220
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓSzerző tanulmányában —— amely hat fejezetből áll — az összeírás eredményei—
nek elemzését összeköti a vizsgálat fon- tosabb módszertani problémáinak ismer- tetésével.
1. A vizsgálat területi körülhatárolása.
A vizsgálat célkitűzése szerint az egész ország üdülő— és turistaforgalmáról tájé—
kozódni kívántak, ezért minden vajdaság legismertebb üdülő— és kirándulóhelyét bevonták a megfigyelés körébe. Az adat- gyűjtés lebonyolítására vajdaságonként 1—5 helységet jelöltek ki.
II. A helységek osztályozása. Ez két alapvető szempont szerint történt: az egyik ismérv a helység, illetve környé—
kének idegenforgalmi szempontból vett jellege, másik a rendelkezésre álló szál—
láshelyek száma, amely utóbbi megszabja a szálláshelyre támaszkodó , turista- és üdülőforgalom felső határát. Az első ismérv szempontjából a helységeket egy—' felől a hosszabb pihenésre alkalmas ten—
gerparti, hegyvidéki, tóparti és egyéb üdülőhelyek, másfelől a kirándulóhelyek csoportjába sorolták. A második ismérv szerinti csoportosításhoz valamennyi fé rőhelyet figyelembe vették: úgymint a szállodákat, üdülőházakat, szanatóriumo- kat, turistaházarkat, iskolákat, campinge—
ket, magánosok kiadó szobáit stb.
Az így nyert maximális férőhelyszám alapján történő csoportosítás az egyes helységek befogadóképességében igen nagy különbségeket tárt fel és ezen belül igen változatos az egyes szálláshelytípu- sok részesedése is. Az egyes helységek turistaforgalmának nagyságát szerző két mutatószám segítségével vizsgálja, éspe—
dig az átlagos napi ellátottság és a for- galom intenzitása alapján.
Az első mutatószám, amely tulajdon—
képpen számtani átlag, megmutatja az idény túristaforgalmának átlagos nagysá- gát és alkalmas a forgalom színvonalá- nak összehasonlítására. A második muta—
tószám, a maximális és minimális heti átlagos vendégszám szembeállításával
maximális vendégszám
(I Éminimális vendégszám ) érzékelteti a forgalom intenzitásában tapasztalható különbségeket. Ez utóbbi mutatószám vi- szonylag egyszerű módon tájékoztat ,a helységek forgalmának kiegyenlített vagy ingadozó jellegéről. A 40 helységre
kiszámított intenzitási mutatószámok igen e nagy szélsőségeket szemléltetnek.
III, A turistaforgalom szerkezete. A forgalom szerkezetének vizsgálatához szerző alapvető csoportosítási ismémként
többnapos és egynapos forgalmat külön;-
böztet— meg. E csoportosítás egyszersmind a szálláshely—igényes és a szálláshely- szükséglet nélküli forgalmat is mutatja.
A különböző jellegű idegenforgalmi he- lyeken e mutatók aránya nagymértékben eltérő: például a tengerparti helységek—
ben a forgalom háromnegyede többnapos tartózkodással járt, a kirándulóhelyeken viszont a forgalom ugyanilyen arányú egynapos ottartózkodást mutat. _,
Szerző az adatokat többnapos igény:
bevétel esetén szálláshely—típusonként, egynapos forgalomnál az igénybe vett járművek fajtái szerint részletezi. —
IV. A turistaforgalom dinamikáját a szerző a megfigyelési időszakon belül a júniusi bázisadatokból kiindulva vize- gálja. A forgalom hetenkénti adatainak egybevetésével kutatja a csúcsforgahm időszakot, illetve az idény! hosszúságát; —- A tanulmány V. fejezetében szerző a megfigyelt helységek külföldi idebenfor—
galmát ismerteti a fent leírt: mutatók—.és csoportosítások felhasználásával, majd a VI. fejezetben mintegy 40 oldalnyi sta—
tisztikai táblázaton közli a vizsgálat rész—
letes eredményeit.
(Ism.: Arányi Emil) '
USCIATI, LUCIEN:
ú.: KOLKERESKEDELMI INDEXEK SZÁMITÁSÁ
FRANCIAORSZÁGBAN !
(Les nouveaux indices du commerce ex—
térieur de la France.) — Emdes Statutiaues.
1968. 1. ez. 69—76. p.
A francia kümereskedelmi indexszámí—
tásokat 1948 és 1950 között 1938—es bázi- son, 1951-től 1956 végéig 1949—es bázison és végül 1957—től 1962. júniusáig az 1956.
év átlagához viszonyítva végezték. Az időközben bekövetkezett politikai és gaz-—
dasági változások ma már elkerülhetet—
lenné tették, hogy a legutóbb alkalmazott bázist is újra cseréljék ki. E változások közül kiemelkedő jelentőségű volt az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac) megalakulása, de egyes —— a statisztiká—
ban bekövetkezett —— változások (például a külkereskedelmi nomenklatúra átalakí- tása) is szükségessé tették az új bázisra való áttérést. "
A számítások során készülnek havi és negyedéves indexek. A havi indexek négy' fő Éárucsoportban (élelnúszerek, nyerstermékek, energia és tüzelőanyagok, ipari késztermékek) és azok további bon—
tását jelentő alcsoportokban kerülnek ki—
számításra; a negyedéves indexeket ezenf kívül még a nemzetközi kereskedelmi
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEw
csoportosításnak megfelelő bontásban is elkészítik.
A volumenindexek -——— 1961. évi átlagos bázison -— a Laspeyres formula alapján kerülnek kiszámításra. A számítások alapját rendszeres reprezentatív megfi- gyelések képezik. A reprezentáció foka igen magas, az import egészét tekintve 82 százalék, az export egészében pedig 86 százalék. A számítások megbízhatósá—
ga a részindexek esetében természetesen lényegesen kisebb; egyes alcsoportoknál
22 l
a reprezentáció például a 30 százalékot sem éri el.
Árindexek kiszámítására csak negyed—
évenként kerül sor és ekkor is csak a
már említett négy árufőcsoportra; alcso—
portokra árindexeket nem számítanak Az árindexekkel egyidőben —— az export és az importárindexek hányadosaként ——
kiszámítdák ;az ún. cserearányindexe—
ket is.
(Ism.: Fáy József)
KÚLFÖLDI FOLYÓIRÁTSZEMLE
BEEIHEB
Bruno—Tanu
A Szovjetunió Munkács: mellett működő
Központi Statisztikai Hivatal folyóirata
1963. év: 9. SZÁM
szdobnov, Sz.: A lenini úton. A SZKP Köz—
ponti Bizottsága szeptemberi plénumanak tizedik évfordulójára.
V'ubornov, V.: A rekonstrukció gazdasági
hatékonyságának elemzése. _
Petrakov, N.: Korrelációs módszerek alkal—
mazása az ipar nyereségszintjének vizsgála- tára.
Kosztin, N. -— Saskm, P.: Az állami statisz- tika dolgozói bekapcsolódnak a kommunista
munkamozgalomba.
Ejdelman, M.: Matematikai módszerek al- kalmazasa az ágazati kapcsolatok vizsgálata-
ban.
Goncsarov, N.: Egységesfteni kell a' statisz- tikai feldolgozási rendszert a szovhozokban.
Osztapenko, V.: A berendezések jobb ki—
használását szolgáló tartalékok feltárása.
Kirjuskin, I.: A gépesített mosodák össze- írásának néhány eredménye.
Ippolttov, Sz.: Az átlagos munkanap és munkahét kiszámítása.
Abramovics, K.: Az anyagi termelési ágazat.
mindomos'ci
SIAIVSWUNE
A Lengyel Statisztikai Fóhlvatal folyóirata
1963. ÉVI s. SZÁM
Jaworek, Rudolf: A szolgáltatások meghatá- rozása és osztályozása.
Mieczkowski, Ludwik: A lakáshelyzet Len- gyelországban a népszámlálási adatok szerint.
Jacek, Julian: A mezőgazdaság villamosítá- féának fejlődése és néhány statisztikai prob-
ma.
Ordega, Jerzy: A fűtőanyagenemia—helyzettel kapcsolatos új beszámolójelentés.
Mazys, Jerzy: Beszámoló-jelentés az állóala—
pokról.
196Tlnzdrejek, Maria: Szabadpiaci földárak 1950—
erdőgazdas'ág mint
TIAAHoBo — crgnAHCTBo
CTATMCTMKA
A Bolgár Allami Tervblzottság
és a Központi Statisztikai Hivatal folyóirata 1963. ÉVI 8. SZÁM
Karadoc'sev, ti.—Kolaro'v. P.: A fa csoma- golóanyagok termelésének specializálása.
Najdenov, Zs.—Sztefa'nov, V.: A lakosság 11- zetóképes keresletének növekedésével kapcso- latban a kiskereskedelmi áruforgalom szerke- zetében és nagyságában bekövetkező néhány változás.
Lukanov, K.: A cukorgyár optimális nagy—
ságának meghatározása és a bolgár cukoripar fejlődési tendenciái.
Petkov, A.-—-Topalov, ii.—Szmirnova, V.: Az olajrózsa termelés hatékonysága.
Dinev, Petör: A mezőgazdasági termelőszö—
vetkezetek csoportosítása az állóeszköz-ellá—
tottság alapján a mezőgazdaság belterjessé- .gének vizsgálata céljából.
Völcsev, P. C.: A munkaügyi és munkabér—
statisztlka gépesítésével kapcsolatos tapasz- talatok a szófiai ,,Szeptember 6" gyárban.
Szpaszov, Angel: Rentabilitási mutatók a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben.
SGSGHSÚIHZ _
A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Központi Allami Ellenőrzési és Statisztikai Hivatalának folyóirata
1963. ÉV! 7—8. SZÁM
Kaspar; J.: A termelésnövekedés mutatójá- nak módszertani kérdései.
Adamec, C.: A szöveges anyagok statisztikai feldolgozásának módszere.
Srb, V.: Területi munkaerőmérleg.
Mach, J.: Arindexek a közétkeztetésben.
