BÉL MÁTYÁS
újabbkori Magyarország földrajzi—történelmi ismertetése
M O S O N VÁ RME GY E
B ÉL MÁTYÁS
újabbkori Magyarország földrajzi—történelmi ismertetése
M O S O N V Á R M E G Y E
Holl Imre és H. G yíirky Katalin
könyvtárából
Mosonmagyaróvár, 1985 Moson-Magyaróvári Helytörténeti Füzetek, IV.
A fordítás
Matthiae Belii: Notitia Hungáriáé Novae geographico-historica. Pars se- cunda Trans-Danubiana. Tomus quintus. Editio altéra — Budapestiül, impensis comitis Eugenii Zichy de Zich et Vásonykeő — MDCCCXCII.
című kötet alapján készült.
Fordította és a bevezető tanulmányt írta MIHÁLY FERENC
Lektorálta DR. GECSÉNYI LAJOS
Szerkesztette
Hámor Vilmos, Mihály Ferenc, Moldoványi Géza, Pusztai Rezső, Tuba László
ISBN 963—00—0842—4
Kiadja
Győr-Sopron megyei Levéltári Igazgatóság Hazafias Népfront Mosonmagyaróvári Bizottsága
Mosonmagyaróvári Múzeumbarát Egylet
A címlapot Karczagi Endre tervezte, a fényképeket Végh Béla készítette Széchenyi Nyomda, Győr 85. K—481
Felelős nyomdavezető: Nagy Iván igazgató
LECTURIS BENEVOLIS SALUTEM!
A nnak a Bél M átyásnak szavaival köszöntöm a KEGYES OLVA
SÓT, aki a m agyar m űvelődéstörténet kiem elkedő és a XVIII. szá
zad kétségkívül legsokoldalúbb egyénisége volt. Moson várm egye földrajzi-történelm i ism ertetésének m agyar fordításával em léke előtt kív án u n k tisztelegni születésének 300. évfordulóján, ö rö m m el csat
lakozunk azokhoz, ak ik m egelőztek a tiszteletadásban és az elm últ években m unk áju k eredm ényeként m agyar fordításban vehették k e
zükbe az érdeklődők Bél M átyásnak tö b b rétű tájék oztatást n yú jtó m űveit. Némi szorongással és m eghatódottsággal vettem kézbe a Moson várm egyét ism ertető kötetet, hogy m unkám nyom án több m in t k é t évszázaddal m egjelenése u tán m agyar nyelven is olvas
ható legyen a m aga k orában egyedülálló tudom ányos-népszerű, h a
talm as, latin nyelvű m ű egy kis része. Segítse ez a könyv a KEGYES OLVASÖT a m ú lt m egism erésén keresztül a jelen értékelésére.
Bél M átyás 1684. m árcius 24-én született a Zólyom m egyei Ocso- ván. A tehetséges kisfiú alapfokú tanu lm án y ain ak elvégzése u tá n Pozsonyban fejezte be a gim názium i osztályokat, itt végezte el az egyetem i tan u lm án y o k ra jogosító bölcseleti stu dium első évfolyam át is. 1700-ban m agyar n yelvtudásának tökéletesítésére Veszprém be megy, m ajd egy évet P ápán is tölt. 1702-ben B esztercebányán talál
juk, ahol befejezi bölcseleti tanulm ányait. 1704 n y arán indul N ém et
országba, ahol a hallei egyetem en hittu d o m án y t és egyháztörténelm et hallgatott. Itt éb red t fel érdeklődése a történelem tanulm ányozására, itt ism erkedett m eg a középkori E urópa történ etén ek előtte eladdig ism eretlen forrásm unkáival is. A bibliai tanulm ányokhoz szükséges h éber ég görög nyelvet is H alléban sa já títo tta el. A m agyarul, n é
m etül, szlovákul és latin u l m á r anyanyelvi szinten beszélő fiatalem ber a k é t új nyelv elsajátítása kapcsán nem csak új k u ltú rák k a l is
m erkedik meg, de felébred érdeklődése a nyelv szerkezete irá n t is.
Ez irányban kezd m unkálkodni, s b á r betegsége m iatt 1707-ben m ár kénytelen hazatérni, m u n k áját itth o n is fo ly tatja és 1713-ban B er
linben m egjelenik a m agyar nyelvről írt kétkötetes m unkája, m ajd a h u n-szittya irodalm i em lékekről ír t tan u lm án y a 1718-ban N ü rn -
bergben lá t napvilágot. Az elm életi nyelvészkedő érdeklődése szük
ségszerűen fordul a nyelvet beszélő em berek felé és innen m ár való
b an egy lépés csak az elhatározásig: m egírni a népnek, az ország
n ak a történelm ét.
Bél M átyás koráig M agyarország történelm éről, földrajzi ad ottsá- | gairól összefoglaló m unka nem jelen t meg. Az előző korok gestái, i k rónikái nem voltak m entesek a mesés, valóságnak meg nem felelő, I ellenőrizhetetlen adatoktól, állításoktól, am in t azt m ajd látni, illetve í olvasni fogjuk. M ásrészt csak egy m egh atározo tt k o rt ism ertetőek voltak, m in t Istv á n ffy M iklós vagy Szerém i G yörgy m u n k ái; előbbi j az ország tö rténelm ének 1490—1606 közötti esem ényeit ism erteti, :|
utó b b i az 1456—1543. évek közötti esem ényeket írja le. P edig a K á r- | pát-m edencének Bél M átyás k o ráb an is m á r olyan nagy töm egű írá- 1 sós em lékekben található, rom os em lékekben fe n n m a rad t tö rténelm i fo rrásan y ag a volt, am ely szükségszerűen v á rta azt a személyt, ak i í ráterm ettség g el és m egalapozott tudással is rendelkezik ahhoz, hogy ezt a tö rtén elm et a k o r követelm ényeinek m egfelelő k ritik áv al m eg
ro stálja és rögzítse.
K ülön ta n u lm á n y t leh etn e írn i azokról a nehézségekről, am elyek Bél M átyás szám ára az adatok összegyűjtésében jelentkeztek: írásos em lékek a várm egyék és családok lev éltáraib an voltak, ahol félté
k en y en őrizték azokat — különösen a családiakat; országos jellegű iratg y ű jtem én y még nem volt, hiszen csak az 1722. évi országgyűlés által a lk o to tt 45. törvénycikk intézkedik országos lev éltár felállítá
sáról, am elyet azonban lényegében csak 1756-ban valósítottak meg.
Bél M átyás te h á t széles körű, tu lajd o n k ép p en az egész országot be
hálózó g y ű jtő m u n k á ra kényszerült. E m u n k á já t nagyban m egkönnyí
te tte ta n á ri állása.
H aliéból hazatérv e ugyanis B esztercebányán k ap lelkészi és igaz
gatóhelyettesi beosztást, m ajd 1710-ben a besztercebányai ág. ev.
gim názium re k to rá v á választják. 1714-ben a pozsonyi ág. ev. gyü
lekezet h ív ja m eg gim názium ának vezetésére, am ely tisztségben 1719-ig m űködik. E ttől az évtől 30 éven á t a pozsonyi ág. ev. egy
ház n ém et lelkésze volt.
A több m in t egy évtizedes ta n á ri m űködése nem csak tud ásának, szellemi kincseinek á tad á sát jelen tette. T an ítv ány aib an érdeklődést tu d o tt k elten i ta n tá rg y a i — a földrajz és történelem — irán t. Ezek a lelkes fiatalok iskolai szünetekben a ta n á ru k tó l k a p o tt utasítás sze
rin t g y ű jtő m u n k á t végeztek, és így évrő l évre szaporodott és te re b élyesedett a nagy m ű m egírásához szükséges adatok m ennyisége.
Ezek alap já n 1724-ban N ürnb ergben k ia d ta H ungáriáé an tiq uae e t novae prodrom us (Előzetes jelentés a régi és újab b k o ri M agyar- ország ism ertetéséről) c. könyvét. M un kája nagy feltűn ést és egyben
ellenkezést is v álto tt ki. M ivel e könyvében részletesen ism ertette n agy m űvének szerkezetét, sőt m ár egy-két kidolgozott részletet is közölt m egírandó m űvéből, k é t iránybó l is tám adás érte : politikai
polgári részről m ég a kém kedés és h azaárulás v á d já t is felvetették a szerzővel szemben, egyházi részről pedig a protestáns lelkésszel szem ben nyilv ánult m eg bizalm atlanság. A félreértések tisztázása u tá n is m ara d tak korlátozó in tézkedések: m űvének k éz iratát kinyom ta tá s előtt be k ellett m u tatn ia a H elytartótanácsn ak és m u nk ájáb an h it- és vallásügyi tém át nem érin th etett.
Term észetesen nem csak ellenfelei, de jóakarói is voltak Bél Má
tyásnak. Ezek közül em lítést érdem elnek a Zichyek és nem utolsó
sorban P álffy Miklós nádor. Ez utóbbival b aráti kapcsolatba k e rü lt szerzőnk és a nádo r eszközölt ki részére királyi k ihallgatást is. Szer
zőnk több alkalom m al találkozott VI. (m int m agyar király III.) K á
rollyal, akivel ism ertette m egírandó m űvét. A császárnak olyannyira m egnyerte tetszését az ism ertetett m unka, hogy az első k ét kö tet m egjelenését jelentős összeggel tám o g atta is. A III. és IV. k ö tet m ár M ária Terézia idejében jelen t meg, szintén királyi tám ogatással.
E négy kö tet 1735— 1742 között jelen t meg, s b á r a nagy m unka kézirata elkészült, több k ö tet a szerző életében m ár nem jelen t meg.
Jólleh et Szinnyei József: M agyar írók élete és m unkái c. bibliográ
fiájáb an azt írja (I. köt. 782.), hogy az első rész I—IV. k ötete és a m ásodik rész V. k ötete 1735—1742 között jelen t meg, a tudós szerző itt alkalm asint téved. U gyanis Bél M átyás m aga írja Moson várm e
gye ism ertetésében, az O roszvárról szóló rész 3. szakaszában: „Az elm últ 1744. évben, am ikor jelen m u n k án k at sajtó alá ren deztük ..
te h á t 1744-ben még nem jelen t m eg az V. kötet. A m ásodik kiadás
— am elynek alap ján a fordítás készült — kiadója, Zichy Géza így n y ila tk o z ik :... a m ű m egjelenése közben elhalt szerzőnek befeje
zetlenül m a ra d t kézirataiból a kiad ást eszközlő bécsi nyom da csakis a Moson m egyére vonatkozó s m á r k o rábban kiszedett önálló részt bocsátotta m érsék elt szám ban piacra.” M égpedig oly csekély szám ban, hogy a m últ század végén csupán négy létező példányról tu d ta k : a B ritish M useum ban, a V atikáni K önyvtárban, a bécsi Csá
szári K önyvtárban és a budapesti Nemzeti M úzeum k ö n y vtáráb an őriztek egy-egy példányt. A m ásodik kiadás is mindössze 100 pél
dányban jelen t meg, am elyből a 11. sorszám ú van a M osonm agyar
óvári Hansági M úzeum könyvtárában. M ivel Bél M átyás 1749. au gusztus 29-én h a lt meg és ek k o r az V. kö tet m ég nem hag yta el a nyom dát, m egjelenését legkorábban 1749 őszére tehetjük.
* * *
Az elm últ k é t évszázad ú jab b fo rrásfeltárásai Bél M átyás sok m eg
állap ítását részben m egcáfolták, részben m egingatták. Mégis a m ai napig korszakalkotónak k ell tek in ten i m u nkálkodását, m ert oly je l
legű forrásanyaggal ism ertette m eg a m ag y ar történelm i irodalm at, i am ely az ő idejéig javarészben ism eretlen volt a m agyarországi ol
vasók előtt, ö m aga h ív ja fel olvasói figyelm ét arra, hogy a m agyar tö rtén e tíró k különböző m ódon és elég röviden feglalkoznak Moson várm egye történetével, sőt döntő jelentőségű fo rráso k at vagy nem ism ernek, vagy elhallgatnak. V onatkozik ez elsősorban a m egyét lég- j in k áb b érintő és első, szervezetlen keresztes h ad a k k al kapcsolatos esem ények történetére. Tény, hogy a K épes K ró n ik a alig húsz sort szentel e h a d já ra to k ism ertetésére, azt is leginkább azért, hogy (Könyves) K álm án k irá ly t m inél előnytelenebből m u tath assa be. El
m ondja, hogy a S zentföldre készülő európai fejedelm ek László m a
g y a r k irály n a k aján lo tták fel a h a d já ra t vezetését, de őt ebben v á
ra tla n halála m egakadályozta. Ezért az uralk odók K álm án ra a k a rtá k ru h á zn i ezt a tisztet, de az annak elfogadását m akacsul visszautasí
to tta , sőt m egtiltotta, hogy a h ad ak országán átv on uljanak . A k e- | resztesek k én ytelenek voltak erőszakot alkalm azni. A k irály m indezt Tem esből szemlélte, m ég azt is, am ikor a keresztesek elfoglalták , Zim ony v á rá t és a k ö rn y ék et rabolták. A helyett, hogy m egtám adta i volna őket, b ék ét k ö tö tt velük és ajándék o k k al bocsátotta el őket. | M agát a k irá ly t a K épes K rónika valóságos szörnynek festi le: pú- ; pos, szőrös, vaksi, dadogó, sánta, r a v a s z . . . H a e korból csak ezt a í fo rrá st ism ernénk, csodálkoznunk kellene, hogy ilyen szem élyt egyál
ta lá n hogyan k érh ettek fel E urópa uralkodói egy ilyen nagyjelentő
ségű h a d já ra t vezérének.
Bél M átyás részben a k irá ly szem élyét szeretné tárgyilagos m eg
világításb an b em utatni, részben teljes és valós k ép ét adni az 1096.
évben lezajlott esem ényeknek, am ik or h a t keresztes csapat érin te tte az országot.
A keresztes h ad járato k indító oka elsősorban a Szentföld szeldzsuk- törökök által tö rté n t elfoglalása volt.
E urópa k eresztén y hivői — akik te h e tté k — szívesen és nagy buz- gósággal k eresték fel az o k at a helyeket, ahol Jézus K risztus szüle- | te tt, m űködött, m eghalt. Egy ism eretlen zarándok m ár a VI. század
b an naplószerűen szám ol be szentföldi zarándoklatáról. A Szentföld
n ek a m oham edánok által tö rté n t m egszállása egyre nehezebbé tette a zarándokok m ozgását; m egadóztatták őket a szenthelyek látoga
tásáé rt, és ezek a zaklatások a XI. század m ásodik felében m ár te tt- legességgé fa ju ltak . E zért h ird e tte m eg II. O rbán pápa 1095 őszén a franciaországi C lerm ontban a keresztes h ad járato t, és an n ak in
d u lását 1096. augusztus 15-re tű zte ki. A h a d já ra t lelkes szószólója
volt am iensi P éter, aki F ranciaországban és a R ajna-vidéken tobo
rozta a h a d já ra t résztvevőit, akik a jobb v állu k ra erősített vörös k e
reszt u tán „k e re sz te se k é n e k nevezték m agukat. Az összeverődött — és sok kalandorelem et is tartalm azó — töm eg nem v árva az indulás ki
tűzött időpontját, saját elhatározásából ú tra k elt; hogy m ilyen ered
m énnyel, azt Moson tö rtén etén él m ajd olvashatjuk.
Felvetődhet a kérdés: M iért ind u ltak a seregek M agyarország irá nyába? M int em lítettem a buzgóbb európai hívek szívesen zarándo
koltak a Szentföldre. Az egységes h itű E urópában term észetesen se
gítséget élveztek m ind a társadalom (szálláshelyek, segélyezés n y ú j
tása), m ind az uralkodók részéről, akik h áb o ríta tlan áth alad ást és vé
delm et biztosítottak országukon keresztül a zarándokok részére.
H azánkban I. (szent) István biztosított u ta t 1018-ban a Szentföldre igyekvőknek. Ez az ú tvonal Moson—Győr—F eh érv ár—Tolna—B ara- ny av á r—Valkón á t Zim onyig vezetett. Ezen az útvonalon az átvo
nulok részére vásárlási lehetőség, szálláshelyek voltak biztosítva, be
tegségük esetén a zarándokok ápolásban részesültek. E nnek a za
rán d o k ú in ak a létezése köztudott volt, ezért az összeverődött töm eg a m ár m ajd egy évszázada j á r t úton a k a rt az országon keresztül vo
nulni. .
M inderről bővebb tudom ást szerezhetünk jelen könyvből. A m it elm ondtam , a keresztes h a d já ra t könnyebb m egértésének ked véért tettem , és rem élem : m egkönnyítem az olvasó tájékozódását, h a az egyes csapatok érkezésének so rren d jét is megadom.
1. Elsőnek a N incstelen V alter vezette csapat k é rt bebocsátást az országba. H áborítatlan u l vonult á t az országon, ám Zim onynál ra bolni kezdtek. A m agyarok ra jtu k ütve közülük 16-ot elfogtak és ruháiktól, fegyvereiktől, felszerelésüktől m egfosztva őket, azokat a v á r fa lá ra kifüggesztették.
2. A m ásodik csapatot am iensi P éter vezette. Ök is h áb o rítatlan u l vonultak át az országon. A m ikor azonban a zimonyi váron m egpil
lan to ttá k az előttük vonulók felszerelését, a P é te r által felizgatott töm eg m egostrom olta és elfoglalta a várat, és dúlták -rab o lták a k ö r
nyéket. É rtesülve azonban a m agyar sereg közeledéséről, h a n y a tt- hom lok kifelé igyekeztek az országból.
3. Közben m egérkezett M orvaországon keresztül V olkm ár (Folkm ár, Folcer) serege is. Ő ket megelőzte a hírük, m ivel ők voltak a kezde
ményezői és m egindítói a zsidók üldözésének. M agyarországra is ra bolva, garázdálkodva, erőszakoskodva tö rtek be, ezért N y itrán ál a m agyar seregek szétverték és visszafordulásra kényszerítették őket.
4. A következő szed ett-vedett társaságot G ottschalk pap vezette.
Ezt a széltében-hosszában garázdálkodó csapatot M osonnál teljesen m egsem m isítették. G ottschalk csak kevesed m agával tu d o tt m egm e
nekülni. Tőlük szárm azhat az a n yu gati forrásokb an találh ató és sok fe jtö ré st okozó elbeszélés: a Szent M árton k ápoln ájánál gyülekező j
m ag y ar csapat a feh érv ári m ezőn jav aitó l m egfosztotta, m ajd legyil
kolta az á rta tla n kereszteseket. Aki m egm enekült, az B elgrádba k elt j át.
Az e m líte tt helyek egyeztetése a h a d já ra to k feldolgozása során j ném i zav art okozott. H elyesnek fogadható el M arczali H enrik m eg- állapítása, (Szilágyi S.: A m agyar nem zet története, B udapest, 1896.;
II. k. 190 skk. o.), aki m esének m inősíti a keresztesek k irab lá sá t: a belgrádi síkság és Szent M árton tem plom a igencsak táv ol esett egy
m ástól. „Világos, hogy tiszta mese, m elyet a keresztesek azért kohol
tak , hogy n agy veszteségüket szépítsék. Szent M árton és F e jé rv á r v a
lószínűleg az egyetlen nevek, m elyeket a keresztesek belső M agyar- országból ism ertek, m elyek azonban jó távolságra esnek egym ástól, de az o rszágh atártól is.”
5. Az ötödik csapat Em ichióé volt. E nnek érkezését k é t forrás alap já n részletesen ism erteti Bél M átyás. Egy figyelem re m éltó hi
b á t azonban nem helyesbít. A m ikor ugyanis az ostrom lott mosoni v á r helyzete kétségessé vált, K álm án és kísérete az Oroszországba történ ő m enekülés gondolatával foglalkozott. Hogy m iért? E rről Bél M átyás így ír: „T udjuk, hogy K álm án n ak O roszországban rokon
sága volt, te h á t k ö nnyen hihető . . . , hogy oda m en ek ü lt új erőt g y ű jten i.” K álm án orosz rokoni kapcsolatai azonban későbben kez
dődnek. In k áb b h o rv á t kapcsolatokról beszélhetünk, m ivel a ho rv át k irá ly sógora volt. K álm án 1096-ban m ég nőtlen ; 1097-ben veszi nőül Roger szicíliai k irá ly leányát. Csak 1099-ben tu d u n k orosz kapcso
latról, de ez is inkább p olitikai: ek k o r szövetség létesül K álm án és Jaro szlav kijev i herceg között. K im ondott rokoni kapcsolat m ásodik házasságával keletkezik, am ikor 1112-ben feleségül veszi Eufém iát, V lagyim ir Vszevolovics M onom ah fejedelem leányát.
6. Az igazi, szervezett keresztes hadsereg 1096. szeptem ber m áso
dik felében érkezik az ország h a tá rá ra Bouillon G o ttfrid vezetésével.
E rrő l a m aga helyén bőven olvashatunk.
Ezekkel a h a d já ra to k k a l kapcsolatban — m int em lítettem — a m agyar fo rrások alig tesznek em lítést, a n yugati szerzők írásai pe
dig M agyarországról, k irály á ró l és népéről elítélő vélem ényeket te r
jesztettek. Bél M átyás h az áján ak v élt szolgálatot tenni, am ikor k o r
szerű, tudom ányos m űvekkel a k a rta cáfolni a rá g alm ak at és balhie
delm eket, am elyek elsősorban K álm án k irály szem élyét v ették célba.
E zért szót k ell e jte n ü n k az ő szem élyéről is.
Ö t a m ag y ar tö rténelem bő l K önyves K álm án ként ism erjük, és ez a név em elkedett szellem iségű egyéniségre utal. Azonban m ég a kö
zépkori m ag y ar k ró n ik ák is ellenszenves, kifejezetten taszító sze-
m élyiségű és jellem ű valakinek ábrázolják. Á lljon itt példaként a Képes K rónika vonatkozó része: „ . . . K álm án idejében sok rossz tö r
tént. Ő m aga te sta lk a tá ra nézve hitv án y volt, de ravasz és tanu lé
kony; borzas, szőrös, vaksi, púpos, sán ta volt és sely p ített.” (Képes K rónika, B udapest 1964. II. k. 146. o.)
Ha a K álm án ko rán ál jóval később íródott k ró n ik a szavaival szem
b esítjü k a k o rtársak leírását, akkor láth atju k , hogy ezeknek m erő
ben m ás a vélem ényük. A csády Ignác szerint: „M indebből egy szó sem igaz. Kozma prágai író és pap, aki személyesen ism erte, ilyes
m iről nem tesz em lítést. Odilo szentgillesi apát, ki diplom áciai külde
tésben hosszabb időt tö ltö tt a m agyar udvarban, a legm elegebben szól K álm án képességeiről, nagy tudom ányáról, de testi fogyatko
zásáról sem m it sem tud. Az átvonuló keresztesek, akikkel békében és h arcban eg y arán t érintkezett, soha sem szólnak rú tság áró l vagy valam i testi hibájáró l s egy régi kézrajz daliás, férfias alaknak áb
rázolja. K étségtelen teh át, hogy am it sokkal későbbi m agyar króni
kások fecsegnek visszataszító alakjáról, m ind irányzatos koholm ány. ' Az Álm ostól szárm azó k irályoknak a k a rta k kedveskedni, m időn ősü
k et Álm ost felm agasztalták, K álm án egyéniségét meg m inél feke
tébbnek festették. K álm án ép, egészséges em ber volt s az egészsé
ges testben fennkölt, nem es lélek lakozott. Ifjúsága nagyobb részét kolostorban tö ltö tte . . . oly m űveltségre, annyi ism eretre téve szert, hogy m eglepte m indazokat, kik vele érintkeztek . . . A bban az idő
ben a nyugaton m ár valóságos csodaszám ba m ent, hogy az uralkodó a tudom ányok országában is jára to s legyen s Odilo ap á t igaz lelke
sedéssel ünnepelte K álm án jelességét nem csak az állam ügyekben, hanem a szent írásokban, az egyházi és világi tudom ányokban is.
A pápa atyai szeretettel v e tt tudom ást K álm án sokoldalú m űveltsé
géről, m elynek h íre csakham ar egész nyugaton elterjedt, hol a m a
g yar királyt, m int kora legtudósabb uralk o d ó ját ünnepelték. Egy lengyel krónikás egyenesen kim ondja, hogy tudom ányával fölötte á llt k ora összes k irály ain ak .” (Acsády I.: A m agyar birodalom tö r
ténete, B udapest é. n. I. köt. 182. o.)
Bél M átyás érdem ének tu d h ató , hogy koráb an — sok, azóta elő
k e rü lt bizonyságról nem is tu d v a — igyekezett eloszlatni a krónikák által rajzolt torz kép et és felidézni nem csak K álm ánnak, de M agyar- ország más k irály ain ak és nagyjain ak valós jellem ét és képét.
* * *
Bél M átyás elképzelése m űvével kapcsolatban az volt, hogy M a
gyarország 48 várm egyéjének földrajzi-történelm i leírását négy á t
fogó részben írja meg. Ezek a következők voltak: 1. D unán inneni
terü let, 2. D unán tú li várm egyék, 3. D u n a—Tisza köze és 4. a Tiszán tú li várm egyék. Elképzeléséből az első rész k e rü lt teljes egészében k i- ad á sra négy kötetben, am elyben kilenc várm egye leírá sá t közölte: j
Pozsony, am elynek ism ertetése m ajdnem m egtölti az első k é t k ö te
tet, m ivel m agáról Pozsony városáról is bőséges ism ertetést ad, to
vábbá Túróc, Zsolna, Liptó, P est-P ilis-S olt, Nógrád, Bars, N y itra és H ont várm egyékét. A m ásodik részből csak egy várm egye leírása je le n t meg n y om tatásban: Moson m egyéé. 38 várm egye ism ertetése k éz iratb an m a ra d t fönn. Ezt a h ag y aték o t B a tth y án y József herceg- prím ás, esztergom i érsek vásárolta m eg és az Esztergom i P rím ási Le
v é ltá r őrzésére bízta. p
Jelen kö nyv olvasója Moson várm egye leírásáv al fog ism erkedni, j A m egye tö rté n e té t a rendelkezésére álló adatok alap já n bőségesen j m egírja Szerzőnk, a korabeli jelenről azonban (XVIII. sz. első fele) ; arán y lag keveset ír. Jeleztem m ár a k o rláto k a t is, hogy feltehetően j
m iért. I
E ngedje m eg te h á t az olvasó, hogy m in t a tö rtén elm i Moson v ár- m egye gazdag levéltári anyagának gondozója és ism erője a Bél M á- tyás-i m ű kiegészítésének igénye n élkül néh án y a d a tta l hozzájárul
hassak a várm egye m ég teljesebb, m ég jobb m egism eréséhez.
* * *
A történ elm i Moson várm egye M agyarország h a tá rte rü le te volt, am elyet K irály u d v ar helységtől G áta községig a L ajta folyó válasz
to tt el A lsó-A usztriától. G átétó l északkeleti irán y b a fo rd u lt a m e
g y e h a tá r és a Pozsony m egyei L igetfalu a la tt érte el a D unát, am ely
nek főága képezte h a tá rá t Lipót községig. E h atárv o n al folytonos
ságát azonban n éhány helyen m egszakították a csallóközi községek
hez tartozó szigetek, am elyek m ia tt a h a tá r a Szigetköz p a rtjá ra to
lódott. L ipóttól M osonszentm iklósig G yőr várm egye h atárjelek k el k i
jelölt h a tá rá v a l érin tk ezett, kivéve a Liczkó pusztát és M ecsér közsé
g et term észetes h a tá rk é n t körülölelő M osoni-D una-ág rövid szakaszát.
M osonszentm iklósnál a R ábca folyóhoz érkezve a m egyehatár, en
nek folyását köv ette nyu g ati irán y b a n a csornai határig, innen a XIX. században lé tesített R ábca-csatorna vonala m ellett h a la d t a F ertő tóig, am elynek középvonalán északra fordulva érk ezett Sáso- nyig. I t t északnyugati irá n y t véve érk ezett vissza a kiindulóponthoz, K irályudvarhoz.
E te rü le t nagysága 1989 k m 2 volt, az egy km 2-re ju tó 47,5 főnyi népsűrűségével a D u n án tú l leg ritk áb b an lak o tt m egyéje. E nnek o k át abban k eresh etjü k , hogy a m egye m űvelés alá nem v e tt terü le te (rét,
legelő, nád, erdő) 57 417 h a volt, am i az összterületnek csaknem 30% -át jelen ti.1
N éhány szigetközi község kivételével — D unakiliti, Püski, Kisbo- dak, D unarem ete, Lipót, D arnó és Zseli községeket csak 1884-ben csatolták Moson várm egyéhez — ezt a te rü le te t írja le könyvében Bél M átyás.
Ezt a történelm i Moson várm egyét az 1921. július 26-án életbe lép ett trianoni békeszerződés szüntette meg, am ikor a m egye terü le
téből a H o rv á tjá rfa lu —R ajk a—Hegyeshalom —Mosonszolnok—Pusz- tasom orja vonaltól n y u g atra eső 979 k m 2-nyi te rü le te t A usztriához csatolta. Ez a terü le t képezi m a B urgenland tarto m án y nezsideri k ör
zetét.
A II. világháborút lezáró párizsi békeszerződés, am elyet 1947. feb
ru á r 10-én írta k alá, H orvátjárfalu, O roszvár és D unacsúny közsé
geket — m integy 78 km 2- t — Csehszlovákiának ju tta tta .
Az egykori várm egyéből m egm aradt 932 k m 2-nyi terü le t m a G yőr- Sopron megyéhez tartozik, 1983. decem ber 31-ig ann ak m osonm a
gyaróvári járása volt.
* * *
Moson várm egye XVIII. századi leírását részleteiben Bél M átyás közlésében bőven o lvashatjuk m ajd. Ism ertetésében az egyes közsé
gek em lítésénél szól azok lakosairól is, sőt külön fejezeteket szentel a m egye különböző nem zetiségű lakóinak b em utatására. Így értesül
h etü n k arról, hogy a horvátok nem tek in th ető k őslakóknak, m ert csak a m ohácsi vész u tán , illetve am ikor Szlavónia és H orvátország egy része is tprö k uralom alá k erü lt, települtek M agyarország ü re sen m ara d t tájaira , így Moson megyébe is. E Moson m egyei betele
pülést dr. F élix Tobler eisenstadti (kism artoni) levéltáros dolgozta fel m agyarul is m egjelent tanulm ányában.2
Bél M átyás szavaival: „K orunkhoz legközelebb a m agyarok tele
pedtek meg a vidéken.” Ez a „legközelebb” abban a k o rb an idő
ben 700 évet jelentett.
E k é t tényből Bél M átyás is és nyom án m ások is úgy vélekedtek, hogy a vidék tulajdonképpeni őslakóinak a n ém et nyelvű többsé
get kell tekinteni, akik m ár a m agyarok honfoglalásakor is itt éltek, m int N agy K ároly idejében idetelepült bajorok, illetve gót és bój törzsbeliek, akik itt tú lélté k a népvándorlás viharait, a h ú n és az av ar uralm at. Az ú jab b k u tatáso k alapján azonban ez a nézet nem tarth ató .
„A d unántúli avarság a IX. század elején vazallus fejedelem ség
k én t illeszkedett a K aroling b iro d alo m h o z. . . P annónia fejedelm e
(princeps P annoniae, »tudun«) 803-ban hódolt m eg N agy K áro ly n ak és k ö tö tt vele végleges békeszerződést. 804 késő őszén azonban v á
ra tla n m enekülők jelen tek m eg az O riens (Nagy K ároly b iro d alm á
n ak »K elet«-je, a C arnu n tu m -S av aria v onaltól k eletre eső terü le t, a m ai D unántúl. — M. F.) területén,, nem kisebb személyiség, m in t a h ajd an i av a r birodalom u ra, a kag án övéivel és előkelőivel. A ke
resztén y Theodorus k ag án és pogány k ísére te a szláv és bolgár el
lenség elől fu to tt; m enedéket kértek. K áro ly t n y ilván m eglepte h a j
dani hatalm as ellenfelei u tó d án ak hódolata, visszaállította u ralm á t a C arnuntum -Savaria határvonaltól keletre élő pannóniai avarság, te
hát a tu d u n fö lö tt is. (Kiemelés tőlem.) Z árt a v a r közösségek fen n m ara d ását 871-ben az adófizető avarok em lítése ig a z o lja. . . A z av ar korszak ban szlávok töm eges jelenlétére sem régészeti, sem tö rtén eti adatok nem u ta ln a k a D unántúlon, beköltözésük a 820-as években tö rté n t déli irányból.
N agyarányú b ajo r betelepítés egy általán nem bizonyítható a Du
nántúlon. Abból, hogy a n ém et oklevelekben a helységek többsége n ém et v áltozatban szerepel, az e tn ik u m ra nem leh et k ö v e tk e z te tn i. . . V itath atatlan , hogy az oklevelekben, forráso k b an rá n k m a ra d t földes
ú ri nevek többsége ném et, langobard vagy latin. E nevek azonban m indig a b irto k k a l vagy a birtokon álló tem plom m al kapcsolatban fo rd u ln ak elő, s m it sem á ru ln a k el a b irto k m egm űvelőiről és a tem plom látogatóiról. E helynevek közül egyik sem élte tú l a hon
foglalást, m ég kevésbé m a ra d t rá n k b a jo r paraszti telepítésre utaló igazi falunév.
A X I—X III. századból fe n n m a rad t d u n án tú li helynevekből csak k é t nyelv létezése állap íth ató m eg: m ag y ar és szláv.”3
A honfoglaló m agyarok te h á t a D u n án tú lo n — m egyénkben is — lak ó k én t a v a ro k at találtak , ak ik et u ra lm u k alá vontak. Ez által őse
in k szomszédos viszonyba k e rü lte k az a v a ro k at hódoltató bajorok kal.
,,A b a jo r—m agyar h atárviszo ny alaku lásán ál a következő ad o ttsá
gokból k ell k iindulnunk. 900-ban a b ajo ro k visszavonták h a tá rő re i
k e t a Linz a la tt betorkolló E nns folyóig, addig, am eddig az av ar k o rb a n a b ajo r h a tá r terje d t. E ttől kezdve az Ennstől a Bécsi-erdőig húzódó te rü le t gyepűelve volt, m elyet a m agyarok igyekeztek la
k a tla n u l ta rta n i; csupán n éh á n y h a tá rő rte le p re helyeztek figyelőket, és szállásaik csak a Bécsi-m edencében kezdődtek.
N éhány n ém et történész feltételezte, hogy e terü leten m agyar u ra lom a la tt tovább élt a b ajo r lakosság a m agyarok nak hódoló gró fjuk vezetésével. Ez a feltevés azonban nem tám aszkodik egykorú fo rrá sokra, csak az 1200 u tá n írásb a foglalt N ibelung-énekre .. . V alójá
b an a m ag y ar h atárv éd elem a lak atlan u l tarta n d ó gyepűelve re n d
szerén nyugodott, és ez a körülm ény a b a jo r k ontinu itás (folyam a
tosság — M. F.) gondolatának nem k e d v e z . . . Amíg a ném et csá
szár, összhangban a b ajo r herceggel nem k ö tö tt békét a m ag yar u ra l
kodóval a gyepűelve feladására és új h a tá ro k kijelölésére, addig egyetlen b ajor telepes sem élh ete tt biztonságban telephelyén.
. . . 965-ben még ez volt a helyzet, m ert Ib rah im ibn Jak u b , arab nyelven író zsidó kereskedő ek k o r adott helyzetjelentése szerint a cseh Boleszláv országa ^hosszában P rág a városától K rak kó városig 30 napi ú tra terjed, s ez hosszában a m agyarok tartom ány áv al szom- szédos«. A m ag yar uralom te h á t ekkor még Csehországgal végig szomszédos volt, am i csak az Ennsig terjedő gyepűelve révén volt lehetséges.”4
A 955-ben A ugsburg m ellett elszenvedett vereség következm é
ny eként az ak kor uralkodó m agyar fejedelem — Taksony — m ár biztosra vette a gyepűelve m ódosításának bekövetkezését. Ezért — egy besenyő törzsfő leányát véve feleségül — „biztosította a besenyő törzsek segítségét egy esetleges nyugati tám adás esetén. E házasság
gal állh at kapcsolatban, hogy Tonuzaba besenyő vezér népével M a
gyarországra k ö ltö z ö tt. . . Taksony a beköltözött besenyőket ja v a részt a h atárv id ék re telep ítette; ekkor k e rü lh e te tt jelentős csoport
ju k a mosoni kap u tá já ra , am ely nyugat felől a legjobban veszélyez
te te tt pont volt.”5
M indenesetre a gyepűelvét 970-ben az Ennstől S an k t Pöltenig von
tá k vissza, tov áb b ra is m egszállva ta rto ttá k azonban a Bécsi-m eden- cét. Sőt „983-ban Géza lovasaival újból m egszállja M elket és a k ö r
nyező b ajo r »m arkot«, a k orábbi m agyar gyepűelvét, s m int egy 985-i oklevélből értesü lü n k róla, eln éptelenítette a v id ék et”.6
Jó lleh et B abenberg Lipót 985-ben kiűzte a m agyaro kat M elk vá
rából, a k eletre eső vidék — Bécsi-medence — csak 996-ban k erü lt vissza az O stm arkhoz a Lajtáig, am ely azután m eg is m ara d t h a tá r
folyónak a trian o n i békéig.
A L ajtán inneni vidék azonban még jó ideig a besenyők és m ás hódolt népek őrizetére bízott te rü le t volt, am ely csak a béke teljes m egszilárdulása u tá n v ált szabaddá. Ez az időpont a XII. század kö
zepére tehető, am ikor felszám olják a gyepűt és az őrnépeket az or
szág m ás h atárv id ék ére telepítik át. Ezzel kapcsolatban László Gyula könyvében találu n k egy szám unkra érdekes közlést. G yőrffy G yörgyre hivatkozva írja : „K ülönösen egy N yugat-M agyarországra utaló helynévcsoport ra g ad ta m eg a k u tató k figyelm ét. Pozsony-ág néven k ívül találu n k a Székelyföldön Ráb pataknevet, Moson hely
ségnevet és Zobor hegynevet. A Moson és R áb helynevek azért tű n nek különösen fontosnak, m ert röviddel a honfoglalás előtt Moson m egye és a R ába vidékén la k o tt az avarság utolsó m aradványa, és
ezeket m inden bizonnyal itt ta lá lta és törzsszervezetébe fo gadta a honfoglaló m agyarság. Feltehető teh át, hogy e F ertő vidékére u taló székely nevek az av ar néprész em lékét őrzik .. .”7 j
Nagyobb és rendszeres telepítésről te h á t csak a XII. század végé- tői kezdődően beszélhetünk. Tény, hogy első k irály a in k id ejéb en sok külföldi lovag — ném etek is — jö tte k az országba több-kevesebb szám ú kíséretükkel. E k ísére t azonban nem földm űvelő parasztság volt, hanem fegyveresek, akik szolgálatuk leteltével nem csoporto
san, hanem az adom ányozott birtokon, vagy városokban telep ed tek le és idővel asszim ilálódtak.
Moson m egye terü le té n az első olyan esem énynek, am ely „ k a p u t”
n y ito tt a ném etek telepítéséhez, Im re k irá ly adom ánya tek in th ető , { am elyet 1203-ban adom ányozott a szentkereszti (H eiligenkreutz) a p á t
ságnak. Im re k irá ly oklevélben rögzíti: „predium , quod bysseni | quondam possiderunt, de iu re m ussuniensis castri ex em ptum prem e- m orato cenobio sancte crucis, ita u t bysseni illud h ab u e ru n t, integ- ru m cum om nibus p ertin en tiis suis reg ia ac p o testatu a m an u is regno ! nostro perpetuo iure contulim us possidendum ”. (A besenyők hajd an i b irto k át, kivéve azt a m osoni v á r joghatósága alól, úgy am in t a bese
nyők birtok olták, m inden tartozékával k irály i h atalm u n k k al a szent
kereszti kolostornak országunkban örök jogon b irto k u l adom ányoz
zuk.) Az oklevél intézkedik a b irto k h a tá ra in a k kijelöléséről is:
„Quod predium p e r p ristald u m nostru m M auru m m ussuniensem co- m item ab b ati e t fra trib u s sancte crucis ex precepto nostro assigna- tu m his m etis co llu stratu r et inclu ditur. V idelicet p rím a m éta sum it in itiu m ad septentrionem a fluvio, qu i v o ca tu r Sár. D einde p ro ten - dit ad orientem iu x ta riuulum , qui fiú it in pred ictu m Sár. Inde as- cendit planiciem m inim i m ontis, qui descendit in uallem aru n d in e- torum . D einde ascendit ad uiam a m erid ian a plaga an te siluam , cuius nom en hagenow e, que silua p atrim o n iu m est filiorum com itis S tephani. D einde descendit in m agnam uallem ad occidentem , et tra n s it u ltra m agnam uiam , et tan d em te rm in a tu r in prenom inato fluuio S á r.” (Ezt a szentkereszti a p á tn a k és testvéreinek adom ányo
zott puszta földet m egbízottunk, M ór m osoni ispán a következő h a
tárv o n a lak k al jelölje ki. A h a tá r a S á r folyótól először északi irán yb a halad. A zután keletnek kanyaro d ik egy p a ta k m entén, am ely a S ár folyóba öm lik. Inn en egy dom btetőre kapaszkodik, ennek lejtő jén a n ád as völgybe. A zután a „hagenow e” nevű erdőnél, am ely Istv án ispán fiainak aty ai örökrésze, a déli síkságról jövő u ta t érinti. M ajd a n y u g atn ak ta rtó tágas völgybe fordulva keresztezi a széles u ta t, és végezetül visszatér az e m líte tt S ár folyóhoz.)8 E területkijelö lést a m agam részéről a sásonyi h a tá rra l tudom azonosítani. F el k ell fi
gyelnün k a folyó nevére is: „S ár” ! T ehát nem L ajta még, hanem
a m agyaroktól ad o tt nevet viseli. E név h allatán azonban ne gondol
ju n k a m ai szóhasználat szerinti sárra. Ha a latin szöveget latin ki
ejtéssel olvassuk, ak k o r ezt a szót „S zár”-n ak kell olvasnunk. Ez a szó pedig eleink nyelvében kopaszt, tisztát, feh éret jelentett. H a a L ajtáv al kapcsolatban a m ai sá r szóra gondolunk, ak k o r érth etetlen előttünk, hogyan írh a tja Bél M átyás erről a folyóról: „Mivel a sík vidéken folyó m ederbe sem m i zavaros forrás bele nem folyik, így m in d en ü tt egyform án tiszta és ivásra alkalm as, m indenképpen nagy jótétem ényként e száraz síkságon lakó paraszti népnek.” Csak h a a m agyar elnevezés eredeti értelm ére gondolunk, é rtjü k meg, hogy őseink m iért h ív ták e folyót „Tisztá”-nak.
Im re k irály adom ányát u tóda II. A ndrás 1208-ban m egerősítette, sőt ő m aga is 1217-ben ú jab b adom ánnyal bővítette a szentkereszti apátság m agyarországi birto k át. Az apátságnak adom ányozta ugyanis az annaTcelőtte besenyők által la ko tt L egintow községet, oklevelében kijelölve az új adom ány h a tá ra it is. A h atárp ontok nevei m agyarok:
G álus (és nem Gols), B ethlen (elpusztult) község, keselyőhalom, He
gyeshalom (nem Strass-Som m erein). M indezek a nevek a rra m u tat
nak, hogy e pusztán m a ra d t földön nem ném et ajk ú lakosok, hanem m agyarül beszélő, a tá jn a k m agyar neveket adó nép élt.9
M ivel a szentkereszti apátság lakatlan terü letet kapott, term észe
tes és szükségszerű folyam at volt annak benépesítése. Azt is term é
szetesnek kell vennünk, hogy az A lsó-A usztriában levő szentkereszti apátság saját, ném et a jk ú jobbágyaival népesíti be M agyarországon szerzett b irto k ait is. Ezt Fügedi E rik könyvében kifejezetten is ol
v ash a tju k : „ . . . a heiligenkreutzi a p á t a D u n án tú l északi részén ú jonnan szerzett b irto k aira ném eteket hozott”.10
M egalapozott te h á t az a nézet, hogy a m egye terü letén ham arabb voltak a m agyarok, m int a ném etek, akiknek m egjelenése a XIII.
század előtti időre — legalábbis töm bszerű letelepedés form ájában
— nem tehető.
Azt azután m á r könyvünkben is olvashatjuk, hogy a ta tá rjá rá s ide
jén három m egye: Moson, Sopron és Vas m ajd fél évszázadon át volt az osztrák hercegek kezében, ak ik ú jab b telepítésekkel igyekez
tek e terü le te k et országukhoz csatolni.
Egyébként a lassú betelepedésnek — beszivárgásnak — szép pél
d á já t m u ta tja a m egyében Ö vár és Moson példája. F ényképen m el
lékelve látható Ó vár m ezőváros 1581. és 1749. években választott
| belső tanácsának névjegyzéke. A 12 tagú tanács felerészben m agyar, illetve ném et tanácsosokból állott. 1581-ben a h a t m agyar tanácsos valóban m agyar volt: Soós, Bereczky, Szabó, Ferencz(i). Az „ ö c h sl”
szót ne tekin tsü k névnek, hanem foglalkozásnak. Élt ugyanis abban az időben a városban egy U rban W agner nevű polgár, foglalkozására
nézve cipész. Nos, ez a polgár egy peres ügyben ta n ú k é n t szerepel, és a jegyzőkönyv következetesen „U rban S ch u ster”-k é n t em legeti!
M eg tö rtén h etett ez egy m ag y ar állatkereskedővel is, a k it esetleg v á
rosszerte „Ökrös G ergő”-k é n t em legettek, és M ixnitzer jegyző is a m aga n ém et nyelvén így v e tte be a lajstrom ba.
A nem zetiségi megoszlás nyom át m ég 1749-ben is lá th a tju k : külön oszlopban szerepelnek a m agyar és n ém et tanácsosok, de a „m a
g y aro k ” között m á r egyetlen m agyar n ev et sem találunk!
Egészen hasonló v alam it lá tu n k M oson esetében is. Az 1659. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv rögzíti, hogy a vizitáló főesperest a község b írá ja és jegyzője nem engedte be a tem plom ba, m ivel „in- colae h u ju s lo ci.su n t om nes h u n g ari e t calvinistae, exceptis quinque fam iliis possessionatis, quasi 16 personis”. ( . . . e helység lakói m ind m agyarok és kálvinisták, kivéve öt nem esi családot, m integy 16 sze
mélyt.) Az ugyancsak fényképm ellékleten láth ató összeírás 1700-ban készült, a m osoni adózókat tü n te ti föl és azon csak egy ném et n evet olvashatunk. (P aar g ró fn ak csak háza volt. ő m aga nem lak o tt Mo- sonban.) Moson ta n ító ja (és jegyzője) m ég 1713-ban is az óvári szü
letésű H orv áth F erenc, aki az ottan i m ag y ar tan ító H orváth György egyik fia. De 1720 u tá n m ár a Mocskos név M otschgosch-ként ol
vasható és a század közepére eltűnik az utolsó m ag yar is.
Hogyan követk ezh etett be m indez? M int lá th a ttu k , Moson „tiszta m ag y ar” lakói protestánsok voltak, am in t Ö várott is a m agyarok kálvinisták, a ném etek nagyobbrészt lu th erán u so k voltak. Az óvári u rad alo m zálogbirtokosai 1648— 1671 között trak o sty án i D raskovich család tag jai voltak, akik nem sokat tö rő d h ettek a jobbágyok és pol- gások vallási hovatartozásával. A m ikor azonban az U dvari K am ara 1671-ben a b irto k o t a zálogból k iv álto tta , rövidesen m egjelent (1672.
augusztus 28-án) a vallásgyakorlást korlátozó rend elet: a p ro testán sok háro m h é t a la tt katolizáljanak, vagy távozzanak a városokból.
H a m égis m ara d n án ak — katolizálás n élk ül — m ind tem plom ukat, m ind iskolájukat, de m ég polgárjogukat is elvesztik (jobbágyi sorba süllyednek!) és kötelesek lesznek h ozzájárulni anyagilag is a k ato li
k us tem plom fen n ta rtásáh o z és a plébános javadalm azásához. Ezért (is) k ez d te k el a m agyarok k i- és a ném etek betelepülni és ez a fo
ly am at olyan gyorsan játszó d h ato tt le, hogy n ap jain k k öztud atáb an m ár m in d k ét város m in t ősi, n ém et település szerepel!
M ai fo rm ában a nyelvi, nem zetiségi hovatartozás nem jelen tett sem problém át, sem h á trá n y t még a XVIII. században sem, de a tö rté nelm i igazság k ed v éért szükségesnek éreztem , hogy ezzel a k érdés
sel bővebben foglalkozzam.
* * *
Az ország igazgatása kisebb egységeken, a várm egyéken keresztül történt. Á llam alapításunk kezdetén a várm egyék a királyi birtokok igazgatási területei voltak, am elyeknek élén a v árisp án állott. Am i
lyen m értékben növekedett a királyi birtokadom ányok révén a v ár- ispántól függetlenné váló várjobbágyok (nemesek) száma, olyan m ér
ték b en kezdett átalak u ln i a k irály i várm egye nem esi várm egyévé.
E nnek élén továb b ra is a k irály által kinevezett ispán (később fő
ispán) állott. A várm egyék szervezete és önkorm ányzati rendszere a X IV —XV. században fejlődött ki. M arad éktalanul hatásk örébe ke
rü lt a helyi igazgatás: az adó kivetése és b ehajtása, a nem esi felke
lés m eghirdetése és m egszervezése; az országgyűlésbe választott kö
veteket küldött, így beleszólása volt a m egyének a törvényalkotásba is, am ely törvények azonban term észetesen m indig m egfeleltek a ne
mesi osztály (rend) érdekeinek.
A nem esek ügyeit — birtokügyek, panaszok, peres ügyek — a megye tisztviselői (szol^abírák) vagy m aguk az érdekelt felek ter
jesztik a közgyűlés elé, am ely a várm egye igazgatásának tu lajd o n képpeni szerve. A jobbágyok igazgatását a földesúr befolyása a la tt álló községi elöljáróság (bíró, esküdtek, jegyző) vezeti, am elyre a várm egye szolgabírái által felügyel.
A jogszolgáltatást sa já t terü le té n hasonlóképpen a várm egye végzi.
A legáltalánosabb nem esi bíróság a várm egye törvényszéke. Jo b b á
gyok pereiben a földesúri bíróság — az úriszék — m ond ítéletet; az úriszéken a várm egyét egy szolgabíró és m egyei esküdt képviseli.
A főispán volt az u ralkodónak a m egye élére kinevezett tisztvi
selője, akinek n éh á n y m egyei állásra kinevezési jogköre is volt (me
gyei jegyzők, aljegyzők, tiszteletbeli megbízások). A többi m egyei állásokat választás ú tjá n tö ltö tték be. A főispán volt az elnöke a tes
tü leti szerveknek: közgyűlés, törvényszéki ülés; ellenőrizte a megyei közigazgatás m u n k áját, és képviselte a törvényhozásban az uralkodó érdekeit.
A nem esi várm egye önkorm ányzatának tulajdonképp eni irán yí
tó ja a választott alispán volt. A főispán h ely ett ő elnökölt a testü leti szervekben: a peres ügyeket tárgyaló törvényszékben általában ő elnökölt. Ö volt a m egyei adm inisztráció feje. A XVIII. században a jegyzői állás m ellett új tisztviselői állásokat is szerveznek: m egyei ügyész, adószedő, pénztáros. M ária Terézia idejében létrehozzák a megyei egészségügyi szervezetet is a megyei főorvos, sebész és a m e
gyei szülésznő személyében.
A megye járá so k ra oszlott, am elyek élén a szolgabírák álltak. Leg
több ügyben ők voltak az első fokú közigazgatási hatóság.
A nem esi várm egye tisztségviselői term észetesen a nem esség so
raiból kerü ltek ki.
Moson várm egye nem eseinek em lítésénél Bél M átyás m egjegyzi:
„K öznem est kevesebbet tu d u n k em líteni ebben a várm egyében, m in t i m ásutt, am in nem kell csodálkozni, hiszen az egész m egye m ár kéz- j
dettől a főrangú családok tu lajd o n áb an volt, néh án y nem esi b irto k o t j
leszám ítva; szám osabb nem ességet te h á t aligha ta rth a to tt el.” De j m ég így is szinte egyedülállóan Moson v árm egyében a legkevesebb a i nem esek száma. Az 1754. évi nem esi összeírás ad atai szerint Mo- són várm egyében a legalább egy egész (jobbágy) telekkel rendelkező j birtokos nem esek száma 38; ezekhez já ru lt a csak nem esítő levéllel
— arm ális — rendelkező 12 arm ális nem es. II. József idején, az 1787.
évi népszám lálási adato k szerint a m egyében élő nem esek szám a 155, ; a m egye lakosságának összlétszáma 55 590 volt. Hogy a lakosság szá- j m ához képest m ily elenyésző a nem esek száma Moson várm egyében, ; k itű n ik a következő adatokból. H asonlítsuk össze Moson és G yőr várm egyék 1840. évi a d a ta it:
Moson várm egye lakossága 58 361; nem eseinek szám a 388 G yőr várm egye lakossága 78 685; nem eseinek szám a 11410 M egyebeli köznem ességről (nemesi b irto k k a l rendelkező nemes) lényegében nem is beszélhetünk, hiszen a Bél M átyás által felsorolt csekély szám ú nem esi család nagy része arm ális nem es és alig van köztük olyan, am ely száz évnél régebbi nem esítő levéllel rendelkez
nék. A m ódosabb városi polgárok — iparosok és kereskedők — nem h ad i tettek k el, hanem pénzen szerezték a nem ességet, am elynek elő
n y eit igyekeztek kihasználni egyéni haszn u k ra, terh ein ek m egváltá
sára pedig volt pénzük. Jó l példázza ezt a m egállapítást az a tény, hogy am ikor a török kiűzésére m egh irdették a nem esi fölkelést, a m egye 154 tag ú b an d ériu m áb an egyetlen Moson m egyei nem es u ra t sem találu n k , az egész b andérium Csallóközben fogadott zsoldos volt, ak ik et a m egye alisp án ja nem vezérként vezetett, hanem csak gaz
dasági ü gyintézőként k ísért 1684-ben a B uda alatti táb orba .. . Ilyen körülm ények között hogyan m űk ödött Moson várm egye ne
m esi közigazgatása? F őként a környező m egyékből házasság vagy b irto k v ásárlás révén id ejö tt nem esség által. A Győr várm egyével tö r
té n t összehasonlítás érvényes m ás szomszédos m egyékre is. A Po
zsony és Sopron m egyékben élő ta n u lta b b nem es ifja k a t elsősorban
— de m ég a távolabb levő Vas, Trencsén, Veszprém, N yitra m egyé
ből is — szinte csalogatta Moson m egyébe az érvényesülési lehető
ség. Az alább felsorolandó m egyei tisztviselők közül csak a közne
m es Zichyekről, B atzkó M ihályról, N unkovits A ndrásról és a T rum - m erek ről á llíth a tju k bizonyossággal, hogy a m egye terü letén szület
tek.
K ik is voltak h á t a m egye tisztségviselői a X V III. század első fe
lében? ím e:
F őispáno k:
gróf Zichy Á dám 1687-
herceg E sterházy P ál nádor 1711-
gróf Zichy K ároly 1713
ő ad ta ki a m egye igazgatási szabályrendeletét
id. gr. E sterházy F erenc 1723- ifj. gr. E sterházy F erenc 1741- A lispánok :
báró M ajthényi P ál 1701
N aszvady Istv án 1701-
Batzkó M ihály 1711-
M ihályffy G yörgy 1723
Jak iin Zsigm ond 1732
S ándor László 1742
Megyei jegyzők:
V ittnyédy Zsigmond 1701-
Rákóczi Ferenchez p árto lt
T rum m er János 1704-
Csiba János 1740-
Zichy F erenc 1748-
A dószedők:
T rum m er M átyás 1700-
Zichy F erenc 1707
Zsidanits Istv án 1709
K usenits Ján o s 1737
K usenits A dalbert 1746-
Szolgabírók:
Doborgazy Lőrinc 1701
Naszvady Istv án 1701-
S ándor László 1704-
Batzkó M ihály 1704
N aszvady M ihály 1710-
Zichy F erenc 1710
V izkelety József 1712
N aszvady A ndrás 1712
1711 1713 1723 1741
1711 1723 -1732 -1742 -1766 1704 1740 1748 1766 1707 1709 1736
■1746 1749 1704 1704 1710 1710 1712 1712
■1713 1739
S ándor László N unkovits A ndrás Zichy K ároly S ándor M ihály
1713—1742 1742—1749 1743 1744—1749 T udjuk, hogy a nem esi várm egye rendszere m iko r alak u lt ki, lá t
tu k a X V III. század első felének Moson m egyei tisz tik a rá t is; de volt-e ebben az időben a m egyének m á r „székhelye” is? H atározot
ta n válaszolhatunk nem m el! L áttuk, hogy a k irály i várm egye köz
p o n tja Moson volt, ennek joghatóságától fü g g etlen ítette a király i adom ánylevél a szentkereszti apátságnak ju tta to tt terü le te t. A m o- soni v á r 1271-ben elpusztult, de ez nem je le n te tte a k irály i jogható
ság m egszűnését is. A k irály által kinev ezett ispánok — a k á r vár-, a k á r főispánnak m ondjuk is őket — to v áb b ra is voltak, de nem Mo- sonban és egy 1345-ös oklevél alap já n nem állíth a tju k , hogy a „m e
gye székhelye Ó vár le tt”. M ivel a m egye X V III. századi viszonyait ta rto tta m szem előtt — an n a k is első felét —, ezért enn ek a fél év
századnak első és ötödik évtizedében vizsgáltam , hogy vajon hol voltak a m egyei közgyűlések.
1704—1713 között a m egye nem essége 112 közgyűlést ta rto tt.
(A zért ezt a tíz évet vizsgáltam , m e rt 1701—1703. évek jegyzőkönyvei hiányoknak.) Ezekből 45 volt Ö várott, 14 Nezsiderben, 13 R ajkán, 11— 11 K öpcsényben és Z urányban, 7 M iklósfaluban, 2—2 Gáloson és Levélen, 1—1 pedig Pozsonyban (1708. m árcius 22-én), Oroszvá- ro tt, H egyeshalom ban, M osonszolnokon, F éltoronyban, Bezenyén és N ém etj árf aluban.
Az 1740—1749 között ta r to tt 93 m egyei közgyűlés helyei a k öv et
kező helységek voltak: Ó vár 33, Moson 29, Köpcsény 6, O roszvár 5, N ezsider és R ajka 4—4. G áta szintén 4, K örtvélyes, N ém etjárfalu és Z u rán y 2—2, F éltorony és P án d o rf 1—1 alkalom m al.
A szám ok arró l tanúskodnak , hogy a m egyegyűlések nagy részét
— de az ért felét sem — Ó v áro tt ta rto ttá k , ennek ellenére m egyeköz
p ontról m ég ebben az időben sem beszélhetünk. A m ikor a „m egye
h áz” építésének gondolata felvetődött, az első terv ek a R ajk án épí
tendő m egyeház tervei voltak. A te rv csak 1792-ben valósult meg, am ik o r a m egye Ó várott a Fő utcán m egvásárolt k ét polgárházat és ezek átala k ításá v al alap ítja meg székhelyét: a m egyeházát.
A polgárházak em lítésével á t kell té rn ü n k a várm egye polgári ré tegének ism ertetésére is. M egyénkben a szó igazi értelm ében v ett városi polgárságról tulajdonkép pen nem beszélhetünk. A városok —
szabad királyi városok — polgárságának egészen m ások voltak a létfeltételei m int a földesúri hatalom ala tt álló m ezővárosok pol
gárságának. Előbbieknek nagyobb és több lehetőségük volt a szaba
dabb fejlődésre, m ivel a feudális kötöttségek nem béklyózták őket annyira, m int a m ezővárosok polgárait. Találóan parasztpolgárságnak nevezhetjük a mezővárosok polgárjoggal rendelkező lakóit, akik a jobbágyságnál nagyobb szabadságot élveztek: szabadon költözhet
tek, a robotot közösségileg m egválthatták, a feudális viszonyok kö
zött nagyfokúnak m ondható önkorm ányzattal rendelkeztek, vásár
joguk volt és vám kedvezm ényeket élveztek. M indez m egkönnyítette ugyan a gazdasági fejlődést, de nem oly m értékben, hogy a paraszti életform át teljességgel felszám olhatták volna. A mezővárosi polgár
jog m egszerzésének egyik m ódja egy „nagy polgárház” megszerzése volt; ez a fogalom egy b elterü leti házhoz tartozó egész jobbágy- teleknyi földingatlant jelen tett, am ely a háztól elszakíthatatlan volt.
íg y a k á r iparos, a k á r kereskedő vásárolt polgárházat, kénytelen volt a föld m egm űveléséről is gondoskodni.
A m ezővárosok viszonylagos szabadsága, v ásárai kedveztek a kéz
m űvesek letelepedésének. A polgárjog m egszerzésének m ásik m ódja ugyanis az ipargyakorlás által biztosított m egélhetés volt. A mezővá
rosi iparosok term elése azonban a legtöbb esetben alig h alad ta m eg a család m egélhetési költségeit. A m ezővárosok iparosai nem veh et
ték fel a versenyt a környező nagyvárosok: Pozsony, Győr, Sopron fejletteb b kézm űvesiparával. G azdaságilag erős, igazán vagyonos ipa
rosrétege a m egyének nem volt.
A m ezővárosi polgárság harm adik rétege a kereskedőké volt, am ely elnevezés a la tt elsősorban gabona- és állatkereskedőket kell érteni. A m egyében és a m egyén keresztül lebonyolított állatkeres
kedelem ism ertetése m eghaladja e tan u lm án y kereteit, de tu d n i kell, hogy a XVIII. század első felében még virágzott és tőkeerős tá rsu lá sok — K om pániák (Compagnie) — léteztek M agyaróvárott. Moson élénk gabonakereskedelm ének és jelentős (vízi)malom ip ará n ak a v asú t kiépítése v etett véget.
Az 1720. évi adóösszeírás Nyúlás, Védeny, Nezsider, Gálos, K öp- csény, Oroszvár, R ajka, Óvár, Moson helységeket em líti m ezőváros
ként. Bél M átyás a felsoroltak közül V édenyt nem em líti; sem nála, sem az összeírásban nem szerepel a m ezővárosok között Halászi, am ely helység m ár 1550-ben I. F erd inándtól vásártartási, vám m en
tességi és pecsételési jogot kapott. E kiváltságok m egerősítéséről ok
leveles bizonyságok v annak Rudolf, II. F erdinánd, M ária Terézia és II. József m agyar királyoktól. A várm egyének te h á t összesen 10 m e
zővárosi rangú helysége volt a XVIII. században.
A m ezővárosi polgárság e három rétege a m egye lakosságának
közszükségleti igényeit csak részben tu d ta kielégíteni. A városi és falusi földm űves m egterm elte az alapvető élelm ezés alapanyagait, a kézm űvesek gondoskodtak a felszerelések, ru h á z a t stb. előállítá
sáról, a kereskedők m egvásárolták, egyes esetekben bizom ányba á t
v ették a földm űves gabonáját, eladó jószágát és külföldi, elsősorban J
bécsi piacokon érté k esítetté k azokat. A teljés lakossági ellátás azon- j b án ezzel még k o rántsem volt m egoldott. Az apróbb közsükségleti
c ik k e k : só. cukor, fűszerek, rövid- és d iv a tá ru közvetítésére és áru sí
tá sá ra legfeljebb a városokban találu n k egy-két üzletet. Így Ó várott I 1582-ben m ár tu d u n k egy vegyesáru-kereskedésről, ahol a k örn y ék beliek beszerezhették a h áz ta rtá sb a n szükséges cikkeket. Ez a vá
sárlás azonban nem le h e te tt m indennapos, m ivel a földm űves em ber jószerivel csak fölöslegének eladására, v ásári napokon — évente csu
p án néh án y alkalom m al — fo rd u lt m eg a városokban. A falusi la
kosság igényeit- az ún. házaló kereskedelem elég ítette ki, am ely a X V III. század első felében csaknem teljes egészében a m egyébe b ete
lep íte tt zsidóság kezében volt.
Bél M átyás csak K öpcsény leírásánál em lít zsidó lakosságot. Szá
m uk valóban o tt volt 1735-ben a legjelentősebb: 246 fő. Azonban ebben az évben O roszvárott 216, Boldogasszonyban 193, R ajk án 107, G átán 37, C súnyban 18 volt a zsidó lakosok száma. Lébényben 8, B ezenyén 5, M osonban 4 zsidó szem ély élt. összesen te h á t 856 volt a szám uk a m egye területén. Jav a részt a század első évtizedeiben ke
rü lte k a m egyébe, m égpedig — az 1754. évi összeírás szerint — M orvaországból, és elsősorban az E sterházy-uradalom k özpontjaiban:
K öpcsényben és Boldogasszonyban, de a Z ichy-uradalom ban (Oroszvár, Lébény) és az óvári uradalom helységeiben (Rajka, Beze- nye, Moson) is vannak. A k adnak azonban idősebb családfők, akik m á r a m egye te rü le té n születtek, m in t pl. az 1754-ben „m integy 60 éves” Lebel Jachum , aki m á r Boldogasszonyban született. (Egyéb
k é n t éppen ő azért is em lítésre m éltó, m e rt ősatyja a világhírű m a
g y ar hegedűm űvésznek, a K öpcsényben szü lete tt Joachim Józsefnek.) É rdekes m egfigyelni a zsidó lakosság gazdasági fejlődését, erősö
dését.
1735-ben csaknem teljes egészében „batyuzó” kereskedők, akik h á
to n viszik p o rték á ju k at. N é h ány uknak v an csak lova, kocsija, első
sorban a nyersbőrkereskedőknek.
1754-ben m ár m ajdnem m inden kereskedőnek v an fogata, a leg
több h ázán ál olaj ütő m űködik; n éh án y an m ár állandó üzlethelyi
séggel rendelkeznek és v annak, ak ik k im o n d o ttan fuvarozással fog
lalkoznak.
1783-ban sokan m ár a „polgársoron” vásárolt h ázban laknak, am elyben üzletük is van. Szám osán céh keretben m űködő kézm űve-
sek, akik tan u ló k at is ta rta n a k ; elsősorban a paszom ány- és gom b
készítő iparban m űködnek. Elég nagy a közvetítő kereskedők száma.
A türelm i rendelet nyom án autonóm iájuk is kialakul. K ezdettől — ezalatt az 1735. évi összeírás alapján vázolható képet kell tek in tenün k
— m egvan m ár hitközségi k e re tü k : rabbi, metsző, k á n to r és „kóser”
iparosok: mészáros, kocsm áros m inden nagyobb lélekszám ú közös
ségükben m egtalálható. II. József idejében önkorm ányzati autonó
m iáról is beszélhetünk, m ert az olyan term észetű egym ás közötti ügyleteikben, am elyekben a keresztények a községi elöljáróság — bíró, jegyző — közrem űködését veszik igénybe, m int panaszügyek, kölcsönügyletek, szerződések, a zsidó közösségek tag jai sa já t b íráju k előtt jelenhettek meg, aki döntéséről hiteles irato t állíth at ki héber nyelven és azt h éber fe lira tú pecséttel hitelesíthette. Iskolájuk, ta nítójuk, m inden hitközségnek szám ítható közösségükben volt.
H a a zsidó lakosság m egyebeli szerepét röviden jellem ezni a k a r
nánk, azt kell m ondanunk, hogy a XVIII. század folyam án ők gon
doskodtak a lakosság aprócikkellátásáról, előbb m in t házalók, később általuk alak u lt ki a m egye bolthálózata. M ivel lakóházukon kívül m ás ingatlan nal nem rendelkezhettek, rákényszerültek a „tőkefel
halm ozásra”, így anyagilag is m egerősödtek. A XIX. századra a nagy
kereskedelm i — áruellátó — megyei hálózat is az ő kezükben van, és tőkeerejüknél fogva ők a felvásárlói az u rad alm ak term ékeinek, m int pl. a köpcsényi F igdornak ad ják el a pozsonyi diéta főu rai gyap
júterm ésüket.
* * *
Moson várm egye ism ertetésének k éz iratát az előírásoknak meg
felelően Bél M átyás 1735 végén jóváhagyásra a H elytartótanácshoz b enyújtotta. A H elytartótanács 1736 jan u á rjá b a n a kéziratot vélem é
nyezésre, esetleges pótlások, javítások eszközlésére, aján lására kiadta a m egye alispánjának, aki T ru m m er János jegyzőt bízta meg a kéz
ira t átolvasásával. A jegyző egy hónap ala tt elkészítette jelentését.
A m ű egészét tekintve különösebb észrevételt nem te tt; apróbb ja vításokat, pótlásokat ajánlott, am it a szerző k in y om tatásra készí
te tt k éziratában figyelem be is vett.
A kézirat egy m ond atával azonban T rum m er jegyző bővebben foglalkozik, azzal vitába száll, m égpedig azzal a m egállapítással, am elyben Bél M átyás vélem ényt m ond Emichio seregének vereségé
ről: „Az Ű r ugyanis igazságos bíró és a k a ra ta ellen sen kit sem kényszerít, hogy a katolikus h it ig áját m agára vegye.” T rum m er ezt a m ondatot okvetlenül kihagyandónak ta rtja és részletesen ki is fejti, hogy m iért. Vélem ényezésének lényege: Bél M átyás e m onda
