1 E9W>
H O M O R
TIHANYI REGE
D É L M A G Y A R O R S Z Á G
SZTE Egyetemi Könyvtár
J000358459
8 S 5 2 0
őszi novemberi köd borult az öreg Euró- pára. Egy pillanatra néma csend a világ minden országában. Mint közvetlen a rette- netes égi vihar után, körülnéz minden em- ber, mert nem tudni, mi következik. Lesz-e folytatása, vagy kiderül és helyreáll a nyu- galom? A világháború után a magyarok ko- ronázott szelidlelkü, békeszerető királya is ta- nácstalanul körülnézett, ő, aki a háborút nem akarta, mindenkitől elhagyatva visszagondolt arra a hasonlóan szerencsétlen sorsú tihanyi királyi leányra, aki akkor, midőn a magyarok a kereszténységért annyi vért ontva, meg- ritkulva elszóródtak Nagy-M agyarországon, szintén eltévedt övéitől. Árván, egyedül el- jutott a dunántuli Pannonok földjére, miután azonbaa az itt lakók nyelvét nem értette, beszélni senkivel nem tudott, hosszú idő után megnémult. Hogy éhen meg ne haljon, a
könyörületes Balaton-környék népei kecske- pásztornak felfogadták a királyleányt. így tel- tek napjai, évei szótlanságban, eg}'edül csak tündéri ifjú szépségét tartotta ineg örökké viszontagságos életében.
Sok-sok év multán egyik magyar király, miután atyjától Szent István koronáját örö- költe és vele Nagy-Magyarországot megkapta, kíséretével bejárta az országot, hogy azt meg- ismerje. így jutott el az immár ősz király uralkodásának későbbi éveiben a volt Pannon- földre, ahonnan már a régi igazi pannonok kipusztultak. Itt e földön, a Balaton taván, Tihany környékén útjába akadt a néma pász- torleány. A tündöklő szépségű leány feltűnt az öregedő királynak, de nagyon megsajnálta, mikor megtudta, hogy némaságra jutott. A király gondolt egyet és arra kérte a leányt, hogy adjon az őrzésére bizott kecskék tejébői a király beteg fiának, hogy meggyógyuljon és viszonzásul nagy hatalmánál fogva, visz- szaadja szépsége mellé beszélőképességét, meg kedvességét. Ugy is lelt. A leány tejet adott, amitől az ifjú király meggyógyult és a néma lány ismét beszélni tudott.
2 «
A királyfi azután meggyógyultan felke- reste az immár beszélni tudó leányt, hogy megköszönje a tejet, amelytől visszakapta egészségét. Azonban a pásztorleány nagyon de nagyon büszkén fogadta. Amióta beszélni tudott különbség nélkül az emberekkel, igen kevély és büszke lelt. Pedig a királyfi elhal- mozta minden széppel és jóval, csakhogy ked- vét, megnyerje, mert halálosan megszerette.
De a leány tudni sem akart a királyfiról, ami az ifjút nagyon elszomoritotta és e szomorú- ságában meg is halt. Az öreg király nagyon megharagudott a mindenkivel büszkén is igaz- ságtalanul viselkedő leányra. Nagy átkot mért reá, amiért fiával kiméletlenül bánt és ősz fejére szerencsétlenséget zuditott. Elrendelte, hogy tjöbbé a leány a föld szinén nem élhet, rejtőzzön el a Balaton tó körüli egyik bar- langba és kötelessége mindenkinek, aki tőle valamit kérdez, csakis visszhanggal felelni, így is történt ezidőtől, a királyleányt többé senki sem látta és mindenkinek kérdő szavára visszhanggal felelt. Kecskéi, melyeket oly büsz- kén legeltetett, elszéledtek és belefulladtak a nagy Balaton tavába, amelyből a viz sodra és
hulláma olykor-olykor egy-egy kecskekörmöt dob a partra.
Ez a csodás királyleány azóta nagyon, de nagyon megbánta, hogy az emberekkel oly kegyetlenül viselkedett. Különösen erős bánata volt a világháború alatt, amikor látta, hogy annyi magyar anyának hős fia ontott a Ha- záért és Királyért sok-sok drága vért. Végkép önmagába szállott a leány akkor, amidőn ha- záját, a Magyar Hazát, nem tekintve a dicső véráldozatot, feldarabolták. Fogadalmat tett, hogy többé nem lesz büszke és öntelt ember- társaival szemben és hogy ha megkérdi a magyarok békekirálya, akit hasonló sors ért, a legjobb tanácsokat adja, mely tanácsok be- teljesednek és Nagy-Magyarország feltámad.
Eljutott királyunkhoz ez a hir és igy gon- dolt ő Tihanyra. Tudta, hogy egyedül hűség- ben maradt magyarjai rajta lesznek és módját ejtik, hogy a tihanyi visszgangot meghallgat- hassa. A sok-sok ellenség azonban nagy nehéz- ségeket okozott. Nem annyira a nagymessze lévő ellenségek bántották, mint inkább azok, akik szegény hü magyarjainak országát széjjel- tépték, azok, akik addig, amig a korona a fején
volt, leghűségesebb népeinek mutatták magu- kat, hogy annál több jót várjanak és kap- janak tőle.
Ezek a megcsonkított Magyarországot kö- rülvevő kis ellenségek nagyon, de nagyon sok bajt gördítettek a királyi útra, hogy Ti- hanyba eljusson.
A jó király, hogy nyolc apró kis gyer- mekét és feleségét a bajoktól megóvja, mikor már császárvárossában mindenki elhagyta, hü magyar embereitől kísérten a Helvétek orszá- gába menekült. Helvét barátságos, békés népe, mely nem is vett részt a nagyháboruban, igen szívesen fogadta az elüldözött királyi csa- ládot. Itt biztonságban jól is érezték magukat, ha már az ellenség nem engedte magyar hazájukba. Innen próbálta meg a király — miután ellátta családját — a tihanyi vissz- hangot kérdései után meghallgatni. Azonban a királynak már első kérdésére figyelmez- tette a visszhang, hogy olyan messzire körös- körül hallgatódzó, fülelő ellenség előtt nem mondhat semmit. Hanem — igaz, hogy nehe- zen fog menni, — de nem baj, próbálja meg utrakelni és a kicsiben is oly szép Ma-
gyarországra jönni. Itt a még mindig rendü- letlenül hűséges magyarok között megadhatja mindenre a választ, amire csak akarja.
A király szándékát, a besúgók, az ellen- ségnek elárulták és igy addig, mig a jó ki- rály hosszasan készülődött, bent az ország- ban hűséges magyarjai között is elvetették a konkolyt. Magyart-magyar ellen hangoltak, rossz, káros híreket terjesztettek, egyik embert a másikra uszították, ugy, hogy pártokra sza- kadjon az a kevés magyar is, akit még ma- gyarnak hagytak a békekötések. Volt reá idő bőven, mert a király egyre késett. Jól elő- készítették arra az időre a talajt, ha a király visszatérne. így is lett. Az a kevés rend, ami már helyreállott, megrendülni látszott, aminek a magyarok ellenségei nagyon őrültek. Gyen- gül a még mindig erős magyar. Jól keverték a kártyát, a királynak még a legkedvesebb és legbizalmasabb embereit is megtévesztették.
Pedig elérkezettnek vette az ifjú király az időt és alkalmat, hogy első izben szerencsét próbáljon, de ez nem sikerült, a sok ellenség kicsinye-nagyja is, mert érdeke ugy hozta, gondoskodott arról, hogy még a megcsonkított 6 «
haláron útját állják a hazatérő királynak.
Mit volt mit tennie, le sem szállott a vonatról, ugy ahogyan jött, visszatért, mert vonatkocsi- ját szuronyos ellenfelek fogták körül és meg- fenyegették. így járt a boldogtalan király, jóságos és hűséges feleségével együtt, mikor másodszor is vonatra szállott. A még sere- gével sehogy sem álló kis ellenség nagyon félt, hogy a maroknyi és Hazájáért és felkent királyáért mindig halni kész magyar meg- támadja és a jogtalanul elrablott magyar or- szágrészeket visszaveszi.
Most már a tengernyi ellenség, még a nagy is, kénj'szerüségből nem átalkodott a királyt nemcsak a maga követei utján, de a király hü magyar embereivel is megfenye- getni, hogy ha mégegyszer megkísérli a ma- gyar hazába való visszatérést, nemcsak a fel- kent királyt és családját bántja, hanem még a kegyelemből meghagyott Magyar Hazát is teljesen széjjelszcdik. Szegény király, sajnálta már rendbejövő hü Magyarországát újból fel- áldozni, mert jól tudta, hogy az ellenség min- denre képes. De lelkiismeretét az is bántotta, hogy a tihanyi visszhang még nem adta meg
válaszát az ő és családjának jövőjére nézve és a válasz meghallgatása nélkül nyugodtan még meghalni sem tud.
Nehéz volt tehát a választás mindkettő, népének, meg családjának jövő sorsa nagyon, de nagyon szivén feküdt. Jó és megnyugtató tanácsot egyes-egyedül a balatoni királyleány- tól, a tihanyi visszhangja után remélt. így nagy gondot okozott a mindenkor népéről is atyailag gondoskodó királynak és királynénak, de meg a vele gondolkodó hiveinek, miként járhatja meg a tihanyi utat anélkül, hogy ujabb veszedelmet ne hozzon a kicsi országra.
Hosszú megfontolás után a német volt szö- vetségesektől összegyűjtött kevés kis pénzecs- kéjéből, mije még megmaradt, egy olyan re- pülőgépet vásárolt, melyen a légi utazáson kivül még egy olyan külön veszedelem volt.
utrakelni. De igazán sziv kellett hozzá, hogy oly hosszú útra, országokon, meg országokon át repüljön. És e veszedelmes útra kisérő- társul a bájos királyasszony vállalkozott, ki angyali szivével mindig azt mondotta: »Ha jóban ott voltam a király mellett, rosszban is oft leszek mindig.« De meg a királynét a tiha-
nyi visszhang utján a királyleány is kérette, hogy hites tanú legyen ott, mikor a kérdé- sekre a választ megadja, mert azok oly fon- tosak, hogy ha Isten ne adná, de a jó királyt szerencsétlenség érné, legyen valaki, aki a tanácsokat a trón örökösének átadja, mert azokat többé senkinek el nem ismételheti.
Tehát ebből a kétszeres okból kisérte el útjára a töviskoronával is koronázott királyt.
A bizony szegénysorban vásárolt repülő- géppel igy együttesen, a király, a királyné, a vezető és egy hűséges királyi ember el is indultak a végzetes útra, otthagyva a jó Isten kezeiben a gyermekeket.
Épen ugy, mint a királyi és egykor csá- szári nagy és hatalmas birodalom összeomlása napján, ebben az időben is, novemberi szürke ködbe burkolódzott a mammut Európa. Hi- szen még ő sem lálott igy visszatérni még egy- szerű embert sem, nemhogy még királyi párt, saját hazájába. Szó szoros értelmében az ellen- ség miatt szökve — sötétben, éjjel — ködben kellelt utazniok. De hát a jó Isten a jó embe- reket becsületes szándékukban igy utazva is meg szokta segiteni és mindannyian be is
jutottak az ország belsejébe. Az első napokban nem is igen tudtak az emberek, de különösen az ellenségek a leszállásról, hogy a királyi pár hazaérkezett. így már a király azt hitte, minden baj nélkül elérheti Tihanyt és a tiha- nyi királyleányt meghallgathatja. Azonban csalódott, mert bizony füle van még a fal- nak is. Na azután, mikor hire jutott az érke- zésnek, a maroknyi Magyarország ellen az összes körülötte lévő ellenfél mind mozgósitott és körülvette az ország határát. Követeket kül- döttek az ország belsejébe, hogy azonnal fog- ják el a királyt. A saját, hü magyar nemze- tének adták a parancsot. No de nem kellett sokáig aggódnia a határokra felsorakozott el- lenségnek. A cseh, román, meg a szerb kato- nákat nem kellett hosszú ideig katonának hajlani, kipiszkálni a csendőrszuronyoknak.
Otthon maradhattak továbbra is, fogyaszthat- ták a magyaroktól elrablott kenyeret. Mert a jó király nem akarta, hogy miatta csak egy csepp embervér is folyjon, megadta magát a kis és nagy ellenség tiszti szuronyainak, akiket a nagy győző hatalmasságok érte kül- dőt,tek. Csak annyit kért, hogy még kipiheni 10 «
magát, a csendes Tihanyba mehessen. Or- szágunk nagj^embereinek közbenjárására nagy nehezen sikerült is keresztülvinni, hogy az immár fogoly király Tihanyba jusson. Rette- netesen rossz, istenitéleti időben szállították a mártír királyt — ki soha egy percre nem gondolta, hogy valamikor király lesz és ilyen királyi sors éri — és a sorsban osztozó fele- séget a magasan fekvő tihanyi emeletes ko- lostorba. Itt az elfogatás napján szomorú ha- lotti csend borult a Balaton ködös tájára.
Már sötét este volt, még a csillagok sem ragyogtak, mikor a rideg kolostornak a Bala- ton partjára néző sarokszoba ablakai zajta- lanul megnyilottak. Az ablaknál egy halovány férfiarc, csillogó fekete hajával, odatámasz- kodva jobbjával az ablakrámának: a király
— balján az ablaknál ülve egy csillogó szemű gyászruhás asszony — a "királynő.
A király az éji sötétbe kiált: »Óh mit legyek nagy ég?< A tihanyi visszhang felel:
»Nyugodj sorsodba, óh király! Sorsod nem első és nem utolsó. Szólottam én már több boldogtalan magyar királyhoz, adtam tanácsot, mit megfogadtak és teljesítettek. Te
is ez utón jársz, óh mártír király. Királysors a tied is, mit Isten kegyelemből adott.
Add át hatalmadat annak, kit Szent Ist- ván népe választ. Bizz benne, mert ő a leg- nagyobb magyar, mert ő egyedül azt akarja, mint az együttes magyar. Szereti hazáját és faját. Néped szereti, Őt akarja egyedül. Tudd, hogy a kicsiny ország kormánykerekét erősen tartja, nem engedi sem jobbra, sem balra.
Egyedüli kívánsága, hogy ismét nagy legyen az ország és annak egykor Szent István fejét diszitő koronáját Te, vagy utódod tartsa. Ne neheztelj ő reá, ha látszat szerint ellened jár, de ő ezt éretted telte a Hazán át és egykor majd ezért hálás leszel. Az a temérdek ellenség is igy most már nyugodt, nem hábor- gatja a csekélyre apadt magyar szaporodást.
Nagy ellenség kicsinynek lekötve, kénysze- rülve cselekszik ellened. Magyar nagyasszo- nyok, magyar anyák katonát szülnek annyit, amennyi kecskekörmöt dob a Balaton habja partra, hogy Magyarország régi területén elég legyen.
Csak egyet nem királyom. Elődödtől a halálos ágyon örökségként kapott koronádról
12 «
sem Magad, sem utódaid nevében le ne mondj, még az esetben se, ha életedet vennék, mert Szűz Mária szép országa alattatok nagyobb lesz mint volt.«
A király mindjárt megkönnyebbült e ta- nácsokra, többé nem érezte magát fáradtnak és elhagyatottnak. Felkorbácsolt lelke lecsen- desedett, nem volt többé nyugtalan. A király- nén sem látszott már a bágyadtság, reá is megnyugtatóan hatottak a szavak. Mindketten egymásnak ismételték a hallott szavakat a késői éjiszakába. Majd mindketten elcsende- sedtek és a rettenetes izgalmak után jótékony álomra hajtották koronás fejüket, megnyugta- tott lelkiismerettel.
Kora reggel már ismét mozgolódás volt hallható odakint. A katonaőrök hangos lépései, fordulatai. Kürtszó és lármás vezényszavak, hangos beszédek zavarták az egyébként csen- des Tihany csendjét. A felséges pár frissen ébredt a hosszú éji alvás után és teljesen kipihenték az utóbbi napok megerőltető lelki és testi fáradalmait. Szükségük is volt erre, mert a következő napokban Is nagy testi és lelki erőre volt szükségük. Szokásuk szerint
reggel, mielőtt munkához fogtak volna, a királyi pár meggyónt, megáldozott, szentmisét hallgatott. Bármilyen helyen érte őket a reg- gel, erről sohasem feledkeztek meg. Mindkettő- jük a legmélyebb vallásosságban kerestek vi- gasztalást. Ezt ajánlották ők mindenkinek é?
a legszebb példáját mutatták mindenkor val- lási türelmességüknek más vallásbcliekkel szemben. Jelszavuk volt: »Bárminő templomba lépsz, imádkozz, mert Istent imádod min- denült.«
Ájtatoskodásaik után megkezdődött a bú- csújárás a felségek szük szobájában. Minden rendü-rangu főurat, ki kedves embere volt a királynak, arra kényszeritett az ellenség, hogy járuljanak ő Felségeik elé és kíséreljék meg, hogy ugy a maga, mint utódai nevé- ben, lemondjon a magyar trónról. De erről előbb sem, de főként azután, hogy a király- leány tanácsát meghallotta, dacára a folytonos zaklatásszerü kérelmeknek, tudni sem akart.
A kis és a nagy ellenségtől kényszeritett ma- gasállásu főurak és főpapok végtére is vissza- adták megbízásukat a zsaroló ellenfélnek.
A koronázott királynak e határozott ma- i t «
gatartására a Tihanyba küldött ellenséges magasrangu tisztek nagyon megharagudtak és elhatározták, miután erre a párisi béketanács- tól kaptak felhatalmazást, hogy a királyt Ti- hanyból egy, a Magyar Hazától messze-messze eső kietlen szigetre viszik, hogy onnan többet vissza ne térjen. Elhatározásukat tett is kö- vette. Nem sokat törődtek a magyarokkal, francia, meg angol katonákkal megrakott gép- kocsikat hoztak és a legkegyetlenebb őszi kora reggelen Tihanyból a királyt a király- nővel együtt a Duna partjára vitték és az ott veszteglő angol »Szentjános bogár« nevü hadi- hajóra szállították. Ide már nem követhették a magyarok,, valódi fogoly lett a magyar király.
Egykor iszép országán át folyó Dunán, azután a bérces Erdélyen át, tengerről-ten- gerre vitték a Felséges párt, hosszu-hosszu napokon át. A mérhetetlen szenvedéstől meg- cdzelt léptekkel lépett az árván maradt király a kijelölt »Madeiera« szigetre. Kietlen, rossz levegőjű, vizű sziget az, sok-sok széllel, me- lyet csak annak szervezete bir ki, aki ott született. Nem is birta soká a fogságot a már-
tir király. A keményszívű ellenség még meg- engedte, hogy az ártatlan királyt gyermekei feleségével az elátkozott szigetre kövessék. Kö- vették is a gyerekek királyi atyjukat és ezek- ben kereste vigasztalását megszámlált napjai- ban az ifjan megőszült király.
És midőn rövid időn belül végórája ütött, a tihanyi visszhang adta tanácsokkal lelkében és szivében, családja és az odavándorolt ma-
gyar főurak karjaiban lehelte ki szent lelkét.
Tihanyi Rege királyi Rege volt mindig, most csak folytatódott. Ki tudja, hol fog meg- állani, melyik magyar király fogja azt sze- rencsésen befejezni.
j ' y 8 9 5 2 0
