A szatmármegyei német telepítésről

3. szám.

szerzetesek visszatérítették s azóta a moldvai ma- gyarság majdnem kizárólag katolikus, úgyhogy Moldvában a katolikus ma is majdnem egyet jelent a magyarsággal, még az eloláhosodott csángók is ,,1nagyar"-nak nevezik magukat.

A magyarság eloltáliosodásának folyamatát meg- hatóan írja le Domokos. Hogy ez —— legalább is részben —— a különböző vallás ellenére is bekövet—

kezhetett, annak oka jórészt a magyarság nem- törődéste. Régebben a XVI. századig magyar papok gondozták a osángókat, a török időkben azonban először lengyel egyházi kormányzat alá kerültek, azután fokozatosan olasz papok foglaltak tért, akik jórészt ma is vezetik a pastorizációt. Ezek az olasz papok nem tanulnak meg magyarul, ellenben a rokon oláh nyelvet könnyen elsajátítják és az oláh nyelvet erőszakolják a hívekre. A polgári közigazgatás ter—

mészetesen örömmel segíti ebben az olasz katolikus papokat, Évszázadok óta könyörögnek a csángók magyar papért, de a legritkább esetben teljesül óhajok.

Az odatelepedni szándékozó magyar papok elé min—

dig a legnagyobb akadályokat gördítik. Ma is az a helyzet, Domokos szerint, hogy egyetlen papjuk tud magyarul, az is olyan községbe van helyezve, ahol a hívek már eloláhosodtak. 1886-ban a jassi-i pils—

pökség mell—é papneveldét állítottak kimondottan az- zal a célzattal, hogy bennszülött papságot nevelje- nek. A papnövendékeket azonban vagy nem magyar nemzetiségűekből (lengyel, német, olasz) veszik, vagy olyan csángőmagyar községekből, amelyek már el—

oláhosodtak; a papnevelde szelleme pedig teljesen román nemzeti irányú. A mos—tani lelkészek között is több van ilyen csángó származású, maga a jassi—i püspök is, Robu (eredetileg Rab) ilyen. Domokos szerint gyengén tud magyarul, de nem szívesen

beszél. Az anyja még oláhul nem is tudott.

Statisztikai szempontból érdekes Domokosnak az a megállapítása, hogy a Moldvában 90.660 római katolikus lélek él, ezek közül Bakó megyében 46.621, Román megyében 31.089, egyél) megyékben 12.950.

A jassi-i püspökség fennhatósága alatt van még Bukovinában 10.000, Besszarábiában 12.325 római katolikus, összesen tehát 112085 lélek. Domokos szerint ebből a számból 100000 kétségtelenül ma-

*gyur eredetű és 65.000 ma is nulgyarul beszél. Az többi adatot ő helyszíni tapasztalatai alapján álla—

ította meg. Kíváncsian várjuk erre vonatkozólag az _030. évi román népszámlálás eredményét, amely először fogja közölni az egyes községek vallásfeleke- ti és nemzetiségi adatait. Az előzetes eredmények- _, szóló ismertetés ezeknek az adatoknak közlését

beígérte.

íf'Véleményiirrk szerint Domokos becslése, amely szerint Moldvában 90660 római katolikus él, alatta marad a valóságnak. Már az 1899, évi román nép- számlálás 88.803 katolikust talált Moldva területén.

Ezek között csak igen kis szá—mmal lehettek görög

—207— 1932 ,.

katolikusok, mert azok a régi Romániában megszer—

vezve nem lévén, visszatérnek az ortodox—iára, vagy

római katolikus faluba kerülve, római katolikusokká

lesznek. Ha tehát már 1899-ben 88.803 katolikus volt Moldvában, ma, 32 év után jóval többnek kell lenni 90.660-nál. Az 1930. évi román népszámlálás előzetes eredménye szerint 1) Moldva lakossága 2,413.t23 lélek az 1899. évi 1,848.122—Vel szemben.

Akkor 4'8% volt a római katolikusok aránya; ugyan- ilyen arányt feltételezve, 115.800—ra lehet becsülni most a római katolikusok számát Moldvában. Tekin- tettel arra, hogy a moldvai katolikusok szaporasága nem marad el az ortodoxoké mögött s hogy Erdélyből állandó kivándorlás folyik Moldvába, fel lehet téte- leznünk, hogy az arányszám nem változott. Hogy azután ezek közül a román statisztika mennyit fog elismerni magyar nemzetiségűnek, az elsősorban az eloláhosodás tényleges mértékétől függ, de a népszámláló biztosoknak adott utasításoktól is.

Ha a román statisztika a ,,népi eredet"—nek ad

előnyt a nemzetiség megállapításánál és nem a je- lenlegi anyanyelvnek, amint hogy e mellett az állás—

pont mellett a legutóbbi időkig kitartott, úgy ezeket a csángókat magyarokul kell kimutatnia, különben saját felfogásával jut ellentétbe.

Nagyon érdekes még Domokos Pál Péter ama közlése, hogy a besszarábiai Csöbörcsötk falut is fel—

kereste, ahol Zöld Péter csikdelnei lelkész 1788-ban még 7.000 magyart talált. Ma már nyoma sincs az ottani magyarságnak, ellenben a Dnyeszter másik partján, már orosz területen lévő, ugyancsak Csö—

börcsök községben a szovjet —— Domokos hallomása szerint — magyar iskolát létesített. Úgy látszik tehát, hogy, ha a híradás megfelel a valóságnak, ez az utóbbi volt Zöld Péter Csöbörcsök faluja.

Kívánatos lenne, hogy minél többen olvassák ezt az érdekes és megható könyvet. Trianon óta a moldvai esángókhoz hasonló helyzetbe kerültek a magyarok százezrei: azok is hasonló sorsra jutna—k, ha nem törődünk velük és nem igyekszünk nekik legalább azt a minimumot biztosítani nemzetiségük megtartása tekintetében, amelyre a békeszerződés

az ú. n. utódállamokat kötelezte. K. A. dr.

A szatmármegyei német telepítésrőt.

Des colons allemandg du comitat Szatmár.

(Válasz K. A. dr. cikkére. — Réponse á l'article du DT A. K.)

A Magyar Statisztikai Szemle 1931 decemberi számában K. A. dr. aláírással ismertetés jelent meg .,A szatmármegyei német telepítésu e. munkámról.

A bíráló a munka egész terjedelméről és törté- neti megállapításairól tárgyilagos ismertetést adott, amiért ezúton köszönetemet fejezem ki.

I') L. ismertetését a Magyar Stat. Szemle 1931.

évi 11. számában.

15*

3.A szám.

—— 208— 1932

Az 525 oldalra terjedő műből csak a 180. és 181. oldal között található s a sváb lakosság lélek- számát időrendben kimutató III-ik számú tábláza- tot kifogásolja, illetőleg az ezen táblázathoz fű- ződő, magyarázatot.

A bíráló helyteleníti, hogy miért nem használ- tam fel a sváb lakosság lélekszámának megállapí- tásához a hivatalos népszámlálás statisztikai ada- tait s miért dolgoztam úgyszólván kizárólag a ró- mai katolikus egyházmegyei sematizmusokból. Ki- fogásolja, hogy miért minősítem a sváb községek- ben a római katolikusokat kivétel nélkül ,,svábok—

nak". holott igen sok magyar eredetű is van kö- zöttük. Szememre veti azt is, hogy egyáltalában nem emlékezem meg arról a nagymérvű magya—

rosodási folyamatról, amely ezekben a községek- ben a sváb lakosság között letelepedésük első pil—

lanatától fogva úgyszólván szakadatlanul tapasz- talható.

Legyen szabad a bíráló észrevételeire a követ—

kezőkben válaszolni:

A telepítési történet természetes betetőzése annak a kimutatása, hogy mily nagy a telepesek utódainak, azaz leszármazottainak a száma. Ezért kíséreltem meg összefoglalásképen a sváb eredetit lakosság lélekszámának megállapítását a telepítés befejezésekor: 1800 elején, továbbá egy századdal később: 1900 elején, s végül a jelen időben. Épp úgy, mint a történeti fejtegetés egész során, a Ill—ik számú táblázatban is a ,,sváb" lakosság alatt kizárólag faji, etnográfiai csoportot értek, s így fölöslegesnek tartottam a ,,sváb eredetű" kife- jezés használatát, amit a bíráló inkább szeretett volna a ,,sváb" elnevezés helyett.

Vizsgáljuk most már, melyek azok a módsze—

rek, amelyek segítségével megállapíthatnók a tele—

pesek leszármazottainak lélekszámát az egyes idő- szakokbant

A lélekszámnak ez az összeállítása 1800 elején nem könnyű feladat, mert az egyes időközi össze- írások az adózás szempontjából történtek, s így csak a férfi—lakosság s'legfeljebb még a fiúgyer- mekek nevét és számát közlik. A fiúgyermekekből lehettek t. i. gazdák és zsellérek, tehát adófizetők;

a nőkkel és a leánygyermekekkel az összeírások egyáltalában nem törődtek. A sváb eredetű lakos—

ság számának megállapításánál 1800 elején tehát nem használhattam fel a községenkint történt hi- vatalos összeírásokat.

Nem vehettem igénybe a sváb eredet kimuta—

tásához a hivatalos népszámlálás adatait sem, minthogy ezek a vegyes községekben a sváb ere—

detű lakosságnak azt a részét, amely magyarnak vallotta magát, együttesen közlik a magyar eredetű lakossággal. Ez az oka annak, hogy a hivatalos statisztika nyelvi adatait nem tudtam felhasználni.

De még a tiszta sváb eredetű községekben, —- mint

pl. Mezőpetriben, Csanáloson, Fényen, Kraszna- bélteken, Krasznasándorfaluban stb. —— sem vehet—

tem igénybe a népszámlálás nyelvi adatait, mint- hogy ezekben a községekben is a sváb eredetű la- kosság egyrésze a magyar nyelvi rubrikában sze-

repel.

A hivatalos népszámlálási adatok mellőzésével tehát más módszert kellett keresnem a sváb ere—

detű lakosság számának kimutatásához. A legcél—

ravezetöbb eljárás lett volna a sváb családnevek alapján összeállítani a német telepesek" leszárma—

zottaínak számát. Ezek a sváb családnevek—a tör—

téneti okmányok révén, illetőleg az egyes telepítési jegyzékek alapján birtokunkban vannak, s így megdönthetetlen bizonyítékot szolgáltatnak a sváb eredet mellett. Névmagyarositás nem sok történt, inkább csak a tanult egyének között, de itt is csak oly elenyésző számban, hogy ez a körülmény nem befolyásolhatná lényegesen a német eredetűeknek a sváb családnevek alapján megállapítandó lélek- számát. Magam is éreztem ennek a módszernek egyedül helyes és célravezető voltát. Minthogy azonban a sváb községek legnagyobb része román megszállás alatt van, nem tudtam az előkészítő—

munkát elvégezni. Ez a feldolgozás későbbre ma—

rad!

Mivel sem a régebbi, községenkint történt ösz—

szeírások, sem a népszámlálás nyelvi adatai, sem pedig a sváb családnevek nem vezettek célra a sváb eredetű lakosság számának kimutatásánál, nem maradt más eljárás számomra, mint a vallási statisztika alapján megkísérelni a feladat megol—

dását. Ennek az eljárásnak viszont az a hátránya, hogy a római katolikusok számában nem csak a sváb, hanem a magyar eredetűek is bennfoglaltat-—

nak. Hogy azután ezek között a római katolikusok között mily nagy a magyar eredetűek száma, azt a rendelkezésre álló adatok alapján úgyszólván—

lehetetlen megállapítani. Biztos adatok híján csak feltevésekre vagyunk utalva! A bíráló az áttért, valamint az eredetileg is római katolikus magya—

rok számát 11.000—re teszi, úgyhogy az általam közölt 40.000 sváb eredetű lakosból csak 29.000 volna va- lóban német származású. Ezt a megállapítást hatá—

rozottan kétségbe kell vonnom. Készséggel elisme- rem, hogy a szatmármegyei kérdéses községekben, a római katolikusok között vannak magyar eredetűek is, különösenavegyes községekben, mint: Nagyká—

rolyban, Tasnádon, Turterehesen, Királydarócon stb,

Ez a szám azonban semmiképen sem lehet olyan magas, mint ahogyan a cikkíró közli. Én végig- olvastam a 31 község régi és újabb anyakönyveit, kijegyeztem azokból a sváb családneveket, termé—

szetesen nem abból a célból, hogy eme családnevek alapján megállapítsam a sváb eredetü lakosság számát, hanem csak azért, hogy elkészithessem a munkám végén található családi névtárat. A ma—

. szám. —209— 1982

katolikusokat

számba sem a családnevek, sem a lélekszám szem- pontjából, de feltétlenül az a benyomás szűrődött le bennem eme sváb községek anyakönyveinek tanulmányozása közben, hogy a római katolikusok között elenyészően csekély volt a magyar nevűek száma. Nyugodt lelkiismerettel nem tudnám többre tenni 5.000—né1 a 31 kérdéses községben a római katolikus magyar'eredetűek számát.

gyar nevű római nem vettem

Hogy munkámban erről nem emlékeztem meg, annak az az oka, hogy biztos számot úgy sem mondhattam volna, ott is csak feltevésekre kellett volna szorítkoznom. S különben is ennek a kér—

désnek nem tulajdonítottam akkora jelentőséget, mint a cikkíró. Hogy az általam sváboknak minő- sített római katolikusok között egypár ezer ma—

gyar eredetű is helyetioglal, csak a rendelkezé- sünkre álló m'ódszer tökéletlenségének tulajdonít-

ható. Semmiképen sem minősíthető ez részemről tendenciózus beállításnak, hiszen a ,,Századok"

1914. évi számaiban 38,960—ra becsültem a 31 köz- ség ,,sváb" lakosságát s ez ellen akkor tudtommal semmiféle észrevétel nem hangzott el. Senki sem keresett ebben a megállapításban céltudatos vagy tendenciózus irányzatot a magyarsággal szemben, holott ezekben a cikkekben ugyanazzal a mód- szerrel dolgoztam, vagyis a római katolikusok lé- lekszáma alapján állapítottam meg akkor is a sváb lakosság számát. A cikkíró is csak azért tulajdonít ennek a kérdésnek akkora fontosságot, mivel a

szatmármegyei sváb probléma jelenleg a nemze- tiségi viták ütközőpontjába került.

Én nem akartam erre a területre átcsapni;

szándékosan kerültem mindent, ami politikum!

Ezért nem beszéltem sehol a román megszállás alatti állapotokról, a megszállás tényét is csak a Ill—ik számú táblázat magyarázatában (181. old.) említem. Ezért nem emlékeztem meg arról a nagy—

mérvű magyarosodásról sem, amely a sváb köz—

ségekben letelepedésük óta, de különösen az 1880-as évektől fogva végbement. Ez a magyaro—

sodás azért mutat fel a szatmármegyei sváb közsé- gekben olyan nagy eredményt, mert minden erő—

_,szak nélkül, a sváb eredetű római katolikus pa-

pok és tanítók vezetése és közreműködése mellett

ént. Ugyancsak ezért kerültem munkámban mdenféle kitételt a ,,sváb" lakosság hazafias ma- zületéről és meggyőződéséről. Nem találtam

valónak ezekről a kérdésekről beszélni eb-

ben agkönyvben akkor, amikor a sváb eredetű la-

kosság legnagyobb része idegen, román megszállás

alatt stnylődik. Elég sajnos, hogy a román meg-

szállás szétszakította őket területileg, s hogy ennek folytán nemzetiségi és nyelvi civódások labdájává váltak. Nem akartam tetőzni ezeket a szomorú je- lenségeket még azzal is, hogy letelepítésük száz- éves történetének végéhez érve, magam is az őket

elválasztó, vitás napi kérdések tárgyalásábáboi csátk'ozzam. '

Nem jó nyomon jár tehát a bíráló,'amikor szememre hogy míg a ,,Századok" 1914;

évi számaiban megemlékezem a szatmármegyei

lent könyvemben erről nem beszélek. Én nem 'ma- gamat féltem, amikor ezeket a kérdéseket nem fe'- szegetem és elhagyom, hanem a román megszállás alatt élő svábokat. Könnyű nekünk ezekről a probA témákról itt írni, de vajjon használunk—e a meg-

szállás alatt levő, hazafias, sváb eredetű lakosság-

nak ezeknek a kérdéseknek a fejtegetésével. Sze- rény véleményem szerint mindenesetre ártottam volna a román megszállás alatt élő sváboknak, s

igy közvetve a magyar ügynek, ezeknek a kérdé—

seknek a taglalásával. Vonhúz István dr.

veti,

Viszonválasz Vonház István dr. helyreigazitására.

Répligue á la mise au point du Df Etienne Vonház.

Az ,,audiatur et altera pars" elvénél fogva lojá- lisan leközöltük Vonház István dr.—nak helyreigazí—

tását könyvének bírálatára. A birálatban kifogá- soltuk, hogy Vonház István azokban a községekben, amelyekben annakidején sváb telepítés folyt, vala- mennyi római katolikust kivétel nélkül svábnak minősíti és egyáltalán nem veszi figyelembe azt, hogy ezek között a római katolikusok között nagy számban vannak tősgyökeres, vagy beszálrmazott magyarok is, másrészt pedig maguk az eredetileg sváb'nemzetiségiiek is ma már 9/10 részben magya- roknak vallják magukat és ez utóbbiaknak igen nagy része egyáltalán nem is tud németül. Vonahkáz azzal védekezik, hogy ő a ,,sváb" lakosság kifejezés alatt ,,sváb eredetű" lakosságot ért. Ez a védekezés nyelv- tanilag sem áll meg, de a tényeknek sem felel meg, mert hiszen —- amint bebizonyítottuk és amint újabb adatokkal is meg fogjuk erősíteni __ a szó- banforgó községekben lakó római katolikusok jó része egyáltalán nem ,,sváb eredetű", még kevésbbé

,,sváb".

Azt mondja Vonház, hogy a hivatalos nép- számlálás nyelvi adatait azért nem vehette figye—

lembe, mert ott a sváb eredetű lakosság egy része a magyar nyelvi rubrikában szerepel. De hiszen éppen ezt kellett volna neki kimutatnia, hogy nyel- vileg ma hogyan áll a helyzet ezzel a sváb eredetü lakossággal. Az sem zavarhatta meg, hogy e közsé-

gekben a római katolikusokon kívül más vallásúak

is vannak, mert hiszen a statisztikai hivatalban meg- találhatta volna a pontos adatokat a római katoli—

kusok anyanyelvi megoszlásáról és nyelvtudáSáról is.

De ő ezzel nem törődött, mert közönnyel ment el a mellett, hogy itt tulajdonképen nem svábokról, hanem 9/10 részben magyarokról van szó. Védekezé?

sében azt a kijelentést kockáztatja meg, hogy azzal ártott volna a román uralom alá került ,,svábereí

: