TÁJÖKOLÓGIAI TERVEZÉS
A tervezés tájökológiai feladatai
• Ma már lehetséges tájra ható befolyások és káros anyagok meghatározása pl: a vizekbe, a levegőbe jutó káros anyagok, vagy és szennyeződések mérése.
• Bonyolultabb a káros anyag felhalmozódás hatásának, és a terhelés típusának megállapítása. Különösen nehéz egy adott ökoszisztémán belül az összterhelést megállapítani, ha a terhelések nem állandó nagyságban jelentnek, hanem ezek kombinációja hat.
• Kevés általános érvényű határérték van amivel az ökoszisztémák terheltsége jellemezhető. Bizonyos ökoszisztémáknál ez lehetséges pl: a vizek, erdőtársulások, vizes területek.
A tervezés tájökológiai feladatai
• Az ökológiai tájértékelés a tájökológiai tervezés alapja:
• alapos tájökológiai készlet felmérés biztosítja a különféle tájalkotó tényezők és az egész területegység ökológiai értékelését,
• a hasznosítási tervek célkitűzéseinél fontos, hogy az értékelés összhangban legyen a terület tervezett, vagy lehetséges tájhasználatával,
• a tájökológiai értékelésnek a környezeti terhelés mértékét, az antropogén beavatkozások nagyságrendjét és az abiotikus természetes tájkárosodást, illetve a katasztrófák lehetséges előfordulását is tartalmazni kell.
• A vizsgálatok célja a zavarás (vagy terhelés) megismerése, és azok korlátozási tervének elkészítése.
Tájökológiai tervezés folyamata
• A tájökológiai vizsgálat a tájháztartás vizsgálatát jelenti, amely a tájban működő komplex mechanizmusok teljes feltárásával lehet eredményes.
• A tájtervezési folyamat részei:
- tájanalízis (természeti és társadalmi adottságok és hatások vizsgálata)
- tájdiagnózis (általános terület értékelés, külső és belső terület hasznosítási konfliktusok),
- javaslatok (tájrendezési és környezetvédelmi) - intézkedés.
Tájökológiai tervezés folyamata
Mit kell a tájökológiai tervnek magába foglalni?
- a többcélú hasznosítás lehetőségeit,
- a környezeti ártalmak megszüntetésének javaslatát, - az egységes zöldfelületi rendszer tervét,
- a települések fejlesztési javaslatát,
- technikákat az infrastruktúra bővítésére, - javaslatot a művelési ág változtatására, - javaslatot a védett területek megóvására, - javaslatot a hulladékok ártalmatlanítására,
- a mezőgazdasági terület rendezésének javaslatát, - az üdülőterületek fejlesztésére vonatkozó javaslatot, - a művi létesítmények tájba illesztési javaslatát
Táj osztályozás a tájtervezésben
• A tájak osztályozása illetve csoportosítása több szempontból történhet.
• Beszélhetünk tájról tudományos alapon, vagy elméleti- növényökológiai szempontból.
• A tervezés számára megfogalmazott táj fogalom kapcsolatot teremt a tájökológiai és szocio-ökonómiai aspektus között, a tájhasznosítás szempontjából.
• Az utóbbi évtizedekben a tájértékelés képezi legfontosabb alapját a tájosztályozásnak.
A tájak csoportosítása általában
A tájalkotó elemek természetessége alapján az alábbi csoportokba sorolhatók a tájak:
I. természetes, v. érintetlen II. természetközeli
III. félig befolyásolt IV. erősen befolyásolt V. urbánus
Táj osztályozás a tájtervezésben
• Vink szerint (1963) a tájosztályozás alapja lehet:
• közömbös tájjellemzők,
• táj minőség,
• a menedzsment típusa,
• a jelenlegi hasznosítás,
• a potenciális hasznosítás,
• az ajánlott hasznosítás,
• az elhatározott hasznosítás.
Átfogó tájökológiai értékelés
A tájak egymástól eltérő ökoszisztémákat alkotnak.
Az ökoszisztémákat alakító faktorok az alábbiak:
- a klíma, domborzat, alapkőzet és talaj, élő
rendszerek, és az idő tényező. Az átfogó tájökológiai értékelés ezeket a tényezőket vizsgálja.
Az értékelésben megkülönböztetünk:
- stabil ökoszisztémákat (klimax ökoszisztémák),
- kompromisszumos ökoszisztémákat, valamelyest stabilak, és produktívak (pl. erdőgazdaságok),
- produktív, instabil, növekedő ökoszisztémák (pl. monokulturák),
- urbán-ipari, nem élő ökoszisztémák
Átfogó tájökológiai értékelés
Az átfogó ökológiai szakvélemény készítésekor fel kell mérni:
- a jelenlegi állapotot,
- a hasznosítás várható ökológiai hatását, a megtett intézkedésekkel együtt,
- azokat a kutatásokat, melyek később, a következő években, már a hasznosítás idején végzendők el.
A szakvélemény tehát kiterjed:
- a természeti adottságok felmérésére - felmerülő intézkedések megtervezésére.
Tájökológiai módszerek a területi tervezésben
• Tájökológiai tervezés: célja és végeredménye a táj optimális hasznosításának tervajánlata.
• Optimalizáció: a tájban a társadalmi tevékenységek legmegfelelőbb elhelyezése.
Tájökológiai módszerek a területi tervezésben
• A tájökológiai tervezés menete:
• Cél: a táj optimális funkcionális felosztásának tervjavaslata, amit térképen állítunk elő, ez a propozició vagy javaslat,
• a javaslathoz értékelés szükséges,
• az értékeléshez adatok kellenek a táj minden pontjáról, minden tényezőről, térbelileg kifejezve,
• ehhez a táj tulajdonságait tipológiai egységekbe tömörítjük, s térbelileg fejezzük ki - ez a szintézis,
Tájökológiai módszerek a területi tervezésben
• A szintézishez használt adatok lehetnek már meglevő adatok, amiket célirányosan módosítani kell – ez az interpretáció,
• Az interpretációhoz az alapadatok megszerzése után, azokat egy szintre kell emelni – ez az analízis.
Analízis és interpretáció
• A mutatókat csoportokba soroljuk:
• a táj funkcionális alkalmasságát az abiotikus adottságok biztosítják, a táj ökológiai állapotát a biotikus adottságok mutatják,
• a társadalom tájra gyakorolt hatását az antropogén elemek mutatják, ezek a társadalomnak a táj fejlődésével kapcsolatos követelményeit tükröző mutatók.
Analízis és interpretáció
• Elsődleges és másodlagos szerkezet
szubsztrátum antropogén elemek antropogén jelenségek
• talaj biotikus abiotikus gazd.rendsz.
szoc. rend.
• relief
• klíma
a táj funkcionális és gazdasági jellemzői
• helyzet
• abiotikus komplexum
Szintézis
Szintézis:
• vertikális szintézis
• homogén tájökológiai egységek térbeli kifejezése – tájtípus
A tájtulajdonságok térképeit egymásra helyezve, megkapjuk a homogén területi egységeket.
Szintézis
A szintézisbe olyan diagnosztikus tulajdonságokat kell beépíteni (5-6 tulajdonság), amelyeket sok irányban interptretálhatunk:
lejtőszög - lejtődinamika
relief - erózióveszély
kitettség - besugárzott energia - elérhetőség
- beépíthetőség
- megművelhetőség
Értékelés (evaluáció)
• Feladata a tulajdonságok alapján a táj megfelelőségi állapotának megállapítása:
• hogyan felel meg a táj a társadalmi tevékenységnek,
• milyen a táj ökológiai állapota,
• hogyan válaszolna a táj az egyes társadalmi tevékenységekre,
• milyenek az ökológialag ideális tájhasználat gazdasági feltételei.
A társadalmi tevékenységek kiválasztása
A tájökológia alapvető feladata a társadalmi tevékenységek kiválasztása. Nagyon fontosak itt a társadalmi elvárások.
Leggyakoribb feladat:
- lakótelepi lakásépítés, - nagyipar kialakítása - kisipar létrehozása
- mezőgazdasági termelés - kertművelés
- erdőgazdálkodás - üdülés
A mutatók határértékeinek megválasztása
Az alábbi korlátok léteznek:
• technikai korlátok (pl. meredek lejtő szántóművelés),
• tájökológiai korlátok (erózió veszély),
• logikai korlátok ,
• társadalmi- és hagyományokból származó korlátok (erdőirtás),
• speciális korlátok (levegőszennyezés, zajártalom, természet- védelmi terület).
A táj egészségi állapotának meghatározása
Kérdések:
• milyen mértékben változtatták meg a táj tulajdonságait,
• mennyi és milyen a zöldterületek aránya.
A tájhasználat és az ökológiai állapot összevetésével megállapítható a tájhasználat megfelelőségi foka:
- P = pozitív vagy kedvező - N = negatív vagy káros
- M = lehetséges vagy megfelelő
Az értékelés végeredménye
1. Melyik tájon milyen hasznosítás a jó?
2. Milyen a jelenlegi hasznosítás típusa?
Javaslattétel (propozíció)
• A társadalmi tevékenység optimális tájökológiai elhelyezésének javaslata:
• Elsőfokú javaslat: melyik típusra milyen társadalmi tevékenységet javasoljunk.
• Másodfokú javaslat: a kívánt nagyságú területbiztosítása a társadalmi tevékenységek számára
• Harmadfokú javaslat: A típusokra javasolt társadalmi tevékenységek, most már a táj funkcionális elemei – ez a terület funkcionális tipizálása, – pl. a körzetesítés.
• Ez a tájökológiai szempontból optimális területhasznosítási javaslat, a folyamat maga az optimalizáció.
A térképek szerepe a tájtervezésben
• A tájtervezésben használatos különböző térképek:
- a topográfiai térkép,
- a geomorfológiai térkép, - a talaj térkép,
- a tájökológiai térkép, - a geológiai térkép,
- a tájhasznosítási leltár a mai hasznosítással, - a klimatológiai térkép.
A térképek szerepe a tájökológia tervezésben
• A térképek tartalma gyorsan változik napjainkban.
• Általában a korábbi térképek a táj stabilitásának bemutatására alkalmasak.
• A régi térképeken általában az eredeti állapot értékelhető.
• A természetes és antropogén változás (tájdegradáció), vagy a beavatkozás (intervenció) jelentős változásokat okoz, ezért újra kell térképezni a területet, a tájátalakítás eredményeivel.
Tájfejlődési tendenciák, tájhasználati konfliktusok
• A tájfejlődés az emberiség története során nagyon sok változáson ment keresztül a legegyszerűbb gyűjtögetéstől a magas technikájú mezőgazdaságig, illetve a hatalmas agglomerációk kialakulásáig.
• A tájátalakulás a művelési ágak változásával követhető a fejlődés során.
Tájfejlődési tendenciák, tájhasználati konfliktusok
A tájfejlődés első szakasza a XIX század elejéig tartott.
• A gyűjtögetéssel kezdődő, nomád állat-tenyésztéssel folytatódó, majd az intenzívebb állattenyésztéssel és mezőgazdasági műve-léssel záruló időszak jelentős változásokat hozott a tájban.
• Ekkor még azonban a tájak eltartó képessége nagyobb volt, mint az igénybevétel, a káros hatások kiegyenlítődtek
Tájfejlődési tendenciák, tájhasználati konfliktusok
A tájfejlődés második szakasza az ipari forradalommal kezdődött és a múltszázad végéig tartott.
• Erre az időszakra már elkülönült egymástól a munka és lakóhely, az ember egyoldalúan kihasználta a természeti erőforrásokat, s jelentősen megnövekedett a nem hasznosított melléktermékek mennyisége.
• Míg az első szakaszban csak lokális változások következtek be, addig a második szakaszban már regionális mértékű káros hatások is kialakultak.
Tájfejlődési tendenciák, tájhasználati konfliktusok
A harmadik szakasz a XX. század napjainkig tartó tájátalakításának folyamata.
• Ebben a században már felismerte az ember a természeti kincsek kimeríthetőségét, a fel nem használt tájidegen anyagok mértéktelen felhalmozódásának folyamatát. A további tájváltozás bármely tájtípusban jelentős egyensúly megbomláshoz vezet.
• Megjelentek a globális folyamatok pl. a klímaváltozás, a szárazság növekedése, a levegő szennyeződések, a
különböző megbetegedések gyakoriságának növekedése. A problémák kezelése mindinkább sürgetővé
vált.
Magyarország tájhasználat változása 1895-1995 között
Az ember természetátalakító tevékenységének következtében az alábbi tájtípusok jöttek létre:
- mezőgazdasági hasznosítású táj (szántó-művelés, kertgazdálkodás, erdőgazdálkodás),
- ipari hasznosítású táj (olaj kitermelés, ipari létesítmények, bányászat) ,
- lakó környezeti tájtípus (falvak, városok és környezetük), - üdülési vagy rekreációs tájak.
Tájhasználati konfliktusok
• Funkcionális konfliktus: ott alakul ki, ahol az egymás területének a rovására, vagy egymást megszüntető, akadályozó hasznosítások ütköznek (pl. ipari létesítmény mezőgazdasági terület rovására, meddőhányó kialakítására erdőírtás stb.).
• Tájökológiai konfliktus: pl. autópálya létrehozásával valamilyen élőhely megszüntetése, vagy barrierként az élőhelyek meg-szakítása (pl. béka mentések).
• Vizuális, esztétikai konfliktus: pl. egy üdülő területen a szemételhelyezés nem megoldott, vagy a beton falakkal történő terület elhatárolás nem esztétikus.
A zöldfolyosó, mint tervezési stratégia
• Az utóbbi évtizedekben több kutató foglalkozott a
„greenways” problémával, azonban csak az utóbbi 10 évben foglakoztak vele, mint tervezési stratégiával
• A zöldfolyosók deffiniciója a tervezésben:
- a zöldfolyosó a táj lineáris elemeinek a hálózata, amely a tervezés és menedzsment folyamatában az ökológiai, rekreációs, kulturális, esztétikai vagy más célú hasznosítást a fenntartható tájhasznosítással összhangba tudja hozni.
A zöldfolyosó, mint tervezési stratégia
• Öt fontos jellemzője a zöldfolyosóknak:
• 1. A lineáris területi elrendeződés az alapja az anyagáramlásnak, a fajok mozgásának és a tápanyagok szállításának. Ez a zöldfolyosók legjellemzőbb sajátossága, ezért tér el más tervezési koncepciótól.
• 2. A zöldfolyosók viszonya a háttér területhez más és más, azonban mindig összekapcsolja a háttér részterületeit.
A zöldfolyosó, mint tervezési stratégia
• 3. Alapfunkciója, hogy átmeneti területet és funkcionális kapcsolatot képez bizonyos hasznosítások között.
• Visszatükrözi a tervezési folyamat ökológiai, kulturális, szociális és esztétikai céljait. Pl. a rekreáció és élőhely védelem kívánalmai gyakran konfliktusban vannak. Ez fontos területi és funkcionális konzekvenciákat jelent a greenways tervezés számára. A tervezési célnak tehát tükröznie kell a szociális, kulturális értékeket és érzékenységet, valamint a környezetvédelmi szempontokat.
A zöldfolyosó, mint tervezési stratégia
• 4. A greenways stratégia magába foglalja a fenntartható fejlődés koncepcióját, amely a természetvédelem és a gazdasági fejlődés egymást kiegészítő működését jelenti.
Nemcsak a táj természeti és antropogén hasznosítását befolyásolja, hanem egyensúlyt biztosít az erőforrás hasznosítás és a védelem között.
• 5. A greenways egy területi stratégia amely az integrált lineáris rendszer előnyein alapszik. Arra törekszik, hogy védelmet biztosítson olyan tájaknak, amelyek nem lineárisak.
A greenways stratégia tehát összetett és változó stratégia.
A zöldfolyosók tipológiai jellemzői
Lépték:
Rendűség Terület Földrajzi egység Politikai Funkcionális Példák
(km2) egység orientáció
1. rendű 1-100 Kis vízfolyás Község Végrehajtás Síksági Hegygerinc Város Management folyó 2. rendű 100-10000 Folyók Ország Koordináció Alföld
Régiók Tartomány Politika
3. rendű 10000- Vízgyűjtők Államok Politika M.o.
100000 Hegységek Kis nemz.
4. rendű > 100000 Kontinens Nagy nemz. Politika EECONET és kontinens
Milyen célok érdekében használjuk a greenways
stratégiát?
• 1. A biodiverzitással kapcsolatos célok: az élőhely védelme kialakítása, összekapcsolása és menedzsmentje.
• 2. A vízkinccsel kapcsolatos célok: a vízkincs védelme, visszaállítása, menedzsmentje (árterület, vízfolyosó, a talajvíz utánpótlás, valamint a nedves térszínek (wetland) kezelése.
• 3. A rekreációval kapcsolatos célok: a természeti értékeknek megfelelő rekreáció kialakítása (a falusi és városi tájon keresztül futó folyosók).
Milyen célok érdekében használjuk a greenways
stratégiát?
• 4. Történeti és kultúrális érték védelme a cél: a kulturális és történelmi értékek összekapcsolása a természeti értékekkel és a tájjal.
• 5. Az urbánus térségek fejlődésének kontrollja a cél: a greenways stratégia kontrollként történő felhasználása az urbánus és természetes területek átmeneti területein (ökotonok).
A greenways tervezési stratégiái
• A greenways stratégia aktív tervezési stratégia, amely a konfliktusok és problémák okait és azok megoldását keresi.
• Ez a stratégia a széleskörű tájtervezés számára nem ad modellt, mert a hálózatra és a vonalszerű területekre koncentrál, amely a nagyobb területi háttérbe illeszkedik.
• A greenways stratégia a fragmentáció, tájdegradáció, a település terjeszkedés és az ellenőrizetlen tájhasználat megakadályozását célozza. A stratégia segítségével az ökológiai funkciók tartósan fennmaradhatnak.
A greenways tervezési stratégiái
• 4 fő stratégia ismert: a védelmi, defenzív, offenzív és kiegyezéses stratégia.
1. Ha a háttér terület védi a fenntartható folyamatokat és foltokat, a védelmi stratégia alkalmazható. Ez a stratégia azokat a végleges zöldfolyosókat jelöli ki, amelyek a változásoktól védettek, míg a körülöttük lévő táj változáson megy keresztül.
2. Ha a táj fragmentált és a magterület már izolált, a defenzív stratégia alkalmazandó. Ez a módszer a fragmentáció negatív folyamatainak a leállítását szolgálja, mint az utolsó lehetőség ott, ahol a táj sokáig kultúrtájként termelt.
A greenways tervezési stratégiái
3. Az offenzív stratégia természet visszaállítását foglalja magába elfogadott terv alapján.
4. A tájak gyakran unikális elemeket foglalnak magukba, ami speciális lehetőséget biztosít a zöldfolyosó stratégia alkalmazására. Ha az unikális elemek kedvezőtlen helyzetben vannak, az opportunista stratégia alkalmazása a legmegfelelőbb. Az unikális táji elemek gyakran folyosószerű konfigurációban helyezkednek el. Ez a stratégia más stratégiával együtt is alkalmazható.
Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése
• Az élővilágra (azon belül is a növényzetre) összpontosító minősítések célja az ökológiai értékek kimutatása és védelmük elősegítése.
• Az összes többi minősítés tájhasznosítási nézőpontú, itt azonban a táj működőképességét biotikus elemei szemszögéből igyekszünk szemlélni. Az ember is csupán mint az élővilág része jön számításba
Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése
• A táj biotikus elemeinek vizsgálatához részletes adatbázisra van szükség. A nemzeti adatbázisok biztosítják ezt az adatbázist.
• Az Egyesült Királyságban pl. Természetvédelmi Tanács rendelte meg a nemzeti vegetáció osztályzást (National Vegetaion Classification, 1991). Több, mint 35 ezer mintavétel ismeretében adja meg a szigetország minden természetes, természetközeli és mesterséges élőhelyét.
• Ezen az osztályozáson alapul az Európai Környezetvédelmi Hatóság (EEA) átfogó katasztere
(European Nature Information, EUNIS) is, melynek 10 fő kategóriája van (EEA 2001).
Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése
• Élőhely típusok:
• tengeri élőhelyek
• tengerparti élőhelyek
• édesvízi élőhelyek
• nedves élőhelyek
• füves élőhelyek
• fenyérek és tundra
• erdők
• kopár és gyér növényzetű felszínek
• megművelt földek
• beépített területek és egyéb mesterséges élőhelyek
Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése
• A természetközeli állapotok helyreállításának képessége, az ökológiai (vagy biotikus) regenerációs potenciál.
• A szabályozó (regulációs) potenciál tágabb fogalom: egy adott ökoszisztémában az életfolyamatok, a biodiverzitás, a zavartalan működéshez szükséges kölcsönhatás rendszer és stabilitás fenntartását jelenti (Bastian, O.
Haase, G. 1992). Egyes közleményekben az ökológiai értelmű fenntarthatóság szerepel szinonímájaként.
Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése
• A szabályozóképesség kétféle megközelítését ismerjük.
- az egyik az ökotópok élettelen elemeire, - a másik élő elemeire összpontosít.
• Az előbbi példája a tájháztartás önfenntartó, önszabályozó jellegének értékelése. Ennél a tájfunkciók működését tárják fel.
Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése
Értékelhető funkciók:
1. eróziógátló funkció (eróziós képesség és erodálhatóság tényezői),
2. a talaj szennyezőanyagokat szűrő, tompító és átalakító funkciója, a talajvíz sérülékenysége ( talajtulajdonságok),
3. lefolyásszabályozó funkció (domborzat, talajtulajdonságok, felszínborítottság),
Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése
4. ökotópképző funkció (érettség, természetesség, fajgazdagság, szerkezeti sokféleség, antropogén hatás értékelése),
5. természetvédelmi funkció (természetesség, antropogén hatás, vörös listás fajok, az életközösség veszélyeztetettsége, érettség, bioverzitás, jelenlegi érték, a fejlődés időtartama).
Lefolyás szabályozási funkció
• A csapadék- és olvadékvizek felszínen történő gyors lefolyása jelentősen hátráltatja a talaj- és ezáltal a növényzet vízfelvételét, ugyanakkor – ha a gyors lefolyás nagy területen érvényesül – árvizek okozója lehet.
• Mind mezőgazdasági, mind vízügyi szempontból egyaránt nagy jelentőségű a magas lefolyási értékkel rendelkező területek feltérképezése, ahol a kiegyenlítettebb lefolyási viszonyokra, a direkt lefolyás csökkentésére kell törekedni.
Lefolyás szabályozási funkció
• A direktlefolyás alatt a csapadék azon részét értjük, amely a lehullás vagy az elolvadás után rövid időbeli késleltetéssel a területről elvezetődik. Minél nagyobb a direktlefolyás részesedése, annál szélsőségesebbek a lefolyási viszonyok és annál nagyobb az árvíz veszélye.
• A táji ökorendszerekben lezajló természeti folyamatok alapvetően a lefolyási viszonyok kiegyenlítettebbé tétele és a direkt lefolyás mérséklése irányába hatnak. E képességet az ökorendszer lefolyás szabályozási funkciójának nevezzük.
Lefolyás szabályozási funkció
• Az értékeléshez a következő tényezők szükségesek:
- talajfedettség, növényborítás, - lejtésviszonyok,
- infiltrációs kapacitás,
- a növényzet által felvehető vízkészlet, - alapkőzet.
• Az infiltrációs kapacitás minősítése a talaj mechanikai összetétele alapján történik. A magas vázanyag tartalom (>
30 % esetén +1 pont), a zárt avartakaró (-1pont) módosító tényezőként jelentkezik
Lefolyás szabályozási funkció
• A növényzet által felvehető vízkészlet a talaj felső 1 m-es részében általában rövid ideig tárolódik, ez a növények számára rendelkezésre álló vízmennyiség mm-ben.
• A kapott pontértékeket minden ökológiai egységre külön kell összesíteni, osztályba sorolni. Beépített, aszfaltozott területek alapértelmezés szerint mindig a V., erdőterületek mindig az I.
osztályba tartoznak.
A talajerózióval szembeni ellenállás és a
területhasználat a Kataréti patak vízgyűjtőjén
Lefolyás szabályozási funkció
a Kataréti patak vízgyűjtőjén
A növényzet tájökológiai
értékelése
Ökotópképző funkció
• Az ökotópképző értéket (tájháztartás teljesítőképessége) a tájpotenciálok határozzák meg. A táji adottságok azonban önmagukban nem képeznek ökotópot.
• Az ökotópképző érték a tájnak az abiotikus és biotikus tájösszetevői közötti hatásrendszeren keresztül, az ökotópban jön létre. A biotópok zavaró tényezők mellett is megtartják, vagy vissza tudják állítani egyensúlyi állapotukat.
Általában tehát magas stabilitással, vagy regeneráló képességgel rendelkeznek.
Ökotópképző funkció
• Az ökotópképző érték vagy funkció a növénytársulásban az asszociáció érettségével, természetességével, diverzitásával, az antropogén hatások mértékével meghatároz-ható. Ezek összege képezi az ökotópképző értéket:
• Ökotópképző funkció/érték (ÖÉ) = érettség (É) + természetesség (T) + diverzitás (D) + antropogén hatás (A)
• Ezek az értékek terepvizsgálattal és felvételezésekkel számszerűsíthetők. A vizsgá-lat a biogén tényező értékelését célozza, azonban a táj eltartó képességét mutatja
Érettség vagy maturitás
• Maturitás alatt a növénytársulásoknak azt az állapotát értjük, amit az a jelenlegi hasznosítás mellett a szukcessziós sorban elér.
• A szukcesszió egy adott területen az időben egymást követő növény-társulások sorát jelenti. A szukcesszió fejlődését a külső ökológiai tényezők - mint pl. a makroklíma, a talajok tápanyag mennyisége stb.- irányítják.
Természetesség
Az emberi tevékenység hatása napjainkban minden ökoszisztémában többé-kevésbé érvényre jut, s természetességük csökken. A természetestől eltávolodott társulások stabilitása és regenerálódó képessége csekély.
Természetes az a társulás, amely a termőhelyi ökológiai adottságoknak meg-felelően stabil, zavaró tényezők hatására is jó regenerálódó képességgel rendelkezik.
Diverzitás
A diverzitás a növénytársulások szerkezeti sokféleségét és magas fajszámát jelenti.
A magas diverzitású ökoszisztémák nagy stabilitással rendelkeznek. Regene-rálódásuk zavarás után lényegesen nehe-zebb, mint az egyszerűbben szerveződött rendszereknél.
Antropogén károsodás
• A természeteshez közeli és az antropogén hatások által megváltoztatott növénytársulások és ökoszisztémák az emberi tevékenység káros hatásaira csökkent teljesítő képességgel válaszolnak.
• A károsítás bekövetkezhet pl. mezőgazdasági hasznosítás, útépítések, vízkivételek, elárasztások, szabálytalan deponálás és csatornázás, sövények telepítése, település rombolás, egyéb építkezési beavatkozások stb., tehát antropogén hatásra .
Érettség, természetesség, diverzitás
Természetvédelmi érték vagy funkció
A szűkebb értelemben az ökotópképző érték, valamilyen stabilitást, teljességet és önszabályzó képességet fejez
ki, amit az ökoszisztéma ritkaságának és veszélyeztetettségének a figyelembevétele nélkül határoztunk
meg.
A természetvédelmi funkció a védettséget és a különleges védettségi igényt (ritkaság) fejezi ki. Az értékeléshez tartozik a maturitás, természetesség, diverzitás és antropogén behatás kritériumán kívül még a ritkaság, veszélyeztetettség, fejlődési tendencia, fejlődési tartam és a jelenlegi érték.
Ritkaság, veszélyeztetettség, fejlődési tartam
• A fejlődési tartamot azt fejezi ki, hogy az eredeti növényzet és a potenciális vegetáció milyen arányban van jelen. Ebből levezethető a fajok védelmének szükségessége.
• A faj természetes ritkasága, a faj antropogén hatásra bekövetkezett visszaszorulását jelenti. A ritkaság a veszélyeztetettséggel és védelmi igénnyel adható meg.
• A növény és állatfajok vörös listái és eszmei értékei alkalmasak a veszélyeztetettség meghatározására.
Természetvédelmi érték vagy funkció
• A természetvédelmi értéket akkor kapjuk meg, ha az ökotóképző értékhez hozzáadjuk a ritkaságot, veszélyeztetettséget és fejlődési tendenciát:
• Természetvédelmi érték (TVÉ) = ökotópképző funkció/érték (ÖÉ) + ritkaság (R) + veszélyeztetettség (V) + fejlődési tartam (F)
Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése
• A biotikus elemeket hangsúlyozó kutatásokban általában az alábbi ismérveket vizsgáljuk (Bastian, O. 1992):
- ökológiai stabilitás,
- ökoszisztéma, ill. egyes fajok ritkasága/
veszélyeztetettsége,
- a növényzet természetességének foka,
- regenerációs képesség jelenléte a környéken, - biodiverzitás,
- tájmintázati paraméterek (kiterjedés, hatósugár, elszigeteltség, összekapcsolódások, ökotonok
jelenléte stb.)
Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése
• Az egyes regenerációs tényezők elemzésében az első feladat a biotóptérképezés. Mezőgazdasági, városi és erdőterületeken egyaránt végezhető. Az ilyen térképek a növényzetnek több, az értékelés számára fontos paraméterét, mint pl. a fák korát, magasságát, állapotát is tartalmazzák.
• A biotikus szabályozás képességét a biotóptérkép adatbázisára épülő, kategóriaszerű komplex biotópértékekkel lehet jellemezni. Ezek lehetnek pl. 1-től 9- ig terjedő rangsorszámok, de paraméter alapú vizsgálatokkal az ökotóp élő elemeinek minősége pontosabban is megadható.
Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése
• A komplex biotópérték a fentiek értelmében nemcsak azt fejezi ki, mennyire felel meg egy adott hely élőhelyként, hanem egyben természetvédelmi jelentőségére is utal.
• A mintaterületeken nyert biotópértékek az egész táj szerkezetéről tájékoztatnak.
• Sajátos feladat a városi biotópok minősítése. Itt további mutatókat (a városi növényzet használatának, ápolásának intenzitása, a burkolt felszínek aránya stb.) is figyelembe kell venni.
Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése
• Az USA Indiana államában pl. az erdei örökség program (DNR 2001) pontozásos rendszerében a következő értékelési ismérvek szerepelnek:
• az erdő és a vizek kapcsolata
• meglevő vagy kialakítható rekreációs lehetőségek
• az erdő látványértéke
• kulturális, történelmi jelentősége,
• a hagyományos erdőhasználat lehetőségei,
• halak, vadállatok élőhelye,
• ritka és veszélyetetett fajok,
• egyéb ökológiai értékek (őserdő, „klimax” állapot közeli erdő),
• a kivágás veszélye,
• közgazdasági, kezelési szempontok (piaci árak, kezelési költs.).
A tájmintázat minősítése
• A tájtérképezés egyik legfontosabb feladata a táj mintázatának ökológiai szempontú értékelése.
Tulajdonképpen az ökológai regenerációs potenciál egyik eleme, nagy tájökológiai, földrajzi jelentősége miatt mégis külön tárgyalandó.
• Míg a nagy hagyományú német tájökológiai iskola (Bastian O-Schreiber, K.-F.1999) elsősorban a tájfunkciók, a rendkívül gyorsan fejlődő amerikai (Forman, R.T.T.-Godron, M. 1986, Wiens,J.1995) inkább a tájmintázat geometriájának a kutatására („tájmetria”) összpontosít.
A tájmintázat minősítése
• Az amerikai irányzat képviselői szerint a térbeli mintázat a táj lényegi tulajdonsága, ezért a tájvédelem megtervezéséhez feltétlenül szükséges olyan mutatók kiválasztása, amelyek kombinálásával az igen bonyolult tájszerkezet is pontosan leírható.
• Az indikátorok közvetlen (analitikus) vagy közvetett (származtatott, aggregált) mutatók lehetnek, vagy pedig minőségi és/vagy mennyiségi szempontból jellemzik a táj szerkezetét. A táj feldarabolódásának (fragmentáció) és a tájelemek vagy akár egyes populációk elszigetelődésének (izoláció) a térinformatikai módszerekkel kimutatható mértéke fontos.
A tájak fragmentációja (feldarabolódása)
• Az ökológusok véleménye szerint ma a Föld élőközösséget fenyegető legveszélyesebb hatás az élőhelyek feldarabolódása.
• Minden populáció létét, működését alapvetően megkérdőjelezi, ha a rendelkezésére álló tér annyira összeszűkül, hogy az egyedek viselkedésében, táplálkozási szokásaiban és legfőképpen a szaporo- dásában zavar áll be.
• Az összezsugorodó élettérben csökken az
egyedszám, s ha a szaporodási közösség nem ér el egy
bizonyos számot, az törvényszerűen genetikai
erózióhoz, az élőközösség végzetes leromlásához vezet
A tájak fragmentációja (feldarabolódása)
• Minden növény és állatfajnak más kiterjedésű fizikai élettérre van szüksége, és az élőközösségek, társulások
szintén eltérő nagyságú térrészlet-igénnyel jellemezhetők. Az bizonyos, hogy a tartós beépítések
és a vonalas infrastruktúra hatására az élőhelyek feldarabolódnak
• A folyamatos, és egyre fokozódó taposás, bolygatás, szennyezés, zajhatás miatt egyre kisebb területekre szorulnak a természetes, vagy természetközeli élőhelyek.
• Az autóutak alatt és fölött kiépített átjárók ma már magától értetődően részei az építkezéseknek, bár ökológiai hatékonyságuk nem mindig elégséges.
Bizonyos élőközösségek számára valóban
életmentő, mások számára kevésbé eredményesek
ezek vadátjárók, alagutak, mesterségesen kialakított
tájökológiai kapcsolatok.
A tájak fragmentációja (feldarabolódása)
• A táj mesterséges felszabdaltságának jellemzésére a modern tájföldrajz fontos alapadatokkal tud szolgálni az ökológia, a gyakorlati tájtervezés, a tájvédelem számára.
• A táji mozaikossága vagy egyveretűsége függ a tájalkotó elemek, így a domborzat, vízrajz, talaj változatosságától. Ebből a szempontból beszélhetünk természetes táji sokszínűségről, vagy viszonylagos homogenitásról.
• A trópusi erdők, hegyvidékek, tengerek magas faji
diverzitását a közvélemény is ismeri. Ehhez a
domborzati-éghajlati-vízellátottságbeli sokféleséghez
azonban évszázadok, évezredek alatt sikeresen
alkalmazkodott az élővilág
A tájak fragmentációja az utak és települések hatására
• A közlekedési utak fragmentóciós hatásának vizsgálata és a rekreáció konfliktusa már régóta szerepel a szakirodalomban. A német szakírók szerint (Beck, O.1956.) a közutak ökológiai fertőzés- csatornák ("Infekctions-kanal")
• A közutak ökológia gát szerepét az 1970-es német
kutatók kísérletekkel bizonyították egy nem túl forgalmas
németországi hegyvidéki út mentén 742 futóbogarat
megjelöltek. Az állatok közül több százszoros kísérlet
ellenére csak kettő jutott át az úttest túloldalára, a
többit visszariasztotta az útfelület betonfelszíne.
A tájak fragmentációja az utak és települések hatására
• Az elméleti kérdések tisztázását az utóbbi időben a tájtervezési, tájvédelmi következmények kényszerítették ki. Jaeger, J. (2002) a tájfeldarabolódás gyakorlati problémáit vizsgálta természetvédő, közlekedési és tájtervező mérnökökkel közösen.
• Megállapításaik szerint a táj fel-szabdalódását nemcsak a közlekedési utak, hanem pl. a beépítések is jelentősen befolyásolják.
• Fragmentációs folyamat-modelljében Jaeger 6 fázisát különíti el a táj feldarabolódásnak:
- perforáció (Perforation / perforation) - bevágódás (Inzision / incision)
- kettészelődés (burchschneidung)
- feldarabolódás (dissection/ Zerstückelung /
- összezsugorodás dissipation/ Verkleinerung)
- feloldódás (Auslöschung / attrition)
A tájak fragmentációja az utak és települések hatására
• A településökológiai nem vizsgálják, hogy a települések miként fogják körül a különleges élőhelyeket, hogyan állják útját az élőlények mozgásának.
• A települések kevésbé átjárhatók, mint a vonalas létesítmények. A legkeskenyebb utcás falu is szélesebb fizikai, akadályt képez, mint akár egy 3x3 sávos autópálya. Az ökológiai gát erősségét összehasonlítva azonban nem biztos, hogy egy kis falu élőlény migrációt gátló hatása erősebb, mint a kerítéssel elzárt autópályáé.
• A települések és a vonalas létesítményekhez kötődő
élővilág különböző, a biológiai sokszínűségben egy
település még fölül is múlhatja a korábban ott
létezett élővilág fajgazdagságát. A vonalas
létesítmények mentén elszegényedett élővilág alakul ki,
az út menti gyom-vegetáció faji diverzitása igen alacsony
A tájak fragmentációja az utak és települések hatására
• A gyakorlati tájtervezés, tájvédelem és természetvédelem szempontjából hasznos alapadatokat
nyújtanak azok a számítások, hogy milyen mértékű egy adott terület mesterséges felszabdaltsága, azaz a vonalas műszaki létesítmények és a beépítések fajlagos sűrűsége.
• 1: 250 000 méretarányú autóatlasz alapján hazai kutatók
az ország szilárd burkolattal ellátott közútjainak és a
vasútvonalak hosszát megmérték, s az eredményt a
kistájak területére vonatkoztatták. A vonalas infra-
strukturális elem alapján az ország döntő részén 0,3-
0,5 km/km
2út- és vasútsűrűséggel számolhatunk. Az
országos átlag 0,40 km/km
2.A tájak fragmentációja az utak és települések hatására
• A vonalas létesítmények mellett a települések is mint fragmentáló tényező vizsgálható. A fragmentáltság
megállapításához a következő adatokat lehet felhasználni a vizsgálatban:
- a települések legnagyobb átmérőjének összege, - az autópályák hossza,
- az elsőrendű főutak hossza, - a másodrendű főutak hossza,
- a harmad és negyedrendű utak összevont hossza, - a burkolatlan utak szakaszainak hossza, amelyek erdőterületeket, vagy védett természeti területeket szel át,
- vasúti pályák hossza.
A tájak fragmentációja az utak és települések hatására
• Különböző súlyozással és szorzó-számokkal homogenizálva az adatokat és a következő
megállapítások tehetők:
- az Alföld mindkét paraméter esetében gyenge fragmentáltságot mutat,
- a Dunántúli-dombság pedig erős tájökológiai feldaraboltságot mutat.
• A településhálózat nagyfokú különbségét jói tükrözi,
hogy az átlagot meghaladó értéket egyedül a dél-
dunántúli terület nagytája képviseli, az összes többi
nagytájunk átlagos, vagy ettől alig elmaradó értékeket
mutat .
A tájfoltok kapcsolata a mintázatban
• Az indexek érzékeltetik, hogy a táj térbeli elemeinek alakja, elszigeteltsége, ill. megközelíthetősége révén mennyire érzékeny a külső hatásokra.
• Az ökológiai folt alakját a legegyszerűbb olyan indexszel jellemezni, amely a körtől való eltérés mértékét fejezi ki minden foltra.
• Az adott foltot érő hatásokra adandó válaszban természetesen nagy szerepet játszik, hogy a folt mekkora kerület mentén érintkezik a környezetével, az alakindex önmagában mégsem mond túl sokat a táj mintázatáról.
A tájfoltok kapcsolata a mintázatban
• A foltok közötti lehetséges kapcsolatok értékelése során beszélhetünk:
- szomszédsági, - távolsági,
- közelségi,
- összekapcsoltsági viszonyokról
A tájfoltok kapcsolata a mintázatban
• A szomszédsági elemzés (megvizsgáljuk, hányféle és milyen minőségű terület határol egy adott foltot) már önmagában is sokat elárul a táj mintázatáról. A hasonló minőségű élőhelyek között mérhető, légvonalbeli legkisebb távolság döntő módon befolyásolhatja a foltok között ténylegesen megvalósuló kommunikációt.
• Az ökológiai értelemben vett közelség elemzések során arra vagyunk kíváncsiak, hogy valamilyen tulajdonságuk (pl.
erdőfoltok fajösszetétele) alapján hasonló, milyen méretű területegységek esnek közel egymáshoz.
A tájfoltok kapcsolata a mintázatban
• A szomszédsági viszonyhoz képest megnő a kapott információ értéke, ha a folt (ökotóp) minőségét is bevonjuk a vizsgálatba. Ilyenkor sok leíró adatot „ megtakaríthatunk”, ha az ökológiai foltot mint élőhelyet integráltan mutatjuk be.
• A hazai ökológiai kutatás legújabb eredményei közül vizsgálatainkban erre a célra felhasználhatjuk a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer általános élőhely- osztályozását (ÁNÉR). A közelségi index értéke annál nagyobb, minél terjedelmesebb foltok helyezkednek el egymás közelében.
A tájfoltok kapcsolata a mintázatban
• A tájszerkezeti elemzések közül talán a legjelentősebbek azok, melyek az összekapcsoltság feltárására irányulnak.
• A nemzetközi tájökológiai szakirodalom (Forman, R.T.T. – Godron, M.1986) kétféle konnektivitást ismer:
- vonalas elemek (pl. élősövények),
- területfoltok (pl. erdők) összekapcsoltságát.
A tájfoltok kapcsolata a mintázatban
• A foltok ökológiai folyósokon keresztül kapcsolódnak.
Ökológiai értékelésük botanikai és zoológiai felméréseket igényel.
• Matematikai jellemzésük is lehetséges, erre a gráfelmélet eredményeit használják fel.
• A hálózat egyszerűsége vagy bonyolultsága többféle mutató alkalmazásával mérhető, melyek GIS segítségével automatikusan meghatározhatók (Blaschke, 2000).
A tájfoltok kapcsolata a mintázatban
• A tájökológiai szemlélethez tartozik, hogy a tájat ne csupán biotópok (növényzetfoltok) mozaikjának lássuk, hanem lássuk mögöttük az eloszlásukat befolyásoló élettelen (abiotikus) tényezőket is.
• Optimális esetben az élőhelyfoltok elrendeződése megfelel a domborzati, talaj, vízrajzi és éghajlati viszonyok eredőjének, tehát az ökotópok térbeli mintázatának.
• Az ökológiai minősítésekben az alkalmasság tehát nem csak egy-egy pontra értelmezhető. A területi alkalmasság fogalmában az is benne rejlik, hogy összefüggő, egy minimális kiterjedést elérő foltot keresünk, amely a kijelölt célnak megfelel.
A tájmintázat kialakításának feladatai
• Magyarországon feladat a mezőgazdasági (agrogén) táj szerkezetének „javítása”, azaz sokféle funkció betöltését lehetővé tevő tájmintázat kialakítása.
• A létrehozandó biotóp-hálózat elemei részben folt-szerűek (erdők, fás, cserjés, gyepes ligetek, száraz füves puszták, ősgyepes szórvány gyümölcsösök, vizes élőhelyek), esetleg csak pontszerűek (facsoportok, ligetek, magányos fák), a lényeg azonban összekapcsoltságukban rejlik.
• Ezt ökológiai folyosóvá fejlődni képes vonalas elemek (erdősávok, fasorok, élő sövények, gyepsávok, vízfolyás menti sávok) biztosítják. Kialakításuknak a kutatások már sokféle formáját feltárták, pl. a mezővédő erdősávok, élő sövények elhelyezésének optimális feltételeit.
Tájmintázat kis vízgyűjtőn
Természet- és tájvédelmi felmérések
A védelemre érdemes területek értékeléséhez az alábbi kritériumok használhatók:
- tájformák természetességi foka
- tájalkotó elemek természetességi foka - ritkasági fok
- a biodiverzitás
- vízgazdálkodási sajátosságok - tájképi jelentőség
- az üdülői hasznosítás lehetősége
Természet- és tájvédelmi felmérések
• Tájökológiai szempontból a leglényegesebb, hogy az élőhelyeknek a földrajzi környezet változatosságát tükröző sokfélesége mozaikossá teszi a tájat (y-diverzitás).
• A hazai természetvédelemben a növényzet értékelésében kétféle megközelítés honosodott meg:
- fajonkénti, ill.
- élőhely-értékelés
Természet- és tájvédelmi felmérések
• Nagy hagyományai vannak az ökológiai mutatóknak.
• Ugyanezekkel a mutatókkal oldják meg a termőhelyek minősítését is. Itt pl. a hőigényt valamilyen természetföldrajzi öv (biom) nevével jellemzik (ezen belül természetesen eredetük szerint flóraelem-típusokat is megkülönböztetnek, pl. kontinentális, pontuszi, mediterrán, balkáni, kárpáti, pannóniai stb.).
Természet- és tájvédelmi felmérések
A magyarországi biotópok értékelésében az élőhely- osztályozási rendszer, a Nemzeti Biodiverzitás - monitorozó Rendszer (ÁNÉR) az irányadó, ez a legrészletesebb az élőhely leírás:
1.Természetközeli élőhelyek (hínarasok, mocsarak, forráslápok, átmeneti és dagadólápok, üde sík- és dombvidéki
rétek és rétlápok, domb-és hegyvidéki gyepek, szikesek, nyílt szárazgyepek, zárt (fél) száraz gyepek, nem ruderális pionír növényzet, liget- és láperdők, üde lomboserdők, zárt száraz lomboserdők, fellazuló száraz lomboserdők és cserjések, fenyőerdők).
Természet- és tájvédelmi felmérések
2. természetközeli bolygatott és gyomos élőhelyek (másodlagos, ill. jellegtelen származékmocsarak, rétek és gyepek, természetközeli, részben másodlagos gyep- erdőmozaikok, másodlagos, ill. jellegtelen származék-erdők és ligetek),
3. erdő-, mezőgazdasági és egyéb élőhelyek (telepített erdészeti faültetvények, agrár élőhelyek, egyéb élőhelyek, belvárosok, lakótelepek, kertvárosok, falvak, telephelyek, roncs-területek, meddőhányók, nyitott bánya-felületek, homok-, agyag- és kavicsbányák, csupasz löszfalak, digó- és kubikgödrök, folyóvizek, állóvizek).
Természet- és tájvédelmi felmérések
A rendszerrel szemben támasztott követelmények:
- bármely magyarországi élőhelyet/területet be lehessen sorolni (teljes körű legyen a lefedés),
- legyen általánosan használható, nem botanikus, ökológus képzettségű szakemberek is tudják használni.
- fordítson megfelelő figyelmet a degradált élőhelyek leírására is.
- az élőhelyek osztályozását hozzáigazították az 1985 óta bevezetett földhasználati-ökológiai rendszerhez, a CORIN- hoz.
Természet- és tájvédelmi felmérések
• Minden élőhelynek egyértelmű kódot kell kapni, amit a magyar rendszer is feltüntet. PL. a „molyhos tölgyes bokorerdők” kódja az élőhely-osztályozásban pl. M1, Magyarország növény-társulásainak vörös könyvében, 31.1.1.B., CORINE-kódja pedig 41.73742
• Mivel védelemre leginkább azért van szükség, mert az illető faj megritkult, legjellemzőbb példái, mint előbb említettük, az ún. vörös listák (vörös könyvek).
• A ritkaság mellett a természetesség a védelemre szorulás másik fő kritériuma. A magyar flóra természetességi osztályozásának alapja a fajonkénti vizsgálatok statisztikai összesítése.
A táj antropogén
terhelhetőségének minősítése
• A komplex tájökológiai felmérésnek ki kell terjednie:
- a tájalkotó tényezők felvételezésére,
- a biogén (nitrát, foszfor), s az egyéb szerves eredetű anyagok,
- a nehézfémek (kadmium, cink, ólom stb.) - a növényvédő-szerek és
- a kiülepedő szennyező anyagok (kén) mérésére is.
A táj antropogén
terhelhetőségének minősítése
• Az ökoszisztéma terhelhetősége az önszabályozó képességhez és stabilitáshoz szorosan kapcsolódó fogalom.
Az angolszász szakirodalom inkább a félreérthető ökológiai eltartó képességet (ecological carrying capacity) használja helyette.
• Német szerzők szerint a környezetterhelésnek azt a mértékét jelzi, amelyet az ökológiai rendszer még éppen elvisel, amikor a rendszer reakciója még a stabilitás tartományán belül marad, külső vagy belső egyensúlyát nem veszélyezteti.
A táj antropogén
terhelhetőségének minősítése
• A feladat megoldásának viszonylag egyszerűbb lépése a terhelés mérése.
• A természetes ökotópok emberi átalakítottságának mértékéül a hemeróbia fogalmát vezették be. Használata a tájökológiában is elterjedt, Magyarországon is alkalmazzák. A hemeróbia-szintek konkrét értelmezésében nincs ugyan teljes megegyezés, de a legelfogadottabb hemeróbia-fokozatokkal jól leírható a táj egyes tényezőinek antropogén átalakulása.
A táj antropogén
terhelhetőségének minősítése
• A belterjes mezőgazdálkodás kibocsátásai és az egyéb forrásokból származó szennyezések erősen megterhelik az agroökoszisztémákat.
• A komplex tájökológiai felmérésnek ki kell terjednie a tájalkotó tényezők felvételezésére, de emellett a biogén, s az egyéb szerves eredetű anyagok, valamint nehézfémek (kadmium, cink) növény-védőszerek és a levegőből kiülepedő szennyező anyagok (kén) mérésére is.
• A belterjes mezőgazdálkodás és az erdőgazdálkodás esetén, a kritikushoz közeli terhelést mutató szántók terhelhetőségét össze lehet hasonlítani a természetes növényzetű erdővel.
A földhasználat minősítése
• A FAO (1976) irányelveiben is szerepel, hogy a földértékelés
tulajdonképpen a földhasználat színvonalának megállapítását jelenti. Ezen a témakörön belül is talán a
legérdekesebb kérdés a földhasználat változásainak minősítése.
• Ennek bemutatására mindenütt térképsorozatokat alkalmaznak. Az egységes méretarányra és jelkulccsal szerkesztett történeti térképek összehasonlító elemzése ugyan látványosan feltárja a tendenciákat, de közvetlenül nem tájékoztat a táj változó értékéről.
A földhasználat minősítése
• Általában a tájak történeti minősítésére kidolgozott eljárás a múltbeli földhasználatokat rangsorolja egykori jelentőségük szerint, és ehhez rendeli hozzá a táj potenciáljait.
• A történelmi korokban az egyes földhasználati módok jelentőségét csupán viszonylagos gazdasági szerepükből, részben elterjedtségükből tudjuk megbecsülni.
• Jelentőségük szerint rangsorba állíthatók a földhasználati típusok, s ez a sorrend pontszámokkal is kifejezhető
A földhasználat minősítése
• A társadalmi tevékenységek környezeti igényeit is meg lehet becsülni, majd alkalmassági táblázatokban különböző időpontokra összevetni a táj természeti adottságaival.
• Súlyozásra mindenképpen szükség van, hiszen a különböző tájtípusok alkalmassága az egyes földhasználati célokra erősen eltérő.
A földhasználat minősítése
• A minőségi szemlélet mellett, a módszer hátránya, hogy a tájak elhatárolásához nem ad segítséget, tehát kiinduló adatként szükség van az adott korra érvényes tájbeosztás- és tájtípus térképre.
• Az árterekre viszonylag könnyű alkalmazni ezt az eljárást, de a dombságok, hegységek területén a környezet adottságai már bonyolultabb módon befolyásolják az egyébként is differenciáltabb földhasználatot, ezért ilyen
helyeken összetettebb alkalmassági táblázatok megtervezésére van szükség.
Az erdőhasználat minősítése
• Napjainkban nő az erdők jelentősége világszerte. Az erdészeti értékelésben a mezőgazdaságival nagyjából megegyező értékelési cél. Az erdők értékét sokáig egyszerűen faanyag-szolgáltató képességükkel fejezték ki.
• Németországban elsősorban éghajlati alapon termőkörzeteket határoltak el, amihez a talajtulajdonságokat is figyelembe vették. Az ország
délnyugati részén fiziológiai alapú termőhely-térképezést végeztek. Fiziológiai és művelhetőségi jellemzők alapján tízfokozatú minőségi skálán helyezték el a termőhelyeket.
Az erdőhasználat minősítése
• Az újabb német erdőértékelések elsősorban a nettó elsődleges produkcióra támaszkodnak, amelyet külön-külön becsül meg a fatömegre, a lomb-, ill. tűlevéltömegre, valamint a talaj biomasszájára.
• Ilyen ismérvek alapján 78 erdei „növényzet-formát” sikerült meghatározni és áttekinthető méretarányban térképezni.
Bajorországban a fatömeg-növekedés és minőség legújabb, ökofiziológiai modelljét készítették el 2002-ben.
