Hangok FODOR ANDRÁS

Talán csak a kialvatlanság, talán csak az uszoda klóros vize, talán a monitor, talán a városi levegő, talán valami idáig fel nem ismert allergia égeti a szemem ma, amikor

Kerber Balázs szerzőként, szerkesztőként már öt éve része az irodalmi életnek, Papp Dénes nevét pedig a miskolci Kis- avas zenekar dalszerző-énekeseként is

kitakarva: vízerek, kőkorok meg bronzkorok, átüt agyag, a márga, gránit, és legfelül elhalt, kiforgatott ló- meg bárányfejekként tönkök, tuskók, kígyóformán gyökér

amikor nem a széntermelés hagy ki, hanem az idő meg a lélekharang vagy elmegy az ember esze.... És zsíroskenyerek csapódnak a

•afizikus költészetét már a tízes években, szinte az akció-reakció tőrvényének engedve, az új- donság varázsával váltja fel Jeszenyin népies hangja.. Nálunk a Nyugat

Utóbbi éveiben pedig súlyos feladatokat is kapott Sütő András a sorstól külön is: tudósítania kellett a zsögödi csodatévő, Nagy Imre elmúlásáról, meg kel- lett

Kassák említett fordításai után versei Csorba Győző és Fodor András átültetésében 1962-ben a Jelenkorban, illetve 1966-ban a Nagyvilágban, majd Fodor András

így hát csak arra gondolhatunk, hogy mind a kereteket festők, mind pedig a képeket fes- tők itt nálunk dolgoztak, nyilván a királyi udvar festőműhelyében.. Ez a