A könyvtárosok és információs szakemberek felkészítéséről egy amerikai megközelítésben megtekintése

A K Ö N Y V T Á R O S O K E S I N F O R M Á C I Ó S S Z A K E M B E R E K F E L K É S Z Í T É S É R Ő L E G Y A M E R I K A I M E G K Ö Z E L Í T É S B E N

Maria Dosa

Syracuse-i Egyelem, USA

B e v e z e t é s

T é m á n k három fogalmát eleve tisztázzuk:

• a "szakember",

• a " k é p z é s " és "felkészítés" közötti különbség.

• a szakemberek felkészítésének végső célja.

Szakemberek

A fogalom attribútumainak több évtizedes vita- lotlsága ellenére a szakma a specializált gyakorlat­

nak még mindig egy olyan területe, ahol a "gya­

k o r l ó " (akit specialistának, szakértőnek tekintünk) a " k l i e n s é v e l " konzullatív viszonyban van. A szak­

emberek k ü l ö n b ö z ő csoportjai ezt az elvet különfé­

leképpen értelmezik: egyikükben a gyakorló, a pro­

fesszionalista feltétlen tekintélye érvényesül, mási­

kukban a kliensnek számottevő befolyása van kettő­

jük viszonyára. A szakemberekről feltételezzük, hogy új elképzeléseiket és módszereiket a szakterü­

letükön folyó alkalmazott kutatások eredményeiből merítik, és cserébe - új megközelítésekkel próbál­

kozva — maguk is gazdagítják a szakma eszköztárát.

Egy megegyezésen alapuló, belső, illetékességgel felruházott intézmény (koordinációs testület) hatá­

rozza meg a minősítéseket, a szabványokat, a visel­

kedési szabályokai, a képzési követelményeket és az oktatási engedélyek kiadását.

Azokban az időkben, amikor a gyakorlati szak­

máknak ilyen általános értelmezéséi a társadalom széles körben elfogadta, hasznos volt a könyvtáros­

ságot is erre a mintára igazítani, s a képzés céljaként a "professzionális" rangot kitűzni. Manapság mind a szakemberek beállítottsága, mind a szakmákról al­

kotott vélemények változáson mennek keresztül.

Az amerikai információs szakembereknek és me­

nedzsereknek nincs olyan testületük, amely meg­

szabná az oktatási politikát és ellenőrizné a képző in­

tézményeket. Vajon ez a körülmény rugalmasabbá vagy kaotikusabbá teszi-e munkaerőpiacukat? Erre nincsenek kész válaszaink. Néhány bíráló a szakmai felkészítés hitelét és társadalmi értékét is megkérdő­

jelezi [ l | . A kritikus önvizsgálai nagyon egészséges lehel, ha nem vezet zsákutcába; meri nem mondha­

tunk le arról az erőfeszitésröl, hogy újra és újra meg­

határozzuk a szakma mibenlétéi, és azután új taria- lommal töltsük meg, perspektívát és képzési célokat adjunk neki. Saracevk így tett, amikor a következő­

ket mondta:

A komplex társadalmi i n f o r m á c i ó d ükség lel kielégítése egy­

mással szoros összefüggésben -il\c szakmai gyakorlatot és tudo­

m á n y o s vizsgálódási kiván meg. Ennek a kapcsolatnak az infor- macioludomanyi képzésben kell e l k e z d ő d n i e t s löle erőteljes 11 mogaiási nyernie (2).

A z Egyesült Államokban a könyvtárosképzés 1887-ben kezdődött a Columbia Egyetemen. A cen­

tenáriumi év — az amerikai könyvtárosegyesület (American Líbrary Association = A L A ) és a könyvtári-informatikai oktatás egyesülete (Associa­

tion for Library and Information Science Education

= ALISÉ) vezetése alatt — sokféle alkalmai kínált a szakmai felkészítés felülvizsgálatára és jövőjének felvázolására [ 3 - 6 ] .

A fenli példák szemléltelik a könyvtárügy és a lá- jékoztatásiudomány közötti megoszloiiságot, ami a

szakirodalmat jellemzi. Ez az elkülönítés hasznos is lehet az egyes területek kibontakozásának leírásá­

nál. A "tájékoztatási szakember" kifejezés azonban itt minden olyan réteget magában foglal, amely pro­

fesszionális szinten kezeli az információi könyvtár­

ban, tájékoztatási központban, adatbankban, levél­

tárban vagy bárhol másutt.

T M T 3 S . évf. 1988. 4. sz.

Képzés és felkészítés

Tekintetlel a szakma három összetevőjére (gya­

korlat, kutatás, k é p z é s ) , amelyek folyamatos köl­

csönhatásban vannak egymással, a szakembereknek többre van szükségük, mint formális képzésre és ok­

tatási programokra. A professzionalizáció egyik vonása, hogy a jelölteknek a legkülönfélébb infor­

mális befolyásokra van szükségük ahhoz, hogy sze­

repkörük, felelősségük és korlálaik ismerelében lép­

hessenek a szakma színierére. A felkészítés abban különbözik az oktatástól és képzéstől, hogy viselke­

d é s m ó d o k a t , normákat szab meg és orientál a sok­

féle informális tapasztalaton keresztül, amelyek inkább a szakmai környezetből származnak, sem­

mint az előadásokból vagy a tankönyvekből.

Amikor a szakembereknek emberi problémákkal kapcsolatos döntéseket kell hozniuk a sajál gyakor- laiukban, választásaik és megoldásaik gyakran az ilyen informális tanulástól függnek.

A kiegyensúlyozoti felkészítés tartalma és for­

mája a jól kialakult szakmáknál (könyvtárosság, le­

véltárosság) k ö n n y e b b e n meghatározható, mint az újabb szakterületeken (információgazdálkodás — information resource management; nyilvántartások kezelése — records management). Vannak olyan te­

rületek (például az informatika és telematika), ahol a (udományos kutatás és a szakmapolitikai vonatko­

zások háttérbe szorítják a kliens —szakember v i ­ szony szempontjait, ezért ezeknek a területeknek a szakmai dimenzióit m é g nem lárták fel. Mégis, az információs m u n k á n a k ezeken a gyorsan n ö v e k v ő területein kell a tanterv és az átfogó felkészítés új megközelítéseit megfogalmaznunk. Ez ketlös fel­

adatol jeleni: új képzési programokai kell megter­

v e z n ü n k és kidolgoznunk; ezeket összhangba kell hoznunk egyfelől az eddig kialakult tantervekkel, másfelöl a gyakorlati munkával.

A személyes fejlődés és a " k é p e s s é t e v ő "

funkció

Ahhoz, hogy az egyénekel felkészíthessük egy gyakoriali szakmai m u n k á r a , definiálnunk kell a szakterületet, valamint a társadalomban betöltött szerepéi. Ebből a szempontból m u n k á n k sok kíván­

nivalói hagy maga ulán. Az elmúlt éviizedben tanúi voltunk a d o k u m e n t á c i ó , az adatfeldolgozás, a tájé­

koztatástudomány, az informatika és telematika v i ­ szonylag gyors egymás utáni megszületésének. Erő­

feszítéseket t e t t ü n k , hogy mindezeket a szakágakai meghatározzuk, sőt szakmapolitikai szemponiból megvédjük, de sohasem sikerüli leírnunk kapcsola­

taikat egymáshoz vagy a hagyományosabb ágakhoz.

Ez a fogalmi hiányosság nemzetközi m é r e t ű zűrza­

vart idéz elő, és mindegyik ágazal hitelét rontja.

Ahogy a meghatározhatatlan "információs társada­

l o m " bizonytalan ludata áthatja a hivatalokat, a népszerűsítő irodalmai és a tömegtájékoztatást, ahogy mindegyik tájékoztató munkával foglalkozó szakmai csoport azon erőlködik, hogy körülhatárolja benne a saját helyét, a közöttük levő szabályszerű kapcsolódás igénye egyre sürgetőbbé válik.

Jól l e n n é n k , ha meghatároznánk a szakmai fel­

készítés közös végcélját, amelyhez mindegyik infor­

mációs szakma — sajál céljai feladása nélkül — csat­

lakozhatna. Két évtizede úgy tűnt, hogy a " h a s z n á ­ lóközpontúság" válik egy ilyen közös céllá. De a leg­

több e téren folytatolt kutatás olyan használói kate­

góriákat és olyan igényiípusokal alkololt, amelyek az információszolgáltatásokat illetően a tájékoztatási ágazatokat m é g jobban megosztó f e l l é l e g z é s e k h e z vezettek.

Induljunk ki abból az elképzelésből, hogy min­

denféle tájékoztatási tevékenységet a tényleges vagy potenciális információhasználatra gondolva végzünk; lovábbá hogy az információhasználat a ku­

tatásnak reálisabb tárgya, mint az információhasználó [7]. így m á r talán feltehetjük a kérdési: mi a közös eleme minden információhasználatnak?

Az emberek az információt sokféle célból hasz­

nálják: választáshoz, d ö n l é s h e z , akcióhoz, tanulás­

hoz, szórakozáshoz, a hatalom megszerzéséhez és gyakorlásához, kikapcsolódáshoz síb. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az információhasználat egyik fö hajtóereje a t e r e m t ő kíváncsiság. Ha meg­

szereztük az információt, új kíváncsiság és tudás­

vágy születik meg b e n n ü n k . A fejlődés az ember azon képességének módosulását jelenti, amely ké­

pessé teszi élni a társadalomban, egyben hozzájárul annak gazdagodásához. Azt mondhatjuk, hogy minden információhasználat közös eleme az emberi fejlődés képessége és lehetősége. A tájékoztatási szakmák feladata az emberek fejlődési lehetőségé­

nek javítása. Ezt nevezzük " k é p e s s é levő funkció­

nak". Hogy ez a szájhagyományra vagy a szuperszá­

mítógépekre épít, az csupán az információs környe­

zet, illetve optimális eszközeinek a kérdése.

Végül arra a következtetésre juthatunk, hogy a szakmai felkészítés közös végcélja a tájékoztalási gyakorlat képessé tevő funkciójának előmozdítása, továbbá az ehhez szükséges szellemi, technikai és viselkedési eszközök kialakítása. Szorgalmas kutató­

m u n k á r a van szükség, hogy jobban megértsük a ké­

pessé tevő funkciót, valamint néhány kulcsfontos­

ságú jellegzetességet, pl. a tanácsadási vagy a techni­

kai segítségei az információk alkalmazásához külön­

böző helyzelekben.

Dosa, M : A k ö n y v t á r o s o k é s i n f o r m á c i ó s szakemberek..

E cél tudatában azonban m á r hozzákezdhetünk a tantervek és egyéb tanulási ráhatások megtervezésé­

hez, méghozzá úgy, hogy inkább a kölcsönhatásokai erősítsék, mintsem elválasszák a tájékoztatási szak­

mák egyes ágazatait.

A szakmai felkészítést érintő trendek

A tájékoztatási szakemberek felkészítésére irá­

nyuló programokon belül legalább három terüleien kell tervező- és tesztelőmunkát folytatni:

• az információtermelés, -közvetítés és -használat folyamatainak megértéséhez szükséges ismeret­

anyagot felölelő tantervek;

• a készségek és módszerek gyakorlati elsajátítása;

• a szakmai irányelvek, viselkedésmódok és kom­

munikáció megértését segílö informális és nem formális tanulási tapasztalatok megszerzése ol­

vasás, önálló tanulás, kutatás és szakmai gyakor­

lat révén.

Manapság azok, akik az egyes országokban az i n ­ formációs szakemberek oktatását tervezik, egyúttal tagjai a nemzetközi információs közösségnek is, és ki vannak téve a társadalmi áramlatok hatásának.

Ezek az áramlatok a világ iparosodott területeiről a fejlődő országokig egyaránt, bár más-más mérték­

ben, de természetüknél fogva egyetemesen és kényszerítő erővel jelentkeznek, s a hatékony infor­

mációs technológia n y o m á n , az információgazdaság- tan bevezetése és az információnak a kereskedelmi kapcsolatok terén jálszott szerepe következtében tűnlek elö. Az oktatás irányítói számára ezek a tren­

dek a tantervi változtatás szükségességét és a szak­

mai specializálódás új hangsúlyait jelzik. A társa­

dalmi jelenségek és az informatikai képzés közötti kapcsolatot a következő példákkal szemlélteihetjük.

Először is a nemzetközi konferenciák és szeminá­

riumok ajánlásai egyre több és minőségileg maga­

s a b b s z í n v o n a l ú kutatást szorgalmaznak az informa­

tikában, illetve a lájékoztalástudományban [8]. A gyakran említett kutatási területek között szerepel­

nek az információs technológia gazdasági és kultu­

rális kihatásainak számbavétele, a társadalomra vo­

natkozó adatok gyűjtése vagy a mesterséges intelli­

gencia alkalmazása az információkeresésben. A ku­

tatás területeire egy összefoglaló munka m é l y e b b betekintést enged [91.

Másodszor, az egyes kormányok n ö v e k v ő figyel­

met fordítanak a tájékoztatásügy munkaerőhelyzeté­

nek alakulására [10]. Ez a trend először a természet­

tudományi és műszaki ágazatokban volt megfigyel­

h e t ő , de m á r jelentkezik az országos társadalomtu­

d o m á n y i , pénzügyi és statisztikai információrend­

szerekben, illetve interdiszciplináris t é m a k ö r ö k b e n

(pl. energetika, egészségügy, élelmezésügy) dol­

gozó tájékoztatási szakemberek felkészítésében is.

Azoknak a fejlődő országokból érkezett hallgatók­

nak a száma, akik az USA-beli egyetemeken a leg­

korszerűbb információkereső módszerekkel ismer­

kednek meg, arra mutat, hogy a tájékoztatás jelentős szerepet kezd játszani ezeknek az országoknak a nemzeti fejlesztési terveiben.

A harmadik társadalmi jelenség a közművelődési könyvtáraknak és tájékoztató szolgáltatásoknak a szóbeli hagyományokai, a helyi kulturális tevékeny­

ségeket és a falusi programokat támogató mozgalma [11, 12]. Az alapszintű tájékozódási kultúra iránti szükségletet hosszú ideig háttérbe szorította a tudományos-műszaki tájékoztatás gyors fejlődése, de napjainkban erőteljesen éled újjá.

Negyedik, egyben utolsó példánk a regionális és nemzetközi szintű információmegosztási együtt­

működési programok. Az információs hálózatok könyvtári rendszereket, szervezeteket vagy magán­

személyeket számítógépekkel vagy levelezés útján kapcsolnak össze. Az elektronikus hálózatok, elekt­

ronikus hirdetőtáblák és számítógépes távkonferen­

ciák alkalmazásának növekedése arra mulat, hogy a kevésbé fejlett műszaki infrastrukiúrával rendel­

kező országok az információ szétsugárzása és meg­

osztása tekintetében komoly hátrányban vannak.

A nemzetközi trendekre felhozott e néhány példa is érzékelteli, hogy mekkora ösztönző erővel hatnak az oktatás megújulására éppen azáltal, hogy az információval kapcsolalosan új szakmai d ö n t é s e ­ ket tesznek szükségessé. Bár ezek a trendek globáli­

sak, az információs szakemberképzés állal rájuk adotl válasz helyi jellegű, és annak is kell lennie.

Milyen tantervi változásokat várhatunk ezektől a trendektől?

• A tájékoztatási szakembereket nemcsak a kula- lási problematika megértésébe és néhány alap­

vető kvantitatív és kvalitatív módszerbe kell be­

vezetni, hanem a kutatás megtervezésébe is.

• A politikusok érdeklődése az információnak a fej­

lesztésben való hasznosítása iránt szükségessé teszi, hogy a tájékozlaláspolitikai tanfolyamokon és s z e m i n á r i u m o k o n olyan magasan kvalifikált tájékoztatási és könyvtári szakembereket képez­

zenek k i , akik majd részt ludnak venni a tájékoz­

tatáspolitika irányelveinek kialakításában.

• A köznapi tájékoztatással, a kis települések infor­

mációellátásával és a közművelődési könyvtárak vezetésével foglalkozó kurzusoknak nagyobb anyagi és személyzeti támogatást kell kapniuk, mint amit jelenleg sok országban kapnak.

• A n ö v e k v ő nemzetközi és regionális együtt­

m ű k ö d é s r e tekintettel az oktatóknak új utakat kell keresniük az országhatárokat átszelő adat­

áramlás vagy a technológiatranszfer kérdésének

T M T . 1 5 . o v f . 1988. 4.s/.

feldolgozására. A hallgatókat már korán fogé­

konnyá kel) tenni a nemzetközi e g y ü t t m ű k ö d é s és m e g é r t é s iránt.

Egy amerikai megközelítés

Az oktatási változásokat egy konkrét amerikai példával világitom meg. Esettanulmány helyett megpróbálom általánosítani tapasztalatainkat.

A Syracuse-i Egyetem magánegyetem; könyvtári tanszéke 1896-ban létesült. Az első Masler in Library Science ( M L S ) címet 1949-ben, a Ph. D . címei pedig 1969-ben ítélték oda. Jelenleg a lájékoz- taiásiudományi tanszék öt programot kínál:

• Undergraduate degree {B. S.) in Information Science - lájékoztalástudományi főiskolai szinlű képzés*;

• Masier in Library Science (MLS) — könyvtártu­

dományi egyelemi szintű képzés";

• Masler in Science in Informaiion Resource Ma­

nagement (MS in I R M ) - információgazdálko­

dás-elméleti egyetemi sziniü képzés*;

• Certificate o f Advanced Studies in Library Science — könyvtártudományi posztgraduális , képzés*;

• az információközvetítésben Ph. D . in Informa­

tion Transfer - doktorátus az információközve­

títés témakörben*.

Az öt program közös irányítás alatt fut. Ha az alapkövetelményeknek megfelelnek, a hallgatók — konzultáns tanáruk jóváhagyásával — bármelyik kurzust felvehetik. Számos informális oktatási alka­

lom (vendégelőadók, csoportmegbeszélések, könyvtárláiogatások slb.) hozza közelebb egymás­

hoz az M L S - és az IRM-kurzusok hallgatóit, hogy megismerhessék egymás céljait, illetőleg hogy egy ült m ű k ö d h e s s e n e k egyes lanulmányi projekte­

ken. A számílógép-használai alapvető fontosságú, de az e m b e r - g é p interfész és az információs kom­

munikáció kérdéseire nagy hangsúly esik.

A tervezés és kidolgozás, valamint a gyakorló szakemberekkel folylatott konzultáció hosszú évei után 1980-ban indítottuk meg második MS in I R M kurzusunkat. Egy szemle készült az amerikai kor­

mányzati, ipari és nem profitszerzö magánintéz­

m é n y e k n e k az I R M - m e l kapcsolatos fejlesztéseire és politikájára v o n a t k o z ó kutatásokról [13]. A mi e g y e t e m ü n k ö n az IRM-kurzus tantervét három té­

m a k ö r r e osztottuk fel: rendszerek; információ (tar­

talom); menedzsment. A program három részből

" Az USA és h a z á n k képzési rendszere m e g l e h e t ő s e n eltér egy­

m á s t ó l , így nincs megfelelő magyar ekvivalens, az iti meg­

adott m e g n e v e z é s csak közelítő é r t é k ű . — A szerk.

áll: a kötelező első részben 27 creditpontot kell sze­

rezni, van egy 21 pontos fakultatív rész, végül egy kölelező 6 ponlos záró rész. A végzett hallgatók el­

sősorban vállalatoknál és kormányhivatalokban dol­

goznak. A végzellség megszerzése a legtöbb hallga­

tónak legalább két évig tart; a maximális időtartam öl év.

A tanszék lájékoztatója így írja le a hallgatókról szerzett tapasztalatokat: " A z M S / I R M programra a legkülönfélébb háttérrel jelentkeznek. Egyesek a társadalom-, illetőleg a bölcsészettudomány terüle­

téről j ö n n e k , fő szakjaik a közgazdaságtudomány, nyelvészet, filozófia vagy k o m m u n i k á c i ó e l m é l e t . Mások a t e r m é s z e t i u d o m á n y o k , a számítástechnika vagy a mérnöki t u d o m á n y o k területéről é r k e z n e k , megint mások az üzleti vagy a közigazgatási szakról.

Emialt a sokféleség miatt a programnak van egy k ö ­ telező magja (amely egy közös ismerelalapot nyújt), és van egy fakullatív része (amely az egyéni speciali­

zálódást leszi lehelövé). A kötelező és fakultatív kurzusoknak ezzel a vegyítésével a hallgatók egyfe­

lől egy közponü tudásanyagra, másfelől a saját erő­

feszítéseikkel feltárt, kiegészítő ismeretekre támasz­

kod halnak."

Előrelátás

Az Egyesüli Államokban az oktatás lépésről lé­

pésre korszerűsödik, mindegyik állami és magán­

egyetem a neki legjobban megfelelő lempót vá­

lasztja. A m a g á n i n l é z m é n y e k b e n a kormányzat be­

folyása segélyek, megbízások, ösztöndíjak és orszá­

gosan lámogalott kutalások formájában érvényesül.

Az utóbbira a legfrissebb példa a tájékoztató m u n k á ­ hoz szükséges készségek és képességek vizsgálata a könyviárakban, információkezelő közponlokban, tájékozlatási vállalatoknál dolgozó gyakorlati szak­

emberekkel folylatott interjúk alapján [14]. A könyvtári és informatikai tanszékeknek nyújtott k u ­ tatási támogatás szintje ingadozik, é s a tanszékek gyakran fordulnak m a g á n s z e r v e z e t e k h e z kutatása­

ikhoz vagy programjaik felülvizsgálatához anyagi tá­

mogatásukat kérve. Ez a helyzet nem egyedi a könyvtári-tájékoztatási területen — amint a felsőok­

tatás változó trendjeinek újabb vizsgálatai is tanúsít­

ják [15, 16]. K e m é n y verseny folyik az egyes infor­

mációs tanszékek között, i l l . a tanszékek és más egyelemi szervezeti egységek közöti, és megrázkód­

tatást jelenléti a szakmának több tanszék bezárása az elmúlt é v e k b e n . Ugyanakkor az éleierö, az inno­

vatív szellem és kutatási orieniáció fóltámadásának vagyunk tanúi j ó néhány újjászervezeit tanszéken.

Amikor m e g k e z d ő d n e k a megbeszélések a tan­

tervi reformról vagy az új programokról, a tantestü­

let feladata az, hogy egyeiériésre jusson a prioritáso-

Dosa. M . : A k ö n y v t á r o s o k és i n f o r m á c i ó s szakemberek..

kai illetően. Minden helyzet más megközelítési igé­

nyel. Esetenként indokolt a program teljes felülvizs­

gálata, máskor helyesebb néhány kiválasztott új kur­

zust beiktaini. A közponü kérdés a következő: a képzési programoknak kezdeményező szerepet kell-e játszaniuk az innováció folyamatában, vagy pedig a gyakorlati szakemberek által bevezetett vál­

toztatásokat kell követniük. A szakirodalom véle­

m é n y e megoszlik. V é l e m é n y ü n k szerint a képzési programoknak arra kell törekedniük, hogy a tantervi változtatásokban az oktatók, a gyakorlati szakembe­

rek, a kutalók és a vezetők kreativ gondolkodása jusson kifejezésre.

Az informatikai képzés abban különbözik az egyéb t u d o m á n y o k és foglalkozási ágak terén folyó képzéstől, hogy fő tárgya - az információ - telje­

sen összeszövődik a társadalom minden lehetséges folyamaiával és történésével. A tudományos felfe­

dezések, a műszaki találmányok és a gazdasági vál­

tozások életünk egészére hatással vannak, s új okta­

tási, kommunikációs és információhasználati m ó d o ­ kat teremtenek [17], Az oktatás megújitóinak ren­

delkezniük kell az előrelátás képességével, hogy fel­

ismerjék az új képzési szükségletekei, még mielőtt azok a gyakorlatban jelentkeznek.

A változtatáshoz vezető megfontolások

A következőkben rövid reflexiókat fűzök a tájé­

koztatási m u n k á b a n felvetődő kérdésekhez, ame­

lyek az á t m e n e t , a változás állapotában vannak.

Ezeknek a kérdéseknek az átgondolása tanszékün­

kön a tanterv megváltoztatásához vezetett. Az ilyen és ehhez hasonló problémákat nemzetközi viszony­

latban is fel lehel vélni, de a válaszoknak az országo­

kon belül kell megszületniük.

A képzés "fogyasztói"

A tájékoztatási rendszerek, illetve szolgáltatások végső felhasználója közvetve élvezi (vagy szenvedi el) az oktalási kísérleteket, de a munkaerőpiacot képviselő jövőbeli m u n k a a d ó k is közvetett haszná­

lóknak minősülnek a képzési programok szempont­

jából, amikor a frissen végzett hallgatókat alkalmaz­

zák, vagy amikor a posztgraduális tanfolyamokon való részvételre ösztönzik dolgozóikat. A mi köz­

vetlen fogyasztóink a hallgatók, és az ö első munka­

helyükön szerzett - és a m u n k a a d ó k elvárásaival szembesített — tapasztalataik mélyrehaló elemzése bizonyosan hasznos lenne. Az ilyesfajta kutalások nagyon szépen beilleszthetők lennének jó néhány egyetemi programba, s a folyamatos önvizsgálat ré­

szévé válhatnának.

A programok sokfélesége

"Izgalmas", " ö s z t ö n z ő " , "kaotikus" - ilyen vé­

leményekkel találkozhatunk a gyakorlati szakembe­

rek körében, amikor a különféle egyetemek tanszé­

kein folyó tájékoztatástudományi és információszer­

vezési (informalion managemeni) képzési progra­

mok burjánzása kerül szóba 118, 19). A néhány éve még innovatívnak tekintett munkaköri elnevezések és szakmai pályák ismét változáson mennek kérész­

iül. Az egyetemre jelentkező hallgatók igen válto­

zatos háltérrel j ö n n e k . A tanulmányi programot a korábbinál sokkal inkább az egyes hallgatókra szab­

j u k , még akkor is, ha m á r több kötelező kurzus van, mint azelőtt. A mindenre kiterjedő minőségi normák és mércék, minősítési eljárások, sőt, a hall­

gatókra vonatkozó demográfiai összehasonlító adatok hiányából származó nehézségek ellenére a tájékoztatástudományi képzési programok sokféle­

sége pozitív irányzat. Ez arra figyelmeztet, hogy a változtatással nem lehet megvárni a dolgok megálla­

podását.

Technológia és információgazdaságtan (information economícs)

Nincs még egy tárgykör a/, információs m u n k á n belül, amely annyi szakirodalmai termelne, mim a/

információs technológia. Az oktatók olyan problé­

mákkal néznek szembe, mint a releváns, megfelelő minőségű források kiválogatása, a technikai és nem technikai kurzusok közötti egyensúly megterem­

tése, továbbá méltányos teljesilménymércék megál­

lapítása a számítógép-használat tekintetében nagyon különböző háttérrel rendelkező hallgatók számára. Gondunk az is, hogy a számiiásiechnika, a szoftverfejlesztés, az információkeresés, továbbá az elektronika gyors fejlődése miatt a hallgatók műszaki ismereteinek egy része m é g azelőtt elavul, mielőtt használni tudnák őket. Az egész információ­

technológiai oktatásban észlelhető átalakulás volta­

képpen hangsúlyeltolódás a puszta technikáról egy olyan ismereiegyüitesre, amely a technikán kivül magában foglalja annak képességét is, miképpen kell megállapítani és bemutatni a döntéshozók szá­

mára a fokozott információhasználat gazdasági érté­

két. Az információtechnológiai oktatásban mutat­

kozó nehézségek egyik megközelítési módja a kur­

zusok és laboratóriumi gyakorlatok három csoport­

jából kialakított konfiguráció lenne:

• az elmélet és a kutatások áttekintése;

• számítógép-kezelési gyakorlat;

• a számítógépek és a telekommunikáció által köz­

vetített információs szolgáltatások gazdasági és társadalmi aspektusainak szintézise.

T M T 3 5 . évf. 1988. 4. sz.

Információs politika

Két rokon, de határozottan különböző fogalmat gyakran emlegetnek együtt a tantervi megbeszélése­

ken; ez a politikai d ö n t é s e k h e z szükséges informá­

ció, valamint az információkezelési politika. Az elmúlt évtizedekben a politológusok számtalan pub­

likációban és konferencián foglalkoztak a különféle szinteken és környezetekben folytatott politikák meghatározásával, megvalósításával és áttekintésé­

vel. A közigazgatásban, valamint az üzleti vezetés­

ben folytatott kutatások m e g m u t a t t á k , hogy a dön­

tések minősége gyakran azon múlik, hogy a vezető mennyire képes megragadni a különféle politikai stratégiák kölcsönös összefüggéseit.

A z információs politikákat m é g néhány éve is alig említették a könyvtári és informatikai tantervekben [20j. Ez a helyzet gyorsan változik. A tájékoztatási cselekvések emberi és gazdasági kihatásait (a könyvtári másolástól a globális információközvetíté­

sig) mind több információs menedzser és használó ismeri fel. A számítástechnika és a t e l e k o m m u n i k á ­ ció kapcsolódása óriási m é r t é k b e n megnövelte a hozzáférést mindenfajta információhoz, de ugyan­

akkor bonyolultabbá is tette a használók, közvetítők és dokumentumok közötti szakmai és jogi viszonyt.

Ezek a fejlemények néha egyenesen nyomasztó k i ­ hívástjelentenek az oktatók számára.

A z UNESCO-nak a nemzeti tájékoztatáspolitikák kidolgozásához adott irányelvei (Guidelines on natio¬

nal mformation policy): "A megkövetelt készségek spektruma széles, nem korlátozódik egyetlen szak­

mára. Átfogja mindazoknak a szakértelmét és hoz­

záértését, akik részt vesznek az információ termelé­

sének és közvetítésének folyamatában" [21]. A do­

kumentum a használók képzését is hangsúlyozza.

Az egyes szervezetek és kormányok kisebb figyel­

met szenteltek a tájékoztatási politikák oktatásának.

A Syracuse-i Egyetemen 1973 óta folyik ilyen jel­

legű posztgraduális képzés. A feldolgozott tárgykö­

rök: bevezetés a politikai t u d o m á n y o k b a ; a politi­

kaelemzés m ó d s z e r e ; vezetői döntések a könyvtá­

rakban é s tájékoztató központokban; főbb kérdések (az információ közösségi, magán- és kereskedelmi é r t é k e ) ; nemzeti fejlesztési célok, tájékoztatási szol­

gáltatások és politikák; az országok közötti informá­

cióáramlás. A modulszerkezetnek k ö s z ö n h e t ő e n az oktatók a szükségletekhez igazodva módosíthat­

ják a kurzust.

A használó és a számítógép közötti interfész:

a tanácsadás

A szakértői rendszereknek az o r v o s t u d o m á n y b a n és az üzleti életben való meghonosítása, valamint az

online olvasói katalógusoknak a könyvtárakban való elterjedése nyomán á t m e n e t i időszakba lép­

tünk. Ezt az időszakot az ember mint közvetítő té­

nyező miatti aggodalom fémjelzi. Az online keresés­

ben a közvetítői rendszerek formájában j e l e n t k e z ő előrehaladás (online keresési segédletek, hardverin- terfészek) tovább mélyítette a tájékoztatási szakem­

berek aggodalmát. Az átmeneti szakasszal foglal­

kozó áttekintések segítenek fogalmat alkotni a hasz­

nálati elvárások, a rendszertervezők törekvései, némely információs szakember túlzott borúlátása és a kritikusok realizmusa közötti ingatag egyensúlyról (221.

Az információs tanácsadás (informalion counsel- ing) a konzultációt és a technikai segítséget kombi­

náló folyamat, amelynek során a tájékoztatási szak­

ember és a használó egyfajta partneri viszony kere­

tében old meg egy tájékoztatási problémát. Az infor­

mációs tanácsadó (a) a konzultáció során megálla­

pítja a kérdés terjedelmét és halárait; (b) megkeresi a válaszadás legmegfelelőbb módjál; (c) segíti a használót, nemcsak az információ keresésében és le­

lőhelyének felkutatásában, hanem felhasználásában is; (d) nyomon követi a folyamatot; (e) szisztema­

tikus értékelő módszerek segítségével felméri a ta­

nácsadó tevékenység minőségét. Az információs ta­

nácsadás koncepciója az 1970-es években lassan fej­

lődön k i , és csak most kap lendületet, mint interak­

tív problémamegoldó megközelítés [231. Az okta­

tásnak mosi a jelenleg k ü l ö n b ö z ő kurzuskon tanított tantárgyakat (interperszonális k o m m u n i k á c i ó , on­

line keresés, referensz és kutatási m ó d s z e r e k ) kell összehoznia.

Az információ szétsugárzása és a hálózatok

Néha nyomon követhetjük egy gondolat útját a kutatástól a gyakorlat területére, vagy ellenkezőleg, a gyakorló szakemberek tapasztalataitól az alkalma­

zott kutatás kísérleti laboratóriumaiig. Nincs ez így az információmegosztáson alapuló hálózatok eseté­

ben. A kutatás egyidejűleg folyik a szociológiában, a tájékoztatástudományban, a k o m m u n i k á c i ó e l m é ­ letben, az antropológiában és más tudományágak­

ban. A forrásmegosztás népszerű gyakorlata sem korlátozódik egyetlen szakmára. Találunk hálózati formációkat az informális csoportokban, az egyesü­

letekben, valamim szervezetközi megállapodásokat is minden ágazatban. Az információs rendszerek és a könyvtári társulások közötti kapcsolatok ma éppúgy elterjedtek, mint a mind többek állal hasz­

nált elektronikus üzeneiközvetítő rendszerek.

Ezen a területen a képzési programok sajátos sze­

repet töltenek be, mert áttekinthetőségei és szinté­

zist hoznak az ellentmondások zűrzavarába. A ter­

m é s z e t t u d o m á n y , a mezőgazdaság vagy az üzlet és

D ó s a , M \ k ö n y v t á r o s o k cs i n f o r m á c i ó s szakemberek..

az ipar világában m u l a i k o z ó információszélsugárzási törekvések k ü l ö n b ö z ő típusai feldolgozására egy sor foglalkozást lehet megtervezni. Az oktatástechnoló­

gia olyan választási lehetőségek összetett világába nőtt bele, amelyek előmozdítják az informális tanu­

lást és a távoktatást [24]. Az iparvállalati környezet­

ben a k o m m u n i k á c i ó s technikát új módon alkalmaz­

zák [25]. Az itt megkívánt tevékenységekre való fel­

készítés elkezdődhet az órákon, a szemináriumi megbeszéléseken vagy egy kutatás keretében is, de igazán csak a munkahelyen szerzett közvetlen ta­

pasztalatok révén teljesedhet ki.

A h a s z n á l ó k képzése

A tájékoztatási szakemberek hozzáállása a hasz­

nálók kiszolgálásához nagyon is változatos, ha nem éppen e l l e n t m o n d ó . A használót — mindenféle in­

formációs szolgáltatás létének értelmét — vizsgálták már az ágazatok, a szakmák és a szervezetek szint­

j é n , illetőleg konkrét információs rendszerekkel kapcsolatban. A lélektanitól a gazdaságin és vezetés tudományin át a jogiig a szempontok széles skáláját érvényesítették az információfelhasználók kutatásá­

ban, az e r e d m é n y e k mégis csalódást okoztak. Sok kritikus egyetértene a Tájékoztatáspolitika Magyar­

országon c. kiadvány megállapításával "...a haszná­

lói igénykutatásnak csak akkor van é r t e l m e , ha az igények és a kielégítésüket célzó szolgáltatások kö­

zötti viszony tisztázott és kielégítően meghatáro­

zott" [26], A használónak tulajdonított motivációk, érdekek és magatartások rendszerint inkább a tájé­

koztatási szakemberek gondolkodását tükrözik, mint az információhasználat valóságos világát.

A használóképzés céljai és módszerei ugyancsak változóban vannak. Ha megpróbálnánk jobban meg­

érteni az egyének információhasználatát — ahe­

lyett, hogy ö n k é n y e s e n a használók sablonjaiba erőltetnénk őket —, talán segíthetnénk az informá­

ciós igény növekedését. A F I D / E T (Federation for Information and Documentation, Education Train- ing Committee) klíringállomása úgy ösztönzi az in­

formációhasználatot, hogy nemcsak referensz- és forrásköz vetítő szolgáltatást nyújt, hanem technikai segítséget is ad. Ilyen megközelítés mellett volt az az UNESCO-értekezlet is, amely megkülönböztette a " h a s z n á l ó k é p z é s t " (user education), a "használó eligazítását" (user orientation) és a "használó segí­

t é s é t " (userassistance)" [27].

Buktatók

A változás lehet kedvező és lehet káros, attól füg­

gően, mennyire átgondoltan vezetik be, ill. valósít­

ják meg. Ha a tanterv hirtelen, drasztikusan válto­

zik, az oktatók, a gyakorlati szakemberek és a hall­

gatók nem értik meg kellőképpen, visszafelé sülhet el. Probléma az információs képzési program külső hatásoktól való függetlensége és a más országokban folyó programokkal való egyeztetés hiányából fakadó elszigeteltség közötti megfelelő egyensúly k i ­ alakítása is. Ma számos kormányközi testület és kor­

mányzatoktól független szervezetközi szervezet hoz létre vitafórumokat, eszmecseréket és ad irány­

elveket, amelyek előmozdítják az együttműködést anélkül, hogy beavatkoznának a belső d ö n t é s e k b e . Az UNESCO-nak a FID-del, az ICA-val és az IFL A- val a tájékoztatástudományi, könyvtári és levéltári képzés területén folytatott munkája jól példázza ezl a megközelítést.

A tájékoztatási dolgozók szakmai felkészítésének megújítása feltételezi a jelenlegi sikerek és kudar­

cok, valamint a tervezéshez fűződő ok-okozati kap­

csolatok objektív áttekintését. A változás lehetséges buktatóinak elkerülésére j ó , ha az oktatók, vezetők és gyakorló szakemberek tekintettel vannak az alábbi és hasonló szempontokra.

A v á l t o z t a t á s é r t e l m e

Az oktatási reformok bevezetésekor elsősorban a gazdasági és a politikai vonatkozásokat szokták át­

gondolni. Mielőtt azonban feltennénk a kérdést:

"van-e rá p é n z ü n k ? " , illetve "jóváhagyja-e az egye­

tem v e z e t é s e ? " , azt kell kérdeznünk, " h o v á is vezet ez a változtatás"? Egy új képzési programot csak az indokol, ha a tájékoztatási szakembereket képessé teszi a hatékonyabb részvételre az országos fejlődésben, és ha ellátja őket mindazokkal az isme­

retekkel és készségekkel, amelyek révén a maguk részéről ők is lehetővé teszik mások bekapcsolódá­

sát és ezáltal életkörülményeik javítását.

A "megfelelő" tanterv

Ma sok ország importál tanterveket, egyes tanfo­

lyamokat, szemináriumokat vagy különféle pedagó­

giai megoldásokat. Milyen kihatásai vannak egy im­

portált tantervnek? A technológiatranszfer gyakor­

latában a "megfelelő" fogalmával gyakran helyette­

sítik a helyzet, az igényszint és az importált techni­

ka, eljárás vagy ismeret lehetséges társadalmi követ­

kezményeinek gondos elemzését. Anélkül, hogy megvizsgálnák, mi az, ami az adott kulturális kör­

nyezetben igazán megfelelő lenne, a tanácsadók át­

meneti és felszínes "gyors megoldást" ajánlanak, vagy túlságosan fejlett, ill. máris elavult információs rendszereket. Az igazán megfelelő tanterv csak a ta­

nácsadók és a helyi szakértők lelkiismeretes közös tervezőmunkájával dolgozható k i .

T M T 3 S . évf. 1988. 4. s í .

ö s s z e t á k o l t tantervek

A könyvtári és informatikai tantervekben az " i n ­ formáció hozzáférése" tárgykört világszerte külön kurzusokba ágyazzák, az információhasználat szin­

tetizáló szempontjait pedig elhanyagolják. Az egyik kurzus tárgya a "referensz", a másiké az "online ke­

r e s é s " , a h a r m a d i k é a "nem könyv alapú informá­

ciószolgáltatások", s az e szakmai funkciók közötti fogalmi és gyakorlati kapcsolatokkal ritkán foglal­

koznak. A sok különálló, d o k u m e n t u m t í p u s o k sze­

rinti kurzus ö n k é n y e s jellegét ellensúlyozandó, néhány program külön szemináriumot kínál az in­

formációhoz való hozzáférés stratégiáiról, amelyek minden környezetben és a hozzáférés bármely esz­

közére alkalmazhatók.

A módszerek és fogalmak közötti egyensúly

Sok programban a készségre orientált kurzusok uralják a tantervet. Az elméleti megközelítést a dok­

tori tanulmányok területének tekintik. Az ilyen egy­

oldalúság nem vértezi fel a hallgatókat az ismeretek t e r m e l é s é n e k és használatának teljes körével kap­

csolatos fogalmakkal, elvekkel és politikákkal. A képzés ugyan nem tudja a hallgató helyett elvégezni a fogalmak és a gyakorlat integrálását, de olyan al­

kalmakat és k ö r ü l m é n y e k e t kell teremtenie, ame­

lyek segíthetnek a hallgatónak integrálni az oktatási ráhatás minden elemét. Meri ha a hallgatóban nem fejlesztjük ki az eszmék szeretetét, a kérdezés és ér­

velés tiszteletét, hogyan emelhetjük a kutatás álta­

lános színvonalát?

Szakmai "szakadékok"

Ahogy a könyvtárosképzési programok külön­

böző országokban tanterveikben egyre inkább a szé­

lesebb információorientációt érvényesítik és a tech­

nikai alkalmazásokról illesztenek be kurzusokat, veszélyes szakadék nyílik a hagyományos és az új előadók között, s ugyanígy azok között, akik ezeket a programokat r é g e b b e n , illetve mostanában végez­

ték el. Ez minden országban és minden tárgykörben jól ismert jelenség, de különösen az egy fejlődő kör­

nyezetben, ahol a változások gyorsak, a tovább­

képzés pedig nem képes minden igényt kielégíteni.

Az innovatív képzési programok nem tudják meg­

akadályozni a területen szükségképpen b e k ö v e t k e z ő oktatási-szakmai avulást. Az oktatás tervezőinek azonban az a dolguk, hogy bevonják a gyakorló szak­

embereket az új programok megtervezésébe, hogy a szakemberek nyílt fórumain és értekezletein meg­

magyarázzák a változtatást a szakmai közösségnek,

s végül, hogy hatékony továbbképzési programokat dolgozzanak k i .

A technológiaigényes hozzáférési eszközökkel kapcsolatos információs tevékenységek — pl. m é ­ diastúdiumok — megkülönböztetett figyelmet érde­

melnek a tervezőktől [28).

Tanítható-e a szakmai etika?

Azt is k é r d e z h e t n é n k , kell-e szakmai etikát taní­

tani. Hogyan lehet ezt a tárgykört körülhatárolni és feldolgozni a szakmai felkészítés keretében: külön kurzusként vagy s z á m o s egyéb kurzusba beleil­

lesztve? Miként kell kezelni: mint a formális oktatás tantárgyát vagy mint nem formális szakmai tapaszta­

latot? A könyvtárügynek mindig volt egy e r ő s , a szakmába belefoglalt viselkedési kódexe, de a szere­

pek differenciálódásával és az új tudományágak megjelenésével a szakmai tevékenységnek ezt a d i ­ menzióját egyik képzési forma keretében sem könnyű tárgyalni. Ez a nehézség azonban önmagá­

ban is csapda. A személyiség v é d e l m e , a titkosság, a szellemi alkotás tulajdonjoga, a számítógépes infor­

mációhoz való egyenlő hozzáférés és egy sor egyéb probléma újra a felszínre hozta a szakmai etika iránti igényt. Az alternatívák ma túlságosan nyitot­

tak, a döntések túlságosan összetettek. A t u d o m á n y nem engedi meg az értékítéleteket; a szakma igényli őket. Súlyos felelősséggel jár az információnak mint hatalmi tényezőnek a kezelése.

összefoglalás

Bár példaképpen egy konkrét képzési programot ismertettünk, ennek jellemző vonása mégis számos megközelítés kombinálása a képzés több szintjén és különböző m ó d o k o n , beleértve a formális kurzuso­

kat, s z e m i n á r i u m o k a t , a kutatást, a gyakorlati m u n k á t , az információs politikák elemzését és a szakmai gyakorlaton való részvételt. Célunk az volt, hogy általánosítsuk ennek a képzési program­

nak a tapasztalatait és a mögötte rejlő megfontoláso­

kat, mintsem hogy esettanulmányt készítsünk.

Hogy gondolkodásunkat az elmélet és az infor­

mációs politika keretei felé irányítsuk, áttekintettük a szakma fogalmát, az átfogó szakmai felkészítés és az oktatás közötti különbséget, és a szakember " k é ­ pessé tevő funkcióját" mint az információs munka különböző ágazatainak közös célját. A z oktatási re­

formokhoz vezető megfontolásokat tárgyaló rész a figyelmet az átalakulás hét kérdésére irányította, amelyek új tantárgyakat és oktatási módszereket igé­

nyelnek. Ezeknek és sok más kérdésnek teljes arc-

Dos a, V I . : A k ö n y v t á r o s o k és i n f o r m á c i ó s szakemberek..

vonalán az átalakulás ütemét és intenzitását az a sür­

gető igény hajija, amelyet minden információs szakma érez, hogy "jobb" rendszereket és szolgálta­

tásokat kell kifejleszteniük a használók számára. A z oktatók problémája az, hogy nehéz meghatározni, m i t i s j e l e n t a " j o b b " .

Az információs rendszerek és szolgáltatások "jó­

ságát" minden országban a gazdasági, politikai és kulturális környezet követelményeire alapozva lehet megállapítani. A nemzetközi együttműködési programok - a tapasztalatok kicserélése révén - nagy segítséget adhatnak. Ezzel kapcsolatban a kö­

vetkező gondolatok érdemelnek megfontolást.

I , Az információátvitelben jelentkező technoló­

giai változás gyakran okoz változásokat a tantervek­

ben és a továbbképzési programokban, de az új tech­

nikai ismeretek és készségek megszerzése nem lehet a szakmai felkészítés elsődleges célja.

2. Az oktatási innovációk tervezése, valamint a prioritások és stratégiák meghatározása a leghatéko­

nyabban az oktatók, gyakorlati szakemberek, dön­

téshozók és kutatók e g y ü t t m ű k ö d é s e által valósul­

hat meg, a hallgatók észrevételeinek figyelembevé­

telével. Mindegyik csoportnak sajátos hozzáadniva- lója van a közös m u n k á h o z .

3. Bár tudjuk, hogy az oktatási-képzési célok minden országban kulturálisan meghatározottak, a szakma különböző ágazatai programjainak össze­

hangolásához lényeges a nemzetközi és regionális e g y ü t t m ű k ö d é s .

4. Azoknak, akik megtervezik és valóra váltják a változtatásokat a képzésben, merész j ö v ő k é p r e , egyben a hagyományok tiszteletére van szükségük, továbbá arra a képességre, hogy a szakmai, oktatási és kulturális különbségek szót tudjanak érteni egymással.

Irodalom

111 W I L S O N , P.: Secondhand knowledge. an inquiry inlo cognitive auihoriiy. = Coniribulion in Librarianship and Information Science. 44. sz Westpon. C T , Greenwood Press. 198J.

|2] S A R A C E V I C , T.: Information science educaiion in the I980's? = Information Managemeni in ihc Eighiics. Pro- ceedingsof the Annual Conference of the American Soci- ety for Information Science. Chicago, 1977. White Plains, N . Y . , Knowledge Indusiry Publ., Inc.. 1977. p. 22.

[31 BOBINSKY. C S. (ed.): Current and future trends in library and informáljon science education. = Library Trends. 34. köt. 4. sz. 1986. p. 535 - 788.

141 D A V I S . D. G . - P H Y L L I S , D . (eds.): Hisiory of library and information science education. = Library Trends. 34.

köt. 3.sz. 1986. p . 3 6 7 - 5 3 1 .

151 H O L L E Y . E. G.: One hundred years of progress: the growlh and development o f library education. = A L A Ycarbook of Library and Information Services, 1986.

P A R E N T . R. H. (ed ) . Chicago, A L A . 1986. p. 22-28.

16) S U L L I V A N . P.: A L A and library educaiion: a century of changing roles. actors. shifting scenes and plols. = Jour­

nal of Educaiion for Library and Information Science. 26.

köt. 1986. p. 1 4 3 - 1 5 3 .

[7] D O S A . M . L : Environmental informationsystems. = In­

formation for Economic Planntng and Development for the African Region. Proceedings o f a Seminar, Accra, G h á n a . 1978. Juty. K I S I E D U . C. O. (ed ) . University of G h á n a . 1980. p. 7 6 - 8 8 .

(81 Educational planning in the context of current develop­

ment problems. an IIEP Seminar, Paris, 1983 Ott.. Paris.

UNESCO. International Instituie for Educational Plan­

ning. I . köt. 1984.

19) A library and i n í o r m a i i o n science research agenda for ihe I980s: (Inal repori. Santa Monica. CA, Cuadra Associates.

Inc. 1982.

[101 W E S L E Y - T A N A S K O V I C , 1.: Guidelines in national i n ­ formation policy: scope. formulation and implementation Paris, UNESCO. 1985.

[ I I ) Education for librarianship at the grassroots levél. = Pro­

ceedings o f the 50th General Conference o f I F L A . Nai­

robi. 1984. The Hague. I F L A , 1985.

[12] K I D D . R. - C O L L E T T A . N . (eds.): Tradition for deve- lopmeni: indigenous struclures and folk média in non- formal education. Bonn, G e r m á n Foundation for Interna­

tional Development and International Council for Aduit Education, 1980.

[131 L Y T L E , R. H.: Information resource managemeni:

1981 — 1986. = Annual Review of Information Science and Technology, 21. köt. 1986. p. 3 0 9 - 3 3 6 .

[14) G R I F F 1 T H 5 . J. M . - K I N G , D. W.: N e * directions in library and information science education While Plains.

N . Y . , American Society for Information Science. 1986.

1151 B O W E N , H. R . - S C H U S T E R . J. H . : American profes- sors: a national resource imperilled. New York. Oxford University Press. 1986.

1161 Involvemeni in learning: realizing the potential of A m c - rica's higher education. Washington. D. C , National l u ­ s t á m é of Educaiion. 1984.

(17) G U I L E . B. R. (ed.): Information technologies and social transformation. Washington. D. C . National Acadcmy Press, 1985.

(18) COOK, M . : Guidelines on curriculum development in i n ­ formation technology for librarians. documentalists and archivists. Paris, UNESCO. 1986

1191 S H A R I F . M . N . : Measurement of technology for national development. = Technological Forccasting and Social Change, 1986. 29. sz. p. 1 1 9 - 1 7 1 .

[201 H E 1 M , K. M . : National information policy and a mandale for oversight by the information professions. = Govern­

ment Publications Review, !3. köt. 1. sz. 1986. p, 2 1 - 3 7 . [21) Ua., m i n t a 10.

[22] V 1 G I L , P, J,: The software interface. = Annual Review o f Information Science and Technology. 21. köl. 1986. p.

6 3 - 8 6 .

[231 DOSA, M . L - H O L T . D.: Information counseling and policies. = The Reference Librarian ( n y o m d á b a n ) .

T M T 35. éW. 1988. 4. sz.

[24] P O L C Y N . K. A . : The role ofcommunicaiion saielliies in educaiion and iraining: Ihe I990s. = Programmed Learn- mg and Technology Review. 18. köt. 4. sz. 1981. p.

2 3 0 - 2 4 4 .

[251 S U L L 1 V A N . C. H . : Planning for information networks.

= Sloan Management Review. 18. kot. 2. sz. 1987. p.

3 9 - 4 4 .

126] Information Policy in Hungary in the Context o f Introduc- ing Up-to-daie Technlogy and Developing International Cooperation. Seminar. organized by UNESCO, Budapest.

16 — 18 June 1986, Final Report. Budapest, National Tech- nical Information Centre and Library and Computer and A u t o m a t i o n institute o f the H u n g á r i á n Academy of Sci­

ences. 1986. p. 7

[271 SENE. H.: The teaching of user studies as a subject for the preparation o f libtarians. documentalists. archivists and other information specialists. = International Sympo- sium on H a r m o n i z á l j o n of Educaiion and Training Pro- grammes in Information Science. Librarianship and A r ­ chivál Studies. Paris, 8 - 1 2 October 1984. Paris, UNESCO. 1984.

[28] E L Y . D. P . - S T O N E . C . W.: Media studies. = Internatio- nalizing Library and Information Science Education.

H A R V E Y , J. F . - C A R R O L L . F. L . (eds.) West pori.

C T . Greenwood Press. 1987. p. 291 - 3 1 7 .

Fordította: Mándy Gábor

DOSA, M.: A könyvtárosok és információs szakemberek felkészítéséről egy amerikai megközelítésben

A szerző állal használt "felkészítés" fogalom a formális képzésen lút magában foglalja az attitűdök, normák és orientációk kialakítását és a szakmai ta­

pasztalatok befogadását. Az információs ágazatok (könyvtárügy, tájékoztatásügy, levéltárügy) közös céljának az emberi fejlődés lehetőségeinek javítására

"képessé t e v ő " funkciót, a szakmai felkészítés céljá­

nak pedig e funkció kifejlesztését tekinti. A Syracuse-i Egyetem példáján mutatja be a tantervi reformok előkészítésével és szervezésével kapcso­

latos problémákat, többek között kitérve a lehet­

séges buktatókra, s az elméleti és gyakorlati képzés helyes arányának kérdésére.

DOSA, M.: Somé issues pertaining to the preparation of librarians and information professionals: An American approach

The concept "preparation" used by ihe author in- cludes, in addilion lo formai training, issues Üke forming o f attíludes, norms and orienlations, and the acceptance of Professional experiences. The common goal of ihe different branches of informa­

tion activities (libraries, information services, ar- chives) is to provide candidates with functions

"enabling" them to improve the possibililies o f h u m á n development while the goal of Professional training is to develop ihese functions. The problems associated with the preparation and organization of curriculum reforms are shown ihrough the example of the Syracuse University, concerning alsó the possible pitfalls and the question of proper propor- lion of theoretical and practical training.

• • •

/TQTTTA, M . ; rioflxo/j, K o ö y t i e H H i o 6 n 6 j i n O T e K a p e i í H HHIpOpMaUHOHHblX paÖOTHHKOB B A f H e p H K e

B n o n í i T H e , , n o j i r o T O B K a " a B T O p , r i a p a a y c t p o p -

MaJihHbiM o6yieHneM, BKJiioiacT Taicace rbopMHpo-

R a m i e HOpM H o p n e H T H p o B K y H a n p a K T i r q e c K y i o n o j r r O T O B K y , O ő m e ö ueJibio H H cb o p M a mi oHHbix O T - p a c i e ü (öiiS^HOTeKOBejteHHa, H H t b o p M a m i H , a p x H B -

DOSA. M.: Überdie Vorbereitung der Bibliotliekare und Iiiformationsfachletiie in amerikanischer Annáhentng

Der von dem Verfasser gebrauchte Begriff "Vor- bereitung" eniháll ausser der formalen Bildung díe Ausgesialiung der A n i i ü d e , Normen und Orienia- lionen sowie die Aufnahme der Berufserfahrungen.

Dosa, M . : A k ö n y v t á r o s o k és i n f o r m á c i ó s szakemberek..

w o r o a e . i a ) a B T o p c ^ H T a e x p a 3 B H T n e y M e m i a BJiiraTb n a i e ^ O B e i e c K o e p a 3 B H T n e , a ite;ib n p o c p e c c H O - H a ^ b H O Ü n o a r O T O B K H BÜHUT B npHMerieHHH H a K o n - fleHHbix 3 H a H n í i . Ha n p n « e p e C H p a K y 3 C K o r o V H H - B e p c H T e T a p a c K p b i B a e T n p o ö j i e M b i , CBH3aHHbie c nojj.ro T O B K O Í Í H n p o B e a e m i e M p e d p o p i * y n e ö ü b i x n p o r p a M M , B T O M imne V K a 3 b i B a e T H a B O 3 M O J K H b i e 3 a K a u b n i K H , p a c c i n a T p H B a e T B o n p o c n p a B H J i b H o ö n p o n o p m i H T e o p e T H ^ e c K O r o H n p a K T H t i e c K o r o o6y-

Als gemeinsames Ziel der Informálionszweige (Bi­

bi ioihekswesen, Inforniationswesen, Archivswe- sen) belrachlei er die zur Besserung der Möglich- keiten der menschlichen Entwicklung befahigende Funklion, und als Zweck der beruflichen Vorberei- lung belrachlei er die Enlfaltung dieser Funklion.

An deni Beispiel der Universital Syracuse sielli er die mii der Vorbereiiung un Organisierung der Re­

formén des Unterrichtsplans verbundenen Prob- leme dar, unler anderem auf die möglichen Hinder- nisse und auf die Frage des richtigen Verhálinisses der theorelischen und praktischen Bildung eingehend.

K í n a i t u d o m á n y o s - m ű s z a k i f o l y ó i r a t o k t ö m ö r í t e t t angol v á l t o z a t a A londoni Scientific Information Consultants (Ltd) cég egy sor kínai tudományos-műszaki folyóirat tömörített angol nyelvű változatának megjelen­

tetését tervezi, az eredeti lapok periodicitását megtartva. A tartalomjegyzéken és a tömörítéseken kívül közlik a cikkek bibliográfiai hivatkozásait, ábráit és táblázatait is. A kínai szakfolyóiratok tartalomjegyzékeinek fordításait külön is kiadják.

A tömörített változatok a Condensed English Versions sorozatban jelennek meg. Néhány cím: Acta Metállurgica Sinica; Polymer Communications — China; Journal of Electronics — China; Chinese Journal of Acoustics; Journal of Engineering Thermophysics — China; Acta Optica Sínica; Journal of Infrared Research — China; Acta Biochimica et Biophysica Sinica; Acta Aeronautica et Astronautica Sinica; Chinese Journal of Space Science; Earthquake and Vibra- tion Engineering - China; China Civil Engineering Journal; Numerical Mathe- matics Journal of the Chinese Universities; Acta Mathematica Sinica; Journal of Computer Science & Technology; Acta Pharmacologica Sinica; Journal of Nuclear & Radiochemistry.

A tartalomjegyzék-fordítások címe: China Journal Contents. Három sorozata a matematikai, kémiai, fizikai és geológiai; a műszaki; valamint az orvostudo­

mányi, biológiai és gyógyszerészeti folyóiratok tartalmát ismerteti.

/Science Reference and Information Service, S R I S N E W S , 1986. 40. sz. p. 4-5./

(Mándy Gábor)