1 5 8 SEBESTYÉN GYULA.
3. A szülék befolyása az erkölcsi nevelés sikerére. Irta dr. "Wutz Albert. (Dr. László M. fó'gymnasiuma és nevelőintézete Budapesten.) E kis értekezés nem tartalmaz mást, mint egy rakás közhelyet, do azért nem ártana, ha a szülők, a kikhez szól, e dolgozatot elolvasnák, meg- szivelnék jó tanácsait és különösen azon, némi túlzással kifejezett kíván- ságát, hogy «a komolyan gondolkozó szüléknek első sorban a neveléstan alapos tanulmányozásával kell foglalkozniok". Ha nem is alapos tanul- mányozást, de annyit mindenesetre megkívánhatnánk, hogy a szülék, különösen az anyák, sok egyéb hasznos és haszontalan olvasmányuk mellett néhány, a nevelésre vonatkozó komolyabb elmélkedéssel is meg- ismerkedjenek, s így legalább figyelmesekké legyenek a nevelés sok ne- hézségére és problémájára, melyeknek létezésére különben nem is gon-
dolnak. W A L D A P F E L J Á N O S .
(Folytatjuk.)
Világtörténet a tanterv és utasítások alapján. A középiskolák számára irta Vartja Ottó, tanár. Harmadik kötet. TJj-kor. B u d a p e s t , Franklin-Társulat. 1S93, Ára 1 forint.
A kötet előszava bizonyítja, hogy szerzőnk az illúziók embere;
nincs tisztában magával: sem azzal, a mit akar, sem azzal, a mit tesz. Elmondja, hogy történeti tankönyveit a «szó szoros értelmében rajzolva irtat ; hogy az egyes fejezetekben «egységes képeket fes- tett", a melyek «rcgényszcrülcg», tehát a művészi compositio sza- bályai szerint csatlakoznak egymáshoz. Holott — könyvei szerint Ítélve — semmire sincs oly kevés tehetsége, mint az abstractiókra, összefoglalásokra, korok, események és egyének jellemzésére. Ezek nélkül pedig nincs kép. A «regényszerüség», az megvan és «a raj- zolva irás» ; de ezek a tulajdonságai nem szolgálnak mindig a könyv javára. A regényszerüsóget abban találom meg, hogy szerző szereti a nagymondásokat, túlzásokat és paradoxonokat s kelleténél gyak- rabban él velük. A rajzolva irást meg azon látom, hogy nagyobb gondot fordít stílusa színezésére, mint szabatosságára. Minden áron eredeti igyekszik lenni s nem veszi észre, vagy nem törődik vele, hogy gyakran az alaposság rovására lesz azzá. Szóval: azt az eszményképet, a melyről az «előszó" beszél, szerzőnk nem valósította meg az ő történeti kézi- könyveiben, még csak meg sem közelítette. Világtörténete nem emelke- dik társai válla fölé. De azért hibái mellett is vannak oly jó tulajdonsá- gai, a melyek használatra ajánlják. A szerző ügyes elbeszélő ; előadása folyékony, nyelve tiszta és magyaros. Igazságtalan lennék, ha azt is el nem ismerném, hogy a szerző specziális hibái kisebb számmal fordulnak
IRODALOM. ; 1 5 9
elő ebben a kötetben, mint a megelőzőben, a mi reményt ad arra, hogy az újabb kiadásokat szerzőnk fel fogja használni munkája javítására.
Nagy örömömre szolgálna, ha bírálataim annak megismerésére juttatnák a szerzőt, hogy munkája oly mértékben fog jobbá válni, a mennyire ő képes lesz magán uralkodni, magát mintegy megtagadni. Hagyja el a nagy mondásokat, óvakodjék a túlzásoktól, kerülje a paradoxonokat s előadásának novellaszerű szinezgetését! Ezek helyett ajánlom figyelmébe a tankönyvíró fő-főerényeit: azt a lelkiismeretes gondosságot, a mely minden tényt, minden adatot,. minden szót aggodalmasan latra vet és azt a szerénységet, a mely irigység nélkül tekint az irói babérokra s csak egy ambioziót ismer: hogy a történelem nagy tanúságaival minél köze- lebb férkőzhessek a növendék-ifju szivéhez és értelméhez.
I. Szorosabb értelemben vett tárgyi hibák (tényeknek, adatoknak hibás közlése) nem igen fordulnak elő e kötetben sem, olyanok legalább nem, a melyek súlyosabban esnének a mérlegbe s a tanítást megzavarhat- nák. Azonban kelleténél gyakoriabbak az oly esetek, a mikor a szerző az ő nagyotmondásaival és túlzásaival, előadásának pongyolaságával és hiányos- ságával a különben helyes történeti tényt hamis világításba állítja, vagy kellően meg nem világítja. íme egy-két példa : «A római államintézmé- nyeken és törvényeken alapul ma is minden művelt állam» (2 1.); —
«1500-tól egészen máskép éltek az emberek mint 1500 előtt; ezért kez- dődik 1500-tól az újkor® (8 1.); — «a franczia terület egységes Fran- cziaországgá lett XI. Lajos által® (9 1.); — «a renaissance — miként annyi más változás — a keresztes hadak következménye® (10 1.); —
«a lőpor feltalálása megbuktatja a nemességet s egyengeti a democratia útját® (18 1.);— a könyvnyomtatás feltalálása «megbuktatja a szellem nemességének, a papi osztálynak hatalmát a democratia javára® (19 1.) ;
— Lutherről és az üdvözülés tanáról: "Luther sem a világi, sem az egy- házi pályán nem talált nyugtot; örökösen az üdvözülés fölött töprenke- dett, melyre a jó cselekedetek által oly sok eszköze van a gazdagnak, míg a szegénynek nincsen. Egyre kereste a vigaszt a szent Írásban és végre is arra a meggyőződésre jutott, hogy a hit cselekedetek nélkül is üdvözit®
(311.); — a katholicismussal szemben «a protestantismusnak táma- dásra fegyvere nincsen, egysége nincsen : helyi vallások azok® (74 1.); — XIV. Lajos udvarában «a magas nemességnek apró udvari hivatalokkal kellett beérnie® (91 1.); — «a porosz nevet elsőbben I. Frigyes Vilmos teszi ismeretessé® (114 1.) ; — Oraniai Vilmosról és az anglikán egyház- ról : o Oraniai Vilmos hamar meghasonlott az egyházzal s e meghasonlás útján az egyház aranykora lejárt. Nemsokára kibuktak a közhivatalokból, egy század múlva az alsó házból is, a felső házban pedig összezsugorod- tak és nem állhatták többé a közszabadságnak útját® (1251.); —• «A tör- vény szelleme® (Montesquieutől) az államtudományoknak ma is alapja®
160 SEBESTYÉN GYULA.
(155 1.); — «Jul. 14-e és aug. 4-e üres lapot csinált Francziaországból»
(161 1.); — A rémuralom alatt Francziaország «az emberevő Uj-Seeland színvonala alá sülyedt» (171 1.); — «Magyarország úgy beolvadt Ausz- triába, hogy a franczia háborúk idejében a külföld nem is látja. Ismer kitűnő magyar katonákat, de Magyarországot nem ismerő (177 1.).—
A túlzásoknak egészen különálló csoportját alkotják a következők : a népvándorlás idején «a rómaisággal bukott a keresztény vallás iso {3 1.); — «a kel. császárság elbukott, mikor az arabok .támadtak reájao (5 1.); — «a százéves háborúban és rózsaharczban végre is elveszett min- dem (45 1.); — a németalföldi szabadságharcz után «Spanyolország hatalmának csakugyan vege van* (70 1.); — oa 30 éves háború után Né- metország megbukott» (83 1.); — «megbukott a Habsburg-családnak hatalmi állása, annak még a fundamentoma is» (84 1.); — a pozsonyi béke után: «a német császárság ezúttal végképen megbukotto (104 1.) — Hogy a szerző valóban nem alkot képet, nem ad magyarázatot vagy jellemzést ott, a hol erre szükség volna, hanem egy-egy ötlettel vagy nagymondással üti el a dolgot; arra szolgáljanak például a következők : Dante költeménye «a képzeletnek hasonlíthatatlanul legnagyobb műve Homeros óta» (11.1.); «Raphael az eszményü fenségü Madonnák festője, kinek nő- és gyermek alakjainál elragadóbbat soha művész nem alko- tott" (13 1.); — Correggioról: «Virágzó ifjúság, isteni nők, istenek ka- landjai, a vigalmak zaja — ezek alkotják az ő paradicsomát" (14 1.) ; — Michel Angelo «az izomzatnak, az emberit meghaladó magasztosságnak, -erőnek megközelíthetetetleu ábrázolója. Összehasonlíthatatlan és egyet- len" (14 1.). Nem maguk az állítások ellen van annyira kifogásom, mint az ellen, hogy a szerző ezekkel pótolja a komoly, tárgylagos ismertetést.
Még egy-két jellemzés ! A spanyol udvarról II. Fülöp korában: «Igaz- hitűség és loyalitás, minden apróságra ügyelő szertartásos etiquette, büszke önérzet, méltóságos fellépés, a ruházatban a kikeményített spa- nyol gallér, a spanyol mente, spanyol kard jellemezték az udvart" (551.) Wallensteinről: «Nem hűtlensége buktatta meg, hanem az, hogy kiemel- kedett az alattvalók kötelékéből, kezébe merte ragadni nagyravágyásá- ban a tényleges fegyveres hatalmat a nélkül, hogy az abból következő utolsó lépést megmerte volna tenni: a születési jogon nyugvó hatalmat mégmerte volna támadni." (81 1.). XIV. Lajosról: «lG61-ben maga vette át a kormányt. Összehivatta minisztereit és azok csudálkozása közt jelen- tette ki ebbeli szándékát azzal megtoldva, hogy egy útlevelet se adjanak ki nélküle. Nem hittek benne, mindennap várták a hatalom letevését, de Lajos szavának állott s nem nevezett' ki többé államminisztert"
(91 1.); — N.-Frigyesről: «mindent igyekezett maga végezni, úgy, hogy legmagasabb hivatalnokai is inkább írnokok s olyan dolguk van mellette mindig, mint a rabszolgáknak czukornád-aratáshoz" (135 1.). De mind-.
I R O D A L O M . ; 1 6 1
•ezek csupán helyi bajok, elvétve fordulnak elő; a gondos tanár könnyű szerrel elháríthatja őket s a hibát megigazíthatja, a hiányt pótolhatja.
Sokkal súlyosabban esik mérlegbe, s komolyabb megitélés követel az a mód, a hogyan szerzőnk Magyarországot szerepelteti, s a hogyan
•ennek viszonyát Ausztriához a XVII. század második felétől kezdve fel- tünteti. I. Lipót uralkodásától kezdve szerzőnk ugyanis következetesen Ausztria-Magyarországról beszél s e czím alatt együtt tárgyalja nem is annyira Ausztriának, mint a Habsburg-háznak és hazánknak dolgait. Ha jól emlékszem rá ezt a rossz szokást Mangold honosította meg az ő világa történetében; de míg ő nála csak elvétve fordúl elő ez az elnevezés s nem is egyéb elnevezésnél, szerzőnk már tovább megy, s ebbe az elnevezésbe tartalmat — természetesen hamis tartalmat — is erőszakol. A 104-ik .'lapon ez a fejezetczím áll: ((Ausztria-Magyarország megalakulása®: Hogy
a szerző miképen érti ezt, megtaláljuk rá a feleletet a 108-ik lapon, a hol ezt olvassuk : «Ez eseményekkel (a.török kiűzése) alakúit meg a.Közép- .Duna tájain 1650—1723 között a jelenlegi Európa egyik nagy hatalma:
Ausztria-Magyarország. A Szudetáktól, Kárpátoktól az Adriáig és Bah kánig ér s hozzátartozik Olaszország nagyrésze és Belgium.., Nem-sike- rült azonban a Habsburgoknak mindezt egységes birodalommá olvasz- tani s abban korlátlanúl uralkodni: Magyarország külön állammá lett és megtartotta alkotmányát.» — Ily értelemben szerepel Ausztria-Magyar- ország még a 105, 106, 107, 129, 130, 131, 132, 136-ik lapokon. Ez utóbbi
lapon ezt olvassuk : »A pragm. sanctio alapján egy uralkodó alatt álló, de két külön birodalmat kellett volna szervezni: Ausztriát és Magyarorszá- got; amazt múltjánál, uralkodó fajánál fogva német, emezt pedig magyar
alapon. Ilyen volt a leendő építkezés fundamentoma, de az építkezés más irányban haladt. Mária Therézia és József is az «egy» Ausztriában látták a boldogúlást". — Nem valóságos megtévesztése ez a történeti fejlődésnek ?
— Ugyanerről szól a 138-ik lap is ; továbbá a 175, 176, 177 és 185-ik lapok.
•Ez utóbbiról idézem még ezt a passzust: «1804-ben megszületett az azóta fennálló Ausztria császárság. A vele unióban álló Magyarország- (ezt az uniót sokat emlegeti szerző!) helyzete törvény szerint nem változott, ma- radt külön királyság, tényleg azonban csak úgy bántak vele,- mint az osztrák császárság egy tartományával." — Oly értelemben, a hogyan szerzőnk teszi, Ausztria-Magyarországról nem leliet beszélni. Felforgatása .az a történeti fejlődés rendjének, megtagadása történeti tudatunknak- és a magyar közjognak egyaránt! ED a szerző e tekintetben való tévedését
•oly súlyosnak tartom, hogy annak kiigazítása nélkül könyvét jó lélekkel használatra, illetőleg engedélyezésre sem ajánlhatom..
II. Methodikai tekintetben a könyv alkalmazkodik a tantervhez 8: az utasításokhoz. Sajnálom; hogy ez az.alkalmazkodás gyakran csakakülső,- .ségekben (a tananyag beosztásában) mutatkozik, s hogy annak szellemét
Magyar Psedagogia. II. 3. 11
1 6 2 SEBESTYÉN GYULA.
nem juttatja kellően érvényre. Nem azt állítom, hogy a szerzőben (és köny- vében is) ne lenne meg a lelkesedés az emberiség nagy ideáljai iránt, s hogy a történettanításnak, mind intellectuális mind morális feladatait szem elől tévesztené: a fogékonyság mindeme nagy dolgok iránt élénken megnyi- latkozik a könyv minden lapján, mondhatnám minden sorában, csakhogy többnyire pusztán szavakban, frázisokban nyilatkozik meg, nem a munka, egész rendszerében, a történeti anyag következetes, methodikus feldolgozá- sában. A könyv egyik nagy fogyatkozásának tartom, hogy majdnem kizá- rólag a politikai történettel (itt is legfőkép a hadi eseményekkel) fog- lalkozik 8 a társadalmi és állami intézmények fejlődésének behatóbb- megismertetésére, méltatására nem fordít elegendő gondot. A raűvelődéa történet egyéb ágaival: művészettel, irodalommal stb. még kevesebbet, törődik. Egy-két apró fejezetet, a többiek közé szúrva (mondhatnám el- rejtve) ezeknek is szentel ugyan, s e fejezetekben a nagy világtörténeti ne- vek és művek is meg vannak említve : de csakis említve, legfelebb egy-egy banális frázissal megtoldva, a melyek az ily dolgokban különösen szük- séges magyarázatokat, fejtegetéseket egyáltalában nem pótolhatják..
Azt is hibának tartom, hogy szerzőnk az ő sorközi fejezetkéivel túlságo- san felaprózza az anyagot s mert az eseményeket inkább az egyidejűség,, mint a tárgyi összetartozóság szerint csoportosítja: rendkívül megnehe- zíti az áttekintést, s az összetartozó dolgok egybefoglalását a tanulónak.
A könyvnek ebből a methodikus rendszeréből következik, hogy pl. a.
a reformatio történetét Németországban háromszoros megszakítással (közbeszúrva V. Károly és I. Ferencz háborúit, a mohácsi vészt, a török terjeszkedést stb.) beszéli el. S mikor a reformatio elterjedéséről van szó- az európai országokban: az eseményeket Angliában Erzsébetig, Franczia- országban a Bertalan éjig beszéli el s folytatásukat külön-külön egy új fejezetre «Az antireformatio® fejezetére hagyja. A tárgyalás eme módja végig vonul az egész könyvön. A szerző maga mondja az előszóban, hogy sorközi fejezetkéi őszinte regényszerű leg» követik egymást. S a mennyiben a regényírók az o érdekfeszítés • czímén szeretik az elbeszélést épen ott megszakítani, a hol az olvasó legkiváncsibban várja a folytatást- s más dolgokra térnek á t : szerzőnknek igaza van. Csakhogy ezt az eljá- rást tankönyvben nem tartom helyén valónak. — Egyébiránt könyvünk methodikai fogyatkozásai olyanok, hogy azokkal kisebb-nagyobb mér- tékben minden tankönyvünkben találkozunk. E közös hibáért eszembe sem jut a szerzőt kárhoztatni vagy elitélni. Egyszerűen constatálom, hogy ő sem birt tankönyveinknek, különösen történeti tankönyveink- nek emez általános módszertelenségétől menekedni. S ha kissé nyoma- tékosabban tettem ezt, kimenti talán a helyzet türhetetlensége s annak a vágynak igazoltsága, hogy ebből a helyzetből valahára • szabaduljunk.
Ha mindannyiszor ismételjük a panaszt, talán eljutunk oda, hogy törté-
IRODALOM. 1 6 3
neti tankönyviróink is komoly megfontolás és igyekezet tárgyává teszik a methodikai szempontok érvényesítését is, a mire eddig egyáltalában nem látszottak ügyet vetni.
III. A könyv nyelvéről, stílusáról fentebb elismeréssel szóltam.
Annál több jogom van a szerző figyelmébe ajánlani, hogy a követ- kező kiadás alkalmával ne mulaszsza el a gondos simitgatást, a mire könyve lielylyel-közzel még rászorul. Hogy mily irányban tartom szükségesnek ezt a simitást: arra nézve szolgáljanak tájékoztatá- sul a következő példák, a melyekben a szerző vagy a szabatosság vagy a jóizlés ellen vét. «A görög népet nevezetessé tette szabadságszeretete, sok kormányformája és műveltsége" (1 1.); — <ándogermánnyelvű germánok» (31.); — «az arabok lettek a keleti császárság — germánjai»
(3 1.); — a különféle nyelvű szlávok» (4 1.); — ((Magyarország hatalmát a szomszédországok egész csapatjára kiterjesztetten (5 1.); — ((Olasz- ország. Voltaképen ilyen ország nincs» (9 1.); — «a cambreyi liga volta- képen egy nagy rablószövetség volt» (15 1.); — «Mátyás király élt-halt a renaissaneeérti) (16 1.); — A Habsburgoknak «« hirtelen összeházaso- dott birtokokat» nincs idejük szervezni (28 1.); — «a reformatio kitö- résé*,— «a reformatio Németországban ütött ki» (31 1.); — «a'huma- nisták csuffci tették a szerzeteseket" (31 1.); — V. Károly felszólította a protestánsokat, hogy ((foglalnák iratba, hogy voltaképen mi is az, a mit ök hisznek* (39 1.);— a németalföldi felkelőkről így: «a nekivadult embereket nem lehetett már kibékíteni (611.);—a «vén Knox» (63 1.); —
«a nagy tettek önmagukkal termik jutalmukat" (68 1.);— Colbert «az igénytelen lángész" (91 1.); — a békekötések nelintézték Európa ügyét- baját* (92 1.); — Turenne rárontott «az elámult Hollandiára" (90 1.); — XIV. Lajos «a cserben hagyott két nyomorult országgal, Spanyol- és Németországgal fizettette meg a háború árát» (94.1.),— a hugenotta ül- dözésről : ((Francziaország délvidéke máig is érzi ez ostoba üldözéseket*
(97 1.); — «a gyámoltalan Németország" (99 1.) ; — Spanyolországban
«a tehetséges fejedelmeket nyomorult emberek váltották föl» stb.
(100 1.); — I. Frigyes Vilmos király «a piszkosságig menő takarékossá- got hozott be udvarában (114 1.); — «százévi keserves tusakodásba ke- rült Angliának a parlamenti kormányforma» (115 1.); — ® az egyházi dolgokban Laud érsek vezetett» (117 1.); — «a szigettermészetü Anglia»
(126 1.); — HL Károly 1736-iki török hadjáratáról: «mindenféle jött- ment udvari ember vezette a seregeket" (130 1.); — «a magyar koronát
1 mint valami értelmét vesztett ékszert Bécsbe vitette" (137 1.); — «a feu- dális, privilegiumos vén Európa» (149 1.); — «a jul. 14-ke üres lapot csinált Francziaországból" (161 1.); — Napoleon "származására inkább olasz, mint franczia* (179 1.) ; — 1804 után «Francziaországot ismét zárt ajtók mögül kormányozták® (183 1.). — «A szent szövetségnek
11*
1 6 4 ORSZÁGOS KÖZOKTATÁSI TANÁCS.
mindenese volt Metternich" (198 1.); — «valóságos erkölcsi járvány kép terjedt a (szabadság) mozgalom s roskadozott az öt évvel ezelőtt össze- tákolt épület (szent szövetség) 201 1.; — "Törökország pedig alkotmá- nyos állam volna — papiroson" (213 1.).
IV. A könyv papirosa, nyomása, szóval egész nyomdai kiállítása teljesen megfelel a követelményeknek. A 14 ívnyi kötet ára 1 frt, a mi mérsékeltnek mondható. S E B E S T Y É N G Y U L A .
ORSZÁGOS KÖZOKTATÁSI TANÁCS.
Miként a mult év munkássága nagyobb kiterjedésű volt a nép- és szakiskolai ügyek körében, hasonló irányúnak mutatkozik a most folyó év tevékenysége is.
Középiskoláink szervezete, sőt az oktatásügy ezen ágának részletei is tüzetesebb rendelkezésekkel és megállapodottat) b iránynyal bírnak már, mint a népoktatás-ügvnek szétágazóbb irányai. A közoktatási tanácsnál folyamatban levő munkálatok nagyobb része ez idő szerint is a népoktatási körre esik. Ez év első nagyobb munkálata a felső nép- és polgári iskolai tanítók és tanítónők képesítő vizsgálatáról szóló szabály- zat-tervezet volt, mely egyelőre még csak az elnökség behatóbb tárgyalá- sain ment keresztül, szakosztályi megvitatása, még hátra van. E szabály- zat sok eddigi visszásság megszüntetését fogja eszközölni, néhány új intézkedése pedig fontos jelentőségű, melyek a képesítő oklevél értékét jelentékenyen fokozni fogják. Egyben-másban szigorúbb mértéket fog alkalmazni az új szabályzat az eddigi lanyha eljárásnál, de a vizsgálat komolyságát és jelentőségét is emelni fogja. Szükségesnek mondta ki a tanács már az előkészítő tárgyalások alkalmával, hogy a polgári iskolai képesítés lehetőleg a tanfolyam elvégzéséhez köttessék; a mennyiben azonban valaki a rendes tanfolyam elvégzése nélkül jelentkeznék képesítő
vizsgálatra, az ilyenek az .első két évfolyamról is tartoznak vizsgálatot tenni. Hosszas vita tárgyát képezte annak a kérdésnek a fejtegetése, vájjon a szakcsoportbeli vizsgálat mellett tartassék-e fenn a vizsgálat pusztán valamely szakkörből. Kevés hajlandóság mutatkozott a szakkör- beli vizsgálat megtartása mellett; csakis a művészeti ágakból szerzett képesítésnek esetleg valamely szakkörbeli vizsgálattal való kiegészítése mentette meg továbbra is az ilynemű vizsgálatot. így a zenéből, rajzból, tornából szerzett képesítés kiegészíthető lesz valamely szakkörből tett vizsgálattal is, melynek eredménye nem külön bizonyítványnyal igazol- tatik, hanem a képesítő oklevélre rávezettotik.
