D^PP JÁii&i
N sz. SIMON ISTVÁN:
XVIII. ÉVF. 10. SZ.
1964. OKTÓBER
E SZAMUNKAT SZEGED FELSZABADULÁSA 20. EVFOKDULOJÁNAK
MEGÜNNEPLÉSE JEGYEBEN ÁLLÍTOTTUK ÖSSZE.
őmUkjxxwwjik izátzói:
Bécs Ernő, Csaplár Ferenc, Csetri Lajos, Dalos György, Dénes Leó, Hernádi Tibor, Iiia Mihály, Jenő István, Jems Eisenhardt, K a h á - na Mózes, Kovács Sán- dor Iván, Németh Fe- renc, Oitvai Ferenc, Ora- vec János, Papp Lajos, Papp Zoltán, Cs. P a t a j Mihály, P e r György, Ri- esz Béla, Rigó Béla, Ru- szoly József, S ress Jó- zsef, Simái Mihály, Sl- monyi Imre, Sz. Simon István, Stefániái Edit, Szabó Ferenc.
A KÖZÖLT KORABELI FELVÉTELEKET, DOKUMENTUMOKAT A SOMOGYI KÖNYVTÁR
BOCSÁTOTTA RENDELKEZÉSÜNKRE.
Felhívjuk olvasóink fi- gyelmét novemberi szá- munkra, melyet teljes egészében Radnóti Mik- lós emlékének szente-
lünk.
ÁRA:3 FT
A szabadság első perce
V . J
Emlékeztek még a sza- badság első percére? Ugye nem? Húsz év messziségé- ből nehéz is megfogni pont azt az egy percet. Meg az- tán mit tudtunk mi akkor a szabadságról? Amit köny- vekben olvashattunk dicső- séges napjairól, üstökössze- rű tündökléséről meg az idősebbek elbeszéléseiből hallottunk, akik fegyveré- vel végigmasírozták f r o n t - jait, s úgy beszéltek a 133 napról, mint a legszeoO oázisról az elnyomatás si- vatagjában. De amikor megjött és megállt a kapu- ban, szőrösen és tépett pu- fajkában, nem tudtuk a nevén szólítani, n e m is- m e r t ü k még meg. Csak méregettük és elengedtük a százada meg a német után, egy szó, egy pohár víz nél- kül.
Emlékeztek még a sza- badság első percére? Job- ban rá kellett nyitnunk a szemünket, hogy hajlékot a d j u n k neki, hogy itt m a - rasztaljuk. Váratlanul és ismeretlenül jött, érzéseket és gondolatokat kavart fel bennünk, hiszen puska volt nála és még szivárgott a csövéből a lőporfüst. Az ol- dalán meg gránátok csüng- tek, egyben-egyben t á n tíz halál i s . . .
Az eszmélésre, hogy elment a front, túl van a pincénken, a házunkon, az utcánkon, a városunkon, vissza tudtok-e gondolni?
Hogy ki lehetett menni a kapuba, az utcára! A sarok- ról elpucolt a német gép- puskás r a j s a padlásról a pattogó beszédű német lövészek. Ott szemben állt egy keresztes páncélautó, az is oda van. El se köszön- tek. És harckocsik, auiók, gyalogosok ömlöttek amon-
ŐSZINTE SZÓVAL
nan, csupa olyanok, mint aki megállt a kapunkban és nézgelődött. A tankokon, az autókon, a sapkákon vörös csillag. Az egyik katona in- tegetett, a másik morcosan lövésre tartotta fegyverét.
Nem lakodalomba vagy majálisra jöttek, de ezek m á r ők voltak, akik a Vol- gától indultak ilyen szaka- datlan menetben. Már nem felénk lőttek, hanem tő- lünk, már n s m a hátré.k mögött korogtak az ágyúk és vijjogtak az aknák, ha- nem előttünk, s egvre ar- rébb, egyre messzebb . . .
A túlsó sarkon még ott volt a plakát, egy ijesztő rém, torz arccal, véres kar- ral tüzet vetett, üszköt do- bott egy házra. Annak a sapkáján is csillag volt.
H á t . . . hát nem g y ú j t j á k fel a házat? Nem állítanak bennünket a falhoz? Nem is sorakozhatnak, hogy vé- geláthatatlan menetben el- indítsanak bennünket visz- s z a f e l é . . . az ólombányák- ba?
Elment a f r o n t . . . Hogy a szabadság? Éltünk. Meg- tapogattuk magunkat, vé- gignéztünk egymáson nagy kerek szemekkel, félszegen mosolyogtunk mi is. Kis dolgokon múlott akkor az élet. nagy eszményekkel nem értünk rá vergődni. Az eszmélés is csak ennyire, a legprimitívebb életérzésre futotta.
Az örömre... — emlé- keztek-e? Hogy el lehetett dobni a hamis igazolványt, a katonaszökevény előjöhe- tett, a lifthófból vagy a mo- sókonyha padlásáról, s meg lehetett nézni, a nagyma- m á n a k nem esett-e b a j a a szomszéd utcában. Anya fönt ágyazhatott a hálószo- bában. Sapkák röpültek a
Kinéztem sorsom ablakából, amikor kint m á r fölvilágol a dolgok új, nappali rendje.
Enyhet adó sugárra vártam.
Esett az eső. Álltam, álltam s ború szállott szívemre.
Polgár lettem hát? véd a törvény.
Álmok közt, sose ránt az örvény magával: így hajóztam-éltem.
Megmért vágyakat hoztam-vittem dalokba kötve s olykor hittem, hogy — Indiát elérem.
Kamaszkoromban Marco Polo voltam s Colombo Cristoforo.
Csak egy nem voltam: elégedett.
Olvastam. írtam, tanítottam.
Nem élhetek — t u d t a m — nyugodtan.
A vágy csontig égetett.
Mondják, hogy erre ítéltettem.
Bennem csenddé ne békélhessen akaratom börlön-mrgánya
Legyek, mint az, ki jött a lánggal.
Fölöttem keselyűként szárnyal kételyek felleg-árnya
Népem sokerű tenyerében érző pont, melyhez észrevétlen kötődnek hírvivő fona'ak:
vagyok, ki fájdalmával jelzi a bajt, támadjon bármily messzi, itt, a tisztább ég alatt.
A földműves jó rögön lépked.
Ki m inkás, érti mind, a gépet, de kígyótestű a gondolat.
Hány nagy elme t é v ú t el s rontott ártó érvekkel! hány kibontott / ászló m a is gyújtogat.
S túl osztályhiten-harcon-elven nem mandarin-önkények ellen vívjuk harcunk javát, de társak ká.in-öklét védve, kerülve,
sebet osztva és sebesülve gyöngül a vörös század.
És fáj, mert jajdulását hallom, mélységek fölött lengő pallón ez artista-kor riadalma.
Hogy békénk napi taktikákon áll, vagy bukhat most a világon s mily ingatag hatalma.
É'etünk kettős arca rémít.
Kézen fogja az ú j a régit?
Választani hát mit szabadjon, bogy rendünk meg ne szakadozzék?
Milyen hadakhoz csatlakozzék lelkünk, hogy ép m a r a d j o n ? Én olyannak tartom e rendet,
hogy lelkünkben végül fölenged minden gátlás, minden alázat.
Hogy munkál közös kötelesség.
Nem hatalom hajtotta restség lapul, vagy adomázgat.
Hogy az étel munkával juthat s nem görbe-csalafinta utak
árán az ember asztalára.
Hogy ú j törvény ered meg bennünk és tudjuk, mikor mit kell tennünk a többiek javára.
Kinéztem sorsom ablakából.
Az égbolt meghasadt és távol m á r látni-hallani lehetett,
hogy szárnyra ke', csattog a reggel.
K;sérték széppé nőtt sereggel, iskolatáskás gyermekek.
levegőbe, átkiabáltunk egy- másnak a szomszéd házak- ból. Hiszen éltünk, voltunk, s ha a levegőben ott vib- rált is még a lőpor édes- kesernyés szaga, a tüdő már tágabbra nyílhatott, mint a pincelyukban. Nem volt tán öröm, hogy a tan- kok között á t f u t h a t t u n k az utca más'k oldalára és be- lenézhettünk a szakács kon- dérjába. aki éppen ott ra- kott tüzet a Papen-fazék alá?
Voltak, akik tudták, mi történt ebben a percben, meg tudták mérni a vég- telen időben ennek az idő- t e r e t e k n e k a súlvát és ki tudták jelölni történelmi helvét. Az ő örömük tuda- tos volt és ezért az átlag- emberével összehasonlítha- tatlan. De akik csak az ér- zésükre hagyatkozhattak, azok öröme sem fért meg a sapkák, kendők alatt. Kü- lönben miért főzött volna hatalmas fazék teát a ház- mesterné? „Azt szeretik!"
Miért dörgölte volna le a rút plakátot a falról a szom- széd lakó? „No nézd, hogy mivé torzították őket!" Mi-
ért nyitottuk volna ki az
utcára néző ablakokat? „Ne félj, nem lőnek be, hiszen integetnek!"
Mi, akik az utcán meg az ablakban voltunk, örül- tünk. Aki még mindig le- eresztett függöny mögött meresztgette a szemét, kém- lelte a frontot, az meg sose tudott velünk együtt örül- ni, nevetni. Pedig még ak- kor sem, az első perc első örömében sem éreztük iga- zán a szabadság ízét, érzé- seinkkel sem fogtuk fel teljesen, hogy a nyitott ab- lakok, a távolodó lövések m"f! a nekigyürkőzött, öb- lösen fütyülő szakács ott a sarkon — m a g a a szabad-
Az aggódásra... — arra f u t j a - e a memóriából?
Nem tűnt az el abban a percben. Visszajön-e Apa, akit azért hívtak el, hogy mutassa az utat? S a férfi- ak, akiket ásóval, lapáttal a város szélére kísértek lö- vészgödröt meg tankcsapdát ásni? Ha oda mentek . . . És ha visszajönnek is, mi lesz itt holnap meg holnap- után? Főzni is kellene, az
összezúzott cserepek helyett ú j a t kíván a tető, még csak nem is szipog a gáz, lógnak a villanyvezetékek.
Lesz itt valaha m u n k a ? Üresen ásít a gépterem, mozdonyok loholnak nyu- gat felé minden kincsünk- kel, jószágunkkal. Kell va- lakinek a munkáskéz, vagy most m á r mindig csak ezt nézzük m a j d , ezt a vas- és emberáradatot? Egy főzet zsír, egy gyúrásnyi liszt, egy csipet cukor, az lenne a szabadság! S a pénzért, ami megmaradt, vajon ad-e m a j d valaki?
A mosolyra nyílt arc rán- cai nemcsak örömre jártak.
Egy töredéke a percnek, máris a gond, az aggodalom árkaivá mélyültek. Fát a szakácsnak? Adjon az er- dész úr, neki tele van a pincéje! Azaz, hogy keres- senek . . . , találják meg m a -
guk! Mit lehet tudni?
Ugyan Kecskeméten lesz- e harc? S Giziék ott Pes-
(F oly tatás a 2. oldalon.)
FENT: A M A I SZEQED. LENT: SZEQED 1»44 STEFÁNIÁI EDIT R A J Z A
(Folytatás az 1. oldalról.)
A szabadság első perce
ten . . . Pestet úgyse hagy- ják a németek, meg Du- nántúlt . . .
Egyáltalán: vége lesz en- nek valamikor?
A bizakodásra? Hát arra emlékeztek-e? Ugyan- ebben a percben jött elő az i«, a többit űzve, kergetve.
Itt mégis valami újnak kell következnie. A gazda- gok, az u r a k jóformán mind elmentek, s ahonnan ezek pucolnak, miért f u t n a a szegény? Ezen csak keres- het. Egyszer úgyis csak megindul a gyár, kinyitnak a boltok, s ha azt a k a r j a va- laki, hogy dolgozzunk, ke- nyeret is adnia kell. Ha a tulajdonos elment, még na- gyobb szeletet is lehet m a j d vágni, mint mikor először a magáét mérte ki. És a földet n e m tudták a moz- dony meg a tankok után kötni. Majd ültetünk, ve- tünk, kiszedjük a gépeket a vízből, ú j a k a t barkácsolunk a maradékból. Hátha, ami ittmaradt, nekünk maradt!
Valaki m a j d szól, m a j d hív is a mieink közül. De egy biztos: élni kell! Dolgozni kell! Kenyér kell! Aztán m a j d meglátjuk, milyen ut- cába szólítanak bennünket.
Csak m á r szólítanának!
Beszélne valaki!
Az első mozdulatra...
— a r r a emlékeztek-e még?
Az első tettre? Miután ide- geinken végigjátszotta rap- szódiáját az öröm, elégiáját az aggodalom, himnuszát a reménység és indulóját az élni akarás, cselekvésre emeltük a kezünket. Senki sem szólt, a vágyaink után mentünk, a rend áhítata adta a parancsot. Az úton, ahol tankok és autók ro- bogtak el, törmeléken, le- szakadt tetőn, aknavágta lyukon gázoltak át. Lapát- tal, kézzel tisztogattuk az utat, hajigáltuk a törmelé- ket az aknatölcsérbe. A te- tő roncsait útszélre dobtuk.
Aztán megálltunk, néztük, hogy az ú j o n n a n érkező rohamosok t a n k j a i n a k lánc- talpa és autóik kereke mint préseli az aknalyukba a háború szemetjét, meg az út hosszú, acélos csíkját végig kémleltük, egészen addig, ahol a szürke bazalt- szalag az ég kékjével ösz- szefutott.
Hát amikor először emel- tük m u n k á r a a kezünket, amikor először fogant meg bennünk a vágy a rend után, akkor kezdődött a szabadság. Teljes történel- mi hitelességgel szólva: egy perccel a szabadulás után.
Mert a szabadság leglelke mégis csak a rend, a m a - gunk választotta, magunk akarta rend.
Most végül hadd mond- j a m el, ezen a z évfordulón, Szeged felszabadulásának ünnepén, a huszadik ilyen ünnepen: miért éppen ezt a percet emlegettem fel meg- emlékezésül? Csak azért, hogy lássátok, n e m is olyan egyszerű dolog ez a sza- badság, melyet most fénye- sen ünnepelünk. Nemcsak szép szó, napfényben len- gedező zászló, nemcsak sap- kadobálás és ének- meg hármonikaszó, hanem törő- dés, gond, munka és gon- dolat is, az első percétől, születésétől fogva a törté- nelmi végtelenségig.
ÉPÜL A FAHÍD A FELROBBANTOTT SZEQEDI V A S Ú T I H D H E L Y É N - ELKÉSZÜLTE U T Á N V O N A T O K IS KÖZLEKEDTEK R A J T A
Pillantás az indulásra
- A „ N E G Y V E N É V E S E K " N E V É B E N -
H
atodik gimnazista voltam, amikor véres vitákat robbantottunk ki Ady körül. Nekünk lét-nemlét kérdése volt az ő költészete. Ál- talában szerettük a költőket, akiktől valamiféle választ vár- t u n k a minket égető kérdésekre.Hetedikes gimnazista koromban kitört a világháború, és az osztály jobb- és bal- oldalra szakadt. Meglehetős fogalmaink voltak a spanyol polgárháborúról, láttuk a sangháji harcokat a filmhíradón, és makacsul reménykedtünk abban, hogy túl fogjuk élni. Nemzedéki vitákat n e m pro- vokáltunk, éppen elég gondunk volt, hogy a szüleink nemzedékével együtt vészeljük át Horthyékat. Hogy mire emlékszem?
Arra, hogy köztünk volt W. Ferenc, a volksbundista, aki lenézően mondotta: ti csacskák, hát megnyerheti ezt a háborút más, mint Hitler?
Aztán jött az érettségi. Szokványbeszéd:
Most kiléphetünk az életbe. Negyvenen a nyolcadik kerületi Tavaszmező utcai nagy gimnáziumból. Negyven zrínyista.
Az életbe? Vértes Guszti például, a ki- váló gyorsíró, akinek tehetségével a P a r - lamentben lett volna a helye, a halálba masírozott. És r a j t a kívül is még vagy ti- zen. Mi csináltuk a rendszert? Nem, csak éltük. Á t é l t ü k . . . . már aki. Az a néhány fasiszta is a nemzedékünkhöz tartozott.
Igaz. De n e m tehettünk róla. A kor vá- lasztóvize úgyis tévedhetetlenül döntötte el, ki hova tartozik. Hogy a jó n e m min- dig tudott érvényesülni? Nem bizony. Dr.
Ember István, a történelemtanárunk, aki- nek volt bátorsága dialektikus materia- lista alapon történelmet tanítani, n e m bírta az idők feszítő borzalmát; öngyil- kos lett. De amit tanított, azt legtöbben nagyon jól megtanultuk.
Huszonhárom éves voltam, amikor szökve, b ú j v a megszabadultam a Horthy- hadseregből. és két hónap pihenő után jelentkeztem igen sokadmagammal az ú j hadseregbe, mert úgy éreztem, becsület- beli kötelességem. Ebben az ú j hadsereg- ben nagyon sokan voltak a régiek közül.
Napirenden volt — mert kellett — a tisztogatás, de mi mégis úgy éreztük, hogy valami nemeset cselekszünk, ami- kor elindultunk Wienerneustadt felé. S mi, akik tele voltunk bosszúvággyal, gye- rekként tudtunk örülni a békének.
Béke! Szegény béke, hogy elkoptattak a brosúragyártók, a frázislovagok, akik még béke-bólét is kitaláltak az előkelőbb bárok részére! Ki t u d j a a mai huszonhá- rom évesek közül, hogy mit jelentett negyvenötben a tiszta égbolt? Ki élheti át azt a nagy és tiszta elszánást. mint mi huszonhárom-huszonnégy évesek, akik a tetves barakkokban átvitázott éjszakák halk szavú megállapításait most kíván- ták diadalmas gyakorlattá váltani?
A mi nemzedékünk emelte a Kossuth- hidat, és a mi nemzedékünk járt tüntető sétákra a városok utcáin, énekelve, hogy
„a béketábor legyőzhetetlen". És a mi nemzedékünk álmaival, tiszta lelkesedé- sével éltek vissza azok, akiknek .korbács- nyéllé silányult a zászlórúd kezében".
Bűntelenek vagyunk? Dehogy. Mert a mi nemzedékünkből voltak olyanok is, akik letakarították a padlást, akik közép- parasztokat vettek kuláklistára, akik ár- tatlanul elítélteket őriztek börtönök mélyén.
És mégis, mi negyvenévesek, talpra tud- t u n k állni, sok tévelygésünk után, az után, hogy közülünk is mennyien tánto- rogtak ki Nyugatra, hogy közülünk is so- kan hittek abban, hogy valami ú j követ- kezik, akkor, amikor véres orgia követ- kezett. Véres orgia, amihez bizony nem- egyszer a mai huszonkét-huszonnégy éve- sek kézigránátjai szolgáltatták a pokol zenéjét.
Igen. Itt tolunk mi, negyvenévesek.
Akik között volt Braun Éva, és ott voltak a nyilas suhancok. Kilián György ós tár- sai mellett ott álltak a síberek, a k o n j u n k - túralovagok. De talán egy olyan nemze- dék sincs, amely olyan mélyen járta a szenvedések és a felemelkedések útjait.
„Aki dudás akar lenni Pokolra kell annak menni Ott kell annak megtanulni Hogyan kell a dudát f ú j n i . "
És végül mi, negyvenévesek, vezettük 1957-től a konszolidáció ú t j á r a a vérző országot. Segítettek az idősebbek, a fia- talabbak is, de mi voltunk a derékhad.
És a mi m u n k á n k is benne van azokban az egyetemekben, ahol a húszévesek ta- nulnak, a jászberényi gyár modern tan- műhelyében. s a dübörgő rotációsokban, amelyek fiatal költők műveit o n t j á k .
Mit mondhatunk a mai húszéveséknek, mi, akiknek a háború és a nélkülözés el- rabolta a húsz évét, a tiszta csókját, és sokunknak a puszta emberi léthez való jogát?
Mi szeretjük a húszéveseket. És nem esünk régi hibákba, nem általánosítunk.
Mert húszéves a KISZ-es a Keleti-főcsator- nán, de húszéves a züllött huligán is a Nemzetiben Szolnokon. Fiatal a tanul- mányi verseny győztese, de az is, aki — tömegesen — morzsolódik le a dolgozók iskoláiból. Az orvostanhallgatónő. akinek tiszta álmai vannak, és a prostituált, aki húsz évét aprópénzre váltja.
Hát jöjjön az i f j ú nemzedék. De — ve- lünk együtt. Kézen fogva. A cél közös:
jobbat, szebbet akarunk. És együtt toljuk félre, váltsuk le a tehetségteleneket, az alkalmatlanokat, az egykori érdemeikből élőket, a milliókat elherdtoókat. A szebb, jobb szocialista Magyarországért vívott harcban egy lövészárokban a helyünk.
Harcunkat az emberségért, a megérté- sért vívjuk. Ügy gondolom, a mai húsz- évesek attól félnek, nincs közös nyélvünk.
Pedig van. A jobbat a k a r á s közös nyelve, a közös sikerek, a közös kudarcok össze- kovácsoló élménye. És minél többször ülünk le beszélgetni, annál jobb.
J
övőre lesz a huszonöt éves érettségi találkozónk, nekünk, a budapesti Zrínyi Miklós reálgimnázium 1940- ben végzett növendékeinek. Felku- t a t j u k egymást és régi osztályfőnö- künk megkérdi: mit csináltok, hova vetett benneteket a sors?Nagyon különböző lesz a válasz, talán m á r nem is lestzünk sokan. De a túlnyo- mó többség elmondhatja: Ügy igyekez- t ü n k élni, tévedések és botlások ú t j á n is, hogy tiszta egyenes tekintettel nézhessünk a mai tizennyolc-húsz évesek szemébe.
HERNÁDI TIBOR
EMLÉKTÁBLA A HÍDON
A híd vasból készült emléktáblával kezdődik.
Rozsdásodik a táblán az öntöttvas babérág és a betűk:
„Életüket áldozták a híd újjáépítésénél:
Pillér István 1946. IV. 8.
Csernai József 1946. VII. 18.
Kónya Mihály 1946. X. 9."
1946. július 18., csütörtök. A Nap kel 4 óra 19 perckor.
A segédmunkás felébred. Rosszul aludt az éj- szaka. Valami furcsa álma volt, ami igaz is, meg nem is. Mint az álmok általában.
Ma Frigyes nap van.
Józsi, a segédmunkás még mindig az álomra gon- dol. Éjszaka újból átélte az egész háborút, a hadi- fogságot, meg az utazást hazafelé, Szabadkára. De itt, ennél a hídnál véget ért az álom, mint ahogy az út is. A romos ház ablakán át nézi az újjáépülő hidat, s alatta a Tisza zöldes vizét, amelynek a fel- színét apró redőkre gyűri a hajnali szél.
Várható időjárás: délnyugati, nyugati szél, kisebb felhőátvonulás, helyenként futó eső. a hőmérséklet emelkedik.
Lábára tekeri a kapcát, f e l r á n t j a a fatalpú ba- kancsot, magára teríti a katonazubbonyt és kimegy a friss levegőre. Virrad. A hídőrházban még ég a pet- róleumlámpa, az építkezés konyhaépületének kémé- nyeiből magasra száll a füst.
A petróleum á ra 400 ezer, a kenyér ára 360 ezer pengő. Az adópengő 18-án 360 ezer billió pengő. Ezen a napon kerül forgalomba a 10 milliós adópengőjegy.
A harmatos fűben lépked, felmegy a töltés ol- dalán az őrházig. Megkerüli a friss sírhantot, mely- nek a f e j f á j a egy magyar katonasisak.
Párizsban megteremtették a békeértekezlet alap- jait . . .
Később a hídszerkezet tetejéről néz körül. Innen a magasból messzire el lehet látni. A szemközti par- ton irtják a nyárfaerdőt. Kell a faanyag a hídépítés- hez. Most éppen egy faóriás dől le, nagyot sóhajtva Közelebb rossz talpfák és fahulladék máglyatüzén melegítik, izzítják a roncshíd vasanyagát, aztán üllőre helyezik és szapora kalapácsütésekkel egyengetik. A két /hídfőnél vonatok jelennek meg. Az utasok liba- sorban vonulnak a fából készült tutajhídra és egy tojással, vagy az árával váltják meg a gyalogátkelést.
Szinte hemzseg a sok ember az újjáépülő híd körül.
Mozdonyok füttye, sűrű kalapácsütés, fűrészek sírása és emberi kiabálás tölti meg a levegőt. Fogcsikorgatva, korgó gyomorral folyik a munka.
Halállal büntetik a valutaüzércket!
A híd tetején az övlemezt szegecselik. Az erős szél sem t u d j a elhajtani az izzó vas szagát. Jóska, a segédmunkás fogóval n y ú j t j a a vórös-meleg szegecset a kalapács alá és azt nézi, hogyan hámlik le az ütések nyomán a vas „kérge". A következő szegecsért egy félfordulatot kell tennie a faálványon. A tüzet látja még utoljára, amelyben izzik a vas, meg azt a hatal- mas követ, amelyre a magasból rázuhan.
Belvárosi mozi. Tel.: 6-85. Ma, csütörtöktől a Metró grandiózus f i l m r e m e k e . . .
A m u n k a azonnal leáll. Emberek százai tolonga- nak a holttest körül.
— Biztosan az éhségtől szédült meg.
— Huszonhét éves volt.
— Valami Jóska.
— Azt m o n d j á k . . .
— Nem úgy volt. A bakancs fatalpa csúszott meg.
— Le kellene takarni. De mivel? Még papír sincs.
Apróhirdetés: Aranyat, ezüstöt, brilliánst a leg- magasabb áron v e s z e k . . .
Valaki kilométereket f u t Algyőre az orvosért.
Szántóföldön, nehéz bakancsban, fáradtan. Pedig tud- ja, hogy itt m á r az orvos sem segíthet De mégis!
Mindent meg kell tenni!
Különfélék: Háronihónapos kislányomat örökbe a d o m . . .
Ebéd. Csak leves. Katonacsajkák, lábasok az öl- ben, térden, fűben. Hang nem hallatszik, csak a kana- lak zörgése. Kevés a leves, pedig valahogy m a nem
is esik jól.
U N R R A - h a l k i o s z t á s . . . A kenyérrel ellátatlan ter- hes és szoptató a n y á k . . . Az üres, tisztára mosott konzervdobozokat a gyár visszaveszi...
Ű j r a megindul a munka. A hídszerkezet tetején tovább szegecselik az övlemezt Jóska helyén egy má- sik ember áll, aki időnként lepillant a híd tövébe, ahol úgy fekszik a fűben a h a l o t t mintha aludna.
Rádió Budapest I. 16 óra 40 perc. Karády Katalin énekel.
Mozdonyok füttye, sűrű kalapácsütés, fűrészek sí- rása és emberi kiabálás tölti meg a levegőt. Tovább folyik a munka. A Nap korongját m á r csak a híd tetejéről látni. Esteledik.
1946. július 18, csütörtök. A Nap nyugszik 19 óra 52 perckor.
A híd vasból készült emléktáblával kezdődik.
Rozsdásodik a táblán az öntöttvas babérág és a betűk.
ORAVEC JÁNOS
A LEBOMBÁZOTT SZEQEDI V A S Ú T HID
KORABELI PLAKÁTOK
RENDELET
p
I
•> •:<•» v.. *>..< «»»x - V x- • oxod-ixt •••> 4 •.***** » *
• ^ ( t ^ t i v ^ r h< A?.•'»»»:o<-»:<P<x.
jéM >1
» * *
foFx^xL btoyl b&rt . re *> • fcívjW 'XX, 4-1&
^ííüüósí. ><•» Áioy^iw.
v> / JMUXiJiMIl
v — — - «
RENDELET
á> o«eot fcxlortíti tolrtte- ,
8 ter*****. { Ü. 8«» >*"<
•.8 xjwíl) lfta to/txkd**
ofcóW u* ÜHy
: , fc sriíéhv/üss:*
x >Y »xüx-x- >*<:*}««>>:
NRE VMTOK?
u.oMi*s< aifc* voíkaís. í-9fs#ie#pmmáuáTOM
Nsyyflíomátsjíw.
•
' S-XKlt í^íw íoíW. toáci tÁíiocíSZEGED Di-BÖZO
f
110811 Í8»IMTÍ Üti üktofcf* a r t w d»müii a szttwtNViMorisaw
I R J U S Á G I
PY6y0lEST PI.
'~~5«n«»trZott*n Vtrwr«wto»
tnm< tom mm'
SíjjLsO »ato« ;
~ *
Felbifás
f'a8i<v:m X-vs..;! SnfawsasSt. hwa«
anwmoyiVa ÜKMÁWOK )x(lnk»!»>n vuíV
i nm s M á Szsilei WÍ fes m rmé\ mm temwte
mmm
4z első lépések
tf. te" "tetei *•> teste
te.
Hogyan ls történt? Észre sem vettük, történelemmé vált az életünk. Húsz éve volt. Akik akkor születtek, ma már dolgoznak, egye- temre járnak, katonák, gyermekük születik. A húszéveseknek emlékűk sincs azokból az időkből, fi- aik és lányaik pedig már csak a leírásokból ismerik meg a kezdetet. Elevenítsük föl az emlékeket, és
mondjuk el nekik, hogyan is történt!
„NEM GONDOLTUK, HOGY ILYEN NAGY
^ MUNKÁT VÉGZÜNK"
— Cinkotán kelt föl a kántornak a nap, a király- nak meg Budán. Nekem a Petőfi telepen! — kezdi az emlékezést Tombácz Imre, aki 47 éves volt akkor. — Betegen jöttem haza az in- ternálásból, feküdtem a dí- ványon, kivágódott az ajtó:
Nemet nyet? Kis tömzsi, cigányképű katona nézett rám. Beszélni nem tudtam vele, dohánnyal kínáltam.
Bejön a konyhából a ma- ma is — nincs messze a konyha itt a híd mellett épült, modern „öregek házá- ban", a másfél szobás kis lakásban —, kezében a fő- zőkanállal, folytatja a törté- netet:
— Én kikísértem az orosz elvtársat. Ott volt m i n d j á r t az átjárónál a többi katona.
Hát kiterített egy papirost, kiszedte a dohányt a pakli- ból, megolvasta, hogy há- nyan vannak, annyi felé szétrakta. Ez engemet úgy meghatott, sírva mentem be
— kötényét most is az ar- cához emeli, visszaemlékez- ve. — Merthogy azt a kicsit is megosztotta mindnyájival!
Nem volt másunk, egy szi- tában diót vittem ki, hát azt is ugyanúgy szétosztot- ták!
Pár szó a „két beutaló- ról": egyik az internálótá- bcrba szólt a német meg- szálláskor — a másik most ide, az ú j lakásba. A lakás- ról a régi lakbér jut eszébe:
12 pengő volt, amikor ha- vonta 9 pengős közmunkát végezhetett! Aztán ú j r a a
„nagy idők."
— Valentini polgármester a munkaközvetítő élére állí- t o t t Olyan gyorsan kellett a munkaerő, hogy nem ér- tünk mi rá adminisztrálni.
Aztán a szakszervezetek élé- re kerültem. Körülbelül 20 ezer embert beszerveztünk.
45 áprilisában a városi pártbizottság titkára lettem.
Bár úgy láttam, a várcs ér- telmisége tisztel, ügy gon- doltam, jobb lenne értelmi- ségi városba értelmiségi tit- kár. Kértem a központot, s Zöld Sándort küldték Sze- gedre.
— A közigazgatási határo- kon túltettük magunkat.
Csanád megyét Kiszomborig igazgattuk, s a mai szege- di járást. Ezek csak később szakadtak le, a járások meg- alakulásával. De az első volt: villanyt, gázt adni. Az üzemeket el kellett ind'ta- ni. Becsületére Szeged dol- gozóinak, ez gyorsan ment.
Az üzemek vezetői, nagyobb részükben, elszöktek. Ezek
helyében a munkásság vette kezébe az üzemek vezetését, üzemi tanácsokat alakítot- tunk. Ez volt az első. Aztán meg a sok száz éves pör ítéletét végrehajtani: a föl- det szétosztani. Akkor, mi- kor ezeket csináltuk, nem gondoltuk, hogy milyen nagy munkát végzünk. Napi szür- ke munkák voltak, nem vol- tak azok látványos dolgok.
Ami az embereknek hiány- zott, kellett, azt előterem- tettük.
— Mégis mi volt a legnehe- zebb?
— A legnehezebb? A pa- rasztba annyi lelket önteni, hogy el m e r j e fogadni a föl- det! Sokáig nem hitték, hogy az övék lehet csak- ugyan.
— S most, ha összehasonlít- juk a húsz év előtti s utáni időt?
— Nincs összehasonlítási alap! őszintén: nem hittem, hogy 20 év alatt ennyire elő- re jutunk. Föl is teszem ma- gamban: megkerestük-e a sok szoknyát meg a dauert a parasztlánynak? Vagyis:
mintha túl soknak érezném, ami lett. Ilyen szép ház is,
mint ez! a szocializmus olyan nagy erejét mutatja minden, amire még én se számítoltam. Hogy ez szi- lárd? A legbiztatóbb a táv-
latban gondolkodás. Ez a biztonság. A kortársaim sokszor morfondíroznak, hogy nem ismerik, s nem szívesen hallgatják a fiata- lok a múltat. Az a jó, hogy m á r nem ismerik. Csak egyet értenek: ha nincsenek megelégedve, tegyenek még többet, csak ők teremthet- nek maguknak nagyobb jó- létet. Ez a legtöbb: mód van már rá!
„A SZERVEZETT MUNKÁSOKBÓL ÁLLÖ
BIZOTTSÁG INDÍTOTTA MEG
A GYÁRAT"
— Minket úgy ért, hogy vártuk a fölszabadítást — emlékezik Nagygyörgy Má- ria igazgatói székében ülve.
— Az első szovjet tankot énj a Vidra utcában pillan- tottam meg. Aztán szekere- ken jöttek a katonák a szomszédos Csongrádi sugár- úton. Megálltak a sarkokon, cukrot adtak a gyerekeknek.
A lakosság három-négy sor- jában állt az utcán, s inte- gettek. P á r nappal később garázdaságról is hallottunk.
Próbáltak a szovjetek ellen- ségei avval az egy-két re- nitenskedővel támadni ben- nünket. De láthatták, hogy a szovjetek nem olyanok voltak! Aztán a Kálvin téri pártházban találtam meg a kapcsolatot az elvtársaim- mal. A legnagyobb munkát itt a gyárban végeztem, ahol 1923-tól dolgozom. Ná- lunk alakult először üzemi tanács, hét taggal. Mert a tulajdonosok elmenekültek.
Ez a szervezetit munkások- ból álló bizottság indította meg a gyárat, irányításukkal láttunk munkához. Ez a g y á r a mozgalom komoly politi- kai bázisa volt a fölszaba- dulás előtt is, aztán is el- sőnek ugrott talpra. Majd lassan visszajöttek a tulaj- donosok, elfoglalták ú j r a a helyüket, de csak a szerve- zett munkásság ellenőrzésé- vel dolgozhattak! A gyár üzemi tanácsa megkereste a kapcsolatot a román elvtár- sakkal is, kenderárut szállí- tott élesztőért, másért, így segített a városnak. Talp- raesett régi mozgalmi embe- rek voltak, akik tudták, hogy kell kezükbe venni az irányítást!
De a gyári munkásság fa- lusi testvéreiről sem feled- kezett meg.
— El lehet mondani, hogy vasárnaponként jártuk a fa- lukat. Olyanformán próbál- tuk megnyerni a paraszto- kat. hegy segítettünk. Két derék kovácsunk élesítette a parasztok szerszámait, má- sik brigád az edényeket fol- tozta, cipőt is foltoztunk mi, vasárnapi agitátorok, ezen keresztül jöttek létre személyes kapcsolatok, jóba- rátságok. Legtöbbet emlé- kezetem szerint Sándorfal- ván jártunk, ahol még az is- kolát is rendbe heztuk, s munka közben nyertük meg
a falusiakat. Mikor aztán az államosítás bekövetkezett, meg is tudtuk vendégelni őket a saját gyárunkban, s már ekkor hintettük el a közös paraszti gazdálkodás gondolatának magvát. Na- gyon hideg télen, amikor minden fagyos veit, 6átort húztunk a kocsira, de nem maradt ki egyetlen vasárnap s e m . . .
— Még egy kérdés, csak mellesleg: hogyan került a gyár élére?
— A cérnázóban dolgoz- tam. Az államosításkor ne- veztek ki igazgatónak. Két évig gazdasági műszaki aka- démián is voltam aztán.
„A SZÜKSÉG UTASÍTOTT BENNÜNKET S Á FORRADALMI
TAPASZTALAT"
A Szegedi Kenderfonó- gyártól nem messze lakik idős Komócsin Mihály, a munkásmozgalom ismert ve- teránja. „Ismert" — ez a kö- vetkezőket jelenti: Illés test- vére halálakor levél érke- zett a szerkesztőségbe, vala-
VÁLLALNI A FELELŐSSÉGET"
Dr. Antalffy György pro- fesszor tanszékén, az egye- tem jcgi karán fogad. Mikor elmondom kérésem, egy pil- lanatra elfordul.
— Irtózom attól, hogy „ve- terán" lettem. Akkor én hu- szonnégy éves voltam . . .
Az „akkor" őt Budapesten érte mint ügyvédjelöltet.
Egyetemi évei alatt kapcso- lódott az antifasiszta moz- galomba, s mikor hazatért, másnap m á r Karácsonyi Fe- renc kommunista főispán titkára lett, m a j d az igazoló bizottság titkára, ahol a ko- alíciós pártok képviselőinek veleményeit olykor nem volt könnyű összehangolni. A Szociáldemokrata Párt bal- szárnyához tartozott. S ami- kor Valentini igazságügymi- niszter lett, fiatalon őt küld- ték polgármester-helyettes- nek a pártja részéről. Ké- sőbb képviselősködött is egy darabig.
— Mindenféle közigazga- tási gyakorlat nélkül kellett
közigazgatást csinálni — emlékszik vissza. — De na- gyon sok rátermett ember volt a munkásmozgalomban.
Ügyes emberek kerültek elő.
Munkájuk bürokráciamentes volt. Olyan emberek, akik merték vállalni a felelőssé- get s egyik napról a má- sikra kezükbe venni az irá- nyítást akkor, amikor a köz- ponti kormányzat irányítása még nem terjedt ki, a ha- táskörök ég munkakörök nem voltak pontosan körül- határolva Ez mind nagyon
KORABELI PLAKATOK
vúroa polgármesterétől • honnan a Hajdúságból. Egy
tetőfedő munkás írta. El- mondotta, hogy Komócsin Illés és Mihály hatására kapcsolódott a mozgalomba a húszas évek végén, mikor fiatal munkásként mellettük dolgozott. Egy másik: a moszkvai pártfőiskolán az előadó Dél-Magyarország felszabadításáról beszélve, Komócsin Mihály nevét em- líti. A hallgatók összesúg- nak, mert egyiküket így hív- ják. — Te Voltál? — Nem:
az apám!
— A Rákóczi utca meg a Csöndes utca sarkán lak- tunk — emlékezik vissza idős Komócsin Mihály. — Ott ért a fölszabadulás. A szovjet elvtársak vittek be a Valéria térre. Velük jár- tam aztán az országot. De mindenütt ismerősökkel ta- lálkoztam, mert azelőtt Buócz rendőrkapitány meg Pintér, a politikai ügyekkel foglalkozó helyettese nem engedték, hogy Szegeden dolgozhassunk. Jártuk tehát az országot, dolgoztunk min- denfelé, s így a munkásságot is nagyobb körben szervez- tük az öcsémmel, Illéssel.
Meghalt m á r az öcsém. Las- san ezek az emberek kimúl- nak, nem marad fönn, ho- gyan volt. Pedig azt meg kell írni! Nem mentek ám akkor simán a dolgok. Hát én is lejegyzem emlékeimet.
Majd ha a negyedszázados évforduló lesz, a k k e r jöjjön az elvtárs. Megírom, mert bűnnek tartanám, hogy ne maradion fönn. Hiszen mi egy jottányit se maradtunk l e . . .
S az első lépésekre terelő- dik a szó.
— Kérdezik gyakran: ki adott akkor utasítást? Hát ki adott volna? Mink szabadul- tunk fel először! Internálva voltam, szaladtunk, hogy ha- m a r a b b é r j ü n k Szegedre, s fogadjuk a szovjet katoná- kat. No jó, aztán hadiüzemi parancsnok voltam. De hát mikor neveztek ki? Csak mikor a kormány megala- kult! Voltam a szakszerve- zetek megyei titkára is az akkori nagy területen. Min- den munkát elvégeztünk, a szükség utasított bennünket s a forradalmi tapasztalat.
Képek kerülnek elő. Ba- logh páter, Donószy képvi- selő, nagygyűlés . . . Komó- csin Mihályra alig lehet rá- ismerni. Sovány, beesett arc, az internálás, a nélkülözések nyomai. Ma fiatalosabb, de- rűsebb az arca, mint akkor volt. Azzal búcsúzom tőle, hogy öt év múlva keresni fogom az írásért, melyben gazdag tapasztalatait meg- örökíti.
"OLYAN EMBEREK, AKIK MERTÉK
R E H D E L E T
mSzeged város s&zdas&gi éleiének és a közellátás zavartalan biztosítása véseti elrendelem, hogy a város terűidén kvö összes
üzletek, üzemek, műhelyek és kereskedések
( n o s n a l I n d u i f a n n k «n«g. I l l e t v e n y i s * « n o k k t Íutt4. —!•'<•*> fi 0, PAlfY OVOKOY
S t e g e d v á r o n p o l g f t r w a t e r e .
H i r d e t m é n y
Felhívom a i «*»xe* S z e g e d e n t a r l 6 * k o d d i \ \ m es néfösi m t é ( tarolta' M M e i es M s i a i (nyugdíjasokat is), hogy nyüvánt; irtásba vétel végett a?
egyetem rektori hivatalában (Kíi>«!i esttttu)
haladéktalanul jelentkezzenek.
ML p*tnr Gtöeov mm
$ » » g e d v á r o8 p o i g á r m « « t » » é l ö l . '
»
F e l h i v á s
A*oro*X katarin f parancsnokság íelhsvásara köétóm a varos lakosságával hogy
M I N D E M P H N H S Z A U R L
<••*> egyéb, az wosw hateoai j.-•MrcsaokságKv savét fop|ufjori JVANOV kapitányhoz
K Ö L C S F Y U T C A 11. S Z .
(te n a -vtete. 3>. tw vzttstwr .sóstón
i x e g e d v á r o e p e l g á t a e s t » t i 1 :
U i v * i l n f n i c í v i v
m r u e i m e u y
a s tá<jte»w teoiijfüííítM! . n y a g d i j o s A H a t n í a l k a l m a z o t t a k
zidk (Sít 4v> steVcesUrr-ker*-«*<HlNk«»
i&isÉ&sÉtt i É t npillóisoii! ta » tópfei. te.
i«! Ótei; U<ie>lá igfteNite!: a M*< f>-» fcWi &»«*«<«» fteiig
teeaxteííi; te i!v.-:«tet>yt>ÍX<te tecui.- 2 !tete"> v;te> teísíteter*
ítei;< :: * S i . tete i": telteí5ílí,*f2ítes ' . A te 5 ) 1 1 «tteteiú >>2„tefW2Í<>' te iótefV.tet niteLte* 1.511 ,VH betűvel k< /<Y<iő nevünk részére l!M4 nev 13- és )4*sov
. , « . nov. tö. é» 16-im, - . * aov. 17. és l&árv CB VjkLOOfxy SGOSM* . S t f;j_cd v á r ó 2 e n e i s k o i a.
I r d e t m é n y
' LriesfSooí S;-;vgrd város kóxöaségéi. hogy a
U ü S S I ZENEISKOLÁBAN
a KeaétíSöílíia nargko/doáih «S ÖéSK neverobér 34x1 m-m WjXtnkM árok w é m t k Xtm&'M a 3fe>
c t mt mm* & értfc-Ha K..-:í»i <(0-
Tanszakok-, zoagor® negeáö, t » « goráctnka, rwgy- .
;>; cs íóyísi ixBngszaeSí-..
I áréi ftHüto fassta.
11 NAGY •
I P M f
• • I ^ I U l V 1 í r e Hetereg D Z S E S S Z együttese
BudnicköVö w m á
Örmt és ukréh énMt^, Itessk. Hlttnor és szatíra Kxte&telte <ííW»„ .! .».(«, te-sv-X: * !..2sOtexí.)i ..'teisitei ..„Ltel-J.. I
1
nagy felelősséggel járt, és ők felelősen tudtak intéz- kedni akkori, a helyzetből és szükségből következő na- gyobb hatáskörükben.
Antalffy György bekap- csolódott az egyetemi mun- kába is 46-tól.
— Az. egyetem simán in- dult — mondja. — A jogi kart azonban 1946-ban újjá kellett szervezni, mert 1940- ben elvitték Kolozsvárra.
S ahogy elkezdtünk taníta- ni, hamarosan szerveztünk munkástanfolyamokat is, tel- jesen helyi kezdeményezésre.
Húsz éve hányan végez- lek ez.-ken a tanfolyamo- kon? A számoknál többet mondanak az eredmények.
A munkások, akik húsz év előtt r á t e r m e t t e n indí- tották újra a város életét,
ma már ki is t a n u l t á k a közigazgatást, a gazdaság vezetését. Hogyan — erre választ ad a húsz. év utáni Szeged.
N. F.
3
JENŐ ISTVÁN:
A szegedi színház a felszabadulás évében
Alig csendesedtek el az ágyúk és a fegyverek döre- jei, alig hagyták el az ok- kal, vagy ok nélkül elmene- külök az otthonaikat és munkahelyeiket — az itt- hon maradottak a felsza- badító szovjet hadsereg se- gítségével hozzáfogtak az ú j élet megteremtéséhez. A bi- zonytalanság okozta letar- giát lassan felváltotta az él- ni akarás lendülete, meg- indult a város testében a vérkeringés, és az emberek
ismét kedvet kaptak az élethez, a munkához, az otthon megteremtéséhez. S mint ahogy ilyenkor lenni szokott, amikor a létbizony- talanságot felváltja a munka biztonsága és a rettegést a megnyugvást jelentő otthon,
— máris vágyik az ember a vidámság, a szórakozás után.
Az ország jórészében és Pesten is még folyt a harc a fasiszta szörny ellen, ami- kor
Szegeden már kinyíltak a színház kapui.
Hogy is kezdődött ez? 1944. tokkal és bűvészmutatvá- október 20-án az orosz vá- nyokkal szerepelnek. Külön rosparancsnok, Butyenko al- érdekessége a műsornak, ezredes magához hívatta a hogy ezalkalommal mutat- színtársulat itthon maradt juk be először a fiatal sze- és időközben visszatért tag- gedi költők műveit..."
jaiból alakult társulat veze- Színháztörténeti adatként tőit: Herczeg Vilmost és sem lesz talán érdektelen,
Gaál Ferencet, és közölte ha leírjuk azoknak a nevét, velük, hogy meg kell kez- akik ezen első előadáson deni a színházban az elő- szerepeltek. Herczeg Vilmos adásokat. A jórészt segéd- konferált, ének- és táncszá- színészekből álló együttes mokkái, valamint egyfelvc- hozzá is fogott az előadások násos tréfákban szerepeltek:
előkészítéséhez az időközben, D. Nagy Erzsi, Szikszay Vik- majd egyhónapos gyaloglás tória, Szűcs Borús Etelka, után a bori rézbányákból Petrovics Erzsébet, Keméndi megmenekült Káldcr Jenő, Józsefné, Lázár Margit, Sugár László és Bondy End- Gaál Ferenc, Gera Zoltán, re zeneszerző közreműködé- Fenyő Ferenc, Kovács Jenő, gével. Az első előadást 1944. Kiskút János és Vidovics okt. 28-án délután 3 órára László bűvészmutatványok- hirdették meg. „Ez alkalom- kai. A zongorakíséretet Zuc- mal a színház itthon maradt ker Hilda és Körffy Endre tagjai — hangzott a hirde- látta el.
tés — és a városban tartóz- November 4-én ú j műsor- kodó művészek közreműkö- ral újabb „Művész est"-et désével műsoros délutánt rendeztek, melyen a fenti tart. A műsoron művészek szereplőkön kívül bekapcso- opera- és operettáriákat, lódtak a társulathoz az idő- zene. és táncszámokat ad- közben Szegedre érkezett, nak elő, valamint szavala- vagy már előbb itt tartóz-
kodott művészek és műked- velők közül Káldor Jenő, Bondy Endre zeneszerző és karmester, Sugár László, továbbá Vörös Jánosné, Czi- mer István, Fetser János és Tóvölgyi Ferenc.
Dr. Pálfy György, az ak- kori helyettes-polgármester, aki a város régi vezetői kö- zül az egyedüli volt, aki itt- hon maradt, a színház élére művészeti vezetőül dr. Bárá- nyi János zeneiskolai igaz- gatót nevezte ki. Helyettese Herczeg Vilmos és a titkár Gaál Ferenc lett. Ezután, lehet mondani, naponta sza- porodott a társulat névsora, s november közepén a mű- szaki személyzettel együtt majdnem 60 tagja volt a konzorcionális alapon műkö- dő együttesnek.
Az első háromfelvonásos színdarab a Süt a nap volt, amit november 18-án muta-
tott be a társulat. A fősze- repeket Bucsezán Ilona, D.
Nagy Erzsi, Szikszay Viktó- ria, Herczeg Vilmos, Gaál Ferenc, Káldor Jenő, Sugár László és Rácz Imre játszot- ták. A darab egymásután ötször került színre telt há- zakkal. Ezt követték kabaré- és műsoros előadások, majd december 13-án bemutatta a társulat Molnár Ferenc Li- liom-ját, a címszerepben Benkő Miklóssal. 1945. január 13-án az első parádés elő- adásként Kálmán Imre Ma- rica grófnő-je került színre, az elmúlt évad kedvencével, Radnóthy Évával a címsze- repben.
Az akkori idők szegedi színházi életének egyik meg- teremtőjét, a ma már nyug- díjban levő és a szegedi színháznak egyetlen „örökös tagja" címet viselő tagját
Herczeg Vilmost kerestük fel,
*
*
1
U * • " > r ,
'VÁROSI SZÍNHÁZ
hogy meséljen valamit a 20 év előtti időkről.
— Hát bizony — kezdi Vili bácsi — nagy merész- ség és nagy teljesítmény is volt akkor színházat játsza- ni. De csináltuk szívvel, lel- kesedéssel Szeged induló ú j kultúrájáért, no meg a meg- élhetésünkért. A kezdeti ne- hézségek után arra töreked- tünk, hogy minél nívósabb előadásokat adhassunk a kö- zönségnek. Ehhez hozzásegí-
tett bennünket a későbbi városparancsnok-helyettes, Kartyenov alezredes, aki maga is színész volt valami- kor. Ö velünk együtt érzett és sokat köszönhettünk ne- ki. Szerencsénk volt az is, hogy eleinte, amikor még hivatásos színészekkel szű- kében álltunk, tehetséges műkedvelőket is találtunk.
Ilyen volt például egy kis-
lány, Bucsezán Ilona, aki az irodában jelentkezett nálam azzal, hogy ha meghallgat- nám, elszavalna két verset.
„Nem úgy van ám az, kis- lány — mondtam neki. — Más az, szavalni egy szobá- ban, és más a színpadon."
Le is vittem a színpadra és ott hallgattam meg. Tehet- séges volt, és ott is maradt közöttünk. Ma is elismert művésznője a Szegedi Nem- zeti Színháznak ez a húsz év előtti kislány, csak a ne- ve változott Bányász Iloná- vá.
— Később, amikor már Pest is felszabadult — foly- tatja Herczeg Vilmos —, könnyebbé vált helyzetünk.
Sok pesti színész Szegedre menekült a pesti nyomor elől. Pálfy György meghí- vására Szegedre jött
(THqó. DéLa
TANYAI ISKOLÁS
Rossz csumaszárral füstöl a hajnal boglyakemence alól, villog a vályú oldala — zajjal,
éhesen ébred az ól.
Alszik a szél. Fagy bújt a csapásra
— mordul a léptek alatt.
Két pisze csizma, egy teli táska mérik a messzi utat.
Lesve a távolt barnaverandás, vén, komoly iskola vár
— tejszínű csöndre tarka zsibongás, fagyra a szénszagú nyár;
s könyvben a képek. Ott a tanító sem komor, ott mosolyog jól kipihenve — járnak az autók,
csengnek a villamosok.
Zúg a huzal fönt. Telefonálnak.
Vágtat a hang. Ki beszél?
Rossz h í r . . . A dróton reszket a bánat
— pár kopasz ágon a szél.
Holt cinegék. Két csöppnyi cslpongás hangtalanul a havon.
Megmerevedtek, mint a mosolygás kékfogú hajnalokon.
Kurta nyomokba öltve a távolt tétova lába keres.
Míg okosan lép, arca kifáradt és szomorú, öreges.
Lépdel. Amíg a reggeli fény át- vérzik a vattaködön,
kék szeme fáj, mint sok kiesi gyémánt csörren az útra a könny.
Beregi Oszkár és Pataky Kálmán,
Ür. U ,% VI JÁNOS
CM. 3ét>r1. OOBIMÍOR .-itw'Aft J o r a x o r t « n d « »
0k f <*.*• fe; XX 6t»k*r m*rs*k*<« h»l»*r»**S».
OM 39-*r). Úeiuian 3 tt'&W r««deí h»t**t»M«J H > f f
Műsoros
Műsor:
3. l.l. Ui-i,
: fi.!-: •:;'(> V>1«;.><, ftzinh**.«i fríírfcénateket aJ cío.
; feJ'AÍo.f i > « H í j a k a t í-nv-kc: cigin? *ctlfck*rr«J
* f<f»írv«< f.ffc.xi->k ; lixix Motjjii, Salka**! Viktória,
£•:<<*>»>*«ii .l&eteíné. fi,c:v tm,c
>• %<«•<>« .irik) <-5 «!«sy«c (i&toíee* tatskeJi Kováctoft, $*&<•
. . ' :f<>!-ís-. ifiéit.í, . . :*
!>. >•<.«...: - / r » . | i i .>.( !, v«r*«>k«) i,í«aft: {".«!»» ZaltAn. ,
t'»..-.f!is!.«<i<v»j,>-><>: V»(«vk* 5.««t« (Wij»e mester)
S i t t n é l .
8. PeeasetteéU Etftaftj*: GuU Ferenc.
9. HegedüszSunok. Előadj*: Ecoyo Ferenc.
<0. Operett eriakut énekel: Pelrovícb Erzsébet.
11. Ady E n d r e n> Jft*««l Atiiln költeményeiből l i f t e d : i>. Megy Erzsi.
12. Opera áriákét énekei: K ó r s a m é , Sznce Boros Eleik*.
13. Ornse tánc Előadják: l á z á r MnrgM, Szike*., Vikiért*.
Keméndi Jftzsefoé, Rácz Imre.
14. Petóíi: Egy geradolet Hánt e n g e m e t . . . E l ő a d j . : Kovács Jcoó prof., kamernénehes.
A műsort konferálja = Haraeah Vilmos Zongorakiiéret •• Körffy Endre és Zuckar Hilda
az európai hírű operaénekes feleségével, Beregi Máriával.
Be is kapcsolódtak a színház életébe és jó néhány előadás sikerét az ő nevük fémje- lezte. Például Beregivel ke- rült színre a Tűzmadár, Hamlet és a Szókimondó asszonyság. Ezen utóbbi elő- ,adáson derült ki, hogy Pa- takiné Beregi Mária,, aki Pesten soha nem szerepelt, milyen kitűnő alakítást mu- tatott Hübscher Kata szere- pében. No meg aztán a Mo- soly országa Pataky Kál- mánnal. Ekkor a színház már nagyszerűen ment. Ügy- szólván állandóan telt házak előtt játszottunk, és lassan a társulat is feltöltődött a részben Pestről, részben máshonnan idemenekült szí- nészekkel. Itt játszott akkor KŐVÁR Y GYULA, az is- mert kabaréíró és színész,
Markos József az országos hírű ALFONZO, az akkor még kezdő LAKATOS GAB- RIELLA, SARLAY IMRE, HALLER SÁNDOR, a jelen- legi szervező titkár és niint táncosnő TÁBORI NORA, aki Gorkij Ellenségek cí- mű darabjában egy kisleány szerepében kezdte prózai- szmészi pályafutását és Pestre később már mint el- ismert színésznő futott be.
— Mint mondom — fejez- te be visszaemlékezéseit Vili bácsi —, sok nehézséggel küzdöttünk eleinte, de szí- vesen csináltuk, mert érez- tük, hogy egy új, egészsé- gesebb színházkultúra alap- köveit rakjuk le. S hogy ebben az országban e téren Szeged volt az első, arra kü- lön is büszkék vagyunk.
Az akkori idők másik ve- zetőségi tagja,
a társulat tagjai. Bárányi igazgató bejelenti, hegy a társulati gyűlés összehívása a sznészek szakszervezeté- nek megalakulása ügyében történt. Elsőnek Beregi Osz- kár kér szót és beszédében a következőket mondja: „A proletárdiktatúra bukása
után 1919-ben megindított rombolás most éli aratását, és az ország romokban he- ver. Hogy ezt, a fasiszták által tönkretett országot új- ra felépíthessük, mindenki- nek dolgozni kell. Ne ijed- jünk meg ettől a szótól, hogy „dolgozni" mi, művé- szi pályán levő emberek. A régi világban a színész res- tellte a dolgozom szót al-
kalmazni, és a finomkodó
„működöm" szót használta színészi munkásságára. Mi az újonnan építendő állam- ban a dolgozók között dol- gozók akarunk lenni. Azt mondják, hogy a színészet feladata a szórakoztatás és mulattatás. De mi, a művé- szetünk minden eszközét fel- használva, tanítók, népneve- lők is akarunk lenni és mű- vészi képességeinket az agi- tációs és propagandamunká- ra is fel akarjuk használni.
A 25 éves Lenin azt mond- ta: »Adjatok egy forradal- már szervezetet, és mi Jel- borítjuk Oroszországot.« Én, a fehér hajú színész ezt mondom: Adjatok egy iga-
zi színészszakszervezetet, és mi is segítünk felépíteni Magyarországot. A színész- szakszervezet feladata ne csak az legyen, hogy a szer.
vezet tagjainak anyagi ér- dekeit képviselje, hanem irányítsa a színház művé- szeti, politikai és országépí- tési akarásait. Ne álljanak egymással szemben kapita- lista igazgató és proletár színész, a világégés ne hasz- náljon a zavarosban fel- bukkanó percemberkéknek, akik hirtelen megtöltött er- szényükre ütnek és a világ-
égésben elszegényedettre pénzes zsákjuk tetejéről ha.
mis szentimentalizmussal néznek le ..."
Majd így fejezte be beszé- dét Beregi Oszkár:
„... Ha teljes odaadással dolgozunk romokban heverő hazánk felépítésén, valóra válthatjuk Széchenyi István szavait: »Magyarország nem volt, hanem lesz.""
Ezután megválasztották a szakszervezet vezetőségét.
Elnök: Beregi Oszkár, he- lyettese Herczeg Vilmos, jegyző: Káldor Jenő, helyet- tese: Sugár Mihály, pénz- táros: Vékes István, helyet- tese Gaál Ferenc, ellenőr:
Benkő Miklós, helyettese:
Rácz Imre. A választmány tagjai: D. Nagy Erzsi, Vörös János, Czimer István, Bondy Endre és Sugár László.
Gaál Ferenc, Az emlékezetes „fénykor"
a színház jelenlegi főpénz- tárcsa így emlékezik vissza a felszabadulás éveire:
— A már ismert és talán színháztörténetnek számító eseményeken kívül mint ér- dekesség említésre méltó az, hogy az 1944—45-ös társu- latból még ma is a Szegedi Nemzeti Sz'nház tagjai Bá- nyász Ilona, Markó Valéria, Bölcsházi Ilona, Bene János, né női szabó, Káldor Jenő, Rácz Imre, Horváth Ferenc férfiszabó és jómagam. Rad-
nóthy Éva, Herczeg Vilmos, Kovács Ernő, Vékes István, Vizi Piroska és Ungváry Imre nyugdíjba mentek.
Ahogy beszélgetünk és nézzük a régi névsorokat, műsort, Gaál Feri a fiókjá- ból elővesz egy gépelt ívet és ideadja.
— Talán — mondja — az induló szocialista színház- kultúrának egyik érdekes dokumentuma ez a jegyző- könyv, amely
az első színészszakszervezet
megalakulásáról szól. A 12 órakor a Szeged Városi jegyzőkönyvből kitűnik, Színház színpadán megtar- hogy 1945. február 1-én déli tott ,t á r 8 u l a" gyűlésen jelen
** vanak dr. Donaszi Kálmán, az újságírók és színészek csúcsszervezetének elnöke, dr. Bárányi János igazgató, Beregi Oszkár színművész és
Majd Gaál Ferenc így folytatta:
— A szegedi színház egyik fontos állomása volt az 1945.
augusztus 25-ike, amikor a város kérésére a Miniszter- tanács úgy döntött, hogy a volt Állami Kolozsvári Szín- ház felszerelését és tagjai- nak egy részét a már akkor államosított szegedi szín- házba olvasztotta be. A kon- zorcium tagjainak javarésze
itt maradt, újabb tagokat szerződtettek és ez az együt- tes egészült ki a kolozsvári opera együttesével. Ezután az események m á r maguktól
H c l y ^ r a k :
:. . . . ,
— ... , ,kmr (. ív ,<*.,
| .l ( „ ,
, im .... v
¥04.,in, ,,,}„.. f ,,,
f/wí"*• ..A..',, ... ... ,
ö, O*>.!.! . í k í l , 1 . . . , +w<iví i , . . ; . . . , ,
tfc. »*xM t
V6. »-*.!., — HVUxlrJÍ
3. ... ... ff- '-.Í.Ó ..VC. iüi
•v ar?,:. ajfí : dufcfccv
f faá „«.:,», , „aW,.
A . . ptot^r y* —
Mid t-t* 18*
-ra:
dJímfowk mcelicvrfcnc ,,(„„ „
t'Otat. rwnyöi, *!(,. MrtftK-fra beírpní. oda kabátot, kalapot, bevinni hatftsrigUoR iifc».
Pé«z1árí érák: d.e. 9-M. d.u. az előadások megkezdése előtt f é i M ^
mentek. Egyik idény követte a másikat hol sikerültebb eredménnyel, hol kevésbé, de talán a felszabadulást kö- vető negyedik évben, az 1947—48-as volt az első sze- zon, amelyre azt mondhat- juk, hogy a szocialista szín- h áz fénykora volt. Igazgató:
Lehotay Árpád, zenei veze- tő: Vaszy Viktor, operai fő- rendező: Abonyi Tivadar, prózai főrendező: Hegedűs Tibor, és ekkor adta a szege- di színház a színművészet- nek ma is két ragyogó csil- lagát: Bessenyey Ferencet és Simándy Józsefet — fejezte be visszaemlékezéseit.
Hisszük, hogy mint idáig oly sokszor már, a jövőben is a szegedi színház fogja az ország színházi egét ú j csil- lagokkal beszórni.
A F E L S Z A B A D U L Á S U T Á N I ELSŐ S Z Í N H Á Z I E L Ő A D Á S
S Z I N L A P J A H E R C E Q H V I L M O S BEREQI O S Z K Á R P A T A K Y K Á L M Á N Q Á A L FERENC
ILIEBMAN-FELVÉTELI
