NYELVMŰVELŐ FÜZETEK
/ /A MAGYAR T U DO M Á N Y O S A K A D ÉM IA N Y EL V M Ű V EL Ő B IZ O T T SÁ G Á N AK MEGBÍZÁSÁBÓL SZERKESZTI
Z S IR AI MI KL ÓS
--- --- ' 4. SZ Á M • •
IDEGEN SZAVAINK ÉS A NYELVÚJÍTÁS
ÍRTA
ZOLNAI GYULA
A MAGYAROSAN v. És vi. é v f o l y a m á b ó l v a l ó különnyomat
0 0 0 0 5 9 9 9 0 6
BUDAPEST
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KIADÁSA
1937.
újítás.
Válasz Csorba Ferencnek N y e lv ü n k és a n em zeti szellem cím ű füzetére.*
A m ondott 'címmel egy 39 la p ra terjedő füzetke jelent meg Csorba F erenc ny. állam titk ártó l, am ely m ind cél
já n á l és alapgondolatánál, m ind részleteiben m utatkozó számos és súlyos tévedéseinél fogva valósággal k ih ív ja a b írálatot.
1. A szerző annak fölemlítésével kezdi, am it egyéb
ként csak a lapokból tudott meg, hogy a Nyelvm űvelő B izottság a kisszakasz nevéül a hatos szót, a turista és turistaság m ag y ar kifejezésére pedig a term észetjáró és term észetjárás szókat aján lo tta, de m ind a két esetben
„süket fülekre ta lá lt“, és hogy ugyanilyen sors érte a B i
zottság egyéb szóajánlásait is, úgy m in t a ródli helyett a szánkó-1, infláció helyett a pénzpuffasztás-t. E m egállapí
tása alap ján nyom ban kijelenti, hogy az A kadém iának
„a szavak tekintetében m a m ár alig lehet egyéb feladata, m int hogy nemzeti életünk e kincseit összegyűjtse és n y il
v án tartásb a vegye.“ A rról a több oldalról és egyre sű rű b ben és sürgetőbben fölhangzott kívánságról, am ely nyel
vünk újabban tap asztalt rom lásával szemben éppen A ka
* Nyelvünk és a nemzeti szellem. Irta: szakátsi Csorba Ferenc nv.
államtitkár. Budapest, 1935.
4
dém iánknak közbelépését és irán y ító szereplését v á rta , tisztelt szerzőnknek sejtelm e s in c a 1 Ö hom okba du
g o tt fejjel a nyelvet m a is „szerves alk o tm án y “- n ak nézi és úgy véli, hogy a nemzeti léleknek benne kifejeződő titokzatos m űködését „semmi sem pótol
h a tja , és igy az akadém ia legkiválóbb ta g ja in a k kigon
doló tevékenysége sem“ (3. 1.). Nem tu d ja, hogy a nyelv nem önállóan létező valam i; hogy nem egyéb, m in t az em beri hangokkal való gondolatkifejezésnek nem zetek sze
r in t különböző szokásaiból időről-időre kialakuló ren d szer, am ely z á rt egységnek sem tekinthető, m e rt foly
ton változik, bővülő meg fogyó, módosuló és átalak u ló fejlődést m u ta t; hogy fejlődésében a beszélők közösségé
nek m inden egyes ta g ja részt vesz; hogy egyiknek-m á- siknak kifejezésm ódja befolyással lehet a többiek beszéd
m ó d jára; hogy jeles írók és nevezetes közéleti em berek írásm ó d ja és beszédpéldája a részletekben az egész nyelvi társa d alo m ra módosító h a tá s t teh et; s hogy ilyen h atáso k at az irodalm i nyelvek fejlődésében m ásu tt is, n álu n k is jelentékeny szám m al m u ta th a tta k ki a nyelv- tö rtén e t kutatói. H a m indezt tudná, nem á llíth a tn á , hogy
„a szót m indenki csin álja és senki sem csin álja“, s hogy
„az akadém iának h iv a tá s a . . . a szavakat illetőleg . . . leg- felebb abban állh at, hogy a néplélek kohójában m ár k i
fo rrt szót p ro p a g álja“ (3. 1.). Hiszen a jeles írók, költők és szónokok ö n tu d atlan u l is egyre ixjabb meg újabb szókat, kifejezéseket és fo rd u lato k at alkotnak, amelyek, h a életre
valók és tetszetősek, mások írása ib a és beszédébe is á t m ennek és közhasználatéivá lesznek. De nem csak ö n tu d at
lanul, hanem tudatosan is alk o th atn ak az írók szókat és kifejezéseket, és egész sereg olyan elfogadott szavunk van, am elynek gazd áját is ki tu d ju k m u tatn i. E lég erre
1 E felszólalásokról s a Bizottság fölállításának előzményeiről min
denkinek tudomása lehet, aki folyóiratunkat ismeri és olvassa (1. Msn. I, 16. és köv. 11.).
nézve a N y elv ú jítás S zó tárá ra hivatkoznunk. Nem lá t
juk-e m a is, hogy a tudom ány m űvelői a m aguk m egálla
p íto tta új fogalm aknak, a föltalálok találm án y aik n ak , a gyárosok g y á rtm á n y aik n ak nyom ban nevet is adnak? S am it így az író, a tudós, a föltaláló és a gyáros m egtesz és joggal m egtehet, ahhoz éppen csak a jeles írók és tu dósok testületének, az A kadém iának ne volna joga, m int ahogyan szerzőnk véli?
Más kérdés: elfogadja-e a nyelvi társadalom a N yelv
m űvelő B izottság szó a já n latait vagy nem, és hogy m i az oka a szóajánlások kevés sikerének? Ám h a ném ely szók elfogadásától a nyelvközösség vonakodik is, lehet-é e m ia tt az egész igyekezet fölött p álcát törni? Nem foglal
kozom m ost bővebben ezekkel a kérdésekkel, csak a r ra m u
tatok rá, hogy a N yelvm űvelő B izottság fö lad ata nem m erül ki pusztán a szóajánlásokban, am elyek m egszokott és általánosan elterje d t idegen szókkal szemben valóban nehezen is vihetők keresztül, és csak azt hangsúlyozom még, hogy a fölhozott sikertelen jav aslato k eg y általán nem adnak alapot a r r a a fölfogásra, am elyet a szerző e füzetében k ifejten i igyekezett.
A rö p ira t ugyanis azt m ondja tovább: „A m últban a n y elv ú jítá sn ak túlzásai révén sok hiba történ t. Sok oly beavatkozás, am ely a nyelv szerves [!] életével össze nem fér. V iseljük is ennek gyászos következm ényeit abban, hogy n y e lv ü n k az európai m űveltségnek számos fogal
m át kevésbbé jellegzetes, kevésbbé m egfelelő szóval fejezi ki, m in t bárm ely más európai nem zet“ (3—4. I.).1 E rre a tételre m ár i t t meg kell jegyeznem, hogy m ásodik ré szét — m ely szerint m inden más európai nem zet n á lu n k nál jellegzetesebben és m egfelelőbben fejezné ki az euró
pai m űveltség számos fogalm át — a szerző elfeledte bizo
n y ítan i. A tétel első részének m egkísérelt bizonyítása pe-
1 A dűlt betűs részt a szerző is ilyen módon adja nagyobb nyoma
ték kedvéért.
6
dig merőben hibás és elfogadhatatlan fölfogáson alapszik, am in t m in d já rt látn i fogjuk. A szerző aztán íg y foly tatja, füzetkéjének célját is kifejezve: „Jelen tanulm ányom at, a jövő érdekében, azért teszem közzé, hogy előm ozdítsam tőlem telhetőleg, teljes eltávolodásunkat attó l a hibás úttól, m ely ide vezetett“ (4. 1.). E zt a hibás ú ta t szerinte a nyelv szerves életével össze nem férő beavatkozások, a nyelv
ú jítá sn a k ,ti\lzásai‘ jelentenék. Tovább pedig azt m ondja:
„A rra törekszem, hogy e m unkálatom [!] révén a m ost m ondottak — am iknek igazságát, tudom, m a m ind többen [?] érzik — m inél nagyobb és szélesebb körű v ilá g itá sb a jussanak és hogy ig y e hazában m inél nagyobb m egér
tésre találjo n az, hogy m ai szókincsünk gazdagítása és alakítása tekintetében n em zeti szellem ünket kizárólagos uralkodó szerep illeti“ (4. I.).1 Ez utóbbi tételt bizonyítani sem kell, hiszen világos (a szerző kifejezésm ódjánál is v i
lágosabb), hogy szókincsünk gazdagítása és a la k ítá sa csak a nem zeti szellem vezérlete a la tt történhetik. H ogy m i és m ilyen ez a n em zeti szellem, — erre a kérdésre a feleletet m indenekelőtt a szerzőnek itt következő m egállapításaiból o lvashatjuk ki: „Az idegen szavak t ö m e g e 2 — így en
tente, dreadnought, m uníció, rekvirálás, infláció, deval
váció, valorizálás, valuta, deviza, defaista [olv. d efaitista], pacifista, m entalitás, szanál, orientáció, irredenta, agrár, traktor, elevátor, polo, golf, proletár, burzsoá, automobil, soffőr, defekt, fonográf, film , rádió, m anikür, pedikűr, stb. — im m ár m i n d e n n e h é z s é g n é l k ü l h a t o l n a k b e n y e l v ü n k b e és közülük egyik m ásik [így]
ősi szavainkkal versenyző sorba helyezkedik.3 Sőt annak is tan ú i lehetünk, hogy oly idegen szavak, am elyekről azt h ittü k , hogy fölöttük a n y elv ú jítá s szavai m ár rég dia
d alt a ra tta k — íg y pld. a kurzus, a kurír, a reparáció vagy a revízió — ú j b ó l f e l t á m a d n a k s í r j u k b ó l és m inden ellenállás nélkül [?!] szerephez ju tn ak . Kétség-
1 Az aláhúzás ezúttal tőlem való.
* A ritkítások mind tőlem valók. — 3 Melyek volnának ezek?
telenül ú j i r á n n y a l á l l u n k s z e m b e n , am ely k a
p u t és teret k ív án n y itn i az idegen földön tám ad t szavak
n ak “ (6. 1.). Ebben áll te h á t a szerző szerint a nem zeti szellem, am elyet m ai szókincsünk gazdagítása és a la k í
tása tekintetében „kizárólagos uralkodó szerep“ illet meg.
És célkitűző bevezetése záradékául a „ny. álla m titk á r“ ú r
*— a nélkül, hogy e n em zeti szellem nek a n y elvújításon való ilyen d iadala és a deák szóknak hozsannával foga
dott föltám adása öröm ére a cím lapon penzionált státus- szekretáriusnák nevezné m ag át — még hozzáteszi: „Az akadém ia pedig — am elynek oly nagy érdeme van ez uralkodó tró n ra ju tásáb a n — m a m á r csak ennek iró- d iák ja lehet“ (értsd: m a m á r csak író d iá k ja lehet ennek, t. i. a kizárólagos uralkodó szerepre h iv ato tt nemzeti szel
lemnek). A szerző szerint te h á t az A kadém ia a nyelvm ű
velés ügyében tegye ölbe a kezét; szemlélje nyugodtan, hogy az örömmel üdvözölhető ,új irá n y 4 k ap u ján á t m i
ként özönlenek be nyelvünkbe ,az idegen földön tám ad t szavak4; üljön ünnepet azért, hogy a tanfo lya m h ely ett a kurzus, a jóvátétel h elyett a reparáció, a fölülvizsgálás he
ly ett a revízió stb. »sírjukból föltám adnak4 (a reparáció csak álh alo tt volt, m ert susztere ink azóta is reperáció k á t végezgettek), és „m inden ellenállás nélkül szerephez j u t n ak !44 Az A kadém ia, am elynek a nemzeti szellem „tró n ra ju tá sá b a n 44 „oly n agy érdeme v an44, m a elégedjék meg az íródiák szerepével; m in t ilyen nyugodtan jegyezze föl, hogy a nem zeti szellem a ny elv ú jításn ak »diadalt a ra to tt4 szavait újab b an pusztulni h a g y ja ; nyugodtan jegyezze föl azt is, hogy az állítólagos nem zeti szellem örömmel fo
g ad ja olyan deák szavak föltám adását, am elyek nagy szám a m ia tt egykor, Kazinczyék korában, szégyenkeztünk, am elyeket m in t nyelvünk szegénységének és gyám olta
lanság án ak ta n ú it eredetiekkel h elyettesítettünk, s ezál
tal'n y elv ü n k et, nem zetibbé tehettük. Az A kadém ia m int egyszerű íródiák ír ja k ró n ik ájá b a tárgyilagosan azoknak a szép, kifejező és eredeti szavainknak idegen szókkal való
8
fölcserélődését, am elyeket több m in t egy századon á t jeles költőink és nagy író in k használtak!
Bizony-bizony n agy sa jn á la tta l kell m egállapítanunk, hogy a szerző a Nyelvm űvelő B izottság fo ly ó iratá t — am in t látszik — egyáltalán nem olvasta, hogy a B izottság elveiről, fölfogásáról, törekvése céljáról és h atásá ró l köz
vetlenül sem m it sem tud, csupán an n y it h allo tt félfüllel, hogy a kisszakasz neve nem lett hatos, hogy a turista m a g y a rítá sá ra hiába a ján lo ttu n k term észetjáró-t stb.
M ink teh át a szerző füzetkéjének megjelenése előtt h á r o m é v e n á t hiába panaszoltuk el eredeti szavaink
nak fokozatos pusztulását, fölösleges idegen szókkal való fölcserélődését, szükségtelen idegen szóknak egyre foko
zódó térh ó d ításá t; hiába m u tattu n k rá a rra , hogy nyel
vünk ezen újabb fejlődési irá n y következtében eredeti jellegét egyre jobban elveszíti s m aholnap valóságos nem zetközi keverékké válik; hogy am erre csak tekintünk, m indenütt egy-egy jó m ag y ar szónak mellőzésével és la tin vagy nemzetközi kifejezésre való fo rd ításáv al találko
zunk; s hogy ezt a nem zetietlen irá n yú nyelvfejlődést nem lehet közömbösen néznünk. H iáb a m u ta ttu k be ezt az egészségtelen fejlődést a példák egész seregével, és hasz
talan u l hangsúlyoztuk a benne lappangó komoly vesze
delm et!1 A szerző mindezen fölszólalásainkról és p a n a szainkról tudom ást sem véve, hozzá m er n yúlni a kérdés
hez; öröm ét leli az idegen szók beözönlésének ,új irá n y á b an 4, abban a jelenségben, am ely bennünket nagy aggoda
lom mal tölt el, sőt egyenesen m egtagadja tőlünk a jogot
1 Lásd: Van-e szükség nyelvművelésünk irányítására? című cikk
sorozatomnak következő részeit: Msn. III, 66— 75, 89— 114 és 129— 146.
(E tanulmányra az alábbiakban VSzN yl. rövidítéssel hivatkozunk; az utána tett törtszámnak számlálója a Msn. lapszámát, nevezője pedig az értekezés különnyomatának, v. i. a Nyelvművelő Füzetek 2. számának a lapszámát jelenti.) Előzőleg pedig lásd a Miben áll a mi küzdelmünk az idegen szók ellen? című cikket (Msn. II, 97— 100), továbbá a Vermut-féle nyelvfejlődés (uo. I, 105—-113) és a Domborműből relief (uo. III. 51) cí
műeket is.
is, hogy nyelvünk nemzeti jellege érdekében ez ellen a ve
szedelmes irá n y ellen küzdelm et kezdhessünk. H a a szerző ennek a nyelvm űvelési kérdéssel foglalkozó m űvének m eg
írá sa alkalm ával figyelembe vette volna m indazt, am it a nyelvm űvelésre vonatkozólag a mi folyóiratunkban ol
vash atn i, lehetetlen, hogy fölfogása és állásp o n tja meg ne változott volna, és bizonyára nem tévelyedett volna olyan nézetek és tételek hirdetésére, am elyek alap ta la n ság u k kal m egütközést keltenek, nem zetietlenségiikkel pedig v a
lósággal m egdöbbentenek.
Ilyen elfogadhatatlan tétele az, hogy az A kadém iá
nak „a szavak tekintetében m a m ár alig lehet egyéb föl
a d a ta “, m in t ezek összegyűjtése és n y ilv án tartása . A szerző nem veszi figyelembe, hogy az A kadém ia eszméje nálunk éppen a nyelv művelése céljából is fakadt és ez
zel a céllal m indig kapcsolatban is állt; hogy az Akadém ia egyik igen régóta működő bizottságának, a N yelvtudo
m ányi B izottságnak az irodalm i nyelv ellenőrzése is m in
dig föladatai közé tarto zo tt; hogy e föladat cé ljá ra az A kadém ia 1872-ben m egindította a M agyar N yelvőr cím ű folyóiratot, am elynek egyik rendeltetését m ár a neve is m u ta tja ; hogy ez a folyóirat a szükségtelen idegen szók ellen állandó küzdelm et fo ly tato tt (ennek a h arcnak egy p á r bizonyságát is idéztem, 1. V SzN yl. 71/9, 93/17); hogy a N yelvtudom ányi B izottság 1900-ban „a szükségtelen ide
gen szavak elkerülésére“ k ia d a tta a M agyarító Szótár-1;
s hogy végül e. bizottság kebelében az irodalom nak egyre sürgetőbb k ív án ság á ra 1931-ben Nyelvművelő Szakosztály alakult, am ely Nyelvm űvelő B izottság néven csakham ar külön szervvé form álódott. Történhetik-e mindez, h a A ka
dém iánk nem érezné kötelességének a nyelvm űvelés irá- u y ítá sá t is, és lia m aga az irodalom is nem az A kadém iá
tól v á rta volna e téren a vezető szerepet? H a pedig az A kadém ia a nyelvm űvelés irá n y ítá s á ra h iv atv a van, sőt ezt kötelességének is tekinti, meg lehet-e tőle tag ad n i azt a jogot, hogy nyelvünk törzsökös sajátság a in ak védelmen
10
kív ü l eredeti szókincsünkön is őrködjék, hogy író in k at és m űvelt társa d alm u n k at az eredeti szók megőrzésére és nagyobb kedvelésére buzdítsa, és bogy rám utasson a r r a a veszedelemre, am ely nyelvünket az idegen szók hajhá- szása következtében érheti. Világos tehát, hogy A kadé
m iánk föladata nem szorítkozbatik a szóknak csupán ösz- szegyüjtésére és n y ilv á n ta rtá sá ra , m in t ahogyan szerzőnk gondolja (3. L). A nyelvhasználatba való erőszakos be
avatkozás, valam in t a m esterkélt és túlzó nyelvújítás, am iket a szerző joggal nevez ,hibás ú tn a k 4, m eg n y u g tat
h a tju k : távol áll a Nyelvm űvelő B izottságtól.
2. A nem zeti szellem fölfogására nézve azonban nagy ellentét választ el bennünket a szerzőtől. Ő ugyanis, több megjegyzéséből kitetszőleg, abban lá tja a nemzeti szellem m egnyilvánulását, hogy „az idegen szavak tö m eg e. . . im m ár m inden nehézség nélkül“ hatol be nyelvünkbe, s hogy a n y elv ú jítá sn ak ,d iad alt a ra to tt1 szavai helyébe is újból a régóta nem használt idegen szók tám adnak föl, „és m in
den ellenállás nélkül [?] szerephez ju tn a k “ (6. 1.)! E g y he
lyen nem á ta llja egész világosan és határozottan, sőt n a gyobb nyom atékosság kedvéért d űlt betűkkel szedve, így nyilatkozni: „A nem zeti szellem — a nyelvtani és m on
d a tta n i szabályok1 körzetén kivül és felül — m indenek fölött a kiejtésben, hangsúlyozásban és asszimilálásban él“ (27. 1.). V ajm i szerény igényű a szerző a nem zeti szel lemmel szemben, hogy az önálló alkotásnál, a fogalm ak eredeti módon való megnevezésénél a pusztán kiejtés- és hangsúlyozásbeli áth asonítással já ró átv ételt m agasabbra értékeli! Más helyen meg, ahol az idegen szók és a sze
rin te „kevésbbé kifejezésteljes“ eredeti szavak küzdelm é
ben am azoknak tám o g atásá t m in t .aggályosnak4 nem ta rt- h ató t ajá n lja , azt is m egjegyzi, hogy ezzel a tám o g atás
sal a nemzeti szellem alkotó (szerinte term észetesen kon
stru k tív ) tevékenységét ju tta tju k érvényre, „am i még a
1 Nem tudja, hogy a nyelvtani szabályokban benne vannak már a mondattaniak is.
forrad alm i időkben elsöpört értékeket is v issz a á llítja “ (24. 1.), .forradalm i időkön4 a n y elv ú jítás korát, .elsöpört értékeken4 pedig az akkoriban eredeti szókkal pótolt ide
gen szókat értve.
A nem zeti szellem nek ilyen fölfogásában szerintem súlyos és végzetessé válható tévedés van. A m ai nyelv
fejlődési irá n y — a szerzőtől örömmel fogadott „új irá n y “ (6. 1.) — valóban az idegen szók kedvelésében áll. S h a v a
lam ely kornak gondolat- és érzésvilágát, szavait és tetteit, egy szóval egész irá n yá t nyom ban nem zeti szellem nek tekinthetnék, akkor a szerzőnek látszólag igaza is volna.
Á m d e. az irán y o k a t értékelnünk is kell a nemzet eredeti jellege, a m últhoz való viszony és a jövőbe való előre
látás szem pontjából. És h a valam ely irán y ró l — ez eset
ben a nyelvszokás irán y á ró l — azt látju k , hogy a nemzet eredeti jellegét ro n tja, m últjához hűtelen s jövőjére nézve veszedelmet jelent, szabad-e azt az irá n y t nem zetinek, nem zetiesnek tekintenünk? A mi nézetünk az, hogy a nyelvfejlődés m ai irán y a, am elyet a szerző örömmel fo
gad, nem zetietlen, m ert a m ag y ar nyelv eredeti jellegét veszélyezteti. Az irá n y n a k veszedelmére a példák egész tömegével m u ta tta m r á V SzN yl. cím ű tanulm ányom ban, s ezeket nem ism ételhetem meg. Az o tt fölsorolt példák tan ú ság a szerint az idegen szók szertelen beözönlése és elhatalm asodása is ilyen veszedelmes nem zetietlen jelen
ség. E gy m ásu tt m egjelent cikkemben, am elyet a szerző, úgy látszik, szintén nem ism er, a nem zeti öntudat s z u n nyadásának m ondottam azt, hogy „m ind több és több ere
deti m agyar szavunkat h a g y ju k kipusztulni, hogy egyre nagyobb arányban hozunk divatba idegen szókat olyan fogalm akra, am elyeket eddig m agyar szóval tu d tu n k k i
fejezni, nem gondolva meg, hogy eredeti szavainknak ide
genekkel való szükségtelen fölcserélése n y e lv ü n k e t las
sanként k iv e tk ő zte ti a m aga jellegéből“
.x
A szerzőnek ezek-1 Láed Nemzeti öntudat a nyelvben című cikkemet a Pesti Hírlap Nyelvőré ben, 38—42. 1.
12
ről a m egállapításokról s a kérdésre vonatkozó és föntebb elősorolt többi fölszólalásokról is kötelessége le tt volna tudom ást venni, s h a velük egyet nem érthet, meg kellett volna a mi fölfogásunkat érvekkel cáfolnia.
Az idegen szók beözönlése és a nemzeti szellem kö
zötti viszonyra vonatkozólag fölfogásom m al nem állok egyedül. Csak két ném et m űből idézek, am elyek éppen az idegen szók kérdésével foglalkoznak. Az egyikben azt ol
vassuk, hogy az idegen szók legbujábban a nemzeti tehe
tetlenség és közönyösség idejében b u rján zan ak föl, és v i
szont a nemzetiesség föllendülésével eg y ü tt já r a nyelv tisztaság á ra való törekvés.1 A m ásik m ű szerzője azt m ondja: a politikai gyöngeség szakaiban az idegen befo
lyásoknak tág kapu n y ílik ; és: valam ely népnek fölvevő képessége a k ív ü lrő l jövő művelődési és nyelvi befolyá
sokkal szemben sokkal kisebb az önm agával való m eg
elégedés korában, m int olyankor, am ikor gyöngének érzi m ag át.1 2 * Ezek a m egállapítások is a m ellett szólnak, hogy az idegen szók m értéktelen d iv a tjá t nem tek in th etjü k a nemzeti szellem igazi m egnyilvánulásának. És hogy az utóbbi idők nemzeti szelleme nálunk nem éppen kifogás
talan, a r r a legyen elég két jelesünk n y ilatk o zatára h iv a t
koznom. Ferenczi Zoltán 1914-ben a P etőfi-T ársaságban ta rto tt m egnyitó beszédében íg y panaszkodott: „Iro d al
m unkban a nemzeti érzés, a hazafias lelkesedés, a nemzeti lélek visszatükröződése ez idő szerint hanyatlóban van.“8 Az utóbbi években pedig R affay S ándor püspök egy fő
városi bizottsági ülésen így fak ad t ki: „N álunk a nem zeti ö n tu d at rongyolódott le legjobban, sokkal jobban, m int a h a tá ra in k .“ 4
A nemzeti szellemnek szerzőnk szerint való fölfogá
1 Lásd K. Haym: Was ist von Sprachreinheit und Sprachreinigung zu halten? (Lipcse, 1910.) 21. 1.
2 L. Elise Richter: Fremdwortkunde (Lipcse, Berlin, 1919.) 72. 1.
8 Budapesti Szemle CLII, 292.
4 L. Budap. Hirl. 1921. dec. 7, 3. 1.
sá ra nézve idéznem kell még a füzetnek két m egütközést keltő helyét. Az egyik íg y szól: „M indinkább ritkább je lenség lesz az is — am i különösen a n y elv ú jítás első sza
kában napirenden volt — hogy rég m eghonosult családok idegen hangzású neveiket m ag y ar hangzásúval a k a rjá k felcserélni. Most m ár inkább oly eseteket látunk, hogy oly családok, am elyek a v álto ztatást m egtették, ism ét nem m agyar hangzású régi n e v ü ket aka rjá k visszaszerezni —- és ebben senki sem lát többé hazafiatlanságot“1 (6. 1.). Én csak egy esetre emlékezem, hogy t. i. egy kiváló jogtudó
sunk évtizedeken á t viselt és fénnyel bevont m ag y ar ne
vét 1902-ben eredeti ném et nevére visszacserélte. De em
lékszem a kínos föltűnésre is, am it ez a tette az egész m a
g y ar társadalom ban keltett. H ogy az idegen névre vissza
térésben — am ire több példát nem tudok — állítólag nem látu n k m ár h azafiatlanságot (valam i nem helyénvalót mégis csak lá th a tu n k benne!), azt nevezhetjük ugyan az ,új szellő erejének4, de a nem zeti szellem megerősödésének semmi esetre sem. Még m egiitközéskeltőbb a m ásik m eg
jegyzés, am it az erdélyi szászok la k ta vidék helyneveinek m egm agyarosításáról mond a szerző. Abból az egyébként is helytelen tételéből indulva ki ugyanis (am iről m ajd k ü lön szólok), hogy a szók alakulásának legfőbb tényezője a fogalom nak a szóhoz rögződésében áll, nem á ta llja ezt jegyezni m eg: „E zért vo lt jo g o s2 az erdélyi szászok elke
seredett felzúdulása, m ikor régi helységneveiket meg- m agyarositották. Ez 700 esztendős tö rtén e t á lta l megszen
telt érzelmek erőszakos m egbántása volt“ (35. 1.). Azok a ném et helynevek te h á t a szászok szerint 700 éves m ú ltra tekinthettek vissza. M agyarország azonban ősi helyneveivel eg y ü tt több m in t ezer éve a miénk, s a m agyarság n ak m int állam alkotó nem zetnek — h a addigi közömbösségében né
m ely helységekre nézve nem élt is vele — m indenkor és íg y az ezredév végén is kétségkívül m egvolt a m aga te r
1 Az aláhúzások tőlem valók. 2 Az én aláhúzásom.
14
mészetes joga az eredeti névadásokra. Lám a területein
ken osztozkodó cseheknek, oláhoknak, szerbeknek stb. első dolguk volt valam ennyi ősi helynevünket a m aguk ad ta nevekkel (B ratislava = Pozsony, Cluj = K olozsvár, Növi S ad — Ú jvidék stb.) fölcserélni!1
A szerző fölfogásával szemben te h á t az a vélem ényünk, hogy az idegen szók beözönlése elé m inden válogatás nél
kül való k ap u tárást, a fogalm ak eredeti szókkal való m eg
nevezésének jogáról m inden kísérlet nélküli lem ondást és a m ár használatban volt eredeti szóknak idegen szókkal való szükségtelen fölcserélgetését éppenséggel nem tek in t
h etjü k a nemzeti szellem igazi m egnyilvánulásának.
1 I tt igazítom helyre a szerzőnek egy olyan fölületes idézetét, amely szintén a helynevek kérdésére vonatkozik, és amely Tisza István emlékét jellemével ellenkező világításba állítja. Erre a súlyosan bántó tévedésre is csak elfogult álláspontján való rövidlátása ragadhatta az írót. E zt mondja ugyanis: „A helységnevek magyarosításáról [így] szóló törvény megalko
tójának, báró Bánffy Dezsőnek utóda, gróf Tisza István 1915. évi már
cius hó 18-án azt írja Cholnoky egyetemi tanárhoz írt levelében: «Az egész világ előtt nevetségessé válunk a helységnevekkel követett gyerekes
kedésünkkel.« Tisza István e mondásában az érvényesülő új közfelfogás
nak volt tolmácsa* (6— 7. 1.). Az idegen szók áradatát s a magyarosított családnevek visszaváltoztatását helyeslő előzmények, meg „a helységnevek magyarosításáról szóló“ törvényre hivatkozás után bizonyára minden ol
vasó azt véli, hogy Tisza István idegen hangzású helységneveinkneK azt a
magyarosítását tartotta volna nevetségesnek, amelyet a szóbanforgó 1898.
évi IV. törvénycikk alapján az Országos Községi Törzskönyvbizottság javaslatára vitt végbe a kormány. Már a törvényt is fölületesen és hibá
san nevezi meg a szerző, mert annak föladata a helynevek egységes ren
dezése és törzskönyvezése volt, nem pedig a megmagyarosítása, bár e ren
dezéssel kapcsolatban természetesen és jogosan sok magyarosítás is tör
tént, azonban, ahol szükséges volt, a történeti szempont figyelembe véte
lével. Az eljárást Tisza azért sem mondhatta gyerekeskedésnek, mert ez az ő kormányzása alatt is folyt. Idézett megjegyzése nem a helynév
magyarosításokra, hanem a wienezés, leipzigezés magyartalan divatjára vo
natkozott, hiszen Tisza István a magyaros Bécs, Lipcse stb. helynevek védelmére 1905-ben miniszteri rendeletet is adott ki (1. MNy. XXVII, 258).
A célzatában így félremagyarázott levél szószerint megjelent 1926-ban Gróf Tisza István összes Munkái között (4. sorozat. III. k. 176. 1.), 06 olvasható a Magyar Nyelv ugyanazon évi folyamának 364—365. lapján is.
3. A szerző a füzetke cé ljá t a 7. lapon a következő
képpen fejezi k i: „Behódoljunk-e e m indinkább erősbödő új irá n y n a k ,1 av a g y — m iként ezt az akadém ia tenni h a j
landónak látszik — a nyelvú jító k n ak trad íc ió it ápoljuk-e?
Mi a nyelvünk s mi a nem zetünk érdeke1? E kérdésekre akarom igénytelen nézetemet k ifejten i“. A szerző fejtege
téseinek tan u lság a természetesen ez: kövessük a m ind
inkább erősbödő új irá n y t, vagyis az idegen szók beözön- lésének szívesen fogadását, m ert szerinte „nyelvünk“ és
„nem zetünk érdeke“ ez! Ő m aga m ondja: „V ájjon nyel
vünknek és nem zetünknek nem az-e az igazi érdeke, h o g y . . . a fejlődő m űveltség fogalm ainak terén, az idegen szavakat a helyes eljárás meggyőződése által irá n y íto tt készséggel legyünk hajlandók befogadni“ (7. 1.), hiszen szerinte: „Az új szellő k ív á n ja ezt ekkép. E re je és u ra lm a napról-napra nagyobb és kiterjedtebb lesz. M inden résen ez hatol be és ostrom olja a k apukat. Meg kell azokat szá
m á ra n y itn i.[!] Az akadém ia, az iskolák és a hivatalok ne védjék[!] tovább e kapukat. Ne akadályozzák [!], hogy bevonuljon ra jtu k m indaz a szellemi élet, am ely az idegen szavakhoz rögződött fogalm akat szülte és nevelte“
(38. 1.). „A szellemi élet — am inek a nyelv elsőrendű té
nyezője — még kevésbbé tű ri a vám sorom pókat, m in t a gazdasági élet. A gyapotot — am it a m ag y ar föld meg nem terem — lehet kenderrel és lennel, a kávét pedig cikóriával pótolni, de a szellemi élet valam ely fogalm á
nak k ialak u lását és annak valam ely szóhoz való rögző- d é sé t2 nem lehet hazai produktum m al 3 helyettesíten i“ 4 (39. 1.).
A körültekintésnek és a m egfontolásnak m ekkora h ián y a n yilvánul meg ezekben a sajnálatos nyilatkoza
tokban! A szerző nyilván azt képzeli, hogy a külföld sza- *
* Amely t. i. tárt kapuval fogadja az idegen szókat.
2 Nem fixálódását?
3 A hazai alkotás is a produktum szóhoz fixálódott-e?
4 Az aláhúzás tőlem való.
16
vaiban kifejeződött szellem máskép, m in t m aguk
kal az illető szókkal együtt, nem is ju th a t el egyik nem zettől a másikhoz. Nem tu d te h á t különbséget tenni a m űvelődési fogalm ak és az elnevezések között. Azt hiszi bizonyára, hogy m inden művelődési fogalm at, eszmét, intézm ényt, stb. a világ összes nemzetei ugyanazzal a szó
val kötelesek kifejezni, am ellyel őket a kitaláló nemzet kifejezte. Az ő idegenim ádó lelkében föl sem m erül az a gondolat, hogy m inden nemzetnek term észetes joga van bárm ilyen fogalom nak, eszmének, intézm énynek, stb. ere
deti szóval való kifejezéséhez, am inthogy ezzel a joggal a nyelvi ö n tu d a tra ébredt nemzetek m indig éltek is .1 Az ő fölfogása alap já n tehát, hogy egy-két példát em lítsek, a róm ai állam élet respublica fogalm át — m int ahogy Róm a nyelvének örökösei, a rom án nyelvű népek teszik — m in
den nem zetnek csupán ezzel a szóval volna szabad kifejez
nie. A köztársasági állam fo rm át e szerint sem az angolok
nak com m onw ealth névvel, sem a finneknek tasavalta szó
val, sem nekünk köztársaság néven neveznünk nem le
hetne, m ert ennek az állam életi fogalom nak a respublica
„szóhoz rögződését“ „nem lehet“ sehol hazai szóalkotással
„helyettesíteni“. A szerző bizonyára örömmel lá tja a né
m et nyelvnek sok egyéb ilyen term észetű fogalom m al szemben is m utatkozó ügyefogyottságát, hogy rászorult a fran cia république szóra és ezt a m aga m ódján kissé átidom ítva R ep u b lik-nak m ondja. V ájjon azért, m ert a latin-nyelvű népek az állam ot a la tin sta tu s szó v álto za
ta iv a l (olasz stato, fran cia état) fejezik ki, és m ivel ez a latin eredetű elnevezés b elejutott a germ án nyelvekbe is (ném. Staat, ang. state, svéd stat), ne lett volna nekünk jogunk az állam elnevezésre, és m in t régebben tettük, státus-ról s ennek következtében állam titkár h ely ett is státusszekretárius-TÓl kelljen-e beszélnünk, m in t ahogy a
1 L. erről a Peeti Hirlap Nyelvőrében megjelent ée föntebb már idé
zett cikkemet.
ném etek most is Staatssekretär-1 m ondanak?! Az uni- versitas-1 csak azért, m ert a n y u g ati népek valam ennyien a la tin szónak a v áltozataival nevezgetik (fr. université, ang. university, ném. U niversität, svéd universitet, stb.), sem a finneknek eredeti yliopisto-val, sem nekünk egye- tem-mel ne volna szabad neveznünk?! E gyetem eink szín
vonalának, tudom ányos jelentőségének k á r á t jelenti-e a két nem zet „hazai p ro d u k tu m a“? És m iu tán ebben a példa
képpen fölem lített három eredeti szóban (köztársaság, állam , eg yetem) egyszer szerencsésen m egállapodtunk m ár, visszatérjünk-e ism ét a respubliká-ra, stá tu s ra és univerzitás-ra, m int, sajnos, annyi más jóravaló szavunk
kal tesszük m ostanában m inden igaz ok nélkül?
4. A nnak a tételének, hogy a fogalom nak ’’valam ely szóhoz (értsd: valam ely idegen szóhoz) való rögződését”
nem lehet hazai alkotással „helyettesíteni“, ellene mond a m agyar, és m ás nyelvek története. E tekintetben ele
gendő volna csupán a ném et és a m agyar irodalm i n ye lv tö rténetére hivatkoznunk. A ném et irodalm i nyelv a X V III. század végén és a X IX . elején egy sereg sik erü lt eredeti szóalkotással g y arapodott,1 és az A llgem einer D eutscher S p rachverein — am elynek jelszava: „K ein F rem dw ort fü r das, was deutsch gu t ausgedrückt werden k a n n “ — m a is eredm ényesen buzgólkodik a ném et nyelv
nek eredeti szókkal való gazdagításában. A m i n y e lv ú jí
tásu n k h a tá sá t a m a g y a r nyelv eredeti szókincsének fe j
lesztése terén szükséges-e külön hangoztatnom ? E nnek a nem zeties szellemű fölbuzdulásnak több ezer — szeren
csére még forgalom ban levő — eredeti szót köszönhe
tü n k ,2 olyanokat term észetesen, am elyek az addig idegen szóhoz .rögződött* fog alm ak at fejezték ki eredeti alkotás
sal, és eddigelé a t. szerzőn kívül nem találkozott még m a
g y a r író, aki e szók pusztulását, több m in t százéves hasz-
1 Lásd Fr. Kluge: Deutsche Sprachgeschichte. 2. kiad. Lipcse, 1925 340. 1.
* L. Tolnai Vilmos: A nyelvújítás. Budapest, 1929. 214. 1.
2
18
n á la tu k u tá n újból idegen szókkal való fölcserélésüket ör
vendezéssel m erte volna fogadni.
A ném et és a m ag y ar nyelv tö rténetén kív ü l azonban m ás nem zeteknek tanulságos p éld ájá ra is h iv atk o zh a
tunk.
A törökökről többször olvashattuk, hogy nyelvüket ú jah b an az arab és a perzsa szóktól m ennyire iparkodnak m egtisztítani, s hogy e m ozgalm ukat m aga a k ö ztársa
sági állam fő, K em ál pasa (A ta tü rk Kemál) in d íto tta meg a N yelvkutató T ársaság fölállításáv al, am elynek e g y ú t
ta l védnöke is. E tá rsa sá g n a k m unkatervébe tarto zik a török nyelvnek m egszabadítása az arab, perzsa és egyéb idegen szóktól eredeti török szók h asz n álata és szükség esetén új szók alkotása ú tjá n .1A társa ság lelkes m unkás
ságáról fényesen tanúskodik az a meglepő eredm ény, hogy a török népnyelvnek és nyelvem lékeknek fá ra d h a ta tla n áttan u lm án y o zása ú tjá n m integy 13—15.000 h ite les török szó k e rü lt napfényre, am elyek a fölösleges ide
gen szók p ó tlására alkalm asaknak lá ts z a n a k .1 2
Közelebbi rokonaink közül a cserem iszek szintén lel
kes m ozgalm at in d íto tta k nem zeti nyelvű és szellemű m űveltségük kiépítésére és nyelvüket ta lp ra e se tt új szó
alkotásokkal igyekeznek g a z d a g íta n i.3
A zűrjén ek írói és tudom ányos képzettségű vezetői né
h á n y évvel ezelőtt tanácskozást ta rto tta k azon alapelvek m eg állap ítása végett, am elyeket nyelvük fejlesztésében követniük kell, s ez alapelvek egy része az új fogalm ak
1 Lásd Móricz Péter cikkeit: „Az első török nyelvészeti kongresszus'“
(ennek egyik célja volt egy állandó munkaszervezet megalkotása a török nyelvújítás végrehajtására), Túrán 1932-i évf. 28. 1., és „Gázi Musztafa Kemál és a Török Köztársaság alkotásai“, uo. 1933—i évf. 13. L
2 L. Balassa József; „A török nyelvújítás“ Magyar Nyelvőr 1934-i évf. 41. 1., és vö. még Körösi Csoma-Archivum I, 226.
3 Lásd Zsirai Miklós cikkét: A finnugor kutatások újabb alaku
lása (Nyelvtud. Közlemények XLVIII, 113).
nak eredeti zűrjén szókkal való kifejezésére vonatkozik.1 A m ordvinokról olvassuk, hogy m oksa-ny elv já rá su k az orosz nyelv erős h a tá sa a la tt állván, íróik és újság- szerkesztőik, m in t anyan y elv ű k et h a tá rta la n u l szerető lelkes emberek, írása ik b a n n y elv tisztaság ra törekesznek és új szavak alk o tásáv al iparkodnak nyelvükből az ide
gen elem eket k iirta n i.1 2
De a nyelvnek eredeti szókkal való g azdagítása terén legtanulságosabb és legfényesebb példa a fin n ek irodalm i nyelve. A finneknél az új szók alkotása nem öltött, m int annak idején m inálunk, fo rrad alm i jelleget. Ők lassan ként, szinte észrevétlenül v itte k és visznek be az idegen szók h ely ett újonnan alk o to tt eredeti szókat nyelvükbe, és ebben a nyelvgazdagításban az újság író k is sikerrel vesznek részt. A finn lap o k at ugyanis — am in t Szinnyei m eg állap ítja — nem csak a m agasabb m űveltségű nem zet
réteg, hanem a nép emberei is állandóan olvassák, s ezek
nek „nem leh etett és m ost sem lehet idegen szavakkal t a r k íto tt nyelven írn i“. 3 A finn h írlap író k riem is tetszeleg
nek a nem zetközi szók olyan a rá n y ú h asználatával, am i
nőt nálunk tap asz taln i; ellenkezőleg: a finn n y elv ú jítá s sik erü lt alko tásain ak tetem es része — ugyancsak Sziny- nyei m eg állap ítása szerin t — az ő tollúk alól k e rü lt ki.
Ámde a többi finn író k a t is erős nyelvi ön tu d at jellem zi, am ely a nem zeties irodalom m egindulása óta az idegen szók benyom ulása elé ösztönszerűleg sorom pót állíto tt, íg y érthető, hogy a finn nyelvben eredeti szók — Csorba F erenc nyelvén ,hazai p ro d u ktu m o k* — tá m a d h a tta k olyan fogalm ak elnevezésére is, am elyekre nekünk m ai napig sem sik erü lt alkalm as m ag y ar szót találnunk.
1 Lásd Fokos Dávid cikkét: „Üj zűrjén irodalom“ Magy. Nyelvőr 1930-i évf. 227. 1.
2 Lásd Juhász Jenő cikkét: „A moksamordvin-orosz nyelvkeveredés“
Nyelvtud. Köziem. XLVII, 296.
* Lásd Szinnyei József: Jalava Antal külső tag emlékezete. Buda
pest, 1916. 9. 1.
20
H add m utassak be erre a nyelvi önállóságra és eredeti
ségre néhány tanulságos példát.
a) A finnek nem h asználják a la tin (nemzetközi) szókat számos olyan fogalom ra, am elyet mi inkább az idegen szóval nevezünk vagy am elyekre nem is alk o ttu n k még eredeti kifejezést. ím e néhány példa:
attrakció: fin n ü lvetovoima, ami szószerint a. m. a mi vonzóerő-nk: „attrakciós műsor“ helyett azt mond
ják: veiovoimaoh jelma;
aviatika, aviatikus (a Ma
gyarító Szótárba nincse
nek is fölvéve): finnül il- mailu és ilmailija, az il- ma ,levegő4 szóból;
in ten zív: finnül voimaperäi- nen (a voima ,erő‘ szóból);
interpelláció: finnül väliky- sym ys (tkp. a. m. ,közben tett kérdés4);
inter(v)jú: finnül haastat- telu, ami tkp. .kikérdezést*
jelent (Kannisto A rtúr ajánlotta a század elején, és nem talált „süket fü
lekre“, mint a m i szó aján
lásaink) ;
jubileum: finnül riemujuh- la (tkp. a. m. a mi öröm- ünnep-iink, amellyel mi is beérhetnők);
koalíció: finnül kokoomus;
a „koalíciós korm ány“ ná
luk ,,/eofcoomnshallitus“;
konvencionális és konven- cionálizmus: náluk sovin- nainen és sovinnaisuus, a sopii .megegyez* igéből;
konzerv: náluk säilyke, a säilyy .megőrződik, meg
marad* igéből alkotva;
konzervatív: náluk vanhoil- linen, a vanha ,régi* szó
ból;
lexikon: finnül tietosanakir- ja (szószerint: .ismeret
szótár*; mi is nevezhetnők ismerettár-nak; Kelemen Béla föl is veszi ezt a szót német Kézi Szótárába, de ő is csak „süket fülekre talál“);
meteorológia, meteorológus:
finnül ilmatiede, ilmatie- teilijä (szószerint: időjá
rástan, időjárástudós’, mi is nevezhetnők így);
miniatűr: finnül pienoisko ko, melléknévileg pienois- kokoinen (szószerint: egé
szen kis alak[ú];
misszionáris: finnül lähe- tyssaarnaaja (szószerint .küldetési prédikáló*; ne
künk a hittérítő m ár nem tetszik);
modern: finnül uudenaikai- nen, nykyaikainen (szó
szerint .újkori, jelenkori*);
obstruál és obstrukció: fin
nül jarruttaa és jarrutus (tkp. .fékez, fékezés; kere
ket köt, kerékkötés*; mi is beérhettük volna az agyon-
beszélés-sei;
ortológus: finnül oikeakie- lisyysm ies (tkp. .nyelvhe
lyesség embere, v. i. hí
ve*) ;
oxigén: finnül happi (a né
metek is nevezik eredeti szóval is, Sauerstoff-nak):
penzió (Tolnai Vilmos sze-
rin t: vendégház, ellátó v.
szállóintézet): finnül táy- s(i)hoitola (a täysihoito
»teljes ellátás4 szóból) és vieraskoti (bár ez K atara szótárában nincs meg;
ugyanazt teszi m int a mi
„süket fülekre talált“ ven
dé gház-unk) ;
precedens: finnül ennak- kotapaus (én előzőeset-nek szoktam mondani, ami a M agyarító Szótárban nincs
meg);
Programm: finnül ohjelma (a latin-görög szó nálunk maholnap teljesen kiszo
r ítja a műsor-1 és tárgy- sor-1, és a terv helyett is egyre sűrűbben használ
ják);
proletárság: finnül köyhä
ltst ö (a köyhä .szegény4 szóból, merészebb képzés
sel);
reklám: csak legutóbb gon
doltak ki rá — nem is ép
pen szabályos képzéssel — eredeti szót: mainos (a maine ,hír4 szó tövéből) s e mellett mainonta főne
vet is mondanak .reklá
mozás4 értelemben; a mai- wos-ból igét is alkottak:
mainostaa .reklámoz4, s ebből van képezve egy új szaklapjuk neve: Mainos- taja1;
reprezentáns és reprezenta
tív (legújabban fölkapott szavak): a finnek megvan
nak mind a kettő nélkül és beérik a maguk ed lis
tája, és edustava szavai
val, amely képzésváltoza
tok közül az első (ország- gyűlési) .képviselőt4 és egyúttal .reprezentánsát4, az utóbbi „reprezentatí- vot4 jelent; nekünk, saj
nos, csak egy ilyen igei névszóképzőnk van, az -ó, -ő, ám azért mi is beszél
hetnénk a művészet kép
viselőiről (reprezentánsai helyett), mint ahogy a finnek mondanak „taiteen edustajat“-ot;
statisztika: finnül tilasto (a tila .állapot4 szóból, m int
hogy a statisztika az ál
lapotok adataiból alkot ké
pet);
sztrá jk: finnül lakko(alak- kaa .megszűnik4 igéből);
telefon: finnül puhelin (tkp.
beszélgető eszköz; ez a .hazai produktum4 éppen
séggel nem volt akadálya annak, hogy a finnek az önkapcsoló telefon alkal
mazásában is évekkel meg ne előzzenek bennünket);
ultimátum-, finnül uhkavaa- tim us (tkp. fenyegetéssze
rű követelés).
Hangsúlyoznom kell, hogy ez a néhány példa csak kis százaléka az eredeti finn szók seregének a mi idegen
szavainkkal szemben.
2 Siro Paavo szíves közlései.
b) A finnek a sportra és különféle á g a ira is m aguk a lk o tta szókkal élnek, m íg mi kényelm esen átvesszük ezen a téren is az idegen kifejezéseket. M agának a sport
nak a neve is fin n szó őnáluk: urheilu (az urho ,bős‘ szó
ból a lk o tv a ); a futball-é jalkapallo (szószerint,lá b la b d a ');
a gól-ra (= angol goal, am i tkp. ,célt‘ jelent) a m aguk m aali szav át haszn álják ; a tennisz-1 verkkopallo-nak n e
vezik (szószerint ,hálólabda') és a játékbeli pontokat ere
deti szám nevekkel m ondják, am it mi is m egtehetnénk (ti
zenöt—h arm in c—n eg y v en ); rekord h ely ett is szeretnek ennätys-1 m ondani (a. m. elérés, v. i. elért eredm ény; mi is h ív h atn ék például csúcseredm ény-nek vagy csúcssiker
nek); am it mi csak legutóbb k ap tu n k v á llu n k ra és a j
ku n k ra, a norvég ski-re sem szorultak ők rá, hanem m eg
m a ra d ta k a m aguk su ksi szava m ellett, m íg mi a leh etet
lenül rövid sí-vel alig tu d u n k boldogulni,1 holott jóravaló m a g y a r szóval a k á r hótalp-nak, a k á r hókorcsolyá-nak, a k á r lábszánkó-n ak nevezhetnők.
c) A fin n kereskedelem és ip a r nyelve sem ta rk á llik export, im port, konfekció, aukció, textilg yá r, textilá ru stb.-féle szükségtelen idegen szóktól, am elyeket n álunk ném et an y anyelvű kereskedők terjesztettek el; ők u g y a n is az életnek ezt a két te rü le té t sem bízták m ás a n y a nyelvű h o n fitársa k kezére.
d) Mondanom sem kell, hogy nem tap a sz ta lh a tn i n á luk azt a fölötte sajn álato s jelenséget sem, am it a leg
újabb m ag y ar irodalm i nyelvfejlődés m utat, hogy t. i.
nem csak évtizedek, hanem századok óta használt eredeti szavainkról is igaz ok nélkül so rra lem ondunk, és úgy szólván h étről-hétre újabb meg újabb szükségtelen ide
gen szókat kapunk föl és ju tta tu n k érvényre. Telides-tele vagyunk problém ákkal, akciókkal, /ra liso k k a l, fázisokkal (még az adózásban is), krízisekkel, kon flik tu so k ka l, tragé
1 Személyragozva mily suta például: szép sím van; van-e síd? stb.
Hát még a többesszáma: sít! A szabályszerű sízés helyett is ezért kezd
tek el síeíni azok, akik bridzselni szoktak, bridzsezni nem tudván.
diákkal, ka ta sztró fá kka l stb. stb., m íg nyelvükben is erős nem zeti ön tu d ato t tan ú sító finn rokonainknak eszükbe sem ju t, hogy e fogalm ak ra szolgáló eredeti szavaikat latin-gö
rög szókkal fölcseréljék. Sem idővel, sem papirossal nem győznők az ilyen fin n szók fölsorolását, jegyzékbe fogla
lását, csak egyetlen csattanós p éldát em lítek, hogy ők még M adáchnak világ iro d alm i értékké em elkedett szín
m ű-költem ényét is — a nálu k nem divatos tragédiától idegenkedve — ezzel a címmel hozták nem rég színpadra:
„Ihm isen m u rh en ä ytelm ä “.
A m agyar, német, török, cseremisz, zűrjén, m ordvin és finn nyelv fejlődéstörténete te h á t h atáro zo ttan m eg
cáfolja szerzőnknek azt a fölfogását, hogy hazai szóalko
tással ne lehetne kifejezni idegen szókhoz ,rögződött4 fo
g alm akat. H a pedig e nem zetek nyelvének ta n ú ság a a szerző tételét m egdönti, akkor az idegen szóknak t á r t k a pun való beözönlése nem elkerülhetetlen szükség, és a ry e lv elnem zetietlenedésére vezető „új irá n y “ sem nyel
vünknek, sem nem zetünknek nem á llh a t érdekében, m in t ahogy a szerző véli.
5. A füzet céljának és alaptételének e ta g la lá sa u tá n á tté re k a részletekre, azokra az állításo k ra, am elyekkel a szerző a m aga fölfogását, úgy-ahogy, bizonyítani igye
kezik.
A kérdés tá rg y a lá s á t a n y elv ú jítá s eljá rá sa in a k is
m ertetésével kezdi (lefordították az idegen szót, régi szó
k a t és tájszó k at hoztak divatba, stb.). M ajd kiem eli a nyelv ú jító m ozgalom nak ném ely sikertelen k ísérlete it és túlzásait, s u tá n a örömmel á lla p ítja meg az ú jab b an t a pasztalható n ag y fordulatot, „am ely k a p u t és te re t k ív án n y itn i az idegen földön tá m a d t szavaknak“ (6. 1.). A ztán visszatérve a n y e lv ú jítá sra , így szól: „A nyelv ú jító k é r
demei h a llh a ta tla n ok“ (így, 7. 1.). Az ilyen dicséret m ár előre rossz sejtelm et kelt az olvasóban. Nem alap ta la n u l, m e rt a szerző m ost a n y elv ú jítá s alko tásain ak értékelé
sére és b írá la tá ra térve, ezekkel szemben nem csak kellő
24
m egértés nélkül való, hanem m erőben tu d o m án y talan föl
fogást tan ú sít. M indenekelőtt — egyébként helyesen — m eg állap ítja, hogy a n y elv ú jítá s szavai „érvényesülésük sikere szem pontjából“ bárom csoportra oszthatók: a) olyanokra, am elyek a régi — term észetesen idegen — szó
k a t teljesen k iszo ríto ttá k (pl. ülnök az addigi assessor h e
lyett, stb.); — b) am elyek „a régi szavak m ellett érvé
nyesülni eg y á lta lá n nem tu d ta k “ (pl. köröny a cirkusz helyett, stb.); — c) olyanokra, am elyek „a régiekkel v e r
senyző életet fo ly ta tn a k “ (pl. adoma az anekdota m ellett, stb., 8. 1.). Később azt á llítja , hogy „azok a szavak, am e
lyekkel a nyelv ú jító k a m agasabb rendű m űveltség fo
g alm ainak idegen eredetű kifejezéseit m ag y ar tövekből a k a rtá k pótolni, a legtöbb esetben nem ju to tta k tovább, m inthogy [így, olv. m in t hogy] a kitolni szándékolt régi szavakkal versenyző életet kezdtek“ (9. 1.). H ogy ez a m eg állap ítása belyes-é, m egfelel-é a nyelvszokás szám ad a ta in ak , azt nem vizsgálom . H a a »legtöbb eset' valóban ilyen, mi csak sajnálkozni tudunk ra jta . A szerző aztán, m in t előbb, ism ét azt á lla p ítja meg, hogy „a m a g y a r tövű szavak m indinkább té r t vesztenek“, „m ár rég legyőzött és eltem etettnek h itt idegen szavak — valam ely új foga
lom bordozójakép — ú jr a feltűnnek és érvényesülnek“.
A ku m u lá l pl., am elyen a halm oz m á r győzedelm eske
dett, töve szerint újból m egjelent az a kkum ulátor-ban; és
„azok is, akik — úgym ond — nagyon m agyarosan a k a r
nak beszélni, és a m isztiku s h ely ett gondosan m indig t i tokzatost, a szentim entális h ely ett m indig érzelgőst m on
dan ak : nem tu d já k elkerülni, hogy a m y sticizm u s vagy a szentim éntalizm us fogalm ára ezen idegen szókat hasz
n á ljá k “ (így, értsd : h o g y ... ezen idegen szókat ne hasz
nálják, 9. 1.). E p éld áira néhány m egjegyzésünk van. Az a kku m u lá to r műszó fölbukkanását nem tek in th e tjü k a ku m u lá l szó tövének diad alak én t; m in t műszó a m ár le
győzött ku m u lá l-tói függetlenül k e rü lt forgalom ba, és m in t idegen szó önm agában h o rd ja v a rá z sá t mindazok
szemében, akik az idegennek kedvelői; h a pedig m ag y a
rítá s á r a kedvünk volna, nem is kellene okvetlenül a ha l
mozás képzetéből kiindulnunk, nevezhetnők ugyanis g yű jtő -nek vagy erőgyüjtő-nek, a villam os szakban pedig ára m g yü jtö -nek. A m y sticizm u s és a szentim entálizm us azok közé az idegen szavaink közé tartozik, am elyeket alig tud u n k eredetivel pótolni (Tolnai M agyarító Szótára meg sem k ísérti m a g y a rítá su k a t). Nem szükséges azon
ban az ilyen szók kedvéért az egész idegen szócsaládot á l
landóan használnunk és teljesen lem ondanunk pl. a ti
tokzatos, illetőleg érzelgős v ag y hasonló m ag y ar szava
inkról, am elyek alk alm ilag egészen találó kifejezői lehet
nek a fogalom nak.
6. A szerző ezekután fölveti a kérdést: mi a m ag y a
rá z a ta annak, hogy a n y elv ú jítá s alkotásai h ely ett ism ét az idegen szók lépnek előtérbe? És ennek m ag y aráza táu l négy főokot hoz föl.
a) Az első ok szerinte az, hogy „az illető m agyar tö vű szó alapjaiban nem tartalm azza azokat az ele
m e k e t* am elyek a visszahozott ilyen eredetű régi szó
ban 1 m egvannak és am ely elemek az új bölcseleti [s am in t nyom ban u tá n a veti, nem csak bölcseleti, hanem m ás] fogalom erőteljes kifejezése szem pontjából értékkel b írn a k “ (9. 1.). Ez a m ag y aráza t azt teszi, hogy a nyelv
ú jítá s szavai azért pusztulnak ki sorra, m ert nem pontos m ásolatai az idegen szók elem einek; m ert nem u g y a n azon jelentésű tőszóból v annak alkotva, m in t a velük egy ideig h e ly e tte síte tt nemzetközi szók. A szerző — ebből köveíkeztethetőleg — azt k ív án ja, hogy az eredeti szók alkotásában szolgailag utánozzuk az idegent, és nem ta r tja helyesnek az olyan hazai szót, am ely a m űveltségi fogalom nak a nemzet eszejárása: szemlélete és fölfogása a la p já n próbál nevet adni. Tanulságosak, de eg y ú ttal
* Én húztam alá.
1 Értsd: az ismét előtérbe került idegen szóban.
26
m ulatságosak is a példák, am elyekkel ezt a kétségtelenül eredeti fölfogását bizonyítani igyekszik. P é ld á it m eg
lehetős rendetlenségben és m erőben m űkedvelői módon tá rg y a lja , m ert egyrészt nem csupán n y e lv ú jítá si szók értékét b írá lg a tja az idegen szókéval szemben, hanem ré giekét is (pl. az alkalm as, gond stb. szavakét), m ásrészt olyan m a g y a r szókat is egybevet az idegenekkel, am elye
ket ezen idegen eredetű szók helyettesítésére senki sem p ró b ált alkalm azni (pl. a gond-ot a kúrá-val, az ízlelés-1 a guszlálás-sál szemben stb.). Észrevételeim et a szerző tá rg y a lá sá n a k sorrendjében teszem meg és nem foglal
kozom az életben nem m a ra d t n y elv ú jítá si szókról való, te h á t voltaképpen tá rg y ta la n m egjegyzéseivel.
Első p éld ája az eléggé divatos opportunus szó, am ely
nek m ag y ar helyettesítői közül a M agyarító Szótárból csupán az elsőt, az alkalm as-1 ra g a d ja ki és m erőben a l
k alm atlan n ak ta rtja , m e rt ennek a szónak „alap jaib an sincs meg az, am i az opportunusban van, am eely [olv.
am ely] szó tövében a portus-nak, vagyis a te n g e rp a rt azon helyének fogalm a rejtőzik, am ely k o n fig u ráció ján ál fogva a kikötésre m egfelelően alk alm as“ (9. 1.). D ifficile est sa tira m non scribere! Az opportunus, opportunitás fo
g alm át te h á t m ag y aru l szabatosan csak a kikö tő szó v a
lam ilyen szárm azékával lehetne és kellene kifejezni. Meg is m ondja n y ílta n : „Az opportunizm us szót, hogy köz- h aszn álati ú tjá ra könnyen indulhasson, csak oly m a g y a r tőből l e h e t e t t v o l n a * m egfelelőleg képezni, am ely ben az alkalm atosságnak fogalm a hason m egfelelő [így]
m otívum ok alap já n épült fel, m in t az opportunus szó
ban “ (9. 1.). T ovábbat — a m aga nehézkes nyelvén — így fejezi ki a n y elv ú jítá si szók ellen fölhozott ezt az á lta lá nos kifo g ását: „A n y elv ú jítá si szavak m egépítettsége e ti
m ológiai a la p ja in a k gyengébb v o ltá t. . . m in d u n ta la n észlelhetjük“ (10. 1.).
Én ritkítottam.
Hogy p éldáit folytassam , az ambíció szónak a m a
g y ar becsvágy-nál értékesebb v o ltát a következőképpen fe jti ki — szófejtési ism ereteit csillogtatva — a szerző:
„M iként az opportunus az itá lia i p a rti hajózás viszonyai
ból tá m a d t s ennek egy képét adja, úgy az ambíció szó
ban — am ely a la tin am bi (körül) és az íré (járni) szavak
ból v an összeállítva — a róm ai élettörténet egy képe van m egrögzítve, jelesül annak az e ljárásn ak képe, m ikor a fehér ru h á b a öltözött pályázó — a candidatus — végig kilincselte azokat, akiktől az elnyerni ó h a jto tt állás fü g gött. Az ezt kifejezésre ju tta tó szóhoz azután 2000 éven á t a hason m otívum okon nyugvó eljárásoknak m illió ese
tei kapcsolódtak. íg y az ambició szót a m ag y ar tövű becsvágy szó an n ál kevésbbé pótolhatja, m e rt ez — etim o
lógiai m egalkotottsága szerint — csak egy k ik ap o tt je lenségét szo lg áltatja azon lelki és fizikai tevékenységnek, am it az ambíció szó kifejez“ (10. 1.). Ez a tudákos ellenve
tés a m ag y ar becsvágy szó értéke és jó rav aló ság a ellen, és á lta lá b a n szerzőnknek az a nézete, hogy a hazai szónak ugyanazon jelentésű ,elemekhől‘ kell fölépítve lennie, am inő jelentésűből a la tin (illetőleg nemzetközi) szó ke
letkezett, elfo g a d h atatlan és nem is tekinthető a la tin szók visszatérésének és eredeti szavaink p usztulásának igazi okául. A szerző nem ism eri a nyelvek életét és te r m észetét és m egfelelő nyelvtudom ányi iskolázottsággal nem bírván, nem já rta s a szók keletkezésének s a foga
lom elnevezéseknek m ódjában, am it a különféle nyelvek egym ással egybevetve tan ú sítan ak . A nyelvkutató tud ja, hogy a fogalm ak elnevezése a különféle nyelvekben a leg
különbözőbb szemléletekből in d u lh at ki, hogy azonos fo
galm ak at m ás és m ás fölfogás alapján, különböző képze
teket kifejező szótövekből, illetőleg egym ástól eltérő szó- öss'zetételek ú tjá n találu n k a különféle nem zetek nyelvé
ben kifejezve. A vilá g fogalm át például a m ag y ar a v il
logás, villanás, villám fogalm ak alapszavából, illetőleg
28
gyökeréből a lk o tta meg ősrégen,1 m íg a fin n a m aailm a szóban a ,föld‘ (m aa) és ,ég‘ (Urna) összetételével, té k á t az ég és föld képzetek összekapcsolásával fejezte ki. A lehetetlenség fogalm a a m ag y arb an a létezés lehetőségé
nek (le-het-etlen) tag ad ásáv al, a ném etben a valam inek m egtevésére való képesség {mögen-bői m öglich) ellenté
tével (un-m öglich) v an kifejezve. A vőlegény és m enyasz- szony fogalm át a róm aiak ugyanazon alapszónak, az .el
jegyzést4 jelentő spondeo ige m elléknévi igenevének m eg
felelő hím- és nőnem ű v álto zatáv al {sponsus és sponsa, a.
m. ,a jegyes fé rfi4 és ,a jegyes nő4) nevezték meg, m íg mi a vőlegény-t az ősi házassági szokás ala p já n az ,eladó lá n y t m eg vevő4 jelentésű és ősi fo rm á jú vő szónak m eg a legény-nek összetételével fejezzük ki. a m enyasszony
nak pedig azon az alapon a d tu n k nevet, hogy a vőlegény szülei a fia ta l asszonyt m e n yü kn e k szólítják. A m ag y ar a fé lté k e n y em bert a félten i ige szárm azékával jelöli meg, a finnek pedig sajáto s módon .fekete harisnyásnak", m u stasukkainen-nek m ondják, stb. stb. H a a különféle nyelvek m egfejthető eredetű szavairól (m ert igen-igen soknak eredetét sajn ála to s hom ály födi) pontos szám ada
tain k volnának, bizonyára az derülne ki, hogy az azonos fogalm ak elnevezésm ódjában a nyelvek sokkal kevesebb esetben egyeznek meg egym ással, m in t ahán y b an külön
böznek. H iszen még az egyazon nyelvcsaládba tartozó nyelvek fogalomelnevezései sem indulnak ki m indig azo
nos képzetekből (vö. a vilá g és a féltéken ység im ént em lí
te tt m ag y ar és finn elnevezéseit). Ebből nyilv án v aló an következik, hogy — am it m á r föntebb, a 3. szakaszban is h an g o z ta tta m — m inden nem zetnek term észetes joga van b árm ilyen fogalom nak a m aga eredeti eszejárása szerint való kifejezésére, hogy te h á t sem m iféle nyelv sem k ény
szeríthető a rra , hogy a fo galm akat m erőben an n ak az idegen nyelvnek az eljárásm ó d ja szerin t nevezze meg,
1 L. Szinnyei, MNy. X X II, 241.
