbr. Mecr—
nme ycnomm n axonomnaeckax crpyrcrypa KOMHTaTa He noaeonmor eü ocranomnb neücrane arnx orpuua'renbnmx Tennemmü, Benny 'ICI'O cymecmyer Heoőxoimmoc-ib B npnMeneHHx Taxoro near- Tpanmioro Kypca Teppnropuanbnoro pasnnmsr, Koropmü npenornpa-rvm 651 yrnyőnerme oőmecr—
Benne—akonommecxoro paserBa memny pernonom n npyrnmn 'laCTXMI/I c-rpanbr.
SUMMARY
Socio-economic tensions developed at the beginning of the 1990s afllict people living in different regions of the country diü'erently. On account of the sharpening of occupational dihicul—
ties, the low income level, the accelerating inüation rate, a continually larger proportion of the population wrestles with ditliculties and becomes poorer (mainly the families with children, and youth starting career). The county gets increasingly to disadvantageous position from different aspects, and falls behind other regions of the country. These negative tendencies cannot be stopped by the county itself, on account of its natural endowments and economic structure. Therefore, the application of a centrally managed regional policy is needed which could prevent the socio- economic breakdown of the region.
