- J Á K I L Á S Z L Ó B U R K A E N D R E
A T E S T N E V E L É S I Ó R A Ó R A R E N D I E L H E L Y E Z É S É N E K P R O B L É M Á I
Az oktatás hatékonyságának a növelése, valamint a testi nevelés alap- követelményeinek figyelembevétele egyaránt indokolja, hogy fokozott figyelmet fordítsunk a testnevelési ,órák elhelyezésére az órarendben. A testnevelési órák kedvező hatása a tanulók munkateljesítményére már évtizedek óta nyilvánvaló.
Iskolai gyakorlatunkban azonban az ismert objektív nehézségeken túl sem vesz- szük kellően figyelembe a legalapvetőbb fiziológiai-pszichológiai törvényszerű- ségeket. Vizsgálatunkkal az órarendkészítés gyakorlatában jelentkező problé- mákra szeretnénk rámutatni. A hibás gyakorlat feltárása, valamint á legfon- tosabb pszichológiai-fiziológiai törvényszerűségekre való utalás, ha nem szünteti is meg, de talán csökkenti a testnevelési órák órarendi elhelyezésében fellelhető szakszerűtlenséget és ezzel lehetővé teszi ezeknek az óráknak nevelési szempont- ból kedvezőbb felhasználását.
A fáradtsággal foglalkozó pszichológiai kutatások m á r a századforduló idején feltárták a szellemi és fizikai fáradtság legfontosabb sajátosságait. Ugyan- csak évszázadok óta ismeretes, hogy a pihenés nélkülözhetetlen követelménye mindenfajta tevékenységnek, munkának. A pihenéssel kapcsolatos fiziológiai vizsgálatok elsősorban PAVLOV és SZECSENOV nevéhez fűződnek. PAVLOvnak, valamint tanítványának IvANOV-SzMOLENSZKiJnak a védőgátlásokkal kapcso- latos tanításai szerint1 a különböző tevékenységi formák és a pihenés ésszerű váltogatása előfeltétele annak, hogy a szervezet munkaképességét hosszabb időn keresztül megőrizzük. SZECSENOV vizsgálatai szerint az aktív pihenés rész- ben rövidíti, részben hatásosabbá teszi a szervezet normális munkaképességének a visszaállítását. E törvényszerűség alapján állítható, hogy ha a tanulók túlnyomó részben szellemi tevékenységét dinamikus izommunkával járó mozgással váltjuk fel, akkor az kedvező hatással vari az agykéreg sejtjeinek regenerációs folyama- taira. Az iskolai életben, de különösen az órarendek készítésekor azonban-csak igen ritkán vesszük figyelembe a fentieket. GERÉB GYÖRGY vizsgálata szerint
„az órarend sokszor nem felel meg a korszerű mentalhygiénés és pedagógiai elvek- nek."2
A fáradtság általános törvényszerűségeinek figyelmen kívül hagyásán túl ugyancsak súlyos problémát jelent, hogy iskoláink nagy részében nem veszik figyelembe az aktív pihenés törvényszerűségeit s nem gondoskodnak arról, hogy a túlnypmórészt szellemi igénybevételt jelentő elméleti órák közé alkalmas fizikai igénybevételt jelentő „gyakorlati" órákat iktassanak be. Az ilyen, zömé- ben fizikai mozgást igénylő általános iskolai gyakorlati foglalkozások és a terv-
1 PAVLOV válogatott művei. Bp. 1953. 358. p.
2 GERÉB GYÖRGY: Kísérletek a fáradtság lélektanának köréből. Bp. 1962.
334•
szerűen ezt a célt szolgáló testnevelési órák jelenlegi elhelyezése az órarendben iskoláink nagy részében még nem megnyugtató.3 A túlterheléssel kapcsolatos problémáink egyaránt azt igényelnék, hogy tervszerűen és következetesen gon- doskodjunk az említett törvényszerűségek fokozott érvényesítéséről. Közel 80 éve már, hogy SZUPPÁN VILMOS a túlterheléssel kapcsolatban leírta: „Gondoskod- junk arról, hogy az ifjúság szellemi munkája energikus testi munkával ellensúlyoz- tassék s ekkor véget vetünk annak, hogy még tanterveink és utasításaink mérsé- kelt és minimális követelményei is elviselhetetlen teher gyanánt nehezkedjenek ifjúságunk vállára".4 Mindez tehát nem ú j követelmény pedagógiánkban.
A kérdés is'mételt felvetését és fokozott hangsúlyozását messzemenően indokolja azonban, hogy éppen napjainkban a korábbi egyoldalú szellemi munka kiegészül fizikai munkával, ami egyfelől új tantárgyak bevezetését jelenti, más- felől több tantárgy keretében fokozott szerepet biztosít a tanulók fizikai munká- jának, mozgásos tevékenységének. Egyre fontosabb tehát, hogy az aktív pihe- nés alapelvének megfelelően, az esetlegesen jelentkező kedvező hatásokon túl, tervszerűen törekedjünk a különböző ^tantárgyak helyes váltakozására s ezzel lehetővé tegyük valamennyi tanítási óra optimális és károsodás nélküli kihasz- nálását.
Az alábbiakban az aktív pihenést leginkább és legtervszerűbben figyelembe vevő testnevelési órák órarendi elhelyezését vizsgáltuk. Bár, mint már említet- tük, több tantárgy jellegénél fogva elősegíti az egyoldalú szellemi munka kedve- zőtlen hatásának a csökkentését, mégis tantervi célkitűzéseinél fogva ezt első- sorban a testnevelés szolgálja. E tantervi célkitűzés szerint ugyanis a testnevelés tanításának egyik feladata, hogy kielégítse ,,a tanulók mozgásszükségletét, fokozza szervezetük erejét, edzettségét, ellenálló és teherbíró képességét".5
Szervezetünk ellenálló erejének megőrzése és fokozása viszont elképzelhetetlen az egyoldalú szellemi munka kellő ellensúlyozása nélkül. A testnevelési óra kedvező hatása a tanulók munkateljesítményére ugyancsak régen ismeretes. Bár gyakorló pedagógusok jelentős része e kedvező hatást csak hónapok, évek viszonylatában ismeri el. Dr. Bakonyi Ferenc közelmúltban végzett felmérése szerint a tanárok mintegy 20—25%-a káros hatást észlel a testnevelést követő órákon.6 Nyilván- való, hogy a probléma szorosan összefügg a testnevelési órák vezetésének mód- szereivel..7 A tanulók túlfárasztása vagy az óra végén alkalmazott magas emocio- nális hatást kiváltó játék valóban kedvezőtlenül befolyásolhatja a tanulók munka- kedvét a következő tanítási órán. Ez azonban nem szükségszerű következ- ménye a testnevelési óráknak, ezért itt ezzel a kérdéssel nem foglalkozhatunk.
Az elsősorban külföldön végzett vizsgálatokra hivatkozva viszont megállapít- hatjuk, hogy a testnevelési óra egy tanítási napon belül is kedvező hatást gyakorol a tanulók teljesítményére. A húszas években SIPPEL tesztvizsgálatok- kal mutatta ki a testnevelés előnyös szellemi hatását.8 A tesztmódszerre épülő, elsősorban emlékezési vizsgálatok a tanulók 70%-ánál kedvezőbb eredményt
3 E kérdés N D K- b a n történő vizsgálatához lásd M Ü L L E R : A tanulók egészséges napirend- jének jelentősége az oktató-nevelőmunkában. Pádagogik, 1961. 8. sz. 728—739. p.
4 S Z U P P Á N V I L M O S: Paedagógiai jelentés az ifjúság testi neveléséről. Bp. 1891. 81. p.
5 Tanterv és utasítás az általános iskolák számára. Bp. 1962. 617. p.
6 B A K O N Y I F E R E N C: Adatok az elméleti szakos nevelők testnevelési szemléletéről. Test- nevelési Tudományos Kutató Intézet belső kiadványa.
7 A testnevelési óra módszerével kapcsolatos kritikai észrevételekhez lásd M É L Y K Ú T I A N D R Á S , P A L I K I B O L Y A és A R A T Ó E M I L írását. Testnevelési és Sportegészségügyi Szemle 1 9 6 0 .
8 C S Ű R I K D É N E S : A testnevelés szellemi hatásai. Testnevelés, 1938. 785—803. p.
bizonyítottak a testnevelési óra után. A felszabadulás előtt hazánkban DR. CSI- N Á D Y J E N Ő , V E R E S S E L E M É R v i z s g á l a t a i t k e l l m e g e m l í t e n i , m e l y e k u g y a n c s a k a testnevelési óra kedvező hatását bizonyították a tanulók szellemi tevékenysé- gére.9 A legújabb külföldi kutatások, melyek a pavlovi tanokra támaszkodnak, ANTROPOVA1 0 és E K G O L M n e v é h e z f ű z ő d n e k . ANTROPOVA d i f f e r e n c i á l t k u t a t á s i módszerekkel bizonyította, hogy a tanulók tevékenységének váltakozása döntően hat a tanulók szellemi teljesítőképességére. I g v vizsgálatának eredménye szerint
„azokon a napokon, amikor az órarendbe beiktatták a m u n k á t és a testnevelést, minden óra végén magasabbak voltak a tanulók munkaképességének és feltételes reflextevékenységének mutatószámai. Azokon a napokon viszont, amikor nem szerepeltek munkafoglalkozások, a négy osztály tanulói munkaképességének
A reobázis küszöbe
testnevelés nélküli testneveléses napokban
1. ábra
mutatószámai az utolsó óra végén 16%-kal alacsonyabbak voltak a foglalkoz- tatások megkezdése előtti, kiinduló pontul szolgáló reggeli értékeknél! Olyan napokon viszont, amikor az órarendbe beiktatták a m u n k á t , a tanítás végén a munkaképesség mutatószámai csak 3,3%-al voltak alacsonyabbak a kezdeti mutatószámoknál.1 1 Bulgáriában GEORÖIEV alapos és részletes vizsgálatai sze- rint azokon a napokon, amelyeken nem volt testnevelési óra, a tanítási n a p köze- pén, de különösen a végén erősen jelentkezett a fáradtság fázisállapota, elsősor- ban az agykéreg folyamatainak kihagyása.12 GEORGIEV vizsgálatainak alapjául a szem elektroérzékenységét vette, mely a fáradtság funkcionális állapotának egyik legbiztosabb mutatója. Az elektroérzékenység vagy reobázis küszöbének emelkedése az agykéreg ingerlékenységének csökkenését, azaz fokozott fáradtsá- got jelent. A reobázis küszöbének csökkenése viszont az agykéreg funkcionális
9 C S I N Á D Y J E N Ő — V E R E S E L E M É R : A Z iskolai testnevelés hatása a szellemi teljesítőképes- ségre. Testnevelés, 1937. 662—679. p.
10 A N T R O P O V A : A tanulók különböző tevékenységi és pihenési m ó d j a váltakozásának egészségtani jelentősége. Szovjetszkaja Pedagogika, 1958. 8. sz.
11 u. o.
12 D. GEORGIEV: A testnevelési óra hatása a tanuló munkaképességére. Narodna Prosz- veta, 1960. 2. sz. 65—73. p.
386
állapotának mutatója. GEORGIEV két osztályban végzett vizsgálata szerint a testnevelés nélküli napokon a tanulók fáradtsága fokozottan jelentkezett.
E fáradtság viszont csökkenti az emlékezet intenzitását, a bevésés idejét, a megőrzés szilárdságát és a felidézés biztonságát, azaz mindazokat a funkciókat, amelyek a tanulók szellemi m u n k á j á h o z nélkülözhetetlenek. A franciaországi
2a. ábra
774,30
26. ábra
Vanves-ban végzett kísérletek szerint a mindennapos testnevelés fokozta a tanu- lók szellemi munkateljesítményét, érdeklődését, figyelmét.13
A figyelem változásaira leginkább alkalmas IVANOV SZMOLENSZKIJ-Íéle táblázattal végzett megfigyelések ugyancsak azt bizonyították, hogy testne- velés nélküli napok folyamán a táblázatokban levő betűcsoportok kihúzásánál a tanulók sokkal több hibát követtek el, mint azokon a napokon, amikor test- nevelési óra is volt.14
13 A franciaországi Vanves-ban az évek óta naponként tartott testnevelési óra a tanulók rendkívüli szellemi frissességét bizonyította. F I E P Bulletin, 1959. 2. sz.
1 4 G E O R G I E V i . m .
387
Mindezek a tföbbé-kevésbé már a köztudatban is elfogadott és ismert vizsgálatok az elmúlt években tovább differenciálódtak. Jelenleg már nemcsak a testnevelési óra kedvező hatását általában vizsgálják, hanem elsősorban azt, hogy e kedvező hatás az órarendbe való helyes beiktatássál milyen módon fokozható. Korábbi és tudományosan soha nem igazolt elképzelések szerint a testnevelés a már beál- lott fáradtság ellensúlyozásaképp, aktív pihenésként is hasznosítható. Ennek meg- felelően napjainkban is gyakran fellelhető elképzelések szerint a testnevelést lehetőleg a tanítási nap végére, utolsó előtti órára kell helyezni. BAKONYI FERENC felmérése szerint a pedagógusok 73%-a még ma is azt tartja leghelyesebbnek, ha a testnevelési órát a tanítási nap végére helyezik.15 így lenne ez a fáradtság és
pihenés hagyományos elképzelése szerint. Az aktív pihenés azonban éppen a fáradtság beálltát megelőzően fejti ki optimálisan hatását azzal, hogy a fáradtság bekövetkezését késlelteti. Éppen ezért a különböző feladatok megoldásának meny-
nyiségi és minőségi mutatói egyaránt akkor a legmagasabbak, ha a testnevelés a tanítási félnap közepén van elhelyezve. Az IVANOV—SZMOLENSZKIJ táblázattal végzett vizsgálat, mely az aktív figyelem változását jól jelzi, ugyancsak a fentiek- hez hasonló törvényszerűségekre utal. A mennyiségi és minőségi mutatók itt is akkor a legkedvezőbbek, ha a testnevelési óra a tanítási félnap közepén van elhe- lyezve.
Mindezekből félreérthetetlenül következik, hogy a testnevelési óra — meg- felelő módszerek mellett — az aktív pihenés hathatós biztosítója, de kedvező hatását a szellemi fáradtság káros hatásainak optimális csökkenését csak akkor éri el, ha a tanítási nap második vagy harmadik órájában helyezkedik el.
Felmérésünkben 10 megye 74 iskolája órarendjében található 1386 test- nevelési óra elhelyezését vizsgáltuk meg. Kérésünkre az iskolák kitöltötték óra- rend-űrlapjaikat, melyen az egyes osztályok órarendjének egyéb adatai is szere- peltek. Az így nyért adatok, melyek teljes mértékben hitelesek, nagy számuknál fogva országos átlagokra való következtetést is megengednek. Felmérésünknél szándékosan nem törekedtünk az órarend-készítés nehézségeinek feltárására.
Meggyőződésünk ugyanis, hogy valamennyi iskolában nyomósabbnál nyomósabb okokkal magyarázhatjuk az órarendek gyakran célszerűtlen összeállítását.
Iskoláink zsúfoltsága, a szaktanárhiány, tornaterem- és nem egyszer udvarhiány stb. mind-mind olyan „objektív" tényezők, melyeket valamennyien jól ismerünk.
Ezek az objektív tényezők, bármennyire is „megoldhatatlannak" látszó problé- mát jelentenek, nem indokolják, hogy jól ismert törvényszerűségek megszegésé- ből eredő következményekre rá ne mutassunk. Felmérésünknél és általánosságban mozgó következtetéseinknél nem a nehézségekből, hanem az ugyancsak objektíve jelentkező társadalmi követelményekből indultunk.ki, melyek egyfelől a tanulók egészséges fejlődését, másfelől a tanítási órák hatásfokának a javítását igénylik.
Felmérésünk során elsősorban arra kívántunk választ kapni, hogy a test- nevelési órák hol helyezkednek el egy-egy tanítási nap órarendjében. Mint már utaltunk rá, a testnevelésnek az aktív pihenésben játszott pozitív szerepe csak a szellemi munkavégzés meghatározott időpontjában érvényesül. E pozitív hatás biztosítására való törekvést a megvizsgált órarendekben alig tapasztaltuk.
Az „objektív nehézségeket" (tornateremhiány, szaktanárhiány stb.) már csak azért sem fogadhatjuk el, mert az 1—4. osztályok jelentős része ezektől a körül- ményektől független.
1 5 B A K O N Y I F E R E N C i . m .
388
1—4. és 5—8. osztályokban tartott testnevelési órák elhelyezése az órarendben:
1. «2. 3. 4. 5. 6. óra Osszesi n:
1—4. oszt.
5—8. oszt.
összesen:
59 106 165
62 104 166
105 128 233
299 153 452
108 188 296
633 74 753 74 1386
A fenti táblázat adatait t o v á b b súlyosbítja, hogy az alsó tagozatban a megtartott 633 órából 435, a felsőtagozatban a 753 testnevelési óra közül 245 egyben a tanítási n a p utolsó órája volt. í g y a megvizsgált 1386 testnevelési óra 48,5%-a a tanulók aktív pihenését alig vagy egyáltalán nem szolgálta. Sőt, ha éppen az iskolai m u n k a hatékonyságának növekvő igényeiből i n d u l u n k ki, akkor a 331 első és második órában tartott testnevelési órát a tanulók teljesítményének a stabilizálása szempontjából jórészt kárbaveszettnek tekinthetjük.
A fenti szempontokon túl az iskolai élet íratlan törvényei szerint a külön- féle jogos és kevésbé jogos óraelmaradások is a tanítási nap utolsó órájára esnek.
Nincs okunk kételkedni abban, hogy a testnevelés a ráfordított minimális időt figyelembe véve a fentiek m i a t t a többi tantárgynál rosszabb helyzetben volt.
Bármennyire tisztában v a g y u n k is a meglevő nehézségekkel, mégis meg- vizsgáltuk azt is, hogy a testnevelés a felső tagozatban miiyen órák k ö z ö l i helyez- kedik el. I t t m á r túl a nevelés általános célkitűzésein, közvetlenül a tantárgyak o k t a t á s á n a k eredményességét is meghatározhatja az órarend helytelen össze- állítása. Talán a legsúlyosabb „összeférhetetlenséget" jelenti, ha a testnevelés a gyakorlati foglalkozások előtt vagy u t á n helyezkedik el. A megvizsgált 753 5—8.
osztályos testnevelési óráknak közel 10%-a előtt vagy u t á n két óra gyakorlati foglalkozás volt. S a m á r ö n m a g á b a n is súlyos 10%-on túl t o v á b b i 62 esetben a testnevelés és a gyakorlati foglalkozás egy napra esett. A megterhelés t o v á b b i aránytalanságait az alábbi táblázat összegezi:
A megvizsgált 1386 testnevelési óra közül:
i i tanítási órák közben [•-•J utolsó óra
2c. ábra
389
A testnevelési óra
... előtt 2 óra rajz volt 48 esetben megszakítás nélkül 4 nehéz elméleti óra volt 32 esetben után 2 óra rajz volt 39 esetben megszakítás nélkül 4 nehéz elméleti óra volt 18 esetben
Feltételezhető, hogy nem a tantárgyak jellegéből, hanem az órarend hely- telen összeállításából eredően az így egymással ütköző órák külcsönösen mini- málisra csökkentették egymás hatásfokát.
Felmérésünk során tájékozódni kívántunk a testnevelési órák egy-egy tanú tási héten történt elosztása felől is. Ha ugyanis elfogadjuk kiinduló pontnak, hogy a testnevelési órának alapvetően fontos szerepe van a tanulók szellemi fáradtr ságának a leküzdésében, akkor e törvényszerűség nemcsak egy-egy tanítási nap, hanem a tanítási hét viszonylatában is érvényes.. A fáradtság törvényszerűségei ugyanis azt igényelnék, hogy a szakemberek szerint amúgy is minimális heti két testnevelési óra lehetőleg egymástól távol, pontosabban heti viszonylatban ará- nyosan két nap kihagyással helyezkedjék el. Optimális esetben, a tanulók heti fáradtságának ingadozását figyelembe véve a testnevelési órát keddi illetve pénteki napra kellene helyeznünk. E téren a helyzet, ha nem kielégítő is, de aggó-, dalomra nem ad okot.
Testnevelési órák elhelyezkedése egy-egy tanítási héten
H K Sz Cs P Sz Összesen:
114 115 106 88 120 90 633
141 118 131 101 135 127 753
255 233 237 189 255 217 1386
1—4. oszt.
5—8. oszt.
Összesen:
Kevésbé megnyugató viszont a fenti adatok tovább bontása, azaz ha a heti két testnevelési óra között' eltelt időt vizsgáljuk. A fenti összesűrített statisztikai adatok elfedik ugyanis, hogy egy-egy osztályon belül a heti két testnevelési óra között mennyi idő telik el.
A heti két testnevelési óra között kimaradt tanítási napok száma:
0 1 2 3 _ 4 5
12 100 139 63 — 24
29 121 127 71 — 52
41 221 266 134 — 76
az 1—4. oszt.-ban az 5—8. oszt.-ban Összesen:
A kimutatás szerint az optimális 2 nap kihagyás az összes testnevelési órák- nak mindössze 19%-ánál érvényesül. S itt már a rendelkezésre álló testnevelési létesítményekből fakadó objektív nehézségek sem lehetnek olyan mértékben számottevőek, mint egy tanítási nap viszonylatában.
A testnevelési órák helytelen heti elosztása kedvezőtlen a tanulók testi képességeinek a fejlesztése, edzettségi szintjének a növelése szempontjából is.
Ahhoz ugyanis, hogy a tanulók edzettségére, a testi képességeinek á növelésére a testnevelés optimális, de legalábbis kedvező hatású legyen, a két egymást követő fizikai terhelés közötti idő nem lehet nagy. A fizikai terhelés után — ha az a szer- vezet munkabírása szempontjából optimális elfáradást okozott — nemcsak egy helyreállítási, energiapótlási szakasz következik be a pihenés alatt, hanem egy ún.
390•
túlkompenzációs fázis is. Ahhoz, hogy a tanulók edzettsége a testnevelés hatására növekedjék, a két testnevelési órának olyan időközben kell követnie egymást,, hogy ennek a túlkompenzációs fázisnak a nyomai még jelen legyenek a szervezet- ben. Enélkül a testnevelési órán kapott fiziológiai terhelés az edzettség növelése szempontjából hatástalan marad. 4—5 napos időköz a két testnevelési óra között vajmi kevés reményre jogosít fel e tekintetben, nem beszélve a fenti táblázatban szereplő 41 esetről, amikor a 2 testnevelési óra egy napra esik. Ilyen elosz- tásnak csak felesleges izomláz lehet a.következménye és ezeknek az óráknak inkább kedvezőtlen hatásairól beszélhetünk.
Az előzőkben táblázatosan mutattuk ki a testnevelési órák sok tekintetben- kedvezőtlen elhelyezését az egyes tanítási napokon, és a kutatási eredmények, alapján a testnevelési óra helyét a tanítási félnap közepén jelöltük meg. Ezzel kapcsolatban utalnunk kell még egy problémára, mely nincs ugyan közvetlen, összefüggésben a tanítás eredményességével, a tanulók teljesítményével, de a testi nevelés szempontjából-roppant nagy jelentőségű. Ez a probléma pedig a tanulók testnevelési baleseti veszélye. JUHÁSZ KÁROLY a tanulók testnevelési baleseteinek az előfordulási körülményeit vizsgálta és 500 balesetet részletesen elemezve többek között a következőket állapíthatta meg:16 a megvizsgált 500' . baleset közül 382 a délelőtti tanítási félnapon következett be. A 382 baleset az
egyes tanítási órák szerint a következőképpen oszlik meg:
1. 2. 3. ' 4. 5—6. óra balesetek száma: 49 35 69 78 151
a testn. órák gyakorisága: 165 166 233 452 370 óra
Az első pillanatra úgy tűnik, hogy a baleseti görbe alakulása nagyjából megegyezik azzal, hogy az egy napra eső összes testnevelési órákból hány esik az 1., 2., 3. stb. órákra. Más a kép azonban, ha az adatokat %-osan vetjük össze, tehát egyreszt az össz-testnevelcsi órak számából az 1., 2.? 3. stb. tanítási órára eső.
testnevelési órák %-át és az össz-balesetből az 1. ,2., 3. stb. órára eső balesetek
%-át. - . • • A tanítási nap grafikusan ábrázolva:
1. 2. 3. 4. 5—6. órájára a testnevelési órák 11,91 11,98 16,81 32,61 26,69 %-a esik, és a baleseteknek pedig 12,83 9,16 18,06 20,42 39,53 %-a.
Az ábrából az derül ki, hogy az első négy órában — kisebb eltérésekkel — a balesetek a testnevelési órák előfordulási számával arányosan következnek be.
Az 5. és 6. órára eső balesetek előfordulási aránya azonban hirtelen magasra szökik ahhoz képest, hogy az összes testnevelési órából ugyanerre az órára hány testnevelési óra esik. Ez arra mutat, hogy a testnevelési balesetek bekövetkezté- ben a tanulók szellemi fáradtsága jelentős szerepet játszik. Érthető is, ha meggon- doljuk, hogy szellemileg fáradt tanuló a baleseti lehetőségeket kevésbé képes mér- legelni, reakciós ideje megnő, reflextevékenysége jelentősen csökken. Figyelemre- méltó továbbá, hogy viszonylag magas a balesetek arányaa tanítás első órájában is.
18 [Dr.] J.fuhász] K.fároly]: A számok beszélnek. . . Pedagógusok Lapja. 1964. március 6.
2. p.
50%-.
40%-
30%-
20%-
10%-
1 1 1 1 1 1- 2. 3. 4. S.ésS.ora
Testnevelési órák Testnevelési bo/esetek
3. ábra
A z első ó r á b a n t a r t o t t t e s t n e v e l é s i ó r á n a k t e h á t n e m c s a k a z a k t í v p i h e n é s s z e m - p o n t j á b ó l vész el a h a t á s a , d e k e d v e z ő t l e n a b a l e s e t i v e s z é l y s z e m p o n t j á b ó l i s .
*
F e n t i v i z s g á l ó d á s a i n k s o r á n h a n g s ú l y o z t u k , h o g y t i s z t á b a n v a g y u n k a z ó r a r e n d k é s z í t é s n e h é z s é g e i v e l . A v i z s g á l a t e r e d m é n y e u g y a n a k k o r v i l á g o s a n m u t a t t a a z t is, h o g y s o k e s e t b e n a l e g e l e m i b b f i z i o l ó g i a i , m e n t á l h i g i é n i a i k ö v e - t e l m é n y e k n e k s e m t e s z n e k eleget a z ó r a r e n d e k . E l e m z é s ü k k e l r á k í v á n t u n k m u t a t n i e z e k r e a f o l y a t é k o s s á g o k r a , és s z e r e t n é n k h a a d a t a i n k m e g g y ő z ő e k len- n é n e k a b b a n a t e k i n t e t b e n , h o g y a d u r v a h i b á k k i k ü s z ö b ö l é s é v e l j e l e n t ő s e n e m e l - h e t j ü k t a n u l ó i n k t e s t i és s z e l l e m i t e l j e s í t ő k é p e s s é g é t .
9ndpe Eypica u JlacAO fhcu:
PA3MELHEHHE YPOKOB OH3KyJlbTyPbI B PACríMCAHHH YPOKOB
ABTopaMii HCCjieaoBaHO pa3MemeHiie Bcero 1386 3aHHTiift no (Jm3KyjibType B eweHe- AejibHOM n e)KeAHeBHOM pacnHcamui ypoKOB 74 U I K O J I 10 K O M H T 3 T O B BeHrpnn. H M H cocra- HOBaeHO, MTO npn cocraBjieHHH pacnucaHHH yponoB B uiKOJiax He ytHTbiBaeTCH xapaicrep aKTHBHoro OTflbixa ypoxos (J)n3KyjibTypbi, n ri03T0My OTH ypoxii BCJieaciBiie H C O 6 X O A H M O C T H H J I H M<e KanpH3no BKjiioqaioTCH Tyfla, r«e einc HMeeTCH MCCTO A A H aroro ( B O MHornx cnynanx nocaeflHHH ypoK oöyqemiH, I I J I H we B OKeHeaejibHOM pacrmcanHH asa A H H nocjieAOBaTeAbHO pa3Memai0TCH ynoMHHyrbie ypoKH). TAN HM 06pa30M ypox <J>H3KyAbTypbi He Bceraa MO>KCT
yAOBaeTBopuTb TpeöoBaHHH, ycTaHOBAeHHbix B yqeŐHoii nporpaMue. A B T O P M noAnepnyioT HeoőxoAHMocTb H3MeHeHnH DTOFO nojimneHHH.
Endre Burka and László Jáki :
H O W TO A R R A N G E P H Y S I C A L T R A I N I N G LESSONS I N TIME-TABLE The two autliors examined as how 1386 physical training lessons have been arranged in the weekly and daily time-table i n 74 schools of 10 counties. They point out that, at m a k i n g time-tables, the nature of the physical training lesson serving the active relaxation has not been taken into consideration and the lesson has been inserted, out of necessity or acting on the spur of the moment where there was place for it (e. g. it is the last period of the day in m a n y a case, it takes place in the time-table on two days following each other etc.). Thus the physical training lesson cannot always attain the object stated in curriculum. They wish this condilion to be improved.
39,53
ff, 16
392
A. TIT B U D A P E S T I J Ó Z S E F A T T I L A S Z A B A D E G Y E T E M E E L Ő A D Á S A I . 1964—1965.
F E L N Ő T T E K P E D A G Ó G I Á J A ÉS P S Z I C H O L Ó G I Á J A
Az elmúlt években azonos címen meghirdetett pedagógiai és pszichológiai előadások további folytatása ez a kollégium, amely a személyiség alakulásával foglalkozik a felnőtt korban. Vizs- gáíja a személyiség fogalmát, szerkezetét és mindazokat a pszichikai és társadalmi ténye- zőket, amelyek a felnőtt ember személyiségének alakulására hatást gyakorolnak. Tárgyalja a szocialista társadalom emberének interperszonális kapcsolatait, a vezetés, az emberekkel való bánásmód, az aktivitás, a jó munkaközösség létrejöttének pszichológiai feltételeit, ezek pedagógiai, etikai vonatkozásait.
1. A személyiség fogalma, személyiségelméletek a pedagógiában
Pataki Ferenc tudományos munkatárs 2. A személyiség szerkezete
Dr. Harsányt István tudományos főmunka- társ
3. A személyiség alakulása a felnőit korban Dr. Radnai Béla egyetemi docens 4. Egyéni és tipikus tulajdonságok
Dr. Salamon Jenő egyetemi docens 5. Az ember és környezete
Komár Károly tudományos munkatárs 6. A család személyiségformáló szerepe a fel-
nőtt korban
Dobos László főiskolai docens
7. A világnézet személyiségformáló szerepe a felnőit korban
Dr. Szarka József tudományos intézeti fő- igazgató
8. A tanulás személyiségformáló szerepe a fel- nőtt korban
Dr. Csiky Szász Dezsöné tanszékvezető fő- iskolai tanár
9. A munka személyiségformáló szerepe a fel- nőtt korban
Dr. Réti László tudományos munkatárs 10. Az akiivitás motívumai a felnőtt korban
Szokolszky István főiskolai tanár
11. Tehetség és szorgalom érvényesülése a felnőtt korban
Dr. Köte Sándor tudományos kutató 12. A munkaközösség kialakításának pszicho-
lógiai fellételei
Dr. Rókusfalvy Pál tudományos kutató 13. A vezetés pszichológiája és pedagógiája Dr. Molnár Imre tudományos kutató 14. Emberismeret és bánásmód
Dr. Sáray Júlia pszichológus
