SS Déry Tibor: Polgárháború A szerelő megrázta a fejét. —
Nincs kedvem — mondta. — Nem telnék örömöm ebben a világban.
— Micsoda egy csökönyös állat v a g y — szólt az a j t ó b a n álló férfi, f e j é t rázva. A szerelő lapos te- n y é r r e l az asztalra csapott s in- dulatosan végigmérte a másikat.
— Ti meg örökké a k a r t o k élni?
— kérdezte mogorván.
E g y p i l l a n a t r a csend lett. A f i a t a l S t r a n s k y erősén el- pirult. — M a g á n a k m i a véle- ménye, elvtársnő? ^ kérdezte hirtelen elhatározással Évitől s z á v a r á b á n széles tenyerével fel- borzolta h a j á t . A f i a t a l lány, aki egész idő a l a t t hallgatott, az a p a felé fordult feleletével. — É n ter- mészetesen n e m m a r a d o k m a g á - val. A f o r r a d a l o m n e m ér véget ázzál, hogy Ausztriában levertek bennünket s én tovább fogok dol- gozni, ahol csak' lehet.
— M a g a megteheti — felelte a szerelő,'— de én sokkal öregebb vagyok. Egyébként n e m bánom, h a m a g u k k a l viszik a f i a m a t .
— Komolyan mondod, h o g y itt akarsz m a r a d n i ? — kérdezte az a j t ó b a n álló férfi. F r i t z a f i a t a l lányhoz fordult. — L á t o d m o n d t a súgva, — h á t érdemes volt? Gyere be a szobába, mon- dani akarok v a l a m i t ! — Felkeltek s kimentek, de F r i t z n e m mond- h a t t a el, amit a k a r t , m e r t alig- hogy a szobába értek, a szem- közti tetőről lövés d ö r d ü l t el és a fiatalember, a k i v i g y á z a t l a n u l egy pillanatig. á l l v a m a r a d t • a megvilágított ajtórésben, össze- esett s egy félóra m ú l v a meghalt.
A Schutzbund az é j s z a k a folya- m á n kiürítette a M a r x - H o f o t É v i m é g három • h é t i g , m a r a d t Bécsben; pénzt g y ű j t ö t t , illegá- lis lakásokat szerzett a b u j k á l ó Schutzbündlerekriek, részt v e t t a földalatti szállítmányok megszer- vezésében, melyekkel ezeket ki1
csempészték Csehszlovákiába s két ízben m a g a is á t u t a z o t t Bratislavába. H á r o m hét m u l t á n , amikor elfogyott a pénze; haza- utazott.
A nemzetek sokkal jobban tennék, ha a fiatalok helyett az öregeket küldenék harcba. Nem kockáztatnák az i f j ú nemzedék életét, csak végszükség esetén. Milyen szörnyű látvány volt, amint 1914-ben a fiatal gyerekekből álló ezredek vonultak a ' vágóhíd felé, ajkukon a „Tipperary" dallamával. Nem volna-e
sokkal lelkesítőbb ennél a nyolcvanesztendős aggastyánok csa- pata, akik sétabotjaikkal integetve tipegnének a front felé, a
„Ném jövünk többé vissza, nem jövünk többé vissza" refrénű induló ütemére. Engem, bevallom, jobban lelkesítene. '
: G. B. S h a w
