Fekete-tengeri följegyzések Annának „

– hogy számára nincs már többé visszaút!… Ha pedig fél a felismeréstől, akkor bátorítani kell őt, megmutatván előtte, megértetvén véle azt, hogy csak úgy valósul meg

- Hát az úgy volt, - kezdte el Bözsi - hogy "egy napon akis Márta odament a missziós atyához és így szólt: Atyám, legyen szíves, áldoztasson meg engem is, mint a nagyokat..

Elküldjük aludni, folytatta az altatóorvos, meseszép erdő közepébe, és rám emelte a tekintetét, ott van a központ, a vár, Csipkerózsika is megirigyelhet- né, úgy alszik

A Tiszatáj folyóirat 2015 szeptemberi számában pályázatot hirdetett „S még mindig itt va- gyok” címmel a húsz éve elhunyt Baka István költő, író, műfordító

Gondoltam, rányitok erre az évelős, évfordulós sírásra, de csak egy üres szoba, illetve erdő volt a helyén.. S akkor megértettem, hogy üres erdő még

meg a természet gyönyörűn lecsapott rám.. Pedig mindig zavarják az embert. 15 Száz gramm dohányt hagyott rám, hogy legyen cigarettám. Nem látjuk többé

hogy megláthassam, kiből mivé váltam, hiába pirkadt markomban a vérfolt, én azt csak ujjaim nyomának véltem, pedig e jelben szörnyűséges kézzel tenyerelt rám és vájt

Annának ablaka alatt és gyűlölöm hogy szeretek pillanatonként arcul üt a gúny mintha szakadék szélén hátralépek mert Anna részeg. és