A halandósági különbségek a kapitalista országokban

REDEI .] ENÖ:

A HALANDÓSÁGI KÚLÖNBSÉGEK A KAPITALISTA ORSZÁGOKBAN

Marx. amikor a Tőkében arról ír, hogy a tőkés módra használt gép mint eszi meg, őrli fel a munkást ,, . . . tékozolja nemcsak a húst és a vért, hanem az idegeket és az egyvelőtis",1 az adatok egész sorával mutatja be, hogy a betegségek, a járványok mennyivel nagyobb arányban szedik áldo—

zataikat a proletárok közül, mint a burzsoázia soraiból. Az angol ipari munkafelügyelők és hatósági orvosok jelentéseire támaszkodva a követke—

zőket idézi a munkások magasabb halandóságáról, rövidebb várható átlagos élettartamáról: Manchesterben ,, . . . az átlagos élettartam a jómódú osztály—

ban 38 év, a munkásosztályban csak 17 év. Liverpoolban az elsőben 35 év, a másodikban 15 év. Ebből következik tehát, hogy a kiváltságos osztálynak több mint kétszer olyan hosszú életre van utalványa . . ., mint kevésbé sze—

rencsés polgártársainak."2 _

A halandósági szinvonalban észlelhető különbségekkel már a politikai aritmetikusok is foglalkoztak. Graunt korabeli adatokra támaszkodva ki—

mutatja, hogy London halandósága magasabb, mint a vidéke.3 Hasonló meg—

állapitáshoz jut el Süssmilch és Halley is. '

A demográfusok későbbi vizsgálataik során is állandóan visszatértek a.

halandóság színvonalában észlelt különbségekre. Különösen a XIX. század elejétől kezdve mind erőteljesebbé vált közöttük az az irány, amely a halan—

dóság szinvonalának különbségeit elsősorban társadalmi osztályok és foglal—

kozási csoportok szerint tárgyalta, és a különbségek magyarázatát a társa—, dalmi csoportok eltérő anyagi helyzetében vélte megtalálni. Vizsgálataik elterjedése feltétlenül összefüggött a kapitalista termelési mód, a gépi nagy—

ipar és a proletariátus kialakulásával és e folyamatot kisérő városiasodással, amely ebben az időben a legelemibb egészségügyi intézményeket és higié;

niai intézkedéseket nélkülöző városokban a munkások százezreit zsúfolta össze. A járványok és a kimerítő foglalkozással és nyomorúságos életmóddal

* Marx: A tőke, III, köt. Szikra. Budapest, 1951. 118. old.

' Marx: A tőke. I, köt. Szikra. Budapest, 1955. 595—596, old-.

,, . . . őtvenből valamivel több mint egy ha] meg a vi'll'vken. ezzel szemben Londonban minden harmincötból hal meg egy azokon kívül, akik a járványok következtében pusztulnak el. Ebből következik, amit már a megelőző feje, iben sejtetni engedtem. hovav a vidék egészségesebb mint a város. azaz bár az emberek Londonban egyen! , esebbena, s kevesli! szabálv'alanul halnak meg mint a vidéken. mégis az utóbbi helyen összeségükben viszonylagosan kevesebben halnak meg, így bár a füst, a kémények és a, bűz, ame- lyekről már szóltam, London levegőjét egyenletesebbé teszik, de semmiképpen sem egészségesebbé." (John

Graunt: Általános és politikai megjegyzések a halandósági táblákról. Oxford. 1665. im. old., angolul.)

42 annal, Jam

összefüggő betegségek olyan jelentékeny különbséget váltottak ki a város—

ban élő burzsoázia és proletáriátus halandósági színvonala között, hogy azt lehetetlen volt észre nem venni.

Az egyes európai országokban -—- a kapitalista fejlődés ütemének meg—

felelően —— korábban vagy későbben indultak meg a halandósági színvonal- lal és különösen a városi lakosság halandóságában észlelt szinvonalkülönb—

ségekkel foglalkozó vizsgálatok. Közismertek azok a kutatások, amelyek e téren a francia Villermé4 és Bertillon,5 az angol Stevenson és Farr, ke- vésbé ismertek azonban nemzetközileg, amelyeket példaszerű tudományos lelkiismeretességgel a magyar Kőrösy József és Pikler J. Gyula végeztek.

E kutatásoknak, amelyek közül egyik másiknak ismertetésére még vissza—*

térünk, majdnem teljesen egyértelmű eredménye az volt, hogy a halandó—- sági színvonalban észlelt különbség, társadalmi és gazdasági okoknak, a népesség különböző csoportjai eltérő osztályhelyzetének, vagyoni helyzeté—

nek következménye.

Mielőtt a megfelelő adatok ismertetésére, illetve az azokból leszűrhető következtetésekre rátérnénk, szükséges néhány általános megjegyzést tenni magának a kérdésnek jelentőségéről és helyéről a demográfiai kutatásokban.

Mindenekelőtt az effajta kutatás viszonylagos értékéről kell szólni.

Mint általában a halandóság önmagában való vizsgálata, úgy a halandósági színvonal különbségének önmagában való vizsgálata sem adhat teljes képet.

A halandósági különbségek vizsgálatát ki kell egészíteni a termékenység színvonalában észlelhető különbségek vizsgálatával. Csak így kaphatunk át—

fogó kéoet arról, hogyan alakul az egyes társadalmi osztályok, csoportok reprodukciója, és ennek nagyságát, illetve az eltérő nagyságok különbségét

—— amely a születések és halálozások egyenlege — mi indokolja. E tanul—

mányban azonban ennél szerényebb törekvéssel kell megelégednünk: azt kívánjuk bemutatni, hogy miként hatnak ki az anyagi és társadalmi hely-—

zetben levő különbségek a halandóság színvonalára és nyitva hagyjuk azt a kérdést, hogy a halandósági szinvonal társadalmi csoportok szerint eltérő mértéke milyen kölcsönhatásban van a termékenység színvonalának ugyan-—

csak a gazdasági helyzet által meghatározott különböző nagyságával.

Másik megjegyzésünk a vizsgálatok jelentőségére utal.

A halandósági színvonal különbségének tanulmányozása nemcsak azért fontos, mert lázmérője a gazdasági és szociális egyenlőtlenségektől terhes tőkés társadalom állapotának, de azért is, mert mint a demográfiai jelensé—

gek esetében általában, csupán az egyes társadalmi osztályok halandósága——

nak alakulása magyarázza meg a halandóság általános szinvonalának válto—

zásait. ,, . .. valójában minden külön történelmi termelési módnak megvan a maga külön, történelmileg érvényes népesedési törvénye. Elvont népese- dési törvény csak a növényekre és az állatokra vonatkozóan létezik, . . ."6 ——

tanítja Marx. E megállapítást nemcsak úgy helyes értelmezni. hogy az em—

beri társadalomra fejlődésének meghatározott szakaszában konkrét népese—

dési törvények érvényesek, de a gondolatot folytatva úgy is, hogy ez a

4 l., R. Villcrmé l840-hen meeielem "Tableau de l'était nhisinue et moral des ouvriers..."

(A munkások erkölcsi és fizikai állapotának képe) cimű művében Mulhouse városa anyakönyvi adatai alap—

ján kimutatja, hogy a munkások halandósága min-den korosztályban jóval magasabb az üzemtulaidonosw

kénál. ___...

5 J. Rcrlil'mi 1899-ben mean—lem művében Páris és az európai nagyvárosok kerületen a kerülciek lakóinak anyagi hely7ele alapján csonortosilia és kimutatja, hogy a halandóság és a csecsemóhalandóság

színvonala a szeaénvehb városi kerületekben tóblmöröse ni ganlag városi kerületekénck.

' Marx: A tőke. !. köl. Szikra. Budapest, 1955, 586. old.

A HALANDÓSAGI KULONBSÉGEK A KAPITALISTA ORSZAGOKBAN * 43

konkrétság a társadalmon belül fennálló, helyesebben: egymással szemben- álló osztályok szerint is differenciálódik. Tanulmányunk célja éppen az, hogy a kapitalista osztályok legújabb demográfiai adatai alapján e követ- keztetéshez eljussunk. De ez előtt —— a vizsgálat teljessége érdekében — mindenekelőtt azt kell szemügyre vennünk, hogy a halandósági színvonal—

ban mutatkozó különbségek egyáltalában milyen jellegűek, milyen csopor—

toknál mutatkoznak meg. Feladatunk annak eldöntése, hogy a különböző és nemcsak a társadalmi—gazdasági helyzet alapján képzett csoportosítások révén nyert különbségek mennyiben szisztematikusak; vajon e csoportosí—

tás révén nyert adatok csak egyszerűen visszatükrözik a társadalmi—gazda—

sági okokból eredő eltéréseket, vagy a csoportosítás alapjául szolgáló külön—

böző ismérvek kisebb—nagyobb mértékben önállóan is hatnak a halandósági színvonal nagyságára.

FÖLDRAJZI (ÉGHAJLATI), VÁROS ÉS FALU SZERINTI, VALLÁSI ÉS ETNIKAI CSOPORTOK SZERINTI KULÖNBSÉGEK

Engels ,,A munkásosztály helyzete Angliában" című művében tábláza—

tot közöl Anglia egyes vidékeinek halandóságáról. A táblázatból kiderül, hogy a csecsemő—, gyermek— és ifjúkori halandóság az iparvidékeken álta—

lában magasabb, mint az egészségtelen, mocsaras mezőgazdasági vidékek halandósága. Ezek az adatok — Engels is utal erre — arra világítanak rá, hogy a klímával összefüggő tényezők másodlagosak a városi magasabb ha—

landósági színvonal mögött meghúzódó gazdasági okok mellett. Ugyanezt az álláspontot képviseli a demográfusok nagy része is.7

Az éghajlati tényezők által meghatározott különbségeknél lényegeseb—

bek és több figyelmet érdemelnek azok, amelyek a halandóság szinvonalát az országok földrajzi körzetei (éghajlati tényezők természetesen itt is szere- pet játszhatnak), továbbá város és falu szerint differenciálják.

Az ily módon csoportosított adatokalegtöbb kapitalista országban szá—

mottevő eltéréseket mutatnak. Ezek az eltérések általában az egyes vidékek városiasodásának különböző fokától, tehát az ország egyes vidékein az ipari—mezőgazdasági népesség eltérő arányától, az eltérő foglalkozási struktúrától, társadalmi-gazdasági, kulturális és egészségügyi tényezőktől függnek. Ezek a földrajzi különbségek bizonyos országokban igen hangsú- lyozottak lehetnek. Idézzük erre vonatkozóan a következő táblázatot:

" Meggyőző példával bizonyítja dr. Píkler J. Gyula "Budapest halandósága 1906—ben" e. tanulmá—

nyában, hogy a halandóság nagyságának kialakításában az éghajlati tényezők szerepe elhanyagolható a gazdasági-társadalmi okok mellett!.

A század eleji halandóság kerületek szerinti adatai azt mutatták. hogy legalacsonyabb halandósága a leggazdagabb városrésznek. a IV. kerületnek volt (llAu/on), legmagasabb halandósága pedig a proletariá- tus által lakott Óbuvdának (20.00'907. Pilx'ler .l, Gyula ezekhez az adatokhoz a követke7ő helytálló megjegy—

zéseket l'ű7le: ,, . .. a halandóság egyúttal az elért gazdasági jólét és az általános kultúra érzékeny mér.

tékét is adja.

E szempont helyességét igazolják azok az eredmények, amelyekre jutunk, ha fővárosunk egyes kerü- leteinek halandóságát hasonlítjuk össze egymással. A sorrend, amelyet kapunk, világosan nem az egyes kerületeknek egészségügyi szempontból többé vagy kevésbé kedvező természeti viszonyai, hanem a kerületek lakosságának többé vagy kevésbé kedvező vagyonosságí és kulturális haladottsága s7erint alakul. Ha a ter- mésrelí visronuok volnának a (lönló'k, úgy a hegyvidék-es, a város m'ízkörón kívűl fekvő Óbudának kellene a legkezluczőlibb, és a város közepén fekvő Belvárosnak a legkedvezőllenebb halandósa'aol lellünlelníe, Tény- leg aronban éppen meg/ordítva áll a dolog: a vagyonosabb lakosságú Belváros halandósága a legkedvezőbb, a főképp-m munku'soldól ési szegényebb sorsú népesséolól lakol! Ólnm'a'nak halandósága pedig a legkedvezől—

lem'bb . .

(Pilder J. Gyula: ..Budanest halandósága 1906—ban" Budapest, 1908. 7. old. Kiemelés tőlem. — R. J.)

mm :m 44

A legmagasabb és legalacsonyabb halandósági arányszámok az 1930—31. években néhány országban8

Legalacsonyabb [ Legmagasabb

Ország -———_——..m._——.____.______

halandósági aránysz. Vidékenként

Ausztria ... 124 i l4,6 Bulgária ... l4,5 IS,2 Magyarország ... 14, 3 19,1 Olaszország ... $ 12,0 21,6

Lengyelország ... 12 , 5 21 ,8 Portugália ... 13 8 2l,8 Spanyolország ... l3,l 21 ,l Jugoszlávia. ... ll,8 23,2

A különbség úgy látszik, annál nagyobb, minél elmaradottabb ország—

ról van szó és ezért minél szélesebb szakadék választja el az iparilag fejlett, _ városias jellegű területeket az elmaradott mezőgazdasági vidékektől. A kü—

lönbség tehát közvetve visszatükrözi azt is. hogy milyen különbségek állnak fenn a város és falu halandósági színvonala között.

A kapitalista fejlődés kezdetén, amikor a burzsoázia még nem érezte szükségét, hogy a járványok ellen saját jól felfogott érdekében is védekez—

zen és a proletariátus még nem tudta követeléseit a burzsoáziával elfogad—

tatni, a zsúfolt és az egészségügyi intézményeket nélkülöző városokban a halandóság színvonala jóval magasabb volt, mint a falvakban. A XVIII. szá—

zad második felében és a XIX. század folyamán, amikor Európában, majd Észak—Amerikában az iparosodás folyamata megindult, a halandóság színvo- nala a városokban általában magasabb volt, mint a falvakban.

A XIX. század közepétől kezdve a városok általános egészségügyi hely-—

zetének javulásával és nem utolsó sorban az osztállyá szerveződött munkás—

ság követelései nyomán kedvezőbbekké váltak a városi lakosság halandósági arányszámai és ennek következtében fokozatosan csökkent a város és Vidék közti halandóság különbsége, sokhelyütt pedig a városi halandóság már ked—

vezőbbé is vált, mint a falusi. Például az Egyesült Államokban 1901—ben a falusi fehér férfiaknak még 10 évvel volt kedvezőbb a várható élettarta—

muk, mint a városiaké; ez a különbség 1910—re 7,8 évre, 1939-re 2,6 évre csökkent. Ugyanilyen folyamat ment végbe a legtöbbb európai országban is.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Statisztikai Hivatala által (1953 március) közzétett adatok9 62 ország adatai alapján összefoglaló módon szemléltetik, hogy a halandóság színvonala napjainkban általában kedve-—

zőbb az úgynevezett városias jellegű (a lakosság 50 vagy ennél is magasabb százaléka városokban lakik) országokban, mint az úgynevezett vidéki jelle—

gűekben. így például az úgynevezett városias jellegű országok mintegy fe- lének halandósági arányszáma 10 ezreléknél kisebb volt, ugyanakkor abból a hét országból (a vizsgált 62 közül), amelyeknél a városi lakosság aránya kisebb 40 százaléknál, csupán egynek volt a halandósági arányszáma a 10 ez—

relék alatt. -

' The Determinamts and Conseuuensces of Ponmliati—on Trends. United Nations. New York 1953. 6l.

oldal. (A maximális, illetve a minimális adatok az országok egyes körzeteihen előforduló szélső értékeket képviselik.)

" ENSZ Havi Statisztikai Fümtei. (1333. március—)

A HALANDÓSAGI KULÖNBSÉGEK A KAPITALISTA ORSZAGOKBAN 45

A csecsemőhalandóság város és falu szerinti alakulásának vizsgálata ugyanazt a képet mutatja, mint a halandóságé. A XIX. század végéig és a XX. század első évtizedeiben a városokban magasabb volt a csecsemönalan—

dóság. Különösen hangsúlyozott volt a városi csecsemőhalandóság magasabb színvonala az ipari forradalom korszakában, amikor a város zsúfolt és egész—

ségtelen munkásnegyedeivel és a munkásnegyedekben nyomorúságos körül—

mények között élő pauperjeivel a magas csecsemőhalandóság melegágya volt. Az egészségügyi óvintézkedések, az orvosi eredmények és nem utolsó sorban a születések számának esése, amelyek a XIX. és XX. században a halandóság és különösen a csecsemőhalandóság csökkenését előidézték, elsősorban a városokban, amelyekben koncentrálódtak a kórházak és az egészségügyi intézmények, éreztették hatásukat. Mindennek következtében különösen a XX. század második évtizedétől kezdődően megváltozik a két halandósági trend egymáshoz való aránya, és a csecsemőhalandóság szinvo- nala a városokban általában alacsonyabbávált.

A városok halandósága napjainkban már általában alacsonyabb, mint a falvaké. Az orvostudomány fejlődése nyomán, az egészségügyi helyzet javulásával mindinkább háttérbeszorulnak azok a sajátos tényezők, ame- lyek a múltban a városnak egészében kedvezőtlenebb halandósági arány—

számát előidézték. A különbség most elsősorban attól függ, hogy azok az — osztályok, amelyeknek — társadalmi—gazdasági helyzetükből következően

—— halandósági arányszáma eltérő, milyen arányban vesznek részt a váro—

sok, illetve a vidék lakosságában.

*

Bizonyos összefüggés látszik fennállni egyes esetekben a halandóság és a vallásfelekezet között. A demográfusok legnagyobb része elismeri azt, hogy ez az összefüggés csak annyiban áll fenn és olyan mértékben tartós, amennyiben az egyes vallásfelekezetek közti különbségek egybeesnek az egyes társadalmi csoportok között levő vagyoni, gazdasági és kulturális kü—

lönbségekkel. Még e fenntartás ellenére is —— általában —— nem célravezető, hanem éppen félrevisz a halandóság vallásfelekezetek szerinti vizsgálata. Az egyes vallásfelekezetekre jellemző halandósági arányszám állandósága ugyanis csak arra mutathat, hogy e vallásfelekezeteken belül helyetfoglaló különböző társadalmi csoportok aránya viszonylag, azaz a vizsgált időszak—

ban állandó és nem jellemzi egészében — mivel osztályösszetételük legtöbb—

ször eltérő — az illető vallásfelekezetekhez tartozók társadalmi helyzetét.

Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert egyes polgári demográfusok vulgáris módon az egyes vallásfelekezetek halandósági (vagy termékenységi) szin—

vonalában jelentkező állandóságot a vallásfelekezet társadalmi-kulturális homogenitása csalhatatlan jelének tartották. A halandóságnak egyes vallás—

felekezeteken belül való vizsgálata igen gyakran azt mutatja, hogy a cso—

porton belüli szóródás — különösen ha a csoportképző ismérv a vagyoni- társadalmi helyzet — éppen olyan. mint az egész népesség esetében.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik, a népesedés alakulásával foglalkozó tanulmánya éppen e kérdést, a halandóság nemzeti, faji, vallási csoportok szerinti különbségét tárgyalva joggal jegyzi meg: ,,Amíg ezek a különbségek jelentősek lehetnek a közegészségügyi és az egészségügyi program szempontjából, feltehetően nem tükrözik vissza maguknak e cso- portoknak sajátos különbségeit. E különbségek részben annak tulajdonítha—

tók, hogy e csoportoknak eltérő a helyzete a jövedelem nagyságát, a foglal-

sensi Santi 46

kozást, a Városi és falusi lakhelyet, a műveltséget stb. illetően."10 A vallási és méginkább az etnikai csoportok szerinti különbségek vizsgálatának meg—

van a jogosultsága akkor, ha nem állnak megbízható vagy megfelelő adatok rendelkezésre a lakosság vagyoni, társadalmi helyzet szerinti tagozódásáról.

Elsősorban a gyarmati lakosság demográfiai adatainak tanulmányozásánál van ez így, amikor az effajta csoportosítás révén nyert adatok megmutatják a társadalmi-gazdasági szempontból nagyjában homogén bennszülött gyar—

mati lakosság helyzetét az osztályszernpontból többé—kevésbé szintén homo- gén gyarmattartó fehér lakossággal szemben. Például a Délafrikai Unióban az 1940-es években a fehér lakosság halandósági arányszáma 9—10 ezrelék között volt, az afrikai bantu törzse 21—25 ezrelék, az úgynevezett színes lakosságé 23—25 ezrelék, az ázsiai eredetűeké 14—19 ezrelék.

Számottevő különbségeket találunk, ha az egyes gyarmati országokban a csecsemőhalandóságot etnikai csoportok szerint vizsgáljuk. Amint a követ- kezőkben látni fogjuk, még a gazdaságilag legfejlettebb országokban is, ahol a csecsemőhalandóság színvonala meglehetősen alacsony, jelentősa különb—

ség a vagyonos és a szegény társadalmi osztályok csecsemőhalandósága kö—

zött. Fokozottabban van ez így a gazdaságilag fejletlenebb, s kulturális te—

kintetben elmaradottabb országokban; itt a kizsákmányolt társadalmi csopor—

tok (ami — jobb híján az etnikai csoportosítást alkalmazva— a bennszülöt—

teknek felel meg) csecsemőhalandóságát a másutt, azaz a fejlettebb orszá—

gokban (illetve ugyanott a gyarmattartó fehér lakosságnál) már sikeresen elhárított járványos betegségek okozta halálozás is terheli. Például Dél——

Afrikában a bantu törzsek csecsemőhalandósága 25—50 százalék — egyike a világon a legmagasabbaknak —-— ugyanakkor a fehéreké 35 százalék.

egyike a világon a legalacsonyabbaknak.

Jelentős különbségekre mutat az észak—amerikai fehér és nem fehér la—

kosság halandósági adatainak egybevetése.

A fehér férfiak várható átlagos élettartama 1946—ban 65,l év volt, a nem fehéreké pedig 575 év. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének már idézett jelentése e különbségek magyarázatára megjegyzi: ,,E különbségeket a né—

ger lakosság alacsonyabb társadalmi—gazdasági helyzete magyarázza, amely—

nek jellemzője az alacsony jövedelem és kulturális színvonal, a nem kielé—

gítő lakásviszonyok és orvosi ellátás".11

Ha a halandóságot a főbb halálokok szerint vizsgáljuk, akkor a nem fehérek halandósága elsősorban a gazdasági helyzettel összefüggő betegsé—

geknél magas, így a tuberkulózis okozta halálesetek száma háromszor, az influenza és tüdőgyulladás okozta halálozásoké több mint kétszer akkora volt a nem fehér, mint a fehér lakosságnál. A halandóság általánOS csökke—

nésével bizonyos nivellálódás is bekövetkezett a fehér és nem fehér lakos—

ság halandósága között. Míg 1920—ban a fehér lakosság halandósági arány—

száma 12.6 ezrelék volt a nem fehér lakosság l'7,7 ezrelékes arányszámával szemben, 1952—ban a megfelelő arányszámok 9.4 ezrelék és 111) ezrelék vol—

tak. E nivellálódással a későbbiekben még foglalkozni fogunk; legfontosabb oka, véleményünk szerint az. hogy az utóbbi évtizedekben elsősorban az orvostudomány fejlődése következtében sikerült számos olyan járványos, fertőzéses, illetve nem a szervezet idő előtti elöregedésével, elhasználódása—

d " The Deter.minaunts sin-(l Conseuuences ot Pops—latter) Tremls, United Nations. New-York. 1953. 63.

el el,

" Uni

A 'HALANDÓSAGI KULONBSÉGEK A KAPITALISTA ORSZÁGOKBAN 47

val összefüggő betegséget leküzdeni, amelyek áldozataikat elsősorban a leg—

szegényebb rétegek tagjai közül szedték.

Az idézett számokhoz talán még hozzá kell tenni, hogy mivel ezek nem standardizált arányszámok, a nivellálódás a mutatószámban fokozottabb mértékben jelentkezik, mivel a nem fehér lakosság kormegoszlása kedve- zőbb —— viszonylagosan több a fiatalkorú —— s ezért a halandóság csökkenése, amely az átlagosnál nagyobb mérvű a csecsemőknél és a fiatalkorúaknál, a nem fehérek nyers —— nem standardizált —— halálozási arányszámában erő- teljesebben jelentkezik.

A VAGYONI, TÁRSADALMI HELYZET SZERINTI HALANDÓSÁGI KULÖNBSÉGEK

A következőkben azokat a csoportosításokat ismertetjük, amelyek a ha—

landósági különbségeket a lakosság vagyoni, társadalmi helyzetével, foglal—

kozásával vetik egybe.

A vagyoni, illetve osztályhelyzet szerinti csoportosítások a polgári de—

mográfusok szerint is elég egyértelműen mutatják, hogy a jólét fokával for- ditott arányban változik a halandóság. Ez már szinte triviális megállapítás, amelyet egyes polgári demográfusok úgy próbálnak gyengíteni, hogy egyes olyan betegségek adatait idézik, amelyek okozta halandóság a gazdagabb, kiváltságosabb helyzetű csoportoknál magasabb, mint a kevésbé kiváltságo- saknál, annak bizonyítására, hogy a kiváltságos életmódnak is megvannak a maga ,,kockázatai". Kétségtelen, hogy egyes — a burzsoázia és az értelmi—

ség életmódjával összefüggő —— betegségek, ilyenek például az idegrendszer—

rel, bizonyos emésztőszervi, vérkeringésbeli zavarokkal összefüggő betegsé—

gek—okozta halandóság valóban magasabb a burzsoáziánál, de ez csak néhány betegség esetében van így, s az általános és annak nagyságát kialakító leg—

fontosabb betegségek—okozta halandóság mindig magasabb a proletariá—

tusnál.

A vagyoni, társadalmi helyzetnek a halandóságra gyakorolt hatását többféle módon vizsgálhatjuk. Legjobbak azok a módszerek, amelyek a lakosságot vagyoni—osztályhelyzetük alapján közvetlenül homogén csopor—

tokra osztva nyújtanak a vizsgálat végzésére lehetőséget. Sokszor azonban ez nem lehetséges. Ilyen esetekben a vagyonosságot, a társadalmi helyzetet csak közvetve, illetve annak egyes részjellemzőit (pl. lakásviszonyok, ház—

tartási alkalmazottak száma) kifeiező ismérvek szerint is végezhetünk vizs—

gálatot. Már utaltunk a bevezetőben arra a módszerre, amelyet a francia Eertillon alkalmazott, aki a városi kerületeket a lakosság vagyoni helyzete alapján csoportosítva elemezte a városi halandóságot. Bertillon a kerületek elhatárolást/mál több kombinativ ismérvet használt, mint például a laksűrű—

ség, a háztartási alkalmazottak száma, a jövedelem nagysága, a hatóságilag segélyezettek száma stb. Az effajta csoportosítások következetesen arra mutattak, hogy a szegényebb városrészek lakóinak halandósága jóval maga—

sabb, mínt a gazdagabbaké.

A halandóság kerületek szerinti vizsgálatánál —- mint említettük —-——- figyelemreméltó munkát végeztek a Budapest Főváros Statisztikai Hivatalá- nak múlt század végi és e század eleji vezetői, Körösy József és Pikler J . Gyula. Ez utóbbi már említett művében a budapesti kerületeket a szobák

' nem , mm :

48

átlagos laksűrűsége, a zsúfoltság százalékos aránya és az analfabéták hányada alapján négy nagyobb csoportba osztotta. Az első csoportba került a IV. és V. kerület; a lakosság vagyoni helyzete és ezért lakáshelyzete, műveltségi állapota itt volt a legkedvezőbb. Ennek megfelelően a halandó—

sági arányszám is itt volt a legalacsonyabb: 11,4 ezrelék a IV. és 14,3 ezrelékx az V. kerületben. A legkedvezőtlénebb volt a helyzet a túlnyomóan munkás—- lakta III. kerületben, itt a halandóság elérte a 20,6 ezreléket.

A gazdasági helyzet befolyását a halandóság alakulására Kőrösy nem—

csak közvetve, az egyes kerületeknek a lakosság vagyonossági foka szerinti elhatárolásával, hanem közvetlenül is viZSgálta. Vizsgálatainak alapja az volt, hogy az elhaltakat vagyoni állapotukra vonatkozó adatok alapján négy csoportba: leggazdagabb osztály, középosztály, szegényosztály és ínséges—

osztály sorolta és ezután kiszámította az egyes osztályokban az elhaltak át- lagos életkorát. Kőrösy adatai szei" 4; a gazdag osztályban elhaltak átlagos életkora 38,8 év, a középosztálybair'23,5 év, a szegényeknél 14,4 év és az inségeseknél 10,1 év volt. A későbbi években Földes Béla végzett hasonló vizsgálatokat. Talán az érdekesség kedvéért említsük itt meg azt _is, hogy Kőrösy a halandóságot nemcsak kerületek, de kitűnő statisztikai érzékkel a lakások elhelyezkedése (pincelakás, földszinti, első emeleti stb.) szerint is vizsgálta és e kutatás is figyelemreméltó halandósági különbségekre mu—

tatott. Például 1886—1889-ben az ötévesnél idősebbek várható átlagos élet- tartama a pincelakóknál 39 év, a földszinten lakóknál 42 év, az l. és II. eme—

letieknél (a vagyonosabbak elsősorban itt laktak) csaknem 46 év, a III. és IV. emeletieknél 44 év volt. A szegényebb városrészek lakóinak halandósági többlete elsősorban az összhalandóságot legjobban befolyásoló járványos, légző- és egyéb emésztőszervi megbetegedéseknél jelentkezett és igen élesen a csecsemőhalandóságnál. Földes Béla adatai szerint az 1926—1927—es évek—

ben a csecsemőhalandóság a gazdagabb városrészekben 11 ,4 százalék, a sze—

gényebb városrészekben 22 ,8 százalék volt.

A. Sauvy francia demográfus megvizsgálta, hogy Párizs egyes kerüle——

teinek halandósági színvonala Bertillon szinte már klasszikus számításai óta hogyan alakult. Az általa összeállított táblázat az alábbi :13

Halandóság Párizsban városi kerületek szerint

(1000 lakosra esö halálozás)

Standardigált halandósági arányszám Kerületek

1891 ! 1936 1946

l

Jómódú (B., 7., S., 9. és 16. kerület) ... 16,S 536 9!) Közepes (l., 2., 3" 4., 5., 10., 14., lő., 17. és 18. kerület) 22,6 l2.5 [13 Szegény (II., 12., l3., 19. és 20. kerület) ... . .. 23,9 135 12.13

e ;,

Párizs ... 22,5 * 12,2 11,2

A szegény kerületek halandósága a. gazdagokához viszonyitva l,42 l,43 l,26

! ;

"' A t-ábláizattolkat A, Sauvu: Thóm'ie générale de la population c. művéből (ll. k. 811. old.) közöljük

A HALANoos'AGI KULÖNBSÉGEK A KAPITALISTA oaszAGoxaAN

Csecsemőhalandóság Párizsban városi kerületek szerint

(1800 szülésre eső csecsemőhalott)

Kerületek ! 1891 1936 1946 1951

!

Jómódú ... 91,9 47,2 47,1 24,1 Közepes ... 135 3 61.7 75 () 364) Szegény ... ! 157,2 722 81,2 372

! *.*í

Párizs ... 1363 635 7 L'? 34,4

A szegény kerületek csecsemöhalandósága a. gaz— ! ;!

dagokéhoz viszonyitva ... -1 ,71 l,53 1,72 ] ,54

! !

Az adatok azt mutatják, hogy a hala; dósági szinvonal különbsége a sze-—

gény és jómódú városrészek között —— különösen a csecsemőhalandóságnál, amelynél a különbség 20 év óta nem változott —-— továbbra is fennáll. Ugyan- akkor az általános halandóságnál ——- amint ezt a standardizált halandósági arányszámok mutatják — a különbség, amely 1891 és 1936 között nem vál—

tozott, 1946—ra némileg csökkent. Sauvy e különbség csökkenését a társa- dalombiztosítási szolgáltatások kiterjesztésével magyarázza, amely elsősor—

ban a munkásoklakta szegényebb városrészek halandóságát javította meg.

A különbség csökkenésében, amelynek tartósságát egyetlen év adatai alap-—

ján még nem igen lehet véglegesnek elfogadni, emellett azonban szerepet játszhatott az is, hogy a háború és a háború—okozta lakásinség némileg meg—

változtathatta az egyes kerületek vagyonosság szerinti homogenitását. Más—

részt itt is utalni kell arra, hogy a halandóság általános csökkenése, amely elsősorban egészségügyi és higiéniai intézkedések eredményeként, az utolsó évtizedekben világszerte végbement, nemcsak valamennyi társadalmi osz—

tály halandósági szinvonalának, de a köztük levő különbségeknek csökke—

néséhez is hozzájárult, éspedig azért, mert eltüntette vagy a minimálisra csökkentette azoknak a járványos és fertőző betegségeknek pusztító hatá—- sát, amelyek áldozataikat elsősorban a munkásosztály soraiból szedték.

A munkásosztály volt legjobban elmaradva a társadalom általános egészség—

ügyi helyzetétől még a múlt században és e század elején is: őt sújtották legerőteljesebben azok a betegségek, amelyek ellen a burzsoázia már ered—

ményesebben védekezhetett. A járványos és fertőző betegségek gyógyítá— , sában elért eredmények ezért elsősorban a munkásosztály halandósági színvonalát javították meg, és így a halandóság színvonalában bizonyos nivellálódást hoztak létre. E javulás mértéke azonban -—-— és ezt a későbbiek során is látni fogjuk —— korlátozott: a színvonal általános csökkenése elle—

nére megmarad sőt a csecsemőhalandóság esetében változatlan mértékben, a különbség a legszegényebb és legvagyonosabb osztályok halandósága között. A halandóság csökkenése különböző és csak részben az anyagi hely—

zet javulásával közvetlenül összefüggő okok következménye lehet. Ameny- nyiben a halandóság az általános egészségügyi helyzet, a higiénia javulásával az orvostudomány eredményeivel kapcsolatos, valamennyi társadalmi osztálynál csökkenés tapasztalható; amennyiben a halandóság javulása a jobb táplálkozás és ruházkodás. a megfelelőbb lakásviszonyok eredménye, 3 gen jelentős marad az egyes társadalmi osztályok közti különbség. A halan—

4 Statisztikai Szemle.

dóság általános, illetve egyes betegségek szerinti Vizsgálata sem teszi lehe—

tővé a halandóság e kétféle ok által kiváltott csökkenésének következetes elhatárolását (annál kevésbé, mert hiszen ezek az okok egymással kölcsön—

hatásban is vannak), mégis ezek eltérő hatása jelentkezik abban, hogy a halandóság osztályok szerinti különbsége valamennyi országban a halandó—

ság csökkenése által meghatározott alacsonyabb szinvonalon legtöbbször megismétlődik.

Mielőtt a halandósági különbségek osztályok szerinti közvetlen vizsgá- latára rátérnénk, szükséges az effajta vizsgálatoknál a burzsoá statisztiká—

ban használt csoportosító ismérvekről szólni. Ismeretes, hogy a tőkés orszá—

gok statisztikájában gyakran nem tesznek kellő különbséget a foglalkozási viszony, affoglalkozás és a szakképzettség különböző kategóriái között. Gya—

kori az az eset, hogy a foglalkozási viszony legáltalánosabb csoportjait: az önállók alkalmazottal, illetve alkalmazott nélkül, a munkások és a tisztvise—

lők csupán a népgazdasági ágak vagy az egyéni foglalkozások szerint részle- tezik, azaz összekeverik a foglalkozási viszony szerinti csoportosítást, amely az egyén társadalmi—gazdasági helyzetére utal, e társadalmi—gazdasági hely- zeten belül betöltött foglalkozásának saját0s tipusával. A polgári statisztikai csoportosításoknak e hiányossága különösképpen megnehezíti a demográfiai adatok osztályok szerinti vizsgálatát. Ugyanis az egyes demográfiai arány—

számok esetében a halálozási arányszám nagyságának kialakitására nem a foglalkozásnak, hanem az egyén társadalmi—gazdasági helyzetének van alap—

vető hatása. A rendelkezésre álló nyugati statisztikai tanulmányokban azon-—

ban éppen nem, vagy legalább is nem következetesen a foglalkozási viszony, hanem az úgynevezett egyéni, illetve ági (amely a népgazdasági ágakat, iparcsoportokat stb. veszi tekintetbe) foglalkozás szerint végzik el a vizsgá—

latot.

Egyik legismertebb, s a legrégebben használt osztályok szerinti csopor- tosítás az angol statisztikáé. Az angol statisztika öt úgynevezett ,,társadalmi osztályra" (social class) osztja a népességet. E társadalmi osztályok szerinti csoportosításnak azonban alapegysége a foglalkozási csoport. W. P. D. Logan angol statisztikus a római Népesedési Világkongresszuson bemutatott jelen—

tésében a következőképpen írja le az angol ,,társadalmi csoportok" megszer—

kesztésének alapelveit: ,,Minden foglalkozást az országban, s ezekből több—

ezer van, az angol Statisztikai Hivatal által közzétett 586 foglalkozási cso—

portnak egyikébe vagy másikába sorolják be. Ezt az 586 foglalkozási csopor- tot a maga egészében az öt társadalmi osztályba osztják be a csoporton be- lüli személyek többségének legfontosabb jellemzői alapján. Az általános fel—

tételezés az, hogy az ily módon összeállított osztályok vissza foetiák tükrözni a különböző szociális struktúrát és környezetet, amely a foglalkozási cso- portban helyetfoglaló személyekre általában jellemző."13 Végeredményben a következő öt társadalmi csoportot állították össze:

I. Szabadfoglalkozásúak (nem azonos a mi szabadfoglalkozási kategó—

riánkkali).

Il. Közbeeső típusú foglalkozásúak.

III. Szakképzett foglalkozásúak.

IV. Részben szakképzett foglalkozásúak.

V. Szakképzetlen foglalkozásúak.

" W. P. 1). Logan: Social Class Variations in Mortaiity. Népes—edési Világkongresszus. 1954. !, old.

A HALANDÓSAGI KULÖNBSEGEK A KAPITALISTA ORSZÁGOKBAN , ' 51

Az első csoportba kerültek például a részvénytársasági igazgatók, az orvosok, a másodikba a farmerek, a kereskedők, a harmadikba a bányák külszíni munkásai, a tisztviselők nagy része, a negyedikbe a gépkezelők, a legtöbb mezőgazdasági munkás, az ötödikbe az építőmunkások stb.

Amint láthatjuk a csoportosítás elég durva, nem a társadalmi és osztály—

helyzetet, de több kevesebb következetességgel a foglalkozás jellegét, a kul-—

turális színvonalat vagy az úgynevezett társadalmi rangot igyekszik figye—

lembe venni. A tanulmány szerzője maga is érzi, hogy e csoportosítás nem fogadható el teljes értékűnek, s megjegyzi: ,,Ámbár az alkalmazott ismérv nyilvánvalóan nem tökéletes, mégsem könnyű gyakorlatilag jobb kritériu—

mot találni a csoportositásra mint a foglalkozás", 5 utal arra is, hogy létezik a csoportositásnak egy másik fajtája, amelyet a halandósági arányszámok összehasonlítására még nem használtak fel, nevezetesen a foglalkozási vi- szony szerinti csoportosítás. Ez esetben az egyéneket nem a foglalkozási cso—

port, hanem a foglalkozásban betöltött viszony szerint csoportosítják.14 Példaképpen felsorolja, hogy e csoportosítás alapján a lakosságot munka—

adókra, igazgatókra, egyedül dolgozókra, munkásokra stb. lehetne osztani.

Ez a csoportosítás sem volna kifogástalan, mégis sokkal inkább visszatük—

rözné az egyén társadalmi—gazdasági helyzetét, mint a jelenleg használatos.

Hasonlóan következetlen, s nem elég részletes az a csoportosítás, ame- lyet az amerikai statisztika alkalmaz a demográfiai vizsgálatoknál. Például a földművelők csoportja itt magában foglalja a kis— és nagyfarmereket, va—

lamint a mezőgazdaságban dolgozókat. Még e következetlen csoportosítás alapján is csak 1930—ra vonatkozóan készített az amerikai statisztika demo—

gráfiai számításokat.

A későbbi években az Egyesült Államokban többé-kevésbé átfogó szá-

mításokat a halandóságra vonatkozóan csupán az egyik biztosító társaság—

nak (The Metropolitan Life Insurance Company) adatai alapján végeztek, ezeket azonban, mivel a népesség kiválasztott csoportjáról van szó, csak nagy fenntartással fogadhatjuk el.15

Bár az úgynevezett társadalmi osztályok homogenitása, amelyeket a demográfiai vizsgálatoknál a nyugati statisztikában jelenleg alkalmaznak, komolyan kifogásolható, még sem szabad ezeket a csoportosításokat telje—

sen elvetni. És nem csak azért, mert ha sokszor csak durván, de ezek az adatok is rámutatnak a társadalmi—gazdasági helyzet hatására a halálozások alakulásában, hanem mert —— amint már erről szóltunk —— a demográfiai mutatók és így a halálozási arányszám nagyságának meghatározásában nemcsak az elsődleges gazdasági-társadalmi, hanem a másodlagos, egy—egy életformával összefüggő kulturális és általános egészségügyi tényezők is szerepet játszhatnak. Míg a nyugati statisztikában használt csoportok a társadalmi—vagyoni helyzet szempontjából legtöbbször nem egységesek, a kulturális vagy az általános egészségügyi szinvonal tekintetében többé kevésbé homogének, s éppen ezért sokszor azok arányszáma meglehetősen

ldal " W. P. D. Logan: Social Class Variations in Mortality, Népesedési Világkongresszus. 1954. 1—2 0 .

15 A népesség foglalkozási viszonyok szerin—ifi hindományos szempontból helyes és következetes cso- portositásának hiányait az 1955. augusztusában Genfben tartott európai népszámlálásiomódszertani értekez—

leten a nyugati statisztikusok is szóvá tették. Bizonyos eredményekről ezen az értekezleten beszámoltak:

a francia statisztikusok például kidolgoztak és bemutattak egy olyan foglalkozási viszony szerinti csopor- tosítást. amely valamennyi nyugaton eddig használtnál sokkal jobbnak tekinthető. A genfi értekezleten a résztvevő államok egyhangúan megegyeztek abban, hogy a foglalkozási viszonynak a legtöbb országban használt jelenlezi csoportosiiása— nem kielégítő és külön szakértői bizottságot bíztak mg a megfelelő javas—

lat kidolgozásával.

4!

1 az

állandó színvonalat, illetve egymás között állandó színvonalkülönbséget mutathat. A baj csupánraz, hogy az effajta csoportosítás gyakran elfedheti az ugyanazon osztályban helyetfoglaló körübelül azonos kulturális, de eltérő gazdasági színvonalon álló csoportok közti különbségeket.

Nézzük ezek után a megfelelő számításokat!

A halandósági arányszámok Angliában az öt társadalmi osztálynál a következőképpen alakultak:

20—64 éves férfiak és házas nők standardizált halandósági arányszáma Angliábanm

(az átlagos halandóság százalékában)

I I II III IV V

Megnevezés !

( társadalmi outály

20—64 éves férfiak '

1921—23 ... 82 94 95 101 125

1930—32 ... . . . . . 90 94 97 102 111

1950 ... 97 86 102 94 118

20—64 éves házas nők !

1930—32 ... , 81 89 99 103 113

1950 ... E 96 84 . 101 104 117

Az adatok az 1950—es évtől eltekintve meghatározott szabályszerűséget mutatnak: az alsóbb társadalmi osztályoknál (IV, V) magasabb, a felsőbb lársadalmi osztályoknál (I, II) alacsonyabb a halandóság. (Az 1950—es adatok, mivel ezek a népszámlálási adatok egy százalékos reprezentatív feldolgozá—

sának eredményei, nem fogadhatók el teljes értékűeknek.) Figyelemreméltó a táblázatban, hogy a 20—64 éves házas nők halandósága általában követi a férjek halandóságát.

Amennyiben az egyes osztályokat alcsoportokra bontjuk, akkor a fér—

fiak és a házas nők halandósága a kÖVetkezőképpen alakul:

20—64 éves férfiak és házas nők standardizált halandósági arányszáma Angliában társadalmi alcsoportok szerint"

(az ál'lagos halandóság százalékában)

Férfiak Nők'

Társadalmi alcaoport Foglalkozás ..,—___WWWW

— standardizált lnlandésági

arányszáma

III a Bányászok ... 138 142

b Fzállíló munkások ... 104 102

(; Irodai munkások ... 114 92

IV 9. Mezőgazdasági munkások ... 80 102

V a Építő munkások és rakodók ... 83 97

Foglalkozási csorortok

II i Farmerek ... 73 91

III a, i Vájárok ... 154 148

III e 5 Előmunkások gépiparban ... 67 64

V a i Építőmunkások ... 79 95

ii Kikötői rakodómunkások ... 102 106

* A 20—454 éves házas nöket férjeik foglalkozása, alapján sorolták be,

" W. P. D. Logan: Social Class Variations in Morlality. Népesedésí Világkongresszus. 1954, an, old.

" Uo.

A HALANDÓSAGI KULÖNBSÉGEK A KAPITALISTA ORSZAGÚKBAN 53

Az asszonyok halandósága tehát követi a férj halandóságát nemcsak a nagyobb úgynevezett társadalmi csoportok, de legtöbbször a foglalkozási csoportok szerint is, ami arra utal, hogy az egyes foglalkozásokban a férfiak eltérő halandósága csak kisebb mértékben a foglalkozás és nagyobb mérték-—

ben a szociális—gazdasági tényezők következménye. A halandóságnak egyes, a halált kiváltó betegségek szerinti vizsgálata érzékenyen mutatja, hogy közülük melyek azok, amelyek a társadalmi—gazdasági helyzettel függnek össze. A 20—64 éves férfiak adatait vizsgálva például a következő eredmé—

nyeket kapjuk (az adatok 1950—re vonatkoznak):

(

l : 11 [ 1 n ] lV ; v

Betegség

társadalmi osztálv halandósága az átlag )8 kaland őszig százalékában

Légzószervek tuberkulózisa ... i 64 62 163 ! 95 149

Fohérvérűség ... 153 101 i 107 l 81 es

Szívkoszorú megbetegedés ... 150 110 104 7 9 8 9 Szívizomolfajnlás ... 67 82 97 98 137 Hörghurut ... . 33 53 97 103 , 172

91 108

Cukorbaj ... 167 i $)? 87

Az adatok meglehetős szabályossággal mutatják, hogy az olyan beteg—

ségek okozta halandóság, amelyek az 63103 fizikai munkaval, a rossz lakás—

viszonyokkal es taplalkozással, a tűtes hiányával függnek össze (szivizomel—

fajulas, horghurut, tuberkulózis), jóval magasabbak a legalacsonyabb társa—

dalmi osztalynal, mint a legmagasabbnál; ugyanakkor az utóbbi csoportban magasabb néhány olyan betegség okozta halandóság, amely a felsőbb tár—- sadalmi csoportok életmódjával vagy az értelmiség, amelyet e csoportba soroltak, intenzívebb szellemi munkajaval függ össze.

Különösen érzékenyen reagál a szociális es tarsadalmi helyzetre a cse- csemöhalandóság. A csecsemőhalandóság mérésénél a statisztika általában megkülönbözteti a 0—4 hetes korukban elhaltak halandósági arányszámát (az úgynevezett korai csecsemőhalandóság) az 1—12 hónapos korban elhalt csecsemők arányszámától (az úgynevezett késői csecsemöhalandóság). Ez a csoportosítás azért fontos, mert körülbelül visszatükrözi a csecsemőhalandó- ságot befolyásoló okoknak azon két alapvető csoportját, amelynek alapján megkülönböztethetünk:

a) endogén halandóságot, amely a születést megelőző okoknak tudható be, és a halvaszületéssel igen rokon,

b) az exogén halandóságot, amely már a környezet, a táplálkozás, a gondozás hatasanak tudható be, és amely igen erzekenyen reagál a csecse—

mők egészségügyi, szociális anyagi ellátásában bekövetkező javulásra.

Mindebből következik természetesen az is, hogy a társadalmi osztályok szerinti különbségekre a nagyrészt exogén okoknak betudható késői cse- csemőhalandóság érzékenyebben reagál, mint a nagyrészt endogén okoknak tulajdonítható korai csecsemőhalandóság vagy a halvaszületés.

A szociális csoportok szerinti angol csecsemőhalandósági adatok érde-—

kesek abból a szempontból is, hogy több évtizedre visszatekintők, s ezért lehetőséget adnak annak megállapítására, hogy a csecsemőhalandóság szín—

vonalának általános csökkenésével, csökkent—e a különbség a különböző társadalmi osztályok csecsemőhalandóságának szinvonala között?

A megfelelő táblázat a következő:

sensi: ;imo A

A halvaszületések, az 1 hónaposnál fiatalabb és az 1—12 hónapos csecsemők halandósága az apa társadalmi osztálya szerint Angliában18 '

(A társadalmi csoportok szerinti átlagos halva-születés, illetve átlagos halandóság százalékában.)

! II III IV V

Halvaszületések

társadalmi osztály

1 939 67 92 98 l 04 1 10

1 9 50 7 5 87 99 , 1 09 l 17

l hónaposnál fiatalabb csecsemők halandósága

1921 69 83 99 108 109

1930——-32 72 f 90 97 106 108

1950 71 90 97 109 121

!

1—12 hónapos csecsemők halandósága

1921 33 60 95 117 133

1930—32 _ 35 57 90 l l X 142

1950 44 54 94 l24 168

Tehát bár a csecsemőhalandóság Angliában az utóbbi évtizedekben je—

lentősen esett, az, egyes társadalmi osztályok közötti különbség mértéke lé—

nyegében megmaradt.

A halvaszületéseket, a korai és a késői csecsemőhalandóságot össze—

hasonlítva mindenekelőtt az tűnik ki, hogy különösen a késői csecsemő- halandóság társadalmi osztályok szerinti szóródása igen jelentékeny. Az I és V csoport közötti arány itt 1: 4, és ez az arány 1921 óta lényegében nem vál—

tozott, azaz a csecsemőhalandóság színvonalának általános javulását nem kísérte a társadalmi osztályok közti különbség csökkenése. Hasonló megál- lapításokat tehetünk az egy hónapnál fiatalabb csecsemők halandóságáról.

Az e kérdéssel foglalkozó angol tanulmányból idézzük: ,,Igy, bár egy világ— _ hábö'rú jött közbe, amely magával hozta (különösen az élelmezést illetően) az osztályok nivellálódását, mégis úgy találjuk, hogy a halvaszületés és a csecsemőhalandóság osztályonként Vizsgált alakulásában észlelt különbség 1939 és 1949 között arányaiban nem változott."19 Ha a csecsemőhalandósá—

got a halálesetet kiváltó betegségek szerint vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az egyes társadalmi osztályok között a legnagyobb különbség a szamárköhö—

gés, a bélhurut, a tüdőgyulladás esetében tapasztalható és kisebb a különb—

ség az olyan haláleseteknél, amelyeket a szülési sérülések, a veleszületett rendellenességek és a haemolitikus betegségek okoztak, azaz amint ez vár- ható is, a társadalmi csoportok szerinti különbség azokban az esetekben nagy, amikor a betegségek előfordulását nagyrészt a szülők gazdasági hely—- zete, a ruházkodás, a lakásviszonyok, a szakszerű gondozás határozza meg.

" W. P. D. Logan: Social Class Variations in Mortaliiy. Népesedési Világkongresszus. 1954. 25. old.

" J. N. Morris, J. A, Ready, C. Daly: Social and Biological Factors in Infam Mortal'ity— England and Wales. ISM—1950. Népet-edési Világkongresszus. 1954. 3, old.

A HALANDÓSÁGI KULDNBSÉGEK A KAPITALISTA ORSZAGOKBAN 55

Felvetődik temészetesen az is, hogy a csecsemőhalandóság színvonalára hatással lehet az anyák életkora, illetve a születési sorrend, amely a külön—

böző társadalmi csoportoknál eltérő lehet. Az 1949. évi kormegoszlás és az 1949. évi átlagos születési sorrend alapján standardizált arányszámok azon—

ban nem térnek el lényegesen a nyers arányszámoktól, ami azt bizonyítja, hogy a fentebb említett tényezőknek a halandósági színvonalban tapasztalt különbségekre gyakorolt hatása elhanyagolható.

Az eléggé egyértelmű adatok után a tanulmány szerzőitől joggal vár—

hatnánk, hogy az adatokból levonják a szükséges következtetéseket, tehát, hogy megállapítsák: a halandóság színvonalában észlelt különbségeket ön—

magában az orvostudomány általános fejlődése nem képes megoldani, ehhez egyéb, a társadalmi rendszert, annak berendezkedését érintő alapvető vál—

tozások is szükségesek. W. P. D. Logan egy helyütt mintha utalna is a va- lódi nehézségekre, de azután megelégszik jámbor, de teljesen általános jó—

szándékok hangoztatásával. Ezeket írja: ,, . . . képesek voltunk megmutatni, hogy a halandóságot erősebb mértékben befolyásolják az életkörülmények, amelyek egyes foglalkozásokkal ösSzefüggnek, mint magával a foglalkozás—

sal kapcsolatos kockázat . . . A cinikus természetesen megjegyezhetné, hogy miután kimutattak, hogy a betegségek szorosan összefüggnek a kedvezőtlen életkörülményekkel, mit is tehetünk azok ellen, mivel nyilvánvalóan az or- vos közönséges képességeit meghaladja, hogy betegeit az V társadalmi osz—

tályból az ] társadalmi osztályba helyezze át, és így megszabadítsa őket hö'rghu'rutuktól, tuberkulózisuktól vagy szívizomelfajulástól, (s ugyanakkor növelve a szívkoszorú betegségek okozta veszélyeket)?"20

W. P. D. Logan által a cinikusnak tulajdonított kérdés teljesen indokolt, és a probléma elevenére utal. E kérdésre adott helyes Válasz megmutatná azokat a korlátokat, amelyek a különböző társadalmi osztályok halandósági különbsége csökkenésének útjában állnak. A kérdést azonban W. P. D.

Logan nem válaszolja meg, hanem megkerüli. Mondanivalóiát így folytatja:

,,Ez azonban teljesen téves nézet, mert miután felfedeztük azt, hogy Va- lamely betegség okozta halandóságot jelentős mértékben az úgynevezett szo—

ciális körülmények határoznak meg, a következő lépés az kell legyen, hogy ezeket a körülményeket a lehető legnagyobb részletességgel tanulmányoz—

zuk, vagyis pontosan meghatározzuk, miért más lefolyású egy betegség a népesség egyik osztályában, mint a másikban, vagy milyen módon jut hozzá az egyik csoport olyan előnyökhöz, vagy szenvedő részese olyan járványok- nak, amelyek a másik csoportot nem érintik. Még az is keresztülvihetőnek tűnhet, hogy miután felismertük, hogy bizonyos, betegség okozta veszély nagyobb az egyik csoportban, mint a másikban, különleges elővigyázati in—

tézkedéseket foganatosítsunk a jobban sebezhető csoportnál, hogy az őket érhető kockázatot csökkentsük".21

A kérdés a szerző optimizmusa ellenére nyitva marad. Mert valóban:

milyen intézkedéseket is képes tenni a tőkés társadalom anélkül, hogv a tár- sadalmi rendszert megváltoztatná, amelynek eredményeképpen a szegények éppen olyan jó lakáskörülmények között élnének, énnen úgy tánlálkozná—

nak, ruházkodnának mint a tőkések, s ennek következtében halandósági arányszámaik közötti különbség nemcsak csökkenne (a csökkenés korlátai-—

ról már szóltunk), hanem el is tűnne.

2" W. P. D. Logan: Social Class Variations in Mortality. Népesedési Világkongresszus, 1954. 14. aki.

" Uo. 14—15. old.