STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 431
Az ENSZ, az Európai Gazdasági Bizottság és a Svéd Statisztikai Hivatal kiadványt tett közzé az eu- rópai és az észak-amerikai nőkkel és férfiakkal kap- csolatos válogatott mutatószámokról. Az ENSZ to- vábbra is érdeklődést mutat a kérdés iránt és az erre vonatkozó 1995. évi jelentésében különös figyelmet kapott a nemek szerinti egyenlőtlenség mérése. Ezen túlmenően a világ női lakosságával foglalkozó spe- ciális kiadványban összefoglalták azokat a trendeket és országstatisztikákat, amelyek a női munka mun- kaerőforrásban játszott szerepével kapcsolatosak.
A nemek szerinti adatok elérhetőségével kap- csolatban megállapítható, hogy a korai fejlődési pe- riódusokban a nők termeléshez való hozzájárulása nem volt mérhető a megfelelő információk hiánya miatt. Következésképpen a nemek szerint csoporto- sított adatok és statisztikák gyűjtésével és bemutatá- sával kapcsolatos irodalom nagy része aszimmetriára mutatott rá a nők adatainak kihagyása miatt.
A nemek szerint csoportosított statisztika előál- lításának célja a mindkét nemmel és nem csak a nőkkel kapcsolatos statisztika tökéletesítése.
A mezőgazdasági összeírások nemek szerint felbontott adatai vonatkozásában megfigyelhető problémák: a) A nemzetközi szervezetek adatgyűjté- si programjaikban, ajánlásaikban és évkönyveikben nem eléggé hangsúlyozzák a nemek szempontjából érzékeny kérdéseket. b) Néhány fejlődő országban, ha a meglevő jogi, kulturális fogalmak nem egyez- nek meg az elfogadott definíciókkal, ez statisztikai szempontból problémát okozhat. c) A legtöbb fejlő- dő országban a hivatalos statisztikai adatgyűjtés so- rán nem fordítanak elég figyelmet a nemek szem- pontjából érzékeny kérdésekre. d) A nemekkel kap- csolatos aszimmetria csökkentése érdekében tett múltbeli erőfeszítések nem elégségesek.
A vázolt problémákkal kapcsolatban a szerző a fejlődő országok vonatkozásában részletesen meg- vizsgálja a mezőgazdasági összeírások nemekkel kap- csolatos érzékeny kérdéseit és az aszimmetria csök- kentésének lehetőségeit. Ennek során rámutat a nem- zetközi szervezetek módszertani dokumentációjának és ajánlásainak hiányára, majd ismerteti a fogalmak- hoz, definíciókhoz, adatgyűjtéshez és táblakészítéshez kapcsolódó problémákat. Végül javaslatokat tesz a nemek aszimmetriájának mérséklésére és felszámolá- sára az összeírás egyes szakaszaiban. Megállapítható, hogy a legtöbb múltbeli mezőgazdasági statisztikai összeírásnál a fejlődő országokban a nemekkel kap- csolatos kérdéseket, valamint az adatgyűjtési és a tájé- koztatási fázisokkal való összefüggéseiket nem vették megfelelő mértékben figyelembe.
A mezőgazdasági összeírásoknál használt fogal- maknak és definícióknak semlegeseknek kell lenniük a
nemek vonatkozásában. A földtulajdonos személyé- nek, a háztartás fejének egyértelműen férfinek vagy nőnek kell lennie függetlenül a kortól és a jövedelem- től. A nemzetközi ajánlások szerint a dolgozó személy definíciójának meg kell felelnie az ILO jelenlegi útmu- tatásainak. Különösen a segítő családtag fogalma je- lent problémát a női munkaerő esetében, s erre a jövő- beli mezőgazdasági összeírásoknál különös figyelmet kell fordítani. E fogalom helytelen használata ugyanis nemcsak nemek szerinti aszimmetriát eredményez, ha- nem torzítja az adatokat is oly módon, hogy túlbecsli a nem fizetett női munkaerőt, a lehetséges női birtoko- sok számát pedig alulbecsli.
A mezőgazdasági birtok működhet elkülönülő földtulajdonnal vagy anélkül, és a minimális föld- méret regisztrálandó a mezőgazdasági összeírások során. Fontos a nők mezőgazdasági termeléshez való hozzájárulásának kimutatása, mert a női hozzájárulás nagyobb lehet a föld nélküli birtokon és az olyan bir- tokokon, amelyek a minimális szint alatt vannak.
A statisztikai szakképzés hatékonyságát fokozni kell a nemek szerinti aszimmetria csökkentése céljá- ból oly módon, hogy nagyobb figyelmet kell fordíta- ni az olyan definíciókra, mint a háztartás feje, a bir- tokos, a birtok és a mezőgazdasági dolgozó. A me- zőgazdasági összeírások minden szakaszában ösztö- nözni kell a női személyzet részvételét számlálóbiz- tosként, ellenőrként, kódolóként.
A táblák nemek szerinti bontásának rendelke- zésre kell állnia az alapvető mezőgazdasági válto- zókra a felhasználói igények szerint.
Mindazonáltal a nemek szerinti statisztikai kér- désekkel kapcsolatban a mezőgazdasági összeírások során a fejlődő országokban még további módszer- tani kutatásra van szükség.
(Ism.: Balogh András)
SÖNDERMANN, M.:
A KULTURÁLIS ÁGAZATOK ÉS A FOGLALKOZTATÁS EURÓPÁBAN (Cultural industries and employment in Europe.) – Cities and Regions, 2001. 2. sz. 11–22. p.
Úgy tűnik, hogy a kultúra és a média napjaink- ban kulcságazatokká váltak és egyre több embernek adnak munkát a jövőben. A művészet, a formaterve- zés, a multimédia, a zene és a digitalizáció, az iroda- lom és az internet divatszavak ebben a szövegkör- nyezetben.
A kulturális ágazatok és ezek munkaerőpiaca azonban nem tartoznak a legfontosabbak közé sem a
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 432
politikai dokumentumokban, sem a stratégiai prog- ramokban. Ez azért is meglepő, mert a kultúrának és a médiának jelentős és növekvő fontosságú gazdasá- gi és munkaerő-piaci szerepe van. Az Európai Unió Társadalmi Ügyek Főigazgatóságának 2001-ben publikált adatai szerint a kulturális szektor foglal- koztatási és gazdasági növekedése meghaladta az át- lagot. Több mint 7 millió ember dolgozik az EU ma- gán- és közösségi alapítású kulturális szektorában. A főigazgatóság közgazdászainak és munkaerő-piaci kutatóinak becslése szerint, a kisvállalkozásokat is beleértve a foglalkoztatottak teljes létszáma mintegy 12,4 millió fő.
Ha a kulturális szektor a médiával és a tele- kommunikációval ilyen figyelemre méltó eredmé- nyeket képes elérni, akkor úgy tűnik, nincs szükség speciális kulturális és gazdasági politikára. A kultu- rális ágazat alkotóművészei és más foglalkoztatottjai képesek megélhetésüket és munkájukat biztosítani e fellendülő szektorban. A növekedés hosszú távon is fenntartható, mivel a közgazdászok becslései szerint további 9,6 millió foglalkoztatott vonható be a kultu- rális szektorba.
A gazdaságban és a foglalkoztatottságban ját- szott figyelemre méltó szerepe ellenére a kulturális szektor mind a mai napig nem volt képes a nemzeti és az EU-beli döntéshozók figyelmének felkeltésére.
Jól ismert tény, hogy a kulturális szektor igen össze- tett. Mégis van néhány eszköz a kultúra és a művé- szetek támogatására. A művészek, a kultúra döntés- hozói és szakemberei közül számosan úgy gondol- ják, hogy a művészetek és a kultúra helyzete nem igényel empirikus elemzést. A művészek viszont nem akarnak művészeti munkaköröket létrehozni, de a művészetükből akarnak megélni. A művészeti stú- diók, a galériák, a művészeti egyesületek és a múze- umok, a zenekarok, a hangstúdiók, a zeneiskolák, az operaházak, az előadóművészek, a mozik, a tévé- és médiatársaságok már kifejlesztették átfogó hálózatu- kat Európa minden régiójában.
Mindenki, aki ebben a széles értelemben vett kulturális piacon dolgozik már hozzászokott a kultú- ra és a művészetek kettős jellemzőjéhez. A művésze- ti munkák és a kulturális szolgáltatások ugyanis ke- reskedelmi áruként is meghatározhatók. A Kereske- delmi Világszervezetben (World Trade Organization) vita folyik arról, hogy vajon a művé- szeti alkotásokkal, a kulturális termékekkel és szol- gáltatásokkal ugyanúgy kell-e foglalkozni, mint a kereskedelmi árukkal, vagy a kulturális szektort spe- ciális védelemben kell-e részesíteni. Ha kereskedel- mi egyezményekkel megtiltanák a kulturális szolgál- tatások támogatását, a közalapítású kultúra a legtel- jesebb veszélynek lenne kitéve.
A legtöbb európai országban a művészeteknek és a kultúrának három forrás képezi az alapját: az ál- lam, a szabadpiac és a magán pénzalapok (szponzo- rálás, jótékonyság). Ez tehát egy háromszektorú megközelítésnek felel meg, amelyet az elmúlt évek alatt fejlesztettek ki. A kulturális szektor ennek meg- felelően közösségi, közbenső (non-profit vagy har- madik szektor) és magán üzleti szektorra osztható.
Ez a szerkezet nemcsak Nyugat-Európára jellemző, hanem növekvő mértékben a kelet-európai országok- ra is.
A kultúra döntéshozói nem érzik teljes egészé- ben felelősnek magukat az egész kulturális szekto- rért, hanem csak annak közösségi alapítású részéért.
Növekvő probléma a közösségi kulturális szektorra jutó pénzalapok folyamatos csökkenése. A művésze- tek és a kultúra intézményesített pénzügyi alapjainak elavult szerkezete egyre több gondot vet fel a dön- téshozók számára. A művészetek ún. működési tá- mogatásban részesülnek, de a támogatás a független, az alkotó és az avantgárd művészet számára egyre kevesebb.
Számos kulturális döntéshozó úgy véli, hogy a kulturális ágazathoz tartozó kereskedelmi szórakoz- tatás üzlet, amely piaci szabályok szerint működik, így nem esik az ő felelősségi körükbe. Még senki nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a támoga- tott művészet vajon sokkal újítóbb jellegű-e, mint a kulturális ágazat más területei. A legtöbb esetben a művészetek termékei, az irodalom és a könyvpiac, a zenei szektor nagy része a magántulajdonú üzleti szférához tartozik.
A művészek megélhetését a közösségi és a ma- gán kulturális szektorok biztosítják. Egy korábbi, a németországi viszonyokat elemző tanulmány arra mutatott rá, hogy a szűkebb értelemben vett művé- szek (zenészek, képzőművészek, írók, előadóművé- szek) mintegy kétharmadát a közösségi szektor fog- lalkoztatta. Mindezek ellenére a kulturális szektor foglalkoztatottjainak többsége – beleértve a nem művészi foglalkozásokat is – a magánszektorban dolgozik.
A legfrissebb foglalkoztatási adatok strukturális változás jeleit mutatják, mely szerint jelentősen nő a művészeti és más foglalkozásúak száma a magán- szférában. A közösségi szektor e téren egyre inkább elveszti stratégiai jelentőségét. E változás számos művész megélhetését fenyegeti, mivel teljes munka- idős állásuk a legtöbb esetben részmunkaidőssé vál- tozik a magánszférában, és a művészek helyzete így egyre bizonytalanabbá válik.
A téma fontosságát jelzi, hogy a jelenség tanul- mányozására egy kísérleti projektet indítottak el. A csoportban bécsi, bonni és zürichi kutatók vesznek
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 433
részt. A projektet a Zürichi Művészeti Egyetem ve- zeti, és célja a kulturális ágazat harmonizált adatbá- zisának kifejlesztése a közös európai adatbázis szá- mára.
A kultúrának és a médiának döntő szerepe van a különböző európai országok nemzeti, identitásának és regionális változatosságának megőrzésében és fej- lesztésében, amit több mint tíz éve hangsúlyoznak.
Az 1990-es évek közepétől kezdve az Európai Unió is megvitatta ezt a kérdést és ezzel kapcsolatban több fontos dokumentumot állított össze. Az egyik leg- fontosabb döntésük a kulturális statisztika támogatá- sa volt, amit 1996 első félévében az Európai Tanács elé terjesztettek. Az Európai Bizottság úgy véli, hogy a versenyképesség, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás csak úgy támogatható, ha a fontos gazdasági és foglalkoztatási adatok gyűjtését kifej- lesztik és tökéletesítik.
Jelenleg az EU több szakmai testülete foglalko- zik a kulturális szektor harmonizált adatgyűjtésével.
Az EUROSTAT kulturális statisztikával foglalkozó munkacsoportja már eddig is értékes előtanulmá- nyokat készített. A Foglalkoztatási Főigazgatóság számos hasznos módszertani és gyakorlati útmutatást adott a munkához, melyek kiinduló pontként szol- gálhatnak további összehasonlító tanulmányok ki- dolgozásához, hogy megalkossák a szűkebb érte- lemben vett kulturális szektor definícióját.
A Gazdasági Tevékenységek Általános Osztá- lyozása (Nomenclature générale des activités économiques dans les Communautés Eurpéennes – NACE) nem tartalmazza a kulturális ágazatokat.
Minden egyes eddigi tanulmány a gazdasági szekto- rok (termelés, kereskedelem, szolgáltatás) saját egyéni újraosztályozását fogalmazta meg. A kutatási terv szorgalmazza az Európai Unió NACE osztályo- zásának maximális használatát a nemzetközi össze- hasonlításoknál. A kutatócsoport reméli, hogy sike- rül a kulturális ágazatoknak egy olyan osztályozását megalkotni, amely Európa-szerte alkalmazható és átadható az Európai Unión kívüli országoknak is.
A kulturális ágazatok (beleértve a közösségi alapítású szektorokat) mintegy 2,6 millió munkahe- lyet adnak az Európai Unió 15 országában. Az EU munkaerő felvétele szerint ők teljes és részmunka- időben foglalkoztatott dolgozók, akiknek fő jöve- delmi forrása a kulturális szektor. Ugyanezen felvé- tel 1999-ben 6 millió foglalkoztatottat mutat ki a mezőgazdaságban, közöttük több mint egy milliót Olaszországban, Németországban és Spanyolország- ban, míg számuk valamivel egy millió alatt maradt Franciaországban. Politikai jelentőségük ellenére a kulturális szektor foglalkoztatási adatait reálisan ér- tékelni meglehetősen nehéz. A 2,6 millió foglalkoz-
tatott egy szűken értelmezett, illetve nagyon konzer- vatívan meghatározott definíción alapul. A Foglal- koztatási Főigazgatóság említett tanulmánya a kultu- rális ágazatban dolgozók számát 7,2 millió főben ál- lapítja meg.
A legújabb adatok szerint a kulturális foglalkoz- tatottak arányában meglepő a hasonlóság az Európai Unió tagországaiban. Az Egyesült Királyságban és Németországban egyaránt több mint 600 ezer fő talál munkát a kulturális szektorban. Franciaországban 350 ezer főt, Spanyolországban és Olaszországban megközelítően 200 ezer főt, Hollandiában 166 ezer főt foglalkoztatnak. A többi EU-tagországban 30 és 60 ezer fő közötti az e szektorban dolgozók száma, kivéve a legkisebb országot, Luxemburgot, ahol mindössze 3 ezer fő.
Meglepő, hogy a kulturális szektor foglalkozta- tottjainak nemzetközi összehasonlítása bizonyos re- gionális különbségeket mutat. A kultúrában foglal- koztatottak EU-beli aránya az összes foglalkozta- totthoz viszonyítva 1,7 százalék, mely arányok or- szágonként 0,9 és 2,5 százalék között szóródnak.
Minden európai országban, a teljes munkaidőben foglalkoztatottaknak egy viszonylag széles és homo- gén rétege dolgozik a kulturális szektorban. Ez nem szükségképpen igaz más szolgáltató szektorokra. A sport szektor foglalkoztatási arányaiban nagy kü- lönbségek alakultak ki, van ahol hatszoros különb- ség adódik az országok közötti foglalkoztatási ará- nyokban. A kulturális szektorban ugyanez csak 2,5- szeres, már ami a legmagasabb értékű Dánia (2,5 %) és a legalacsonyabb mutatójú Olaszország (0,9 %) között mérhető.
A növekedési ráták a kulturális szektorban na- gyobb különbségeket mutatnak. Az e szektorban foglalkoztatottak aránya az EU-ban 1995 és 1999 között átlagosan 3,8 százalékponttal nőtt, miközben az összes foglalkoztatottaké ugyanezen időszak alatt csak 1,2 százalék volt. Olaszország és Finnország növekedési üteme a legmagasabb, mintegy 8-9 szá- zalék, de átlag feletti volt Írországban, Portugáliá- ban, Hollandiában és Németországban (6-7 %). Lu- xemburg, Spanyolország, Dánia és Belgium átlagos növekedést ért el (3-5 %), de meglepő módon azok- ban az országokban, melyeknek kulturális öröksége igen híres (Görögország, Franciaország és Ausztria), a növekedés mindössze 1-2 százalék.
A kutatásban részt vevők projektjének célja egy közös európai adatbázis kifejlesztése. Mindezek el- érésére kezdeményezni fogják a kulturális ágazatok összehasonlító tanulmányainak elkészítését más eu- rópai országok számára is.
Jelenleg a következő hipotézisek fogalmazhatók meg. 1. A kulturális ágazatok főleg a kis- és köze-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 434
pes- vállalkozásokban foglalkoztatják a dolgozókat.
2. A kulturális ágazatok ellensúlyt képeznek a ha- gyományos ágazatokkal szemben, amelyek csökke- nést mutatnak a strukturális változások hatására. 3.
Az e szektorba tartozó vállalkozásokban a munka intenzív jellegű, a munkaerő az átlagosnál képzet- tebb, innovatívabb és magasabb szaktudású. 4. Az itt dolgozók között a nők aránya sokkal magasabb, mint a hagyományos ágazatokban. 5. A kulturális ágaza- tok működése megfelelő környezetet és infrastruktú- rát igényel. A hasonló tevékenységet végzők (terme- lők és szolgáltatók) között az együttműködésre regi- onális gazdasági hálózat jött létre. 6. A szektorban a helyi jelleg meghatározó, mely összeegyeztethető más életfeltételekkel. A munka és a szabadidő helyi, társadalmi és funkcionális kapcsolatainak új formái fejlődnek ki. 7. Ezen ágazatok akkor lesznek sikere- sek, ha ők hozzák létre azokat a kulturális javakat és szolgáltatásokat, melyek eredetiek, ötletgazdagok és nehezen hamisíthatók.
A kutatócsoport célja, hogy hozzájáruljon ahhoz a vitához, ami a kulturális és a gazdaságpolitika in- tegrált megközelítését adja. A kulturális minisztéri- umok egyre növekvő felelősséget éreznek a média és a kommunikációs szektor iránt. (Az Egyesült Király-
ságban, Franciaországban, Németországban vagy Ausztriában az említett minisztérium neve már: a kultúra és a média és/vagy a kommunikáció minisz- tériuma.)
E koncepciók alapján nemcsak nemzeti, hanem regionális és helyi szinten is sikeresen fejlesztették ki a kultúra és a gazdaság intézményrendszerét. Az Észak-Rajna-Vesztfáliai tartomány Gazdasági Mi- nisztériuma például teljesen új stratégiák alapján, si- keres együttműködést fejlesztett ki az ottani kulturá- lis minisztériummal. E minisztérium most kísérletezi ki, hogy miként kell támogatni a kezdő művészeket, stúdiókat, a kultúra kis sejtjeit, hogy ne kerüljenek összeütközésbe korábbi támogatási rendszerük sza- bályaival. Előrelátásra van szükség, hogy kifejlesz- szék a kultúra ízléses és gazdasági szempontokat is figyelembe vevő körét, mely életünk szerves tarto- zéka. Ehhez támogatni kell a művészeket, a kulturá- lis szektort és képessé kell tenni a régiókat a fejlődés fenntartására. Ennek megvalósítását már 1999-ben megfogalmazták az EU Miniszterek Tanácsa, az Eu- rópai Parlament és az Európai Tanács programdo- kumentumaiban.
(Ism.: Hajnal Béla)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA – DEMOGRÁFIA ROTHSTEIN, D. S.:
A FIATALKORÚAK FOGLALKOZTATOTTSÁGA AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN
(Youth employment in the United Staties.) – Monthly Labour Review, 2001. 8. sz. 6–16. p.
A cikk szerzője, D. S. Rothstein, az Egyesült Ál- lamok Munkaügyi Hivatala Foglalkoztatás- és Mun- kanélküliség-statisztikai Irodájának munkatársa azt tűzte ki célul, hogy részletesen ismertesse az egye- sült államokbeli fiatalok foglalkoztatottságát egy új típusú „A fiatalkorúak 1997. évi nemzeti longitudi- nális felmérése” (National Longitudinal Survey of Youth 1997 – NLSY1997) c. felvétel adatainak fel- használásával.
A szerző ismerteti a fiatalkorúak foglalkoztatá- sának gyakorisági, intenzitás- és időmegoszlási (a tanítási időszak és a nyári szünet közötti) adatait, bemutatja azokat az iparágakat és foglalkozási ága- kat, amelyekben a fiatalok általában munkát vállal- nak, valamint megvizsgálja a foglalkoztatottságban mutatkozó, nemek, etnikai csoportok, a háztartások bevétele és a családi szerkezet szerinti különbségeket.
A cikkben bemutatott adatok az NLSY1997 első interjúi során végrehajtott, országos szintű reprezen- tatív adatfelvételből származnak, mintegy 9000, 1980. január 1. és 1984. december 31. között szüle- tett fiatalkorú megkérdezésének eredményeként. Az első interjúra 1997-ben került sor, amikor ezeknek a fiataloknak az életkora 12 és 17 év között volt. A minta interjúalanyait évenkénti gyakorisággal kikér- dezik munkaerő-piaci tapasztalataikról, valamint számos egyéb témakörrel kapcsolatban, mint például az iskolai és családi háttérrel összefüggő kérdések.
Az ismertetett adatfelvétel célja longitudinális felmé- rés a fiatalkorúak alkalmazásának tapasztalatairól, nem pedig munkaerő-piaci státusuk megállapítása egy adott időpontban. Ennek érdekében a felvétel adatszolgáltatóitól azt kérik, hogy sorolják fel az összes munkájukat, amelyet 14 éves koruktól kezdve a megkérdezésükig alkalmazottként végeztek. A kérdezőbiztos naplót vezet, amelyet megmutat az adatszolgáltatónak, hogy ellenőrizzék az egyes mun- kavállalások kezdési és befejezési időpontját, vala- mint az ezen dátumok közötti olyan időtartamokat, amelyek alatt a válaszadó nem állt alkalmazásban.
Ezen kívül a 14 éven felüli adatszolgáltatókat felké-
