Hozzászólás a "Gondolatok a bűnözés statisztikai méréséről" című cikkhez

HOZZÁSZÓLÁS

A ,,GONDOLATOK A BÚNÖZÉS STATISZTIKAI MÉRÉSÉRÖL" CíMű CIKKHEZ

DR. MILTÉNYI KÁROLY

A legutóbbi években, a társadalomstatisztika többi ágához hasonlóan, a bűnügyi statisztika iránti érdeklődés is megnövekedett. Ez részben azzal a társadalomtudományokban általában tapasztalható szemléletváltozással van összefüggésben, melyet a korábbi deduktív, spekulatív jellegű megközelítési móddal szemben az empirikus irányzat elterjedése jelentett a kríminológz'ában (a bűnözés oksági összefüggéseinek vizsgálatánál) és a kriminalisztikában (a nyomozás technikájában és módszertanában). Ezen, valamint az adatok köré- nek mind szélesebb körű nyilvánossá válásán kívül, a bűnügyi statisztika fej — lődéséhez hozzájárult az a körülmény is, hogy míg közel 100 esztendőn keresztül ez a statisztikai ágazat csaknem kizárólag a jogerősen elítéltek adataira kor- látozódott, addig 1964—ben megindult egy kriminológiai és kriminalisztikai igényű rendőri—ügyészi statisztikai adatgyűjtés és feldolgozás. Ez természetesen felvetette a bírói statisztika, illetve az új rendőri-ügyészi statisztika mutatóinak egymáshoz való viszonyát, az egyes mutatók felhasználási, értelmezési lehető—

ségeinek kérdéseit. Az ezzel kapcsolatos vitáknak gyakorlati jelentőségét fokoz—

ta az a körülmény, hogy az érdekelt főhatóságok vezetőinek egyetértése alapján 1968 őszén munkabizottság1 alakult az egységes bűnügyi statisztikai rendszer lehetőségének vizsgálatára és ezzel kapcsolatos javaslatok kidolgozására.

Mindezek alapján dr. Borsi Zoltánnak a Statisztikai Szemle 1968. évi 12.

számában megjelent ezzel kapcsolatos tanulmányát figyelemre méltónak és időszerűnek tartom. A tanulmány, áttekintve a bűnözés statisztikai mérésére kialakult különböző módszereket, kritikailag elemzi az egyes mutatószámok (például az elítéltek számának, a megindított nyomozások számának, az ún.

egyeztetett módszerrel kialakított vegyes jellegű mutatószámnak) fogyatékos—

ságait, és javaslatot tesz arra, hogy a bűnözés alakulásának alapvető jellemzé—

sére az ismert bűnelkövetők, illetve az ismert bűncselekmények ügyészi minő-

sítésén alapuló adatait használják fel.

Egyetértek szerzőnek azzal az álláspontjával, mely szerint az eddig csak—

nem kizárólagos jelleggel használt bűnügyi statisztikai mutatószám, az elítéltek

száma, csak a bűnözés, illetve a bűnelkövetők egy szűk, szelektált részét tar—

1 A bizottságban az Igazságügyminisztérium, a Legfőbb ügyészség, a Belügyminisztérium, a. Központi Sta.

tisztikai Hivatal, az Országos Kriminalisztikai Intézet és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam— és Jogtudo- mányi karának képviselői vesznek részt.

DR. MILTÉNYI: A BÚNÖZÉS STATISZTIKAI MERÉSE 299

talmazta. Ugyanígy egyet lehet érteni általában a többi mutatószámmal kapcsolatban tett kritikai megjegyzéseivel is. Ugy tűnik azonban, hogy szerző kritikai szemlélete nem érvényesül maradéktalanul az általa javasolt mutató- számok (az ügyészi minősítés alapján megállapított bűnelkövetők száma, illetve ismertté vált bűntettek száma) tárgyalásánál. Véleményem szerint ugyanis egyrészt e mutatószámok értékét is bizonyos mértékig korlátozza azoknak a tényezőknek egy része, amelyek a többi mutatószámmal kapcsolat—

ban is felmerülnek. (Jóllehet kétségtelen, hogy a zavaró hatás egyes tényezők—

nél az ügyészi szakban kisebb, mint a bírói szakban; így például a cselekmény elkövetése és az ügyészi minősítés közötti időtartam nyilvánvalóan rövidebb, mint az elkövetés és a bírói ítélet között eltelt idő.) Másrészt e mutatószámokkal kapcsolatban jelentkezik néhány olyan speciális meggondolás, amelyekre szerző egyáltalán nem, vagy — véleményem szerint —— nem kellő súllyal tér ki. Ezek a következők.

a) A mutatószámok alapja az ügyészi minősítés, mely a bíróság elé kerülő elkövetőknél nem tekinthető véglegesnek. A különbség nem csupán elvi jelen- tőségű, hanem statisztikailag is szignifikáns: az elmúlt évek gyakorlatában a felnőtt korú közvádas vádlottak 8— 10 százalékánál felmentéssel, illetve meg- szüntetéssel végződött a bírói eljárás. Véleményem szerint a bűnügyi statisz—

tika nem ignorálhatja azt a tényt, hogy jogrendünkben a bűntett és a bűntettes megállapítása végső soron a bíróság feladata; ennek megfelelően az ügyészi állásfoglalás és a jogerős bírói ítélet közötti eltérések esetében a statisztikai számbavételt az utóbbira kell alapítanunk. ,

b) Nem tartalmazzák e mutatószámok a magánvádas bűntetteket, illetve elkövetőket, akik a bírósági elitélték 10— 12 százalékát teszik ki. Nem tudok egyetérteni azzal a felfogással, hogy hatályos büntetőjogunktól eltérően a bíróság által jogerősen elítéltek e részét a bűnügyi statisztikában ne tekintsük bűnelkövetőknek, csak azért, mert különböző, nagyrészt eljárásjogi meg—

gondolások alapján ezeknek felelősségrevonását a bíróság általában közvet—

lenül, a rendőrség, illetve az ügyészség közreműködése nélkül végzi. A magán—

vádas bűntettek figyelmen kívül hagyása egyébként véleményem szerint nincs összhangban szerző alapkoncepciójával sem, még akkor sem, ha elfogadjuk azt a — szerintem vitatható —— véleményét, hogy a magánvádas ügyeket cél- szerű lenne társadalmi bíróságok elé utalni. Szerző ugyanis más vonatkozásban éppen azért kívánja előtérbe helyezni az ügyészségi adatokat a bíróságiakkal szemben, mert az ügyészségek a bűntettek, illetve bűnelkövetők egy részét nem bírói útra terelik (például társadalmi bíróságokhoz). Szerzőnek a magánvádas bűntettek mellőzésére vonatkozó álláspontja tehát — azon kívül, hogy hatályos büntetőjogunkkal ellentétes —— következetlennek tűnik azzal a — véleményem szerint indokolt — nézetével szemben is, hogy a bűnözés megfigyelését azért is kell az eddiginél szélesebb körben végezni, mert a felelősségrevonás egyre nagyobb hányada történik a bírói út mellőzésével.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a fenti megjegyzések nem arra irányulnak, hogy a szerző által javasolt mutatószámoknak a bűnügyi statisztikában való ——

nézetem szerint is helyes és szükséges — alkalmazását gátolják. E kritikai észre—

vételek csupán nyomatékot kívánnak adni annak a szerző által is hangsúlyozott felismerésnek, hogy a büntetőeljárás különböző fázisaihoz tapadó számba- vételi módszereket együttesen kell alkalmazni ahhoz, hogy a bűnözés társa- dalmi jelenségét a statisztika eszközeivel megközelítsük, és hogy ebben a meg—

közelítésben privilegizált pozíciót egy mutatószám részére sem biztosíthatunk.

300 DR. mmm KÁROLY

Végül néhány megjegyzést szeretnék tenni a tanulmánynak a bűnügyi statisztika történelmi előzményeivel kapcsolatban tett következő megállapí—

tásaira:

,,a) a bűnügyi statisztikában főleg a felszabadulás előtt, de még azt köve-,- tően is több mint 10 esztendeig egyrészt az ún. ,ügy— és tevékenységi' szemlélet uralkodott, másrészt a bűnözés kifejezése azonosult a jogerősen elítéltekre vonatkozó adatok ismertetésével;

b) a statisztikai számbavétel egyik központi kérdése az igazságszolgáltató

nyomozáselrendelések száma stb. útján); **

c) a későbbi évek jogfelfogásának változása meghatározta a bűnügyi statisztika tartalmának alakulását is."

Úgy tűnik, hogy az a) pontban foglaltak első fele (az ügy— és tevékenységi szemlélet domináló jellegére vonatkozó megállapítás), valamint a b) pont első- sorban a rendőri-ügyészi statisztikára vonatkozik, míg az a) pont alatti mondat második része (a bűnözésnek az elítéltek adatai alapján történő vizsgálata) érinti a bírósági statisztikát. Annak elismerése mellett, hogy a bírósági adatokra alapított vizsgálódás korlátozott jellegű volt, hangsúlyozni szeretném ezen vizsgálatok kriminológiai értékét, különös tekintettel a közismerten gazdag magyar kríminálstatisztikai irodalomra (például Földes Béla, Hacker Ervin, Pálosz' Ervin, Auer György, Szabó Béla művei; nem említve alegújabbkori, a szo—

oialísta társadalmi átalakulást és jogfejlődést is visszatükröző, nagyrészt az utóbbi 10 évben megjelent ilyen irányú publikációkat).

A c ) pontban foglalt megállapítás teljes igazságának elismerése mellett csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy annak igazságérvénye nem csupán a múltra, hanem a jelenre, sőt szükségképpen a jövőre is vonatkozik.

A hatályos büntetőjogi alapon álló és az aktuális joggyakorlat eredményeit feltüntető bűnügyi statisztikát kétségkívül befolyásolja a jogfelfogás változása.

A jogfelfogás és a joggyakorlat változásának hatása természetesen a büntető—- eljárás minden fázisában érvényesül; a rendőri—ügyészi tevékenységben általáe ban közvetlenebbül és gyorsabban, míg a bírói ítélkezésben inkább közvetve, esetleg bizonyos fáziseltolódással. Ez a fáziseltólódás a magyarázata annak a jelenségnek —- melyre szerző is utal —— , hogy a joggyakorlat gyors változásai, illetve cezurái (például amnesztia) esetén — minthogy ennek hatásai eltérő időszakban jelentkeznek a nyomozati, illetve bírói eljárás során — a rendőri—

ügyészi, illetve bírói adatok nemcsak terjedelmükben, hanem -—- átmenetileg ——

tendenciájukban is eltérhetnek egymástól. A bűnügyi statisztika egységesítése sokat tehet az ebből eredő félreértések eloszlatásában, de —— véleményem sze- rint — magát a jelenséget nem szünteti meg, annak jövőbeli előfordulási le—

hetőségét nem zárja ki.

PESIOME

Asrop smcxasmeaer cson sameuannz no nosony onvönuxosannoi'i s nexaöprKOM HO- Mepe mvpuana LUmamucmwcau Cerle sa 1968 ron, cra'rbu, Hanucannoi'i Bonmanwu Bopzuu.

OH comacen c smsonom Bopum omocmenbno Toro, s'ro Tpannuuonanbso ncnonssyenmü B cra'mcmxe npasocvnnz noxasarenb ,,naunue 06 ocymnennux nuuax" oxaa'rbmae'r TOJleO, YSKYIO, cenemnposannwo aacrs yronosnbix npec'rvnneuuü u, coorse'rcrsesso, Jimi, cosep- musumx YFOJIOBHble npecrvnnennn. Onnaxo, npennaraemuü Eopmu noeuü noxasa'rene (uncno npecwnnuxos H, coorsercreenuo, npecrvnnennü, VCTaHOBJleHl—Iblx Ha ocnosamm Ksanmpuxa-

A BÚNÖZES STATISZTIKAI MERESE

301

nuü npoxypopa), comacno peuenaenrv, — Tome ne csoőoneu OT HEKOTOPHX HBIIOCTaTKOB Hpoxvpopcrcan Keanmpnxauna nen, nocwnammnx B cyn, He neme-m;! oxousa'renbnoü (npn—

mepuo 10% OÖBHHeHHbIX ocsoőomnae'rcn cvnom). C upvroü CTOpOHbI aena, Boasuxaioume B peaynmare uacmmx oőennenuü, pasőnpaiorcn Henocpezicreenno cynom 6e3 yuacmn npoxy—

popa, Tax liro crarucmxa, ncxonaman 143 manner/[Karma npoxvpopa, ux ne oxsamsana Öbl.

Hpuunmas BO suumanne em cooőpamesmi peuensem' Bucxaausaer menne, !n'o e cra- mcruxe yronoeublx npecrvnnenuü cosmecmo Hano npnmeumb meroau vue-ra, censannme c pasnmnumn (baSHCaMl/I npecnenosaum yronoenbxx npecrvnnennü.

B saKmouuTeanoü uacm aBTOp nenaer necxonbxo sameaannii K omenbnbm BbIBOIIaM oőcymaammeüca CTaTbH omocmenbno pesvnbra'ros, nocrnmvrux 110 cux nop Benrepcxoü cramcrnxo ü npasocvans.

8 UMMARY

The author is commenting on the article written by Zoltán Borsz' and published in the Ne. 12. 1968. of the Statistz'cal Review. He agrees on the statement of Borsi according to Which the "the data of convicts" generally used by judicial statistics do not cover but a restrectcd, selected part of crime resp. offenders. The new statistical indicator suggested by Borsi (the num- ber of offenders resp. criminal acts stated after the gualification of the attorney) nevertheless still is not free — according to the author — of certain deficiencies. The attorney's gualification can not be taken for definite in the cases brought to trial (about ten per cent of defendants is acguitted). Further the crimes in civil proceeding are tried directly by the court, without the intervention of the attorney, on the basis of the claim of the complainant. Thus, statistics based op the stand of the attorney do not contain them. Taking into account the above-mentioned the author opines that methods joined to the different phases of the criminal procedure should be used together in criminal statistics.

_, Finally the author makes some remarks on some statements made on the results of the Hungarian criminal-statistics by the article under guestion.