"282
Kezesség és kényszeregyesség. A Polgári Jog ez évi februári számában „Kezesség és kényszeregyesség" címén a bírói gyakorlat ismertetése kapcsán írott igénytelen észrevételeimet dr. György Ernő az OHE igazgatója kritika tárgyává teszi. Fejtegetéseinek alapgondolata az, hogy helytelen az az álláspontom, amely sze- rint a Ke. r. 78. §-a szigorú időhatárt szab a külön előnyt biz- tosító megállapodás semmisségének s megálló az a kúriai gya- korlat, amely a Ke. megindítása előtt szerzett és önként nyújtott külön előnyt is a semmisség vagy megtámadhatóság szankciójá- val sújtja.
Dr. György igen jelentős és az alábbiak szerint törvényho- zási megfontolást igénylő álláspontja ellenére is fenn kell tar- tanom elfoglalt álláspontomat.
Mindenekelőtt szembe kell szállanom azzal az álláspont- tal, amely György doktor cikkében különösen hangsúlyozódik, hogy formális jellegű szempontok elhanyagolhatók és elhanya- golandók akkor, amikor a morális érdek, a közérdek és a min- den emberben egyformán bennrejlő igazságossági érzet vele el- lentétbe jut. Ez törvényhozói szempont. Ott, ahol — mint ná- lunk is — a jogszabályoknak egy mindent elpusztító áradata alatt nyög az igazságszolgáltatás, a bírói gyakorlatot figyelem- mel kísérőknek elengedhetetlen feladata figyelemmel kísérni en- nek a gyakorlatnak s a jogszabályok kereteinek betartását. Reá- mutatni mindenkor arra, hogy mi a törvényhozási kívánalom és mi az élő jog. Enélkül a bírói gyakorlat ismertetése recitálás, s nem szolgálja létének egyetlen alapját, a jogbiztonság fenn- tartását. S viszont a bírói gyakorlat, amely a maga érzületi szempontjainak nem szab határt a törvény korlátaiban, a jog- rend legsúlyosabb veszedelme. A bíróí ítélet nemcsak azzal hat, hogy végrehajtható, hanem azzal is, hogy mintául és példaképül szolgál, pereket és jogvitákat megelőz. Ha azonban azt a meg- győződést ébreszti, hogy jogpolitikai vagy társadalompolitikai szempontok érdekében a jogszabály határain túlmegy, akkor ez a legfőbb értéke elvész, mert ki-ki a maga igazságossági érzü- lete szerint fogja határait megszabni.
Tehát nem formális az a magyarázat, amely a 78. §. idő- beli határait a Ke. megindítása és jogerős befejezése közé szo- rítja. Nézetem szerint az egész fizetőképtelenségi jogunk egyik legsúlyosabb hiányára utal a közöttünk felmerült vita. Amit György dr. gazdasági, igazságossági és morális célzatú szempontok szerint a kúriai álláspont mellett felsora- koztat, azok vitán kívül állanak. Amit megjegyzésem- ben én állítok, azt félreérthetetlenül a törvény mondja.
S hogy valakire hivatkozzam, akit bizonyára mindketten elfogadunk: ugyanezt mondja Meszlényi Artúr is nagy kom- mentárjában. A 78. §.-hoz fűzött megjegyzéseiben az egész gon-
283
dolatmenet ezen a felfogáson alapul. Sokkal szivesebben hivat- kozom erre, mint arra a mondatára, amely ezt minden kétséget kizáróan kifejezésre juttatja s amely szerint: ,,a szuperquóta igérésének vagy adásának a r. 78. §-ában szabályozott tilalma csak a Ke. eljárás tartamára vonatkozik." (193. old.) Kétség- telen nézetem szerint, hogy az igazságosság követelte kúriai és György-féle álláspont és a törvényhozó által felállítottnak ál- talam vitatott korlátozó szabály között ür van, amely kitöltésre szorul. S ez az, amire fentebb céloztam. A kir. Kúria és a György-féle álláspont így kerülik meg fizetőképtelenségi jo- gunknak azt a hiányosságát, hogy csődönkívüli megtámadási jo- gunk nincs szabályozva s a Meszlény és Schreyer-féle terveze- tek az Igazságügyi Javaslatok tárán túl nem jutottak. Amíg azonban ez a szabályozás hiányzik, addig csak az általános ma- gánjog alapján (pl. actio Pauliana) lehet boldogulni hasonló tényállással.
Merőben ellentétes álláspontunk az 1932. évi IX. t.-c. 9-ik
§-a tekintetében is. György dr. álláspontja szerint e §. pönali- zálja a kényszeregyesség . előtt nyújtott előnyt vagy ajándékot is s így büntet egy olyan tényállást, amely az általam adott magyarázat szerint magánjogilag megengedett. Meggyőződésem szerint a hitelsértési törvény idézett 9-ik §-a nem pönalizálja a csőd-, kényszeregyesség vagy kényszerfelszámolás megindítása előtt adott ajándékot vagy más előnyt. Ez az álláspontom a kö- vetkezőkön alapszik: A §-hoz fűzött miniszteri indokolás sze- rint e rendelkezés felvétele azt célozta, hogy az 1916. évi V-ik törvénycikk 2. §-ában szabályozott passzív megvesztegetés mel- lett az áktiv megvesztegetés is büntettessék. Egyébként azonban az 1916. évi V-ik törvénycikk 2-ik §-ának a szerkezetét és alapgondolatát fenntartja. Mindkét rendelkezés a csődeljárás vagy kényszeregyességi eljárás vagy kényszerfelszámolási eljá- rás során adott ajándékról vagy előnyről szól. Az 1916. évi V-ik törvénycikk 2. §-ához fűzött miniszteri indokolás kifeje- zetten kiemeli, hógy az eljárás során történő megvesztegetésről rendelkezik. Nem látok tehát semmiféle okot fennforogni arra, hogy az idézett 9-ik §-t úgy értelmezzem, hogy vonatkozik az eljárást megelőző juttatásra is. Ellenkezőleg: ,,Az eljárás so- rán" adott juttatás vagy előny sohasem jelentheti az eljárás előtt juttatott előnyt. Egy büntetendő cselekmény tényálladéká- nál nem jelentheti még ezt akkor sem, ha egyébként minden racionális ok meg is volna az egyenlősítésre. A tőrvényhozó fantáziájának hiánya avagy a megfelelő magánjogi tényállások ismeretének hiánya sohasem pótolható olyan kiterjesztő magya- rázattal, amelyre a törvény szóhangzata és közönséges értelme alapot nem nyújt. ' Dr. Huppert Leó.
2
